K Ö N Y V

2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017

2 0 1 8

A "tirpák Proust" emlékére  Szindbádnak nevezi hősét,  a húszas évektől a képzeletbeli
Nyárligeten nyomozó detektívet. Tájban, környezetben, alakokban olyan hiteles,  mint
Böszörményi Gyula az  Ambrózy báró eseteiben,  szolidan izgalmas, mint Baráth Katalin,
érzékletes a nyelve: tömény irodalom.
Watsonjával, a kockafejű Csonka hadnaggyal göngyölíti fel  a vidéki város bűnügyeit. El-
tűnt lány, gyilkosság a mocsárban,  nemi erőszak és gimnáziumi botrány.  Nyárligeten a
régi világ minden emberfajtája megtalálható. A mágnások, a dzsentrik és a hozzájuk csa-
pódó hivatalnok "úri középosztály" utálja a zsidókat, de együtt él, együtt működik velük
a nagygazdák ellen.  A zsidók maguk is megosztottak,  kaftános galíciaiak, pajeszos orto-
doxok és a millenium utáni Magyarország fejlődést lehetővé tevő  neológ gyárosok, ipa-
rosok,bankárok, kereskedők.  Az urak és a gazdák egyaránt irigylik a zsidókat, a gazdák
természetesen a nemeseket is.
Minden kávéháznak  más-más törzsközönsége van,  ám a bűn ott tanyázik bármelyikben.
Még a szenesemberek se vétlenek,  a csodaszép Teodóra véletlenül vész el általuk. De
teljesen másodlagosak a történések, a fenséges stílus, a pazar képek, a humor és a na-
turális tragédiák egyedülálló kevercse teszi naggyá a nyíregyházi  Csabai László letehe-
tetlen könyvét.
Eljutunk a háborúig, a Magyar Királyság  saját állampolgárait küldi halálmenetben Ausch-
witzba. Bevonulnak a felszabadítók, derék nyomozónkat malenkij robotra viszik. Így a kö-
vetkező kötet a hideglelős Szibériában folytatódik.
Pervijplán az új szocialista város a zord vidéken,  a láger mellette hősünk kényszerlakhe-
lye. Napi küzdelem egy falat kenyérért, a túlélés trükkjei, közvetlen életveszély. Csabai
László  még a lágerparancsnok tipikus szovjet történetét is  beleszövi regényébe. A te-
hetséges fiú nyelvész lesz, a háborúban Moszkva védője, majd lengyelországi harcokban
jeleskedik.  Porosz-sziléziai lengyel foglyok nyelvhasználatát tanulmányozza a kivégzésük
előtt,a forgandó szerencse érdemei elismerése mellett szibériai munkatábor parancsno-
kává degradálja. Véletlenül ismeri fel Szindbád nyomozói készségeit, aki a káderhiány ré-
vén szovjet állami detektívvé válik.  Újabb fantasztikus esetek a tajgán,  a kolhozok, a fé-
lig nomád vallási szekták körében, hihetetlenül vad és izgalmas világ.  A Schiffer név még
a "Papa", azaz Sztálin elvtárs köreiben is feltűnést kelt, végül hazakerül Nyárligetbe.
Itt lészen "forradalmár",  mivel az új, még demokratikus rendszerben folytathatja munká-
ját.
A csapatban Hudák a falusi káder, a drasztikus begyűjtési kampányban volt szerelme pad-
lását söpri, egy államosítási aktusnál a másik nyomozó Hunyadi jegyzi meg keserűen: Berg-
man gyáros apámmal és feleségemmel együtt volt Auschwitzban.  A grófnő jól bánt cselé-
deivel, most gyanúsított,  volt bérese fuvarozza és bizonyára nem ismeri  a Mohácsis köz-
mondást:"Ne basszunk már szekéren".
A legízesebb falat Rákosi elvtárs Fenyicskájának két fejezete.  A jakutföldi feleség Matyu-
sájának hímvesszejéről ábrándozik,  rémálmaiban a rájuk törő szürkék élén Rajk László ör-
dögi vigyora rémít.  Népünk atyja paprikás bedörzsöléssel élesztgeti merevedését , ámul
is az asszony: " olyan ágaskodó férfiassággal nyűgözte le,  ... hogy a duzzasztómű által el-
árasztott falvak felszínre törő harangtornyai szégyenkezhettek mellette." Aztán röpülhet
Keletre, a disszidensek Nyugatra, bekúszik a szibériai szál, eljutunk 56-ig, úgy tűnik, nem
lesz vége: folyt.köv, legalább még hűsz év...
Csabai László  mindent tud és mindent fantasztikusan ír meg, a Szindbád, a detektív, a
Szindbád Szibériában és a Szindbád, a forradalmár  az Év Hármaskönyve!!!

Karinthy és Kosztolányi a szokott módon húzzák egymást, Tóth Árpi hallgatag, Babits feke-
te fejedelemként trónol. Kata pincérnő készségesen szolgája ki a New York kávéház híres
törzsvendégeit.  Egyvonalas, keményen megfogott rajzok, kicsit halványabb szövegbuboré-
kok. A zombik megjelenése harcmezővé változtatja a legendás helyet, asztaltársaságunkat
összeforrasztja a harci kedv. Ady Bandi felébred mámorából, verhetetlenül vitézkedik.
Fantasztikus nézőpontok,  facsart figurák, káoszos kavar.  Elég lenne a harmada, ismétlőd-
nek a motívumok, ám végig kedvtelve nézegethető a pompás lakotás. Várjuk a következőt,
amely töményebb cselekménnyel kínál majdand katzagtató élményt.

2 0 1 7

A "Bajszosok" a férfi Proust  Krúdy-tól  Móricz-on át a meleg Krúdy Proust-ig. Már a legap-
róbb betűs lábjegyzetek kiadós röhögésre ingerelnek, az alcímekkel ékes fejezetek pedig
eszméletlen remeklések. A "Budapestiek" sorában  Mándy,  Ottlik,  Örkény, a "Nem balett
táncosok" között  Márai,  Hrabal és a jól ismert  Pepsi Kalasnyikov.  Gyilkos humor és ne-
mes főhajtás,  tomboló asszociációik,  poén-cunami.  Az "Eső után köpönyeg" antológiában
a maiak:  Nádas,  Parti Nagy,  Závada, fusson, akinek nincs sora!
Örök helye a polcon, sokszor elővesszük a sötétlő jövőben, derítő vigasz. És többet minek
Hamvas-t olvasni?!?

Itózgalmas olvasmány volt a  Láthatatlan híd,  de ez, lévén erősen saját életből merített:
még jobb!

Az örményeket már a XVII. században üldözték a mohamedánok, a Beczásy ősök Erdélyig fu-
tottak. 1789-ben az ük-ükapa már híres lótenyésztő Háromszéken, ahogy a feketerigók el-
mesélik,  két tarka lováért  fél megyényi  erdőt kapott.  Selyem Zsuzsa  narrátorai állatok,
a Moulin Rouge-beli 1927-es történetet a Nagymező-utcában fészkelő gyöngybaglyok kom-
mentálják. Beczásy Bandi "trianonsújtotta" unokaöccsét vezeti be az éjszakai életbe, a Ka-
baré Wilkommen, Bienvenue, Welcome-ja szól,  majd fény derül a cserkészvezér és indián-
regényrajongó gróf Teleki Pál patronálta, otrombán kétbalkezes frankhamisítási botrányra.
Az író lenyűgöző invenciójú stílussal, szédületes asszociációkkal csapong a családtörténet-
ben, 1945-ben falusi Népbíróság tárgyalását követjük egy házilégy tolmácsolásában: "Arról
mesélek, amit két összetett szememmel láttam". Az emberbarát földbirtokos megússza, de
49-ben a Karnevál forgatagából családostul ragadják el a kommunista pribékek. Ezt Lex, a
fekete németjuhász szemével látjuk, a kitelepítés kálváriáját maga Beczásy mondja el. DO-
sok,  kényszerlakhelyesek lettek,  teherautón hurcolják őket  ide-oda,  Szibéria már nem
fogad deportáltakat, tiltják a nemzetközi egyezmények, így kerülnek Dobrudzsába, a Duna-
delta tájékára. De előbb hősünket börtönbe zárják,  kínzással kényszerítik kirakat-peri val-
lomásra.  A cellában senyvedő "táplálékok"-ról  a poloska számol be:  "Én csak enni akarok,
minr mindenki. Ennyike." Szívja is vérüket rendesen, közben napokig boldogan filozofálgat-
va relaxál.
Utolsó állomás 1954-ben a Duna,  a "humánok" rizsföldeken robotolnak, ahogy ezt a macs-
káktól tudhatjuk meg. Még vadabbul száguld az írói fantázia, a Dunába lőtt pesti zsidóktól
a hiroshimai atombombáig cikáznak az elbeszélés szálai.
Megszabadulva a család a Vaskapu-nál él.  A feleség Zina  a polgári jólét és a prágai egye-
tem békéjéből csöppent Háromszékre:  "Pista hívott, vágtattam nyomába, intettem távoli
eszemnek, az meg üldögélt a semmi ágán, integetett nekem, pá, kisaranyom, pá." Így szer-
vül briliáns egységbe József Attila-sor és frivol kuplé...
A Cirkusz Finálé-ban  mókusok konferálják  az elszabadult őrületet,  fékeveszett dadaista
mámor robbantja szét  az oksági determinizmust, a talajmenti logikát.  Ahogy az egész mű:
Zseniális!!!
Selyem Zsuzsa  könyve az Év Legnagyobb Ajándoka, páratlan eredetiségű remeklés.

A demokrácia mintaállamában, Svájcban is hatottak a fasiszta eszmék: 1927-ben kezdődött
az ott élő cigányok, a jenisek üldözése. A gyerekeket elszakították családjuktól, nevelőin-
tézetekben próbálták a "csavargó, munkakerülő életmód" helyett a helyes társadalmi beil-
leszkedés felé terelni. A nőket, férfiakat sterilizálták, ötven év alatt népességük harmadá-
ra csökkent. És mindez 1973-ig folyt, aztán államtitokként kezelték, csak a századfordulón
kért "bocsánatot" az álszent államgépezet.
Mariella Mehr  évtizedek alatt  16 különféle intézetben senyvedt,  egy ideig nevelőszülők-
nél is szenvedett.  Két éves korában  egy elmebeteg kertész megerőszakolta,  nevelőapja
szíjjal verte, saját anyja szülés után a köldökzsinórral akarta megfojtani. A hiperérzékeny
gyermek nevelhetetlenné vált, az orvosok, a "fehér bestiák" elektro- és inzulin-sokkal gyil-
kolták, a különböző főnénik, apácák, élükön a szörnyeteg Frau Wanzenried-del a lelki ter-
ror válogatott módszereivel ölték a lelkét.
Felnőttként alkoholba menekül,  kataton magányban él. "25 éven át vadul harcoltam a sza-
vakért":  iszonyatos szenvedéssel felszínre hozza emlékeit, zseniális tehetséggel, valami hi-
hetetlen, elementárisan a tudattalanból feltörő,  automatikus szóáradattal rögzíti a rette-
net momentumait. Letaglóznak a kisbetűvel indított mondatok, egy oldalra olykor csak né-
hány jut, nincs időrend, megállíthatatlanul tolulnak az emlékképek. Öt-hat oldal után meg
kell állnunk, elviselhetetlenül fojtogat a vulkanikus hevületű brutalitás.
Gyerekként szilviának, keményen ellenálló kamaszként szilvionak nevezi magát, az elbeszé-
lő neve szilvana. A hármas én skizoid küzdelemben viaskodik a bénító, szörnyű múlttal. Ti-
zenéves korában egymást érik az elektrosokkok,  - vajon le tudta írni  valaha valaki is, mit
mit érzett közben? - csak a tudattalan őrizhette meg a halálfélelem borzalmait. De semmi-
val sem  "emberségesebb" az inzulin-injekció, vagy a kómába sújtó tabletták.  Tizenhárom
évesen megszökik,  egy volkswagenes politikus  leitatva megerőszakolja, ottmarad a névje-
gye,  de a rendőrség ejti az ügyet.  Demonstrációs tárgy:  "önök előtt a csavargó életmó-
dot folytató emberfajta képviselője áll...  ez/!/ itt  egy olyan nemzetség tagja, amely már
harmadik nemzetségében elmebeteg".
"a német nyelvben a szív semleges..."es", das herz, ami svájci cigánynyelvünkből hiányzik a
szív szava,  azt mondják: "szoori", de így nevezzük a szeretetet, az istent és a péniszt is..."
Valami tiltakozik bennem,  hogy dolognak tartsam,  mindenesetre  elég erős volt bennem
ahhoz, hogy dacoljon minden halálos fenyegetéssel: szívem nőnemű, azonos velem".
Vegyünk mély lélegzetet,  kezdjünk bele,  lehet, hogy csak kis adagokban  lehet elviselni,
de életre szóló, életfontosságú,  megkerülhetetlen fenomén.

Agatha Christie Alberg expresszén több nap kellett egy gyilkossághoz,  Böszörményi Gyulá-
nál Pesttől Székelykocsárdig, 12 óra alatt öten hullanak el,  "tetemes" késést is okozva. Van
köztük vonatmálházó:  Paczolay János (VI. Dalnok-u 24.),  hálókocsi-kísérő:  Drienkó János a
Nefelejcs-u 10-ből,  avagy a MÁV-hordár Krizmanics István (VII. Hernád-u 24.  Mert Ambrózy
báró eseteiben mindig a századforduló valós személyeivel találkozunk!
Az Újszász-Nagyvárad-Kolozsvár útvonalon egymást érik a gyanús halálozások. Hangay Mili, a
tűzről pattant detektív-tanonc kreatív logikával fedi fel  a kusza szálakat,  közvetlen életve-
szélybe is kerül.
A hálókocsi majd' minden utasa gyanús  Berta Mimi operadívától ( VI.Hunyadi-tér12.), a fura
Lindmayeréken át  Szepessy Sándor closetberendezőig (VIII. József-u 45.). A feszültség kilo-
méterenként nő,  az első önálló ügyén munkálkodó  akkurátus kisasszonynak  váratlanul fel-
bukkanó mentora is segít.
Dús jelzőkkel, megkapó metaforákkal árad  a retróizű textus,  Krúdy is kedvtelve olvasná. A
figurák érzékletesen formáltak, a pesti középosztály teljes spektruma látható.  Csak ízelitő-
ül:  Steinschneider Jakab ágybetétgyáros (VII. Király-u 49.8,  Czartoryjski Zsigmond és neje
tyúkszemműtők/!!!/(VI. Váczi-u 7.), Ruzitska Ármin ódonkönyv-kereskedő (IV. Múzeum-u 3.).
A gonosztevőt végül  Bali Mihály,  a kor rettegett állami ítéletvégrehajtója likvidálja  abszo-
lút szakszerűséggel.
Mint minden Böszörményi krimit, a sorozat immár ötödik kötetét is, a dermesztő izgalmakat
ironikus humor lengi át: finom kis olvasmány, Mili kisasszony újabb talpraesett bravúrjával.

Mondatai vulkanikus erővel, kozmikus sebességgel áradnak.  Szinte eleven élőbeszéd, hét-
köznapi tényekben bujkáló  elképesztő érdekesség , ahogy egy lézeréles szem látja ifjúsá-
ga környezetét. Sziporkázó stílus, vérpezsdítő humor,  fel se ocsúdtunk az első hatvan ol-
dalig, csak élveztük a csodát, nagyokat derülve adtuk át magunkat a primér gyönyörnek.
Aztán újra neki kellett kezdeni, hogy kiismerjük magunkat a nyugat-londoni világban, ahol
az angol bennszülöttek és a bevándorolt színesbőrűek észbontó kevercse zsibong.
Archibald Jones tőzsgyökeres angol átlagpolgár, ám felesége az álfehérfogú, jamaikai ere-
tű Clara,  barátja a bangladesi Szamad, akivel a háborúban együtt harcolt egy angol tank-
ban. Lerobbantak a görög-bolgár határon, békésen csencsöltek a helyiekkel,  végül orosz
katonáktól tudták meg, hogy már régen kitört a béke...
Szamadnak ikerfiai vannak,  az egyiket, Madzsid-ot Bangladesbe küldi,  hogy megismerje a
muszlim hagyományt, ám az éppen ott válik igazi tudós angollá. A vagány, nők bálványa má-
sik: Millat viszont viharos csajozás, drog és gengszter-stiklik közben a zöld csokornyakken-
dős, fundamentalista  Elpusztíthatatlan és Diadalmas Iszlám Nemzet Arkangyalai,  az  EDINA
szektába téved.
Irie, Jones-ék jamaikai ősökre ütött, duci göndör lánya,  a felvilágosult iskola így büntető
jóvoltából, Millatval, a kamasz közösség fényes csillagával együtt egyik osztálytársuk hoch-
intellektuell családjához jár természettudományi felzárkóztatásra. Hát!:  ez a Chilfen csa-
lád is megér egy misét!  Az apa egy kis Einstein, génmódosított teremtménye a FuturEgér,
melynek léte bizonyítja  a genetikai véletlen kizárásának lehetőségét.  Irie, jamaikai félvér
lány szépen kikupálódik,  osztályelső lesz,  egyetemre kerül, míg  Millat extremitása telje-
sen elbűvöli a ház asszonyát.
Közben visszaugrunk a múltba, megismerjük Bowdenék jamaikai múltját, sorsok, életek tá-
rulnak múlhatatlan érdekességgel elénk, bekukkantunk az ír kiskocsmába éppúgy, mint az
állami iskola  példásan antiszegregált osztálytermébe. Bármiről ír,  Zadie Smith  furfangos
fénytörésbe állítja témáját,  lebilincselő lendülettel hódít.  Az ellentétek és ellentmondá-
sok tarka szövevénye teszi regényét  ellenállhatatlanul egyedivé,  megnyugtatóan igazolva
az identitás megtartásával lehetséges beilleszkedés esélyeit.
Olyan epizódok kapnak jelentőséget, mint a levelezés.  Az angol tudós a Bangladesbe sza-
kadt fiúval, Archibald az olimpia kerékpárversenyén vele holtversenyben a 13. helyen vég-
zett norvég  Horst Ibelgaufts ritka leveleit várja. Mert:  "Csókoknál jobban összevegyít lel-
keket a levél" /John Donne/.
A végkifejletben mindenki a FuturEgér ellen támad, iszlám fundamentalista, radikális állat-
védő, Jehova tanúja és a két régi jóbarát is.  Marad a rég bevált genetikai véletlen, mely
olyan teremtői csodával ajándékozott meg, mint a tüneményes  Zadie Smith.

A  Menekülés a 14-es táborból,  Blaine Harden  könyve  egy valós személy,  Sin Donghjok
szökését írja meg dokumentarista pontossággal.  J.M.Lee fikciója több észak-koreai mene-
kült történetéből gyúrja lenyűgöző lendületű alkotását.  Annyira hiteles, szinte dokument-
értékűnek tűnik, fordulatai kriminálisak, tömörsége páratlan.
A pokoli út  kilenc stációját  250 oldalba sűríti,  tucatnyi bestsellerre elég esemény torló-
dik a letehetetlen szédületben.  Borbély Szilárd  gyermekkorában  a prímszámok bűvöleté-
ben élt, Kil-mo, a phenjani diák matematikai különösségek varázslatában. Tehetsége révén
dicsőséget szerezhetne  hazájának és a Nagy Vezetőnek,  de titkolt vallásossága okán bör-
tönbe zárt apja miatt váratlanul munkatáborba kerül.
Képességei előnyökhöz juttatják, könyvel a korrupt táborparancsnoknak, majd átúszik a kí-
nai határfolyón, Jencsibe kerül, ahol a drogmaffia kábszer-elosztását szervezi. Egyik helyről
menekül a másikba, a sanghaji gengszterek használják könyvelésükben  kivételes számzsong-
lőri képességeit, börtönbe kerül, szabadul, közben megtalálja szintén táborból szökött sze-
relmét, akit éles esze és női bűvereje segít kalandjaiban.
Nem értjük a matematikai talányokat,  de elhisszük a különleges autista zsenialitást, amely
hősünket hatalmas nyereségekhez juttatja. Ahogy Gorcsev Iván elnyeri a Nobel-díjat maka-
ón,  úgy Kil-mo Makaóban robbant kasszát,  míg a végén innen is kiutasítják. Tőzsdei mani-
pulációi Szöulban is beválnak, dél-koreai útlevéllel  Mexikó a következő állomás, akkor már
csak a sivatagon kell keresztülverekednie magát és végül at USA-ba ér.
Tizenegy év! Elképesztő fordulatok  támadhatatlan hitelességgel.  A fél világ körözi, az FBI
mindent bevet, hogy rábizonyítson plusz még egy gyilkosságot is,  a vallatás napjai képezik
a regény keretét,  a végeredmény azonban felmentés,  még Jong-e, a szintén matek-zseni
lány is megkerül.
Minden politikai, történelmi aktualitás mellett, az utóbbi évek legemberibb történetét kö-
vethetjük sistergő izgalommal, váratlan ajándék: Best of 2017!

Amerikában született, a család Litvániából emigrált. A helyszínen évekig kutatta az 1945-ös
poroszországi menekülők és a tízezer emberrel elsüllyesztett Wilhelm Gustloff történetét.
A Vörös Hadsereg elől, tengeri úton menekítették a katonákat, nácikat, de a lakosságot is.
Günter Grass:  Ráklépés-ben című könyve családi emlékek alapján, dokumentarista módon
tárja fel az eseményeket,  Ruta Sepetys  valós tényekből, túlélők interjúira építve alkotja
meg fikciós regényét.
A fiatal náci tiszt a petrográdi Borostyán-szoba titkával menekül, a litván orvoslány minden-
nél fontosabbnak tartja hivatását, egyformán ápol német, vagy szovjet katonát, bujkáló zsi-
dót, menekülő lengyelt. Hiába küldték vidékre szülei a zsidó lányt, terhesen szökik Német-
ország felé.  Az egyes szereplő nevét viselő fejezetek néhány oldalasak,  a szerkesztés film-
szerűen szaggatott,  a feszültség iszonyatos,  már a kikötő felé tartó, többszáz kilométeres
úton közvetlen az életveszély.
A tengeren az utasszállítók ingajáratban hajóznak  a lengyel és a német kikötők között, tíz-
ezrek tülekednek a feljutás reményében.  Hőseink elérik a partot,  mindannyian a kétezer
személyes,  ám ötszörösen túlterhelt, eredtileg nyaralóhajón indulnak  a végzetes útjukra.
Az S 13-as szovjet tengeralattjáró két torpedója célba ér, legfeljebb minden tizedik ember
éli túl. A munkásgyerekből SA-katonává lett fanatikus  még a hajón is üldözi a zsidókat, len-
gyeleket, hazaírott levelei a propaganda által embertelenné torzított gondolkodást példáz-
zák.
Letehetetlen könyv, melyet  Ruta Sepetys  gyilkosan tömör stílusa, elfogulatlan világlátása,
történelmi hitelessége tesz felejthetetlenné.

Bora, az újlipóci bölcsészlány könnyedén sodródik  a belvárosi jófej-lét ernyedt hullámain.
Napfürdő a Múzeum-lépcsőn, talizás a szerelemlátó Rebekával, felelőtlen ejtőzés a hochin-
tellektüel család langyvizében.
Az elborzasztóan hebehurgya első oldalak után, ahogy a cselekmény szárnyra kap, Kemény
Zsófi  is visszatalál az  Én még sosem szikrázóan eredeti stílusához. Talán még karcosabb is,
tele megfoghatatlan asszociációkkal,  nem túlozza  a szlenget,  mégis lendületesen fiatalos,
robbanékonyan eleven.
A Falk Miksa utcai pincében eszement gyűlde, mindent negligáló ifjak ülnek tort a rettene-
tes rendszer még életképes hulláján. Valami készül, de ez aligha érdekli a lányt, csak a Má-
tyás újratemetési tüntetés tömegeibe oldódva  éledezik benne az ellenálló aktivitás. Vélet-
lenül felgyújtja az öles ünnepi babérkoszorút,  ezzel meg is menti a rendőrök karmaiból új-
sütetű barátját, a rapper Giovannit.
Bődületesen szuggesztív  a fejvesztve rohanó tömeg menekülésének leírása, ketten futnak
az Állatkert óvó rácsai mögé.  A nyugvópont az Elefántház, az Ormányos Úr látványa döbbe-
tes:  "Egy ránc az egész. Az állatvilág órája."   A váratlan álforradalom kijárási tilalomhoz, in-
ternet betiltáshoz vezet,  a szerelmespárrá érő  kettős bujkálását  a levegőn drónok,  "kis
négylábú medúzák követik.
Barátaik egy partibusszal hajtanak a menekülttáborrá alakult Gellért-fürdőhöz, ott ülésezik
a botcsinálta Forradalmi Tanács. Krakéler hősködők, okoskodó tojásfejek, épkézláb lányok.
Egyikük medikaként a MÁV kórházba igyekszik,  hősnőnk paprikasprayvel menti meg egy TE-
Kes vandál erőszakoló karmaiból. Lövés is dördül: "Összeesett, mint a tojáshab".
Kemény Zsófi saját közegéből merít,  arról ír, amit ismer és átélt, elementáris őszintesége
letöri a kényes irodalmiság gátjait.  Személyes a közösségi káosz közepén, meghatóan lírai,
ha önmagával szembesül . "Az Erzsébet-híd alatti, féltitkos köves vízparti területen sok régi
berúgás emléke is  ott horgászott,  tehetetlen, kétségbeesett nosztalgiakönnyeimet fogta
ki a vízből."
Végül kettesben le a Balatonra: "olyan volt, mint egy teremtéstörténetben autózni". Belép
újra az állatvilág, elkötik Artúrt, a cirkuszi tigrist, garzonméretű kutyaházban alszanak Gusz-
ti labradorral. Krimibe illő a végső fordulat, feltárulnak a Berkes villa titkai, nevetségbe ful-
lad a szájhős rebellisek random hősködése. Rabok tovább: ennyi volt a "forradalom".
Tudjuk,  hisszük,  nem ilyen sekély  a változást kívánó akarat.  Kemény Zsófi  brutális regé-
nye mégis nagyszerű kor- és kór-kép, letehetetlen olvasmány a tehetetlen jelenben.

Öt könyvet egyszerre nem szokás ajánlani, de mivel a nagyok,  (Nesbo, Lee Child, Grisham)
mellé napok latt betört egy új szerző,  talán indokolt a sűrítés.  Mert a  Drogháború után
jött a  Bobby Z, a Barbár állatok és a  Kartell, majd a  Gandzsa urai is. Olvasásukhoz elég
volt egy hét...
Mexikó, Kolumbia, Texas, - emlékszünk a nagy drogcsaták híreire, de így, emberi sorsokon,
harci cselekményeken keresztül azonnal bele is kerülünk a szörnyű történések kellős köze-
pébe.  Art Keller  szuperhős először  a mexikói ültetvényeket számolja fel, ezzel még erő-
sebb szervezet, a különböző területeket összefogó, egyeduralkodó  Federal létrejöttét se-
gíti elő akaratlanul. Azt is legyőzi, de az elhullottak helyébe még rosszabbak lépnek. A dro-
gok elleni harc meddő, amíg amerikai fogyasztók vannak,  hiába támadják a délamerikai ter-
melőket.
Történelmileg pontos,  földrajzilag korrekt,  jó lett volna egy térkép az előlapon. A tempó
ellenállhatatlan, a dialógusok feszesek.  Egyénített figurák, érzékletes csataképek.  Rette-
netes a téma, a szadista gyilkosok háborúja, többször gyorsan kell lapozni, de mindent iga-
zol a lélegzetelállító sodrás. A Drogháború olyan, mint a Háború és béke, csakhogy ez való-
ban Háború és Háború. Folytatása a Kartell, ez már a XXI.század, a küzdelem azonban válto-
zatlanul a barbárság idézi.  Kiderül,  hogy a legnagyobb haszonélvező  az amerikai kormány,
drogháborúra  bármit megszavaz a Kongresszus,  a kenőpénzek is jelentősek, a fegyverese-
ket sikerrel lehet bevetni az ellenzéki lázadók ellen.
A  Bobby Z élete és halála személyesebb történet, talán ezért is a legmegkapóbb a többi
között, a szerelem és a gyermeki sors enyhíti a borzalmakat.  Szerelmi háromszög és hidro-
term marihuána a  Barbár állatok  témája,  ennek előregénye pedig a  Gandzsa háborúja.
Egyik erősebb a másiknál,  nem krimi, nem kaland, nem ponyva,  ez bizony irodalom a javá-
ból. Olvassuk  Winslow-t és örüljünk, hogy Európában élünk, ahol a maffiák egymást öldö-
sik, míg ott polgárháborúkká alakul a cégek rivalizálása.

A telepen tíz sorház áll,  az azóta megszűnt állami gazdaság dolgozóinak építették.  Távol a
falutól, itt vegetálnak az ittmaradottak. Gulyás Feri kéthetente jár el bevásárolni, "...meg-
ivott egy kávét. Úgy mint a többi ember.  Közben azt is érezte, hogy ez nem a valóság, ha-
nem valami kivételes állapot, ami hamar elmúlik majd... És aztán, mintha átlépett volna egy
láthatatlan határt,  elnyelte a reménytelen szürkeség... A bekötőúton haladt a telep felé."
Irénkét társkereső oldalon szerezte, csúnya, öreg, de jól főz és rendet tart,  még a félté-
kenységre is ad okot, egyetlen nő a környéken, még az intézeti bolondok is kerülgetik.
Pék Laci-nak sikerült is becserkészni, elhagyott gyerekként maradt itt,  fóliázik, dolgoztat-
ja a lányokat, tablettás bort árul. Udvarán medencét ás, nagy fürdőzés, beomló oldalfalak,
csata,  minden gyerek  megfertőződik.  A kóborló intézetiek  kilyukasztják benzintartályát,
gyomirtót kever a borukba.
Iszonyú lepusztultság. A távvezeték zúg, rázza a szél, a víztorony köteleit "a kiserdőben las-
san kevesebb  a fa,  mint a féldecis üveg."  Tar Sándor  Mi utcánk-ja  ehhez képest  idill..
Mindenki iszik,  sokszor fagyállóból pancsolt rövidet,  bagózik,  álmatlanul bolyong éjszaka.
Szokola Bandi felesége meghalt,  három kölyke inkább az erdőt járja, csak ne kelljen ott-
hon lenni, nagylányát,  Szandrát simogatja  a közös ágyban,  az meg minden éjjel kiszökik,
mindig máshoz.
Csak  Szebeni Miská-t  nem érdekli,  ő interneten talál  alkalmi meleg partnereket,  annál
jobban hajt rá az éjjeliőr  Tatár Pista, aki 35 éves, de már szétesett az arca, anyját ápolja,
míg végül összes gyógyszerét egyszerre beadva végez vele, máglyán égeti el. "Egy műanyag
vödörbe söpörte a hamvakat. Maradtak nagyobb csontok ...Lesz mit darálni, a hálóing fém-
gombjait, a deformált amalgámtöméseket. Az anyja holmijait, az anyját, saját két kezével."
Akié minden a telepen:  Pongrácz Antal. Még a jegenyesort is kivágatta, eladta,  övé a kis
bolt, az összes föld,  marhákat hizlal,  lovakat csak bekattant felesége kedvére tart.  A sze-
rencsétlen asszony öngyilkossága után ő is Szandrát találja meg, de igencsak titkolná a tör-
ténteket. A lány végül szedi a cókmókját,  menekül apja és a többiek elől.  Átvágott torok-
kal, kiszúrt szemekkel találják meg az út szélén.
Eltűnés, szökés, öngyilkosság, mérgezés, gyilkosság. Véres tragédiák a kilátástalanság állóvi-
zében. "Néha el lehetett hinni, hogy élet az, ami a telepen van."
Kiss Tibor Noé  az önéletrajzi  Inkognitó után alámerült a gorkiji mélységekbe, félelmetes
éleslátással tárja elénk a honi létezés legsötétebb bugyrait, tárgyilagos kívülálló, stílusa vi-
szont védhetetlenül töri át  az elzárkózó közöny falait.  A varjak emberibbek a telep lakói-
nál,  aktívan élnek, mindenre figyelnek.  Az útra rázzák  a fáról a diót,  az autógumik törik
meg nekik. Leírásai döbbenetesek,  Szebeni Miska fejének alkonyi árnyéka tíz méternyire
bólogat, mintha elgurulna az árokparton: "egy fej a bokrok között."
A telep fölött  "Villám cikázott végig az égbolton, mintha egy óriási fényképezőgép vakuja
villant volna.  Megörökítette a sötétséget."

A Rudnay gyilkosságok harmadik kötetében  Hamvay Emília kisasszony tovább folytatja elra-
bolt húgának keresését,  nem sejtve, hogy néhány száz méterre pesti lakhelyétől, a hírhe-
dett  tabáni Hül-ház  Horgony utca 18  alatti szobáiban bujkál harmadmagával.  A pozsonyi
ápolónői Kardos Cecília , meg a Gerlicze után most éppen újabb álnevet keres, a társaság
elég vegyes:  kis parasztlány Mück Márika,  Csurár Frecska ereiben  szilaj cigányvér buzog,
Blau Anna szimpla prosti, későbbi áldozat.
A komor Ambrózy báró szótlanul nyomoz, türelmetlenül tanítja Milit a detektívkedés trükk-
jeire, kapcsolatuk enyhén szólva ellenséges, mivel az önfejű fruska saját szakállára önállós-
kodik, lakásokba tör be, a gyanús ellenséget szemtől szemben támadja, akaratlanul segítve
az Emma húgát halálra kereső gonoszoknak.  A frivol költőnő, Erdős Renée társaságában a
pesti nagyvilági élet bugyraiban forgolódik, a Párisi Nagyáruháztól az Operabálig.
Közben  a báró megtalálja Emmát és a  Magyar utcai híres kupleráj,  a Pilisy-ház oltalmába
menti,  kósza pletykáknak téve ki így magát.  Róza asszony,  a fehérkaméliás hölgy, az elő-
kelő kurtizán, akit a walesi herceg Pest Rózsá-jának nevezett, óvó szeretettel rejtegeti a
lányt.
Egymást érik a gyilkosságok, először az Emma titkát tudó hóhemvagány, a Trombitás, majd
annak szeretője, Blau Anna az áldozat.  Böszörményi Gyula  elképesztő fantáziával tekeri
a cselekmény szálait, ráér, nem siet,  a csavaros lassúság  csak fokozza az izgalmakat. Van
itt minden:  mérgezett szivar, revolvergolyó, Dunába boruló konflis, tintával leöntött csel-
szövő.  Az ízes leírások konyhától a bálteremig mutatják be  a mindennapi élet színhelyeit,
humorosak a népi beszédmódok, választékos az előkelők társalgása.  A lapalji lábjegyzetek
most is korabeli adatokkal hitelesítik a szereplőket,  közrendőrtől az uzsorás kocsmárosig.
Hősnőnk megjárja a toloncházat, cigánylányként táncol az urak között, habozás nélkül lő,
de hegyesorrú cipellőjének rúgásai is célba találnak.
A főgonoszt természetesen Matolcsynak hívják - csak részben nyeri el büntetését, de fel-
villan a remény, hogy Mili kisasszony megtalálja az immár Schumayer Karlinka néven rejtőz-
ködő testvért.  Marad még elvarratlan szál,  kigobozni való talány  a végére is, nem is feje-
ződhetne be másként: "Folyt. köv."  - Izgatottan várjuk a negyedik kötetet!!!

szerkesztés alatt

2 0 1 6

Két (szó szerint!) Nagy Regény után három kicsi, egy kötetben. De hát nem a méret számít,
a szint Everest-magas.  Babits, Jókai, Bessenyei, két jól ismert és egy alig, életük nehezebb
szakaszában.
Mihály Szegeden tanárkodik, ír, írogat, de csak helyi szinten ismerik, meg a kedves íróbará-
tok, Gyulai Pál, Kosztolányi Didé és a gyakran öngyilkos Gyuluska Juhász.  A magányt enyhí-
tő társasági félsikerek után megváltást jelent a megjelenés a Nyugatban.  Szilasi egy kicsit
nagyon Proust, abban az értelemben, hogy lassan kell olvasni minden mondatát, lehetőleg
többször. "A félig nyitott ajtón át a hajópadlón egy tompafényű négyszög látszott, geomet-
rikus mesterdarab az őszből."
Jókai Móric Haynau elő menekül rettegve, Erdély eldugott tájain bujkál, a branyiszkói csa-
ta képeit idézi, ahol Gallia Fülöp, a zsidó barát, saját élte árán  ellökte egy ágyúgolyó elől.
Jobb lett volna odaveszni, gondolja:  "Sándor máris megalkotta magát...  a csúcson hagyta
abba". Asbóth Antal, a véletlen útitárs is a csatáról beszél: Levédiában a cserkeszekkel ke-
veredtünk, eljöttünk onnan, most a harcmezőn találkoztunk.  Megszívlelendő bölcsesség:
"L'opinion, c'est comme  un trou de cul:  tout le monde on a, mais personne ne souhaite
connaitre celui de l'autre.  A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van, de senki
nem szeretné megismerni a másét."  Jókai nem tudja, hogy senki sem üldözi, legfeljebb a
halott költőtárs emléke, 1850 táján írni kezd Petőfiről.  "Ami bennem lélek, veletek marad
...és amikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok állni veled."
Mária Terézia délceg testőr-kapitánya, cifra mente, vörös kalpag, átszúrva hattyútollal, a
felszerelés egy jobbágyfalu évi jövedelme.  Bessenyei György Bécs után kénytelen vissza-
térni birtokára ,"jetzt kommt Asien. "Pásztorai:  "Hat birkabundás, mejjedzős alak,  mindig
süvegben,  kora tavasztól késő őszig mezítláb,  aztán meg ki se jönnek viskóikból.  Dömjén,
Moreán, Moszláv, Poszipel, Sipon, Som, ilyesmi a nevük efféle."  A gazdálkodást esténként,
meg télen olvasás, írás, tanulás váltja fel.  Latin, német svéd, francia, angol: "...azt akarta,
hogy egyszer majd a sajátja,  az anyanyelve is ilyen erős legyen. Erősebb."  Szinte önmagá-
nak ír,  a vármegyei karrier helyett  udvarházában marad  idős párjával.  "Mintha egy forró
tükörre szorította volna rá a ráncos bőrét."
Nem érdekelnek az írói magánéletek  zaftos pletykái.  De ha egy  Szilasi László  ír valamit,
az mindenkire érvényesen emberi, az mindenkor érvényes csúcsa az irodalomnak.

