2 0 1 8

Telitalálat Vișniec művének választása,  a politikai szatíráiról híres író hétköznapi témában
is kiemelkedően erős. Mi lehet nagyobb öröm, mint hajnalban egy csinos lányt találni mel-
lettünk az ágyban: ifjú hősünk kap az alkalmon, kilenc további éjszakán várja az égi ajándé-
kot. Ki se mozdul otthonról, csak fekszik mélán, míg a váratlan vendég egyre nagyobb ak-
tivitást mutat.
A tüneményes  Ballér Bianka megpakolja a hűtőszekrényt, melynek falán rúzsstrigulák szá-
molják a napokat.  Lestyán Attila  a passzív kivárás taktikájával hódít,  látszólagos szenvte-
lensége furmányos észjárást takar. A csodapáros szerelmi-szellemi párviadala parázs feszült-
ségű dialógusokban éleződik, sejthető, hogy a feloldást minden éjjel a tüzes ágymeleg hoz-
za. Bodor Panna következetes értelmezéssel aknázza ki  a bődületesen erős textus minden
lehetőségét,  humor,  hitelesség,  pontosan adagolt tempó. Egy óra alatt a kapcsolati dilem-
mák, örömök és gyanakvások szertelen tobzódásának vagyunk részesei, szinte befogadha-
tatlan a történések tömény áradata.
Ballér Bianka és Lestyán Attila  parádés jutalomjátékkal lep meg, ezernyi gesztus, árnyalt
hangsúlyok, mesteri alakváltások.  Kettejük színészi munkájának  elementáris szuggesztivitá-
sa,  figuráik sokszínűsége,  játékuk páratlan intenzitása igen reményteli jövőt ígér mindket-
tejüknek.

Szegény John Gay,  Fáncsik Roland  élénken tiltakozik szövegének legkisebb változtatása
ellen, ám a rafináltan fürge  Fekete Gábor belevaló hangadóként erélyesen érvényesíti
a jelenkor elképzeléseit. Operaszerűség a javából, vagy inkább korabeli musical, (1728!!!),
Selmeczi György  eminens zenei vezetése alatt, barokk áriáktól a megzenésített Villon-ig
terjedő impozáns spektrummal.  Könnyű dolga volt Brecht-nek, az eredeti cselekmény ki-
válóan felépített, a szituációk találóak, a dialógusok sziporkáznak,  Sándor Júlia dramatur-
giája találékonyan szövögeti össze a kétszáz éves szálakat.
A Kolduskirály és párja,  Imre Krisztián és Bori Réka  erőteljes felütéssel indít, beviharzó
Polly lányuk, a sistergő energiájú  Czvikker Lilla  nemcsak hajfonatával, fűzős rózsás tüll-
ruhájával,  de énekével és szuggesztív játékával is egyből leterít.  Nem könnyű a trillákkal,
hajlításokkal díszített betétek előadása,  pompás megszólaltatásuk az egész együttes érde-
me.  Jó, hogy csak egy-két refrén rövidségűek,  nem akasztják meg a történések lendüle-
letét.
Koszos tenyérrel adományt könyörögve tántorog be a férfihad, a komoran döbögő koldus-
dalban Faludy Villonja kísért.  Rövidesen Bicska Maxi gengsztereiként térnek vissza, óriási
fazonok:  Hervasztó Matt, a szárnyaló tenor  Borsi-Balogh Máté,  Hunyadi Máté, a horgas-
ujjú basszer, a szépszavú  Hajdu Péter,  aki arcunkba vágja a NER fagyhalálokkal súlyozott
hajléktalan-regiszterét.  A névsor nem teljes, hiszen a főszereplők is be-beugranak egy jó
kis betörés erejéig.
Novák Eszter rendezése a BÍÍT-hez, George and Cole-hoz hasonlóan lenyűgözően ötletgaz-
dag, kihasználja a ki- be-futót,  hol fenségesen énekelt abgangokkal, hol villámsprintekkel,
folyamatos forgatag tartja fenn  a parázs feszültséget.  Egy kötéldarab,  egy mentőöv elég
seregnyi kép  elevenné tételéhez,  a szivacságy külön- és közös-ülésre  egyaránt alkalmas.
Az együttes frenetikus játékkészsége a színészvezetésen kívül  a sok éves pedagógiai mun-
kát is felsőfokon dicséri.
Józsa Bettiná-hoz  nem illik  Kocsma Jenny szerepe,  annál ordasabb műintézményének in-
gerlő kínálata. Litauszky Lilla pedofil-álom, majd a végzetes Sukey Tawdry, Nagy Bakonyi
Boglárka  két slukk között vonszolja csikorgó bevásárló-kocsiját,  Mentes Júlia Virginia és
Ladányi Júlia  egy-egy éles beszólását hallva sajnáljuk, hogy nekik csak ennyi, plusz a csá-
bos öltözék jutott.  Herman Anett és Pajor Patrícia  most is pazar jelmezekkel triumfál!
Filch, a kezdő koldustanonc,  Jenővári Miklós két ballábbal botladozik pregnáns villanásai-
ban, a két nagyágyú, Macheath és Lockit kapitány  konkurálva és vállveregetve virtuskodik
a cselekmény tengelyében.  Brasch Bence  vezetésre, hódításra termett elegáns bandita,
könnyed éneklés, természetes hitelesség,  Kurucz Dániel  deltásra fűzött feketében, pin-
cemély regiszterben előlegezi a brechti ágyú-dalt.
Sokáig kell várni a Rendőrfőnök  letaglózó fenségű lányára,  Széles Flóra  a produkció leg-
jobbját nyújtva, finoman árnyalt muzikalitását, gyönyörű hangját energikus játékkal tetézi.
A rivális primadonnák kettőse  Czvikker Lillá-val  a legütősebb jelenet,  zeneileg is csak a
hars kórusok vulkanikus ereje mérhető hozzá.
A befejezés a várható frivol fricska, a példás összjáték, a hallatlan játékkedv Kurt Weill Kol-
dus-fináléjában csúcsosodik,  akkor is,  itt is a nép szív és a nagy gazemberek ússzák meg,
de "Mi lesz, ha egyszer az igazi szegények indulnak meg?!?"
Ilyennek kéne lenni  a zenés színháznak,  a szöveg, a dráma, a zene és az ének  tökéletes
egységével!  Bárhol eljátszható!  Csak egy pódium kell,  egy kifutó, egy ilyen rendezés és
ilyen fantasztikus együttes. Könnyű nekik: Vízen járnak!!!

Wang vízárus,  Gaál Dániel  robban be a színre, monológját folyamatos mozgás-gesztusok-
kal kíséri.  Ez a stílus  az egész produkció sajátossága,  a végletekig kiteljesített Horváth
Csaba-i koncepció.  Az osztály magától értetődő természetességgel beszéli ezt a nyelvet,
önmagában ez a tény  rendkívül hatásossá teszi  Zsótér Sándor  rendezését. A világos ér-
telmezés,  az egyenes deklamáció,  a pszichologizálás nélküli  direkt hangvétel pontosan
illeszkedik Brecht szikár textusához.
A szerepcserék mindenkit szóhoz juttatnak,  az első Sen Te,  Vadász Krisztina  egyetlen
magát ölelő mozdulattal alakul háztulajdonosnővé, míg a következő Gyulai-Zékány István
elbűvölő figuráját szédületes mimikai bravúrokkal teszi feledhetetlenné. Nem szeretnénk
puszta névsorolvasást tartani,  a társulat lehengerlő energiával, elképesztő összmunkával
teremti meg a permanens forgatag örvénylését. Énekelnek is néha, észrevétlenül váltják
szerepeket,  a fizikai momentumok  nemhogy gátolják,  inkább erősítik a színészi játékot.
A szünet után a rendkívül pregnáns dikciójú  Hojsza Henrietta  nyíltszíni metamorfózisát
csodáljuk,  kapzsi anyából válik  a gyermekét váró hősnővé,  ("egy kis ember készülődik a
világra"), majd a legmagvasabb brechti gondolatokat közvetíti átütő intenzitással.
Ryan Heffington Sia klipjéhez készített kéz--arc koreográfiáit az előadók önállóan adap-
tálták karaktereikhez,  alkotó módon fejlesztve tovább  a zseniális koncepciót.  A rende-
zés és az extrém látványosság szerves egységbe kovácsolódik,  meggyőzően mutatva meg
a fizikai rendező-koreográfus képzés hatékonyságát.  A végkifejletben  az addig akrobati-
kus mozgásával kitűnő   Molnár G. Nóra  az ítélőszék előtt összegzi  a jóemberség vállalá-
sának buktatóit, a továbbgondolást, a tanulságok levonását a nagyérdemű publikumra há-
rítva.
Eredeti szemléletű, a korszerű színház teljes eszköztárát mozgósító előadás, a nagy remé-
nyekre jogosító  Horváth Csaba osztály és Zsótér Sándor  remeklése.

Nemrég láttunk két elfogadható közepes  Dürrenmatt: Nagy Romulus-t  Miskolcon és Bu-
daörsön,  pompás átiratot /Bakfitty/ a k2-től,  de a Vörösmarty-s drámai osztályosok elő-
adása igazi meglepetésként kiemelkedő produkció!
Papp Dániel  rendező néhány platformos szerény színpadán  kiforrott koncepcióval, kivá-
ló castinggal,  eminens színészvezetéssel teremti meg hatásos változatát.  Az utolsó római
császár tyúkjait  bűbájos lánykák testesítik meg,  legendás történelmi neveikhez méltóan,
szorgosan tojják színes pingponglabdáikat. Aki nem jól teljesít, azt Czibor Livi udvari sza-
kácsa prompt sütve-főzve szervírozza vacsorára.
A Császárnő, a Haza Anyja: Merker Vera éles deklamációval figyelmeztet a fenyegető bar-
bár veszélyre, az összeomló birodalom feje utolsó híveivel együtt  fittyet hány a jóslatok-
ra, legfeljebb egy jó kis érdekházassággal próbál legalább pénzügyileg reagálni. Gloviczki
Bernát  érett eszközökkel formálja meg figuráját, flegma és okos, fölényes és belátó egy-
szerre. A végjátékban lendületes tirádákkal indokolja lehetetlen,  ám csak történelmileg
extrém hozzáállását.
Kitűnő a rendezés,  folyamatos mozgásban  örvénylik a tömeg,  minden gesztus pontosan
fedi a szituációt, a hadvezér dárdája zászlót lobogtat,  az öltönybe bújtatás teszi udvarké-
pessé a zenei kíséretben is jeleskedő  Lelkes Botond  Odoákerét.  A császárlány Lea sze-
repében Herr Szilvia nyújt szuggesztív alakítást. Nem áll módunkban az összes színjátszót
megemlíteni,  de bátran kijelenthetjük, hogy az egész társulat  heves intenzitással, bámu-
latos összjátékkal állta a sarat.
Sok Vörösmarty-s diákelőadást láttunk már,  de talán ez volt eddig a legfényesebb.  Papp
Dániel  és lelkes csapata  nagyszerű munkát produkált,  amely minden bizonnyal országos
összehasonlításban is megállja helyét.

Nem mindennapi kezdés: egy arkangyal tessékel be a  Christopher Moore  regényéből a
rendező által alkotott darab nézőterére. Jézus életének ismeretlen évtizedei fantáziadús
és igen szellemes dialógusokban megírva kerülnek színre.
A nemtelen Raziel arkangyal a karizmatikusan férfias Herczegh Péter ragyogó alakításában
ösztönzi a kicenzúrázott Biff evangéliumának megírását, eredetien reagál a mai dolgokra,
miközben néha tanácsot kérve mered az égre.
Már hőseink gyermekkorában feltűnik az Örök Nő, a Nagy Szerelem Mária Magdolna, hogy
aztán kurvaként, ágyasként, nyanyaként is megjelenjen: Dér Mária /Melissa/ pantomimi-
kus elemekben gazdag figurái látványos színpadi jelenléttel triumfálnak. Hasonlóan sok kis
karakterben nagyszerű Hunyadi Máté: értetlen pizzafutár, Keresztelő János próféta és
mind a három betlehemi király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
Gaál Dániel  ötletes adaptációját  a fizikai színház eszközeivel hatványozott,  átgondoltan
formátumos rendezéssel állítja elénk.  A kaposvári Uray Péter iskola és a Horváth Csaba-i
stílus bámulatos összhangban generálja a fantasztikus koreográfiát, amelyet a két helyről
verbuvált együttes tökéletes egységben valósít meg. A mozgásszínházi gesztusok a párbe-
szédeket is színezik, az akrobatikus triók pedig káprázatos élményt jelentenek.
Biff szerepét maga a rendező játssza, egyrészt rezonőr, másrészt aktívan ellentmondásos
barát-tanítvány, aki a nemes eszmék szolgálatában a legszélsőségesebb emberi szituációk-
ban kényszerül helytállásra. Egy tömbből faragott alakja súlyos fundámentoma a magasan
szárnyaló, irreális távlatú Jézus-figurának. Nagy Márk a naivitás tiszta fényében fürdeti ar-
cát, sokszínű, változatos tempójú, mindvégig rendkívül izgalmas figura. Mennyei derűt su-
gároz, kételyek nélkül járja küldetésének életveszélyes útját. Elbűvölően erős, minden
ízében hiteles, nagy reményekre jogosító színpadi munka.
A regény olvasói örömmel ismerhetik meg az életre kelt hősöket, akik meg nem olvasták
velünk együtt, egy invenciózusan megteremtett drámát láthatnak. Gaál Dániel személyé-
ben immár egy sokadik ígéretes ifjú rendezőt ismerhetünk meg a budapesti Színművésze-
ti fizikai koreográfus-rendező szakáról: a Biff-opusz igen hatásos, sikeres előadás.

Zenekar helyett zümmögőkórus szólaltatja meg a nyitózenét,  majd néhány hangszerre re-
dukált zenei anyag kíséri az egyetemisták énekét. Egyidejűleg a fizikai színház és a panto-
mim eszközeivel kialakított koreográfia teszi próbára a kiváló együttest.
Méretes plexi-tartályokban gubbasztva  gördülnek be a lányok,  a kórus  Kocsis Gábor  és
Karácsony Gergely  páros akrobatikája alatt szól. Blaskó Borbála mozgásanyaga változatos
és kifejező, a megvalósítás is dicséretes.  Cseke Lilla Csenge  ragyogóan énekel,  még ne-
héz mozdulatok közben is, csellójátéka is meghatározó.  Szurcsik Ádám  basszbariton fek-
vésben recitál,  Kocsis Gábor  pregnáns vokalitással tűnik ki.
Koreográfiai csúcs  Hermányi Mariann és  Kovács S. József  duója,  amely alatt az
árnyalt piánótól a kitartott mély hangokig terjedő spektrumban  Varga-Huszti Máté  rend-
kívüli muzikalitása ejt ámulatba. A ragyogó kórusok sorában nagyot üt  a magyarul énekelt
vidám diák-dal, az egész együttes mozgása, összmunkája igazán bámulatra méltó.
Annál bántóbb az a hidegzuhany,  amely az életvidám atmoszférát pillanatok alatt hűtötte
le. A csodálatos dallamvonalú szoprán-ária fülsértő előadását  egy iszonyatos ízlésficam fo-
kozta. A gyönyörűséges lányok  csöcsös szentjánosbogárrá alázva  szerencsétlenkedtek a
véget érni sehogy nem akaró  vokális botrányban.  Ráadásul ostobán ízléstelen tartozékai-
kat még a zenekari bejátszással feldobni szándékozott fináléban sem vetették le!
/Hol van az megírva,  hogy azt is el kell énekelni,  amire nincs  megfelelő hangú színész?!?
Oldalakat lehet ismert darabokból húzni, jeleneteket beleírni, de el lehetett volna kezde-
ni a bejátszást ennél a dalnál és ha már optikai truvájokat keresünk, teljes sötétben még
ez a bugyutaság is elviselhető lett volna.../.
Csak a kétharmadig jól működő  rendezés tehet róla,  nem a kiválóan helytálló társulat!!!
A  Bánk-misszió és a  Koldusopera  után ez a harmadik vizsgadarab, melyben a Cserhalmi-
osztály  tehetségét, munkakedvét és mérhetetlen odaadását bizonyítja,  nagy remények-
kel várjuk a folytatást!

Hogyan lehet két színműből egyet csinálni? Sehogy.  Fekete Ádám  szinte mondatonként
fésült össze két egymástól fényévnyire levő drámát, egy árva kukkot sem értettünk belő-
le, talán nehány strindbergi karaktert lehet felismerni.
A végtelenül harmonikus  Hevesi László pozitív  kiegyensúlyozottságát meghazudtolva ék-
telen ordítozásba kezd: "Mithridátes!" ismételgeti kitartóan,  kintről elhaló válaszként hal-
lik valamelyik svéd szereplő neve . Rettegésünket fokozza az  Ódry Klub parányi tere,  a
vérfagyasztó kezdés után azonban egyre izgalmasabb nem-cselekmények kezdődnek.
Koller Krisztián, Hajdu Tibor és Kurely László  egymásra licitálva monologizálnak,  illetve
óriási szenvedéllyel replikáznak  egy ismeretlen dialógusban. Csalhatatlanul érződik, hogy
ők pontosan ismerik a szituációt, tudják, hogy kivel s miért beszélnek, ez a hitelesség te-
szi érdekfeszítővé a logikailag érthetetlen fragmentumokat.
Nagy Katica talán aggódó özvegyként szólal meg,  Szalay Bence hiperaktív humorral fűsze-
rezi játékát.  Bajor Lili a legobskurusabb szövegbe is képes szuggesztív drámaiságot injek-
ciózni, karizmatikus színpadi jelenléte átüti  az érthetetlenség sziklafalát. Konfár Erik egy
haldokló portréját rajzolja fel  stilizáltan naturális köntösben.  Koroknai Sándor  finom lé-
nye maradéktalanul érvényesül a dada figurájában.
Megtörténik a csoda!!! Két óra húsz percet nézzük a semmit,  mégis tetszik!  Malevics fe-
hér alapon fehér négyzete: darab, üzenet, mondanivaló nélkül a színészek fantasztikus já-
téka, a teljes azonosulás, a sistergő belső energiák viszik sikerre a különleges produkciót.
 Fekete Ádám, aki eddig furmányos színműveivel torpedózta meg  rendezőművészetét, be-
bizonyította, ezen a téren is kompetens alkotó. A IV.éves Zsótér-csapat pedig extrém tel-
jesítményével igazolta a régi mondást: jó színészekkel még a telefonkönyvet is jól el lehet
játszani.

"Fújj szél, zúgj viharozz!", a shakespeare-i Bolond strófái helyett az ifjú csapat imái szállnak
az égig: ne legyen eső, süssön a Nap! Calderón álma az Ódry kertjében játszódik, Zsótér
Sándor  az emlékezetes  Lear és Peer óta  ragaszkodik ezen különleges helyszínhez. Igazi
vizsgaelőadás, koncepció helyett a lényeg, hogy jusson mindenkinek méltó föladat. A sze-
repek kettőzve, háromszorozódva teszik változatossá a képet,  a sűrű cserék ellenére mé-
gis pontosan követhető a cselekmény.
Szépen szól a költői textus, a dialógusokat akrobatikus gesztusok élénkítik, a csapat a fizi-
kai színház eszköztárát is meggyőzően birtokolja.  Sziklabörtönbe zárt trónörökösként elő-
ször a robusztus  Márfi Márk-ot látjuk,  szilaj energiáját  az se töri meg,  hogy szó szerint
földbe temetik.  Rudolf Szonja fára mászva érzékelteti a veszélyes mélységet, Ábel Stella
és  Márkus Luca  osztozik az uralkodóházi szerepeken.
A ég kegyéből napfényben kezdünk, aztán a fenyőfák hűvösebb árnyékában gubbasztunk,
a nagyszerű társulat játékkedvét azonban  talán még fokozzák is  az időjárási nehézségek.
A kihívóan összetett feladatot  példás koncentrációval,  lendületes tempóban realizálják.
Darvasi Áron és Lukács Dániel  több alakban is felbukkan,  utóbbi  mennydörgő basszusa
fölött, az imponáló kórusbetétekben  átütően szárnyal  Horváth Csenge mennyei szoprán-
ja. A kockázatos kísérletet elhatározó király  Kovács Máté, jobbkeze,  Ertl Zsombor míve-
vesen árnyalt deklamációjával tűnik ki.
Dino Benjámin  cikázó kobold-alakja a legváratlanabb pillanatokban toppan elő, ő az, aki
elképesztő humorával egy félmondatot is képes  rendkívül hatásossá hatványozni.  Sugár-
zó színpadi jelenlét, keményen fogalmazott figura:  Antóci Dorottya hipnotikus erejű ala-
kítással remekel.
A produkció legjobbja  Reider Péter, a bosszúálló herceg és a jóságos tolerancia királyá-
nak ambivalens karaktereit  egyaránt gondosan kimunkált játékkal  jeleníti meg.  Az előre
jelző  arome.hu jóvoltából  elkerültük a bemutatót,  a főpróba felért egy sikeres premier-
rel, a Marton-osztály pompás kvalitásait csillogtatva, nagyszerű játékkal újra bizonyított.

Az első a beregszászi John Gay: Háromgarasos volt. Majd a Dekameron, az operai Jenufa
és a Kisvárosi Lady Macbeth!!!, a nagyon régi Gyilkosság a székesegyházban és a debre-
ceni remeklések: Halotti pompa, Sasfiók, Mesés férfiak. Tíz éven át rohantunk Zsámbék-
ra, a Gyulai Várszínházba csodálni Vidnyánszky Attila korszakos jelentőségű rendezéseit.
A Nemzeti Színházban megtört a lendület,  az újabb generáció  el se hiszi mindezt, pedig
a mai napig láthatóak sokadik előadásukon is meggyőzőek (Tóték, Három nővér, Liliomfi,
Csehov egyfelvonásosok, Szarvassá változott fiú).
A Szentpétervári  Bűn és bűnhődés  csodálatos meglepetésként bizonyítá, nem az alkotó-
képességek enyésztek el,  ahogy a saját kaposvári osztállyal készült  Psyché  is töretlen
teljességgel mutatta a nagyformátumú rendezőt.
Szűk körben ülnek, a Narrátor királynőellenes összeesküvésről tudósít. Szurcsik Ádám Pe-
tur bánként toborozza híveit, a másik sötét figura a csak haszonra hajtó Biberach, Kisari
Zalán  még csupán aprópénzt csörget. A ledér Izidóra,  Kovács Panka  a királynő öccsét,
Ottót üldözi szerelmével, míg az a tündérszép Melinda,  Szász Júlia   körül legyeskedik.
Katona József nehézkes mondatai jó ütemű ritkítással végre érzékelhető természetesség-
gel szólalnak meg,  Vidnyánszky Attila  alaposan megdolgozta a textust, pontosan rajzol-
ja fel a szituációkat,  a színiegyetemisták pedig  meglepő intenzitással jelenítik meg azokat.
Gitárok pengenek, ének is szól, de az akusztikus hátteret a Rendező legnagyobb erényei
közé tartozó, folyamatos zenei gesztusok határozzák meg.  Szinte szavanként reagálnak a
külső hangok, akcentálva, ellenpontozva, vagy éppen kiemelve egy-egy mondatot.
Bánk bán,  Kocsis Gábor  kicsit vergődőbb a szokottnál,  az alattvaló katona, a nagyhatal-
mú bán, a népbarát és a megcsalt férj ellentmondásos indulatai  zilálják személyiségét. A
bojótiak közül  Varga-Huszti Máté  ide-oda csapódik, Simon,  Karácsony Gergely (nomen
est omen!!!) végül II. Endre királyként jut a csúcsra. Fantasztikus húzása van az egész
előadásnak: a kötelező unalmasság, a bombasztikus túlvezéreltség helyett minden ízében
dinamikus, érthető és élvezetes. Védhetetlenül hat a rendező elementáris eredetisége,
az elképzelés és a megvalósítás bámulatos egysége. Nem töri meg a varázst az sem, mikor
a  Járom az utam-at éneklik a Hazám, hazám kontrasztjaként, a történelmi kiszólások
szervesen illeszkednek. (Tudta-e valaki, hogy Gertrudis öt gyermekének egyike Szent
Margit?!?).
Tiborc panasza az égig jajdul  Bölkény Balázs markáns játékában,  Hermányi Mariann ki-
rályi fenség és emberi lény egy személyben. Kiemelkedő alakítás  Kovács S. József  Ottó-
ja,  az elkényeztetett léha, a mohó kamasz kusza vonásaiban  sokan ismerhetünk hajdani
magunkra. Cseke Lilla Csenge gyönyörűen énekel, a mélyben sínylődő nép hangjának le-
begő csodája, Narrátorként az előadás biztos középpontja.
Azok a diákok,  aki ezt tantermeikben látni fogják,  soha nem téveszthetőek meg többet
klasszikusok muszáj-produkcióival,  mércéjük ez a nagyformátumú korszerűség lesz. A ka-
posvári  Cserhalmi-osztály munkája  Vidnyánszky Attila  rendezésében nagyságrenddel
több,  mint vizsgaelőadás, mindenkinek látni kellene!  Bizonyítja azt is, megfelelő környe-
zetben, elvárások és görcsök nélkül a Rendező is visszatalálhat annyira vágyott régi nagy
stílusához. "Él még Bánk!"

Fejünk fölött ballonkabátban  három grácia trónol,  P-től Z-ig válogatnak a 2017-es Szép
Versek-ből.  Bajor Lili  Tolnai Ottó-val indít:  Azt is be kell vallanom, "ott próbáltam ki a
fénymásolót,  amelyen e vers is másolódik,  ugyanis csak a toi-toi-ban volt konnektor..."
Szőcs Petra: A molett asszony sminkje című versét   Horváth Alexandra  mondja: "holto-
miglan hűséges leszek... szemöldökömet a maradék lámpakorommal satírozom". A kaposvá-
ri Szabó Nikolett Röhrig Gézá-tól idéz: "nem a télire, a túlira vágyom, a jel itt átmosódik,
mint a kondenz, az ég ezer terhességi csíkja".
A három tündérkirálynő  varázsos szavai  meghitt atmoszférát teremtenek,  csak az a kár,
annyira gazdag a  Szilágyi Bálint válogatta anyag, egy sort se tudunk megjegyezni, pedig
csak úgy záporoznak  a gyönyörűséges gondolatok.  A költemények találóan illeszkednek
az előadók karakteréhez,  Bajor Lili  érzékenyen lírai, tragikusan mély: "Miközben a mor-
finadagoló őrült csipogásba kezd" /Vécsei Anna Rita/,  vagy  Pollágh Péter:  Nyár van, a
napraforgók jóra fordulnak soraival,  " a trafikos lassú és elégedett... gépel egy könyvet,
címe is van: Mándy Ivánért".
Szabó Nikolett  komor és heves,  "a szürkeballonos álom  újra kísértett, elveszetten bo-
lyongtam benne".  Zalán Tibor Agamemnon-jából hárman alkotnak valóságos színpadi drá-
mát, míg  Wirth Imré-től  a végítélet harsonái zúgnak: " Ha idejön a Terminátor, nem ma-
rad belőlünk semmi".
Horváth Alexandra  maga a vágytól, energiától duzzadó vitalitás, orgiasztikus csúcsra hág
Rósmer János versével, a vízszerelő tetoválása, "Szögesdrót, rózsa" felizzítja vad érzékeit: 
"Szerettem volna beszélni hozzá, s utána hagyni, hogy magáévá tegyen és utána hallgatni,
hogy a fürdőben dudorászva brunyál".

A ragyogó kiállású  Huszti-Varga Máté  megejtő intenzitással  énekli  a Cápa-dalt,  óriási,
ahogy a bűnlajstrom mozzanatai  Nagy Norbert  koreográfiájával, virtuóz szemléletesség-
gel megelevenednek. A Forte Társulat kiváló színésze-zenésze meglepő biztonsággal, ele-
ven fantáziával rendezte meg a rendkívüli föladatot jelentő Brecht-opuszt.
A kisasszonyok nagyszerű játékát hanganyaguk, énektudásuk hiányosságai árnyékolják be.
Szerepeik csak prózában hatásosabbak lettek volna, - de legalább a Kalóz-dalt illett volna
elhagyni. Cseke Lilla Csenge és Hermányi Mariann alakítása ennek ellenére kiváló, Lucy-
ként  Szász Júlia  erősen megrajzolt karaktert formál.
Az ifjú színészek egytől-egyig pompásak. Bölkény Balázs Tigris Brownja nemcsak az Ágyú-
dalban dörgedelmes,  Kovács S. József  tucatnyi alakban  jeleskedik.  Az egész  atmoszfé-
rát sistergően vibráló energiák telítik,  a szituációk pontos kialakítását  a folyamatos moz-
gáskombinációk, térbeli alakzatok hatványozzák.  Nagy Norbert a fizikai színház eszközeit
magától értetődően építi be a cselekménybe, szinte szó nélkül is érthetőek lennének a
helyzetek. Hangszerelése is eminens, olyan megoldások jellemzik,  mint a Bordélyház-dal
slide-gitáros kísérete.
Bicska Maxi  hármas vetésforgóban testesül meg, a fiúsan könnyed  Karácsony Gergely-t
Szurcsik Ádám  nők bálványa világfia váltja.  Erős figurák,  szép hangok, az utolsó  Kocsis
Gábor  a bitófa árnyékában  tragikomikus villoni magasságokba  emelkedik:  "Bocsássatok
meg nekem!". Az előadás legjobbja a Kolduskirály szerepében  Kisari Zalán. Ravasz, okos,
velejéig lát a romlott emberi lelkekbe, brutálisan karizmatikus, de halk kiszólásai a nézők
felé is mindig célba érnek.
Káprázatos az együttes összmunkája,  lehengerlően szólnak a kórusok, a finálé fanyar for-
dulata minden rosszat feledtetve koronázza meg a produkciót.  A Cserhalmi-osztály újra
bizonyítá életrevaló tehetségét,  Nagy Norbert  rendezői teljesítménye  hatalmas megle-
petés, egy újabb eredeti egyéniség viharos berobbanása.

Iszonyatosan nehézkes szöveg, kibogozhatatlan viszonyulások, úgy érthetetlen, ahogy van,
hamar feladjuk  a rejtvényfejtést,  viszont így csak a rendezésre és a színészi munkára tu-
dunk koncentrálni.  Tarnóczi Jakab  minden bizonnyal tudja és érti,  "miről szól?" a darab,
részünkről megelégszünk a realizálás elemzésével.
A zenésszínész osztály üdvöskéi már az első képben mennyei szárnyalású énekléssel bűvöl-
nek el, amennyire kihámozható  a Sandiano grófnő és a másik hercegi Leonóra karaktere,
talán  Józsa Bettina  illett volna inkább a férjéhez hűséges kategóriába, az életvidám, hu-
morával ütős  Nagy-Bakonyi Boglárká-nak pedig jobban állt volna a szerelmes szerep.
Ferrara hercege,  a mindig joviális  Borsi-Balogh Máté  kegyúri jósággal pátyolgatja költő-
jét, míg Hajdu Péter államtitkára energikusan ellenszenves. A színészek imponáló odaadás-
sal, sikeresen birkóznak meg a veretes textus ballasztjával.
Nem, nem tetszik ez az előadás, de van egy megkerülhetetlen ok, ami miatt írnunk muszáj
róla. Az oldalfüggöny mögött a második rész tere nyílik meg,  a klaviatúrán maga Torquato
Tasso játszik, a dobogón ülve, állva, fekve  valami megfoghatatlan történik.  Érdektelenné
válnak a frázisok, tiszta színházi élmény születik,  amelyben az átélés, a játék, a megjelení-
tés letaglózó varázslata ejt ámulatba.  Mentes Júlia Virginia  a megfontolt piánótól a szen-
vedélyes kitörés fortisszimójáig váltogatja dinamikáját,  nem kell érteni, mit jelentenek a
szavak,  az ösztönvilág démonai, az örvénylő érzelmek perzselnek izzó jelenlétéből. Ő ma-
ga a történés,  a konfliktus és a katartikus beteljesülés.  Ellenállhatatlan szuggesztiója át-
töri  a gáncsoskodó értelem gátjait,  éneklésének elképesztő crescendója  a tudatalatti
legsötétebb szakadékaiból tör fel.
(Már a második alkalom, hogy Őt ki kell emelni a produkció esetlegességeiből, a Nyíregy-
háza utcában éreztük ugyanezt: érdektelen közegben  káprázatos volt embermentő figu-
rája).
Csak dicséret illeti a rendező Tarnóczi Jakab-ot az együttes nagyszerű helytállásáért és
a lehetőségért, amely megteremtette  Mentes Júlia Virginia  bravúros színészi munkájá-
nak körülményeit.  

A világot jelentő deszkákra hágó nézőket harsány ujjongással hívogatja a tomboló csapat,
eleve felfokozott izgalommal foglaljuk el helyünket a még öblös fotelekkel is pompázó pó-
diumon.
A káprázatos  Marton - Hegedűs DG - Forgács Péter osztály  iszonyatos energiával játszik,
fantasztikus tuttikban  táncol és énekel,  de a zenekari föladatokat is ellátja.  Rosalinda,
Rudolf Szonja  hercegkisasszonyi bíborban  még a szokott módon indítja Shakespeare-t,
ám a birkózó-jelenetben  az oroszlánbőgésű  Lukács Dániel  motorikus lendülettel üti ki
az udvari bajnokot. A férfias fenségű  Márfi Márk  száműzetéssel büntet, majd papagenoi
madárhangokkal rejtőzködik az Arden-i erdőben.
Egyre-másra jönnek  a jobbnál jobb slágerek,  Kovács Máté  szólózik a kórus-vokál fölött,
gitárbajnok is ő, ahogy az őrületig gyorsított szteppeléssel géppuskázó  Horváth Csenge
a zongoránál is derekasan helytáll.  Az Arden-i erdő itt valóban  a színpadi szabadság biro-
dalma, ifj.Vidnyánszky Attila, (nem lehetne elhagyni ezt a hosszú nevet: talán KisVidi?),
sziporkázó fantáziával ontja az ötleteket , amelyek minden esetben a pontos kidolgozott-
ság szakmai maximumán realizálódnak.  Virgonc szerepcserék, veszett ütemváltások, soha
nem tudható, váratlanul mi történik a következő másodpercben.
A Rosalindát kereső  szerelmes bökversek áradata után  lassan kímélőbb üzemmódba kap-
csol a gyilkos iram, kicsit szusszanva gyönyörködünk most már a shakespeare-i textus ma-
radéktalanul megszólaló szépségében.  A lassan összeverődő párok forgatagában  pásztor-
lányként  Ábel Stella adja fel tartózkodását, teljesen mindegy Dino Benjámin-nak, hogy
kihez szól, egy fél mondatával is bárkit képes meghódítani, akár a közönség soraiból is.
Antóci Dorottya  hetyke kamasz, vagy bűbájos ukulele-virtuóz, a Prospero szigetéről ide-
vetődőtt vademberről kiderül, hogy ő a Méla Jacques. Darvasi Áron suttogása ugyanolyan
szuggesztív, mint élőképben is megjelenített  "Színház az egész világ"-monológja, létezése
az annyira áhított földöntúli humanizmus megtestesülése.
Márkus Luca és Ertl Zsombor  kettőse megkerülhetetlenül  uralja a színpadot,  befejező
duettjük  "Qui sait, qui sait" refrénjére, az egész zenei háttérben végig jeleskedő  Reider
Péter  totyogja halálos búcsú-tangóját.
ifj. Vidnyánszky Attila  és a nagyszerű  Marton-osztály  remeklése a tobzódó fantázia, a
robbanékony tehetség, a győzhetetlen ifjúi szépség mámoros himnusza.  /A/hogy tetszik?
Nagyon, nagyon!!!

A drámainstruktorok bizony igazi színjátékosok! Rengeteg szerepcserével, egy jelenetet
többször, többféleképpen is eljátszva, sistergő forgatagban vezetik elő az ógörög klasszi-
kust. Élmény, hogy akár háromszor is látjuk ugyanaz a jelenetet,  mindig más-más aszpek-
tusból megalkotva.
Elegáns király az első Oidipusz: Gömöri András Máté, majd a népe balsorsával együttérző
Lapis Eriká-é  következik. Kilépve az antik textusból,  Némedi Árpád vehemensen bírálja
a kormányzatot,  majd Kreónként hozza  az iszonyatos apollóni jóslatot.  Szatmári Attila
megdöbbenve hallgatja  Babócsai Réka halkságában is szuggesztív Teiresziászát, de előbb
még Simon Boglárka elementáris humorú részeg hírhozója nevettet meg.
Kiss Csaba  rendezése a vörös szín és a sokszínű együttes  összes lehetőségét kihasználja,
mindenki szóhoz jut  kis és nagy szerepben egyaránt.  Vincze Márton  a füstölgő áldozati
oltár fölött énekli fohászát,  naturálisan véres, vad jelenetben szegezi falhoz  az agg jóst,
akit itt  Timkó János  karizmatikus alakításában  láthatunk.  Szilvási Judit ugyanebben a
figurában a mindent tudás  gunyoros fölényét hangsúlyozza,  majd brutális színpadi jelen-
léttel az elképesztő  Szőts Orsolya  nagyjelenete  következik.  Átütő orgánummal menny-
dörgi Oidipusz tirádáját, félelmetesen parodizálja a mitikus hőst, kiszól a nézőknek, kímé-
letlenül terrorizálja a rémületbe dermedt jóst, Szluka Brigittá-t. Lecsillapodva, tollba, il-
letve írógépbe diktálja monológját, a katartikus komikum ritka varázsát teremtve meg.
A záróképben, elegáns úrhölgyként  piros csészékből kávézva,  ezt a jelenetet ellenpont-
ként szolid társalgási stílben  Xantus Barbara és Lapis Erika vezeti elő. A sokféle értelme-
zés és az eleven játék nagyszerű élménnyé avatja a sajnos, csak egyszer előadott színész-
mesterség vizsgát, az I.Drámainstruktor Színjátékos osztály pompás munkáját.

2 0 1 7

Cocteau - Satie - Picasso: micsoda Triumvirátus állította anno színpadra  Az Eiffel torony
násznépé-t!!! Most a nagyszerű IV-es /George and Cole/ osztály játssza  Selmeczi György
"A zenés színpad világa" sorozatának negyedik darabjaként.
A híres torony platójára Jenővári Miklós vezeti aráját, a fogatlan ragadozó-mosollyal ékes
Litauszky Lillá-t.  Gólyalábakon ágálva  Fáncsik Roland  konferál,  a szürreális hangulatot
komor vadász elől menekülő Strucc-leány erősíti. Talán  Kurucz Dániel Tábornoka az első
a magyar színház történetében,  aki  Erik Satie  dalt énekel,  Hajdu Péter  fotósa fürgén
csattogtatja Itt röpül a kismadaras ládikáját.  Ladányi Júlia rózsabimbós koszorúslánya ka-
taton ájulásba hull, a süllyesztőből felbukkanó  Széles Flóra  megállíthatatlanul áriázik, há-
romszor is.  Pufók gyermek, az elragadó  Borsi-Balogh Máté  pöttyös labdájával  a mélybe
bombázza a rémült násznépet, a Vadász a közönséget fenyegeti fegyverével, Hunyadi Máté
többesszámban Vőfényekként nyüzsög.
Szokol Judit  erős kézzel fogja össze az abszurd groteszkben pulzáló darabot,  jól kidolgo-
zott karakterek,  pompás ötletek vezérlik a frivol szellemiséget.  A komikus kavalkádot két
látványfelelős,  Herman Anett és Pajor Patrícia jelmezei színesítik.  Ez az esküvő! - lelken
dezik a násznép,  de  Nagy-Bakonyi Boglárka  kozmikussá tágítja a z élményt: "Ez  Minden
Esküvő!"  Közzeneként a Hermann Szabolcs- Szép András duó  Satie Pièces Froides-jából
az  Airs à faire fuir-t zongorázta.
Sosztakovics:  Rayok, avagy az antiformalista Peep-Show-ját  Tarnóczi Jakab  mindössze
egy vörösposztós asztal lejtőjén állítá színpadra. A vörösnyakkendős, egyenszürkében haj-
longó küldötteknek  Imre Krisztián  FőCsinovnyikja ismerteti a programot.  A formalizmus
ellen vívott kampány szlogenjei Zsdanov elvtársat idézik, elsőnek maga a Nagy Sztálin lép
a pulpitusra. Brasch Bence az eredetiben  böfögő tubával kísért,  a Generalisszimusz ked-
venc dalának, a Szulikó-nak hangjaira recitálja  a gyilkos mondatokat. A második felszóla-
ló a Hahahá-zó kórussal együtt gúnyolja  az elfajzott kapitalista művészetet,  vérpezsdítő
össznépi rigmusokkal lelkesítve a hallgatóságot.  Végül újfent a káprázatos humorú  Borsi-
Balogh Máté futtatja csúcsra a szatírát, uborkát majszolva a Kalinka éneklésére buzdítva
a kórust és a nézőket. Szerencsére nem mutatták be akkoriban ezt a kegyetlen karikatú-
rát,  Sosztakovics-ot még egy újabb Sztálin-kantáta sem menthette volna meg a Gulágtól.
Vidovszky László  kurta operácskája  bájos kevercse a műfajoknak,  a barokk intonáció
alaphangját  klasszikus idézetek, bécsi keringő, verbunkos, sőt, még blues is színesíti. Az
önképében tetszelgő Nárcisz  kádnyi vízbe vész,  halálát az elementáris orgánumú  Echo,
Czvikker Lilla és a lebegően muzikális Bori Réka nimfa-kettőse gyászolja. A tündérek ka-
ra, Józsa Bettiná-val az élen,  fantasztikus fejdíszekkel ékítve ejt csodálatba. A kamaraze-
nekar körítette mesés mítoszt  Tárnoki Márk realizálta,  a végpoént  Kurucz Dániel higié-
niai asszisztens sírásója dörmögi oda: "Azt". A befejezés  Kurtág Játékok-jára épülve pan-
tomimikus potpourriban egyesítette a különböző korok zenés játékainak szereplőit.
Nehogy má' az isteni avangárdot múzeumba száműzzük, éltető jelenidejű valóság! A Novák-
osztály produkciója barátságos közelbe hozza a sokszor tájékozatlanul érthetetlennek ki-
kiáltott modern "kortárs" zenét.

