SZÍNHÁZ: VIDÉK

 

 

    

                     VIDÉK  2008  2009  2010  2011  2012  2013  2014  2015  2016


 

 

    

                                           2 0 1 7

AZ IMPOSZTOR                   Szikszai Rémusz                  Tatabányai Jászai Mari Színház
 

Az ősbemutató inkább  Hommage á Major Tamás volt, mint adekvát előadás,  Kovács Lajos-
sal a Budapeti Kamaraszínházban  közelebb kerültek a spirói lényeghez.  Szikszai Rémusz
rendezése minden ízében tükrözi az Ikszek atmoszféráját, releváns színházi élmény.
Varga Járó Ilona  mobil elemei változatos terek alakítására nyújt lehetőséget, a tükrös öl-
tözőfülkék megfordítva  a Tartuffe díszletei válnak,  a forgó ajtók egyikén a Cár képe dom-
borít.
Bombaerős a vilnai lengyel társulat!  Fehér-piros  nemzeti dikolor díszeleg  Kardos Róbert
vodkagőzös búvóhelyén, Danis Lídia szőke hajjal ellensúlyozza örök gyászát, Dévai Balázs
számítóan tűri férji szarvait.  Mikola Gergő akrobatikus jövőjére gyúr, kecses balerinként
cikázik a színen,  Maróti Attila  félrevonulva követi az eseményeket.
Az ügyelő  Mihály Csaba ízes tájszólással terelgeti színészeit, a kritikus  Honti György már
a próbákon fogalmazza cenzori jelentéseit. A túlfeszültségben  Végh Péter szabójánál né-
ha "elszakad a cérna",  Szabó Emília  egyszavas reagálásokkal, elhaló nyögésekkel kápráza-
tosan fűszerezi  a történéseket,  Bakonyi Csilla  súgónőjét  a színház és a kollégák iránti
odaadó szeretet fűti.
Lapis Erika  úgy hozza Vilna Tündöklő Csillagát, mintha már százszor játszotta volna, pedig
egyetlen próbával,  bravúrosan ugrott be elbűvölő szerepébe. A konfliktusok kereszttűzé-
ben  Bajcsay Mária, a bölcs békítő, sokat látott élettapasztalattal csillapítja a kedélyeket.
Crespo Rodrigo Direktora vehemens eréllyel és okos alkalmazkodással egyensúlyoz kényes
helyzetében, a két műszaki, Baksa Imre és Széles Tamás még cirkuszi bohóc-számot is be-
mutat a gubernátori páholy bársonyba burkolásánál.  Az elnyomó hatalom képviseletében
Király Attila  a leereszkedő megvetés,  a váratlan szimpátia és a kérlelhetetlen dölyf külö-
nös kevercsét nagyszerűen jeleníti meg.
A fantasztikus együttes játékának vibráló erőterének fókuszában a legendás varsói színész,
a szépkorú fenegyerek Boguslawski áll.  Nem egy romantikus hős, a vilnói perifériára csak
a tisztes gázsi vonzza, körüldongják az elvágyódó színésznők, "de kár, hogy ilyen öreg", de-
hogy!:  Fodor Tamás  nagymúltú színházalapító tevékenység után, mostanság teljesedik ki
színészileg, sorra játssza a nagyobbnál-nagyobb szerepeket,  Bulgakov Moliere-jétől a Cali-
gula helytartójának főpapján át az I.Erzsébet-ig.  Ő a színházi élet doyenje, nem államilag
dotált "nemzet színésze", Ő a Mi Nagy Színészünk. Fanyar mimika színezi, rezzenésnyi gesz-
tusok árnyalják a Tartuffe-öt elemző, felvonásnyi próbáját, mámoros élménnyé hatványoz-
va  Spiró György professzori meglátásait.  Az ellenszegülés nagyjelenetében vagabund ko-
boldként szaggatja a diktatúra, csuklójára önként bilincselt láncát.
Túl a szituációk tűéles felrajzolásán, a tempós kibontás ellenére lankadatlan feszültségen,
Szikszai Rémusz  eminens rendezése  gyönyörű képekkel tagolja a cselekményt.  Barokk
zenére menetelve hajladoznak a játszók, hosszú némajátékok előlegezik meg a történése-
ket,  egymást erősíti a látvány, a mozgás, a zene.  Maga a befejezés himnikus hossza meg-
érne egy kolumnányi elemzést, a produkció mindenképpen az évad legjobbjai közé tarto-
zik.
A "vidéki" jelző lassúdad dicsérő epitheton ornans-szá nemesedik,  ezzel a csodálatos elő-
adással a  Tatabányai Jászai Mari Színház is végképp felkerült Miskolc, Kecskemét, Szom-
bathely, Fehérvár mellé az éllovas Pest-Budán kívüliek dicsőségtáblájára.

 
PLATONOV                      Szász János                     Kecskeméti Katona József Színház
 

Nem tudom kivárni a végét, azonnal le kell szögezni, hogy az Évad egyik Nagy-Nagy előadá-
sát láttuk!  Rácz Attila és Réczei Tamás  dramaturgokkal  Szász János  rendező a csehovi
töredékeket egy eddig legátfogóbb egységbe kovácsolta.
A címszereplő  Kocsis Pál  grandiózus figurája az első pillanattól uralja az előadást, de ha-
talmas alakítása a páratlanul kiegyensúlyozott, fantasztikus együttes erőterében épül fel.
A lecsúszott féltehetség Platonov csodálóitól övezve ellenszenvesen kötekedik,  első cél-
pontja a fenséges tartású  Körtvélyessy Zsolt, a dúsgazdag Vengerovics , aztán a vénlány
Grekova az áldozat.  Dobó Enikő találó karaktert formál, a későbbi párjelenetben tovább
erősíti eminens munkáját.
Az első felvonás csehovi remeklés, mindenkit pontos szituációban ismerünk meg, az össze-
fogott tempó,  a gondos színészvezetés az összes lehetőséget kihasználja.  A gyengeségét
bohóckodással leplező  Zayzon Zsolt egyetlen sikerét, újdonsült, nagyságrendekkel felet-
álló asszonyát mutatja be:  Märcz Fruzsina  megejtő szépségű dívaként lebeg be  a vidéki
punnyadtságba.  Gyarmati Dóra  angyali sugárzású törtfehér ruhacsodáját később egysze-
rűbb öltözékekre cseréli,  kiváló játékkal érzékelteti  a pompás külső mögött rejtőző kitö-
rési vágyat. A tábornokné kezére pályázó Glagoljev,  Hegedűs Zoltán fia Párizsból toppan
be,  Orth Péter  cinikus aranyifjú, kegyetlenül jellemzőek heherészős nevetgélései.
A lenyűgöző kezdés után  Kertész Kata  kátyai talponállójában csemegézünk a szünetben,
a becsületkasszás kínálat vodkától uborkán, pogácsán át  a ritkán ízlelt, retró szódásüveg-
ből spriccelt szikvízig terjed.
Huszonnégykarátos epizód  Fazakas Géza  Oszipja. Fenyegető tekintete ambivalens lelket
takar,  pénzért bármit megtesz, de inkább reménytelen féltékenységében gyilkol,  gránit-
ból faragott tömb,  mégis villámgyors mozgással, sziszegő szavakkal nyűgöz le. Iszak,  Aradi
Imre
  megvetéssel kevert csodálatát intelligens halksággal alakítja sértővé,  a gyomorvezé-
relt doktor,  Nagy Viktor  kézihajtányon lohol a torlódó események nyomában.
Hamis mondat a végén: "Platonovot nem sikerült megmentenünk".  De hát itt vannak ezek
meggyalázott, gyönyörű nők, bármelyikük képes lenne erre,  csak vágyaik tárgya alkalmat-
lan. Esetlen gyermeki szeretetével a feleség,  Hajdú Melinda, aki kisemmizettségében lép
a vonat elé, távolból beszűrődik a himnikus orosz kórus és ő ott áll halálra várva: torokszo-
ritó, katartikus kép.  És az érett gyönyörűségű Tábornokné,  a hangjával, mozgásával, sok-
oldalú játékával elbűvölő  Bognár Gyöngyvér,  akit a kíméletlen kupec Bubrov,  /Szokolai
Péter/
ugyan majdnem teljesen kiforgat a vagyonából,  de mégiscsak biztos mentsvár len-
ne. Ő Platonov csehovi párhuzama, a "tanult nő",  aki még több joggal érzi felesleges em-
bernek magát.
Bessenyei dörgőhangú hősnek játszotta, Balkay Géza hitványan depresszívnek,  Kocsis Pál
az imponáló tehetség,  a züllött tétlenség,  az aljasságba fulladó  embertelenség vonásait
gyúrta különös keverccsé.  Hatásos a szellemessége, tetszik a diadalmas férfi,  gyűlöletes
a másokat kihasználó alakoskodás.  Mintha Mike Leigh Mezítelenül-jének undorító antihő-
se lépne elénk,  aki élősködőként mindig megtalálja  naív megmentőjét.  Sokkal inkább a
megvetésre érdemes szerencsétlent látjuk a színpadon,  mint a körülmények tehetetlen
áldozatát, ám  Kocsis Pál nagyformátumú munkájának legnagyobb erénye, hogy az ellent-
mondásos momentumokat drámai erejű szintézisben egyesíti.
Szász János és a káprázatos kecskeméti társulat  elementáris hatású előadása feltétlenül
megérdemel még egy évadot, remélhetőleg Budapesten is láthatjuk még.

 
CSONGOR ÉS TÜNDE              Balázs Zoltán              Maladype           Gyulai Várszínház
 

A 2002-es  Balázs Zoltán  rendezésben, (Jean Genet- Sáry László: Négerek), tucatnyi Bár-
ka-színész playback-elt fantasztikus énekesek hangjaira,  a játék, a mozgás és a zene töké-
letes egységet alkotott. A mostani darabban a merész rendezői koncepció négy színésszel
és négy énekessel jelenít meg kétszer annyi a szerepet.
A kiindulópont az örök klasszikus, a hozzáállás meredeken kortársi. Egyetlen teniszbírói áll-
ványzat a vertikális játéktér, körötte kergetőzve, létrákon fel-le kúszva lakják be a szerep-
lők.  Szilágyi Ágota  játékában könnyen követhető a kétarcúság, Csongor és Tünde hekti-
kus váltakozása,  Tankó Eriká-nak  csak Ilma jut,  ám időnként  ő mondhatja a kivilágló né-
zőtér felé a filozofikus szentenciákat.
Már a Platonov idején feltűnt  egyes színészek szinte szavankénti,  görcsös hangsúlyozása,
amely ütemenként töri meg a folyamatos deklamáció áradását. Teljesen érthetetlen, hogy
miért?!?, az erőltetett akcentálás bizony most is sokszor kerékbe törte Vörösmarty Mihály
mennyei poézisét.
De mindenért kárpótol a csodálatos zenei anyag, Sáry László széles ámbitusú, prozódiaba-
rát partitúrája,  a többszólamú, kánonokat, imitációkat hordozó,  átszellemült vokalitás. A
helyenként  nyaktörő regiszterváltások és az irdatlan mennyiség  veszett kihívás az éneke-
seknek,  akik elképesztő intenzitással, bravúrosan állják a sarat.  Kéringer László  morbid
Mirigy-parókában  néha basszusmélységeket is érintő orgánummal intrikál, bazalt-tengelye
a produkciónak.  Fekete János "Jammal"  az énekszólamokra érzékenyen reagáló effektu-
sai és a virtuóz szájdob-ritmusok XXI. századi atmoszférát teremtenek, mesteri kölcsönha-
tásba lépve a kortársi komolyzenével.
Németh Anikó  színes jelmez-orgiát kreál,  tüneményesek a lányok csillám arany-ezüst-ró-
zsaszínben, lenyűgöző az Éj Királynőjének emeletnyi csillaguszálya.  Sipos Marianna  mara-
toni hosszúságú a cappela áriájában hajmeresztő ugrásokkal, végtelen állóképességgel tri-
umfál,  Denk Viktória  a bájos Nemtő, a harapóskedvű Berreh mellett  Ledérként tripláz.
Mezzotündérként  Balogh Eszter cinkos mosolyokkal, káprázatos mozgással, elbűvölő meg-
jelenéssel magaslik ki,  posztmodern betétként  még két frivol operett-kuplét is elénekel
attraktív gesztusokkal fűszerezve: "Pesten jártam iskolába" - Rózsalevél kicsi rózsalevél..."
Bartha Lóránd  villámgyors nyílt színi átvetkőzésekkel, egyre kevesebb öltözékben mind a
három vándort,  a Kalmárt,  a Fejedelmet és a Tudóst kétszer is hozza,  de emlékezetes a
magas térdemeléssel menekülő,  a természetesen szirénhangú feminin ördögfattyak űzte,
ijedtfehér ugróegérré fakult Vörös Rókaként is.  Balga szerepében,  mint az egyetlen iga-
zán emberi lény,  a félelmetes karizmájú  Bödök Zsigmond  eleven humorával  az előadás
legerősebb alakítását nyújtja. Tündérmesénél többet ér egy jó alvás vagy egy oldal szalon-
na, nem is beszélve a tenyerestalpas Ilma decens bájairól! Felhág a magasba, beint a nagy
pillanatára váró "Jammal"-nak:  feldübög a tuci-mámor,  eszméletlen rap-cunami tör ki, bi-
zony mondom, ebből szívesen hallgattunk volna akár többet is!
Balázs Zoltán  rendezése fölényesen uralja  a színpadtér minden köbcentiméterét, folya-
matos mozgásban örvénylik a mesejáték,  feszes tempóban sistereg a cselekmény.  A kez-
detben ledöbbent publikum fokozatosan akklimatizálódik  az ismeretlen stílushoz, a végén
interaktív reagálással soraiból még egy Csongor is kerül a fináléba...
A Maladype és a Gyulai Várszínház  közös produkciója a korszerű színház felé mutató bá-
tor vállalás,  eredeti szemléletű, a megszokás gátjait áttörő alkotás,  a költői textus, a pa-
zar látvány és az újszerű zene bűbájos kevercse.
A budapesti klórozott csapvíz után mámorító a gyulai... Tiszta forrásból, teli pohárral!

 
A HÜLYÉJE                            Szőcs Artúr                        Miskolci Nemzeti Színház
 

Már az első pillanatban  megüt!  Árvai György  díszletében a hátfalon  gigászi képtömeg ör-
vénylik, csókolózó operett hősök, virágcsokréták, szecessziós elemek. Aztán a forgószínpad
túlfelén hatalmas kutyafej díszeleg,  de még a karosszéken is  szőke bombázó mosolyog. Jó
messze távolodik a silány natúrától, előlegezi a stilizált játék abszurditását.
Pedig ezt a Feydeau-t de sokszor elrontották már!  Szőcs Artúr  eredeti látásmóddal, pom-
pás szövegélénkítéssel, egyre fokozódó tempóban pergeti a félreértések kavalkádját. Az el-
ső kép a frenetikus  Harsányi Attila - Lajos András  kettőssel  magasra teszi a lécet, ráadá-
sul szédületes aurájával  Czakó Julianna  is színre lép.  Az időnként dörgő hangon bejelen-
tést tevő inas, a nagyon fekete Jean-ben éppen csak felismerjük a rendező urat, a színház-
ban még csak  első évadát töltő  Rózsa Krisztián  virtuóz eleganciával,  könnyedén illeszke-
dik a nagyszerű együttesbe.  De nem marad le  az egyre értetlenebb  Jancsó Dóra  sem, a
hölgyek egyébként varázsos pillangókként röpködnek  Szűcs Edit  frappáns jelmezeiben.
A miskolci szcenika  győzhetetlen ütőkártyája a forgószínpad.  Hamlet, Kivilágos kivirradtig,
Parasztopera - megannyi látványcsoda!  Átfordulunk a hotel-képbe,  a méretes duplaágyon
Rusznák Adrienn  mutatja be gumiköteles gimnasztikáját,  Rózsa Krisztián Redillon-ja akro-
batikus ugrások, vetődések mellett térden becsúszó szerelmi hozzáállással fokozza a hatást.
Varga Andrea  dús perfekcióval nyomja az angolt, Salat Lehel parancsnoki hangereje meg-
törik  Nádasy Erika  nagykomikai siketségén.  A követhetetlen forgatagban  mindenki lukra
fut, csak a közönség nyertes a szédületes humor-cunamiban.
És még mindig van feljebb!  A kutyafreskó alatt összefutnak a baljós szálak, rászedett balek
itt az összes szereplő, csupán  Szőcs Artúr  immár slafrokos arab Gerome-ja uralja fölénye-
sen a szituációkat.  Neki elég egy-egy tőmondat, sőt szó!, ("krumpli"), poénjai telitalálatok.
Harsányi Attila  sokszorosan átvert hülyéjeként szélsőséges gesztus- és mimikai kombináci-
ókkal triumfál,  Czakó Julianna  káprázatos alakítását frivol vetkőzéssel tetőzi.
Frenetikus előadás,  bátor irányultsággal az abszurd felé, páratlan összmunka, kiváló együt-
tes. Az Évad Hőse  a Miskolci Nemzeti Színház:  Bakkhánsnők, Boldogtalanok, Kivilágos ki-
virradtig, Elza pilóta, A mi osztályunk, Játék a kastélyban... - és az egyenrangú komédia,
Szőcs Artúr  lehengerlő rendezése, A hülyéje.

JÁTÉK A KASTÉLYBAN                 Mohácsi János             Miskolci Nemzeti Színház
 

Egy Mohácsi Opusz, amely nem Mohácsi Darab, kizárólag Mohácsi Rendezés. Megszoktuk a
jól kiforgatott, teljesen átírt, újraalkotott dolgokat,  ám most be kell érnünk a Molnár Fe-
renc-i örökzöld kiváló színpadra állításával. Ja! - Nem mindenki tud  hónapokig készülni új
munkájára, van akit az önkény száműzött a kőszínházi-egyetemi létből, így akár ötöt is mu-
száj évente rendeznie.  Mohácsi János  ért a színészekhez,  a legtöbbet hozza ki az adott
együtteséből, tempója, arányérzéke támadhatatlan produkciót eredményez.
Feczesin Kristóf  a zongorázás mellett  érzékeny, többsíkú figurát teremt, csalódástól az
ujjongó megnyugvásig húzza szerepének ívét. Ha újra lehet majdand komornyikunk, az ak-
kor már Nyugdíjas Szövetkezeti tag  Szegedi Dezső-t kérjük fel, ahogy Ő szervírozza a reg-
gelit, ahogy emelt fővel, öntudatos munkavállalóként hajlong, az ma már unikális.
Gáspár Tibor  a jó színész rutinjával aknázza ki  ziccerszerepének legkisebb rezdülését is,
Görög László  úgy beszél a közönséghez, hogy mindannyian azt hisszük,  személyesen hoz-
zánk szól, nagyon okos, nagyon kedves, Tüneményes Nagy Manipulátor.
A nagyszerű aktorok társaságában  Czakó Julianna a vakító gyújtópont. Mindent eljátszik,
azt is, ami nincs a szerepben,  minden szava hasít,  minden gesztusa felejthetetlen. Felve-
szi a kagylót, álmosan dühöng, ki zavarja ilyen korán, persze, ha a színműíró, az más: "Sán-
dor!...Sándor!!...Sándor!!! - SanyikaaaH!!!, extázisig hevíti a megszólítást, tudná még ezer-
féleképpen is... Szerelmi mámora cikázó koloratúrákig szárnyal, sikít, vijjog, de ha kell, fi-
noman nyugtat.  Lehet, hogy ez is csak játék?!?  A csalfa primadonna alakja  a mennyekig
hatványozódik, slafrokos belépőből karrierféltő rémület lesz, a főpróbából táncművészeti
bemutató. Láttuk, hogy éli a  Fenevadak csökött lánykáját, hallottuk diszkó-énekét, cso-
dáltuk az  Egy csók és más semmi-ben,  sirattuk a  Liliom Julikáját, ájultan lestük frene-
tikus rúdtáncát a  Bakkhánsnők-ben. Nem mondhatunk mást:  ez egy Nagy Színésznő Ifjú-
kora...
Valóban: ez az igazi szórakoztató színház  a legmagasabb szinten,  a kacagás-lavinák egyál-
talán nem csökkentik a színészi teljesítmények értékét.

KINEK AZ ÉG ALATT...  ifj.Vidnyánszky Attila-Vecsei H. Miklós  Csokonai Színház
 

Két hetyke fickó,  Gyöngyösi Zoltán és Dóra Béla  már az  előtérben vizslatja  a közönség-
kapcsolatokat, a nézők feje fölött palackot dobálnak, viccesek, groteszkek, akrobatikusak.
A Zarathustra fenséges fanfárjaival  bombasztikus a kezdés,  Szabó Sebestyén László, mint
virtigli debreceni dobogtatja meg a hazai szíveket.  Eredetien artikulált, nagyívű monológja
az akkori világhelyzet, az ipari forradalom és  a háborús hírek után jut el  a végig általa ját-
szott  Arany Jánosig.  Széltől is óvott gyermek, a barátok nélküli magány erősíti befelé for-
ló, sajátos gondolatvilágát, a kitörés útját a könyvek, a versek, a tanulmányok jelentik.
A kamasz Aranyt  az Ady Endre Gimnázium drámatagozatán kiválóan előképzett,  pörge kala-
pos  Juhász Kristóf   játssza,  rövidesen végre jó barátot is talál a debreceni kollégiumban,
Lantai János  /Szécsi Bence/ személyében.  Óriási rendezői érdem, hogy a diákszínjátszók
megkülönböztethetetlenül illeszkednek a felnőtt színészek együttesébe, nagyszerűen éne-
kelnek, táncolnak,  játszanak.  Kiss Diána Aida  erős színpadi jelenléttel, érett szuggeszti-
vitással képviseli a női vonalat,  Bolla Bence  még basszusgitározik is,  Mészáros Gábor zon-
gorán jeleskedik.
Vecsei Hasi Miklós  merész asszociációi, merészen csapongó képzelete váratlan irányokba
sodorja a cselekményt, rengeteg ötlet színezi képet,  ujjongóan szabad játékra adva lehe-
tőséget.  A szépen formált dialógusokat  frappáns riposztok,  csípős beszólások fűszerezik,
letaglózó a humor és a sziporkázó szellem tűzijátéka.
ifj.Vidnyánszky Attila  fékezhetetlen fantáziája hatványozza az őrült forgatagot, viharzó po-
én-áradat, virtuóz gesztusok, az abszurd komikum groteszk cunamija. Az iszonyatos tempó-
ban az együttes hajszálpontos kidolgozottsággal valósítja meg a lehetetlennek tűnő elkép-
zeléseket, izzik az egymást lendítő,  közös akarat bódult felszabadultsága. Csak kapkodjuk
a fejünket,  permanens szédületben hahotázunk,  amikor egy tehén/!!!/  jön be a színre,
a szempillánk se rezdül.
Azért az  Arany-életrajz is folytatódik,  Janka Barnabás  pohos direktora  instruálja a szép-
reményű vándorszínészt,  majd bődületes  szaracén-maszkban hozza  a frenetikus Othello-
paródiát.  Nem könnyű a költő élete,  nappal  a marhalevelek jegyzői taposómalma,  éjjel
a Toldi, Shakespeare, az ismert nagy versek és még mindig csak huszonéves!  Az anya halá-
la,  Tar Dániel  ismétlődő fájdalma: "Édesanyám!" Várakozás az elismerésre, Petőfi barátsá-
ga, amelyet a költőtárs a rosszmájú Pák kritikus, Molnár András spontán lelövésével szen-
tesít. - Jó, hogy jön a szünet,  ki kell pihenni egy kicsit  eme Tehetség Tornádó tombolá-
sát...
Íratlan szabály: lassú expozíció, nyugodt építkezés,  a nagy fokozást a végére tartogatjuk.
A garabonciás alkotópár azonban fittyet hány a dramaturgiai béklyókra, az első rész szilaj
Prestissimo hysterico-ját egy horizontális mederben hömpölygő, lassúdad Adagio-tétel kö-
veti.  Vecsei Kinga öntöttvas kályha monstruma előtt, gyönyörűséges feketében bűvöl el
a feleség  Szakács Hajnalka, a házaspár a szalontai csöndben  Petőfi Sándort  várja türel-
mesen.  Kiss Gergely Máté árnyalt alakítása a szélsőséges, zabolátlan csodagyerek jól lep-
lezett komolyabb énjét mutatja meg.  A két költőiórás szelíd érvekkel, megfontolt gondo-
latokkal indázó, komótos párbeszédben politikáról, népről, szabadságról elmélkedik, hosz
szan, megfontoltan, ráérősen. - És mégsem esik a feszültség!   Ez is hihetetlenül izgalmas,
akció helyett  a míves dikció  tartja ébren az érdeklődést,  az író és a rendező példátlan
merészsége mennyei hosszúságú meditatív ajándokot szül.-
A befejező kép, "Petőfi nincs egyedül!",  Berecz András dübögve dobbanó koreográfiájá-
val idézi vissza az első rész fergeteges viharzását,  felállva, vijjogva, tapsunk ritmusával ün-
nepeljük a hihetetlen színházi élményt.
ifj.Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós  szűk három évnek hetedik remeklését csodál-
hattuk. "A HetedikTe magad légy!"  De ők ketten az első pillanattól saját öntörvényű útju-
kat járják,  egész generációjuk nevében szólnak, kötetlenül a magukét mondják,  nekünk,
nektek, rólunk.
És áldja az ég a debreceni Csokonai Színház-at, amely a vidékiek között először ad helyet
egy olyan produkciónak,  melyet az ország összes színháza mellett az összes gimnáziumban
is el kellene játszani!

