Legjobb  társulat:   CSAK  EGY  SZÖG     /Mohácsi János/     Kaposvári  Csiky G. Színház

Legjobb rendező:   ZSÓTÉR SÁNDOR       Kaukázusi krétakör         A törpe        Phaedra
                                                         Carol Ann Dufy:   A világ feleségei

Legjobb előadás:    KRÉTAKÖR    A hideg gyermek       Nézőművészeti  Főiskola     SIRÁJ

Legjobb alternatív előadás:         BOLONDOK  ISKOLÁJA                    R.:  Balázs  Zoltán 

Legjobb stúdiószínházi előadás:   GYÉVUSKA                               Pintér  Béla  Társulat

Legjobb  operaelőadás:              AZ ÓRIÁSCSECSEMŐ                      R.:  Kovalik  Balázs

Legjobb határontúli előadás:      ANTIGONÉ                                 R.:  Bocsárdy  László

Legjobb zenés előadás:              VARRJAK VAGY NE VARRJAK ?         R.:  Rába  Roland

Legjobb határontúli társulat:      BEREGSZÁSZI   ILLYÉS  GYULA   SZÍNHÁZ
                                              A szarvassá  változott  fiú            R.:  Vidnyánszky  A.

Legjobb  gyermekelőadás:          RÓZSA  és  IBOLYA      Stúdió K         R.: Fodor  Tamás  

Legjobb mozgásszínház:             VÉRED  ÍZE       Katona    Kamra          R.:  Uray  Péter  

Legjobb szabadtéri előadás:       PULCINELLA     Zsámbéki  Nyár        R.:  Simon  Balázs

Legjobb új magyar darab:          FILÓ  VERA:    Szobalánynak  Londonba 
                                                                   R.:  Jámbor  József       Zsámbéki  Nyár

Legjobb  férfiszínész:                TRILL  ZSOLT  A szarvassá változott fiú, Roberto  Zucco

Legjobb színésznő:                   BÖRCSÖK  ENIKŐ    Kaukázusi krétakör, A világ feleségei

Legjobb egyéni produkció:        BÁN  JÁNOS             Tar Sándor:  Túlélési  gyakorlatok

Legjobb versmondó:                 TÓTH  ANITA        Lesz  vigasz                 Katona  Sufni

Legjobb ezerarcú színész:         HARKÁNYI  ENDRE                         Kaukázusi  krétakör

Legjobb énekes alakítás:           BOTOS  ÉVA     Roberto Zucco  Varrjak vagy ne varrjak?

Legjobb mellékszereplő:           GERLE  ANDREA    Oidipusz   Nyíregyházi M.Zs. Színház

Legígéretesebb pályakezdő:      KURUCZ  PÁL    rendező       Simon  élete         Merlin

Legemlékezetesebb előadás:     A  Krétakör  LEONCE és LÉNÁ-ja  a monostorapáti 
                                 hegyi forrás  tisztásán,  viharos éjszakában, fáklyafénynél...

Legvidámabb szomorú búcsúzás: A  Hazám,Hazám  utolsó előadása a monostorapáti
                                                            cirkusz-sátorban...

Legjobb  zene:                        DARVAS BENCE                    Gyévuska  

Legjobb hangeffektus:              RAJKAI  ZOLTÁN                  Véred  íze

Legjobb díszlet:                       AMBRUS  MÁRIA                  A  törpe 

V E N D É G J Á T É K O K 

Legjobb előadás:              MALYSH         Oskaras  Korsunovas  Színház     / Vilnius/   
                                      írta és rendezte:  Marius  Ivaskevicius

Legjobb rendezés:            EIMUNTAS  NEKROSIUS         Meno  Fortas       Évszakok

Legjobb mozgásszínház:     TEATR  PIEŚŃ  KOZŁA     Krónikák        R.: Grzegorz  Bral

Legjobb  monodráma:       JEVGENYIJ  GRISKOVEC /RU/         Hogyan ettem kutyát?

Legeredetibb produkció:   CIRKUS CIRKÖR  /SW/

Legnagyobb meglepetés:    KÁPRÁZAT ÉS CSODA                  Moszkvai Vízicirkusz

                  A   LEGJOBB  DOLOG  A  VILÁGON:        ENNYI  JÓT  LEÍRNI  !!!

Legjobb  társulat:  A NIBELUNG-LAKÓPARK      Krétakör                    Mundruczó Kornél

Legjobb rendező:   BALÁZS ZOLTÁN             Négerek                     Maladype
                                                                      
Legjobb előadás:     MIZANTRÓP                  Krétakör                     Schilling Árpád

Legjobb határontúli előadás:      TÓTÉK        Vidnyánszky Attila      Beregszászi Színház

Legjobb alternatív előadás:        YVONNE, BURGUNDI HERCEGNŐ       Szív Kamaraszínház
                                                                                                 HORVÁTH KLÁRA
Legjobb stúdiószínházi előadás:   MINDENNAPI KENYERÜNKI         Ódry      Bagó Bertalan

Legjobb  operaelőadás:             JENUFA               Operaház          Vidnyánszky Attila

Legkorszerűbb operaelőadás:     LOHENGRIN          Operaház             Katharina Wagner

Legjobb opera- zene:                SÁRY LÁSZLÓ                                  Négerek     

Legjobb énekes alakítás:           BÁTORI ÉVA               Jenufa
                                             SÜMEGI ESZTER          Lohengrin

Legjobb opera-együttes:           NÉGEREK:        FODOR BEATRIX, SZOLNOKI APOLLÓNIA
                                             BÖRÖCZ LÁSZLÓ, GAVODI ZOLTÁN, HÁMORI SZABOLCS



Legjobb új magyar dráma:          TÉREY JÁNOS:     A NIBELUNG-LAKÓPARK       Krétakör

Legjobb új magyar színmű:         FORGÁCH ANDRÁS:         HALNI JÓ              Stúdió K

Legüdítőbb felújítás:                 BÁBELNA   Tamási Zoltán, Scherer Péter, Tóth Joczó

Legjobb gyermekelőadás:           FODOR TAMÁS és NÉMETH ILONA               Stúdió K   
                                              CSIPKERÓZSIKA     HAMUPIPŐKE           
                                                    


Legjobb bábelőadás:                 HAZUG                Ódry Színpad         Fodor Tamás és
                                                                                                     Németh Ilona
Legjobb vizsgaelőadás:               SZORONGÁS ORFEUM    Ódry                Simon Balázs
                                                                                                    Peer Krisztián
Legjobb "mozgás"-színház:          METRO                Bodó Viktor             Ódry Színpad

Legjobb szabadtéri:                  HAMLET     Jámbor József    Zsámbéki Nyári Színház

Legjobb jelmez:                       GOMBÁR JUDIT           Négerek           Maladype

Legötletesebb díszlet:              SZEGŐ GYÖRGY           Halni jó            Stúdió K

Legjobb színész:                       GYABRONKA JÓZSEF        Kurt Weill: Az Ezüst-tó   
                                              Krétakör:     Paravarieté,  Mizantróp,  Nibelung

Legjobb színésznő:                   SZŰCS NELLI           Tóték             Beregszászi Színház

Legjobb énekes-színész:            SZÉLES LÁSZLÓ       A filléres opera    Örkény I. Színház  