A rúdtáncos miskolci Bakkhánsnők után  elképzelni sem tudtunk ahhoz foghatót.  Horváth
Csaba  fizikai színész III.osztályának harmadévese,  Nagy Péter István  gyökeresen más,  ám
hasonlóan revelatív rendezéssel lep meg.  Egyetlen szó sem halványul el a találékonyan né-
hány mai kifejezéssel fűszerezett szövegből, miközben végig  Hojsza Henrietta és a Rende-
ző alkotta koreográfia teszi  fokozottan izgalmassá a látványt.  Karsai György  üdítően köz-
vetlen professzori bevezetője megkönnyíti a cselekmény előzményeinek megértését, cin-
kosan tárja elénk az Olümposz frivol kapcsolatrendszerét, félrelépő Zeusz, bosszúálló fele-
ség, üldözött zabigyerekek...
Dionüszosz, a párducmozgású  Molnár G.Nóra  káprázatos talajmunkával indít, isteni dekla-
mációja hatványozza lényének mágikus sugárzását. Táncoslábú performansz-teamje lecsap
Thébára,  hiába fogja el a diktátor  Pentheusz  az állatbundás bakkháns ifjút, Barna Lilla,
bízva a mögötte álló félisten erejében, addig fenyegeti, míg végül az női ruhában oson az
orgia titkos megfigyelésére.
A teljes társulat folyamatos mozgás-bravúrokkal színezi az eseményeket,  mindenki egyen-
rangúan vetődik, ugrik, emel  az örvénylő forgatagban.  Vadász Krisztina a Kórust recitál-
va  a zongora húrjain ritmizálja vonóját,  Bodor Ágnes  csellóján heves futamokkal erősíti
az akusztikai hátteret,  többször hallunk kívülről percegő szinkópákat,  vagy éppen édes-
kés múltszázadi német sláger szól a sercegő gramofonon.
Gaál Dániel és Kotormán Ábel  energikus jelenléttel küzd  a tenyérnyi színpadon,  Nagy
Henrik  Hírnökként,  az átütő karizmájú  Hojsza Henrietta mint Kadmosz emlékezetes. A
leskelődő Pentheuszt, a félelmetes mimikájú  Gyulai-Zékány István-t eléri a végzet, dara-
bokra szaggatják a vérszomjas nők. Ténai Petra  hozza a szörnyű hírt, míg  Herman Flóra
lisztet gyúr, oroszlánnak nézve saját fiát szaggatja tésztaként szét.
A földharcban megsérült Dionűszosz,  Molnár G.Nóra  felkötött állal, sistergő húrokat re-
szelve ünnepli diadalát a zongorán,  a Kórus az igazságosztó Végzet  győzelmét zúgja.  Az
osztály, hasonlatosan a  Szecsuáni Jóember -ben nyújtott  elképesztő teljesítményéhez,
most is elementáris erővel,  érett színészi és fizikai technikával lépett színre. Nagy Péter
István első itteni rendezése egészen döbbenetes! Eredeti elképzelés, gondos kidolgozás,
összehangolt egységgé formált, a Horváth Csaba-i ideákat alkotóan továbbfejlesztő stílus.

A leánykori nevén  Hátsó Kapu Magvető Café-ként is igen barátságos. A Novák Eszter-osz-
tály zenés színésznövendékei  asztalaink között ülve, állva, járkálva mondják  a jeles kötet
kortárs költőinek verseit. Nem teljes a létszám, sokan játszanak, próbálnak különféle szín-
házakban.  Vagy félszáz vers hangzik el,  kapkodjuk a fejünket,  az élmény tökéletes, csak
nehéz utólag kibogarászni, ki mit mondott kitől...
Az izzó mosolyú  Mentes Júlia indít Áfra János-sal, Litauszky Lilla hanyatt vágódva is gyö-
nyörűen tagolja  Gergely Ágnes sorait:  "a gyertyát körülsírja a kanóc".  A hátunk mögött
Brasch Bence  baritonja dörmög: "apám beszari volt", Dimény Árpád végszava: "faszomat".
Balaskó Ákos krematóriumi komorságát  Jenővári Miklós  lírai lénye sem enyhíti, "Egy ön-
gyulladás meghitt kémiája, egy végakarat működés közben".
Ladányi Júlia  szólója a kavicshajigálós rap-pelés, sokat énekel a zongorán kísérő  Matisz
Flóra Lili komponálta megzenésített versekben. Az egyik legemlékezetesebbet, a "Három
részre osztható hajnal"-t (Ferencz Mónika), Bori Réká-tól halljuk. Hunyadi Máté basszus-
gitár, emlékezetes "Az őrület elbújt" kezdetű Átokkalendárium-ban.
Az ember szeretne  minden pompás sort megjegyezni,  persze egymást oltják ki a jobbnál
jobb gondolatok,  a meglepő az, mennyire találóak  ezek az ismeretlen sorok,  talán érde-
mes lesz átböngészni a kötetet, először legalább is Á-tól J-ig.
Hamisítatlan  Garaczi groteszk a  "Kedves Író Úr!"-megszólítású olvasói levél, azzal a szatyor-
ban püffedő tejföllel... Kurucz Dániel Bajtai András: "Billegő égövek peremén"-jével a pa-
ródia abszurd Calcedoniá-jába visz, Imre Krisztián hórihorgas magányban morzsolja rímeit.
Ahogy az egyik költő mondja:  "Színészek,  tisztán álmodók",  Bertók László  kétsoros bök-
versei Fáncsik Roland-dal,  pizzicatókkal, csengettyűvel kísérve sorjáznak.  Fekete Gábor
az ablakban állva  mered az űrbe,  ahol a csillagok  LED-lámpái hunyorognak.  Széles Flóra
Lombőrület-ben körömmel kaparva próbál fára mászni,  ábrándosan énekelve meséli el út-
ját "Vasúttól hazáig".
Eredeti varázsú, elbűvölő produkció és még a zeneszerző  Matisz Flóra Lili  is megszólal,
Erdős Virág  zseniális pársorosait halljuk, a hajléktalan Pilinszká-t: "A karton közös, párna
nincs" - és a börtönablakba felkiabált kérdést, amely itt most mindannyiunkhoz szól: "Meg-
kaptad a verset?".

Szabó Lőrinc kétszer is nekifutott,  Szabó T. Anna  maibb nyelven egyből  korszerű, frap-
páns átköltéseket alkotott Shakespeare szonettjeiből.  Hegedűs D.Géza  kiválogatta osz-
tálya részére,  meg is rendezte ebben az elementáris hatású ötven percben.  A társulat
az első perctől kezdve zenél és korabeli dalokat is énekel káprázatos jókedvvel.
Darvasi Áron férfias komolysággal vall: ""Ha azt látom, hogy minden, ami nő épp csak egy
rövid pillanatra teljes...  Az idővel harcolok,  mert szeretlek".  Ábel Stella  tündérkirály-
női varázzsal válaszol:  "...vagy a képed, vagy a szerelem,  légy bármi távol, de megjelenít
és gondolatban itt leszel velem."
Reider Péter citerán játszik és vezényel, de vigasztaló szavai is vannak: "Ne bánkódj, hisz
megtörtént a dolog... Felhő-fogyás csúfít  Holdat, Napot".  Rudolf Szonja  csöndesen ko-
moly,  ellentéte a pajkosabb hangvételű  Márkus Luca.  Kovács Máté  a szakítás után bo-
rong: "az ami az utamon irányít most félig-meddig vakon teszi dolgát s a fénye halott."
Márkos Albert  zenéje szervesen épül a csodálatos sorok szövetébe, apró gesztusok, zö-
rejek,  parányi villanások hálózzák be az akusztikai teret.  Zümmög, sóhajt, majd kirobba-
nó energiával énekel: az ifjú csapat lenyűgöző tempóban sodor magával. Szeretnénk min-
den gondolatot elcsípni, de hiszen lehetetlen,  a mérhetetlen gazdagság csak mint elbű-
völő csoda marad meg bennünk.
Lukács Dániel  komor erején átsüt a szerelem múló tüze, Ertl Zsombor gyanakvóbb: "De
vajon minden szép szeplőtelen?  Lehet, hogy megcsalsz  és észre sem veszem."   Antalóczy
Krisztina hullámzó karmunkával irányítja a kórust, "í"-t és "ó"-t formálva ujjaival ezen han-
gok éneklését irányítja,  miközben szonettjét is gyönyörűen deklamálja.  Dino Benjámin
naiv hévvel bizonygatja:  "Ó, mondd,  hogy hűtlennek miért hiszel ? .. .a mindenség mind
semmi nekem. Hisz te vagy benne, Rózsám: mindenem."
Dübögnek dobok, peng a gitár,  feleselnek a szólamok,  kánonban kergetőznek  tobzódó
dallamok. Ahogy a zsigeri szuggesztivitású  Horváth Csenge mondja: "Mint hullámzás a ka-
vicsos fövenyre a vég fele,  úgy futnak perceink, egymás nyomában küzdve és sietve elő-
re ringnak mért ütem szerint."
Egyet pedig szó szerint idézünk,  Márfi Márk-tól  halljuk a bravúrosan alliteráló szavakat:
"Mi kell a nőnek? Kell a vallomás és kell a vágy,  s ha felvállal sokat, vállának nem sok a vál-
tott nyomás, válogatatlan vállal másokat.  Tágas vágyadba venni vállamat illő volna - miért
nem vállalod?  Mások vad vágya áldja ágyadat,  de valló vágyam, vágyak vágya,  sok?  Ládd,
beveszi a tenger az esőt, bővében van, mégis befogadó - ha mást elvállalsz, vállald hát el
Őt: illik hozzád, épp vágyadba való. E vallomásra nem mondhatsz nemet. Vállald a vágyam,
vállald Williamet."
És ez csak egy porszem a shakeapeare-i mindenségből... Köszönjük a fantasztikus osztály-
nak ezt az élményt - és sürgősen elővesszük  Szabó T. Anna  elképesztő kötetét!

Fodor Tamás merész dramaturgiája: filmszerűen vágott jelenetek.  Konfár Erik  három sze-
repben brillíroz!

Martin McDonagh  az alkoholos sötétségben fuldokló  bunkó írektől  eljutott  a majdnem
jelenidejű  ír terroristákig. Imádtuk a Kriplit,  nem szerettük a  Piszkavasat,  Vaknyugatot,
a kínzós, gyilkolászós témát  Forgács Péter  a falvédős díszlet ablakocskáiban játszatja, ab-
szurd groteszkké nemesítve a rettenetet, így az elborzasztó környezetben igencsak élvez-
hető komédia születik.
A túlkoros  Fáncsik Roland  öregapa unokáját szidja  véletlen macskagázolása miatt,  Imre
Krisztián  pompás karaktert formál  a kétbalkezes lurkóból.  Életveszélyes helyzet, mivel a
cica a félelmetes terrorista  Pitbull  kedvence.  Kurucz Dániel  éppen szakavatottan bün-
tet némi testrészek levágásával, Csucsu,  Borsi-Balogh Máté reszketve próbál egyetértést
mímelni.
Csak arcok, legfeljebb féltotálok kukucskálnak ki  Herman Anett és Pajor Patrícia hímzett
szegélyű paravánjainak nyílásaiból, a rendezés találékonyan váltogatja a felvillanó helyszíne-
ket. Megjelenik az ügyesen átfestett pótmacska, az átlátszó trükk nem elég hiteles, a bru-
tális Fővezér kivégzésre készül. Bravúros a szöveg,  csattannak a poénok és a krómacél kín-
zóeszközök.
A sok báva férfifej között üdítő változatosságot jelent  Széles Flóra  szerelmes gengszteri-
nája, az izgalmakat a végletekig fokozza a hármas terror-kommandó, Hajdu Péter, Hunyadi
Máté és Jenővári Miklós  felbukkanása.  Zenés osztály lévén,  az énekbetétek is kiválóak,
pergő tempóban bonyolódik a komikus cselekmény.
Lesz-e az Alhangyából parancsnoki Felhangya, megkerül-e az elkóborolt macska?  Érdemes
ezen létfontosságú kérdések feloldása végett  egy jót mulatni  Forgács Péter  és a zenés
osztály nagyszerűen kimunkált előadásán.

18 jelenetben 12 színiegyetemista  folyamatos szerepcserékkel, őrült tempóban játssza a
shakespeare-i tündérjátékot.  Marton László  rendezése a Brook-i Üres Térben, jelmezte-
nül teremti meg maradéktalanul az isteni komédia atmoszféráját . Biztos, hogy néhányszor
eltévesztjük  a viharos sebességgel  váltakozó szereplőket,  mégis meg kell kísérelnünk fel-
idézni az előadást, annyira lebilincselő az ifjú titánok, titanidák káprázatos játéka.
Puck, a Turgenyev darabban Sosztakovics Jazz-keringőjét oroszul éneklő  Horváth Csenge
forgószéken pörögve hallgatja  Dino Benjámin Oberonját, hogy néhány jelenettel később,
kötelek közé fonódva,  mint Hermia szőjön  szökési terveket  Reider Péter  Lysanderével.
A tündérkirályi Oberon, Lukács Dániel lesi  Darvasi Áron  szamárfejű Zubolyával szerelem-
be eső Titániát,  Heléna monológját  Márkus Luca  mondja vaságyon térdelve,  majd piros
fonalakba csavarodva utasítja vissza Demetrius,  Kovács Máté közeledését.
Tudom, sok a név, de senkit nem lehet kihagyni, még kevésbé puszta felsorolással elintéz-
ni!  A rendkívül bonyolult játékban percenként  figurát váltva,  fantasztikus intenzitással
munkálkodik mindenki, villanásnyi képekben teremtve hiteles karaktereket.
A függőágyban  Ábel Stella  isteni Titániája ringatózik, szerepében  Ertl Zsombor  zubolyi
szamárfejét aztán már  Rudolf Szonja becézi.  Antóci Dorottya cserfes Puck-ként, szelíd
Tündérlányként is nagyszerű, a box-ringben az oroszlánbőgésű  Márfi Márk kiütéssel győz.
Ábrándos UV-fényben Oberon békíti  Horváth Csenge Titániáját, erdei tévelygés után, su-
hogó lepedők között végre mindenki megtalálja a maga párját.
Muszáj volt megosztanom  ezt az elementáris élményt,  sajnos, Budapesten nem látható a
minden ízében  kiváló összjátékot produkáló együttes ezen munkája.  De Shakespeare-rel
nem maradnak adósok, itt van már a  Szonettek énekes-zenés remeklése és nemsokára jön
az  Ahogy tetszik...

Több tucat cipő között caplat a tüchtig házvezetőnő,  Főglein Fruzsina akkurátusan páro-
sítja az össze-vissza dobált lábbeliket. Csengő szól, beguggol a Tanítvány, asztmás lihegéssel
ébredezik a Tanár úr. A Különóra jó pénzért rapid módon készít fel akár kandidátusi vizsgá-
ra, választani is lehet a bölcsész és a természettudományi fokozatok között.
A tudásfelmérő kérdések  Ionesco  abszurd oktatásellenességét tükrözik: "Mi Franciaország
fővárosa? - Párizs. - Kitűnő!"  A kérdezz-felelek egyre lázasabb tempóban folyik, gyorsan vál-
takoznak a tudásterületek,  "Sejtbiológia? Jaj, csak azt ne!" - könyörög a háztartási alkalma-
zott, de nem képes visszatartani a Professzor fokozódó aktivitását.
Ifj.Vitéz László, a Karnyónéban is tündöklő  Barna Zsombor kisasszony-nebulóként hevesen
ellentart az egyre agresszívebb faggatásnak, a tiszteletbeli Indián, a monodráma-hős  Csiby
Gergely, fokozatosan megifjodva hajszolja magát a dühöngő őrültségbe. Balázs Zoltán ren-
dezői érdeme, hogy az eddigi Tanár-központú koncepció ellenében két egyenlő fél küzdel-
mévé alakítja a darabot.  A végzős bábszínész-osztály  két jeles hallgatója  parádés játékkal
abszolválja a föladatot, hanggal, mozgással is hitelesítve a szituációt.
A fokozás csúcspontján beérik a katarzis gyümölcse,  a gyilkosság után újra a Házvezetőnő
lép a színre, tovább matat a cipőrengetegben, majd egy gyanútlan nézőtől is leveszi lábtyű-
jét /!!!/. Kiderül, mind a negyven pár a mai leckésektől származik,  próbáljuk meghúzni ma-
gunkat, hiszen mi is bármikor lehetünk a korlátolt oktatási rendszer áldozatai.
Újra szól a csengő, megjött a következő delikvens,  újabb tetemre éhes a tanügyi húsdará-
ló.  Ionesco  örökérvényű abszurdját  Balázs Zoltán  eredeti rendezése  a három, még egy
kicsit színművészetis hallgatójának nagyszerű munkájával az  Ódry-repertoár  újabb gyöngy-
szemévé avatja.

Az Örkény hajdani Struwwelpeter darabja inkább decens színházi  Tiger Lillies klipnek
tűnt, Kocsis Gergely az eredetihez a játszók óvodai emlékeit társítja, rendkívül érdekes,
groteszkül sűrített, harsány komikumú darabot vezet elő.
A zenét a fantasztikus színészegyüttes adja, mindenki játszik, akár több hangszeren is, az
eredetiséget a számok felszabdalása, a váratlan megállások,  a dinamikusan változó felállás
adja. Aki az előbb még billentyűzött, most a dobot veri teátrális gesztusokkal, kézről kéz-
re jár a gitár,  ketten is hegedülnek és "mindenki énekel", ( - hogy a feledhetetlen zsám-
béki Liliomfit idézzük).  Külön bekezdést igényel  Vilmányi Benett  elementáris gitárjáté-
ka, ritmus-alapban, szólóban, akusztikusan és erősítve egyaránt kiváló.
Kovács Tamás tremolójában decimákat fog át később sajnálatosan megcsonkított ujjaival,
Lestyán Attila  szédületes lábmunkájával tűnik ki. Az extrém sugárzású  Mészöly Anna az
indítás kihívását könnyedén vállalja,  már az első képben érzékelteti a stílus eredetiségét.
Az elborzasztó tanmese motívumai erőteljesen jelen vannak,  Ballér Bianka songja gyújtó
hatású, a tüzes játék önmagát is felemészti,  másik dalában frivol magasságokba merészke-
dik.
A szituációk percenként változnak,  pattognak a poénok,  az ének és a szöveg oszcillálása
folyamatos feszültséget indukál. A mindig újat kereső Kocsis Gergely rendezése igen ütős
módon illeszkedik a Struwwelpeter morbid atmoszférájához, ám a jelenkor gyerekidomítá-
si szélsőségeit is adekvátan jeleníti meg. Családi dráma kellős közepén  László Lili  dobve-
rőjével kavarja a rántást,  Vizi Dávid   zord apai butasággal fegyelmez.  Szántó Balázs  ka-
taton kisfiúja  a fináléban  kárpótlásul öles dallamívekkel áriázik,  Vilmányi Benett  a pár-
kapcsolati idillből kilépve inkább falra mászik.
A sok elfuserált gyermek között egyetlen felnőttként  Martinkovics Máté  parádézik. Do-
bozba bújva  hajcsavarós főnéni,  civilségében botor tanácsadó,  majd pszichohalandzsás
lélekkurkász. Polka-tempójú számában a többszöri megszakítás  csak fokozza éneklésének
szédületes intenzitását, alakítása az egész produkció sistergő gyújtópontja.
A jövőre végzős  Zsámbéki-osztály ismét bizonyította sokoldalúságát,  Kocsis Gergely  és 
Keresztes Tamás vezetésével biztosította az abszurd szürreália jelenlétét az  Ódry reper-
toárján.

A puritán acélváz felső szintjén   Helvaci Ersan Dávid  rongyos  Bolondja ágál,  látta az er-
dőben táncolni a salemi lányokat,  ahogy előttünk is megszállottan, őrjöngve vonaglottak a
vészboszorka  Tituba,  Kónya Merlin Renáta  vezetésével.  A tömeghangulat némi papi ma-
nipulációval rögvest ördögöt kiált,  amely pillanatok alatt halálos fenyegetésbe vált. Tucat-
nyi asszony kerül, nagyrészt személyes bosszú révén, vád alá. Abigél ilymódon szeretné fél-
reállítani volt szerelme,  John Proctor feleségét,  Szabó Nikolett  heves ostroma azonban
megtörik a férfi állhatatosságán.
Az íróilag is kissé széteső expozíció után, lassúdad emelkedik a feszültség, a fogdmegek ké-
jes örömmel hurcolják el az áldozatokat,  megérkezik a Főbíró, hogy inkvizíciós módszerek-
kel szolgáltasson igazságot:  "ha bevallod, hogy az ördöggel cimborálsz, meghalsz,  ha taga-
gadod, felkötünk".
Uray Péter minden részletre kiterjedő elemzése, összefogott rendezése fokozza az iramot,
a vizsgálat jelenete  csúcsra jár.  Novák Márk  legfőbb törvényt képviselő józanságát a kis-
lányok ördöngösen eljátszott megszállottsággal cáfolják meg. Hiába érvel Proctor, a töret-
len hitelességű  Herczegh Péter, Elisabeth Proctor,  Dér Mária férjét óvni igyekezve most
az egyszer hazudik és ez az életébe kerül.
A kapzsi Parris tiszteletes,  Benedek Dániel  nagyívű alakításában  a kisstílű aljasság összes
fokozatát bemutatja,  még az ítéletében egyre bizonytalanabbá váló  Főbíró, a kemény ki-
állású  Novák Márk  is csak nehezen tudja  megfékezni.   Erősödik az igazság oldala,  Szép
Domán  emberarcú Hale tiszteletese próbálja megakadályozni a vérfürdőt, az ellenoldalon
Ticz András  vizsgálóbírója ármánykodik.  Négyük vibráló erőterében  Herczegh Péter  az 
emberi ellenállás felemelő példájaként magaslik, a fantasztikus előadás győztes középpont-
ját képezve.
A jeleneteket a zenekarrá alakuló társulat tagolja,  Kovács Adrián  zenéje énekben, hang-
zásban pontosan illeszkedik a játék sűrű atmoszférájához. A halálra ítélt  Horváth Julianna
átszellemült dallal búcsúzik,  a végkifejlet kontrasztja Cheever templomszolga bravúros ma-
gánszáma.  A vívófenomén Mercutio,  Koltai-Nagy Balázs  akrobatikus virtuozitással, frene-
tikus humorral hozza  alkoholizált szólóját,  ebben a szörnyű közegben  virtuóz részegsége
szimpatikusan emberi.
A  Romeó és a  Minden másképpen van után a kaposvári osztály újabb átütő produkcióval
gyarapítja sikersorozatát, az Osztályvezető Tanár  Uray Péter kiváló rendezésével a Salemi
boszorkányok egyik legjobb előadást alkotva meg.

Vecsei Kinga  ötletes látványterve bisztróvá alakítja a nézőteret,  kis asztalkáknál kucorog-
va várjuk cappuccinónkat, vagy az élesszavú pultoslány még csábítóbb kávéajánlatait.  Luj-
za felspannolt cirkálórakéta, sietteti a zárást, mielőbb indulna a hétvégi balatonozásra. Ba-
rátnőjével, Telmával rögvest mint vendégek térnek be a siófoki diszkóba, Ballér Bianka he-
ves rámenősséggel egyből ki is fog egy izmoskarú angolt. Az erkélyen romantikáznak, ám az
idill seperc szexuális agresszióba torkollik, a barátnője segítségére siető László Lili akkorát
sóz a férfi tarkójára, hogy az a korlátot átszakítva nyakát szegi.  Rémült autóstoppos mene-
külés, az események egy pillanat alatt félelmetes fordulatot vesznek.
A Sanyi és Aranká-ban,  Roadmovie címen láttunk már egy, a Thelma and Louise film alap-
készült, zenés adaptációt,  Németh Nikolett  dramaturg most csak a történet alapmotívu-
mait tartja meg, értő kézzel formál egy teljesen eredeti cselekményt.  A félelemtől begör-
csölt Lujza  külföldre menekülne,  anyjától kér kölcsön.  A karizmatikus nőiességű  Ballér
Bianka  pompás átváltozással hozza a komoran értetlen, elidegenedett szülőt, míg a követ-
következő képben  László Lili  káprázatos metamorfózisát csodáljuk:  matrózsapka, kapuc-
nis póló és egyből egy arcátlanul állezser trafik-rabló vagánykodik előttünk.
A hátfal megnyíló kazettái mosdót, vendégszobát, autóbelsőt egyaránt képesek megjelení-
teni, Vecsei Kinga találó megoldásában még azt is láthatjuk, hogyan emeli el a kisstílű csá-
bító a kölcsönpénzt. Totális az összeomlás! Lujza őrjöngve kiborul, - lehet, hogy túl sokat
írom le a nevét,  de a félelmetes szuggesztivitású  László Lili  pólóját letépve,  sebzetten
üvöltve, majd meredt kómába zuhanva olyan kiborulást produkál,  amilyent színpadon még
sohasem láttunk!
Mayer Bernadette   rendezése, frappáns ritmusú jeleneteken át,  feszülten gyorsulva szá-
guld a tragikus vég felé.  Céltudatos színészvezetés, sarkított szituációk, kitűnő munka! A
tenyérnyi térben  együttlélegző részeseivé válunk  a történéseknek, a két nagyszerű szí-
nész szikrázó energiájú játéka védhetetlenül ragad magával. Kicsi a nézőtér, nagy a siker,
- sokat kell játszani, talán máshol, nagyobb helyen is!

A kamaszfiú a békésszentandrási gáton dolgozott, nem egészen önkéntes alapon. Kubikus-
lovakkal földet hordott  a gát védműveinek építéséhez.  6-kor letette a munkát, a tanyasi
fapados moziban a Bajazzók operafilmet vetítették.  Tito Gobbi démoni arca jelent meg a
vásznon: "Si puo? Signore! Signori!... Io sono il Prologo!" - Szabad? Nagyérdemű Közönség!
...Én a Prológ vagyok! - Megbűvölten nézte, ájultan hallgatta...- ezután egész életét meg-
határozta a Zene, a Film és a Színház és a "Minőség" keresése.
Voltunk így.
Néhány éve a  Tiszta című, Lisa Langseth  filmben láttuk először a titkos szuggesztivitású,
azóta világsztárrá nőtt  Alicia Vikander-t. A felejthetetlen alkotás nyomán készült  Bodor
Panna és Vadász Krisztina  színpadi monodráma-változata,  melyet most  Pálya Pompónia
előadásában láthatunk.
Gyorsétterem konyháján zöldséget aprít, a kedves bunkó Matthiassal él. Egy nap betéved-
nek az Operába, a lányt villámcsapásként éri az élmény,  valami más,  valami magasabbren-
dű sejlik fel a zenében. Recepciós lesz egy zenekarnál, ájultan hallgatja Rachmanyinov
zongoraversenyét,  a zene varázsa  és a karmester személye  egy csapásra megváltoztatja
életét.
Pálya Pompónia   vörös fénybe meredve, opálosan égő, könnyes szemekkel éli át a muzsi-
ka csodáját,  szerelembe esik a dirigenssel,  ezután életében  csak a "Minőség"-et keresi.
A színésznő brutális energiával érzékelteti a változást, a kétségeket,  közvetlenül is szól a
nézőkhöz, egész színpadi létezése végtelenül hiteles.
Adamnak gyereke van,  egy ízben nála hagyja a piros pulóverpólyás kisfiút. Nagyot játszik
vele,  megszereti, aztán nagyon irigyli: - Jó lenne olyan közel lenni a férfihoz, mint az át-
ölelt gyermek: jobb híján  a pulóvert húzza magára... Vadász Krisztina ilyen gesztusokkal
teszi érzékletessé a történéseket, tempója kitűnő, a ritmusváltások tökéletesek. Az elbe-
szélő hang átcsap szituáció-festésbe, kétségbeesett kitörést is átélünk.
Pálya Pompónia  ezerarcú mimikával, változatos mozgásokkal hitelesíti  nagyívű alakítását,
egy izgalmas egyéniség ellentmondásos személyiségképét rajzolja meg. Gondolatait a falra
írja, érzéseit felénk sugározza, másfél órán át egy pillanatig sem enged ki bűvköréből. Ha-
talmas energiákat mozgósít, nem riad vissza szélsőségektől,  de mindig a kiegyensúlyozott
arányosság mezsgyéit járja.  A szerelmi kapcsolat kudarcba fúl, magányba menekül, elzár-
kózik:  tanulni, olvasni kezd,  nem baj, hogy nem mindig érti Spinozát, Thomas Bernhardt-
ot, életét már örökké meghatározza "...a Zene, a Film, a Színház és a Minőség keresése".
Vagyunk így.
Nagyon erős  a magyar monodráma mezőny, de a pályakezdő  Páya Pompónia  végre meg
tudta mutatni, hogy mire képes, revelatív színpadi jelenléte a  Túlórá-t  a legjobbak közé
emeli.

Egyszemélyes remeklés, méltó a nagy előd Kemény Henrik-hez!!!
Ősztől a Hatszín Teátrum-ban!!!

Feudális viszonyok a hangtechnikában: a kicsik csak a gyengén formált mikrofonokat hasz-
nálják, a nagyok a jól kevert, visszhangosítottakat./?!?/. Ebből aránytalanságok alakulnak
az elején, az első figyelemre méltó teljesítmény a naturális Lukács Dániel párizsi helyzet-
jelentése.  Dino Benjámin  nagyszerű groteszk pózzal tűnik ki,  Darvasi Áron  az elnyűhe-
tetlen Madelaine-nel. Hevesi László líraian muzikális, Hajdu Tibor férfiasan kemény.
Az első dekád kiemelkedő produkciója a Sosztakovics jazz-keringővel a vizsgán már igen
sikeres  Horváth Csenge  hatásos mimikával előadott sanzonja.
Versenyen kívül és erősen felül, nagyságrenddel kiemelkedve a mezőnyből arat Czvikker
Lilla  Piaf Mylordjával.  Halálos lézerhang, velőkig hat és áttör minden gátat,  elképesztő
muzikalitás, tökéletesen kiegyenlített regiszterek.  Árnyalt játék,  áradó közvetlenség, a
titkos duende, a védhetetlen szuggesztivitás elementáris mámora. Bárhol, bármilyen sze-
repben  ragyogóan megállná a helyét,  újabb és újabb sanzonokat,  dalokat várunk Tőle,
minél előbb!.- "...et vous pleurait Mylord?!?" - kérdezi és bizony  már az első taktusoktól
kezdve elöntenek a katartikus gyönyör könnyei.
Rudolf Szonja a hálátlan Venice-ben  csak hangja szépségét tudja megmutatni, lehenger-
lő orgánummal diadalmaskodik Ertl Zsombor. Koroknai Sándor kisfiús humorral élteti ked-
ves songját, Szalay Bence pompás énekléssel hozza széles gesztusokkal jelzett, queenes
amorózóját. A Dalverseny egyik helyezettje,  Reider Péter  fickósan lesi párja táncát, la-
zán rugalmas produkcióját mutatós szteppel fűszerezi.
A záró részben a túlvezérelt  Stúdió 11 hangorgiája gyalázza a nagyszerű énekeseket, hiá-
ba feltűnően jó most is  Zoltán Áron, hiába lejt háromnegyedben  Medveczky Balázs, a
feleslegesen túlzsúfolt hangszerelés  megöli számaikat,  talán egyedül  Messaoudi Emina
képes maradéktalanul érvényesíteni fantasztikus előadásmódját.  Megérdemli díját a sap-
kásan  vicces hintáslegényként harmonikázó,  végtelenül szimpatikus  Fekete Gábor,  az
első hely pedig méltán Vizi Dávid fogfájós Boros Vian bluesát illeti.

A Líra színpadra lép!  Jónás Tamás Lassuló Zuhanás  kötetének megzenésített verseiből a
kaposvári Kocsis Pál osztály készített már  átütő produkciót,  Gothár Péter  a nemrég be-
robbant  Bognár Péter  rodológiai költeményeiből alkot izgalmas előadást.
Nincs arisztotelészi dramaturgia, a lélegzetvételnyi fragmentumok  nem függnek össze, az
önmagukban tömör egész részecskék posztmodern kötetlenséggel váltakoznak.  "Noricum
Rajnája az Inn"- írja Nostradamus, ott születik a Hódító Fenevad, azaz Hitler, Széles Flóra
áradó deklamációval a noricumiak pusztulásáról beszél. A rodológia áltudományos állításai:
a "Kovalszky-redők", Litauszky Lilla  tolmácsolásában szinte tragikus felhangokat kapnak.
Az állatsimogató  Nagy-Bakonyi Boglárka  családi kirándulását az Állatkertben  rosszcsont 
fiacskája,  Fekete Gábor  teszi kínossá,  Hunyadi Máté születésnapját pedig szerelmi csa-
lódás.  Erős az állatvilággal való  kapcsolat,  Bori Réka  pingvin-csapatként totyog,  Józsa
Bettina  vakondokok között áskálódik.
Arthur király kerekasztalát a nézők és játszók vegyesen ülik körül, a külső körön az óvato-
sabb megfigyelők,  az egésznek van egy leheletnyi  brainstorming jellege.  Nagyon jó a ze-
nés darabban már látott színészpalántákat így közelről látni,  hitelesek, közvetlenek, kon-
centrált egymásra figyelésük folyamatos feszültségben tartja a játékot.  Úgy tűnik, a tele-
fonkönyvet is képesek lennének  izgalmasan előadni, hát még  Bognár Péter  sokoldalúan
találékony, szépen kimunkált textusát...
Fáncsik Roland  Kilián Dávidné  fürdőszobai ténykedését létráról lesi, minidráma életrajzi
utalásokkal, míg a színes csempe lerakását   Hajdu Péter  irányítja  tündéri kreativitással:
"piros, kék,  piros, fehér,  aztán csak piros, csak kék...".  Borsi-Balogh Máté  több beosz-
tottról ábrándozik,  Kurucz Dániel rasszista utálattal gyűlölködik, "Zuhogjon a hányadék".
Vannak kedvesebb életképecskék,  Ladányi Júlia Sárkány Anná-ja a méhkaptárnak dönt-
ve állja legénye ostromát, miután az benne csöcsörészve "érzést keltett".
Kovács István elvtárs,  a sistergő energiájú  Brasch Bence  dühöngve rakodási problémák-
kal küszködik, Jenővári Miklós megtévesztően szimpatikus álarca mögött egy cezaromán
tanár rejtőzik"  bármit megteszek,  "mert megtehetem".  Egyedülálló bravúr a lézerpillan-
tású  Mentes Júlia  két nyelvet ütköztető monológja,  a német-magyar artikuláció nyelvi
interferenciája. Petőfi Sándor  debreceni gyalogútja elevenedik meg  Imre Krisztián  "Be-
ferdültem"- parafrázisában, a monoton ismétlődő  "De szar"-ral.  Kezdet és Vég  Czvikker
Lilla, tudálékosan indít, majd a rodológiai kutatóprogram csődjét jelenti be.
Hihetetlen,  hogy tud ennyire érdekes lenni  egy ezer irányban széttartó versfüzér, a vá-
logató és rendező Gothár Péter-t dicséri, aki a Kukurikkú szürreál groteszkje után újabb
merész húzással színesítette  a realista szürkeséget.  A III. zenés osztály első prózai bemu-
tatkozása  érdekes egyéniségekkel ismertet meg,  akik kitűnő összjátékkal viszik sikerre a
a rendhagyó vállalkozást.

A felejthetetlen BÍÍT-hez hasonlóan,  Novák Eszter most is érzékletes szituációkkal, szelle-
mes képekkel dúsítja Gershwin és Cole Porter mai napig ütős slágereit. Szerencsére nem
a legismertebbeket halljuk,  a két komponista ővrje kimeríthetetlen.  A zenekarban 2 zon-
goránál  Kemény Gábor és az osztály- és zenei vezető  Selmeczi György képviseli nagysze-
en a swing-korszak stílusát.- És mennyei ajándékként  a Bőgő!!! puha hangtömbjei adják a
szédületes ritmusvilág alapját.
Már az legelső percekben  robban a bomba.  Czvikker Lilla  örvénylő mozgással,  a piaf-os
hang védhetetlen szuggesztiójával mássza meg  a paradicsomba vivő égi lajtorját,  a végén
valóban a felhők felett köt ki. Wonderful!:  Széles Flóra és a rövidgatyás  Hajdu Péter ön-
feledt gyerekként ugrál a csöcsös lufikon, Embraceable you:  Brasch Bence  szívderítően
énekel.  Az összes számban  mindig az egész társulat jelen van,  mozgással, kórussal, a jel-
mez- és díszletváltások gazdagsága szinte követhetetlen.
Blah Blah  recitálja a lányok kórusa,  majd a fiúk élén  Jenővári Miklós  hozza a  Nashville
Nightingale-t.  Az egyre sűrűsödő első részt, cowboykalapos farmerek  csűrdöngölő tánca
zárja, egyetlen dalban összevonva az amerikai népdalkincset, írektől, olaszokon át az ere-
deti country számokig.
Őszi falevek borítják el a színpadot,  Józsa Bettina  lemondó finomsággal érzékeltei a szex-
munkások sanyarú sorsát: Love For Sale.  Ladányi Júlia fenyegetően röpködő gigerli-botok
kereszttüzében mutatja be akrobatikus szólóját,  Fekete Gábor  az előzményekben könyv-
molyként ügyetlenkedik,  férfias erejű Farming-ja rácáfol az előítéletekre.  Hunyadi Máté
vérbeli komikus: vetődései, zuhanásai, elképesztő mozgása színezi a Be A Clown-t.
De poétikus lírában sincs hiány, a csillagos ég alatt  Széles Flóra telíti a csöndes éjszakát.
My Heart Belongs To Daddy: Litauszky Lilla bakfis odaadással csüng idősecske szerelmén,
Borsi-Balogh Máté  kiemelkedő muzikalitással, mámorító dallamívekkel ejt ámulatba: I Con-
centrate On You.  Egyik fiú jobb a másiknál:  Brasch Bence  kemény "Just..." indításokkal,
Jenővári Miklós  lírai poézissel tűnik ki.
Feltűnő a félelmetesen sokoldalú koreográfia,  Bóbis László végtelen invenciójú alkotását
a viharos energiájú csapat a legmagasabb szinten valósítja meg, A swingről azt hittük, ked-
ves társastánc,  amit itt látunk,  az a lenyűgöző őrület tobzódása.  Néha kicsit  kifújhatjuk
magunkat,  Kurucz Dániel  totál részeg, de ez sem akadályozza meg a hatásos éneklésben.
Bori Réka  veszettül rajong  ideáljáért,  drámai kitörésben el is átkozza,  ám celeb-poszte-
rét könnyezve menti lányszobája falára.
A sugárzó mosolyú  Mentes Júlia Virginia már az első részben gyalázta szegény párját, ak-
kor  kiejtésbeli problémákon veszekedtek,  most meg azt közli, hogy bárkivel összeáll,  aki
tetszik neki.  Fáncsik Roland  hófehér öltönyben vigasztalódik  egy nem Cole Porter szám-
mal, űrhajósok körében a Holdra száll, ahol  Nagy-Bakonyi Boglárka  várja:  So In Love. Éjt
nappallá téve esküdözik szerelmének Imre Krisztián, a kitartott hangok mutatós kontraszt-
jai a tomboló befejezésnek.
Több pompás duó után  újra belép  Czvikker Lilla,  a kibírhatatlan hőségről  panaszkodik,
dögös duendéje ellenállhatatlanul hasít. A fináléban szűnni nem akaró forgatagban, eszmé-
letlen tánc-szólókkal páronként lép elő a nagyszerű csapat,  igazi betetőzés, háromszor is
ámultan nézzük újra. Úgy tűnik, ez a produkció is megéri a két évadot...