CARMEN                 Horváth Csaba              Székefehérvári Vörösmarty Színház
 

Színházi életünket  nem a darabválasztás eredetisége jellemzi , híres írók híres könyveit ké-
peskönyvként illusztrálják,  /Grass, Mann, felkészül Marcel Proust.../, imádják a húzóneve-
kat, Fridától Pilinszky-ig, de becsúszik egy Orlando is.  A vonzó cím üresjáratot leplez, amíg
Horváth Csaba  esetében csak a cím nagyon ismert, egy teljesen eredeti alkotás jön létre.
Nem lebegnek a vörös szoknyák, nem csattog a kásztanyett, nem tombolnak szélsőséges in-
dulatok, nem verik a ritmust a vasalt flamenco-talpak.
Prosper Mérimée  egyszerű emberek  szerelmi történetét írta meg,  navarrai baszk katona
és álnavarrai cigánylány románcát. Lassan épülő, széles ívekben áradó cselekmény, a dialó-
gusok köznapi egyszerűsége , nyugodt tempójú, nagy jelenetek,  gesztussal, mozgással raj-
zolt pompás karakterek. A rendező és  Perczel Enikő dramatizálása világos, könnyen követ-
hető, példás munka.
Don José káplár fegyelmezett katonaarca  gyermeki lelket takar,  az ellenállhatatlan kariz-
májú  Carmen könnyen ejti bűvkörébe,  ahogy a többi férfi vágyait is  az őrjöngésig képes
fokozni. Hősünk párbajt vív felettesével, a tét maga a lány, életveszélyes pengék villognak
egy végtelen küzdelemben. Az ellenfelek a piruettező lányokat  pajzsként, fegyverként ve-
tik be, a szédületes csata  Krisztik Csaba cseles zuhanásaival, villámgyors guggolásival vége
nem látható fordulataival az est első mellbevágó élménye.  A parancsnok az első halálos ál-
dozat, emiatt azonban menekülni kell, José a cigánylány csempészbandájába áll. Hiába sze-
relmes, Carmen egy még magasabb rangú tiszt, a délceg  Andrássy Máté felesége lesz, ám
a zsiványok ezt nem tűrhetik, szivarfüsttel ölik meg a betolakodót.
Petrik Andreá-nak  nem kell játszani:  vörösen izzó felkiáltójel  a dráma gyújtópontjában,
bűvös lénye  maga a csábítás,  az érzékiség,  az emblematikus nőiesség élő szobra. Nincse-
nek érzelmei,  ösztönvezérelt, öntörvényű, semmilyen kötöttséget nem tűr.  Most éppen
beleszeret a kis káplárba, meghatja az irtózatos energiákkal érte csatázó kedves kölyök.
Horváth Csabá-nál  nincs zene,  legfeljebb monoton dobolás hangzik néha, vagy a katonai
bakancsok dübögése. Keményen összefogott, de a jelenetekben tágas dinamikájú,  széle-
sen visszatartott tempó.  A tömegmozgások nyugodt örvénylése  újabb ütközéseket ellen-
pontoz,  felbukkan egy meleg kártyás, a  bukásra álló José végül Carment teszi fel tétnek,
veszít, ezért megint gyarapodik eggyel az áldozatok sora, ő maga is megsebesül.  Lázas ön-
kívületben fetrengve,  képzeletében kísértenek  a halottak,  sorra jelennek meg fantáziá-
jának végzetes figurái.  A Halál kaszájával köröz,  vörösfejű ördögök hívogatják  a pokolba,
sötét angyal szárnyal vijjogva fölötte,  az elérhetetlen  Erotika szimbólumaként  vakító fe-
héren kígyózik  Varga Lili  szilfid félaktja.
A kavargó sokaságban váratlanul tűnik fel   Widder Kristóf   brutális intenzitású torreádo-
ra, fekete bikafejjel táncol vadul,  Lucas ő,  Carmen következő szerelme.  Don José érzi,
ő már itt felesleges, de hát férfi! tüzeli a macsó szellem, "Ha én szeretlek, neked is kell!,
akarlak, akarom!"-mintha csak a férfinem szánalmas sztereotípiáit hallanánk. Pedig a lelki-
atya inti, el lehet engedni, meg lehet változni, van irgalom, de ő már csak elvakultan tán-
torog előre a végzetes úton:  még egy kétségbeesett párbeszéd és villan a halálos döfés.
A színpad teljes szélességében gigászi építmény,  aranyló elemekből épített hengeres ha-
lálkanyar, kapaszkodnak rá az alakok, forog és emelkedni képes.  Antal Csaba  lenyűgöző
változatos világításával és az előtérben mozgó hatalmas ötkarú tankakadályokkal hipnotizá-
ló látványvilágot teremt. Horváth Csaba  nagyvonalú rendezése, a szélesspektrumú időke-
zelés operai távlatokat sejtet: nagyon reméljük, hogy magyar színházi élet  legeredetibb
alkotója előbb-utóbb erre is lehetőséget kap.
Óriási meglepetés, vad romantika helyett  a korszerű színház veretes indulatai. Az utóbbi
évek legeredetibb alkotása, középpontjában  Krisztik Csaba  fantasztikus alakítása, mely-
ben a színészi játéka már egyenlő értékű elképesztő fizikai virtuozitásával.

ELZA, VAGY A VILÁG VÉGE    Benkó Bence-Fábin Péter    Miskolci Nemzeti Sz.
 

Babits Mihály regénykéje legfeljebb ugródeszka a k2 író-rendező párosának, groteszk ab-
szurdjuk kozmikus sebességgel lövi ki Elza pilóta űrhajóját. Már az első jelenetben az éles-
re fent  amputáló szike villog  Miskolczi Mózes doktor  remegő kezében,  Harsányi Attila,
akit munkái, (Hess, Sex, Viszockij) az extremitások nagymesterévé emelnek,  Kokics Péter
Fidel Castróra hajazó-szakállazó Hejő Csaba közlegényével gyilkos humorú horror-dialógus-
sal indít.
A szapora orvoscsalád hazafiasan tett eleget  az állami ágyútöltelék-elvárásnak, hetedhét
fiút nemzett,  az evangélisták és betlehemi királyok nevét viselő legények mind a háború-
rúból térnek vissza,  mind különböző egyéniség, különbözőek testi-lelki sérüléseik is,  ám
mindegyikőjüket a hétarcú Farkas Sándor játssza elképesztő sokoldalúsággal. Az egyszem
lány  Prohászka Fanni a magas irodalom és mély filozófia szerelmese, tüchtig kis kékharis-
nya, akinek kezére a kampókezű Maffiózó,  Rózsa Krisztián áhítozik.  A permanens szülés-
ben élenjáró anya,  a reccsenve karcos  Szirbik Bernadett  azonban hiába kényszeríti, ő
csak a gyengéden ábrándos  Feczesin Kristóf-ba szerelmes.
Benkó Bence és Fábián Péter  tobzódó fantáziája tort ül  a féktelen komikum lakomáján,
szájtátva habzsoljuk  a sziporkázó őrület viharzó ínyencségeit.  A stílus váratlansága a vég-
sőig fokozza  a nagyszerű együttes játékkedvét,  a tetőfokon  Czakó Julianna  kismamájá-
nak grammatikai okfejtése ragyog:  támadhatatlan intenzitással vezeti le a  -juk, -lyuk rag
mindent felülíró, orbitális érvényességét.
A felvonásvég meglepetése, hogy kifogy a szusz, lehervad a konfliktus, érdektelenné válik
a rosszul megírt darab, ezt felismerve a közben hadrendbe állt Elza pilóta önkritikusan ki-
tessékeli a megszeppent nézőket...(?!?)
Aztán mégis folytatódik,  illetve óriási csavarral  egy egészen más szituáció  rajzolódik fel.
Nemzetközi hírszerzők ármádiája vonul fel: Káder Kata, a kommunista, Nyilas Mihály, a ná-
ci kém és mindenek felett  a gaz Nyugat spionja, akiben  Fandl Ferenc,  eddig gondosan
elmaszkírozott  Cenci házvezetőnőjét ismerhetjük fel. Nem részletezhetjük jobban a tör-
ténéseket, maradjon a rejtvényfejtés a jövendő nézők öröme,  a megdöbbentő fordulat
rafináltan kétarcú:  krimi-izgalmú fordulatok,  váratlan meglepetések  sokkolják  a nézőt,
míg a vájtfülű humanisták rejtett utalások, kóbor idézetek mesés dzsungelében tallózhat-
nak. Még  Szegedi Dezső  joviális papbácsija is kimutatja  technicizált foga fehérjét, a vi-
lágból végképp kiábrándult  Prohászka Fanni pedig messzezengő űrmonológban búcsúzik
a földi siralomvölgytől, a bunker-rakéta dübörögve lő ki a végtelenbe.
A  Miskolci Nemzeti Színház elsőként adott lehetőséget a k2 társulattal már eddig is ki-
emelkedő sikereket halmozó alkotópárnak,  Benkó Bence és Fábián Péter  írói-rendezői
remeklése  az abszurd groteszk  Harmadik Kozmikus Sebességével  szárnyal  a natúrrealiz-
musba töppedt színházi köznapok fölött.  A merész választás meghozta gyümölcsét, a fan-
tasztikus társulat robbanékony sikere még tágabb horizontok felé nyit királyi utat.

A MI OSZTÁLYUNK                  Béres Attila                 Miskolci Nemzeti Színház
 

Pilsudski féldemokráciájában keresztyének és zsidók békésen kucorognak együtt az iskola-
padban, csak a fű alatt lappang egy bizonyos diszkrét antiszemitizmus. A 39-es szovjet meg-
szálláskor  a hazug antikapitalista egyenlőségelvektől megszédült zsidó fiatalok beálltak elv-
társnak, Menáchem,  Varga Zoltán  mozivezető,  Bodoky Márk  Jakob Kac-a  lánglelkű agi-
tátor lesz. Érthető, hogy a német bevonulás után a radikális nacionalisták üldözik a "bolse-
vik" mozist, de hogy a tanítót agyonverik a piactéren,  1600 nőt, öreget, gyermeket eleve-
nem elégetnek a pajtában, az aligha írható a nácik rovására.
Simon Zoltán  robbanékony agresszivitással jeleníti meg a Dorát /Tenki Dalma/ hármasban
megerőszakoló pribéket, nehezebb dolga van   Gáspár Tibor-nak, jóságosan szimpatikus lé-
nye ellentmond  Heniek álszent ocsmányságának.  Görög László  mindig jó oldalra álló, ge-
rinctelen náci-ellenálló- kommunista párttag Zygmunt-ja töményen sokoldalú színészi mun-
ka, ahogy  Pilinyi Márta  felhúzott vállú, ízléstelen konfekció-zakójában ágál, az pontosan
olyan, mint valamely kedves nyilas komcsinovnyikunk...
Slobodzianek  iszonyúan erős, mellbevágó textusát  Béres Attila  rendezése adekvát bele-
érzéssel közvetíti, a szituációk kidolgozottsága,  a végzetes mondatok rettenete védhetet-
lenül érvényesül. A kisvárosi panoptikum dermesztő látványosság, az első rész végének fol-
tó légköre az elviselhetetlenségig fokozódik. A hentes elvágja az áldozatok torkát, a másik
kalapáccsal sújt halálra, tombol a szadista önkény, - és ezek  az embernek nem nevezhető
kreatúrák soha nem bűnhődnek! Még bíróság elé sem kerülnek,  mint a két szocialista elv-
társsá vedlett hóhér, akiket ugyan megment osztálytársuk vallomása, de a vaksors legalább
halálos ielégtételt vesz rajtuk,  éppen a jedwabnei holokauszt június 24-i évfordulóján. Is-
merős kép:  ki vonta felelősségre a félmillió magyar állampolgárt elhurcoló /z/embereket?
Már a padban nyújtózkodó iskolások között feltűnt  Nádasy Erika  félénk kislánya, Zocha
összetett személyiségét ezer színnel formálja meg, szerelmes, csalódott, még idejében le-
lép Amerikába,  úgy tér vissza,  mint felületes,  mindent néhány dollárra elintéző puccos
dáma.  Szatmári György  nemesen hiteles Wladek, ambivalensen imbolyog a jó és a rossz
között,  józan paraszti ész,  természetes emberséggel. A kikereszteléssel megmentett zsi-
dó lány a csodálatos aurájú  Máhr Ági, lenyűgözően szívszorító alakítás.
A ritkán látott,  emelkedett  deklamációjú  Keresztes Sándor  rabbiként  reménykeltően
sorolja utódait,  gyermekeitől az unokák,  dédunokák hosszú soráig.  Lassan eltávozik min-
denki, a padokban  Tadeusz Kantor Halott osztály-a ül. - Ki írja meg egyszer a miénket?
Harmadik találkozásunk ez a korszakos lengyel drámával, egyik előadás jobb a másiknál, le-
hetetlen és felesleges az összehasonlítás, a végtelenül fontos téma mindhárom nagyszerű
színpadi megfogalmazása példaértékű.  Béres Attila és a Miskolci Nemzeti Színház társu-
latának produkciója is mindenképpen az évad kiemelkedő alkotása.

MÁGNÁS MISKA          Rusznyák Gábor         Kecskeméti Katona József Színház
 

Amióta a kaposvári sínekről cintányérosan kigördült a Mágnás Miska vagon,  Mohácsi János
innovatív változata  örökéletű csemegeként édesíti a hazai repertoárt.  A szituációk drama-
turgiája,  a dalszövegek  Geszti Péter-e,  Rusznyák Gábor  rendezése  eleve biztosítja a ki-
robbanó sikert.
A grófi családfő  Kőszegi Ákos  komikusan  KorlátHolt,  Tihanyi Ildi  bíbor bársonycsodájá-
ban   Csapó Virág  fenséges anya,  Réti Erika  nagymamája együttérző ravaszsággal látja át
a történteket. A szélütött Pixi-Mixi,  Nagy Viktor és Zayzon Zsolt  párosában hozományra
vadászik,  de azért a mosogatólánynak is "Hopsza Sári"-módra csapja a szelet.  Sirkó László
mesteri alakításban mutatja meg a osztrák komornyik ízlésbeli szellemi fölényét, az első fel-
vonást kimunkált expozíció juttatja a konfliktusok feneketlen gödrébe.  Dobó Enikő eman-
cipált grófkisasszonya  különösen a színészi megformálásban tűnik ki, a fickós kiállású  Orth 
Péter  
aktívan szimpatikus figura és még jól is énekel. Az első finálé  Hajdú Melinda  lenyű-
gözően expresszív játékában, a "Fáj, fáj a szívem" átütően árnyalt dallamával csúcsra hág.
Rusznyák Gábor  kedvence a forgószínpad,  nagyszerűen használja ki  Debreczeni Borbála
pompás kastély-díszletének mind a négy oldalát,  a kórus és a táncosok bevonása is minta-
szerű, a humor-petárdák pergőtüze leterít, a fényekkel kiemelt dalbetétek illúziótkeltően
szólnak.  A "vasi gyerek vagyok" legényes kezdése után  Szemenyei János Tasziló grófként
mutat egyre többet, éneke, játéka egyaránt nagyszerű,  Hajdú Melinda tüzes Marcsájával
vívott szó- és box-párbaj,  az elképesztő vitalitással ropott  "Csiribiri, csiribiri kék dolmány" 
Barta Dóri 
 veszett koreográfiájával, a szinte katartikus extázisig fokozza a hangulatot.
Nagyoperett, nagyforma, ragyogó kiállításban, az együttes példás összmunkájával nemcsak
közönségkedvenc,  a vájtszeműeket is maradéktalanul meghódítja. A korszerűsített hagyo-
mány kaposvári példája  nagy szerencsénkre egyre több színházi műhelyben él és fejlődik
tovább.

A MI OSZTÁLYUNK        Lukáts Andor       Szombathelyi Weöres Sándor Színház
 

Félelmetes volt anno a Katona József Színház előadása, évekig kísértett,  Khell Csörsz  dísz-
letében  most az iskolapadok helyett horizontális ülőalkalmatosságok töltik be a komor tég-
lafalakkal határolt, jóval szélesebb teret.  A darab is hosszú lélegzetvételekből épül,  egyre
fojtogatóbb atmoszférája védhetetlenül taglóz le.
A békeidők zsidó és katolikus osztálytársainak békés barátságát, a naptárlapok letépésének
ütemében, fokozatosan szaggatja szét  a feltámadó antiszemita gyűlölet.  A nácik elégedet-
ten figyelik a lengyel lakosság öntevékenységét, nálunk az állami akarat, ott harácsoló népi
gyűlölet irtotta a kisebbségi állampolgárokat.
Jámbor Nándor  tanítóját a piactéren verik agyon,  végig kell néznünk  Dora,  Hartai Petra
megerőszakolását,  ő 1600-ad magával válik  égő áldozattá a felgyújtott pajtában.  A szörny-
tettek vezéralakja  Zykmunt és a Pap sikeresen menti át magát  a népi demokráciába, kom-
munistává, illetve behódoló álszentté válik.
Tadeusz Słobodzianek  textusa brutálisan erős, nagyrészt monológokból áll,  ám a szituáci-
kegyetlenül kiélezettek.  Kálmánchelyi Zoltán, a sunyi erőszaktevő büszkén meséli gaztet-
tét, ő az egyetlen, akivel legalább végez az igazságtevő haslövés. Wladek,  Szabó Tibor úgy
menti zsidó menyasszonyát,  hogy a gyilkosok segítségével megkeresztelteti,  Kiss Mari  te-
hetetlenül vergődik a halálos csapdában.
Lukáts Andor  rendezésének legnagyobb érdeme,  hogy az együttes hihetetlen kiegyensú-
lyozottsággal jeleníti meg az ellentmondásos figurákat. Mert senki sem fekete-fehér,  Dora
megvallja, hogy szexuális áldozatként soha nem érzett mámorban volt része, a tömeggyilko-
sok segítenek  kedves osztálytársukon,  a felszabadulás után a bujkáló  Menahem,  Bajomi
Lázár György
  szadista bosszút áll,  de nem egyértelmű  az Amerikába elmenekülő  Zocha,
Nagy Cili  személyisége sem.
 Előbb-utóbb mindenkit lesújt a végzet, csak a főbűnösök ússzák meg,  ahogy ezt napjaink-
ban is annyiszor láthatjuk.  Orosz Róbert,  aki élete legjobbját nyújtja  Heniek atya féreg-
szerű hitványságában, majdhogynem püspöki trónusra emelkedik. A z egyetlen igazi túlélő
a jókor Amerikába emigrált Abram:  Szerémi Zoltán  családfává terebélyesedő, csodálatos
monológban mondja gyermekei, unokái, dédunokái, - az életet, a jövőt jelentő névsorát.
Az átgondolt koncepció, az eminens színészvezetés  fantasztikus erejű produkciót generál,
az egyes alakítások kölcsönhatása hatványozza  a lehengerlő intenzitást.  Elégtételre hiába
várunk, bekerít a történelmi végzet, - egyszer talán minket is szembenézésre késztet, egy-
szer talán nálunk is megírja valaki  a mi úri osztályunk, középosztályunk és alsóbb néposztá-
lyaink feloldozhatatlan népirtó bűneit. De addig legalább ez a rettegett darab járja végig a
hazai színpadokat, véres téglafalakra írva a Memento Mori betűit.

 

    

                                          2 0 1 6

VÍZKERESZT              Mohácsi János             Kecskeméti Katona József Színház
 

Kísért a zsámbéki   Vízkereszt  felejthetetlen emléke, ám Mohácsiék mindegyik ön-repliká-
ja más-más közelítés, eredeti újraalkotás, mely tökéletesen idomul a helyszín és az idő vál-
tozásához.  A csalitból nem búvik elő  a szürreális "Lény",  az együttes éltető televényéből
sarjad a jobbnál jobb figurák eszméletlen kavalkádja.
Orsino gróf,  Szemenyei János ama Pszichoanatómiai Ló: parádés elővezetésében a depri-
máltság, a deviancia, a depresszió, detox (és a demotox)  minden válfaját bemutatja,  hisz-
térikusan szélsőséges, gyermekesen agresszív,  mintha a  Macska a forró bádogtetőn Brick
Pollitt-ja kapott volna uralkodói jogart.  Udvartartása sem mindennapi:  a színiegyetemista
Demeter Hedvig  kacér bájjal legyeskedik  a friss hús Cesario körül,  Róbert Gábor, a dél-
ceg  Farkas Ádám  társaságában a hajlongó udvaronc- és a drabális poroszló-párost  hozza
eleven reagálásokkal. Mert  Mohácsi János-nál a legkisebb szerep is  tucatnyi poénhoz jut
a szófacsarások, félreértések,  a latin tudálékosság és derekasan mindennapi vicceink tűzi-
játékéban. Bizony a környékbeli Téesz-nénik-bácsik  magától értetődően derültek a régeb-
ben még vájtfülűbbeket feltételező humoron.
Az élet napsütötte oldalának napsütötte térfelén  Nemes Böffen Tóbiás,  kedvenc Tóbink
kompániája mulatozik.  Itt is feltűnik  Jankovics Péter  Bolondjának  up tempo rappelése,
Csapó Virág  keményszavú, (Gerilla-Gorilla) Mária szolgálója. A Fonnyadi előnévvel ékes Ke-
szeg András,  Zayzon Zsolt akrobatikáján csak kozmikus sebességű észjárása tesz túl, a dí-
szes társaság élén  Kocsis Pál elementáris erejű Böffen Tóbiása magasodik. Díszlet egy szál
se, de Tóbi vállán dédelgeti a méretes üveghengert,  melyből zöld sört csapol a szomjúho-
zóknak. Mámorító füstök gomolyognak áttetsző szivornyákban, nargilé-csutorák járnak száj-
ról szájra. Szívnak itt sok mindent, de a legnagyobbat  Kőszegi Ákos  Malvoliója szívja meg.
Nem gonosz ő, csak nagyon buta,  csak a szabálykönyvben otthonos,  a legátlátszóbb átve-
rés is megtéveszti.  Nagy kivárásai vannak, delikát színészi eszközeinek birtokában a nemes
komikum feszült atmoszféráját teremti meg.
Jól illeszkedik ez az elegánsan lassúdad tempóhoz, nincsenek kitörések, nincsenek csomó-
pontok,  mediterrán derűvel hömpölyög  a csodálatos játék szelíd folyama. Ám az érdeklő-
dés egy pillanatra sem csökken,  egymást erősítik a sistergő élcek, pompás riposztok, ked-
ves trágárságok, szókimondó mindennapjaink és a shakespeare-i poézis gyöngyszemei.
Sudár tünemény  Märcz Fruzsina  Oliviája,  nem a szokott búbánat,  okosan aktív, modern
szépség .Szívében  Nagy Márk  szuggesztíven szilaj Sebastianja lekörözi  Trokán Nóra halo-
vány Cesarioját, csak  Hegedűs Zoltán tengerészkapitánya marad hoppon, hiába ajánja fel
neki a coming out-oló köztéri felügyelő, Farkas Ádám  igazán férfias bájait.
Hegedű, harmonika és a fricskázva reccsenő pozán most  Kovács Márton  zenekara, na de
itt van a teljes társulat: dobokon, csörgőn, dizsiderón és a létező összes tárgyon ütve-ráz-
va kíséri kocsmázó danáinak tomboló fergetegét.  "Elmegyek az életedből..." sír a nóta, de
a kórusok robbanékony energiája csakis a féktelen boldogság örvényeibe röpít.
Micsoda textus, micsoda társulat, micsoda rendezés!!!  Mohácsiék kecskeméti Vízkereszt-
je a népszínház és a művész-színház,  a nagy hagyományok és a korszerűség szintézise,  bi-
zsergető élmény, páratlan Örömünnep!

SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT VONATOK   Bérczes László  Csiky Gergely Színház
 

Hrabal és Menzel remeklései nyomán, Bérczes László és Kiss Mónika  kongeniális színpadi
adaptációt készített, mely az anekdotázó cselekményen túl kedvenc írónk poézisének tün-
déri atmoszféráját is megidézi.  Cziegler Balázs ácsolatai padokkal jelenítik meg ama hírhe-
dett kanapéval az állomásfőnök főnök irodáját, a másik oldalon otthonát, de jól funkcionál
váróteremként, vasúti kocsiként is.
Német Mónika  grófnőként a létra-paripát,  partizánlányként  Milos gyakornokot lovagolja
csábosan,  Szvath Tamás  mindkét oldalon jeleskedik,  hol szabotázsra készülő Mozdonyve-
zető,  hol komor SS-tiszt.  Kelemen József  Nagyapaként száll szembe a szovjet tankokkal,
Hubicka forgalmista bürokratikus erotikáját nagyívű stemplizésekkel hitelesíti.
Bérczes László  rendezése élteti  a kisemberi groteszk hrabali varázslatát,  sparhert-mele-
gek a mondatok,  kedvesen fénylik a gyengéd humor.  Pontosan rajzoltak  a legendás figu-
rák,  a színészek észrevétlen könnyedséggel  váltják szerepeiket.  Szvetnyik Kata  Másája
tüzes kamaszhévvel festi a kerítést, Zdenickaként pőre tompora a beteljesülő vasutasvágy
titokzatos tárgya. Az amatőr cse/h/llós Állomásfőnök vashordóba sírja átkait, Hunyadkürti
György  
káprázatos alakítása komikumának  széles gesztus-arzenálját  vonultatja fel.  Mint
németbérenc Knize,  Kalmár Tamás  bődületes monológban vázolja  a visszavonuló náci se-
reg térképen illusztrált győzelmi esélyeit.
Rozs Tamás  vonója a dús akkordoktól a fátyolos üveghangokig,  náci marschtól a szerelmi
himnuszig, tökéletesen illeszkedő zenei anyaggal kíséri a történéseket. A nagyszerű társu-
lat sűrűn dalra kap, a songok és kórusok magától értetődően szervülnek,  nem musicalesí-
tenek,  éltető részei a cselekménynek.  Nagymértékben  hozzájárulnak ehhez  Háy János
eminens dalszövegei.
A gyújtópontban végig  Fehér László  Milos gyakornoka áll.  Még majdnem kamasz,  óriási
igyekezettel téblábol a vasúti világban, szexuális problémákkal viaskodik, melyeket csak az
ellenállói mozgalom felvilágosító aktivistája old fel. Az emelt fejű férfiasság próbája az állo-
másfőnökné érett asszonyisága lenne, de a fásliölelte lábak, a szívós ostrom ellenére sem
nyílnak meg. Widder Kristóf bravúros koreográfiáját  Csonka Ibolya és Fehér László  fék-
telen variánsokban,  egy tekercs géz segítségével,  fél színpadnyi szélességben,  akrobati-
kus virtuoziással villogja végig. Csúcsjelenet, a mozgással, akcióval hatványozott szöveg és
a szituáció egységének iskolapéldája!
Ahogy, a  Szerelem és A halottember  után ez a fantasztikus előadás is a félholt kaposvá-
ri színház legyűrhetetlen életképességét bizonyítja. Micsoda egyéniségek, micsoda társu-
lat, micsoda alkotóerők! Rendszerek múlnak, kormányok mennek,  de az az Őskaposi szel-
lem még mindig gyönyörűséges produkciókat éltet!