Dübögve dünnyögjük  dühöngő sorait,  halljuk kántáló próféciáját,  tudjuk, hogy a legfon-
tosabb verselő, az egyetlen igaz közéleti költő. De hogy képeket belelát a málladozó falak-
ba, titkos jeleket fotografál a szennyes aszfalton és mindezt még epigrammákkal is párosít-
ja új kötetében...?!? - hát az több a jónál.
100 fotó, 100 versecske, találomra nyitjuk, bármelyik idézhető, rajta!:  "a mozgólépcső és
a/ parlamentre néző üvegfal közti résben mindig/ fekszik valaki  de vajon ugyanaz a valaki
fekszik a mozgólépcső és a/ parlamentre néző üvegfal közti résben" - valami sivár gyomsze-
rűség két kőfal között, vagy netán hullott hajszálak gubanca?
Mert a fűrészáru rétegei a földtörténetet idézik: "centroszféra mezoszféra asztanoszféra
litoszféra aszfalt karton karton pokróc bioszféra  atmoszféra magnetoszféra végtelen űr",
ott fekszünk pilinszkázva:  "a karton közös/ párna/ nincs". Utcaképek, ahol "jézus egy kö-
telező haladási irányt jelző tábla oszlopába kapaszkodva állt..."
Az aszfaltlikakba csikkek sorjáznak, fehér kavicskák csillagképei  bartóki kolindát idéznek:
"volt egy öregapó volt néki nem volt néki soha semmije"  Mosolyoghatunk a (súrolókefék)-
en:  "nincsenek már de itt ezen a felszakított pincerácson épp egy dörzsike mászik elő a
a múltból", ám a (világ rendje) egészen más:  "az adria sétányon hétfőn szerdán és pénte-
ken van kitolás..." és hiába hirdetik a gombás falak: "(kihagyhatatlan) teljeskörű talanítás",
nincs (esélyegyenlőség):  "itt mindenki gurulós bőröndöt húz ő is egy / gurulós bőröndöt
húz csak ennek/ nincs kereke".
Alvás előtt  nézz meg,  olvass el minden este néhányat,  álmodban  Erdős Virág  sorai sut-
tognak balladát (a költészet hatalmáról): "megkaptad a verset?"

Jön egy falusi lány,  megbabonázza az embereket, katonákat, várurakat,  végül a királyi ud-
vart is.  Lovat adnak alá, felfegyverzik,  sereget toboroz:  "Felszabadítom Orleanst, kikerge-
tem az angolokat!", tömegesen csatlakoznak az egyre erősebb hadhoz, győzelmi sorozattal
váltja be ígéretét.
Letaglózó szuggesztivitása volt, karizmatikus hadvezéri zsenialitása,  fanatikus bátorsága, hi-
szen puszta kardjával mindig az első sorban harcolt.  Lezuhan az ostromlott várfalról, sebe-
sülten is állva marad, ha csak fele igaz a legendáknak, az is döbbenetes. De van itt egy-két
bökkenő. Parasztlány létére hogy tudott csataménen lovagolni?  Hogyan tett meg lovon a
hatszáz kilométeres utat,  amely még egy edzett lovagnak is kemény próbatétel?  Úgy tesz,
mintha nem tudna olvasni,  de fennmaradt levelei,  noha diktálta őket,  kifejezetten érett
stílusról tanúskodnak.  Hogyan tudott előre szegezett,  súlyos lándzsával rohamozni,  amit
csak a legmagasabb szinten kiképzett harcosok tudtak?
Manda Scott  regénye két szálon fut.  A jelenben régészek keresik nyomait, gyilkos tüzek
veszélyeztetik a kutatást, a helyi politika és a titkos összeesküvés.  Nyomozás, választások,
agilis rendőrtiszt, aki egyben politikus-felség is,  sötét erők,  kapzsi indulatok.  A múltban
Rustbeard angol kémként,  Tomas testvér papként férkőzik  a Szűz közelébe.  Célja a gyil-
kosság, ám Jeanne varázsereje pálfordulásra készteti, végigkíséri a csatákban, mellette áll
egészen a máglyáig.
Szédületes izgalmú könyv, hihetetlen fordulatok, hiteles új igazságok, a térképekkel, leírá-
sokkal alátámasztott történések  tökéletesen fedik  az igazolt tényeket. Ki volt ez a párat-
lan hatású személy, aki megfordította a száz éves háború irányát, akit az őt megégető egy-
ház és a franci nép egyaránt szentként tisztel: ha igaz, ha nem, óriási élmény olvasni.

Viszolyogtam az írók magánéletétől. Az ostobán ajnározott JA Szabad ötletek megtévesztő
közzétételéhez hasonlóktól féltem. Olvasva elmúlik a kétely:  Nyáry Krisztián első könyve
nemcsak érdekes,  megejtően emberi is.  A lendületes tömörséggel fogalmazott írások va-
lóban a kapcsolatok hevességét, fordulatosságát,  örömeit, tragédiáit tárják fel,  túl a hí-
rességek intimitásain, általánosabb érvényre számíthatnak.
Szendrey Júlia helyett talán a később nagy színésznővé érett Prielle Kornélia lett volna a
kedvezőbb élettárs, Karinthy-ék viharos közelharcban,  Mészöly Miklós és Polcz Alain tép-
hetetlen kötelékben éltek.  Németh László  mélyen hűséges,  József Attila  életveszélye-
sen kapkodó.  Pilinszky János  ambivalenciája  rettenetes teher,  könnyű pálya jut a böl-
csen joviális  Mikszáth Kálmánnak.  Nem szabad kíváncsiságtól hajtva  egyszuszra elolvasni,
elég esténként 2-3 gyöngyszem...
Az utóbbi időben nem sok büszkélkedni valónk van, ám az Igazi hősök olvasása közben jog-
gal dagad a honfiúi kebel.  Halassy Olivér, az amputált karú úszó-vízilabdázó ma paralimpi-
kon lenne,  Elek Csibi  páriaként nyer a náci Olimpián,  Petschauer Attila  civilként men-
ti meg a katonatisztek aranyérmét.  Papp Simon  ÁVH-börtönből vezényli  az olajkutatást,
Feinsilber Róbert bácsi az ételosztó "szélhámos",  Széchenyi Ödön, aki lélekvesztőjén Pá-
rizsig hajózik egész Európán át.
Hősök bizony, de nem úgy magyarok, ahogy a nagymagyarok gondolják. Kner Izidor nyom-
dászt a zsidótörvények küldik a gázkamrába, Sina Simon, aki többet áldozott az Akadémiá-
ra, mint Széchenyi,  örmény volt,  ahogy a két nemzetiségű  Gozsdu Manó talán egészen
román.
A híres  Rátz tanár úr  zsidó gyerekeket röpített  a Nobel-díjig,  Schlachta Margit kiállt a
kőrösmezei áldozatokért,  Sztehlo Gábor gyermekek ezreit mentette 44-ben. Ők 33-an a
követendő példák, minden fiatalnak ezt a könyvet kellene tanítani!
Folyt. köv.: Merész magyarok.

A fekete zongorá-tól  Az arany cimbalom-ig terjedő  Dávid Veron-sorozat után az üstökös-
ként berobbant írónő új könyvének cselekményét  a vészjósló budapesti jelenbe helyezte.
Félelmetes lény oson az éjszakában,  csontot tör, orrba vág, - kivétel nélkül férfiak az áldo-
zatok.
A Monarchia korában játszódó, irodalmi szintű bűntörténeteihez képest,  új könyvében si-
kerül meghaladni azok kissé anekdotázó, sokszor felesleges apróságokkal bíbelődő stílusát,
mellbevágóan tömör, érzékletesen célratörő. Dialógusai feszesek, a leírások hitelesen pon-
tosak.  Tévedhetetlen életismeret,  szemléletes környezetrajz,  biztos tájékozódás a társa-
dalom különböző szegmenseiben.
A hőst nem érdek, nyereségvágy,  nem is személyes bosszú hajtja, nők elleni erőszak isme-
retlen tetteseit bünteti meg. Azokat, akik mindig megússzák a feudális társadalmi morál hit-
vány közegében. Egy nővédelmi mozgalom adattárából származnak a célszemélyek nevei, hi-
ába vonják vissza sokszor az áldozatok bejelentésüket, ez a magas, kisportolt lány, mert rö-
videsen kiderül  legalább ez, ha a nevét nem is tudhatjuk meg, egyéni kezdeményezésként
vesz elégtételt a megalázottak helyett.
A rendőrség természetesen sunyít,  sőt!, a titokzatos éjszakai verőember után nyomoz, ve-
szélybe kerül a lassan szimpatikussá váló hősnő. Szédületes fordulatok, egyre több gyanúsí-
tott, fokozódó feszültség, elementáris lendület:  letehetetlen!!!  A szálak egyre magasabb-
ra vezetnek, politikai- és maffia-motívumok bukkannak fel. Túl azon, hogy a cselekmény le-
bilincselően izgalmas, olyan társadalmi problémát feszeget, melyről inkább csak beszélünk,
de nem érezzük át szó szerint életveszélyes voltát. Pedig ehhez nem kell nőnek lenni!
Baráth Katalin  féktelen fantáziájú, ezzel együtt sziklaszilárd szerkezetű, támadhatatlan lo-
gikájú alkotása nemcsak a krimi-rajongók öröme,  kiköveteli helyét magasabb irodalmi szfé-
rákban is.

Iskola a határon túl: 1944-ben a nagyváradi hadapródokat  a menekülő német hadsereg há-
tában, hosszú menetben Németországig hajszolja a Vörös Hadsereg. Székely János 16 éve-
sen, lóháton szenvedi végig az angol hadifogságban végződő halálutat.
Szerette a tudást, matematikától a történelemig,  sokat várt a katonaiskolától,  a lovasság-
hoz került. Gyűlöli Pálinkás nevű szürkéjét, soha nem tudja tisztességesen megülni, mikor
a lovat baleset éri, a boncolásnál, kiderül, súlyos hátgerinc-fájdalmai miatt volt kezelhetet-
len. Első találkozás az embertelenséggel, utólag kínzó lelkiismeretfurdalás.
De nem  Ő a legrosszabb,  Kriplinek csúfolt szerencsétlen fiú is van köztük,  a gyengébbel
szemben szinte kötelező brutalitás  a hadsereg szellemi alapja.  Katonaszökevényt sajátjai-
nak kell kivégezni. Egyetlen lövés sem dördül,  a parancsnok kegyelemlövése  menti meg a
beosztottakat a tizedeléstől.
Menetközben disznócsordával végeznek,  a húst magukkal viszik.  "...nagy rózsaszín hósiva-
tag körül,  nagy, rózsaszín hajnal az égen,  hátul, az udvaron, vérrel kevert, kásásra tiport,
nagy rózsaszín hó (mint valami csatatéren),  elöl az úton pedig egy tűzvörös, hússal megra-
kott szántalp: még mindig csöpögött róla, apró piros gyöngyökké fagyott mögötte a vér."
A háború már rég elveszett, de a náci őrület félholt lágerlakókat hajt maga előtt, nyomuk-
ban  a snájdig, motorkerékpáros, farkaskutyás német tiszt.  Ő is áldozat/?/. Az esztelen pa-
rancsok esztelen végrehajtója.
Füstök.  "...az elfogadott vagy visszautasított áldozat füstjei,  a téboly füstjei...",  városok,
gyárak, falvak, hadseregek és embergúlák füstjei.  A felégetett városból csak a majomket-
rec fémváza mered mementóként az égre.
Hadifogság, a kenyérosztás rituáléja, az osztó választhat utoljára, így saját érdekében lesz
pontos, hogy egyenlő darabot kapjon. "Önző módon" magára gondolt:  így lett pártatlanul
becsülete .  "Teremts olyan világot... , ahol a becsület juttat előnyhöz,  s másnap minden-
ki becsületes lesz".
A barakk egyetlen bakancsot kap, kisorsolják, de úgy, hogy az utolsó kihúzott névnem jut.
Nem érdemes elsőnek tülekedni,  Székely János utolsó lesz már mindig.  Aztán ott találko-
zik életre szóló élményeivel, a Háború és béke első olvasmánya,  egy templomi koncerten
Bach-ot hallgat.
A  Caligula helytartója  filozofikus mélységei után után nem csodálkoztunk,  de ez a gránit-
súlyú próza még így is lehengerlő meglepetés. Lassan olvassuk, hosszan elgondolkodva.

Az ibusári állomás pénztárosához, Sárbogárdi Jolánhoz hasonlóan, a magyarkanizsai Árkádia
papírüzlet boltoskisasszonya is titkos irodalmi tevékenységet folytat: Armand lovag és a fér-
jezett Josephine románcát rója a pult alatt.
Betoppan egy hulla,  rövidesen követi  a titokzatos gyilkos egyre több áldozata.  Ami a kor-
társ költészetet kedvelő  Dávid Veron-t különösen izgatja,  mindegyik esetben felbukkan A
fekete zongora,  Ady őrült verse.  A nagy költő egy krimi főtengelyében!!!  Baráth Katalin
extrém fantáziája lenyűgöző, csakúgy, mint villódzó asszociációi, a Monarchia korának ízes
nyelvezete, az élesen metszett karakterek.
Bácskában aztán tombol a multikulti,  szerb martalóc a rendőrkapitány,  horvát a korcsmá-
ros, magyar építőmester verseng  Rosenberg Lipót vállalkozóval, a Nagyvendéglőben Párizs-
ból szalajtott széplány a felszolgáló. Régi betyárok árnya terjeng, obsitos pandúrból tisztes
gazdálkodó, a rabbi lányából fűzfapoétina lett.
Villany még nincs, de a vasúttal kinyílik a világ,  jönnek-mennek a félvilági figurák,  növelve
a gyanúsítottak számát. nyomoz itt mindenki: Vékony doktor tudományosan, Dujmovics ka-
pitány kardcsörtetve, Veritas nővér áhítatos objektivitással,  a mi Veronunk meg csalhatat-
lan megérzéseivel.  Gubancolódnak a szerelmi szálak,  áttekinthetetlenné válik a bűnjelek
hálózata,  Baráth Katalin  pompás humorral, vakmerő váltásokkal fokozza az izgalmakat.
Stílusa színesen gazdag,  néha még akad felesleg,  egy madárfüttyöt se képes kihagyni, Kö-
kényné állandóan elszabaduló hajfürtje fojtogatóan fékezi pálinkaillatú pletykáit.
Iszik itt mindenki!  Jóféle vörösbortól  a fütyülős barackig,  habzó seritaltól a méregdrága
konyakig tágul az itallap, zsebbevágó piár-okból még a Remy Martin is előkerül,  (csak ész-
reveszi ezt a bőkezű világcég...).
Taktikusan megágyaz a folytatásnak, kísért a betyármúlt, sejthető a pesti folytatás, Veritas
nővér ugyan a Fekete zongorá-ról a Fekete gyémántok témára vált, de minket a végén még
egy romantikus szerelmi novella és magának  Hercule Poirot-nak budapesti nyomozása is a
hetedik krimi-mennyországba röpít.
Egy napba sem telt, nem tudtuk letenni,  tudva tudván, hogy a Dávid Veron univerzum már
négy/!!!/ kötetből áll,  nem tartalékoltuk az észbontó izgalmakat.  Bolond ma Magyarorszá-
gon, ki jeges skandinávot olvas: Magyar házba Magyar krimit Magyarkanizsáról! Böszörményi
Gyula Hajnóczy gyilkosságai után itt vannak  Baráth Katalin  tüzes bácskai bűnkönyvei!

Az első  Berlin noir  kötet, a  Halálos március  után a folytatásban Günther nyomozó 1938-
ban magától a náci főember Heydrichtől kap megbízást. Szőke, kékszemű, echte árjalányok
áldozatai a bestiális sorozatgyilkosnak,  a pártcsahosokból toborzott  új rendőrség tehetet-
len.
Hősünk ügyesen lavíroz  a vetélkedő nácik között,  kik egymást talán még a zsidóknál is job-
ban gyűlölik. (Ki hitte, hogy Hitler utálta a pöfeteg Göringet?!?). Az áldozatok szülei szolgál-
tatnak használható információkat,  a gyanú egyre inkább az uralkodó bugrisok irányába mu-
tat.  Elementáris humor,  cinikus, kegyetlen és mindig találó.  "...arcvonásai a törzsfejlődés
egy korai szakaszát idézték,  ősei valószínűleg  ugyanígy nézhettek ki, - egymillió évvel eze-
lőtt".
Philipp Kerr egyesszám első személyben ír, a mocsokban turkáló volt rendőr megfáradt, ki-
égett ember, de célkitűzésében töretlen, a gyilkost akarja mindenáron megtalálni.  Még a
hatalom kegyeltjeinek is megvan a véleménye a sötét diktatúráról,  Hitlert félik de utálják,
a közemberek egytől egyig megvetően beszélnek a rendszerről. Két évvel a PatyomkinOlim-
pia után még nyitottak a határok, a zsidók korlátozottan ugyan, de még benne élnek a tár-
sadalomban, az Anschluss megvolt, de talán a háború Csehszlovákia miatt  még elkerülhető.
A pszichiáternő a paranoia jeleit mutatja ki a Mein Kampf-ban, meglepő párhuzamot von a
hitleri ideológia erőszakkultusza és Baudelaire sátáni litániája között.
Az élőnyelv szikár fordulatait találó hasonlatok színezik: "a gazdag dohánynak olyan íze volt,
mint a nyárson sült nektárnak". Freud és Jung, Rudolf Steiner és az antropozófia mellett a
temérdek ezoterikus blabla képezi az  eszmei hátteret, a Führert is befolyásoló asztrológia
és a nagyurakat szédítő szellemidézés.
Fantasztikus detektív-ötlet nyomán éppen egy ilyen szeánsz leplezi le a bűnösöket, persze,
a nagyvadakat futni hagyja a hatalom, amely csak ürügyre vár a pogrom elindításához. Kris-
tályéjszaka:  "...hatalmas tükör hevert darabokra törve a földön,  visszaverve arcom szilánk-
jait, miközben hangosan ropogott a lábam alatt".
A korrupció,  a propaganda szóhasználata,  a bunkó-elit féktelensége ijesztően emlékeztet
napjainkra: sajnos, ez nem a fordító leleménye, a párhuzam döbbenetes.
Újabb bűntényre derített csalfa fényt, Günther magánnyomozó hazafelé tart az őszi utcán.
Komor memento, rettenetes előérzet: "...a fák elhalt leveleit égették. Fanyar, szürke füst-
jük úgy lebegett a levegőben,  mint elveszett lelkek utolsó sóhaja,  ...belélegeztem a lomb-
halál forró gázait, a világvége ízeit éreztem a számban."

Üldözöttnek lenni.  Ismerős. Rendőrt látva, összerezzenni. Személytisnek tagadni, meztele-
nül állni sorozásnál  a prosztótisztek előtt, " a maga családja ugye...",  kilépni a moziból és
tigrisugrással bemenekülni egy kapualjba a nyomozók elől...
Ziska, tizenkét évesen a halálugrást gyakorolja:  kivetődni a három méterre álló platánfára,
ez az egyetlen menekülési út, ha jönnek a nácik. 1939, Berlin, rövidesen igénybe is vennie
az egérutat.  Most tudja meg, hogy üldözött,  hiszen ő katolikus, csak a felmenő nem stim-
melnek. Kukában bujkál, árja kislány segít, a Hiterjugend kamaszok kezéből ortodox, galici-
áner, azaz "büdös" zsidó fiú menti.
Mert azok kevésbé egyenlőek, vallja a régen berlini anyuka, hiszen "szegények, nyolcan él-
nek egy szobában, miattuk szenvedünk mi is..."  Anglia segít:  jöjjenek zsidó gyerekek,  de
család nélkül! A kiválasztás sorsolással,  a végítélet rulettje Ziskának kedvez, apja, barátnő-
je odavész, őt befogadja egy londoni család.
Nagyon vallásosak,  pedig Amanda,  a pótmama keresztény,  gyűlöli is após-anyós.  Alakul a
beilleszkedés,  jó barát lesz  a nemsokára hősi halott nagyfiú,  a bombázással  beköszönt a
háború. Míg a német állampolgár zsidókat táborba viszik,  a befogadott gyerekeket a hátor-
szágba evakuálják.
Az egyes szám első személyben elmondott történet  a lendületes stílus  érzékletességével
letehetetlen olvasmánnyá válik. Egyszerű, hétköznapi, ám a kamaszos gondolatok rendkívül
vonzóvá teszik. Ziska mindent primer állapotában fogad el,  nincsenek mellékszálak,a kiéle-
zett szituációk meggyorsítják a felnőtté válást.
Mennyi mindent olvastunk már  háborúról, holokausztról, hősökről, áldozatokról,  ismerjük
a történelem véres dátumait, ám a kényszerű identitásváltás véletlenszerűsége,  az emberi
relációk extremitása  Anne C. Voorhoeve  könyvét alapművé emeli.

szerkesztés alatt

Pogrom, melyet nem a cár kozákjai,  hanem az istenadta magyar nép hajt végre, kirobban-
tásának dicsőségét/!/ a kisgazda- és a paraszt-párt, büszkén vetélkedve vindikálja magának,
amelynek szereplői  szinte dicsekedve mondják el a bíróságon,  hogyan ütötték,  gyalázták,
verték agyon a deportálásból épen hogy hazatért magyar zsidó állampolgárokat.
Pestről származott a rémhír,  ők,  "na, kik?",  keresztény kisdedeket öldösnek:  "gyerekkol-
bászgyár  a Dob-utcában!"  Az összeverődött,  felbujtott tömeg először  Würczel szocdem
pártitkárt lincseli meg  "nem faji alapon",  másnap a piacon árusító zsidókat,  aztán házról-
házra járva, akit otthon talált.
Závada Pál  az ebben ártatlanul vádolt, ám a náci uszításban jeleskedő leventeoktató fele-
ségének belső monológjával mutatja meg az eseményeket.  A joyce-i esetlegességű gondo-
latfolyam tágasan indázó, hosszú mondatokba rendeződik, az időbeli ugrások hektikussága
csak fokozza a rettenet feszültségét.  A szemtanú villanásnyi képekből, őrjöngő szavakból,
félmondatokból alkotja meg  a borzalmas tablót, tehetetlenül sodródik  a kiszámíthatatlan
szennyáradatban.
800 falusi vesz részt tevőlegesen a szörnyűségben,  az asszonyok kezdik,  aztán a férfiak is
besegítenek. A 29 odavezényelt rendőr, elfutott tisztjei nélkül vagy megbújik valahol, vagy
végignézi az ártatlan emberek bántalmazást, legyilkolását, minden további nélkül el is mesé-
lik mindezt a tárgyaláson.  Hiszen ők kísérték a gettóba, majd a vagonokhoz a zsidókat,  te-
hettek volna most mást?!?
Az asszonyok két akció között, a budin tárgyalják meg,  kik legyenek a következők,  "iccig,
nem jutott Auschwitzig",  Tarcsai Sára előráncigálja ágyából Vogelné Ábrahám Ernesztinát,
felismeri a slingelt cihát, ebben aludt egy évig, innen hozta el, mikor elhajtották "ezeket",
"Ha a gettó nem vóna, ingem, gatyám se lett vóna, zikcene-zakcene...sírhat a zsidó", aztán
vissza kellet adni, - " na kapsz most a fejedre!"  Ahogy a szódás Rosenstein is visszakövetel-
te elorzott bútorait, ám botjával most hiába csapkodott, csak agyonütöttük végül.
Ezt tette a Horthy-rendszer  húsz éves antiszemita propagandája,  1946-ban az aljanép?, a
csőcselék?, - nem! a magyar ember hitte így az igazát. Az államhatalom tétován avatkozott
be, kommunistaellenes megmozdulásról beszélt, a zsidóságot meg sem említette,  a vádlot-
tak többsége megúszta.
Závada Pál  apokaliptikus szuggesztióval,  elrettentő könyvet írt,  egyvégtében kell elolvas-
ni, ne mérgezze napokig emberségbe vetett hitünket.  A népbutítás újra éled, a rém újra
itt fenyeget:  addig jó, amíg a huligán-hordák a stadionokat verik szét...

Frissiben olvastuk Nyiszli Miklós-t és Robert Merle: Mesterségem a halál-ját. Az elhallgatás
éveiben  élni kellett, élni lehetett,  érdemes volt élni.  Valami megmozdult a Sorstalanság-
gal, bár az csak húsz év múlva vált igazán közismertté.  Lanzman Soah-jából vagy három órá-
nyit láttunk, amely végre elmosta a holokauszt-giccs filmjeinek szenvelgését.  A torok elvá-
gását imitáló mozdonyvezető, a halálba indulók haját vágó  fodrász,  a birkenau-i főmérnök,
aki azzal dicsekedett, hogy még akkor is teljesítette a gyilkos föladatot, amikor a napi szo-
kott 16 000 helyett 24 000 magyar zsidót hoztak a vonatok, - örökre beégett tudatunkba.
Gideon Greif  korrekt kutatómunkáját összegezi tárgyilagos tanulmányában, de mindennél
többet ér az emberi szó:  a hét túlélő sonderkommandós vallomása.  Sem elképzelni,  sem
az apokaliptikus sorshelyzetbe beleélni magunkat nem tudjuk.  Csak végérvényesen felfog-
juk a hihetetlent, melyet a Saul fia, a legapróbb részletekig  hitelesen szublimált a filmmű-
szet dimenzióiba.
Josef Sackar Szalonikiből, Ja'akov Gabai Athénből került 1944-ben Auschwitzba, azon a nyá-
ron  több százezer magyar állampolgár tetemét  dobták a krematóriumba.  Gabai egy ízben
honfitársával találkozott a vetkőzőben, csak annyit tudott segíteni:  "a kisablakhoz állj, ott
jön a gáz, azonnal meghalsz."  Mert a levetett ruhák összeszedése közben  az elembertele-
nedett "robot"-oknak hosszú percekig kellett a gázkamrába zártak halálsikolyát hallgatniuk.
Az Abraham és Slomo Dragon testvérpár két évig dolgozott a krematórium különböző helye-
in, csakúgy, mint  Eliezer Eisenschmidt, aki a legszélsőségesebb eseteket mondja el. Az ál-
dozatok elhitték,  hogy munkatáborba hozzák őket,  egy jól öltözött francia hölgy pudliját
is magával hozta. A parancsnok magához vette a kutyust, gazdáját a halálba küldte.  Egy 18
éves lány könyörgött az egyik sonderesnek, vegye el szüzességét, hadd élje meg egyszer a
nagylányságot a gázkamra előtt.  Eliezer az oroszok közeledtével áttelepített foglyok közé
vegyülve megszökött, az erdőben hátrafelé menve, hamis nyomaival megtévesztette üldöző-
it, egy lengyel parasztcsalád bújtatta az utolsó hetekben.
Saul Chazan Föladata a hullák aranyfogainak kitépése volt. Évekkel később is kényszeresen
mindig az emberek száját nézte, vajon hány aranyfoguk lehet...  A borzalmak emlékét sen-
ki sem tudta elfelejteni,  ám mindegyikük családot alapított, gyermekei, unokái között élt
és teljesítette küldetését: elmondta a szörnyű igazságot a világnak.

A Mindspace nonprofit csapat  idén harmadszorra indítja útjára a 100 szóban Budapest pá-
lyázatot.  Chiléből indult, de idén már  Pozsony, Prága és Varsó  is csatlakozott a mindenki
számára nyitott programhoz.  Bármiről lehet írni,  tömören, velősen,  lehetőleg humorosan.
Tavaly 1200 alkotás érkezett, a 100 legjobb kis kötetben meg is jelent már. Sokat megzené-
sítettek, számos műhöz grafika készült.
Nem lesz könnyű dolga zsűrinek,  Winkler Nóra, Térey János és az éppen óriási sikerű Egy
fenékkel két lovat zenés vígjáték Belvárosi Színház-béli bemutatójának fáradalmait pihenő
Nagy Dániel Viktor türelmes válogatással fogja megtalálni az idei legjobbakat.
A sajtótájékoztatón Térey János, aki az Átkelés Budapesten című művében fotókkal illuszt-
rált írásokkal örökítette meg  fővárosi kalandozásait  a Kádár-utcai  villamos végállomástól a
kőbányai végekig, a személyes élmény és az elbeszélt történés viszonyát elemezte.  Termé-
szetesen több, mint 100 szóban fogalmazott említett könyvében, ám igencsak sokra értéke-
li a civilek spontán megnyilvánulásait.
A 100 szavas pályaművek beérkezésének határideje: 2016. szeptember 18.
Az elkészült pályaműveket a http://budapest.in100words.eu/hu oldalon várják, de a történetek postai úton is beküldhetőek a következő címre: Lumen Kávézó, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2-3.

Brooklyn ma rakétasebességgel fejlődő városrész,  oda igyekeznek  a menők, a gazdagok, a
galériák.  Akkoriban a leglepukkadtabb, csórók lakta külváros volt, szegény árvája a csillogó
Nagy Almának.  Hősünk itt cseperedett nevelőintézetben,  első szóra beállt egy kisstílű bű-
nöző bandájába.
A szálak rejtőzködő nagymogulok kezében  futnak össze, mindenki csak lecserélhető báb a
gengszterek titkos játszmáiban. Valahogy már az első oldal gördülékenyen hiteles mondatai
jelzik, nem egészen krimi, nagyrészt irodalom,  vagy tán egészen - egy kis detektív-izgalom-
mal.
A fiú Tourette-szindrómás. Na mi is az? Ebből a pompás olvasmányból megtudhatjuk! Szóöm-
leny, asszociáció-halmaz, amikor bármiről  vakmerő áttételek jutnak eszünkbe, torlódnak a
nyelvi bukfencek és legyőzhetetlen kényszer:  ki is kell mondanunk őket. Hősünk nehezen
tudja fékezni agymenését,  "Nyugodt tejre Dugott nejre  Húgod helyre dudor fejre",  vagy
"alibi malibu libabili galibamanó babapipi" és így tovább...
Meditáló jógik álcájában búvó rosszfiúk,  ravaszdi rendőr,  értetlen haver és az elmaradha-
tatlan nagy nő, aki természetesen elérhetetlen. Hiába hull el a Főnök, a nője tartja magát,
érthető, hiszen udvarlójának szótára kifogyhatatlan: "Cseles kajafón csalóka rongyököl mu-
táns tini zendó tüdőhalak  farok milhaus Nixon hangvilla",  az elutasításra adott válasza sem
mindennapi: "Házi Pillecukorkísértet Mandarinszusis pirogtelefon Kobaklibaputtony..."
Ám egyáltalán nem bolond, csak  Jonathan Lethem  eszement figurája, a ragyogó stílusban
megalkotott regény bohókás középpontja. Olyan baj az, ha valaki Tourette-es? Hiszen maga
James Joyce is az vala...

Ez már a huszadik a jeles szerzőtől.  Egyik jobb, mint a másik,  csavaros sztori,  ütős humor,
emblematikus hős-figura,  aki társadalmon kívüli,  magányosan vagány,  körmönfontan okos
és hogy verekszik!!!  A nagydarab obsitos katonai rendőr  Jack Reacher  maga a két lábon
járó igazság! És hogy mennyire nem krimiszerző  Lee Child, hogy milyen pompás stílus szen-
tesíti nagy írói voltát: álljon itt csak egy kis, Turgenyevet felülütő tájleírás:
" A keleti horizont még éjsötét volt...aztán a fény szétáradt...ostyavékony rétegben fölfelé kúszott, mintha óvatos ujjak nyúlnának az atmoszféra alsó rétegébe...aztán halovány, aranyszínű ujjak kezdtek motozni a szürkeségben, éteri könnyedséggel, tétovázva lassan szétterültek és molekulánként, lumenenként fénybe borítottak, fényessé és áttetszővé varázsoltak egy vékonyka légréteget."

Kit érdekel a bulvár-elit rongyrázása? A politikusok, oligarchák nevetséges létezése? Bár az
izlandi vulkánkitörések miatt  fagyba borult Európa képe  apokaliptikus,  az egészet csak a
verses epika nagymestere,  Térey János  élteti.  Letehetetlen!!!  Minden sora lenyűgöző,
minden mondat telitalálat, a költői tömörítés áramütése. Nemigen lehet beszélni róla, ezt
a remeklést olvasni kell. - Eddig kétszer sikerült.

E.P.tolla is elakad, csak idézni tud:  "Mint ahogy nem lehet életnagyságban lefesteni a ten-
gert, minden erről az időről szóló írás csak apró pontokat tud megvilágítani a sötét és nagy
borzalomból,  amely teljességében semmilyen formában nem ábrázolható".  Az akkor tízéves
emlékező  meggyilkolt és túlélő családtagjainak portréit alkotja meg,  elfogulatlan gyermek-
szemmel, szemléletes stílusának eleven közegében.  
Nem ezrek, tíz- és százezrek,  egyes élő emberek jelennek meg szövegben és korabeli fotó-
kon, ezek a pontok jelenítik meg a vészkorszak sátáni freskóját.  Minden egyes passzus bé-
nitóan rettenetes, hiszen rólunk van szó,  testvéreinkről, szüleinkről, rokonainkról. Persze
"ez ma nem történhet meg! - de hát ők is így gondolták  a királyi Horthy érában emancipá-
lódva, tisztes állampolgárként, anyanyelvileg, szívvel-lélekkel magyarként.
A Hollán-utcai elemiben a környék jómódú nagypolgárainak gyermekei jártak. Nevet változ-
tattak, kikeresztelkedtek,  nagyrészt régen nem voltak már zsidó vallásúak,  de se ez, se a
pénz nem mentette meg őket.  Aki megmenekült,  csak abszurd véletlenek sorának köszön-
hette, vidéken pedig esélyes sem volt.
Erről a könyvről írni nem lehet, legfeljebb idézni, de akkor soronként.  El kell, el muszáj ol-
vasni,  bármennyire letaglózó olvasmány.  Legalább tudjunk valamit, legalább éljük át össze-
szorított fogakkal a döbbenet pörölycsapásai alatt.
Spiró György írja: "a könnyfakasztást a szerző végig elkerülte".  Esetünkben ez, két oldalan-
ként, elkerülhetetlennek bizonyult.

Jó lett volna megkérdezni dédapát,  hány kivégzést írt alá  a fehérterror idején.  Mit szólt,
mikor kárpátaljai kormánybiztossága idején gettóba zárták, majd Auschwitzba vitték a helyi
zsidóságot.  Csak másfél hónap múlva mondott le,  aztán már otthonról nézte a vidékiek to-
tális deportálását.  Ügyes csellel megúszta a kitelepítést,  ami a történetét  Görgey Gábor-
nak elmondó emlékezőnek nem sikerült. Őt a Józsefvárosi pályaudvaron keresztül, azokban
a vagonokban vitték el, melyek nemrég a náci koncentrációs táborok felé tartottak.
Megfordult ez a derék öregúr fejében?  Nem tudhatjuk, mindenki hallgatott,  mi meg nem
mertünk kérdezősködni.  De az biztos,  hogy a dicső úri osztály  kaján szalonzsidózása ágya-
zott meg a tervszerű népirtásnak.  A szomszédok, csendőrök, vasutasok, a néptömeg acsar-
kodó csürhéje megkapta részét az elrabolt vagyonból, az uralkodóosztály boldogan tapsolt,
mellét verve vonult be a koncként odavetett "magyar" részekre.
A legsötétebb napokban szökevényeket kereső különítményesek élén a hírhedt Prónay Pál
is felbukkan, hajdani osztálytárs.  Túl vad egy kicsit, ám azért derék gyerek.  A háború múl-
tán az elbeszélő  osztályidegenként munkaszolgálatos,  a kádári konszolidáció később diplo-
mához is juttatja,  a vészkorszakról nem illik beszélni,  hiszen azt az aljas /nyugat/németek
csinálták.  A 90-es évekbe elhangzik  egy-két tétova állítás  a magyar állam és a magyar nép
bűnösségéről, manapság pedig szobrot állítanak a Gábrielnek,  Hóman és Wass Albert hóhé-
rokat dicsőítenek, perceken belül állni fog az antiszemita, rasszista Donáth szobra.
Ezért szólal meg most, az utolsó pillanatban a névtelen emlékező, mementóként szembesít
a szégyenletes tényekkel.  Görgey Gábor  kötelező olvasmány a hamisító KLIKK-történelem-
könyvek ellenében.

