A 70-es években három felmutatott ujjal kerestek partnert az utcán a 700 grammos vodká-
hoz, 86-ban  Falbiszovics  fotóreálján ketten vannak:  A harmadik már fölösleges. Kritikát
fogalmaz meg  Nazarenko: Reklám és információ című képe, a jellegtelen falragaszon  "Ér-
dekes foglalkozások" derék művelői láthatóak, villamos, autóbusz és trolivezető, ráadásnak
a művész mellképe. Repülőtéri váróterem üvegfalán tükröződő autók, Petrov  hochnaturál
alkotása, de azért festményekkel is találkozhatunk.  Romagyin a tömeget mutatja meg zsú-
folódó arcok hűséges hasonmásával,  A nagy jam session  képén pedig százával vonultatja
fel a híres szólistákat, Satchmo-tól, Billie Holliday-tól Ellington-on át Coltrane-ig.
Hagyományosan festmény  Iltners Tavaszi reggel-e, összehajló fatörzsek barna ölelésében
fűzöld napkorong homálylik.  Filippov négy csúcsára állított négyzetében Rorschach-szerű
szimmetriák, koronás fő jogart fogó kezekkel, karmaiban címert tartó cári sas. A Tritichon
Janklevszkij-től szürkébe szerénykedő Míró-s absztrakt, Baranov  szoborcsoportja Puskin-
nak ajánlva egy egész termet tölt be. A költő állva, a költő keretben, Dantes csakúgy, míg
a bájos feleség estélyiben és aktban, a cárné ülve és büsztként gipszfehéren.
Igazi csemege a grúz  Edzgveradze  kollekciója,  egyetlen reszketeg tusvonallal odatett la-
pok, a gigászi Olló, a Szúnyogoktól megzavart nyúl és a  Gyönyörű arcot csókolgató bol-
dog legyek.
Az ogyesszai   Leidermann  jiddisch.deutsch nyelven,  ám cirill betűkkel írja fel, a magyar
alernatív Trainingspot színtársulat  "Szül-Szeret-Hal" darab-címére hajazó Geboren-Ljuszt-
Gestorben szavakat.
A Vörös Horizont alaposan kifehéredett...

Legjobb   hazai kiállítás:          SOMOGYI  GYŐZŐ                        Ernst  Múzeum 

Legjobb  életműkiállítás:         MEDNYÁNSZKY                         Nemzeti  Galéria

Legszebb térélmény:              SZÜTS  MIKLÓS                        Kiscelli   Múzeum

Legjobb  külföldi  kiállítás:       NIKI de SAINT  PHALLE                Ernst  Múzeum

Legjobb  nemzeti kiállítás:       CHINART                                 Ludwig  Múzeum

Legjobb  irodalmi  kiállítás:      MÁNDY  IVÁN                 Petőfi Irodalmi Múzeum

Legjobb könyvkiállítás:            TÍZ  BAMBUSZ  CSARNOKA      Széchenyi Könyvtár

Legjobb tematikus kiállítás:      AUGUSZTUS  20-i  ÜNNEP         Néprajzi Múzeum

Legnagyobb reveláció:            MONET és... MONET       Szépművészeti  Múzeum

Végigpásztáztuk a termeket,  kiválasztottuk azt a  tucatnyit, amit érdemes, amit  meg kell
nézni: talán nem egészen véletlen, hogy  10  Monet,  egy-egy   Sisley,  Signac és  Manet
akadt fenn a rostán... A többi  néma  érdektelenség.  A grafikai anyagga l való  szembeállí-
tás még hagyján, legalább tagolva van az anyag, de az  ötszörösre történt duzzasztás telje-
sen bárgyú és felesleges. Sienában egy, azaz: 1 darab, egyetlen kép van kiállítva, igaz, az
egy Duccio, előtte két, azaz:  kettő karosszék található, mégis ez  a város legszebb és fél
Itália egyik leghíresebb múzeumi nevezetessége. A fárasztó,lepusztító tömegességnél csak
többet ér az igazi, a ritka érték, a legmagasabb szintű minőség !
Monet-ből aztán megvolt.... Talán csak a roueni székesegyház hiányzott, de  enyhületnek
igazán megfelelt a  Saint Lazare Pályaudvar füstgőzös  vibrálása, vagy a  Parlament  felett
megnyíló  viharos ég ! A manet-i visszafogottságú, szinte  monokróm szélmalom, a jégzajlás
kubusai, a vörösen ringó vitorláshajók és a vörösizzásban dübörgő hegyvidéki alkonyat. A
Dércsípte szénaboglyák sápadt hajnala, mely  bizonyos alkonyati  lila szénaágyak szerelmi
fészke volt... La Grenouillere, a Béka-tó hullámreflexei,  a vízililiomok  tavának  lélekmély
sötétje és a kékeszöld velencei  Gondolák tükröződésének grafikus finomultsága,--hát ez
az a méltán híres szem, mely még a mi  Mednyánszkynknál is többet látott. Mednyánszky-
nál, aki a többieket magasan veri, most igazán könnyen összevethető a két nagyszerű kiál-
lítás !
Megéri a fagyos sort kiállni, de még jobb fél tízre menni, előtte toporogni egy kicsit, vagy
köznapi  délelőttöt avatni  fenséges  ünneppé. A grafikákon átsiklunk,  bár egyetlen pazar
színezésű  Renoir azért akad, a "barátok" feledhetők, de  Monet és...  Monet  soha...