Legjobb karakter-alakítás:          SZABÓ GYŐZŐ          Piszkavas          Örkény I. Színház

Legjobb improvizatőr:               TÓTH JOCZÓ             Pszichoszínház, Hamlet /Zsámbék/
Határtalan határontúli
              meglepetés:              OROSZ MELINDA        Tóték            Beregszászi Színház

Legjobb ffi mellékszereplő:        DÉVAI BALÁZS          Négerek                  Maladype

Legjobb női mellékszereplő:      SZABÓ MARGARÉTA   Világtalanok     Bp. Kamaraszínház

Legígéretesebb pályakezdő:       KERESZTES TAMÁS          Szorongás Orfeum,    Puntilla
                                                                                  Hamlet /Zsámbék/,     Motel

Legjobb versmondó:                 VALLAI PÉTER                Térey: Paulus   Magyar Rádió

Legjobb "felolvasó"-színház:        NÁDASDY ÁDÁM         Kamra             

Legváratlanabb öröm:               ÖRKÉNY ISTVÁN SZÍNHÁZ        Piszkavas, Arab éjszaka

Legizgalmasabb előadások:        BÁCSKAI JULI  PSZICHOSZÍNHÁZA     Merlin, Bp.Kamara

V E N D É G J Á T É K O K 

Legjobb társulat:              GARDZIENICE        Metamorphosis   Włodzimierz Staniewski  
 
Legjobb előadás:              VLAD MUGUR:       HAMLET         Kolozsvári Román Színház

Legjobb zenés színház:      MARIA DE BUENOS AIRES  /Astor Piazzolla - Horacio Ferrer/

Legjobb színész:               SORIN LEOVEANU     Hamlet          Kolozsvári Román Színház

Legjobb mozgás-színház:    DIVINA COMMEDIA                     Adasinsky           Derevo     

Először a  Gyulai Várszínház Kazohinia előadásában láttuk őket, pompásan illeszkedtek az
eredeti rendezői koncepcióba. Ők aztán igazán off-off-ok, még az alternatív szcénán belül
is a legfrissebbek.  Saját darabokat csinálnak, "még van bennünk...", később szándékoznak
majd "rendes" színműveket is játszani. A Szemünk fényei lazán összefűzött jelenet-csokor,
huszonévesek mindennapjai, éles ütközések, kedves cikizés, heves párkapcsolatok.
Bartus Marcell  bizonytalankodó kamasz,  lehet, hogy homofil, lehet, hogy csak gyerekes.
Kőszegi Judit, akire már a  Kiállok érted-ben felfigyeltünk, humorával,  Gulyás Vivien  szi-
laj temperamentumával jeleskedik. Középponti figura  Ivák Bence,  gitározik is, zenét kom-
ponál, a többiekhez hasonlóan jól játszik és jól énekel.
Máris készül a következő opusz, a repertoáron is van néhány, fokozott érdeklődéssel néz-
zük majdand mindegyiket.

Viktor Kravcsenko  gyermekként csodálta apját, aki sztrájkvezérként állt a munkások élén
az 1905-ös forradalom idején. Ő maga is vasgyári munkás lett, onnan emelte ki az Októberi
Forradalom után egy még őszintén lelkes kommunista veterán. Mérnöknek tanul, vezetővé
válik, a proletárlétet felváltja az ötszobás nagypolgári luxus, az állandóan dugig telt fridzsi-
derrel. Az ukrajnai éhínség idején  pártmunkásként rekvirálja el az utolsó szemig a parasz-
tok gabonáit,  látja a csontig soványodott gyerekeket,  de az ideologikus hit elvakulttá te-
szi. Érzékeli a nép, a cári időknél mélyebb nyomorát, a csinovnyikok, káderek féktelen dik-
tatúráját, de munkája, sikeressége mindent feledtet.
Kravcsenko 807 oldalas önéletírásából  Balázs Zoltán a legjellemzőbb részleteket választot-
ta ki,  heves szenvedéllyel vágja arcunkba a döbbenetes tényeket.  Gyorsan beszél, szinte
szétrobbantja a düh és keserűség.  Mert az önámító mondatok mélyén  már ott lapul a ké-
tely, a régi igaz bolsevikok, így apja figyelmeztető szavait sem lehet elhessegetni. Elkezdőd-
nek a koncepciós perek, sorra végzik ki a forradalom vezetőit, Sztálin a legfrissebb ifjú ká-
derekre építi rémuralmát. Karriervágyból vagy kényszerből mindenki, így szerelme is besúgó
lesz, ahogy környezetében majdnem minden második ember. Nagy ideálja, az emberi arcu-
latú Buharin is bevallja, az imperialisták ügynöke, kém és áruló. Kravcsenko is sorra kerül, tizennyolc hónapon át/!!!/, naponta kihallgatják, gyötrik, kínozzák, valami égi szerencsével megússza, de vakhite végkép megrendül.
A borzalmak szennyes áradatát  Balázs Zoltán  közvetlen kiszólásai, váratlan megállásai eny-
hítik, ránk néz, kérdez, egyes részeket rövidítve foglal össze, egyetlen pillanatra sem veszí-
ti el a hallgatósággal való élő kapcsolatot. Kell is ez nagyon: az NKVD-s, ÁVH-s vallatófények
megtörik gőgös ellenállásunkat,  majdnem összeroppant a kiszolgáltatott félelmek dermesz-
tő atmoszférája.  Amit a Sötétség délben olvasásánál is éreztünk,  de itt most egy "szabad-
lábon", ipari vezetőként dolgozó elit-ember vallomásával szembesülünk. A lepaktálás Hitler-
rel, a finn háború, fél Lengyelország és a Baltikum bekebelezése a végső csapás, hősünk a
háborúban már nem a szovjet rendszerért harcol, szülőföldjét, népét védi. Amikor tovább-
képzésre, azaz kémkedni küldik az USA-ba, kinyilatkoztatja, hogy a szabadságot választja.
Könyve 1946-ban jelenik meg, akkor még szerettük a nácikat legyőző Szovjetúniót, nem je-
lent meg, később indexre került, így most 70 év késéssel ismerjük meg. El kell olvasni, meg-
lentette a  Maladype,  sajnos, időszerű figyelmeztetés is: számos jelenség nagyon is hajaz
jelenünk formálódó rendszerére.
Balázs Zoltán heroikus vállalkozása,  a könyv megtalálása, színre vitele, lenyűgöző szuggesz-
tivitású előadása az évad egyik legfontosabb színházi-közéleti eseménye.

