Harminc éve Tony-díjas siker, nagyrészt az eredeti szereplőkkel felújítva,  Arthur Faria ko-
reográfiájával, a félelmetesen virulens  Fats Waller  opuszok akusztikájában ma még erőtel-
jesebben hat.
Éjszakai lokál,  keménykalapos zongorista, fantasztikus jazz-manek a háttérben és négy esz-
méletlen énekes-táncos színészfenomén... Két jól megtermett matróna, korát felülírva úgy
mozog, játszik és táncol, mintha húszas éveiben járna,  élő a mimikájuk, eleven a közönség
felé sugárzó mosoly-fergeteg,  puhák az ívelt legátók,  a mély regiszterben pedig  a velőkig
ható blues-basszus is megszólal. Majd kétméteres férfiúi pompájában triumfál a jó ötvenes
tenor, úgy mellékesen kivág egy félperces felső Asz-t, könnyed eleganciával hozza a szving
lüktető ritmusát. Csak ámulunk! Sokszor láttunk, hallottunk ilyesmit filmen, képernyőn, de
élőben letaglózó,  mámorító élmény.  Szembesítve az európai és a hazai kínálattal,  be kell
látni, még csak össze sem hasonlítható. Hiába, a tengernyi tehetség és a kiélezett verseny
olyan színvonalat generál, amely szűkös protekció-pátriánkban elképzelhetetlen.
Van egy fiatalka is, a kontraszt kedvéért, karcsú és csipog,  nehogy má' egyoldalúsággal vá-
dolják a castingot.  A sztár azonban férfi és talán negyven sincs, vagy úgy néz ki,  nem res-
teli a szemforgatós néger sztereotípiákat, jó humorral parodizálja klisét,  miközben deleje-
ző szuggesztióval énekel, hullámzó kézmozgással ritmizál, lakkcipői vibrálva pulzálnak. Nincs
két egyforma refrén, térben, zenében mindig újabb variációk következnek.
"Csak" dalok követik egymást, kis átkötő játékokkal, mégis hihetetlenül izgalmas, lenyűgöző-
en életteli az egész. Egyik jobb a másiknál, sokat nem is ismerünk közülük, de örömmel hall-
gatjuk kedvenc örökzöldjeinket:  "Honeysuckle Rose",  "Black and Blue" és a címadó "Ain't
Misbehavin?"...
A  Centrál Színház  csodákat tesz, nemcsak világsikerű darabokkal, musicalekkel gazdagítja
a budapesti színházi palettát, de még egy ennyire egyedülálló koncerttel is megajándékoz-
za a különleges csemegékre áhítozó publikumot.  

A következő   ANNAH  klasszikus jazz-koncert az  Idegennyelvű Napok alkalmából, az OIK,
azaz az  Országos Idegennyelvű Könyvtár épületében lesz, az egésznapos rendezvény záró-
akkordjaként. Csak a zenére összpontosíthatunk  az igazán koncertcertszerű, csöndes-ülő
körülmények jóvoltából. /Ráadásul ingyen!/
Bizony manapság már ki kell tenni ezt a "klasszikus" jelzőt, hiszen a jazz szócska inkább va-
lami nagyon trendi-menő újdonságot jelez. De ezen a koncerten az a régi jó New Orleans-
iNew York vonal szól majd,  ismert és elfelejtett dallamok a 30-as évektől napjainkig. Nem
elvont, érzelmekre ható,  igencsak dallamos,  az előadó sajátos értelmezésében és egyéni
stilusában.
A koncerten mind a három eddigi lemezről hallhatunk  válogatott  számokat,  de az igazi
meglepetés a készülő új albumról való, négy-öt dal lesz ! A közreműködők a hazai jazz él-
vonalát képviselik:        Márkus Tibor /zongora/     Hárs Viktor /bőgő/
                                 Szalóky Béla /kornet, szárnykürt/      

      V.ker. Molnár-u. 11.   /az Erzsébet-hídi végén/            szept.26. hétfő  20.00-kor  
 

A  Sex Mob /USA/ a modern jazz egyik kiváló együttese, 2003-ban a  Downbeat az "év
akusztikus zenekarának" választotta, teljes joggal. Amit  Steven Bernstein slide trombi-
tán művelt, az páratlanul szellemes, autenikus, lenyűgöző. Lírai merengések a fújhatat-
lan piannissimók életveszélyes mezsgyéjén, humoros pöfögések, cuppogások, mámoros
glissandók,  amelyeket a különleges hangszer, ez a minipozaun tesz lehetővé és eszmé-
letlen fokozások, drámai kitörések: mindez a zseniális muzikalitás, a csalhatatlan forma-
érzék játékos kontrolljával.  Méltó társa  volt a dobos  Kenny Wollesen,  aki  attraktív
technikáját az együttjátszás legmagasabb szintjén csillogtatta,  soultól a keringő-para-
frázisig, free-rocktól a jazztradiciókig.
Méltatlan volt a csodálatos produkcióhoz az a banzáj a végén, amikor a rendezők kéré-
sére  /a minősíthetetlenül szaHAR Grencsónál egyetlen elfogadható:/ DJ Mango is be-
szállt, szánalmasan és megalázóan,  rááádááásul még a Trafó  "menedzser"-e is  dobolni
próbált. Olyan igazi suttyó-vidéki, bunkofon gesztus !!!

Július 3-án, szombat 17.00-kor, a zsámbéki Régi Rakétabázison volt a Nyári Színház megnyi-
tója. A sajtótájékoztató után,  a félelmetes katonai építmények komor árnyékában pompás
koncert-műsor várta a látogatókat.  Dániel  Annah  a rég látott  kiváló zongorista: György
Ákos és zenésztársai kíséretével adta elő a klasszikus és a kortárs jazz remekműveit, utána
egy bolgár-macedon folkegyüttes következett,  végül a kismamaság okán átmenetileg eltűnt
Szonja énekelt bluest a Sápadtarcúak-kal.