KIVILÁGOS KIVIRRADTIG           Rusznyák Gábor         Miskolci Nemzeti Színház
 

Khell Zsolt  vertfalas díszlete lassúdad forog,  a nagyszobában születésnapra gyülekeznek a
vendégek, az ebédlőben nyolc fogásra terítenek, titkos zugokban az energiabomba  Simon
Zoltán
,  az ünnepelt Doby gazda fia éli ki bosszúálló,  majd erotikus szenvedélyeit.  Nádasy
Erika,
  mint háziasszony, tornyos hajkoronával sürgölődik, aggódva várja a lánykérést. A ké-
rő a 600 holdas Pogány Imre, - Molnár Ferenccel szólva, "csak az a baj, hogy zsidó".
Az urak önfeledt "antimeszi", vagy hogy is: antiszemitázásba kezdenek, Fandl Ferenc harsá-
nyan viszi a prímet, "nekem is van zs. barátom,  nagyon ügyesek, nagyon összetartanak, de
túl sok ez egy kicsit", csak  Szatmári György orvosa értékeli az ipart, kereskedelmet építő
alkotómunkát, míg a paraszt- ispán, Varga Zoltán komótos monológban dicséri a zsidó bér-
lők sokkal korszerűbb mezőgazdaságát.  (Szomorú, hogy az úri közönség  a viccelődéseken
félénken nevetgél, a pozítiv vélemény viszont nem jön át).
Rusznyák Gábor  eminens dramaturgiával teremti meg a textust, kis jelenetek mozaikjából
szervezi az imponáló egységbe kovácsolódó játékot. A dialógusok párhuzamosak, átszólnak
egymásba időnként, a terek is átláthatóak néha, a kvaterkázás közben a háttérben a fiata-
lok vidám társasozása folyik. Bravúros a sokszínűség, a szereplők pontosan kidolgozott moz-
gatása, a szinte filmszerű illesztett fragmentumok.
Az enteriőrvilágítás kifényesedik, a zümmögés éneklésbe csap át, Czakó Julianna tündöklő
hangja szárnyal a tömör kórus fölött, olyan természetes a váltás, észre se vesszük. A régen
látott Shöller Karcsi,  Lajos András  régi szerelmét keresi,  a jólnevelten elegáns  Bodoky
Márk 
lánykéréshez készülődik. A szédületes forgatag evéshez csillapodik, a tósztok és ado-
mák sorát a házvezető rokon Malvin,  Máhr Ági  ínycsiklandó étlap-regisztere tagolja: "Első
fogás: Ludaskása"... és a hozzávalók részletezése, - "Második...", és így tovább.
A második részben mindenki  Tihanyi Ildi  kissé maibb ruházataiba öltözik át,  a havas vállú
téli bundákat, fűzött derekakat lazább jelmezek váltják fel, még jobban kilépünk a móriczi
világból, általánosabb érvényűekké válnak a történések. Az agyonvert Mihók kocsis, Szakál
Tamás
 hegedűsébe inkarnálódik,  Kovács Márton  zenéje egyre  meghatározóbbá lép elő.
ott pittyeg, cincog  az akusztikus térben,  üveghangon sír,  reszelősen ritmizál,  kardinális
eleme a produkciónak.
A hátsó ajtóban, szállingózó hóesésben állongva  Szegedi Dezső  postamestere panaszolja
sivár életét,  Harsányi Attila, a frivol jegyző  poén-petárdákat robbant  "Holle anyó!", ég-
nek emelt fejű  emlegetésével.  Az egyik félreeső zugolyban  Farkas Sándor  patikárius ve-
szekszik a félrelépésre hajló  Tenki Dalmá-val, a másikban  Prohászka Fanni ecseteli négy
gyerekes nevelőnői gondjait a lassan józanodó legátusnak. Feczesin Kristóf, antialkoholis-
ta létére alaposan felöntött a garatra, hajlékony akrobatikával hozza, két székkel támoga-
tott, briliáns részegségét.
Gáspár Tibor  fenséges szuggesztivitással kókadozik a sarokban, az egyre alpáribb társaság
elüldözi a "másvallásút", a kikosarazását gentlemani eleganciával tűrő  Bodoky Márk-ot. Az
eladó lány, a kivételes sugárzású  Czakó Julianna  inkább a bizonytalan jövőt ígérő, belső
indíttatású szerelmet választja,  világosodik már az ég alja,  egy utolsó táncba, duhaj nótá-
ba torkollik a véget nem érő mulatság.
A félelmetesen erős,  elképesztő összjátékú társulat szólamai himnikus korálban fonódnak
össze, Rusznyák Gábor koncepciója, rendezése mennyei magasságokba emeli az együttes
alkotói munkáját.  Gyönyörűséges építmény,  Színházi Katedrális!

BAKKHÁNSNŐK                     Szőcs Artúr                    Miskolci Nemzeti Színház
 

Micsoda kezdés! Dionűszosz Zeusz isteni farvizének hullámaiból születik, végigkússza a törzs-
fejlődés állomásait, vonagló pondró, tekergő kígyó, majd négy lábra állva kutyaként nyüszít.
Pucér csiga,  meztelen ember,  felegyenesedve artikulátlan hangjaiból  emberi szó születik.
Bodoky Márk fantasztikus talajmunkáján túl, átütően deklamálja Trencsényi-Waldapfel ton-
nás textusát.
A tébai Bacchus-imádat tilalma ellenére a vak jós Teiresziász,  Varga Zoltán, a polgári illem-
re fittyet hányó Kadmosz, Szegedi Dezső társaságában, csábos bikiniben ledér táncot lejt.
A magasban  Seres Ildikó,  saját maga által komponált,  szinte Ligetis, Kurtágos recitativók-
kal kommentálja,  Máhr Ági  szolgája értetlen csodálkozással figyeli a történéseket.
Szőcs Artúr,  a trendi naturális ruhátlanság után,  pontosan körülírt stilizációban  jeleníti
meg a cselekményt, a diszkó-rudakkal tagolt térben bőkezűen adagolja a látványt, még az
abszurd groteszk is belefér. A Kovács Dániel  színpadképében feltűnő bakkhánsnők szédü-
letes rúd-akrobatikával kápráztatnak el,  melyet nem erotikus pózok,  inkább a gravitációt
felülíró, függő-forgó, lebegő kombinációk határoznak meg. A szilaj nők kutyapórázon veze-
tik a thébai férfiakat, a város ura,  Pentheusz  megdöbbenve hallgatja a hírhozó kórust.
Nádasy Erika  kétrét görnyedve, rettenettől eltorzult, síró hangon, a sminkmaszkos Czakó
Julianna  metsző tárgyilagossággal ecseteli a véres szörnyűségeket,  az előadás első csúcs-
pontját rövidesen követi a második.  Dionűszosz sátáni bájjal veszi rá a királyt,  nézze meg,
mi is történik a hegyen,  Harsányi Attila mesteri fokozatokban mutatja be az elhatalmaso-
dó kíváncsiság grádicsait, női ruhába bújva, majdhogynem nemét is veszti.
Lélekszaggató trance dübörgésre,  Bodoky Márk és Czakó Julianna  világbajnoki színvona-
lon uralják a légteret,  őrült forgások, kitartott pózok,  kézen körbe járás, kulcsolt lábbal
hosszú függeszkedés. A káprázatos kavalkád szervesen illeszkedik a cselekményhez, Aguaé,
Tenki Dalma  is brillíroz a rúdmunkában,  majd eszeveszetten siratja  saját kezűleg szétté-
pett fiát.  A véres vízben heverő tetem fölött  primitív láblengetésekkel táncol a társulat,
a Szőcs-i, Euripidész-i horrordráma lenyűgöző sokkja után csak kapkodjuk a levegőt.
Veretes ógörög szöveg, korszerű koncepció, letaglózó látvány-bűvölet mesteri szimbiózisa,
lehet a félholtnak hitt darabot, védhetetlen intenzitású színházi élményként újraalkotni.

A HALOTTEMBER       Bérczes László      Ördögkatlan - Kaposvári Cs.G. Színház
 

Röpül a szerelem körhintája,  Mészáros Sára  boldogan kering  a hajdani búcsúban.  Ám az
ifjú férj,  Mucsi Zoltán  nem tér vissza a háborúból, kislányával egyedül szenvedi az özvegyi
létet. Donganak körötte az ágaskodó hímek, még Kovács Krisztián ájtatosan hátradőlő, míg
Molnár Gusztáv robusztus alakjában rányomuló plébánosa is megkörnyékezi. Az asszony áll-
hatatos magányban őrzi az emléket,  Háy János veretes textusa érzékletesen tárja fel a lé-
lek legapróbb rezdülését is.
A színpadi forgót emberkéz hajtja, a hangteret Rozs Tamás csellója élteti,  Bérczes László
rendezése  első Háy-opuszának,  a Gézagyerek-nek  varázsos atmoszféráját idézi.  A Kórus-
trió narrátorként kommentál,  eljátssza a környezet figuráit,  Grisnik Petra  szívbemarkoló-
an énekel. A háromszólamúságot viszont kár erőltetni , különösen a tragikus befejezés hal-
lelulája zavaró.
Cziegler Balázs díszletének tengelyében a hinta áll, a játék gyújtópontjában elejétől a vé-
géig  Mészáros Sára  megrendítő alakítása. Esendően összezárt lábak, alig gesztusok, kevés
mimika,  csak a gyönyörűséges mondatok áradása,  a négydimenziós, személyes hitelesség.
Zsótér egri  Selyemcipő -jében éteri átszellemültséggel,  égi mosollyal filozofált,  most az
állhatatos konokság, a kitartó helytállás Paraszt Madonnáját jeleníti meg.
Váratlanul visszatér  a holtnak hitt férfi,  Mucsi Zoltán  oszlopszentként meredve áll, csak
annyit mond:  "nagyon hideg volt",  rezzenéstelen arcának giacometti-vonásai azonban né-
mán tanúskodnak  a rettenetes szenvedésekről.  Létezése zavaró tényezővé válik  a felvál-
lalt sors zord közegében,  más ember jött vissza,  nem az, aki elment,  a kényszerközösség
tűrhetetlenné torzul.
Érthetetlen a melodramatikus Horror End,  igazabb lenne egy sátántangósan a végtelenbe
szürkülő életút.  Az előadás így is, mindenképpen nagyszerű,  a társulat és az eddig alig is-
mert Színésznő felejthetetlen munkája.


SZERELEM               Guelmino Sándor              Kaposvári Csiky Gergely Színház
 

Robbantják, gyalázzák, lenyomják, darálják... - Kaposvár még mindig áll, Kaposvár még most
is fogalom.  A Hely Szelleme élteti a félig szétvert társulatot, az előadások míves igényessé-
ge még mindig etalon.
Barta Lajos darabja lassú léptű,  ráérős az expozíció,  lassúdad rajzolódnak fel a szituációk
finomhangolású a nyelv, nincsenek szélsőségek, a békeévek polgári nyugalma langyosítja az
atmoszférát. A félfeudális viszonyok gúzsba kötik a lányokat, csak a távolban dereng a saját
lábán is, legalább félig megálló nő ideálképe.
Mészáros Sára  következetes céltudatból alapozza meg figuráját,  a karcos kedvű majdnem
vénlány racionális alkalmazkodóképességgel éri el célját,  olyan asszony lesz, akiről férjem-
uramék álmodnak, színészi eszközei életben, színpadon egyaránt mesteriek.
Nyári Szilvia  Lujzája  a legvégletesebb pólusok között cikázik,  beleszédül a művész istení-
tésébe,  csalódásában vállalja  a nevetséges kompromisszumot,  majd robbanó érzelmesség-
gel hanyatlik a nosztalgikus lemondásba. Hatalmas emóciók, szikrázó energia, méretes alakí-
tás.
Aki nem játszik, aki puszta létezésével, teszi hitelessé  a legkisebb lány kamaszos szertelen-
ségét: a tündéri  Szvetnyik Kata. Heves,durcás, de tud gránitkemény lenni,  nem hisszük,
hogy sokáig kell szenvednie fátyolos özvegységét.
Guelmino Sándor  nemes anyaggal dolgozik.  Csík György enteriőrjében nincsenek festett
kulisszák,  minden fiók asztalosmunka,  minden roló működik,  az ablakok esőpászmákat, hó-
esést láttatnak.  Nem sietős a tempó,  a gondosan átmentett, ízes mondatok széles meder-
bej hömpölyögnek, mégis hatásosan csattan egy-egy kedves poén. Összetartóan kimunkált
az együttes, a bájos keringő-ritmus nem tompítja az izgalmakat.  Bensőséges stílusúak a ru-
hák,  Kárpáti Enikő  vonzó változatosságúvá teszi a szolid stílust.
Gyújtópontban a vágyakozások furcsa tárgya: Komoróczy adótiszt.  Kelemen József egyedi
szerepfelfogása a nevetséges úrfiból  valahol mélyen poétikus, különc eleganciájában lelki
mélységeket sejtető embert teremt.  Abszurd rítusok vezérlik,  kósza ideák, nem a földön
jár, de érzi a sebeket,  kitart elképzelései mellett,  feje fölött don quijotei glória fénylik.
Következetesen nagyívű, példás finomságú, parádés alakítás.
És nincs egyedül.  Nyári Oszkár, Takács Katalin és a védhetetlen szuggesztivitású  Kovács
Zsolt
 mellett egy felejthetetlen epizódban  Hunyadkürti György alázatos kisembere kép-
viseli  az alsóbb néposztályokat.  Refrénszerű bocsánatkéréseinek monotonitása dagasztja
Lujza váratlan érzelmi kitörésének hullámait, szűk amplitúdóban fantasztikus fokozás!
Minden olyan, mint régen:  Bérczes László gyönyörűséges műsorfüzete, interjúk a lányok-
kal és ábrándosan barnított, egyszer majd archív fotók...
Nehéz építkezési évek jönnek,  vajha így, ebben a régi kaposvári szellemben lehetne átvé-
szelni őket az új idők hajnaláig.

AMADEUS                             Méhes László                        Pécsi Nemzeti Színház
 

Az első benyomás igen kedvező,  Rózsa István nagyvonalú díszlete operai nagyságrendű, ha-
sonlóan  Horváth Kata  tömény jelmez-arzenáljához. A film mindmáig emlékezetes,  Forman
emberi drámát alakított a silány bulvár-giccsből.  Felemásra sikeredett Mohácsi változata a
Belvárosiban,  a szánalmas Salieri és a karikatúrába túlzott Mozart  megtorpedózta az átdol-
gozás szándékait, de még mindig többet jelentett, mint az eredeti mű színrevitele.
Gagyi gügyögés pompás pillanatokkal. Melodramatikus álságok, izgalmas karakterek.  Méhes
László  
rendezése arra épít,  ami eljátszható,  nagyszerű figura II.József  Rázga Miklós  elő-
vezetésében, pontosan rajzolt az udvari potentátok triója, kiváló  Breinich Beáta  Cavalieri
dívaként.
A két Venticello,  Józsa Richárd és Győrfi Anna  hangban, gesztusban  egyaránt sokat len-
dít a sűrű váltások ritmusán, graciőz oszlopai a produkciónak.  Rátóti Zoltán nem tudja fő-
szereppé tenni  középponti alakját,  nem szárnyal a hamis egekben, nem járja a féltékeny-
ség és a gyűlölet poklait. A rendezés találékonyan kombinálja az élő zene és a színpadi cse-
lekmény mozzanatait,  meggyőző az operarészletek hitelessége,  az énekesek és a kórus já-
téka.
Kulcsár Viktória  pajkos menyasszonya egyre erősebb jelenléttel jut el a csábítási jelenet
drámai fokozásáig,  az alázatos "Excellenciás Uram" szerény hangja csap át hisztérikus kitö-
résbe, egyenletes, tiszta színészi munka. Amadeus ziccerszerep, a baljós előképeket meg-
haladva   Mikola Gergő  a gyermeki létezésű zseni  személyiségét képes megformálni, nem
vijjog, nem él olcsó eszközökkel, fürgén mozog, mint ujjai a zongorán, heves riposztjaihoz
hasonlóan  magába forduló visszakozásai is hitelesek.  A darab rettenetes hibáin felülemel-
kedve, neki sikerül Mozart különösségét szimpatikusan emberivé tenni.
A harsányan torz életkép helyett, egyszer talán a formani változatot kellene színpadra ten-
ni. A maga nemében viszont  Méhes László és a Pécsi Nemzeti Színház előadása vitathatat-
lanul hatásos és sikeres.

III.RICHÁRD   ifj.Vidnyánszky Attila   Gyulai Várszínház  Shakespeare Fesztivál
 

Kissé félrehajtott fejjel sokáig szembenéz a közönséggel, majd lassan tagolja a hírhedt kez-
dőmondatokat. Dermesztő szuggesztió,  azonnal kiderül, hogy kikerült a kiabálós brand-gali-
lei hullámvölgyből,  ez a régi  Trill Zsolt,  a Gyilkosság a székesegyházban, a Tóték, a Deka-
meron, a Szarvassá változott fiú legendás hőse, akinek fojtott pianisszimója úgy hasít, mint
ama woyzecki borotva a véres alkonyi égen ."Gazember leszek helyett "gazembert játszom"
szól,  Vecsei Miklós Hasi  alaposan megdolgozta a textust, húzott, törölt,  ám új szituáci-
ókat, szövegeket is alkotot. Szikrázó nyelvi leleménnyel,  erőltetett aktualizálás nélkül, si-
kerrel tette újszerűen maivá  a shakespeare-i csodát.  Áttekinthetővé vált  a negyven sze-
replőből redukált együttes, a Rózsák Háborúja végkifejletének hektikus káosza.
Atomvillanás: tizenkét dalia robban be a színre, dobszólóra villantják fantasztikus koreográ-
fiájukat,  energiabombájuk lökéshullámain tempózik Richard  az áhított korona felé.  Nem
szmokingos gentleman ő,  mozgása kacskán araszol,  púpját kezében hordó, borostás torz-
alak.  A sudár kamaszok és a jámborságot mímelő karrierista  kemény kontrasztjának erőte-
rében tűnnek fel a királyi udvar nagyjai.
Szűcs Nelli  Margit-ja rövidített formában is  átütő erővel szórja  biblikus átkait,  Erzsébet-
ként  Eszenyi Enikő  hermelinpalástos gyönyörűség,  de adós marad  az alulról jött bestia
kisszerű hitványságával, elhalványul a világfi udvaroncok körében.  Nem csoda, hiszen olya-
nok alkotják, mint a délceg kiállású Kovács Tamás, a hetykén intellektuális  Krausz Gergő,
a lelkiatya, ám később fényes sisakot öltő  Berettyán Sándor,  nem is beszélve  a nyeglén
arisztokratikus,  könnyed köpönyegforgató  Buckigham-Catesby párosról,  az egy tömbből
faragott  Dóra Béla és a simulékony  Patkós Márton  elővezetésében.
A bámulatos ötletességen túl,  ifj.Vidnyánszky Attila rendezésének unikális értéke, hogy
a veretes szöveg mozzanatai  képileg, gesztusban, látványban, térbeli mozgásban hatványo-
zódnak.  Pengeéles  az értelmezés,  ütnek a csavaros poénok,  a merészen kijátszott jele-
netek nem fékezik a cselekmény iramát. Egyénített a legkisebb szereplő is, egy félmondat
is erős hangsúlyt kap.  Berettyán Nándor  londoni polgára értetlenül téblábol a gyakori ki-
rályváltások dzsungelében,  Bordás Roland  Brakenbury-je mintha a nagyranőtt KisAtti len-
ne, a szárnyas szavú  Vecsei Miklós Hasi  maga az arany középút józan tisztasága.
Richard fondor hódító szavainak  Trokán Nóra  nem tud ellentartani,  Trill Zsolt ezerarcú
mimikával hitelesíti abszurd sikerét, majdand égkék plasztikzubbonyban, elementáris break-
dance szólóval teszi divatossá púpos árnyékát.
A trónörökös  Böröndi Bence   Michelin-pufókan szakítja meg /wittenbergi?/ tanulmányait,
egyből térdre kényszeríti az udvarnépet,  kisöccsével,  Szabó Sebestyén László-val nem is
sejtik a várárokba hulló végzetet.  Csak a fürgén figyelő, tüzes szeme villanásával mindenre
figyelő gyereklány, a tüneményes színpadi jelenlétű   Barta Ágnes  ússza meg, hitvesi oda-
adással öltözteti páncélba végső csatába induló nagybátyját, vadonatúj férjét.
Az egymást erősítő jelenségek  mámorító vonulatában  váratlan csúcs a ionescoi bérgyilko-
sok felbukkanása.  A tébolyító humorú  Gyöngyösi Zoltán és a  méla magasban szekundáló
Lestyán Attila  zseniális duója a leendő áldozat füle hallatára fontolgatja  a gyilkosság esé-
lyeit,  George herceg megpróbálja leszerelni őket, - gyors halálát  leples átváltozás követi,
Hegedűs D.Géza Edwárd király, angol királyként folytatja színpadi életét. "György, Edwárd,
Richárd, elásva a csatabárd! "- összebékíti az ellenfeleket, némi, pontos átélést hitelesítő
pedagógiával instruálva  a vonakodókat.  Hirtelen kimúlása után, immár harmadik alakjában
takarítja el Tyrel gyiloknokként  a trónhoz vezető útból  a kis hercegeket.  Parádés meta-
morfózis-triász!
Az ördöngős utánpótlás-válogatott rappelő tombolása  a belviszályok, a gyűlölködő megosz-
tottság, az öngyilkos ellenségeskedés  hisztérikus elemzése,  szinte andalító Richard király-
kampánya  a nézők közé furakodó manipulátorokkal.  Trill Zsolt  zsolozsmázva ájtatoskodik,
álszent panasza az égre suttog:  "nem szeretnek...",  végül csak-csak  a trón magasába jut.
Póznamászó vasakkal/!!!/ hág  a totemoszlop tetejére,  miközben az árulók már  ezüst szig-
szalagból szaggatnak harci páncélzatot magukra. Vészjóslón leng a fényes korona hitchco-
cki ingája, gigászi küzdelemben teljesedik be a sokszoros gyilkos sorsa.
Félelmetesen sokrétű, fehérizzású alkotás,  egy sokszor látott mű újjászületése.  A Gyulai
Várszínház produkciója, a fenomenális együttessel,  ifj.Vidnyánszky Attila rendezésében
az  Év Előadása!!!

ROMEÓ ÉS JÚLIA   ifj.Vidnyánszky Attila   Kaposvári III-osok  Gyulai Várszínház  
 

Dühöng a viharthozó déli szél, mélyen a vár alatt, vonul egy kis csapat, ott lopja kincsét a
harmadéves színművész-növendék kaposváriak  Uray Péter-osztálya.  A Nemzeti parkjában,
festőműhelyében, szabadtéri színház-árkában már bemutatott művet bepróbálták itt a vár-
ban, ám a zord időjárás miatt  ifj. Vidnyánszky Attila  bravúros leleménnyel adaptálta a Mű-
velődési Ház színpadára. Bejátszva a nézőtéri oldallépcsőket,  nyíló-záródó függönnyel, né-
hány reflektorral  új minőségben, egyenértékűen érvényesült a pompás produkció, igazol-
va az ismertetőben meghirdetett "helyszínfüggetlenség" merész célkitűzését.
Mindenki Romeó és mindenki Júlia, sűrű szerepváltásokkal cserélődnek  a két szomszédvár
ifjai, szülők és gyermekek. A vörös kalapban tündöklő Capuletné, Kónya Renáta később az
apjával bátran szembeszálló leány, Horváth Julianna  szigorú asszonyságát viszont,  először
a báli jelenet  szerelemre nyíló Júliájaként láthatjuk.  Az első jelenet 11 éves gyereklánya
és az ifjú ara, kinek sziporka élete csillagszóróként tetszhalálba hamvad:  Varga Bori. Kivé-
telként csak a spárgában akrobatizáló délceg Paris,  Dunai Csenge  játssza egymaga  végig
szintén tragikus szerepét.
A Romeók sorát  a még Rózáért epedő  Helvaci Ersan Dávid  nyitja,  Ámor újabb nyila már
Nagy Márk-ot találja el a bálban, akitől aztán az angyalszárnyú  Lőrinc Barát monológját is
halljuk.  A prológban  a nézőket instruáló  Herczegh Péter  káprázatos beugrással hozta a
távollevő Dajka figuráját,  hatásosan igenelve a nemi esélyegyenlőség kérdését.  Őt látjuk
a poétikus erkélyjelenetben Dér Máriá-val párban, a véget érni nem tudó, többszörös bú-
csúzás a finoman beúszó, egyre hangosabb beatlesi Michelle dallamára szárnyal fel a katar-
zis mennyei magasába.
ifj. Vidnyánszky Attila  ezerszálú rendezése  máskor is él  az ismétlődő elemekből  épülő
fokozás lehetőségével, gyönyörűséges példája ennek  a nagy vívójelenet.  A bálban ördög-
álarcban még Romeót gyomrozó Tybalt, a hiszteroid energiájú  Benedek Dániel most Mer-
cutioként lép a pástra, ellenfele a  pazar Mab-monológ  pórázon vonszolt kutyafia, a Capu-
let-báty  Nagy Balázs.  Amit ők ketten művelnek, az a  Színpadi Vívás Aranykönyvébe kíván-
kozik!  Ki-be rohangálós, tizenkét menetes, körkörös csörtéjük döntetlenre áll,  amikor a
békéltető   Mészáros Martin  közbelépése gyilkossá teszi Tybaltot és ezzel önmagát is.
Ticz András dühöngő férjből válik megtörten gyászoló apává,  Szép Domán, mint Benvolio
kézen járva élcelődik,  a végzetes párbajba  kétségbeesetten próbál beavatkozni,  Lőrinc
barátként életeket mentene, a végkifejletben pedig fenséges orgánummal búcsúztatja az
örökéletű szerelmeseket.
Osztályvizsgának készült,  elementáris szuggesztiójú előadássá érett.  Ebben a színpadi for-
mában bárhol eljátszható,  megérdemli a produkció és megérdemli a Nagyközönség,  hogy
minél több helyen látható legyen.  ifj. Vidnyánszky Attila  rendezése és a lenyűgöző len-
dületű, szikrázóan tehetséges Uray-osztály produkciója a Gyulai Várszínház Shakespeare
Fesztiváljának,
egyben az egész évadnak kiemelkedő élménye.
...és akinek ennyi jó kevés:  az elbűvölő csapat utána tomboló sikerű koncertet-et is ad!!!