A FACT legfontosabb eseménye a  kaposvári Uray-osztály produkciója volt.  Az előtérben
várakozó közönség közé  harsány szócsatával robbannak be a két ellenséges család ifjai, a
még Rózáért epekedő   Helvaci Ersan Dávid szilaj vágyában oszlopot ölelve kúszik a magas-
ba. Szerencsére közbelép a hercegi szóvivő, a vérontás elmarad, bemehetünk a nézőtérre.
Mindenki Romeó és mindenki Júlia, sűrű szerepváltásokkal cserélődnek  a két szomszédvár
ifjai, szülők és gyermekek. A vörös kalapban pórázon kutyasétáltató Capuletné  később az
apjával bátran szembeszálló leány. Horváth Julianna  szigorú asszonyságát viszont,  először
a báli jelenet  szerelemre nyíló Júliájaként láthatjuk.  Az első jelenet 11 éves gyereklánya
és az ifjú ara, kinek sziporka élete csillagszóróként tetszhalálba hamvad:  Varga Bori. Kivé-
telként csak  a spárgában akrobatizáló délceg Paris,  Dunai Csenge  játssza egymaga végig
szintén tragikus szerepét.
ifj. Vidnyánszky Attila, az eddigi előadásokhoz hasonlóan, itt is a helyszínhez igazította a
történéseket,  ezerszálú rendezését  ezer újabb ötlettel gazdagítva.  A zsöllyék támláin a
nézők feje fölött futkosó játszók mindig a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Malomke-
réknyi piros kalapban pompázik  Capuletné,  az igéző  Kónya Renáta  fennkölt türelemmel
hallgatja  Szabó Nikolett  Dajkájának sistergő prézsmitálását, az erkély-jelenet magasából
száll elénk a földre az előbb még lírai Romeó,  Nagy Márk:  angyalszárnyú bölcs Lőrinc ba-
rátként, érett deklamációval ajánl mentőmegoldást.  Herczegh Péter-t  látjuk  Dér Máriá-
val párban, a sohavégetnemérős búcsúzás  a finoman beúszó,  beatlesi Michelle dallamára
szárnyal fel a katarzis mennyei magasába.
A variálódó elemek mesteri fokozásának iskolapéldája  a nagy vívójelenet. A bálban ördög-
álarcban még Romeót gyomrozó Tybalt, a hiszteroid energiájú Benedek Dániel most Mer-
cutioként lép a pástra, ellenfele a pazar Mab-monológ  pórázon vonszolt kutyafia, a Capu-
let-báty  Nagy Balázs.  Követhetetlenül cikáznak a tőrök és a testek,  elképesztő fordula-
tokkal szisszennek a pengék:  a robbanékony gyorsaság és a félelembe dermedt pózok vir-
tuóz szimfóniája! Ki-be rohangálós, tizenkét menetes, körkörös csörtéjük döntetlenre áll,
amikor a békéltető  Mészáros Martin  közbelépése gyilkossá teszi Tybaltot, majd pusztán
szeme villanásával ölve, önmagát is.
Júlia tetszhalálát  a dühöngőből megtört apává váló  Ticz András  és a rendkívül szuggesz-
tív  Szabó Nikolett szenvedélyes fájdalma fogadja.  Már a színpadon kucorog az egész né-
zősereg,  testközelből még drámaibb a befejezés.  Szép Domán,  aki mint Benvolio kézen
járva élcelődött, a végzetes párbajba kétségbeesetten próbált beavatkozni, Lőrinc barát-
ként pedig életeket menteni, a végkifejletben fenséges orgánummal búcsúztatja a halha-
tatlan szerelmespárt. Egyre hangosabban szól a Hey Jude, együtt énekeljük sírva vigadva,
a lenyűgöző élmény mámorában.
Háromszor, három helyen láttuk, mindig ugyanaz volt és mindig nagyon más. Legyen bár a
a világ végén, a Negyediket se fogjuk kihagyni!

A Színművészeti Egyetem-en láttunk már Gyöngyösi Tamás-tól egy West Side Story-t, a
Pesti Magyar Színház  stúdiósaival egy továbbfejlesztett, bővített változat készült. Az ala-
pot Bernstein szimfonikus szvitje jelenti, amely nagyrészt  az ének nélküli táncképekből,
jazzimprovizációkból áll. A szédületesen felépített, klasszikus igényű kompozíciót a koreo-
gráfus kifogyhatatlan invencióval képes követni.
A vetélkedő galerik szembenállása pantomimikus elemekkel rajzolódik ki. A mozgáskreátor
mindenkinek tud karaktert,  szituációt,  szóló-lehetőséget kitalálni, miközben példás öko-
nómiával építi fel az egész mű arányos szerkezetét.
Sűrűsödik a végtelen gazdagságú zenei anyag,  összecsapnak az indulatok, kitör a kontrol-
lált őrület,  az elsöprő erejű hurrikán,  szólók és csoportmozgások egyre viharosabb tom-
bolása.  Gesztus-zene, test-költészet, párhuzamok és ellenpontok mesteri építménye, rit-
ka intenzitású látomás, melynek attraktivitását a sodró lendület és a térbeli dinamika ele-
ven változatossága adja.
A színinövendékek,  noha a mozgástanulmányok  csak kisebb hányadát képezik  oktatásuk-
nak:  nagyon tudnak!!! és példás odaadással  valósítják meg  az elképzeléseket,  nemcsak
táncban, de természetesen átélésben,  mimikában,  színészi játékban is.  Romeó és Júlia,
Kedves Csaba és Csikász Ágnes  egymásra találását  himnikus korál kíséri,  Simonyi Attila
Mercutió-ját a heves Tybalt,  Vank Richard  tőre döfi le.  Az egész együttes  példás össz-
munkával  valósítja meg  a fantasztikus koncepciót,  a betanításban alapvető  Sinkó Réka
munkája is.
A roppant szűk térben vakmerő dobások,  bravúros esések,  teljes erővel végrehajtott ka-
rate-elemek váltakoznak, a rúgások szele arcunkat érinti, a tempó szédületes, mégsem fé-
lünk:  a veszett iram ellenére is hibátlan, hajszálpontos a kivitelezés.  Mindössze két szék
szolgál kellékként, a tükör, melyben a táncosok frizurájukat igazítják,  mi magunk vagyunk.
Az akciók, gesztusok, mozgás-variációk  párhuzamos történésekben realizálódnak, az állan-
dóan változó párok  hangsúlyosan önálló életet élnek,  az örvénylő forgatag azonban nem
zárja ki  a tudatos ismétléseket:  a legnehezebb, legveszélyesebb elemek mantra-szerűen
sulykolódnak hipnotizált tudatunkba.
A koreográfus tanítómester hihetetlen kreativitással dolgozza ki gesztusnyelvének gram-
matikáját, az egymásra épülő variációk, az ellenpontokat képező mozgás-elemek gazdagsá-
ga elementáris erővel gyűr le.
Az öntudatvesztés delíriumába vezérel a halmozódó fokozások dübörgő ritmusa, az egyéni-
séget felszabadító közös mámor.  A kreátor-pedagógus-koreográfus és a csodacsapat fela-
datát messze felülmúlót alkotott: ez nemcsak vizsgamunka, ez egy lenyűgöző produkció!!!

A színészosztály  összedugja a fejét és a férfiak+nők témakörben,  heves brainstormingban
keres frappáns szituációkat, melyekből mutatós jelenetsor képezhető.  Olasz Renátó,  aki
már bizonyított Utolsó nap a Földön című munkájával, Horváth János Antal  társaságában
mindezt meg is írta, ehhez jönnek még a szereplők személyes saját monológjai.
Gyöngyösi Zoltán, mint gyors sikereibe szédült ifjú rendező instruál egy színművészeti fel-
vételire készülő hajadont,  már ez az első kép eszméletlen humorfröccsel vidít fel.  A kivé-
teles szuggesztivitású komikus magánszámában  ezzel teljesen ellentétes,  titkos énjét mu-
tatja meg: versben számol be gyakori csalódásairól.
Bodoky Márk  mindig a jó, de legalább is a jobb fiú,  a tisztes középutat képviseli. A társa-
ság szélsőséges stílusát visszautasítja,  nem véletlenül ő játssza  az anyai zsarnokság lebéní-
tott áldozatát.  Figeczky Bence  félelmetes átlényegüléssel hozza az örök játszmás, szere-
tettel manipuláló mama-dominát,  eszközei a fenyegetéstől, a zsarolástól a mindig hatásos
szívrohamig terjednek.  A színész sokoldalúságának bizonyítékaként  később megszeppent
gyermek, sajátkezűleg alkotott monológjában pedig a parfümök, kölnik és a női illatok cso-
dáiról mesél: " A víz illata, a fáké, a nyers föld, egy kis avar, moha, a gyantás fahíd, nyirkos
fű, a párában foglyul esett virágillat  lomhán kúszott az orromba.  És ő maga ott, a nyirkos
hídon az ősidőkből ismert illatával..."
Olasz Renátó  több alakban brillíroz: mozgékony temperamentumával íróként olyan jelene-
tekkel ajándékoz meg,  mint a ionescoi apai felvilágosítás.  Papp Endre  atyai melegséggel
magyarázza nagyfiának, ne legyen kirekesztő  a szerencsétlen elfajzott heterókkal, azok is
emberek végül, bármennyire gusztustalanok. A feje tetejére állított másság-fóbia páratlan
komikumú (és bölcsességű) megfogalmazása!
Nagyravágyó színészjelöltként végigjárja a széplányok kálváriáját, aztán proli apaként átlép
a másik világba: Waskovics Andrea kocsmatöltelékénél kevés brutálisabb macsót ismerünk.
Aztán csak hangját halljuk,  esti eszegetését mondja el,  míg a fiúk pantomimben jelenítik
meg a GruppenGastro Orgiáját.  Először Pici hozza a Pizzáját,  aztán Ármin a Keleti Tésztá-
kat, Pataki Gergő apró kis maradék Sütiket,  a belarusz séf Mészi pedig olyan egzotikus kü-
lönlegességeket, mint például a "Kígyó bélbe tekert Rákollók", végül Tamás rejtélyes falat-
kái koronázzák meg  a menüt. - És az egészet együtt habzsolják égi kéjjel! És mindez a szí-
nésznő ragyogó stílusban megírt, pokoli humorral fűszerezett,  pompás kis remeklésében!
Keszég László  korrektül fogta össze  ezt a valószínűtlen  tehetség-dömpinget,  az osztály
közös munkája  fantasztikusan eredeti produkcióval lepett meg,  némely jelenete minden
bizonnyal örök életre van ítélve!                                                            Ódry Színpad

Évekkel ezelőtt, még a Sanyi és Arankában kétszer is volt Antigoné beavató, a kőszínházi
színészek akkori játékánál a mostani, színiegyetemi erőkre építő változat  keményebb, kor-
szerűbb, így sokkal hatásosabb lett.  Szilágyi Bálint rendező érdeme, hogy adekvát mozgá-
sok,  találó gesztusok és néhány kődarab, mint sokarcú kellék segítségével  frappáns várat-
lanságokkal élénkítve szólalt meg az annyiszor unt klasszikus.
Iszméné  szerepe elhalványult,  annál erősebben érvényesült  Barna Zsombor  férfiasságá-
ban harcosan provokatív Antigonéja. További meglepetés, hogy halált választó vőlegényét,
Haimónt is ő játszotta, hatványozva az ókori drámákban oly ritka szerelmi szálat.
Karsai György  mennyei hosszúságú,  humorral átszőtt,  közérthetően tálalt kommentárjai
szerethető közelségbe hozzák, áttekinthetővé teszik  a bonyolult szituációkat,  a régebbi-
ekhez viszonyítva is rengeteg új gondolatot hoznak.  Nem is a halott báty eltemetése lesz
a téma,  inkább a féllegitim király gyengeségeinek felmutatása.  Koller Krisztián  alakítása
erőtlen, állandóan hibázó Kreónt állít elénk, aki egy temetési tiltás után végül maga, négy
üzemszerű elhantolásba kényszerül.
Kurely László  Teiresziász jósként,  formátumos monológjában  a leselkedő végzet veszé-
lyeire figyelmeztet. Lassított futólépésben közeledik a Hírnök,  Hevesi László  ívelt panto-
mim-gesztusokkal, hatásosan formált deklamációval tűnik ki,  kitűnően játssza el a rossz hír
hozójának félelmét, majd megkönnyebbülését.
A hajdani  szocreál forradalmár példakép után  Antigoné így igazabb,  emberibb alakjában
lép elénk, a mindenkori zsarnok hatalom elleni merész fellépés hőseként. Igen jó, hogy az
Ódry Színpad-on láthatjuk végre  Karsai György beavató előadásait, a közönség és főleg a
tanuló ifjúság itt könnyebben jut el hozzájuk.

Tudjuk: az operett nagyforma, nagyszínpadra való, énektudást igényel stb. Mégis, néhány
négyzetméteren,  egy-két dobogón is megél  a színművészeti szűkös próbatermében. Nem
az énektudás a döntő, nincs díszlet és jelmez, ám a játék, a komikum, a tobzódó energiák
pompás élménnyé varázsolják az örökzöld klasszikust.
Börcsök Enikő vezetésével a csapat robbanékony lendülettel kezd, valami kötélféle teker-
gőzik a lábak alatt, színre lép a petyhüdt arisztokrata család:  Koller Krisztián  a  negédes
grófi mama, Koroknai Sándor az  ebben a körben szinte normálisnak tűnő Korláth gróf, lá-
nyuk, a férfivágyak kereszttüzében önállóskodó  Nagy Katica. Kezéért két kretén verseng,
Pixi és Mixi,  Fehér András izgágán hemzseg,  Kurely László imponáló férfiasságát bávatag
mosoly álcázza, viharzó jelenlétük kiapadhatatlan humorforrás.
Nincs primadonna, nincs bonviván,  a szerelmesek színészileg nyerik el szimpátiánkat, a va-
sútépítő mérnök  Szalay Bence  komor erőt sugároz, a végén persze őt is bedarálja a kor-
rupciós gépezet. Az általános nőhiányt két alakban is enyhíti Hevesi László, elragadó tan-
ti, oroszlánvadásznak sem utolsó, elaggott komornyikként  Nagy Norbert padlóakrobatiká-
ban jeleskedik, néha még énekben is besegít.
A gyújtópontban  Miska lovász és Marcsa szolgáló áll.  Bajor Lili  vérbő humorral adja a fa-
lusi virágszálat,  Hajdu Tibor  zaftos népiességét váltja  arisztokratikus iróniába,  kettősük
csúcsra futtatja a pezsgő komédiát.  Mozgásban, táncban az egész együttes kiváló, heves
jelenetváltások biztosítják a szédületes tempót.  Egyszál zongora helyettesíti  a nagyzene-
kart, valahogy úgy érezzük, mást látunk, mint a kőszínházakban,  mégis magába ránt, totá-
lisan lenyűgöz.
Kihívó véletlen, hogy mostanság  két vidéki Mágnás Miska is vár minket,  ráadásul Mohácsi
és Rusznyák Gábor rendezésében,  ennek ellenére biztosra vesszük, hogy ez a produkció,
éppen egészséges eredetiségével, bátran felveszi velük a versenyt.
A harmadéves színészosztály munkája cintányéros öröm ebben a cudar világban, kár, hogy
"csak" vizsga, megérdemelné a folytatást.

Tucatnyi Színész-Zenész, elképesztő jelmez- és maszk-parádé, - Horváth Julianna  freneti-
kus dobolása indítja a punk-operettet.  Galambos Péter  Karinthy Frigyes kevéssé ismert
műveiből válogatott, a XX.század magyar költőivel,  gondolkodóival bővítette a kínálatot, a
zenei anyagot a  Bizottság  örökslágerei és a  Melis László  által megzenésített versek ké-
pezik.
Az író revü-operett alkotására kap megbízást, az írógép kattogásába belezakatolnak az agy-
daganat dübörgő vonatai.  Herczegh Péter  Karinthy-ja fejjel lefelé függ a gyűrűn,  agyte-
kervényeit mikrofonok túrják iszonyatos zörejekkel, miközben szóban helyszíni közvetítést
ad a műtétről.
"Kiskanalak!"-"rap"eszt  a vulkanikus energiájú  Szabó Nikolett, majd  Ady Endre  képében
Koltai-Nagy Balázs  gyalázza az úri ugar hatalmaskodóit. Politikusok díszes truppja vonul fel
Ferenc Jóskától Kádár Jánosig, jelenlegi autokratánk csábos pávatánccal tündököl.
A ritmus-szekció  betonalapját  Benedek Dániel  basszusa erősíti,  Németh Szabolcs  a gi-
társzólók,  a chopini arcélű  Ticz András a billentyűk mestere.  Mindenki énekel, minden-
ki játszik,  a kezekben mikrofonok és hangszerek váltakoznak.  A zene intenzitása  szárnya-
kat ad az énekeseknek,  a hangszerelés sokoldalúsága lenyűgöző.  Ha koncert lenne, min-
den egyes számot csápolva ünnepelnénk!
"Korrupt vagyok és hazudós!", a csapat tízkarú enyveskezű polipként  nyúlja le a közpénzt,
de a magánéleti konfliktusok se maradnak ki.  Arabellából négy is akad, a férfivágy titokza-
tos tárgya  Kónya Merlin Renáta Colombiná-ja,  Dér Mária Melissza néha Petőfi is,  Dunai
Csenge  akrobatikusan hajlik  Széchenyi-Hídba,  Horváth Julianna  Lucifer és Rákóczi feje-
delem egy személyben. A koreográfia saját munka,  Herczegh Péter és Szabó Nikolett hé-
janászi tangó-duója egyszerűen felejthetetlen!
Anonymus-maszkban, ékes cilinderben  Szép Domán virít, indiánként, de politikus álcában
is féktelenül szuggesztív. Az egészben valami elképesztő energia,  valóságos tehetség-cuna-
mi tombol, az egyéni produkciók  hatványozódnak, az összkép totálisan letaglózó. Pillanat-
nyi pihentetőül Varga Bori a napi 15 ezer háborús halott idején bemutatott Csárdáskirály-
nővel vigasztal:  "Túl a Óperencián..."
Szabó Nikolett  alsóneműre vetkezve  mindent megmutat:  "a szemem, a vállam, a mellem,
a hájam/!!!/, a gyűrűn lógva  Karinthy: Álmomban-ját énekli egyre elfúlóbb hangon, majd
megadóan a koporsóba hanyatlik. A feszültség már az egeket ostromolja, haladunk az idő-
ben is,  József Attila  Hazám-ja mintha jelenidejű lenne:  Nagy Márk  grandiózus fokozása
az előadás katartikus csúcspontja. A finálé a cappella kórusa a megbékélés mennyei szfé-
ráiba váltja a hihetetlen erejű, viharos szédületet.
Az 1936-os értelmiségi kiáltvány szinte nekünk is szól,  ahogy Karinthy mondja: "Kifogytam
minden mondanivalóból,  kénytelen vagyok megmondani az igazat."  Galambos Péter  ren-
dezése kitűnő arányérzékkel tartja egyensúlyban a kemény igazságokat a látványos zenei
produkció varázslatával. A kaposvári negyedéves  Uray-osztály produkciója felülírja a vizs-
gaelőadás követelményeit, egyedülálló élmény, az irodalom, a zene, az ének és a színészi
munka fantasztikus csodája!

De Filippo kis komédiája  legfeljebb kiváló alkalom  a mesterségbeli tudás bizonyítására,  ez
eminensen meg is történik, az igazi nézni-élnivaló a második rész, melyben nagyszerű impro-
vizációkat láthatunk. A kilenc jelenetben  csak néhány szereplő emlékeztet az előzmények-
re, egytől egyig példás összmunkát, briliáns alkotókészséget bizonyítanak.
Persze, hogy a színházi téma  az elsődleges!  Martinkovics Máté  ifjú titánként vitázik a ha-
talom taplóagyú képviselőjével,  igazolva a  Nemkő!!!-színház létjogosultságát a kőkövöniek
mellett.  Vilmányi Benett az értetlen csinovnyiktól az asszonygyalázó macsóig terjedő ská-
lán játszik fölényes biztonsággal,  Mészöly Anna  a sarokba szorított egyenjogú állampolgár,
jogos a kérdés: "Önt verik?"
Az ifjú színészek kreativitása félelmetes, a legváltozatosabb szituációkat alkotják meg, játsz-
szák el lehengerlő intenzitással.  Ha ennyi fantázia és tehetség lenne  új hazai darabokban,
kicsit felejteni lehetne az elcsépelt klasszikusokat... Messaoudi Emina,  miután bemutatta,
hogyan manipulál dinamikusan  egy ügyes titkárnő, versbe írja panaszait és a Habanera car-
meni dallamára, fagyos tűzzel el is énekli. Káprázatos jelenség  Ballér Bianka,  a cigánysor-
Miss Universe Hungary 2010-zé küzdötte fel magát,  decens gráciával bűvöli el  a megdöb-
bent  Szántó Balázs-t  és a csodálatba ájult közönséget.
Vizi Dávid  az örök hivatalnok, de filippoi  aktuál-prefektus,  gyomorgörcsökben fetrengő
kurátor, PC mögé rejtőző kormányzati értetlenség.  A "girhes" egy a négy millió koldusból,
elszorult torokkal könyörög segélyért, feleszi a reggeli maradékát, utolsó cseppig a Pepsit,
suttyó-bájjal ajánlja fel esendő férfiasságát:  Kovács Tamás  színpadi létezése  a totális át-
lényegülés letaglózó csodája.
LGBTQ:  László Lili, több csinovnyica gyengéd megformálása után, szédületes szenvedély-
lyel vezeti elő  extrém figuráját,  asztalon táncolva, örökre bedöngöli agyunkba  az öt be-
tű kihívó jelentését.  Ahogy a komédia első szava, az utolsó is  Lestyán Attilá-é.  O'Henry
elszegényedett, öreg ültetvényeséhez hasonlatos, múltban élő anakronizmus, mégis ellen-
állhatatlan  a személyiség karizmatikus sugárzása,  bukott igazságának ereje.  Tragikomikus
léte az utolsó percben  démonikus bibliai átokban csúcsosodik,  virtuóz kádenciával zárva
a pompás jelenetek sorát.
A Zsámbéki-osztály képzettsége,  tudása elsőrangú, de még fontosabb, ahogy a nyílt szel-
lem és a szabad alkotóerő bámulatos energiájával lép a pályára.

2 0 1 6

Bertolt Brecht  kifejezetten aktuál-propaganda darabot írt, amelyet  Nagy Márk rendező a
hitleri út stációival hoz párhuzamba. Régi újságok betűivel olvashatjuk az egy-két mondatos
híreket, soha nem volt még ennyire világos a brechti példázat történelmisége.
A két tucatnyi szerepet  mindössze hatan játsszák el,  innovatívak az alakváltások, a legkor-
szerűbb színházi felfogás érvényesül  a nemek felcserélhető egyenrangúságában.  Mészöly
Anna,  a pesti egyetem negyedévese  Dogsborough, a képviselőtestület tagja,  a kaposvári
színészosztályból  Varga Bori  a fia, - ám a következő jelenetben zökkenőmentesen cserél-
nek helyet. A két helyről jöttek óriási energiával, termékeny együttműködéssel teszik sod-
ró tempójúvá  a cselekményt,  a szobányi térben, szikár brechti stílusban  elevenedik meg
Arturo Ui életútja. Revolveres vasökle Ernesto Roma:  Martinkovics Máté  képmutató lágy-
sággal takarítja el útjából az ellenfeleket,  a porba hulló fejeket a padlóra dobott kalapok
jelzik.  Bitó János  harmonikája swinges-jazzes slágerekkel kísér, a társulat énekben is egé-
szen kiváló.
Az életveszélyes gyújtópont  Mészáros Martin, kölyök-álarca rafináltan számító, kíméletlen
üzletembert rejt, vér nem tapad a kezéhez,  igazi fegyvere a népet kábító demagógia.  Az
ifjú színész  mozgékony mimikával,  ezernyi gesztussal,  letaglózó deklamációval élteti geng-
szter-főnökét, szuggesztív egyénisége gerjeszti a hatványozott feszültséget.
Nagy Márk nemcsak a pontosan értelmezett, ragyogóan kimunkált rendezéssel tűnik ki, el
se fér a színlapon: 9, azaz kilenc kisebb-nagyobb karaktert alakít,  kikiáltótól igazgatókon,
zöldségeseken át  a hófehér eleganciájú  Ignatius Dulifeet chicago-i laptulajdonosig.  (Lám,
ott még a karfiol-árusoknak is van sajtójuk...) Manekenszintű neje  Horváth Julianna,  aki
pompás gengszterfigurák, Kicsi és Dockdaisy után,  bájos alattvalóként köt szövetséget az
immár ellenállhatatlan diktátorral.
Díszlet? Jelmez?  Elég néhány zöldséges-rekesz,  trikó-váltás, kalapcsere:  na, ilyen az igazi
kortárs színház!!!  Csak annyi  tehetség, ötlet, lelkesedés kell még,  amely ebben a remek
előadásban, Arturo Ui feltartóztatható felemelkedésé-ben  feltartóztathatatlan lendület-
tel tobzódik!!!

A rövidtávú Karnyóné Világkupa döntőiben három honi versenyzőnk győztesként csap a cél-
ba. A furmányos intrikus  Szántó Balázs háton, a felturbózott   Barna Zsombor gyorson dia-
dalmaskodik, a női számokban  Feczesin Kristóf  mellben erős.
A sportdaliák cápadresszben, HK úszósapkában, fekete szemüvegben  lépnek a rajtkockára,
Szilágyi Bálint tizenöt jelenetre zsugorított edzéstervét szédületes elánnal valósítják meg.
A harmadolt szereposztásban  Tiptopp, Lázár szolgáló és végül a nemzetközi Szuvarov vizek-
ről hazatérő Karnyó szerepét  Szántó Balázs  hozza,  pipiskedő udvarló, áruforgalmi asszisz-
tens, bőkezű ajándokkal érkező obsitos-apa. Gyengéd hangon olvassa fel a Magyar Nemzet
aktuális híreit, gitáron kíséri angyalhangú korálját.
A csípős dialógusok veszett iramban sziporkáznak,  a hangvétel mai, mégis híven idézi Vitéz
Mihály szellemét.  Pompásak a figurák,  féktelen a komikum szilaj áradása,  a játszók tüzes
kedvvel ugranak fejest egyik szerepből a másikba.  Apró, ám jellegzetes gesztusok határol-
ják a fürge alakváltások kaleidoszkópját, könnyedén követhető a tündéri játék.
Karnyónét Boristól  csak a ledobott hárászkendő alól kivillanó  bikinis bájak különböztetik
meg,  Feczesin Kristóf  a csábítás összes tromfját beveti  tangás tangójában,  átlényegült
asztrálteste maga a "földiekkel játszó, égi tünemény".  A bekokszolt energiabomba,  Barna
Zsombor  Lipitlottyként nyertes gőgjétől  becsapott bosszújáig élteti alakítását, összes le-
hetőségét kiaknázza Samu ziccer-szerepének,  a finálé szivárványos szappanbuborékaival a
csodás darabot színházi tündérkertté varázsolja.
Szilágyi Bálint  bravúros tömörítése, rendezésének természetes lendülete és a humor él-
tető közegében  vízijártasan lubickoló triumvirátus frenetikus összjátéka  az évad legkelle-
mesebb meglepetésévé teszi a frissen nyílt  Mozsár Műhely  előadását.

Ritka kőszínházi kivételként mindig is nyitott a groteszk stilizáció irányában, a lengyel feke-
te-fehér kolorittal ellentétben inkább tömény színesben.  Gothár Péter  Sean O'Casey mű-
vét két vörös ajtóval, jól funkcionáló szalmabálás díszletben játszatja,  a találékonyan elraj-
zolt jelmezek (Hegedűs Dóra-Torma Mária), pontosan illeszkednek a nálunk extrémnek szá-
mító stílushoz.
A világvégi ír faluban démoni kakas garázdálkodik,  Főglein Fruzsina peckesen illegeti pom-
pás tollazatát. párhuzamosan a brutális butaság sötét világában az egyetlen biztató fény: a
távolabbra tekintgető, könyveket olvasó/!!!/ Loreleen is általa kel életre. Apja, a tőzegláp
tulajdonosa a hájashátú  Horváth Márk, aki Mahan exmatróz, Csiby Gergely társaságában vé-
gigdünnyögi sivár életét. Fiatal felesége,  Markó-Valentyik Anna sorozat-ájulásokba mene-
kül, a szolgáló, Nagy Petra egy kicsit a józan észt képviseli. Mindenki babonásan retteg az
Ördögnek képzelt Kukurikú-tól,  Kovács Domokos  gördeszkás torzója  mókásan gurul fel s
alá, Barna Zsombor  energikusan izmozik, a szürreálba hajló kavalkád nehezen érthető, de
rendkívül érdekes közeget teremt.
Nincs könnyű dolga a színészosztálynak,  bár bábos jelmezük segít  az absztraktabb megjele-
nítésben. Gothár Péter  rendezésében eminensen oldják meg  szokatlan föladataikat,  az
összmunka példás,  a kiegyenlített teljesítmények  egységes arculatot adnak a produkció-
nak. Biztos, hogy a közönség nehezebben birkózik meg ezzel a kihívással,  de egyszer csak
el kell kezdeni a korszerűbb színpadi nyelv megismerését...
Pájer Alma Virág  fújva, ütve, pengetve adekvát zenei hátteret teremt, a legszebb beteg,
akit valaha láttunk,  még száraz-szánon húzva is  angyalian lebeg a föld fölött.  Temetésén
Polikár atya,  Tóth Mátyás  hirdeti az Igét,  ördögűzésben,  könyvégetésben is derekasan
helytáll.
A  Kukurikú ifiúr  vörös kakasként száll az  Ódry Színpad  naturális padlatára, a nagyszerű
csapat és Gothár Péter rendező munkája kiutat mutat a mütyűröző kisrealizmusból.

Nem szeretjük a bérgyilkos filmeket és semmit olyat, amely hőssé avatja az elfogadhatatlan
devianciát. Ezért volt feledhető a /régi/ Újszínház előadása is.  Horváth Csaba  olvasatában
azonban Roberto Zucco csupán narratíva,  történetére vannak felfűzve  a metsző kritikájú
életképek. "Action gratuite", avagy közveszélyes pszichopata? Az extrém főszereplő csak le-
hetőséget kínál a riasztó panoptikum bemutatására.
Messaoudi Emina  csökött csípőrángásokkal neveli féltett lánykáját, mint fura díva elegáns,
kígyózó mozgású utcalányként  megvető kétellyel ismételgeti  a "barátság" szót. László Lili
metamorfózisa is abszurd: falramászó anyai áldozatból lényegül át csipkésen dekoltált direk-
trisszé. A húga erényét őrző báty,  Lestyán Attila lezser gesztussal válik futtatóvá,  Ballér
Bianka "a férfiak büdösek" mottójú kitörése leplezi le húga iránt érzett, önzőn csimpaszko-
dó szeretetét.
A kiismerhetetlenül ellentmondásos világban,  rosszarcú angyalként bolyong  a szinte áttet-
sző lebegésű  Kovács Tamás.  Alakja varázsos, szavai simogatóan szólnak,  színészi remeklés,
hogy mégsem tudunk azonosulni vele.  Csupasz a színpad:  bebújásra csábító hűtőszekrény
csapkodó ajtóval, börtönrács és egy multifunkcionális, csupasz deszkalap. A sör, mint száz-
arcú tárgyi jel:  isszák, köpik,  gyűrik a dobozokat,  aláznak, kínoznak vele,  egyaránt célja
emelkedett és alantas vágyaknak.
Vizi Dávid, Vilmányi Benett, Szántó Balázs képviseli a rendőrök, főzsaruk, börtönőrök te-
hetetlen hadát, Martinkovics Máté a metróalagúti öregúr finoman kidolgozott monológjá-
ban emlékezetes. Fröccsenő sörök a kocsmában,  random gyerekgyilkosság a látványosság-
ra éhes báva tömeggel: fantasztikus képek, de van egy, melyet külön ki kell emelni elemen-
táris szuggesztiója okán. Zucco könnyedén hódítja meg a széltől óvott lánykát,  a vakítóan
erotikus a stilizáltság fehérizzásában transzformálódik tiszta esztétikummá.  Vakmerő alakza-
tokban fonódnak, örvénylenek a testek,  Mészöly Anna  vörösben tart ellent  az elképesz-
tő  Kovács Tamás  akrobatikus támadásának, a hosszan elnyújtott akciókat ritmikus ismétlő-
dések fokozzák. A vijjogó vágy gesztus-dallamai, a szexuális szférák égi zenéje.
Roberto Zucco megszökik, fölfelé kúszik a mennyei lajtorján, hogy a végén Fosbury-floppal
zuhanjon alá a pokolba. Horváth Csaba, kiteljesedett stílusában, újra egy szinte ismeretlen
/óh!  A néger és a kutyák harca.../ szerző világát mutatja meg, ingerlően érdekes, félelme-
tesen eredeti előadásban.

Dühöng a viharthozó déli szél, mélyen a vár alatt, vonul egy kis csapat, ott lopja kincsét a
harmadéves színművész-növendék kaposváriak  Uray Péter-osztálya.  A Nemzeti parkjában,
festőműhelyében, szabadtéri színház-árkában már bemutatott művet bepróbálták itt a vár-
ban, ám a zord időjárás miatt  ifj. Vidnyánszky Attila  bravúros leleménnyel adaptálta a Mű-
velődési Ház színpadára. Bejátszva a nézőtéri oldallépcsőket,  nyíló-záródó függönnyel, né-
hány reflektorral  új minőségben, egyenértékűen érvényesült a pompás produkció, igazol-
va az ismertetőben meghirdetett "helyszínfüggetlenség" merész célkitűzését.
Mindenki Romeó és mindenki Júlia, sűrű szerepváltásokkal cserélődnek  a két szomszédvár
ifjai, szülők és gyermekek. A vörös kalapban tündöklő Capuletné, Kónya Renáta később az
apjával bátran szembeszálló leány, Horváth Julianna  szigorú asszonyságát viszont,  először
a báli jelenet  szerelemre nyíló Júliájaként láthatjuk.  Az első jelenet 11 éves gyereklánya
és az ifjú ara, kinek sziporka élete csillagszóróként tetszhalálba hamvad:  Varga Bori. Kivé-
telként csak a spárgában akrobatizáló délceg Paris,  Dunai Csenge  játssza egymaga  végig
szintén tragikus szerepét.
A Romeók sorát  a még Rózáért epedő  Helvaci Ersan Dávid  nyitja,  Ámor újabb nyila már
Nagy Márk-ot találja el a bálban, akitől aztán az angyalszárnyú  Lőrinc Barát monológját is
halljuk.  A prológban  a nézőket instruáló  Herczegh Péter  káprázatos beugrással hozta a
távollevő Dajka figuráját,  hatásosan igenelve a nemi esélyegyenlőség kérdését.  Őt látjuk
a poétikus erkélyjelenetben Dér Máriá-val párban, a véget érni nem tudó, többszörös bú-
csúzás a finoman beúszó, egyre hangosabb beatlesi Michelle dallamára szárnyal fel a katar-
zis mennyei magasába.
ifj. Vidnyánszky Attila  ezerszálú rendezése  máskor is él  az ismétlődő elemekből  épülő
fokozás lehetőségével, gyönyörűséges példája ennek  a nagy vívójelenet.  A bálban ördög-
álarcban még Romeót gyomrozó Tybalt, a hiszteroid energiájú  Benedek Dániel most Mer-
cutioként lép a pástra, ellenfele a  pazar Mab-monológ  pórázon vonszolt kutyafia, a Capu-
let-báty  Nagy Balázs.  Amit ők ketten művelnek, az a  Színpadi Vívás Aranykönyvébe kíván-
kozik!  Ki-be rohangálós, tizenkét menetes, körkörös csörtéjük döntetlenre áll,  amikor a
békéltető   Mészáros Martin  közbelépése gyilkossá teszi Tybaltot és ezzel önmagát is.
Ticz András dühöngő férjből válik megtörten gyászoló apává,  Szép Domán, mint Benvolio
kézen járva élcelődik,  a végzetes párbajba  kétségbeesetten próbál beavatkozni,  Lőrinc
barátként életeket mentene, a végkifejletben pedig fenséges orgánummal búcsúztatja az
örökéletű szerelmeseket.
Osztályvizsgának készült,  elementáris szuggesztiójú előadássá érett.  Ebben a színpadi for-
mában bárhol eljátszható,  megérdemli a produkció és megérdemli a Nagyközönség,  hogy
minél több helyen látható legyen.  ifj. Vidnyánszky Attila  rendezése és a lenyűgöző len-
dületű, szikrázóan tehetséges Uray-osztály produkciója a Gyulai Várszínház Shakespeare
Fesztiváljának, egyben az egész évadnak kiemelkedő élménye.
...és akinek ennyi jó kevés:  az elbűvölő csapat utána tomboló sikerű koncertet-et is ad!!!

Megtalálta, elolvasta, adaptálta, - megrendezte és eljátssza:  Sherman Alexie:  Egy indián
naplójá-ból  Csiby Gergely  alkotott monodrámát.  Kartondobozokból indián motívumokkal
éles tornyot épít, fürge lendülettel meséli  a rezervátumban született fiú történetét. Apa,
anya,  a bölcs nagymama és a jóbarát nagyfiú  Oláh Richárd  tömbös,  totemmotívumokból
teremtett szoborfejeivel, a színész bravúrosan egyénített hangváltásaival elevenedik meg.
A jófejű gyerek a fehérek iskolájába kerül,  osztálytársait rajzok,  tanárait kézre erősített,
bólogatósan animált karikatúraszerű ábrázolatokból ismerjük meg.  A dobozokból állandóan
újabb tárgyak,  eszközök kerülnek elő,  a színpadot az egyetlen szereplő artisztikus vitalitá-
sa teszi mozgalmassá. Zenét is idéz, szól a sámánének, a mulatozók vagy a gyászolók hangja.
Nehéz a beilleszkedés,  ám a diákok lassan befogadják.  Az otthontalanságot fokozzák a sza-
porodó halálesetek. Először a nagybátyja hal meg az indián kamasznak,  majd kedves kutyá-
ja,  végül jóbarátját is elveszti.  Meghal a nagymama és mire végképp eltávolodik szülőföld-
jétől, apját, anyját is gyászolhatja.  A fantasztikusan formált színes koponyák, megfordítva,
misztikus indián-maszkokká válnak,  egymásra tornyozva,  fokról fokra építik fel a mementó-
ként magasodó totem-oszlopot.
"Már nem ott élek": ez a döbbenetes színpadi jel az egyetlen kapcsolat a családdal, a múlt-
tal, az elhagyott közösséggel.  Az előadás utáni drámapedagógiai foglalkozáson a diákközön-
ség szembenézhet a kirekesztettség, az asszimiláció, a fölfelé törekvés kérdéseivel.  Van-e
más út  az elnyomott kisebbségek számára,  mint a társadalmi beilleszkedés ígéretesebb út-
ját kijelölő tanulás?  Törést jelent ugyan  az egyén életében,  de a közösség számára ez az
egyetlen lehetőség. Nálunk is ezt kellene minden erővel támogatni...
Csiby Gergely  nagyszerű játéka,  Oláh Richárd  grafikáival, bábfejeivel érzékletes színpadi
élménnyé tette  egy amerikai indián fiú történetét. Minden iskolában,  minden osztályban
el kellene játszani!

A Romeó és Júlia tomboló tapsvihara után a fantasztikus osztály rockkoncerttel hatványoz-
ta sikerét. Mercutio,  Benedek Dániel basszusgitárt ragad,  Herczegh Péter trombitát daj-
kál, gitárok kerülnek a kezekbe és mindenki énekel!
Nagy Márk  szédületes rappeléssel nyit,  az ütős szöveget legjobb lenne utána  olvasásra is
kézbe kapni, később azt is megtudjuk,  hogyan rappelne  Weöres Sándor, ha ma is köztünk
lenne. Lady Gaga, Nick Cave számai nyernek egyéni ízeket, A Rémségek kicsiny boltja musi-
cal részlete is hatásos, elképesztő tökéletességgel szólal meg a Queen operai igényességű
Bohemian Rhapsody-ja.
Nagy Balázs  a doboknál jeleskedik, mikrofonhoz lépve nagyszerű énekléssel  viszi a prímet.
A változatos felállások, nagy tuttik mellett emlékezetes a billentyűs Ticz András-sal kettes-
ben előadott  Matilda Tom Waits-től.  Mészáros Martin  gitárja szólóban,  kíséretben egy-
aránt dinamikus eleme a pompásan kiegyensúlyozott hangzásnak.
Szép Domán szépszál baritonja arányos muzikalitással érvényesül, kisasszonyok: Dér Mária,
Dunai Csenge, Kónya Renáta és Varga Bori  finom érzékenységgel vokáloznak.
A szende Júlia,  egyben a kőszívű Capuletné a dobok mellett  robbanékony lendülettel tár-
ja fel  lényének vulkanikus energiájú mélységeit.  Horváth Julianna  ritmusorgiája uralja a
koncertet, mosolyos énekében megejtő hévvel mutatja ki a foga fehérjét.
Számról számra fokozódik a hangulat, nem vagyunk túlzottan tapsoncok, de bizony a végén
két tenyérrel vertük a taktust és az immár  négy órás program ellenére  elhallgattuk volna
hajnalig!

A tavalyi páratlan Fürdőavatás után a végzős kaposvári Kocsis-osztály néhány tagja teljesen
új darabbal rukkolt ki.  Az író-rendező  Felhőfi-Kiss László  most kivételesen nem saját mű-
vét rendezte,  a régebben Tiszta vicc címmel játszott  Sarah Ruhl  opuszt vette elő. Szelle-
mes, enyhén abszurdba hajló vígjáték, kiváló alkalom öt ifjú színésznek.
A Brazíliából jött mindenes,  Pilnay Sára  nem szeret takarítani,  csak vicceken jár az esze,
szeretné kitalálni a Világ Legjobbját.  Orvosnő gazdájának nemigen tetszik ez,  Gyurkovics
Zsófia  komoran kéri számon az elmaradt munkákat. Beállít a nővére, döbbenten vizslatja a
feltűnő koszosságot, bevallja, imád takarítani,  remegő kézzel neki is esik  a vicc-ötletekkel
telefirkált ablaknak. Titkos egyezséget köt a henyélő alkalmazottal, a háziasszony távollété-
ben mindent rendbe hoz, rövidesen ragyog is az egész lakás. Hasenfratz-Szegvári Júlia ele-
mentáris játékkal alkotja meg a merev nézésű megszállott mániákus alakját.
A háttérben  a szintén orvos férj betegébe szerelmesedik és ezt, felvilágosult entellektüel-
ként, derűs kávézás közben, hatszemközt közli élete eddigi párjával.  Gelányi Bence  a nai-
vitás álarcában győztesként értetlenkedik , a frissen operált  Gábri Nikolett  pedig lecsap
a különös háztartási alkalmazottra: ugyanis szenvedélyes vicc-imádó!
A váratlan fordulatok  Felhőfi-Kiss László  rendezésében  fokozódó komikai  feszültségben
teljesednek ki, tüzes energiákkal pezseg a színészi játék, a kvintett pompásan összehangolt
együttesként muzsikál. A harsány humor helyett a finoman poentírozott szituációk uralkod-
nak,  nagyságrenddel fokozva  a polgári vígjátékban rejlő lehetőségeket.  Csak akad valahol
hely, ahol a  Patyolat Próbaüzem-i KOSZT Fesztivál kivételes alkalma után is játszani lehet
ezt a nagyszerű előadást...
Hasenfratz-Szegvári Júlia  hősies higiéniai harca felejthetetlen, ha esetleg kevés lesz a fel-
lépés, felajánlom igen férfias  110 négyzetméteremet,  melyben ragadozóvá érett porcicák,
hályogos ablakok, pleisztocén-kori koszrétegek, újság-kupacok várják.