Súlyos közhely: "szeretem az impresszionistákat !" Értékelni biztos kell, de szeretetünket inkább Rippl-Rónai, Csontváry és most végre Mednyánszky felé tájoljuk. Amit itt most látunk, egyszerűen elképesztő ! Hiszen már 1880 körüli természeti képein a világítás, a köd-távlat, a hajnal és az alkony fényjelenségeivel foglalkozott, jócskán meghaladva a franciákat. Talán még Turner-re emlékeztet leginkább, de minden képe egy, a látható színekből, árnyalatokból, derengésből és éles reflexekbol kiinduló autonóm alkotás. Micsoda emberi érzékenység a portrékon: Hallgatag öreg zsidók, eszelős tekintetű, rémült csavargók és katonák /Utazók 1885/, akiket megkínzott roncsokként, mozduló fájdalomként, vagy fagyott tetemként látunk viszont későbbi világháborús képein. De hogy nemcsak az extrémitás miatt lenyűgöző ez a festészet, azt olyan vásznak bizonyítják, mint pl. a Férfi vörös ingben, tollas kalappal. Szerencsére hónapokig látható ez a fantasztikus kiállítás, sok-sok idő és alkalom kell hozzá, hiszen csak a Szürkület a Poprád folyónál előtt percekig álltunk ájult bámulattal. Ez a kép a kiállítás végén látható, mellette a Holdas téli táj /narancsszínben!!!/, a Vágvölgye és a Város peremén, ismét azzal a narancsvörös izzással, --- és ez csak egy pici termecske !                                                   2003  nyár

Fájdalmas szembenézés a nagy semmivel. Ez a bő évtized néhány kedves családi házon és rusztikus hegyi búvóhelyen kívül szinte semmit sem hozott, csupán iszonyatos tévedéseket. Nagyszerű ötlete a kiállításnak, hogy kontrasztként bemutatja az 1930 utáni évtizedet: Molnár Farkas, Kozma Lajos, Hofstatter, Borbíró és még hányan, akik nem szerepelnek !  Az akkori kortárs építészettel egy hullámhosszon lévő gyönyörűségek, amelyeket ma is elfogadnánk kortárs alkotásoknak. Nézzünk csak körül a Szt.István parkban, kukkantsunk be az Átrium moziba, járjuk be a pasaréti Bauhaus-telepet...

Itt nekünk csak elfuserált fantáziák maradnak, bár egyetlen dolog biztató: márvány helyett előretör a tégla, sok ácsolt faszerkezet és terméskő is reményeket kelt. És van egy van...egy  van Egeraat, a maga dőlt üvegfalaival és aszfalt-mécseseivel.

Először talán Rejtő Jenő-t olvastunk, szétröhögtük gimnáziumi éveinket, de ha az Arvisura legendás  Piszkos  Fred előadására gondolunk, eltartott ez tovább is, --- van, akinél mindmáig. Aztán  Mándy  Iván a  Csutak-kal, a pesti mozi és a Teleki-tér költői álomvilága. Szegény  Szép Ernő, verseit méltatlanul keveset olvassuk, prózájából csak az Emberszag-ot, igaz, majdnem összes színműve állandóan látható valahol. De most mindhármukból láthatunk, érezhetünk valamit: ezek a megemlékező tárlatok nagyon szépek és eredetiek.   Néhány versrészlet kommentálásaként Szép Ernő rajzai, a megálmodott áttetsző jegyzetpapírok, elmosódott képek, a margitszigeti búvóhely avarszínű derengésben.   Egy rekonstruált csőmozi részlete, pénztárral, kopott bársony- és recsegő fazsöllyékkel, a büfében pedig Mándy-szelet 50 Frt-okért...Fotók a 40-50-es évekből, megannyi csoda, udvarok, macskaköves utczácskák, kisemberek, kisgyerekek, kiskereskedések. Az utczasarkon, bizony egy Feszület áll, mécsessel, virágokkal !!! S hogy mennyire költő a novellista Mándy: "miért írok?...a sötét kapualjért, ahova az Isten behúzódott."        Végül a rejtői csapszék valahol Oránban, a pultnak döntött matróz, hátában ama késsel...A képregények frivol poénjai, a légiós-ruhák, önvédelmi és támadó-kellékek után egyetlen dermesztő memento:  a  munkaszolgálatos-zubbony és az igazolvány egy szégyenében vöröslő nagy ZS-vel:  Reich Jenő, meghalt 1943.jan.1.Ukrajna, Jevdokino.