POSZT-ROMEÓ KONCERT    Kaposvári III-os színész-osztály    Gyulai Várszínház  
 

Romeó és Júlia tomboló tapsvihara után a fantasztikus osztály rockkoncerttel hatványoz-
ta sikerét. Mercutio,  Benedek Dániel basszusgitárt ragad,  Herczegh Péter trombitát daj-
kál, gitárok kerülnek a kezekbe és mindenki énekel!
Nagy Márk  szédületes rappeléssel nyit,  az ütős szöveget legjobb lenne utána  olvasásra is
kézbe kapni, később azt is megtudjuk,  hogyan rappelne  Weöres Sándor, ha ma is köztünk
lenne. Lady Gaga, Nick Cave számai nyernek egyéni ízeket, A Rémségek kicsiny boltja musi-
cal részlete is hatásos, elképesztő tökéletességgel szólal meg a Queen operai igényességű
Bohemian Rhapsody-ja.
Nagy Balázs  a doboknál jeleskedik, mikrofonhoz lépve nagyszerű énekléssel  viszi a prímet.
A változatos felállások, nagy tuttik mellett emlékezetes a billentyűs Ticz András-sal kettes-
ben előadott  Matilda Tom Waits-től.  Mészáros Martin  gitárja szólóban,  kíséretben egy-
aránt dinamikus eleme a pompásan kiegyensúlyozott hangzásnak.
Szép Domán szépszál baritonja arányos muzikalitással érvényesül, kisasszonyok: Dér Mária,
Dunai Csenge, Kónya Renáta és Varga Bori  finom érzékenységgel vokáloznak.
A szende Júlia,  egyben a kőszívű Capuletné a dobok mellett  robbanékony lendülettel tár-
ja fel  lényének vulkanikus energiájú mélységeit.  Horváth Julianna  ritmusorgiája uralja a
koncertet, mosolyos énekében megejtő hévvel mutatja ki a foga fehérjét.
Számról számra fokozódik a hangulat, nem vagyunk túlzottan tapsoncok, de bizony a végén
két tenyérrel vertük a taktust és az immár  négy órás program ellenére  elhallgattuk volna
hajnalig!

TARTUFFE     Szikszai Rémusz     Tatabányai Jászai Mari Színház     Városmajor
 

Parti Nagy Lajos  újraalkotott Moliere-je félsikerű előadások után végre kongeniális megva-
lósítást nyert.  Az író humora, nyelvi leleményessége,  a pazar kiszólások aktualitása életre
galvanizálta a hagyományba porosodott nagyszerű művet.
Jellegzetessége a darabnak, hogy a főszereplő csak jó fél óra múlva jelenik meg, bár az el-
ső perctől körötte forog minden. Az expozícióban  Bajcsay Mária  biblikus átkai kissé soká-
ig tartanak,  a szereplők megismerése vontatott, csupán  Danis Lídia  tűzről pattant, ener-
gikus szolgálója izzítja a kedélyeket.
Rettegve várjuk  az ismeretlen Tartuffe-öt,  Crespo Rodrigo  azonban első látásra érdekes
figurát hoz,  hétköznapian civil, szikáran egyszerű,  aki a szenteskedés mellett talán éppen
az átlaghoz való hasonlatosság révén hiteles a megbűvölt Orgon, a bárgyún hiszékeny, gyer-
mekien manipulálható  Megyeri Zoltán szemében. A feleség,  Major Melinda  kevés eszköz-
zel képes indulatait érzékeltetni, lánya,  Pilnay Sára  picikét túljátssza kétségbeesését. Az
első csábítási kísérlet leleplezésében  pompás fizikai állapotban,  színészi alkotóképességé-
nek imponáló csúcsain  Dévai Balázs  robbanékony hevességgel triumfál.
Szikszai Rémusz rendezése óvatos léptekkel adagolja a feszültséget, a kimunkált építkezés
egyre erősebben érvényesíti a szituációkat.  Tombol a humor, a szöveg és a helyzetek egy-
másra rétegeződve hatványozódnak,  lehetőség adódik  az összes karakter kibontásához. A
már akkor fekete bárány szabadelvű úr,  Kardos Róbert,  vagy a  Dies Irea-t kántáló titkár,
Mihály Csaba  következetesen formált  figurát hoz.  Különösen említésre méltóak  a zenei
átkötések, lírikus szépségű, meditatív atmoszférát varázsolnak látszólag anakronisztikus vol-
tuk ellenére.
Crespo Rodrigo és Megyeri Zoltán  hittestvéri kettőse  a ládában tárolt szent szobor szak-
értő összeszerelésével bizonyítja elhivatottságát, csavaros jelenet:  enkezűleg szögezik fel
a korpuszt a falra, Pieta-pózból magasztalva fel azt a keresztre.  Zseniális: blaszfémia és az
abszurd komikum mennyei kevercse!
A gunyorosan savonarolai Loyál Ignác végrehajtó,  Végh Péter  pecsételi meg az ostoba há-
zigazda sorsát,  Parti Nagy Lajos  harmadik végjáték-változata azonban minden eddigit felül-
ütő befejezést ígér.  Maróti Attila  koronaőri délcegséggel hirdeti a Kis Vezér üzenetét:
"Ki hisz egy istenben, ki hisz egy hazában,
Hisz az egész pályás feltámadásban és
Hisz a királyában, aki egy csónakban
Evez helyette is, zajló tengerén a
Bőség kosarának tizenhatosáig."
És a kisemmizett polgár,  a legyalázott család és a  hitvány képmutató  Nemzeti Egyetértés-
ben ölelkezik össze, hiszen:  " Önök mind szabadok.  Itt mindenki szabad.  Csak szóljon, aki
nem!"
Az előzőleg már csehovi fegyverként,  mesterien exponált akváriumban pedig,  a szereplők-
kel együtt ott tátogunk, immár néma halakként.

 
ÚRHATNÁM POLGÁR  Sardar Tagirovsky  Sepsisztgyörgyi T.A.Színház  Kisvárda
 

Az a lassú, méltóságteljes enumeráció! Sardar Tagirovsky-nak mindenre bőven van ideje, a
szereplők  egyenként baktatnak fel bemutatkozásul  a nézőtér fölé kinyúló rivaldára. A hát-
tér diszkrét homályában  a Napkirály színészei pantomimeznek,  előttünk a zenepedagógus
Pál Ferenczy Gyöngyi és Erdei Gábor tánctanára vitatja meg Jourdain úr oktatásának kér-
déseit. A vívómester  extrém rendezői lelemény:  élő szoborként egyvégtében a színpadon
áll, két felvonáson át csupán ritkán suhint tőrével egyet-egyet.  A címszereplő színre lépé-
se nem sok jót ígér, a nagyszerű  Pálffy Tibor  megint a Vízkeresztben látott fojtott, medi-
tatív játékot hozza. Eszméletlen karakter, óriási figura, de szangvinikus ösztönösségével am-
bivalens ez az enervált stílus. És hol van az Úrhatnám Polgár parlagi közönségessége?!?
Bajkó Blanka Aliz  három színész-zenésznek tervezett imponálóan elegáns fehér öltözetet,
olyanok, mintha Moliere színházának nézőteréről csöppentek volna ide. Seregnyi húros és
fúvós hangszeren szólaltatják meg  Bartók György  zenéjét,  mely élőben és bejátszva egy-
aránt kardinális alakítója az atmoszférának. Simó Lakatos Barna és Katona Dávid, a két fan-
tasztikus megjelenésű muzsikus lassított kardpárbajjal is bemutatkozik,  a csattogó pengék
zenéjét az egész előadásban szuperaktív  Fekete Lovas Zsolt  dobszólója hatványozza.
Időnként mai beütésű dallamokra fakad az együttes, az egyedi hangszerelés különös cseme-
gévé avatja a kiválóan énekelt slágereket is.  Hangeffektusban nincs hiány: éppen a vívóje-
lenetet sikítozza végig frenetikus hahota-áriájával  a porszívózó szobalány:  Kovács Kati. Az
időnként  kicsit fékezett habzású előadás  fordulópontja az ármányos  Dorante gróf megje-
lenése.  Ruscsák Péter  maszkos mimikája, graciőz gesztikulációja,  groteszkbe emelt hang-
hordozása  kiemelkedő teljesítmény.  Szemünk láttára úgy bűvöli el  Jourdain urat,  ahogy
decens alakításával minket is ámulatba ejt. Méltó párja a grófnő  Szalma Hajnalka, ariszto-
kratikus ellentéte  Gajzágó Zsuzsa  kicsinyesen nyárspolgári hangosságának.
A szavait nehezen találó  titkos kérő,  Kónya-Ütő Bence  eltúlzott belépője ellenére kosa-
rat kap, de ha már az ajtón át nem sikerült, az ablakon át török basaként nagyobb eséllyel
próbálkozik.  Arlequin-mezben  Kolcsár József  pompás török-halandzsával szédíti el a ház-
népet, mindent jó helyre tevő fináléba vezérelve a cselekményt.
Sardar Tagirovsky  a harmadik felvonásban  az ifjú színészek kezébe  adja a hangszereket,
Luci, Benedek Ágnes és komornája mesteri pianisszimóban, franciául énekli sanzonját, az
igazi muzikalitás mágikus légkörét teremtve meg. A cselló és a zongora kíséri végig a vacso-
ra-képet, melyben a szerencsétlen főszereplő  nevetséges színjátékát láthatjuk.  Kezénél,
lábánál fogva zsinórok rángatják esetlen marionett-bábként,  botladozása csökött szárnya-
lással a zsinórpadláson végződik. Ez is,  mint az összes mozgás és gesztus  a rendező kifogy-
hatatlan találékonyságát jelzi,  ötletei azonban sohasem öncélúak,  adekvátan szolgálják a
drámai folyamat kiteljesedését.
Az Úrhatnám Polgár értetlenül mered  a végtelen csöndben  surrogva forgó biciklikerékre,
semmit sem ért, végül megalázva huppan a vastaligába, melyet a megelevenedő vívómester,
Derzsi Dezső  tol ki igazságosztóan a szemétdombra.
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház,  Sardar Tagirovsky  elementáris erejű alkotásá-
val a  Magyar Színházak Kisvárdai Fesztivál-jának  fénypontját jelentő produkcióval,  min-
den szempontból megérdemelt sikert aratott.

A FALU ROSSZA         Mohácsi János        Szombathelyi Weöres Sándor Színház
 

Először Kaposváron láttunk  népszínműből alkotott színházi előadást:  Molnár Piroská-val a
Sári bíró-t.  Akkoriban meglepő volt , hogy lesajnált műfaj is szolgáltathat használható alap-
anyagot.  Jóval a félsikerű  Sárga csikó után  Mohácsiék  választása most telitalálatnak bizo-
nyul.
A falu népe  Feledi nagygazda fia és nevelt lánya eljegyzésére készül.  A veszettül csivitelő
asszonynépség sorában   Nagy Cili és Fekete Linda  viszi a prímet, az olykor patikus is tisz-
telendő,  Mertz Tibor  foghúzásban,  ékesszólásban egyaránt remekel.  Ötpercenként har-
sány nótázásba csap az emelkedett hangulat, messzire kihallatszik   Bányai Kelemen Barna
formátumos baritonja.  A cselekményt kusza szerelmi szálak szövik át,  csomópontjukban a
mindenkit maga alá gyűrő Falu Rossza áll. Ragyogóan előkészített jelenetben, fokosát csat-
togtatva, duhaj részegen  be is tántorog,  Kenderes Csaba  már az első pillanattól brutális
energiájú figurát testesít meg.
A Mohácsi-textus nem fukarkodik zaftos poénokkal,  egyidejűleg cikáznak  mutatós gesztu-
sok,  minden szereplő megkapja  a maga ziccerét.  Ellenállhatatlan sodrása van az "istentől
elrugaszkodott" nagyszerű zenekarnak,  melynek népies  hegedű-cimbalom-bőgő  felállását
harmonika és basszusklarinét/!!!/ gazdagítja.  Kovács Márton  nagyrészt  mulatós nótákból,
népdalokból komponált zenéje parázs atmoszférát teremt, a táncok, tömegmozgások Tóth
Richárd
  koreográfiáját dicsérik.
A színfalak mögül varázsos énekszó hallik, a Szombathelyen nagy színésznővé érett  Bánfalvi
Eszter  Finum Rózsija lép be merészen dekoltált lila kisestélyiben, suhintó gereblyéje alatt
ijedten hajladoznak a népek. Amennyire pompás  Edvi Henrietta depresszív Boriskája, any-
nyira feleslegesen túlhabzó Sodró Eliza a tehetetlenné fegyelmezett Matusek Attila meny-
asszonyaként. A férfiak kompániájából szederfa törzsön magasodik ki  Kálmánchelyi Zoltán
szóhoz alig jutó,  alkesz kántortanítója,  Alberti Zsófi  addig prézsmitá l a makkhetes kocs-
máros  Trokán Péter-rel,  míg végül az ijedtében  úgy isten igazában felmagasztosul. (Deus
ex kármentő).
Az  intrikus-trióban  Szerémi Zoltán és Endrődy Krisztián  önkéntes tűzoltók  engedelmes
szolgái a bődületes szuggesztiójú  Bajomi Nagy György  Gonosz Pistá-jának.  A fantasztikus
színész ellenállhatatlan hitelességét, vitális humorát még  a falusias dizájnú járókerettel be-
csoszogó feleség,  Vlahovics Edit  sem tudja megfékezni.
Az innovatív dramaturgia  majdnem tragikus tetőpontig ível,  az utolsó képben  lefektetik a
Mágnás Miska-i  síneket,  de cintányéros bevagonírozás helyett  a párokat szépen összebo-
ronáló befejezés következik. Az álompár, az elsöprő energiájú  Bányai Kelemen Barna és a
csábítóan csodálatos  Bánfalvi Eszter  végre összekerül,  ki ki megleli a hozzá illőt,  csak a
derék Göndör Sándor szolgalegénynek, a javuló félben igyekvő Falu Rosszának jut a resztli.
Ám ez mit sem változtat  Kenderes Csaba  karizmatikus erejű játékának  felsőfokú megítélé-
sén, dinamikus éneke, sűrű színpadi jelenléte delikát kincse az előadásnak.
Mohácsi János  újra bebizonyítá, lehet olyan színházat csinálni, amely egyénien eredeti, a
legfinnyásabb szakmai elvárást is kielégíti, ezzel együtt népszerűen közönségbarát.  Milyen
kár, hogy a csak a szombathelyiek láthatják...

XII.SHAKESPEARE FESZTIVÁL                                     GYULA   2016 JÚLIUS 7-17
 

Tizenkét produkcióval idén is nagyon erősnek ígérkezik a  Gyulai Várszínház  tizenkettedik
Shakespeare Fesztivál-ja.  Utcaszínház,  monodrámák,  külföldi vendégjátékok és a legizgal-
masabb hazaiak.
A Budaörsi Latinovits Színház Romeó-jában láthatjuk az utóbbi idők legjobb Júliáját, kora-
éretten öntudatos, keményen szembeszegülő, mai lány:  Zsigmond Emőke. Kulcsár Noémi
táncdrámává koreografálta a Macbeth-et, Aki Isoda Japánból monodrámát alkotott Ophélia
címmel.  A Szentivánéji álom,  a pizzériában játszódó  Romeó és Júlia  és a felejthetetlen
Vihar után, a litván  Oskaras Korsunovas a Szeget szeggel-lel jön, a Varsói Drámai Színház
társulatával. A Színművészeti Egyetem IV-esei  Dömötör András  rendezésében már címé-
ben is rendhagyó  SZFentivánéji álom-mal csábítanak.
Kevesen láthatták  ifj. Vidnyánszky Attila  rendezésében a Kaposvári Egyetem színinöven-
dékeinek  Romeó és Júliá-ját,  amely után ráadásként a szereplők még  Örömkoncert-et is
adnak. Az ifjú rendező a Gyulai Várszínház saját bemutatóját is rendezi, Vecsei Miklós át-
dolgozásában,  Kovács Adrián  zenéjével, Trill Zsolt, Eszenyi Enikő, Szűcs Nelli, Hegedűs
D.Géza 
és egy tucat fiatal reménység közreműködésével a  III.Richárd  lesz látható.

ROMEÓ ÉS JÚLIA             Szikszai Rémusz             Debreceni Csokonai Színház
 

A Spanyol Lépcső  Rómában van,  a Veronai Debrecenben,  irdatlan hosszúságban tere és
háttere a leghíresebb szerelmi történetnek. Égig érő fokain csap össze a két szomszédvár
harcias legénysége,  majd mozgásba lendül, elforog, tövében már  Szakács Hajnalká-t, Ca-
puleték szépséges Júliáját láthatjuk a kádban, hajnali fürdés közben. Alig múlt 14, dajkája
dédelgeti,  Oláh Zsuzsa figurája a régi nagy színészet hagyományát képviseli, ellenállhatat-
lan humor, forrón szárnyaló deklamáció, olyan jelenlét, olyan stílus, mely a legkisebb szó-
nak is átütő jelentőséget képes adni.
A Montague-csapatban  Mercutio  a tréfamester,  Kiss Gergely Máté  álomvilágot idézve,
tüllel borított alakok fölé magasodva tagolja a Máb-monológot.  Fátyol borul a táncolókra
is, a báli jelenet  árnyjátékban tárul elénk, swinges jazz szól, a kavargás csöndes szegleté-
ben fut össze a szerelmespár,  csókjaik nem akarnak véget érni,  minden eldől az első má-
sodpercben, késői a felismerés, hogy halálos ellenségek sarjai ők.
Vecsei H. Miklós  az eddig látott  több tucatnyi  Romeó  között is  kitűnik:  majdnem ka-
masz, könnyed és laza, de már a villanásnyira felbukkanó Rosalie,  Gyurkovics Zsófia iránt
érzett szerelme is végzetesen komoly. Fantasztikus jelenség, éretten árnyalt játék,  érce-
sen áradó  gyönyörű textus,  olyan átélés, amely mögött egyáltalán nem érezni a színészi
technikát. Az erkélyjelenetben méltó párja a szemünk láttára felnőtté érő Júlia, Szakács
Hajnalka 
 sugárzó alakításában.
Az alaposan betintázott fiatalurak fura alkalmatosságon gurulnak a színre, kell az az öt ke-
rék, mivel a zongorát is elhúzták magukkal.  Dargó Gergely  virtuóz jazz-improvizációi kísé-
rik a danolást,  amely végül   Kiss Gergely Máté  obszcén Onani-áriájában tetőzik:  Varró
Dániel  leleményes fordítása és maga az első felvonás is itt ér a csúcsra.
A budaörsi Romeó szikárra húzott, rappes tempójával ellentétben  Szikszai Rémusz a szo-
kottnál többet játszat el a szövegből, különösen a családi képekben ez néha túlzott lassí-
tásnak tűnik.  A nagy párbajjelenet viszont feszített izgalmú, parázs forgatag,  a vérnősző
Tybalt,  Mercs János viharos dinamikával forgatja a tőrt, szemvillanás alatt súlyos tragédia
sötétjébe komorul a dráma.  Száműzetés és esküvő fenyeget,  Mészáros Tibor  Lőrinc ba-
rátjának okossága kínál veszélyes kiutat. A délceg Paris,  Janka Barnabás  csak ravatalhoz
teheti az esküvői csokrot, méreg és tőr végez az ifjú párral.
Varga Járó Ilonka  szinte önálló életet élő  gigantikus lépcsője  kriptafeketébe fordul,  a
kelő Nap halovány fénye vigasztalan családokra sugárzik.  Szikszai Rémusz rendezése a ve-
ronai szerelmesek  örök történetét  szélesebb ívben,  új megvilágításban mutatja meg.  A
frissen végzett, drámaíróként is jeleskedő  Vecsei H. Miklós-t angyali férfiasságú alakítása
a valaha látott legnagyobb Rómeók közé emeli.

HAMLET               Rusznyák Gábor              Kecskeméti Katona József Színház
 

Micsoda indítás!  Porogi Ádám,  az elsodró lendületű Hamlet Petri Györggyel kezd:  "Takti-
tám egyszerű,  eljátszom a hülyét,  ez evidensen sokkal egyszerűbb,  mint okosat játszani".
Idézetek épülnek be szervesen, Tandori Dezsőtől Fodor Ákosig. A frázisok vándorolnak száj-
ról szájra, mások mondják az írottak helyett,  új fénytörésbe állítva a híres szavakat. A friss
Nádasdy Ádám  fordításba lazán illeszkednek a felejthetetlen Arany-sorok.
Rusznyák Gábor  alaposan megdolgozta a cselekményt is,  nagyobb súlyt kapott a Szellem,
a gigászivá nőtt Hamlet mellett  eltörpülnek a többiek.  Az elrettentően undorító Claudius,
Kőszegi Ákos, a néhány mondattal is jelentőssé váló Bognár Gyöngyvér és a kislányos spic-
cekkel balettozó Ofélia,  Decsi Edit így is megőrzi ellentartó erejét. Két sírásóé az első je-
lenet,  Zayzon Zsolt  töprengő fickója,  a most is elképesztő  Kertész Kata  talicskát  toló
temetői mamája szikár tónusban vetíti előre a tömeghalált.
Nincs várfok, nincsenek fegyvertársak,  Kocsis Pál Szelleme a hátfalon át sejlik fel, a forgó-
színpad zsöllyebársonyában ülve vigyázó szemmel végig követi a történéseket.  Pillanatokra
rőtparókás Színészkirályként is felbukkan,  grandiózus egyénisége tömör ellensúlya  Porogi
Ádám  
lenyűgöző Hamletjének, aki igen fiatal, nagyon energikus:  nyoma sincs a tétovázás-
nak,  okszerű megfontolás halogatja  az első percben elhatározott bosszút.  Egyetlen tirá-
dával küldi kolostorba a számára jelentéktelen szerelmes Oféliát,  fölényes taktikával játsz-
sza ki  a nevetségesen próbálkozó udvaronc-párost.  Farkas Ádám  és  Nagy Viktor Rosen-
krantza,  Guildensternje a Tom Stoppard-darab jelentős mondataival is filozofál  a halálról,
őrültségről: "Aki értelmesebben beszél magában, az nem őrültebb, mint aki értelmetlenül
beszél másokkal".
Khell Zsolt  díszlete, szinte folyamatos forgásban,  kiválóan teljesíti funkcióját, dübörgése
a Sors kérlelhetetlen kerekét idézi, a parádés vívójelenetben a küzdők szilaj dobbanásaival
tetézve.  Orth Péter  Laertesként a színpadi látszat-vívás torokszoritóan veszélyes formáját
mutatja be a támadás hevületében izzó királyfi ellenében.  Hiába tudjuk, milyen lesz a vég,
a shakespeare-i zseni és a rendezői kreativitás  nem véletlenszerű találkozása az indulatok
drámai boncasztalán letaglózó fináléba torkollik. Kocsis Pál a lassúdad forgón keringve idé-
zi a  Példabeszédek Könyvének és Ésaiásnak próféciáit:  "Nem ér el minket az igazság.  Vá-
runk a világosságra, s ímé, homályban járunk.  Mint a vakok,tapogatjuk a falakat, mint akik-
nek nincs szemük, megbotlunk délben, mint alkonyatkor. Olyanok vagyunk mint a halottak
az egészségesek közt. Morgunk mint a medvék és nyögve nyögünk, mint a galambok, várjuk
az ítéletet és az nem jő".
Porogi Ádám  az az ifjú Hamlet,  "udvarfi szeme, kardja, nyelve",  aki valóssá teszi robbané-
kony szellemének minden tehetségét, aki valóban nagy király lehetett volna.  Muzikális dik-
ció, a teljes teret besugárzó orgánum és a villámló gesztusok állítják elénk az igazi hőst.
Nagyformátumú munkája végre feledteti a középkorú húzóneveket, a kimódolt koncepciók
szánalmas lovagjait.  Hamletje egy lelkes egyetemista ifjú, tele ambíciókkal,  vágyakkal,  az
eljövendő királyi föladat ígéretével.  Rusznyák Gábor  koncepciója és rendezése  csúcsra
futtatja a Kecskeméti Katona egyre erősebb repertoárját,  az egész hazai Évad meghatáro-
zó értéke.