Varázsos orgánumát a Rádióból ismerjük, személyesen is kalauzolt a kávéfőzők és hálókocsi-
bilik acélos birodalmában,  de ahogy ír, ahogy az élőbeszéd tüze sugárzik könyvecskéjéből,
az múlhatatlan csoda. Évekig tudna folyamatosan mesélni,  ám példás önfegyelemmel párol-
dalas "példabeszédekké" tömöríti témáit.
A családi múlt a polgár-ősök, "országépítő elemek" enciklopédiája. Czipauer, Zlinszky, Markovics, egy Potvor Ráfael/!/, egy Johann Schubert és elvétve egy erdélyi Barcza:  ezek
az igazi magyarok, a soknemzetiségű, sok helyről jött csodálatos kevercs!!! Akik századokon
át építenek,dolgoznak, alkotnak,  ahogy a nagyapa mondja:  "Polgár, tudod, fiam, az az em-
ber, aki hozzátesz a világhoz".
Az apa tíz év hadifogságban, a háború után anya és nagymama neveli, minden elúszik az álla-
mositásban, tárbérlet, küzdelem a betevő falatért. Ezek az asszonyok mindent tudnak: hor-
golnak,  kötnek, főznek,  a túlélő találékonyság lángelméi.  A szegénységnél  fontosabb az
érzelmi biztonság,  a morál és a kultúra közege, a bizalom és a jóhiszeműség: "Rosszat rosz-
szal nem lehet helyrehozni".  
Ezek a példabeszédek egyszuszra elmondott csodás kinyilatkoztatások.  Saly Noémi  stílusá-
nak mennyei zenéje van, árad és szárnyal, költői és szellemes, miközben egy pillanatra sem
tér le a valóság ösvényéről. Ballada Vasárnapi Csirké-ről: a Nagymama egy vékony jércéből,
5000 Frt-nyi  zöldség, tojás, fűszer,  egyebek felhasználásával két napig eteti a családot. 4
embernek  3 fogásos ebéd, 4 embernek 2 fogásos vacsora,  másnap  3 embernek 3 fogásos
ebéd,  4 embernek 2 fogásos vacsora,  plusz a befőttesüvegből  napokig kenhető  zsíroske-
nyér..., - mindez  2/Kettő!!!/ szál gyufával közlekedve a reszó és a sütő között...
Óh! irigyelt otthonok asztali illatai, melege! Messziről jöttünk, nem volt részünk benne, így
éljük át  sohamár csodáját.  Napi egy példabeszéd  egy álló hétig éltet,  ajánljuk mindenki-
nek, takarékos beosztással.
Sápitozóknak, depiseknek,  szotyizó akarnokoknak pedig  az örökérvényű anyai jótanácsot:
"Nem kell mindent akarni".

Nem tudunk semmit. A nemtudás beismerése késztet  a kérdezésre, kutatásra:  a fejlődés
egyetlen lehetősége. A Sapiens-t olvasva felismerjük,  mennyire hézagosan ismerjük az Em-
ber, az Emberiség Történetét. Nem a történelmet, a majomőstől napjainkig vezető út állo-
másait és okait.
A  Homo sapiens  egy szerencsés mutáció,  amely legyőzte a többi homo-fajt.  A gondolko-
dási készség ugrásszerű változása emelte fel, a nemlétező dolgok elképzelésének lehetősé-
ge:  oroszlánfejű kétlábúakat faragott,  mítoszokat képzett . A maximum 150 fős csoportok
belső viszonyait a "pletyka" közvetítette,  a mai napig a leghálásabb közösségteremtő téma.
Gyűjtögetés, vadászás, nagy területen kevés ember él viszonylagos biztonságban, jólétben,
/!!!/. aszály, természeti csapás nem fenyegeti, el is él 60-70 évig!
Vadul terjeszkedik, ahová beteszi a lábát, pillanatok alatt elpusztítja a nagytestű állatokat,
Hol vannak  az ausztráliai erszényesek, hol a madagaszkári elefántmadár, a több tonnás bé-
kés növényevők?!? Csoda, hogy /még/ elepHántok, rinók, vizilovak vannak...
Jött a mezőgazdasági forradalom, a táplálék mennyisége nőtt, a lakosságé hatványozódott,
a biztonság csökkent. Birodalmak, bürokrácia, könyvelés, számok, tervezés,  mégse a jólét
nő, csak a piramisok. Van viszont Pénz, amely megteremti a nemzetközi kapcsolatok hálóza-
tát: kereskedelem, hódítások, felfedezések.
A nagy ugrás a  Tudás Forradalma és a Kapitalizmus.  Végre megértettem,  hogy is van ez a
Tőke-Hitel dolog,  egyetlen szemléletes ábrával mutatja be a zseniális szerző a Betét-Bank-
-Hitel körforgást, a bankban /nem/lévő fiktív milliárdokat, amelyek kihelyezése élteti a nö-
vekedést. Alapja a Hit, a Bizalom, hogy visszafizetik... - lám, bevált!!!
Az Új Birodalmak és a Tudomány szimbiózisa  további távlatokat nyit,  hogy boldogabbak le-
szünk-e, az csak belső harmóniánktól függ, meg a szerencsétől.  Jó helyre,  jó helyen kell
születni és jókor...  De ez mit sem von le  Yuval Noah Harari  könyvének nélkülözhetetlen
eredetiségéből. Kötelező élmény.

2 0 1 5

A  Súlyszivárvány  után már semmin sem csodálkozunk,  Pynchon  azonban meg tud lepni,
2001-ben játszódó New York-i regényével. Maxine egy gyanús cég kreatív könyvelése ügyé-
ben nyomoz neten és élőben. Negyvenes nő két gyerekkel, elhidegült férjjel,  belemenős,
retiküljében Beretta lapul, végső esetben használja is.
Mert ezek a félig beomlott dotkomos társaságok csellel, pénzzel, de fegyverrel is védik ma-
gukat.  Könnyebb őket  az interneten levadászni,  a hekker haver révén sikerül is.  A mély-
web alvilágában lepleződnek le a "hashtánc" manipulációk. Nem könnyű olvasmány!!! Elöljá-
róban meg kell barátkoznunk a netes szleng többszáz kifejezésével. Úgy 100 oldal után már
automatikusan értelmezzük a hálózat szóvirágait.
Maxine nyakába veszi a várost,  változatos baráti körével  ezernyi étkezdében, kávéházban
találkozik,  követhetetlen tömegben sorjáznak a Nagy Alma  aligha nevezetes kajáldái.  Fér-
fiak is akadnak bőven,  némi nemi ellenszolgáltatás fejében rutinosan segítenek.  Sid a mo-
torcsónakjával viszi a környékbeli mocsárhoz, itt rakják le a város szemetét, néhány év múl-
va befedik és beindulhat egy új ingatlan biznisz.  Kábszercsempész után a Windust, a jólfé-
sült kormányügynök következik,  de a legfontosabb a hekkerkirály,  aki bevezeti a titkokat
rejtő DeepArcher labirintusába.
Gyilkosság is történik,  nem is egy,  a célszemély ellentámadásba lendül.  A végrehajtók az
orosz ex-szpecnatos maffiózók, Igor és Oleg,  ádáz kungfusok, akik a vírustámadáshoz is jól
értenek.  Természetesen a szexelés csak afajta munkadugás,  közben még Horst házastárs-
sal is némileg rendeződik a kapcsolat.
Lassan kibontakozó krimi, ám a félelmetes intenzitású stílus, a káprázatos szófacsarások, le-
leményes nyelvi bravúrok  igazi pynchoni magasságba röpítik.  Na meg a figurák!  Itt van az
Orr, a szagnyomozó, beszívja illatod és megmondja, honnan jössz, kivel voltál, mit csináltál
és hogy tegnap mi volt vacsora...  Szoftvere is van, a Naser,  szagelemzése a bűnüldözés új
lehetősége.  Beüt a szeptember 11-es ménkű, egy DVD már jóval előbb mutatja a háztetőn
rakétakilövőket telepítő terroristákat, avagy éppen elhárítókat.
Még azt is megtudhatjuk,  az amerikai zsidóság számára  a legélesebb ellentétet nem a goj-
nem goj szembenállás,  hanem a házon belüli hochdeutsch - askenázi konfrontáció jelenti.
Lubickolhatunk New York minden árnyalatot beszippantó, őrült kavargásában, a kíméletlen
verseny és a barátságos tolerancia szédítő atmoszférájában.
Soká fog tart, akkor is el kell olvasni!                                     Fordító: Gy. Horváth László

Da Silva  elalvás előtt javallott, Pynchon, Szvoren, Nabokov és Dragomán után, mert ha ve-
le kezdjük az esti olvasást, aligha telik másra...
Gabriel Allon, a Moszad gyilkos angyala egyben híres restaurátor-művész is. Rubens és Raf-
faelo között néhány arab terroristát, orosz maffiózót,  vagy éppen angol kémet tesz Glock-
jával, Berettájával hidegre.  Mesterien felépített cselekmény, támadhatatlan logika, lehen-
gerlő stílus, bízvást nevezhetjük irodalminak.  Nála nem tér vissza unos-untalan a "szétáradt
vérében az adrenalin"-típusú förmedvények, talán egyetlen rögeszméje a "bőre olyan, mint
a méz", de az legalább a hős szerelmének vakító szépségű testét borítja.
Az időpontok  az elmúlt húsz évet fedik át,  még ennél is aktuálisabb, hogy majd mindegyik
visszautal a holokausztra.  A Rembrandt-kép kapcsán megismerjük 140 000 holland zsidó ha-
lálba küldését, az  Utolsó esély  a táborok, a gázkamrák nyomainak eltüntését, a Gyóntató
a  Vatikán  kollaboráns szerepét,  nácimentő akcióját. A Caravaggio-festmény restaurálása
olasz oligarcha illegális műkincskereskedelméhez vezet,  az impresszionisták újgazdag orosz
bűnbandéhoz.  Naprakészen hallunk az Al-Kaidáról, Hezbollah-ról,  de még az azóta démoni
fenyegetéssé robbant Iszlám Állam-ról is.  Merénylet a pápa ellen, a Westminster-apátság
előtt megmentett amerikai túsz, aljas gyilkosságok és 9 milliméteres igazságosztás.
Több, mint 10 van, előttünk áll még fél tucat,  nagyon be kell osztani, két nap alatt behab-
zsolható bármelyik...

Rettenetes olvasmány.  Nem irodalom!  Rosszabb: interjúk orosz emberekkel  Gorbacsov és
Jelcin után, már a putyini időkben.  Lehet, hogy sok minden rossz nekünk, de mi ez ahhoz
képest!!! Elveszett "dicső" múlt, eltiport életek, visszavágyott nagyhatalmi diktatúra...
Alekszijevics  óriási türelemmel és empátiával hallgatja  a veterán kommunistákat,  az örök
vesztes népet, a kiábrándult és a vörös demagógiában ma is hívő embereket.  Gyomorforga-
tó, szörnyű, csak mazohistáknak. Vagy annak, aki nem hiszi, mi van ott most.
Az érdemjelekkel karácsonyfává dekorált tábornok ma is sztálinista,  nem hiszi, hogy a had-
sereg második embere, Szaharov gyűlölt ellenfele,  a váltás után öngyilkos lett, " megölték
a többiek". A zűrzavaros jelciniádában meggazdagodott gengszter  szereti ezt a világot, aki-
nek fegyverrel vették el a lakását, kevésbé.
"Az utca hangja és a konyhai tereferék/1991 -2001/" után "Tíz történet vörös miliőben",
"Arról a korról,  amikor mindenki azt hiszi, aki öl, hogy az Istent szolgálja".  Orosz Júlia
és abház Romeó, a szovjet azonosságot követő grúz-orosz-abház pogromok idején. Ugyanez
Bakuban, örmény-azeri szereplőkkel.
Lágergyerek: Gulag-szülött, 3 éves korától állami gondozásban: "a Te anyád áruló ribanc..."
Börtönőr a táborból, "mi környékbeliek abból éltünk, jó munkahely volt, többet nem is me-
hettünk el innen,  csak a banditák mehettek haza..."  A kikötötteket bögölyhadak szurkál-
ták halálra,  vagy vízzel locsolva jégszoborrá fagytak.  A Ljubljanka kivégzőosztagának tagja
panaszkodik, napi többszáz tarkólövés után begyulladt  a ravaszt meghúzó mutatóujja, még
jó, hogy masszőröket hozattak...
De elég ennyi. Nobel-díj ide avagy oda, az igazság feltárása is megérdemli az elismerést, ha
nem irodalom, akkor vágjon gyomorszájon. Ne próbáljátok ki.

Menekültünk már néhányszor, de az semmi   Zsolt Béla  kálváriájához képest. A zsidótörvé-
nyek Nyugatra szműzték,  balga fejjel, a háború kitörésekor,  azzal a Kilenc koffer-rel haza-
jött. Munkaszolgálat a Don-kanyarban, szerencsés visszatérés után a nagyváradi gettó. Egy
nappal az auschwitzi bevagonírozás előtt Pestre menekítik, a Kasztner-vonat végre Svájcba
viszi.
Fantasztikus újságíró volt.  Gazdag gondolatvilág, sodró lendületű stílus, pazar asszociációk,
céltudatos szerkesztés. Ha úgy írta cikkeit, mint ezt a könyvet, joggal reszkettek tőle a ha-
talom emberei.  Zsidóként zsidó álnéven élt, a Hirschler semleges név a vörös posztó Zsolt-
hoz képest.  Ukrajnában egy katona-konyhai pék felismert, "maga írta azokat a jó cikkeket
a pékek sztrájkjáról" - és adott neki egy kenyeret.
Élményeit a gettókórházban,  ahol ál-tífuszosként rejtegetik,  meséli ágyszomszédjának. Az
orosz télben, a keretlegények gyilkos közegében nem volt akkora életveszély, mint Nagyvá-
radon, ahol apósa köztiszteletben álló, módos patikus volt, egészen a magyarok bejövetelé-
ig, melyet rövidesen a deportálás követett.
A rettenetes eseményeket gyermeki alulnézetből követhetjük nevelt lánya,  Heymann Éva
naplójában. 1944 február - június, csak három hónap,  mely alatt összeomlik az egész polgá-
ri világ.  Bár 41-ben 11 éves barátnőjét Kamenyec-Podolszkba viszik, családostul meg is ölik,
a nagypapa patikájában  díszpinty-árja grasszál, híres  Piros Bicikli-jének lefoglalását felhá-
borodott kétségbeeséssel fogadja.  Biztos csináltatok valamit,  mondogatják a zsidó gyere-
kek szegény szüleiknek, azért nem mehetünk mi a strandra, a moziba, később még az utcá-
ra sem. A nagyszülők tudnak a haláltáborokról, gázkamráról, kezükben a cián-kapszula, nem
veszik be, mert akkor mi lesz Éva unokájukkal.  A falusi szobalány el akarja vinni egy keresz-
tény család oltalmába, nem engedik, együtt kell maradni...
Éva anyja,  Zsolt Ágnes kapja meg a naplót,  már 1946-ban kiadja,  sajnos, napjainkban még
fontosabb elolvasni. Az ő Kilenc koffere lánya miatt jött vissza Párizsból, de hát ki tudta ak-
kor a jó megoldás.( - Most talán tudjuk?!?)

Valaki gyün,  maga a patás Ördög,  a csecsemő Rúzsa Sándor lelkét követeli: hiába.  Bosszú-
ból megöli apját, anyját, később Pekár rác betyár pedig mindent és mindenkit elpusztít kö-
rötte, csoda-e, hogy Sándor lesz a rettegett Gazda, a Kegyelmes Paraszt, akit hiába éveken
át hiába üldözött egy egész pandúr-sereg.
Cimborája,  a lapáttenyerű  Veszelka Imre  vén kolduskorában mesél,  Cserna-Szabó András
zamatos nyelvű,  élőbeszédre hajazó,  féloldalas mondatokban fogalmaz  csípős népnemzeti
humorral.  Imrénk hírhedett vérbunkós szerszámja sikamlós epizódokban munkálkodik, a ve-
zér azonban impotens, őt csak az Ördöggel való szövetség érdekli, eladja a lelkét, cserébe
viszont 33 évig elkerüli a golyó, a kard, vagy bármilyen fegyver.
Vérengzik is galádul, öl, gyilkol, rabol, nemcsak a zsákmány érdekli, öncélú szadista kéjenc.
Nemigen beszédes,  általánosságban egyetlen szóval intéz el mindent:  "Sömmi".  Borzalmas
kalandjait a szerző stílbravúrja a komikum fénytörésébe vonja, napokig hahotáztunk a félel-
metes történéseken.
Rúzsa Sándor végül elunja szörnyű életét, kegyelemért fordul Ferdinánd királyhoz, felajánl-
ja, hogy jó pandúrként rendet tart a pusztán.  Elutasíttattik, ám Kossuth apánk háromszáz
felfegyverzett lovas betyár hadba állításáért őrmesteri rangban hadba küldi. Ott sem tagad-
ja meg vérengző természetét,  dicső haditetteit  további mészárlások mocskolják be.  Nem
éli meg a forradalom 1850-es végső győzelmét, katonai díszpompával temetik, hamis emléke
századokig él a nép és a történelmi anekdoták világában.
Cserna-Szabó András  rendhagyó remeklése gyönyörűséges ajándok,  a betyárvezér javasla-
tára Jókai Móritz poétáról elnevezett pusztai bableves receptjéről nem is beszélve.

Persze, hogy Ferenc Jóska kora,  persze, hogy világvégi fürdőhely  a Stefánia gyógyintézet-
tel, találhatott volna-e  Fehér Béla  délcegebb hőst, mint Skrabek Tódort, a Bessemer bo-
rotvás bérgyilkost? De a többiek neve sem akármilyen: az 5000 koronáért kiszemelt áldozat,
Gulácsy Etyien gróf,  Pozsár Janó, a pártkasszával szökésben levő munkás-agitátor,  Ugolin,
a róla elnevezett vízöblítéses árnyékszék és pumpás ülepmosó feltalálója, vagy a fővárosból
szalajtott nyomozók:  Pürkerec Jocó és Köpösdi Emil.
A Csomághegy árnyékában, a Kokojszás-lejtő aljában  a szerelmes Darvai Erazmusz ad szere-
nádot féltestvére, a nagyeszű Görbekerti Murad Jenci társaságában: " Mér nem akarsz sze-
retni engemet, te hófejér karácsonyi angyal?"
Túl a fifikás neveken,  komikus kiszólásokban, agyafúrt humorban is tobzódik a vérpezsdítő
olvasmány.  A vízvécéjével házaló utazó,  az egyben nőcsábász tolvaj sztrájkpatkány  meg a
gyilkos útjai  kiszámíthatatlan kacskaringókkal keresztezik egymást,  a párhuzamos szálakon
Katinka grófkisasszony szerelmes vágya bonyolódik a pénzszagra éhes nyomozók szimat-útja-
ival, hólyaghúzóbogár gyűjtési szenvedélye váratlanul fordul éppen az apjára fenekedő vér-
köpenyes öldöklő felé.
Amíg Ugolin a "Filozófiai Árnyékszék" című aforizma-gyűjteményét gazdagítja magvas gondo-
lataival, az író eszeveszett lendülettel görgeti bravúros cselekményét a kitalálhatatlan vég-
kifejlet felé. Rekeszrengető hahota-mámor!
Kedvcsinálónak, találomra üssünk fel egy oldalt, mondjuk a 70-et. "...egy pehelyrécetojás-
sal élt együtt, majd eltűnt, de mielőtt eltűnt volna, kedvtelésből felcsinált egy Sehajdáné
nevű sajtérlelő némbert."

Csonttá fogyva, 35 kilósan hajózik  Auschwitz után Svédország felé.  Tüdőbeteg, legfeljebb
néhány hónapot jósolnak neki az orvosok. De élni akar: leveleket ír 117/!/, svéd menedék-
ben éledező, szülővárosából deportált lánynak.  A legszimpatikusabbat választja ki, sűrű le-
vélváltás indul, ismerkedés száz postafordultával.
Hithű baloldali, naivan kérdezgeti  Lilit, aki igazi polgárlány:  "arra lennék kíváncsi, hogy mi-
lyen elképzelései vannak a szocializmusról?" Lassan tegeződésbe fordul a diszkrét hangnem,
felvetődik egy látogatás lehetősége. Az orvosok, gondnokok mindkét oldalon hiába tiltakoz-
nak, zsebében a távoli amerikai rokon dollárjaival, barátja társágában nekivág a vonatútnak.
Ravaszul olyan képet küldött, melyen csak elmosódva látszódik, cselesen szerepet is cserél
a délceg Harry-el, ám a 27 kilóról addigra már  40-re gömbölyödött magyar lány azonnal fel-
ismeri.
Gárdos Péter apja hagyatékában,  ötven év után talált rá a több száz levélre. Míg E.P.-nek
iszonyú lehetett az apja múltjával szembesülni, neki megrázóan pozitív katarzis volt az eltit-
kolt ismerkedés csodálatos története.  Gazdag fantáziával kiegészítve, lendületes stílusban
alkotta meg könyvét,  filmszerűen váltakozó jelenetek,  pontos karakterrajz, pompás dialó-
gusok.  A hitelesség biztosítékai a levelekből szemezgetett idézetek,  az egymást egyre job-
ban elfogadó szerelmespár kedvesen gyengéd sorai.
Persze konfliktus is akad, egy féltékeny szobatársnő  sikerrel intrikál,  dühében még a téli-
kabátra való ajándék-szövetet is szétdarabolja. Lili az átélt, szörnyűségek után, szabadulna
zsidóságától, mindketten katolizálni akarnak.  De megjelenik az igen fifikus Kronheim rabbi
és visszautasíthatatlan ajánlatot tesz. Elintézi a házasságot,  állja az esküvőt, hüppéstül, va-
csorástul, szmokingostul,  a vőlegény kivert agyarait is porcelán fogsorral pótoltatja. Évszá-
zados ügyessége  két lelket ment  a vallás kebelébe,  ám sokkal fontosabb, hogy az együtt-
élés feltételeit is megteremti, így a kis Péter jövő évi születését is...
A svéd asszonyok süteményes kosarakkal várták a megmenekülteket hozó hajót, az orvosok
megtettek mindent a gyógyulásért,  családok ajánlottak fel örökbefogadást.  "Egy svéd kis-
fiúhoz" az apa verset írt a hajóúton,  "Tillmenlitte svensk gosse" címmel meg is jelent a leg-
nagyobb napilapban, a boldog párnak maga a svéd király gratulált táviratilag. Így is lehet vi-
szonyulni a háborús menekültekhez?!?
2010-ben nálunk aránylag visszhangtalanul jelent meg a könyv. Ma már tucatnyi nyelven ol-
vassák szerte a nagyvilágban. És elkészült a film, amely bízvást hasonlóan lenyűgöző lesz.

Érdekes volt az önéletrajzi Nézd a harlekint!, kortársian turgenyeves a poétikus Másenyka,
ám a Lolita csúcsát csak ez az opusz ostromolja, vagy talán fölébe is szárnyal.
Cincinnatust halálra ítélik,  bűne, hogy átlátszatlan, "az egymás számára áttetsző lelkek vilá-
gában sötét, magányos, borzadályos akadály".  Cellájában várja a kivégzést, melynek napját
nem árulják el.  A börtönigazgató kislánya, a szőke loknis, feszülő, lábikrájú, cserfes vadóc
nimfácska se tudja, de rajzocskáival a szöktetés ábrándját villantja fel.
"A bőrkötényes, csigás-vöröses szakállú , nehézkes" Rogyion börtönőr félóránként festi az
adott mutatóállást az órára,  igazgatói kosztot hoz a rabnak,  olyan gyengéden bánik vele,
mint a mennyezeten gubbasztó pókkal, amely ujjáról eszegeti a finom molylepke-falatokat.
A szigorú börtönszabályzat szerint  "az őrökkel dalolni, táncolni, évődni  csak közmegegye-
zés alapján,  a kijelölt időpontokban engedélyeztetik",  Cincinnatus méla keringőt is lejt a
foglárral.
Fantasztikus nyelv! Hihetetlen asszociációk, dadaista bakugrások, szinte automatikus nyel-
íródó mondatok. "Az ok nélkül szomorkodó füzek három patakban hullatják könnyeiket", "a
pók,  a cirkuszosfamília benjáminja  egy könnyebb mutatványt adott elő,  biztosítóhálóval",
"e remény kotyvalékát, ezt a zavaros, édes löttyöt kell innom".
Ritmikus kopogás a falon, a titkos alagút Mőszjő Pierre,  a hóhér szomszédos szobájába ve-
zet.  A huncut beszédű, kövérkés alak bizalmaskodva közli: "remélem, ezentúl nyakra-főre
együtt leszünk..."
Örökcsábítás,  Emmocska besurran,  földönti, melléhez tapad,  forró ujjacskáit húsába mé-
lyeszti,  miközben bevillan  lapockáinak angyali szárnytöve és a  "finoman fehérlő pihe,  me-
lyet mintha szétfésültek volna". De hiszen ez a sóvárgott Lolita profetikus előképe...
Az utolsó beszélőre a népes családdal együtt érkezik az otthoni "bútor, a berendezés, sőt
a falak egyes részei is...tükrös szekrény, tükrében saját személyi tükörképe: a hitvesi háló-
szoba, a padlón fénycsík és fél pár kesztyű..."
A kivégzés váratlan botrányba fullad. Dőlnek a jegenyék, menekülnek a nézők, minden szét-
esett, minden összedőlt és Cincinnatus  "elindult arra, ahol, a hangjukból ítélve,  hozzá ha-
sonló lények léteznek".
Joyce? Kafka? Ionesco? Idők folytán Nabokov írói léte egyre nagyobbra nőtt, ahogy "egy víz-
csepp hullott a lapra és pár betű ciceróvá duzzadt..."

Az olvasás szellemi táplálék, ízesen emészthető  Turulpörkölt-je után, a szerző második ma-
gyar tárgyú könyve is ínyencfalat. A gasztro-peregrinus  Krzysztof Varga végigeszi az alföldi
vendéglőket, korcsmákat, restiket,  gyengédebb lengyel gyomrát ugyanúgy megfekszi a zsí-
ros koszt, mint a hazai közállapotok hol nevetséges, hol ijesztő tragikuma.
A mesés magyar savanyúságokból egy Arcimboldo politikusaink arcképcsarnokát tudná meg-
alkotni,  "a magyar dicsőségben és a magyar vereségekben megsavanyított Magyarország, a
magyar politikában és a belső magyar gyűlöletben való megsavanyodás kvintesszenciáját". A
bográcsféleségek elemzése után  a 14-es Nagy Háború emlékművei következnek, "azzal lep-
lezik a Második Világháború szégyenét, hogy büszkék az Első vérfürdőjére". A Pál utcai fiúk,
Boka, Geréb, Áts Feri és a többiek mind elestek volna az orosz és olasz harcmezőkön, a ro-
hamra induló kis Nemecsek is ott halt volna meg,  ha mégis életben marad.  Hódmezővásár-
helyen az utcáról csak mellrészét láthatjuk a szovjet katonák monstruózus alakjainak, "úgy
néznek ki, mint valamiféle szovjet Húsvét-szigetekről előkerült titokzatos szobrok...csak ak-
kor látja többi részüket az ember,  ha lemegy a pincébe",  ott láthatja törzsüket, lábukat,
géppisztolyukat.
Elborzasztó az Alföld halálos unalma, "nem azért jön ide az ember, hogy értelmet keressen,
a végtelennek látszó Alföld értelme  nagyon messze van". Enyhülést csak  olyan városok je-
lentenek,  mint Kecskemét  a Cifra Palotával,  vagy az "örökéletű magasművészeti giccs", a
szecesszió csodáiban bővelkedő Szeged. Ott áll Magyar Ede Reök-palotája, "teljesen tébo-
lyodottan a maga szépségében",  vagy a Tiszavirág-szobor meg az Aranycsapaté,  melyen a
futball-labda és az üres focicsukák emlékeztetnek nemzeti hőseinkre.
Makó hagyma helyett Makovecz-cel büszkélkedik, "az egész városra rányomta bélyegét túl-
hajtott, narcisztikus, dühöngő építészete, úgy néz ki ez a posztmodern szecesszió, mintha
keménypapírból és habszivacsból állna".  A kiskőrösi Petőfi-múzeumban jellegzetes az a lyu-
kas sámli, alatta bilivel, melybe nemzeti költőnk kakilgatott...
Az Alföld a  Magyar Tenger, a végtelenbe nézel és nagyon nagynak hiszed Magyarországot.
Kétféle magyarság: a trianonozó maszturbálás és Ady Endre nemzetostorozó indulata.
A rettenetes étek-hegyek között  egyedülálló csoda  a győri rakottkrumpli és a sajtos-tej-
feles lángos, melyet békés növényevő létünkre mi is imádunk.  Ám az ősimádat torzszülött-
je a "Hét Vezér Pizza"-választék, mely Álmossal /hús, sajtkrém, uborka, kukorica/ kezdődik,
aztán jön többek közt  Huba/tonhal/,  Ond/gírosz, majonéz, hagyma/ és a ketchup-vérrel
megpecsételt sor végén a Töhötöm-szelet/édes gyümölcsök tésztán/... Nálunk a Romániá-
ban talált őshüllőt  "magyaroszaurusz"-nak hívják, kis képecskéjét úgy applikálják a nagy di-
noszaurusz-hűtőmágnesbe, ahogy Csonka-Magyarország sziluettjét a Nagy-Magyaroszágiba.
"Az utazás őrülete" múzeumról múzeumra kergeti a szerzőt, leginkább a  Trianon-témájúak
fogják meg, "Trauma-múzeum"-nak keresztelné át őket,  ahogy sokkal adekvátabbnak tarta-
ná a Trauma-tér, Trauma-park, Trauma-stadion, Trauma Center elnevezéseket is.  "Magyar
Messiás" projektjében a boltok névtábláit rovásírással írják, hazánk derék fiai pedig autós-
tul, családostul, mangalicakondával, szürkemarha-gulyával indul el az ázsiai őshaza felé."Ke-
servesen sírnak  az útközben eltiport idegen törzsek, iszkol keletre a magyarok elől mind".
Még a lengyel szélsőjobbhoz képest is  szörnyűnek tartja hétköznapi valóságunkat,  "amit
láttam, hallottam és ettem, mindaz, ami lenyűgözött és ami elborzasztott, már egyedi volt,
más, kivételes, magyar, ugyanakkor teljesen az enyém is".

A férj híres atléta, de "ha nem ment a futás, pofon is vágott". Üres az élete, üres a méhe,
a ház ura helytte a vizslájával alszik.  Nem mehet a montreux-i olimpiára,  a Nagy Férfi vég-
képp összeomlik.
Már izgalmas útleírása,  a Rongyos ékszerdoboz /Bukovina, Galícia/  megmutatta erényeit,
csapongó asszociációk, vehemens fantázia, bármihez értelmes gondolatok hosszú sorát ké-
pes kapcsolni.  Áradó stílus,  frappáns, eredeti, élvezetes.  Pedig a téma igencsak komor,
Tar Sándor-i mélységeket pásztáz.
Tanítónőként az igazgató szex-rabszolgája, az össze-vissza mindenkivel kalandok sem enyhí-
tik a depressziót.  Műtét előtt és után,  kórházi ágyon összegzi a történéseket,  túl van a
gyilkosságon, nem hogy nem érez lekifurdalást, inkább felszabadult lett.
"Én az angyalokban hiszek, ők gyógyítanak meg". Kiss Noémi az emancipálatlan magyar nők
helyzetéRE vikágít rá, megkerülhetetlen hatású regényt írt, a saját sorsát elbeszélő, nagy-
szerű regény, az  Ikeranya  után immár mások kínjait is feltárja.

A Mindspace nonprofit szervezet a chilei Plagio csapattal együttműködve 2014-ben hozta el először Budapestre a 100 szóban a városodról akciót. A tavalyi példátlan sikeren felbuzdulva a Száz szóban Budapest pályázat idén is várja azok írásait, akik szívesen öntik szavakba, összesen százba, a város iránti érzéseiket.
A kihirdetett pályázatra maximum 100 szóból álló írásokat várnak, melyek témájukban Budapesthez kapcsolódnak. A Budapestre tavaly eljutott kezdeményezés szépsége pont az egyszerűségében rejlik. Bárki, aki szeretné, 100 szóban mesélheti el, mit jelent neki a város, milyen története, emléke, érzése, benyomása van annak tereivel, eseményeivel, lakóival kapcsolatban.
Háromtagú zsűri fogja a pályaművekből a 12 döntőst kiválasztani. Tagjai a budapesti kulturális életben fontos szerepet játszó Winkler Nóra, Nagy Dániel Viktor színművész és Szőllőssy Balázs, a Fiatal Írók Szövetségének tagja. A díjátadó ünnepségre a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében, a Bálna Budapestben kerül sor, októberben.
Pénznyereményben az első, második és harmadik helyezett részesül, ennek összértéke 150 ezer Ft. Mind a 12 döntős művet illusztrátorok színesítik, szakmai vezetőjük Simonyi Cecília illusztrátor. A 100 legjobb 100 szavas pályaműből pedig egy kiskönyv is készül. A szervező Mindspace csapata hagyományt kíván teremteni a Száz szóban Budapest akcióval.

Az elkészült pályaműveket a http://www.100szobanbudapest.hu/ oldalon várja a Mindspace, de a történetek postai úton is elküldhetőek a következő címre: Lumen Kávézó, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2-3.

További információ: Jávor Zsófia  javor.zsofia@mindspace.hu   +36 30 62 75 205

Az auschwitzi Sonderkommando-sokat sokáig kollaboráns kápóknak tekintették, a  Saul fia
alkotói az utókornak szánt, elásott dokumentumok alapján tisztázzák a kérdést. Pedig már
1946-ban megjelent  dr.Nyiszli Miklós naplószerű pontosságú, megdönthetetlenül hiteles
könyve. Több kiadást is megért, mégsem vált széles körben ismertté.
Bizony, a legapróbb részletekig olyan volt minden,  ahogy azt a filmben érzékeltük. A vet-
kőző,  a félrevezető szavak:  "Mindenki jegyezze meg jól a számát" stb.,  a sonderesek ro-
hammunkája,  a tábori valutának számító, zsebre vágott ékszerek,  a tisztek, SS-ek,  főká-
pók, égetők hierarchiája. Leírja a gázkamrában félholtan talált 16 éves lány esetét, meg-
ismerjük  a cigánytábor likvidálását,  a linzmanstadt-i és a therezienstadti gettó lakóinak
birkenaui végzetét.  dr.Nyiszli  szemtanúja volt és majdnem áldozata is lett  a XII. Sonder-
kommando lázadásának,  12-nek sikerült kitörni  a Visztulán túli erdőig,  836-ot megöltek,
de 70 SS is otthagyta a fogát.
Semmi nincs a filmben, ami nem történhetett meg, nem is merült volna fel néhány kétely,
ha idejében olvassuk és emlékszünk erre a könyvre.  Harminc év homályába veszett, újra-
olvasni a film után megrázó katarzis.

Egyetemi előadásaira az összes szakról jártak, még a Műszakiról is jöttek rajongók. Szédüle-
tes előadó, félelmetes tudását szuggesztív egyénisége hatványozta.  Költőként még nem is
ismertük és hol voltak még a Shakespeare fordítások...
Coming outját könyvében tetézi, egyforma nyíltsággal ír önmagáról, mint más másokról. Ré-
gebben filmekre reflektál,  Almodóvar, a Második bőr, vagy a felejthetetlen két cowboy a
Brokebrack Mountain-ból. Felemlíti a tajtékzó Ginsberg-et, az álmodozó Jarman-t, a szelíd
Britten-t. Shakespeare-t letaszítja a Meleg Istenségek Trónjáról, legfeljebb biszex vala...
A 2009-es Pride megnyitó beszédében a probléma összes vetületét kielemzi, cáfolhatatlan
érvekkel,  szenvedélyesen áll ki az  LMBTQ  egyenjogúság mellett.  Leleplezi az egyházi ál-
szentséget: "jézusnak nem derogált APEH/NAV/ dolgozókkal, prostituáltakkal, megszálló ka-
tonákkal szóba állni". A kereszténység a megvetettek, a kicsinyek vallásaként indult. A Bib-
lia idézetei csak saját korában érvényesek, a szellemét kellene értelmezni.
Elsöprő lendületű stílus, órák alatt elolvastuk, először. Aztán élvezkedve, részleteiben gyö-
nyörködve: még. "Melegnek lenni elsősorban titok, ...amit mindenki tud, de mindenki tud-
ja róla, hogy titok".
Berlini útinapló és magyar életképek.  Meleg esküvő  Londonban és a hihetetlen hazai tör-
ténet: "A nagymarkú Jozsó".  Kedves sztorik kemény tanulságokkal, eredeti meglátások tá-
madhatatlan érvelések. Igazán ráférne szegény heterókra is egy ilyen könyv!!!

Hétvégenként izgatottan lapozgatjuk a  Népszabadság Hétvégé-jét, újabb Szvoren-novellát
remélve.  Mondatai sértő keménységgel úgy dübögnek, mint a jégeső a bádogtetőn. Az át-
lagvilág  hétköznapi poklából üzen,  egyszemélyben mindig vesztes hősnő és a tompa tekin-
tetek mögé látó, csalhatatlan megfigyelő.
Trifánné  egyre lejjebb csúszik  a sikeresen fejlődő varrodában, "méretezőként  kezdtem,
betűzőként és táskajavítóként folytattam, most pedig rongyot szedek." Ebédet szállít a bá-
nyában dolgozó  nyári diákoknak,  szeretkezést imitáló kamaszokba botlik,  "ha tisztessége-
sen dolgoztatnák őket, nem lehetnének nemi gondolataik...,  ahogy nekünk sincsenek". A
"voniga" a rekeszek húzására használt  kampós rúd, ellop egyet, jó lesz az még fegyvernek.
/Tárnaszentelés/.
Extrém sorsok: a Tanár apuka inkább gyászbeszédek írásával foglalkozik, /Anyánk teleszkó-
pos élete/, Az ország legjobb hóhéra  gyermektelen, a szomszéd csecsemőjét hallgatja a
falon át. Brutálisak a szülők, Szegény, mókusarcú Decsi-t  kényszeresen hajtják dzsúdóed-
zésre, merőkanállal zúzzák szét gitár-plektrumát, neki műkörömmel kell pengetni, életútja
végül gyilkosságba torkollik.
De a legsötétebbek az Anya-portrék. A Csonka, jól sikerült családi összejövetelen átmegy
a szomszédba csendháborítókat lesni, otthagyva vendégeit, "amikor valamiért okom támad
azt remélni, hogy kapcsolatunk élettel töltődik fel,  anyám tapintatlansága hamarosan visz-
szalök abba  a szem és száj nélküli világba, ahova születésem óta tartozom, és ahol csak va-
kogni lehet". "Lázmérői a hónaljba fagytak annak idején",  az elnyomó, a ridegen korlátozó
kőkemény anya alapmotívum, aki "dőlni, tud, hajolni nem".  Munkanéven ember, "kedvenc
szava a 'fényév', ...minden ízében erkölcsi lény".   A bekorlátozott,  néma gyermekkor kap-
csolatszegény gonoszságot generál, másrészt kiélezett figyelmet a lelki nyomorúság, a hét-
köznap szürke tragikumának irányában.
Szamogon bakfis anyja kínlódva könyörög  Innopon-ért. Ez a fertőtlenítő vegyszer szódavíz-
zel keverve megkeményedik, Járni lehet a tetején.  Amíg folyékony, öngyilkosságra kiváló,
az egyes szám első személyben elbeszélő látogatóban visz magával, szódával keverve adja a
betegnek.
Olyan mély, mint Tar Sándor,  ám sokkal rettenetesebb, mert nem leírja, hanem saját sor-
sában, saját élményeiben tárja fel az embertelenség szörnyvilágát.