Tömény tizennyolc perc!  Ladányi Andrea  utánozhatatlanul eredeti koreográfiája, nincs
téma,  sztori és "mondanivaló", a magában való dolog:  a tiszta tánc lehengerlő örvénylése. Elképesztő gazdagsága  a gesztusoknak, változatos alakzatoknak,  földön, égen, szintben és
térben rajzolódnak fel  a mozgás-kombinációk  feszített erővonalai.  A zene természetesen
túl hangos, pedig nincs szükség fejbekólintásra, az iszonyatos iram székhez szegezi a nézőt.
A színinövendékek fizikai képzése döbbenetes:  minden erőltetés nélkül bírják  a fantaszti-
kus intenzitást. Sistereg a feszültség, tobzódik az energia, lenyűgöző az előadók teljesítmé-
nye!
De miért kellett HÁROMSZOR/!!!/, egymás után  ugyanazt?!?  Nagyra értékelhető az állóké-
pesség,  de az csak nem esztétikai kategória...  Talán szünetet kellett volna tartani,  beje-
lentve,  hogy utána ismétlésre kerül:  valószínűleg boldogan megnéztük volna még egyszer!
Ám belekényszerítve ebbe a szörnyű brazil tuc-tuc nyálba, háromszor?!?  Közönséggyalázás.

Fabók Mancsitól ismerjük a Halhatatlanság országa meséjét, melyet most  Feuer Yvette, az
Anya mesél kislányának. Osztálynyi kisdiákkal hallgatjuk, figyelve  a darabbeli Bibi dacos rea-
gálásait.  Apa nélkül nagyon szegények ők,  de a mama mindent elkövet,  hogy gyermeke ta-
nulás által feljebb jusson.  Áldozatos erőfeszítések árán ez sikerül is,  városi kollégiumba ke-
rül. Ambiciózus természete is kiderül: ösztöndíját technikum helyett, a legerősebb gimnázi-
umba való jelentkezésre hasznosítja.
Sokba van a vasúti jegy, ritkán jár haza.  Egyetemen folytatja,  még dolgozik is,  aztán jön a
szerelem, egyre távolabbi a szülőföld. Persze, jó régen játszódik a történet: az anyuka írás-
tudatlan, nem olvassa el levelét,  telefon nincs,  a posta késik.  Ma, az internet és a Skype
korában elképzelhetetlen egy ilyen elszakadás, még ha a felek akarnák is, akkor se lehetne
ennyire eltávolodni!  Ám manapság az asszony,  gyár híján,  munkanélküli közmunkás lenne,
a kis cigánygyerek aligha jutna el a középiskolába...
Manyasz Erika férjet talál, gyermeke születik, szép kertes házban lakik. Nyolc év/!!!/ után
akkor kap észbe, amikor 5 éves kislánya megkérdezi, hogy miért nincs nagymamája... Kicsit
groteszk, kicsit abszurd, de nagyon alkalmas a közönség bevonására: mi legyen?  Írjon haza,
hogy látogatóba jön? De hát el fogja-e olvasni valaki?  Csak úgy beállítson?  A nézők minden
eshetőséget végiggondolnak, megtárgyalnak, végül ők játsszák el,  hogyan is fog történni a
váratlan látogatás.
A két nagyszerű színésznő hatásosan aktivizálja az iskolásokat, jobbnál jobb ötletek röpköd-
nek a levegőben, a nézőkből percek alatt véleményüket  személyiségük teljes bedobásával
kifejtő játszó személyek lesznek.  Hajós Zsuzsa   Holdosi József: Cigánymózes című kisre-
gényéből kiindulva alkotta meg darabját,  rendezése, koncepciója a nevelési színház tanter-
mi repertoárját újabb kitűnő előadással gyarapítja.

Évközben rajzot tanított  a lányiskolában,  novelláit a nyári szünetben írta,  néha elutazott
Krakówba: a Zöld Macska kávéház avangárdjai  ámulva olvasták a szürke kis rajztanár írásait.
A 70-es években ájult gyönyörrel olvastuk az Apám tűzoltó lesz kötet novelláit, később jött
három elbeszélés a Nagyvilágban,  míg végül 1998-ban a csodás  Kerényi Grácia és társai jó-
voltából, briliáns fordításban megjelent a teljes Bruno Schulz-i életmű, Fahajas boltok
címmel. Ehhez fogható mennyei gyönyör ritkán akad, érdekes volt akkoriban egy angol tár-
sulat vendégjátéka, amely szintén  Krokodil-utca néven alkotott izgalmas előadást a schulzi
univerzum motívumaiból.
Amennyire emlékszünk, a birminghami előadás ezt a dramatizálást követi, Aleksandar Sasha
Dundjerovic azonban a realista hangvételt meghaladva, stilizáltabb formában, a gesztusszín-
ház eszközeit is használva, jóval adekvátabb stílusban realizálta az isteni textust. Jelmez nél-
kül, néhány bútorral, sok mozgással, énekkel és diszkrét háttérvetítéssel idézi fel a galíciai
kisváros kereskedő-negyedének atmoszféráját.
A madaraiba szerelmes apa tirádái, a narrátor kisfiú mondatai gyönyörű deklamációval, leg-
tisztább angolsággal szólalnak meg,  követendő példát állítva  az orr alatt motyogó, kisrea-
lista "hitelesség"-et preferáló színművésztis oktatásunknak. Igen jó ez stúdiószinten,  talán
még az Ódry Színpad légterében is, de nagyszínpadon csak a született deklamátorok állják
meg a helyüket. Az átlag, magyarán: nem tud színpadon beszélni.  Amikor egy régi jó öreg
vidéki epizodista mellett megszólalnak, ijesztő a különbség.
A huszonéves angolok nagyszerű kondícióban,  példás összjátékkal jeleskednek, minden fi-
gura plasztikusan megrajzolt, minden szituáció könnyen követhető. A madarak szárnyalnak,
a nagybácsi, az inasok és első helyen az anya megjelenítése érzékletes.  Na és az atya-fiúi
vágy  egyáltalán nem titokzatos tárgya,  az elbűvölő szobalány:  Adela!!!  Nem is tudtuk kö-
vetni a schulzi mondathegyek költői vonulatát, de mindent átélhetővé tett a fizikális színé-
szi játék, a heves hőfokú átélés, a tömegmozgások gomolygó vitalitása.
Ritka élmény, feledhetetlen este. Vajon érdemes lenne előbányászni nekünk is Grotowski,
Witkacy, Gombrowicz csodálatának égi tárgyát, az angyali Bruno Schulz-ot? El tudnánk így
játszani?!?

Nyitás előtt a Hangulatkocsma, a tulaj  Vizi Dávid egy húzós nevet keres, folyamatosan ku-
tatja a vendégvonzó ötleteket. Szántó Balázs a zenepult érkezését várja, Sándor, a villany-
szerelő overálljában  Vilmányi Benett  méretes huzalokkal tüsténtkedik.  A vendégek is be-
óvakodnak,  László Lili  kackiás pingvin fejékkel,  Kovács Tamás az önkéntes alkoholmegvo-
nás látványos tüneteivel.  Martinkovics Máté pedig jelenetről jelenetre  mindig más jelleg-
zetességekkel.
Már az első percekben feszes tempó, találó dialógusok, pompás karakterek fémjelzik a ren-
dező  Kocsis Gergely  munkáját,  amely az  Osztály által alkotott(?!?) szövegkönyvre alapoz.
Nagyon kíváncsiak lennénk, hogyan készül egy ilyen titkos munka,  mindenesetre a produk-
tum egyedülállóan ütős! Fürge komikum, sziporkázó poénok, hatásosan kirajzolódó figurák.
Túl az egyéni teljesítményeken, a csapat kiforrott összjátékot mutat.
Ballér Bianka Gréta hajbuzi fodrászlánya remegő orrcimpákkal szimatolja vendégei fejebúb-
ját, viharos szenvedélye beragyogja a színpadot. Sűrűn szólal meg az ének, a tagság változa-
tos felállásokban zenél, a billentyűk és a dob mellett gyorsak a helycserék, még a szaxofon
sem hiányzik.  Messaoudi Emina  gitározva, egy-egy lábbal dobot és csint vezérelve,  óriási
elánnal énekli a  Nincs kegyelem  örök sorait.
Torlódnak  a meglepetések,  csőre töltött pisztollyal  Sedró Áron János  gengszter lép be,
fenyegetését blues-os songgal enyhíti.  Stáhly Mózes személyében extrém erotikájú úriem-
ber áll előttünk, aki próbababa szerelmével küszködik,  mígnem a Róza,  a delejes szuggesz-
tiójú  Mészöly Anna, korrektül kialkudott feltételek: hetente kétszer, 10 Es és felöltözve!,
megnyitja számára a dallal felturbózott, szenvtelen erotika lehetőségét.  Lestyán Attila ex-
trém egyénisége, ellenállhatatlan színpadi jelenléte csúcsra vezérli a groteszk jelenetet.
A legújabb színművészeti osztály  különleges csemegét jelentő előadásával letette a garast,
nagy reményekkel várjuk jövő évadi jelentkezéseiket is!

Bár vannak harmad- és negyedévesek is  a fellépők között,  főleg a legfrissebb II-os színész-
és zenés színművészhallgatók szerepelnek először a nagyobb nyilvánosság előtt.
Fehér András Balázs  Jacques Brel Les bourgeois sanzonjában egyenesen a koncert hallga-
tóihoz szól:  "Hello TKKT!", a daliás  Kurely lászló harapósan lelkesedik "Ezek az emberek!".
Sokszor hallottuk már a  "Dans ma rue"-t a Dal-koncerteken,  Bajor Lili  csúcshangon dup-
lázott rá az eddigiekre.
Messaoudi Emina a Te a férfi-ben átütő lassúsággal diadalmaskodik,  Hunyadi Máté ötletes
kétarcú maszkjával érzékeltette tudathasadását. Kurucz Dániel  Boris Vian: Nincs más csak
a szerelem sanzonjában,  Fekete Gábor  Poulenc Torreádor-dalában érvényesíti magvas or-
gánumát. Egész kis monodrámát élvezhetünk a Brasch Bence  által elővezetett,  a Súgó meg-
dicsőülését elmesélő dramolettben.
Az Elektrá-ban feltűnt Ladányi Júlia decens hevességének pergőtüzét zúdítja ránk  az Ami-
lyen vagyok, olyan vagyok cunamijában,  Lestyán Attila operai szinten abszolválja a La Man-
cha lovagja Álom-áriáját.  Hunyadi Máté pregnáns gitár-kíséretével,  Bori Réka  újabb Vian-
opusszal diadalmaskodik: Bánts engem, Johnny!!!
Elképesztő meglepetésként,  az utolérhetetlen Edith Piaf-ot idézve,  Czvikker Lilla  lehen-
gerlő intenzitással, fehérizzású hangon, elbűvölő muzikalitással énekli a Mylord-ot.
Mint minden egyes alkalommal,  Bagó Gizella  koncertje most is nagy élmény,  reményteli
előzetese a következő énekes éveknek.

Akkoriban még nagyon szabálytisztelő jó tanuló valék,  minden kötelezőt elolvastam, de az
édesbús Légy jó unalmával nem tudtam megbirkózni,  hiszen Ben Traven,  Jack London és
Dosztojevszkij kötött le. Több poros színházi borzalmat is átéltem azóta,  Lőkös Ildikó dra-
matizálásában  Máté Gábor rendezése, most végre a XXI. század színházi nyelvén átütő erő-
vel újraalkotta Móricz Zsigmondot.
Diákkorában jelenik meg a nagy író, félénken álldigálva  a brutális vehemenciájú osztályter-
mi forgatagban. Ez kell nekünk és ez kell a ma éppen olyan izgága diákságnak!  A színiegye-
temisták, csupán néhány évre a kisiskolás őrülettől, káprázatos energiával tombolnak.  Csi-
csó, Georgita Máté Dezső  permanens kárvallottja a rosszfiú   Gyöngyösi Zoltán  és a töb-
biek gonosz vicceinek,  Blahó Gergely  némán tűr, Tannenbaum,  Ember Márk legalább a
szombati hétvégeken mentesül.
Nyilas Misi: a fantasztikus  Figeczky Bence, abban a szűkre gombolt zakócskában különórá-
kat ad Doroghyék reménytelen csemetéjének, felolvasóként pedig  Baki Dániel,  imponáló
színpadi jelenléttel formált Pósalaky bácsijához kerül. A jeleneteket húsz évvel későbbi vi-
deók tagolják. A középkorúvá silányult diákok visszamenőleg értelmezik a történteket, egy-
től egyig ütős premier plánokban emlékezve vissza.  A Doroghy család Nagynénije,  Osváth
Judit, -  az Anya, a végre alkatához illő karakterekben remeklő Kiss Andrea érzékletes mo-
nológban idézi a múltat. Utóbbi, bajszos kivitelben, Török néniként még rá is tesz  egy szív-
lapáttal!
A botrány hullámai fenyegetően tornyosulnak a nagyhírű oskola fölött,  Dér Zsolt Igazgató
manipulatív fejszecsapásokkal próbál rendet tenni. A tanári karban  Bodoky Márk a porosz
fegyelmezést, a művészlélek Papp Endre a humánumot képviseli, Medveczky Balázs az osz-
tályfőnöki józan középút. Hogyan lesz az osztály bohócából pattogó agresszivitású tornata-
nár:  a szédületes humorú,  Olasz Renátó  szikrázó vehemenciával   mutatja meg.  - Japán
kimonóban, elitdámaként negédeskedik,  mint kispolgári nyomorból kitörni vágyó Bella kis-
asszony tétován bájos,  Misi Mamájaként  a mély emberség szól belőle,  percnyi villanásai-
ban megrendítő:  Rujder Vivien  szuggesztivitása most is lenyűgöző.
Fordulatos színpadi játék pezsgő komikummal, igazságtevő végkifejlettel,  a mindvégig a kö-
zéppontban, magányosan árválkodó  Figeczky Bence nagyszerű alakításával.  Na, így tudná
Máté Gábor  a Katonába becsábítani az ifjúságot!  

Az anyaság szent misztérium, a legnagyobb boldogság és csoda.  Péterfy-Novák Éva és  Kiss
Noémi  által megismertük az árnyoldalakat is,  Szabó T. Anna  írása újabb  döbbenetes ada-
lék a hősiesen vállalt megpróbáltatások szenvedéstörténetéhez.
Valentyik Anna  egyik vizsgáján már remekelt  egy csecsemő-monológgal,  most a másik
oldal szemszögébe helyezkedik. A hitvesi ágy intimitását két olvasólámpával játssza el, nem-
hiába bábszakos képzést is  kapott a színészi mellé.  /Mert ugye az a "bábszínész" meghatá-
rozás otrombán hazug!!! A párhuzamos osztály azonos tanulmányokat folytat, legfeljebb rá-
adás a bábosság - És hány nagyszerű színész kezdett már itt.../
A várandósság még tiszta poézis, remény és hit, titkos sejtelmek színes szövevénye. Remek
dikcióval,  eleven mozgással,  pontosan értelmezett  mondanivalóval épül a monológ.  Fel-
villan a komikum és az élethelyzetek groteszk abszurditása is. Készül a kelengye, gyűlnek a
nélkülözhetetlen kellékek, kiságytól a járókáig, pólyázóasztaltól az etetőszékig.
Valentyik Anna  érett átéléssel,  megkapó természetességgel jeleníti  meg az egyre súlyo-
sabb szituációkat.  Folyamatos jelenlét, permanens figyelem, lemondás az élet hajdani örö-
meiről.  Egy sort is nehéz elolvasni,  legfeljebb a zene szólhat és a kismamák ritkán kihasz-
nált lehetősége:  a Rádiójáték!!!  De még egy kis magányos séta is mennyire jól esne... Este
meg hazatér Urunk és Parancsoló Párunk, végeláthatatlan panaszolja hektikus életét...
Gyönyörű produkció,  Valentyik Anna  játéka és önrendezése igazi élmény! Ha csak ennyi
lett volna, már ezért érdemes volt megrendezni a MONOMÁNIA Fesztivált!!! Kár, hogy ütkö-
zött a MITEM-mel, alig láttunk belőle valamit. De hátha mégis úgy lehetne: - máskor is!!!

Vitathatóan rossz darab, nem a legjobb választás egy kezdő rendezőnek. Növeli a bajt, hogy
a lehetetlen címszerepet  egy pillanatnyilag  erre még alkalmatlan ifjú játssza.  Öles tirádái
értelmetlen ürességgel foszlanak el a légbe.  Ám a rendezés  ezzel együtt biztatónak mond-
ható.  A többi szereplő kitűnő perceket hoz,  Bárnai Péter  egyaránt jó  Orvosnak, Paraszt-
nak, bordóba bíborló Prépostként meg egészen kiváló.  Dér Zsolt  megnyerően értelmes, a
Bíró,  Szabó Sebestyén László  egyetlen jelenetben villantja fel  bámulatos átváltozóképes-
ségét.
Teljesen indokolatlan  Börcsök Enikő  szerepeltetése,  telitalálat viszont  a végre igazi föla-
datot kapó  Bach Kata.  Sugárzóan naiv,  megejtően érzékeny,  gyönyörű a deklamációja,
lenyűgöző a körötte lebegő, mindent felülíró színészi aura.  Minél többet szeretnénk ilyen
őszinte alter-légkörben látni, a bárdolatlan kőszínházi stílus előbb-utóbb agyonnyomja.
Fekete Tamás  rendező nagyot akart, nem egészen sikerült, legközelebb csak jobb lehet.

Élektra témája igen népszerű volt a nagy görög drámaírók körében, szinte évente adtak
elő újabb változatokat. Sorrendben az utolsó Euripidészé volt, Karsai tanár úr  izgalmas
elemzése megmutatja, hogyan lett az istenek történetéből emberi dráma.  A bevezetés-
ben tucanyi nevet kellene megjegyeznünk  a családfák, rokoni kapcsolatok ág-bogaival,
szerencsére a beavató előadás teljesen világossá teszi a bonyolult viszonyokat.
Böröndi Bence  lendületesen deklamálja az expozíciót, Földművesként ő jut férjül Élektrá-
nak, így alázza királygyilkos anyja  a királylányt.  A törékeny szépségű  Ladányi Júlia  azon-
ban érintetlen marad a kényszerházasságban, öccsére, a bosszúálló Oresztészre vár. Míg a
többieknél a felismerés a hajzat és a lábnyomok hasonlóságára épül, Euripidész nagyjelene-
te beleférne egy realista mai drámába is.
Karsai György  humorral fűszerezett, barátságos elemzései még inkább emberközelbe hoz-
zák a kötelező olvasmányok,  poros kőszínházi unalmak hőseit.  A  némán is virtuóz módon
reagáló  Csiby Gergely  Püladészével oldalán,  Nagy Péter István  (miért nem Ambrus lega-
lább?!?), ifjú Oresztészként nyeri el szimpátiánkat,  Ténai Petra  Aggastyánja ha-
tározott vonalakkal megrajzolt, pompás karakter.  A kommentárok és a drámarészletek ele-
ven tempóban váltakoznak,  Szilágyi Bálint  rendezése egyetlen mozzanatot sem hanyagol
el, a legkisebb részlet pontos értelmezésben jelenik meg.
Élektra ravasz csellel lépre csalja Klütaimnesztrát, az élveteg Pálya Pompónia mit sem sejt-
ve lesz a nemes bosszú áldozata. Végre egy görög dráma, ahol győz az igazság!  Ám a király-
gyilkosság mégsem lehet táncos finálé.  Euripidész feltalálja a  "deus ex machiná"-t, kétbal-
kezes istenségek szállnak alá a feszültség oldása érdekében. A veszett komikumú bohócpá-
ros,  Konfár Erik és Koroknai Sándor  sötét szemüvegben, gyűrött cédulákról silabizálja a
végeredményt: mindenki megtalálja méltó, avagy méltatlan párját.
A Sanyi és Aranka Színházban bevezetett tucatnyi ógörög dráma után,  végre az Ódryn lát-
hatjuk az egyedülálló sorozat  legújabb darabját.  De aztán menjen is ez a produkció min-
den iskolába, vagy seregestül jöjjenek ide a diákhadak!

Uray Péter  III-os kaposvári színészosztálya  vizsgaelőadásával felruccant a  Nemzetibe, hogy
pincétől padlásig játssza el a Romeó és Júliát, az idén Pesten végzős ifj.Vidnyánszky Attila
legyűrhetetlen fantáziájú rendezésében.
Mélyen a szín alatt, a macskaköves sétányon vonul a kis csapat, színjátszók és nézők sorjáz-
nak a füves fenyér szélén.  Bordó köpenyes Montague-uk csapnak össze  a viseltes civilben
hősködő Capulet-ekkel, a harcnemek skálája igen széles,  krav magától dzsúdón át a gyilkos
pankrációig.  A még Rózáért epekedő ifjúval  a terasz hajóorrában találkozunk,  aztán usgyi
fel a hatodikra!, a játék a kétemeletnyi Festőteremben folytatódik.
Malomkeréknyi piros kalapban pompáz Capuletné, az igéző  Kónya Renáta fennkölt türelem-
mel hallgatja Szabó Nikolett Dajkájának sistergő prézsmitálását, ifj.Vidnyánszky Attila ren-
dezői leleménye  pórázon rángatott kutya-Mercutióval, frenetikus pantomimmel fűszerezve
mondatja el a Mab-monológot.
Az álarcosbálban a teljes velencei karnevál felvonul, a hazai színeket böhöm busóálarc kép-
viseli.  Szüntelen szerepcserék színezik a képet, a Júliák közül talán  Varga Bori tetszik leg-
inkább,  de meg ne bántódjon senki, ha nem kerül említésre, az iszonyatos forgatagban tö-
kéletes összmunkával brillíroz az egész osztály!
A pompás ötletek, ütős gegek nem verik szét  a cselekmény következetes folyamatát, majd
szétveti a robbanásig feszülő energia,  mégis minden szituáció  akkurátusan felrajzolódik, a
karakterek megformálása is mindig hiteles.  Az erkély-jelenet második emeleti magasságából
száll elénk a földre  az előbb még lírai Romeó,  Nagy Márk,  angyalszárnyú bölcs Lőrinc ba-
rátként, érett deklamációval ajánl mentőmegoldást.
Mercutio és Tybalt,  Benedek Dániel és Nagy Balázs  párbaja az artisztikus vívó-akrobatika
csodája!  Követhetetlenül cikáznak  a tőrök és a testek,  elképesztő fordulatokkal szisszen-
nek a pengék, a robbanékony gyorsaság és a félelembe dermedt pózok virtuóz szimfóniája.
Telitalálatnál is több, amikor  Mészáros Martin, a bosszúálló Romeó, kontrasztként pusztán
szeme villanásával osztja a halált,  Tybalt is mennybe megy Mercutió mellé  a vaslépcső égi
lajtorjáján.
Júlia tetszhalálát  Ticz András  megtört csöndje és a rendkívül szuggesztív  Szabó Nikolett
szenvedélyes gyásza fogadja, a lebotorkáló nézőket az Amfiteátrum ásító kriptamélye. Még
itt is villognak a békétlenség kardjai, míg végül mindent elnyel a soha nem volt szebb törté-
net gyönyörűséges békéje.
Musical-ősbemutatóval kezdte /Karnyóné/, egy sajátságosan formált Athéni Timon-nal dia-
dalmaskodott és máris Shakespeare,  máris egy alapdarab:  ebben is tud eredetit, egyénit
nyújtani. Nincsenek truvájok, nincsenek ifjú titáni csavarok, a textusból építkezik minden,
a szárnyas szavakat hatványozza a sziporkázó fantázia és a nagyszerű csapat félelmetes len-
dülete. ifj.Vidnyánszky Attila, a szépreményű osztállyal együtt, csillagos ötösre vizsgázott!

Szerencsére a produkciónak semmi köze nincs a legendás  Centrál Színházi Avenue Q-hoz,
Harangi Mária  zseniális rendezése  utánozhatatlan eseménye  a hazai zenés színháznak. Az
amerikai eredetiből csak a ritka igényességű dalbetétek maradtak, melyek  Máthé Zsolt  szö-
vegeivel, szókimondó szellemességgel épülnek be az autentikus adaptáció pompásan formált
cselekményébe.  Tengely Gábor  koncepciójában a ház lakói  Facebook-oldaluk képe előtt
mutatkoznak be, valós helyzetük, igazi lényük fokozatosan tárul fel.
Az energikus pultoslány, Főglein Fruzsina  mihaszna munkanélküli élettársával vergődik har-
mincöt négyzetméteren, a trendi eleganciájú Valentyik Anna éppen állásvesztésben, örök-
lúzer szomszédja férfihiányban szenved.  Mókás fickó  Csiby Gergely  és még ebből a szűk
keresztmetszetből sem hiányozhat  a Művész,  akit  Kovács Domokos  graciőz piruettekkel,
elbűvölő pozíciókban állít elénk. Falrengető kórusok panaszolják a lét kilátástalan keserűsé-
gét, hemzsegnek a frappáns trágárságok, diadalmasan szárnyal a Menuette á lá "Kúr"...
Kákonyi Árpád  zenekara, élén a csodálatos dallamíveket felrajzoló  Bartek Zsolt  klariné-
tossal, lenyűgöző lendülettel kíséri a kezdeti drukk után egyre jobban belelendülő együt-
tes énekét. A társulat hirtelen levonul a nézőtérre, együtt hallgatjuk a bombasztikus díva,
az elsöprő vitalitású  Horváth Alekszandra  fenomenális szólóját. Csoda-alak, vajákos hang,
villogó szemek, sziporkázó humor, csáb-mozgás és színpadi jelenlétének extatikus mámora
koronázza meg az első felvonást.
A neten szerelmi szálak gubanca, fiúk vallanak hajlamaikról, lányok álmodnak herceget, né-
ha azért sikeresebb randevúk enyhítik a depressziót. Van, akit mások kudarca lelkesít, a té-
tován helyét kereső vénlány,  Valentyik Anna  egetverő Káröröm-ódában leplezi le gonosz
énjét, a virtuális kapcsolatok zátonyra futnak, amikor a valóságban találkozni kell.  Tengely
Gábor  eminens rendezői munkája  jobbnál-jobb párjelenetekben  bontakozik ki,  Horváth
Márk  csak úgy félkézzel belódítja a színre  bábbá merevült párját: "Beszélgessetek!", az ő
főproblémája  a Nescafé kérdéses cukortartalma.  Máskor  Csiby Gergely-jel abszolvál egy
frenetikus kocsma-jelenetet, miközben  Kovács Domokos udvarlási kísérlete goldonis félre-
értések sorozatában  fullad kudarcba.  Az identitását  félszegen kereső  Tóth Mátyás  gyö-
nyörű éneklése méltán kelt  megérdemelt figyelmet,  az együttes összmunkája csak felsőfokú
jelzőkkel dicsérhető.  Nagy Petra  melankolikus panasz-áriája után kérdőre vonja a féligfiú-
ját elcsábító bombázót,  Horváth Alekszandra  azonban gigantikus kozmetikum-regiszterrel
veri vissza a támadást, - világcégek fognak reklámarcáért versengeni...
Eredeti előadás, pompás mulatság, Tengely Gábor és a nagyszerű osztály briliáns teljesítmé-
nye, igazi zenés csemege!

Már az első jelenet megfog.  A tüchtig szabálykövető  katonatiszt,  Papp Endre  a gombok
távolságát kifogásolja készülő zubbonyán, a snájdig schneider  Szántó Balázs  eredményte-
lenül udvariaskodik. A főnök  Ember Márk  megértőbb, bamba fiacskája,  Koroknai Sándor
egzecíroztatása közben még színművészi nagyságáról is értekezik.  Nem véletlenül indítunk
ennyi névvel, a játszók fejenként 6 - 7 szerepet játszanak, így célszerűbb rögtön túlesni a
nevesítésen.
Valamennyire emlékszünk a hírhedett történetre,  izgatottan várjuk a Kapitány megjelené-
sét. Hosszú az út odáig, tucatnyi kép mutatja az életút kacskaringóit. Apró stiklik, kemény
büntetések, a kilátástalanság, a napi éhség teszi gyengédlelkű hősünket börtöntöltelékké.
Félelmetesen groteszk jelenetben a háborús hős parancsnok harctéri gyakorlatokkal neve-
li a rabokat.  Voigt úr, a rezzenésnyi gesztusokkal operáló  Feczesin Kristóf  alaposan kita-
nulja így a katonai szakzsargont, a börtön az ő Ludovika Akadémiája.  Tökéletes átlényegü-
léssel hiteles elegáns Kapitányként, a porosz drillben szocializálódott hivatalnokok hapták-
ban állva még a polgármesteri kasszát is szó nélkül átadják neki.
Szilágyi Bálint  nem törekszik merész húzásokra,  agyafúrt csavarok helyett   nagyszerűen
realizálja a pompás textus adta lehetőségeket. Karakterek egész panoptikuma: a közönyös
hivatalnok, majd napszemüvegben/!/ páváskodó lovastiszt  Márkus Sándor, Kókai Tünde és
Eke Angéla  úrhölgyek,  Nagy Katica  hebrencs bakfis,  valamint az összes  méretes figurát
hozó  Konfár Erik. Él a komikum, szikráznak a szituációk, a gondos építkezés fokozódó tem-
póban sodor  az abszurd végkifejlet felé.  Ez a produkció  nem ismeri a fortisszimót, ám ár-
nyalt "mezza di voce"-ja hatásosabb a túlvezérelt hőbörgésnél.
A klasszikus és a kortárs stílus  könnyedén ötvöződik,  ahogy a nevek közt is egyenrangúan
bukkan fel Rosencrantz és Jellinek...  A szolid atmoszféra harmonikusan fogja meg a nézőt,
sok briliáns aprósággal hat üres sokkolás helyett. Érvényes ez  Papp Endre és a különleges
érzékenységű  Feczesin Kristóf  kitűnő alakításaira is.
Huzalból hajtogatott, bólogató lófejek és egy többfunkciós lámpaszerűség  szó szerint fém-
jelzi a  Molnár Anna - Petrovics Eszter látvány-páros munkáját. Először furcsálljuk, de ami-
kor   Márkus Sándor  belovagol a fémparipán,  majd végül  délceg négyesfogat áll a színpa-
don, nagyra értékeljük az excentrikus ötletet.
Az  Alszanak a halak?  remeklése után  Szilágyi Bálint újra bizonyítja reménybeli rendezői
képességeit, az  Ódry  műsora pedig újabb közönségbarát előadással gazdagodik.

Színház- és Filmművészeti Egyetem, azaz SzFE,  FEnt a Padlás-on,  a SzFentivánéji álom legú-
jabb változatában, melyet  Laboda Kornél  vakmerő dramatizálása fémjelez.  A szerelmi kon-
fliktus Heléna,  Rujder Vivien  székestül kivitelezett, spicces hanyattesésével exponálódik,
Théseus igen mozgékony udvartartása izgalmas gomolygással alakul a mesteremberek olvasó-
próbájává.
Olasz Renátó ismert rendezők manírjaiból gyúrja pompás figuráját, lélekszakadva küzd ama-
tőrjeinek változatos alkalmatlanságával.  A Fal a néma gladiátor,  Medveczky Balázs, Tisbe,
mint minden hölgy-szerep esetében, most is Kis Tündér-Dezső,  Georgita Máté lesz,  máris
öblösíti hangját a legszívesebben meztelenkedő  Ember Márk.  ez a kiváltság azonban Zoló-
nak jut, szegény   Gyöngyösi Zoltán  túl sokáig pucérkodik,  pedig fájdalmas "Iá!"-zása sok-
kal többet árul el kiváló karikírozó képességéről.
Dömötör András  jól bánik a megkurtított anyaggal, elevenen rajzolódnak fel a karakterek,
mindenkinek jut hálás pillanat,  a látványos térbeli vibrálás nem feledteti a szituációkat. A
szerelmespárok  elvakultan kergetőznek,  Osváth Judit  egyre felháborodottabb,  Bodoky
Márk és Papp Endre  veszettül viaskodik.
Izgatottan várjuk Puckot, kettőzve is megjelenik, sőt, van mikor az egész stáb elmanósodik
és gúlát alkotva tűzi fel a magasba a varázsos virágot.  Kiss Andrea  Titániaként fenségesen
lebeg csak hangban cirpelő tündérei között,  Baki Dániel  királyi magabiztossággal uralja a
történéseket. Egyik ámulatból esünk a másikba,  kacagunk, mosolygunk és csodáljuk az osz-
tály fantasztikus testi-lelki kondícióját.  Heves iramban,  két óra alatt játszódik le az öt fel-
vonás, hiányérzetünk mégse támad.
Bár az áhított Piramusz-opusz elmarad, idegen testként egy hajdani színinövendék értetlen-
kedik be  az eddig robbanékony játékba,  kedvünket már nem ronthatja el. A  Máté Gábor
és a rendező  Dömötör András vezette IV-es színművészek újabb vizsgájukkal shakespeare-i
rátermettségüket bizonyítják.   Ebben az évadban  még több jelenésük lesz az  Ódry-n, mi-
csoda perspektíva! De jó!!!

Nem kopognak a cipősarkak,  nem suhognak  a vörös szoknyák,  a legyezők sem csattognak,
nem peng a flamenco-gitár.  Widder Kristóf  rendező-koreográfus  egyetemi hallgatóként
jegyezte első opuszát.  A bemutató óta évek teltek el,  sikerrel futtatta fel alkotói tehet-
ségét, ám a mű most felújítva talán még erősebben hatott.
Bernarda öt lánya  ékalakban áll a színpadon,  elfojtott indulatokkal vágyakoznak  Pepe el
Romano után, aki a házasság szabadságát jelentené.   Lőrinc Katalin  tiltó felkiáltójelként
feszül a középpontban, a minimalizált mozdulatok cikázó gyorsaságból merevednek statikus-
sá.  Bakk-Dávid László  tompa hangtömbjeit csak néhány gitárfutam tagolja,  szó sincs ro-
mantikus szépelgésről, a tragédia komor disszonanciája uralkodik.
Augustias,  Magdalena,  Amelia, - Varga Krisztina,  Blaskó Borbála  és Sipos Eszter  nincs
egyénítve, tömör falanxként testesítik meg a némaságba kényszerített létezést. A nagyma-
ma Maria Josefa  Pallag Márton,  megszólalásai kommentálják, előjelzik az eseményeket.
Zsigmond Emőke  Martirio szerepében kevés lehetőséget kap a karakter megformálására,
egyedül  Gyöngy Zsuzsi  emelkedik ki, rövid szoknyáján kívül a kitörésre kész, őrült vágya
különbözteti meg a többiektől. Sűrűsödik a dráma,  észrevétlen fokozódik a feszültség, pe-
dig semmilyen hatásvadász effektus  sem támogatja.  Erőteljes koncepciót igazol a szűksza-
vú koreográfia, a sablonoktól való éles elfordulás kifejezetten erénnyé nemesedik.
Igaz,  nem Garcia Lorca művének adaptációját láthattuk,  ám egy határozott elképzelések-
kel bíró, komoly alkotó meggyőző kísérletét.

10 év, 41 zeneszerző  71 kompozíciója!  Bagó Gizella  2006-ban indította a  Színművészeti
és a Zeneakadémia együttműködését: ifjú zeneszerzők azóta írnak dalokat a színitanoncok-
nak. Minden évben koncerten kerülnek bemutatásra, a művek és előadók versenyeznek is.
Tíz év alatt sem felejtettük el  Nyitrai László: Emberke tragédiája  kisoperáját,  Adorjáni
Bálint Wettl Mátyás  szvinges eleganciájú  Verlaine-jével most is tarol.  Huzella Júlia  a ka-
barék világát idézi  Solti Árpád  Szép Ernő  sanzonjával az örök nőiség rafinériájával operál-
va "Várjon!" ingerlő visszautasításaival.
Lestyán Attila  az "Elefánt voltam"-mal  tűnik ki,  Pálya Pompónia  eltéved a "Gábriel!" ma-
rathoni hosszúságában, merészen újra kezd és diadalra viszi  Sulyok Benedek drámai mono-
lógját.  Molnár Gyöngyi  az olaszból saját maga által fordított,  Bella Máté  vokalizálta  Mai
piu-ban bizonyítja elementáris muzikalitását, szuggesztív orgánumához tévedhetetlen arány-
érzék társul.  Kurta Niké-től  szívesebben hallgattuk volna  a vakmerő tempóban katartikus
orgazmusban csúcsosodó  Balog Máté:  Pygmalion-t.  Bach Kata  lenyűgöző szuggesztivitás-
sal énekli  Lustyik Ákos Garcia Lorca  versét: "Se neked, se nekem".
Zoltán Áron  Kovács Adrián Weöres: Hazatérés-ében líraian finom, a szerző Karnyóné musi-
caljéből  Csapó Attilá-val együtt előadott duó mindkettőjük elementáris komikai vénáját bi-
zonyítja.  Ficza István  derekasan küzd  a háztartási mosógép-mizériával,  szegény Tamás, a
Rétfalvi, fullasztó megfázás mögé rejti gyönyörű tenorját.  Tasnádi Bencé-t egy kóbor légy
zümmögése  fejhangú hisztériázásba kergetve fekteti ki a rivaldán,  ifj. Vidnyánszky Attila,
talán utoljára,  elképesztő mozgással,  vijjogó sikolyhangokkal imitálja  őserdei rokonainkat
Mátyássy Szabolcs  frappáns motívumokkal díszített weöresi Majomország-ában, a pantomi-
mikus elemek merészségét a megszólaltatás iróniájával hatványozva.
Sokan hiányoztak az emlékezetes  Dal-koncertek  nagyszerű előadói közül, elég egyet mon-
dani:  Zsigmond Emőke, 2013 abszolút győztese. "Elbűvölő nőiesség,  csábosan nyíló ajkak,
lustán nyújtózkodó démoni kacérság. "J'ai dansé avec l'amour",  sze-
relemmel táncolok: de kivel? - ez a kérdés borzolja a felhorgadó férfikedélyeket, olyan
a hang, az arc, a mozgás, mintha egy angyal kívánná meg a földi gyönyöröket. Aztán a Valse
triste, a lemondás keringője, álomba hajló átszellemültség, "liliomhullás..., ártatlanság képe
és bánaté".
A végén a Jelen, a Jövő:  Komédiások Kórusa Kovács Adrián-tól, az ifj. Vidnyánszky Attila
rendezte Liliomfi-ból!!!

Költőink a legsötétebb időkben menekültek  a gyermekversekbe,  ám most, a sötétedő vilá-
gosság idején önindításból művelik ezt a szívünknek kedves területet.  Gimesi Dóra  mackó-
életbe transzformálja vagy húsz poéta verseit, Erdős Virág-tól  Kiss Judit Ágnes-en át Tóth
Krisztiná-ig, de hogy a férfiak hiúsága se szenvedjen csorbát:  Kukorelly, Lackfi, KAF,
Varró Dániel, sőt, még drága  Ranschburg Jenő  költeményeit is.
Tengely Gábor  rendezése már az előtérben csatát nyer:  Kovács Domokos és a bakfis-tün-
dér  Főglein Fruzsina  percek alatt tanít be  egy dalocskát  a nagycsoportos közönségnek,
Fejes Kitty  pompás gesztuskombinációival fűszerezve! Énekelve vonulunk a  Padlás-ra, ahol
szigorúan mezítláb kucorodunk a terem műfüves közepére.  A köröttünk zajló játékot szün-
telen fej- és ülep-forgatással követjük,  a maximális erőbedobással játszó csapat elképesztő
iramban ontja a rigmusokat. A Mackók élete pontosan olyan, mint a miénk, a reggeli fogmo-
sástól Pöhhh!/ az esti meséig.  Körbe-körbe halad a színtér,  a díszletet a szereplők testtá-
jai adják, bútorok, hegyek, lépcsők és utak, de még a villamos, a busz és a troli is fantaszti-
kus koreográfiával testesül meg általuk.
Horváth Alexandra mackója csalódottan  hintázik, Horváth Márk sepregetője elégedetten
lapátol,  Nagy Petra a legjobb nagymama,  Tóth Mátyás  szikrázó áramszedő. A nyári munka-
bemutatón megismert Pájer Alma Virág-ot Spiegl Anna helyettesíti, az élen  Csiby Gergely
nyomul,  Valentyik Anna  elbűvölő sírás-bemutatót tart.
Hihetetlen temperamentum, lenyűgöző iram,  a csodás rigmusok  szellemes humorát a III-os
bábszínész osztály energikus összjátéka hatványozza.

