|
|
|
|
|
KRAJCSI NIKOLETT: KISMAMA-KALAND Mészáros Tibor Zsámbék |
|
Az anyaság szent misztérium, a legnagyobb boldogság és csoda. Péterfy-Novák Éva és Kiss
Noémi által megismertük az árnyoldalakat is, az Anyajegy monodrámában Valentyik Anna
Szabó T.Anna írásából alkotta meg az üdv- és szenvedéstörténet színpadi változatát,
Krajcsi Nikolett viszont saját várandós hónapjait idézi fel imponáló stílusban megfogalma-
zott, szenvedélyes lendületű monológjában. A kezdeti bizonytalanság, a vészjóslóan kopog-
tató kellemetlen tünetek után a "mikor mondjam meg?" kérdése kerül előtérbe, először az
apa, majd még kiélezettebben a barátok, szülők, ismerősök vonatkozásában.
A kismamaság még tiszta poézis, remény és hit, titkos sejtelmek ábrándos szövevénye. Kis-
fiú vagy kislány? Mindegy, de mégis jó lenne már tudni... Még vitatkozósabb a névkeresés
tündéri procedúrája. Mindenki beleszól, nem elég útmutató az állami névtár, talán egysze-
rűbb, ha a vakvéletlen dönt.
A határozott kézzel rajzolt szituációk zenével, mozgással, öltözésekkel és mindenek előtt
pontos értelmezéssel rajzolódnak fel, Krajcsi Nikolett bírja szusszal, deklamációja éles,
tempója töretlen, egyre újuló megjelenítéssel végig élénk érdeklődést képes fenntartani.
A nemek párviadalát bíróként, parázs licitálás során dönti el, bátran megmutatja a kétely,
a reményvesztés, a félelem átmeneti örvényeit, a remény és az öröm perceit szentimentá-
lis fényezés nélkül képes megjeleníteni. Szól a Pocakrádió, a babával folytatott rugdaló-
zós beszélgetés
nagyon gömbölyű és megejtően poétikus.
Mészáros Tibor kettős szerepében, mint férj és mint rendező együttműködő együttérzés-
sel teremti meg a biztos kereteket, egyaránt élteti a komikumot és a groteszk elemek ab-
szurditását. A babakelengye, a bútorzat és a különféle kellékek együttesét sistergő rek-
lámparódiában ismerteti meg, a legbutább kérdések panoptikuma pedig csúcsra futtatja
a pazar lendületű előadást.
280 napot élünk át egy óra alatt és újra megcsodáljuk Krajcsi Nikolett virtuóz sokoldalú-
lágát, a színészi jelenlét elementáris szuggesztióját, mely emlékezetes alakításait mindig is
jellemezte.
|
|
|
|
|
MÁTYÁS IRÉN EMLÉKNAP Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Több, mint húsz éve voltunk először Zsámbékon, a legendás Beatrice Bleonț Mester és
Margaritá-ja ment a Romtemplom előtt. Attól kezdve, nyáron szinte hetente láttunk min-
dig újat, korszerűt, izgalmasat. A Szentivánéji álom építményében függtünk a légben, cso-
dáltuk Schilling Árpád repülőrajtját, a Baal-t és a Vízkereszt-et. Itt kezdett a mai napig
aktív ős-zsámbékos Jámbor Dzsózy József a zárdakert-i Csodálatos vadállatok-kal, majd
elindultunk "Szobalánynak Londonba" a vörös autóbusszal...
Mesés idők! és a csodálatos Mátyás Irén, aki kitalálta, megteremtette, két évtizeden át
a magyar színházi élet ritka csillagává tette a Zsámbéki Nyári Színházat. Itt kezdett a ré-
gi nagy Vidnyánszky Attila, begördült a Dekameron szekere, a vihar se tudta elfújni a
Liliomfi ekhós szekerének ponyváját, később a hegyoldalban, majd a hangárban kétféle
Három nővér-t láthattunk, a Tóték-at és a Halotti pompa félelmetes misztériumjátékát.
Mert a program a Rakétabázis 14 helyszínére költözött, a betonsilók, kilövőállások, rej-
tett járatok, több négyzetkilométeren jelentettek varázsos játszóhelyeket.
Nemzetközi csúcstalálkozó volt a Simon Balázs rendezte Pulcinella közlegény, olasz, ro-
mán és magyar színészekkel, a szünetben körhintán röpködtünk, mindenütt vásárosok bó-
déi, lacikonyhától a késdobálóig. Ez a produkció bejárta Európát, egyedülálló eseménye
volt a színházi együttműködésnek.
Aradról érkezett Harsányi Attila Rudolf Hess tízparancsolata, olyan fiatal együttesek ju-
tottak szóhoz, mint a budakeszi Kompánia a Médeá-val, Baksa Imre Neptun Brigád-ja a
Tévedések vígjátéká-val.
Itt mutatták be Kárpáti Péter Negyedik Kapu-ját, az azóta is fu-
tó Vádli-s Caligula helytartójá-t és Horváth Csaba lisztködben homályló, elementáris szug-
gesztiójú Evangélium-át. Emlékezetes vendégjáték volt Osztrovszkij Vihar-ja a beregszá-
szi debreceniektől, Viktor Rizsakov rendezésében.
A fantasztikus kaposvári Mohácsi-osztály vizsgaelőadásának, a Vízkereszt-nek végén gyer-
tyafényes vörös lampionok röpültek el az éjszakában a pátyi medence légterében.
Felejthetetlen esték, gyönyörűséges élmények és mindez a páratlan tehetségű, kifogyha-
talan energiájú Mátyás Irén-nek köszönhető...
Irén három éve ment el. Az emléknapon levetítettek egy vele készült régebbi interjút és
bemutatták a Zsámbéki Színház évtizedeit gazdag képanyaggal ismertető könyvet.
A temetőben a koszorúzás
után fiatal színészek emlékeztek az itt alkotott előadásokra, vé-
gül Lázár Kati olvasta fel a Gyulai Várszínház igazgatójának, Gedeon József-nek levelét.
Mátyás Irén-nel ők ketten alapították a Szabadtéri Színházak Szövetségé-t, évtizedekig
működtek együtt a nyári programok
szervezésében. Járták a világot, a legjobb előadáso-
kat hozták külföldről, a határon túlról és a hazai színházakból. Az emberségében megren-
dítő levél felolvasása felért egy katartikus színházi előadással. A pályatárs jóbarát megemlé-
kezése mélyen megindító, érzelmi hatása döbbenetes volt. Csak álltunk összeszorult szívvel
a felhős ég alatt és könnyek, könnyek, könnyek.
|
|
|
|
|
AZ ÉLET A-MOLL /ÁLOM/ Jámbor József Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Hagyjuk a "mondanivalót", az "üzenetet", Calderón létfilozófiai alapvetését Grotowski örök-
érvényűen megalkotta Állhatatos hercegében, élvezzük a cselekmény fordulatai és a karak-
terek adta teátrális megalkotás csemegéit. Jámbor József, a zsámbéki hagyományok utol-
só mohikánjaként idén is kirukkol egy itt készült, ide komponált színjátékkal, invenciózusan
alakítja a drámai anyagot, magabiztosan mozgatja nagyszerű csapatát.
Basilio (lengyel?) király, Balog József
cseles bölcsességgel játszadozik az utódlás lehetősé-
geivel, mikrofon-orgánummal instruálja udvarát. Az alkesz Astolfo, Szakály Aurél ármányt
sző Pap Lujza Estrellájával, Clotaldo, a börtönbe zárt trónörökös galád nevelője, Bellus
Attila fészekhagyó apaként lepleződik le. A romlott királyi sleppben üdítő virgoncsággal
cikázik kamerájával Balázs László, a moszkvai hölgy-látogató élénk mimikájú szolgája.
Komikus szituációk, hetyke gesztusokkal éltetett dialógok, lankadatlan tempó. A rendezés,
csak a történésekre koncentrálva alkotja meg többrétegű értelmezését. Mert a bódulat-
ból felébresztett, majd visszaájult herceg őrült tetteit valóban indokolja életidegen identi-
tása, a "valóság, vagy csak álmodom?" bizonytalansága. Fehérvári Péter bontakozó eréllyel,
alkati fölényét jól kamatoztatva szépen helytáll kétarcú szerepében, inkább áldozata, mint-
sem okozója az abszurditásnak.
Kovács Olga, mint kiművelt KGB-s hetéra mesterien alkalmazza csábító trükkjeit, hangtani
és koreográfiai csúcs Segismundo szexuális beavatásának tobzódó fokozása. De helyén van
itt minden! Az őrzővédő szolgálat őrmestere, Selmeczi Bea fenyegetően szegezi ránk Sztá-
lingrádot,, Berlint megjárt dobtáras géppisztolyát,
átütőek Pásztor Márk színészi és zenei
megszólalásai, Lajter Márkó Ernesztó hars hahotája indítja a percekig hömpölygő kacagó-
kórust. Hídba hátrahajló pózai ellenére kimagasló Boros Ádám alakítása, aki úgy képes
százszor is kizuhanni az ablakon, hogy nem tudjuk, ő, vagy valamely alteregója tér vissza...
Jámbor József-et dicséri a dramaturgiai leleményen kívül a külső-belső tér hatásos kihasz-
nálása, a funkcionális jelmeztár és az elkerülhetetlen szamurájkard igazságosztó fináléja.
A Zsámbéki Nyári Színház keresi a legendás múlt folytatásának útját, az Élet a-moll álma
biztató előrelépés.
|
|
|
|
|
A NAGYRAHIVATOTT Árkosi Árpád Zsámbék Romtemplom |
|
1514: a pápai trónt elbukó Bakócz Tamás kereszteshadjárat ürügyén saját hadsereget to-
boroz, a kinevezett vezér, Dózsa György teljhatalomra, Zápolya János erdélyi vajda királyi
címre tör. Tóth-Máthé Miklós drámája nosztalgikus
romanticizálással a bíborost ország- mentővé nemesíti, dilemmáit azonban elmélyült monológokban, kimunkáltan konstruált
jelenetekben fogalmazza meg. Nyelvezete veretes, a dialógusok élénkek, a történelmi
hitelesség a lehetőségeken belül megfelelő.
A címszerepben Horányi László nagyvonalúan okos, tetteiben racionális, széles látókörű
politikust állít elénk. Ulászló király problémáját pillanatok alatt oldja meg
találékony házasí-
tási koncepciójával, becsvágyó karrierizmusát humánus emberismeret tompítja. Szinovál
Gyula őserejű Dózsája pontosan rajzolja újra a mitikus parasztvezér-képet, soha nem tudhatjuk már meg, milyen is volt valójában.
Bakócz érsek közvetlen munkatársaként Stubnya Béla oson mindentudó mimikával, Erdő-
di Péter bársonyos baritonján Kacsur András rezonőrködik. Árkosi Árpád élénkítő gesz-
tusokkal diktál lendületes tempót, a korrekt színészvezetés összeforrott együttesé formál-
ja a színészcsapatot. Majdnem karikatúrává torzul Ferenczi Attila Zápolyája, így veszít sú-
lyából, pedig ő ugyanolyan hataloméhes ragadozó volt, mint a másik kettő. Dobzse Ulászló
tétova, akaratgyenge személyiségét Ivaskovics Viktor éretten formált, sokszínű alakítása
jeleníti meg.
Első jelenetében a sugárzó szuggesztivitású Tarpai Viktória a szerelmes lány tobzódó he-
vességével teremt varázsos atmoszférát, vőlegénye halála után visszatérve egy abszurd szi-
tuációt telít költői érzelmességgel. Azt kéri, hogy az érsek "in effigie", a harctéri halál el-
lenére eskesse össze
választottjával /!!!/, karizmatikus szépsége hitelesíti a lehetetlent,
a mennyei kórus fölött tüneményes poézissel lebegnek szárnyaló szavai.
A történelmi drámák manapság inkább
parodisztikusan formálódnak, Árkosi Árpád rende-
zése a hagyományos felfogás egyidejű életrevalóságát bizonyítja.
|
|
|
|
|
LILA ÁKÁC Katkó József Beregszászi Magyar Színház Zsámbék Gyula |
|
"Nyitva van a Pokol-bár" énekli talpig lamellás kékben Kacsur Andrea: Szép Ernő vígjáté-
kát kuplék helyett későbbi korok kedves slágereivel tűzdeli meg a beregszásziak életkedv-
től duzzadó előadása. A délceg Csacsinszky Pali imádottját, Bizonyos Nagyságos Asszonyt
várja a Ligetben, közben hetyke szópárbajt vív a szobalányságot éppen táncosnői karrier-
re cserélni készülő Tóth Mancival. Legközelebb már a mulatóban botlik bele, ahol a szép-
reményű kisasszonyt Béres Ildikó, a minden bájjal megkent táncosnő avatja be a direkt
marketing titkaiba,
célzott mutatóujjal tallózva a közönség soraiban: "Például Te, Te, Te!",
az éneklés alatt, Fejes Kitty imponáló koreográfiájára, a sudár lábak sem maradnak tétle-
nül. A Szépasszony férje, a pénzeszsák Szabó Imre is szemet vet a friss húsra, a lányok
és ficsúrak tarka forgatagában nem mindennapi figura Sőtér István, a Napoleon-homlok-
tincses, üdén raccsoló Majmóczy. Mélyből indítja a "Holnap, ki tudja holnap látsz-e még"-
-et Orosz Melinda, hogy aztán oktáv-váltással blues-os tragikummal fokozza.
Katkó Ferenc rendezését pontos arányosság, kimunkált szituációk, szépen rajzolt karate-
rek jellemzik. Lendületes tempó, a lebegő Szép Ernő-i poézis és a komikum maradéktala-
nul érvényesül.
A hegytetői randevú-jelenetben Vass Magdolna erotikus sugárzása sem
képes széplelkű lovagját aktivizálni, a lokálba visszatérve a botladozó Zsüzsü balettmester,
Orosz Ibolya próbálja rendezni a kusza szálakat. Csak-csak összefut az ifjú pár, a gyönyö-
rűséges
textust energikusan deklamáló Ferenczi Attila és a szerepét mélyebb színekkel
is gazdagító Domáreckájá Júlia forró szerelmi kettősben ujjong: "Szerdán tavasz lesz!".
Mámorba izzítja kedélyeket Tarpai Viktória: "Engem a rumba döntöget romba", robbané-
kony atombomba!!!
A ligeti vígalom nem futhat happy endbe, a nőimitátor artista-ügynök, Kacsur András kül-
honi vendégmunkára csábítja, alkalmat adva a nagyszerű Ferenczi Attilá-nak, hogy kese-
rűen mosolyos,
derűs búbánattal, magyaros hallgatóval búcsúzzon a közönségtől. A bereg-
szásziak, Katkó Ferenc eminens rendezésében, azt a régmúlt világot varázsolták elénk,
amikor még rajongva lehetett hinni, szeretni, álmodni és élni. |
|
|
|
|
NEGYEDIK KAPU Kárpáti Péter FÜGE Titkos Társulat Zsámbéki Színház |
|
Jó is lenne olyan világban élni, ahol minden szent! Ahogy a haszidizmus örömvallása tartja,
az evés, a szerelem, az üzlet és a jóízű vitatkozás. A zengőhangú Irele, Sipos György tanítómesterét keresi Kárpáti Péter pazar dramaturgiával összeszőtt Negyedik kapu-jában.
Egymás szavába vág a négy színész, derűsen élénkítve a
mesés folyamatot, mégis mindegyik
történet, mindegyik szereplő hatásosan hiteles formában lép elénk.
A szentember Elimélech, Fodor Tamás alakjában a viccek szeretetére tanít, Nagy Zsolt
torkos Jejbé-je az evés nagyszerűségére.
Cigánykereket hányva csábít Tóth Ildikó, még a
kősziklát is ledöntené, csak a botfülű, kérgeslelkű Irelével nem boldogul.
Pittyeg a hegedű, szól a harmonika, dönget a bőgő, vijjognak a húrok: Csizmás András és
Szabó Sipos Ágoston
finoman alkalmazkodó muzsikával teremt adekvát zenei hátteret. De-
rekasan beszállnak a színészek is, ládán dobolnak, csörgőt ráznak, szilajon énekelnek.
A vándorút stációi hömpölygő nyugalommal elevenednek meg, kedvesen sziporkázik a hu-
mor,
a gondosan felépülő jelenetek árnyalt csattanókba tetéznek. Felbukkan a kissé ütő-
dött, ám a bolondosok bölcsességét bíró Jide Hers, Nagy Zsolt kamasz-elánnal mókázik,
hol a kisasszony-nézőket itatja "liba"-ként, hol az urakkal vöröspecsenyézik. Ebből a zené-
szek sem maradnak ki, bár ők komor szinkópákban arcra, testre pofozkodnak.
Fodor Tamás hétalvó öregként, tottyanó bakugrásokkal vadássza le a mosdótálat, amint
azonban "chochmecolás"-ra kerül sor, heves lendülettel élvezi a jóféle vitatkozást. Imént
még örökké lelkes jótanulóként ismételgette mestere szentenciáit, most háztartási gond-
jain töpreng, mit is főzzön ebédre: tócsnit, lapcsankát? ...cicegét, görhönyt, vagy bram-
borákot?!? - Tóth Ildikó minden jelenésében tündérien remekel.
Úgy reménykedünk, soha nem lesz vége, mindig van egy újabb, van egy másik mese, aztán
a vidám ünneplés után duhaj zeneszóra még sokáig beszélgetünk, mulatunk, talán még az
ékes vitákat és az oldott mesélgetést is folytatjuk, mindnyájan a közös élmény alkotói le-
szünk... - csak sajnos, haszidok nem. |
|
|
|
|
A LUDASTengely Gábor MANNA Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Izgalmas helyszín, libák a drótsövény mögött, szerelmesek a chaten, multi-vezérek a magas-
ban. Párhuzamosan folynak a kezdőjelenetek, a tavalyi nagy siker, az Állampolgári ismere-
tek okán indokolt a reményteli várakozás.
Ám enervált szituációk, széteső dialógusok jönnek, papírízű civil felolvasás. Nincs darab,
nem érezzük a Ludas Matyi sztorit, unalmas szóömlenyekben sorjáznak a sérelmek, nem
rajzolódik ki az igazi konfliktus. Nem elég a kisliba-szex ön- és vérfertőző vonulatának feltá-
rása, az se, hogy a "libás" alaptörténet, politikai felhangjaival együtt lerágott csont.
A színészcsapat derekasan küszködik halványan körvonalazott szerepkliséivel,
az első meg-
lepő örömöt a szünetben, vásári körülmények között bemutatott bábelőadás jelenti. Lán-
gosmajszolás közben rusztikus élvezet a népi Ludas Matyi-játék, nagy verések fémescsat-
togású serpenyővel, gyúrófával, köpölyözővel, Bercsényi Péter vezetésével a libák nem-
csak gágogással jeleskednek a deszkaácsolatú paraván mögött.
Meglódul a második rész is, Mohácsi Norbert elegáns brüsszeli álküldötte feledteti falu-
si legénynek túl visszafogott első figuráját, pompás a helyzet, kár, hogy az angolul kevés-
sé tudók éppoly értetlenséggel nézik, mint az üzleti világnyelvet nem beszélő/?!?/ vezér-
igazgatónő. Bátrabb nyelvkeverék, vagy egy szinkrontolmács segítene. Az egyre inkább
magára találó Kerkay Ritá-t és a szerepével lefokozott Pál András-t szívesen nézzük, lázas
gyönyörűség Gergely Rozi édesen robbanékony temperamentumát lesni, mely a legot-
rombább párosodást is elementáris humorral röpíti költői magasságokba.