IMIGYEN SZÓLA LOUIS DE FUNES   Valere Novarina és Adelaide Pralon    MITEM
 

Valere Novarina  debreceni  Képzeletbeli Operett-jében  Mészáros Tibor  végenincs dal-
füzérben, babérkoszorús szóakrobataként szlalomozott a slágervilág tengerében, majd 214,
azaz  Kétszáztizennégy! keresztnév regiszterének lenyűgöző eljátszásával még a vájtszemű
párizsi Novarina-rajongókat is ámulatba ejtette. Most a színházi fenegyerek rendezőnek a
Színház és a Színész mibenlétéről vallott gondolatait közli, a legendás Louis de Funes komi-
kus játékának elemzése kapcsán.
Harsány kiáltványban utasítja el a "jelzőözönöket, fallosztoposzokat, kiszóláshegyeket", de
elege van a "szótagelharapók, nemzeti kolibrik/!!!/, monotonitásgépek" színészi és a "tézis-
pozőrök, főátírók, médiaturgok, médiaGógok" rendezői rémuralmából is.  Hihetetlen a len-
dület, a fantasztikus színészből áradó energia, a varázsos szóáradat mágikus erővel nyűgöz
le. Hangtölcséren át szól, majd mikor a fejére húzza, "csupán néma jelmezének állati nyel-
vét kell felöltenie",  hogy így is "felmutassa a szót!",  mely minden díszlet és jelmez nélkül,
elképesztő szuggesztivitással hat a csupasz színpadon.
Valere Novarina és Adelaide Pralon  rendezése szikár értelmezéssel, avatott tagolással se-
gíti a monológ feszültségének  az utolsó szótagig való fenntartását,  Horváth Sándor  "szín-
padmunkás" nemcsak a kellékezésben aktív, elementáris humorú fűrészes átvonulása a hát-
térben, avagy csodálkozva kérdő, néma pillantása az egyik szófacsaró jelenetben.
Amúgy komikumban aztán nincs hiány,  Mészáros Tibor  szócunamiját hajszálpontos ritmus-
ban adagolt poénokkal fűszerezi. Minden gesztusát saját titkos énjéből építi, ő az a novari-
nai színész, az "egyetlen, aki arra kárhoztatott, hogy teljes egészével menjen előre, egyet-
len, akinek valamennyi mozdulata a szellemből ered".
Segítőtársával maga építi be a színpadi ajtó papírablakát,  hogy a végkifejletben áttörje és
a  Louis de Funes bábu társaságában mondja ki:  "Állítsátok le a Realista Bolerót!"   Majd ő
lesz a figura feje, így hatványozva a gyönyörűséges gondolatok erejét . " Az emberek több-
sége anélkül hal meg, hogy tudná, ő csinálta mindazt,  amit látott... A létező és a gondolat
egy".
"A színész belső kalandor, az egyensúlyvesztés szerelmese" - mondja Novarina,  ám ez a me-
rész vállalkozás éppen a tökéletes arányosság, a végletekig precíz kidolgozás, a belső erők-
kel átlelkesített színészi alkotómunka iskolapéldája.  Mészáros Tibor  fenomenális monológ-
ja kiemelkedő eseménye a MITEM-nek, meg kell találnia útját további vendégjátékokhoz is.


 
SZÁLL A KAKUKK       Horváth Csaba       Székesfehérvári Vörösmarty Színház
 

Legtöbbször kamaradarabként játsszák,  Horváth Csaba  rendezése nagyszínpadi összművé-
szeti formát ad a Forman-film óta emblematikus műnek.  Antal Csaba  a hatalmas teret be-
hálózó rácsrendszerrel  Sing-Sing-i léptékű börtön-szituációt teremt,  egyetemes nagyság-
rendűvé transzformálva a történéseket. Elképesztő szuggesztivitású díszletében az ápoltak
rácsos konténer-szobákban sínylődnek,  melyeket az ápolók gurítanak fel-s alá, folyamato-
san változó, dinamikus játékteret képezve.
Martini,  Kozáry Ferenc  a hallucinációiban élő Giorgit vizionalizálja,  Kricsár Kamill  niko-
tinfüggőségben vegetál,  Pallag Márton Scanlonként az egész világot készül felrobbantani.
A bénultságba fegyelmezett társaságba vagány könnyedséggel sétál be McMurphy, aki pil-
lanatok alatt felrázza a tespedt közeget. Ratched nővér,  píszis modorral álcázott agresz-
szivitásával  azonnal felismeri benne  a veszélyesen bomlasztó ellenfelet,  Sághy Tamás és
Varga Gabriella  párosa az összes eddig látott színpadi változat kiemelkedően legerősebb,
ideális kettőse.
Horváth Csaba  a fizikai színházból indulva,  fokozatos rohamléptekkel jutott el  a nagyfor-
mátumú, a megjelenítés összes eszközét, így a színészi játékot is egyenértékűen használó,
"igazi" színházi koncepcióig. A látvány, a zene és a pontosan artikulált szöveg mellett csak
megerősítő jelleggel bukkannak fel a mozgásszínházi elemek. A Forte társulat tagjai teljes
testi és színészi fegyverzetben oszlopai a produkciónak.
A lassan érlelődő konfliktus a meccs-nézés ügyében kialakuló szavazásban csúcsosodik. Az
egyre aktívabb betegek,  imponáló gúlát alkotva,  izgatott kommentárokkal figyelik a  TV-t
a Főnéni ezt is letiltja,  de a csapat tátott szájjal, tovább "nézi" a fekete képernyőt, győz-
tesen zárva az első felvonást.
Fantasztikus pantomimmel indul a következő. A magasban női-és férfi-ápoltak két csoport-
ja kataton tánca fogja körül a hektikus szófoszlányokkal őrjöngő Ratched nővért. Alant a
mieink kosármeccset játszanak egy luftbalonnal,  hiába győzködi őket  a minden tekintet-
ben  nagyszerű alakítást nyújtó  Sághy Tamás:  "passzolj már!!!",  a virtuóz labdaművészek,
hosszú percekig, briliáns trükkökkkel parádéznak. Nyíltszíni tapsos bravúr!!!
Magába mélyedve sepreget  az indián Bromden törzsfőnök, ám egyszer csak megszólal, el-
mondja történetét.  László Zsolt  egyénisége roppant súlyt ad  a különös figurának, újra-
éledő férfias erejét  a lelkiállapotát jelző táncosnők tükrözik.  Ketrecbe zárva vergődnek,
egyre jobban életre kelnek, végül diadalmasan szárnyalnak a szabadság felé.
A Candy Starr - Billy Bibitt párt a titkos éjszakai bulin, Szent Freud nevében, a feje fölött
Krisztusként feszülő Nagy Norbert-tel, az egyre öntudatosabb entellektüel,  Kádas József
adja össze,  a Prosac és a Xanax dicsőítésével fűszerezett  esküvői szózatával.  Závodszky
Noémi
  jószívűen avatja be  az anyja nyomorított fiúcskát  a szex örömeibe , akit a közbe-
lépő Főnéni  gyilkos mondatokkal hajszol a kétségbeesésbe.  Krisztik Csaba  félelmetes in-
tenzitással áll ellen, végül azonban végzetes energiával jeleníti meg az öngyilkosságot.
A lobotómia után élőhalott McMurphyt a Törzsfőnök segíti kegyes halálba,  győz az elnyo-
mó hatalom, de a rács egy pillanatra mégis kinyílik. Gyönyörű előadás,  Antal Csaba, a tel-
jes társulat és  Horváth Csaba  felejthetetlen remeklése.

LILIOM                            Szabó Máté                           Miskolci Nemzeti Színház
 

Imponáló ívelésű hídszerkezet:  Cziegler Balázs  forgószínpadon álló építménye operai lép-
tékű vizuális jelként uralja az előadást.  Maga a körhinta, vasúti látkép,  fenyegető magasá-
ból érkezik a rendőrség,  vagy éppen mennyekbe vezető  Jákob létrája, - vertikálisan tágít-
ja a játékteret.  Szabó Máté  járásokkal,  szüntelen mozgással élteti, alatta búvik meg a fo-
tográfus műterme és a vasúti töltés baljós ösvénye.  Molnár Ferenc  textusa  a szokottnál
kevesebb húzással,  majd' teljes gazdagságában szólal meg,  nincs elsietve semmi, a kidolgo-
zottan kijátszott szituációk az eredeti dramaturgia ritmusában realizálódnak.
Czakó Julianna  kedvesen vezeti be  a pompásan komédiázó  Simonfi Adrienn-t  a katonai
egyenruhák rejtelmeibe,  Simon Zoltán  végre egy duzzadó izmú és energiájú, hetyke hin-
táslegény  az obligát húzónevek helyett.  A mutatós expozíció tetőpontján,  Pilinyi Márta
elragadó szépségű kompléjában  Szirbik Bernadette  egyedi vonásokkal megrajzolt Muskát-
néja jelent váratlan meglepetést.
Mindig is értettük  a kis cselédlány  ábrándos vonzódását,  de most élhettük át első ízben,
mi fogja meg a daliás Liliomot: a  Czakó Juliká-ból sugárzó, mindent elsöprő, gyermeki sze-
relem. Az álompár színészi erőtere meghatározza az előadást, melybe meggyőző pontosság-
gal illeszkednek a többiek. Figurálisan  Kokics Péter  groteszk Hugója,  Ficsúr alávaló ciniz-
musával a virtuóz Harsányi Attila, de még a zsörtölődő Hollundernében is olyan nagyságot
ismerhetünk fel, mint  Máhr Ági.  Farkas Sándor  hol snájdig Rendőr, hol szakállas kifizető-
hely, vagy éppen a megadóan harmonikázó, éppen kikosarazott Esztergályos, Fandl Ferenc
Kádár(J.) Istvánként dicsőül meg.  
Szabó Máté  rendezését oroszos mívesség, oroszos tempó jellemzi, a csöndek, kivárások fo-
lyamatában robban a lebukás halálos drámája. A két főszereplő személyiségének változásait
értő kézzel bontja ki.  Simon Zoltán kiebrudalva hisztérikusan tombol, ám a körhinta novu-
mát, a piros automobil!-t kölykös ámulattal fogadja, aztán egy szóra dobja félre a csábítást,
"Gyerekem lesz!". Ő a hiszékeny lúzer, a mélyről jött, a legkisebb fiú,  valahogy mégis tragi-
kus hős. Még az az egyetlen, síron túli jótette sem sikerül, mintha mindannyiunk megannyi,
jószándékú kudarcunkat testesítené meg. Minden ízében reveláns, formátumos alakítás!
Van olyan ütés, melyet nem érez az ember, van olyan ragaszkodás, melyet nem indokolnak
érvek, mindent felülír a szerelem. Julika tűr és szenved, de kitart, Ő a városligeti Júlia, de
nem nyúl tőrért, méregért,  az életet választja, a gyermekét.  Czakó Julianna  ezer árnya-
latban kitejesedő, törékenységében makacsul szívós alakja  örökké beleég képzeletünkbe.
A véres trikóban karjai közt agonizáló Liliomtól  végtelen távlatú monológban búcsúzik. So-
rolja kétségeit,  nem könnyezi bánatát,  szelíd hangja  még tovább halkul a  "Te csak aludj,
Liliom!" visszatérő refrénjében, mely suttogásában úgy szól, mint győzhetetlen érzelmek lí-
rai fortisszimója.

MINDENT A KERTBE!               Zsótér Sándor              Miskolci Nemzeti Színház
 

Egy bulvárdarab,  amelyet az invenciózus rendezés  elgondolkodtató  tragikomédiává fokoz.
Kertvárosi mintaházaspár:  közepes állású férfi, otthonában punnyadó feleség.  A kamaszfiú
drága egyetemen, a fűnyíró kézihajtány, a kertre nem jut egy fillér sem.  Ullmann Mónika,
a tüchtig háziasszony  gondterhelten kalkulálja a kilátástalan háztartási költségvetést.  Dol-
ngozi kéne, legalább félállásban, az ismerősök már mind jóval "előbbre tartanak".
Váratlan vendégként imponáló asszonyság állít be,  Voight Ági  lehengerlő jelenléttel ural-
ja színpadot, munkát ajánl, bizarr feltételekkel. A hazatérő férj szembesül a mindeddig éle-
en visszautasított feleségi munkavállalással, hát még mikor megtudja, hogy igazából egy úri
kupleráj lenne a tetthely.
Zsótér Sándor  nagyszerű ritmusban, lassúdad építi a feszültséget, az  előbb még veszettül
vitatkozó  Rusznák András  az orrunk előtt töprengi végig a szünetet, l átványosan megtör-
ve, így fogadja el az extrém szituációt, na meg az előlegként érkező dollárköteget. A kerti
partyn már  a jövő tetszetős képei  vibrálnak a levegőben.  Benedek Mari  ordítóan színes
kartonruháiban érkeznek a felékszerezett feleségek, az esztétikus közönségesség mintapél-
dányaiként. Jancsó Dóra, Seres Ildikó, Péva Ibolya és Szabó Irén játékban, énekben ellen-
állhatatlan kvartettet alkotnak. A sikerember férfiak is ott rajzanak,  amikor hívatlanul újra
betoppan a kéjtanya Madame-ja. Váratlan leleplezések robbantanak izgalmas fordulatot, a
kecses vígjáték a pénz körüli haláltánccá torzul.
Ha nem kötik valós és képzelt elvárások és egy ilyen erős társulat áll a rendelkezésére, lám
Zsótér Sándor  bármilyen anyagból képes  értékes, érdekes,  mindenki számára szórakozta-
tó előadást varázsolni.

TOP DOGS             Sebestyén Aba               Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház  
 

Nem szerettük a darabot. A Kamra azóta is sikeres előadása,  Bagossy László rendezése és
az együttes kiváló játéka ellenére sem fogott meg.  Valahogy a menedzser-idomítás műhely-
titkai, a kiszolgáltatottság és a burkolt megalázás bemutatása idegen, talán, mert soha nem
kényszerültünk  ilyen munkahelyi gettóba. Hiányzik a katarzis, vékonyka a cselekmény, csu-
pán helyzetkép, életkép: életképtelenség. - De most jobban tetszett.
A dunaújvárosiak előadása megejtő mozgás-jelenettel indul.  Boros Csaba  zenéjére Győrfi
Csaba
 poétikusan hullámzó pantomimjét látjuk, az elbűvölő  Lapis Erika  tréning-guruként
hipnotizálja tanítványait és a közönséget. A dedós-szintre degradált álláskeresők behúzott
nyakkal követik a parancsokat, a nevetséges lélekfejlesztést csak egy sistergő egojú férfiú,
Csadi Zoltán  zavarja meg.  Rövidesen azonban ő is meghunyászkodik, megtudván, hogy ép-
pen most tették ki a szűrét, így neki is fel kell készülni az állásinterjúk pokoljárására.
Cserélődnek a szerepek, mindenkinek jut izgalmas karakter.  Tőkés Nikoletta  Lilije szinte
önmagát rúgja ki,  fintorokkal tűzdelt, "tükör előtti" monológja,  mikor a mamájának mesél,
igazi gyönyör!  Fritz Attila házassági mackós kalandjait ecseteli,  Polgár Lilla  félszemű bur-
kás sztoriját,  a szenvedélyes  Gasparik Gábor  annyira szerelmes Porschéjába, be sem kell
indítania.  David Singer,  Gulyás Hermann Sándor, nevének ellentmondva nem énekel, csu-
pán csúcsvezetői hangját érvényesíti,  Kiss Attila  az örök siránkozó lúzer portréját rajzol-
ja meg. Lapis Erika, végtelen szuggesztivitású színpadi létezésével, eleven felkiáltó jelként
gyújtópontja, sugárzó emblémája az előadásnak.
Sebestyén Aba  rendezése szigorúan felépített, pompásan kidolgozott szituációkkal hitele-
lesíti produkciót, ráadásként reklámpercekre emlékeztető,  ötletes zsánervillanásokkal dú-
sítja az anyagot. Vásárlásra ösztönző szövegek,  groteszkségükben leleplező csábító ajánla-
tok. Tüzes asszonyka veri az urát: "Így vezesse le munkahelyi feszültségeit! - Társadalmi cé-
lú hirdetést láttak!". Az együttes kiváló összmunkája, a lendületes tempó végső fokon igen
élvezetes előadássá hatványozza a darabot,  aki ebben a körben kínlódik,  ráismer sanyarú
mindennapjaira,  aki szerencsés kívülálló,  örülhet, hogy csak szemlélnie kell.  Érthetetlen
miért nem hoznak létre érdekvédő szervezeteket a multi-rabszolgák? Lehetne sztrájkjoguk,
kollektív szerződésük és a többi!  Vagy olyan sok az eszkimó?  Olyan rafináltak a gaz munka-
adók? Tanulmányozásra ajánljuk  a ragyogó dunaújvárosi előadást  a kis és nagyobb kutyák-
nak,  a lélekidomár kiképzőknek és természetesen  a bekapcsolódásra vágyó,  nagyérdemű
közönségnek. Megér néhány évadot!

EGY CSÓK ÉS MÁS SEMMI               Szőcs Artúr            Miskolci Nemzeti Színház  
 

Igazából a Képzeletbeli operett-et szeretem, (Novarina, Debrecen),  meg a felejthetetlen
kaposváriakat: Állami áruház, Csárdáskirálynő, Mágnás Miska. De nevezhetők egyáltalán ope-
rettnek ezek a csodás micsodák?  Szőts Artúr  az eredeti librettóból varázsol igazi élményt,
korszerű köntösbe öltöztetve a hagyományos formákat. Még a dalszövegek is megmaradtak,
retró bájuk kontrasztál a sistergően eleven lendülettel.
Nem gazdagék  hivalkodó bálteremben vagyunk,  Szatmári György,  Dr.Sáfrány ügyvéd hét-
köznapi válóperekkel foglalatoskodik. A most is tüneményes  Nádasy Erika  megtartani sze-
retné férjét, hiszen csak havi rendszerességgel csalja fűvel-fával. A sugárzóan bájos  Czakó
Julianna 
viszont megszabadulni szeretne egy csóknál tovább nem jutó urától.  Hiába ül ott
illedelmesen, villogó szeme, kecses mozdulatai alig rejtik kitörni vágyó, szenvedélyes termé-
szetét. A véletlenül betoppanó, sármos Sándor heves ostroma tétova elfogadásra talál.
Harsányi Attila  egyből bejátssza  halványzöld zakóját:  összehasonlítja színét a függönyével,
döbbenten konstatálja a feltűnő azonosságot.  Boros Lőrinc és Szűcs Edit,  díszlet- és jel-
meztervezői munkáját összehangolva,  a tárgyalótermi jelenetben is újra megtréfálja. Öltö-
nye színe sötétebb,  de jaj! - ugyanúgy  teljesen azonos  az ajtófüggönyével...   Villanásnyi
gesztus, egyetlen apró geg, melyet a színészi játék frappírozó ereje tesz emlékezetessé.
Elmondhatjuk ezt bármelyik mozzanat, bármelyik perc esetében is, a pontosan kidolgozott,
rendezőileg-színészileg gondosan kimunkált ötletek szervesen épülnek a szituációkba, moz-
galmasak a belső és a mindig koreografált külső történések.  A sablont erősen felülíró bon-
viván és a komikus vénájú primadonna,  Czakó Julianna és Harsányi Attila  első duettje el-
lenállhatatlan szárnyalással röpteti az "Egy csók és más semmi"-t.
Nagyot lendített az operettjátszásban a hangtechnika,  itt a zenekar vagy a színpadi forgón
kering,  vagy a kulisszák mögött játszik,  mégis mindig tökéletesen halljuk, az énekesek ese-
tében nem a hangerő, de a sokkal lényegesebb muzikalitás számít, amelyet csak hatványoz
a színészi munka.  Dinyés Dániel  zenei vezetése több  Eisemann-opuszból mentett át pom-
pás slágereket, míg a vezénylő  Regős Zsolt  a törvényszéket is pedánsan szolgálja.  
A táncoskomikus szerepileg ugyan kétballábas, hajmeresztő orra bukásokat produkál, de a
hangja ugyancsak hőstenor:  Ódor Kristóf brutális elánnal szórja akrobatikus poénjait. Pár-
ja, a titkos kismama-ara  Szabó Irén  sem megy a szomszédba  szubrett-szopránért,  táncos
lábakért, kettősük a fantasztikus előadás iker-motorja. A legény kackiásan megpödri virtuá-
lis bajszát, ravaszdin kacsint egyet, majd ráadásként dupla tempóban mutatja be a hazafias
csűrdöngölő kánkánba oltott, szédületes változatát. Ez ám az igazi operett!  Meghajolva kö-
szönik a viharos tapsot,  újráznak, plusz refrénnel tetézve a hatást.  Bányai Mirjam  koreo-
gráfusi teljesítménye  külön fejezetet érdemel,  decens keringőtől, charlestonon át,  egé-
szen az avangárd  négyütemes amerikai őrületig  elképesztő mozgás-cunamikat alkot . Hogy
csak egyet említsek hármójuk remekléseiből:  "Hallod-e Rozika Te, gyerünk a moziba be..."
Szőts Artúr  rendezése még a randevút sasoló londínereket is bejátszatja, nagyot üt a szel-
lemes  Békeffi-dramaturgia váratlan csavarja, Jut még idő  Molnár Anna  gyengéd bölcsőda-
lára,  a bíróság előtt kicsit lefékez a darab,  hogy annál nagyobbat szóljon a legszebb nótá-
kat visszaidéző finálé. Czakó Julianna és Harsányi Attila operettbőrbe bújt színészi remek-
lése,  a kiváló összmunka és a briliáns rendezés  a nagyközönséget és a vájtszeműeket  egy-
aránt euforikus lázba hozza és ez az "Egy csók"-on túl..., nem semmi!

BOLDOGTALANOK                  Szabó Máté                   Miskolci Nemzeti Színház  
 

Utáltuk,  sohasem értettük,  miért játsszák annyit.  Legalább öt-hatot láttunk,  nehéz volt
eldönteni, hogy vajon  Füst Milán  nem tudott írni, avagy a rendezők olvasni?!? Végre meg-
tört a jég, ez a miskolci produkció hatásosan tárta fel a darab értékeit és ellentmondásait
Kezdetnek a szereplők ácsorognak a színen, de ez nem a szokásos trendi kukkolósdi, mivel
a játéktér ígéretesen üres, szó szerint semmi sincs nem pódium padlaton, muszáj valahogy
betölteni, nehogy elrémüljünk a mondhatatlan űrtől.
A tárgyakat csak  apró gesztusok jelzik,  így minden figyelem  az egymáshoz viszonyulások,
a vonzások és taszítások  gabalyos hálójára összpontosul.  Szabó Máté  sikerrel rajzolja fel
az önmagukban is ambivalens karaktereket,  találóan értelmezve  az újsághír ihlette dráma
széttartó erővonalait.
Itt van ez a Húber.  Nem tudott leérettségizni,  nem lett úriember,  hiába megbecsült, jól
kereső nyomdász, kudarcban fogant lúzernek véli magát,  egyetlen vigasza a veszett donju-
ánkodás. Sorra bolondítja magába, néha még halálba is kergeti  az akkoriban még igen naiv
lányokat, még ez sem lenne baj,  ha nem a napjainkig általános  magyar mácsószellem vezé-
relné és ha a nőket nem bénítaná a társadalmi alsóbbrendűség elfogadása. Harsányi Attila
igen vonzó férfi-ideál, alkatából hiányzik a kemény kegyetlenség, talán ez is hozzájárul a fi-
gura  kiismerhetetlen következetlenségeihez.  Hiába szimpatikus,  a ragyogó alakítás révén
inkább neki szánnánk a halálos golyót.
A férfinem ellenpólusát  Fandl Ferenc  hentese képviseli, a húsban ragadt anyagiasság, az
élhető realitás mázsás alakja. A kiutat és a remélhető jövőt  Dénes Viktor doktora jelenti,
az egyetlen kiművelt emberfő, aki nemcsak tanult, de humánus is. Miért nem fogadható el
az ő megoldást kínáló ajánlata?!?
Munkássorba lecsúszott úrilány, neki sem sikerült, polgári házasság helyett ez a kétes kap-
csolat jutott.  Érzékileg determinált érzelmei kötik, a tudattalanba gyömöszölt gyűlölet ki-
törése gátolt, csak másvalaki kezébe tudja a pisztolyt nyomni.  Ullmann Mónika keserűen
rideg, alázkodva aktív, némán tűr, miközben kétségbeesett ellentervek gyilkos hálóját szö-
vögeti. Rendkívül összetett személyiségét nagyszerűen építi fel, első rezignált önértékelé-
sétől: "cseléd vagyok", nagyívű fokozás feszül az utolsó, velőtrázó "Vilma!!!" sikolyig.
Húber-lány és Húber mama.  Szirbik Bernadett  sziszegően gonosz,  de kiszolgáltatottsága
árnyalja viselkedését,  Nádasy Erika leheletnyi gesztusokból formálja megélhetési komédi-
ás öregasszonyát, könyörgéstől a mazsolaevésig minden mozzanata lenyűgözően hiteles.
A sötét csöndet néha  kitartott zümmögés mélyíti,  egy kirándulási életkép pillanatokra fe-
ledteti a sűrűsödő atmoszférát.  Szabó Máté  rendezése  a kidolgozott szituációk sorát szi-
gorúan alkotott,  egységes szerkezetben fogja össze.  Az üres teret folyamatos mozgás, az
életteli akciók koreográfiája tölti fel, fokozva az érzelmi áramkörök feszültségét.
A vágy tárgya  az ártatlan áldozat,  a tizenhét éves, majdnem árva leány.  Elvakultan szerel-
mes, nem is veheti észre a hínáros veszélyeket, ujjongva szökell a vágyott eufóriába.  Jóhi-
szemű nyitottság, kamaszos szertelenség hevíti  Simkó Katalin  Vilmájá,  nem lát, nem hall,
túláradó örömében elfogadja a furcsa otthoni állapotot, elhessegeti az árnyakat. Kiteljesí-
ti a jelenidejű boldogság, az egész darabban csak ő mosolyog,  ez a mosoly üstökösként ra-
gyog a lelki nyomor mocsarában.  A végső felismerés  tragikus magasságokba futtatja a cso-
dálatos alakítást, szemvillanás alatt zuhanunk a letaglózóan dermesztő fináléba.
Jó, hogy kevés a magyar színmű, de mindig is csak kötelező gyakorlat volt.  Szabó Máté ol-
vasatában, következetes rendezésében, a nagyszerű társulattal  Füst Milán Boldogtalanok-
ja végre kiváló előadásban bizonyította értékeit.