2 0 1 5

Ez a csehovi alapmű  mindig is tévesen volt  az ifjú titánok ugródeszkája,  az "új formák" hir-
detésének hamis pátoszával. Nyina hírhedt belépője itt másképpen szól,  az animális zagyva-
ság szóömlenyét a csipkeruhás  Bodoky Márk  szelíd nyugalma  értelmes beszédgyakorlattá
szublimálja.  Zsótér Sándor  koncepciója az összes rárakódott manírtól megszabadítja a tör-
ténéseket,  a szerepek többszörözése, az igenek és főleg a nemek cserélgetése eleve élve-
zetes izgalmakat gerjeszt.
Amikor az obligát sokkolás eredetieskedő bornírtsága helyett  szikrázó energiákkal robbanó
musical-koreográfia ragad ki a hétköznapok közönyéből,  ellazult derűvel várhatjuk a megle-
petések szilaj sorát.  Osváth Judit  érzelmes Nyinájából  rövidesen tépett Másává lényegül,
Figeczky Bence  lelkes ifjúból érik lemondóan csalódott öregemberré.  Alig észrevehetőek
a szerepcserék, a lézerpontosságú értelmezés révén magától értetődőnek tűnnek a legvak-
merőbb váltások is.  Papp Endre  világfias eleganciájú Dorn doktor,  de későbbi alteregója,
Baki Dániel  is fölényesen meggyőző súlyos magabiztosságával.
Az intéző házaspár állandósága  a falusi lét rendíthetetlenségét jelzi,  Ember Márk  brutális
bunkóságát  Blahó Gergely szenvedő szorongása ellenpontozza.  Georgita Máté tanítója az
ajtófélfának is kétszer hajol meg, a lúzerek körét erősíti  Kiss Andrea  Másaként.  A tempó
szédületes,  követhetetlen ki mit játszik még  nagyobb feladatai mellett,  magától értetődő
az egymást erősítő, hibátlan összjáték.
A teniszpálya bírói emelvénye gyakori helyzetváltoztatásokkal adja az  Ódry Aula játékteré-
nek tengelyét,  a bútorzat mindössze  egy asztalka és néhány kis fotel, nincs elöl és hátul,
körbeülünk,  ám mindenkinek jut szemrevaló látnivaló.  Beleférnek az elegánsan dekoltált
felsőtestek,  sőt!, bármily vetkőzéstől való irtózásunk ellenére, a szenvedélyesen ledobott
férfi-női alsóneműk feltárta mobilis aktok komikumát kitörő hahotával díjazzuk.
Rujder Vivien  az átszellemült Nyina  légies szépsége után  a gyászfeketébe tompult  Mása
megjelenítésével bizonyítja érett karakterformáló képességeit.  Olasz Renátó izzó hevület-
tel indítja Kosztyáját, a személyiség leépülésének végét  Gyöngyösi Zoltán karizmatikus fi-
gurája rajzolja meg.  Dér Zsolt virtuózan lubickol Arkagyina hisztériájában, hasonló kvalitás
a primadonnai boában pávázó, elementáris hitelességű  Medveczky Balázs.
Zsótér Sándor  rendezésében  a csehovi emberismeret és a virulens humor szervül tragiko-
mikus szintézissé, a bölcs rálátás és az ifjúság káprázatos lendülete alkot  örökké megújuló
formátumot. És a végén még egyszer bámulhatjuk  Gyöngyösi Zoltán  breakdance fejforgá-
sait a fantasztikus csapat eszeveszett gesztus-cunamijának epicentrumában!

A színfalak közt, szűk gyilokjáró a bemenet,  de délceg komédiások,  szépreményű színész-
kisasszonyok fogadnak. A keresztkifutó megduplázza a grotowski-s színtér lehetőségeit, az
összes irányból pompásak a látási viszonyok.  Körben kisablakos falak, van egy kis színpad is,
az ellenoldalon máris  Spolarics Andrea  Kamilla vénkisasszonya pipiskedik, míg a magát na-
gyon sokra tartó "bárki" professzor:  Ilyés Róbert,  nevelt lánya kezére kacsint. Megfogha-
tatlan feszültség izzik a légben, indokolt a hatalmas várakozás, az  ifj. Vidnyánszky Attila -
Vecsei H. Miklós  szerzőpáros, az Athéni Timon újraalkotásával, már bizonyította kivételes
képességeit. Szigligeti Edéből nem sok marad, legfeljebb a figurák és az alapsztori, minden
szó friss és eredeti, záporoznak a poénok és a szellemes kiszólások.
Mert ez már szinte "színház a színház színházában",  tetézve az ifjú pályakezdők önironikus
megjegyzéseivel.  Kicsit belejátszik a reformkori nyelvezet, de sokkal inkább  a dicső XIX.
század negyvenes éveinek  lánglelkű hevülete. Hiszen a komédiások között ott settenked-
het egy Jókai, egy Petőfi, de még egy Arany is...
 Kovács Adrián  dalait zengve berobban a trupp,  Mariska gyámleány szerelmére a teátrista
Liliomfi, a romeós líraiságú  Szabó Sebestyén László áhítozik, az arasznyi ajtóhoz leselked-
ni óvatosságból  Szellemfi segédteátristát küldi.  Az /far/pofátlanul veri vissza  az epekedő
szomszédasszony közeledését, míg az igazi szerelmespár shakespeare-i szövegekkel közelít
egymáshoz. ifj. Vidnyánszky Attila  rendezését a fékezhetetlen lendület jellemzi, ennek
ellenére a legkisebb szituáció is gondosan kimunkált, az ötlet-cunami nem mossa el a pon-
tosan komponált szerkezetet. Egy pillanatra sem ül le a káprázatos iram, az együttes tutti-
ban és egyénileg egyaránt kitűnően mozog.
Böröndi Bence  egy szál izom-trikóban vezeti fel permanens pantomimmel aláfestett mono-
lógját, melyben vitathatatlan logikával vezeti le  a borvirágos orr és a szerelmi vonzerő dia-
lektikus összefüggéseit. A kalandvágy Kiss Andreá-ban is megerősíti az elhatározást: "Én te-
átrista leszek!"  Belepistultunk a tengernyi örömbe, hasizmaink is belesajdultak, de ím, itt
a szünet,  csak egy percre ugrunk ki,  mert a színpadra csábosan hegedülő cigányzenekar
masírozik be.  Dóra Béla  fergeteges nótázással kapcsolódik be a közjátékba,  a színtér pe-
dig  Kányai fogadós kurta kocsmájává alakul. Lánya neki is van, Erzsi, akit Gyuri pincér sze-
melt ki magának. Párjeleneteikben  Rujder Vivien és Figeczky Bence  a színjátszás magas-
iskoláját mutatja be.  A fiú győzköd, gesztikulál,  vagy csak keményen szembenéz, a lány
ámul, repes,  de akkor is töretlenül hiteles,  ha csak áll és ellentart, - bámulatos, amit ez
a két nagyszerű színinövendék produkál.
Megérkezik Pestről  Schwartz Adolfka, gráciőz németséggel, kifinomult eleganciával hozza
jegyajándokát, a "spét"-szelencét, melynek jelentését nem egészen értjük, de hatalmasa-
kat hahotázunk az elképedt reakciókon. Vecsei H. Miklós hiába bizonygatja, hogy biz' ő a
pesti fogadós fia, a leleményes Liliomfi már eljátszotta a szerepét,  a konfliktus hamleti tö-
meghalálba torkollik. Elhull  Gyöngyösi Zoltán dús mimikájú derék fogadósa is, brutális ha-
sából konyhaművészeti arzenálja kerül elő, /zseb/metsző-késtől a filigrán habverőig.
De ennyi kicsapongó vidámság közben  megfogalmazódik a legfrissebb színész-generáció te-
átrumi kiáltványa is.  Adni akarunk Nektek,  jókedvet és tanulságot,  drámát és komédiát,
minden energiánkat beletesszük, nem kíméljük magunkat, - "csak hagyjatok játszani!"
Aki új erőt, új színházat akar látni, egy bődületes szuggesztivitású friss csapatot, annak izi-
ben a Budaörsi Latinovits Színház-ba kell jönnie!

A húszból egy-két PB opuszt nem szerettünk, ilyen volt a Sütemények, melyet csak  Pintér
Béla  karizmatikus apafigurája tett érdekessé,  az a tősgyökeres magyar férfi,  aki nemcsak
alkoholista és macsó zsarnok, de egyben vidéki rendőr alezredes,  annak minden önkényes
hatalmával. A legnagyobb élő író-rendező-színész alakítása még seregnyi emblematikus mun-
kája közt is első a legjobbak között.
A nyári munkabemutatón Mészáros Máté állta az összehasonlítást,  a mostani főszereplő ke-
vésbé, elhalványul a történések drámai gyújtópontja.  Markó Róbert  példás színészvezeté-
se,  invenciózus rendezése azonban  a darab súlyos légkörét képes megteremteni.  Itt min-
denki vesztes,  a morális mélyvilág  fullánkos medúzái  lebegnek előttünk.  A katatón bátyó
élőhalottja az alkoholnak,  Pethő Gergő  dermedt tudatát  csak egyszer töri át  az erőtlen
tiltakozás.  A kamaszlányt  Főglein Fruzsina  hiteles játéka élteti,  segítőkész tanárja,  Vizi
Dávid sem különb a többinél.
A két kisfiú remek,  Sedró Áron János  horgolós öcsikéje és  Vilmányi Benett  aktívan me-
rész idősebb testvére  igen érett színészi jelenléttel  tűnik ki.  Bozó Andrea  letiport fele-
ségként hihetetlen gesztusokkal operál, háromszor ejti el  a címadó "Sütemények királynő-
je" tortát , imbolyogva réved a semmibe,  bénultan kapaszkodik a borospohárba, döbbene-
tes alakítás!  Urbanovits Krisztina a házi hárembe illő sógornő, engesztelésül úgy tartja fa-
rát oda  a ház urának,  ahogy a pávián nőstények csillapítják  az alfa-hím dühödt indulatát.
Merev, kiégett, célratörően alkalmazkodó - és képzeljük csak el, ez a két nő pedagógus!!!
Markó Róbert   munkája bizonyítja rendezői képességeit, reméljük, báb-előadások mellett
normál produkciókban is sokszor láthatjuk.

Nem túl erős  Charlotte Roos - Juli Zen  darabja,  arra azonban jó, hogy megismerkedjünk
egy újabb színművészetis osztállyal. Három főszereplő van, az örök izgága Paul, Helena, a
szerelme és annak Clara barátnője. Az ifjú pár folyvást veszekszik, a lány művészeti aukción
performanszként értékesíti magát,  míg végül nyaralni mennek  a Karib-tengerre.  Másrészt
arab menekültek kihallgatásán veszünk részt,  Messaoudi Emina  tolmácsolja a migráns  Vizi
Dávid és Mubarak államfői nevét viselő sorstársa,  Sedró Áron  abszurd vallomását:  tengeri
útjuk során egy tehén(!!!) pottyant rájuk az égből...
A globalizált üzleti világot  Vilmányi Benett Gábor birkaszakértő nyájmenedzsere és  Szántó
Gábor  ügyeskedő kerítésépítője képviseli. Nehezen rázódik össze az anyag, de a színészek
nagy odaadással, remekül játszanak.  Mészöly Anna szigorú védőnő,  Kovács Tamás minden
ármányra kapható ügyvéd.  A konfliktust  Martinkovics Máté  permanens rosszalkodása ger-
jeszti, szellemesen megoldott a két barátnő wellness-centeri jelenete. László Lili  virgonc
ördögfajzat,  szinte szétveti a szikrázó energia,  Ballér Bianka Gréta  megfontolt okosságát
szuggesztív színpadi jelenlét erősíti.
Szürke tisztviselő, rezzenéstelen Licitáló, lelkes Aktivista, didzseridu-n mélázó Pilóta:  Lestyán
Attila  figurája ellenállhatatlanul dominálja az előadást.  Szenvtelen arc, groteszk komikum,
megkerülhetetlenül extrém egyéniség.  Ezek után felvillanyozva várjuk további vizsgaelőadá-
saikat!

Az idei  Magyar Dal Napja a 150 éves SzFE jubileumához kapcsolódott.  Bagó Gizella bámu-
latos szervezőképessége  150 régi és mai főiskolai-egyetemi színésznövendéket toborzott a
jeles dátum tiszteletére.  Mottó a "magyar népdal", de ez a meghatározás igen tágan értel-
meződött Kodálytól Kacsóh Pongráczig.
Belefért a  Jamaikai trombitás,  Seress Rezső népdallá avanzsált  "Gyere, Bodri kutyám"-ja a
zongorán is jeleskedő  Fesztbaum Bélá-tól, vagy éppen a Keresztapa olasz műdala  a bárso-
nyoshangú  Bakos-Kiss Gábor-ral.  Bánsági Ildikó és Lang Györgyi  leheletnyi  Quimby-t ve-
gyített  Bródy János  legendás Sárga rózsájával,  Borbás Gabi és Papp János  komikus duet-
tet kreált népi reminiszcenciákból.
Lírai oldalát mutatta meg  Tasnádi Bence, két szólamban remekelt a tündérszép Bach Kata-
Zsigmond Emőke kettős,  Király Dániel  szólójával öt egyetemista ötszólamú liturgiát veze-
tett elő.  Lajos András hajdani felvételi számával triumfált,  Auksz Éva a szárnyaló hang cso-
dájával,  Szőcs Artur  Heltai Jenő Vén cigányát játszotta gyönyörűen.
Vörös rózsákkal, csúfondáros szentesi nótával legénykedett a két  Gáspár, megható volt az
örököreg  Harkányi Ödön elsuttogott két strófája.  Szokolay Dongó Balázs virtuóz furulya-
szóval kísérte  Pápai Erika karizmatikus énekét, ahogy a Söndörgő együttes  Péter Kata ér-
zéki kólóját. Autentikus ízekkel operált koboz aláfestéssel  Tompos Kátya, a Papadimitriu-
trió hamisítatlan görög népzenével gyönyörködtetett.  De még afrikai népzene is akadt, a
virtuóz ütős-pár,  Bencze Sándor és Deák Tamás pergő ujjainak kíséretével  Vertig Tímea
szenvedélyes ritmusait hallgathattuk.
Hosszú volt, tömény, de bizony elhallgattuk volna hajnalig:  a jelen dalos pacsirtáival kiegé-
szítve a fantasztikus névsort. Nem várhatunk 150 évig...

Az előtérben felajzottan várakozó nézők közé a Francia Forradalom éneklő sansculotte-jai
robbannak be.  Janka Barnabás  sztentori hangon  tombolát hirdet:  licitáljunk, mi legyen
itt Athéni Timon neve,  2700 pénzért a "Pöpi"  lesz a győztes. A színpadon a forradalmárok
szédületes forgataga ünnepli az új /színházi?/ eszmék diadalát, mosolyogva várjuk a csodát.
Pénzéhes talpnyalók dicsőítik  Pöpi-Timont,  Böröndi Bence  láthatatlan "koncept"-festmé-
nyét ajánlja,  az ékesszavú  Szabó Sebestyén  szemérmetlenül direkt költeményét. A vulká-
nikus expozíció tetőpontján jelenik meg a címszereplő  Hegedűs D.Géza, a bőkezű gazdag,
aki számolatlanul osztja pénzét a hízelgőknek.  Hacsaturján Álarcosbál keringőjének őrüle-
tig ismétlődő két üteme sűríti a feszültséget,  az áradóan kitörő dallam hullámain a jóhisze-
mű lúzer tirádái szárnyalnak.
Csak nemesen józan szolgája, Vecsei Miklós Hasi  próbálja  a tékozlást fékezni,  a prédára
leső tömeg a híres lakomán testéről nyalja a csokoládét. A terített asztal ravatallá változik,
a kiterített testen csontváz fehérlik, mialatt Kovács Adrián és Csapó Attila Bach-áriát éne-
kel, majd a zenére Shakespeare-t recitál.
ifj.Vidnyánszky Attila  revelatív rendezésében a bődületes erővel tomboló káosz pillana-
tok alatt vált tompán derengő lírává,  a debütáló színész-rendező elképesztő fantáziával él-
teti a szituációkat.  Asszociációs mezeje szinte a végtelenig tágul,  az ötletek, gegek azon-
ban mindig kidolgozottak,  a kozmikus sebesség legfeljebb a nézőt üti ki néha. A mérhetet-
len gazdagság nem hígítja a textust,  sőt, helyet kap a társadalom-kritika,  a közéleti reagá-
lás, (az a hírhedt vonszoló kézfogás...),  a formai tobzódás  nem homályosítja el a mondani-
valót. Szilaj energiák,  dévaj komikum,  az alkotói felszabadultság az összes résztvevőt társ-
tettessé emeli.
Az együttesben nincs egy-egy szerep,  mindenki százfélét játszik, énekel, iszonyatos vitali-
tással mozog, az említetteken kívül a Bagossy osztályból  Patkós Márton, Dóra Béla, a Mis-
kolcon játszó végzősök közül pedig  Tóth Jankó és Tóth András.  Kovács Adrián  zenei ve-
zető nem rest Mozart-parókában harmonikázni,  Lányi Kristóf basszusgitártól a lantig min-
den húron pendül.
Szívunk  egy kis friss levegőt  az udvaron,  az erdei remeteségbe menekülő Timont hallgat-
juk,  a tengerárként zúgó kórus sorfala között térünk vissza a színre.  Végre egy politikus:
Mátyássy Szabolcs  színészmúltját igazolva nagyszerűen rajzolja meg a simulékony kisszerű-
ség figuráját, egyetlen öltönyösként képviselve múltat és jelent. A csapóajtó barlangjából
Hegedűs D.Géza  emelkedik ki,  áttetszővé kristályosított,  végletekig lassított dikcióval át-
kozza a világot, alakítása gyémánttengelye a lenyűgöző előadásnak.  Kórus skandálja egyre
halkulva a jambusokat, tétova furulyaszó hallik. A vérestestű hős Alkibiádész,  Zoltán Áron
tesz igazságot,  halállal büntetve a hitvány árulókat, - de ki segít rajtunk,  hiszékeny Timo-
nokon?!?
Soha nem volt hálás darab, de  Vecsei Miklós Hasi fordítása és átdolgozása élőn aktuálissá
tette, a társulat bámulatos aktivitása friss energiákkal töltötte meg.  Schilling 2000-es indu-
lása óta nem volt ilyen bombaerős kezdés:  ifj.Vidnyánszky Attila  felírta nevét a Remény
Csillagfalára.

A három legismertebb Csehov-darab néhány jelenete váltakozik, sokszínű játékalkalmat biz-
tosít  a drámainstruktor-osztály sok helyről jött,  kéttucatnyi végzősének.  Szombathelyről
Varga Dóra, Győrből Kokas Piroska és Menczel Andrea, az operett világából  Szendy Szilvi
érkezett, mindenki szépen hozta szerepét.  Kovács Judit és Kolozsi Angéla  bábos színész,
ahogy a Sarlottaként akrobatikusan zsonglőrködő Telenkó-Oláh Tímea is. Míg Köves Dórá-t
szikronhangja,  Páder Petrá-t a dunaújvárosi Sztálinváros azonosítja.
Magyar Tímea a Három nővér Olgájaként indít,  Szőcs Artur  invenciózus dramatizálásában
a Cseresznyéskert és a Ványa bácsi jeleneteibe váltunk. Imponáló a három pianínó és a mo-
bilizált zongora-tetemek színpadképe, az utóbbiak bizarr hanghatásokkal is kísérik a cselek-
ményt. Csebutikin doktor, Rab Viktória józanul is kottaállványt borogat, Lopahinként Kiss
Máté Gergely  lendületesen győzködi. Élénkíti a feszültséget, hogy a dialógusok, folytatá-
sos regényhez hasonlóan váratlanul szakadnak meg,  megvilágítva a művek kontrasztjait és
párhuzamait is.
A Kolibri Színház emblematikus  Megyes Melindá-ja, Kakasy Dóra, a Moszkva-Petuski angya-
la villanásnyi percekben nagyszerű,  ahogy a Velencei kalmár vörösen izzó Aragóniai herce-
ge,  a most krétafehéren néma Visnyevszkaja,  Gáspár Kata is.  Szőcs Artur rendezése ará-
nyos mozgékonyságban,  korrekt tempóban bontja ki  a szituációkat,  pulzáló nyikkanások,
a tűzvész pattogása, céltalan zongorahangok színezik az atmoszférát. Az érzelmi szálak vég-
ső találkozóján  Ponty Tamás Tuzenbachja és Ónodi Gábor  Tyeleginként egymásra licitál-
va vall szerelmet, Versinyin,  Pallai Mara  énekelve búcsúzik.
Baksa Imre  Szerebrjakov professzor monológját lilavörös dühbe fokozza,  Jankovics Anna
Szoljonij cinizmusát, Dunyása kiszolgáltatottságát, majd a szerelmes Mása vallomását egy-
aránt átütő hitelességgel állítja elénk. Férfias kiállású, zengő orgánumú Farkas Ádám:  re-
ménytelen lúzer Gajev, - ellenállhatatlan szuggesztivitású Vojnyickij  a Ványa bácsi párbaj-
jelenetében.  Öltönyösen kéri meg Natasa kezét,  gyöngyös fehérben  a Cseresznyéskert
szigorú Varjá-ja, végül, rúzzsal gyalázott arccal,  Molnár Nikolett  maga a vijjogó közönsé-
gesség basáskodó nagyasszonyként.  Csadi Zoltán a zongora hajlatában alázza a cselédet,
Asztrov nagyívű tirádája után takarásban levetkőzve hódít, Andrej nagyhangú, önfelmentő
monológját kétségbeesett vinnyogásba fojtja: "ne higgyetek nekem".
Molnár Piroska,  Kocsis Gergő és Szőcs Artur  vezetésével a  drámainstruktor-színjátékos
osztály imponáló vizsgaelőadással fejezte be három éves munkáját.

Gimesi Dóra,  aki már pompás adaptációival is kitűnt a Kolibri és a Budapest Bábszínház re-
pertoárjában, ragyogó darabjában már az első szavakkal megmosolyogtat.  Egyszemű, Három-
szemű és jaj! Kétszemű figurái pajkosan csengő-bongó,  ám mindig találóan szellemes rímes
verssorokkal parádéznak.
Markó Róbert  tárgyilagosan fogja meg a lényeget, a két csúnya nénit nagypöttyös szemes
bögrék,  a csúfnak gúnyolt devianciát, a páros szemű Erzsikét szívecskés csésze játssza.  A
trioptriás mostohák polcra másznak, hősnőnket Pista Kecske pártfogolja.  Valentyik Anna
tökéletes tudathasadással élteti  két gonosz asszonyságát,  a basszushangú Begónia, a hisz-
teroid Agóniával alkotott kettőse magától értetődő könnyedségű bravúr. Pájer Alma Virág
mesebeli Hamupipőke, ám kislányos létét gyönyörű orgánum ellenpontozza: mint a Radnóti
versben,  "olyan..., mint az "ú", mélyhangú, messzezengő és sötét" - (ilyenkor én mosolyból
fényes hurkokat rajzolgatok köréd"). Játéka szívbemarkolóan hiteles, szimpátiánk kivirágzik,
mint ama sárga tulipán  a dús lakomát kínáló réten.  Csiby Gergely  három ujjával anyókát,
néggyel kecskét formál és még csak mekegnie sem kell. A tárgyjáték folytatódik, a koldust
kistányér jelképezi, mely fényesre dörzsölve akár királyfivá is válhat. Állatian jó a tejeszacs-
kó, mint Pisti Kecske, élve és lucsokba halva egyaránt.
Negyven perc az egész, de három felvonásnyit ér,  szóba kerül még az éhező nép is, amely
elvakultsága folytán inkább éhen hal,  annyira nem tűri a másságot.  Három szemük van, de
süketek és vakok.  A mesés rímek szelíd csobogása  komoly tanulságokat rejt, mégis úgy jö-
vünk ki a 202-es termecskéből, hogy szétvet a katartikus öröm.
Muszáj még egyszer megnevezni a III-os bábszínész osztály jeles triumvirátusát,  Pájer Alma
Virág, Valentyik Anna és Csiby Gergely  nagyszerű játékkal kelti életre  Gimesi Dóra  me-
sedarabját.  Markó Róbert, aki már a Sütemények királynőjé-nek eddig elkészült első felvo-
násával felülírta  Pintér Béla ősbemutatóját,  ezzel a kiváló munkával is bizonyítja rendezői
kvalitásait.  Találjunk még egy hasonló opuszt, az már egész estés produkció,  mert bizony
a Szemenszedett Mesé-t addig kellene műsoron tartani, míg ki nem ürül a SPAR-os zacskó!

Szilágyi Bálint rendezőé az érdem, hogy megtalálta, lefordította  Jens Raschke  darabját.
A Kolibri Színház repertoárjából tudjuk,  hogy a skandinávok természetes bátorsággal nyúl-
nak a halát témájához  az ott igen magas szintű gyermek- és ifjúsági színház viszonylatában
is. Az, ahogy ez a szerző bele tud helyezkedni  egy tízéves kislány gondolatvilágába, ahogy
a számunkra rettegett dolgokról  magától értetődően beszél,  ahogy a veszteség fájdalmát
költői képekbe transzformálja,  az  Alszanak a halak?-at  páratlanul  eredeti értékekkel ru-
házza fel.
Prohászka Fanni  nem játssza a tízéves gyermeket,  totális belső átlényegüléssel,  a saját
hangján beszél a halálról. Nem szenveleg, nem infantilis,  létezésében ellenállhatatlanul hi-
teles. Dikciója elszánt, tekintete átható,  magabiztossága rendíthetetlen. Felidézi a kisöcs
Emil halálának pillanatait, kártyalapok pasziánsza jelképezi a családtagokat, az ifjú színész-
nő döbbenetes játéka érzékelteti az értetlenség lidérces perceit. 80 perc egyedül, tucat-
nyi váltás, változatosságában is egységes hangvétel: páratlan mestermunka!
Szilágyi Bálint  támadhatatlan biztonsággal  diktálja a tempót, értelmezi a szituációkat, tö-
mör egységbe sűríti a cselekményt.  Csak néhány kelléket használ,  földdel telt akvárium a
sír, a végzet szele pörgeti a papírforgót,  a kisfiú álmodta Pizzaparadicsomban  biciklis báb-
futár hozza a vágyott jófalatokat.
A halálos beteg Emilnek nővére,  Jette mesél a majdani temetésről.  A koporsót színes áb-
rák díszítik, a földbe zárt tetemet hamleti kukacok falják, olyan is lesz köztük, aki a végén
egy horgász csalijaként úszkál a tengerben, testében a kisfiú húsának molekuláival...
Elérkezünk  az igazi temetésig,  Prohászka Fanni  keze nyomán  a gyászolók valóban színes
festék-foltokkal ékesítik a fehér koporsót,  melyet könnyek híján  a vigasztalan északi eső
mos tisztára. Katartikus kép, a színészi-rendezői munka gyönyörűséges beteljesülése.
Nem gondolunk rá, elhessegetjük a félelmet , álságosan vigasztalunk, önhitten élcelődünk.
Jetti bánatát  a közösség oldja,  gyerekek, akiknek szintén meghalt valakijük.  A kölcsönös
elbeszélések elviselhetővé tárgyiasítják a veszteséget, a gyászmunka a múltbeli társas léte-
zés adta feloldozást kínálja.
Szilágyi Bálint rendezése és a kivételes szuggesztiójú  Prohászka Fanni alakítása vizsgaelő-
adáson messze túlmutató fontosságúvá teszi a nagyszerű produkciót.

Nem vagyok sci-fi hívő. Két könyv, Lengyel Péter: Ogg második bolygója és Bradbury: Mars-
béli krónikák-on kívül talán még egy fél Lem-et olvastam.  A Tarkovszkij filmet se láttam, ám
Dékány Barnabás  korrekt és találékony dramatizálása  avatottan vezet be egy űrbéli törté-
netbe. Félhomály, homlok-ledek, fura műszer-roncsok: Tasnádi Zsófi játéktere különösebb
technikai trükkök nélkül teremt izgalmas atmoszférát.
A jövő század űrhajója  igen tágas,  a súlytalanság állapotában  óvatosan botladoznak a sze-
replők.  Egyedül  Feczesin Kristóf  droidja érzi otthon magát,  géphangja, szögletes mozgá-
sa páratlan élmény!  De a hajdan földi lények sem  akármilyenek.  Szabó Sebestyén László
különös arcéle  remekül érvényesül Snaut alakjában,  félálomban lebegő dikciója fokozza a
túlvilági hangulatot.  Osváth Judit  alárendelt szerepét szuggesztív létezésével hatványozza,
Znamenák István  egy űrbeli kamerán keresztül üzen.
Nem nagyon kívánjuk érteni a cselekményt, remek elfoglaltság a rendezés átgondolt, masz-
szívan összefogott munkáját figyelni.  Jó a tempó, világosak a helyzetek, minden lehetőség
adott  a karakterek és szituációk  kibontásához.  Dékány Barnabás  első nyilvános alkotása
egy csapásra meggyőz alkotói képességeiről.
Fehér kezeslábasban kúszó-mászó Sartorius-ként  Novkov Máté újabb izgalmas figurával gaz-
dagítja extrém panoptikumát,  Köleséri Sándor különösen a legfontosabb állatövi csillagké-
pek megfigyelésével tűnik ki. A produkció legsúlyosabb terhét  a magabiztos kiállású  Baki
Dániel hordozza, kiválóan érzékelteti a bizonytalanság, a kétely és a váratlan remény lelki-
állapotait, origója és végpontja az eseményeknek.
Merész vállalkozás tudományos fantasztikumból  színpadi művet csinálni,  Dékány Barnabás,
a Bagossy-osztály IV.éves színművész-hallgatója, nagyszerű együttesével  váratlan új színnel
gazdagította az Ódry Színpad spektrumát.

"Oszkár tudja, de nem mondja":  de végül is mindegy, ki a titkos alkotó,  a lényeg, hogy
eszementen jó az egész! Első szóra elhisszük a XVI. századot, kedvtelve tallózunk a paj-
zán verssorok között,  próbálunk megjegyezni  egy-egy zaftosabb kitételt, ám az áradó
ötletzuhatag,  a nyelvi gazdagság és a mindent uraló humor lehetetlenné teszi ezt. Egy-
másra hágnak a pajzán csattanók, az ízes szinonimák, a kedvesen erotikus élcek.
Ezer arcát ismerjük: táncos komikus, egy este tíz szerepet játszik és még hét miniparó-
diával is megtoldja, szárnyaló tenorként énekel, ha kell, akrobata, a tánca meg heveny
gyönyör! Sztyeppék borongó dalnoka, beatlesi abszurd tojásfaló réme, cigányrománcok
daliás vitéze. De még soha nem láttuk így mosolyogni: derűs kedéllyel, bölcs megértés-
sel, amely a frivol frázisokat  az alanyi költészet magasába emelte.  Nagy Dániel Viktor
előadói teljesítménye lenyűgöző, ahogy csókra buzdít, "Ajkra, magyar! Amíg győzzük!",
ahogy belenyugvón deklamálja kudarcát, "Czakó Kata, enyém-se-volt Czakó Kata", ahogy
énekel, ahogy nem enged az olcsó poentírozás kísértésének.
A Bronte fivérek után már az Udvariatlan szerelem-ben kimutatta erotikus vonzódásait:
Győrei Zsolt, aki in statu nascendi ismeri a sorokat, értő deklamációval olvas fel gyűjte-
ményéből, de a legérdekesebbek a levelek, melyek a kortársak hozzáállását jelzik. Ta-
lán  az étel-finomságok ígéretével dúsított anyai jótanácsok  a legfontosabbak: mennyi-
vel többet ér egy jó könyvkötői munka az éhenkórász költészetnél...
Ne maradjunk adósok azért egy belemenősebb idézettel sem: "Van úgy, az ember, hirte-
len hevében, /Egy sziklaszirten töcsköl,  /Avagy,  ha éppen  ott mered a pöcs föl,  /Egy
sombokor tövében.",  aztán a tanulság:  "Kik szőröst-bőröst dugnak össze,/ Csinálják azt
dunna közte!" Ellensúlyként finoman bólogatnak a "kosztolányi" fák...
Nagy Dániel Viktor  kezében szépen peng a gitár, rockosabb menetek után teret kap a
líra, megsuhint Halál árnyéka,  "Kószán jár-kél vándor időnk föl-le, /Járok -kelek s mit
sem tudom: élve? ölve?" Az nagyszerű ifjú színész egyaránt hiteles a törökkori harci je-
lenetek és a világi élettől távoli természet csöndesült melankóliájában, "Odalent félek
foguk-fenők között.  /Idefönt léptem nyeli a tű-avar. /Odalent kalimpál balga zűrzavar,
/Idefönt csak élni és regélni jó."
Nagyon jó a becsali cím, de a tartalom sokkal nemesebb, az előadásmód pedig páratla-
nul gyönyörűséges! Sokkal több helyen kellene látni-hallani,  nem kímélnénk a gimnazistá-
kat sem...

Bagó Gizella  professzor színművész tanítványai  nagyszerűen énekelnek,  az Ő érdeme az
is, hogy a  Színművészeti Egyetem és a  Liszt Ferenc Zeneakadémia között gyümölcsöző
együttműködés alakult ki.  A zeneszerzésszak hallgatóinak dalait az egymással versengő szí-
nészosztályok tagjai rendszeres koncerteken mutatják be, megzenésített versek és önálló
kompozíciók egyaránt gazdagítják a repertoárt.
Kovács Adrián több mutatós művel sikeresen szerepelt, diplomamunkaként, merész húzás-
sal,  Csokonai  Karnyóné-jából alkotott musicalt. A librettót  Kendrey Beatrix jegyzi, pél-
dás a dramaturgiai szerkezet, csattanósak a dialógusok, egészen kiválóak, a karaktert, a szi-
tuációt erősítőek a dalszövegek.
A zenei anyag nagyságrenddel súlyosabb  a szokott musical-sémáknál,  ennek ellenére fül-
be kúszó,  barátságos dallamok, könnyedén abszolvált prozódia jellemzi. A tucatnyi betét-
szám mindegyike más-más karakterű,  operai igénnyel komponált,  változatos hangszerelés-
sel gazdagított.  Rajna Martin energikus vezényletével  a konzis-akadémiás zenekar szimfo-
nikus érettséggel teremti meg a zenei atmoszférát.
Tóth Jankó lendületes konferálással indít,  a Jazz And More kórus  mosolyos hevességgel
üti meg a robbanékony alaphangot. Alig kezdődik el, máris valami hisztérikus öröm nyarga-
lászik táguló ereinkben.  Karnyóné nem csúf, nem öreg,  Mészáros Blanka  atlétikus nád-
szálként, férfias humorral testesíti meg a szerelemre áhítozó asszonyságot. Vannak színei
a reménykedés, a csalódás, a lemondás ábrázolására,  felejthetetlen, ahogy emberivé ne-
mesíti a lányregények "de mégis szeretem"-jét.
Itt csak  egyenrangú szereplők vannak!  Tóth András  konok zsörtölődéssel  hánytorgatja
fel a "kontó!"-t, átütő orgánummal énekel a magyar vitézek gibraltári hőstetteiről. Harcia-
san menetelő indulójának tombolva dübbenő zenekara jól példázza  Kovács Adrián  hang-
szerelési képességeit.
Minden szó, minden poén pontosan értelmezett, a párjelenetek csapongó ritmusban rea-
lizálódnak,  a szüntelen változó, folyamatos mozgásban lévő "tömeget"  maguk a szereplők
adják.  ifj.Vidnyánszky Attila  elegáns természetességgel teremti meg  a hatásos atmosz-
férát, az ötletcunamit keményen összefogott szerkezet tartja kordában, rendezése máris
nagy reményekre jogosító erényeket mutat. Egyik szerepértelmezése egyenesen bravúr:
báva hülyegyerek helyett  Samu csöndes szavúan értetlen,  egyébként teljesen normális,
mai fiatalember:  Vecsei Miklós Hasi  bukolikus szépséggel, lírai énekléssel jeleníti meg.
Csapó Attila Lipitlottyának elvágyódó áriája operai szinteken szárnyal, álnok színváltásait
leleményes eszközökkel mutatja be,  tartásában gentleman,  szándékaiban aljas.  Harcok
tüzéből,  porlepte gúnyában tér haza  Janka Barnabás,  sztentori basszbaritonja bort és
békességet ígér a happy end mámorában. Tündér ex machina:  Bach Kata  csodatevésbe
fáradt angyalként az egész, teljesen kihalt stábot támasztja fel, ásítozva vezényli a gyújtó
hatású zárókórust, melynek óriás árnyai a hátfalon vibrálnak.
Bájos intrikus, eszelős mozgású higany ember, fékezhetetlen komédiás:  Zoltán Áron ho-
zományéhes gavallérja a színpad minden négyzetcentiméterét bejátssza. Frakkot ölt, tán-
coskomikusként hódít egy frenetikus táncban kulmináló jelenetben. A szerzőtől operett-
slágert kér - és kap,  Kovács Adrián ilyet is tud, a zenés műfajok totális spektrumát ural-
ja. Boris szobalány még az egyik félreeső képben is táncol,  a fenékfalon araszolva villant-
ja fel végtelen gesztusrepertoárját.  Zsigmond Emőke  nem véletlenül tárgya és eszköze
minden szerelemnek, szuggesztív játéka, csoda mimikája gyönyörű énekléssel, pazar moz-
gással társul. A sorozatos halálesetekre reagálva még csipetnyi koloratúrára is telik!
Sokkal több,  mint egy diplomakoncert!  Kovács Adrián és Kendrey Beatrix,  a színművé-
szetis  Marton-osztály és a debütáló rendező,  ifj.Vidnyánszky Attila  olyan művet alko-
tott, melyet valahogy mindenképpen életben kell tartani, tovább kell játszani a legszéle-
sebb közönség gyönyörűségére!
/A legfrissebb pesti vicc: "Ki a Nemzeti Színház igazgatója?- Vidnyánszky Attila apukája!"/

2 0 1 4

A vérszopó görénycsapat alapos pusztítást végez a baromfiudvarban, Dér Zsolt, a zselézett
tarajú Kakas dalban kukorékolva gyászolja háremét.  A kutyák lelkesen nyomoznak, az állat-
farm lakói bosszúálló hadjáratra kelnek,  mely lassacskán Bréma felé vált irányt.  Működik a
rasszizmus, a megvetett patkányok hiába próbálnak csatlakozni.
Grimm meséjéből maga az Osztály írt darabot,  szellemes dialógok,  csattanós poénok zá-
poroznak, az állati szövegek egyénítése is sikeres.  Az invenciózus zene  Kovács Adrián  és
Mátyássy Szabolcs munkája, a szövegíró Vecsei Miklós már az első számban brillíroz: az "IÁ"
szótagból, (tragédIA, mánIA, demokrácIA, stb.) építi fel a Szamár-himnuszt,  melyet a báván
mosolygó, usanka-füles  Baki Dániel megejtően dús orgánuma elementáris humorral szólal-
tat meg.
Nagy nehezen az élénk mimikájú  Figeczky Bence  vezette patkány-trió is csatlakozik, a kí-
nai vendéglőben a házigazda  Panda,  Ember Márk  fogadja a vándorokat, de ide érkezik a
baseball-ütős görénysereg is. Kitör a háború,  Olasz Renátó barna mezben, Papp Endre fe-
ketében csap össze,  Gyöngyösi Zoltán és Georgita Máté  harci piruettjeire  Medveczky
Balázs nagyívű kickbox rúgásai válaszolnak. Eszméletlen lendület, szédítő mozgások, robba-
nékony dinamika:  Hegymegi Máté koreográfiája a színpadi harcművészet új dimenzióit mu-
tatja meg.
Nagyszerűen funkcionál  Kálmán Eszter  egyszerűségében találó,  lécekből ácsolt díszlete,
jelmezei maszk és állatságok nélkül,  ötletes stilizáltsággal karakterizálnak.  Kedvencünket,
a Bárányt is csak a fejre húzott kapucni és a kötés bunda-textúrája hitelesíti.
A második részben csökken az akciózás, teret kapnak viszont a magánszámok, többen is ki-
tűnnek hatásos muzikalitásukkal. Bodoky Márk mercutiós búcsújában "miau"-ba hal, Blahó
Gergely kutya-songjára a mágikus hangú Kölyökutya,  Osváth Judit  licitál,  de nem marad
le a széphangú  Görény-Nagyasszony,  Kiss Andrea  sem.  Rujder Vivien  báránypatáit me-
resztgeti, kitűnő alakítását bűbájos bárány-balladával tetézi.
Kocsis Gergő  rendezése egy perc nyugtot sem hagy  a katzagásba bódult közönségnek, a
legkisebb humor-lehetőséget is kihasználja, szívderítő produkciót hoz létre az elementáris
tehetségű osztállyal.  És ezt az előadást Nullától Száz éves korig nézhet bárki, vidámság és
mese, tanulság és gyönyör!                                                                                2014

A   Lakodalomtemetés/20X/, az  Alagút, a Shakespeare-t überoló  III/II Richárd  elsődlege-
sen az alternatív szcénához kötődött,  Felhőfi-Kiss László ezen remek családi-közéleti drá-
mája akár  egy kőszínházban is megállná a helyét.  De nem kőőő!  Mennyivel izgalmasabbak
az épülőfélben lévő  Patyolat Próbaüzem szórakoztatóipari komplexum téglafalas, boltíves,
ám high-tech konyhát is rejtő, majdnemkész terei. És mennyivel eredetibb a végzős kapos-
vári  Kocsis Pál osztály  teremtette sistergően izzó atmoszféra!
A gondosan felvázolt pentagram csúcsán a  Polgármester  dölyföl,  körötte húga,  új asszo-
nya,  lánya és a legrosszabb pillanatokban időnként felbukkanó  volt feleség népesíti be a
kígyófészket.  A gyanús ügyek után a városi tisztiorvosnő és egy kósza újságíró szaglász, az
első jelenet a pincében játszódik, négy fehérruhás nimfa taglalja  a fürdőavatás megnyitó-
jaként a magyar tánc felsőbbrendűségét.
Komótos indítás: az ünnepi ebédlőasztal terítése máris felvillantja Gatti és Flaró rejtett el-
lentétét, furcsa Algo anya és lánya, Érin kapcsolata,  kulcsra záródik a végzetes pinceajtó.
Felhőfi-Kiss László míves rendezése minimozzanatokból építkezik, lassúdad léptekkel bon-
takozik ki az érdekek és ellentétek kusza hálója.  Ragyogóak a dialógok,  mohácsis szójáté-
kok /Ki van kint?/ élénkítenek,  pattognak a humor-petárdák,  az élmény sava-borsát azon-
ban a remek színészi játék adja.
Pirityi Emese  kapucnis szív- és hó-tipró jelmezében  Gábri Nikolett  a tinilány csapongó
érzelmeit,  gyermeki kételyeit  egyaránt hitelesen érzékelteti,  Gyurkovics Zsófia  a kissé
megzakkant első nej szerepében komoran hordozza  a sötét múlt tragikus terheit. Szeren-
csétlen pedagógus,  aki tudja, minden szó hazugság, amit a "kis hülyék"-nek tanít.  Pilnay
Sára talpig EU-kékben, ibseni elszántsággal kutatja a fürdővíz és a politikusi demagógia-be-
tegség kémiáját, csábul és csábít, Ruscsák Péter újdondászi hévvel segíti az oknyomozást.
Gelányi Bence  Petár polgármestere a kóros képmutatás, a korrupt hazudozás emblemati-
kus figurája, karizmatikus férfiasságának /nyúl/gerince fokozatosan puhul,  ezen még pél-
dás szónoki deklamációja sem segít.  Hasenfratz-Szegvári Júlia a végzet intrikus angyala,
megmagyarázhatatlan szuggesztivitása delejes energiákkal tölti fel démoni alakját. Iszonyú
csöndje gyilkos hisztériát takar, egy mintás pulóver láttán vulkánikus őrjöngésben tör ki:
"Norvégmintás!!!"
Az elbűvölő szépség  elementáris karakterábrázoló képességgel párosul:  Lénárdt Laura a
második feleséget tűsarkon, decens kéztartással a füstölt nyúl és a gombaszósz birodalmá-
ba tipegő,  értetlenségét kitörő hahota-cunamikkal leplező konyhatündérként vezeti elő.
Ahogy mindenki, egyszer ő is bekattan, hatalmas monológban panaszolja, mennyire nehéz
jólneveltnek lenni, de jó is lenne négybetűseket üvölteni a pofájukba: Fasz! Lófasz! Pina!
Shakespeare-i végkifejlet,  félelmetes intenzitás,  káprázatos együttes,  nagyszerű alkotói
munka. Csússzon a  Patyolat Próbaüzem építkezése!  Láthassuk még többször és azután is
valahol!!!                                                                                                        2014

Borbély Szilárd  ólomsúlyú mondatai földbe döngölik az olvasót,  nehéz békésen elaludni
szörnyű gyermekkorának átélése után.  Máté Gábor  rendezése az epizódok avatott értel-
mezésével, a veretes szöveg hiteles megszólaltatásával vezet be  a tragikus sorsú író rette-
netes világába.  Az együttes imponáló játéka megkönnyíti az ismerkedést, a  színinövendé-
kek sugárzó fiatalsága szikrázó kontrasztja a nyomasztó epizódoknak.
Szabó Sebestyén László  a nagyapáról mesél, aki minden pénzét odaadja, csak hogy elke-
rülje a kuláksorsot. A létra tetején  Pálya Pompónia  magasodik, rideg anyaként leckézte-
ti kisfiát, a rémülten kuporgó Feczesin Kristóf-ot. A szerepek sűrűn cserélődnek, a sáros
úton már Patkós Márton terelgeti anyaként elcsigázottan lépegető gyermekét, Prohászka
Fanni-t.
TV-nézésre gyűlik a szomszédság, színes! a lila celofántól, a szitálást, a csíkokat is áhítattal
bámulják. A kocsmában az ötvenes évek dermedt hangulata, mindenki fél, ki tudja, ki a be-
súgó... A családi panoptikumban  Somhegyi György  a volt jutasi őrmester, az Ukrajnában
szuronyhegyre tűzött csecsemőkkel kérkedik, Dóra Béla a mindent jobban tudó, szíjastes-
tű nővér,  Jéger Zsombor a részeges apa, aki még a falusi focicsapatba se fér be. Dékány
Barnabás és Novkov Máté  egy zacskóval játszadozva utánozza a falu bolondja Messijást.
A közösség kiveti magából a gyereket, anyja felvilágosítja, mi nem vagyunk magyarok, apám
Romániából jött, a rossznyelvek meg úgy tudják, hogy apád a zsidó boltos fattya. 7, 13, 17,
a kisfiú a prímszámok rejtélyét kutatja,  motoszkál benne valami titkos tehetség,  mégis hi-
hetetlen, hogyan tudott ebből a testi-lelki-szellemi nyomorból kiemelkedni...
Pálya Pompónia  a zsidó Krisztus történetét mondja el,  Varga Lili ákombákomokat rajzol,
ujjaival  árnyképeket vetít az istállófalra.  Böröndi Bence  nyűgös csecsemőként vergődik
az egyre dühödtebb  Kókai Tünde  kényszeres karjaiban.
"Szól a kakas már" - sír a hegedű,  a tragikus emlékezés poklából  nehéz visszatérni a jelen-
be.  Panaszkodunk? Kesergünk?  Elégedetlenek vagyunk? - De hát ma is élnek így emberek,
ma is milliók senyvednek ebben a mi országunkban,  talán még ennél is kilátástalanabb, ki-
úttalanabb nyomorban! - És felnő egy gyermek, aki elmondja majd a történetét?!?