Ahogy ikszbe nyűgözött lábakkal pózol a tárgyalóasztalnál, az már maga az absztrakt élet-
idegenség: a Vezérigazgatónő valahol az elméleti felsőbbség csúcsain révedez, gyűlölni
kellene, de hát PhD-zett báb ő, aki még magánéletét is kódolt koreográfiával éli. Az iste-
ni Krajcsi Nikolett hosszadalmas engesztelő beszédét az emelkedett deklamáció annyira
szárnyaló energiájával telíti, hogy szinte hajlamosak vagyunk igazat adni neki. De van esz-
köze a merev racionalitás kegyetlenségéhez is, a masszázs-képben lenyűgöző lendülettel
sorolja támadhatatlan érveit, gipszágyba bénítottan, csak szemvillanásokkal, a legmélyebb
átélés izzóan könnyes tekintetével a katarzis már nem várt perceit hozza el.
Csak darabot kellene találni, az együttes, a körülmények a jövőben is adottak, tekintsük
ezt a félfiaskót tanulságos állomásnak a következő produkció felé vezető úton. |
|
|
|
|
ÁLLAMPOLGÁRI ISMERETEK Tengely Gábor Manna Zsámbéki Színház |
|
Tudjuk, hogy nem egy Aranybulla, de hogy ennyi otromba hülyeség következik az alaptör-
vényből, hát azt lidérces álmainkban sem gondoltuk volna. A Boronkay Soma dramaturgiai
segédletével hazai iszonyokra alakított szöveg röpdolgozati tanári kérdésekben hágja meg
a bornírt abszurditás csúcsait, nyerítve röhögünk, pedig sírni kéne.
A ravenhilli gimnazisták közösségének nyílt és rejtett kapcsolati hálózata, Tengely Gábor
kimunkált koncepciójában rajzolódik fel, barátságok, szerelmek, vágyak, gyűlöletek. Alá-
fölé rendeltségek kuszasága, egyértelmű és ambivalens szituációk végletei.
A középpontban Ivanics Tamás identitását kereső kamasza, a padtárslánnyal szimpatizál,
de haverja, a képre, szövegre fantáziáló onán-bajnok, a naturális erejű Fige Attila is csi-
gázza félénk libidóját. A darab és a rendezés
mesterien egyensúlyoz a jó ízlés és a tabu-
döngetés veszélyes mezsgyéin, gegbe, humorba ágyazza a meredek fordulatokat. A mobil-
fotóin fütykösét több szögben is mutogatót három a kislány lesi, fejtartással híven követ-
ve a legkedvezőbb látószöget.
Hitelesen megoldott a tanár-diák jelenet, a fiú masszírozását, a harsányság helyett végre
arányos eszközökkel remeklő Pál András először csodálkozva, majd hálásan pillogva tűri,
avagy élvezi inkább. A hátsó padban gunnyasztó izomagyúak, kissé eltúlzott naturalitással
alázzák a homokosnak csúfoltakat, Mohácsi Norbert férfiasan célratörő udvarlásban is
jeleskedik, Viktor Balázs, dermesztő hungarista turulos-trikóját meghazudtolva, versek-
kel is képes hódítani, igazi macsófiókaként azért ő sem becsüli sokra a lányokat.
Lukad a
fül, törik az orr, folyik a vér, rettenetes, ahogy a többiek szenvtelenül figyelik a brutális
játszadozásokat.
Az összetett szerep minden mozzanatát kibontó, nagyszerű Ivanics Tamás a felnőtt part-
nerrel, Bercsényi Péter-rel kialakuló viszonyt is érzékletesen ábrázolja. Kár, hogy csak
a hímneműek problémái, konfliktusai kerülnek elénk, igaz, az is éppen elég, hogy a túlsú-
lyos, frusztrált Anna, koton híján, egyetlen kósza aktustól teherbe esik. A drámai erejű
Spiegl Anna lézerpontos gesztusokkal hozza extrém figuráját, diadalmas anya-monológjá-
ban végül lenyűgöző elégtételt vesz sérelmeiért.
Tengely Gábor jól használja az üvegfal mögötti háttér és a "falakból kikandikáló" alakok
adta lehetőségeket, értelmezése, tempója kiváló, az előadás fokozódó feszültségben
ér el a záró-kórus feloldást jelentő kedves harmóniájáig. A feminin erotika áhított elem-
zése helyett a lányokban gyönyörködünk. A rágózó, örökösen nevetgélő Kerkay Rita a
helyén van, az első padban babázó kettős pedig, szerepen túlmutató dimenziókat képes
megjeleníteni. Virgonc vihogó, megnyerően tud gyűlölni, a barátnő érettségi bukását
vijjogó kárörömmel telefonálja meg anyunak: Gergely Rozália úgy sistereg, kedvünk tá-
mad egy merész tűzpróbához. Krajcsi Nikolett schielei szépsége, magába roskadt tekin-
tete elfojtott traumákat takar, nyúlánkan feszülő mozgása sejtelmes titkokat álcáz, üvöl-
tés a csöndje, gyengédségében tigriskarmok meredeznek. Olyan jelenség, amely delejesen
vonzó, fénykörének kisugárzása legkisebb gesztusát is emlékezetessé teszi.
Felnőtteknek megdöbbentő, a korosztálynak életfontosságú produkció, látni kell minden-
kinek, aki azt hiszi, hogy tud valamit az ifjúságról. Reméljük, hosszú ideig elérhető siker
lesz az alternatív játszóhelyeken!
2013 |
|
|
|
|
OSONÓ AHOGY A VÍZ... Fazakas Misi Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Romániából már több millió ember dolgozik Nyugaton. A gyerekek sokszor teljesen egyedül
senyvednek otthon. Ezt a problémát /még/ nem ismerjük, de a többit annál inkább: A ta-
nulók fele félanalfabéta, a családi kapcsolatok romokban. A tanárok számára három kínos
kérdés fogalmazódik meg: "Kit tanítsunk? - Mit tanítsunk? - Hogyan tanítsunk?" Ott van még
a szexuális zaklatás, erőszak, házon belül és kívül, a nyomor, a kilátástalanság, a depresszió-
ba fulladó reménytelenség.
A világjáró sepsiszentgyörgyiek előadása minimál színház. Rövid jelenetek füzére, filmvetí-
tés, improvizatív elemek frappáns építménye. Hatan vannak, a meghatározó három alaptag-
hoz évadonként más-más, leginkább középiskolás korú trió csatlakozik. Thaiföldi
közremű-
ködők is voltak már, a kialakított, gondosan megszerkesztett textusba bárki könnyen képes
beilleszkedni.
A rendező, betanító Fazakas Misi mellett Daragics Bernadette és Mucha Oszkár-Hunor
nevét kell kiemelnünk. A többiek derekasan helytálltak, bár egy-két zavaró hamisságtól szí-
vesen eltekintettünk volna. A néhány szavas mozzanatok összegeződve hihetetlenül erős
hatásúvá hatványozódnak, a változékony csoportozatok, a ruhacserék, a zenei effektusok
sűrűsödő feszültséget generálnak. Mucha Oszkár-Hunor szuggesztív monológok mellett, sö-
tétben delejesen keringő fényjelekkel is kiválóan operál, karizmatikus személyisége emble-
matikusan fémjelzi a különleges összhatást.
A produkció után együtt üldögélünk a társulattal, kérdések vetődnek fel, érdekes módon,
a hazai béna környezetben kizárólag a pesszimista panaszáradat a jellemző. Még a katarti-
kus befejezést is csak negatívan tudja a közönség értelmezni. A szereplők különböző nyel-
vű feliratokat hoznak be, mindegyiken a "Csend" szó áll. "The rest is silence"- gondoljuk,
bennünket inkább magunkba néző töprengésre késztet a finálé, vajon mennyire vagyunk
részesei, elszenvedői és okozói életünk rettegett konfliktusainak...
"Apa!" - "Anya!"- skandálják az elhagyott gyerekek, az egyre fájdalmasabb, egyre hangosab-
ban könyörgő kiáltás sokszólamú
követeléssé fokozódik, elementáris energiájával taglóz le.
A lassan beúszó ortodox zsolozsma, végeláthatatlanul hömpölygő,
ölelkező szólamaival ma-
ga a himnikus béke. Csak gubbasztunk összetörve, legszívesebben éjfélig hallgatnánk, las-
súdad megnyugvást remélve.
|
|
|
|
|
KOKKOLA Erdeős Anna Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Bizony alaposan tanulmányozni kell az előzetes ismertetőt, ha el akarunk igazodni a kokkolai
életkép zavaros emberi viszonylataiban. Mindenki másba szerelmes, a szövevényes hálózat
fojtogatásában, alkoholos delíriumba vegetál a krízis-csoport.
Mindennapos elesettségükben segít ugyan Piano, a Gere Dénes Ákos markáns alakításá-
ban
jótékonykodó BT-főnök, de az állapotrajz jellemzői jottányit sem változnak a két felvo-
nás alatt. Leea Klemola abszurdba hajló groteszkje kiköveteli magának a korszerű színját-
szást, pszichizős mütyürözés, karikírozás itt nem célravezető, Erdeős Anna igen jól megta-
lálja a pompás dialógusokat érvényesítő direkt deklamáció és a szituációk árnyalt érzékelé-
sének egyensúlyát. Mellőzte az életkori kötöttségeket, ezzel is érvényesítve a zsótérien
stílus erényeit. Feledtetve a felolvasó-színház kötöttségeit, térben is elevenen mozgatja a
szereplőket a néhány szék alkotta színpadon.
A középponti figura, a 60 éves Marja-Terttu-t Kovács Napsugár leginkább figurálisan képes
megjeleníteni, némileg halványítva a vágyak és érdekek gyújtópontjában vergődő, lelki bé-
kéjét talán csak fókává válva megtaláló matriarcha alakját. Ellentmondásos, hogy a hisztéri-
kusan gyermeket akaró, tolószékes feleséget a csak szélsőséges eszközökkel bíró, túlzások-
ba hevülő Éry-Kovács Zsanna játssza, míg a szerep nélkül is megkerülhetetlen jelenlétű,
karizmatikus sugárzású Szirmai Melinda szinte szóhoz sem jut.
Az embermentő detoxi-szolgálat famulusaiként, a Kroó Balázs - Hegedűs Barbara páros je-
leskedik, utóbbi ukulelés, gitáros kísérete biztos alapja a jeleneteket üdítően tagoló, kivá-
lóan énekelt sláger-betéteknek. Hallunk grönlandi dalt is, Czene Zsófi, a lényéhez cigány-
virtusnál jobban illő, érzelmes szelídséggel tálalja a különleges csemegét.
Talán egy picit hosszabb a kelleténél, néhány mozzanat nyugodtan kihúzható, de a tempó
és a ritmus mindig adekvát, a rendező biztos kézzel fogja össze
a produkciót, előre vetítve
egy majdani színházi megvalósítás ígéretes lehetőségét.
Puszta létezésével fémjelzi hitelességét Vízkeleti Zsolt, a gyermeki ragaszkodás kiszolgál-
tatottja, míg Barsi Márton kiforrott karakterrajzolattal ábrázolja mindkét figuráját. Sapká-
ját forgatva változik gyengéden törődő apává,
míg alapállapotban Saku, aki leendő gyerme-
kétől félve, sebzett indulattal vágja falhoz a várt apróságot jelképező rongybabát.
Maura, a leszbikus gerjedelmekben égő presszó-tulajdonos Sipos Eszter, aki egy kétszavas
mondat briliáns dallamívével is képes szituációt teremteni, akinek egyetlen hangsúlya hely-
re billent egy bonyolult jelenetet: kivételes szuggesztiójú, lenyűgöző színpadi jelenség.
Erdeős Anna rendezői bemutatkozása, a méretes kihívás ellenére nagyszerűen sikerült, re-
méljük, hogy a továbbiakban is
a korszerű stílus rögösebb, ám előrébb mutató útját követi.
|
|
|
|
|
SZÓLÓ ANNAK Ondřej Novotný Zsámbéki Színházi Bázis |
|
A Nagy Rakéta-Hangár előtti sötétbe villogó reflektorokkal süvítenek be, a tér közepén hű-
tőszekrény, melyben embriópózban monologizál valaki. Angol a nyelv, általánosak a szituáci-
ók. Megesett lány, lúzer férfiú, párkereső urak a sztrádán.
A négy cseh színész nagymértékben önellátó. Előadást konstruálnak az önálló jelenetekből,
kézilámpákkal világítanak, ebben pöttöm LED-einkkel mi is részt veszünk: az autó helyszín, tér-
elem és szállító-eszköz, mi pedig egyúttal társrendezők is vagyunk a darabban.
Az élesszavú Rebeca Matellán imponáló altesti ritmusban erőszakolja meg, amolyan vérmes
macsó-módon a védtelen férfit, míg másikuk végtelenített cseh nyelvű rábeszéléssel kínálja
nekünk műanyagpoháros vörösborát.
Az országúti ismerkedés az autóülésen végződik, az erotikus tobzódás majd' felborítja a jár-
gányt. Baleset is akad: a hulla még akkor is ott fekszik, amikor hazafelé sétálunk.
Meghatározhatatlan műfajú, eredeti színházi performansz, érett, erőteljes színészi jelen-
lét, igazi fesztivál-csemege. Az ilyen extrák miatt kell Zsámbéknak lenni, nehogy már a meg-
szokottba gubózzunk be végleg... |
|
|
|
|
DÜHÖNGŐ Beczásy Áron Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Ahogy a kísérleti ketrecbe zárt rágcsálók életét tanulmányozzuk, Ondraschek Péter beton-
terráriumában úgy kukkoljuk antihőseink alanti vegetálását. Jimmy, akinek nem sikerült, az
értelmiségi lét helyett cukorkaárus a piacon. Frusztrációját gyermeteg jászmákkal enyhíti,
vasalásba némult párját és az odúnyi térben velük élő havert ingerelve efemer összecsapá-
sokra.
Marofka Mátyás alkatilag harmonikusabb
az örökös szurka-piszka, lecsúszott nímandnál, át-
érzett, kimunkált
elemzéssel hozza felszínre énjének szélsőségesebb rétegeit. Hitelessége
töretlen, szúrós pillantásai dermesztőek, kitörései jajkiáltások a kétségbeesés szakadékai-
ból. Szeretni nem lehet, de átéljük a karakter kilátástalan létezésének minden kínját.
Beczásy Áron meglepő biztonsággal, érett tempóérzékkel alakítja a jelenetek sűrűsödő
atmoszféráját, nagyszerűen mozgatja figuráit a félszobányi térben, a fürdőszobát plexi-füg-
göny, a konyhát napszemüveg felvétele választja el. Terhes Sándor némileg értetlen apá-
ja egyenesen a fekete nejlonfal hasítékából bújik elő, mely később valós kijáratként funk-
cionál. A csőtörés(?!?) árvize kissé felesleges, de a stilizált natúra izgalmas mozgékonysága
egyébként hatásosan működik.
Szereplőválasztása is dicséretes: Zeck Júlia, a feleség helyébe átmenetileg lépő barátnő
első látásra alteregója elődjének, mintha a négy évvel ezelőtti, szerelmes Alisont látnánk.
Az unterman jóbarát szerepében, az alternatív szcénából jól ismert Boros Ádám brillíroz.
Egyszerű észjárás, pontosan felméri a szituációkat, villámhárító a küzdő felek között, fel-
ismeri a helyzet tarthatatlanságát, de még ez az örökös őrlődés is jobb, mint magányban
fuldokolni egy még szűkebb albérletben. Gyönyörűen rajzolt karakter, zsigeri erő, amely
fizikálisan a káprázatos, akrobatikus mutatvánnyá szublimálódó verekedésben teljesedik
ki.
A rendező kiválóan használja a zenét is, a boulezi fogantatású, akkoriban kortárs effektu-
sok nemcsak a drámát tagolják, a trombita-lúzer dühöngő is ilyesmit próbál hallgatni, eről-
tetett trendiséggel megérteni. Aki áldozata, célpontja és megváltója a veszett handaban-
dázásnak, a kudarcba fásult hajdani rajongó, a megunt egzisztenciát kamaszos hiszékeny-
séggel elhagyó Alison: Krajcsi Nikolett. Volt már ledér, hódított énekével, rugalmas lép-
tei parazsat szítanak, - most megtört, megadó asszonyisága, keserű arcvonásai jelentenek
felejthetetlen élményt. A fájdalmas hűség mártír-glóriája, alkalmazkodó tehetetlenség, a
változtatás felvillanó fényei, majd a visszasüppedés
mosolygó melankóliája. Alkonyi homály
egy csepp méznyi reménnyel:
a záróképben, kifacsart tagokkal fekszenek, a mackómese
gyengédsége duruzsol, egy végtelennek remélt
pillanatra, a csobogó hullámok fölött, fel-
hők közül sugarat vet a fénypászmás
derengés.
Példás összefogás: a Marosvásárhelyi, Kaposvári és a Színművészeti Egyetem, a MANNA
és a Zsámbéki Színház együttműködése emlékezetes produkciót teremtett. A rendező
Beczásy Áron és az ifjú színészek nevét pedig azonnal fel kell vennünk a távlatos remény-
ségek csillagos sorába. |
|
|
|
|
A KIRÁLY MULAT Kárpáti Pál Zsámbéki Színházi Bázis |
|
G.Verdi az olasz neveket és a népszerű áriákat adja, ám az igazi alapanyag Victor Hugo
királygyilkos drámája, a quasimodoi púpos bohóccal. Fekete Ádám, Kárpáti Pál és Zsigó
Anna tetszetősen fűzi össze a szálakat, figurákat alkot, szituációkat alakít, aktualizál és
mindezt zengzetesen teátrális nyelven teszi.
Kitűnő a játéktér elképzelése,
Kalmár Bence kétszintes, forgatható építményének min-
den pontja
alkalmazásra talál. Czakó Julianna a traverzeken függve imponáló akrobatikai
bemutatót tart, de bámulatos többméteres robajló zuhanásában is.
A darab nem áll össze egésszé,
külön-külön azonban minden jelenet megállja helyét, ellen-
súlyozva a rendezői tempóbizonytalanságokat. Sok a felesleges ordítozás, melyet a kripta-
tér még tovább erősít, a hangsúlyok és arányok zűrzavara lerontja a textus lehetőségeit.
A zenekar most dinamikailag megfelelő, kár, hogy különösen az opera-áriáknál hervasztó
intonációs zavarokkal küzd.
Mindezt háttérbe szorítja az együttes kitűnő játéka. Rigolettóként az atlaszi formátumú
Kocsis Pál főleg a tragikus hőst állítja elénk, néha azonban a kibeszélésben, idézőjeles
kikacsintásban sikeres. Jelenléte meghatározó tengelye az előadásnak, köréje szervező-
dik a frissen végzett és a még egyetemi hallgatók vérpezsdítő játéka. A királyi áldásra váró
jegyespár és a hozzájuk csapódott segítő harmadik, színház a színházban stílben mutatja
meg ismerkedésük és igaz szerelmük bukolikus történetét. Rainer-Micsinyei Nóra gro-
teszk humora, Egger Géza velőkig ható élessége, Sipos György gördülékeny deklamáció-
ja ünneppé avatja jelenéseiket. Hárman éneklik, körtánccal a rigolettói Lálá, lálá, lálá-t,
utóbbi, lényegében férfias tenorja ellenére, kétszer is hitelesen szólaltatja meg a bér-
gyilkos Sparafucile alsó C-be mélyülő, fenyegető basszusát.