 
MACSKA A FORRÓ BÁDOGTETŐN     Zsótér Sándor     Kecskeméti Katona J.Sz.  
 

Ambrus Mária  díszlete  most nem szolgál  váratlan meglepetésekkel,  a funkcióinak megfe-
lelően szembe-hátra forgatható hitvesi ágy és a hátfal üvegén át látható tűzijáték azonban
változatlanul virulens alkotóképességét jelzi. A Tennesse Williams alapkommersz időszerűt-
len álproblémáival nem sokat mond, mindössze egy újabb lehetőség  Zsótér Sándor  rende-
zői erényeinek megmutatására.
A szereposztási merészség meggyőző példája az idegtépően vinnyogó kisgömböc Dixie és a
hajbókolva hízelgő Tooker lelkipásztor kettőse:  Kertész Kata  megejtő hitelességgel hozza
mindkettőt.  Bognár Gyöngyvér  regani magasságokba transzformálja  a babyboom sógornő
fondor figuráját, ellentételezve az átlátszó harsányságú férj  Szokolai Péter-t.
A konfliktusok közül egyedül az apa-fiú áll meg, a self made man bugris nagyvállalkozó és az
alkoholba zsibbadt, valaha délceg sportbajnok kibékíthetetlen ellentéte. A teljesen érdek-
telen első felvonás után, két elementáris erejű karakter összecsapását láthatjuk. Nem vesz
levegőt, szórja a trágár szavakat,  megállíthatatlan lendülettel tipor le mindent, mindenkit:
A Kaposváron beérett  Nagy Viktor színészi buldózer, bedöngöl a földbe, így téve figuráját
ellenállhatatlanná, telitalálat!  Szemenyei János  úgy alkoholista, hogy nem tántorog, nem
beszél össze-vissza, egyetlen fogását sem használja a szokásos részeg-alakításoknak. Az arca
ha egyáltalán annak nevezhető még, halotti maszk,  kőmerev, kiégetten rezzenéstelen. Fé-
lelmetes az öniróniája, szinte már élőhalottként beszél magáról. Mégis,  megszenvedett iga-
zát döbbenetes intenzitású kitörésben tudja berobbantani.
A végjáték még egy meglepetéssel szolgál. A lelki páriává nyomorított butácska feleség sze-
repében  Csombor Teréz  lenyűgöző alakítását  csodálhatjuk,  bár ez a szó talán nem is al-
kalmas a mindent elfogadó,  szeretetbe alázkodó  hitvesi hűség megjelenítésének jellemzé-
sére, nem alakítás, nem színészi munka ez:  abszolút átlényegülés,  ez maga Pollit Ida! De a
nevetséges, szánalmas asszony  valahogy mégis hordoz magában valamit a felsőbbrendű em-
berség csodjából...
A Vágy villamosa után az Ágyé,  Zsótér Sándor  bármilyen alapanyagból izgalmas produkciót
képes varázsolni. Jöhet az Ifjúság édes madara...

 

    

                                          2 0 1 5

FENEVADAK                              Kulcsár Noémi                             Miskolci Balett
 

A  Macbeth táncszínház, a  Nagy Gatsby-ben a táncosok nagyszerűen játszanak is,  Kulcsár
Noémi
 most  Cseh Dávid drámájából olyan produkciót alkotott, amelyben nem tudjuk, ki a
színész - ki a táncos, a két megjelenítési mód szintézise született meg.
Tengődő testvérpár, betörő-brigád,  újgazdag unottság, álszent dalverseny:  magyar valósá-
gunk. Andris, Simon Zoltán fásultan őrzi a bűnbanda zsákmányát rejtő raktárt, féltékenyen
őrzi autista húgát, akit ragadozólelkű orgazda főnöke,  Kokics Péter  is megkörnyékez. Fur-
csa járásával feltűnik  az izolációs technika extrém virtuóza,  Fűzi Attila,  az impotenciáját
ezoterikával kompenzáló milliomos szerepében.  Eszement tempóban, a forgószínpad fokoz-
ta örvénylésben bontakozik ki az egyre vadabb cselekmény.
A szélesskálájú koreográfia  találóan egyéníti  a karaktereket,  nagyszerűen mozognak a szí-
nészek,  szóhoz jutnak a táncosok.  A bűnbandabeli vagányságon túl,  Szabó Levente   sze-
relmi lírában is kiváló, míg konferansz-paródiájában  Muresan Aurél  áltört magyarsággal ko-
médiázik.  Tokai Rita  muzikálisan tág ívei sóvárgó kiábrándultságot lepleznek, vágyait végül
az egész fiúkompánia teljesíti be.
Bozóki Mara  plexi-falaira pulzáló fényábrák vetülnek, jelmezei a szürkített vénlányruhától,
Lady Mangó /szintén  Fűzi Attila!!!/ buja narancsfodrain át,  a diszkós csillogásig uralják a
látványt. A meghatározó zenei atmoszféra   Nagy Nándor-t dicséri,  dramaturgiailag tökéle-
tesen illeszkednek a számok,  elementáris hatású a vallási mámorban tetőző  Megasztár-slá-
ger.  Nincs elöl és hátul, a tér minden pontján  párhuzamosan zajlanak a történések, hatá-
sos az ellenpontozás is, legemlékezetesebb a kanapén jógázó átszellemültség és a vérfertő-
ző brutalitás egyidejűsége.
Kocsis Andrea   keresztes gyöngyláncát morzsolgató, félénken osonó, rejtőzködő szűzlány,
alázatba hajlik, áhítatba révül.  Másodperceken belül, mint gumibotos domina jelenik meg,
Lukács Ádám  gengszteri aranykezét falhoz bilincseli, majdhogy meg nem fojtja a fejre hú-
zott nejlon-zacskóval, hisztérikus őrülettel üti-vágja, félelmetes mozgással gyalázza. Átválto-
zása, mindkét figurája elbűvölő táncosi-színészi remeklés!!!
Nehéz szavakat találni Czakó Julianna színpadi létezésének jellemzésére. Esettségében ér-
tetlenül mered a semmibe, a népdal archaikus természetességével énekel, miközben keze-
lábfeje, csípője, válla szédületes csavarmozgások szinkronitásában tekereg, ha néma, a tes-
te beszél, ha megszólal, csökött lelke visszhangzik.  Ruhája aranycsillámát égre mutató, át-
szellemült hitének fénye homályosítja el,  a léggömb után  a mennyei szférák felé nyújtóz-
kodik: "Istenem!"  Felejthetetlen alakjában az átélés,  a megjelenítő erő, a hang és a moz-
gás huszonnégykarátos ötvözetét csodáljuk.
Kulcsár Noémi lenyűgöző rendezői-koreográfusi munkája a mozgásszínházi összművészet ha-
tártalan lehetőségeit mutatja meg,  újabb irányt is mutatva a  Miskolci Balett  fantasztiku-
san fejlődő társulatának.


 
PILLANTÁS A HÍDRÓL               Lukáts Andor             Miskolci Nemzeti Színház
 

Nevelt lányába lesz szerelmes, identitása szicíliai, családképe apajogú, ösztönei fékezhetet-
lenek.  Hiába rendes ember  Eddie Carbone,  gondolkodása Észak-Amerikában anakroniszti-
kus,  ahogy a narrátor a nagy tapasztalatú  Alfieri ügyvéd,  Szegedi Dezső  bölcsen ráérez,
hozzáállása védhetetlenül sodorja a tragikus vég felé.
Lukáts Andor  az aprólékosan kidolgozott  lélektani hitelesség stílusában,  lassúdad tempó-
ban görgeti az előadást, sokat időz a hétköznapi képekben, néha szinte megállítja a cselek-
ményt. Nehézkes az expozíció, annál erősebbek a heves ütközések, annál hitelesebb a drá-
mai konfliktusok kibontása.
Varga Zoltán ősemberi energiákat mozgat súlyos alakításában, az önző gyanakvás, az uralha-
tatlan vágy, az elvakult indulat szélsőséges gesztusai fűtik,  eléggé érthetetlen, hogy Miller
a befejező monológban a tiszta hősiesség jelzőivel mentegeti. A feudális családfő, az ottho-
niakat eltartó férfi időszerűtlen,  az ellentéteket provokáló,  majd árulóvá aljasodó ember
pedig legfeljebb sajnálatot érdemlő áldozat lehet a sorstragédiában.
Mindenkit maga ellen fordít.  A szerető feleség csalhatatlan érzékenységgel ismeri fel a ve-
szélyes vágyakat,  Ullmann Mónika  szépen rajzolja meg az aggódó csalódottságtól  a majd-
nem ellenállásig vezető utat, nem féltékeny a lányra, inkább menteni próbálja, alakjában a
kibékíthetetlen ellentmondások sűrűsödnek. Hátat fordítani csak Catherine tud, ő már iga-
zi amerikai, szemünk láttára válik kislányból, szerelméért kiálló, az önálló életet választó fia-
tallá.  A friss diplomás  Prohászka Fanni  szuggesztíven jeleníti meg  a szeles csitrit,  a felis-
merés döbbenetét,  a kétely és az éledő vágy egymásba fonódó jeleit,  példás munkája má-
ris sokkal több, mint biztató ígéret.
Khell Csörsz  grafikus vonalakkal jelzett terét az érkezők körbefutják, a benn lévők gyakori
mozgásokkal tagolják, a stilizáltságnak némiképp ellentmond a naturálisabb játék. A szicíliai
szőkét,  Zoltán Áron-t  lendületes figurája már eleve alkalmassá teszi  az amerikaivá válásra,
éneke, tánca, optimizmusa egy pillantásra derűsre festi a komor képet, az ifjú pár mutatja
meg az avítt konvenciókkal való szembeszállás szükséges lehetőségét. Ma nagyon is aktuális
a kérdés: hogyan illeszkednek be az új jövevények: - nincs ok a félelemre, a második gene-
ráció, ha megkapja a feltételeket, erősebb kötődésű lesz, mint a hazaiak.
Marco szűkszavú, beleegyezően hallgat, ám, amikor élesedik a helyzet, a feje fölé emelt fo-
tellel megmutatja gigászi erejét:  Pásztor Pál-t  nem bozontos göndörsége,  hanem szangvi-
nikusan izzó belső tüze teszi  igazságot osztó szicíliai bosszúállóvá. Az obligát késszúrás mel-
lett,  Simon Zoltán  invenciózus koreográfiájával,  vonóhorgokkal vívott gyilkos párbaj tesz
pontot a tragédiára, tovább növelve a katartikus erejű nagyjelenetek számát.
De hol van még az az idő,  mikor Fekete-Fehér, Vagy-Vagy csatáinkat a Fele-Fele,  Win-Win-
győzelmek teszik emberibbé...


 
12 DÜHÖS EMBER     Cserhalmi György    Vörösmarty Színház /Székesfehérvár/
 

A ma még mindig aktuális híres darab invenciózusan újragondolt előadása egészen biztosan
bekerül  az (akármilyen) POSzt válogatásába!  Cserhalmi György  már a nyitóképpel nagyot
üt: össze-vissza torlódó asztalok az üresen ásító színpadon,  bejönnek az esküdtek és a be-
záruló teret jelezve szinte rájuk zuhan  a hatalmas hátfal a kegyetlenül ketyegő órával. Ad-
dig innen nem mehetnek el, míg egyhangú döntéssel ki nem mondják:  Bűnös-e vagy ártat-
lan az apagyilkossággal vádolt néger fiú.
Csak egy ember kételkedik,  Kuna Károly iszonyú terheket hordoz, tizenegy dühös embert
kell egy kis gondolkodásra bírnia.  Mivel bizonyított a vád?  Mi lehetett az indíték?  Ha nem
ő, ki lehetett a gyilkos? Az összetolt asztalok mentén heves szócsaták zajlanak, a szereplők
sokszor cserélnek helyet, kimennek a mosdóba, frissítik magukat a tükör előtt. A szereplő-
válogatás kitűnő, mindenki egyedien érdekes. A táncoslábú  Szirmai Irén  hetyke báját, ki-
mért tanítónős precizitással kontrasztálja az élesszavú  Varga Gabriella, az elnöki feladatá-
val nehezen birkózó Tüzkő Sándor baseball-bírói bugrisságát a középosztálybeli eleganciát
kihívóbb dekoltázsra váltó  Závodszky Noémi  ellentételezi.
Alig jutnak egymástól szóhoz, de mindenki következetesen éli megformált karakterét. Pusz-
ta megjelenése: - bivaly-termet, kis fekete kalappal! - emlékezetessé teszi Kricsár Kamill-t,
hát még ha dünnyögő nevetgélések közepette meg is szólal!  Sághy Tamás maga a sistergő
indulat, bődületes energiával terrorizálja a jól nevelt többséget, tudjuk, érezzük bárkit le-
döfne veszett haragjában, - végül megsemmisülve saját késébe dől.
Élnek a szituációk:  láttatja az ablak előtt eldübörgő vonat utolsó ablakait,  az orrnyerget
nyomó szemüveget,  a tanúskodó öregember stopperrel mért csoszogását.  Gigászi falfest-
ményként,  szemünk láttára rajzolódik ki  a vádlott fekete fiú arca,  a reklám-grafikust ját-
szó, ám a valóságban, alla prima előttünk alkotó  Kerkay Rita  jóvoltából.
Van egy kiköpött amerikai széplány,  parókákkal kereskedik, be is mutatja őket,  címlapra
méltó csodás megjelenése sodródó tömegemberi butaságot takar:  Radnay Csilla  remek!
Ellenpólusa a német akcentusú, elveiért kiálló, belső meggyőződését töretlenül követő Ti-
zenegyedik esküdt, a tragikus mélységű  Varga Lili Egyed Attila halkszavú,  kétsoros be-
gombolt, szürke öltönyében álldogáló,  idős úriembere mintapéldája  a következetesen ki-
dolgozott, éretten megformált nagyszerű karakteralakításnak.
A hawai-inges kopasz figura végignyüzsgi az előadást,  pimaszul beleszól,  arcátlanul szemé-
lyeskedik, sziszegve szúrnak késpenge-szavai, - kötözködik, provokál,  legszívesebben saját-
kezűleg húzná meg a hóhérkötelet.  Karizmatikus színészi jelenlét,  elképesztő szuggesztivi-
tás: nagyon hamar meg kell tanulnunk  Juhász Illés  nevét! Végső monológja, amely a goeb-
belsi szólamoktól,  a rasszista fröcsögéseken,  kirekesztő gyűlöletbeszédeken át  az orbáni
menekült-vádakig ível, elvakult őrületében mutatja meg  az ezerarcú nácizmust. Zilált gesz-
tusokkal,  a téboly vak erejével tombol,  - a színpad szélén zuhogó vízcsap mellett,  kendő-
jét levetve,  dermesztő mementóként, kopaszon áll ott  a haláltábort megjárt német nő, a
sugárzó aurájú  Varga Lili.
Ötletességén túl,   Cserhalmi György  az összmunka példás vezérlésével,  koncepciójának
következetes megvalósításával pompás rendezői teljesítményt nyújt.  Tucatszor láttuk már
ezt az alapdarabot, de nagyszínpadon aligha.  Íme, itt a lehetőség a POSzt-válogatók részé-
re: mindig az a sirám, hogy kevés a nagyszínházi produkció...


 
JÉZUS KRISZTUS SZUPERSZTÁR  Bozsik Yvette  Kaposvári Csiky Gergely Szính.
 

Utáljuk ezt a vérszegényen üres zenét, a hazug librettót,  még Londonban is otthagytuk a
szünetben.  Győzött a kíváncsiság:  milyen lesz  a féktelen tehetségű,  eddig inkább Júdás
Sándor Péter, mit nyújt  Bozsik Yvette  az elementáris  Kabaré és Chicago után?  Néhány
túlfeszített falzett eszement sikolyától eltekintve, a címszereplő formátumos alakítással ör-
vendeztet meg,  Bakos-Kiss Gábor  szintén, bár szép orgánuma néha  ugyancsak indokolat-
lan fejhangok külsőségeibe téved.
De: minden ellenérzésünket felülírja a káprázatos koreográfia és a társulat fantasztikus tel-
jesítménye. Ők a Jézust ünneplő, majd halálba küldő nép,  a farizeusok,  a főpap fogdmeg-
jei, a 12 apostol,  Heródes hetérjei és hetérái, - villámöltözésekkel, gyors átlényegüléssel,
mozgással-tánccal, énekkel, játékkal hozzák az egyéni arcokból ötvözött tömeget. A Bozsik
Yvette Társulat tagjai mellett  kaposváriak és messze földről érkező alkotják a fantasztikus
együttest.  Az alkotói képzelet szárnyal,  a gesztus-cunamik lenyűgözőek, az egész előadás-
ra a kiforrott, keményen komponált egység jellemző. Eredetien értelmezettek a szituációk,
szellemesek a karakterek  /Vati Tamás a kerekesszékben!/,  a textus nevetséges buktatóit
feledteti a tempó fergeteges lendülete.
Bozsik Yvette  mestermunkája új dimenzióba helyezi az elcsépelt musicalt, talán zene nél-
kül, mondjuk taktus-géppel még teljesebb élvezet lenne...


 
BERNARDA ALBA HÁZA      Béres László      Békéscsabai Jókai Színház    Thália
 

Mi is az a "Duende"?  Egész Spanyolhon ezen töpreng  a Pireneusoktól "a cadizi csigáig", de
maga  Federico Garcia Lorca  is csak  gyengécske közhelyekkel próbálja körülírni a megfo-
galmazhatatlant. Ám az biztos, hogy ezt a korszakos előadást minden másodpercében a du-
ende transzcendens energiái éltetik.
A lányok feketében,  Bodnár Enikő  pártává magasított fejkendőiben, acélsarkú flamenco-
léptekkel kopogva járnak, a stilizált gesztusok mégsem szakadnak el a brutális valóságtól. A
férj halála után a rettenetes anya,  Kovács Edit  nyolc év gyászra ítéli öt eladósorban lévő
gyermekét.
Béres László harmadára húzta a textust, mely költőiségéből vesztett ugyan, de szikrázó di-
alógusokká transzformálódott. A szikrázó riposztokat ritmikus járások, visszafogottságukban
tragikus hevességű gesztusok tagolják. Egészen új elemek is felbukkannak: betódul a falusi
nép, vidám táncukat szakítják félbe Bernarda tiltó szavai, de találkozunk az élet szabadabb
oldalát megmutató aratókkal is.  Eredetileg  Pepe Romano legfeljebb fütyül,  itt a nagysze-
rű énekes-táncos  Vadász Gábor  alakjában, a vágyak gyújtópontjában álló,  aktív szereplő-
lőként dominál.
Székely Gábor  díszlete szűkített kivágásba sűríti a cselekményt, a megnyíló fenékfal hol a
narancsban sugárzó napvilágra,  hol a pokol kénköves bugyrainak  gomolygó füstjére nyílik.
Tökéletesen zárja kalickába a kiszolgáltatott lányokat,  hiába vetülnek felfelé a fények. Az
atmoszféra legfontosabb összetevője  Oravecz Péter autentikus flamencoja, varázsos gitár-
ja Andalúziában sem pengene különbül.  Pergő-döndülő-dübögő cajon  súlyozza a ritmust
Bajnay Beáta  keze alatt,  ám az ő érdeme hatványozott:  az eszméletlen koreográfiát is ő
jegyzi.  Meg sem kísérli  a Gades-i mozgásvilág másolását, a gesztuselemekből sajátos gram-
matikájú nyelvezetet alkot.  Csattognak a legyezők, sziszegve surrognak a fekete szoknyák,
indulatosan ível a kar, vádlón merednek az ujjak,  a térbeli alakzatok pontosan tükrözik az
egymásnak feszülő energiákat.
A látvány, a mozgás, az ének, a zene és a játék egymást erősítve képezi  Béres László ren-
dezésének mágikus erőterét,  melyben minden szereplő  veszett dinamikával vergődik sors
szabta pályáján. A lányok: Komáromi Anett, Tatár Bianka, Fehér Tímea baljós hollócsapat-
ként keringenek a szabadulás helyett halálra ítélt Adela,  Tarsoly Krisztina körül. Martirio,
Liszi Melinda a  féltékeny ármány végzetes angyala, a szobafogságra kárhoztatott öreganya
alakját   Nagy Erika nagy szólója, karizmatikus játéka emeli főszereppé.
A mindent látó, rosszat sejtő bölcs szolgáló, Poncia  csak hangban és vetített képben volt
jelen,  Kara Tünde  elementáris színpadi létezésének derengő emléke ezt a "csak"-ot avat- 
ta az előadás legmegrázóbb értékévé.
A Vidéki Színházak IV. Fesztiváljá-nak igen erős mezőnyéből,  merész eredetiségével, tár-
sulatának fantasztikus összmunkájával  Béres László és a  Békéscsabai Színház  produkció-
ja messze sugárzó fároszként emelkedik ki.


AZ ELTÖRT KORSÓ         Szőcs Artur        Miskolci Nemzeti Színház         Thália
 

Klasszikus vígjáték,  ifjú rendezők próbaköve.  Szőcs Artur  nem ötletel, nem aktualizál,  az
autentikus írói elképzelés tempójában akkurátusan bontja ki a cselekményt.  Boros Lőrinc
színpadképének hátfalán fekete rajztáblafelületek csábítanak:  többen is krétával a kézben
mókásan illusztrálják a történéseket. Fogy a kolbász, telik a pohár, még a patás ördög lába-
nyoma is látható.  A falusi bíró nyoszolyája könnyen alakul  a vádlottak korlátos ketrecévé,
oldalvást szemlélődő polgárok, majd parókás jogi megfigyelők ülnek.
A címadó korsó ügyében a hihetetlen lendületű Nádasy Erika tesz panaszt, az ellenoldalon
Tuskó Vitus,  Szegedi Dezső  csak fiacskája pofozásával fejezheti véleményét.  Lassan kiala-
kul a sajnálatos éjszakai események képe,  a gondos expozíció lasssúdad csermelyébe vész-
jóslóan csobban  a revizorként talpig vörösben érkező  Walter tanácsos,  Simon Zoltán  pi-
ros cipellője.
A tárgyalást aztán  a komikum fergeteges bombái izzítják fel,  a csetlő-botló szereplők mel-
lett  Kokics Péter  rajzban, gesztusban, figurában bravúros  Sugár írnoka viszi a prímet. Ül
a baloldali lépcsőn, surrog a krétája, de eleven figyelmével feszített erővonalakat is rajzol
a térbe. A hatalom bíbor reprezentánsa célratörő kérdésekkel ostromolja a bíró hazugság-
várát, fokról-fokra keríti be gáláns gyanakvásával.
Gáspár Tibor-t leteríti  nagyívű szerepe, túl szimpatikus, túl jó ember a fondorlelkű atyafi-
hoz képest.  Nem lóg ki eléggé a sátáni lóláb,  inkább sajnáljuk felsülésében,  ez kissé eny-
híti a leleplezés szégyenét.  Rusznák András-ra alig lehet ráismerni a tesze-tosza alakjában,
természetesen ez  komótos karakterformálását dicséri.  Máhr Ági  szaggatott vallomásában
az érett színészi nagyság  hallatlan ritmusérzékét mutatja meg,  néhány szó, - kivár,  hozzá-
tesz, de nem siet, mesterien játszik velünk, nekünk, végsőkig korbácsolva kíváncsiságunkat.
Czakó Julianna  halványkéken hallgat  Nádasy Erika  viharzó energiájú Márta asszonya mel-
lett, hogy végül  mindent eldöntő, káprázatos monológjával koronázza meg a lebilincselően
szép előadást.
Miskolc továbbra is a gyújtópontban, a társulat meredeken halad fölfelé,  Szőcs Artur ren-
dezésével hagyományos keretben, korszerű játékstílusban is bizonyította komikai erejét.