Erős felütéssel indította új évadát az Ódry Színpad, a Színművészeti Egyetem tavaszi san-
zon-koncertjének ismétlését a  Magyar Dal Nap-ján  magyar szerzők kompozíciói követték.
Nem vagyunk hívei a kötelező névsorolvasásnak, a két esemény azonban annyira átütő volt,
hogy senkit se lehet kihagyni az örvendetes enumerációból.
A másodéves Balogh Máté Gergely-Szántó Balázs-Vizi Dávid trió  Lestyán Attila a capella
művével nyit, sorra követik a harmadéves Máté Gábor osztály tagjai.  Bodoky Márk, aki az
első alkalommal  Brel: Les bonbons-ját énekelte,  most a Kínai Gyorsbüfé titkaiba avat be,
az enyhén szakállkás  Figeczky Bence  korszerű jótanácsa: Lopni kell. "Lezárul minden pil-
la most, becsukva minden villamos" -ábrándozik  Blahó Gergely,  Gyöngyösi Zoltán  kuplé-
ja az Ötcsillagos Vérmezőről szól.
Van aki csak az első koncerten szerepelt, így  Baki Dániel  Iglesias Vous les femmes-jával,
vagy az elbűvölő  Pájer Alma Virág,  aki egy Piaf után  Kurt Weill  Jenny balladájával reme-
kelt.  Ember Márk  a Quand on a que l'amour után a zeneakadémista  Baquais Ádám  Ady-
soraival: "Nincsen semmi, ami van" tragikusabb mélységeket sejtet.
Papp Endré-t társai dobbal, nádihegedűvel kísérik, Weöres: Gyöngyöt az embernek, Olasz
Renátó  Pitypang-jában háromtagú vokál is besegít, ám  Medveczky Balázs  Molnár Viktor
Kosztolányi-dalában komor szálfaként magaslik.
A sanzon-koncerten  nagyot robbant a hevesvérű  Rujder Vivien  élveteg munkakerülője:
"Je ne travaille pas!",  Darvas Bence La gold á blues-ában köhögős kiábrándultsággal düny-
nyögi a Döglégy és Moszkitó-t.
A bábos osztály  sem marad alul:   Csiby Gergely  Háztartási vers-ében  a "centrifugát"-ra
"Humphrey Bogart" rímel, Buday Dénes dalában  Főglein Fruzsina a piros hegedűt egy pi-
ros szívre cseréli,  Barna Zsombor  egyenesen  Ligeti-t énekel:  "Az Ördög elvitte a finán-
cot". A Nibelung-stábból   Böröndi Bence  Kákonyi Árpád Kosztolányi-blues-át adja, voká-
lozva erősíti egymást  Weöres-dalokban  három ugyancsak  Bagossy-osztályos.  Az éjszaka
csodáinak "Vízvezetékszerelő"-jét Kovács Levente kottázásában  Patkós Márton  skandál-
ja,  Pálya Pompónia  Lipták Ádám dalát,  Szabó Sebestyén László  a  Branderburg Ádám
komponálta "Huss"-os Altató-t énekli.
A múlt évek győztesei időtállóan  nagyszerűek.  Zoltán Áron  a hosszúfurulyás Hazatérés-
sel,  Zsigmond Emőke  a sanzon-koncerti erotika-bomba  "J'ai dansé avec l'amour" után,
itt a kortárs hangvételű  Valse Triste-tel bizonyít. Együtt vezetik elő közös Weöres-estjük
pantomimes elemekkel dúsított slágerszámát.  ifj.Vidnyánszky Attila testfestés nélkül is
önkívületbe kergeti a közönséget a  Majomország  megunhatatlan bravúrjával,  Bach Kata
két külföldi szereplés között hazaruccanva  Lustyik Ákos Garcia Lorca refrénjét viszi dia-
dalra: "Se neked, se nekem".
A régi nagyokkal összevetve sem vallanak szégyent  az újabb évfolyamok.  Dér Zsolt  saját
fordításában, puha párnákon heverészve mutatja be  Boris Vian Sznob-ját, magyar dalban
pedig az Egy szerelem három éjszakájából graciőz fölénnyel természetesen az  Etikett-et
választja.  Georgita Máté Dezső  olyan elementáris hévvel vélekedik a Pénz-ről, hogy még
a mikrofon-állványt is felborítja,  szerencsére a zongorakísérő  Grósz Zsuzsi  jó ritmusban
lép közbe, helyreállítva a technika és a szinkópák dinamikus egységét.
Ránki György verhetetlen,  Kiss Andrea, aki Piaf-ban is ütős volt, a Bíróné Nagy Tudatalat-
tiját freudi mélységekkel tárja fel.  Jöhet az "Isten veled, Budapest, te édes...!  És itt van
Osváth Judit, aki szintén aratott egy Piaf-fal, /Dans ma rue/, most  Solti Árpád  tangójában
most a weöresi zeneiség, a sistergő temperamentum,  a hódító orgánum és az áradó muzi-
kalitás csodás egységét teremti meg.
Hogy túl sok az adat? Túl sok a név?!? Hogy ennyi szerzőt és előadót kell dicsérni?!? Persze
mindegyik után oda kellett volna írni  Bagó Gizella  nevét, aki tanártársaival együtt ezt az
évente ismétlődő gyönyörűséget létrehozza.  Fantasztikus, hogy a jövő színészei ilyen tel-
jesítményre képesek, - hát ha valakinek  hosszadalmas így olvasgatni,  talán jöjjön el legkö-
zelebb élőben látni-hallani az újabb TKKT Sanzon-és Dal-versenyt!

"Ezeket? Isten?  A saját képére?" - sóhajt  a Trabantján idevetődő pap.  Vegetáló véglények
élnek itt alkoholtompa reménytelenségben.  "Ez a Görbe utca, hiába adtak neki más nevet,
volt már Ságvári utca, most Radnóti, - az  Orgona presszóval kezdődik,  melyet a csapos ne-
vén azonban mindenki csak Misi-nek hív."
Vida bácsi hetven éves, tüdőbajos, vele senki se fog kezet: történetét Hegymegi Máté tel-
jes egészben elmondja, a többi szereplő életének legérdekesebb mozzanatai elevenednek
meg Tar Sándor letaglózó mondataiban, a fizikaisok eleven deklamációjával,  Horváth Csaba
páratlan eredetiségű gesztusnyelvén.  A játszók folyamatosan változó alakzatokban képezik
a monológok közegét, szüntelen mozgásban feszülten izgalmas atmoszférát teremtve.
Hesz Jancsi  mindig siet, de azt az egyet még megissza, nem dolgozik, mégis munkaruhában
jár a látszat kedvéért.  Harap Sanyi,  aki valaha leköpte az igazgatót,  akasztásra készül, de
most már ez se fog sikerülni.  Béres szomszéd részegségében egyszer "szerbusz Bélám"-mal
üdvözölte a kocsmaudvar akácfáját, melyet így is hív azóta mindenki.
Sikerembernek talán csak Sarkadiné Piroska nevezhető, kinek piros boráért már kora reg-
gel sorban állnak, bár ez csak az első stáció a bögrecsárdák, házi pálinkák keresztútján. Fia-
talok, szökésen törik a fejüket, Zsigmond Emőke, Sós Kati gödörben táncolva csábít, nem
jut azonban messze a jobb híján  Widder Kristóf-fal, nem baj: "holnap korábban jöjjünk".
Fehér László hatgyermekes apa, de még a szomszéd gyerekét is magáénak szeretné tudni,
másik figurájában 58 éves rokkant,  bicebócán jár,  "mintha mindig labdát vezetne két csa-
pat ellen, de attól még házat építene hatvan éves menyasszonyának.
Elementáris szöveg, fantasztikus képek, káprázatos fizikai és színészi teljesítmény.  Gyöngy
Zsuzsi, aki egy későbbi jelenetben a katatón feleséget játssza,  vijjogó sikolyokkal vagy öt-
ször pattan vállra a földről. Sudák táncoslábú, fess ember, "a fél ötös busszal jött, most 11
óra és már háza van, felesége", bajszát, hippis haját Zsigmond Emőké-től kölcsönzi, ahogy
századparancsnoka mondta róla, amit csinál, "az már nem is tánc, hanem színiművészet".
Ahogy ez az egész produkció is nagyon az! Több, mint vizsga, több, mint szöveg, több, mint
mozgás: egy gyökeresen új kortársi stílus.  Olyan nyelv,  mely teljesen különböző textusok
kongeniális megjelenítésére alkalmas:  Toldi, A nagy füzet, Pillangó, Irtás, - hogy csak a leg-
utóbbi remekléseket említsük.
A depresszív légkört  a dermesztő humor csak fokozza.  Mérő Lajos hiába keni be falloszát
Hubertusszal, asszonya elutasítóan néma.  Eszement tréfákkal, próbálja megnevettetni, vá-
lóper a vége. Röhög a az egész tárgyalóterem,  a bírónő,  Zsíros Linda  straussi kacagóári-
val brillíroz,  Pallag Márton győzködi, ők nem járnak színházba, "szegény embernek annyi a
szórakozása, amennyit a másikban megtalál".  Varga Krisztina, a messziről jött  szép Rozika
ezüstpénzt tart a szájában szeretkezés közben, fia,  Horkay Barnabás megszerzi az áhított
talizmánt, előoldalán két madár van, a másikon: "pasla írással: életem". Ő még fiatal, "Még
előtte az egész élet, és ettől meg lehet bolondulni".
Tar Sándor  a legnagyobb magyar novellista: elviselhetetlenül igaz, harminc év múltán még
inkább. A mi utcánk-at megint el kell olvasni, lassú teher, - aztán még újra nézni  Horváth
Csaba végzős osztályának félelmetes előadását.

A fekete ajtókeretben csábító bakfis hintázik, 3 kamasz-csavargó mohón becézi Prohászka
Fanni nimfácska-testét. A másik, vörösen égő járásból atlétikus macsó-trió robban be, két
sudár legény között  Jéger Zsombor kígyózó terrorpatkánya vergődik,  ők az ábrándos do-
minát uralják,  Pálya Pompónia  acélos hídban feszülő hasán brutális ütések csattannak.
A bűntanyán egymás után jelennek meg a szexre éhes kliensek. Fehérben a tanácstalan di-
ák,  Szabó Sebestyén, neki egy diplomatatáska elég a totális alakváltáshoz: a következő je-
lenetben követelőző úriemberként fosztják ki.
Nincsen nagyváros, nincsen díszlet,  maguk a szűk fekete falak jelzik az embertelen beszo-
rítottságot, nincsen jelmez, csak fekete trikók,  Szent-Ivány Kinga koreográfiája kizárólag
a bartóki gesztusokat transzformálja dinamikus látomássá. Mozgások, érintések, zuhanások
és kitartott pillanatok,  hihetetlen gazdagsága  a szituációkból adódó pantomimikus eszkö-
zöknek. Ajtókeretbe szorított vágyak, az élő húst vérvörösre verő hisztérikus gyász, lábuj-
jak visszafogott verdesése a padlaton,  gyilkos vágtában a falon csattanó tenyerek:  a cse-
lekmény szikár arányaiba fegyelmezett páratlan invenció.
A Bagossy László vezette III-os színészosztály,  a pontos kimunkáltságon túl,  az átélés szí-
nészi szuggesztiójával valósítja meg  a nagyszerű elképzelést.  Somhegyi György  rugalmas
hevességgel üldözi vágyainak tárgyát,  az alvilág urai:  Dóra Béla és Patkós Márton  brutál-
agresszióval megszerzik azt.
Vörös és feketében bukkan elő a  Lány, a  Mandarin óvatosan araszolva közelít.  Találkozá-
suk egyre zaklatottabb,  Varga Lili  érzékletesen mutatja meg, pillanatok alatt hogyan tör
elő az irracionális szerelmi vágy, Novkov Máté elvakult tűzben égő szeme hipnotikusan su-
gározza be a teret.  Iszonyatos forgatagban öldökölnek,  Böröndi Bence és Dékány Barnabás
eszeveszett iramban  üti, rúgja,  faltól falig röpködve gyalázza  a mindig újra éledő mitikus
hőst. Negyedik inkarnációként Kókai Tünde jelenik meg, ő se tudja megmenteni a kalodá-
ba szorított Mandarint, a Kórus távoli hangja az utolsó halálos sóhajt jelzi.
A Négy lány  Négy Mandarin  deszkára kiterített tetemét tartja a hátán,  a morzsoló ujjak
földet szórnak a sírba, uralhatatlan tagjaik a gyász vitustáncát járják.
Hányszor is, hányféleképpen láttuk már.  Markó Iván nyílt színen  Mandarinként született,
Juronics Tamás  vörös lepelben  óriásként magasodott fel,  volt klasszikus,  volt absztrakt,
romantikus és gépesített. Varázsos látványvilág, ördögi technika, táncolták kontakt kortár-
sak és világsztárok.  Ez a fekete szénnel rajzolt, keményvonalú grafika  lehengerlő mozgás-
nyelvével,  falakat feszítő energiájával, izzó hevületével örökké odavésődött az emlékezet
falára.

Összeszorul a gyomrunk, ha Sarah Kane szemkinyomós, kézlevágós darabjaira gondolunk, hi-
ába rendezte Zsótér, öncélú borzalomnak tűnt. A végzős fizikai színházi osztály rendező-ko-
reográfus növendéke,  Soós Attila  is megpróbálkozott már az eredetivel, most sokkal jobb
utat választ: a motívumokból kiindulva, saját képére formált, teljesen új koncepciót dolgoz
ki. Felhasználja a szintén rettegett Lepkegyűjtő kontúrjait is, vizsgaelőadásában azonban si-
kerrel transzformálja mindezt egy látomásos költői síkra.
A késekkel színre lépő első pár  a csonkító aktusokat,  a párharc mindennél jobban egymás-
hoz láncoló mozzanatait, a halálban feloldódó reménytelen érzelmi ürességet törtfehérben
derengő stilizáltsággal jeleníti meg.  Bárnai Péter  lassított mozgása, delejes tekintete köl-
tői szférákba emeli az így direkt brutalitását vesztett cselekményt.  A többszöri visszatérés-
re tagolt folyamat minuciózus pontossággal kialakított  zenei szerkezetben realizálódik, né-
masága még inkább kiemeli a történés sejtelmes transzcendenciáját.
Ellenpontként a szikrázó humorú  Horkay Barnabás  udvarlási kísérletei szolgálnak. Térden
csúszik a közönség köréből választott szíve hölgye előtt, a visszautasítás sem veszi el a ked-
vét, gyengéd agressziója sérthetetlen optimizmust rejt.
Fehér László az esélytelenek szélsőséges merészségével ejti foglyul áldozatát, megkötözve
vonszolja fel s alá,  de tantrikus jógapózban győzködi, hogy nem fogja bántani.  A jelenet
elviselhetetlen szuggesztivitását  Hay Anna  zsigeri hitelességű ellenállása adja.  Sikoltozva
vonaglik, tigrisként küzd, megadást nem ismerve vergődik.  Futva keresi a menekülés útját,
lassan belenyugszik helyzetébe,  fojtogatva támad,  az alig védekező rabtartó fokról-fokra
válik érdekessé számára.  Fantasztikusan árnyalt,  tudatalatti átéléssel,  leheletnyi mimiká-
val rajzolt folyamat.
Soós Attila a végletes vágyak, a barbár ösztönök gyengéd poétája,  aki a legsötétebb em-
bertelenséget is  az abszurd szürrealitás  gesztikus álomvilágába képes szublimálni.  Teret
neki, száz színházat, ezeret! De hol?!?

Lepukkant táncterem, a rezignált pincér,  Rába Roland  tanár úr ezüsttálcája helyettesíti
a tükröt. Az előadást egy-egy táncjelenetbe torkolló miniatűr epizódok tagolják, érkezés,
frizura-igazítás,  ismerkedés, rivalizálás, csábítás, kudarc, felbukkan egy besúgó, sorjáznak
a titokzatosnál is titokzatosabb széplányok.  Gyöngyösi Tamás mindenkinek tud karaktert,
szituációt, szóló-lehetőséget kitalálni,  miközben példás ökonómiával építi fel az egész mű
arányos szerkezetét. A III-os növendékek pedig, bár a mozgástanulmányok csak kisebb há-
nyadát képezik oktatásuknak,  nagyon tudnak!!!, - és példás odaadással valósítják meg az
invenciózus elképzeléseket, nemcsak táncban, de átélésben,  mimikában,  színészi játék-
ban is. Az angol keringő lírikusan hullámzik,  a rumba pezseg, a foxtrott lüktet. Rendkívül
változatos a koreográfia és még forgásokra,  emelésekre is futja.  Fokozatosan emelkedik
a pulzusunk,  az őrjítő  twist-képben már legszívesebben felrohannánk a színpadra, tánc-
cal hódolni a fantasztikus lendületnek.
Prohászka Fanni a légtérben úszkál,  Pálya Pompónia lehengerlően hódít, Varga Lili rej-
telmes karizmájával bűvöl el.  Szvingben a régi bálkirálynő  Sinkó Réka  vezeti a csapatot,
a Hendrixes jelenetben, amelynek táncnyelve egyébként páratlan csúcsteljesítmény, mi-
vel ilyen tempóra szinte lehetetlen látványosan mozogni!, bravúrosan tértölelő gesztusai
mellett  Patkós Márton  jellemábrázoló képességével is kitűnik.
Nevettünk, mosolyogtunk,  elismerően összekacsintottunk,  bizony, a boldogságtól ordí-
tani lett volna kedvünk... Aztán feldübörgött Gene Krupa legendás Killer-Dillere, az első
dobszóló a swing aranykorából,  Benny Goodman Sing-Sing-je tombolt és a színpadon ki-
tört a kontrolált őrület, az elsöprő erejű hurrikán,  a szólók és a csoport-mozgások egy-
re fokozódó viharzása - és akkor, végre, elvesztettük a fejünket és felállva DÜBÖGTÜNK!
a nézőtér lépcsős dobogóján, mert ezt a sokkot élve másképp már nem lehetett kibírni.
Gyöngyösi Tamás,  mint kreátor, pedagógus és koreográfus egyaránt nagyot alkotott, a
színinövendékek pedig  óriási akarattal vetették be elbűvölő tehetségüket.
Nem egy vizsgaelőadást láttunk:  egy eredeti elképzelés gondosan kimunkált és fantaszti-
kusan prezentált realizálását,  olyan produkciót, amely bármilyen közegben ellenállhatat-
lan erővel megállná a helyét. Ajánljuk hát mindenkinek, a vájtszeműektől egészen azokig,
akik még nem tévedtek be a  Színművészeti Egyetem mozgásműhelyeibe: az előadás ősz-
től remélhetőleg látható lesz az  Ódry Színpad-on!

Térey János isteni ihletésű tetralógiájának legelső színpadi változatát anno a Krétakör ját-
szotta,  korszakos lépésnek bizonyult a kisrealista stílből  a direktebb korszerűség felé, ám
a Sziklakórház, majd a Lipótmező extrém környezete,  szereposztási kényszerek és a pszi-
chologizálás kísértése tompította  a grandiózus szövegtest lenyűgöző hatását. De a színmű-
vészetis előadás mostani rendezője, Rába Roland, akkori legjobbként éltette a textus ere-
jét, az ő Hagen Terrortörpéje feledhetetlen emblémája lett a produkciónak.
Rendezésében maradéktalanul érvényesíti szerepfelfogásának, játékának tanulságait, egye-
nes szövegmondás, hajszálpontos értelmezése  még az utolsó igekötőnek is, kifelé sugárzó
deklamáció. A látszólagos statikusság ellenére árnyalt szituációk, az ágbogas családi és sze-
relmi viszonylatok pontos felrajzolása,  a karakterek értő kiválasztása. Mindez, párosulva a
tanítványok energikus hozzáállásával, olyan előadást eredményez,  amely egyértelműen fe-
lülírja az ősbemutatót.
Előttünk ülnek, fejük fölött, kicsit túl halvány, szálkás betűkkel a bonyolult családfa nevei,
fel-felállnak, néha meglepő mozgásokat látunk, de elsődleges a csodálatos mondatok hatá-
rozott artikulálása.  Prohászka Fanni Frei kertészként hallgatózik a Gibichungok angolkert-
jének bukszusai között, később fürge manökenként csap le az elgurult varázsgyűrűre. Por-
tásként  Böröndi Bence  őrzi a Föld gerincét jelentő kőrisfát, a köznéphez tartozik a Café
Midgard törzsvendége,  a tuci-hangzatok gerjesztőjeként jeleskedő,  bokszolóként is kiváló
Somhegyi György.  A társadalmi spektrum két végpontja   Dóra Béla  elnök-vezérigazgató-
ja és a bicegő hajléktalan  Feczesin Kristóf, akire Truchsként is lúzersors vár.
Csúcsjelenet a wormsi székesegyház előtt: a menyasszony inkább Gutrunét /Kókai Tünde/
választja,  az istennői alkatú  Brünhilde  mindenki számára a vágy titokzatos tárgya. Néma
jelenléteiben Pálya Pompónia dominai sugárzását a poétikus merengés varázsos pillanatai-
val kontrasztálja. Hatásosak a zenei betétek, zeng a walhallai kórus, briliáns epizód a kacs-
kavállú Wulf rendszergazda,  Novkov Máté  vírusirtó billentyű-szólója.
Szabó Sebestyén  sokszínű mimikával hozza a puhány Gunther csúszómászó figuráját, a leg-
érdekesebb csoportozat  a Hágen-klán.  A titkárnő Gerda,  Varga Lili  szuggesztív színpadi
létezésével tűnik ki,  háromfejű sárkányfajzat a triumvirátus alkotta  gonosz cselszövő. Idő-
sebb formája  Dékány Barnabás, veszélyességét  Patkós Márton mennydörgő nagysága jel-
zi, primér arculatát pedig  a póklábakon cikázó  Jéger Zsombor. Ez az ifjú színész képviseli
legjobban a lézer-pontos, elevenünkbe vágó megszólalás eszményét, rezzenéstelen arccal
szórja gyilkos szavainak pergőtüzét, hangja leterít, szemvillanása kőfalon hatol át.
Dermesztően szép produkció, töretlen lendülettel éljük át, miközben szeretnénk minden
sorát emlékezetünkbe vésni. Egyből elő a  Nibelung lakópark-ot! A lassan végigrágott frá-
zisok most már a Bagossy László vezette III-os osztály előadásának képeit hívják elő...

Ki olvas ma Sartre-t, ám  Boris Vian tündéri abszurdja mindörökké a legkedvesebb olvasmá-
nyunk.  Szerencsésebb lett volna a színházi előadás után olvasni, de miután évtizedek alatt
vagy ötször elővettük, vállalni kellett a hálátlan összehasonlítást. Vian esetében eddig csak
a Mindenkit megnyúzunk /+Budapesti Kamaraszínház, Kiss Csaba/ nevezhető sikeres adap-
tációnak, a film meg szupergiccsbe roskadt, a dramatizálásért csak dicsérni lehet a szöveg-
könyv alkotóit: a rendezőt és  Fekete Ádám-ot.
Fura zakók, csillámos hacuka,  leopárd-foltok és krisztusi erényöv:  Szlávik Juli  közelíti az
extrém közeget,  sajnos, nem érezhetjük a sötétségbe zsugorodó lakást, de hát a költségvetés igencsak véges.  Ennek áldozata a mobil-nézőtér is, híján ülőkéken forgolódunk, ami
alaposan megnehezítette  az első rész élvezetét,  míg végül rájöttünk, hogy az állongó két-
lábas követés hasznosabb.
Az expozícióban  Nagy Dániel Viktor  energikus figurája jelent  igazi örömöt,  bravúrosan
lavíroz  a fickós lendület és a rafinált poénok telitalálatai között.  Bán Bálint  kicsit színte-
len rezonőrként abszolválja szerepét,  de nincs is könnyű dolga  Bach Kata  mindent légie-
sítő, varázsos lénye mellett.  Pilleszárnyú bohémvircsaft,  felületes könnyedség, mintha az
első rész csak a végkifejlet súlyosbító kontrasztja lenne. Bugyirózsa-szín-folt a két okosto-
jás, Bíró Bence és Pomlényi Attila  jelenete, pompás karakterkép  Rada Bálint Jean-Paul
Sartre-rajongó karikatúrája, maga a humorba öltöztetett elrettentő tragikum.
A koktélzongorából  Dargay Attila  free-beütésű  Ellington parafrázisai csalják elő a finom
italokat,  a gyanútlan nézőket  Fehér László  bólogató Egere terelgeti,  Kerkay Rita  villa-
násnyi jelenetében képes súlyos atmoszférát teremteni. Nemigen emlékszünk Sartre szen-
tenciáira, így nem villoghatnak  Fekete Ádám  játékának ironikus sziporkái,  ahogy számos
korabeli utalás is a passzé kúthomályába hull.
A képszilánkokból lassan mégis összeáll  az egyre komorabb árnyalatokba sötétlő kaleidosz-
kóp, Chloé virágos ravatal-ágya Oféliát idézi,  Bach Kata átszellemült mosolya donori érzel-
meinket váltja ki,  "odaadnám érte fél /tüdőmet/, ha egyszer kezét kezembe tudnám ven-
ni és úgy tudnék véle végigmenni  az alkonyattól lila réteken..."  Karcsú árnya kísért a te-
metőben, Corpus Christi kíséri a túlvilági mellékutcába,  bizony, hogy kétségbeesett vág-
tával utána kell rohanni...
Fehér Balázs Benő  invenciózus munkája  a nyelvi szürrealitás hangsúlyozása mellett nagy-
szerű színészi teljesítmények lehetőségét is megteremti.  Szilágyi Csenge  drámai ereje a
szakítás gyászában és a szívszaggató gyilkosság visszafogott őrületében bontakozik ki. Sűrű
alakváltások jelzik  Fehér László  karizmatikus sokoldalúságát,  TV-rendezői harsányságtól
a palástos kapzsiságig,  de még rajta is túltesz  Bárnai Péter.  Frászpirin, a kontár doktor,
rezignált könyvárus,  gyilkosan cinikus munkaadó,  műkönnye/d/s műsorvezető, túlmozgá-
sos gesztus-virtuóz és a feszület tártlelkűen didergő Krisztusa.
Na, most aztán elolvassuk újra és virágos lélekkel megnézzük még egyszer...

Vizsgaelőadáson lehetőleg  mindenkinek szóhoz kell jutnia.  Cserékkel többen egy figurát
játszanak, vagy kettős szereposztással két önálló produkció születik. Volt kikből válogatni,
így  Kelemen József  az utóbbi megoldást választotta.  Ez az!!! Kétszer Négy Lány! - csak
a Fiúk állandóak.
Ferapont ugyan hölgy, ám  Horváth Anna kackiásan csattogtatja fotoapparátját, feszesen
szalutálva búcsúzik.  Kenderes Csabá-t nem a szakálla teszi öreggé,  cinikusan bölcs, meg-
értően alkesz.  Identitászavarát  pökhendi kiszólásokkal kompenzáló lúzer  Ruscsák Péter,
jobban áll neki a gyöngeség, mint a kirobbanó brutalitás.  Matusek Attila  tétován totyo-
gó Andrej, csak a süket küldönccel mer beszélni:  Fedotyik, az Erdélyből jött ösztöndíjas
Magyari Izabella  heveny gesztusaival, hasbeszélő hablatyolásával, ellenállhatatlan színpa-
di jelenlétével az előadás legszebb epizódját jelenti.
Gelányi Bence  olyan parancsnok, akiért tűzbe mennek a katonái, férfias keménysége ki-
csit olvadozik ugyan a szerelem tüzében, de fegyelmezetten lép le a távoli garnizonba. A
kamaszosan sistergő báró,  Jámbor Nándor kisfiús mosolya besugározza a színpadot, ener-
gikus létezése még fájóbbá teszi  értelmetlen halálát.  A tűz éjszakáján mindenki kiborul,
még  Kuligin tanár úr latin idézetekkel támogatott magabiztossága is,  a zsöllyedíszlet üre-
gébe búvik, majd jólfésült feje a lelki rokon Olga ölébe hull,  Farkas Sándor példaértékű
karakterépítéssel formálja meg abszolút érvényességű figuráját.
A rendezés kevés külsőséggel, a szituációk kialakítására összpontosító, töretlen tempóval
vezérli a történéseket.  Jól intonált dialógusok párosulnak  a tuttik kavargó képeivel. Hal-
kan peng Fedotyik gitárja,  panaszosan suttog a sztyeppei ballada, a bekapcsolódó tuzen-
bachi fűtöttség fokozza a ritmust,  viharos tombolásban tetőzik a karneváli mulatság. Elég
azonban egy "csendesebben vigadjanak..." és az ének dünnyögve távolodik a színfalak mö-
gé.
Pilnay Sára  aktívan optimista Irina,  Hartai Petra szeretnivalóan naiv, lírai álmodozó, gyer-
meki tisztaságú  csehovi áldozat.  Másaként  Lénárdt Laura  szép, de talán túl tárgyilagos,
a pusztító szerelem erejét  Tenki Dalma  képes megmutatni, ahogy őrjöngő ölelése után
földhöz vágja magát, az maga a kontrollálhatatlan téboly. Olga, Gábri Nikolett kissé hűvös,
bár kiégett csalódottsága szépen mintázott,  Hasenfratz-Szegvári Júlia - de miért kisbetű-
vel,  az Ő nevét  csupa NagyBetűvel kéne írni !!!  - okos, szikár, racionális,  mégis minden
mozdulata poétikusan nőies, költőien orosz...
És a kontraszt, a mindenen átgázoló betolakodó, a kisstílű Natasából a Ház Úrnőjévé tolak-
vó középszerűség.  Gyurkovics Zsófia aránylag még disztingvált, mosolygunk, amikor olcsó
prémjében randevúra settenkedik, de mikor "egyszál pongyolában" leplezi le komor bájait,
lehellet bennszakad.  A másik közönséges,  undorítóan nyers:  húsevő virág a szelíd mirtu-
szok között, wagneri domina, gyűlöletes arcátlanság.  Edvi Henrietta  a zsigeri kegyetlen-
ség, a gátlástalan hatalomvágy prototípusát állítja elénk,  Cselényi Nóra csiricsáré öltözé-
kei találóan illusztrálják lehengerlő alakítását.
Az égő város képe tükröződik a gyertyafények remegésében, a vergődő lelkek tragédiája
a két előadás  sűrű atmoszférájában.  Kelemen József és a  Kocsis Pál  vezette pszeudo-
végzős osztály nagyszerű összmunkája  két varázsos estével bizonyítja  a kaposvári színész-
képzés eddigi, minden tekintetben fantasztikus színvonalát.

Rozs Tamás vezetésével a színinövendékek két tucat verset zenésítettek meg a költő utol-
só kötetéből,  a huszonhárom dalt mozgalmas szcenárióval, huszonhárom felállásban adják
elő.
"Horpad az ég gumiból van/ Rosszul esik ami jól van" panaszolja  Hasenfratz-Szegvári Júlia,
csalódását zengi  Jámbor Nándor  is, aki gitáron, basszuson végig a zenei kíséret oroszlán-
részét vállalja: "...csendedből örökre megtanultam: /testednek külön boldogsága van."  A
szofisztikált zenei háttér  egy pillanat alatt alakul  rockos dübörgéssé,  Matusek Attila a
Szógyász sorait vágja képünkbe:  "Kifejezetten pénzbe kerül itt minden. /Csak én marad-
tam ingyen... - Levethető vagyok, mint a szandál, mint a test az erkélyről".
A gitárok  kézről kézre járnak,  a zongorából lírai akkordok,  a dobokon kemény ritmusok
szólnak, vokálok és az egész osztály kórusa teszi változatossá a zenei anyagot.
Végtelen fájdalom sír  Hartai Petra  énekében, "...olyan egyedül vagyok, hogy jaj...- még
utoljára hadd menjek haza", a  Nagy utak-ban pedig  Lénárdt Laurá-val kettesben a váro-
si magányt idézi: "...néma volt a busz a test/ ikarus de nem budapest".
Jónás Tamás univerzumában ez elveszett gyermekkor traumája szorong, a Gyökérkezelés
Kenderes Csaba  szuggesztív előadásában is erről vall. Depresszió: "nem megyek el otthon-
ról, hogy ne érjek haza, ha kell bírom bármeddig, mit nem bírok tovább."/Gábri Nikolett/
A Dzsentri-leltár-t  Gyurkovics Zsófia  sorolja:  "van énnekem  sorsom  hitem alázatom/
részt veszek egy pompás önvadászaton". Az erdélyi ösztöndíjas vendég,  Magyari Izabella
bluesba hajló, karizmatikus stílusával tűnik ki.
A huszonéves, sugárzó szemű ifjak tökéletes átéléssel jelenítik meg a roncsolt lélek kínja-
it, a zene, az éneklés azonban szabadabb szférákba emeli a súlyos szavakat.  Optimizmus:
"Talán csak az, aki. Hátha.  Talán.  Soha se sokára."  Ruscsák Péter  basszgitárral a nőkre
paráz: "Ők a nők. De nincsenek." Ha meg mégis kialakul valami, az mindig  a  Veszekedés,
Edvi Henrietta és Gelányi Bence Péter  gyilkos hévvel  esik egymásnak:  "A faszom bele,
hogy ruhában alszol... - Nem bírom tovább, hogy nem bírod tovább."
Tenki Dalma  varázsos stílusérzékkel adja a  Romagyar-t: " Angyalnak reméli magát, s nin-
csen szárnya." A végszó Farkas Sándor-é, az Életem utolsó gesztusa: "Gyűlölöm a rendet,
téged akarlak."
Fantasztikus sokoldalúság,  Pilnay Sára  hegedül,  Kenderes Csaba  dobol, ha kell,  Rozs
Tamás  vezényletével, négy szólamban zeng a zárókórus: "Tele van a tököm a versekkel".
A lenyűgöző produkció után  muszáj kézbe venni a  Lassuló zuhanás-t,  - ennél nagyobb
érdeme nem is lehet  egy vers-koncertnek!  Csodákra lelünk...  - Például a József Attila
"Elefánt voltam. Jámbor és szegény."-re rímelő  "Petri György voltam. Jámbor és szegény.
Olcsó és rossz borokat ittam én. ... És meggyújtottam ajkamon a szót."  (Tényleg Para!).
Az egész kötetet idézni kellene...
A Kocsis Pál III-os osztály koncertje méltó folytatása az előző évfolyamok felejthetetlen
remekléseinek, (Füst a szemében - Ördög hárfája).
Másodszor még erősebb volt, /Február 28 Stúdió K/, - úgy érezzük,  lesz még számunkra
Harmadik is...