Czakó Julianna vonzó naivsággal hozza Gildát, mosolya átfénylik a mesterkélt tragédián,
áriájában pedig meglepő biztonsággal mellőzi a koloratúrát, emberi tartalommal feledtet-
ve a gégebravúrokat.
A gőgös felületesség mezében, tökéletes egyensúlyba hozva az ere-
detit és annak idézőjeles paródiáját, Lábodi Ádám a régi kaposvár ironizáló stílusát való-
sítja meg csalhatatlan ráérzéssel. Nem lehet gyűlölni, hiszen természetes vágyakozással
hódít, akaratlan okozója a konfliktusnak, na meg ez a kivirágzó szerelem nem is volt azért
annyira rossz... A kiváló alakítás
értékét a két híres ária unortodox atmoszférájú, gyönyö-
rű megszólaltatása is
hatványozza, a végkifejletben igazolva a két mű kreatív házasítását.
A legendás kaposvári időkben, a "megnézés"-en, az emblematikus rendezőtársak ízekre
szedték egymás munkáját, elfogulatlan külső szemmel segítve a végső forma kialakítását.
Ennek a bátor vállalkozásnak is jót tett volna ilyesmi, de így is emlékezetes
nyitódarabja
a Zsámbéki Nyári Színháznak. 2012 |
|
|
|
|
ISTENI SZÍNJÁTÉK JámborJózsef Zsámbéki Színházi Bázis |
|
A mennyország paradicsomi magasságában, a rakéta-hangár tetején Dante: Sütő András
Miklós vázolja fel a szférák szerkezetét. Középen a Nap sugárzik, mely körül a fürge Mer-
kur, a vörös Mars, a fekete Szaturnusz és jóságos szerencsehozó Jupiterként, maga az író-
rendező Jámbor József kering. A bolygókat színészek, a holdakat, aszteroidokat paradi-
csomi paradicsomok személyesítik meg. A nézők leginkább "ülő"-csillagok, csak a magunk-
fajta állatövi kíváncsinak adatik meg az "álló" jelző. Instruktorunk, gyermekkori traumáinak
ecsetelése közben a pokol tornácára kalauzol, velünk tart a Dante-Vergilius költőpáros is.
Az ókori idegenvezető, Szinovál Gyula kommentálja a szenvedő lelkek panoptikumát, az
ajtóban Cháron, Boros Ádám komor tiltásokkal igazítja el a vendégeket.
A kárhozott lelkek kúszva firkálják össze a betonpadlót, reszelt paradicsom tűzesőként zá-
porozik, az égig érő lajtorján
Vanya Tímea üzekedik egyre méretesebb állatokkal, kutyá-
tól, szamáron át a pótolhatatlan elefántig. A harácsolók keksz-pénzeket rágnak, Chiacco
hason csúszva merül a végtelen habzsolásba, a bűnöző pápák ürülékként végzik, a gyilko-
sok térdig gázolnak a lángözönben.
Garaczi: Csodálatos vadállatok, Filó V.: Szobalánynak Londonba, Cserna-Szabó: Vendel
tragédiája, - Jámbor József itt Zsámbékon, évek során számos kortársunk darabját vitte
sikerre, színre hozta Sultz Sándor Medvegy-ét, Német Ákos Devianciá-ját. De rendezett
Hamlet-et és saját fordításában a Vagatomo, Hittorá-t, a híres Misima Jukio-tól. Mindig
a legnagyobb kihívást kereső szenvedélye Dante terzinái előtt sem hátrál meg. Sok bicska
beletörött már a Divina Commediába, megszenvedtünk már néhányat, de úgy látszik, azzal
az akkurátusan forgatott svájci szerszámmal minden sikerül! Díszlet nincs, a jelmez hétköz-
napi, hiányoznak az esztétikus képek: csak a legszegényebb színház avangárd eszközei, a
kifejező ötletek, találékony
megoldások jelenítik meg, szikár stilizációval, a fantasztikus szi-
tuációkat. Tökéletesek az arányok, az időbeli komponáltság, másfél óra se kell és valóban
végigjárjuk a vergiliusi utat, az állandó és folyvást megújuló feszültség áramkörében. Van
tartalom, melyet a százarcú forma megközelíthetővé, érzékletesen átélhetővé tesz. Az egyé-
ni arcélű, eredeti invenciójú rendező évtizedes útkeresése és alkotómunkája ebben a fan-
tasztikus előadásban mennyei csúcsra ér.
Sütő András Miklós ördögi rappelés után, láncfűrész sziszegésével mikrofon nélkül is bizo-
nyít, az égőhajú, mámoros Lilith-től, /Selmeczi Bea/, vinnyogó körtáncban rettegnek a
bűnösök, Júdás a vállára
nehezedő reflektor vakító fényében görnyed. Elkoptatott szerel-
mes verssorok
szavára ájul buja ölelésbe Somody Ildikó Beatriceje, a rendezőtől, tükör-
képeként, hét főbűnnel megbélyegezve, Harsányi Attila veszi át Dante szerepét. Kinn a
szabadban vetkőzi le minden vétkét, megalázva, elgyötörve mássza meg a bűnbánat végte-
len lépcsőjét, megtisztul a tűzben és végül az angyalok ölelő karjába hanyatlik.
A Nap utolsó sugarait küldi, engesztelésül a szférák zenéje szól, a nagyszerű csapat lekupo-
rodik elénk, - kínokat feledve, görcseinktől szabadulva, mosolyogva ünnepeljük őket. 2012 |
|
|
|
|
VÍZKERESZT, avagy elmentek ti a jó ... Mohácsi János KEMK végzős osztály Zsámbéki Bázis |
|
A rekettyésben ábrándos fuvola legatók, a szólamot jeles kaposvári színésznő erősíti, an-
tonionis tollaslabdák röpködnek, Béli Ádám Orsino hercege olyan kedvesen depressziós,
szinte megirigyeljük édes melankóliáját. Mire az Illyr Tenger, a Petörke-tavon át a zsám-
béki hegyre teleportálódik, a gazdasági helyzetre tekintettel dézsányira csökken, ám eb-
ből a csobbanásnyi tengerárból is csak üggyel-bajjal menti ki a magánviszályba keveredő
vízimentő-pár Sebastianót, kinek ikerhúga hasonlóan menekül meg és a későbbi bonyodal-
mak kedvéért rögvest férfiruhát is ölt. Boros Anna már Cesario néven férkőzik a herceg
kegyeibe, de miközben
szerelmi futárjává válik, ő lesz szerelmes gazdájába. A féltékeny
udvaroncok majdnem leleplezik szervi hiányosságait, a grófnő házában pedig élesnyelvű
/etil/alkoholisták fogadják. A dorbézoló kompánia főembere Formán Bálint, aki zeneszer-
zőként és mint a címadó kiszólás, /elmentek ti a jó k...anyátokba.../Tóbiás ura is dereka-
san megüti a hangot, amíg a társaságban kiváló osztályidegen elemek is villognak: az ér-
desnyelvű Kopek Janka és a delírium összes fokozatát elővezető Lakatos Máté.
A mohácsis jelenet-építés időtlenné tágítja a mulatságot, élcek röpködnek szájról-szájra,
lassuló decrescendóval erősítve a poént, minden belefér, a látszólagos rendetlenség szi-
gorú szerkezetet takar. A szófacsarok, asszociációk, agyafúrt gondolati tekervények
most
Mohácsi János és az Együttes/!/ szüleményei, a dramaturgiai ötletesség is az ő érdemük.
A gyászba sápadt Olívia, a csodás Kiskamoni-Szalay Lilla, kinek szépsége "nem kozmetika,
ez anyagában ilyen..."/, a Brezsnyev-temetés filmjének mókuskerekébe révül,
udvarmeste-
re, Malvolio /Váncsa Gábor/, csak sértő Victor Hugo-i "Nyomorultak!"-kal tudja elhárítani
a tolakodó kérőket. Künn, a tágas fenyéren a daliás Mohácsi Norbert eped az inkább női
ruhát öltő Keresztény Tamás után,
míg a bankett bográcsában főzőcskéző Lábodi Ádám
salleros kokikat osztogat hazafias illyrség-tudatból.
Remekül játszik az egész osztály, hiába, ők már négy éve szívják magukba a kaposvári szel-
lem mohácsis mételyét, természetességük, hitelességük, felszabadultságuk a kiváló peda-
gógiai munka eredménye. Jól vizsgáznak az iparművészetisek is, az egynemű gyolcsból ké-
szült ruhák változatosak, ötletesek, a vékony zsineggel rögzített
lábtyűk pedig egyenesen
ruhatárunkba kívánkoznak.
Jelmezt is alig kell cserélni a szerepváltásokhoz,
a karakterek kimunkált átlényegüléssel
élesen válnak el egymástól: Vitányi Juhász István a Bolond sipkáját levetve, a bebódult
Curio után zord Polgárőrként is remekel, Lábodi Ádám a gonoszul megleckéztetett Mal-
volio tragédiáját is érzékeltetni képes, míg bukósisakos Tisztelendőként mennyei urával
próbál egyezkedni. Lovas Rozi pályája az udvari zongoristától, a cserfes Márián át, a bol-
dog nász révébe evező Cesarioig ível, kiforrott magabiztossággal uralja színészi eszközeit:
bizonytalanul téblábol hercegi hegesztett ajándokával a félreértések szövevényében, de
mindvégig éreztetni képes elszánt állhatatosságát. A nagy felismerés jelenetét szuggesz-
tív mimikája, mélyen átélt öröme, csillogó szempárja élteti, katartikus mámorba emelve a
nézői szíveket.
Az egész holdkóros estét veszett izgalomban tartják egy "áldozatait" virággal üldöző, fél-
nótás remete titokzatos felbukkanásai. Ő "a Lény", az illyr fauna nemzeti büszkesége, Cali-
ban decens rokona, akit Porogi Ádám megfoghatatlan bájjal jelenít meg. Inkább sajnál-
juk, hiszen számkivetettségében ugyanazt a másságot képviseli, amelyet a nagyszerű ifjú
színész a homofil kapitány figurájában olyan elegáns fenséggel ábrázol. A különbözés és
a párhuzamosság mesteri sejtetése így avatja a két alakítást a produkció váratlan extre-
mitásává.
Dübögnek a dobok, hullámozva zúg a kórus, fáklyafényben búcsúzik a feledhetetlen elő-
adás, de nem veszítjük szem elől az ifjú titánokat, akik most egyéves színházi gyakorlatra
mennek. Az ántivilágban Pestről kerültek így vidékre, most Kaposvárról jön az erősítés az
igencsak rászoruló kőszínházakba. Boldog lehet mindegyik társulat, mely őket fogadhatja! |
|
|
|
|
AMIT A HEGYEN HALLANI SZFE Horváth Csaba Osztály Zsámbéki Bázis |
|
A tavaszi táncmesterség vizsgán már magasra értékeltük a Némajáték II-t, itt, a nagyra
nőtt godot-i fácska alatt, az este tücsökzenéjében még beckettibb atmoszféra teremtő-
dik. Rejtély marad a Liszt Ferenchez fűződő kapcsolat, viszont vitán felül a hegyen halljuk
a fehér eleganciában pompázó Tüske, Widder Kristóf gordonka-játékát. "Olga Lisztre
vár" jelzi Simányi Zsuzsanna jelenetének címe, jó a koncepció és a rendezés is, a sze-
relmi piruettektől az őrültség káoszába tartó helyzetkép realizálásához azonban kevés a
színészi kapacitás, elfogadható mentség, hogy a darab bemutatását Táborosi Margaréta
hősies beugrása tette lehetővé. A másik Beckett Némajáték-ban helyet cserélt előadó
és rendező: az extrém gesztusvilágú Soós Attila a "külső szem", míg bravúros pantomim-
színészként Hegymegi Máté remekel: gigászi küzdelmet folytat egy pohár vízért, kúszva-
mászva, végül sámlikkal bénított lábakkal vergődik a sziszifuszi hiábavalóságban. Horváth
Csaba "fizikai színházi rendező-koreográfus" tanítványainak sokoldalúságát mi sem bizo-
nyítja jobban, mint hogy az utóbbi ifjú művész a címadó opuszban mint koreográfus felel meg
a Liszt Ferenc-téma kihívásának. A szimfonikus költemény hangjaira
a zeneköltő két énje
csap össze, Pallag Márton kétkedő cinizmussal perlekedik, Widder Kristóf, deklamáció-
ban, mozgásban egyaránt kiemelkedően, mélyen
átélt hozsannával dicsőíti istenét. A ra-
kéta-hangár bejáratát rejtő beton-szurdok atmoszférájában nagyszerűen érvényesülnek
a szövegek és a testbeszéd, a zene és a térbeli alakzatok párhuzamai és ellenpontjai.
Soós Attila, aki már az Ódry Pincében bemutatott darabjában, a Rókák szigeté-ben meg-
mutatta szerzői-rendezői oroszlánkörmeit, Witkacy ihletésére ötrészes abszurddal rukkol
ki, melyet a teljes szereplőgárda maximális odaadással, ellenállhatatlan lendülettel ad elő.
A szebb fiatal férfi: Zsíros Linda, ugyanez nőben: Nagy Norbert, Varga Krisztina, a vak
tyúk, vagy az elképesztően groteszk "kis K., az alvó zseni: Gyöngy Zsuzsa, markánsan raj-
zolt figurákkal realizálja
a kafkai epizódokat.
A kamasz Liszt Ferenchez tér vissza Widder Kristóf munkája, a csodagyerek egyre kiáb-
rándultabban lengeti frakkjának szárnyait
az ünneplő káposztafejek előtt, delejes ujjaival
majdhogynem a hátát vakarja inkább a billentyűk helyett. Horkay Barnabás sugárzó mo-
sollyal ajánlgatja magnóba zárt zenéjét, majd könnyed tánclépésekkel tör ki a komolyko-
dó fellépések ketrecéből.
Jó ürügy a Liszt-év, de a sokoldalú színiegyetemista koreográfusoknak sikerült megmutat-
ni, mennyire jól játszanak a szavak, a gesztusok, a merész elképzelések húrjain.
|
|
|
|
|
CALIGULA HELYTARTÓJA Szikszai Rémusz Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Nagyon zavaróak a román színházi stílusból örökölt, funkciótlan szobor-bálványok, a hely-
tartó tisztjei otrombán lökdösik/!?!/ a zsidó királyt és társait, még egy pornó-domina is
terpeszkedik a szélen. A furcsa felütés után azonban már az első mondatoknál hitelesen
szólal meg
Székely János, olvasva is költőien gyönyörűséges, veretes textusa. A cézári
szobornak a jeruzsálemi Templomban való felállítása ellen tiltakozó Agrippa király, Tamási
Zoltán, a rapid döntésű politikus, Tóth József passzív, illetve hiperaktív ellenállásánál
gyümölcsözőbbnek bizonyul Barakiás főpap gondolkodásra késztető okfejtése. Az ideig-
lenesen Palesztinában táborozó, megszálló szíriai légiók vezére, Petronius diktátori hatá-
rozottságát töprengő filozofálgatás ingatja meg, ám barátja, /Király Attila/ követként a
diktátor sürgető parancsát hozza, egyre megoldhatatlanabb kérdéssé élezve a "muszáj"
és a "lehetetlen" konfliktusát. Lucius és Probus,
a két ifjú szárnysegéd, római karrierről
ábrándozik, melynek érdekében akár a besúgás is szóba jöhet. Huszár Zsolt marcona
patrícius-ivadéka felháborodva utasítja el a kisebbségi, germán származású tiszt nagyívű
ábrándjait a hűség és árulás kiélezett vitájában. Kovács Krisztián-nak már első megszóla-
lása, - "tényleg hamu" - is figyelmet kelt, heves mozgással nyomatékosított monológja pe-
dig áradó erejű, átütően hiteles színészi teljesítmény.
Papp Janó feketében tartott jelmezei, a helytartói köpeny fenségétől, a zsidó előkelősé-
gek biblikus ornátusain át a katonák kommandós öltözékéig, csillagdíszek kombinációival
élve, méregfiolákkal súlyosbítva, tevékenyen járulnak hozzá a karakterek jellemzéséhez.
Szikszai Rémusz rendezése szakítva az eddigi színrevitelek didaktikus pátoszával, a törté-
nelmi drámaiságtól elemelt, kicsit idézőjeles, kicsit ironikus, néha még abszurdba is hajló,
minden tekintetben korszerűbb stílust alakított ki. Az értelmezés pontossága, a tempó
fegyelmezettsége, a következetes térhasználat tette lehetővé, az együttes egységén túl,
a kiemelkedő színészi alakításokat.
A két főszereplő személyében két korszak, két színész-generáció találkozásának örülhe-
tünk. Az alternatív szcéna ősének tekinthető, 70-es évekbeli amatőrszínház-mozgalom ve-
zéralakja, a máig élő Stúdió K alapítója, aki színészként, rendezőként is egyaránt jelentős
/fél/életművet tudhat magáénak: Fodor Tamás nagyformátumú szerepben, hagyományo-
sabb keretek között bizonyítja karakterábrázoló kvalitásait. Szélessávú dinamikai regiszte-
ren játszik, felizzó kitöréstől az elhaló suttogásig, de hangtalan gesztusai, egy bólintás,
egy tétova félrenézés is vizuális fortisszimóként szól. Kérdező hanglejtése, bölcselkedő
rábeszélése egészen elfogadhatóvá teszi ajánlatát: - Nekünk Urunk van birodalom nélkül,
Nektek Birodalmatok egy igaz isten nélkül, tulajdonképpen kiegészülhetnénk egy integ-
ráló államvallás ideológiájában... Nagypál Gábor, aki Arisztophanész Bárka-beli Igazság-ában
Hermész diktátor, a manipulatív demagóg rémképét vetítette elénk, hiteles fokozatosság-
gal változik parancsoló nagyúrból kételyek, ellentmondások hálójában vergődő tragikus
hőssé. Szuggesztív artikuláció, árnyalt mozgás, bravúros arcjáték, - egyenletes szerepfor-
málás, amely groteszk humorral ízesítve sem veszít férfias erejéből. /Évekig küszködöm a
zsidókkal, majdnem megértem már egy mutatós vértanúságra, hát nem meghal a Cézár.../
A különös adottságokkal bíró színész ezzel a munkájával az évad legjobbjai közé emelke-
dik, de elmondhatjuk ezt Szikszai Rémusz rendezéséről is, amely, az egyik legértékesebb
magyar dráma invenciózus színpadra állításával, a Zsámbéki Színházi Bázis 2011-es nyará-
nak hátralevő tíz bemutatóját szenvedélyes várakozásunk fókuszába helyezi. 2011 |
|
|
|
|
A KŐVENDÉG LÉPTEI Kárpáti Pál Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Rövidek leszünk, ez nem ajánlás: nem tetszett. A textusban a Moszkva-Petuski Venyegyikt
Jerofejev-je helyett, hozzá egyáltalán nem kapcsolódó rögtönzések tengtek túl. Minek
akkor egy ilyen zseniális ember mögé bújni? Írjunk inkább eredeti darabot!