A szovjet propaganda a "Forradalom viharmadará"-nak nevezte,  inkább ViharVeréb volt, aki
kiszolgáltatottan hányódott a lenini diktatúra forgószelében.  A népből jött, gyűlölte a né-
pet, fölfelé törekedett, játszotta a népfit, élvezte nagyúri életét, utálta a szovjet rémural-
mat, miközben emblematikus hősként szolgálta.  De írói nagysága vitathatatlan,  ehhez elég
az Aratamonovokra, vagy az Éjjeli menedékhelyre gondolni.
Lipa nagydarab, kerekarcú parasztlány, szolgáló lesz Gorkijéknál,  éleseszű őstehetség, aki
pontosan látja a nagy ember hibáit, szánalmas kétarcúságát. Együtt éli át a családdal az el-
ső forradalmat, azt a furcsa 1905-öset, mikor a híres színésznő, az élettárs Marija Fjodorov-
na esténként  az arisztokráciával bratyizik a színházban,  mialatt lakásában a forradalmárok
bombagyára működik. Aztán 12 évig nem látja Alekszejt, mert hiszen Peskovként ez volt az
író keresztneve, szünetel a kialakult szerelem is, 17-ben kerül újra hozzájuk. Ez már inkább
revolúció, a háború sújtotta ország könnyű zsákmánya lesz a bolsevikoknak.
Gorkijék vacsoraasztalánál az egyik oldalon  Lenin iszogat a többi hóhérral, szembe velük a
cári család életben maradt hercegi párja, kiket kémfeladatokkal Párizsba száműznek. A pa-
pok, entelektüelek, tisztek, burzsujok  a Belorusz-kanalt, a Fehér-tengeri csatornát építik
gyors halálukig. A Szoloniki haláltábort látogatva, az író kedélyesen diskurál a raboknak be-
öltöztetett őrökkel,  vaknak tetteti magát, de a végén csak-csak eléri, hogy igazi deportál-
tak adhatják kezébe  írott panaszaikat.  A táborról derűshangú beszámolót ír,  ennek fejé-
ben egy embert kiszabadíthat...  De végül belátja, a vörös cárizmus életveszélyes,  Olaszor-
szágba emigrál.
Elbeszélőnk, aki megérdemli a  Diavolina, "Boszorkácska" nevet,  bába, felcser, végül orvos
lesz, a titkosszolgálat parancsára követnie kell a tüdőbeteg írót, akit aztán haláláig ápol. A
háznép a sorrentói villában is félelmetes,  hízelgők, rokonok, művészek, szélhámosok és az
automatikusan beépített fasiszta és szovjet kémek siserahada éli világát.
Spiró György a létező emlékirat és tengernyi dokument felhasználásával, bámulatos tömör-
séggel mesél. Lendületes, célratörő, letehetetlen! Egy mondattal ugrik át éveket, néhány
jelzővel jellemzi a panoptikum alakjait. Hősként dicsőített, gátlástalan gyilkosok, a hatalom
megszállottjai,  a végtelen cinizmusú zsarnok bábjátékának hóhérai, majd áldozatai.  Mura,
az íróvadász szerető, akinek mindegy:  Gorkij, vagy H.G.Wells, csak híres és bajszos legyen.
A Berija-előd ljubljankai hóhér Jagoda szinte családtag,  menyének udvarol,  a látogatók a
nómenklatúra nagyjai, avagy pénzéhes emigránsok.
Kaotikus élet, kiszámíthatatlan sors, halálos betegség. De a toll fáradhatatlan, öt nap alatt
írja meg a Jegor Bulicsov-ot,  hetekig kínlódik egy benyali fércművel.  A zseni asztaláról le-
hulló morzsák sem vesznek kárba, a cirkuszban pénzt osztó Woland ördögi alakja Bulgakov-
nak adatik, a Mester és Margaritá-ban válik örökéletűvé.
Sztálin visszacsábítja, egy Krím-félszigeti villában házi őrizetben tartja, ott éri a halál, amely
nem kíméli orvosait sem,  előbb-utóbb mindenkit kivégeznek,  legyen az Lenin harcostársa,
a generalisszimusz barátja, vagy ellenfele, tábornok vagy orvosprofesszor, így tartható fenn
a rettegés birodalma.
A Fogság után újabb revelatív alkotás,  Spiró György  lehetetlen tájakra merészkedő fantá-
ziájának, termőre érett írásművészetének gyönyörűséges bizonysága.

Borbély Szilárd Nincstelenek-jéből ismerjük a 70-es évek magyar falujának rettenetes testi-
szellemi nyomorát,  de nem hittük volna,  hogy a XXI.század Franciaországában hasonló álla-
potok vannak Picardia végvidékén. A most 23 éves Eddy Bellegueule családja nem a legsze-
gényebb,  elég az a pokoli gyermekkorhoz, hogy az apa alkoholista, homofób macsó bunkó,
TV-rab munkanélküli, anyja sem különb, az életmódot a múltból megörökölt, bemerevedett
szokások uralják.
A vézna, sokat gesztikuláló,  vékonyhangú fiúcskát  napi rendszerességgel verik az iskolatár-
sai, érzi másságát, gyűlöli környezetét, némán tűr, próbál hasonulni. Pornónézés közben a
gyerekek vicces szexuális aktusokat játszanak,  a tíz éves Eddynek  meghatározó élvezetet
jelent az anális behatolás.  A lányok nem izgatják, lassan ébred rá meleg hajlamaira. Mivel
ez a közeg mindent gyűlöl, ami egy kicsit is más, a homoszexualitás főbenjáró bűn.
Mindent elkövet, hogy megváltozzon, hogy legalább külsőleg ne tűnjön homokosnak, mert
"Nem tenni bűn, hanem lenni. És főleg annak látszani". Végül az amiens-i gimnázium kollégi-
umába kerül, ahol senkit sem érdekel nemi orientációja. Bejut a legrangosabb egyetemre,
az École Normal Supérieur-be, nevet változtat és identitást: megírja önéletrajzát.
Lebilincselő szuggesztivitással áradnak lendületes mondatai, célratörő és tömör, hiteles és
kemény.  Pataki Pál fordítása népünk szójárásával jeleníti meg az eredetiben dőltbetűs fa-
lusi nyelvezetet, a szellemi sötétség gyilkos lenyomatát. Nemcsak nálunk létezik iszonyatos
társadalmi alvilág,  van azért különbség.  Az általános iskola tanárai borzadva figyelik a ször-
nyű életmódot,  hirdetik az állami ideológia  egyenjogúsító elveit,  a liberális demokráciát
képviselik, mindenben segítik a kitörni vágyókat. Nálunk szegregálnak, iskolákat szüntetnek
meg, félanalfabéta tömegembereket gyártanak. Milyen könyvet fog írni a vidékről felmene-
kült, magyar fiatalember 2030-ban?!?

Budapest bunkó főpolgármestere  gusztustalan kijelentésekkel korlátozza a Pride-ot, min-
den diktatúra kijátssza valamely kisebbség ellen agitáló kártyát. Castro Kubájában a homo-
szexuálisok üldözöttek voltak,  miközben a lakosság tíz százaléka meleg, húsz pedig biszex,
a katonai - politikai elitben is jócskán akadtak ilyen "deviánsok".
Arenas önéletrajzi vallomása, melyet AIDS-es halála előtt néhány hónappal írt,  szuggesztív
megjelenítő erővel, elsodró lendületű stílusban, kamaszkorától kezdve mesél életéről. Min-
dig a hősiesen megharcolt forradalomról,  a szakállas harcosok diadaláról hallottunk,  a va-
lóságban Batista, a tömeges elégedetlenségtől beijedve menekült el, a hegyekben bujkáló
ellenzékiek egy puskalövés nélkül masíroztak be hatalomba. Aztán szorgalmasan használták
gyilkos fegyvereiket, válogatás és bírói eljárás nélkül több ezer embert öltek meg a börtö-
nökben, sőt, sokszor egyetlen rámutatással akár a nyílt utcán.
A gazdaság összeomlott, az embargó karanténban zárta az országot: jegyrendszer, éhezés,
nélkülözés, nyomor sújtotta a népet felszabadulás helyett.  Reinaldo Arenas  janicsárkép-
ző káderiskolába kerül,  kolhoz-komisszár lesz, ahonnan egyetemi hallgatóvá avanzsál. Szá-
mot vet homoszexualitásával, rejtőzködve él,  a rendszer szörnyűségeit első regényében
írja meg, a könyv nem jelenhet meg, de Párizsban óriási sikert arat.  Ezért állandóan zak-
latják, a "Viktor" nevű titkosrendőr nyíltan folyamatosan figyeli,  de nemzetközi híre még
megóvja a letartóztatástól.
A szexuális kapcsolatok és kalandok érzékletes leírása  döbbenetes erőssége a könyvnek,
pontos az elemzés a  "melegség négy fajtájá"-ról,  de a lényeg a végül is ellenzékiségnek
számító homoszexualitás,  mely eszméletlen kreativitással találja meg titkos útjait.  Kubá-
ban kényszermunkára, börtönbe kerül az ember,  megölik avagy öngyilkos lesz,  Floridába
disszidálna mindenki, békaemberként, hajófenéken, úszva, vagy röpülve. Arenas úszógumi-
tutajon próbálkozik, nem sikerül, hetekig nappal tengeri bójába kapaszkodva rejtőzködik,
éjjel a parti homokban alszik...,  elfogják, a legszörnyűbb börtönbe zárják, évek múlva ki-
kényszerítik behódoló esküjét.
Egy ország, ahol minden tilos! Galériát sem szabad építeni a lakásínség enyhítésére, besú-
gók és házmesterek kereszttűzében  vegetál az értelmiség /is/.  Végül a szerencse segít:
Az ellenzékieket nem, de a bűnözőket és a melegeket kiengedik Amerikába, csak egy be-
tűt kell meghamisítani, ArenEs-re javítva, névtelen homokosként kijut.
New York-ban az AIDS egyik első áldozataként hal meg, de ezt a félelmetes könyvet utol-
só ajándékként hagyja ránk. Kár, hogy magyarul mindössze egyetlen novellája olvasható,
ám sokan emlékezünk az azonos című filmre, amelyben a fiatal  Xavier Bardem  játszotta
az akkor számunkra teljesen ismeretlen írót.

Csúcs-intellektüel, Huysmans neves kutatója, dúskálva szemezget a gourmand éttermek és
a diplomára törő lelkes lánykák között.  Félszemmel követi a 2030-as francia elnökválasztás
eseményeit.  A Muzulmán Testvériség pártja meglepő sikerrel nyomul, ám az értelmiség bí-
zik a konzervatív többségben.
Hősünk éppen vidéken barangol,  amikor az első forduló napján  hirtelen kiürülnek az ut-
cák, bezárnak boltok, a félelem síri csöndje fojtogatja az országot.  Terroristák támadása
bénítja meg az eseményt, el kell halasztani a köztársasági elnök megválasztását.
A várakozás napjaiban a nagyobbik jobboldali párt szövetkezik a muszlimokkal, győz a szau-
di pénzzel támogatott  francia-arab jelölt. A  hedonista professzort kirúgják,  de nyugdíj
gyanánt teljes fizetését továbbra is megkapja. Az új rendszer bevezeti az iszlám törvénye-
ket, de kesztyűs kézzel édesgeti magához a szellemi élet kiválóságait.
Houllebecq lenyűgöző stílusban, káprázatos lendülettel mesél, egyetlen délután elolvas-
tuk.  Találó megfigyelések, kihegyezett dialógusok,  érdekes epizódok tarkítják a cselek-
ményt. Bővelkedik a szókimondó erotikában, szellemessége révén felülírja a vulgaritást.
Egyre csábítóbb lesz  az új életmód,  katedráját háromszoros fizetéssel visszakapja, arab
nimfácskák között tallózhat kedvére és akár  három felesége is lehet...  Kell ennél több?
Vágyunk ennél többre? Ugyan!!! Jöjjenek a muszlimok!

Berlini Olimpia 1936. A betiltott könyvek visszakerülnek a kirakatokba, a főváros Patyomkin-
faluvá változik a külföldiek kedvéért. Műméz, műlekvár, műzsír helyett hetekig valósi enniva-
lókban dúskálhat a Harmadik Birodalom rettegő alattvalója.
Berni Gunther magánnyomozó  gyanús gyilkosságok ügyében nyomoz.  Veszélyes szakma, ál-
landóan leütik:  "A fejem úgy lüktetett,  mint egy kanos dobermann hímtagja".  Személyes
kapcsolatba kerül a főminiszter Göringgel, együttműködik és rivalizál az Államrendőrséggel,
a Gestapo révén,  besúgóként kerül a dachaui koncentrációs táborba.  Meg kell találnia a
leleplező iratokat, plusz egy gyémántékszert zsákmányoló kasszafúrót, aki üldözői elől a tá-
borba menekült/!!!/
Lendületes a stílus, eszeveszettek a halálos fordulatok,  kémnők bukkannak fel, segítőkész
újdondász dámák, kaland is akad:  "rámásztam, mint borostyán a léckerítésre". Egyedi érté-
ke a könyvnek a bizarr hasonlatok katzagtató vonulata, "ritka, mint disznóláb a rabbi zsebé-
ben".  A merész okfejtések,  bravúros kombinációk segítségével  hamar megtudjuk a tette-
sek nevét, ám sokkal izgalmasabb  a berlini környezet leírása, koszlott csehók, pazar étter-
mek, paloták, roskatag romházak, na meg a kis- és nagystílű gengszterek panoptikuma, csú-
cson a náci bűnözőkkel.
Nem egy könnyed olvasmány:, "csíp, mint egy csalánnal megtömött kondom(!)".  Előképe a
mi kedvenc Kondor Vilmosunk Budapest sorozatának, de a mi fiúnk erősebb, bonyolultabb
is, meg tényleg letehetetlen. /Kár, hogy négy kötet után befulladt.../
Régen volt ez a szörnyű korszak, egyre jobban szembesülünk eseményeivel,  bár az itthoni
múltfeltárás még a bestsellerek szintjén is várat magára. Hát még komolyban...

Kijevben született, az Engels és a Karl Liebknecht utca sarkán, oroszul ír, de lengyel zsidó
felmenőit kutató sebaldi vándorútját németül.  A lista változatos,  egy fizikus, aki a sztálini
tisztogatás, a híres merénylő  Judas Stern, aki egy 0932-er koncepciós per áldozata, Anna
és Ljolja a Babij Jar, a varsói ősök a gázkamrák halottai.
A ritka Krcevin név segít a nyomkeresésben, Amerikában élő matrónával skypolva újabb és
újabb távoli rokonok tűnnek fel. Mira, a 90 éves túlélő ismerte a dédpapa első gyermekét
és régimód, klasszikus németséggel beszél.  Az ifjúkori ötágú csillagok után meglepő a hat-
ágú egy lemezborítón,  a klezmert hallgatva  a nagymama rég elfelejtett dallamokat dúdol.
Mert Katya Petrovszkaja csak kamaszkorában tudta meg, hogy származásilag zsidó, a nagy-
papa életben maradását a névváltoztatás biztosította.
Elsodró lendületű,fojtott izgalmakat rejtő stílus.  "A nyelv oroszul nő-, németül hímnemű".
Áradó érzelmekkel pulzáló, sebaldi végtelenséggel torlódó mondatok,  melyeket a szigorú
porosz arányosság és szerkezet tart össze.
A lengyelektől bocsánatot kér a varsói felkelés idején Visztula partján megálló Vörös Had-
seregért, Katyn-ért,  na meg a Molotov-Ribentropp paktum és Jaruzelski...  Varsőban egy
házat keres, a Ciepla utca 14-et, egy német katona fotóján, a halálba indulók menetének
háttereként meg is találja.  Itt éltek süketnémákat tanító elődei, bizony, a pedagóguscsa-
lád generációkon keresztül  nemcsak írni-olvasni tanították meg a sérülteket,  de még be-
szélnin is! Warszawa 39%-a zsidó volt, túlélő alig, a genocídiumban boldogan vettek részt a
lengyelek. Most néznek szembe múltjukkal, "A mi osztályunk" etc, hol vagyunk mi ettől...
Sebaldiak a fotók is.  Például a kaliszi: A zsidó sírköveket szétdarabolták, utcakő lett belő-
lük. Amikor lekoptak, megfordították őket, héber betűkön tapos az utókor...
1932-ben Goethe centenáriuma erősítette a német-szovjet barátságot, a Vándor éji dala,
melyet anno  Lermontov fordított,  szinte népdallá vált.  A hóhér is így búcsúzott:  "Te is
nemsokára nyugszol, ne félj".  Az őrült nagybácsi visszavonja vallomását,  majd azt kérdezi
a bírótól: "Mikor kerülök a szervezetlen anyag birodalmába?"
És a legszörnyűbb fejezet: Babij Jar.  Ott az első nap  33 ezer embert lőttek a szurdokba,
aztán rendre vagy 200 ezret, zsidót, ukránt, szovjet hadifoglyot, partizánt:  bárkit. Három-
szoros titok:  eltüntették a nyomokat a nácik,  tiltották az ukránok,  titkosította a sztálini
birodalom.  Jevtusenko világhírű verse után is  csak húsz évvel később állítottak emlékmű-
veket, természetesen külün-külön a fajoknak, nációknak.  A járni alig tudó Nagymama már
nem jutott el odáig,  naivan megkérdezte egy német tiszttől, hogyan tudná utolérni a ha-
lálmenetet, pisztolygolyó volt a válasz. "Talán Eszter"-nek hívták.
Végül Mauthausen,  ahol a táborparancsnok  14 embert akasztott fel a cseresznyefára kis-
fia tizennegyedik születésnapján. Öt tábor után, ide érkezett a Nagypapa, 16 nappal a fel-
szabadulás előtt találkozott  gázkamrába induló magyarokkal.  Ausztria térképrajza,  amely
"olyan, mint egy korosodó fallosz enyhe izgalmi állapotban", ahol a haláltáborokat kis feke-
te pontok jelzik, nagyon közel vannak egymáshoz, de hát a lakosság "semmit sem tudott..."
Nekünk többet kéne. Katya Petrovszkaja elképesztő könyve, túl az olvasás mérhetetlen
gyönyörűségén, segít ebben.

Az első 20 oldal retekdurva szívás.  Bőbeszédű lotyogás,  erőltett szlenggel. Három szerep-
lő háromféle betűtípussal szedve meséli ugyanazt. Lassan belelendülünk, ha lehámozzuk a
felhabzó túlzásokat, egyre inkább jóízű, érett gyümölcsre bukkanunk.
Ágó,  az identitásválságban vergődő, depresszív nagykamasz  Nagy Manipulátor-ként játsza-
dozik barátja és Eszter bizonytalan érzelmeivel. Ezeknek a gyermeteg gimnazistáknak halo-
vány fogalmaik vannak a szexről,  erotikáról meg nem is hallottak,  noha az internet teljes
pornó-univerzumát végigböngészték. Kemény Zsófi mélyen hallgat a fiúk, de még a lányok
maszturbatív nemi életéről, olyan kis szenzitív angyalkák mind, végeláthatatlan élő chatek-
ben bonyolítják napjaikat.
A stílust hamar szokjuk, vitathatatlan a fantázia,  a megfigyelésk élessége, a lendületes el-
beszélésmód.  Rétegeződnek a szereplők gondolatainak kontrasztáló passzusai,  végül már
izgatottan várjuk,  mi is lészen ebből.  Az Anker-ház kupola-szobrainak  dermesztő leírása,
az igen erőltetett akrobatika az öt emelet mélység fölött,  egy pazar helyszín:  az áltörök-
fürdő mögötti Molnár János barlang misztikuma,  (Óh! Cupido és a halál...),  a teljesen hi-
teltelen otthagyási motívummal meggyalázva.
Igen jók a slamek és a slam-poetry versenyek megjelenítése, na végre!,  itt minden valós,
erős,  a szerző jogosan érzi otthon magát.  Aztán a kimódolt végkifejlet mindent megkér-
dőjelez... De nem baj! A tehetség, a heves írásvágy felülüti a hibákat, nem kell sokat vár-
ni, rövidesen komoly alkotóvá cseperedik az elsőkönyves.
Soha nem voltunk 17 évesek,  soha nem jártunk gimnáziumba, úgy tűnik, nem veszettünk
sokat... Igaz, meg se írtuk, ami helyette történt.

Hetven év.  A gyilkos múlttal végre szembe kéne nézni,  ám a politika és a társadalom a té-
nyek meghamisításban jeleskedik.  Az ellenoldal sem tétlen, 70 év után szólal meg a túlélő
Fahidy Éva, most olvassuk az Angliában 1960-ban megjelent  Madárország-ot, lázas iramban
kutatnak a történészek.
De hogyan gondolták ők, az antiszemiták? Honnan a gyűlölet, mi táplálta, mi növelte és mi
mondott ellent már a hitleri időkben is?  Gregor Rezzori  jómódú nemesi családban szüle-
tett a Habsburg Monarchia legtávolabbi csücskében, a bukovinai Czernowitz-ban, német
iskolákban,  német kultúrkörben nevelkedett,  keresztül-kasul élte  Közép-Kelet Európát
Bukaresttől Bécsig.
A nagynémet életérzés,  a Német-római Szent Birodalom  újjászületésének álma örvénylik
a feketevörösarany zászló bűvöletében,  a monarchia összeomlása után a Román Királyság
fennhatósága alá kerülve sovány vigasz, hogy a király mégiscsak Hohenzollern... A 13 éves
kamasz, akkor még Arnulf keresztnévvel,  nagybátyja vidéki birtokán készül az érettségire,
szereti a kisvárost, bukolikus tájat, áthatja a melankolikus "szkucsno" poézise. Totális mul-
tikulti: élnek itt románok, lengyelek, osztrákok, ruténok és nagy számban zsidók. Minden-
ki utál mindenkit, de szent a béke, tisztelettel köszöntik, emberszámba veszik egymást. A
nem is oly rég egyenjogusított zsidóság munkában, tanultságban igen aktív, iparban-keres-
kedelemben meghatározó,  feltörekvő és sikeres.  Hősünk kapcsolatba kerül dr.Goldmann
családjával,  megismeri a polgári lét értékeit.  Az otthonról hozott antiszemitizmus egy ki-
csit meginog.
Megkapó  Rezzori  himnikusan áradó stílusa,  gyönyörűséges képekben gazdag körmonda-
tok, élesszemű megfigyelések,  pompás karakterrajzok.  Nem véletlen,  hiszen tizenkilenc
évesen, buzgó festői álmokkal Bukarestbe megy, ahol kirakati dekoratőrként tengődik egy
magányos dandy jelmezében. Szerelem az idősebb boltosnővel, ismerkedés a Krisztus előt-
ti zsidó filozófiával és az erotika csodáival. A "bagolyarcú" hölgy az extázis révületében túl-
világi szépségűvé válik, mágikus ősanya, "akinek fajtájában a két évezredes szenvedéstörté-
net ellenére is eleven maradt az ember istengyermeki rendeltetésében való hit".
És ez csak az első két fejezet!!! Bőbeszédű vagyok?  Ne is olvassuk tovább, talán egyből in-
kűbb a könyvet!  Jön a "Löwinger-panzió", amelyet csodabogarak népesítenek be, köztük
híres nemzetközi pankrátor-csapat, Pepi Olschansky, a kéteshírű szélhámos, orosz éhező-
művész, vagy éppen a forradalmi hevületű úr, ki egy cirkuszi bohócló hátsó részeként ke-
resi kenyerét. Felbukkan Alvaro kisasszony, barátságba keverednek, természetesen végül
kiderül, hogy a Jénában végzett némettanár-kisasszony is zsidó.  Valahol egy galíciai settl-
ben nőtt fel , keresztény örmény házaspár örökbe fogadta,  taníttatta,  tőlük örökölte a
bukaresti lakás bútorait, könyvtárát, ritkasággyűjteményét, melynek rendezésében segít,
a minduntalan szépséges zsidólányokba botló Gregor.  Így Bukarestben,  amely a "lompos
modernizmus és a bolhapiaci Balkán" egyvelege, tovább gyengül a zsigeri antiszemitizmusa.
Jókor érkezik Bécsbe! 1938, az Anschluss előestéje.  Ki más lakhatna fölötte,  mint Minka
Raubitschek, emancipált, nagyvilági életet élő úrilány, kettejük közt szexmentes, testvéri
erotikájú kapcsolat alakul ki.  Nagyot lép előre a kultúra,  a divat és a korszerű gondolko-
dásmód terén, egyre tudatosabb emberré érik.  Az egyik este a Ringen "nagy tömbökben
és szigorú menetoszlopokban tízezrek meneteltek,  kizárólag férfiak, teljes némaságban",
a Harmadik Birodalom bekebelezte Ausztriát. Örül, mert németbarát, retteg, mert összes
ismerőse menekül,  a kultúra hordozói, a művészek, a szellemi elit,  életének környezete
kipusztul.
Szijj Ferenc fordítás kongeniális, az Arany Közép Európa sorozatának szerkesztése Bojtár
Endre érdeme. Gyönyörűséges olvasmány!!!
Mire a végére ér, a legmegátalkodottabb zsidó-gyűlölő is filoszemitává válik...

Egy fél évszázadig nem tudott beszélni róla. Aztán megírta felmenőinek, családjának törté-
netét, pusztulását és a túlélt munkatábort. Egyszerű, keresetlen, mindig tiszta és érthető
nyelv, a hitelesség adta tömörség, az abszurditás adta extremitás.
Két élete volt: az Auschwitz előtti és az Auschwitz utáni. Ősei a Felvidéken éltek, a kame-
nyec-podolszki tragédiát megúszták,  mivel igazolni tudták  a százhúsz éves helyben lakást.
Nem házalók voltak, nem kereskedők, nem orvosok, nem ügyvédek: földműves nagygazdák,
igazi parasztemberek.  Weisz Alfréd és Grósz Ernesztina lányát Fahidi Dezső vette el,  az ő
gyermekük Éva. A parasztpolgári élet, a családi közösség leírása szívszorító olvasmány, cso-
dálatos receptek, szigorúan fegyelmezett életmód, kultúra, szeretet, szorgalom. Aki alkal-
mas, annak tanulni kell, a munkára alapozott feltörekvési vágy  nem feledteti a származási
gyökereket. Ezt a nemzeti értéket rombolja szét a zsidótörvények jogfosztása és elhurco-
lás.  A deportáltak nagy része a gázkamrákba kerül,  házuk, tárgyaik pedig  a koncra éhes
hazai lakosság bitorolja el.
Fahidi Éva  kisportolt, jó fizikumú lány, Auschwitzból az allendorfi hadianyaggyárba kerül.
Ehhez csak a meztelen Appel szelekcióján kellett túljutni, a gyárban napi ezer kalóriás ét-
kezés mellett a legnehezebb fizikai munka várt a nőkre. Ilyen körülmények között 9 hóna-
pig lehetett bírni, a testsúly 40 % -ának elvesztése árán. 70 kilójából 40 maradt, talán még
néhány hétig élt volna. A túlélés legnagyobb esélyét a kezdettől a végig összetartó "ötös-
fogat" jelentette, az 5 nő nem adata fel emberi méltóságát, választékosan beszélt, munka
után verseket idézett, könyvekről, színházról, zenéről esett szó.  Mindenben szolidáris, a
végsőkig egymást segítő csapat minden tagja ma is él 90 évesen, nagyrészt Nyugaton, kap-
csolatuk azonban ma is töretlen.
Az amerikai katonák német parasztoknál helyezik el őket, tejben-vajban fürösztik. A lakos-
ság, kilométerekre a tábortól, nem tud a szörnyűségekről,  csak a 70-es évek nagy német
szembenézés a múlttal tudatosítja a történelmi bűnöket. Ez még nálunk nem történt meg,
a jelenlegi politika és a társadalmi közhangulat kifejezetten ellene dolgozik.  Talán ha min-
denki elolvasná ezt a félelmetes visszaemlékezést, változna hozzáállás.
A függelék egy tanulmány a Münchmüle lágerről,  adatok, statisztikák, az ezer magyar nő
névsora:  a rabszolga-munkaerőt akkurátusan számon tartották.
"Ember vagyok, európai vagyok, magyar vagyok, zsidó vagyok..."- mondja.  Jó lenne, ha az
első három meghatározást mindenki elfogadná.

2 0 1 4

Az asszimilált anyuka kisfia óhitű vidéki nagyszüleinél nevelkedik,  kifigurázza a tanító-rab-
bit, koraérett okossággal észleli a körülmények ellentmondásosságát. 1938, Horthy hazug
Magyarországa, fokozódó antiszemitizmus, az első zsidótörvény.  Felkerül Pestre, az evan-
gélikus iskolában parázs verekedések a gojokkal, apa szélhámos, félévente bukkan fel egy
zsák pénzzel s már itt sincs, a mama udvarlója enyhén nyilas rendőr.
Fantasztikus epizódok,  az író memóriája  szó szerint idézi az eseményeket. Gátlástalanul
lendületes stílus,  hihetetlen, hogy a koraérett gyerek  mennyire élesen lát. Bár a zsidó
gimnázium átmeneti védettséget jelent, a gazdag osztálytársak drága cuccai frusztrálóak,
a cserkész-szellemiség álságos. Kitör a háború, az igazi hírek mind eljutnak az angol rádió
révén. Kis hősünk pontosan tudja, mi történt Kamenyeszk-Podolszkban!!! - Amiről mi elő-
ször csak  a 90-es évek végén hallottunk... Elképesztően izgalmas belehelyezkedni az egy-
re veszélyeztettebb család helyzetébe, amelyet csak a jól helyezkedő pótapa tájékozott-
sága enyhít.
Testvérével együtt szőke, kékszemű.  Idegen városrészekben sárga csillag nélküli sétákkal
teszik próbára mimikrijüket, nemsokára elkezdődik a bujkálás,  minden hamis papírnál töb-
bet ér a magabiztos fellépés. Taktikusan mindig nyílt antiszemitáknál rejtőzködnek, estén-
ként, a házigazdával együtt,  reménykedve várják a nácik csodafegyverét. A szovjet ágyúk
Kispest határában dörögnek, a kisnyilasok pillanatok alatt vedlenek át kommunistává.
Önéletrajzi regényét  Nyíri János  az emigrációban,  Londonban írta 1960-ban, elolvasásá-
tól sikerrel óvta lelki békénket  az aczéli cenzúra.  Ám az első megjelenés óta is  eltelt ti-
zenöt év különösebb visszhang nélkül, talán most a Corvina új kiadása ismertté teszi ezt a
csodálatos kordokumentumot, ezt a ragyogó írói teljesítményt.

Ehhez csak Nádas Péter tolla lenne méltó.

Az első húsz oldal hervatag, csak bemennek, isznak, elütnek tucatnyi nyulat, megülnek né-
hány lovat, nehézkesen peregnek a lapok.  A Vad lovak kamasza, a Vérvörös délkörök fiúja,
John Grady, Billy nevű barátjával dolgozik a gazdánál. Párbeszédeik egyszavasak, tőmondat-
nyiak. Licitálás a lóvásárban, a marhákat tizedelő vadkutyák felhajtása, az egyik ivóba be, a
másik ivóból ki.  Sör és whiskey, duplán, triplán, a cigarettára gyújtás négy mondatos leírá-
sa, úgy tíz oldalanként.
Ám egyszer csak felhág a feszültség . Szerelem!  A kuplerájban dolgozó epilepsziás tinilány.
Megvenni szeretné, de a futtató tulaj is szerelmes belé...  Sűrűsödik a dráma. John Grady
sajátkezűleg hoz rendbe egy romos kalyibát, kifesti, bebútorozza,  ide hozza majd a lányt.
De ez nem olyan egyszerű.  A központozás nélkül hömpölygő,  összekapcsolt félmondatok
hipnotikus erejűek, váratlan asszociációk élénkítik,  megfoghatatlan a fogalmazás logikája.
Ezt a könyvet nem ember írta! Ilyen mondatokat csak az képes megalkotni, akit nem anya
szült.
"A kordé zörögve elvonult és a küllős kerekek komótosan hasogatták képszeletekre az ut-
ca távolabbi oldalát és az ott álló komor nézelődőket,  a különféle arcokat mint szétterí-
tett kártyalapokat  a kirakatok alatt  és a fények  hosszú fonálkötegeit  a forgó küllőktől
megtört utcán  és a peckesen baktató lovak  megdőlt árnyékait  a kerekek elnyújtott ár-
nyai előtt melyek a köveken öltöttek alakot és forogtak és forogtak."
És ez csak egyetlen mondat.

Annyira babonásak voltak, annyira rettegve várták a 13-as esztendőt! Arnold Schönberg
még operájának "ArOOn"-jából is kivett egy betűt, nehogy 13 legyen,  így lett Mózes és
ÁrOn. Az "Évszázad nyara" évben valóban igen fontos dolgok történtek. Louis Armstrong
kézbe vette első trombitáját,  Chaplin aláírta első,  150 dolláros filmszerződését,  felta-
lálták az Ecstacy-t, megnyílt az első Aldi szupermarket,  a Louvreból ellopták a Mona Li-
sá-t, Egyiptomban megtalálták Nofretete szobrát.
Ezernyi név és sztori sorjázik Florian Illies elragadó könyvében, persze sok a számunkra
ismeretlen, szerencsére elég a Január-Februárt hónapot tüzetesen elolvasni, a további-
akban csak az ismert személyekkel foglalkozó passzusok közt kell szemezgetni.
A reggeli ködben sétálva, a bécsi Schönbrunn-parkban, kalapemelve köszönti egymást a
nyomortanyán vegetáló giccs-festő és az orosz forradalmár:  Hitler és Sztálin, talán még
Ferenc Jóska is látja őket hintajába szállva. Amúgy minden fontos esemény Bécsben tör-
ténik, "itt ketyeg a művészet órája, amely nem késik és nem is siet".
Itt pszichoanalizál  Freud,  itt versengenek  a dekoratív Klimt és a harderotikus Schiele
aktjai, utóvirágzik a szecesszió, de Adolf Loos már célszerű vonalassággal épít. Párizsból
Picasso és a kubisták képei özönlenek, Németországban Franz Marc festi Kék lovak-at,
Vaszilij Kandinszkij fejreállítja tájképét,  utat nyitva a nonfiguratív absztrakciónak, míg
Malevics-től a Fekete négyzet fehér alapon az ábrázolás határait feszegeti.
Színházi botrányok: Wedekind: A tavasz ébredése,  A Tavaszi áldozat párizsi bemutató-
ja, melyen Stravinszkij Coco Chanel-lel jön össze, Bécsben meg a megírása után 80 év-
vel színre kerül Büchner: Woyzeck-je. New York sem marad el, a Lépcsőn lemenő akt
ra tízezrek kíváncsiak,  Marcel Duchamp  még ebben az éven rádupláz ready-made-jei-
vel: Biciklikerék, Edényszárító, Piszoár.
Ledőlnek a szexuális tabuk. Thomas Mann titkon, Wittgenstein nyíltan férfiszerelmével,
Georg Trakl húgával, Stefan George kamaszokkal, Proust a sofőrjével él. A művészvilágot
Nagy Nők uralják.  A Héber Balladák költője,  Else Lasker-Schüller Karl Kraus, Gottfried
Benn, Kandinszkij, Kokoschka,  sőt, az antropozófus  Rudolf Steiner  vágyainak nem tit-
kos tárgya,  Sigmund Freud famulusa , Lou Andreas-Salome harisnyakötőjén az elejtett
szellemóriások hosszú sorának skalpjait viselte , Nitzsché-vel... gyónt,  Rilké-vel... hált,
felkereste Tolsztoj-t,  Wedekind róla nevezte el  Lulu-ját, Richard Strauss a  Salomé-t.
Csak szegény Kafka marad ki mindenből,  erotikus tevékenysége napi egy-két levélben
merül ki, mire jó egy Prága - Wien távszerelem...
Ne rémüljünk meg ezen híres nevek garmadájától!  Florian Illies  rendkívül szellemesen
tálalj őket, az ismeretlen neveket rejtő tízsoros fragmentumok nyugodtan átugorhatóak,
de milyen jó találkozni  imádott nagyjainkkal!  Robert Musi  írja a Tulajdonságok nélküli
ember-t, Joyce Triesztből az Ulysses néhány fejezetét postázza és éppen megjelent az
Eltűnt idő nyomában első kötete, Thomas Mann meg nekiül a Varázshegy-nek.
Ford futószalagján pedig  264 912 autó készült ebben az utolsó békeévben.  Megkerült
a Mona Lisa is, 1913 december: "Minden nyitva van, a jövő és a szépasszonyok szája."

Afrikainak fehér, fehérnek afrikai. Beninben él, norvég misszionáriusoknál dolgozik, nem
lesz vallásos, nagyon is tudja, hogy nagyapja vudu varázsló volt. Képzeletében nappali ál-
mok kísértik, az aszfaltból halott apja bújik elő, távoli rokonaival folyamatosan diskurál.
Majdnem negyven éves, amikor kalandos úton Norvégiába kerül. Idegenvezető lesz a ha-
muvölgyi dongatemplomban, melynek ajtóképén, az indázó ornamesnek között saját arc-
mását ismeri fel, majd a Fjord-vidéken idősotthoni gondozó.
Kun Árpád  öregek otthonában ápoló, ott találkozik Aimé Billion-nal, történetét lenyű-
göző stílsban tárja elénk. Egy afrikai Norvégiában, magyar nyelven, hömpölygő epika mar-
quezi szürreáliákkal. Idegenül idegenek között, ismerkedés a hűvös északiak világával, a
beilleszkedés hosszú útja.
Az első hóesés a fjordok szikláin: a felhők lombjai ontják magukból a fehér hóleveleket".
A kakashalmi idősek otthona közvetlenül a meredek sziklapart szélre épült, itt látogatja
ápoltjait. Gerd tolókocsiban él, emberkerülő, életidegen asszony. Lassúdd összebarát-
kozik Aimével, a szakszerű mosdatás szerelmi vágyat szül. Megmerevedik a dorong, felüti
fejét a "fehérbundás vadállat". Hősünk soha nem érzett még ilyet, a járáshoz segítő mű-
tét után virágba borul a kapcsolat.
Ábránd, álom, mese és valóság, gyönyörűséges mondatok, megkapó képek, soha nem is-
mert emberi csodák. Magyar nyelven, de mintha az egész világnak szólna.