Szorgos ifjú gereblyézi a murvát, öblös fotelben Pilnay Sára lapozgatja Shakespeare-t, pro-
lógja furcsa felütésként vezeti be a veronai legendát.
A nézőteret fóliafüggöny övezi, künn és benn egyaránt folynak a történések, sokszor izgal-
mas párhuzamosságban is.  Magasról indít  Gábri Nikolett  Dajká-ja,  már az első jelenetek
elsöprő lendületet jeleznek.  A későbbi Romeótól szépívű  Mab-monológot hallhatunk, ha-
mar megbarátkozunk a szerepek gyakori váltogatásával.
A bálban, majd az erkélyképben balladai szépségű szerelmeseket ismerhetünk meg, a gyer-
meki mosolyú  Hartai Petra  és a romantikus álmodozó  Ruscsák Péter kettősét. Júlia a pi-
anínó magasából beszél a sötét éjszakába,  Romeó földszintes ágaskodását áradó deklamá-
cióval tornássza fel.
A Kaposvári Egyetem vizsgaelőadását, a zsótéri Hamlethez hasonlóan, pedagógiai erényei
is kiemelik  a nemzetközi mezőnyből.  A folyamatos szerepcserék mindenkit szóhoz juttat-
nak, a színinövendékek sokoldalúan mutatkozhatnak be.  A küldetéséből visszatérő Dajkát,
akit most már  Gyurkovics Zsófia  játszik, a lírai arcéle mellett energikus kitörésben is je-
leskedő  Lénárdt Laura  Júliája faggatja.
Vérfagyasztó gyorsasággal csattognak a pengék, Tybalt /Matusek Attila/ tőre halálba kül-
di az utolsó pillanatig tréfálkozó Mercutiót,  alakítója,  Kenderes Csaba  Lőrinc barátot is
játssza, sőt, a végkifejletben Romeóként bizonyítja sokoldalúságát.
Rusznyák Gábor  rendezése mintaszerűen használja ki az adott lehetőségeket, a folyama-
tosság töretlen,  az átlátszó függöny mögött zajló parallel események eredetien gazdagít-
ják a produkciót. A sűrű karakterváltások ellenére a szereplők könnyedén illeszkednek a
cselekménybe, ki-ki adottságai szerint, teljes erőbedobással vesz részt az összjátékban.
Az esküvő után, Hasenfratz-Szegvári Júlia és Jámbor Nándor a multifunkcionális pianínón
hálják el a nászéjszakát, a negyedik Júlia:  Tenki Dalma megadóan tűri a férfias  Capulet,
Gelányi Bence Péter szigorát, Tybalt halálának, Romeó kitiltásának hírét Edvi Henrietta
Dajkája sem tudja enyhíteni, csak a tragédiát záró kórus jelent feloldozást.
A Kocsis Pál vezette, még csak III-os kaposvári osztály ritka élménnyel ajándékozott meg:
az annyiszor játszott, unásig ismert darabot,  Rusznyák Gábor  invenciózus koncepciójá-
ban ezer új színnel,  a sugárzó fiatalság energiájával dúsítva mutatták be,  a fantasztikus
SZEM, a miskolci nemzetközi fesztivál méltó befejezéseként.
Jövőre, Velük, Veletek,  remélhetőleg ugyanígy,  ugyanitt!                                  2014

A prágai színiegyetemisták Burian 1935-ös /!!!/,  Háború című produkcióját alkották újra.
Népies mulatozás indul,  sördalok,  menyegző,  lakodalom.  Zárt falanxban mozognak, leg-
inkább táncegyüttest formázva.  Van néhány egyénített karakter, ének és szöveg is akad,
a szintén eredeti zene bombasztikusan illusztrál: olyan régies, idejétmúlt az egész. Nagy-
szerűen csinálják és a csoda az, hogy 70 évvel ezelőtt,  a Csehszlovák Köztársaság demok-
ráciájában ennyire up to date modern tudott lenni! A mi süppedt félfeudális diktatúránk
a János vitézt propagálta, a csúcsot a Székelyfonó bágyadt népiessége jelentette.
Ma viszont a mi Színművészetink fizikai képzése áll jobban. Horváth Csaba Vérnász-a, a IV-
es  Marton osztállyal,  szokásos eredetiségével formálta  hatásos mozgásszínházzá a lorcai
drámát. Találó figurák, éles helyzetek, csoportos alakzatok váltakoznak egyéni gesztusok-
kal. Szinte korlátlannak tűnik  a koreográfiai eszköztár,  pedig nemigen találkozunk ismert
elemekkel.  És ezt most nem  a fizikai színháziak adják elő,  hanem egy normál színész-osz-
tály, ami a képzés körültekintő sokoldalúságát igazolja.
Zsótér Hamlet-je nem véletlenül volt a 2013-as Év Legjobb-ja,  ugyanezen csoda-osztály
elővezetésében. Az Ódry színpada helyett,  a nézők a Csarnok tág terében ülnek, kihasz-
nálásra kerül a kettős forgószínpad, játszik a háttérfal és a Nagyszínpad is, ahol a hamleti
színész-monológ hangzik el.  Ez a produkció mindenütt reveláció:  Gyulán földön-vízen, a
Tószínpadon,  a Vár alatt és a Lovasszobron lovagolva játszották,  itt is elég volt egy sűrű
délelőtt az előadás adaptálásához.
A három színiegyetemi produkció három aszpektusból mutatta meg  a miskolci nemzetkö-
zi találkozó, a  SZEM  egyedülálló erényeit.  Összehasonlítás, tapasztalatcsere,  közös él-
mény, kitekintés.

A Stúdió K-ban anno játszott, 3 különböző darabból kompilált előadás naturális, inkább kis-
realista voltában nem volt eléggé emlékezetes, így a IV.éves színészhallgató  Viktor Balázs
rendezése revelatív erővel hat.
Hihetetlen szuggesztivitással, minden szótagot pontosan értelmezve, gunyoros arcjátékkal
lép színre Odüsszeuszként a még majdnem ismeretlen  Béres Miklós. Gazdagon árnyalt, el-
képesztő intenzitású színpadi jelenléte kozmikus kezdősebességel indítja  Szophoklész szin-
tén kevéssé ismert művét.
A néhány négyzetméteres küzdőteret fehér szalagok keretezik, más eszközt nem is használ
a gesztusok, szavak,  gondolatok erejére építő előadás.  Rada Bálint  Neoptolemosz, Akhil-
leusz egyfia szolid öltönyében tétovázik, a kart a kaposvári egyetemisták szabadcsapata ad-
ja,   Fábián Szabolcs, Mózes András és Hajmási Dávid  élettel töltik meg a viszályok és ér-
dekek követhetetlen széljárásában bizonytalankodó harcosok figuráit.
Csak egy formás térdszalag jelzi életveszélyes sérülését, kínjait sem ábrázolja avítt markíro-
zás,  Bárnai Péter puszta létezéssel, deklamációja élességével hozza a tragikus hőst, kinek
sorsával így az első pillanattól kezdve együttérzünk. Ritka kivételként, a befejezésben fan-
fárok ujjongó hangjával ünnepelhetjük a jó és az igazság katarzismentes győzelmét.
Szárnyas Fél-Deus ex Machinaként, a búvárzöldbe vetkőzött Héraklész,  Bán Bálint akroba-
tikus elánnal függeszkedik alá, laza fölénnyel oldva fel az ellentmondásokat. Néhány humo-
ros anakronizmus mellett,  csábító ritmusok is fűszerezik az invenciózus produkciót, amely
újabb bizonyítéka a Zsótér-osztály színészeiből feltörő, igencsak reménykeltő rendezői am-
bícióknak.
Béres Miklós  fantasztikus Odüsszeusza  váratlan ajándékként tetézi  Viktor Balázs munká-
jának vitathatatlan értékeit,  biztos, hogy a darab az Ódry Színpad repertoárjában is folyamatos sikerre van predesztinálva.  Bámulatos,  hogy mennyi meglepetés várható még az ókori
görögöktől és a Színművészeti Egyetem legifjabb titánjaitól!                                    2013

2 0 1 3

Lengyel színpadokon igen sokszor láttuk,  nyelvi hiányosságok okábul inkább a vizualitás és
a játékmód direktsége jött át, a magyarországi 4-5 alkalom egyike sem volt meggyőző. Nem
elég azt megtudni,  hogy Yvonne mennyire csúnya,  hogy a királyi udvar ostobán felszínes,
Gombrowicz tudattalanba világító abszurditása, mágikus gondolati ereje mindig hiányzott.
És most itt egy végzős rendező,  aki első komolyabb munkájában csalhatatlan biztonsággal
értelmezi, magabiztos természetességgel állítja színpadra az emblematikus alapművet.
Már a játéktér is figyelemre méltó,  Pázmány Virág vörös oldalfalakkal, áttetsző háttérrel
határolja a színpadot, utóbbira sejtelmes árnyképek is vetülnek, különdíjas a kárászvacso-
rát szervírozó,  lejtősre feszített terítőből konstruált asztal.  Már a legelső pillanatban el-
dől, hogy igencsak érdemes  jól odafigyelnünk: a frivol udvaronc Cirill,  Rétfalvi Tamás és
a csúcsra járatott  Pál András  jelenete átütő indítás.  Tündöklő udvarhölgyek, a szende
Gábri Nikolett és az elbűvölő  Móga Piroska,  Nagy Szilvia  trükkös kalapkáikban  bájolog-
nak és végre színre botorkál  Szandtner Anna  Yvonne-ja,  amely alakításért egymagában
érdemes volt a darabot színre állítani. Nem csúf: esetlen,  nem buta: katatón,  nem viszo-
lyogtató, egyszerűen fagyott lélek, nincs jelen.  Karjai bénán csüngenek, bármelyik pilla-
natban aléltan rogyhat össze,  extrém létezése még jobban kiemeli  a királyfi habókos el-
határozásának abszurditását.
Geréb Zsófia  mesteri tempóban rajzolja fel a királyi udvar rejtett közösségi hálózatát, a
kényszerű toleranciát követő  pszichés reagálások,  elszabaduló indulatok erővonalait. Az
udvarmester  Dengyel Iván, a tétovázó király  Gyabronka József óvatos taktikázással kere-
si a konfliktus megoldását,  Bánki Gergely  hiszteroid berobbanása  fantasztikus dinamiká-
val fokozza a feszültséget.  Kerekes Éva  rutinosan hozza a Királynőt,  de ez a szerep már
Takács Panka  feledhetetlen alakításában,  felülmúlhatatlanul égett be színházi emlékeze-
tünkbe (Szív-Kamara Színház 2004).
Witold Gombrowicz alakjában  Sipos György ékes lengyel nyelven instruálja a szereplőket,
ám ha kell, egy pohár vízért is boldogan kirohan. Az acélos hajlékonyságú  Bach Kata győz-
hetetlen energiákkal tart ellent  a herceg ostromának,  Pál András, aki egy régebbi mun-
kában már találkozott a szereppel, viharos lendülettel, szélsőséges váltásaival is mindig az
arányosság keményen kontrollált szférájában remekel,  hamisítatlan  Ferdydurke-i figurát
teremtve.
Első kitörésében elátkozza kisszerű udvarlóját, hirtelen arca lesz, sugárzó tekintete, a sze-
relem életre kelti neurózisba dermedt lelkét. Nem szép lesz, hanem: Ember, metamorfózi-
sa gyönyörűséges színészi varázslat,  Szandtner Anna  újabb nagyszerű teljesítménye!
Geréb Zsófia  kiemelkedő rendezésében  végre megtudtuk,  mennyire megkerülhetetlen
ez a páratlan darab, mennyire fontos, hogy  Gombrowicz  sokkal több teret kapjon a na-
turalista kisszerűségbe fulladt hazai színjátszásban.

Valóban gyakorlatok: szerepcserék, egyes jelenetek többször is, több nyelven, több stílus-
ban. A zongoránál  Bach Kata,  trombitán  Tóth Janó  kezd,  a kedves társaság ómagyar slá-
gert dünnyög.  Mészáros Blanka mosolygós, csupa hit Irinája  rövidesen munkába fásult ki-
ábrándultságba fordul. A szomszéd szobában  Janka Barnabás orvosa dörmög,  a nagyremé-
nyű Andrej bátyó hegedűjét nyúzza: Tóth András  magas polcra emelve szövögeti szerelmi
álmait.  Irina és Tuzenbach szerelmi jelenete,  Zsigmond Emőke és Vecsei Miklós Hasi át-
szellemülten ábrándos tétovaságával, poétikus szférákba emelkedik.
A csipkelődő Szoljonijt  Csapó Attila, a nőjét konzekvensen imádó tanárt Zoltán Áron je-
leníti meg hatásosan,  lendületes antréja  ifj.Vidnyánszky Attilá-t egyből a történés gyúj-
tópontjába helyezi. Peng a gitár, sóhajtozik a líra, a vágyakozó "Moszkva!, Moszkva!" -kiáltá-
sok romantizálják a légkört. Az együttes egyaránt hitelesen játszik a komikum, a drámaiság
és a melankolikus beletörődés húrjain, a szerepváltások magától értetődő természetesség-
gel történnek.
Először  Bach Kata  játssza  a még félszeg Natasát,  majd  Zsigmond Emőke  brillíroz minde-
nen átgázoló, agresszív betolakodóként,  végül, kalapos dámaként  Szabó Erika  teljesíti ki
a háromlépcsős jellemrajzot.  Van, aki végig megőrzi szerepét:  Zoltán Áron, nemes eszkö-
zökkel állítja elénk Kuligin szánni valóan szerethető, tragikomikus figuráját. Az Ocsi csorna-
ja után,  ifj. Vidnyánszky Attila  még egyszer  orosz nyelvre vált, Szoljonij szerelmi vallo-
mását brutális letámadássá fokozza, elementáris erővel mutatva meg  a csehovi felszín alatt
izzó fojtott indulatokat.
Marton László pedagógiai, rendezői munkája máris érett gyümölcsöket terem, hát még ha
a végleges forma is megteremtődik majdand  a Pesti Színházban!  Megérdemelné ezt a sor-
sot a fékezhetetlen sodrású Vízkereszt is, amely elvitathatatlanul bizonyította az álom-osz-
tály szikrázó tehetségét!

Betipeg egy snájdig udvaronc,  fényes öltözék,  csokornyakkendő,  ékesen zengő szép sza-
vak,  Nagy Dániel Viktor Oberlin tiszteleshez, Fehér László-hoz fordul. Ám a dialógus nem
merül ki szavakban,  Keresztes Gábor  zenéjére a két frissen végzett színész  káprázatos moz-
gásművészeti bemutatót tart. Hallatlan hévvel, virtuóz pantomimmel, legyűrhetetlen állóké-
pességgel a fizikai színház kortársi összetettségét képviselik.
A bravúros felütést  Büchner elbeszélésének Kerékgyártó Yvonne és a rendező által adap-
tált motívumai követik. A tudatalatti vizekből Lenz,  Bárnai Péter  emelkedik ki, a befogadó
családot  a keményen komoly anya,  a mindig megkerülhetetlen jelenlétű  Hay Anna és az
ártatlanság glóriáját sugárzó  Bach Kata  képviseli.
Soós Attila Gergely munkája a legnehezebb föladatot rója a recenzensre, alig történik valami kézzelfogható,  de a színházi tér atmoszféráját a transzcendencia  titkos feszültsége
hatja át. A frázisok pontossága, a visszafogott ritmus mágikus ereje, a váratlan gesztusok le-
nyűgöző eredetisége emelik az ámulat szintjét egészen az elragadtatásig.
Nem marad ki a komikum sem:  Horkay Barnabás  garabonciás testnevelő tanára a groteszk
elrajzolás karakter-remeke.  A depresszív magányban vergődő  Lenz viselkedése  egyre fur-
csább, elfojtott szexualitása végül brutális agresszióban tör ki.
Ha valamit utálunk színpadon, az a vér és a szex, ahogy a tarantinós blődli és az ínycsiklan-
dó kukkoldák képzelik. Itt és most  a rendező abszolút telitalálatként, merőben szokatlan,
stilizált formában, koreográfusi absztrakcióval,  vonagló, nyújtózó,  hengeredő és vonszolt
testek  kusza geometriájába sűríti  a brutális letámadás képeit.  Lenz és a néma ellenállás
pantomimjébe  fantasztikus energiákat összpontosító  Bach Kata  soha nem látott intenzi-
tással realizálja a félelmetes elképzelést. Bárnai Péter  úgy játszik pőrén,  hogy eszünkbe
sem jut esendő meztelensége, nagyszerű alakítása az átszellemült melankólia virtuális teré-
ben teljesedik ki.
Bár legutóbbi vizsgadarabja,  a Kastély bizonyos fokig a realitásba való visszalépést jelezte,
a Büchner-darab újra az absztrakt szürreáliában eredeti  Soós Attilá-t mutatja, aki útját a
Kenyérpusztítók és a  Panzió  előadásaival már igen figyelemre méltóan jelölte ki.

A tavaszi jubileumi koncert után  most a  III. évesek  új generációja is  megmutatja magát.
Varga Lili  Dumont:  Mon vieux Lucien-jét énekli  varázsos szuggesztióval,  Böröndi Bence
Aznavour: Meddig férfi a férfi című rezignált sanzonját. A Kurt Weill-i Je ne t'aime pas ele-
mentáris átéléssel szól,  Pálya Pompónia egy szakítás minden fájdalmát képes érett színé-
szi eszközökkel is érzékeltetni.  A díjnyertes  Novkov Máté  egy szál deszkával játssza el a
Je m'voyais déjá, megint csak Aznavour  örökzöld, többfelvonásos történését, lendületes
pantomimmel hatványozva acélos baritonját.
Bagó Gizella pedagógusi mágiája minden évben újabb tehetségeket hoz a felszínre, a kon-
certek alaphangját pedig szeretetteljes konferansza határozza meg. - És jönnek a IV-esek,
akik már annyiszor bizonyították sistergő tehetségüket.
A legszebb kiejtés minden bizonnyal  Tóth András-é, panaszos Je suis malade-ja feledteti
a francia nyelvvel kapcsolatos fenntartásainkat. "Se nekem, se nekem, lépni sem," Lustyik
Ákos szerzeményét  Bach Kata  védhetetlen erejű jelenléte avatja élménnyé,  de francia
sanzonja, a Trop sensible is kikezdhetetlen egyéniségét bizonyítja.  Ágoston Péter az
egyenes deklamáció nagymestere,  Prévert: Éhség-ében szinte halljuk a tojáshéj apokalip-
tikus reccsenését.
Kovács Adrián  immár mint a Színművészeti Egyetem oktatója kíséri szerzeményeit, Zoltán
Áron koponyával, csontfűrésszel rémít a Haláltánc-ban,  Zsigmond Emőke Weöres Sándor
Valse triste-jében, álomba hulló átszellemültséggel éleszt poétikus hangulatot. Mindkette-
jüket hallhatjuk még egyszer,  előbbi mánaposan élvezi Jacques Brel hajnali konyakosmegy-
gyét,  az elbűvölő szépség pedig  angyali arccal,  hanggal,  mozgással  testesíti meg  az égi
gyönyöröket: "J'ai dansé avec l'amour..."

Tudjuk, hogy nem egy Aranybulla, de hogy ennyi otromba hülyeség következik az alaptör-
vényből, hát azt lidérces álmainkban sem gondoltuk volna. A Boronkay Soma dramaturgiai
segédletével hazai iszonyokra alakított szöveg röpdolgozati tanári kérdésekben hágja meg
a bornírt abszurditás csúcsait, nyerítve röhögünk, pedig sírni kéne.
A ravenhilli gimnazisták közösségének nyílt és rejtett kapcsolati hálózata  Tengely Gábor
kimunkált koncepciójában rajzolódik fel,  barátságok, szerelmek, vágyak, gyűlöletek.  Alá-
fölé rendeltségek kuszasága, egyértelmű és ambivalens szituációk végletei.
A középpontban  Ivanics Tamás  identitását kereső kamasza,  a padtárslánnyal szimpatizál,
de haverja,  a képre, szövegre fantáziáló onán-bajnok, a naturális erejű Fige Attila is csi-
gázza félénk libidóját.  A darab és a rendezés mesterien egyensúlyoz  a jó ízlés és a tabu-
döngetés veszélyes mezsgyéin, gegbe, humorba ágyazza a meredek fordulatokat. A mobil-
fotóin fütykösét több szögben is mutogatót három a kislány lesi,  fejtartással híven követ-
ve a legkedvezőbb látószöget.
Hitelesen megoldott a tanár-diák jelenet, a fiú masszírozását, a harsányság helyett végre
arányos eszközökkel remeklő  Pál András  először csodálkozva, majd hálásan pillogva tűri,
avagy élvezi inkább. A hátsó padban gunnyasztó izomagyúak, kissé eltúlzott naturalitással
alázzák  a homokosnak csúfoltakat,  Mohácsi Norbert  férfiasan célratörő  udvarlásban is
jeleskedik,  Viktor Balázs, dermesztő hungarista turulos-trikóját meghazudtolva,  versek-
kel is képes hódítani, igazi macsófiókaként azért ő sem becsüli sokra a lányokat. Lukad a
fül, törik az orr, folyik a vér, rettenetes, ahogy a többiek szenvtelenül figyelik a brutális
játszadozásokat.
Az összetett szerep minden mozzanatát kibontó, nagyszerű  Ivanics Tamás a felnőtt part-
nerrel,  Bercsényi Péter-rel kialakuló viszonyt is  érzékletesen ábrázolja. Kár, hogy csak
a hímneműek problémái, konfliktusai kerülnek elénk, igaz, az is éppen elég, hogy a túlsú-
lyos, frusztrált Anna, koton híján,  egyetlen kósza aktustól teherbe esik.  A drámai erejű
Spiegl Anna  lézerpontos gesztusokkal hozza extrém figuráját, diadalmas anya-monológjá-
ban végül lenyűgöző elégtételt vesz sérelmeiért.
Tengely Gábor  jól használja az üvegfal mögötti háttér és a "falakból kikandikáló" alakok
adta lehetőségeket,  értelmezése,  tempója  kiváló,  az előadás fokozódó feszültségben
ér el a záró-kórus feloldást jelentő kedves harmóniájáig. A feminin erotika áhított elem-
zése helyett  a lányokban gyönyörködünk. A rágózó, örökösen nevetgélő  Kerkay Rita a
helyén van, az első padban babázó kettős pedig, szerepen túlmutató dimenziókat képes
megjeleníteni.  Virgonc vihogó,  megnyerően tud gyűlölni,  a barátnő érettségi bukását
vijjogó kárörömmel telefonálja meg anyunak:  Gergely Rozália  úgy sistereg, kedvünk tá-
mad egy merész tűzpróbához.  Krajcsi Nikolett schielei szépsége, magába roskadt tekin-
tete elfojtott traumákat takar, nyúlánkan feszülő mozgása sejtelmes titkokat álcáz, üvöl-
tés a csöndje, gyengédségében tigriskarmok meredeznek. Olyan jelenség, amely deleje-
sen vonzó, fénykörének kisugárzása legkisebb gesztusát is emlékezetessé teszi.
Felnőtteknek megdöbbentő, a korosztálynak életfontosságú produkció, látni kell minden-
kinek, aki azt hiszi, hogy tud valamit az ifjúságról.  Reméljük,  hosszú ideig elérhető siker
lesz az alternatív játszóhelyeken!                                                                       2013

Nagyszerű színészek kerülnek ki a  Színművészeti bábos osztályaiból,  aztán kevés szó esik
róluk, eltűnnek a szakma számára terra incognita bábszínházakban.  A most végzős osztály
néhány jelese önálló produkciót készített, melyet sikerült bemutatni a Kolibri Évnyitón.
Tenyerükkel ütik a padlót,  a testüket és minden kezük ügyébe kerülő tárgyat. Imponáló
nyitány, eleven lendület, sugárzó akarat, tobzódó energiák. Árnyjáték következik, a négy
furfangos állat meséje: hogyan győzi le a  Kakas, a Kutya, a Macska és a Szürke Szamár a
vicsorogva fenyegető, rettegett fenevadakat.  A figurák sima csomagolópapíron elevened-
nek meg, veszély esetén összegyűrődnek, majd széthajtva támadnak fel újra. Az 5 játékos
hihetetlen precizitással dolgozik, ketten a sablonokat mozgatják a fény előtt, míg a többi-
ek a vetítőfelületekkel mozognak szigorú koreográfia alapján.
Gyurmából emberalak formálódik,  pálcika kezek-lábak elevenednek groteszk pantomimmé.
Spiegl Anna  ujjaira tűzött babafejekkel a hátán játszat kedves szituációkat,  homokba raj-
zolt jelek a szemünk láttára alakulnak váratlan formákká.  Állandóan szól a zene,  az éppen
ráérő színészek muzsikálnak,  harmonikától cajonig terjedő, változatos hangszer-arzenálon.
Komikum, líra,  mese és látványosság egyaránt megfér  a gondosan szerkesztett műsorban,
az ifjú titánok valóban kitanulták a "bábos"-nak nevezett, de annál sokkal tágabb világú ani-
mációs műfajokat.
A három kismalac története drótból formázott figurákkal látható,  hiába tátog a vonalrajzú
farkas, végül diadalmas trófeaként szegeződik a falra.  Kicsik, nagyik, pöttöm apróságok és
komolyságukat vesztő felnőttek élvezik az ötletes jeleneteket,  nincs hiány meglepetések-
ben sem,  hiszen itt még a széklábak is játszanak: a darabjaira hulló ülőalkalmatosság fából
faragott királyfiként táncol...
Gyaníthatóan a Kolibri  Macska voltam Londonban  című remeklésében főszereplő  Fehér
Dániel  viszi a prímet,  ám ő csak ekvivalensen első az egyenlőek között.  Az énekes-zenés
fináléban, ahol  Czupi Dániel  furulyán,  Hoffer Károly  hegedűn,  Szollár Tibor ütősként
bizonyítja sokoldalúságát,  fergeteges hangulatban tetőzik  a kiváló produkció,  amelynek
külön értéke, hogy díszlet-jelmez nélkül, bárhol, bármikor eljátszható!

Bizony alaposan tanulmányozni kell az előzetes ismertetőt, ha el akarunk igazodni a kokkolai
életkép zavaros emberi viszonylataiban.  Mindenki másba szerelmes, a szövevényes hálózat
fojtogatásában, alkoholos delíriumban vegetál a krízis-csoport.
Mindennapos elesettségükben segít ugyan  Piano, a  Gere Dénes Ákos  markáns alakításá-
ban jótékonykodó BT-főnök, de az állapotrajz jellemzői jottányit sem változnak a két felvo-
nás alatt.  Leea Klemola  abszurdba hajló groteszkje kiköveteli magának a korszerű színját-
szást, pszichizős mütyürözés, karikírozás itt nem célravezető,  Erdeős Anna igen jól megta-
lálja a pompás dialógusokat érvényesítő direkt deklamáció és a szituációk árnyalt érzékelé-
sének egyensúlyát.  Mellőzi az életkori kötöttségeket,  ezzel is érvényesítve  a zsótérien
stílus erényeit. Feledtetve a felolvasó-színház kötöttségeit, térben is elevenen mozgatja a
szereplőket a néhány szék alkotta színpadon.
A középponti figurát, a 60 éves Marja-Terttu-t Kovács Napsugár leginkább figurálisan képes
megjeleníteni, némileg halványítva a vágyak és érdekek gyújtópontjában vergődő, lelki bé-
kéjét talán csak fókává válva megtaláló matriarcha alakját. Ellentmondásos, hogy a hisztéri-
kusan gyermeket akaró, tolószékes feleséget a csak szélsőséges eszközökkel bíró, túlzások-
ba hevülő  Éry-Kovács Zsanna  játssza,  míg a szerep nélkül is megkerülhetetlen jelenlétű,
karizmatikus sugárzású  Szirmai Melinda  szinte szóhoz sem jut.
Az embermentő detoxi-szolgálat famulusaiként, a  Kroó Balázs - Hegedűs Barbara páros je-
leskedik, utóbbi ukulelés, gitáros kísérete biztos alapja a jeleneteket üdítően tagoló, kivá-
lóan énekelt sláger-betéteknek. Hallunk grönlandi dalt is,  Czene Zsófi, a lényéhez cigány-
virtusnál jobban illő, érzelmes szelídséggel tálalja a különleges csemegét.
Talán egy picit hosszabb a kelleténél, néhány mozzanat nyugodtan kihúzható, de a tempó
és a ritmus mindig adekvát, a rendező biztos kézzel fogja össze a produkciót, előre vetítve
egy majdani színházi megvalósítás ígéretes lehetőségét.
Puszta létezésével fémjelzi hitelességét  Vízkeleti Zsolt,  a gyermeki ragaszkodás kiszolgál-
tatottja, míg  Barsi Márton  kiforrott karakterrajzolattal ábrázolja mindkét figuráját. Sapká-
ját forgatva változik gyengéden törődő apává, míg alapállapotban Saku,  aki leendő gyerme-
kétől félve, sebzett indulattal vágja falhoz a várt apróságot jelképező rongybabát.
Maura, a leszbikus gerjedelmekben égő presszó-tulajdonos Sipos Eszter, aki egy kétszavas
mondat briliáns dallamívével is képes szituációt teremteni, akinek egyetlen hangsúlya hely-
re billent egy bonyolult jelenetet: kivételes szuggesztiójú, lenyűgöző színpadi jelenség.
Erdeős Anna  rendezői bemutatkozása,  a méretes kihívás ellenére nagyszerűen sikerült, re-
méljük, hogy a továbbiakban is a korszerű stílus rögösebb, ám előrébb mutató útját követi.

Ahogy a kísérleti ketrecbe zárt rágcsálók életét tanulmányozzuk, Ondraschek Péter beton-
terráriumában, úgy kukkoljuk antihőseink alanti vegetálását. Jimmy, akinek nem sikerült, az
értelmiségi lét helyett cukorkaárus a piacon. Frusztrációját gyermeteg jászmákkal enyhíti,
vasalásba némult párját és az odúnyi térben velük élő havert ingerelve efemer összecsapá-
sokra.
Marofka Mátyás alkatilag harmonikusabb az örökös szurka-piszka, lecsúszott nímandnál, át-
érzett, kimunkált elemzéssel hozza felszínre énjének szélsőségesebb rétegeit. Hitelessége
töretlen, szúrós pillantásai dermesztőek,  kitörései jajkiáltások a kétségbeesés szakadékai-
ból. Szeretni nem lehet, de átéljük a karakter kilátástalan létezésének minden kínját.
Beczásy Áron  meglepő biztonsággal,  érett tempóérzékkel alakítja  a jelenetek sűrűsödő
atmoszféráját, nagyszerűen mozgatja figuráit a félszobányi térben, a fürdőszobát plexi-füg-
göny, a konyhát napszemüveg felvétele választja el.  Terhes Sándor  némileg értetlen apá-
ja egyenesen a fekete nejlonfal hasítékából bújik elő, mely később valós kijáratként funk-
cionál. A csőtörés(?!?) árvize kissé felesleges,  de a stilizált natúra izgalmas mozgékonysága
egyébként hatásosan működik.
Szereplőválasztása is dicséretes:   Zeck Júlia, a feleség helyébe átmenetileg lépő barátnő
első látásra alteregója elődjének, mintha a négy évvel ezelőtti, szerelmes Alisont látnánk.
Az unterman jóbarát szerepében, az alternatív szcénából jól ismert  Boros Ádám brillíroz.
Egyszerű észjárás,  pontosan felméri a szituációkat, villámhárító a küzdő felek között, fel-
ismeri a helyzet tarthatatlanságát,  de még ez az örökös őrlődés is jobb, mint magányban
fuldokolni egy még szűkebb albérletben. Gyönyörűen rajzolt karakter, zsigeri erő, amely
fizikálisan a káprázatos,  akrobatikus mutatvánnyá szublimálódó  verekedésben teljesedik
ki.
A rendező kiválóan használja a zenét is, a boulezi fogantatású,  akkoriban kortárs effektu-
sok nemcsak a drámát tagolják, a trombita-lúzer dühöngő is ilyesmit próbál hallgatni, eről-
tetett trendiséggel megérteni. Aki áldozata, célpontja és megváltója a veszett handaban-
dázásnak, a kudarcba fásult hajdani rajongó,  a megunt egzisztenciát kamaszos hiszékeny-
séggel elhagyó  Alison:  Krajcsi Nikolett. Volt már ledér, hódított énekével, rugalmas lép-
tei parazsat szítanak, - most megtört, megadó asszonyisága, keserű arcvonásai jelentenek
felejthetetlen élményt.  A fájdalmas hűség mártír-glóriája, alkalmazkodó tehetetlenség, a
változtatás felvillanó fényei, majd a visszasüppedés mosolygó melankóliája. Alkonyi homály
egy csepp méznyi reménnyel: a záróképben, kifacsart tagokkal fekszenek,  a mackómese
gyengédsége duruzsol, egy végtelennek remélt pillanatra, a csobogó hullámok fölött, fel-
hők közül sugarat vet a fénypászmás derengés.
Példás összefogás: a Marosvásárhelyi, Kaposvári és a Színművészeti Egyetem, a MANNA
és a  Zsámbéki Színház  együttműködése emlékezetes produkciót teremtett. A rendező
Beczásy Áron és az ifjú színészek nevét pedig azonnal fel kell vennünk a távlatos remény-
ségek csillagos sorába.  

Kilenc szőlőtermelő dünnyögi  borgőzös kórusát:  csökken a kereslet, turbózzuk fel!:  piac-
bővítés kéne. Megoldás lenne, ha a málnaivó thébaiakat sikerülne borra szoktatni: Bacchus
el is kezdi aknamunkáját  a külváros szegényei között.  Hegedűs Géza regényéből a  k2 he-
ves invenciójú alkotó-párosa,   Benkó Bence és Fábián Péter  csavarintott a szokott szelle-
mességgel pazar szövegkönyvet.
A hatalmasok, a népét jótettekkel szelídítgető király  Horváth Szabolcs,  a szigorú tekinte-
tű hadvezér  Egger Géza és  Jerger Balázs csokornyakkendős üzletembere,  tanácstalanul
állnak a fokozódó hangulat fenyegető viharában.  Rózsa Krisztián nemesszándékú forradal-
mára még a rabszolgáknál is alantasabb, kirekesztett, bűnbaknak alkalmas Fazekasok képvi-
selőjét,  Sipos György-öt is cselekvésre bírja,  Borsányi Dávid kétszínű fegyverkovácsa pe-
dig mind a két harcra készülő félnek szállít, de a besúgás sem idegen tőle.
A történéseket  Mohácsi Norbert  elegáns dikciójú narrátora követi nyomon, a szembenál-
ló felek között  Domokos Zsolt minden hájjal megkent manipulátora közvetít. Nagyszerű az
összjáték,  minden karakter élesen rajzolódik ki,  a jobbnál jobb alakítások magától értető-
dően illeszkednek. Ennek oka csak az lehet, hogy Benkó Bence és Fábián Péter rendezők,
a különböző évfolyamok növendékeiből, kiválóan összehangolt, sokszólamúságában is egysé-
ges együttest tudnak formálni.  Egyetlen poén sem veszik el, egyetlen gesztus sem felesle-
ges, kidolgozott szituációk, feszes ritmusú jelenetek követik egymást.  Mi jobb egy jó ren-
dezőnél?  Ezek szerint: kettő...
Frenetikus a bort először kóstoló uraságok rapid lerészegedése, fantasztikus figura a leplét
ezerféle módon gyűrögető Teiresziász, Takács Géza, - jellegzetes kézmozdulattal  súlyosbí-
tott,  öreges regiszterben kántáló megszólalásai, egytől egyig  életveszélyesek.  Minden bi-
zonnyal szállóigévé válik  Borsányi Dávid  meghunyászkodó mentegetőzése: "már nem csiná-
lom..."
Redőzött nyakbavetők,  steppelt harci mezek,  mindig találó jelmezek dicsérik a  Domokos
Barbara - Nacsa Lilla kettős jelmeztervezői munkáját,  a kórusok, így a munkásmozgalmi be-
ütésű forradalmi dal is,  a társulat ragyogó zenei érzékét bizonyítják.  A felkelés élére álló
kormányzat  Tóth Géza  elbárgyult agg uralkodóját hozza vissza  a trónra,  a nép meg bele-
feledkezhet a szenvedést enyhítő italozásba, míg minket a katartikus élmény bódít.
Alig két év alatt, a  k2  már féltucat emlékezetes produkcióval rukkolt ki,  hallomásból tud-
juk, hogy máris újabb darabbal készülnek a még magasabb csúcsok ostromára.
De addig ezt a remeklést még a Zsámbéki Színház Rakéta-Hangárjában is láthatjuk!

Domokos Zsolt  Konferansziéja androgün kívülálló,  valódi manipulátorként uralja a közönsé-
get,  igazi színészként motorja az előadásnak.  Metszően gunyoros hang, letaglózó éneklés,
olyan humorérzék, amely a viccek rosszaságának poénját is be tudja hozni. Hat görl és két
transzveszt táncos veszi körül a nyitókép forgatagában, a véget nem érő fokozást egyaránt
bírja az éneklő tánckar és Gonda Kata feltűnően professzionális koreográfiája.
Sodró Eliza Sally Bowles-ként számítóan kacér, lustán élveteg, az eredeti regényt író ame-
rikait, Christopher Isherwood-ot játszó, gyengéden biszex  Hajmási Dávid-dal párban, már
az első jelenetekben megteremti  a még weimari  Berlin frivol légkörét.  A férfi/?/kvartett,
a nagyszerűen éneklő  Fábián Szabolcs vezérletével, a szokásos homogesztusok nélkül tud
átütő erejű, pregnáns humorú songot felvezetni, míg  Piti Emőke  bundás indulata az alat-
tomosan terjedő antiszemitizmust érzékelteti.
Rusznyák Gábor rendezése frappáns váltásokkal, kevés szóval, mesterien kidolgozott szitu-
ációkkal operál,  az ének- és tánc-betétek  magától értetődően szervülnek  a filmszerűen
pergő cselekménybe.  A hozományvadászból   szerelmesen coming out-olóvá érő  lengyel
zsidó férfit játszó  Mózes András, a híres Money, money-ban, énekesként is helytáll, - az
aranyló cilinderek a  Csomor Katerina, Jeli Luca  jelmeztervező párost dicsérik, csakúgy,
mint a lányok trikói és a Konferanszié extrém jelmeze.
Pallagi Melittá-nak  egy-egy félmondat is elég, lebiggyedt ajka, enervált fejtartása, tu-
nyán kihívó mozgása  hitelesen állítja elénk  Kost kisasszony csábos alakját.  Keringő rolle-
rek írják az Ananász-dal legátó-íveit,  Borsányi Dávid  hangjának, figurájának gyümölcsöző
eleganciájával hódít. Most még Fraulein Schneider a leendő Schultzné: "házamban egy iga-
zi Landauer lány!" - suttogja, miközben négykézlábú asztalként, szexuális rugózással élénkí-
ti a társalgást. Szvetnyik Kata csoda-hangja kitűnő játékkal párosul, de slágeréneklés köz-
beni, elmélyedt konzerv-turkálása is emlékezetes.
Móga Piroska egy felsőbb világból leszálló, végtelenül finom, mókásan életidegen milliomos-
lány, nehéz ráismerni a piszkos kis lebuj tánckarának Betty-jeként.  Mert a színésznők pa-
zar szex-tettet is alkotnak!, - pillanatok alatt vedlenek át polgári szerepükből a félvilágiba.
A korlátnál állongva, bódító erotikával adják elő sejtelmes ritmusú számukat, kemény kiszó-
lásokkal hívogatva az epedő közönséget.
A másik szereposztás Sally-je, a szerelmi felajánlkozást követően, vágyakat ébresztő testét
fantasztikus elánnal mozgatva kezd bele a  "maybe this time"-ba. Lenyűgözően expresszív,
zsigerien muzikális, a blues-os hangvétel mélységével,  a szenvedély vörösizzásában, lehen-
gerlő energiával énekel.  Gonda Kata  szilaj dinamikája a katarzis csúcsára röpíti létezését,
egyenes deklamációja,  sallangmentes gesztusvilága  a korszerű színjátszás annyira vágyott
stílusát idézi.  Elsöprő cunamiként a keserédes végkifejletig mozgásban tarja a produkciót,
ahogy  Domokos Zsolt  különös figurája is az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket.
Kettejük hangja szárnyal a finálé kórusa felett, tetőzve egy igen eredeti,  vizsgaelőadáson
jócskán túlmutató, nagyszínpadra érett előadást.
Jó hír: a Zsámbéki Színház Rakéta-hangárjának templomi akusztikájában is láthatjuk majd,
még ezen a hideg nyáron.

A fizikai színház köpönyegéből előbújt a fizikai operett. Primadonna, Bonviván, Táncoskomi-
kus és Szubrett. A Csárdáskirálynő Honthy Hanna hangján nosztalgiát gerjeszt, ám szemünk
előtt vaskos paródia bontakozik ki.
Bakos Éva,  a múlt idők dívája, avítt gesztusokkal bűvöli képzeletbeli közönségét,  a szuicid
bonviván, Kroó Balázs a méla megvetés és az ajtókilinccsel eszközölt öngyilkos zsarolás vég-
letei közt ingadozik. A szerelmi négyszöget kiegészítő második vonal kényelmetlenül fészke-
lődik a fapados zsöllyékben, Kálmán Imre zenél, szavak helyett pantomim beszél.
Simányi Zsuzsanna elementáris invencióval alkotja meg, ezer elemből álló gesztus-nyelvét.
Pontosan elemzett szituációk, keményen körvonalazott figurák,  a tekintetek és mozgások
kifejező kavalkádja.  Még az eldobott virág is  hajszálpontos röppályát ír le,  a testek és a
tárgyak viszonyulása  komikus paradoxonokban alakul ki előttünk.  Csodálkozunk, nagyokat
nézünk, ízlelgetjük a forma grammatikáját, aztán feladjuk az oknyomozó értelmezés bárgyú-
ságát, derűsen szippantjuk be a groteszk atmoszféra nedvdús levegőjét.
Masszív férfiasságában,  Tóth Máté  erélyesen érvényesíti macsós fölényét,  hűtlen kedve-
sét mosogatórongyként csapja a balkon korlátjára.  Guary Szandra érzékletes mimikája hí-
ven követi bűvös mozgását, mely még a puffanó eséseknek is muzikális felhangokat ad. Né-
ha feltűnik a Bethlen Téri Színház Anonymus-a, bebútoroz, kidünnyög, a végén meg hygié-
nikus műveletekre biztatja a szereplőket.  Rendet is raknak,  Bakos Évá-nak  még a porszí-
vózása is primadonnaian emelkedett.  Kroó Balázs  a parázs üldözési jelenetben pajzsként
székeket használ, dühében poharakkal együtt tépi fel az asztallapot és azt a fej fölé emel-
ve támad.
Az együttes félelmetes összhangban realizálja  a presztisszimó tempóban kottázott cselek-
ményt, szól a  "Jaj cica",  a "Rongyos élet", a negédes bájt a paródia élessége sebzi. Nagy-
ívű keringő édeskés dallamára, szemünk láttára őrül meg a kecses szubrett. Eszement moz-
dulatait, szaggatott vitustáncát az önkívület sikolyai kísérik. Kicsavarodott végtagokkal vág-
ja földhöz magát, hisztérikusan kacag, követhetetlen gyorsasággal viharzik. Guary Szandra,
akit joggal tekinthetünk a rendező Simányi Zsuzsanna  szinkron reinkarnációjának, gigászi
szólójában hipnotikus átéléssel hatványozza fizikai teljesítményét. Milyenek lehettek ket-
ten a próbákon, amikor mágikus kölcsönhatásban együtt alakították a koreogáfiát?!?
A varázsos produkció turbulens fináléba torkollik, reprízként mindenki bemutatja jellegze-
tes gesztusait, a kábító forgatagból felocsúdva első gondolatunk: de jó lenne még egyszer!