Lehet, hogy a szövegkönyv mégis érdekes volt. Nehéz állást foglalni, miután igen keveset
hallottunk a veszettül tomboló zenekartól. Mindig a legtávolabbi pontra menekülünk, de
ebben az esetben ez sem segített. Az elektromos erősítés és különösen a dob-püfölés
teljesen fedte a színészek hangját. Ott van, /volt/ Kaposváron a jó példa: Kovács Márton
zenéje sohasem kerekedett a játék fölé. /Ütőhangszert legfeljebb seprűvel szabad hasz-
nálni, de legegyszerűbb a dobot kiseperni.../
Még így is átjött a három színész nagyszerű játéka, melyet főleg a gesztusok és a hiteles
színészi jelenlét tett megítélhetővé. Egger Géza, Lábodi Ádám és Sipos György bámula-
tos összjátéka igazán nem érdemli meg a hallhatatlanná tevést.
A halhatatlan itt a drága Venyicska, reméljük, hogy a jövő nyáron, a Walpurgis éjben az ő
szövege és szelleme fog uralkodni.
|
|
|
|
|
SZTALKER Jámbor József Zsámbéki Színházi Bázis |
|
Óvatosan lépkedünk árkon-bokron át, Sztalker vezet a Zsámbéki Hegytetőn, betonromok,
autóroncsok között az elvadult tájon. Amíg a csoport néhány tagja elvont témákról érte-
kezik, a panoráma előtt megpihenve, mi inkább a csodás zsámbéki medence megkapó lát-
ványában gyönyörködünk. Utunk bozóton, rakéta-silón, vízen és homokon át
majd útta-
lan utakon vezet tovább, de minden megpróbáltatásért kárpótol az északi irányba nyíló,
végtelen látkép. Jámbor József nagyszerű érzékkel találta meg a tökéletesen adekvát, ab-
szurd színhelyet, a titokzatos és félelmetes Zónát, sajnos, a Sztrugackij-Tarkovszkij giccs-
ről nem mondhatjuk ezt el. A "lila gőz" kocsma-filozófia alkalmatlan drámai szituációk létre-
hozására, noha a három útitárs óriási energiával küzd a méltatlan anyaggal. Halmi Gábor,
Tóth Joczó
és maga a rendező még így is képes valamennyire életet lehelni a figurákba,
de létezésünk örömét inkább a majdnem céltalan bolyongásban
találjuk meg
Pedig: tíz éve sincs, hogy itt kezdődött a Zsámbéki Nyári Színház Bázis-korszaka,
egy há-
borús témakörbe illő szériával, itt láthattuk Tóth Joczó-t
zord katonaként és a már akkor
fenomenális beregszásziakat Vidnyánszky Attila Kioldás-ában...
A vándorlás végén válaszúthoz érünk: a kocsmába megyünk be, avagy az önmagunkkal való
szembenézés helyszínébe lépünk, - bár magunkkal és másokkal főleg vendéglátóipari egysé-
gekben konfrontálódunk, csábító szirénhangokat követve, hazug módon, most a másik le-
hetőség mellett döntöttünk. Helyesen: Szoták Andrea, az asszonyi örök várakozás mono-
lógjával, búcsúzóul az igazi színház varázsával ajándékozott meg.
Dicsérni kell Jámbor József bátorságát és az egész színész-csapat helytállását, ez a külön-
leges helyszín és maga a Zsámbéki Nyári Színház, bizonyára a jövőben is
szédületes alkal-
makat ígér az eredeti utakat kereső, kortárs színházi vállalkozásoknak.
|
|
|
|
|
TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA Baksa Imre Neptun Brigád Zsámbék |
|
Igazi shakespeari Üres Tér: néhány kaput, agorát jelképező műanyag-oszlop, tenyérnyi víz-
tükör palló-járásokkal, képzeletünk mégis könnyedén röpít Ephesus kikötőjébe.
Nádasdy
Ádám kongeniális újrafordítása legalább annyira találékonyan poétikus és vaskosan közna-
pi, mint az eredeti komédia a maga idejében, Baksa Imre rendezése pedig szüntelen pezs-
gésben tartja
a humor lankadatlan buzgárait. Ötlet-zápor, poén-zuhatag, a következetesen
diktált tempó azonban csorbítatlanul megőrzi a cselekmény rafinált szerkezetét. A nagy-
szerű színészcsapat leleményei könnyedén szervülnek a komikum dús szövetébe, a gesztu-
sok ugyanolyan hatásosak, mint a sistergő replikák.
Kettős főszerepét talpraesett karakter-formálással
különbözteti meg Chován Gábor, nagy
segítséget jelentenek számára
Fodor Annamária és Tóth Hajnalka villámgyorsan váltható
öltözékei. A hölgyekkel könnyebb a helyzet, az arab környezetnek hála, két lepedővel se-
percz perc alatt vedlenek át klerikál-kurtizánokká. Szoták Andrea vénlányként is rögvest
felismeri az elcsábíthatóság előnyeit, kár, hogy egy reális Antipholus révén, neki nem jár
happy ending. Szamosi Zsófia hiszteroid Azaléája annyira valószerű, hogy nem csodáljuk
férjét, amiért a csábos Miriam /Cseh Judit/ karjaiba vágyik. Soli Baba, a teljhatalmú ural-
kodó, aki előtt az alattvalók szó szerint felnyalják a padlót, enyveskezű vámtiszt, vagy kéj-
vágyó rendfőnök: Róbert Gábor minden szerepét pregnáns eszközökkel realizálja.
Egy nagy egyéniség szuggesztivitását csodáljuk Molnár Erika méltóságteljes deklamációjá-
ban,
Ficzere Bélá-ban a színészi jelenlét kolosszális karizmáját. Piros bugyellárisát szoron-
gatva, esdeklően fordul némi szponzorációért a közönséghez, persze mi csak hitvány fo-
rintokkal támogathatjuk, a vágyott dinárok helyett...
Kóbor és Efezusi Dromióként egy-
aránt remekel a káprázatos Kövesdi László, legapróbb gesztusa is ül, nem tudjuk, miért,
neki még egy félreeső szava is elementáris hatású, pl.: elég annyit mondania: "Megyek!"-
és dőlünk a kacagástól.
Egy éve sem ismerjük Sütő András Miklós-t, aki félig diákként nagy sikert aratott a "Fém"
főszerepében, szuperszonikus reagálásainak sebessége, lézerpenge hanghordozása most
is
érthető feltűnést kelt. Briliáns nagyjelenet, amikor méla rendőrét váratlanul megszáll-
ja a Gonosz: habzó szájú metamorfózisa
valóban ördögi mestermunka!
Nagy átlagban, elszórt nevetgélésekkel körítve, elegánsan unatkozzuk
végig kőszínházaink
népszerűségre ácsingózó, vicces Shakespeare-jeit. A sok helyről verbuvált, egyszívű Nep-
tun Brigád, Baksa Imre energikus vezetésével megmutatja, hogyan is kell a mának is ért-
hetően szóló, a nevetőizmokat sem kímélő reneszánsz komédiát játszani. Reméljük, nem
kell a jövő nyárig várni, - valahol Pest városában csak láthatjuk majd ezt a pazar előadást.
Egy üres színpad
is elég...
|
|
|
|
|
DEVIANCIA Jámbor József Zsámbéki Nyári Színház |
|
A rakéta-arányokhoz méretezett, 30X4 méteres betonbunker hosszanti falán többszintes,
lépcsőkkel, rézsűkkel összekötött polcrendszer sorjáz, alá-, fölé- és mellérendelt szintjein
játszódik Németh Ákos darabja. A díszlettervező Trón Árpád festményeivel is gazdagítja
a hátteret, a tudatalatti bugyrokból
feltörő képek, az ecsetvonások szélsőséges expresszi-
vitásával már magukban is látványos devianciát képviselnek. Vegetáló kisvállalkozások, elbo-
csátás ötven évesen, fogyatékos lány gyalázása és szexuális megkörnyékezése: napjaink is-
mert jelenségei, melyek tömören szerkesztett, nagyon jól megírt jelenetekben, biztos kéz-
zel egyénített figurák szerepeltetésével realizálódnak. Jámbor József rendező
vibráló vál-
tozatossággal használja ki a kétdimenziós tér extrém lehetőségeit, szüntelen mozgással és
apró gesztusokkal egyaránt találóan jellemzi a szituációkat, szereplőválasztása, színészveze-
tése is telitalálat.
A padláson, önellátásra kender-ültetvényt gondozó kertész-lány, bonyolultságában ellent-
mondásos alakját, kiforrott színészi eszközökkel Szoták Andrea formálja meg. Csúcsjele-
netében ámuló kolleganőjének, táncolva játssza el képzeletbeli diszkó-kalandját, miközben
a valóságban egyre erősebb drogokkal ellensúlyozza magánéleti kudarcait. Anyja többszö-
rösen elvált, keserű csalódásaiban fuldokló kegyszerárus: Berki Szofi az elfojtott gonosz-
ság ikonja, kinek számára nincs kiút, hiszen még a szentképeken is "drága a perspektíva..."
A végén felülkerekedik, hiteles metamorfózissal ábrázolja a váratlan siker kisszerű diadalát.
Tinédzser létére, Hell Krisztina lefegyverző biztonsággal alakítja a fogyatékos Zsanettet,
elváltoztatott hangja, kőmerev arca, szögletes mozgása bámulatos remeklés, egyetlen egy-
szer húzódik piciny mosolyra a szája, mikor idős főnöke közeledik hozzá, - lám, milyen két-
élűek a dolgok: kívülről nézve ez erőszakos csábítás, neki viszont talán az egyetlen öröm.
Somody Ildikó kitűnően játssza a rosszindulatú, felszínesen ármánykodó széplányt, akit ta-
lán csak elítélt apjához
fűz valamilyen csökött érzelem. Liptai Dorottya hajával húzza fel
tánciskolájába az arra tévedőt, Trón Árpád tai-chizó börtönőrként, Krisztus-képként is
emlékezetes.
A dráma nagy része monológokban zajlik, Hajdú Péter is magában beszéli meg munkaerő-
és párválasztási gondjait, Sanyi bácsija finoman kimunkált, cizellált elemekből felépített
alakítás. A rendező jeleníti meg a munkanélkülivé váló kertészt, aki hosszú magánbeszéd
kíséretében, ujjaival formázott babával ajándékozza meg a helyébe lépő autista lányt. Té-
tova, elnyelt szavai, a sértődött
számonkérés, mellyel főnökéhez fordul, a végkifejlet iro-
nikus megoldásában öntudatos elégedettséggé lényegül: lehet fürge üzletkötő a gondos
levendula-ültetőből...
A Zsámbéki Nyári Színházban, Jámbor József immár sokadik magyar dráma ősbemutatóját
rendezte meg, Garaczi László Csodálatos vadállatok-ja, Filó Vera Szobalánynak Londonba
után, ez a kitűnő színmű is meg fogja találni útját más színpadok felé is.
|
|
|
|
|
EGY CARMEN Kárpáti Pál a Kaposvári Színiegyetem növendékei |
|
A bikafej csak dizájn, nem pattog a flamenco, nincsenek csempészek és színes ruhák: a
helyszínnek a neve Sevilla, de az is csak Bár. Kárpáti Pál ragyogó dramaturgiai érzékkel sű-
ríti Villas Pastia kocsmájába a cselekményt, Bizet opera-librettója helyett, inkább Prosper
Mérimée kisregénye alapján.
A Torreádor és Don José hadnagy jó cimborák, a vendéglátó-
ipari alaphangot jazz-combó és kelet-európai import turista-görlök adják meg.
Carmen sem csábító démon, nem is tüzes, nem is cigány: Lovas Rozi alkata eleve komoly-
lyá, energikusan határozottá, legyőzhetetlenül öntörvényűvé teszi. A brutálisan mácsó kö-
zegben, ahol
a férfi jogosnak érzi, hogy ha szeret és akar egy nőt, az ettől már szinte a tu-
lajdona, s mivel a féltékenység
Andalúziában enyhítő körülmény, akár meg is ölheti, - Ő sa-
ját érzéseit követi,
így túl korai előfutára az egyenjogosító feminizmusnak. Temperamentu-
mos femme fatale helyett Lovas Rozi Nóra-i drámaiságú hősnőt formál meg, biztos, hogy
prózában jobb lett volna, de így, néhány nappal a zavaró akusztikai benyomások után, egy
igen szuggesztíven ábrázolt személyiség eleven képét őrizzük emlékezetünkben.
Carmen a mennyekből lép alá és halálában oda száll fel a kocsmaasztal ravataláról, Kárpáti
Pál rendezése kiválóan mozgatja szereplőit a betonsiló minimál-terében. Frappáns szöve-
gekkel is gazdagítja a történetet, elég itt a szenvtelen komika, Rainer-Micsinyei Nóra va-
jákosan beás élesztgetését, vagy a Carmennel leszámoló monológot idézni. Az elhagyott fa-
lusi szerető, Czakó Julianna csalódását árnyaltan kifinomult énekléssel fejezi ki, majd hi-
teles metamorfózissal, bosszúból szédül mindenki karjába. Sipos György Don Joséja az el-
vakult szerelem tüzes ikonja, elementáris hévvel énekel, szélsőségessége ellenére képes
megőrizni szimpátiánkat. Gazdagítja az arcképcsarnokot Porogi Ádám, a valószínűleg kevés-
sé jövedelmező humán-szférából lecsúszott, derűsen alternatív kocsmárosa.
Öblös köszöntésére felkapjuk a fejünket: Molnár Gusztáv-ot harsány antréja egy pillanat
alatt a középpontba helyezi, a torreádor-dalban aztán teljes erejében mutatja meg ellen-
állhatatlan karizmáját. Grandiózus lényének mélységeit az előadás legszebb jelenetében is-
merhetjük meg: kikosarazva, remegő szájjal mered maga elé, miközben remegő kézzel ha-
muzik a lámpaernyőbe, bajnoki könnyei peregnek alá hősi profilján, bánatos bluest düny-
nyög a mikrofonba, a váratlan, ismét őt hívó válaszra pedig hitetlenkedve ugrik fel: "Én?!?
Hát mégis engem...!?!"
Összességében a Kaposvári Egyetem Színészkará-nak utolsó és utolsó előtti éves csapata
ígéretes produkcióval rukkolt ki, tovább növelve a Csehov.zip, a Tom Jones, a Mágnás-
csárdás és a Cseh Tamás-est keltette jó hírét, a szintén végzős színész, Kárpáti Pál pedig,
koncepciózus írói-rendezői munkájával feliratkozott a reményteli fiatal alkotók sorába.
|
|
|
|
|
RUDOLF HESS TÍZPARANCSOLATA Tapasztó Ernő Aradi Kamaraszínház |
|
Ahhoz, hogy remekmívű monodráma szülessen, Író kell, Rendező és Színész. Alina Nelega
fantasztikus beleéléssel képzeli el a náci háborús főbűnös lelkivilágát, a fanatizmus, az ag-
resszió, a hétköznapi paranoia és a szenzitív bizonytalanság alkotta, korántsem őrült sze-
mélyiségképet. Nézőpontjai változatosak, az indítékok újragondolása igen kreatív, ítélke-
zés helyett csupán megmutat, helyenként még valami homályos együttérzés csíráit is felfe-
dezhetjük. Anamaria Pop, megannyi magyar és román mű kétnyelvű, oda-vissza fordítója,
keményen fogalmazott, hihetetlen intenzitású textust ad az előadás alkotóinak kezébe.
A rendező Tapasztó Ernő, gondos elemzőmunkával jelenetezi az örvénylő tudatfolyamot,
mesterien építi fel a hangváltások partitúráját. Klasszikus zongorafutamok, plasztikus fény-
használat tagolja a cselekményt, az utóbbi skálája a rideg cella-világítástól a nő-monológ
goyai
groteszkjéig ível, a csak felülről árnyékoló fény által pedig eizensteni szörnymaszkok
születnek. A ruházat, a kellék a rendező és a színész közös munkáját dicséri: a sokgombos
állig zárt, puritán papi öltözék, a levesesfazék, amely később lavórként funkcionál, a ször-
nyű mementóvá váló, apokaliptikus húsdaráló.
Rudolf Hess, az egyre nyilvánvalóbb vereség előérzetével, átröpült Angliába, úgymond: a
fegyverszünetről, a békéről tárgyalni. Példás következetességgel az angol vezetés szóba
sem állt vele, lecsukták, - magán/?/bravúrja nem mentesítette a nürnbergi perben, élet-
fogytiglant kapott. Bizony nagyobb büntetés ez, mint egy ciánkapszulás öngyilkosság, 45
év magánzárkában, az nem a pokol, az az élve eltemettetés. Lassan felőrlődik a személyi-
ség, bomlik az agy, de a mélyben ugyanazok az elborzasztó indulatok működnek, amelyek
Hitler helyetteseként vezérelték. Harsányi Attila néhány furcsa bevezető gesztustól el-
tekintve, szinte a teljes normalitásból indítja szerepét, amikor utolsó repüléséről beszél
és azt az istenkeresés
transzcendens magasába vizionálja, majdnem együttérzésünket is
sikerül elnyernie. De "Isten halott", a szolgalélek a Vezérben találja meg a minden kérdés-
re egyértelmű választ adó parancsolót, színpadi
létezésében fokról fokra állatiasodik el.
Ahogy csattogó fogakkal zabál, ahogy a nyers húst tépi, ahogy a gyűlölet őrjöngésében
saját karját darálja be csuklóig, az az emberi lélek legembertelenebb mélyrétegeinek ka-
tartikus önboncolása. Sátáni mimika, sistergő kitörések: Harsányi Attila istenkísértő út-
ján a megszállott tömeggyilkos figuráját a latinovitsi Cipolla
démonikus szféráiba emeli. A
játék mesteri stilizálása dermesztő ellenpontja a téboly szélsőségeinek: nálunk az öncson-
kolás minden bizonnyal véres festéközönbe torkollt volna, - mennyivel rettentőbb a vörös
gézbe burkolt végtag...
Az elfojtott kacagás sikolyként tör elő belőlünk a rikoltó fejhan-
gon handabandázó nőellenes monológnál, - (ha mernénk, legszívesebben egyetértenénk),
de egyre inkább kénytelenek vagyunk: saját fasizmusunkkal szembesülni, a köröttünk ké-
szülődővel és a bennünk lappangóval egyaránt.
Darvas Iván: Popriscsin, Várnai Szilárd: Charlotte von Mahlsdorf, Bíró Kriszta: Sárbogárdi
Jolán, Scherer Péter: Klamm tanár úr... A felejthetetlen EgySzálSzínész Remeklések közé,
ráadásul egy frissen alakult színház első produkciójaként, emblematikus felütésként
sorolt
be Harsányi Attila Rudolf Hess-e. Kisvárda, Miskolc és Zsámbék után, mindenképpen lát-
hatóvá kell tenni a budapesti közönség számára is!
2009. |
|
|
|
|
NE KÍMÉLD Hajdu Szabolcs Forte Társulat |
|
A botladozó címet lerövidítettük, de ezzel együtt is sokat nyertünk a zsámbéki bemutatón:
egy játékos szellem jókedvű csapongásait. Nincs mese, nincs konfliktus, testre szabott fi-
gurák éltetik az ötletes szituációkat. Már a látvány is telitalálat: a panel-panelek folytonos
mozgással variálják a teret, - szobát, utcát, pultot vagy gyóntatószéket formázva. A 7 fős
Forte Társulat, éppen nem színen lévő tagjai realizálják a díszletelemek bravúros koreo-
gráfiáját, hogy aztán pillanatokkal később, újra mint játszó személyek kápráztassanak el. A
lazán sorjázó epizódokban jellegzetes alakok tűnnek fel: az esernyő-krinolinjában örömtán-
cot lejtő fiatalasszony, kicsapongást kereső harsonás lány, melák jóember meg kisgonosz
gengszter bajuszban-kalapban és kuplerosné, aki négybetűs előtagú nevében hordja a ka-
lapot.