"Köszönettel az általam elfogyasztott állatok emlékének", gyomron vágó mottó, ahogy a bo-
rító jelszava is:  "Etess és szeress".  Spiegelmann Laura óta gyanakvással fogadjuk a hölgyek
regényeit,  Bíró Zsófia  azonban személyesen bizonyítja  csábító létezését,  könyve pedig
egy sziporkázóan szellemes, /velős/csontig hasító, elementáris íráskészséget.
A hentes felesége esténként "elvtelen kispárnák" között forgolódva várja élte párját. "Éte-
lekkel szeret, ételekkel beszél hozzám..., őt eszem és fölismerem mindenben, amihez hoz-
záért". Az egyik éjjel is  "az ágyra borította az újragondolt paprikás krumplit/tintahallal/",
hiába, "az én csillagom a zsírban hisz".
Lehetetlen szavakat találni ennek a vijjogó hahotára fakasztó humornak, a kalóriák fűtötte
inspirációnak, találékony szókincsnek jellemzésére.  Éles, mint a hentesbárd, csípős, mint
a feketebors, fokozza az étvágyat, telhetetlenül habzsoljuk letehetetlen olvasmányt.
De a szakácsok, hentesek egyben férfiak is,  ezt majdnem kizárólag a disznóölés és a foci
imádata jelzi. Vedelik a söröket, bedöntik a pálinkát, kísérőnek ott a feleség, hogy valaki
haza is vigye őket.  Felejthetetlen figura Mráz úr, akit férjemuram, szerelmetes csillagom
a hűtőkamrában hanyattfekve talált, mikor a többiek a mellkasára éppen "...egy Nagy-Ma-
gyarország rántotthúst készültek tetoválni, amely mellett a környező országok lettek vol-
na a vegyes köret"./Sült krumpli: Románia,  rizibizi: Csehszlovákia,  krumplipüré: Ausztria,
burgonyakrokett: Jugoszlávia/.
Bárhol kinyithatjuk, a találomra szervírozott fejezetek egytől egyig ínyencfalatok. Mi még
a saját mottónkat is megtaláltuk:  "az isler az én hitvallásom".  Vegyétek és egyétek, gyor-
san kézbe vegyétek: Jó étvágyat!

Peti bácsi meséli:  "Valakinek én is valék az Istvánja... A nyolcvanas évek elején, nem pén-
zért, együttérzésből kötöttem névházasságot, két éves küzdelem volt.  Első odautazásom-
kor két Szekus  már a pályaudvartól lihegett a nyomomban, éppen hogy közös szobánk ab-
lakán nem kukkoltak be(?).  Többszöri látogatás, hatósági huzavona, meglepetésre a legna-
gyobb akadályt a magyar belügy jelentette.  Még a hitvesi ágyat is eljöttek szemlézni, sze-
rencsére mutatós cserge borítá. Évekkel később, a válóperben gusztustalan megjegyzése-
ket engedtek meg maguknak a népi ülnökök,  de mindezek ellenére nem bántam meg. Az
üldözöttnek, a menekülőnek, az underdognak mindig segíteni kell!"
Bodor Johanna kálváriája nagyobb volt. 18 évesen, egyedül vergődi végig a hatósági vegza-
túrát, a magány éveit.  Szenvedélyesen őszinte könyve nem kímél senkit, önmagát sem. A
várakozás kiszámíthatatlan ideje alatt táncossá, felnőtté, nővé érik.  Kalandok, szerelmek,
szélsőséges keresés és meghitt érzelmek. A háttér Ceaușescu lidérces Romániája, a jegy-
rendszer,  áramszünet,  nélkülözés, - mikor a teavizet a villanyvasalóval kell felforralni, mi-
kor a kamra padlóján befagyott tócsán kerge csótányok korcsolyáznak.
De mindig vannak Emberek! Barátok, barátnők, Leticia, az exszekus pártfogó és a baletto-
sok mozgássérült magyartanárnője. Művészvilági kivételezettek bohém csapata, a vágyott
Opera helyett taktikusan választott színház harmadrangú tánckari státusza. Senki se tud-
hatja, mi a szándék,  senki sem láthat a maszk mögé,  éppen a Kárpátok Géniuszának szü-
letésnapi ünnepségén derül ki,  mire is készül ez a csodaszép tánctehetség. Oda már be
sem mehet, a feketelista karanténba zárja.
Sodró lendületű, elevenen színes stílus, pontos megfigyelések, elragadó portrék, érzékle-
tes leírások. Túl a megélt sors egyedi izgalmain, a kifejezetten elokvens íráskészség lenyű-
göző olvasmányélménnyé teszi az azóta kiváló koreográfussá avanzsált  Bodor Johanna, re-
méljük, nem utolsó könyvét.

A Homokhegy a lengyel Mi utcánk. A zemberek lakják, sorsaik összefonódnak, az életutak
keresztezik egymást, vagy messze távolba futnak.  Nagymama, anya és gyermeke férfi nél-
kül él,  a felserdült lány "németbe" menekül.  Félig befogadja egy kiházasodott nagynéni,
de idegen marad, egyetlen barátnőt talál egy fekete ápolónő személyében.  Magában ez
a szál elég egy kacskaringós regényhez, de Joanna Bator a település össze lakóját bevon-
ja eredeti stílusú, lenyűgözően áradó, lendületes nyelvezetű alkotásába.
Nem könnyű olvasmány,  tömény gyönyör, négy-öt oldal jut egy sorsra,  nem is lehet töb-
bet egy szuszra elolvasni.  Húsz esztendő,  a negyvenes évektől Sztálin haláláig, a történe-
lem rettenetei és az egyéni tévutak. Elég egy epizódot kiemelni, szürnaturális varázsa jel-
lemzi az egészet.
Roza és Aniela, a titokzatos Teanénikék zárkózott magányban élnek,  régimódiak, különle-
gesek, befogadnak egy kitett csecsemőt, széplánnyá serdül.  Ők ketten megjárták a pok-
lot, a koncentrációs táborban híre hajukat Tadeusz Kruk, a falubeli fodrász vágta le. Ez a
mester kedvence  a németeknek,  a nők szeméremszőrzetébe  horogkereszteket, pajzán
szavakat nyír. Mindnyájan hazatérnek és ez a féreg csábítja el nevelt lányukat...
A Teanénikék  áfonyás körtelekvárt főznek be,  híres a savanyúkáposztájuk, melynek alap-
anyagát nagy gonddal válogatják ki:  "ha megnyomják, cincognia kell,  mint a szopós egér-
nek".  Másik nevezetességük a molyirtónak tervezett  ürömfű, nadragulya, farkascseresz-
nye főzet, némi borssal, paprikával,  a rovarokra nem hat, de a depressziósok felélednek,
új életet kezdnek általa. Persze csak kis adagban!  A fodrászt ribizlilikőrjébe öntött tete-
mes mennyiséggel  bódítják halálba, a tetemét káposztáshordóba gyömöszölve gurítják le
a félig befagyott Kamionka folyóhoz. Mesterkedésük közben beszakad a jég, hordóstul el-
nyeli őket a hullámok. Ám sellőként élnek tovább: Waclaw Pajak, a részeg bakter több al-
kalommal gyönyörködött uszonyos bájaikban...
Hát így. Ezer hasonló mozzanatból épül  a Homokhegy enciklopédikus történelme, az alig
ismert lengyel vidék alsókasztbeli életének fantasztikus panorámája.

Nyolcan róják a szegedi flasztert.  Vezérük  Foghorn Péter, a hajléktalanszlengben Robot-
nak nevezett, világoskék, Annapurna 1953 feliratú pufidzsekiben feszítő,  reggelente a Jó-
zsef Attila szobor előtt hegedülő, erős testalkatú alfahím. Az ő pontos napirendje szerint
élnek, a Ferencesek reggelijétől a Máltaiak ebédjéig, közben járják a szegedi Nagy és Kis-
kört, a Megye Fasza húszemeletes, lakatlan paneljétől,  a hidakat érintve a Ligeten át az
örökké füstölgő Szalámigyárral a háttérben,  osztozva a kannás boron,  lejmolt cigarettán.
Van tervük, céljuk, biztonságuk, nyolcan verhetetlen csapatot alkotnak.
Márs brutális erejű alkoholista, kit válása lökött az utcára, ahol kedvenc gondolata szerint
mindenkinek tíz évet kellene eltölteni, mindig ugyanannyian lennének homlesszek, de min-
dig mások.  Elválaszthatatlan párja,  Engelsz  már hatvanon is túl van, Budapestről űzetett
ide, szürke farkas, talán egyszer még visszakerül a fővárosba.
A történetet  Noszta  mondja el régi osztálytársának. Irigyelt kanadai jólétből csúszott le,
Foghorn befogadta,  még saját szerzeményét is ráhagyta. (Fonetikusan, ahogy ő énekelte:
"Azuccán haleszáll aharmad fokútáj").  Szilasi László  többszöri csavaros áttétellel prezen-
tálja eszméletlen textusát,  gyilkos erejű mondatai megejtő képeket rejtenek. ("... a rak-
parton napozó emberek,  mint dúdolható kottafejek...").  A körkörös motívumok lassúdad
szövögetik  a kriminális szálakat is,  letehetetlen olvasmánnyá hatványozva  a mérhetetlen
gazdagságú alkotást.
Fondü  papában már  a halál kutyái ugatnak,  fogatlanul szürcsöli  a turmixban pépesített
ételt. Droll néni, aki Earl Grey-s bádogdobozból, csiszolt plexi-darabkák, hajgumik, lejárt
ORWO-filmek segítségével  fotoapparátot készít/!/, legendás hátizsákjában őrzi közös éle-
tük naponta készített dokumentumait.  Az állami gondozásból kinőtt  Lúdas Jancsi, a jagu-
ártestű, lakkbunkóval felfegyverzett Angyal  biofarmról ábrándozik, talán egyszer még be
is jön neki.
Anna  színes kolibriként szárnyal  a reménytelenség egén,  egyik szeme száz éves, a másik
kamaszosan fiatal, sansulákat, ujjakkal pengethető zeneszerszámokat gyárt és árul, Robot
szerelme, az  Árvízi Emlékmű alatti kazamaták egyikében rajzaival otthonossá tett kuckó-
ban lakik.  Barták városi csinovnyik, a kolbászujjú Sertés szemet vet rá, kapcsolatuk tragi-
kus vihar a depresszív monotonitásban.
A Belvárosi Híd 2009-ben összeomlik a hazafias ritmusokra menetelő tömeg lábai alatt, fel-
épül viszont a körkörösséget betetőző Harmadik Híd. Vagy tán mégsem?!?
Mert semmi sincs úgy, ahogy először látjuk. Hőseink csak a hajléktalan ezrek elitjét jelen-
tik, sikerük csak tiszavirágéletű. A maffia-nyomozásokból lefokozott  Damon Strahl passzió-
ból akar mindent tudni a városból, a többszáz homlesszt ingyenes térfigyelő biokamerának
használja, de még általa sem tárul fel a szövevényes regény minden titka.
Talán két-háromszor is el kell olvasni, a múlhatatlan gyönyörökért bőven megéri...

Zuhanás a mélybe, az utolsó másodpercekben állítólag lepereg az egész élet filmje. Szilasi
szerint inkább képkockák, melyeket véletlenszerűen megőrzött az emlékezet. "Rózsával be-
nőtt, '57-es Volkswagen", "örjőngő tömeg közepén Rákosi címert vagdos a síró kisfiú", "Ma-
gasfeszültségű vezetékeken suhanó olasz kerékpárosok a frissen aratott búzamezők fölött",
"Mexikó 1849:  célbalőnek az unatkozó fejvadászok,  a telitalálatra nem megkondul, hanem
szétrobban  az ó-spanyol bronzharang" - "statikus képek,  amiket életed során láttál,  vagy
akár csak egyszer is  magad elé képzeltél ".  Ez a három oldalas felsorolás híven mutatja az
író féktelen habzású, fantasztikus képvilágát. Hazánkban alig teremnek politikusok, de írói
tehetség bőviben van, ez a legújabb fölfedezett is eleven mirákulum.
1924-ben az árpádharagosi Nagytemplomban több pisztolylövés dördül, a tettes soha nem
kerül elő, ahogy az áldozat sem. Pedig a parasztmilliomos Omaszta, aki 3 bárányból varrott
szőrsubában jár, százhúsz kilós óriás.  Évtizedeken át többen kutatják a titkot, ahány nyo-
mozás, annyi magyarázat, egyik sem teljesen kielégítő.
'28-ban két felvidéki lézengő ritter,  Dalmand és Palandor próbálkozik, el is jutnak Anton
grófig, aki végenincs elbeszélése alatt félszemmel  a szovjet hírszerző Bronstein és Alexan-
der sakkvilágbajnoki döntőjét figyeli. (Utóbbi mellesleg az Enigma kulcsát megfejtő csapat
tagja).  A titok megfejtését egy terrorista bombája folytán  a sírba viszik,  de érdekes dol-
gokról szerzünk tudomást:  egy rendkívül értékes arabs telivér és az őt lefestő, később vi-
lághírűvé váló művész bukkan fel.
A könyv ellentmondásosságában legizgalmasabb figurája  Zádor Márton, Horthy Nemzetbiz-
tonsági alakulatának hírszerzője, (ő már a harmadik ebben a regényben!),  aki a Sajtó Pro-
paganda Szabotázs osztálynál kezd, majd hadifogság után az ÁVH-nál lesz vallatópribék. Ér-
demei elismeréséül történetünk helyszínére nevezik ki főnyomozónak,  így talál rá a majd
harminc éves döglött aktára. Akkor már Ladik István-nak hívják, a sors szeszélye révén vé-
gül 1956-os hős mártír lesz...
Árpádharagos, /Békéscsaba/ mindig híres volt építészeti különlegességeiről. Majdnem itt
épült meg  a kontinens második földalattija/!/,  minden lakosnak egy ötméteres szelvényt
kellett volna kiásni, ám a lustaságból táplálkozó egészséges népi érzület  kioltotta a lelkes
lángolást.  Áll viszont a Nagytemplom,  "a legnagyobb evangélikus templom Wittenbergtől
keletre, Isztambulból jövet az első, Párizs felől az utolsó.  Előretolta Luther Márton, mint
az e gyalogot...  Hősünk az építészet rajongójaként  formás értekezésben elemzi stílusát,
ez függelékként olvasható.
1989-ban, lyukas tornacipőben maga  Szilasi László ered a titkok nyomába. Szóra bírja a
Striga kávéház főpincérét,  Regdon Ottó szavaiból majdnem fény derül mindenre. Mi volt
a motívum:  szerelem? festmény? bosszú? pénz? - végső soron az olvasó fejti meg a talányt.
De az utolsó fejezet szürreális fantazmagóriában csúcsosodik, hatványozva az előzmények
remekléseit.  Hieronymus Bosch  ecsetjére méltó, káprázatos kavalkád,  szédületes halál-
tánc taglóz le, gigantikus végkifejlettel koronázva meg a páratlan alkotást.
Lehet, hogy ez az  Év Könyve,  de amilyen gazdagok vagyunk írókban, még ez sem biztos.

Már mindent elolvastunk,  Mengele boncolóorvosának naplóját,  a sok dokumentkönyvet,
Primo Levi, Borowski, Semprun könyveit.  Ez után a könyv után azt mondjuk,  semmit sem
tudtunk eddig.
A kettedfél generáció, a visszatértek unokái kutatják a múltat.  Nincsenek nagyik, tántik
és nagybácsik is alig.  Unokatestvérekben is igen nagy a hiány, valahogy ki kell bővíteni a
családfát. Izrael egyik lakótelepén, ahol túlélők tengetik élőholt napjaikat, a kisgyerekek
"örökbefogadnak" potenciális nagypapákat.
Az öregek némák, a kicsiknek nem szabad a holokausztról beszélni,  "majd ha nagyok lesz-
tek..." - ám azok nem nyugszanak, fondorlatos módon , fokozatosan szóra bírják az áldoza-
tokat. Így egyre többen mesélnek, felfoghatatlan dolgokat. Más és más élet-, illetve halál-
utak kusza szövevényéből rajzolódik ki az infernális tabló.  Csak erős lelkületűeknek, csak
a kételkedőknek ajánlott!
Semmit sem tudtunk! A hóhérok, orvosok, parancsnokok 95 százaléka megúszta!!! Hosszú
a szörnyű névsor: elbukás, ítéletek, aztán néhány éven belül: úgy 1951- 54 körül minden-
kit szabadon engednek! Dr.Perl vaskereskedő kartotékjain ezrek sorakoznak: életfogytig-
lan, három év múlva szabad, emberkísérleteket végző orvos: felmentve,  tíz év fegyház, 4
és se telik el: mehet. A csúcs: Wilhelm Speidel, Görögország Eichmannja: húsz év, 1951-
ben szabadul,  később a NATO főparancsnoka... Míg a túlélők ezer testi-lelki bajjal seny-
vednek  a német jóvátétel kegyelemkenyerén,  a gyilkosok, kínzók kis kertjükben élvezik
állami nyugdíjukat.
A 80-as évek új generációja Németországban szembe nézett ezekkel a tényekkel, nehéz
munkával feldolgozta a történteket, csak mi nem tudunk semmit.  Mi, annak a népnek a
leszármazottjai, amely 660 ezer honfitársát küldte a halálba.
Ne olvasd el, ha élni akarsz, - csak ha tudni is.

Hasonló címmel meg is filmesítette regényét,  mindkét változat rendkívül erős,  rendkívül
fontos. Amíg silány rendszerünk  Biszku Bélákat vegzál otromba ürügyekkel, a mai napig ví-
gan élnek prominens nácik Dél-Amerikában. A budapesti hóhért elkapták, de a hírhedett
doktor megúszta, - igaz, hogy ha hinni lehet, nyomorult lelte fulladásos vízhalálát.
De addig nemcsak nyugodtan éldegélt a Vatikántól kapott júdáspénzből,  de embertelen
kísérleteit is folytatni tudta. Fajnemesítés, faji szelekció, ikerpár, mint egymás kontrollja.
Lucia Puenzo  könyvében a megnyerő modorú és mellesleg  igen gazdag utazó egy argen-
tín fogadós családhoz fészkeli be magát, marhahizlaló hormonokkal kezeli a növésben visz-
szamaradt, tökéletes árja vonásai miatt  számára kiemelten fontos lényt,  a születendő ik-
reken sorsdöntő kísérleteket tervez.
Oldalról oldalra sűrűsödik a feszültség, az anya után sikerül-e a vonakodó apát is behálóz-
ni, elkezdődnek-e az életveszélyes növesztési injekciók, életben marad-e az ikerpár, miu-
tán a kisebbiket hormonizálja, hogy behozza fejlődési hátrányát,  míg a másik, az egészsé-
gesebb az elhanyagoltságba belepusztul.
Közben a Moszad elfogja Eichmant, minden erejével dr. Mengele után veti magát. Nyom-
ra lel egy hajdani auschwitzi áldozat, a búvóhely kerítésénél megjelennek az üldözők, va-
jon az utolsó pillanatban most is sikerül-e a menekülés?
Először nézzük meg a  Német doktor-t filmen, természetesen a könyv sokkal árnyaltabb,
mivel a gonosztevő lelkivilágát is megismerhetjük, melyeket nem is kérhetnénk számon a
vizualizált változaton,  a mozi után viszont még letaglózóbb lesz a kitűnő regény.

2 0 1 3

Nem szívesen írok erről a könyvről,  kétszer is elolvastam, - csak idézni lenne kedvem.  Egyszerűen remek! Félelmetes szóképek, fanyar asszociációk, fantasztikus lendület. Lehet
röhögni, lehet izgulni, lehet sajnálkozni az egyes szám első személyben megnyilvánuló alko-
tót illetően.  Valamit össze kéne hoznia követelőző kiadójának,  addig hadovál, mígnem vé-
gül kénytelen az ígért western-paródiát összekalapálni.
A gengszterek a vadnyugati kocsmákat, kupikat járják  író urunk a  Szóda-Szimpla-Pótkulcs
romkocsmák Bermuda-háromszögét.  Otthoni életét a fürdőkádban  egy sárga műanyag ka-
csa színesíti, ágyában meg a gyakran változó hölgyemények.
Hamar ráun  a felszikrázó szerelmekre:  "A megtört szív először szikkadni kezd,  mint a más-
napos zsemle,  azután megkövül, hogy ölni lehet vele".  Magánya depresszíven sötét, "mint
a halott város általános iskolájának tornaterme".  Az effajta kitételek rendre visszatérnek,
ritmikus ismétlődéseikkel vidor mámorba taszajtva a hálás olvasót.  Még erősebb a folytatá-
sos regények dramaturgiájával  feszítően meg-megszakított rablóbanda-történet.
Míg saját életében a "svédacél hangú" lány a meghatározó, a vadnyugati kuplerájban Linda, a svéd démon.  Szeretkezési arzenálja többszáz pozitúrát ismer, "nyíló bicska, kúszó boros-
tyán, kiborult talicska, becsomagolt rák,  fél lótusz, kígyócsapda,  kúszó tigris, nyitott ele-
fánt/!/, tekergő kobra, tehén a réten, Bodri a széken", etc.  Méltó párja a száz éves Lola:
"még a bélyegek is nyögtek, mikor nyalta őket".
Hihetetlen szenvedéllyel éljük át  a mámor heteit, mikor a valóság nem tud áttörni  "a sze-
relmi illúzió teknőspáncélján".
Az Évtized Legfogósabb Könyve! Kedvünk támad a "fejben főztem és szeretkeztem"  égi má-
saként, inkább ágyban-konyhában próbálkozni a jobbnál jobb receptekkel.
Magvető                                                                                                          2013

Évtizedek óta nem volt verseskönyv,  amely ennyire  hatalmas példányszámban fogy. Egy-
mást érik az utánnyomások,  noha a Facebook jóvoltából,  úgy a szövegek,  mint a költő
hipnotikus erejű felolvasásai is mindenki számára hozzáférhetőek.  Cseréljük a hangfájlo-
kat, CD-re gyűjtünk minél többet, zsolozsmázzuk a mágikus sorokat. A Sz.K.-téri metróál-
lomáson, emelt fővel skandáljuk a "mindörökké Moszkva-Moszkva-teret!",  tufafejű poli-
tikusok arcába vágjuk: "na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen...".
Annyit idézzük,  hogy már érdemes megtanulni.  A korai Tandorival, Pilinszky-vel voltunk
így,  de a hétköznapok diskurzusába  az nem szivárgott le ennyire. Nevezhetjük intellek-
tuális rap-nek, illik rá a szólás: Slam-be babám, ha szeretsz!
És most végre könyv!  Mantrázzuk az olvasólámpa elalvás előtti fényénél,  kihajtva hever
az asztalon,  látogató jön,  ujjongva felkiált:  Ismerem!  Talán a"minekbeszéd"-del kezdő-
dött, a parti kis-sel,  kibicfelár, lakkcipó, kibelakoló, riplrón, tollbamondat...  Kiindulás-
ként az örök nagyok, így a  Közelítő  Berzsenyi: "A tündér szerencse kukáról kukára jár.
Egy gyenge széltől földre teríttetik Ámor, a féllábú, vak koldus, s a Polgármesteri Hivatal
Ügyfélszolgálati Irodájának átellenében mint kis nefelejcs, enyész."
Amin csak sírni lehet:  "Az ősz halott" - "ó idő szaga" - "a földön többé sose" - "letéptem
ezt a/ tudhatod",  igen, ez  Apollinaire  Virágja.  Márciusi kesergő, hommage á Petőfi,
és a rettegő jóslat: "van egy ország ahol lakom / nevezd nevén szolgáld vakon / ma még
bölcső holnap vagon".
Megszólít, felráz, nyugtalanít, erőt ad.  Ha élőben mondja,  delejezően vési be néma si-
kolyát:  "szóljatok légyszi a birkáknak is meg a faszáknak/ bánom is én hogy még kinek/
csak menjetek gyorsan és szóljatok légyszi hogy/ zumek"  A "legsivárabb barakkban" néz
körül, "hazában és haladásban"..."meg egy csomómásban" (Hol).
Ritkán mégis szól a líra: "a legszebb vers nem én vagyok/ a legszebb vers nekem te vagy
szeress örökké el ne hagyj"
"Nincs mit mondanom és azt mondom, vágyom rá és ez a költészet".  Ünnepeljük hát ezt
a nekünk ajándokolt, tündéri Költőt, saját soraival:

"Nem kérdés, hogy szereted-e
színleg csak, vagy szívvel is,
ennyi bolond rímmel is:

érte döglik a virág és néki nő ki holnap
még a hülye jázminok is neki tapsikolnak"

Az "anyaság szentsége", a "boldog kismamák"és egyéb lila gőzök ellenében  végre egy zseni-
ális íráskészséggel áldott, igazi anya írta le az első évet, mesterséges megtermékenyítéstől
a szülésig és az után.
Félelmetes gazdagság, az automatikus írás sodrása,  eszméletlen képek, szavak, fordulatok.
A kín. A Pokol A Purgatórium. Megszületnek az ikrek: "Két sötétbarna hús, a hasfalon kívül
éledeznek, foltosak, harsányan visítanak."
"Elvették tőlem az életem". "Szájuk piócaszáj". A szoptatás, fejés, pelenkázás robotja, napi
huszonnégyben és ikrek lévén duplázva.  Vég nélküli, sziszifuszi küzdés: "...mint két nehéz
téglát, cipelem őket fel a dombtetőre, reggelre újra odalent várnak".
De nem volt könnyebb  a petesejt beültetése sem.  Máriának nevezi magát,  míg az orvos,
az isteni szándékot beteljesítő József,  katéterrel tapasztja a méhfalhoz  a Szentlélek üze-
netét. Tíz-húsz-száz hiábavaló próbálkozás, míg végre egyszer megtörténik a csoda.
A kisebb egy kilóval kevesebb.  Inkubátor. Csövek lógnak ki belőle, nem érintheti anyakéz,
nem szophat, csak sír a kozmikus magányban. Mindent hall.  Ököllel veri az akvárium falát,
szülők nem veszik észre.. Hosszú szenvedés, őrült kapaszkodás, míg egy év múlva azt mond-
ják róla: "normális, olyan, mint a másik".
Anya és fia-lánya együtt születik.  Most már együtt mennek sétálni,  eltéphetetlen a köte-
lék, fojtogató és édes.  "Anya elveszítette szabadsága fonalát, egy labirintusban kaparja a
falat". Anya anyagettó.
Megrázó, borzalmas olvasmány,  bénító élmény,  a tabuk, tilalmak üvöltő szétzúzása. Soha
nem láttunk még mélyebben igazabbat. És itt vagyunk mi, a megszületettek.

Hogyan lesz egy kandúr államelnök? Olyan, aki alaptörvényt ír és módosít, aki betiltja a sajtót, a pártokat és minden ellenvéleményt, aki korlátlan egyeduralmat épít fel.  Ismerős?
Pedig a félelmetes szatíra nem Magyarhonról szól,  hanem  Belaruszról, amely annak idején
Európa utolsó diktatúrája volt.  Mára majdnem utolértük, így a groteszk humorral átitatott
olvasmány egyben felkészítés is a jövőre...
A többi szereplő sem  kutya.  Itt van például  Miron,  aki pártutasításra  templomokat rom-
bol,  feljelent,  megfélemlít és vallat,  miközben  úgymond  az övéi között szeretne élni és
csodálkozik,hogy senki sem akar vele.
De ha nagyon szorít az itthoni cipő, olvasgassuk a történelmi ismertetőt is a könyv végén. A Litván Nagyhercegség 1564 óta  orosz,  lengyel,  szovjet, végül saját elnyomás alá került,
a belorusz nyelv be van tiltva /!!!/,  a mi 1945-48-unkhoz hasonlóan,  1994 után,  három év
demokrácia után Lukasenka korlátlan teljhatalma következett, - napjainkig.
Csoda, hogy egy  Nyakljajeu  elindulhatott az elnökválasztáson, könyveket írhat háziőrizet-
ben, igaz, eddig 4 év börtön és tengernyi üldözés volt mindennek az ára. Vigyázó szemetek
Fehéroroszországra vessétek, szavazócédulátokat, ellenzéki kereszttel meg  az urnákba, ha
egyáltalán lesznek.                                                                                             2013

Pekingben éppen most ítéltek halálra  egy nómenklatúra-arisztokrata származású, többszö-
rös szexuális erőszakkal vádolt  aranyifjút,  a Tienanmen-téri események után  Amerikába
menekült író kriminek álcázott regényében hasonló eseményekkel találkozunk.
Adva van a szépreményű fiatal nyomozó, aki egyben költő, a kínai irodalom szerelmese, ez
önmagában kétsíkúvá teszi a történetet.  Véres gyilkosság, a hulla a mocsárban ráadásul a
nemzeti hősként propagált fiatal munkásnő.
A bűntény mozzanatai  lassúdad ütemben  világosodnak meg,  közben azonban  a kínai min-
dennapok rendkívül érdekes és mindig tárgyilagos körképe tárul elénk.  Családok élnek 10
négyzetméteren, családi hármas: a szegény szülők lélegzetvisszafojtva szerelmeskednek. A
kiemelt káderek is lepukkant munkásszállásokban laknak, hallatszik, ha agyonütnek egy szú-
nyogot, közös WC, közös konyha, közös zuhanyozó.
Hangulatos stílus,  egyszerű,  világos,  az emelkedettség csak a nagy kínai költők idézeteit
jellemzi. Ezek átszövik rendőr-hősünk gondolkodását, meglepő kontrasztjai a hétköznapok
nyomorúságának.  Félelmetesek a kulturális forradalombeli életutak leírásai,  amikor a "ta-
nult ifjak"-nak vidéki átnevelő-táborokban kellett robotolni.
A felső, mondjuk egy millió, a kommunista urak még a régi gárda szigorú pártfegyelemben
szocializálódott tagjai, de fiaik máris rosszabbak, gátlástalanabbak a hajdani előkelőségek-
nél. Az életben kettősség uralkodik:  a maoi diktatúra és az új idők engedélyezett kapita-
lista nyitásának lendületes szelleme.
Hihetetlenül érdekes,  lebilincselően izgalmas,  még humoros is tud lenni,  nem is beszél-
ve a házi lakomák ínyencségeiről,  (pl. cukormázas galagonya,  avagy az ablakban termesz-
tett snidling-bokor).  Sanghaji gasztro-bédekker:üvegtészta,  kaviár-osztriga-spenót komp-
lé,  egy város,  ahol a mellékutcában is remek curry-levest lehet kapni,  jégkockás sörrel!
A főzésre előkészített rákok pedig szézámmagot ropogtatnak a fazék alján, miközben izga-
tottan nyálbuborékokat pattintgatnak...
Most már oda is utazhatunk,  de addig is tájékozódhatunk kicsit  ennek e rendkívül ütős
bűnregénynek vaskos kötetéből. 

A tömegember persze egyből rátámadt: "...és ha a te gyereked ütötte volna el?!?", ment a
Bucizás, mintha egy színész balesete bármiben különbözne egy részeg fogorvosétól. Lehet,
hogy használt a börtönre ítélés,  ne bízhasson senki,  hogy a neve megúszhatóvá teszi fele-
lőtlenségét.Többször enyhét kapott, a mostani remélhetőleg megállítja, változtat életmód-
ján, vagy legalább nem vezet többet.
A kiváló színész szilárd elképzeléssel vágott bele:  megalázkodik,  nem mond ellent, viselke-
dik - szeretne harmadolással mielőbb kijönni. Naplóját magánzárkában kezdi,az első szótól
hiteles,  őszinte,  nem sztorizik:  nyomasztó benyomásait,  kínzó érzéseit taglalja imponáló
nyíltsággal.
Szalai Vivien nem tesz hozzá, nem szépít,nem poentíroz.  Lendületes stílusban híven közve-
títi a dermesztően érdekes mondanivalót.  Mindenkinek elkelne egy-két hét, de akár csak
egy-két cellanap,  nem dobálózna olyan könnyedén a "megérdemelt" évekkel,  jól meggon-
dolná, hogy mit cselekszik könnyelmű óráiban.
A napirend, az elfoglaltság, a séta, amely társak felé nyit. Az együttérző gesztusok és az ő
empátiája  a súlyos évek óta szenvedők felé.  Fegyenc-portrék,  zárka-sztorik,  a kétségbe-
esés és az optimizmus órái.  Keményen kimondja kritikáját, megértően elemzi a pénztelen-
ségből fakadó hiányosságokat. Abszurditások, őrületek és a szolidaritás éltető tüzei.
Feszült izgalmú, letehetetlen olvasmány, minden fejezete újabb kaland a rettenet földjén.
Olvassuk mind, hogy kissé csöndesebben vélekedjünk a bűn és bűnhődés kérdéseiről.

2 0 1 0

Több, mint a Háború és béke. Tolsztoj évtizedekkel később írta meg,  Vaszilij Grosszman
ott volt!  Az élőbeszéd pongyolaságával ír,  de letaglóz  a közvetlen élmény  izzó hitelessé-
ge.  Nem véletlenül volt  a háborús évek tudósító-sztárja!  Perzselően süt  a Volgán égve
úszó olaj tüze,  orrunkba csap a füst,  fütyülnek a golyók és még a seregélyek is  a gráná-
tok süvítését utánozzák.
Hitler és Sztálin totális diktatúrája lényegében azonos, ahogy a náci láger és a Gulág sem
különbözik. Az előbbiben hithű kommunista veteránok senyvednek a mensevik belső ellen-
séggel,  utóbbiban fogságból szabadult szovjet hősök,  fogságba esett németekkel. Bárme-
lyik fél győz, az nem jelenti az elnyomó rendszer bukását,  a hazájukat védő katonák Sztá-
lin hatalmát is védik.
Még Gorbacsov idején is  csak a zsidó Strum professzor anyjának,  a haláltáborba indulás-
kor írott "Levél Vityának" jelenhetett meg, amely egymagában világirodalmi kinccsé avatja
a regényt.  A tudós nem gyakorol kötelező önkritikát, rettegve várja a letartóztatást, de
Sztálin személyes telefonja, - nélkülözhetetlen az atombomba-programban! - a nomenkla-
túra elitjébe emeli, - heti 20 tojást kap az eddigi 15 helyett...
A közkatona élete nem drága, a szovjet hadvezetés a halálba menetelő milliók túlerejére
épít, "verébfajzat vagyunk, megyünk, mint a borjú, amerre mondják". A 6/1-es ház, körül-
zárva, szétlőve  az utolsó töltényig kitart,  de még ide is kiszáll  a Párt küldötte komisszár
ideológiai fejtágításra.  A tisztek ugyanúgy rettegnek az egymást besúgóktól, mint a tudó-
sok baráti beszélgetés közben,  mert "Bűnös az, akit letartóztatnak, mindenkinek van oka
az elfogatóparancsra". Köztük ott élősködik a rendszer támasza,  a kiváltságos csinovnyik,
a mindenek fölött álló káder.
Grosszman maga is lelkesen beszél a szocializmusról,  a tábornokok koccintanak a Sztálin-
kép alatt:  "Apánk mindent tud...", a vallásos vakhit mélyen  a lelkekbe ivódott már. De a
hősök:  hősök!  Elragad a csaták heve,  ámulva figyeljük Novikovot,  az áttörés tankjainak
parancsnokát. Csak egynapos kimenőn találkozik szerelmével, tízfokos szoba, fagyott zab-
kása, tea híján forró vizet isznak..., ám képes megszegni a parancsot: nyolc percig tartja
vissza szeretett T34-es tankjait az elkerülhető veszteség érdekében.  Hiába kifogásolja a
pártkomisszár imádottja rokonságát, ((egyikük a Gulágon raboskodik) "Szarok rá! Ő lesz a
feleségem!"  Persze, hogy feljelentik,  de mivel Paulus hadseregét az ő páncélosai zárják
körül, börtönlakó helyett a Szovjetunió Hőse lesz.
Félelmetes az író életismerete, nemcsak a katonák beszédmódját, a front légkörét tudja
érzékeltetni, dermesztő tárgyilagossággal írja le a gázkamra felé menetelők utolsó perce-
it,  vagy a láger rémét, a tolvajból lett gyilkost, aki fenollal, golyóval több száz embert öl
meg, immár legálisan.  És a szerelem! Az utolsó pillanatban véletlenszerűen megmenekülő
kis hiradóslányé és a professzor, még plátóinak is alig nevezhető, gyönyörűségesen titkos
vonzalma.  "Az élet érzése, amely az ember egyetlen öröme, egyszersmind rettenetes ke-
serűsége".
A sztálingrádi csata után az egész szovjet nép nyerte vissza hitét és önbizalmát, "a bekerí-
tett 300 000 németnek pedig ezek voltak az emberiesedés első órái, a totális embertelen-
ség évtizede után".  Extrém kijelentés,  ha a hadifogságban elhaltakra gondolunk, de igaz
azokra, akik visszatértek. Eldőlt, hogy a lágerből hazajönnek a szovjet katonák, hogy egye-
nesen a Gulágra vigyék őket, eldőlt a Világ, Kelet-Európa és így Magyarország sorsa is.
Az újra burjánzó történelemhamisítások idején,  ismerjük meg a  II.Világháború fordulatát
jelentő ütközet igazságát, alulnézetből,  egy fenomenális nagy író, letehetetlen regényé-
ből. A legsötétebb ötvenes években írta, mire 1990-ben megjelenhetett, már készülőben
volt a másik kolosszális alkotás, a szovjet élet enciklopédiája, a legmagasabb irodalmi szin-
ten: Akszjonov: Moszkvai történet-e. Azt se hagyjuk ki!