Ismerjük a pekingi operát: imádtuk az  Isten veled ágyasom! Chen Kaige filmet, csodáltuk
a  Vörös Sziklá-t  az Operaházban,  nemrég láttuk Pesten a  Majomkirály-t.  Wang Xiaoying
rendezése azonban az európai színház stílusában vezeti elő Shakespeare-t. Klasszikus kínai
öltözékek, mandarin nyelv, egyetlen ütőhangszeres pótolja a hagyományos hangszereket.
Emelt dikcióban szól a veretes textus, furcsa, hogy a vetítés csak tartalmi kivonatokat ad.
A vendégek arra hivatkoztak:  máshol is így játszották, hogy a közönség figyelmét ne vonja
el a feliratozás/?!?/ Lehet, hogy a kínaiak lassabban olvasnak,  de a mi élményeinket egyál-
talán nem csorbította  Luk Perceval Macbethjének,  a Nekrosius-i Hamletnek,  vagy a dél-
koreai Vihar-nak szövegvetítése.
A szuggesztív színészi jelenlét,  az együttes fantasztikus játéka  némileg feledteti a hiányt.
A pekingi operából átvett elemek,  így a két majom-maszkú orgyilkos akrobatikája páratlan
élmény , a Lady Annát játszó,  kecses gesztusokkal erősített áriában monologizáló  Zhang
Xin  pedig lenyűgöző lényével bűvöl el.
Zhang Dongyuban  Richárdja az előadás biztos centruma,  a gyilkosság-sorozat racionalitá-
sa után a bűntudat kétségeit is képes megmutatni, a vergődő őrület végkifejlet hosszú je-
lenete pedig a produkció feledhetetlen csúcspontja.  
Kár, hogy a nagy csatajelenet nélkülözte a pekingi opera akrobatikáját, nevetséges, hogy
az "Országomat egy lóért" szállóigét  több nyelven is zászlókra írták.  Wang Jianan,  aki fo-
lyamatos ütős-effektusokkal kísért eddig is, a fináléban  káprázatos dobszólójával az őrüle-
tig fokozta a feszültséget.
Gyula után Angliába tart az együttes, a londoniak kicsit majd meglepődnek a shakespeare-
sorok nélküli III.Richárdon, mely azonban különlegességében tanulságos élményt nyújtott
a minden évben színházi csemegéket felvonultató Gyulai Shakespeare Fesztivál-on.

VIDNYÁNSZKY ATTILA és a BEREGSZÁSZI SZÍNHÁZ végre újra Budapesten!!! A Nyári Hadjárat véget ért: a Monostori Erőd méteres falai beleremegtek a tavaly Zsámbékon bemutatott KIOLDÁS /Verebes Ernő/ atomrobbanásaiba, a zsámbéki hegytető rakétakilövő-állomásáról fejvesztve menekültek a szovjet katona-kísértetek a HÁROM NŐVÉR költői látomása elől, a Gyulai Vár pedig a Titkok Kapujává változott A SZARVASSÁ VÁLTOZOTT FIÚ nyomán. Minden erőd és minden néző megadta magát, győzött az igaz színház, a jövő magyar színháza!!! -------- melynek utóbbi előadását láthatjuk most majd a Tháliá-ban, nov.21-én. Zenei építkezésű oratórium Juhász Ferenc költeményéből, de igazi szerepek, változatos szituációk vizuálisan, mozgással, szuggesztív képekben megjelenítve. A legkisebb karakter is imponálóan kidolgozott és hatásos , Törőcsik Mari Anyá-ja és különösen Trill Zsolt Fiú-ja pedig megkoronázza ezt a zseniális előadást. Csak vájtszeműeknek! ----- És nincs osztályzat, ahhoz szűk a mi skálánk.

Reméljük, a Tháliában nem ez volt az egyetlen előadás. Egyszer biztosan nem elég. Beregszász pedig egyre messzebb van. Moszkva is, Párizs is, mert ott: fogják játszani !

Dermesztően kezdődött: papírról és Óh, kárhozat!:  ülve olvasták fel az első jelenetet...
Szerencsénkre,  ez talán csak ironikus utalás volt a manapság járványosan terjedő mód-
szerre, elindult egy szinte hagyományos,  színészre épített,  kevés külsőséget használó,
a román színházkultúra erősségeire alapozott előadás.
Az együttes régimódi szövegfelmondást vegyített grimaszoló teatralitással,  viszont azon-
nal kitűnt az egyszerűségében szuggesztív Claudius, még inkább a gyermekarcú  Hamlet.
Utóbbi rövidesen tépett  punk-maskarában,  zöld tarajjal,  meszes arccal jelent meg és
töretlen intenzitással, nagy belső erővel, egészen eredeti figurát alkotott. Nem antihős
alkatával, hanem játékának izzó igazságával, sokszínűségével győzött.
A rendező  Vlad Mugur összefogott, jó ritmusú előadást formált,  megbízhatóan kezelte
a teret és a minimál-díszletet, igazi nagyságot mutatott a Lenni vagy nem lenni, a többi-
ek által felolvasott /!!!/ monológjával  és különösen a vívójelenet terített asztal mellett,
ülve, /istenem, megint ÜLVE,  de most bejött.../, fejben lejátszott tusájában,  ami egé-
szen felemelő finálét jelentett.
Láttunk egy hatalmas színházkultúra betonjára alapozott, repertoáron szereplő, szolidan
korszerű produkciót - egy igazi nagy Hamlettel.    /v.ö., azaz vessük össze a mienkkel.../

Jámbor József-nek nincs társulata, csak többszörös változtatással sikerül összehozni ezt
az alkalmit is.  Kevés a próbaidő,  műszaki akadályok garmadájával kell hadakozni  és  még
baleset, háttértragédia is sújtja az alkalmi produkciót. Mégis:  igazi  színház,  különleges
élmény és egy későbbi nagy előadás ígérete születik a RakétaBázison.
Jámbor József, tér-álmodó és kellékvirtuóz,  bejátssza a végzetet visszhangzó betonsilók
mélyét és magasát, a lánctalpakhoz szokott padlaton autók cikáznak,  a pilléreken  PVC-
csövek kúsznak, a falakon fóliadrapériák. Napjaink talmi tükörcserepei,  az  Idő  groteszk
klaviatúrája, csupa mesterséges vacak, a műanyagok szégyenteli örökkévalósága. Félelme-
tes játéktér, grandiózus terep a csatázó szenvedélynek,--- amely képtelen megjelenni. A
Szellem alant jár, a játék is: hol van Hamlet, hol a királyi dán ?!?
Sajnos, Bertók Lajos csak alkatilag, képességeiben hős, valami elnagyolt izgága sietség, a
következetlen szövegmondás, a külsőséges gyorsaság torzóvá rémíti az elképzelést.  Érté-
kelhetetlen a királyi pár: a körülmények ismeretében  Margittai Ági és Bíró József hősi-
es helytállását kell dicsérnünk.
De azután belép Polonius:  Derzsi János,  aki rövid szerepében páratlanul hiteles,  Tóth
Jocó Színészkirályként adja az ezerarcú virtuóz SzínészJocót és beindul a cselekmény, a
környezet erővonalai mentén izzik fel a dráma. Az első nagyjelenet a Laertes-Ophélia-Po-
lonius trió búcsúképe,  ütések,  ölelések,  szavak és jótanácsok heves villogása,  színészi-
rendezői bravúr !  Begurul Lakner bácsi gyermektruppja,  Jéger Janka pedo-dominaként
bravúrosan debütál, Ophélia annyiszor kórtani esetté gyalázott monológját pedig Szoták
Andrea hitelesíti némaságában szuggesztív,  szavaiban szédítő tudattalan energiákat moz-
gósító, visszafogottságában döbbenetes erejű játékával.  Keresztes Tamás Laertesze már
a királyi számonkérés kamaszos hevességével  és  a temetői dulakodás szertelen akrobati-
kájával meghódít, a  vívójelenet szó szerinti forgatagában  aztán mindannyiunkra  zúdítja
káprázatos tehetségének vulkánikus kitöréseit.
Jóízűen bumfordi Osrickjával  Vásári József  biciklizésben,  komikumban egyaránt kiváló.
Maday Gábor nemcsak a zárójelenetben áll a darab tengelyében,  létezésének súlya, je-
lenlétének ereje,  hangjának árnyalt nyúgalma végig a kaotikus létezés ellenpontjává nő.
Reveláció  Jéger Zsombor,  aki méltán orozza el a  Színészkirály rizsáját,  olyan pudingot
főz belőle,  hogy a nagyérdemű  és a társulat egyaránt  bámulva élvezi  a  gyermektehet-
ség gyönyörű csodáját.  Még  a kiköpött norvég  Halmi Gábor  is csak ájultan  lesi a nor-
vég jambusait magától értetődően szinkrontolmácsoló színészpalántát.
Itt a Hatos Rakéta Hangárnál igazán korszerű,  ötletben és értelmezésben gazdag Hamlet
született. Tér, látvány, tempó, mozgás: nagyszerű rendezői elképzelés, -- érdemes lenne
hozzá teljes értékű együttest, próbaidőt és persze mindig is esőmentes Jó Időt adni...