Hetykén pattog a szöveg, ülnek a poénok, a fura jelenetek groteszk fordulatokban
csúcsosodnak. A kamaszos Sipos Vera "még egy kis időt" kér nyilvánosházi beavatásán, in-
kább méretes hangszerét markolássza, míg végül vissza is menekül a párkapcsolat unalmába,
melyben sok változást aligha remélhet Kádas József bazaltpuhány némaságától. Földeáki
Nóri alakban, jelmezben, mimikai maszkban tökéletesen formálja meg extrém karakterét,
de a heves szócsatákban is jeleskedik. Félidőtájt átkötőzene szól: "Most kéne abbahagyni",
majd' kétszer is végighallgatjuk, kuncogva értékelve a rendező sokadik frappáns ötletét,
végül a templomba követjük a csöndességében hatalmas energiát sugárzó Simkó Katalin-t,
ahol a gyónás kérdezz-felelek játékát Andrássy Máté-val abszolválja. Utóbbi, az F.asszony-
sággal folytatott parázs dialógot követően, harmadik szerepében is remekel: Ray Charles-i
zongorista-pantomimje a virtuóz gesztusok
enciklopédiája. Krisztik Csaba lézersugarakat
imitáló fonalak pókhálóját leküzdve mutatja meg kivételes mozgás-készségét, a kisstílű gyil-
kos alakja után, absztrakt figuráját is páratlan szuggesztióval jelenítve meg. De a rendező-
nek is van még a tarsolyában: az egész társulattal játszatja el a "nagyon-nagyon kis ember"
ősi bohóctréfáját: lassan kiszállingóznak a szereplők, de az utánuk csukódó ajtó még egy-
szer résnyíre nyílik, hogy az a láthatatlan parány is kimehessen...
Az új tagokkal erősödött Forte Társulat ismét bizonyította a korszerű színjátszásban nél-
külözhetetlen sokoldalúságát, Hajdu Szabolcs pedig egy ígéretes elsőfilm, egy remeklés,
egy félzsáner /és egy fiaskó/ után friss reményeket ébresztett: még mindig tobzódva szik-
rázik benne az, ami eredeti színházi és filmes alkotásokhoz szükséges.
|
|
|
|
|
LOVASI ANDRÁS - LACKFI JÁNOS KONCERT Zsámbéki Nyári Színház
|
|
Az átkos emlékeket idéző /Don Giovanni.../ aréna-kráterben, melyben immár nem kell lá-
bainkat lógázva műfajhatárokon egyensúlyoznunk, mivel jótét kezek biztonságos ülőkéket
varázsoltak a merész lejtésű falakra, felnövő gyerekek gyülekeznek gyereklelkű felnőttek
társaságában. Lackfi János versikéi inkább vicces szófacsarások, a megzenésítés viszont
egészen kiváló, Heidl György a gyermekdalok szokásos szolmizációs gyakorlatait magasan
felülírva, invenciózus, jól énekelhető opuszokat komponált, kiválóan hangszerelt és a
kí-
sérő-zenekar oszlopaként is remekel. A nyugati látóhatáron lassan bukik le a Nap, Lovasi
András észrevétlenül közelít saját számai felé, az egyre oldottabb légkörben végre a so-
kat idézett szövegek hangzanak fel. Minden szó a helyén, minden enjambement ül, min-
den frázisnak súlya van, minden fordulat eredetien szellemes. A fájdalmasan ívelő hang
archetipikusan tragikus mélységeket rejt, zuhanunk a varázslatba, semmit sem tudunk,
csak átéljük a létezés sírását és örömét. A Zsámbéki Nyár legemberibb estje, felejthetetlen zárása volt, tündéri nyárvégi ajándék.
|
|
|
|
|
VAGATOMO, HITTORA Jámbor József Zsámbék |
|
A baljós emlékezetű kráter-színpad, /Don Giovanni...brrr!/, lábtartókkal kényelmesebbé
tett nézőtérrel csábít, Misima Jukio sűrű kamaradrámájának viszont nem tesz jót a sza-
badtér. Hitler leszámol potenciális ellenfeleivel, köztük a régi harcostárs Röhmmel, akivel
a kezdeti évek óta testvéri fegyverbarátság köti össze. Jámbor József rendező, aki japán
tudását könnyed kalligráfiákkal igazolja, közvetítő nyelv mellőzésével ültette át a ragyogó-
an felépített drámát, következetesen kialakított szituációkban mozgatja mesterien össze-
hangolt együttesét. A szocialista forradalmat vizionáló ideológus, Georg Strasser szerepé-
ben Berki Szofi villant fel attraktív színeket, a háttérből megfontoltan irányító nagytőke,
a Tokaji Csaba által árnyaltan formált báró Krupp személyében győzedelmeskedik. Az est
első részében felolvasószínházként játszott, szintén Misima-műben rátermett frissességgel,
lányszerepben feltűnő, inkognitóját keményen őrző, csak XXX-el jelölt fiatalember itt vé-
reskezű Himmlerként bukkan fel, míg Trón Árpád, aki ott a ház urának ágyasát játszotta,
most a talicskás munkásosztály emblematikus figurája után, mint Göring marsall tesz pon-
tot a leszámolás végére. Tóth József a lelkes népvezértől, a kancellári elbizonytalanodá-
son át, a ridegen számító politikusig rajzolja meg a legkevésbé sem őrült Führer személyi-
ségének kiteljesedését. Alakítása mentes az ismert sablonoktól, szokatlan aszpektusból vi-
lágítja meg a deviáns karaktert. Finoman árnyalt játékában méltó társa a jellemének behí-
zelgő, jóságot sugárzó, színjátszó oldalát megjelenítő alterego, melyet Szoták Andrea állít
elénk, mosoly mögé rejtett, szuggesztív gonoszsággal. Jámbor József az SA-főnök brutális
naivitásának hiteles ábrázolása mellett, eleven jelenlétével, brechti beszólásaival, de még
gitáron kísért rappelő songgal is bizonyítja sokoldalúságát. Felfedezői munkája révén igen
érdekes darabot ismerhettünk meg, melynek alkotói továbbgondolása később, remélhető-
leg újabb színpadra állításhoz is vezet majd.
|
|
|
|
|
TERECSKE Kovács Dániel Szputnyik |
|
A rakéta-hangár előtere valóban csak terecskének nevezhető, de a műanyag hullámleme-
zekből tákolt díszlet tökéletesen kielégíti a funkcionalitás összes igényét. Kovács Dániel
szcenikai leleményességét még inkább bizonyítja az Inast, az egyetlen normális embert
játszó, őserejű Molnár Gusztáv által bevonszolt utánfutó, amely a lakodalmi dáridó szín-
terét adja. A többi szereplő elég ütődött, az egészséges komikum irányában elrajzolt ex-
trém figura, a rendező azonban képes a tarka forgatagot keményen rajzolt szerkezetbe
terelni. A pergő dialógusokat, a poénoknál, fordulatoknál villanásnyi zenei effektek tagol-
ják, az összetűzések, torzsalkodások, verekedések permanens mozgásban tartják az inten-
zív lendületben viharzó együttest. Pöröl, vitatkozik, ordít és rikácsol itt mindenki, de ez
nem vezet túlzásokhoz, viszont a humor elapadhatatlan forrása. A kőszínházi vendégek,
Takács Nóra Diána és Pető Kata professzionális mércét állítanak, de a szputnyikos csapat
állja a sarat. Szabó Zoltán kamaszos vehemenciával, Jankovics Péter könnyed eleganci-
ával jellemzi figuráját, Téby Zita az ex-velencei fél-úrilány szerepében erőteljes képessé-
geket mutat. Hay Anna szuggesztív jelenlétét groteszkbe hajló játékkal hatványozza, az
előadás legjobbja Orosz Ákos, aki szélsőséges indulatainak hatásos ábrázolását, páratlan
mozgásművészeti bravúrokkal tetézi. Szerelmét egy méretes balhoroggal keni a falhoz, ré-
szegen pedig egy gumibábu esetleges hajladozásaival imbolyog, miközben hangban, mimi-
kában, gesztusokban, messze elkerülve a sablonokat, a mulattató tudatvesztés autentikus
képét rajzolja meg.
Kovács Dániel első, félsikerű bemutatkozása után, átgondolt, koncepciózus rendezésével
igazolta a várakozásokat, a Szputnyik gárdája pedig egy gyümölcsözőbb hangvétel irányába
tett biztató előrelépést. |
|
|
|
|
DALOK A FÖLDRŐL Oleg Zsukovszkij SzFE I. osztály |
|
Már a bemelegítés is tündéri, (meglestük...): fehérruhás boldog lelkek lebegő tánca a ta-
tamin..., amelyet a szabadtéren szalma-padlat vált fel. Könnyed, lassú forgásban, véletlen-
szerűen változatos alakzatokban, hullámzó gesztusok kavarognak. Fiúk-lányok évődnek, ke-
rülgetik kóstolgatják egymást, a hetyke rámenősség, a vidám kacérkodás, majd a ruhasuly-
kolásból kialakuló vizes kergetőzés alakul varázslatos képpé. Kulcsár Viktória énekét kó-
rusok követik, az intonáció egészségesen népies, vibrátómentesen direkt. A Derevó-ból és
a debreceni Halotti pompá-ból ismert Oleg Zsukovszkij egyszerűségében szuggesztív ko-
reográfiát teremt, extrém személyiségével pedig végig a játék mozgatója. Szalmásszekeret
vonszol elő, amely füstölgő mementóvá válik, - tocsog a pocsolyában, végül a szalmamezőn
nagyívű mozgásmonológgal kápráztat el. A harmadéves osztály együttese nagyszerű hangi
és fizikai felkészültségéről tesz tanúságot, átszellemült színpadi létezésüket az improvizatív
együttműködés még tovább fokozza. Rituális menetben, lassúdad vonulnak fejük fölé tar-
tott kőkoloncokkal, Wunderlich József ének- és furulyaszavának kíséretében, majd az egy-
másra találás örvénylő forgatagában, a hetykearcú Mikola Gergő poétikus muzikalitású tán-
cát csodáljuk. A fináléban a Születés elemi misztériumát viharzó energiájú, eleven drámai-
sággal Kosik Anita jeleníti meg, a teljes társulattal egyetemben, transzcendens magassá-
gokba röpítve a különös este élményét.
|
|
|
|
|
VILÁGSZÉP NÁDSZÁLKISASSZONY Baksa Imre Zsámbék - Új Színház |
|
Litvay Nelli avatott kézzel dramatizálta a legkisebb fiú kalandjait, erőteljesek a figurák,
izgalom és humor is van bőven. A jól felépített cselekményt Wittek Béla zenéje tagolja, a
pengetett népdal-motívumok társulnak változatos ütős-effektusokkal. A legapróbb gesztus
is megkapja
akusztikus hangsúlyát, a zenei háttér az egész darabot összefogó szövetté áll
össze. Baksa Imre irányításával az együttes felszabadultan komédiázik, lendületes a tempó,
töretlen a játékkedv, a tenyérnyi térben, szinte jelzések nélkül realizálódik a királyi udvar
éppúgy, mint erdő-mező, avagy a vészjósló mocsár. Vass György - annyi briliáns karaktersze-
rep
után - kamaszkirályfiként bizonyítja természetes hitelességét, gyermeki rácsodálkozása,
kedves hősiessége egyaránt szívmelengető. A sajnálatosan ritkán látható Molnár Erika jó-
ságos dadusa, bölcs erdei tündére a kezdet és a vég két sarkalatos alappontja, kivétele-
lesen szép deklamációja most is feltűnik. Gyakoriak a villámgyors szerepcserék, ebben ta-
lán Ficzere Béla jár az élen, akinek spektruma a királyi atyától a vérszomjas farkasig ível
és aki minden alakváltozáshoz képes a tökéletes belső azonosulás eszközeit megtalálni. A
bőség zavara: - talán mégis a Mocsári Pribék szerelmetes gonoszságát szerettük a legjob-
ban... Kovács Andrea mesés színpompájú, fantáziadús ruhái eleven látványvilágot varázsol-
nak elénk,
a sok pompás jelmezen túl, a zipp-záras nádszálak sem szégyenkezhetnek... Her-
cegi díszben pompázik, majd végóráit élő paripaként látjuk újra: Kövesdi László-t nem az
egyébként kitűnően funkcionáló szőr-bekecs és lapátfogazat teszi valóságossá. Bicebóca
járás, megtört pillantások, nagyszerű mimika, - totális átlényegülés, amely később, újabb
metamorfózissal szilaj táltos-ménné varázsolja. A színpadi szerepekben ritkán látható szí-
nész felejthetetlen csodalova, bízvást az utóbbi évek legjelentősebb állat-emberalakításai
közé tartozik. A zsámbéki előbemutató után, ősszel már az Új Színházban kerül a kis- és
nagy-közönség elé a kitűnő mesejáték, gyermekek és szülők örömére. 2009. |
|
|
|
|
HALOTTI POMPA Vidnyánszky Attila Zsámbék |
|
A zöld kupacból bohókás figura ugrik elő, groteszk ugrabugrálással parodizálja a messiási
madárijesztőt. Oleg Zsukovszkij, a derevó-s gesztus-kincs virtuóz alkalmazásával, később
a keresztrefeszítés felé araszoló Megváltó útjának stációit eleveníti meg, a végén pedig
egyetlen artikulált üvöltéssel teszi feledhetetlenné extrém figuráját. A mindenoldalúság,
a kifejező eszközök teljes arzenáljának magától értetődő használata: a deklamáció, az élő
és a háttér-zene, a több síkban folyó történések, a térbeli mozgás-rendszerek, a karakte-
risztikus ritmusváltások és mindezen egyenrangú momentum fenséges egységbe forrasztá-
sa jellemzi a lenyűgöző produkciót. A Szarvassá vált fiú emlékezetes látomása után még le-
tisztultabb, még inkább a szövegből sarjadzó, még gigantikusabb alkotás született. A ször-
nyű gyilkosság képeit ásító szakadékok balladai sötétsége uralja, a krisztusi passió oratori-
kus magasságokban szárnyal. Három kaszás pengéje suhint, három bőgő teste döndül, sira-
tó vijjog, litánia zeng, a párhuzamos cselekmények ellenpontjait a térbeli mélységélesség
dinamikus vibrálása erősíti. A beregszászi régi gárda helyett Vidnyánszky Attila most a
lendületesen formálódó debreceni társulattal építi fel mennyei katedrálisát. Váratlan fel-
adatát a teljes együttes olyan nagyszerűen oldja meg, mintha évek óta beszélné a rende-
ző színpadi nyelvét, pedig soraiban mindössze hetedfél beregi őslakos található. Edelényi
Vivien bukolikus éneke és kitöréseinek drámaisága termékeny szimbiózisban él Pál István
hegedűjátékával, Kiss Gergely Máté erőteljes hevességgel állítja elénk ifjú hőseit. Csikos
Sándor és Ráckevei Anna megható emberpárja, a szkípei stílben edzett Bicskei István,
az őserejű Varga József, egytől-egyig szilárd oszlopai a grandiózus szerkezetnek. Karnyó-
nébeli kapolcsi beugrásával, Trill Zsolt szerepében /!/ már megvillantotta oroszlánkörmeit
az ifjabbik Vidnyánszky Attila, igen összetett garabonciás diáki alakjában most is fénye-
sen helytállt. Újhelyi Kinga komor felkiáltójelként, hangba-mozgásba sűrítve a tragikum
feszültségét, nőiességének drámai izzásával uralja a szenvedéstörténet misztériumjátékát.
De a színpadi játék organikus szövetében még a népi humor színei is megférnek, Borbély
Szilárd két írásműve bőkezű gazdagsággal ad teret a legváltozatosabb teátralitásnak. Bol-
dogan fogjuk elolvasni, de sorai most már örökké a zsámbéki hangár végtelenbe vesző ké-
peit idézik. A költői szövegtest Vidnyánszky Attila teremtő géniuszának az archimédeszi
pontot nyújtotta, amelyen szilárdan megvetve lábát, titáni erővel mozdította ki helyéről
egész színházi világképünket. 2008. ősz |
|
|
|
|
MEDVE/GY/ Jámbor József Zsámbék |
|
Ellentétben a színházról író hazai recenzensekkel, ritkán szólunk szerzőkről, a színházban a
rendező és a színész munkáját tartjuk elsődlegesnek. Mai, magyar és kitűnő: Sultz Sándor
színművének kivételes bánásmód dukál!
Végre egy darab, amelynek nincs "mondanivaló"-ja,
nem kell "üzenet"-ének megfejtésével bíbelődni, de van ötletes kiindulópontja, rejtélye-
sen bonyolítja a cselekményt, dialógusai frappánsak, humora briliáns és ami bízvást a leg-
fontosabb: karakterei nagyszerű játéklehetőséget nyújtanak. Nem árt egy kis Csehov-isme-
ret, szerencsére az emlékezetes kaposvári és zsámbéki Három nővér-ek után ínyenc élve-
zettel figyeltük a tovább élő figurák lelki bonyodalmait, természetesen a rakétabázis lepuk-
kant épületéből találékonyan kialakított váróteremben. A moszkvai expressz ugyan nem állt
meg, de mi nem vártunk hiába, sziporkázóan lendületes, eredeti ízekkel fűszerezett, pom-
pás előadásban volt részünk. Jámbor József invenciózus fényváltásokon kívül, hangjátéki
elemekkel is tagolja a történéseket, gondosan árnyalja a szereplők változatos érzelmi viszo-
nyait, mozgásukat, gesztusrendszerüket pedig egészen kiválóan építi fel. Csak egy példa: a
tűzzel-vassal eszközölt, brutális sebkezelést hősiesen álló Pavlovics Anton, két karjában
fokozatosan vállig emeli Irinát, míg végül annak szűzi ölébe fúrva arcát, egyszerre éli meg a
a kín szenvedését a vágy szenvedélyével. Nagy László Zsolt markáns férfiassága ugyan ne-
hezíti az ellen-Csehov összetett hitványságának bemutatását, de alkatidegen feladatát így
is derekas helytállással oldja meg. A majd' végig a színen lévő Pallai Mara sokoldalúan fes-
ti meg a hajdani bakfis "húsz év múlva"-képét, hullámzó érzelmeit, ambivalens vágyait érzék-
letesen ábrázolja. Különös erőterében aktivizálódnak a rajongó férfiak, mégsem történik
semmi, hacsak az a vonat be nem fut egyszer... Az erősen nyugdíjas Csebutikin ex-doktort
a hamvasan ifjú Simó Krisztián alakítja, meglepő érettséggel használva ki a fura szituáció
adta fanyar humor lehetőségeit. Játékmódja finom és gyengéd,
kitűnően illeszkedik a kon-
cepció groteszkségéhez. Anton Pavlovics Csehovot maga a rendező, Jámbor József teste-
síti meg, aktív udvarlóból lassan rezonőrré vedelve át, akinek talányos figurájában a /bel/-
politikai alvilág számos alakja képez nyúlós kevercset, beépített besúgótól a japán kémig.