Állandó harckészültség, folyamatos háborús fenyegetettség: Izraelben a lányok is két évig
katonáskodnak. Még ha harcolnának! - de a határon, az őrszolgálat rettenetes unalmában
szenvednek.
Lea napi munkára átjáró palesztin munkásokat ellenőriz, felfigyel Fádira, elképzeli otthoni
életét. Bekötött kézzel jön, látja, ahogy a feleség veszekedés közben megsebesíti, a tuda-
tában pergő képek pontosan megfelelnek a valóságnak.  A férfi egy nap agyon szúr egy ka-
tonát, a lány ezt az öngyilkossággal felérő kiborulást is előre látja.
Áviság  iraki származású,  hónapokig ül a határt pásztázó képernyő előtt.  A kerítésen egy
felnyársalt határsértő lóg, ujjaival megérinti az alakot kirajzoló pixeleket. A Szudánból me-
nekülő lány,  transzcendens módon anyja segítő kezét érzékeli, utolsó erejével átveti ma-
gát az akadályon, megmenekül. Az exoduszhoz szülei megölésével szerezte a pénzt...
Dermesztő stílus,  a rettenetes valóság  bénító képei.  Kegyetlen, kibírhatatlan, vérlázító.
Olvasása után senki sem fogja  a kötelező katonai szolgálatot dicsőíteni,  pedig az nálunk
csak a férfiak büntetése volt.
Jáel az orosz Boriszt képezi a lőgyakorlaton. A tábor kerítése mentén palesztin gyerekek
ólálkodnak, lopnak mindent, amit látnak.  Az alkalmi pár szerelmeskedése közben, sikerül
elcsenniük a vaniliaillatú napolajat...
Négyesével lakják a konténereket a puszta közepén, egyikben a csak piperéről, másikban
csak a fiúkról,  harmadikban meg az otthoni életről folyik  a vég nélküli csevegés. A "Zöld
Konténer" messzehordó lövedékek, háború idejére való, tárolására szolgál. Most azonban
találkahely,  a golyókat ellődözték, eladták.  Váratlanul kitör a harc,  az újoncoknak nem
jut megfelelő lőszer, mind ottmaradnak.
Nem lehet kibírni!  Két lánynál elszakad a cérna,  meztelenül kifekszenek napozni az őrto-
ronyba. A szembenálló egyiptomiak ámulva telefonálnak Tel Avivba,a Vörös Vonalon kérdik
az izraeli Főparancsnokságtól: "ez most egy diplomáciai incidens?!?"
Félelmetes könyv, erőstollú író, nehéz letenni. A végén felsóhajtunk: azért jó, hogy béke
van, jó, hogy sorkatonaság nincs.

Kollektív büntetés, szovjet faj-elmélet:  1945-ben minden német nemzetiségű román állam-
polgárt öt év kényszermunkára vittek.  Az írónő anyját ugyanúgy, mint  Oskar Pastior  köl-
tőt. Az ő feljegyzéseiből, melyeket bízvást tekinthetünk  szabadverses prózának, készült a
Nobel-díjat hozó könyv.  Az érdemeket ez semmivel sem csökkenti, maga a közreadás világ-
raszóló teljesítmény.
Leo 17 éves, idegen férfiakkal randevúzik a sötét parkban, Faustot, Zarathustrát csomagol
a zoknik mellé,  "Tudom, hogy visszajössz" - ég emlékezetébe a nagyanyai búcsú, bevagoní-
rozzák.
A lágerben a Szívlapát a legjobb barát, etetni kell szorgosan:  egy lapát szén = egy gramm
kenyér.  Tavasszal finom az ezüstszürke laboda,  nyáron vörösbe, indigólilába keményedik,
szépsége óvja a megevéstől.  Az Éhségangyal ott lebeg az éhezők felett, ha meghal valaki,
felszabadul egy Éhségangyal és egy Szívlapát. Az appel kínos óráiban csak a fantázia segít,
a képzelet horgát a felhőkbe akaszkodik.
Az építkezésen száll a cementpor, szürke a föld, az arc, az irodában még a Sztálin-kép ba-
jusza is. A pincébe a kokszolóból salakhegyek ömlenek, fehérek, mint a Kárpátok csúcsai,
vagy izzó vörösen égetve ömlenek, de van zöldesbarna is,  a kedvenc a barátságosan szür-
ke, a simogatóan hideg.
A pufajka vattacsomóiban csontjuk zörög,  ernyedten topogva, mégis táncolnak,  közben
az ápolónő fülbe súgja a gyengélkedőben ellesett latin szavakat.  Egy falat lopott kenyér-
ért kenyérbíróság elé kerül a bűnös.  Amikor Leo egyszer 10 rubelhez jut,  mind eleszi és
szűkült gyomrából  azonnal kihányja.  De az oroszoknak is megvannak a maguk útjai, ők a
sztyeppe földikutyáira vadásznak.  A kokszoló mögött, a Zeppelinnek becézett vascsőben
 folyik a szerelmi élet, ám az igazi boldogság  a ritka jóllakottság. A távoli földeken dolgoz-
va, már a kivégző puskalövést várja, ehelyett 273 darab krumplit vihet haza, ormótlan báb-
bá tömve ruházatát: két hónapig ez a kiegészítő menü a lágerkoszt mellett.
Lapot kap otthonról, öccse született, a "pótgyerek", - helyette, róla már lemondtak. Ha-
zatérve, csak a belső "érinthetetlen" fogja vissza, gyilkos ütésre emelt öklét.
Arról az öt évről senki sem beszélt.  Oskar Pastior-nak sem sikerült.  De megmaradt az ég-
hetetlen kézirat, megszületett a félelmetes expresszivitású, letaglózó textus.

Kisimult lelkű olvasóknak való, hosszadalmas, aprólékos, gyönyörűen ír,  csak ki kell böjtöl-
ni a mozgalmasabb részeket.  Az erdélyi szász családban felnövő író  gyengéd visszaemléke-
séseivel indít,  csak németül beszélő nagynénik, kereskedő apa, magyar szolgáló, a gazdag
szász város századeleji krónikája.
Beköszönt a világháború, a kiskölyköket a Hitlerjugendbe sorozzák. Elég két hét és hősünk
véresszájú náci-fiókává válik, hazai pályán azonban nem ő lesz a vezér, sőt, megalázó és ve-
szélyes próbatétekkel kell hűségét bizonyítania. Végigmászni az iskolafalt kétemeletnyi ma-
gasságban a kárörvendően figyelő pajtások fölött...
Közben a zsidó osztálytársak, családok eltűnnek,  a szovjet hadsereg érkezése pedig a szá-
szok számára végzetes.  Minden 16 - 40 közti erdélyi németet  a Gulagra száműznek, ahogy
Hertha Müller Lélegzethintá-jából is tudhatjuk.  Schlattner megússza, bekerül a balos írói
körökbe, a Vörös Kesztyű-ben azt meséli el,  hogyan tartották  két évig börtönben, hogy
is lett árulója íróbarátainak...
Lehet 2X3 méteres magánzárkában egy évet kibírni,  fel s alá járva,  matematikai képletek,
emlékezések, hallucinációk poklába menekülve? Lehet, hogy bármelyikünk a hamis tanúval-
lomást választotta volna  a beláthatatlan hosszúságú börtönévek helyett?  Könnyű lenne a
válasz most, de hát ez akkor történt...
A cella-naplót  gyönyörűséges feed-backek tagolják.  Barangolás Székelyföldön, egyik pap-
laktól a másikig, ábrándos szerelmek sarjadozása, bakfislányok bimbózó vágyai, a végül pap-
ságba emigrált író  végre megoldja a vasfegyelem béklyóit és meghatóan erotikus képekkel
ajándékoz meg.
Ráérős olvasmány, akkor írta,  amikor plébániájának  teljes németajkú közössége emigrált,
amikor egyedül maradt a kihalt falucskában, iszonyatos sors, felfoghatatlan végletek, néha
jó, hogy Magyarországon születtünk.

Első verseskötete szupernovaként robbant az irodalmi élet állóvizébe. Aztán belesistergett
az iszapba, későbbi versei technikásan üresek,  novellái semmiségek,  szereplései szánalma-
sak voltak.  Szép, okos, eredeti,  de a tengernyi manír, az erőltetett gesztusok eltorzítják.
Erre most kirukkol  egy méltán zseniálisnak nevezhető, különös műfajú,  letehetetlenül ol-
vasmányos művel, amely a legnagyobbak csúcsait ostromolja.
Két szerelem története, a szerelem szó igazi értelmében,  őrült érzelmek, irracionális von-
zódás,  fantázia-cunami és majdnem teljesen szexmentes.  Olyan viszonyulás, olyan kapcso-
lat, amely megsemmisíti  a józan ész határait, amely megmagyarázhatatlan, leginkább az azt
megélő, elszenvedő fél számára.  A gimnazista bakfis tanárnőjét bálványozza, aki leplezetle-
nül viszonozza érdeklődését, miközben alaposan vissza is él helyzetével. A felnőtt fiatal nő-
nek főnöknője imponál, aki hebehurgya, kiszámíthatatlan, eszelős és ráadásul őt állandóan
a földbe tiporja.  A felső tízezer mondén környezete,  könnyelmű költekezés, értelmetlen
kapkodás, mindez az extrém egyéniség fékezhetetlen bájával. A két kapcsolat képei izgató
folyt.köv. szerkezetben váltakoznak,  a stílus iszonyatos sodrású élőbeszéd,  a gondos szer-
kesztő, mesterien arányosító racionalitás láthatatlan erővonalaival.  Erős a nyelv, noha alig
használ divatos szlenget, akkor is csak egyetlen egyszer szúr be egy köznapi kifejezést. Po-
éntíroz észrevétlenül, úgy játszik izgatott figyelmünkkel, észre se vesszük,  mennyire zuha-
nunk bele eszeveszett bonyodalmaiba.
Egy írói pálya hars nyitánya:  fortisszimó három női hangra, brutális felütés, szédítő tempó,
elsöprő finálé. Standing ovation. Hogy volt!!!                                                         2013

2 0 1 2

Kuncogunk, mosolygunk, vihogunk, röhögünk: szédületes humor,  a reformkori nyelvezet-
be ágyazott poén-játékok,  fantasztikus receptek, - road-movie  Pressburg-tól /Pozsony/
egészen a világfalu Debrecenig.  A kép egyre komorabb, a sötét tudatlanságban alázkodó
nép, a dicsőséges napok fonákja, a Közel-Ázsiába dermedt magyar valóság.
Ám jókedvünk mégis töretlen, hiszen már a nevek is magukért beszélnek: a fickós Batykó,
a komor Füzegy és a mindent felülmúló  Badagány, amelyből már csak a Dada hiányzik. De
találkozunk  Kukorica János mellett  Lúdas Matyi, sőt, egy mellékutcai mellékmondatban
maga Jókai Mór(icz) is...
Fehér Béla  pikareszk regénye csodálatos felüdülés a depresszív valóság-könyvek áradatá-
ban, legnagyobb erénye, hogy egyáltalán nem akar humoros lenni, az akkori helyzet ábrá-
zolásában  végig megőrzi tárgyilagosságát.  Dicső szabadságharcunk alulnézetben kevésbé
fényességes,  nagy szó, hogy még ilyen körülmények között is  számos dolgot meg tudott
valósítani.  Végre egy könyv,  amely köznapi szemszögből látja  az eseményeket és rendkí-
vül eredeti módon, szórakoztatva kalauzol végig a hosszú úton. Talán tisztább, ám mindez-
zel együtt megbocsátható képet kapunk történelmünk legfényezettebb napjairól.
A Tizenkét hattyúk és Parti Nagy óta  nem találkoztunk ilyen pompás stílbravúrral, a süte-
mények kísérleti realizálása pedig minden háziasszonynak-úrfinak hazafias kötelesség! 2012

Spiró Árpádház-a, a  Budapesti Kamaraszínház emlékezetes előadásában, megmutatta di-
cső történelmünk  legsötétebb kezdeteit.  Börcsök Mária  hatványozta:  könnyed,  olvas-
mányos stílusban, pregnáns szókimondással bizonyítja, hogy egész történelmünk, beleért-
ve 48 és 67 korát is,  örökös széthúzás, pártütés, árulás, aljasság rémisztő egyvelege. De
az utóbbi két dátumhoz  pozitívumok is kapcsolódnak,  addig, talán az egy szem aranyifjú
Rákóczi kivételével, csak szégyellnivalónk akad, bőviben...
Kedvenc íróink is csak addig állhatnak példaképül, amíg kizárólag alkotásaikat nézzük. Ma-
gán- és közéletük botrányos, kisszerű, szánalmas.  Ne tanítsuk hát rettentő szerelmeiket,
álszent házasságaikat, vérnősző kalandjaikat. Maradjunk az irodalom csodáinál, hiszen hét-
köznapi bűntettekben  önellátók vagyunk,  semmivel sem jobbak, mint ezek az írófejedel-
mek, sleppcsajok, írófeleségek.

Még a beregszászi gettóban papírra vetette a történteket,  hatvan év múlva képes volt új-
ra leírni. Nincs itt stílus, nincs esztétikai érték, a kegyetlen valóság vágja gyomorszájon az
olvasót. Falun, a hithű zsidó nagymamánál, ruténok, magyarok között békében, a városban
az egyre erősödő antiszemitizmus légkörében.  A jóindulatú csendőrfutár figyelmeztet,  jó
lenne azonnal hajóra szállni és meg sem állni  Amerikáig,  de ki adná el földecskéjét,  ame-
lyen félévszázada robotol? Mire észbe kap a család, azaz anya, -mivel a férj munkaszolgálat-
ban senyved  valahol Ukrajnában,  már késő, leállítják a kivándorlást,  irány a gettó, aztán
Németország.  Tinédzser rabszolgamunkásként csak  Aranka és nővére éli túl, de fél évszá-
zad kell, hogy el tudja mondani, hogyan történt.
A mottó tökéletes: azoknak ajánlja a könyvet, akik nem élték át a vészkorszakot, akik sem-
mit sem tudnak róla.  Abszurd és hihetetlen,  ott várakoznak a vonatra,  amely talán a túl-
élést jelenti,  a munkatábort,  - remények és kétségek őrült kavargása.  A színházszerető
anya sorstársával beszélget:  "Az egyetlen ok,  amiért a színház jobb,  mint a valóság,  az,
hogy ott lehet próbálni..." 2012

Talán Nesser-rel, a 80-as években kezdődik a skandináv krimi szárnyalása.  Nála bukkan fel
először a lepusztult, elvált, alkoholista nyomozó középkorú alakja, akinek a gyermeke bör-
tönben csücsül, a nőügyekben is inkább sikertelen.  Jó Nesbó mindezt megfejeli droggal,
a Leopárd-ban hősünk Thaiföldön él  egy kétdolláros koporsó-fekhelyen,  Indridasson-nál
meg a lánygyermek utcalány...
Minden skandináv krimiben folyvást kávéznak, dohányoznak, egyre gyakrabban részletezik
az élelmiszerek, ruhák, bútorok márkaneveit, Nesbó-ból már kitelik egy áruházi katalógus.
Nesser cselekménye szegényes, kizárólag kihallgatások, nyomozói párbeszédek képezik, a
gyilkos az utolsó 5 oldalon feltűnő személy,  míg ami kedvencünk gyanusítottak hosszú so-
rával zavarja össze feltevéseinket, - még a végső megoldás után is eszméletlen fordulattal
kápráztat el.
Stieg Larsson kitesz magáért a Tetovált lány-ban, utánozhatatlanok a pehelysúlyú Lisbeth
karate-, thaibox- és fegyveres bravúrjai,  rafinált a bonyodalom,  félelmetes a hangulat. A
film után, természetesen még jobbnak érezzük karaktereit,  melyek a  Millenium-trilógia
második kötetében is hajmeresztő kalandokba keverednek.
A páratlanul legnagyobb azonban vitán felül  Nesbó. Tárgyi tudása elképesztő, a technika,
a tudomány, az alvilág és a hétköznapok minden területén otthonos,  jártas a történelem-
ben, filozófiában, néprajzban. A  Denevérember-ben felbukkanó  aboriginal népmese kul-
csot ad a megfejtéshez, a  Hóember  patologikus leírása  bármely pszichológiai tanulmány-
ban megállná a helyét.
Külön elemzést igényelne  a rendőrségi bürokrácia leleplező bemutatása, a sztupid főfelü-
gyelők, a korrupt beosztottak,  a politika és a főnökök  gyanús kapcsolatrendszere.  Még
effektív bűnözők is kikerülnek  a szervezetből:  drog, fegyvercsempészet, prostitúció. Vé-
gül hiába győz mindig az igazság, a feljebbvalók a helyükön maradnak, az eredményes nyo-
mozó pedig, elismerés helyett még kisebb alagsori irodát kap...
És micsoda stílus!  Egy Nagy Író!!!  Az illemhelyen  "...a piszoárok csobogó zenekara" muzsi-
kál, a pedofil milliomos  "...kis hercegnője ágyékának tüze".  Az Üdvhadsereg agitál  a főté-
ren: "...emberi hangokból, lépések zajából és a hangosbemodó közleményéből összegyúrt
lárma,  - várakozásteli kakofónia".  Nála a többszörös gyilkos is  kaphat feloldozást,  hiszen
maga is áldozat, a polgárháború gyerekkatonája /Megváltó/.
Utána nemigen lehet más szerzőt olvasni. Hét kötetét elfogyasztottuk, mit csináljunk a kö-
vetkező megjelenéséig?!?

Barnabőrű, csontos, hiperaktív: tátogó tornádó, nyitott szájú vihar, egyszemélyes felkelés.
Érzékszaggató báj,  a férfiak megőrülnek érte,  de ő csak a madarakat szereti.  Életét koc-
káztatja egy gólyafészekért, nyakig a mocsárban feszíti ki gyűrűzőhálóját, férj, család, gye-
rek másodlagos.  Madárasszony anyját idézi meg az elbeszélő,  végigkutatva a saját és a ro-
konság emlékeit.
Biciklizés közben  kék fadongót nyel,  a vajákos boszorkány nagynéni,  Böbebú menti meg
gégemetszéssel. Gödörbe zuhant gyermeke segélykiáltásait nem hallja meg,  csak akkor si-
et oda, amikor az a fakopáncs vészjelzéseit utánozza.
A Szerelem: "...végtelen lehetőségekkel töltött, ingerekből szőtt Nirvána".
Finy Petra  megfoghatatlanul egyéni stílussal,  az állat-és növényvilág jelenségein átszűrve
meséli el  a valóságból táplálkozó,  ám velejéig szürreális történeteit. Anyjának védangyala
egy holló, amikor beteg, barackkal eteti,  a megvadult tevét vakító szárnyaival fékezi meg,
megküzd a keselyű-nagymamával is.
A narrátor saját életének alapproblémája a meddőség, régebbi abortuszára emlékezve ép-
pen töklámpást készít, fémkanalával vájja ki az élet magvait. Metaforáit, hasonlatait mindig
az adott környezetből meríti:  "...ropog a hangja, mint a kályha felett szárított levendula",
- "hozzá is tartozott a másikhoz,  meg nem is.  Mint az orchideák. Akik egyszerre függetle-
nek és rabszolgák is."
Sorra idézi fel emlékeit a nagypapa, a második férj, a nagybácsi és a gyűlölködő, fiát féltő
anyós. Végül  Blatt Leó  is feltűnik, az erdei remete,  aki szarvasgombát gyűjt és anyjának
első férje volt, hasonlóan kedvesen különc alak.  Együtt látogatják Norderoog szigetén el-
vált apját, aki a madarászok könyvelője,  a fogyófélben lévő madársziget mentora. Az orni-
tológusok cölöpökkel kerítik a szigetet,  a kerítés mögött gyülemlő hordalék  lassan ellen-
súlyozni képes a tengerár romboló hatását. "Olyan a sziget, mint egy ovális szem, a fekete
cölöpsor száz apró szempilla."
Poétikus tömörség,  gyönyörűséges képek, rettenetes jelenségek varázsos szépsége. Fur-
csa figurák, extrém családi tabló, szemfényvesztő hitelesség.  Finy Petra első regénye el-
bűvölő élmény, néhány oldalas fejezeteit többször kell elolvasni,  annyira lenyűgöző mon-
datainak természetes áradása.  Gyermeki érzékenység,  metszőpontosságú megfigyelések,
ritka intenzitású világlátás. Újabb fantasztikus íróval gazdagodtunk!

A száz éve épült ház falába, a korépítő mesterei nádat, kócot, állati /és emberi?!?/ szőrt
is beépítettek,  a hő-és hangszigetelés fokozására.  A habarcs repedésein át  vígan szivá-
rog a nedvesség.  A fiatalasszony levest főz,  megdöbbenve fekete pöttyöket fedez fel a
forralódó lében.Tojásízű és a mennyezetről csöpög. Vér az bizony, az emeleti gyilkosság
áldozatának vére...
Így kezdődik a  Boszorkányszög  és a dermesztő expozíció egyből erős stílusú,  nagy írót
mutat. Még el sem kezdődött a nyomozás!  Jo Nesbø-nél  a mellékes részletek magukban
is kiadnak egy regényt,  félelmetes megfigyeléseit  lebilincselő módon képes közölni. "Az
úttesten sodródó újság lapjait a heves északi szél lapozza", a ködös, nyomasztó skandináv
időjárás meghatározó része a kriminális atmoszférának.
Míg Idridasson Erlandur felügyelőjének lelkét öccsének, hóviharban történt,  gyermekko-
ri elvesztése és két drogos gyermekének sorsa nyomja,  Harry Hole, a legsikeresebb nor-
vég nyomozó súlyos alkoholizmustól a thaiföldi ópiummámorig szenvedi a poklokat. Magán-
élete se könnyű, szerelme, fia közvetlen életveszélyben van a távoli Moszkvában. Többet
gubbaszt a kocsmában, mint a rendőrségen, ráadásul utálják a kollégák,  nehéz ember és
legtöbbször mégis igaza van.
Míg az egyébként figyelemre méltó  északi krimiírók  a párhuzamos történéseket  hőseik
családi viszonyaira korlátozzák,  Nesbo  a még nem ismert gyilkos  gondolatait,  közléseit
szúrja be a több helyszínen folyó nyomozati cselekmények tagolásaként.
Káprázatos a tárgyi tudása. Ismeri a vulkáni hideg láva összetételét,  hosszan értekezik a
háncskötél készítésének manufakturális módszeréről, nem is beszélve az afrikai kínzóesz-
közök enciklopédikus ismertetéséről /Leopárd/.
Bennfentesként ábrázolja a rendőrségi bürokrácia, a hatalmi harcok és intrikák szövevé-
nyes világát, a legveszélyesebb fegyver-és kábszercsempészek is a testületen belül leple-
ződnek le. Politikai, társadalmi gondolatai is fontosak, elég, ha az euthanáziával kapcsola-
tos mondatait idézzük:  "...nem a halál rossz.  A megaláztatás.  Amikor valakitől elveszik a
méltóságát, tisztességét. Amikor megszégyenítik, kitaszítják."
A Vörösbegy-ben a Wermachttal együtt harcoló  norvég katonák sorsát tárja elénk a há-
borúban és az utána következő elítéltetés idején.  Kiszámíthatatlan fordulatai  az utolsó
oldalakig fokozzák a feszültséget,  logikája,  szerkesztése brilliáns, félrevezető momentu-
mai támadhatatlanok.
Mindez a legnagyobbakhoz mérhető,  eredeti stílusban!  Bűnregény?  Krimi?  Elsősorban
Regény, fantasztikus olvasmány, tág perspektívákat feltáró tudósítás  az egyre közelebbi
Észak világából. /És A Hóember, a Denevérember és a Megváltó még hátra van.../

"Benne vagy az ötösben"- súgják neki,  elképesztő amerikai könyvsikerei  a Nobel-díj váro-
nyosává futtatják fel  Jerzy Kosinski  angolul író lengyel emigránst.  Fantaszta playboy, a
high society kedvence, felesége milliomos, szeretőit sorban kicsinálja.
Janusz Glowacki,  a megérdemelten neves író  egy forgatókönyvírás fázisainak keretében
tárja fel az ellentmondásos életutat. Mása a SZU-ból jött kezdő művész, férje Klaus menő
gyáriparos, Jerzy az átka, szerelme, megrontója,boldogítója. A háromszög extrém alakzatá-
nak történetében megjárjuk New York elegáns éttermeit, az orosz emigránsok maffiakocs-
máit,  a kiválasztottak perverz orgiatanyáját.  A környezetben a sikeremberek, a pénzvilág
haramiái, kegyeltjei és leendő áldozatai: "...lelkivilágukat a legdrágább pszichológusok gon-
dozzák, öngyilkosságot is csak akkor követnek el, ha előtte jól átbeszélik."
Aztán egyszer csak kiderül, holokaszttúlélő önéletrajzi regénye fantázia szülötte, a sztáli-
ni Lengyelországból való menekülés is hazugság,  a amerikai politikai életről írott könyvét
egy 30-as évekbeli lengyel írótól plagizálta, - első könyve idején még nem tudott angolul,
cselesen lefordíttatta,  hogy így (új)hazai pályán nyerjen.  Későbbi művei legfeljebb por-
nográf szad-mazo vacakok, - az összecsapódó hullámok elől a fürdőkád vizébe öli magát.
Glowacki leírásai hihetetlenül élesek, antihőse annyira fantasztikusan él, beszél és mani-
pulál, hogy ha negyedennyire lett volna jó, megérdemelte volna a sikert. Az írói teljesít-
mény csúcsát járják Mása bunueli álmai, ám Klaus, a feminin jellemű férj önvallomásai is
kiverik a biztosítékot,  ő talán még  feleségénél is jobban belezúg vetélytársába, megalá-
zottságát erotikus kapcsolattal kompenzálja.  De olvashatunk a varsói villamosról, mely a
gettón keresztül közlekedett megállás nélkül, kíváncsi katasztrófatúristákkal tömve, vagy
az ukrán nyelv betiltásáról,  aminek következménye  a balladák ősöreg, megvakult walesi
bárdjainak élve eltemetése volt.
Eldönthetetlen, mennyi mindebből /Lewinkopf?/-Kosinski szélhámos zsenialitásának érde-
me és mi az, ami kizárólag Glowackinak köszönhető: mindenesetre szédületes olvasmány!

"Amikor magamhoz térek,  egy fasz van a számban": - valóban az utóbbi évtized legfrappán-
sabb kezdőmondata! Övön aluli mélyütés,  ahogy az egész könyv is az... Szex női szemmel,
alulnézetből, olyan zseniális íráskészséggel, amely mellékessé teszi  a legextrémebb mozza-
natokat is. Így bármiről lehet, semmi köze a pornográfiához, ez a kegyetlen valóság a szen-
vedő fél oldaláról. Hajszolja a kéjt,  szereti a baszást,  de sajnos,  ilyen töménységben ez
még  szeretkezésnek se számít.  Mácsó férfiak,  sorstárs nők és egyetlen  nagy szerelem,
melynek elvesztése a mélybe taszítja a hihetetlenül érzékeny, önbecsmérlően éleslátó al-
kotót.
Ámulhatunk,  mennyivel összetettebb, sokoldalúbb a női orgazmus,  mennyivel irracionáli-
sabb a vágy, mennyivel kiszolgáltatottabb a helyzet.  "Nem az övé, mert csak elszenvedi a
történteket, valahol talán rögzíti is, ...az illúzió bűntényei ezek." Véget nem érő alkoholi-
zálás, a tizedik Unicum után a szentencia: "Engem az érdekel, ki marad utolsóként a kocs-
mában."
Az "Eseményhorizont"-on csordányi hím, a "Kapcsolat modell" silány és üres,  de bármit is
ír le, az szédületesen érzékletes,  lenyűgözően eredeti.  "Only you": egy kósza slágerdal-
lam megejtő analízise, a sétaút Tihany felett sarkköri expedíció,  a "Mindent a pinámról"
lautréamont-i introspekció. 14 hónap absztinens gyógyulás a Candida-fertőzésből, mely a
Nagy Szerelem ajándéka, 35 éves, de úgy tűnik, a grafomán rögzítés  On the road-stílusú
hömpölygése sem jelent feloldást.
A Verazélet írójának  legalább volt sorsa,  Laurának csak a szenvedés kilátástalansága jut.
Nem érdekel, ki bujkál az álnév mögött, a parton állva figyeljük fuldoklását és csak abban
bízunk, olvashatjuk még.

Apja három ország katonája: a Monarchia után a weimari német, majd a lengyel hadsereg-
őrmestere,  a család a német kultúrához kötődik, ő a gimnáziumban  együtt vív, lovagol a
lengyel úrigyerekekkel.  A háborúban szülei koncentrációs táborban pusztulnak el, ő ma-
ga Belorussziában  németnek adja ki magát, Gestapo tolmács lesz.  A katolikus és az orto-
dox templom közötti téren végignézi  1500 zsidó lemészárlását, a gettóba zártakat viszont
sikerül átszöktetnie a partizánokhoz. Menekülnie kell, az apácák bújtatják, katolizál,  tol-
mácsa lesz  a partizánoknak is,  a harcok múltán  krakkói kolostorba kerül,  papnövendék
lesz, Karol Wojtyla színésszel együtt...
Ez csak első felvonása Daniel Stein életének,  Ulickaja regényében mindez csak fokozato-
san derül ki, több személy levelezéséből. A kimenekített, partizánnak álló Rita Kowacz lá-
nya, Ewa a hetvenes években kezdi, gettóbeli ismerőseivel levelezve, kutatni a tolmácsfiú
sorsát. Megtudja, hogy Izraelben alapított egyházközséget,  az információ-morzsákból las-
san kirajzolódik az életút.  A regényíró megejtő hitelességgel idézi a levelek hangnemét,
pok, rokonok, orosz bevándorlók ezerszínű stílusát.  A német Hilda elhivatottságból csat-
lakozik az izraeli katolikus közösséghez,  szeretője arab/!/ keresztyén,  Terezát az NKVD
üldözi el Litvániából, csak azért megy Jefimhez, mert az csak házasemberként lehet orto-
dox pap/!/, Daniel tanácsára azonban végül közös gyermek által realizálják kapcsolatukat.
A különleges sorsok hátterében,  melyek egyáltalán nem ritkák  Izrael zilált olvasztótége-
lyében, az ottani társadalom teljes körképe is felrajzolódik: vetélkedő vallások, rivalizáló
szekták, induló honleányok, feszülő faji ellentétek.
A centrumban a megegyezést kereső, békés prédikátor, a soknyelvű Daniel Stein áll. Tu-
ristákat kalauzol a bibliai tájakon, templomokat és kapcsolatokat épít,  nála egyaránt me-
nedéket talál   fanatikus palesztin és magyar drogos,  Rómába is eljut,  ahol pápává avan-
zsált novíciustársával, krakkói, azaz hazai kolbász és bor mellett hosszan elbeszélget.
A regényírói fantázia, a gettóból való menekülés évfordulóján, a belorusz szovjet köztár-
saság meghívására  összehozza a sorstársakat,  több levelezőpartner is találkozik,  élőszó-
ba egészítve ki, a közben elhunyt Danielről tudottakat.
Lengyelország - Litvánia - Belarusz: a német megszállás népirtásának territóriumán  1941-
44 között,  öt év alatt sikerült  a lengyel zsidóságot,  a vilniusiakat,  a fehéroroszokat el-
pusztítani, nagyon kevesen élték túl. Nálunk ez, a már köztudottan elvesztett háború vé-
gén,  az utolsó évben,  németek nélkül, három hónap alatt, hazai önerőből történt meg.
De nem is voltak Daniel Steinek!
Ludmila Ulickaja grandiózus tablója mély tanulságokat is rejtő, lenyűgöző élmény. Több-
ször átkell lapozni, hogy a levél-fragmentumokból tisztán álljon össze a kép. De éppen ez
biztosítja, a nyelvi gazdagság, az írói fantázia mellett, a végig feszítő izgalmat.

A Murányi-utcában Kovács Gyuszinál doboltunk, híres volt a Garay-téri cukrász fagylaltja.
Sokkal többet nem tudtunk az ellentmondásos hírű városrészről, az író marquezi magassá-
gokba transzformálja létezését.
A városépítő kubikos egyik fia az igazi Chicagóban gengszterkedik, a másik suszter a Nefe-
lejcs utcában.  Az amerikás tömött bukszával látogat haza, elhódítja a házasságában alává-
lasztó, majdnem úrikislány cipésznét, pénzével kárpótolja a felszarvazott testvért, majd a
pisztolyzsebbel felszerelt bakancsában, vérbosszú ügyben visszakullog az Államokba. Szimp-
la történetnek látszik,  de átjárja a félreismerhetetlen helyi zamat, a csengetős Bethlen-
mozi, Feld tata gyermekszínháza, a körfolyosók világának hiteles atmoszférája. 1919-ben a
Sumin-fiúk  Fedák Sári toborzóját nézik,  Frigyes a fehérek bosszúját elkerülendő önként
jelentkezik  a vöröskatonákat kivégző osztagba,  majd emigrál,  míg Vendel öccse Horthy
börtönében tanulja ki  a cipészséget.  Pazar figurák,  tömör dialógusok, sodró sílus, min-
mondat rejt valamely talányos szépséget.
Az önállóan is kerek, novellaszerű fejezeteket a több részben is felbukkanó szereplők kö-
tik össze.  Az 56-osban már az unokák is megjelennek, az óvóhelyen egymás mellett sír az
enyhén antiszemita rakodómunkás és Spitzer ex-munkaszolgálatos gyermeke. Tejpor-test-
vérek: a gyógyszertárból kellene a dobozokat elhozni,  Szojkov mesterlövész azonban tűz
alatt tartja az utcát. A húszforintoson látható  "legszebb magyar férfitest" birtokosát, az
olimpiáról lemaradt gátfutót le is vadássza,  aztán az átdobált tejporos dobozokon gyako-
rolja az agyaggalamblövészetet.  Sírja fölött nyújt kezet egymásnak  a két apa: "azért mi
mégis magyarok vagyunk".
Békés Pál remekel a rendkívül vonzó történetekben,  melyek nemcsak a kor ismerőinek
érdekesek: éppen történelmi alapoktatásként ajánlható a fiatalabb nemzedékeknek. La-
ja,  az újságárus évtizedeken át áll  "bőrszobor"-ként az István-út sarkán,  Vajnács Géza
szikvizes kézikocsin furikázza szódásüvegeit,  Kövecses dr. örökbe fogad egy csecsemőt.
Szövevényes, Victor Hugo-i cselekmény, végül kiderül, ki is a gyógyszerésztanonccá cse-
peredő nagylány apja: az., akiről senki sem feltételezte volna, a szótlan újságos-bálvány.
Főszereplő még  egy kilazuló trolibuszvezeték-tartó,  a zárókép az úttesten táncoló, ha-
lált szikrázó leszakadt kábel.
Bagoly suhan át a légen, fehér és mindenttudó nikkelszamovár,  gigászi vakuként a Hold
vakít, a csepegő infúzió hangja fölött két hajdani dalia búcsúzik az élettől, a téren már
a dédunokák zsivajognak. Gyönyörű könyv,  az inkább hangjátékaiból, novelláiból ismert
Békés Pál  utolsó remeklése.

Gubbaszt a vadász hosszú, fagyos lesben,  lapul a sarki róka, bundája sziklaszín, egyelőre
döntetlenre áll a csörte. A tiszteletes tisztes mellékkeresete a rókaprém,  de hogy ő mi-
lyen is voltaképpen, az csak a végén derül ki.
Betépett hétvégék után, - éter, kloroform, belladonna, nevetőgáz, galóca, mandragóra,-
a "lótuszevők"szektájába tartozó egyetemista  nagyapai örökségét keresi fel  a hófúvásos
északon,  megtetszik neki az elhagyatott környék,  a csönd és a "jó levegő", marad,  gaz-
dának áll.  Egy falubeli disznóólban félkegyelmű lányt talál,  magához veszi, szó szerint: a
helybéli szociális háló szabálya, hogy a hajléktalan, munkaképtelen lényeket életre szóló
váltságdíj fejében gondozhatja a jótevő...
Kopár, balladai mondatok. Súlyosak, mint a gránit, élesek, mint a hasadt jég. Két oldalon
tíz évnyi történés, egy mondatban hosszú órák kínja.  A Down-kóros lánynak, aki az anya-
méhben a hal-gyík-madár-kutya-majom-néger-sárga-indián-fehér egyedfejlődés félállati fo-
kán ragadt, vőlegénye is van már, amikor meghal. Egyetlen kincse,  a barna csomagolópa-
pírba rejtett koporsó-rajz méltó temetését teszi lehetővé,  később sorsának titkát is fel-
fedi.
Hiába szurkolunk a vadnak, a sörétek találnak,  a vadászt azonban, a zubbonya alá dugott
tetemmel együtt lavina temeti el.  A hó alatt életre kel a róka, meg is vitatják az elektro-
mosság kvantumfizikai problémáit/!/, a gonosz pap, - mert közben kiderül, az ő elhagyott
csecsemője volt a bolond lány, -  ledöfi az állat-embert,  megnyúzza és prémjébe bújik.
Eléri a büntetés: a nőstény keresésére indul, de immár más puskacsövek lesnek rá.
Vadászkalandnak indul,  felsejlik a kriminális rejtély,  sötét északi drámává válik, abszurd
őrület transzcendens éjébe hull. Lenyűgöző olvasmány, egyszuszra vág a földhöz.