Azért jó egy ilyen furcsa meghatározású "karikatúra"-kiállítás,--- idézőjel, mert itt egyszerű-
en jó grafikák, montázsok és kisplasztikák voltak, az ismert Sajdik,  Tettamanti,  Kaján neve-
ken túl, számos alig látott , de annál kiválóbb alkotó felvonultatásával. Örömmel konstatál- tuk, hogy  Varga  Zsófi  milyen kiforrott grafikussá érett, hogy  Bojcsuk  Iván méltón bővíti
a Joyce-illusztrátorok illusztris sorát, hogy  Lipták  György személyében újabb míves rajz-
művészt ismerhettünk meg.  Gyulai  Líviuszt nem kell bemutatni, de ki hitte volna, hogy a
kollírozó  Fenekovács  László  ennyire ütős és fenejó !?!   Szalay  Pál ötlábú lovaiba pedig
egyből  beleszerettünk...

A kínai könyvnyomtatás csodái a 13.századtól... A kalligráfia művészete: végül is itt minden betű egy műalkotás. Ahány kor, annyiféle stílus--- tekercsek és pálmalevélre karcolt írások, kötött és fűzött könyvereklyék. Ez az alapja, többezeréves fundámentoma mai kortárs képzőművészetüknek is./l. CHINART /.

Kabátunkat ne nagyon hagyjuk a ruhatárban, odabenn igen hűvös van, de ha résnyire szűkített szemmel áthatolunk a lépcsőfeljáró márvány-iszonyatán gyönyörűségünk parttalan lészen. És... megtalálhatjuk az   Elephántot Fehérre sikáló szolgákat is, a 14.századból...

Ki ne szeretné magát titkon álmodott szerepben, képzelődött környezetben megörökí-  teni? Gyermeki vágyak: űrhajósként, világsztárként, vagy ellenkezőleg mohatörpécske- ként összehúzódva, esetleg  Nagy Sándor, /mármint SZOT-elnök/ gúnyáját öltve állni az örökkévalóságot ígérő kamera elé. A két invenciózus képgerilla teljesíti a szerencsés kiválasztottak kívánságait, játékosan vidám, ám igen tanulságos és nagyon szép vágy-képek sokaságát állítva elénk.

Budapest legszebb kiállítótere minden bizonnyal a Schmidt-kastély négyemeletnyi kápolnája. Hogy szóltak itt Lois  Viktor zenélő szobor-monstrumai és hogy "szóltak" a csupasz téglafalakon  Országh  Lili archaikus képei !
Most  Szüts  Miklós kápráztat el tompa, szórt ellenfényeivel, melyek egynemű felületté nemesítik a behavazott tájat, az árvízmosta rakpartot vagy a szimplán kanyargó úttestet. Csak szürke és szürke, fehérestől a sötétebben derengőig, furcsa elegye az impresszionisztikus és a tömbökbe dermedt naturális látásmódnak. Ez a nagyon eredeti optika költői látomássá transzformálja a sivár panelházakat, a reménytelen kőbányai utcát,a forgalmi táblákkal gyalázott szegényes tereket. Egy rozzant bódé a senyvedő fácskákkal árnyékolt udvaron, árvízben álló parti tereptárgyak, budaörsi lakótelep vihar utáni csendben--- szinte mindegy, mi is a téma, gyönyörűséggé cseperedik egy nagy művész képzeletében.
És egyszer beoson néhány tétova vörös...- igaz, akkor Párizsban vagyunk.

Gubó legyek népiesen, ha tudtam, hogy ez az egész 20-ai cécó az újkenyérrel, alkotmánnyal, szent bal-jobbal egy kitalált, mesterséges dolog! Éppen az aratósztrájkok vészterhes századfordulóján ötlötték ki és hogy mennyire okosak voltak, az bizonyítja, hogy a mai napig ezzel etetik a népet... Szellemes, látványos /na ja : Rajk László !/, tanulságos! Igen jó, hogy a nagy ünnep előtt láttuk ---hát a mostani jóval ötlettelenebb, sehol egy búvárlány, aki a dunai sellőként nyújtja felénk az új kenyeret...

Egek és földek glóriás királya. A kapolcsi völgy, a Káli-medence, Balaton óh a..., Badacsony és így tovább a mennyei Csodák! Erdély és Magyarhon TÉRKÉPE KÉPBEN, lábához guggol minden bokor --- Neki aztán nem térkép a táj... Szegények, melósok, cigányok, Krisztusok: NÉPÜNK --- az Ő népe.
Ezt a kiállítást naponta kellett volna megnézni, amíg csak lehetett...

Mikor is indult a kínai kommuno-kapitalizmus? -- Mindenesetre ez a bő évtized elég volt ahhoz, hogy művészek egy nagy ugrással felzárkózzanak a kortárs irányokhoz! Mindezt iszonyatosan magas szinten, tízezeréves alapokkal és tudással teszik. Inkább fotonaturális, konceptuális, de minden ízében a jelen nemzetközi áramlataival úszik.
Ritka jó és egyenletes, nincs érdektelen terem, nincs feledhető alkotó.