Nincs itt jó és rossz, egy kutya kölyke mind a két Csehov, nincs siker és nincs vereség, a
győztesek viszont mi, a szellemes játékot kitörő örömmel nyugtázó nézők vagyunk.
|
|
|
|
|
DEKAMERON Vidnyánszky Attila Beregszászi Színház Zsámbék |
|
Trill Zsolt kissé ütődött kamaszként ismerkedik a "libák", azaz a tündéri hölgykoszorú bájai-
val, legkisebb moccanása is könyvtárnyi elemzést érdemelne, egyből a reneszánsz életöröm
kacagtatóan pezsgő forgatagába csöppenünk. Hirtelen Orff Carminájának súlyos hangtömb-
jei zuhannak ránk, haláltáncba rémül a színes tömeg: Pestis! A dermesztő közjátékot az úri
népek
vidékre menekülése követi, sorra elevenednek meg a részben ismert történetek. A
mondatokat zenei frázisok kísérik, gesztusnyelv kommentálja, a pantomim, a tánc, a mimika
teljes eszköztára fokozza a komikum áradását. Itt mindenki gyönyörűen artikulál, anélkül,
hogy jottányit is engedne a könnyed természetességből, itt mindenki úgy mozog, mintha
artista, táncos és kaszkadőr lenne egy személyben, a rendkívül összetett színpadi történé-
sek tökéletes szinkronitásban játszódnak. Folyvást új mozzanatokat felfedező, lankadatlan
figyelmünket, ötödször látva is szakadatlan izgalomban tartja a spektákulum briliáns össze-
tettsége. Varga József a kedvenc sólymát sültként, az asszonyát pedig tévedésből felszol-
gáló két jámbor szegényember portréja mellett, több nőszemély ágyában talál bőséges vi-
gaszt. Az elragadóan pipiskedő butuskát, Béres Ildikó-t Gábriel arkangyal képviseletében
buja faunként röpíti az élvezetek mennyországába, "vízen és gyökereken" élő remetéjét
viszont végkimerülésbe hajszolja a sűrű arab éjszakákat idéző Szűcs Nelli kislányosan gát-
lástalan mohósága. Rácz József és Kristán Attila stroboszkóp-lábú kettőse, tucatnyi alak-
változatban, diszkrét be-és kiszólásokkal fűszerezi a cselekményt, melyhez a társulat ép-
pen szabad tagjai lüktetően eleven hátteret biztosítanak. De jut főszerep mindenkinek: a
sugárzó szuggesztivitású Orosz Melinda gyönyörre vágyó bakfisa szerez élveteg perceket,
Vass Magdolna az állhatatos szerelem halált is vállaló tragikumát és a fájdalmas lemondás
katartikus szépségét állítja elénk. Elmosódik a határ a kis- és nagy szerepek és szereplők
között, a nagy egészben mindenki a tehetség és a kiművelt képességek maximumán mun-
kálkodik, így hozva létre az együttjátszás varázsos optimumát. Szűcs Nelli egyetlen mon-
datba fél felvonásnyit sűrít, /"nagyon hideg volt..."/, Tessa figuráját pedig szinte kizárólag
hangtalanul is mindent elmondó arcjátékkal építi fel. Tóth László gyóntatópapként, zené-
re!, valóságos taichi-karate performanszot mutat be a szentté dicsőülő Trill Zsolt gonosz
emberével, akinek ez vagy harmadik szédületes megtestesülése az est folyamán. Hiszen
láttuk őt teherbe ejtett "nagybeteg" bíróként, kinek áldott méhében egy egész kuruzsló-
csapat tűnik el, aztán komor daliaként fennkölt virgonc ficsúrként meg kéjes szerelmi láz-
ban, végül a kacsavadászat nagymonológjában, amelynek betetőzéseként kedves vadász-
kutyáját is eljátszotta. Mit játszotta!...: totális átlényegüléssel ÉLTE az állat- és embervi-
lág boccacció-i példányait ...
Aki kíváncsi, milyen is a korszerű színházi totalitás, amely nem bújik a hamis elvontság csal-
fa ködébe, de népszínház és
csúcs-színház egyszerre, az éltető humor és a sodró lendület
lenyűgöző egysége, az jöjjön el egy kicsit a mindennapok pestiséből az újjászületés derűs
életörömébe! |
|
|
|
|
MUSZTAFA, GYERE HAZA! Simon Balázs Rakétabázis |
|
A Pulcinella közlegényként immár zsámbéki őslakosnak számító Andrea Collavino comme-
dia del' arte stílusba transzponálta Deme László és Simon Balázs szüzséjét, sikerrel örö-
kítette át a játékmód meghatározó elemeit, a társulattal közösen alakultak ki a frappáns
dialógusok és lám, máris egy váratlanul eredeti, újszerű előadás született. Chován Gábor
Ábrahám - Musztafa - Ádám-ként, minden relígióban derekasan állta a sarat, szívesebben
láttuk volna többet álarc nélkül, kisfiús embersége akkor érvényesült igazán. Cseh Judit
áldozati báránya, üldözött Aisája egyaránt meggyőző volt, a terrorista-újonc Sütő András
fergeteges lendülettel komédiázott.
A maszkok jóvoltából kitüntetett szerephez jutott a
a hangbéli megformálás: a szférák géphangján szólt Naszlady Éva ironikus arkangyala, a
gombafejű családi kör bábeli lármában sipítozott, Kálmánchelyi Zoltán, mint pszichobá-
csi, terrorvezér és végül mint konferanszié kápráztatott el bravúros megszólalásaival. Az
együttes könnyed eleganciával, szédületes iramban realizálta az állandó szerepváltásokkal
tűzdelt marathoni ötletzuhatagot, amelyet Simon Balázs rendezése az átgondolt szerke-
zet geometriájában fogott össze. Gergelyi Júlia észbontó vijjogáson túl, énekkel, tánc-
cal, szuggesztív jelenléttel bizonyította szikrázó sokodalúságát. Jól kihasználtatott Liskán
Ferenc csapóajtós színpada, kiváló ötletnek bizonyultak a szereplőket színre lökő, majd
sejtelmesen eltüntető függöny-hasadékok. Ketten is tervezték a hatásosan funkcionáló
ruhákat: Kárpáti Enikő mellett Naszlady Éva, aki egy nyíltszíni átöltöztetéssel, az orrunk
előtt alkotta meg Mohamed jelmezét. Isteni erővel uralta a színpadot a végre újra szín-
padon látható Baksa Imre, aki egy házsártosan Atya-i veszekedés után, -melyben kiderül,
nem bírta végignézni a /nem Néger!/ pápa megválasztását, -úgy kiborul, hogy visszavedlik
őrjöngő Rendező-vé, pompás karakter-epizóddal gazdagítva az amúgy is bőséges kínálatot.
Egészséges vásártéri energiákkal telített, vérpezsdítő mulatság, reméljük, hogy nyári fel-
üdülésként a téli idényben is látható lesz!
|
|
|
|
|
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Vidnyánszky Attila Zsámbék |
|
Ádám, egy személyben az Úr, becsavarta az égőt és lőn világosság, sejtelmesen derengő,
tétován halovány. A visszafogottság, a józan értelmezés, a harsány csúcspontok kerülése
jellemzi az előadást, az agyoncsócsált remekmű végre értelmes olvasatban kerül elénk. A
társulat lendületes földmunkával építi a föltúrt, kupacos teret, még ki sem űzetett, de
máris orczája verejtékével küzd. A színek költőien alulvilágítottak, a zene is halk, soha
nem hallott sorok szólalnak meg, a körbe terített ponyva-szőnyeg és a körkörös futások
az örök ismétlődés motívumát erősítik. A rendezés pontos elképzelések alapján, célrave-
zetően tökéletes szerkezetet
alkotott meg, térben, képben, ritmusban igazolta eredeti
vízióját. Kevesebb idő maradt a szóbeli megjelenítés finomítására, a produkció, remélhe-
tőleg, majdand színpadon nyeri el végső formáját. Egyre erőteljesebben muzsikál a bereg-
szászi gárda, az egymást erősítő összmunkán túl, minden újabb darab rejt izgalmas megle-
petést: most Sőtér István metsző karikírozó képességét figyelhettük meg. Varga József
Ádámját robusztus őserő jellemezte, míg Vass Magdolna Évája töretlen naivitásával, em-
beri hitével tűnt ki. Nemcsak a termetes Ádámot cipeli az űrjelenetben a vállán, de az
egész produkció terhét: ő az inspiráló, ő a mozgató, ő a tagadva újjáteremtő, igazi is-
ten, Lucifer, aki Trill Zsolt megszemélyesítésében igazi hőse az Ember történetének.
A rakétahangár betonbarlangjai komoran visszhangozzák a madáchi sorokat, remélhető-
leg a jövő nyáron is: jó lenne, teljesen kiérlelt formájában, újra álmodni mindannyiunk
közös múltját és jövőjét.
|
|
|
|
|
EVANGÉLIUM Horváth Csaba Fortedanse Zsámbék 2008 |
|
Évekkel ezelőtt, itt a Rakétabázis Hangárján köpködtük a csirizt, Pálffy Tibor testképén kí-
vül sok szépséges vizuális gesztus maradt meg bennünk, de az a Passió csupán vázlatos elő-
képe volt a most bemutatott szenvedéstörténetnek. Kicserélődött az együttes, kiváló tán-
cosok, ragyogó fiatal színészek találkoztak, na meg a Tavasz ébredésének emblematikus
fi-
gurái. Szálinger Balázs jóvoltából hatalmasat erősödött a szöveg, az ismert evangéliumi
textusok apokrif idézetekkel, saját leleményű szituációkkal egészülnek ki. Változatlan grá-
nitalap a zene, recsegő freejazz-sikolyok, pulzáló effektek, csöndbe
dermedt kóruspianisz-
szimók, akkordtömbök fölött sistergő recitativo tagolja a méltóságteljes léptekkel épülő
cselekményt. Horváth Csaba egyre gazdagodó gesztusnyelve minden szereplőt képes meg-
különböztető, egyedi elemekkel jellemezni, az ismétlések monotóniájában erősödő tömeg-
mozgások éppoly hatásosak, mint a szólók és az egymást ellenpontozó szinkron-mozgások.
Az őserejű rendező Horváth Lajos Ottó-ban megtalálta a jézusi IstenApát, aki emberi melegséggel
deklamálja gyönyörűséges kinyilatkoztatásait, legyőzhetetlen szuggesztivitással járva végig
a Via Dolorosát. Emberkarokkal vonszoltatik, emberujjak szegeivel veretik, emberkeresztre
feszíttetik, emberségből született eleven istenként magasztosul örök jelképpé. Árulója te-
szi halhatatlanná, Krisztik Csaba Júdásként a bizonyosságot kereső és aktívan beteljesítő
erő, akinek legkisebb mozdulata is iszonyatos energiával sugározza a Mesterét és önmagát
is feláldozó pozitív intrikus démoni igazát. A koreográfia elviselhetetlen terheket ró a sze-
replőkre, áldozatos teljesítményük lenyűgözően elképesztő, porban lihegnek, izzadságban
úszva lisztben hemperegnek, de az igazi érték mégis a megjelenítés hőfoka, a belsőből ve-
zérelt teljes átlényegülés. Hogy a látszat ellenére, mennyire nem fizikai feladatról van szó,
mi sem bizonyítja jobban, mint Krisztik Csaba izomzata, amely már az első pillanatokban,
jó-
val az akciók megkezdése előtt, a lelki koncentráció gigantikus feszültségétől fűtve, fény-
lő verítékben fürdik... Zarnóczay Gizella elementáris drámaisággal interpretálja az Anya
mitikus alakját, emelkedett és hétköznapi megszólalásai egyaránt megrázóak. Extrém hang-
vételű, zümmögve kísért kantinélájában Földeáki Nóri átszellemült éneke színjátszáson,
test-művészeten túli, eddig ismeretlen kvalitásait villantja fel, Bora Gábor acsargó kutya-
figurája, Dévai Balázs szerelmi- és halál-tusája emlékezetes. Meditatív tanítványi áhítatá-
ból könnyedén vált profán börleszkbe Andrássy Máté, aki porból, sárból emelkedve, ele-
ven keresztként emeli az égre krisztusi terhét: magasztos pillanat, a Fizikai Színház
menny-
bemenetele...
Lehet, hogy lisztes padlat nélkül is ugyanolyan hatásos lenne, bár minket műtőorvosi álarc
óvott, a gesztus-színház
éltető organizmusai alaposan megfertőztek: lázas rajongói lettünk
Horváth Csaba Fortedanse-ának.
|
|
|
|
|
VIHAR Viktor Rizsakov Debreceni Csokonai Színház Zsámbék 2007 |
|
Csupasz a színpad, néhány ajtónyílás, az előtérben víztükör. Bejönnek civilben a szereplők:
"a Vihar-t fogjuk eljátszani..." és perceken belül életre kel a csoda, az Üres Tér fénnyel,
energiával, igazi kortárs színházzal telítődik, a szédületes fiatal rendező-óriás és a nagysze-
rű társulat jóvoltából.
Székeket hoznak be vagy kottatartókat, egyszer egy ülőkádat is,
azért kellékek akadnak: üres bőröndök sokféle funkcióval, fallikusan meredő csáklya, de a
színpad titkos áramköreit Rizsakov zseniális elképzelései izzítják. A legapróbb mozzanatot
is sokoldalúan tárja fel, szóban, mozgásban, játékban, tárgyi és emberi gesztusokkal, követ-
kezetes ökonómiával, pontos elemzéssel, szigorú önfegyelemmel. Ha egy szóval kellene jel-
lemezni alkotását, a magától értetődő Egység lenne a találó meghatározás. A jelmezek is
az ő munkái, rengeteg átöltözés van, de a sápadt seszínek, a fekete-fehér visszafogottság,
a kolorit szűk ámbitusa szinte észrevétlenül jellemzi, árnyalja a szituációkat. A kimunkált
minimalizmus nem zárja ki az annál hatásosabb, váratlan gesztusok alkalmazását, de a
szélsőségek is pontosan helyükön vannak. Nem véletlen, hogy a nagy orosz színházi hagyomány
légkörében felnőtt beregszászi óriások tökéletesen képesek megvalósítani az originális vízi-
ót. A szelíd Tóth László, az alapkarakterétől igen távol eső, szangvinikus akarnok-figurából
hiába szól ki a közönségnek, miszerint "...ma megint túljátszottam...", alakítása a teátrumi
metamorfózis ritka példája. Szűcs Nelli elementárisan gonosz, villanásnyi felbukkanásai a
szerelmi előjáték jelenetében metsző kontrasztját képezik álszent erkölcsösködésének. Fe-
kete lelkét és ruháját a váratlanul kirúzsozott ajkak tüzelő villámfénye leplezi le. Vérbeli
komédiásként lubickol parádés szerepében, sőt, bőrönd-horgászás közben a vízben is Trill
Zsolt, aki a bohóc-maskarában rejtőző kocsma-filozófus gondolati mélységeit is ábrázolni
tudja, csakúgy, mint a tű-cérna nélküli gombfelvarrás misztériumát. A frappáns fürdetési
kép kényes szituációját kiválóan oldja meg Mercs János, a felnőni nem tudás, a gyermeki
kiszolgáltatottság, később az italba oldódó önfeladás szuggesztív megjelenítésével. A sze-
relembe zuhanó Andrássy Máté kicsit finomabb a kelleténél, érzelmeinek hevét tovább
hűti a partner-hiány, egy őszinte elbődülés azért megmutatja titkos tartalékait. Szűcs Kata
viszont, türelmes reagálások fojtott csöndessége után, amelyben rebbenésnyi gesztusok-
kal nagyszerűen érzékelteti az ugrásra készen lapuló aktivitást, a várva várt találkán, társa
vakító fehérizzásában másodpercek alatt válik a vágyban égő nőiesség glóriás angyalává.
A csókos abgang sokáig emlékezetes marad, amiben része van Krisztik Csabá-nak is, aki
egyedülálló mozgás-virtuozitásán túl, amelyet, többek között egy szédületes, jó két méte-
res nyakba-ugrással bizonyít,
most találta meg igazán az emelthangú deklamáció átütő tó-
nusát.
Pompás a koreográfia: keringő a nyakiglábbal, a groteszken buja tangó, az együttes
össztánca, megannyi érzékletes kivetítése a hangulati történésnek. A találékony zenei ef-
fektusok közül is kiemelkedik a fantasztikus gárda kórusa, a monoton zúgásból feltörő frá-
zisok, dallamcsírák hullámzó áradásával. Ez is Viktor Rizsakov műve? Ha igen, ha nem,
az előadás az Ő remeklése, amely Debrecenben és országosan is az új évad meghatározó
eseménye lesz, emlékezetes lecke a hazai színházaknak és rendezőknek...
|
|
|
|
|
LILIOMFI Vidnyánszky Attila Beregszászi I.Gy.Színház Zsámbék |
|
Első fagyhalálunk a beregszásziakkal a Kioldás volt, 7 Celsius fok!, mégis megnéztük másnap
is, akkor már csak 6 fokon, de múlhatatlan emlék a Tóték tornádója, mikor a nagyérdemű
a színházi buszból előkotort jelmezekben próbálta átvészelni a hideghullámot. Most csak öl-
döklő szélvihar dúlt, de a forró hangulatot ebben az esetben sem tudta lehűteni. A rende-
ző Vidnyánszky Attila villámosztó Zeuszként uralja a fergeteges produkciót, tobzódó öt-
let-vihara rálicitál az égiekre, de a szédületes iram ellenére is példásan őrzi a szerkezet
kiegyensúlyozott arányosságát. A szereplőgárda nagyrészt a csodálatos társulat fiatalabb-
jaiból áll, gyakorlatilag végig a színen van mindenki, amikor figurája éppen nem jut szóhoz,
a folyamatosan játszó zenekarban tevékeny. Mert a zene az véges-végig szól, aláfestés vagy
kíséret, finom háttér vagy harsány kórus, népdal, műdal, sanzon, ária: dinamikailag, muzika-
tásban tökéletes, irigyelt példája lehetne az egyenrangú mellérendeltségnek. A végkifej-
letben megjelenő Schwartz apuka, aki jól kiosztja a honi színház korrupt uram-bátyám vol-
tát: Katkó Ferenc elbűvölő klarinét-játékával vezeti az állandóan változó összetételű mu-
zsikus-csapatot. A Béres Ildikó - Gál Natália duó kikapós konyhatündér-vokálja méltán di-
cséri a darabot, hiszen itt "...mindenki énekel...!!!", különösen az alig ismert népdalok sora
kifogyhatatlan humorban és kedvességben. Ferenczi Attila lendületes Gyuri pincére önkí-
vületi rappeléssé fokozza népi dühét, de félelmetesen helytáll a kellékekkel vívott cervan-
tesi párviadalban is. A párhuzamos történések kidolgozottsága talán legfeltűnőbb értéke a
Vidnyánszky-stílusnak, a zenészek keresetlen szavakkal kommentálják a cselekményt, frap-
páns kiszólások hangzanak el a közönség felé, az összes figura folyamatosan él a színpadon.