Mert Hamletünk győzött a nemzetközi párviadalban, mindennek ellenére, --- de mikor ta-
nulunk már végre valamit is mindebből ?

Bár a toptipp.hu  Best of 2003 listáján a legjobb szabadtéri előadás címét kapta, a máso-
dik nyáron újabb örömöket hozott,  feszesebb,  tempósabb,  még  bravúrosabban  össze-
hangolt lett a négynyelvű,  háromnemzetiségű  produkció.  Koncentrálódott  a  játéktér,
kimaradt a felesleges szövegalámondás: nagyszerűen értette így is mindenki,  annyira szi-
laj, annyira intenzív volt a játék.
Simon Balázs már a büchneri alapok groteszk vásári játékká alakításával,  a soknyelvűség-
gel, a commedia del' arte beépítésével eredetit alkotott. Sikerrel kovácsolta össze a kü-
lönféle stílusban játszó szereplőket:  Claudiu Bleonț  izgága Doktora éppoly hatásos volt,
mint  Andrea Collavino finoman redukált Közlegénye,  vagy  Ioana-Cristina Gajdo szenve-
délyes alakítása. Az olasz színészek végtelen kulturáltságukkal tűntek ki, amelynek semmi-
képpen sem mond ellent  Nicola Cavallari harsány Tamburmajorja. Harmonikával és anél-
kül egyaránt nagyszerű volt  Keresztes Tamás, felejthetetlen tragikai mélységek sötétlet-
tek  Máhr Ágnes  Margójában. És hogy él és hogy énekel  Elena Popa, hogyan suhan és
lebeg a szilfidmozgású  Fatma Mohamed !!!
Röpül a körhinta és szól  Pacsay Attila  mindig találó zenéje, mámorosan éljük meg az iz--
galmas közeget, a dráma abszurd felfutását: ez az előadás igazán nemzetközi, mert a meg-
valósítás szintje a legmagasabb nemzetközi szinten is kiváló !!!
Irigyeljük hát a komáromi, veneziai és a perugiai közönséget, ők még láthatják...!

Az idei válogatás  Csengery  Adrienne-t dicséri, hiába,  ő művész, de nem függ színházak-
tól, kapcsolatoktól, 130-ból valóban  a legértékesebbnek tűnőket tette a versenylistára.
Büszkén  mondhatjuk,  a mi ajánlataink kiemelten képviselve vannak. A  Krétakör  Siráj-a,
Nyíregyházáról  Forgács  Péter a  Három  madár-ral,  a kaposváriak   Mohácsi János: Csak
egy szög-ével.  Kedvenc rendezőink egytől egyig helyet kaptak,  Zsótér  Sándor:  Kauká-
zusi krétakör, Vidnyánszky  Attila:  Roberto  Zucco, Balázs  Zoltán: Teomachia, a pécsi
Harmadik Színház Macskajáték-a /Vincze  János/.
Nehéz lesz díjakat osztani, de hát nem is az a lényeg. Fontos, hogy a színházak egymástól
a legjobbat láthatják majd, a közönség pedig belekóstolhat az igazi színház csodájába.

Az  OFF-programban természetesen számtalan toptippes ajánlatunknak örülhetünk. A vég-
zős fősulisok a  Szorongás orfeum-mal, a  Metro-val, a színész-bábosok pedig a  Minden-
napi kenyerünk-kel mutatják meg , mit tudnak. Uray  Péter  Carmen-variációit a Keleti
István Művészeti Iskola IV. évesei játsszák, Baráthy György Origami-ját pedig felolvasószín-
padi formában láthatjuk.  Bán János  Túlélési gyakorlat-a és a beregszásziak elképesztő
Szarvassá változott fiú-ja  Vidnyánszky  Attila   rendezésében  minden  bizonnyal a  POSZT
fénypontja lesz /június 4. Tettyei Szabadtéri Színpad/. Ez a zseniális előadás aztán a Hatá-
rontúli Színházak Fesztiválján, Kisvárdán is látható június 17-én, a Művészetek Házában.

Háromnegyedrészben az általunk legjobbnak tartott produkciók és művészek
kapták a legrangosabb független, pártatlan és PR-tatlan évdíjakat, /l. Best of
2003/. Az operatőrit  Pados  Gyula /Kontroll/, a filmrendezőit  Fliegauf Bene-
dek /Dealer/. Legjobb férfiszínész: Trill Zsolt a  Vidnyánszky Attila rendez-
te  Roberto  Zucco-ban, a legjobb rendezés  Schilling  Árpád:  Siráj-a  Kréta-
kör-ben. A szintén  Vidnyánszky-munka  Jenufa  kettő Gundelt  is besöpört:
a teljes társulat  és külön a karmester  Kovács János  is díjazott lett.

Méltón búcsúzik a végzős osztály az áhított-átkozott  Színművészetitől, csupa ötlet, erő,
tűz és lendület ez a meghatározhatatlan műfajú, humoros, sodró tempójú előadás, mely 
az utolsó képben katartikus  szépségűvé nemesedik. Mert hiába: a sok szívatás, kényszer
és nyűg,  a kiszolgáltatottság mellett, itt volt a hasznos munka,  a jövő ígérete és itt vol-
tak a többiek...Bodó  Viktor imponáló biztonsággal fogta össze az ezerszálú hepeninget,
elképzeléseit mesterien ötvözte a játszók improvizatív reagálásaival, minden lehetőséget
kihasznált,  mindenkit a legalkalmasabban használt. Fény, halandzsa,  szájzene és hangef-
fekt, bohócszám,  pantomim, kórus és monológ  magától értetődően szervül  az egymást
kergető események  tarka szövetébe.  Szeretnénk ezt az ökonómiát,  átgondoltságot Ka-
tona  József-es rendezéseiben is látni, egy igazi, talán nem saját darabot, a hebehurgya
kollázs/fércz/-művek helyett.
Kiemeljük  Keresztes  Tamás, Lajos  András  életveszélyesen  szuggesztív  játékát,  Pető 
Kata  táncát, énekét,  de a teljes csapat hatalmas teljesítményére is csak annyit hörög-
hetünk:  BRÁHÁÁVÓ !!!                                                                        2004 május

Párizsban, a Nemzetközi Színházi Unió elnöksége Balázs Zoltánnak ítélte ezt a nem mindennapi elismerést.  Ilyen ürügy nélkül is újra és újra nézhetjük az
elképzelésben páratlan Teomachiát és a zseniálisan megvalósított,  Sáry Lász-
ló zenésítette  NÉGEREK-et, a Bárkában.