A frontra látogató,  József Attiláért rajongó és a katonáknak éneklő  parancsnokfeleség,
Ostorházi Bernadett  sanzonjára, forgószínpadot imitálva keringenek a szereplők, még az
oszlopot is magukkal ragadják  szellemes körforgásukban.  Egyetlen kézireflektor pásztázza
imbolyogva őket,  Kardos D. Dániel  rendezése erős felütéssel indul. Szereposztása is tar-
togat meglepetéseket.
Kovács/Koch/ főhadnagyot, dús fekete szakállal,  Király Dániel  játssza,  tragikus leleple-
ződését előlegezi meg a "Nincs kegyelem" strófáival. Fehér László az intrikus tiszt, a mun-
kaszolgálatos Heintz  Hegymegi Máté,  a keményen húzott textus összefogott tempóban
képez, villanásnyi mozaikkockákból sűrített egységet.
Béli Ádám  századosa szilárd pont a szüntelen mozgásban lévő forgatagban, a szemek kari-
kásan elkínzottak,  Bán Bálint-é a morfium delíriumában ég.  Szólókban, kórusokban egya-
ránt hatásosan érvényesül  Darvas Bence  invenciózus zenéje,  a fináléban német-magyar
kétszólamúsággal remekel az együttes.
Mester Szilvia  egy rövid randevú reményében veszekszik  a frontkatona férjjel,  Rainer-
Micsinyei Nóra  Ady Endrét véli felfedezni Koch főhadnagyban,  mámorában veszett vág-
tába kezd.  A fenékfalon keresztbe mozgó alakok,  svenkelő háttérvetítésként, a helyben
futást szédítő irammá fokozzák: még a pszeudo-forgónál is eredetibb ötlet!!!
A kikosarazott katona,  Bárnai Péter, bánatát trianonivá emeli a "Mindent vissza" irreden-
ta strófáival.  Huszárosan pattog a  "Horthy Miklós legszebb katonája",  míg a gyilkos fecs-
kendő kézről kézre jár. Morfinista lányként a /még/nem színiegyetemista Szakács Zsuzsa,
kiemelkedően hiteles, átütő szuggesztiójú alakítással lep meg.
Pintér Béla  immár élő klasszikussá érett,  Kardos D. Dániel  pedig sajátosan egyéni,  ígé-
retes alkotói-rendezői munkával bizonyítja tehetségét.    

Gerhart Hauptmann-t amolyan Zolaszagú naturalistának könyveltük el, ám most egy sister-
gő komédiát élvezhettünk.  Zsebkendőnyi térben, gyakori szereplő-váltásokkal bontakozik
ki  Novák Eszter rendezése,  amely a részletek markáns kidolgozásával, a háromfelvonásos
tagolással csúcsformában mutatja magát és a fantasztikus osztályt.
Kopek Janka,  három ridegtartott gyermekével drogos depi önsorsrontó,  semmit sem ér-
tő cselédlányként egy ellentétes sorsot példáz. Ezt a szerepet  Máté Anett is játssza, aki
amúgy,  szülési fájdalmakban vergődő lányanyaként  indítja a darabot.  A nemes tisztaságú
Kátai Kinga nehezen találja helyét az ambivalens véglények tarka gyülekezetében,  Bende
Kinga annál inkább virul a lúdtalpasan jószándékú feleség, na meg a sikerkellék komondor
szerepében.  Bakfis-lánya,  Kiss Emma  lába, de még a szeme is, kamasz lázadásképpen be-
felé kancsalít.
A kétkezien böcsületes munkásember figuráját is ketten hozzák, Jáger Szabolcs a rafinált
színidirektor, míg  Rózsa Krisztián  gyilkos öcs alakjával ellenpontoz.  Horváth Szabolcs-
nak több jelenet is jut  a teátrálisan gesztikuláló,  latin idézetekkel félművelt színigazgató
megformálásához:  felejthetetlen gratulációja a bölcsőben ringó,  hazaffyasan Bismarckra
keresztelendő kis ágyútölteléknek szól.
A felvonások végét muzikálisan szárnyaló kórusok jelzik, vigyázzba kapjuk magunkat a Gott-
erhaltéból adaptált  Deutschland,  Deutschland  über alles  Bundesliga-himnuszra, nehe-
zen békülünk meg a négy szólamban áradó, agyoncsépelt  Örömóda  hangjaira.
Párductestű primadonna, majd pöfetegen intrikus szomszédasszony:  Dobó Enikő parádé-
san komédiázik mindkét szerepében.  Szakács Hajnalka hisztérikus drámai erőt mutat, fé-
kentartottan arányos kitörései az est csúcsai, eddig angyalian sugárzó karaktereiben, po-
étikus éneklésében gyönyörködtünk, most boldogan fedezzük fel sátáni szélsőségeit.
A kétbalkezes házitanítót először  Fábián Péter  játssza,  meglepő érvelése a realista szín-
ház alapvetését fogalmazza meg:  "...ha az életben van ilyen, akkor a színpadon is legyen".
Utóbb  Benkó Bence  szinte a Sirály Trepljovjának szintjén követeli az új formák elfogadá-
sát, erőteljesen formált monológja, máig ható érvénnyel deklamálja a poros stílus megha-
ladásának igényét.
Maradéktalanul egyetértünk, a kortársibb jegyek azonban, majdnem kizárólag, a független
szférában formálódnak, a jövő színházának kottáját  a színművészeti egyetemek és az alter-
natív társulatok írják.

Egy-két soros, kihagyásos japán versek ihletik meg az alkotó-rendezőt, aki sajátos asszoci-
ációiból különös atmoszférájú képeket épít. Minden pantomimben, lassított gesztusokkal,
élénk mimikával jelenítődik meg,  a lefojtott ritmus, a sejtelmes titokzatosság mágikus lég-
kört teremt.
Három grácia trónol a strandon, napernyőik védik elrajzolt maszkjaikat.  Keszeg boszorka,
időtlen korú,  aszott vénség és a lepcsesre rúzsozott szőke hájtömeg, aki ernyőjét nyito-
gatva diadalmasan feketéllő fanszőrzetét is felfedi.
A 23. születésnap tortácskájának gyertyáit nehéz meggyújtani,  de a béklyóba verő anyai
szeretet csak elzümmögi végül az ünnepi dalt.  Bárnai Péter vezetésével négyen verik ha-
lálra, az előzőleg botvívásban győzedelmeskedő  Fehér László-t.  /Harmadik Figyelmezte-
tés:  veszélyes dolog  híres festőművészünk nevét hordani,  most kellene egy  Nagybetűt
beszúrni!!!/.
Kerkay Ritá-t  bábumerev babaként ráncigálja a gyermeki önkény,  máskor a temetői ma-
gányban ostromolja, a testi támadásig felbátorodó  Viktor Balázs.
Furcsaságukban erőteljesek a gyorsan váltakozó jelenetek, mindegyik önálló stílust és je-
lentést hordoz, az opálosan derengő jelesi atmoszféra azonban  valahogy mégis egységbe
forrasztja őket.
Kurta Niké  elbűvölő lassúsággal ölti fel ábrándos fátylait, miközben délceg urát kínhalál-
ba mérgezi.  A sustorgó folyó partján a perfekt japán,  Bán Bálint és Király Dániel  horgá-
szik, a szembefutó hullámok játéka, a felhők futása  Jeles emlékezetes rendezéseit idézi.
Kádár Lilla és Ostorházi Bernadett gyilkos tenisz-csatát vív, hevesen fütyülnek a szervák,
basic englishben közlik az állást, a pályán halálos kimerültségbe futtatva a labdaszedőket.
Megfoghatatlan látomások, tüneményes poézis, a stilizált képnyelv örömünnepe,- és ami
a legfontosabb,  a Zsámbéki-Zsótér osztály érzékeny fogékonysággal beszéli a kevéssé is-
mert színházi nyelvet, kiválóan realizálja  Jeles András gyönyörűséges elképzeléseit.

Láttunk már egy előadásban 12 Hamletet, de bőven beérjük ezzel a nagyszerű öttel! Mind-
járt az első:  törékeny bakfis, tiszta deklamációja, átélt értelmezése azonban erős felütés-
sé avatja a dán királyfi első monológját.  Bach Kata, aki aztán Ophéliaként hasonló intenzi-
tással bizonyítja reményteli tehetségét, a két szerepben testesíti meg a hercegi vonzalom
tragédiába hajló végleteit.
Zoltán Áron kamaszkori harsánysággal bírja szóra apja szellemét, a "szó, szó, szó", Nádasdy
Ádám nemes frissességű fordításában az elmélyedő  Csapó Attilá-nak jut,  Tóth András az
anyakirálynén kéri számon  a gyors esküvőt.  Szabó Erika  Gertrudjának fogalma sincs, mi
történik itt valójában, értetlenül sodródik a végzetes ellentétek erőterében.
Színpadon ülöngő nézőként testközelből álmélkodhatunk  a rendkívül erős osztály fantasz-
tikus játékán,  amely pontról pontra  híven realizálja  Zsótér Sándor magától értetődő
egyszerűségű, vakuvilágosságú elképzeléseit.  Heves a tempó, pillanatonként cserélődnek
szerepek, mégis mindig tisztán látunk,  akár a nézőtéri széksorok között, akár a Dániát je-
lentő deszkákon viharzik a cselekmény.
Az  Egérfogó-jelenetben  Tóth János  racionális menedzser-királya,  a trónszékét felrúgva
veszti el a fejét,  Vecsei Miklós Hasi  puhánysága ügyesen leplezi virtuóz aljasságát, krisz-
tusi pózban keresztre feszítve, bűntudatának szánalmas hitványsága lepleződik le.
Kísértetként járja a várfokot Mészáros Blanka, pazar humorral rajzolja meg a Sírásó, majd
a Színészkirály,  végül a többit néma csendbe temető Fortinbras alakját.
A feltétel nélküli, tántoríthatatlan, igazi barátság eleven szobrát testesíti meg a múlhatat-
lan aurájú  Zsigmond Emőke:  megragadó példája a belső hitelességnek. A királygyilkoság
jelenetében,  delejes mozgású hercegi partnerével,  elképesztő sebességű, szikrázva villó-
dzó pantomimmal nyűgöz le.
Polonius szerepében végigszteppeli a szószátyár atya oktató szavait, minden szótaghoz ta-
lálékonyan illesztve  a koppanó ritmusokat.  A bizonytalan tehetetlenség vívódásai,  a dön-
tés végletességétől való menekülés, a lét és nemlét kérdésének szállóigébe torzult abszur-
ditása,  szótagról szótagra erősödve,  észrevétlen fokozásban ragad magával.  A "kis Attila",
az ifjabb Vidnyánszky, szemünk előtt érik tetterős férfivá, - amikor követjük a színészöltö-
zőbe, ahol a helyes színészi játék követelményeit sulykolja belénk, már meg sem lepődünk
érett bölcsességén.
Vészjóslóan nyikorognak  a kötél-csigák,  ereszkednek a trégerek.  Az egymástól arasznyira
lengő rudazaton indul a halálos párbaj. A gránitsúlyú  Janka Barnabás, ki nem sokkal előbb
a norvég ezredes mondatait  egy fenyegető cunami mennydörgő hangján recitálta, a harc
hevében döbben rá  a királyi csel aljasságára,  gentleman szavai mentik tévedését.  Hetek-
kel ezelőtt még  hetykén mulatozó királyi sarj volt Wittenbergában, most igazságtevő bíró,
aki életével fizetve tolja helyre a kizökkent időt:  ifj.Vidnyánszky Attila, káprázatos sokol-
dalúságán túl, a szó és a tett, a gesztusok és az elemi hitelesség karizmatikus egységét tes-
tesiti meg.
Jó, ha kéttucatnyian láttuk: rettenetes veszteség lenne, ha mások elől rejtve maradna.

Parti Nagy Lajos  alkotó fordításában játszották már az örökkön aktuális darabot, de anno
a Nemzeti jellegtelen produkciójában fel se tűnt  az archaizáló, máraizó nyelvezet, a frap-
páns dialógus,  a karaktereket jellemző szóhasználat.  Kelemen József  értelmezése egyet-
len poént sem hagy ki, a viták élessége,  a szólamok hamissága, a felháborodás nyersesége
egyaránt életszerűen sziporkázik. A pompás együttes  olyan elementáris lendülettel dekla-
málja a hatalom- és tekintélyellenes szöveget,  hogy a  Napkirály bizony azonnal betiltotta
volna.
Már az expozícióban feltűnő "Nagyi ",  Móga Piroska megkapja a magáét a Tartuffe-öt utá-
ló háznéptől, a nadrágos  Gonda Kata és az élesnyelvű pukkancs  Szvetnyik Kata hevesen
ócsárolják az álszentet, robbanékony felütéssel indítva az előadást.  A menyasszonynak ki-
szemelt  Pallagi Melitta  dühében szemünk láttára, szó szerint kirohan az utcára, sikoltoz-
va tiltakozik atyja elhatározása ellen. Botrány a Biblia-utcában! Egy felháborodott lakótárs,
feljelentéssel fenyegetőzve, be is kopog az ablakon...
De minden hiába, az elvakult Orgont, Borsányi Dávid-ot még az aranyszájú sógor, Fazekas
Szabolcs sem tudja meggyőzni, gyermeki áhítattal lesi az álszent képmutató szavait. Megka-
pó pillanat,  mikor alulnézetből annyira csodálja Tartuffe-öt,  szinte azt várjuk: mohó csók-
kal veti alá magát  az isteni kinyilatkoztatónak.  Még nem láttuk, de már annyi mindent hal-
lottunk, jót is, de főleg sejtető rosszakat róla, míg végre belép a címszereplő. Talán a drá-
mairodalom  leggondosabban előkészített antréja,  Domokos Zsolt  különleges hanghordo-
zásával, égnek emelt profiljával, padlóra feszülő krisztusi pózban  egyből teljesíti a felcsigá-
várakozásokat.  Bűvölően zsolozsmázik,  kivágja magát a legszorultabb helyzetből is, ám bar-
langos teste vágyain nem tud uralkodni. Már megszerezte a pénzt, a lányt, de neki még az
asszony is kell!
Vannak esélyei:  hiába készül leleplezésére  a szépséges feleség,  a heves udvarlás közben
ő is belemelegedik, talán nem is bánja, hogy a hallgatózó férj nem lép közbe.  Piti Emőke
ellentmondásosságában rajzolja meg  kihívó karakterét,  furcsa fénytörésbe helyezve a hí-
res jelenetet.
Kelemen József  rendezése a gesztusok, szituációk kifejező nyelvén beszél,  tengernyi ha-
hota közben észrevétlenül épül fel a darab gyilkos kritikája, amely az egyházon, valláson kí-
vül minden kor minden demagógiájának mechanizmusát tárja fel.  Boldogan hisszük el a ha-
zug ígéreteket, felülünk a csábos szavaknak, önfeledten vetjük magunkat álszent haszonle-
sők karjaiba. ...- És nem jön a királyi hírnök!  A Deus ex machina szavatossága lejárt, ott ál-
lunk, mint Orgon házanépe, kisemmizetten, bután.

Önkéntes fiatalok a jegyszedők, önkéntes művészek lépnek fel  a szégyenletes kormányza-
ti politika által ötvenszázalékosan megszorított Ódry Színpad  javára rendezett koncerten.
Az itt végzett, befutott régiek inkább a nevüket hozták, előadói stílusuk, sajnos, már csak
a maníros mórikálás, vagy gyatra üvöltözés elegye.  Egyetlen kivétel  Bakos-Kiss Gábor, aki
eddigi színrelépéseihez hasonlóan,  most is maradéktalanul érvényesíti szárnyaló muzikali-
tású tenorját.
A jelen, a fiatal gárda viszont fényesen szerepel.  Kurta Niké  hiteles intonációval, sallang-
mentes énekléssel tűnik ki,  Rétfalvi Tamás  többször is bizonyítja előadót tálentumát. Az
örök kérdés ismét felmerül: - miért nem magyarul?  A híres francia sanzonok  igencsak szö-
vegcentrikusak, Cocteau és Prévert is írt néhányat, a tartalom, a poénok ismerete nélkül
jóval kisebb a hatásuk. A "Les flamands"egyáltalán nem jön át,  Nagy Dániel Viktor káprá-
virtuozitása ugyan ének-, tánc- és pantomim-bravúrrá avatja számát, de a perfekt kiejtésű
Zoltán Áron  sanzonjának  igen jól jön  Ágoston Péter,  szintúgy kiválóan énekelt  Máthé
Zsolt magyarította változata.  Az üres Vörös-téren keresi  Nathalie-t a higanymozgású, szi-
laj lendületű  ifj.Vidnyánszky Attila, elképesztő tehetsége  viharos tetszést arat, gesztu-
sai, hangváltásai érzékileg hiánytalanul közvetítik a mondanivalót. De mégis jó lenne tudni,
mi is az a "le tombeau de Lenin", La Révolution d'Octobre" és a  Puskin Café  forró csoko-
ládéja... /Nem adjuk fel a reményt, hogy egyszer még hallhatjuk nyelvünkön a titáni TNT-
kölyöktől!/.  A magyar szöveg  átütő felsőbbrendűségét mutatja meg  Tasnádi Bence, ele-
mentáris elánnal mazsolázva végig a  Madelaine-re várakozás kínos stációit.
A résztvevők szolidáris hozzáállását jellemzi, hogy már nagynevű, régebbi sanzonversenye-
ken díjazott színészek  szó nélkül beálltak "csak" vokálozni.  Ficza István, Adorjáni Bálint,
Dankó István és Földi Ádám először az  Orange-ban búgatták bűvös hangjukat, másodjára
pedig a sugárzó aurájú,  végre újra látott!  Huzella Júlia  Johnny-ját kísérték,  vertikális
sormintaként be-bekiabált  "János! János"-okkal.
Köszönjük mindenkinek és köszönjük az Ódry Színpad-nak, hogy VAN!!!

Nem mondhatnók, hogy a tavalyi  West Side Story  után bármin meglepődnénk,  amit a vi-
haros lendületű  Marton-Hegedűs D.G.-Forgács osztály, parttalan fantáziájú mozgásmeste-
rével tálal elénk. Táncolnak, játszanak, énekelnek magától értetődő könnyedséggel, de a
vívás koreográfikus fogásai eddig még nem szerepeltek a gazdag étlapon.
Megtévesztésül  Tom Waits whiskybe fojtott tangója kábít, a kordába szorított érzékiség
nyújtott lépései suhannak.  Ám pillanatokon belül kitör  a vetődések, ugrások, röpülések
vulkánja, a GNM-es Kontúr Fizikai Színház repertoárjából - , Bál, Az (első)Bál, Jazzbolero,
Kamaszkorom /- ismert elemek invenciózus átfogalmazódásban szervülnek a 12 tagú együt-
tes produkciójába.  A Kódex a Tangón túl  a Kontakt- és a Kortárs-nyelv, valamint a Vívás
vezérmotívumait vonultatja fel.
Janka Barnabás tangózik Szabó Eriká-val, de a felek teljesen egyenrangúak, a macsós jel-
leg eltűntével  a tökéletes együttlélegzést érzékeljük.   Bach Kata és Csapó Attila  páro-
sát is szájtátva figyeljük, persze csak egészen rövid ideig, a párok és alakzatok iszonyatos
gyorsasággal cserélődnek.  Az  Éden-ben, Jazzbolero-ban megcsodált  Sinkó Réka,  gála-
vendégként  félelmetes pörgésekkel szárnyal a légben,  példázatosan elöljárva az akroba-
tika muzikalitásában.
Váratlan olimpiai műsorszám:  amazonok néznek farkasszemet  éles párbajtőreikkel. Táma-
dókitörések majdnem spárgában, villogó szemek és villanó fegyverek. Mészáros Blanka és
Zsigmond Emőke a nyers erőt hatványozza hajlékony lazasággal, eláll a lélegzet, a spádék
csak centiméterekkel kerülik el a feszülő testeket. Aztán a fiúk is kitesznek magukért, az
ellenfelek sűrűn váltakoznak, szinte mindenki összecsap mindenkivel,  Tóth János, Zoltán
Áron az utolsó csepp vérig küzd,  Vecsei Miklós Hasi  és a hamleti Wittenbergában edző-
dött  ifj. Vidnyánszky Attila még karate-fogásokat is bevet a veszett viadalban.
Gyöngyösi Tamás  egyszerre mozgat egy tucat embert,  mindenki mást csinál!,  ám a tér-
ben asztronómiai pontossággal örvénylenek a gesztusok. Úgy vívnak tangó közben, ahogy
a vágások és védések, kontrák és rekontrák hangolódnak muzikális egységgé.  A tetőpon-
ton szédítő kavargásban csúcsosodik  a fokozhatatlannak hitt őrület,  huszonnégy láb, ti-
zenkét pár, tizenkét tőr cikázik az elementáris hatás vörösizzásában.
Szegény  Tóth András-ra öt donna szegezi fegyverét, hősiességének jutalmaként a finálé-
ban  Lőrinc Katalin-nal tangózhat egyet.  Elcsitul a harci zaj,  a bűvös ritmusra békésen
összesimulnak az acélos derekak.
Repertoáron tartani lehetetlen,  a közvetlen életveszély miatt  csak állandó tréning mel-
lett játszható, de mi lenne, ha egyszer, egy exkluzív örömünnepen, mondjuk a Bernstein-
szvittel, netán a Jazzboleróval koprodukcióban újra beájulhatnánk tőle?!?

Az Átrium FilmSzínház erkélye Duna-hidat jelképez: fiatal pár dobja kívánságcéduláit szil-
veszterkor a hullámokba. Alant a parton egy másik,  a kövek közé rejtett milliós drog-cso-
magot keresgéli.  Almássy Bettina számos pályázatot nyert már színdarabjaival,  a Megful-
ladok a POSzT-on meg is szólalt, első helyezett lett a Színművészeti Egyetem drámaverse-
nyén is, de felolvasószínházi bemutatása elmaradt.  Most, az "Add ide a drámád!" projekt-
re érkezett 104 darabból  Deres Kornélia és Herczog Noémi válogatott be négyet a nyil-
vánosság számára, a  Kaposvári Egyetem III-évesei  pedig a felolvasószínháznál jóval kidol-
gozottabb formában mutatják be.
A TV-celebként sikeres fiatalasszony,  Pallagi Melitta  szorongató problémája: sehogy se
tud teherbe esni. A szüntelen ágyrajárástól megkínzott párja,  Fábián Szabolcs  megtesz
mindent, a helyzet mégis egyre reménytelenebb.  A barátnő,  Móga Piroska  ezzel ellen-
tétben,  semmiképpen se szeretne újabb gyereket,  a házon belüli erőszaktól sem vissza-
riadó, jelentéktelenségét brutálisan alpári durvasággal leplező férjétől.
Olvastunk már recenziót a darabról,  amely az alakok kidolgozatlanságát hiányolta,  példá-
nak éppen az említett családi dúvadat hozva fel. Nem értünk egyet! Igenis, hangoskodnak
otthon így  a máshol inkább nyuszi macsók, volt szerencsénk szomszédunkból hallani pon-
tosan effajta szövegeket.  Másrészt: nem a mondatok mennyisége a döntő,  (Rosencrantz-
nak hány sora van?!?), hanem a színpadi megjelenítés intenzitása.  Hajmási Dávid, alkatel-
lenes figuráját energikus deklamációval, hitelesen hozza, csakúgy, mint  Domonkos Zsolt
a visszafogott gesztusokkal kitűnően jellemzett anyóst.
A narrátor  Gonda Kata pontosan értelmezi a cselekmény drámai fordulatait, olyan külön-
leges szituációkat élhetünk át,  mint a fogamzásra és az abortuszra váró két nő  szürreális
találkozása a betegszobában. Fönn, a mennyek magasában két gyermek,  Szvetnyik Kata
és  Piti Emőke  humoros, poétikus,  néha abszurdba hajló  beszélgetése folyik, benne a
címadó kérdés: " A felhők is a Mennyország részei?"
A szerző dőltbetűs színpadi utasításai  komoly szcenikai jártasságot mutatnak,  a rendező
Réthly Attila  jó tempóban, energikus egységben realizálja  a történéseket.  A feszültsé-
get zenei betétek finomítják, vagy éppen fokozzák:  Borsányi Dániel  gitárja fölött, züm-
mögve, énekelve hullámzanak a dallamok.  Az együttes összefogottan,  erőteljes színpadi
jelenléttel viszi sikerre a színpad után kiáltó, kitűnő darabot. Méltatlan lenne bármilyen
sorrendet állítani, ám elkerülhetetlen, hogy  Pallagi Melitta  sokszínűen hiszteroid, "szí-
nésznő a színésznőben" alakítását megérdemelten kiemeljük.
Az  Ördög hárfája-koncert és a nagyszerű vizsgák után,  igencsak várjuk a fantasztikus osz-
tály újabb zenés és prózai előadásait!

Az a legjobb az évi rendes Sanzon-koncertekben, hogy mindig újabb osztályok tehetségei
bukkannak fel.  Most a  Bagossy-Pelsőczy-Rába triumvirátus vezette  másodikosoknak örül-
hetünk.  Kókai Tünde késekkel fenyegetőzik,  majd  Orbán György: Prütsök s Hangya da-
lában jellemzi  a rovartársadalmat.  Pálya Pompónia  bohócmaszkban  Kurt Weill-t énekel
megejtő líraisággal,  a magyar szerzemények napján pedig  Lipták Ádám - Weöres Sándor:
Az éjszaka csodái-t ismerteti meg velünk.  Varga Lili érett magabiztossággal hozza francia
sanzonját, egész fegyver-arzenállal áll bosszút  Karafiáth Orsolya,  Papp Zoltán  zenésítet-
te versében.
Szabó Sebestyén "csak" énekel, de azt nagyon,  Böröndi Bence az Aznavour-i Meddig fér-
fi a férfi dilemmában és  Kákonyi Árpád Brecht-jében "csak" néz, az előbbiben töprengő,
a Hitleresben életveszélyes tekintettel.  Jéger Zsombor  első bemutatkozásakor kabátdo-
bálgatós, dinamikus játékkedvvel tűnik ki,  Zombola Péter sanzonját viszont letisztult poé-
zissel interpretálja. Igencsak megérdemelte díját  Novkov Máté,  utazási történetét, egy
szál ajtófélfával úgy játssza el, hogy franciául nem tudók is tökéletesen érthetik. /Változat-
lanul állítjuk,  az alaposan poentírozott, sokszor költői szövegek nem értése nagyon meg-
nehezíti az előadók dolgát. Miért ne lehetne magyarul?!?/  Másodjára a reményteljes ifjú
Kákonyi - Kosztolányi: Lánc, lánc, eszterlánc-ában  fortisszimóval tetőzi  a parádés foko-
kozást.
De a régi gárda is kitesz magáért.  Nagy-nagy betegségét panaszolja kifinomult muzikalitás-
sal  Tóth András, extrém színekkel hatásos  a komponista-kedvenc  Részeg Ördög. Ophéliai
szenzibilitással, szerényen üldögélve,  Péterffi Máté  gitárkíséretével   Bach Kata mutatja
meg, mennyire átütő tud lenni egy piánó is,  Lustyik Ákos kiváló  Lorca-dalának refrénjé-
vel: "se nekem, se nekem, lépni sem" még ezt is fokozni képes.  Zoltán Áron  másnaposan
élvezi az utolsó konyakosmeggyet,  Kovács Adrián  Haláltáncá-ban csontfűrésszel rettenti
meg a horrorra éhes publikumot.  Ágoston Péter, most már "nagy öreg"-ként kérdi, a dip-
lomaosztó utánra gondolva: " És most mi lesz? "   Edith Piaf  sanzonját öblös orgánummal
Janka Barnabás  énekli,  az immár emblematikus  Részeg ördög-ben csak úgy sorjáznak az
ötletes jelenetecskék.  Lehet,  hogy kicsit sok is,  de hát van miből visszavenni...  Kovács
Adrián, aki számunkra most is a legjobb komponistának bizonyult, a pokoli zongoraszólam-
ba fogós boogie-woogie elemeket, mennydörgő clustereket is bele merészelt tenni.
Első Díj,  Közönség-díj és ritmusára dobbanó szívünk szerelmes ámulata:  Zsigmond Emőke
megérdemelten mindent vitt. Elbűvölő nőiesség, csábosan nyíló ajkak, lustán nyújtózkodó
démoni kacérság. "J'ai dansé avec l'amour", szerelemmel táncolok: de kivel? - ez a kérdés
borzolja a felhorgadó férfikedélyeket, olyan a hang, az arc, a mozgás,  mintha egy angyal
kívánná meg a földi gyönyöröket. Aztán a  Valse triste, a lemondás keringője, álomba haj-
ló átszellemültség, "liliomhullás..., ártatlanság képe és bánaté".

A társadalmonkívüliség extrém figurája,  a vadőr Lady Chatterley szeretője lesz, megkísérti
Agota Kristof A lift kulcsa című novellájának hősnőjét is, Krasznahorkai László Herman-ja
azonban  sokkal deviánsabb személyiségével rettent el.  Pallag Márton  példás deklamáció-
val, mondatról mondatra  gondosan kidolgozott értelmezéssel vezeti fel  a veretes textust,
lépésről lépésre tárja fel egyre életidegenebb alakjának torz lelkületét.
Widder Kristóf  a csapdába szánt vadakat  az avarban hengergő táncosok pregnáns gesztu-
saival  jeleníti meg.  Hegymegi Máté,  Nagy Norbert és Horkay Barnabás,  a pantomimikus
eszközöket  színészi szuggesztióval hatványozza,  később a rendőr, az orvos, a gátőr szere-
pében tovább sűríti a szituáció drámaiságát. Mintaszerű a jelenet szerkezeti felépítése, a
visszafogott tempó által fokozott feszültség.  Úgy ragad el, úgy ejt csapdájába a történés,
ahogy az emberi préda nyakát bénítja meg  a hattyúnyakú csapdavas.  A bátor témaválasz-
tást a kimunkált koncepció érett rendezői hozzáállással hitelesíti.
Lassan forgó korongon állva  monologizál a házi őrizetben tartott feleség.  Kádár Lilla sza-
vait  himnikus zene kíséri a távolból,  később két férfihang szólamai fölött, megejtő tiszta-
sággal el is énekli a szárnyaló dallamot.  Czakó Máté féltékeny férje először csak a liftkul-
csát veszi el, aztán, serény orvosi közreműködéssel, lába után  hallásától, látásától is meg-
fosztja az asszonyt. A morbid szörnyűség, a stilizált forma révén emelkedettebb értelme-
zést nyer, letaglózó hatása azonban így is érvényesül.
Feloldásként a nagyszerű együttes  zenekarrá alakul, éteri hangon, behízelgő angolsággal,
könnyed frazírozással,  mennyei hosszúságú percekig énekel.  Elhallgatnánk napestig,  de
ettől a varázslatos produkció emléke talán még erősebben megmaradna bennünk.

Tizenévesek Tavasza! A néma tartomány utcáin diákok, egyetemisták tüntetnek, a színház-
ban is szót kér a tisztatudatú generáció: a Kolibri  Delete-je, a Bárka Harmadik Hullám-a,
a Vörösmartysok Jövőképtelen-je után, a Katona József Színház szárnyai alól egy vadonat-
új alkotócsoport lép elő.
A patinába merevedett intézmény táján  friss szelek fújdogálnak,  nemcsak a szocreál elő-
tér nyit brutálbetonban az utca felé,  a színházszerető diákok is helyet kapnak  egy klub-
ban véleményformáló együttműködésre.
Végh Ildikó  vezetésével a tagok írnak a színház előadásairól, terveikről, a színészekről és
az elvárásaikról.  Egy év után kiderült, kikívánkozik belőlük a vélemény mindennapjainkról,
a közéleti hamis ideológiákról is: magyarságról, magyarságunkról, hazáról és a hazaffyakról.
Egyenként mondják el,  átélten tagolva,  mindenki a saját szavaival.  Dermesztően hiteles,
egyszerűségben támadhatatlan.  Míg a harsmagyar  "legszívesebben szürkemarhának öltöz-
ne", a mi ifjú hazafiainknak és gyönyörű többségben lévő hazalányainknak a magyar nyelv,
a magyar költészet a meghatározó.  "Berzsenyi!, - Ady!,  - József Attila!, - Pilinszky!", röp-
ködnek a szent nevek, de már ott fénylik  Petri György és Parti Nagy Lajos is...
Magyaranya  a több gyereket tervező ásó/kapamenyasszony és az egyedülnevelő,  teljes
önállóságot kedvelő szingli-öntudat is, magyar a vér és magyar a bánat.
Töretlen egységben peregnek a jelenetek, monológtól párbeszéden át a szavalókórusig,
s ezer formában tündököl előttünk a magától értetődő szókimondás lehengerlő ereje.
Hogyan vélekednek rólunk a külföldi fiatalok? "...folyton esznek" - és ezt a magát a sárga
földig lezabáló, rút sybarita vázak gasztrobemutatója érzékelteti is, míg a légben nem ép-
pen hízelgő vélekedések rajzolják meg szellemi elnehezedésünk karakterképét.
Egyedül a több fokozatban gyorsuló,  csizmaveregetős tánc jelent egy kis gyógyírt,  nem
csoda, hogy nem mindenki büszke nemzeti hovatartozására, könnyedén váltana lakhelyet,
hont és életet.
A tizenhat ember telerajzolja a falat vágyaival, gondolataival, a krétarajzok előtt bontako-
zik ki két fiatal félszegen induló, gyönyörűségesen visszafogott, katartikus poézisű jelene-
te. Már rebbenve érintkeznek az ajkak, már a földön hevernek el bágyadt mámorban, mi-
kor dalosajkú fiúk robbannak be.  Háromszólamú slágerzene festi alá az idillt,  ám éles vál-
tással a Himnuszba mennek át: ...a magyar Romeó és Júlia megadóan emelkedik vigyázzba,
nekik még ez sem sikerül/?!?/.
Névsort írni képtelenség. Nincsenek elsők az egyenlők között, csak egyenlők az összes el-
ső fényes gyülekezetében. Amíg ilyen dolgok születnek, felcsillan a remény, hogy amit mi
már nem tudunk, merünk kimondani,  azt a küszöbön toporgó, érintetlen generáció a ké-
pünkbe vágja. Most már csak csatlakozni kellene. Hangosan.

Félszobányi,  nincs tíz négyzetméter.  Nyolc ajtó, neoncsövek.  Az öltözők előszobája, ide
szorul a háromszemélyes dráma. Hárman, háromféleképpen világítják meg sorsukat, mintha
csak a Vihar kapujában üldögélnénk.
Fehér László  a címszereplő, eléggé köznapi,  nehezen hiszünk különleges képességeiben,
de éppen ez teszi figuráját ellentmondásosan érdekessé. Tragédiája a kisszerűség, védeke-
zése a bemerevedett férfiúi felsőbbrendűség hamis tudata.
A rendező  Fehér Balázs Benő  ízekre szedi a cselekmény szálait, a szituációkat személyek-
re bontva dolgozza ki, színészvezetése korrekt, tempója pontos.  A bonyolult ajtórendszer-
ben nagyszerűen mozgatja a szereplőket, néhány kattintással képes világítással tagolni a je-
leneteket.
Kiterítve fekszik, társ és áldozat,  önkéntes kiszolgáltatottságában is képes méltóságát meg-
őrizni.  Ostorházi Bernadett  élénk deklamációval,  racionális átéléssel hozza árnyalt figurá-
ját, jól érzékeltetve,  hogy a történésekben nemcsak passzív szerepe van. A távoli vidéken
haknizó illuzionista menedzsere  Bán Bálint,  aki sokarcúan összetett alakját érzékletes je-
lenléttel hitelesíti.  Az ő monológja a legbonyolultabb, kívülálló és együttérző egy személy-
ben.  Színészi munkája kifogástalan,  töretlen érdeklődést tud kiváltani,  megfoghatatlanul
izgalmas, furcsaságában is rokonszenves.  Miközben némileg magyarázattal szolgál az esemé-
nyeket illetően, finoman sejteti saját belső világának titkait.
Lassacskán  a színész-rendezők lekörözik  az elsődleges rendező-hallgatókat,  Fehér Balázs
Benő  meggyőző produkcióval lép be közéjük.

A hiperfantáziájú  Perovics Zoltán  most uniszex próbababákká formálja a játszókat,  akik lé-
pegető lassúsággal mondják, éneklik a visszaemlékezők mondatait. Előtűnnek a rettenetes
múlt sötétjéből,  ellebegnek a semmibe,  arctalan árnyakként járják be a pokol tornácait.
"Nemcsak arról van szó"- recitálja  Gonda Kata,  aki keserves gajdolással  később a cigány-
holokausztot idézi.  A kipufogógázokkal gyilkoló  "teherautók terhelése  nem lehet több"-
hallhatjuk a Kis kece lányom dallamára  Horváth Anná-tól,  Móga Piroska szótagolva ének-
li, a La vie en rose hangjaira: "aki nem tudott lábra állni..."  Az első rész kicsit még vonta-
tott,  Domokos Zsolt  élénkíti divatbemutatóval és különös tánclépésekkel.
A formai expozíció után igazán a második rész teljesíti ki  Jeles András alkotói koncepció-
ját. Egy párizsi kamaszlány naplóját szenvtelen hangon, annál erőteljesebb hatással, a szó-
ló és echózó szerepeket vetésforgóban cserélgetve  Sodró Eliza - Pallagi Melitta - Móga
Piroska mondja el. Hogy titkolta ezt de Gaulle hős Franciaországa:  tízezrek a Téli Kerék-
párstadionban, útban a haláltáborok felé, - a Francia Államvasutak  csak az odaútért kért
jegyárat...
Váratlan fordulattal a 2.Magyar Hadsereget dicsőítő Jány Gusztáv agresszíven éles hangja
szólal meg (Borsányi Dániel),  Hajmási Dávid  a katonai külsőt zengi ércesen, heves gesz-
tusaival a közönséget sem kíméli. Hajlotthátú, kalapos aggastyánként motyogva, többször
visszatér  Mózes András, kézen fogva vezeti unokáját a gázkamrák felé.
Lanzmann  SOAH filmjének sajnos csak a felét láttuk, a legmegrázóbb talán a fodrász-jele-
net volt,  amikor a halálba menők haját vágó túlélő,  izraeli vendégeit nyírva, könnyekkel
küszködve beszél, - itt most  Fábián Szabolcs-tól hallhatjuk a rettenetes monológot.
Az utcáról beszűrődik  a (régi)-újnácik fenyegető ordibálása,  a rendező vezényletével, a
Bach Parasztkantátájának dallamára, a kórus a  "Mocskos zsidók" önbecsmérlő szövegével
válaszol.  A kényszermunkások Treblinka-indulója  Szvetnyik Kata  hisztérikusan torzított
hangján sistereg,  a párhuzamos  don-kanyari tragédia borzalmaira,  három regiszterben,
hördülő mélységek, rongált középhangok és sikoltó falzettek között oszcillálva  Domokos
Zsolt emlékeztet.
Hiába tudjuk, hiába szembesülünk velük százszor is,  a felfoghatatlan tények újra és újra
arcunkba csapnak. A naturalitástól elszakadó, szürreálba hajló fogalmazás még inkább ki-
emeli a dolgok emészthetetlen abszurditását. Jeles András extrém színházi nyelve újabb
területen bizonyítja  életfontosságú létjogosultságát,  mindig reménytkeltő távlatot ígér
a kisrealizmusban, nagynatúrában senyvedő hazai színművészetben.

2 0 1 2

Régen hallottunk róla,  Simon Balázs  az utóbbi időkben  utcaszínházi megmozdulásaival
tűnt ki, az V. éves hallgatókkal színpadra állított Csehov egyfelvonásos,  eredeti szemléle-
tével és a megvalósítás optimumával, most újra az érdeklődés középpontjába kerül.
Fekete Anna Klaudia jelmezei külön méltatást érdemelnek.  Az Apa tar fejmaszkja a sál-
lal, a Kérő párnácskákkal elrajzolt fizikuma, a Lány fura frizurája kiváló vizuális megjelení-
tést eredményez, csakúgy, mint a nemcsak névazonos  Fekete Anna  díszlete.
Nagyhegyesi Zoltán  szúrós pupillákkal mered előre, mozgása, beszéde pompás karakter-
figurát rajzol.  Kötényes, a gazdasági teendőkkel  bénított házi-Szonja  Kulcsár Viktória,
aki a kibontakozó vitában  éles akcentusokkal triumfál.  Marofka Mátyás  szív- és önbiza-
lomhiányos úrfi,  hosszú szünetekkel,  alig hallhatóan rebegi el  fürkésző mondatait, bez-
zeg egyből harcias hangnemre vált, ha kaszálóját, kutyáját kell megvédeni. Mind a három
alakítás kimunkált,  egységes, erőteljes,  legjobb formájában mutatja be az eddig inkább
énekes-zenés produkciókból ismert végzős osztály tagjait.
A rendezés adekvát tempóban,  rengeteg ötlettel fűszerezve,  pontos arányossággal bo-
nyolítja a cselekményt, melynek csúcsán a leendő jegyespár gyors vetkőzéssel szabadul
meg ruháitól, melyek közé  a melles-faros tömítések is tartoznak és felszabadult kedvvel
veti magát a szalmával puhított nászágyba.
Jókedvű előadás, jóval több, mint egy színművészetis vizsga, nagyon reméljük, hogy a há-
rom színészt és az ereje teljében alkotó  Simon Balázs-t rövidesen egész estés darabok-
ban is ünnepelhetjük.