PSZYCHÉ  Vidnyánszky Attila   IV.kaposvári oszt.  Gyulai Várszínház   Nemzeti 

 

Míg Sopsits változata csak egy nagyobb részt hasít ki Weöres hősnőjének életéből, ez a da-
rab a gyerekkortól követi a kanyargós életutat.  Maga a költő jelenik meg narrátori prológ-
ként  Berettyán Nándor  romantikus alakjában,  Pszychét a Színművészetin bevált vetésfor-
góban hét lány személyesíti meg:  kamasz, bakfis, nagylány,  menyasszony, bálkirálynő, fele-
ség, csábul és csábít, szenved és diadalmaskodik.
Első szerelme a sógor, Stefánszky István, "széles melle, súlyos termete hatalmas", nem tud
ellenállni a bakfis Bözse  Nagy Johanna kitartó ostromának. Aztán sorra jönnek a deli legé-
nyek,  tombol az ifjú vér,  míg végül a nővér  Katona Kinga  megunja a  "másod-feleség"-et,
kolostorba küldi a regensburgi apácákhoz. Úgy érzi magát, mint "matska a zsákban", ám fel-
tűnik a harmincasként már idősnek számító,  elegáns báróként  Berettyán Sándor és több-
lépcsős úton beleszabadítja a nagyvilági életbe.
Mintha a Szarvassá vált fiú reinkarnációját látnánk, fenséges költői sorok, az archaizáló stí-
lus féktelen szárnyalása,  szüntelen változó, fantasztikus látvány, az állandó mozgásban lük-
tető együttes szédítő kaleidoszkópja.  A mindössze néhány mobil keret tagolja sokfélekép-
pen tagolja a teret, fátylak, homályok, fények, derengések és az előtűnő, fokozódó, elcsi-
tuló zenei fragmentek ellenállhatatlan örvénylése.  Vidnyánszky Attila teljes alkotói arze-
nálját vonultatja fel, az összművészeti hatás lenyűgöző. Sokszólamú szimfonikus költemény,
a hihetetlen gazdagságú asszociációk azonban  nem veszélyeztetik  a koncepció gondosan
felépített szerkezetét. Nem mondjuk, alaposan megdogoztatja a nézőt, de ez a schuberti
"mennyei hosszúság", ettől függetlenül biztos, hogy az operáció, temetés és különösen az
eléggé szervetlenül illeszkedő pozsonyi diéta képei rövidülnek majd.
A bécsi báli forgatagban  Pszyché  a sztár,  kegyeiért verseng férfi és nő,   Vas Judit Gigi
alakításában még a Rendőrminisztert,  a sprayvel őszített  Kránicz Richárd-ot is felpofozza.
Göthe/sic!/ után Beethovennel is találkozik, a süket "tiport poros bogár" sem tud ellenáll-
ni,  neki komponálja a  Für Elisé-t (haha!!!).  De mindvégig ott kísért  a gyermekkori barát
emléke, Laczkóé,  aki közben Ungvár-németi Tóth Lászlóként költő lett,  ihlettől és a halá-
los kórtól átszellemült mementóként   Fülöp Tamás  játssza. Ellenpontja az eleven cunami-
ként cikázó  Mikecz Estilla,  aki minden alakjában viharos feszültséggel telíti a színpadot.
Komorabb percek jönnek,  Kovács András  orvostudor érzéstelenítés nélkül operál,  poko-
li kínok visszhangoznak  Roehnelt Zsuzsanna  velőtrázó sikolyaiban.  A nem kívánt magzatot
"Bátyám Uram, a bitófák ura" parancsára elpusztítják, "Temetése, mint egy matskáé". Végül
csak a házasság a kiút,  Max bárónak két fiút szül,  szép hosszú redős ruhában áll előttünk,
de  Ács Eszter megtört hangjában már csak távoli visszfény  Lónyay Erzsébet forró pillantá-
sa.  Krausz Gergő  virtuóz gitárfutamai is  csöndes megbékélésbe halkulnak, aztán a megva-
dult lovak gyilkos patái tesznek pontot a különleges életút végére.
Ha választani kell a hét Pszyché,között,  azt a szikrázó szemű,  pruszlikos lány a mienk, aki
az első pillanatban  elbűvöl természetességével,  áradó deklamációjának heves indulatával.
Amikor már menyasszonyként, vőlegénye szeme láttára kapaszkodik  Wesseléni Mika ölébe,
"No Isti megtanítlak", addig motozkál, babirkál maga alatt, mígnem "a ditső Vesseléni tsalád-
fát beirányozván,  felnyársalám magam"... Meg is lovagolja a későbbi nemzeti hőst,  Bordás
Roland  
pompázó férfiassága számlálatlanul röpíti a kéjek csúcsaira.  Barta Ágnes  elemen-
táris szuggesztivitással állítja elénk a weöresi képzelet tüzes angyalát,  mikor kibontott haj-
jal leereszti ingét, mintha valóban szárnyai nőnének. Nabokovi nimfácskából kacéran csábí-
tó nővé válik, színpadi létezése Pszyché személyiségének teljes spektrumát tükrözi.
A tapasztalatlan, alulképzett negyedikes színinövendékek önmagukat felülmúlva, óriási erő-
bedobással,  példás összmunkával valósítják meg  a káprázatos invenciójú elképzelést, a fu-
tószalagon kipréselt produkciókkal szemben bizonyítva a kiérlelt műhelymunka felsőbbren-
dűségét.
"Lélek és Szellem": Weöres Sándor míves poézise, pajkos erotikája és  Vidnyánszky Attila
kongeniális rendezése egymást hatványozva emel a tündéri katarzis mennyei magasába.

Az előadás a  Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház  közös produkciójában készült.

TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA                  KERO                Szegedi Szabadtéri Játékok
 

Szeged belváros, éjjel 3. Csuklyás biciklis: "Elnézést, van tüze?"  Ez a migránsverő rablók pu-
hatolódzó kérdése, hiszen, ha magyar a válasz, nincs rabolni való... Homlokomon a Heymur-
üregeket védő kendő, nem látszom szegedinek,  fél órán belül még három hasonló érdeklő-
dés, köztük egy tíz éves kisfiú/!!!/. Rendőr egy szál se, járókelő alig, dúl a gengszterbiznisz.
Shakespeare-nél az efezusziak keresik halálra a sirakuzaiakat, a pompás vígjáték alaposan ki-
bővített stábbal is megállja helyét a méretes színpadon.  A fordított nézőtérből adódóan a
Dóm helyett  Horgas Péter  ezerarcú, színben, fényben változatos, forgó óriáskacskaringói
képezik az izgalmas hátteret, bizony szívesebben nézzük, mint az olimpiai ötkarikákat.
Kero  imponáló biztonsággal fogja össze  a táncosok, statiszták adta utca népét, elevenen
lüktető keretet ad a félreértések kavalkádjának. A húzónevekben igencsak bővelkedő szín-
lap élén Csuja Imre Solinus hercege és a szuggesztív játékból, gyönyörű deklamációból lec-
két adó,  Molnár Piroska  áll. Van mit tanulni tőle, a szenvedélyes  Pálmai Anna  sajnálato-
san túlharsogja hálás szerepét, az első pillanattól fortisszimóra kapcsol, gyengítve kiborulá-
sának hatását. Annál meggyőzőbb Szinetár Dóra és a fordítónak  legszebb jelzőivel felruhá-
zott  Szilágyi Annamária.
Mindenképpen ki kell emelni  Nádasdy Ádám  textusát, a nagy William költőibb nyelve kitű-
nő szintézisbe olvad a manapság dívó, szókimondó dialektussal. Óriási öröm, hogy a Hamlet
és társai után a vígjátékok is megkapják a magukét!  A két Anthipolus ki is használja a lehe-
tőséget,  Adorjáni Bálint  hódító férfiassága rövid úton tomboló őrületbe vált,  a teljesen
értetlen szirakuzai ikertestvér,  Telekes Péter  pedig az elképedt csodálkozás,  a történé-
sekkel való megadó sodródás  emblematikus figuráját alkotja meg.  Ritmusérzéke páratlan,
merészen kivár, mesterien játszik a szünetekkel, aztán báván gyermeteg hangon poént for-
mál a legapróbb megszólalásból is.
Hála az égnek,  nem zenés a darab,  ám a Csipet doktort  varázslói szárnyas díszben játszó
Vajdai Vili, retróban dúskáló frappáns betétei akkurátusan tagolják, énekkel, tánccal te-
szik még mozgalmasabbá a képet.  Duda Éva  tobzódó mozgalmait, kimunkált koreográfiáit
a  Közép_Európa Táncszínház és más együttesek kiválóságai keltik tomboló életre. Az est
erotikus gyújtópontja Huzella Júlia, aki kígyózó járásával és a legendás "Egy férfi, egy nő"
Pábárábábámm, pábárábábámm-jának dúdolásával  vágyódó transzba ejti az összes jelenle-
vőt, színpadon, nézőtéren egyatránt.
Nincs itt mellékszerep, Angelo ékszerészként  Bezerédi Zoltán  sziporkázik,  Szabó Győző
monumentális orgánumát dübörgő motorja sem tudja felülmúlni. A többszáz öltözéket elő-
varázsló  Füzér Anni  fantáziáját még az sem korlátozza, hogy az ikrek esetében azonos ru-
házatot kellett terveznie.  A két Dromiot még így is  egyedien különbözővé teszi a két ifjú
színész.  Klem Viktor  acélosabb, aktívabb karaktert formál,  mozgásban, akrobatikában is
jeleskedik,  Molnár Áron  fickósan játékos, robbanékony komikumú szolgája, azzal a lenyű-
göző rappeléssel, permanens lendületével pedig az előadás legjobbja.
Kero  rendezése a népszórakoztatásra szánt monstre színpadon is életképessé tudott ten-
ni egy klasszikus komédiát,  megalkuvás nélküli igényességgel alkotott  közönségbarát pro-
dukciót, egyesítve a hagyományos "komoly" színház és az üdítő látványosság elemeit.  Még
arra is futotta,  hogy kiemelje  a más városok, országok,  népek iránti egyetértés, a humá-
nus hozzáállás szükségességét.
Éjszakai sétánk a pályaudvaron ért véget. Hívogatóan égtek a lámpák a háborús menekülte-
ket segítők pavilonjában, két rendőrautó őrizte a nyugalmat, vízcsapok, mosdók, mobil Toi-
Toi-ok, étel, ital és jó szó a padokon alvóknak. Szeged másik, igazi arca!!! Bárcsak az orszá-
gé is ilyen lenne...


KAZOHINIA                          Sopsits Árpád                              Gyulai Várszínház
 

Szathmári Sándor regényének függelékeként, A szegény csepűrágó dalá-ban feltárja világ-
látásának, filozófiájának titkait, regénye még így sem könnyű olvasmány.  Nem erénye a tö-
mörség,  az utópisztikus társadalmak nyelve pedig  külön szószedetet igényel. A Gyulai Vár-
színház igazgatója,  Gedeon József merész ötlete volt, hogy a gyulai születésű író művéből
színdarab szülessen.  Vörös István és a rendező dramatizálása nem várt sikerrel gyűrte le a
túláradó epika koloncát,  karakterek,  szituációk jöttek létre,  vibráló dialógusok teremtik
meg a színpadi megjelenítést.
A magyar származású angol hajóorvos hajótöröttként vetődik Kazohinia szigetére, Gulliver-
ként mutatkozik be  az űrlényekre emlékeztető bennszülötteknek.  Pallós Nelli  testre si-
muló fehér dressze, az áramvonalas sisak és a plexi válldísz félisteni szépséget kölcsönöz a
szigetlakóknak, adekvátan sugallja a csak oksági elven, szigorú racionalitásban működő vilá-
got.  Zatomon,  Molnár Csaba  következetes nyugalommal a "kazo" lét alapelemeire tanítja
a jövevényt.  A felvilágosult Európa fia,  Jászberényi Gábor  sokat értetlenkedik, főleg mi-
kor a tüzes elánú  Gulyás Vivien,  átöltöztetés céljából  nyilvánosan vetkőztetni kezdi. A
női nemmel amúgy is meggyűlik a baja, hiába próbálja költői szép szavakkal megkörnyékez-
ni a strandon napozó  Kovács Vandá-t,  az legszívesebben minden körítés nélkül,  azonnal
elkezdené a "Nemi Munkát". Orvosként halálos injekciót kell beadnia,  a kazo protokoll az
élet meghosszabbítása helyett a szenvedés megszüntetését célozza.
Az áttetsző falak változó színekben fénylenek, lendületes ritmusban sorjáznak a jelenetek,
a társulat összjátéka tökéletes.  A robotszerű lények társadalmának  érzelemmentes, bűn
és bűnhődés, zene és művészet nélküli,  kizárólag a hasznosság elveit követő nézeteit fan-
tasztikus kórusok szólaltatják meg. Dübörgő időmértékes szólamokban, hatásos mozgásele-
mekkel dúsítva szinte beleverik fejünkbe az egyedül üdvözítő törvényeket.
Sok-sok eredeti gondolatot realizál, mégis elviselhetetlen ez a világ, Gulliver inkább a devi-
áns bolondok, a behinek közé kívánkozik.
Sopsits Árpád  rendezése az első rész  következetesen megalkotott szerkezetével,  mozgé-
kony játékkal, sok humorral, nagyszerűen teremti meg szigorúan szabályozott, mégis kicsit
csábító kazo-rendszer atmoszféráját, bravúros, ahogy a regény szellemes gondolatait elho-
mályosító szóömlenyeiből kiindulva, robbanékony hatású teatralitás születik.
Megérkezünk a behinek közé,  megnehezül az élet.  Mindenki egyéniség,  mindenki sajáto-
san cifrázott rongyokban jár, a hiszterizált közegben  hars ideák, őrült ötletek, téveszmék
örvénylenek. A köszöntés orrcimparángató "pricc-prucc" és far-vakarás,  a behódolást láb-
lengető "vaku-vaku" jelzi. Kavarognak az ismeretlen szavak:  kona, kipu, beto, bikru. Érteni
nehéz, ám a példásan komponált jelenetekből lassúdad kirajzolódik a megfejtés. Hősünket
egy szimpatikusabb behin,  Orosz Ákos  Zemöki-je próbálja beavatni a rítusokba, amíg egy
másik,  a sziszegően rosszmájú  Lendváczky Zoltán  mindig keresztbe tesz.  A kazo egyfor-
maságban, behin szélsőségekben  egyaránt jól rajzolt karaktereket formál  Kőszegi Judit,
a hajlékony  Ivák Bence  és a komikus vénájú  Bartus Marcell.
A látszólagos sokszínűséget  Szarvas Balázs papagájtoll-köpenyes diktátora manipulálja. Az
igaz eszme a kocka!  Le a kör-görcsölőkkel!  Csak a közös ellenséget kell kitalálni, a tömeg
rögvest harcias falanxba rendeződik,  dübögő pantomimmel kíséri csatakiáltásait. Külön ér-
dem, hogy a koreográfia közös alkotás, az együttes mozgáskészsége pedig lenyűgöző.
Persze a szerelemmel  itt is meggyűlik a bajunk.  A "nemi munkának" nincs akadálya, de az
aktus legmagasabb szintje, meglepő módon: az evés,  amit zárt ajtók mögött, titkosan kell
kivitelezni.  Mintha a Bunuel film,   a Burzsoázia diszkrét bája idéződne,  ahol az asztalnál
WC-ülőkék sorakoznak,  míg a táplálkozás  szégyellve zajlik a csempézett toalettfülkében!
A cselekmény fókuszában izzó,  kiváló alakítást nyújtó  Jászberényi Gábor hiába is próbál
megfelelni a  "szellemiséget végezni" követelményeinek,  a csalódott ara,  Gyöngy Zsuzsi
erejű kitörésben ismeri fel végzetét.
Talán mégis a tiszta értelem országa a vonzóbb?  De mi lesz akkor  dédelgetett individualiz-
musunkkal? Vagy mindkét lehetőségből kellene összeszűrni a megoldást? Ahogy a sakkjátsz-
ma végén Zatomon kérdezi: "Hogy éritek el, hogy mindkét fél nyerjen?!?"
Ahogy őrült behin világunkban is kéne...


VITÉZ MIHÁLY          Béres Attila          Weöres Sándor Színház /Szombathely/
 

De jó, hogy ott az a térkép!  Hogyan ismernénk ki magunkat  az egymásra acsarkodó oláh
vajda,  a Habsburgok és az erdélyi fejedelem között,  hát még ha Moldvát, a komor széke-
lyeket, meg a csélcsap magyarokat is bele kell kalkulálnunk...  Székely Csaba rafinált dra-
maturgiával váltogatja a helyszíneket, a középpontban az ügyes üzletemberből országegye-
sítő fejedelemmé avanzsáló román nemzeti hős,  Vitéz Mihály áll.  Az epikureus élvhajhász
gyermeteg álarca mögött hataloméhes tudatosságot rejtegető vajdát ezerszínű, karizmati-
kus színészi erejével  Bajomi Nagy György  testesíti meg.  A böhöm alak, a játszi ügyeske-
dés nagytehetségű politikust sejtet, aki komikusan groteszk tettekkel, ha csak pillanatok-
ra is, Transsylvania teljhatalmú urává válik.  Ez a nagyszerű alakítás motorja, gyújtópontja
az előadásnak, amely  Béres Attila  eredeti koncepciójában afféle 17. századi Übü királyt
teremt a színpadon.
Nehéz ráismerni a hiszteroid feleségben  Csonka Szilviá-ra, három macbethi boszorkányt
helyettesít a tenyérbe köpve jósoló nagymama, a vajákos  Németh Judit.  A könnyen fel-
cserélhető bojár urak,  Kálmánczhelyi Zoltán és Matusek Attila,  Szabó Tibor vezetésé-
vel virtuózan forgatják a köpönyeget, még a Trianon-mezes magyarokon is túltesznek.
Balogh János  előbb gyengéd bíboros, majd a mindenre elszánt Sztojka bojár,  Mihály fia-
ként kamaszkodik Jámbor Nándor, hogy aztán Báthory Zsigmondként fejedelmi fenséggel
triumfáljon.
Béres Attila ötletgazdag, invenciózus rendezése,  a szerteágazó cselekmény ellenére, szi-
lárd szerkezetben építkezik, az egymásra licitáló jelenetek halmozzák az abszurd groteszk
imponáló elemeit.  A sóval behintett padlat a csatákban zilált puszta országot jelzi, még a
harci dobok bőrén is szikrázó sókristályok táncolnak.  Pilinyi Márta  fantáziája tobzódik a
jelmez-karikatúrákban,  Mihály vajda  román trikolórszín fürdőköpenyben,  fejedelemként
nevetséges attribútumokban pompáz, a császári udvarban egy tucat  Merkel-parókás hiva-
talnok köntörfalaz,  Horváth Ákos, a kongeniálisan formált  katatón székely főkapitány ne-
mez-mellényét cseréli  Basta hadúrként Terminator-páncélra.
Hivatásos árulóként,  Petrosz kém szerepében  Mertz Tibor  nyújt emlékezetes alakítást,
hitványsága ellenére mégiscsak az egyetlen európai a bunkó fehérek között. A prágai ud-
varnép a plazmatévék bódulatában, a nemzeti önérzet gyógyírjaként ünnepli a BEK- és az
Eurovízió-döntő német-osztrák győzelmeit,  Conchita Wurst, a trendi rendezések jócskán
elcsépelt ikonja beéri a pórázos kutya-státusszal.
Lehetetlen  a nagyúri mulatság kicsapongásait követni,  figyelmünket az atletikus  Fekete
Linda 
és a bűbájos  Edvi Henrietta  lenyűgöző táncprodukciója köti le.  A remekül össze-
forrott együttes villámgyors átvedlésekkel teljesíti a sokszoros szerepkihívásokat, a ferge-
teges iram mellett  tisztán érthető marad az igencsak összetett cselekmény.  A kimunkált
szócsaták,  a gegek tűzijátéka,  a komikum vaskos áradata azonban egy pillanatig sem vet
árnyékot Vitéz Mihály nagyformátumú alakjára,  amely a páratlan szuggesztivitású  Bajomi
Nagy György által eminens helyre kerül az évad legjobb színészi munkái között.
A szombathelyi  Weöres Sándor Színház, drámapályázatán kívül, ezzel a produkcióval vívta
ki egy új magyar, ráadásul történelmi dráma sikerét.


MAGYAR ELEKTRA         Horváth Csaba          Kaposvári Csiky Gergely Színház
 

A legjobb hazai rendezők, (M-Zs-H-B), talán az utóbbi kivételével nem kötődnek kőszínházi
társulatokhoz,  helyrajzilag különböző rendezéseiket  sokszor negatívan befolyásolja a ven-
déglátó társulat összetétele.  Horváth Csaba  kaposvári munkája is ezért félsiker,  az alapo-
san meggyengült együttes nem tud két fajsúlyos női főszereplőt kiállítani.
A társalgási darabokban kiváló Takács Katalin egyénisége nem fedi Klütaimnésztrát, a drá-
mai erőt nem pótolja at erőltetett hanghordozás.  Miért torzulhat el még egy közepes ki-
törés is?  Az egri  Selyemcipő  feledhetetlen Dona Prouheze-je,  Mészáros Sára elviselhe-
tetlen ordítozással veri szét Elektra figuráját, a fülsértő össztűzben kibírhatatlanul kattog-
nak a logopédiai gyakorlatok szóvégi "k" betűi.
Háy János  átirata és maga a koncepció ragyogó,  a Forte Társulat kiválóságaival erősített
csapat nagyszerűen helytáll.  Ökrös Csaba  hegedűjéhez  a kórus mellett időnként  Sipos
Vera  
harsonája társul,  Fehér László,  emlékezetes karakter-perceken kívül,  atmoszféra-
erősítő dobolásban is jeleskedik.  Horkay Barnabás  akrobatikus képességeinél csak hety-
kén horkanó paripájában sistergő humorérzéke erősebb.
A Kórus bölcs örege,  Gyuricza István  széken kucorogva is kimagaslik,  magyarosra fonott
hajjal,  Benedek Mari  pompás mintázatú ruháiban, éretten szép deklamációjával bűvöl el
az energikus  Varga Zsuzsanna  és az attraktív mozgású  Nyári Szilvia.  Nagy Norbert  ifjú
Oresztészként meggyőző, líraibb jellemével azonban ellentétes a harciasan tar koponya.
Horváth Csaba  színpadán egy mozgékony vetítőfal  helyzetével, színével emel ki szituáció-
kat,  a Kórus élőképei és dinamikus váltásai találóak, legszebb háttér, amikor a végkifejle-
Tet ritmikus lábdobogással, hangos és néma/!/ tapssal kíséri. A mozgásszínház eszközeivel
megerősített értelmezés, a jelenetek többrétegű felépítése most is az egyedülálló rende-
zői stílus meghatározó jellegzetessége.
Kovács Zsolt, a fantasztikusan nagy színész,  a Nevelő szerepében  megint csak óriásit ala-
kít.  Ez az a nemesen emelkedett hangvétel,  amely mégis köznapi egyszerűséggel hatásos,
szintézisét jelentve  a szárnyaló pátosz és a filmszerű hitelesség dichotómiájának. A vérnő-
sző királyi sagában egyedül Ő képviseli az igazi Embert.  Szívet melengető meglepetés Elek-
tra húgaként a varázsos megjelenésű  Érsek-Obádovics Mercédesz,  árnyaltan finom hang,
gondosan kidolgozott jellemrajz,  első jelenetének jólnevelt félénksége után  elementáris
kontraszt az az örömtől bódult balettos betipegés az Oresztész jöttét ígérő jóhírrel.


PARASZTOPERA                 Rusznyák Gábor               Miskolci Nemzeti Színház
 

Pintér Béla  vérdrámája a már a XXI. század magyar klasszikusa.  Tucatnyian megrendezték,
Mohácsi kétszer is.  A textus remekmű,  Darvas Benedek  népzenét barokk operával vegyí-
tő zenéje kongeniális a dramaturgia és a humor eredetiségével.
Erős felütés  az első kép,  Czakó Julianna  szupernova mosolyával öleli át  az egész világot,
a félelmetes erősségű társulat  valós operai szinten énekel.  A megtestesült  merevderekú
rosszindulat,  Györgyi Anna Anyá-ja és a cselédsorban nevelt árva,  Szabó Irén kettőse tö-
kéletes kompetenciával uralja a kétszólamú duettet.  Varga Zoltán a hajdani parasztbunkó
pálinkaszagú belépőjével,  a Vőlegény Dénes Viktor heves kifakadásaival jellemzi figuráját.
Rusznyák Gábor  pontosan kidolgozott, találó ötletekkel fűszerezett rendezése mintája az
átgondolt értelmezésnek, feszes tempóban görgeti a cselekményt, ennek ellenére minden
szereplőnek megadja a lehetőséget akkurátusan kijátszott poénokra.  Tóth András fényké-
pészként szolgáltatja a háttér-videókat,  Brassai Tóth János Vőfélye peckesen lépeget, gú-
nyos mosolya vészjóslóan előlegezi a tragédiát.
A robusztus lelkész-apa,  Salat Lehel és a sugárzó szépségű  Marcz Fruzsina érkezése még
tovább erősíti az együttest , bizony ez a gárda felülüti  a nagyszerű ősbemutató társulatát.
Örök emlék marad a két Anya "Köszönöm..." búcsúdala,  Darvas Benedek  zenéje a népi és
a parodisztikus operai elemek mellett mesterien uralja a poézist is.
Zayzon Zsolt  Állomásfőnöke aztán a második kozmikus sebességbe fokozza az élményt, ab-
szint-marta hangja, szédelgő koreográfiája,  játékának lenyűgöző szuggesztivitása csúcsjele-
netet produkál. A poharakban lidércfényként lángol az alkohol, dermesztő sejtelmességgel
zúg a kórus,  a "Kóboj" belépője a viharos égig korbácsolja a feszültséget.  Harsányi Attila
és a múltba fiatalodott  Marcz Fruzsina  káprázatos szex-bemutatót abszolvál, mely minden
szélsőségével együtt  a szellemesen abszurd esztétika  frivol mértéktartását őrzi. Igen hálás
lenne a fantasztikus variációk leírása,  de csak nem trollkodjuk szét a jövendő nézők kíván-
csiságát...
Dénes Viktor kétségbeesetten vergődik a két jóhiszemű ártatlan, a vérrokon menyasszony
Czakó Julianna  és az összepréselt szájú keserűség lúzere, a "csak mostoha"-testvér Szabó
Irén között, a kórus passiókat déző vijjogó felkiáltásai  a szörnyű véget sejtetik.  A pálinká-
 Harsányi Attila és Zayzon Zsolt  végtagfacsaró ölelkezése elképesztő komikummal még
megakasztja  a drámai végkifejletet,  de a homályban feldereng a szörnyű végzet:  Györgyi
Anna
a szúrósszemű, gátlástalan kapzsiság démoni idolja,  hamisíthatatlan operai fináléként
sújt le a halálos baltacsapás.
A "Magyar Shakespeare",  Pintér Béla  műve bizonnyal még sok-sok interpretációt él meg a
jövőben,  ám az ősbemutató, a temesvári változat mellett  Rusznyák Gábor és a lehengerlő
miskolci együttes produkciója mindig is a legnagyobbak között marad.