Mindannyian szerepelnek a  Best of 2003 listáján: a válogató és a zsűri idén igen jól
működött !!!

Legjobb előadás /szakmai zsűri és közönség-zsűri egyaránt/:    SIRÁJ   Krétakör
Legjobb 30-on aluli színésznő:        Láng  Annamari               Krétakör  Siráj
Legjobb színész /Pécs város díja/:  Gyabronka József            Krétakör  Siráj
Legjobb epizód-szereplő:              Tilo Werner                    Krétakör  Siráj

Legjobb rendezés:                        Zsótér Sándor                 Kaukázusi krétakör
Legjobb jelmez:                           Benedek Mari                 Kaukázusi krátakör

Legjobb férfiszínész:                     Kovács Zsolt                   Csak egy szög
Legjobb társulat:          Kaposvári  Csiky  Gergely  Színház    Csak egy szög

A díjkiosztón a "Csak egy szög" teljes, 40 főnyi gárdája a színpadra vonult, elővette
a dobverőket és a padlón eljátszotta, elzenélte, eldobolta az előadás immár legen-
dás zárójelenetét...  Óh! Csak még egyszer láthatnánk !!!

Ez a mostani harmadéves évfolyam igencsak harmatos. Nem tehetnek erről, a kiválasztás
volt csapnivaló. Eddigi megmutatkozásaik kudarcosak - most viszont  Simon  Balázs csodát
tett, minden esendőségük  ellenére  épkézláb, érdekes,  lendületes produkció született.
Erdős  Virág, Kemény  István, Hazai  Attila örkényi iróniájú írásai  Peer  Krisztián avatott
kezében ütős, jól játszható jelenetekké kerekedtek, a  merész kevercsből  a rendezőnek
sikerült nagyiramú, összefogott, egyre feljebb ívelő előadást kifőzni.
Három pianínó, két szekrény /csontvázzal !/, asztal, székek,---ennyi a díszlet, de ez aztán
él, mozog, variálódik, kiválóan tágítja-szűkíti a játékteret. A szituációk szépen kidolgozot-
tak, valahogy el is játsszák őket, csak a dikció, a monológ akadozik, de ez nem a rendező
sara...A kuplék, kórusok jók, kár, hogy a hangosítás gyalázatos, a zenekar különben  is rá-
terpeszkedik mindenre.
Mindezek ellenére, szépen összeáll a karcosan groteszk, szókimondásával együtt ízléses,
keserűen katzagtató szcéna: ilyenek /is/ vagyunk !  Harmadnap is beszélünk róla, idézzük
és nyámmogunk rajta, egyre jobban tetszik: reméljük, egyszer majd egy  igazi  társulattal
is színrekerül még.
Addig is emeljünk ki két és fél  nevet a mintaszerű odaadással és fegyelemmel  játszó csa-
patból. Keresztes Tamás és a bájos  Lajos András különösen a harmonika-kettősben, mint
anya és lánya,  Kedvek  Richárd pedig mint fiús mama bizonyított.
Futni,nézni,megbeszélni !!!                                                                      2004. április
                 

Legjobb új magyar dráma:   Mohácsi: Csak egy szög /Kaposvári Csiky Gergely Színház/
Legjobb előadás:               Krétakör: Siráj /Schilling Árpád/
Legjobb rendezés:             Roberto Zucco /Vidnyánszky Attila/
Legjobb gyerekelőadás:      Stúdió K: Hamupipőke /Fodor Tamás/
Legjobb színész:                Trill Zsolt /Roberto Zucco, A szarvassá változott fiú/
Különdíj:                          Kovács Márton: a  Csak egy szög zenéjéért

Sok szavazatot kapott az alternatív kategóriában  Pintér Béla: Gyévuská-ja, a legjobb
férfi mellékszereplők között  Gyabronka József és  Katona László a Krétakör Siráj és
Mizantróp előadásaiban.  A különdíjra jelöltek közt többször szerepelt a  Szorongás-
Orfeum, Simon Balázs rendezése és a  Véred íze /Kamra/  teljes stábja: hat színész
és a koreográfus-alkotó  Uray Péter.

A  Színművészeti  Egyetem végzős bábszínészei /sic!/  Fodor Tamás  rendezésében egy
valódi felnőtt-darabot mutattak be,  szakmailag felnőtt-voltukat  kölcsönözve  Németh
Ilona emberméretű  bábjainak, mert  nemcsak hangjuk, mozgásuk a kiváló ifjaké, de bi-
zony kezük-lábuk is. A cselekmény  minden fordulatos izgalma,  a figurák karakterének
kidolgozottsága, a csélcsap játék humora, az élő és az  élettelenül élő szereplők töké-
letes hasonulása pompás színházi élményt kínál. A  Fodor  Tamás - Németh  Ilona álom-
páros, annyi  Stúdió K-s szuperprodukció után /Rózsa és Ibolya, Csipkerózsika, Hamu-
pipőke/, most idegen pályán, más csapattal bizonyítja egyedülálló klasszisát. Az egész
társulat fényesen vizsgázik bábozásból, de játékkultúrában, megjelenítésben, fantáziá-
ban is magasan verik a mostani színészosztályt. Három nyúlfarknyi epizódjelenetben is
kitűnt az alliterálóan totál-tehetség  Ellinger  EdinaH.                       
Aki sohanemvolt  Goldoni-bábkomédiára éhes, siessen az Ódry-ra...!  

A végzős bábszínész-osztály újabb meglepetése: normál prózai darabbal rukkoltak ki, nem
is a legkönnyebbel, hiszen az öt monológ szinte székhez kötve hangzik el, nincs a szerep-
lők között eljátszható kapcsolat, mindenki teljesen magára van utalva, éppen úgy, mint a
színmű témáját képező atomizálódott társadalmi élethelyzetekben.
Gesine  Danckwart-nak sikerült egyénített karaktereket kitalálni, szövegei pontosak, jól
megjeleníthetőek,  Bagó  Bertalan  mesterien  fogta  össze a szimultán elhangzó mondat-
töredékeket,  gondosan értelmezett,  tempósan  felépített előadást alkotott. " Mint egy
hangjáték..."- hallottuk, igaz, illetve csak részben, mivel a kiválóan játszó ifjak  gesztusjá-
téka, mimikája, sugárzó jelenléte meghatványozta a darab lehetőségeit.  A kurta megszó-
lalások, sokszor csak szavak váltakozása igen precíz összmunkát,  kivételes koncentrációt
kívánt, de a példás  csapatmunka még inkább kiemelte az élesen különböző  figurákat és
a színészek egyéni karakterét.
A szürkén  összemosódó párhuzamos osztállyal ellentétben, itt most igazi tehetségeknek
örülhettünk. Erdei  Juli  sziklakemény szögletessége, Tengely  Gábor jóritmusú humora,
Ellinger  Edina lepusztult egykedvűsége: megannyi miniatűr remeklés.  Hisztérikus érzel-
mességével kitűnt  Altorjai  Erzsébet, a legeslegjobb pedig  Fodor  Annamária volt: vég-
re egy csodálatos szépség, aki magától értetődő eleganciával, minden sablont elkerülve
hozta a magányos bombanő beletörődő kiábrándultságát.
Külön dicséret jár a szellemes jelmezeknek, amelyek polgári ruhadarabként kezdődnek,
deréktól lefelé aztán egyre lengébb csábításnak hagynak helyet...            2004. április