2 0 1 1

Elképzelünk egy jó negyvenes hölgyet, akit nem csak a szójáték szintjén "ver az élet". Sze-
relme, "Vera az élet", elhagyta,  megél ugyan a mézeskalács sütögetésből, piacozásból, de
magánéletfogytig szenvedi másságát.  Fűti a tesztoszteron,  "csípőig nő, lefelé bak",  kinek
önkihívása: "rászoktatni valakit a dugásra, amikor nincs mivel..."  Aktív hímként űzi a gyors-
éttermi kalandokat, ám legfeljebb szűk barát/női/ körben érzi otthonosabban magát. "Hiá-
ba van melle, aki férfisorsot él, férfihalált hal".
Zorka megvan a férfiakkal, tizenhat szava van a szopásra,mint eszkimónak a hóra, de ráme-
nősen fekteti meg a lányokat.  Így a 100 százalékos küllemű nőt,  Bástyá-t,  aki ennek elle-
nére XX kromoszómával bír.  Sára is maszkulin, csak győzni akar, leigázni, nem is érdekli a
szerelem, de még a szimpla beleegyezés sem.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy ezt a vékonyka könyvet  az extremitás teszi érdekessé, erő-
teljesen leszögezzük, hogy az utóbbi évek  legátütőbb alkotása, egy elementáris tehetség
gigászi belépője. Zuhognak a mázsás mondatok, bekerítenek a váratlan asszociációk, nyel-
ve kegyetlen,  pillantása éles,  kíméletlen önmagához,  kérlelhetetlen a világgal szemben.
Letehetetlen!!! Néhány óra bódultság után azonban újra kell olvasni, hogy a stílus dinami-
kája, veszett szépsége is érvényesüljön,  elsőre csak tátogunk a viharzó számum örvényei-
ben. Micsoda nyelv, micsoda sorsok, micsoda életek!
La Mamma, aki nemrég halt meg,  karrier-diplomaták  szikrázóan szép és tehetséges gyer-
meke,  tinédzserkorban megesik,  a "nagypolgári gyilkosság" koreográfiája szerint csecse-
mőjét azonnal örökbe adják,  őt meg jó messzire száműzik  a "normalitás"-ból.  Dunna kis-
lányként szenvedi mostohaapja "hasítékban turkáló" kezét,  Bástya apja meg a Párt főem-
bereként gyűlölteti meg a férfinemet.  Viki alkoholistaként menekül egy szikvízgyáros kar-
jaiba, buborékos csókjai végül már a leszbikusoknak sem kellenek.
"A történetek szalagjai mőbiuszként tekeregnek,  nyolcasba fordulva pontjai azt hiszik, a
végtelenben járnak...",  pedig ezek a romos egzisztenciák csak faltól falig vergődnek a ki-
taszítottság ketrecében, "szívós szálkák...a világ körme alatt". Mindegyikük a szerelemért,
a szeretetért küzd, tudván,hogy a "megszeretés Halál, - a nem szeretés Halál."
Ki tudja, ír-e még újabbat?  Mert keserű élményein túl, a belterjes világ igazán szolgáltat
muníciót, de vajon továbbra is fűti a megszólalás kínzó kényszere?  Ha egykönyves marad,
ez a félelmetesen borzalmas gyönyörűség akkor is üstökösből állócsillag lészen. 2011

Már a nevek is mágikusan csengenek: Anatol Korkodus brigadéros, Daniel Vangyeluk, aki
mezítláb érkezik a lelencházból, Aliwanka varrónő, aki könnyezve közli dermesztő jóslata-
it. Nem leír, nem mesél,  Bodor Ádám  teremt egy világot, karantén-völgyet a bércek ka-
réjában, melyben különös sorsú, furcsa emberek vegetálnak.  A hőforrásban kék disznó,
vagy kék tetem mumifikálódik a rézgálicos vízben, az erdők alján három pár róka hajtja a
pestise nyulakat, odalenn pedig  a távoli fennsőbbség csinovnyikjai  tesznek rendet. Há-
zukba bedeszkázva, a gyilkos házaspár egytál ételen, évekig kivégzését várja, Burszen kis-
asszony meg délceg huszártisztjét Magyarországról. A Két Cefre névadója a környék két
örömlánya, a madárszó nélküli erdő fáján holttestet himbál a jeges szél.
A Sinistra-körzet után újabb sokkoló remeklés, a reménytelen lét alatti lét balladája. Pö-
rölycsapás minden mondat, a nyelv képekben beszél, az atmoszféra tompán fojtogat. Bő-
velkedünk fantasztikus írókban, ám a végekről  Bodor Ádám  hozza halálos híreket. A leg-
apróbb momentum is  észrevétlen köszön vissza fejezetekkel később,  szálas szerkezetbe
szőve a tragikus sorsok fordulatait.  Ló nincs,  a madarak elhallgatnak, kőkorszak a husza-
dik században és valahol a diktatúra súlyos árnyéka, melyben az életben maradást csak a
használhatatlan hévíz eladásából származó júdás-pénz biztosítja.
Boldogtalan országunktól legfeljebb kétszáz kilométerre,  iszonyú közel a térképen, iszo-
nyú közel a lelkekben.  Olvassátok és ne nagyon kívánjátok a NagyMagyarországi, Kárpát
alji, emberalji kőkorszakot.

Kétszer is földhöz vágtuk, iszonyatos stílus, híg lére eresztve, ilyen mondatok: "Pezsegve
fakadt fel az öröm András mellkasából..."  Mégis kell!  A magyar nagypapa visszaemlékezé-
seiből írta egy igen érdeklődő, minden részletre fogékony fiatal nő. Utána járt a helyszí-
neknek, "...a szűken kanyargó rue Fleurusön át  a Luxembourg-kert felé haladt...", vagy
"... a Benczúr-utcából a Bajza utcába sétált, onnan pedig a fákkal szegélyezett Andrássy-
útra...",  tudja, hogy a komódon Orion rádió zöld varászszeme pillog, ismeri a munkaszol-
gálatos század Turka-Skodnice közötti útépítésének ukrajnai körülményeit. Félelmetes a
történelmi háttér: A Szudéta-vidék bekebelezése, Hitler- Chamberlain, Ribbentrop-Molo-
tov-paktum,  hadüzenet nélküli támadás  a lengyelek ellen és a mi hősies hadüzenetünk,
amely megrengette az USA-t és Nagy-Britanniát...
A Párizsban építész-hallgató Lévi András és az odamenekült Morgenstern Klára szerelme
nem ismer határokat,  a háborúba ájult Budapesten folytatódik,  közvetlen életveszély-
ben. A terjedelmesség ellenére szorítóan izgalmas, ki éli túl, hogyan és kivel?
Az írónőnek sokat kéne olvasni, kicsit tanulhatna is szerkesztést, dramaturgiát, aki ennyi
munkát tud beleölni egy könyvbe, nem reménytelen eset. Így csak az ellenoldal kötelező
W.Albert-je, mert minden később születettben olvasmányos úton tudatosítja egy szörnyű
korszak elfojtásra ítélt eseményeit. Orringert az iskolákba!

Általában a regényekből dramatizálnak színpadi művet,  szűkített cselekményre, vagy csak
egy-egy epizódra redukálva azt, az üstökösként betört finn-észt írónő feje tetejére állítja
a módszert,  nálunk is játszott,  nagysikerű drámájából eredeztet vaskos regényt.  Termé-
szetesen képzeletében elevenen éltek a teljes életpályák, helyszínek, dialógusok, ennek
figyelembe vételével is ezerszer gazdagabb történések tárulnak elénk, mint amilyeneket a
legjobb rendezői-színészi munka megjeleníteni képes,  pedig a cselekmény alapfonala tel-
jesen azonos.
Két testvér,  Aliide és Inge  házukban rejtegetik utóbbi férjét, aki a szovjet megszállók el-
len harcolt. Aliidéből kegyetlen kínzással próbálják kihúzni, hol bujkál Hans. "Léggé zsugo-
rodott a lámpa wolframszálára tapadva...zsákkal a fején már messze járt, szíve parányi her-
nyólábakon futott, repedésekbe, lukakba, barázdákba rejtőzött". Csak a verőlegény hang-
jára emlékszik, egy pillanatra látta fekete szőrrel borított, iszonyú karját, - további rette-
gésre is van oka, a később felismert áldozatokat az NKDV Szibériába deportálja.
Védekezésül férjhez megy egy terror-legényhez,  majd feljelenti nővérét, akit száműznek.
Hans, akibe reménytelenül szerelmes, ott marad a pincében, a házastársi ágy alatt. Végül
hamis papírokat szerez neki, előkészíti közös szökésüket Tallinba,  de a fanatikus ellenálló
inkább visszamegy az erdőben harcolókhoz. Pince-naplójából kiderül,  mennyire viszolyog
az őt bújtató sógornőtől, - amikor sebesülten visszatér, Aliide megöli.
Mindez  egy 1997-es esemény kapcsán kezd kibontakozni,  a mesteri szerkezetben a múlt
és a jelen epizódjai váltakoznak, egyre gyorsuló ütemben.  Az olvadás 1953-as évében töb-
ben hazajönnek Szibériából, kiégett nézésük növeli lelkiismeretfurdalását, "...erős készte-
tést érzett, hogy leszaggassa  szemük sarkából a ráncokat,  arcukról a barázdákat gomoly-
ba gyűjtse és feldobja a Narván túlra visszamenő vonatra..."
Befogad egy viharvert lányt,  aki futtatói bosszúja elől menekül,  kiderül, hogy nővérének
Vlagyivosztokból elkerült gyermeke,  két lövéssel végez az üldöző maffiózókkal, aztán leve-
let ír Ingének, bátran hazajöhet, övé az erdő és itt a ház, majd pontot tesz a shakespeari
tragédiára: magával együtt felgyújtja azt.
Lenyűgöző írásmű, a félelmetes valóság isteni lenyomata, még a Sztálin teheneinél is jobb.
Az epilógusban szigorúan titkos ügynöki jelentéseket olvashatunk:  hogyan bírta rá őt fér-
je a feljelentésre finom lelkierőszakkal,  hogyan "szervezte be" észrevétlenül, hogyan lett
belőle, szakszervezeti tagdíjbeszedőként - besúgó. Borzalmas!
De addig olyan mondatcsodák,  mint a nagymamától  szavankénti észtül tanulás leírásában
"Ebből a mosolyból született  első közös játékuk, amely kisarjadt és szavakat hajtott, légi-
esen finom sárgás virágokat hozott és áradt,  ahogyan a hangok áradnak a víz alatt".
Finn eredetiből újraalkotta: Pap Éva.  

Ceaușescu alatt rettenetes volt a román állampolgárok élete, hát még ha ráadásul szászok
is voltak.  Ők a háborúban SS-ek, most meg Németországra kacsingató hazaárulók, nagyon
meg kell hát szorítani a nyakukat!  Pelje százados változatos módszerekkel gyötri  a tiltott
iratokat rejtegető csoportot,  a vallatásokban  Pelje nevű kutyája is részt vesz,  de van itt
megalázó vetkőztetés,  besúgó barátnő,  egymásra uszítás is.  A gárdistáktól  mindenki fél,
hármasával járnak és egyvégtében zöld szilvát rágcsálnak, útvonalukat a kiköpött magok je-
lölik.  Olyanok a mondatok, mintha rönköket hasogatnának,  zuhogva akadozó, görcsösen
kivajúdott mementók,  nem egy könnyű olvasmány,  a látszólagos bárdolatlanság  kivérzett
traumákat takar.  A dinnyeföldön törtetve  térdig vörös lesz a láb, a megfigyeltek borotvá-
ját elkobozzák, mégis sokan halnak.
Luca, a kisvárosi liget engedékeny madonnája az elbeszélő övével köti fel magát a munkás-
szállás kocka-szobájában, Georg az ablakon ugrik ki,  Edgart emigrálása után német földön
éri utol  a Securitate igazságosztó keze,  Kurt a kertben pusztul,  senki sem érti, hogyan.
A lakásajtóba szorított hajszál jelzi, hogy megint járt ott kutató idegen,  a nyomozók a vé-
gén egész borítékra valóval kedveskednek áldozataiknak,  demonstrálva:  nincs menekülés.
A kisfiúk mégis gárdisták akarnak lenni,  a nagymama tébolyultan énekel, aki teheti, élete
kockáztatásával szökik.
Aztán a Bundesrepublik  súlyos márka-milliókért kiváltja  az össze romániai németet,  nem
marad ott más,  csak a nagyszebeni szászok fakó emléke.  Hertha Müller pedig szabad föl-
dön írja meg letaglózó regényét.

Éjjel-nappal olvas, nem egy szépség, gyakori könyvtárlátogatásai egyikén mégis férjet talál,
aki nem kevésbé különc nála: világot - és gulágot járt entellektüel, a szovjet rendszer aljá-
ra szorított öntörvényű ember. Együtt újra száműzik őket, de sanyarú sors és a gyermekál-
dás még meghittebbé teszi kapcsolatukat, Szonyecska végtelen boldogságban lubickol.
Hajnalban az ágyban fekve szoptatja kisdedét,  hátulról meg párjának vágyott közeledését
érzi, így egyszerre elégíti ki a két szeretett lényt.  Dosztojevszkiji Hősnő,  szenvedélye hit-
tel, "magasztos és szent tapasztalatlansággal", a feltétlen odaadás eszelős hűségével.
Viktor papírból hajtogat játékszereket kislányának, addig gyűri, formálja, míg végül elhatal-
masodik rajta  a filoszba fagyott  képzőművészeti kreativitás,  váratlan fordulattal híres ma-
kett-szobrász lesz,  így visszaköltöznek Moszkvába, bodega helyett luxuslakás lesz az ottho-
nuk. Az egyre nagyobb művész szerelmes lesz lánya barátnőjébe, össze is költözik a vadóc
tinivel, de Szonyecska örök szerelmét  ez sem rendíti meg,  hármasban járnak a protokoll-
eseményekre. Érvényesül a könyvmolyként szerzett ""fogékonyság a magasrendű, néha kis-
sé érthetetlen dolgok iránt".
Ulickaja:  fantasztikus stílus, elképesztő figurák, vakmerő meseszövés.  Az utóbbi esetében
könnyű neki,  a brezsnyevscsina abszurdjában  paraszthajszálnyira van egymástól a kivétele-zett művész-elit és a távoli gulág.  Kedves írók, ne aggódjatok, a kivételezettség ugyan már
megszűnt, de a szögesdrótot már fonják...

Minket ugyan régen tép a balsors, de hol vannak szenvedéseink a balti népekéitől:1939-
ben független köztársaságaikat legázolja a Szovjetunió és 50 évig be is kebelezi. Ahogy a
Balti Hét dokumentum-filmjeiben láthattuk, a lakosság ötödét Szibériába hurcolják. Ter-
mészetesen "önként mennek: itt tessék aláírni..." Nem haláltábor, ugyan! - munkatábor,
sárból tapasztott lakhelyek, fekete üröm magvából sütött kenyér, ritka levélváltás az ott-
honiakkal. Elvitték a testvért? Húga azonnal betelepszik a lakásába, még meleg a kenyér!
Csoda, hogy Sztálin halála után senki sem akar visszajönni, hová is jönne, csak az ott szü-
letett fiúk érkeznek meg, agyon is verik apjuk árulóját.
A nagymama itthon dolgozik a kolhozban, a család férfitagjai az erdőben bujkálnak, ők a
partizánok, akik 8 éven át harcoltak az észt-szovjet milícia ellen. A Zöld Légió, a Fekete
Kéz, az "erdei testvérek" csapatait a lakosság segíti, a nagypapa is ingázik az otthon és a
búvóhely között.  Lányuk jó tanuló,  Moszkvába kerül és egy ott dolgozó finn  feleségül
veszi.  Így lesz hősnőnk, Anna szovjet-észt gyermek, aki Finnországban születik, de sokat
van az észtországi rokonoknál,egy életen át szenved kettős identitásától. A finnek orosz
kurvának nézik már kamaszkorában, az észtek a gazdag szomszédot gyűlölik benne.
A kompenzációt az evés jelenti: finomat, mindig és sokat, amit az ideális testsúly érdeké-
ben azonnal ki is kell hányni. Ez meghatározza az élet célját, ritmusát, - kényszer?  Nem:
vallás! Hiszen Uram-nak, Teremtőmnek nevezi, imádkozik az ételhegyeket követelő Hata-
lomhoz és hozzá igazítja vágyait, szerelmeit, egész világát.
Sofi Oksanen jelen, a 70-es és a 40-es évek idősíkjait váltogatja, káprázatos stílusának le-
bilincselő lendületével, a belső történések felől közelít. Szó sincs történelmi emlékezés-
ről, a szereplők gondolatai tükrözik a kül- és belvilág rettenetét.  Érdemes az azonos év-
számmal jelzett fejezeteket egybeolvasni,  akkor folyamatosságában  könnyebben érthe-
tővé válik  a sokágú, sokszereplős cselekmény,  a fantasztikus író mesteri szerkezetében
haladva viszont letehetetlen izgalmakba sodródunk.
A tempó egyre gyorsul, tömör szaggatottsággal zúdulnak ránk az extrém helyzeteket raj-
zoló különleges mondatok. Anna nem mindennapos egyéniség, akiben joggal fedezhetjük
fel az író vonásait,  olyan ember,  "aki nem várja meg a kellemetlenséget, már előtte cse-
lekszik".  Aki mindenen túl is vágyik  a gyermekkori szovjet-észt világba,  ahol minden egy-
forma, az üzletekben nincsenek próbababák! - és "úgy kell csomagolni,  mintha soha nem
térnénk vissza".
Láttuk színdarabját, amit másik regényéből írt, /Tisztogatás/, az a nyálkás szovjet-észt vi-
lág köszön vissza ebben a könyvben is, melynek ellentmondásossága egy szélsőséges egyé-
niség lelkében csapódik le. Sofi Oksanen műve az utóbbi évek legnagyobb,  ám legkegyet-
lenebb ajándéka.

Voith Jocó,  friss jogászdiplomával a zsebében, a fényes Szegedről Békéscsabára, "Tótvá-
rosba utazik.  "A kupé és a vagon erotikus zóna,  a finoman mocorgó,  műbőr ülés még a
leghidegebb asszonyt is felbirizgálja", hősünket nagybátyja protezsálja be gyakornoknak,
kalauza is lesz a Nagy Életben, meg a kisvárosiban.
Szalma Lajos, biosz és testnevelés tanár,  hajdani sportbajnok, jelenkori Don Juan, aki a
sprinter lányoktól kezdve, lángossütő kofákon át  a törvényszék hölgyeiig,  hajadonoktól
fonnyadt asszonyokig, a női lelkek délceg amorózója. Tanyáján drogokat termeszt, ezzel
is "korrepetálja" az ifjúságot, de egyet kell értenünk credojával: " Használni, élvezni, mű-
ködtetni kell a testet... szeretni és dicsekedni kell vele". Pedagógusként,  neki "élő élet-
műve van", zűrös zegzugaiban vezetgeti későn érő unokaöccsét.
Megmutatja a sztrádát  a kétéltűek nász-vonulása idején,  horror, "a békák Waterlooja",
elviszi Méhkerékre, hol román rabszolgamunkások robotolnak, a strandon együtt bámul-
ják a hétköznapi szörnyűséget:  "ápolatlan, szőrös nők, hájas, csámpás férfiak... cuppog-
va jajgatnak a hatalmas testek alatt a fröccsöntött vietnámi gumipapucsok",  de nem ke-
vésbé lehangoló a kisvárosi létezés, "a protekciók, indulatok, vágyak zavaros hálója" sem.
Grecsó Krisztián  a szerkesztésből is jelest érdemel,  fokról fokra lepleződnek le a viszo-
nyok kriminális összefüggései, addig is oldalanként nyűgöz le  extatikus leírásaival.  Jocó
drogos látomásai,  a víztározó fölött lebegő bakter-ház konténere,  a vudu-hallucináció,
melyben a pulykacomb nyalogatása orgazmusba szédíti a felöltözött lányokat, vagy mikor
az úttest másik oldalán Szindbád, Anna Karenina, dr.Lewerkühn és az Avrahim Bogatir lá-
nyának udvarló angol katona jelenik meg...
De poézisben sincs hiány, Szalma Lajos hagymázos monológjában  "a nyárfák finom zizegé-
se,ahogy a temérdek lószőr nyalogatja őket, a húrok ernyesztő simogatásává változik...",
a programbeszéd szimfonikus költeménnyé.  Főnöknője helyett, annak béna lánya hozza
a megváltó szerelmet  a hódítás praktikáit egyre jobban elleső  jogász-gyakornokunk szá-
mára, ám ez aligha jelenthet hosszútávú kiutat szellemi leépülés mocsarából.
Varázsosan ír: "A napok lebegtek, mint zsírszagú körfolyón száradó mackónadrág..."  Élve-
zet olvasni, érdemes eltöprengeni rajta, nagyszerű könyv.

Lesújtó véleményünk van a hazai közállapotokról, szellemi és fizikai téren egyaránt, de mi-
vel ars poétikánknak megfelelően csak a jóról szeretünk tudósítani, megkönnyebbülve ad-
juk át a szót a jóval drasztikusabban bíráló lengyel-magyar írónak. Szókimondó, frappánsan
fogalmaz. tisztán lát, teljesen elfogulatlan, - ezt könyvet nehéz letenni...
A hírhedett magyar pesszimizmust  melankóliának becézi, enyhítve,  lengyelesítve tömény
panaszkultúránkat.  Egyszem világslágerünk a Szomorú vasárnap öngyilkos melódiája, a vilá-
gosi fegyverletétel érdekesebb nekünk,  mint Bem apó legendás győzelmei. Címerállatunk
a "sas és liba" kereszteződésből  született turul,  Tatabánya felett  grandiózusan szárnyal,
Sopronban már inkább egy gubbasztó tyúkra hajaz.
A "Rákosi leves" fejezetben az 50-es évek emlékeit elemzi, a "Horthy pecsenyé"-ben a ten-
ger nélküli ellentengernagy körül feltámadó nosztalgiát.  A Kormányzó győzelemre vezeti
dülledtszemű bakáit a szegedi Hősök kapuja freskóin, míg Kun Béla girhes pléh-katonákat
lelkesít a Vérmezőről az Emlékparkba száműzött "vonulós" szobron.
Nagy ínyenc ez a  Krzysztof Varga,  egytől egyig ismeri a gasztronómia kultikus kegyhelye-
it, a pesti és budai kiskocsmák ízeit, az utcai lángossütőket és az italkínálatot. Elismerően
szól  a villányi borpincékről,  szereti a budapesti külváros falusias atmoszféráját és a sasli-
kot, melyet turul híján csirkéből-kacsából sütnek...
A magyarok csak az  MTV-ben és a  Rádió déli harangszavában vallásosak, állapítja meg, ám
az Ormányság elnéptelenedett vidékén már a harang se szól.
A Hősök terén  Jancsó montázsfilmjét idézi,  a hamis diadal és a kelletlen kudarc kaotikus
egyvelegét, szerencsére nem olvasta  Parti Nagy Lajos Hősöm terét, akkor mit szólna...?!?
Ózd posztkommunista Aquincumnak tűnik, a Gyurcsány-Orbán viszály lecsóba aprította az
országot, ahol a Parlament előtt hónapokig lehet randalírozni zsíroskenyéren és babgulyá-
son, lehet gyújtogatni szóban és tettben...,  mindezt évekkel ezelőtt írta: vajon most mit
mondana?
Az uszoda kabinjában össznépi felirat: "Fürdő Geci Cigány haza", - de hol van itt a Haza?!?
Ajánlott könyv optimistáknak és gyengénlátóknak, de aztán ne idézgessük, keressük meg
inkább a pozitívumokat és főleg a Kiutat!!!

A várostérkép naprakészen ott a fejében, de nemcsak minden utca nevét tudja, minden
házét,kávéházét, de az ott élőkről is mindent tud. A  Budapest noir-ban  az újságárus
kötényét lehúzza  a tengernyi aprópénz,  a mozifutár biciklin kerekezve száguld  moziról
mozira a filmtekercsekkel.  Annyira dohányzik a város, hogy még a Kulacs vendéglő kony-
hájának/!/ padlóján is halomban állnak a csikkek.  1936-ban igen alacsony volt  a Duna víz-
állása és az emberek saláta-költemények helyett a kiadós grenadírmarsot kultiválták...
A Budapest romokban talán még hitelesebb, az ostrom után éledező nagyváros lehangoló
képeivel, a jég hátán is túlélő lakosság,  a megszálló szovjetek, szövetséges amerikaiak és
az azonnal felbukkanó gengszterek.  Kondor Vilmos a félelmetes cselekményszövés, a fe-
szes dialógusok, a karakterrajzok ereje mellett, egyre tisztultabb stílusban ír. Gondolatai
vannak,  találó meglátásai,  idézzünk egyet:  " vállán lógott,  akár egy liszteszsák, amiben
alig maradt egy veknire való".  Vagy a mottónak is beillő sorok:  " Mindenki keresett vala-
mit, vagy két tojást egy tojásleveshez,  vagy egy festményt az elfoglalt lakás falára,  vagy
egy veszett rokont a megtalált élethez."
Az első három az igazság volt, a negyedik pompás ráadás:  felcsigázva várjuk a következőt.

Mi lehet jobb egy nyomozónál? Hát kettő: a  Budapest noir és a  Budapesti kém írójának
legújabb könyvében  Gordon Zsigmond mellett, a sok évtizedes tapasztalattal bíró, nyug-
díjas Nemes detektívfelügyelő is csatasorba áll. Tisztes megélhetéséhez, /180 pengő, ami-
kor "200 pengő fixszel, az ember könnyen viccel"/, jól jön egy kis pluszt hozó magánmeg-
bízatás. 1939-ben  hatvan év már fehérhajú öregséget jelent,  a mi emberünk sem akció-
hős, utána jár az ügynek, kikérdez, elemez, revolvert is csak magánügyben használ.
Gordon viszont keményöklű férfi, aki lőtt sebbel is könyörtelen ellenfél, aki szarkasztikus
élességgel biztosítja fölényét,  még a kollégáival szemben is. A korabeli jó fej elengedhe-
tetlen attribútuma a folyvást parázsló cigaretta, a mérhetetlenmennyiségű, gyakori étke-
zés és természetesen az alkohol. Egy kupicával sohasem iszik, rátölt,  whisky, brandy, ko-
nyak egyre megy.  Furcsa:  az erotika nem csábítja,  felméri szépséges vendége idomait,
ám kalapját homlokára bökve, elegánsan kihagyja a kínálkozó alkalmat.
Kondor Vilmos  nemcsak a cselekményt bogozza  virtuóz fantáziával, de helyismeretével,
tárgyi jártasságával  lenyűgözően képes történetét  hitelesíteni.  A Macskakő,  Lengyel
Péter  feledhetetlen bűnregénye óta  nem követhettük  ennyi bennfentes izgalommal a
szereplők útjait. Minden utcasarok, minden villamos,  minden kocsma neve, leírása leltá-
ri pontossággal stimmel,  Pest-Budán és Bécsben egyaránt,  de az étlapok, az árak, az ut-
cán bóklászó emberek rajza is. A  Piatnik kártyák típusai, a kokain-halál kínja, de még a
borotválkozás módjának leírása,  a "Sollingenből hozott,  Zwilling márkájú bajusznyíróval"
is abszolút korrekt. Persze a "vajassütemények boltja", (ah! az Oktogonnál...)  Kádár-kori
találmány,  ahogy a tejcsárda is, ahol mesterdetektívünk fogyasztása  "fél liter forralt tej
hidegen, egy sajtosrúd és két vajas kifli"...
Az aprólékos leírások azonban  nem gátolják a a sodró lendületet, inkább ellenpontozva
fokozzák íz izgalmakat.  A fejezetek egyre rövidebbek, a harmincadik már csak egy oldal,
csattan is egy jókorát. Ami még értékesebb,  a történelem és a helyi politika eseményei
komor hátteret adnak:  zsidótörvények, lengyel menekültek, nyilasok előre törése, sűrű-
södő félelmek légköre,  a Horthy-Magyarország fővárosáról  még sohasem született ilyen
intenzitású tabló.
Letenni nem lehet,  újra böngészni pattogó dialógusait,  szemezgetni különleges kincseit
ritka ráadás, azonnal el kell olvasni a Budapest-sorozat többi kötetét! -és várni a követke-
ző/ke/t...

Novellák, tömörek, sűrűek, meglepően olvasmányosak a sok túlírt regény után. Életképek,
saját élmények alapján, család és történelmi háttér előtt.
A Rajk-per idején,  a magyar komcsi apa,  kirakat-per elől menekülő,  csehszlovák spanyo-
losokat ment át a határon. A kisfiú csak ül a zötykölődő autóban, később érti meg a vadre-
gényes erdei kirándulás okait.
A szeretet nélkül, ridegtartásban cseperedő gyermeket semmi sem köti anyjához, a kórhá-
zi haldoklás idején érez először valamit: "jó hogy meghal, nehogy a végén megszeressem."
Nyaralási baleset után egy krími kórházban, ukránok mesélnek: - Tatárok éltek itt, átálltak
a németekhez a háborúban, Sztálin kitelepítette őket, mi jöttünk a helyükre.  Megpróbál-
tak lassan visszaszivárogni. - Leöldöstük mind.
A belterjes közösség gyilkos játékai: kaposvári színház. Az újonchoz fél évig nem szól senki,
el nem tudja képzelni, mi lehet a baj vele. Egyszer csak a nyakába borul mindenki: Tudod,
mi mindig így próbáljuk ki az újakat. Aki nem bírja, elmegy...
Nincs min meglepődnünk: a Colosseumot 100 000 zsidó rabszolga építette fel!
Frappáns, érzékletes stílus, megélt hitelesség, kifejező asszociációk: így kellene a követke-
ző regényt is írni, de honnan jön az élmény, az átélt valóság?
A csúcs a  "Milyenek a csehek, Milyenek a lengyelek, Milyenek a magyarok? " Hogyan visel-
kednek azonos szituációban a visegrádi hármak?  (Nincs mire büszkének lennünk.)

Sokat ivott, keveset írt, a Magvető életműsorozata mindössze három kötetes. Az először
olvasott,  második elbeszélés-gyűjtemény  érdektelennek bizonyult,  ám ez a mostani an-
nál fontosabb. Száraz, kimért stílus, hétköznapi környezet, de a mindennapos esetek tra-
gédiákat rejtenek.
Kisfiúkat baleset éri, kómában fekszik,  a házaspár napokig jár a kórházba, felejtve a szü-
letésnapjára rendelt tortát.  A gyermek meghal, a cukrász vigasztalóan ajánlja a töppdő-
édességet: " Jól jön ilyenkor az a pár falat".
A félnótás Dinka beleszerelmesedik pisztrángjaiba,  miután féltékenységében megöli fele-
ségét, fejesugrással öngyilkolja magát kedves halai közé.
A szenvtelen elbeszélő modor,  kívülállása ellenére,  mély empátiát,  együttérző humánu-
mot takar. Csak egy alkoholista lehet ennyire merev és ennyire érzelmes lenni egyszerre.
Gyakori terep a szomszédok eszem-iszom társasága, a "Kezdők"-ben a semmitmondó cseve-
gés váratlanul vészjósló természeti képbe csap át,  recsegő ablaktáblák, dübörgő zuhany-
rózsa, a lombok feketén rezgő árnyai. - de nem történik semmi,  "...csak Henry ment ki a
dóba".
A felnőttek sivár világa ez, ahol "a kudarc és a halál a természetes dolgok közé tartozik."

Jó stílus, érzékletes képek, minden kétszer hosszabb a kelleténél. A magánéleti konflik-
tusok így érdektelenné silányulnak, egyedül az úti élmények jelentenek kivételt.
Annyi jót és rosszat hallunk Izraelről, permanens háborúban álló, túlfeszült ország. A je-
ruzsálemi fejezet  könyörtelen pártatlansággal,  pengeélesen mutatja meg  a lehetetlen
helyzetett. Ezt a 20 oldalt mindenkinek kötelező elolvasni!                2011

2 0 0 9

Három hónapja olvassuk,  sort sor alá tapogatva,  el is jutottunk már a közepéig.  Tömény
kénsav + tömény salétromsav = Királyvíz!!! Minden sora földrengés, minden utalása gyehen-
na, minden ötlete villámcsapás. Szétmarja az olvasásról alkotott eddigi összes elképzelésün-
ket, Joyce és Proust ezek után könnyed bestseller, mert minden oldal leküzdése után dia-
dalmámorban ünnepelhetjük  váratlan alkalmasságunkat.  Az első tíz oldal  menekülésre in-
gerel, bár egy-egy félelmetes szókapcsolat,  megfejthetetlennek érzett állítás egyből elbű-
völ, aztán a zsenialitás polipkarjai ellenállhatatlanul húznak be a monstrum örvénylő perisz-
taltikájába, nincs mese, illetve csak az van!, annak ellenére, hogy fogalmunk sincs, miről is
szól az egész. Stephen,  K.,  Swann alteregójaként, "hősünk" tétova Ulysseseként téblábol
a második világháború titkosszolgálatainak harcmezején,  a szédelgő olvasót  a V-2 sújtotta
London, a warnemündei rakéltabázis,  avagy éppen a száműzöttek kazah sztyeppéire kalau-
zolva. Közben játszva tanulunk bele a ballisztika alaptörvényeibe,  részesei lehetünk zaftos
szeretkezésnek,  miközben egyre inkább reszketünk a csöndben,  mivel az éppen a bomba
becsapódásának  baljós előjele,  hiszen,  hangsebességnél  gyorsabb lévén,  sivító hangját
hallva, már biztosak lehetünk, nem minket talált el...
Slothrop, a kétbalkezes,  de annál férfiasabb hírszerző  egy piros léggömbön menekül a ra-
kétagyár földalatti kazamatáiból,  de közben  ádáz tűzharcba keveredik  egy konkrens ame-
rikai kém-csoporttal,  szerencsére, van nála tizenkét sárga vaníliatorta,  amelyekkel sikere-
resen bombázza szét az ellenfél röpülőgépének motorját... De ha már az édességeknél tar-
tunk, ne maradjon említetlenül a háborús évek londoni "Hazafias Édesség"-sorozata, a med-
vecukor Páncéltörő, az ezüstcsillámos kék zselatinból formált Földrengésbomba, a rózsaszí-
nű, zöldcsíkos fruttiból gyúrt  Webley-töltény és végül  a Mills-féle kukoricagránát 1:4 ará-
nyú másolata,  amelynek tüzes kandírozott kukébaborssal  telistele tüzdelt, pepszinízű nu-
gát-testét, legbelül, rágós kámformézga alkotja. /Ezen parányi idézet, reméljük, meggyő-
zően bizonyítja, hogy van a Tandori-krimiknél is nehezebben emészthető olvasmány.../
Széky János forditói bravúrjára egyetlen meghatározás illik: kongeniális újrateremtés!!!
Munkanélküli értelmiségiek ez a Ti nagy kalandotok, doktorandusz filoszok, vakációzó kék-
harisnyák, ezzel a könyvvel rövid lesz a nyár...  Példányomat már ketten is várják, de nem
adom! Másodszor is belevágok, múlhatatlan élvezet:  nem beszippantom a mámort, hanem
keserű-édes erőfeszítéssel megalkotom szerelmemet, hiszen égitesten a lábam.

2 0 0 8

Nagyon nem tetszett, már közeledtünk a vízválasztó ötvenedik oldalhoz, /ha addig nem fog
meg a könyv, félre tesszük/,  oldalnyi mondatfűzérek hömpölyögtek, vesszőkkel elválasztva: tudatfolyam,  kicsit Zabhegyező,  persze, a tizenkétéves fiú  valahogy így beszél, de mégis,
csináltnak tűnt, blikkfangosnak. Nem tudtuk letenni: felbukkan Csákány, akinek arcát a há-
borús himlő felismerhetetlenné roncsolta, Dzsátának bemagyarázzák, hogy az apja, aki visz-
szatért a Dunadeltai haláltáborból, az addigi naturálisan brutális képeket hirtelen a szoron-
gó lélek sokkal szörnyűbb bugyrai váltják fel, a reményt pedig a beletörődő csalódás. Mint
egy epikus szimfónia:  hosszú expozíció után,  a nagyívű szerkezet egyre megrázóbb epizó-
dokból épülve sodródik a kiteljesedés felé. Lassan a stílus is megszokottá válik, hitelessége
fokozódik, a gyermeki szókincsből alkotott gazdag nyelvezet eredeti plaszticitással jeleniti
meg a szűz szem éles megfigyeléseit. Ceaușescu Romániája rideg és kegyetlen, a kölyökkö-
zösségek még inkább, a felnőttek szavajárása a felakasztalak, agyonverlek, felgyujtalak, víz-
be fojtalak, a kisfiúk meg féltéglákkal ütik egymást,  tűzzel égetnek, késsel szúrnak. A ban-
daháború nyomán majdnem leég a fél város,  de mi ez ahhoz képest, amilyen titkokat rejt
egy komcsi nagykövet villája,  vagy a rejtett moziterem,  ahol a funkcik élvezhetik a tiltott
és pornó filmeket. Egyes szám első személyben éljük át egyre szorítóbban a külső és belső
világ hétköznapi szörnyűségeit, az anya talán az egyetlen ellenpont, amikor az igen vesződ-
ségesen összekuporgatott születésnapi tortát megeteti a  7 és fél/!!!/ éves házaló-fiúcská-
val, aki az országot járja  családilag faragott vállfáival... A lezáratlan frázisok delejes erővel
lendítik előre a mesemondók élőbeszédére hajazó szógörgeteget,  sűrűsödő enrgiájuk an-
nál vakítóbban szikrázik fel a fejezetzáró csúcspontokon.  A pártmogul nagyapa temetésé-
re, négy fegyőr kíséretében hazaengedik  munkatáborban sínylődő fiát, hősünk apját:  ez
már magában is feudális balkáni őrület,  a temetés tragigroteszkje aztán még botrányosab-
bá fajul.  Feltépik a koporsó fedelét,  hisztérikus szcénát rendez a szerető, összevereked-
nek a családtagok és a börtönőrök, akik végül nagy nehezen, a rabomobilba tuszkolva sike-
rül elmenekíteni el a rabot. Dzsátá pedig,  egy kitépett vascsövet forgatva maga körül, ve-
szetten reménytelen őrjöngéssel lohol a távolodó szürke furgon után. ...És ez bízvást nem
az utolsó rettenetes gyermekkorának 400 csapás-ából.
Iszka utazásá-ban láthattuk,  hogy él ma egy nincstelen gyermek Romániában,  Dragomán
György elvezet a közelmúlt fertelmes mocsarába. Változott, változik-e a helyzet...?!? Nem
tudhatjuk, de az elementáris hatású nagy regény értéke, bizonyára nem.