A Mámiként szédületes mimikával és nádszál-hajlékonysággal sziporkázó Kacsur Andrea és
a pantomim-hős Szellemfi, Sőtér István hosszú percekig ücsörög a rivaldánál, velős szókin-
csük tartománya az egyszavas "kulisszá"-tól csupán "Sztanyiszlavszkij"-ig terjed, jelenlétük
komikus szuggesztivitása mégis permanensen élő. Szabó Imre vaskos egyszerűségű létezés-
sel formálja Kányai fogadóst, tüzes lánykája, Orosz Melinda most is kitűnik sziporkázó für-
geségével és játékának zsigeri virtuozitásával. Az est abszolút hőse Rácz József, aki gyors
átváltozásokban bővelkedő szerepét bájos mozgékonysággal, végtelenül szimpatikusan ala-
kítja. Éneklése magában is esemény, poéntírozása találó és tempós, mozgás-készsége feno-
menális. Cigányprímásként virgázik, álgrófként raccsol, táncol, szteppel, parókát vált, pofa-
zacskót növeszt, neki aztán tényleg minden megy historico-tragédiától a komiko-pastorikóig. Végig érezzük a shakespeare-i szellemet, az aktuális "mondjon le!"-től a hamleti csatta-
nókig. Mert népszínház ez a javából, nagyokat derül a vásári nép, a hasas polgár és a vájt-
szemű színház-függő, ez a drog, ez a mákony mennyei manna a nemesen katartikus humor-
ra vágyó közönségnek, teljesen mindegy, hogy szellős domboldalon, avagy cifra kőszínház-
ban nézzük. Reméljük, a jövőben azért az utóbbiban is lesz részünk, többször is...!!! |
|
|
|
|
MÉDEA Lukács László Kompánia Zsámbék |
|
A színpad alatt röfögő malac-gyerekek, Médea üvöltöző hajléktalan, Kreon, a feledhetetlen
Mercutio: Mózes Zoltán és a hűtlen Iaszón gerenda-tömböket cipel, amelyek, mint minden
tárgy, jelzés és gesztus, a színpadi megjelenítés találó eszközeivé válnak. Minimális a zene,
de a legfontosabb pillanatokban emeli meg a szituációt, a szöveg csak tizedét képezi a da-rabnak, ami egyedien varázslatossá fokozza Lukács László rendezését. Ilyen a jelen és a
jövő színháza, amely a kép, a mozgás, a zene és a színészi játék egyenrangú elemeit ötvözi.
Az egyre erősödő társulat kiválóan valósítja meg a nem mindennapos elképzeléseket, Incze
Vera szélütötten futkos infúziós csöveivel, de keserű arca is felér egy foghúzással, Alföldi
Anna brutális főnéni, Kemény Rozália energikus zsörtölődéssel játssza a részmunkaidős ta-
karítónő-kismamát. Szalay Henrietta káráló tyúkanyóként röpköd, verdeső szárnyai és vég-
telen monológja még a harmatgyenge lengyel változat elejét is izgalmassá tette. A hite-
lesség vonásait a bosszú gyönyörében találta meg Mayer Zita, Debreczeny Márton tétova
figurája végig ellenpontozta a szélsőségeket. Külön tanulmányt és aprólékos elemzést kíván
a halott lánnyal mozgott, forgott, emelt, csúszott jelenete, amely koreográfiai és táncosi
bravúr, azon túl, hogy szuggesztíven fejezi ki a döbbenet, a fájdalom, a tehetetlen beletö-
rődés ezernyi árnyalatát. Az előadás Sark-csillaga Hantos Násfa, Júliája is emlékezetes, de
most beszédben, játékban még többet nyújtott: így a tükörjelenet vijjogó gonoszságában,
A haláltusa és a halott-merevség aktív ábrázolásában. De elég belépő mozgás-szekvenciáit
felidézni: a szépség elbűvölő ereje, az ismétlődő körkörös mozdulatok zeneisége, imponáló
technika, a legmélyebbről fakadó átélés.
A Kompánia belépett a nagy csapatok közé, a KrétaKör és Pintér Béla mellé. A csapóajtós
disznóól-színpad körül jó, ha negyvenen férünk el, de az a fő, hogy ősztől újra láthatjuk
a fantasztikus Médeát a Szkéné-ben !!!
|
|
|
|
|
RÓMEÓ és JÚLIA ukrán-lengyel-román-magyar koprodukció KOMPÁNIA |
|
A RakétaBázis NagyHangár-jának csupasz betonfalai. A színpad tátongó mélységénél csak az
előadás elmélyült gondolatisága nagyobb. Egy deszkalejtő, néhány zenész, köztük a buda-
keszi Kompánia Társulat vezetője, a produkció inspirátora: Lukács László. A tánc, a pan-
tonim, de elsősorban mégis a verbális színészi eszközök jelenítik meg a shakespeare-i tragédi-
át. Több nyelven játszanak az alternatív szcénában jeleskedő társulatok tagjai, azonban az
eredeti gesztusnyelv jóvoltából, felirat és szinkrontolmács nélkül is könnyen követhető a
cselekmény. A Végzet Angyala éteri lebegésű balett-mozgással viszi sorban áldozatait a ha-
lálba, Tybalt népiesen kackiás, Júlia tisztaságát átszellemült komolysága adja, kiváló karak-
ter-kettős a Capulet-házaspár. Neveket sajnos, nem említhetünk, bár legalább a magyar
szereplők azonosságát illene tudni. Lukács László koncepciója, rendezése és az általa ve-
zetett Kompánia, a nyelvi határokat negligáló, Back to Babylon című nemzetközi produk-
ció biztos fundámentumát adja. Egységes, gyönyörű látomás kerekedett a sokszínű gazdag-
ságból, mivel az összes résztvevő magától értetődően bírja és használja a kortárs színház
nyelvét és eszköztárát. A lengyel siratóének, a magyar népdal, az ukrán tánc-dallam magá-
tól értetődően szervül a zenei háttér árnyalt szövetébe.
A Pulcinella közlegény olasz-magyar-román együttműködése után, lám, ismét sikerült a
Zsámbéki Nyári Színház-nak
egyedülálló jelentőségű euro-produkciót létrehozni. De a
nagyszerű Kompániá-t és az invenciózus rendezőt, Lukács László-t, most már gondosan
szemmel tartjuk, szoktak Ők a Szkénében játszani... 2006. augusztus
|
|
|
|
|
VLAD TROICKIJ és a BEREGSZÁSZIAK Hamlet és Lear RakétaBázis |
|
Gyulán képtelenek voltunk a Macbeth-et végignézni, a gyönyörűséges éneklés nem tudta
ellensúlyozni a dilettáns statisztéria üres alakzatait. A Lear király ürügyén készített újabb
"Előszó" elfogadhatóbb, mivel a maszkok elrejtik a kifejezéstelen arcokat, a jelmezek pe-
dig dadaista bravúrral teszik hihetetlenül érdekessé az ukrán népi formákat. Némi ötletes-
ség is felbukkan a karakterizáló gesztusokban, fenséges méltósága van a lassúdad vonulá-
soknak. Az első részben még Lear-t is felismerjük a motorizált hatalmát jelző autógumikról,
kecsesek a presszóslányok, felhőkben száll a kokain. A második, szabadtéri rész már kiürül,
üres sétálgatás vezet a nevetséges gyujtogatásig. Hogy miért muszáj mégis ott maradni?!?
A válasz sejtelmes: DakHa BrakHa... Ez a varázsige három eszelősen éneklő, csodálatos le-
ányt és egy férfi-gurut rejt, csellón, bajánon, hosszú-furulyán kísért dalammokat, melyek-
hez hasonlót még sehol, sohasem hallottunk. Ruhát sulykoló parasztmenyecskék daloltak
ilyen ősi természetességgel, generatív muzikalitással, hogy az angyalok kara bizony elné-
mult szégyenében. A puhán lebegő népdalok afro-cubán gyökerű aláfestést kapnak dobo-
kon, dinamika- és tempó-váltásaik nemcsak követik a cselekményt, de szinte megtestesí-
tik a nemlétező cselekményt, félelmetes szépséggel töltve fel az egyébként brookian tel-
jességgel "üres" színházi teret. Szpartakiád-alakzatokkal illusztrált fantasztikus zene, pá-
ratlan merészség ezzel etetni a nézőt, bár, a lengyel utcaszínházak dagályos ürességére
emlékszünk, van azért létjoga ennek a formának is, amolyan becsali látványpékség, nem
színház, nem katartikus, mégis van benne csipetnyi a poézis álomvilágából.
Pedig...: Vlad Troickij sokkal többre képes !!! Adjatok a keze alá egy energikus színész-
csapatot, kiderül, nagyon is van eredeti elképzelése, mondjuk a Hamletről. A nagyszerű
beregszászi derékhadban rendelkezésére állott az ideális társulat, merészen osztott sze-
repet, néhány jelzéssel megalkotta a dráma közegét, majdnem civilbe öltöztetett, mégis
valós légkört tudott teremteni. Kevés volt az idő, kidolgozatlanul maradnak a nüanszok,
mégis izzik a levegő, tombol a színpad, a kissé hosszadalmas kifejlet ellenére végül is ösz-
szeáll a darab egysége. A második sírásóból dán királyfivá avanzsált Szabó Imre magabiztos
nyúgalommal állítja elénk a tétova töprengésből nekivaduló bosszúállót, kár, hogy a kon-
cepció a vége felé kevesebb lehetőséget ad neki. Sőtér István groteszk komikumát is tö-
retlenül kellett volna végigvezetni, extrémitásában így is felülmúl minden valaha látott
Claudiust. Orosz Melinda Ofélia-ábrázolása a szerelmes gyermek mosolyától, az emésztő
kétségeken át, az értetlenségbe fulladó artikulálatlan üvöltésig ível: alakítása legkisebb rez-
dülésében is tökéletesen kimunkált, minden pillanatában megejtően szuggesztív. Kacsur
Andrea démoni megjelenésével, fekete hajörvényeivel hitelesíti a királynő fagyos erotiká-
ját, a Rosencrantz-ok kis szerepében is kitűnik Katkó Ferenc robusztus szerepformálása.
Vlad Troickij igen eredeti képekben fogalmazza meg Hamlet-vízióját: a Szellem ravatalán
szól fiához, Gertrudis-t Polonius gyakja szorgosan, míg a király virtuális gyönyörét csak fa-
nyar gesztusai jelzik, Hamlet önkínzó táncban löki újra és újra el a döbbent Oféliát. Iga-
zi trouvaille az egérfogó-jelenet a fazékfedők alól ágáló hajkoronákkal, a sírásó-kvartett
ződhagymás breakfast-je pedig a leendő nagy rendezőt sejteti. De a másik nagy zabálás
sem kutya: az idősb Hamlet hulláján vacsorázik az új királyi pár, "gazdálkodás, Horatio," a
halotti tor maradék sültjéből kitelik a nászi lakoma. Nem hálás feladat a DakHa BrakHa
után zenélni, de a beregszásziak amazonjai, Béres Ildikó, Gál Natália, Orosz Ibolya és az
érettebb drámaiságot mutató Vass Magdolna nemcsak kifejező hangszeres hátteret ad,
de énekben, táncban, színészi megjelenítésben is jeleskedik.
Talán az lehetne a jövő reménykeltő lehetősége, ha a beregszászi csodacsapat és a az
egyedülálló DakHa BrakHa állna össze egy utószóra Vlad Toickij keze alatt. Jöjjenek
most már a királydrámák, de Zsámbékon a Vihar semmiképpen !!!
|
|
|
|
|
GYÖNGYÖSI TAMÁS: A bál GNM Kontur Csoport |
|
Moziban úútáltuk, a Vígben nézhetetlen volt, csupa rossz előjel... De ez a darab végül is
egyetlen momentumot vett át a filmből, azt, hogy egy bál néma vendégeit látjuk, akik a
történéseket gesztus-nyelven, a pantomim, a tánc és a mozgásszínház eszközeivel jelení-
tik meg. Az előadást miniatűr epizódok tagolják, amelyek egy-egy táncjelenetbe torkoll-
nak. Érkezés, ismerkedés, rivalizálás, csábítás, kudarc, - felbukkan egy besúgó, sorjáznak
a titokzatosnál titokzatosabb széplányok. Gyöngyösi Tamás mindenkinek tud karaktert,
szituációt, szóló-lehetőséget kitalálni, miközben példás ökonómiával építi fel az egész mű
arányos szerkezetét. A színinövendékek pedig, noha a mozgástanulmányok csak kisebb
hányadát képezik oktatásuknak, nagyon tudnak! és példás odaadással valósítják meg az
invenciózus elképzeléseket, nemcsak táncban, de átélésben, mimikában, színészi játék-
ban is. Az angol keringő lírikusan hullámzik, a rumba pezseg, a foxtrott lüktet. Rendkívül
változatos a koreográfia és még forgásokra, emelésekre is futja. Fokozatosan emelkedik
a pulzusunk, az őrjítő twist-képben már legszívesebben felrohannánk a színpadra, na
nem táncolni, hanem hódolni a fantasztikus lendületnek. A kiváló együttesben is rög-
tön feltűnt a daliás megjelenésű Fehér Ákos, aki fringes hajzuhatagától megfosztva is
könnyed eleganciával hódított. A Hendrix-es jelenetben pedig, amelynek tánc-nyelve
egyébként páratlan csúcsteljesítmény, - mivel ilyen tempóra szinte lehetetlen látványo-
san mozogni!, - jellemábrázoló képességét is fényesen bizonyította. Fergeteges dinami-
kával szikrázott a hetyke Kiss Szilvia, míg a vörösinges tánc-fenomén Kurkó József
máris komoly feladatokra érett virtuóz. Timkó János megkerülhetetlen figurája volt a
produkciónak, több szerepben remekelt az intrikus, a rosszfiú mefisztói alakjában, pen-
ge-szuggesztivitással, fölényes mozgás-tudással formálva meg sokszínű karaktereit.
Nevettünk, mosolyogtunk, elismerően összekacsintottunk, bizony, a boldogságtól ordí-
tani lett volna kedvünk... Aztán feldübörgött Gene Krupa legendás Killer-Dillere, az első
dobszóló a swing aranykorából, Benny Goodman Sing-Sing-je tombolt és a színpadon ki-
tört a kontrollált őrület, az elsöprő erejű hurrikán, a szólók és a csoport-mozgások egy-
re fokozódó viharzása - és akkor, végre, elvesztettük a fejünket és felállva DÜBÖGTÜNK!
a nézőtér lépcsős dobogóján, mert ezt a sokkot élve másképp már nem lehetett kibírni!
Gyöngyösi Tamás, mint kreátor, pedagógus és koreográfus egyaránt nagyot alkotott,
a GNM-növendékek pedig óriási akarattal, elbűvölő tehetséggel vettek részt ebben.
Nem egy vizsgaelőadást láttunk: egy eredeti elképzelés gondosan kimunkált és fantaszti-
kusan prezentált realizálását, olyan produkciót, amely bármilyen közegben hatásosan
megállná a helyét !!! Ajánljuk hát mindenkinek, a vájtszeműektől egészen azokig, akik
még nem tévedtek be a kortárs tánc műhelyeibe, kérdés: egyáltalán hol látható majd
ez a briliáns előadás? Mert minimum a Tavaszi Fesztiválon lenne a helye, meg a Várszín-
házban...
|
|
|
|
|
VENDEL TRAGÉDIÁJA Jámbor József Tóth Joczó |
|
Milyen darab is lehet az, amelyben a Hösss az első felvonásban meghal ?!? De talán normá-
lis mű volt Garaczi Csodálatos Vadállatok-ja, avagy Filó Vera
Szobalánya? Jámbor József
csalhatatlan érzékkel találja meg a
magyar dráma legfrissebb, legmerészebb és szerencsé-
re legértékesebb "vad"-hajtásait és mindig megalkotja találó megjelenítésük extrém formá-
ját. A Zsámbék-London-i busz után most az írói képzelet szédítő hullámvasútján utazunk,
szemünk láttára születik meg Vendel története, aki kínzattatik, gyilkoltatik, temettetik,
hogy végül a sírban se legyen nyugta és kísértetként járja be a zsámbéki RakétaBázist. Ab-
szurd, de a való világ elemeiből merít, alpári humor, amely nem rest kikacsintani a magas
irodalom nagyjaira. A fürdőkád, a kocsma és a koporsó erőterében, a szellemvilág baljós
háttere előtt zajlik Tóth Joczó jutalomjátéka. Nincs az az őrült szituáció, amit ne tudna
hihetetlenül izgalmassá tenni, ezer gesztusból építkezik, nála a lehetetlen is annyira hite-
les, amennyire leghétköznapibb mozdulatát is a poézis transzcendenciája lengi át. Kisstílű,
hitvány,
esendő, szánalmas, de bármit tehet, csak szeretni tudjuk, mert saját kiszolgálta-
tottságunkat ismerjük fel, tévelygéseink, tévedéseink égi tüköre Ő. Egy nagy színész, aki
kisemberi főszerepeiben az emberi nagyságot mutatja fel, éppúgy, ahogy a legkisebb sze-
repet is felejthetetlenül naggyá képes tenni varázslatos játékával. Méltó társra talált a fia-
tal fővárosi írót lendületes eleganciával alakító Vranyecz Artúr személyében, aki a figura
bonyodalmasságát változatos eszközökkel
érzékeltette. Feltűnt Kis Gergely Máté drabális
verőleánya és katatón hülyegyereke, szobalányból kocsmatündérré visszaminősítve is meg-
őrizte szuggesztív báját Szoták Andrea, a sugárzó színészi jelenlét páratlan mintaképe.
Az extrém helyszín
adottságait a rendező kiválóan hasznosította, a tempó adagolása annyi-
ra tökéletes volt, hogy szinte magunktól ugrottunk fel a következő stáció felé igyekezve.
Cserna-Szabó András kísérletét Jámbor "Dzsózi" József rendezése emelte ez egekbe, az
utolsó rész "szellemes"-sége még így is sok volt egy kicsit. De hát ezen a legkönnyebb ja-
vítani egy méretes kihúzó-tollal, mert maga a produkció megér még egy misét, itt, vagy
valamely befogadó intézményben, esetleg "Joczó mennybemenetele" alcímmel..
|
|
|
|
|
MISSION IMPOSSIBLE Hamlet, vagy ahogy SCHILLING ÁRPÁD akarja |
|
Végre jól válogattak a felvételiztetők: a jövőre végző prózai és a párhuzamos zenés-színész
osztály egyaránt rendkívül erős csapat! A Máté Gábor vezette társaság dolgozott most 6
iszonyatosan megterhelő, verítékes héten át Schilling SüSü Árpád-dal, aki állítólag a jövő-
ben sivatagi harcokra specializált amerikai kommandós-egységek kiképzésében is részt vesz
majd. A RakétaBázis főépületének csupasz labirintusában a közönség engedelmesen tolon-
gott a főinkvizítori útmutatások nyomán, taktikus ökölharcot vívva egy-egy jobb pozícióért,
már ha tudta, melyik is az. Sokszor ugyanis elöl-hátul is zajlott a cselekmény, többen is ját-
szották ugyanazt, ráadásul a szerepek percenként cserélődtek. Zsótéros-Mundruczós beü-
tésekkel, mégis, végre valahára az igazi Schilling-gel találkoztunk, aki úgy képes megcsava-
varni egy szituációt, hogy minden ötletesség, eredetiség, trouvaille mellett, végső fokon
mégis maga a Mű szólal meg, ritkán látott intenzitással. A Hamlet esetében, amelyet alapo-
san szétcsócsáltak már, ez igazán óriási fegyvertény. Tanulmányt lehetne írni, míves disz-
szertációt a megjelenítés pazar eszközeiről, az árnyalt antipoénok rejtett hálózatáról, az
Idő és a Tér frappáns kezeléséről. De hagyjuk a bulvár-kritikusoknak az ínycsiklándó részle-
tek bravúros ismertetését, inkább közöljük azt, ami az ő megnyilvánulásaikból mindig hiány-
zik: a tömör értékítéletet! -- Egyedülálló, kiváló produkció, méltó az általunk csak jóhírből
ismert bécsi elődhöz, előre vetíti a háromszemélyes Krétakör-Hamlet ígéretét, noha a há-
rom előadás bizonyára gyökeresen különböző lesz. A színésztanoncokkal ugyanúgy sikerült
megjeleníteni egy korszerű, jelenlétre, gesztusra, belső munkára építő stílust, mint a nem-
zetközi Phaidra-teammel. Ez egyben a nagyszerű együttes felsőfokú dicséretét is jelenti !!!