Magyar költők estjét elég szerencsétlen dolog  Vörösmarty- val indítani, főleg, ha az Előszó a szerkesztő-válogató idétlenkedő előadásában hangzik el. Egyébként is jobb lett volna, némi támogató irányítással, de mégis a színészekre bízni, hogy mit mondanak. Az előadott költemények sora így csupán valami kusza névmutatót eredményezett: egy költő/ egy vers.
Ha színész mond verset, vagy a költőt személyesítheti meg, vagy az elbeszélőt, esetleg a cselekményt dramatizálhatja. A puszta elmondás túlzottan az előadó személyiségét állítja a
középpontba, nemigen érvényesül a költemény maga.
Ezen az estén többeknek sikerült elkerülni ezt a buktatót.  Bodnár  Erika letisztult bölcsességgel sóhajtotta el a villoni szép fegyverkovácsné panaszát  Balla  Zsófia tollából,
Nádasdy  Ádám-ot és  Térey  János-t  Fekete  Ernő  interpretálta fagyos nyúgalommal. A sokat emlegetett "hideg" ugyancsak forróságba csapott át  Varga  Zoltán  nagyívű fokozásában / Kemény  István: Keresztény és közép /.
Az est kiemelkedő fénypontját  Tóth  Anita  két megjelenése jelentette. Halasi  Zoltán  Adóellenőr-ét együttérző beleérzéssel adta elő, érzékletesen állítva elénk egy nevetséges gogoli figura kopott emberségét. Oravecz  Imre: Emlékezés az ülőkalauzrendszerre c. sokat idézett remekművéből pedig valóságos monodrámát varázsolt !  Egy határozatlan korú
örök-érintetlen vénkisasszony idézte fel a mérnöki precizitással lajstromozott jegyellenőrlétet, amelynek nemcsak geometriai paramétereit, pszichológiai hátterét tárta fel, de sejtetni tudta mitologikus mélységeit is. Az az egyetlen, démonikusan hangsúlyozott "érintetlen" szócska egymagában felejthetetlenné tette volna az ironikusan bűbájos monológot, de legnagyobb örömünkre, még ezer ilyen játékbravúr, gesztus-csoda és mimikai virtuozitás avatta színészi remekléssé.
  
TÓTH  ANITA:           VISSZA !!!  VISSZA !!!     

És végre már egy igaz, komoly szerepben a színpadra is:  Vissza !!!  Vissza !!!

A Sufni kialakítása kellemes meglepetés. Egy-kétszemélyes előadóestekre a legalkalmasabb,
de bízva a színházcsinálók fantáziájában, nyugodtan állíthatjuk, lesz még itt igazi kamara-darab is...
Meg kell oldani a zubogó vízcsövek zajmentesítését, a gipszkarton-légrés-hangszigetelőanyag-gipszkarton összetételű stúdiószendvicset ajánljuk. Bántó még az indokolatlanul magas jegyár: 2000 Frt ---, az irodaloméhes diákok ne is jöjjenek ?!?

Ha  Bartók  Béla operát írt volna  Kassák:  A ló meghal, a madarak kirepülnek című exta-
tikus poémájára, az lett volna ennyire abszurdan őrült, mitikusan stilizált és mégis kézzel-
foghatóan valóságos földi mennybemenetel.
Maria, a tangó  királynője, kéjlány és szent lény visszatér a turistasújtotta  városba, hogy
még egyszer bemutassa az érzékfeletti érzékiség énekes-táncos himnuszát. Narrátor, ma-
ga a Duende, a művészet megfejthetetlen titkának megszemélyesítője kíséri útján, tajté-
kosan áradó, szürreálba hajló káprázatos recitativóval, melyben  " dühüket árulják  a gép-
kocsivezetők...", "... a metróalagútak tangókat lehellnek...", vagy: "...a matrónák megtört
ülepén árva motetták zsolozsmáznak..."  Mariát Két Halál várja és Három Őrangyal  Három
Kacsintása. A nyitott koporsóból negédes búcsút int,  fantasztikusan játszik,  úgy táncol,
mint az ördög és énekel, énekel, varázslatos erővel, félelmetes sugárzással.  Nem az első
a Mariát alakítók sorában '68 óta, de számunkra Ő a Szent, az  Utolérhetetlen.
Igazi kortárs opera, !  Egyszerű színpadkép, néhány festett  díszletelem mozgatása, tánco-
sok, minimál-cselekmény, mindent a zenére, az énekelt szavakra épít.
Van mire !!!  Astor  Piazzolla, messze túllépve a tangó-hagyományokon, ezerszínű, a drá-
ma legapróbb rezdülését is kifejezni tudó, szuperszonikus zenéjébe olvasztotta az órató-
rikus szöveget.  Az  Eötvös Péter-álmodta  operai kamarazenekar, ahol  mindenki szólista,
magától értetődő természetességgel jelenik meg  a kávéházi tangó-quintettből  bővített
kisegyüttes, amely a színpadon ülve,  közvetlen szem-fül-kontaktusban forr össze a
játékkal. Maria születését a  tekerős kézi orgona  meséli el, halálát  pedig a sárkányként
fújtatva megelevenedő  bandoneon,  a  Mester  inspiráló  hangszere kommentálja.  De a
bachi örökség sem idegen a méltán egyre ismertebb szerzőtől, a bartóki metropolist vir-
tuóz fúga ábrázolja, a misék, passiók hatását pedig  a  Mennybemenetel  Milongá-jában
és az optimista  Tangus /sic! / Dei  fináléban érezhetjük. Szinte cluster-szerű hangtöm-
bök, felkavaró disszonanciák, melyek sokszor csak a legutolsó pillanatban oldódnak egy
éteri üveghang, vagy akár csak egy csengettyű tonikájában.
Óriási élmény volt, egy ismeretlen zeneszínpadi világ első jelentkezése.

Tavaszi  Fesztivál  2004.                                           Thália  Színház

Az immár 25 éves Nemzetközi Mozgásszínházi Találkozó most négy avantgard társulatot látott vendégül Lengyelországból, ahol a XX.század kezdetétől folyamatosan virágzott a progresszív, a kísérleti színház minden válfaja.             
Az első három egyenesen siralmas volt, csak annak örültünk, hogy nálunk ígéretes jelei van annak, hogy a korszerű színházi gondolkodás végre polgárjogot nyert, néha még kőszínházakban is. Elég csak annyit mondani: Schilling, Zsótér, Vidnyánszky ! De a gyenge kezdés után ,ami nyilván válogatási hibából fakad, az utolsó előadás visszamenőleg igazolta a Találkozó létjogosultságát. A Teatr Pieśń Kozła Wrocław-ból félelmetesen nagy volt !!! Majdnem Grotowski /!!!/ szintjén, mindenesetre hasonló intenzitással, tehetséggel és eredetiséggel,  Grzegorz  Bral a görög-albán határvidéken fellelt polifonikus siratókra építve, tragikus mélységű, katarktikus művet hozott létre. Kántáló lányhangok egy hordozható láda-harmónium monoton hangzatai fölött, rusztikus torokhangok, káprázatos melizmák, dübörgő tonika-basszusok. Aztán beindul a mozgás: lenyűgöző kombinációk testtel, tánccal, tűzzel és mindez alig követhető szituációkon keresztül, végig fokozva, 70 percen át. Csak hat éve alakultak, reméljük még sokáig lesznek és még sokszor láthatjuk őket.