Miközben a "szűkített" Völgy-programm összes fontos eseményére sem tudtunk eljutni, hi-
szen egy nap csak egy este van, a Marom Kulturális Egyesület egész hetes, imponáló ünne-
pet kreált Apátiban.  Napi három koncert, (pl. Nigun, Chackra Hacker, Zuboly, Csókolom),
a Yalla előadások  félelmetes neveket vonultattak fel.  Kornis Mihály,  György Péter, a bo-
szorkány-referens  Sárközy Miklós,  a Bábel-szakértő  Geréby György és a többiek, minden
bizonnyal rendkívül érdekes megmozdulásairól  le kellett mondanunk,  de utolsó Völgy-na-
punkon a jiddis irodalomról szóló előadás megkoronázta élveteg ottlétünket.  Nink Beáta
a teljesen ismeretlen XX. századeleji oroszországi írókról mesélt,  Hetényi Zsuzsa a kettős
identitás előnyeit és ellentmondásait taglalta,  Nádasdy Ádám szigorúan megszondázta jid-
dis szókincsünket, majd élvezetes példákkal vezetett be az írás és a nyelvtan rejtelmeibe.
A csúcs a Walesi bárdok 100 éves jiddis fordítása volt, melyben a Shiksé-k, azaz nem zsidó
lányok sürgő csoportja kínálja Scholet-tel /!!!/ szegény Edward királyt: "nézni is tereh..."

"A szótag befejezetlen maradt, jelentés nélküli, megakadt valahol az ablak és a virágváza
között." Egy mondat elég az író kölyökkutyakorából: nem mindennapos tehetség, valami
fejbekólintó tömörséggel.  Tekinthetjük most már ezeket az oldalnyi írásokat a Nagy Fü-
zet elővázlatainak,  de önmagukban is megállják a helyüket.  Kemény, keserű  mondatai
ostorcsapások, világlátása gyilkos, perspektívája az érzelmi, társadalmi alulnézet. Önélet-
rajzi Analfabétája után még többet tudhatunk meg  Agota Kristof traumatikus múltjáról,
de önmagában ez  senkit sem tesz íróvá,  ahhoz a kiválasztottak  zsigeri zsenialitása kell.
Esténként, elalvás előtt, ajánlatos egy-kettőt bevenni:  másnap boldog életünkre ébre-
dünk. Ha a letaglózott kábulatból egyáltalán van ilyen.

Sokarcú egy ember, hogyan is ítélhető meg? A kötélen végző nyilas államtitkár a pribékek
karmaiból menti meg ismerősét,  az ellenállást szervező katonatiszt antiszemita,  míg a re-
formátus lelkész zsidógyermeket ment. Egy baráti társaság eszem-iszom éjszakája, múltba
és jövőbe néző idősíkokkal szabdalva.  A társalgás a 40-es évek hiteles modorában,  a sze-
relmi csaták az évmilliós módon folyik. Minden utcaszeglet ismerős, a tárgyi tökéletesség
imponáló, /bár Peti bácsi szerint a Fővám-téri hentest Brauch-nak hívták, "s" nélkül/. Le-
tehetetlen olvasmány: hátha megérthetjük végre,  hogyan süllyedhetett ez az ország, ez
a korosztály ennyire a  revíziós antiszemitizmus mocsarába.  A nagyapák nem meséltek el,
hogy ujjongtak Erdély visszatértén,  hogy örültük el az elkobzott vagyonokból odavetett
koncnak.  A regényalakok észjárását, viselkedését figyelve, kicsit tisztul a kép, a tanulsá-
gokat ideje lenne levonni, hiszen ma az orrunk előtt, újra burjánzik ugyanaz a métely.
Korrekt a szerkezet, amelyet  Závada Pál lenyűgöző ismeretanyaggal, beleérzéssel és sti-
láris erővel tölt meg. Kedvencünk az a módszer, ahogy elbeszélés, párbeszéd közben, vá-
ratlanul vált valamelyik figura, avagy egy külső szemlélő narrációjába.  Az Idegen testünk
a Fénykép utókora szemléletét folytatja, néhány alak is tovább él benne. Rendkívül erős
próza, hitelessége kiofgástalan, olvasmányossága elsőrangú,...és sajnos: aktuális.

Mándy Iván óta tudjuk,  sok író inkább  a költők közé sorolható és egyáltalán nem a vers-
szerű sor-tördelések okán. Korniss a homéroszi deklamatív epikát képviseli, mondatai egy-
szuszra recitálhatóak, szinte dallamot, megzenésítést követelnek.  Hömpölyög, árad, szét-
feszíti az epika hadrendjét ez a heves,  érzelmi túlfűtöttségét nem leplező szófolyam. Az
emlékek tolulása, az édes fájdalom, a hiányérzet,  a bölcs büszkeség megannyi titkos cso-
dája ennek a szívhez szóló vallomásnak.  Ha volt szép gyermekkorunk, boldogan ismerhet-
jük fel a rejtett azonosságokat, ha meg nem, valamit irigykedés nélkül megélhetünk a soh-
semvolt paradicsomból. Hátha még Ő, a páratlan orátor meséli el nekünk!!! Mellékelve va-
gyon egy  Hangos Könyv  is,  Kornis Mihály fenomenális előadásában...                   2007

Az AblakZsiráf után semmin sem csodálkozunk, de ez a sziporkázó szellemesség, az asszoci-
ációk villámos tűzijátéka, a lenyűgöző stílus talán még jobba rabul ejtett. Pedig itt egymás-
tól független,  napi aktualitású írások sorjáznak,  egy valóban független, veszettül eredeti
gondolkodó/!!!/ reagálásai  a mindennapok eseményeire.  Politika, utcazaj, úti élmények.
Annyira szuggesztív, hogy például nem ajánljuk a kínai élménybeszámolót, különösen állat-
barátoknak nem...  Nem csoda, hogy a legnevesebb világlapok vevők ezekre a miniatűr re-
meklésekre,  ahogy az sem, hogy az A-Zs-ig szerbiai élménybeszámolót 18 nyelvre fordítot-
ták le,  eddig...  És azok a mogorván dünnyöghető rap-pelések!  Minden második sor már
szállóige... Tömött a villamos,  zsúfolt a Metró?   Nyerítve derüljünk a frappáns fordulato-
kon: mindenki elmosolyodik..., tanúsíthatjuk!

Visszaemlékezni:.. minek?   Az ifjúság szörnyű dzsungelét élni kellett,  megélni és túl...
Innen nézve szánalmas, hősi, avagy csak nevetséges, mert most már mindent jobban
tudunk,  jobban csinálnánk.  Csak az akkor minden lenne,  csak nem az a keserédes,
rettenetes, kusza őrület.  Más azonban a helyzet, ha egy igazi nagy író már ezerszer
elmondta regényessé transzformált élményeit, zseniálisan konfabulálva a szikár valósá-
got. Akkor csak azért kell írnia, hogy igazoljon valamit,  amit aránytalanul nagyít fel a
károgók hada.  Hát ki nem volt hitlerjugend-tag?  Ki nem volt cserkész avagy úttörő?
Levente akarsz-e lenni? Kérdezte valaki ?!?  Kellett!  Hát ment,mentek, mentünk. Par-
tizán-vadásznak Ukrajnában, sorozott gyilkoló-gépnek Budapesten, mondjuk még...?!?
Szegény Günter mossa a hófehér,  szennyesnek látszó tárgyat,  de az a lényeg,  hogy
kínjában is nagyszerűt alkot,  élvezeteset, izgalmasat, lebilincselőt.  Az olvassa főleg,
aki nem élt a háború idején,  aki nem tudja, mi az otthontalanság,  a túlélés napról -
napra ismétlődő küzdelmes bizonytalansága,  a véletlenek abszurditása,  amikor csak
a "jelen idő vitrinében égünk".  Akinek meg vannak tapasztalatai,  rájöhet, mennyivel
is volt könnyebb neki.  De a legjobb mégis,  néhány hét után ismét kézbe venni újra
a Bádogdob-ot,  sírni-nevetni,  iszonyodni és gyönyörködni  a katartikus művészetté
szublimált élet-mesében.

2 0 0 7

Legszellemesebb:    PARTI NAGY LAJOS   A VAK MURMUTÉR      

Legköltőibb:           KORNISS MIHÁLY: EGY CSECSEMŐ EMLÉKIRATAI

Abszurd:                ERDŐS VIRÁG: EURYDIKÉ

Regény:                 GÜNTER GRASS:       HAGYMAHÁNTÁS KÖZBEN

Dráma:                   GARACZI LÁSZLÓ: PLAZMA

Torténelmi:            SPIRÓ GYÖRGY: ÁRPÁDHÁZIAK

Publikus:                ZILAHY PÉTER: 3 + 1

Novella-szvit:           ÉJSZAKAI ÁLLATKERT            

Verseskötet:           VARRÓ DÁNIEL:   SZÍVDESSZERT

Vers:                     SZILÁGYI ÁKOS: FRANCI

Dalszöveg:               ZÁVADA PÁL: MINDEN RENDŐR A HOLDRÓL JÖTT    COMBINO SONG
                                                Nemes Csaba: Remake

Dalnok-költő:           LOVASI ANDRÁS                 KISCSILLAG

Folyóirat:                PARALLAEL                       MU SZÍNHÁZ

Emlékirat:               RÓBERT LÁSZLÓ: ZSIDÓNAK SZÜLETNI                       Magyar Rádió

Felfedezés:             DOBOK és TROMBITÁK              MÁTÉ GÁBOR            Magyar Rádió

Hangjáték:              BÁNYATÓ /Péterfy Gergely/     DÁNIEL FERENC         Magyar Rádió 

        = a hanganyagok megtalálhatók és másolhatók a FeHér ElepHánt Kösz!Hangtár-ban =

Aktualitás:               MAGÁNHANGZÓ                     SZIKRA ZSUZSA          Kossuth Rádió

Kultúra:                  RÁNKI JÚLIA                           KULTÚRKÖR              Kossuth Rádió

Interjú:                  SÁNDOR ERZSI                         ESTI KÉRDÉS             Kossuth Rádió

2 0 0 6

Legszellemesebb:       OUREDNIK:           EUROPEANA                 

Regény :                   SPIRÓ GYÖRGY:    FOGSÁG JEGYZETEK

Dráma:                     TÉREY JÁNOS  :     KAZAMATÁK

Verseskötet:             TÓTH KRISZTINA:   VONALKÓD

Másodszori gyönyör:   MILORAD PAVIC:   KAZÁR SZÓTÁR   

Újra taglóz:               TRUMAN CAPOTE: HIDEGVÉRREL

Gyermekkönyv:          BÖSZÖRMÉNYI GYULA:  GERGŐ ÉS A TÁLTOSVIADAL

Rádió-esszé:              ACZÉL ENDRE: ACZÉLSODRONY                               KlubRádió

Valóság-könyv:           MAGAM ASSZONYA VAGYOK          CHARLOTTE VON MAHLSDORF

Hangjáték:                KOLOMPÁR-CSOPORT                     KrétaKör            Magyar Rádió

Doku-hangjáték:         PERSONA NON GRATA /PASOLINI/   Molnár Csaba      Magyar Rádió

Dokument-dráma:       DRÁGA JÓ RÁKOSI MÁTYÁS!          Vajda Miklós       Magyar Rádió

Dalnok-költő:             LOVASI ANDRÁS   szólókoncertje  Lecsó-val

A döbbenetes Capote-film után, azonnal nekiláttunk a Hidegvérrel újraolvasásának. Évtize-
dek múltán ugyanúgy sokkol, talán még erősebb, mert vitathatatlan irodalmi értékei felül-
írják a szenzációt. További erénye, a filmmel ellentétben, hogy nem ad semmiféle álhuma-
nista felmentést a gyilkosoknak. Lehet, hogy senki sem születik annak,  de bármily nyomo-
rult sors sem indokolja, hogy azzá válik.  Higgadt tárgyszerűség,  frappáns leírások, árnyalt
lélekrajz: Letehetetlen olvasnivaló, másodszor is.
A cseh  Pável Ourednik XX.századi Európa-történelme viszont éppen ezt kívánja. Aforiszti-
kus frázisokkal,  a kegyetlen szarkazmus,  a fekete humor és a metsző irónia találékony ke-
vercsével emlékeztet a sötét század  rettenetes eseményeire.  Annyira tömör,  hogy egy-
két oldal után kicsit ki kell fújni magunkat,  hogy feldolgozzuk a ránkzúduló tényözönt és
élvezni tudjuk a szerző páratlan szellemét.  Karinthy talán írhatott volna ilyesmit, de nem
biztos, hogy ilyen elfogulatlan rálátással rendelkezett volna.  Fantasztikus könyv! Olvassuk
elalvás előtt,  öt perc mindig van még,  az éppen elég a napi adaghoz.  Eltart két  boldog
hónapig, mámoros álmaink biztosítva vannak...

Értek hozzá, de "nem szeretem a focit",  itt nálunk a /meg/él-vonalban.  A futball a sötét
bunkóság, az aljas rasszizmus mocsárvilága, a gyilkos antiszemiták, korrupt primitívek dög-
kútja. A mi világunk a  Régi Idők Focija,  a Hajra CsabaGyöngye!,  a Mándy Iván-i grundok
édes-borongós hangulata. Garaczi mesekönyve a mai kispályásokról szól, meg a nagyvilág
hírességeiről, ahogy az ő álomvilágukban élnek. Poézis, durva élc, komor nosztalgia, meg-
hökkentő poénok:  mind jól megférnek  az anekdotikus szövevényben.  Mert a kisember-
nek a futbal a minden, színház, titok, izgalom, téma, - múlt és jelen és mindig az áhított
jobb jövő. Az író nagyon éli, érzi ezt a világot, egyszer nála majd a Trapiti-vel mérkőzik a
VilágVálogatott és a /csupa/Szív Ernőtöl kap méretes kötényt a betonbekk Garaczi Laci.
Olvasgassuk hát a könyvét, de ne felejtsük el a  Pálya szélén-t a Tribünök árnyékában...

Amennyire unalmas már  E.P. végtelen önepigonkodása,  annyira vérpezsdítő az újabb em-
berek egyre gazdagodó munkálkodása. Rossz adaptáció. rossz rendezés kérdőjelezte meg
a Nem.Szín.hu-beli  Anyám, Cleopátrá-t,  arely az ígéretes színészi közreműködés ellenére
méretes bukást hozott,  Bartis Attila regénye iszonyatos erejű,  felkavaró élmény. Undo-
rodunk derekasan, a pokoljárás rettenetét vagyunk kénytelen megélni ,  de a sistergő ki-
fejezőkészség, a pörölycsapásnyi mondatok, az élet sötét oldalainak zsigeri ismerete kár-
pótol minden szenvedésért.  Ennyi keserűség,  depresszió és közöny  ritkán található re-
mekműben, kicsit Hajnóczy rémlik, de ez a hang egyedi, önálló és páratlan.

2 0 0 5

Az Év Könyve:         NÁDAS PÉTER:  PÁRHUZAMOS ÉLETRAJZOK

Regény :                 SPÍRÓ GYÖRGY: FOGSÁG

Dráma:                    FORGÁCH PÉTER: HALNI JÓ

Verseskötet:            TÓTH KRISZTINA

Gyermekkönyv:         BÖSZÖRMÉNYI GYULA:  GERGŐ ÉS AZ ÁLOMVÁMPÍROK 

Valóság-könyv:          CHRISTIAN GERLACH - GÖTZ ALY: AZ UTOLSÓ FEJEZET

Hangjáték:               VIVALDI HANGPÁLYAUDVAR:  PARTI NAGY LAJOS     Máté Gábor

Vers-hangjáték:         PARTI NAGY LAJOS:  KÓLA-NÁSZ AZ AVARON           Máté Gábor

Reggeli műsor:          PUNKSNOTDEAD MIKLÓS  és  PIKÓ ANDRÁS               ClubRádió

Riporter:                  OROSZ JÓZSEF            KONTRA-REKONTRA               ClubRádió

Hangzó irodalom:       SCHMIDT EGON: TOLLASBÁL AZ ERDŐN /CD/

Másodszor olvasott:   LENGYEL PÉTER:  MACSKAKŐ     

Olvashatatlan:          WITKIEWICZ: TELHETETLENSÉG

Dalnok-költő:            LOVASI ANDRÁS         KISPÁL és BORZ

Nagy magyar sors-regények korát éljük.  Závada közelmúlti, Spiró történelmi művei után
Nádas, a legnagyobb hallgató szólalt meg. Szólalt?!? Robbantott, üvöltött, okádott! Histó-
rikus paralell-storykat, exkavátor-mondatokkal, amelyek rejtett mélységekig forgatják fel
elfojtott tudatalattinkat. Remegő izgalommal olvassuk, várjuk az estét, hogy még és még
előbbre törtessünk a sűrű mese-szövevényben, még váratlanabb pofonokat kapjunk, tag-
lózó ütéseket álljunk.  Többet tudtunk meg magunkról az első kötet behabzsolása alatt,
mint eddig a teljes világirodalomból. Már ami a kendőzetlenül, arcátlanul nyílt tárgyalását
illeti a szexuális, az erotikus szférának.  Amiről nem beszélünk,  legfeljebb gátlásos malac-
kodással, amiről, talán, még gondolkodni sem merünk. Nincsenek szavaink, nincsenek kép-
zeteink,  csak az emlékek homályos örvényei.  Próbáljuk meg hosszabban elmondani vala-
mely szerelmi légyottunkat, de ne konyak-márkát, ne időtartamot, ne következményeket:
aligha sikerül . Nádas Péter már az  Emlékiratok könyvében is figyelemre méltó lépéseket
tett ebben az irányban, de most  nagyságrendeket ugrott  és a  legszélesebb vertikumot
tárta fel. Nem pornográf, nem szexista, de nem is objektív kukkoló.  Éppen úgy benne él
a történésekben, mint mi, akiket ellenállhatatlanul szíppantanak magukba az egymásba fo-
nódó életútak polipkarjai.
És a nyelv! Azok a pengesuhintású mondatok,  mindegyik egy bekezdés, mindegyik felkiál-
tójellel végződhetne. És a szavak! Végre megtudtuk, hogy igenis faszunk van , nem fütykö-
sünk,  pöcsünk,  bögyörőnk!  Nem árnyékos ölekről ábrándozunk,  hanem forró pinákról!
Köznyelvileg persze dugunk,  de leginkább baszunk.  Nádas boncmesteri szakszerűséggel
említi a vaginális izomcsoportokat,  kéjserkentő idegdúcok,  lehetetlen pozitúrák eleve-
nednek meg a leghétköznapibb természetességgel. Hát lehet így is beszélni erről?!? Igen,
NEKI. Mert nagy író és bizonnyal ez a legnagyobb könyve, eddig.
Jöhet a második, a harmadik kötet! De mit olvasunk az elkövetkező újabb 13 évben?!?

Utóirat, 2006 február 3-án. Befejeztük, illetve dehogy !!! Ezt a mérhetetlen gazdagságot
lehetetlen egyből befogadni. Hogy mit olvassunk ezután ?  Hát újra a Párhuzamos törté-
neteket, izgalmon és kíváncsiságon túl,  szemezgetve,  kiélvezve az utolsó cseppecskéig.
Jegyzetelve, megtanulva, idézhetővé téve.  Ha csak egyszer is megszólalna belőlünk egy
nádasi fordulat, egy precizitásában is költői mondat...

Az első fejezetet, a  Margitsziget-et nem lehet még egyszer nem elolvasni. Infernális, bor-
zalmas, félelmetes. A tilalmas 60-as évek rohasztó légköre,  amikor még a meleg tábornok
is csak ott mutogathatja illegálisan a magáét, amikor szado rendőrök /és civil bandák/ ve-
rik a "buzik"-at.  Ez még tudható tapasztalatból,  hallomásból,  de honnan tudaja Nádas az
építészet, a Bauhaus titkait. Nem valószínű, hogy szakmabeli ennyire láthatóvá tudná ten-
ni a Pozsonyi-út tér- és fényviszonyait! Honnan érzékeli olyan tisztán az 56-os hazugságok
dzsungelét, hogy mennyire örült Népünk! és mennyire nem tett semmit a pogromra,  sza-
bad rablásra való készülődésen kívül...Démonikus az áttört pincefalak kopogó-dübögő zaj-
szimfóniája, a fejezet végén pedig, amikor napokkal november 4 után, hangoskodó tömeg
verődik össze vásárlás közben, de amikor megjelenik két rendőr: "...miként töltelék a bél-
ből... megadóan átnyomódtak a csarnok két nyitott bejáratán... és a forradalomnak most
aztán tényleg vége volt." Vagy miként ismerheti a "telített talpfák" vasúti mélyvilágát, egy
Stradivari  /keresztbe/ metsző éleslátásával.  Persze, ez "csak" a tárgyi tudás,  de amikor
visszaasszociál az ifjúkori szexuális tilalmakra,  az már több,  mint Proust és Joyce együtt.
"A tölgy mélylila, sötétszürkével futtatott sárga felszíne..." duzzadó makkját juttatja eszé-
be, "amikor először kapott engedélyt, hogy elhúzza az előbőrt, /mármint a fejezet hőse/.
De elég az idézetekből! Bizony, többször kel olvasni a pokoli Utolsó ítélet-et is, amelyben
Kramer elvtárs, lágerbeli végnapjain, kamaszkorú rabtársa által  ismeri meg a szerelem tit-
kos fenségét. 
Előttünk a harmadik kötet. Másfélszer vastagabb !!! Nagyon jó...

Kalandos bolyongás időszámításunk kezdetén,  Rómától Jeruzsálemig,  Pilátus börtönétől
Pilátus lakoma-asztaláig, rabszolgasorból az alexandrirai elit-gymnasiumig. Cellánkból viszik
a Koponyák Hegyére a Felkentet és a két latort, tapossuk a húgyos lepedőket, freskókat
varázslunk a luxusvillák falára. Közben iszonyatos mennyiségű tudást habzsolunk be, négy
nyelven beszélünk, mindent megtudunk a hétköznapi Róma életéről, a császárok otromba
tobzódásától a fanatikusan primitív új vallás,  a nazarénus /később keresztény/ szekta lát-
ványos előretöréséig. Spíró nem bír magával. Azt hiszi, mindent meg kell tudnunk, amit Ő
kibogarászott,  helyenként agyonnyom az imponálóan befogadhatatlan tudásanyag.  Mert
tud Ő egyetlen oldalon metsző élességgel jellemezni: miért ez a jelentéktelen vallásocska
lett 2000 év államhite?  Vagy, hogyan vélekedik a rabszolga: "Uram, mi nem gondolkodunk,
mi élünk és gyűlölünk.  Ez az egyetlen esély."  Borzalmas az alexandriai,  felülről vezérelt
pogrom gyomorforgató leírása,  de roppant érzékletes a köznapi élet valóság-showja. Ho-
gyan és kit kell megkenni,  mit vesz le tőlünk a vámos,  mennyi is egy görög dénár Judeá-
ban és mennyit is lopott össze egy prefektus egy év alatt...
Kezdjünk hát neki, nem lesz könnyű, de többet tudunk meg az ókori modern Rómáról és
a hellén világról és főleg egészen mást, mint amit a történelem-órák  császár-krónikáiban
tanulhattunk. Tanuljunk alulnézetben ókorul !!!

2 0 0 4

Legjobb  regény :              ZÁVADA PÁL:  A FÉNYKÉPÉSZ UTÓKORA

Legjobb dráma:                 TÉREY JÁNOS:  NIBELUNG LAKÓPARK

Legjobb és szebb könyv:     NÁDAS PÉTER: SAJÁT HALÁL

Legjobb verseskötet:          NÁDASDY ÁDÁM

Legjobb gyermekkönyv:       BÖSZÖRMÉNYI GYULA:  GERGŐ  III. KÖTET

Legjobb elsőkönyves:          FALCSIK MARI:  SANZON NEHÉZ IDŐKBEN

Legjobb második kötet:       KARAFIÁTH ORSOLYA:  CAFÉ X

Legjobb valóság-könyv:        KARINTHY MÁRTON: ÖRDÖGGÖRCS

Legjobb valóság-könyv:        ERICHA FISCHER:  AIMÉE ÉS JAGUÁR

Legjobb dalnok-költő:          LOVASI ANDRÁS      KISPÁL és BORZ

Jadvigásabb a Milotánál, de mindkettőnél nagyobbat markol: vagy tíz sorsot követ végig
négy évtizeden át. 1937, az ötvenes évek, '68: három kezdet, három párhuzamos cselek-
ményszál, amelyben csak az egy főszereplő azonos. Váltakoznak az idősíkok, míg a végén
magától értetődően futnak össze.  Tulajdonképpen folyamatosan is  végig lehet olvasni
egyenként őket, de a folyt.köv. várakozást izzítja az ide-oda ugráló szerkezet.
Eleven történelemkönyv !!! Alulról, középről, de még miniszteri látószögből is és bizony
szembesít az eltitkolt, szégyellt szörnyűségekkel is, amelyekről nem illő beszélni, de las-
san már hallgatni sem. Hová is tünt el kb. 600.000 magyar állampolgár? Hogyan, kik által,
mikor? Hogyan torkollott az államideológia, amely az ifjú világmegváltók eszméit is fűtöt-
te, közönséges tömeggyilkosságba, népirtásba?  A kérdés többször is elhangzik, 48-ban,
56-ban, 68-ban, a szembenézés, a válaszadás még hibádzik. Pedig mi is szereplői vagyunk
ennek a korszakos fontosságú nagyszerű regénynek.  MI...  Magyarok, azaz: nem zsidók,
/l. 89.o./, ávósként, csendőrként,  menekülve,  vagy nézelődve, utasként,  vagy vásáro-
zóként, de mindenképpen, aktívan avagy passzívan, de!!! bűnrészesként.
A szereplők sokszínű hitelessége, a lendületes stílus, az annyira imponáló ortográfia /pl.
"ki-tudja-min", "fél-vashernyóval"," nap-mint-nap"/ és a már eltanult belső felkiáltójelek!,
mind-mind páratlan teljesítményt bizonyítanak, mégis, első legjobban az a dermesztő lé-
nyeg, hogy szörnyű múltunkkal végre el kell kezdeni szembenézni. A németeknek is kel-
lett ehhez 30 év, talán 60 nekünk is elég lészen.

Jó lenne megélni egy klinikai halált !?! Valóban leperegne az élet-film? Találkoznánk képzelt isteneinkkel? Látnánk magunkat a  műtőasztalon kiterítve a kiterítés előtt? Vállalható-e kockázat, hogy esetleg nem sikerül a visszahozás?
Nádas-nak nem kellett eldönteni, Ő megélte. Megírta, mint mindig: kíméletlen pontosság-
gal,  teljes hitelességgel, kőbe vésett, súlyos mondatokkal. Nem  fontos  könyv, mégis  el
kell olvasnunk, mert mégis Ő az az utazó, aki az ismeretlen ország pereméről visszatért.
Bocsássuk meg a  szerkesztőknek és a szerzői hiúságnak a felesleges és teljesen értelmet-
len képeket. /Ja!- hogy ettől lehet 4200 Frt, akkor rendben.../

A Német Filmhéten láttuk az azonos című, igencsak figyelmet keltő, lendületes és érzel-
mes háborús szerelmi történetet, nagyon tetszett, de bizony a kötetet ressszketve vet-
kézbe: az izgalmas story bestseller-limonádét sejtetett. Honnan tudhattuk volna, hogy a
történet igaz, a könyv dokumentumokra és a kortársak visszaemlékezéseire építő hiteles
munka. Levelek, iratok, történelmi dátumok, emlékezések részletei és egymáshoz írt ver-
sek /!!!/,  fecnikre firkált üzenetek... a szerző szinte meg sem szólal,  legfeljebb néhány
mondattal érzékelteti a helyszínt, az okokat és következményeket.
A torokszorító hitelességet fokozzák  az eredeti fotók,  amelyeket hősnőink készítettek
egymásról, ja...!,  mert a berlini árja-nemárja szerelmespár 1943-ban két nő: a néggyer-
mekes tüchtig német Lilly-Aimée és a veszettül merész Felice-Jaguár.
Mindannyian erre emlékezünk, erre várunk: egy eszméletlen, köz- és önveszélyes bekat-
tant szerelemre és teljesen mindegy, férfi-e avagy nő, hottentotta, zsidó vagy cigány...
akár.
Először a filmet szabad megnézni, mert az olvasás közben beinduló fantáziafolyam mozgó-
képeivel még egy akármennyire jól is sikerült mozi sem vetekedhet.

Esterházy -amúgy harmatos- Egy nő-jének árnyképei, álmai a karczosrajzú  Banga Ferenc
szikrázó tekercskép-során.  A tánczos figurák között felvirágzik  Esterházy, na nem a szö-
veg: a kézírás kalligrafikus csodája,  /mert ezt a szöveget senki,  soha nem fogja százezer
sorban egyetlen lapra felírni.../
Aztán színesednek az ábrák, Parti Nagy Lajos virtuóz versezeteinek ihletésében. Hát van
ember,  van költő /és micsoda költőóriás !!!/,  aki képes időmértékben játszadozni,  min-
degy neki, dactylus, jambus, pentaméter vagy hexa...még a téreys "nibelungizált alexand-
rinus is úgy szól,  mintha közbeszély lenne. Oktalan octandrinusok a kásaszürke Oktogon-
ról, olyan színesen, mint a vidámító Banga-ábrák.
Ha megnézni már nem is tudjuk, hátha lészen még egyszer egy Kacat Bajazzó-kötet ezen
illusztrációkkal...

2 0 0 3

Legjobb  regény :              KERTÉSZ IMRE: FELSZÁMOLÁS

Legjobb verseskötet:          PARTI NAGY LAJOS: GRAFITNESZ

Legjobb gyermekkönyv:       BÖSZÖRMÉNYI GYULA: GERGŐ ÉS A BŰBÁJKETREC

Legjobb verseskönyv:          VARRÓ DÁNIEL: TÚL MASZAT-HEGYEN

Legeredetibb könyv:           ERDŐS VIRÁG: MÁSMILYEN MESÉK

Az év meglepetése:             CSÁNYI  VILMOS:  A  LÉNY  ÉS  AZ  ŐRZŐ

Legjobb külföldi könyv:        GÜNTER GRASS: RÁKLÉPÉSBEN

Legjobb olvasmány:             VASZILIJ AKSZJONOV: MOSZKVAI TÖRTÉNET

Bevalljuk, nagyon félve kezdtünk neki. A Nobel-díj árnyékában nehezen mondtunk volna rosszat, egy amúgy aljas politikai támadások kereszttüzében álló nagy íróról. Függetlenül a Sorstalanság-tól, ami a legnagyobb magyar regények egyike, amit ötévente újra olvasunk, ami csak az Iskola a határon-hoz mérhető, --- a többi Kertész-mű nem tartozik kedveltjeink közé. Kötelességtudó együttérzéssel elolvastuk ugyan azokat is, de a megrendülés legkisebb jele nélkül. Most viszont kitörő örömmel tudatjuk, hogy a Felszámolás kitűnő ! Az első pillanattól kezdve lebilincselően lendületes, mondatainak mély gondolatisága és ívelő zenéje az említett alapműre emlékeztet. A történet nem: bármennyire is kötődik az Auschwitz-élményhez, ez egy feszült izgalmú nyomozás egy rejtélyes öngyilkosság ügyében. Dialógus, drámatöredék, levélrészlet teszi változatosan újszerűvé a prózát. Minden szereplőnek egyénített karaktere van, szoros függésben a cselekmény fordulataival.
Nem tudjuk, mit jelent ez a könyv, nem is keressük célját és mondandóját, de hogy nagyszerű, méltó írójához és hogy nem lehet letenni, az biztos !!!

Hány test-technikus lett később a lélek mérnöke?  Orvosokat, tudós férfiakat kísértett meg az irodalom, néha feleslegesen /Csáth/, néha halhatatlan sikerrel: Bulgakov, Csehov...
De hogy az egyébként merész polihisztor  Csányi  Vilmos  ilyen friss és eredeti novellákat
is tud írni, az több, mint meglepetés.
A nyitó hajléktalan-novella eredeti, bátor és szerfelett olvasmányos. Szinte kedvünk támad egy jó kis lakóközösségi gyermek-szülés-hez ! Nem ennyire vonzó a filozofikus mélységekre sandító boncolásos irás, viszont az  Iker-történet Vonnegutot verő gyöngyszem. Sokszor tudományoskodó túlírtság kerekedik felül /Homo  Géza/, igaz, az ördögűzős kis remekmű- ben egyáltalán nem bánjuk, hogy beavatódunk az egyházi bornírtság dokumentumaiba.
Ha  Kosztolányihoz elvinnénk egy ilyen mondatot: "...A derengő hajnalban vöröslő sugarait
izzón sugározva, lassan felkelt a Nap..."--- Dezső így morfondírozna:...jó, de miért derengő?
húzzuk ki !...hát persze, hogy vöröslő...ezt is !...lassan...izzón...felkelt---nem kell !! ...talán
annyit írjunk csak le:  Hajnal. A Nap.
De azért feltétlenül olvassuk el ezt a gyönyörűen kivitelezett, gondosan tipografált és a szerző fotografikáit /gesztenye !!!/ is bemutató kötetet./ Alibi Kiadó/.

Amennyiben gyermekeink, az eszement didaktikai szörnyűségek jóvoltából esetleg elég nehezen, megtanultak olvasni, adjuk kezükbe  Böszörményi  Gyula Álomfogók-ját, jobb, mint a Harry Potter !!!    A most megjelent második  Gergő-könyvre már nem kell majd biztatni őket !
Mivel kicsik-nagyok egyaránt szenvedélyesen olvassák, a családi béke érdekében ajánlatos mindkét kötet együttes beszerzése, ami a Könyvklub Anker-közi boltjában rendívüli kedvezménnyel elérhető !

Ti pedig, kedves Gergő-olvasók, jól figyelmezzetek ! Megalakult a Kilenc Jurta Szövetsége, melyhez i is csatlakozhattok. Ingyenes szabálykönyvet kérhettek az alábbi címeken:
                                    
                                           KRÉTA     DIÁKMAGAZIN
                                         1410   Budapest   pf.  118.
                          e-mail:  alomfogok /kukac/ kretamagazin.hu

                          Az  Álomfogók honlapja:   www.alomfogo.hu
 

Másfél évtizede a legtalányosabb, legizgalmasabb irodalmi  "ponyvaregény". A századforduló
Budapestje, úri bordély, bankrablás, rendőrkapitány, a ma általunk taposott belvárosi flasz-
teren, a  Gránátos- /nektek: Városház-/  és  az   Új  Világ- /nektek: Semmelweis / -utcza
/nektek:  utca/ környékén.
Harmadik kiadás, de lesz még 100 év múlva is, újabb /nektek.../ beszúrásokkal.

A hosszú forró nyár legmélyebb öröme RAKOVSZKI ZSUZSA könyve. Nagyon gazdag -gyönyörűséges nyelv - csak lassan szabad olvasni és sokáig. Csak Nádas Péter- és Thomas Mann-olvasóknak!

Első könyve, a legendás  Macska és egér volt ennyire tömör és célratörően szuggesztív. Szeretjük a Bádogdobot etc., de az a Malke, nyakában a gölödinekkel mégiscsak erősebb vala. A Ráklépés-ben óvatosan araszolgatunk az időben visszafelé, a végkifejlet tudatában így még hatásosabb az okok és következmények kusza hálójának lassú felfejtése. Talán a szovjet tengeralattjáró kapitánya a bűnös, mert elsüllyesztette a német csapatszállító hajót, amelyen civilek ezrei is menekültek ? Talán hősökként kellene tisztelni a második világháború kirobbantóit azért, mert vesztettek ? Talán mégis a neonáci szájtépőknek van igazuk ? Minden aktuális kérdésre csattanós válasz Grass új regénye, történelmi bűneinkre gondolva, bizony nálunk is elkelne már egy-két hasonló !

Kemény abszurd meredekségnek pedig a hihetetlenül eredeti ERDŐS VIRÁG új kötete ROSKÓ  GÁBOR illusztrációival. Utóbbinak az ÉS-ből kiollózott állat-grafikái és fifikái állandóan megtekinthetők a Fehér Elephánt M.C.-ben ( V. Vármegye-u. 7.) Ízeítőnek, azok számára, akik még nem ismerik, ki is az az  ERDŐS VIRÁG:
"... az egy extrém sport, felhajtasz egy szponzort, aztán nekimész fejjel a falnak.
ERDŐS VIRÁG az egy természeti katasztrófa, függőleges, tizenkét betű. "
   (Hazudós mese)

Még egy háromnevű költőlegény bukkant fel a gáton, PARTI NAGY LAJOS:  Grafitnesz-e mellé sorjáz   KAF, azaz   KOVÁCS  ANDRÁS  FERENC, a Fattyúdalok-kal.

VASZILIJ  AKSZJONOV 1920-tól követi egy orosz orvoscsalád kiterjedt rokonsággal kb. 30 tagjának történetét, egészen Sztálin haláláig (1953). Ilymódon a teljes szovjet társadalmat bejárjuk: besúgók, intellektuelek, katonák, a nomenklatúra undorító figurái - száműzöttek és apparátcsikok, egyetemisták és félvilági alakok sorjáznak előttünk mindig hiteles, rendkívül hatásosan elmondott epizódokban. Szerelem, halál, ármány és hősiesség --- a nagy Tolsztoj sem volt jobb a Háború és békében.
Aki le tudja tenni ezt a könyvet, jutalomutazásra mehet a Kaukázusba, aki meg lerajzolja emlékezetből a családfát, egyenesen a Pamír legmagasabb csúcsára röpülhet!