Miután mindenki volt minden, a tökéletesen logikus, csak az emlékezet számára követhe-
tetlen metamorfózisok taglalása helyett hadd ejtsünk szót "csak" az játszó személyekről.
Ubrankovics Júlia a szuggesztív erő, Lass Beáta a rebbenő érzékenység, Pálmai Anna a tö-
mör felkiáltójel! Ez a triumvirátus is képes lenne egy Hamletre !!! Kovács Judit Katalin ra-
cionálisan tiszta, Cs. Tóth Simon Ferenc /jaj!/ vitézül kemény, O.Szabó Soma titkos rezdü-
léseket képes sejtetni, Zrínyi Gál Vince a hősi Hamlet robusztus szelleme. /Ne haragud-
jon meg senki, ha elvesztünk a pompás elő-, utó- és bece-nevek tudjuk szükséges!, de for-
télyosan bonyolult dzsungelében.../ Egy nevet azonban bízvást megjegyeztünk már a frene-
tikus Baal és a mozgalmas Vőlegény idején: Ötvös András Királytól a Sirásóig remekelt, ne-
ki aztán édesmindegy, comico-tragico avagy pastorico..., Ophéliája éppen olyan hiteles,
mint settenkedő intrikusa a majonéz-injekcióval. De ne felejtsük Horváth Sándor osrick-i
grimaszát sem...! Polgár Péter-t a nézők között találtuk, rossz ötlet!... hiányoltuk.
Csak az a baj..., hogy alig láthatták, őszi folytatás is lehetetlen, hacsak a Főiskola felújí-
tása el nem kezdődik váratlanul és a kafkai monstrum helsingőri várrá nemesül... De azért
bízzunk Zsámbék buja televényében, hátha jövőre újra virágozhat itt az ifjú tálentumok
színes csokora!
|
|
|
|
|
Zsámbéki Nyári Színház 2005. Régi RakétaBázis |
|
Jól kezdődött ez az idei Zsámbéki Nyári Színház: Jámbor József "Dzsózy" két kortárs len-
gyel egyfelvonásossal indított a Régi RakétaBázison, az isteni Szoták Andrea és a tünemé-
nyes Tóth Joczó nagyon nagyot alakított Bizio pompás darabjában. A helyszín pedig egy-
szerűen félelmetes !!!
Sopsits Árpád ejtette Stációk című opuszát, így teljesen Horváth Csaba karmai közé ke-
rült. Táncz-mozgás-játék lett belőle, alkalmatlan társulattal, amelynek tagjai legfeljebb
túlsúlyukkal tűnnek ki. A színészek vergődnek, szerep híján, egyedül Pálffy Tibor érde-
mel említést artisztikus fizikuma okán. Térdig lisztben gázol a csapat, de az egészből
csak valami csirizes katyvasz kerekedik.
Zsótér szolnoki rendezése, Scribe: Adrienne-je, Börcsök Enikő POSZT-nagydíjas címsze-
replésével plusssz: színész-meglepetések: az újra felfedezett Balogh Erika és a friss re-
ménység: Makranczi Zalán !!! A MűvHáz szűkösebb terében is újra nagyot szólt a régi
Zsótér-ra emlékeztető, végre nem széken kucorgós rendezés.
Sickratman a színen, Mozart Don Giovanni-ja rap-ben, Simon Balázs nem tud nyugton ma-
radni!, nagy botrány volt és föl/d/indulás, de sajnos szakmai: hibás koncepció, alkalmat-
lan főszereplők, rossz zenélés. Egyedül az igazán nem színész-óriás Viola Gábor jelentett
üde kivételelt kiváló éneklésével, na meg Nyári Zoltán játékban, muzikalitásban egyaránt
nagyszerű, fanyar Ottaviója. Kár volt ennyi energiát és lehetőséget elpazarolni, a veszé-
lyekre, a dolog lehetetlenségére már tavasszal, az indulás előtt figyelmeztettünk !!!
De hogy a hagyományok se sérüljenek, a tavalyelőtti Csehov: Három Nővér, a beregszászi-
ak ifjú gárdájával, Vidnyánszky grandiózus rendezésében, most is a nyár legerősebb, ka-
tartikus élményt adó előadásának bizonyult.
Egy pompás kamara-bemutató, egy revelatív vendégjáték és egy régebben színre hozott, de
még igen nagy jövő előtt álló, fantasztikus beregszászi Csehov: jó mérlege ez az idei nyáron
a Zsámbéki Színház-nak, az immár védett műemléki státusba dicsőült Régi RakétaBázis-on.
|
|
|
|
|
HÁROM NŐVÉR Vidnyánszky Attila 2005.aug.20. |
|
A Dáma francziául selypeg, oldalán délceg, tubázó! kadét, akivel elsétál a völgyre nyíló, tá-
gas lejtőn, a távoli színpadig, melyet gyengéd szellőben fodrozódó bíbor-függöny keretez.
Ez csak a háttér, mert a játék előttünk, a sudár fácskák kertjében zajlik, sóvárgó csevegés-
sel, vendégváró uzsonnával. A tücskök kozmikus sistergésébe monoton dünnyögött orosz
szöveg suttog, alkonyodik, nyárvége van, lányok ruhája lebben körbe-körbe: a csehovi han-
gulat már az első percekben megszületik.
A beregszászi társulat fiatalabbjai kapnak teret, legendás szerepekhez mérhetik magukat.
Az utánpótlás-csapat fényesen vizsgázik, persze, az tűnik ki igazán, aki alkatilag is közel áll
a teremtendő figurához. Kacsur András, kamaszos lénye ellenére, mókásan ütős tudálékos
tanárocska. Vass Magdolná-hoz nem illik a hevesen sistergő Irina, de nagyszerű játékával
legyőzi ezt az ellentmondást, mély átélése, konok egyénisége tragikus vénákat sejtet. Tur-
genyevi alkat a fájdalmasan szentimentális Orosz Ibolya, pianisszimó létezése a szívszorító
katarzis fenséges pillanatait hívja elő.
Oleg Sztacsuk ősereje szétfeszítette szerepének korlátait, önkéntelenül is főszereplővé
avanzsált. Csak azt nehéz elképzelni, hogy egy ilyen telivér embernek hogyan lehetett /a
darabban!/ ellenállni... Szűcs Nelli szerelmes lányként példás önfegyelemmel fogta vissza
magát, hogy aztán fokról-fokra, ahogy a családban is átveszi a vezetést: leuralja az életet,
a színpadot és a nézőteret. A cseles kapzsiság, az elszánt törtetés, a zsigeri gonoszság mé-
gis oly szeretni való, ellenállhatatlan Natasáját állította elénk, amely újabb ragyogó szín
sugárzó tehetségének bámulatos spektrumában.
Vidnyánszky Attila íme, látványosan mutatta be társulatépítő pedagógiáját, de rendezői
alkotómunkájának is újabb dimenzióit tárta elénk. A térkezelés, a körülmények adta lát-
vány lehetőségeinek természetes kihasználása, a mozgások ritmusa és intenzitása sajátos
erőtérbe helyezi az ismert cselekményt. Mása férje, majd a lihegő Natasa tűnik fel a mély-
ből emelkedő úton, ahol később a Dadus poroszkál, az urak mulatságra készülődnek, egy-
szer meg Andrej röpteti, szilajon kiáltozva, álmai sárkányát. A távoli fél-színpadon a gáláns
kettős alkot élőképet, táncol, pózol, énekel, itt nézhetjük végig a halálos párbajt és ez a
függöny gyullad lángra, eszméletlen zenei közegben, gyilkos zörej-háttérrel az első drámai
konfliktus csúcspontján. Sokkoló bravúr az akár monológot is megszakító, váratlan világvégi
fokozás, olyan, mint Andrej törő-zúzó tombolása, amely aztán a szétvert zongora húrozatá-
nak aleatorikus kavics-zenéjébe oldódik. A búcsújelenet kicsavart pantomimje észvesztő
tangóra vonaglik, mely szűkített formában idézi a Bánk bán gubajdulinás Utolsó Ítélet
tablóját. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy még a huszadikai tűzijáték távoli petárdadurro-
gása is a színpadot életre-halálra uraló Vidnyánszky Attila intése nyomán szólalt meg...
Két év telt el a zsámbéki bemutató óta, de most még elevenebben élt az előadás, további
folytatásra biztatva. Reméljük, egyszer majd kőszínházban is láthatóvá válik a Három nővér,
amely nem ez a darab lesz, de minden bizonnyal tovább élteti a zsámbéki produkció felejt-
hetetlen értékeit. |
|
|
|
|
BIZIO: ÉLET - HALÁL Jámbor József 2005.júl.10. |
|
A komor rakétasiló bozótos tetején betonhenger félkaréja: ebben a szobányi térben
játszódik a máris neves fiatal lengyel szerző darabja. Apa, Anya, Fiú dermedt háromszö-
gében feszül a családi konfliktusok kusza hálója. Szinte végig telefon-monológokat hal-
lunk, ketten legfeljebb szexet imitálnak és csak a végkifejletben ütköznek meg hárman.
Jámbor József "Dzsózy" mesterien bontja ki
a figurák rejtett dimenzióit, minden jele-
nethez talál mozgási és térbeli szituációt, megjelenítései arányosan ötletesek, fokról-
fokra építi fel a betokosodott kudarcosság fojtó légkörét. Török világzene és változa-
tos világítási effektusok tagolják a nagyszerű ritmusú előadást.
A három színész szinte mono-drámákat játszik, a nem mindennapi feladatot fényesen
oldva meg. Tokaji Csaba markáns egyszerűséggel, de máris kifinomult eszközökkel állít-
ja elénk a Fiút. Az ezerarcú Tóth Joczó tragikomikus Apája érzékeny hangváltásaival,
mimikájának végtelen gazdagságával, annyi tüneményes epizód-szerep után, a Csodála-
latos vadállatok-belihez hasonló, színészi nagyságrendjéhez méltó, nagyformátumú ala-
kítás. A betonfal repedését egy facsemete tágítja immár jó tíz éve, mára a színpad-
kép jelképes elemeként lombosodik, az Élet győzhetetlen erejét jelképezve. Ágai kö-
zött, a magasban játssza csúcsjelenetét a színész, akinek különös egyénisége hasonló
módon tört ki kőszínházaink beton-szürkéjéből.
Szoták Andrea is Zsámbékon bizonyít
mindig a legtöbbet, idén duplázva, mert a komáromiak mesejátékában is káprázatosan
boszorkánykodott. A nimfomán Anya kisszerű kitörési vágyait, beszorítottságának kilá-
tástalanságát csodálatos dikcióval eleveníti meg, tragikus színeit pedig mágikus színpa-
di jelenlétének lenyűgöző aurája hitelesíti.
Aki nem látta, jövőre itt biztosan megnézheti még, de igazán megérdemelné a produk-
ció, hogy valahol, /Merlin? Thália?/ a szezonban is látható legyen. |
|
|
|
|
Vlad Mugur: HAMLET Kolozsvári Román Színház 2004. aug.14. |
|
Dermesztően kezdődött: papírról és Óh, kárhozat!: ülve olvasták fel az első jelenetet...
Szerencsénkre, ez talán csak ironikus utalás volt a manapság járványosan terjedő mód-
szerre, elindult egy szinte hagyományos, színészre épített, kevés külsőséget használó,
a román színházkultúra erősségeire alapozott előadás.
Az együttes régimódi szövegfelmondást vegyített grimaszoló teatralitással, viszont azon-
nal kitűnt az egyszerűségében szuggesztív Claudius, még inkább a gyermekarcú Hamlet.
Utóbbi rövidesen tépett punk-maskarában, zöld tarajjal, meszes arccal jelent meg és
töretlen intenzitással, nagy belső erővel, egészen eredeti figurát alkotott. Nem antihős
alkatával, hanem játékának izzó igazságával, sokszínűségével győzött.
A rendező Vlad Mugur összefogott, jó ritmusú előadást formált, megbízhatóan kezelte
a teret és a minimál-díszletet, igazi nagyságot mutatott a Lenni vagy nem lenni, a többi-
ek által felolvasott /!!!/ monológjával és különösen a vívójelenet terített asztal mellett,
ülve, /istenem, megint ÜLVE, de most bejött.../, fejben lejátszott tusájában, ami egé-
szen felemelő finálét jelentett.
Láttunk egy hatalmas színházkultúra betonjára alapozott, repertoáron szereplő, szolidan
korszerű produkciót - egy igazi nagy Hamlettel. /v.ö., azaz vessük össze a mienkkel.../
|
|
|
|
|
Jámbor József: HAMLET 2004. augusztus Zsámbék |
|
Jámbor József-nek nincs társulata, csak többszörös változtatással sikerül összehozni ezt
az alkalmit is. Kevés a próbaidő, műszaki akadályok garmadájával kell hadakozni és még
baleset, háttértragédia is sújtja az alkalmi produkciót. Mégis: igazi színház, különleges
élmény és egy későbbi nagy előadás ígérete születik a RakétaBázison.
Jámbor József, tér-álmodó és kellékvirtuóz, bejátssza a végzetet visszhangzó betonsilók
mélyét és magasát, a lánctalpakhoz szokott padlaton autók cikáznak, a pilléreken PVC-
csövek kúsznak, a falakon fóliadrapériák. Napjaink talmi tükörcserepei, az Idő groteszk
klaviatúrája, csupa mesterséges vacak, a műanyagok szégyenteli örökkévalósága. Félelme-
tes játéktér, grandiózus terep a csatázó szenvedélynek,--- amely képtelen megjelenni. A
Szellem alant jár, a játék is: hol van Hamlet, hol a királyi dán ?!?
Sajnos, Bertók Lajos csak alkatilag, képességeiben hős, valami elnagyolt izgága sietség, a
következetlen szövegmondás, a külsőséges gyorsaság torzóvá rémíti az elképzelést. Érté-
kelhetetlen a királyi pár: a körülmények ismeretében Margittai Ági és Bíró József hősi-
es helytállását
kell dicsérnünk.
De azután belép Polonius: Derzsi János, aki rövid szerepében páratlanul hiteles, Tóth
Jocó Színészkirályként adja az ezerarcú virtuóz SzínészJocót és beindul a cselekmény, a
környezet erővonalai mentén izzik fel a dráma. Az első nagyjelenet a Laertes-Ophélia-Po-
lonius trió búcsúképe, ütések, ölelések, szavak és jótanácsok heves villogása, színészi-
rendezői bravúr ! Begurul Lakner bácsi gyermektruppja, Jéger Janka pedo-dominaként
bravúrosan debütál, Ophélia annyiszor kórtani esetté gyalázott monológját pedig Szoták
Andrea hitelesíti némaságában szuggesztív, szavaiban szédítő tudattalan energiákat moz-
gósító, visszafogottságában döbbenetes erejű játékával. Keresztes Tamás Laertesze már
a királyi számonkérés kamaszos hevességével és a temetői dulakodás szertelen akrobati-
kájával meghódít, a vívójelenet szó szerinti forgatagában aztán mindannyiunkra zúdítja
káprázatos tehetségének vulkánikus kitöréseit.
Jóízűen bumfordi Osrickjával Vásári József biciklizésben, komikumban egyaránt kiváló.
Maday Gábor nemcsak a zárójelenetben áll a darab tengelyében, létezésének súlya, je-
lenlétének ereje, hangjának árnyalt nyúgalma végig a kaotikus létezés ellenpontjává nő.
Reveláció Jéger Zsombor, aki méltán orozza el a Színészkirály rizsáját, olyan pudingot
főz belőle, hogy a nagyérdemű és a társulat egyaránt bámulva élvezi a gyermektehet-
ség gyönyörű csodáját. Még a kiköpött norvég Halmi Gábor is csak ájultan lesi a nor-
vég jambusait
magától értetődően szinkrontolmácsoló színészpalántát.
Itt a Hatos Rakéta Hangárnál igazán korszerű, ötletben és értelmezésben gazdag Hamlet
született. Tér, látvány, tempó, mozgás: nagyszerű rendezői
elképzelés, -- érdemes lenne
hozzá teljes értékű együttest, próbaidőt és persze mindig is esőmentes Jó Időt adni...
Mert Hamletünk győzött a nemzetközi párviadalban, mindennek ellenére, --- de mikor ta-
nulunk már végre valamit is mindebből ?
|
|
|
|
|
PULCINELLA KÖZLEGÉNY, újra !!! 2004. július |
|
Bár a toptipp.hu Best of 2003 listáján a legjobb szabadtéri előadás címét kapta, a máso-
dik nyáron újabb örömöket hozott, feszesebb, tempósabb, még bravúrosabban össze-
hangolt lett a négynyelvű, háromnemzetiségű produkció. Koncentrálódott a játéktér,
kimaradt a felesleges szövegalámondás: nagyszerűen értette így is mindenki, annyira szi-
laj, annyira intenzív volt a játék.
Simon Balázs már a büchneri alapok groteszk vásári játékká alakításával, a soknyelvűség-
gel, a commedia del' arte
beépítésével eredetit alkotott. Sikerrel kovácsolta össze a kü-
lönféle stílusban játszó szereplőket: Claudiu Bleonț izgága Doktora éppoly hatásos volt,
mint Andrea
Collavino finoman redukált Közlegénye, vagy Ioana-Cristina Gajdo szenve-
délyes alakítása. Az olasz színészek végtelen kulturáltságukkal tűntek ki, amelynek semmi-
képpen sem mond ellent Nicola Cavallari
harsány Tamburmajorja. Harmonikával és anél-
kül egyaránt nagyszerű volt Keresztes Tamás, felejthetetlen tragikai mélységek sötétlet-
tek Máhr Ágnes Margójában. És hogy él és hogy énekel Elena Popa, hogyan suhan és
lebeg a szilfidmozgású Fatma Mohamed !!!
Röpül a körhinta és szól Pacsay Attila mindig találó zenéje, mámorosan éljük meg az iz-
galmas közeget, a dráma abszurd felfutását: ez az előadás igazán nemzetközi, mert a meg-
valósítás szintje a legmagasabb nemzetközi szinten is kiváló !!!
Irigyeljük hát a komáromi, veneziai és a perugiai közönséget, ők még láthatják...!
|
|
|
|
|
HOGY VOLT: A 2004-es évad és az új Művészeti Bázis megnyitója: július 3. |
|
Komor rakéta-silók, félelmetes kilövőállványok, fenséges panoráma, pillangók, virágok, feny-
vesek. Ez a Zsámbék feletti hegyhát vadregényes környéke. Itt alapította meg a híres Zsámbéki Nyári Színház-at évtizedek óta vezető Mátyás Irén
- a község /im/potentátjaitól
immár egyre inkább függetlenedni képes - Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis-t.
Mert a jövőben a színházi produkciókon kívül kézműves-programok, gyermekműsorok, kiállí-
tások is lesznek, sőt, egyszer talán még vadaspark is !!!
A sajtótájékoztatóval egybekötött megnyitó gálaműsorában a mindenhol látható-hallható
Dániel Annah klasszikus jazzénekes lép fel, utána pedig a régen hiányolt blues-énekesnő:
Sonia következik, természetesen a Sápadtarcúak-kal...
Aztán indul a busz, a Szobalánnyal és velünk: Londonba !!! --- Ugyanis a nyitóelőadás
Filó Vera: Szobalánynak Londonba című Video-Net Comedy-je, több extrém helyszínen,
melyek között bizony egy londoni busszal utazunk !
|
|
|
|
|
|
|