Örömmel közöljük, hogy az általunk ajánlott előadások közül az utóbbi időkben több is igen jelentős szakmai elismerésben részesült.

A belgrádi BITEF-en, amely a legrangosabb európai színház-fesztivál, amelyen eddig csak a STÚDIÓ K /1978/ és a kaposvári MARAT/SADE /1982/ kapott díjat, a KRÉTAKÖR   WOYZECK-je most különdíjat nyert !!!

Véget ért a STÚDIÓSZÍNHÁZI MŰHELYEK FESZTIVÁL-ja . A FŐv.Önkormányzat Nagydíját  VIDNYÁNSZKY  ATTILA   beregszászi társulata kapta, A szarvassá változott fiú című előadásért. A Fiú alakításáért színészi díjat nyert TRILL ZSOLT !    Az  NKM   díját megosztva kapta a Sepsiszentgyörgyi Színház BOCSÁRDI LÁSZLÓ által rendezett Antigoné-ja és GODA GÁBOR az Osiris  Tudósítások-ért.

FORGÁCH ANDRÁS a STÚDIÓ K  GÖRÉNY DALA c. darabjának írói, KISS ERZSI az OSIRIS TUDÓSÍTÁSOK-ban nyújtott zenei, színészi munkásságáért,  DARVAS BENCE pedig a PARASZTOPERA  zenéjéért részesült elismerésben.

A  8. SOROS  STÚDIÓSZÍNHÁZI  NAPOK   nagydíját   PINTÉR  BÉLA  PARASZTOPERÁ-ja
nyerte el. Ez volt a legutolsó, --- most már a hazai színházkedvelő mecénásokon a "Sor"...

A hazai előadások közül messze kiemelkedett a  Pintér  Béla  társulat  Gyévuská-ja, szolid estét jelentett a Merlin-beli  Egressy  Zoltán: 4X100, mindkettőt azonnal ajánlottuk.

Sajnos, nem tehetjük ezt meg a  Cirkus  Cirkör  esetében, múló mámor volt, felejthetetlen élmény, de talán éveket is kell várnunk következő vendégjátékukig. És ez még nem is a nagy csapat volt: az ifjú utánpótlás bizonyította, hogy tehetségek mindenütt és mindig vannak, csak pedagógiai szándék és tudás kell képességeik kibontakoztatásához.
Ezek a fiúk-lányok már mindent tudnak a szakmáról, legyen az akrobatika, kortárs tánc, színészi mesterség /!!!/, hangszertudás vagy pantomim. Minden szereplő egy figurává lényegül át, amit töretlenül játszik végig az egész este folyamán, a háttérben statisztálva, a zenekarban zenélve, az intermezzókat adva és természetesen a saját főprodukciójában is. A kötéltáncos harmonikázik, a zsonglőrök izompacsirták,/hiszen énekelnek is/, két dundi lányról meg csak a legvégén derül ki, hogy trapézon ők ketten a levegő királynői !

Több helyszínen vagy harminc előadás, a megszokott egyenetlen színvonal, mi is maradt meg bennünk? A félelmetesen szuggesztív és egyszerűen zseniális  Molnár  Piroska, néhány szép mozzanat  Telihay  Péter  Oresteiá-jából a nagyszerű  Horváth  Lajos  Ottó-val, --- egy elhibázott választás, a kaposvári Noszty fiú: kár volt ennyi tehetséget, ilyen igényességgel erre a darabra pazarolni...és láttuk a hírhedt Vízkereszt-et Nyíregyházá-ról, inkább nem kellett volna. 
Pedig a legfogósabb előadás is nyíregyházi  volt, a   Három madár  Forgács  Péter rendezé-
sében. Jámbor József  Levélbombá-ja  Debrecenből pedig fantasztikusan nagyot robbant !

Mintha a Kerekasztal lovagjai öltöztek volna sárgacsuklyás, szerzetesi ruhába és zsolozsmáznának ékes latin nyelven, üvegkelyheik szélén köröző ujjaikkal varázsolva elő a szférák zenéjét... Aztán megilletődve hallgatják tanítómesterük, a csodálatos  Molnár  Erika  korholó intelmeit, mígnem szétnyílik az asztal és végre magyarul szólal meg Florial, minden bolondok atyamestere. Látomás, misztikum, költőiség égi kevercse az egész, "méregből és mézből összveszűrve", Balázs  Zoltán  hihetetlenül egyéni rendezésében. Ghelderode darabja sejtelmes őrület, de az előadás magasan meghaladja, szürnaturális síkra transzponálva azt.
Oláh Zoltán, a virtuóz roma kannadobos fogja össze a kavargó tömegmozgásokat, elképesztő
beleérzéssel kommentálva és ellenpontozva a látványt. A szereplők: ismert színészek, fan- tasztikus civilek és az alternatív színjátszás figurái, egytől-egyig tökéletesen alárendelik magukat az együttes munkának és elementáris lendülettel valósítják meg az alkotó-rendező merész elképzeléseit.
Egyedülálló élmény, egy nagy tehetség: Balázs  Zoltán immár második kiemelkedő munkája, a  Maladype  csoport fantasztikus teljesítménye.                                                  2OO3

Grotowski osztott nézőterű kifutóján a nagy elődhöz méltó előadás !   Verebes Ernő klasszikusokat idéző, a cselekményt aláhúzó vagy éppen ellenpontozó zenéjére egy végsőkig kimunkált, minden mozzanatában autentikus és átgondolt játék nyűgöz le. Bocsárdi László-t drámaértelmezése, elképzeléseinek szuggesztív megvalósítása a magyarnyelvű színjátszás legjobbjai közé emeli. Bíró József  Kreónját, Haimon  alakítóját, de az egész társulatot jó lenne még Budapesten látni és nem egyszer !

Vidnyánszky  Attila legújabb vendégrendezése nehéz terhek alatt rogyadozik. Maga a darab nem elég jó, nem ad választ arra, miért is gyilkol ez a szerencsétlen Zucco, laza epizódokban csupán elmeséli történetét. A másik ballaszt a társulat gyenge játéka, kivételt képez  Varga József, de hát ő /is/ beregszászi, csakúgy, mint a címszereplő, a zseniális  Trill  Zsolt, aki miatt mindenképpen muszáj megnézni ezt az előadást. A rendezés ötletekben és vizuális megjelenítésben most is hihetetlenül gazdag, árnyalt és kidolgozott. A brutális vaku-villanások és a sokkírozó zene pótolja az említett okokból hiányzó feszültséget.

A színészekre vonatkozó éles kritikánkat nagymértékben enyhíti egy szívmelengető kivétel. Botos  Éva az első pillanattól tragikus mélységeket sejtet a nővér szerepében, a vége felé pedig káprázatos monológban bizonyítja, hogy a Varrjak, vagy ne varrjak című, méltatlanul kevéssé ismert darabban nem véletlenül játszott és énekelt káprázatosan. Ha egyáltalán éneklésnek nevezhető az a kivételes virtuozitás, ahogy szavanként, szótagonként vált stílust, hangszínt, artikulációt, ezer titkot rejtve a legszimplább dallamba és szövegbe, mennyei magasságokba röpítve azt. Mindezt most tetézte az egész színpadot bejátszó csodálatos mozgás, na meg ama vörös esernyő, amelyet lényének katarktikus ellenpontjává bűvölt.

Úgy hisszük, igen sokszor fogunk bekukkantani kilenc óra után, hogy újra és újra lássuk  BOTOS  ÉVA  szólóját.            VISSZA !  VISSZA !!!

Baráthy  György  az ibseni cselekményt leleményesen  egy színházi páholyba helyezte és
mindvégig  következetesen, kiváló dramaturgiai érzékkel alkotta újjá. A térbeli-időbeli sű-
rítés és a hangversenykulissza zenei hátterének kidolgozottsága,  az előadás ritmusa igen
figyelemreméltó rendezői képességeket sejtet. A színészek lehetőségeik szintjén mindent
megtettek, kitűnt  Hetényi  Zoltán  visszafogott  Krogstad-ja, dr. Rank  szerepében pedig
a rendkívül  izgalmas  színészi karakterű   Sáfár  Kovács  Zsolt-ot  ismerhettük meg, aki
hihetetlen tempóérzékével, szuggesztív alakításával a produkció motorjává vált.
Érdeklődéssel várjuk   Baráthy  György rendező következő munkáját, de addig is, nézzük
meg ezt az invenciózus  Nórá-t.                                

Elterjedt kritikusi közhely, hogy Egressy nem jó darabokat ír. "Tíz szerep keres egy szerzőt"- olvashattuk a Portugál-ról szóló lekicsinylő vállveregetést. Azóta, vagy négy éve, egyöntetű szakmai és közönségsiker, szerteszét játsszák az országban, hasonlóan a Sóska, sültkrumpli-hoz, melyet szintén rosszízű előfanyalgás fogadott. Hát a 4X100 újra egy épkézláb, sikeresen felépített, jól játszható szöveg, találó figurákkal, izgalmas környezetben, szögezzük le, a szerző igencsak jó dolgokat ír !  Rendeznie persze nem okvetlenül kellene...Ez az előadás a kiváló színészek segítségével jött össze, az egyetlen férfi szereplő téves kiválasztásán azonban ők se segíthettek. /Vagy 20 évvel fiatalabb kellett volna. Kiss Eszter, Pelsőczy Réka  bravúrosan jó, a számunkra eddig sajnálatosan ismeretlen Kató Emőke  pedig meglepően érett és dinamikus alakítást nyújtott.
Humor, ötletesség, lendület és négy fürgelábú lány a salakon, nagyon ajánlható ! 

Hivatáskeresők, pályaválasztók, munkanélküliek !    Akartok-é különleges elfoglaltságot, furcsa, de jövedelmező munkát, bizonytalan, de érdekes állást ?   Például:  "gondolat-befejező"  vagy   "érzelmi kaszkadőr ?!?  Igen ? Akkor nézzétek meg  az igen szellemes  Carole Fréchette darabját   Kurucz  Pál  nagyszerű rendezésében ! A negatív és a pozitív hős szerepében Tóth  Attila  és  Baksa  Imre  megmutatja, mi a teendő, és hogy milyen a csak színészi kifejezőkészségre építő kitűnő játék !

Nem véletlenül kerül az Operaház Wagner-bemutatója a színházi rovatba. A művelt Nyuga-
ton elképzelhetetlen  a  hagyományos operajátszás, minden premier korszerű, átértelme-
zett cselekményű, idézőjelbe tett, aktualizált hozzáállást kíván.  Ennek a szemléletnek el-
ső megnyilvánulásait üdvözölhettük  Zsótér  Sándor / Szentivánéji álom, Törpe /, Kovalik
Balázs / Óriáscsecsemő, A csavar fordul egyet / és  Alföldi  Róbert / Faust / munkáiban.
Katharina  Wagner  fergeteges  Lohengrin-jével bizonyítja, hogy a  kibírhatatlan unalmú
Wagnereket is lehet izgalmasan prezentálni. Nem rontjuk a leendő néző esélyeit a válto-
zatos meglepetések,  merész fordulatok,  kimunkált gegek és csalfa víziók felsorolásával,
csak annyit mondunk,  hogy mindezekkel együtt,  a fenomenális rendezéshez méltóan a
társulat és egyes énekesek különösen,  kiváló teljesítménnyel teszik naggyá az előadást.
A bemutatón   Sümegi  Eszter  Elzája hangban, játékban egyaránt pompás volt,  Perencz
Béla meglepően markáns, a  címszereplő   Kiss B. Attila  pedig jelenetről jelenetre egy-
re inkább belelendülő alakítást nyújtott.

Nem a rendezői tálentum hibádzik nálunk, hanem az általános színházkultúra és bizony a társulatok is gyengécskék. Zsótérnak néha sikerül, mert ő az örökös vendég, a bolygó hontalan. Korábban  Sopsits  Árpád, a Budapesti Kamarában a   Bűn és bűnhődés  a  rácsok mögött után
az Őrült  naplójá-val is bizonyított, de most az Új  Színház-ban megfelelő színészgárda hiányában mégsem jött össze neki. Pedig nagyszerű érzékkel választotta ki Sam  Shepard:  Hazug  képzelet-ét, egyszerű, jól működő játékteret alkotott, átgondoltan elemezte a figurákat, tökéletesen építette fel az előadás ritmusát.
Mert a Hétből csak három a  Mesterlövész: a fojtott energiájú  Huszár  Zsolt,  Nagy  Mari,
mint bűbájos butaság és a grandiózusan markáns   Király  Levente.  A hitelesség libikókája
fel s alá billeg, attól függően, éppen kik vannak a színen,  Györgyi  Anna legfeljebb az  ingadozó balanszot jelenti. Fájdalmas konstatálni a rendezői elképzelés félsikerét,  nagyon
nagy előadás lehetett volna. /de  hol ?.../                                               Nézhető  7-es.

Még rosszabbul járt az őrjítően tehetséges, igen fiatal színészrendező  Balázs Zoltán, aki
saját   Maladype társulatával már kétszer aratott /Jacques,  Bolondok iskolája/. A  Bárká-
ban elgondolásait senki sem tudta megvalósítani, oratorikus vízíói, gyönyörű képei meg-
bicsaklottak. Istent csak isteni tud játszani !  Kronos fenséges alakja  Csomós  Mari eget-
földet rázó mennydörgését kívánta, a pekingi opera és a no-színház hőseit idéző alakok
pedig mozgásművészeket. Ezzel a gárdával a  hatalmas szimfónia  eljátszatlan partitúrává
dermedt, mégis azt hisszük, meg kell nézni, annyira eredeti és nálunk kevéssé ismert ez
a látványban, mozgásban  fogalmazó lengyel-orosz stílus, annyira minden moccanásban süt
a rendező elementáris megjelenítő képessége.
Biztos, hogy egyszer egy ilyen óriási térben, óriásit látunk tőle.
/Weöres  Sándor: Teomachia/