TÓTÉK                           Béres Attila                          Miskolci Nemzeti Színház
 

Örkény István  klasszikus erősségű darabja  az utóbbi években kétszer is a figyelem közép-
pontjába került.  Vidnyánszky Attila   beregszászi produkciója  a világháború eseményeit
Hitler, Sztálin és a magyar országvesztők ténykedését vonultatta fel a háttérben,  az agita-
tív avangárd színház tömegmozgásaival.   Mácsai Pál  rendezése az  Örkény István Színház-
ban,  Gáspár Ildikó  kongeniális dramaturgiai munkájával, a regény örkényi átiratát lelemé-
nyes eszközökkel transzformálta az abszurditás irányába.
Kevés színmű van a világirodalomban, amely négy tökéletesen kiegyensúlyozott, nagyszerű-
en megrajzolt karakter geometriájában képes a cselekményt működtetni.  Az egyik szerep
jobb a másiknál, a viszonyok pontosan ábrázoltak, mindkét régebbi produkció formátumos
színészekkel realizálta  a páratlan eredetiségű történéseket.  Az egyre erősödő  Miskolci
Nemzeti Színház  
is abszolút érvényességű egyéniségeket vonultat fel,  de még  a mellék-
szereplők is kiválóak.
Béres Attila az eredeti változatot választja, fronthíradók vetítésével, korabeli háborús da-
lokkal sikeresen érzékelteti  a Don-kanyar tragikus rémségeit.  A csupasz színpad meghatá-
rozó centruma a legendás budi, a hómezőket idéző fehérségbe Molnár Sándor Tamás pos-
tása kerekezik be,  alakításának erőssége, hogy nem félnótás:  egyszerű észjárású,  derék
ember, aki jószándékú tetteivel a drámai feszültség dermesztő végletességét generálja.
Szippantós ember, Cipriani professzor, egy másik őrnagy és Tomaji plébános: Kokics Péter
minden epizódjához adekvát eszközökkel nyúl, Jolly Jokerként abszolválja összetett fölada-
tait.  Märcz Fruzsina szépsége túlmutat a gyantaszedői vágyakon, egy belevaló katonatiszt
minden bizonnyal kiemelte volna fenyőillatú bezártságából.
Az őrnagy kulcsszerepében  Görög László  szerepformálása  pontosan rajzolt stációkon át
vezet  a megzakkant idegzetű frontkatonától  a mániákusságát mindenkire kíméletlenül rá-
kényszerítő minidiktátorig.  Kiváltja együttérzésünket,  majd egyre paranoiásabb létezésé-
vel,  Tótékkal együtt jutunk el  a radikális gyűlöletig.  Az ex-vasutas tűzoltóparancsnok ke-
ményfából faragott,  hétköznapi karakter,  Szatmári György  zsigeri hitelességgel mutatja
meg az értetlenség, a megalázkodás és a tehetetlen ellenállás motívumait, erős ellentartá-
sa az őrnagy hisztérikus csapongásainak.
Béres Attila  rendezése a szembenálló férfiak terét Tótné és Ágika dinamikus létezésével
tölti meg.  Czakó Julianna kamaszos lendülettel villog, lelkes okossága mélyén a fruskasze-
relem felizzó bimbója nyiladozik. Pompás a dikciója,  eszeveszett tempójú gesztusai vakító
fénnyel sugároznak, hatalmas végső kitörése tragikai szférákba emeli csodálatos munkáját.
Az egri  Földszint 2 Színház  emlékezetes kitérője, az  Ibusár és a  Piaf  felejthetetlen re-
meklései után,  Nádasy Erika  hatalmas alakítással tér vissza a nagyszínpadra.  A fiáért min-
denre kész anya, aki bölcsen egyensúlyoz az őrnagyi őrület és férjének egyszerű igazságai
között, villámhárító és a kedves asszonyi ravaszság mintaképe. Lenyűgöző színpadi jelenlét,
támadhatatlan hitelesség,  a szavak, a mozgások és az arcjáték eszményi szintézise. "Gyere
haza fiam!"- tör ki belőle a kétségbeesés,  mikor az uralhatatlan eszelősség elhatalmasodik.
A végső, elfúló, drámai sikoly,  a kibírhatatlan beszorítottság frenetikus robbanása, a félel-
metes kirobbanás a végkifejletben az előadás katartikus csúcspontja.
Nagydíj a budapesti Humorfesztiválon, de ez a remeklés, minden komikuma mellett inkább
nagyívű tragédia, újabb meghatározó állomása az örkényi alapmű színpadi életének.


VÉRNÁSZ               Horváth Csaba              Vörösmarty Színház Székesfehérvár
 

Saját társulattal jól lehet dolgozni, kőszínházban elkerülhetetlenek/?/ a kompromisszumok.
Szöktető csábító és a menyasszony kettőse súlyosan gyengíti a drámát.  Hiszteroid idős úr
és imponálóan szép, de ebben a szerepben jellegtelen ifjú színésznő: "ez nem helyes pár".
Játékuk, deklamációjuk kerékbe töri  Garcia Lorca dús poézisét,  az is lehetetlen, amikor
egy agg favágó recitálja a Hold gyönyörűséges textusát.
A tánc, a mozgások  a környezet és a násznép esetében  maradéktalanul hatásos,  a koreo-
gráfia most is  találóan innovatív, eredetiségében különleges.  Az együttes összpontosított
energiákkal működik, a tánckar lányai még szépen is beszélnek.
Varga Mária  már az első jelenetben  letaglózó orgánummal,  támadhatatlan  hitelességgel
indítja  felejthetetlen alakítását.  Sztentori hangon leckézteti  Krisztik Csabá-t,  aki a sza-
badulni vágyó fiú figuráját  szuggesztív színészi eszközökkel hozza, csupán fojtott gesztusa-
iban használva  mozgásművészeti arzenálját.  Kiválóak a családtagok, Radnay Csilla  szoron-
gásba tépett felesége,  a Cselédasszony  Kádas JózsefAndrássy Máté  Szomszédasszonya,
a karakteres Apa, Sághy Tamás és kiemelkedő Pallag Márton Anyós-ként. Hegymegi Máté
groteszk lova,  Horkay Barnabás  favágó-etűdje szép munka.
Elfogadhatóan szól a zongorán a  Gomez románc,  Granados X. tánca,  de bizony  Albeniz
híres Asturias-a súlyos hang- és ritmikai hibákkal terhes. Mégis avatottabb előadó kellene,
ezen az sem változtat,  hogy a  Nagy Norbert a koldusasszony képében igazán kitűnő. Sze-
rencsére az üldözés veszett száguldása eltereli a figyelmet, ahogy a háttér-mozgások, tér-
beli változások sok mindent kreatívan ellensúlyoznak.
Amiért érdemes,  amiért feltétlenül:  Varga Mária  a vérbosszút szomjazó,  fiát féltő örök
Anya, tragikus vergődése  a szélsőséges érzelmek kereszttüzében, bazaltsúlyú, emblemati-
kus alak,  sötét onyxgyémántként izzó  memento mori az események gyújtópontjában. Lé-
tezése egymagában felülírja az előadás esetlegességeit, végzetes árnyként tompítja az es-
télyiruhás elegancia felszínes fényeit.

39 LÉPCSŐFOK                     Horgas Ádám                     Pécsi Nemzeti Színház
 

Hagyján, hogy az alap egy Hitchcock-film, melyből  Patrick Barlow  alkotott színpadi játé-
kot,  de az minden képzeletet felülmúl,  hogy az elképesztő sebességgel váltakozó jelene-
tek messze gyorsabbak a legmerészebben vágott filmnél is...
A kulcs a vetített díszlet,  amely az unalomig ismert  háttér-imitációk helyett egy pulzálva
pergő, animált képsort jelent. Látunk egy szobafalat, odaperdül ajtó, ablak, fogas kerül a
sarokba, pálma az asztal mellé. Utcakép, forgatag, parasztudvar valahol Írországban, avagy
röpülőgépes üldözés, melyben a gépágyúk lövedékeit a menekülő hős egy asztallappal há-
rítja... Hihetetlen szellemesség, káprázatos kreativitás, egy könnyen kezelhető, szinte élő
díszlet invenciózus alkalmazása. Horgas Ádám egyedülállót alkot, már ezzel megkerülhetet-
len értéket hoz létre, a zenei anyag és a színészvezetés  mestermunkává hatványozza ren-
dezését.
Széll Horváth Lajos  a krimikalandok hőse,  követhetetlen tempóban száguldozza végig az
előadást,  minden reagálása ül,  minden poénja telitalálat,  bámulatos lendülettel és álló-
-futó-képességgel vibrál  a cselekmény középpontjában.  Darabont Mikold  már a legelső
képben rejtői stílusú kést kap a hátába, a továbbiakban több tucat nőalakot formáz, élet-
korra, társadalmi helyzetre,  karakterre való tekintet nélkül,  a felismerhetetlenségig más
és más formában, remekül.
Van a  Pécsi Nemzeti Színház-ban két virtuóz színész,  aki képes negyven szerepet másfél
óra alatt eljátszani! Balra ki, sapka le, zakó fel, tíz másodperc múlva jobbról be, erőltetés
nélkül bizony  nem is lehet azonosítani a játszót és ez így megy sistergően ördögi folyama-
tossággal,  lélegzetvétel nélkül, lenyűgöző tempóban.  Köles Ferenc és Mikola Gergő szé-
dületes viharzása nem zárja ki a csattanós dialógusok tökéletes megvalósítását, a komikum
és az attrakció chaplini szintézisét alkotva meg. Bevalljuk, nem tudunk idézni, nem tudunk
semmit kiemelni  ebből az ötlet-cunamiból,  bármelyik jelenetet  bármikor úgy néznék bá-
mulva újra, mintha soha nem láttuk volna...
Külön ki kell emelni  a háttérben dolgozó kellékes-öltöztető-díszitő csapatot, melynek pa-
rádés összmunkája egyenrangú értéke a nagyszerű előadásnak.  Dicséretes, hogy a finálé-
ban bekukkantanak egy pillanatra és így learathatják  a lelkes közönség vastapsát!  Nem is
akar véget érni az ünneplés,  amire a játszók ír-sztepp paródiája  még jócskán rátesz egy
szívlapátnyit...
Egyre többet hallunk a  Pécsi Nemzeti Színház-ról,  Horgas Ádám  egymásra licitáló mun-
kái belépőt jelentenek a hazai rendezők élvonalába.


KRISZTUS SZÜLETÉSE          Jámbor József           Debreceni Csokonai Színház
 

A Japán Kultúra és Mi. Akutagava: Cserjésben, Kuroszava: A vihar kapujában, Hét szamuráj,
Toshiro Mifune a Riksakuliban, Onibaba, - manapság meg Takeshi Kitano eszméletlen egyé-
nisége: Tűzvirágak, Szamuráj és a feledhetetlen Bábok...
A Grotowski-nál töltött egy hónap idején többször felmerült Zeami mester és a no-színház
neve, kedvtelve olvastuk is, ám a színházból csak a zene fogott meg. Közvetve persze, külö-
nösen az Apocalypsis cum figuris és a Boldog herceg sok szemléleti jellegzetességét közve-
tített. Idehaza akkoriban Kaposvár lázában égtünk, az a hagyományost csak megújító stílus
ellentmondott a modernitásnak, a hivatalos fafejűség révén pedig hazánk az egyetlen euró-
pai ország, ahol Grotowski nem járt.
Misima Jukió  színházával először  Jámbor József  zsámbéki  Vagatomo, Hittora rendezésé-
ben találkoztunk. Különleges élmény, szemléletében rendkívül eredeti előadás volt. A mos-
tani  Krisztus születése,  amely három fiatalkori darabból konstruált,  nehezebb föladatot
jelent. Az első harmad örvényes káoszában  Fehérvári Péter Pán-ja akrobatikus pantomim-
mel uralja a teret, szépséges lidércek,  Szűcs Kata és Edelényi Vivien  feledtetik a törté-
nések érthetetlenségét.  Kóti Árpád  Öreg Ördöge,  Miske László, mint Főpap és Lucifer,
Balázs László  a leselkedő gonoszságot képviselik.  Dargó Gergő és Arany Zoltán zenéje se-
gít a misztikus atmoszféra megteremtésében.
Heródes király, Jámbor József  megjelenése egycsapásra felszítja az érdeklődést. Kétfron-
tos harcot vív,  egyrészt saját útját kereső lányát próbálja féken tartani, másrészt felisme-
ri a Három Királyok jövendölte Messiás,  az isteni király születésének veszélyességét. A ma-
gasban a  Tűz lángnyelű szárnyai lebegnek,  Selmeczi Bea  a vörösben égő fény transzcen-
denciáját jeleníti meg.
Szoták Andrea  Salomé-ja  az emberség, a tiszta hit, a megalkuvás nélküli élet gyönyörűsé-
ges idolja, reményt sugároz az önkény légkörében, Gábriel arkangyal,  Tokaji Csaba a  kis-
sé késlekedő mennyei segítséget jelzi.  Szűcs Petra  jelmezei,  Jámbor József
  rendezé-
se, a fények és mozgások szuggesztív látomássá emelik a misztérium-játékot.
A katartikus csúcspont Szűz Mária megjelenése,  Szakács Hajnalka  elbűvölően szelíd fény-
ben ragyog, szavainak méze, sugárzó sötét pillantása  a mennyei szférákat varázsolja elénk.
Boros Ádám  acélos hitelességgel éli  József mindent vállaló emberi szerepét,  kettőjük lé-
tezése beteljesíti a jóslatot és az igét.
Jámbor József  egész kötetnyit fordított  Misima Jukió  színpadi műveiből, reméljük, hogy
az olvasás és a várható újabb produkciók végre megismertetik velünk a japán géniuszt.


SZEM 2015                                                                 Miskolci Nemzeti Színház
 

A hangulat idén is forrón emelkedett volt, egymásra talált a hazai és a nemzetközi színész-
tanoncok serege.  A vendégek produkciói,  a tavalyi siker-dömpinggel ellentétben,  most
váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.  A kockázatot ezután is vállalni kell, az előadá-
sokat nem lehet előre megnézni,  hiszen jórészt még meg sincsenek a szervezés idején. A
nemzetközi hírű intézmények munkája csak itt válik transzparenssé, erre a problémára saj-
nos nincs megoldás.
A bukaresti Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem  Szentivánéji álom címmel még
helyzetgyakorlati szintet sem elérő alkotást hozott,  valamivel erősebbnek bizonyult a var-
sói  Aleksander Zelwerowicz Nemzeti Színművészeti Akadémia  Romeó és Júliá-ja,  egy-
két figyelemre méltó tehetséggel.
Teljes csőd a  Dimitri Színművészeti Iskola  Lopott arcok könyve, a féltehetség  Várnai
Balázs  mindent tud egy kicsit, csak értelmetlen az egész... Az amszterdami Arnheim Mű-
vészeti Akadémia  Kafka Kastély-ából készített kortársi hangvételű, igen hatásos produk-
ciót, imponálóan erős együttessel. Az eredeti koncepciójú, extrém látványvilágú előadást
a befejezés utáni borzalmas és teljes mértékben indokolatlan utójáték tette tönkre.  Ért-
hetetlen indíttatásból  egy nyíltszíni direkt megaláztatást kellett néznünk,  brutális szexiz-
mus és gusztustalanság szánalmas erőlködését. A nézők jobbik fele, velünk együtt még idő-
ben elmenekült, - csak sajnálhatjuk a kiváló társulatot, az egyébként kiemelkedő munkát.
A Kaposvári Egyetem III. éves osztálya,  amely a Nemzetin belüli statisztáláson kívül eddig
még soha semmivel sem rukkolt ki,  a Molnár Ferenc Fehér felhő-jéhez komponált előjáté-
kot hozta: közepesen kivitelezett helyzetgyakorlatok érdektelen sorozatát.
Nincs mit dicsérni a  Színművészeti Egyetem  produkcióin,  mind a három fantasztikus si-
kerrel fut az Ódry Színpad-on. Váratlan remeklés  Kovács Adrián és Kendrey Beatrix Cso-
konai  Karnyóné-jából kiinduló  zenés játéka  ifj.Vidnyánszky Attila  szikrázó invenciójú
rendezésében, a most végzős  Marton-Hegedűs-Forgács osztállyal. A  Brémai muzsikusok
a III-os Máté-osztály saját alkotása,  pompás komédia,  fantasztikus dal-betétekkel,  míg a
Borbély Szilárd  regényéből készült Nincstelenek, a IV-es Bagossy-osztály munkája letag-
lózó erejű, döbbenetes
látlelete a peremvidékek 70-es évekbeli testi-lelki nyomorának.


LEAR KIRÁLY            Bagó Bertalan           Vörösmarty Színház Székesfehérvár
 

Feszesen szürke egyenruhák, bemasírozik a katonai fúvószenekar, szobrokkal ékes, távolba
vesző hatalmas csarnok: a pompás kezdés grandiózus rendezést sejtet.  Dobri Dániel zené-
je meghatározó eleme az atmoszféra-teremtésnek, a képváltásokban a mozgatható végtagú
szobrok változatos átalakulásokon mennek át, a tövükben gubbasztó emberi alakokkal egye-
temben,  térbeli átrendeződésükkel  folyamatosan érdekes látványt jelentenek.  Vereckei
Rita 
díszletében a háttérvetítés is ritkán látott fontosságot nyer:  végtelenbe vesző tág te-
rek, a vihar monoton esőpászmái,  a csatakép narancs egében lobogó zászlók. De értelmet
kap az annyiszor elcsépelt autó a színpadon,  oltalom az égzengésben és bravúros akrobati-
ka eszköze is.
Bagó Bertalan  rendezése összművészeti csúcs: a kép, a mozgás, a hang és a színészi játék
egymást hatványozó egysége.  A rendelkezésre álló együttesből a legtöbbet tudja kicsikar-
ni, a szereposztási kompromisszumról nem tehet.
Goneril,  Radnay Csilla udvarában  Makranczi Zalán intrikusi karizmája parázslik, pergődob
pötyögés, pozán-imprók színezik ármányos szavait. Varga Gabriella, Regan házában billiárd-
asztalon szvingelő táncosnők feledtetik az exkirály halványságát. Krisztik Csaba kölykös ré-
mülettel futkos  féltestvére fenyegetéseinek árnyékában, menekül az emberségében hite-
les Kent,  Derzsi János  is.
A címszereplő  totális színpadi alkalmatlansága  fájó kontrasztja  a nagyszerű jeleneteknek,
az eltompuló érdektelenségbe  Földes Eszter Bohóca csempész némi vigaszt. Edgar, az el-
bujdosó igazi fiú leveti mezét,  sárral keni be magát,  "Adjatok! Adjatok!" kántálja, az elvál-
toztatott hang,  a koldusgúnya mögé rejtve  igazi énjét.  Félelmetes ugrásokkal csúszik be
az autóroncs résnyi ablakán, a tetején vitustáncot jár , iszonyatos sebességgel cikázik fel
s alá:  Krisztik Csaba  döbbenetes figurája hihetetlen elánnal tölti be a színpadot.
Dühöng a vihar, a rézfúvók torlódó clusterei felülírják a mennydörgést, Lear tomboló őrü-
letét a hangzó anyag  frenetikus örvényei játsszák el.  Elviselhetetlen feszültségű Gloster
megvakítása, az előadás katartikus tetőpontja a vak bolyongást záró öngyilkossági kísérlet.
Szegény Tamás,  Edgar látszólag  a doveri sziklafal pereméhez vezeti,  Gáspár Sándor  meg-
adóan hallgatja  megtévesztő szavait.  Feleszmélve, már a tájszólásban megszólaló  Krisztik
Csaba kijózanító mondatai jutnak el hozzá, csodálatos sűrűségű, felejthetetlen jelenet!
Horváth Csaba  koreográfiája, a zenekar és a táncosok mozgatásával,  szinte eszköztelenül
képes turbulens csataképet alkotni,  a befejezés dramaturgiai csavarja  még tovább fokoz-
za az elementáris hatást.
Illik, nem illik, muszáj felsorolni a kiemelkedő teljesítményeket:  Vereckei Rita  látványvilá-
ga, (vihartépte fák gyökérárnyéka!!!),  Dobri Dániel fantasztikus zenéje, (pikkolótól a bom-
bardonig!!!) és a páratlan  Krisztik Csaba  játékban, mozgásban egyedülálló alakítása.
Bagó Bertalan  nagyformátumú rendezésével  megkoronázza eddigi pályafutását, biztos re-
ménnyel várjuk további nagyléptékű munkáit.


MÁJUS!        Szikszai Rémusz       Dunújvárosi Bartók Kamaraszínház     Szkéné
 

A lila ákáciák alatt szerelmespár a padon. A fiú,  Csadi Zoltán  hevesen udvarol, közben jel-
legzetes Szép Ernő-figurák bukkannak fel,  Polgár Lilla  virág- és luftballon-árus, meg a gyu-
fáit sorra gyújtogatva ajánló  Dubai Péter.  Nem is sejtik, hogy egy többszörösen visszaeső
öngyilkos-jelölt végső tettét zavarják meg. Három pompás epizód Gasparik Gábor-é, suvick-
ba unt cipőpucoló,  rekedt rikkancs,  aki csak újságját árulva  nyeri vissza a hangját, végül
zsebkését nyeglén forgató ligeti vagány.
Varga Járó Ilona  díszlete üvegfalú villamos-váró, amely könnyedén alakul irodatérré, áttet-
sző falai mögött járkáló-dolgozó alakok tünedeznek.  Telitalálat a plakát-együttes, a Klimt-i
vörös várandós, a Nemzeti Acélsodrony és a csokireklám Botero.
Az elszánt öngyilkos elzavarja a csókot követelő ifjút, a lány megpróbálja lebeszélni szándé-
káról. Tőkés Nikoletta árnyaltan fokozza érdeklődését, együttérzése mögött fájdalmas sze-
retethiány lappang, "simogasson meg"-hajtja oda fejét klétszer is.  Tóth József  kiégett re-
ménytelensége lassan oldódik, az a félelmetes sírógörcs, a kalimpáló lábakkal, az eltorzult
csecsemő-arccal:  színiegyetemi tananyag!  Szikszai Rémusz  imponáló rendezése minden
lehetőséget megad a két színész káprázatos összjátékához.
A másik egyfelvonásos, az  Igazgató úr!  teljes egészében párjelenet. A zord főnök kirúgja
Ida kisasszonyt, aki, kihasználva a férfi addig visszautasított vonzalmát,  a létező összes női
fondorlatot bedobva próbálja megmásítani a döntést. Király Attila  lehengerlően elegáns,
pattogóan határozott, ám a páncélozott felszín gyengédségre vágyó esendőséget takar. A
számító ravaszság, a parancsoló keménység, a mámoros vágyakozás vonásaiból nagyszerűen
felépített, összetett karaktert formál.
Lapis Erika tíz éve van a pályán, abszurd: eddig nem találkoztunk vele színpadon, de most
életre szólóan lenyűgözött páratlan alakításával! Ahogy ijedt kétségbeesésből észrevétlen
nüanszokkal vált alakoskodó ügyességbe, ahogy mondatról mondatra keríti be egyre hiszé-
kenyebb áldozatát,  ahogy a félős szemvillanások,  a tudatos mosoly és a közelítés-taszítás
libikókáját kijátssza, az több, mint színészi remeklés. Ahogy lekerül róla  Kiss Julcsi ábrán-
dos halványzöld ruhája, úgy hámlik le a megtévesztő hamisság: csak úgy tud engedni, hogy
Sanyihoz,  igazi szerelméhez beszél,  az elviselhetetlen kettősség végül  gyilkos indulatot
gerjeszt. Sugárzik belőle a szennyezhetetlen tisztaság, Lapis Erika játékát az átélés mély-
sége és ereje élteti.
Kicsit komédia, kicsit tragikus,  Szikszai Rémusz  Szép Ernő-darabját az élet költői kettős-
ségének szuggesztív megjelenítése teszi nagyszerűvé.

    

                                          2 0 1 4

ISTENT A FALRA FESTENI        Mészáros Tibor      Debreceni Csokonai Színház
 

Jó, hogy egyik legnagyobb írónk,  Tar Sándor  nevét csak kisbetűvel írták ki a színlapra: el-
lentétben  Horváth Csaba  Ódry-s rendezésével,  ez az alkotás csak kiindulópontként hasz-
nálja A mi utcánk novellafüzért.  A végtelen testi-lelki nyomorúság, az alkoholba fojtott ki-
látástalan vegetálás letaglózó képei helyett a végletes figurák,  furcsa szituációk majdhogy-
nem abszurd életképét kapjuk.  Mészáros Tibor  leleményes dramaturgiával élteti eredeti
koncepcióját, a motívumokból, szövegekből önálló színpadi mű kel életre.
A Z-emberek itt munkátlanok, segélyből élnek,  Postás Tóni, a nagy beregszászi epizodista
Sőtér István hozza-viszi a szűkös járandóságot, melyet az adósságok fejében azonnal vissza
is pakol méretes táskájába.  Ondraschek Péter  játékterét a kocsmaajtó és a kártyaasztal
uralja, a naponta kétszer erre járó személy a hátfalra felfutó síneken döcög. Hiába szidja
felesége, Varga Klári, Kiss Gergely Máté Koczkás Oszija folyton veszít, de csak nem hagy-
ja abba, átmeneti megoldásként görcsös haldoklásba menekül.  Az absztinens, ám folyvást
ott lebzselő Sanyi pap, aki inkább Márton, néma fohászra készteti az eltompult társaságot.
Pedig itt fekszik az öreg Misi  Bicskei István  is, aki meg sehogy sem tud meghalni.
A kocsmárosék,  Ráckevei Anna és Bakota Árpád  tevékeny együttérzéssel zsebelik be az
összes segélyt, a szegény asszonyok petpalack- és kupakgyűjtésből pótolják a kosztpénzt.
Nagyszerűen megfogott atmoszféra, kínos!, de nagyokat nevetünk a sok szerencsétlenke-
désen, maradéktalanul érvényesül a jól rajzolt figurák viselkedéséből fakadó humor. Ret-
tenetes valóság tompul  az együttérzés finom ködébe, a hátteret  Dargó Gergő  harmoni-
kája telíti sejtelmes fájdalommal, olyan sátántangós, de többrétűbb, mélyebb, kifejezőbb
annál az ismert dallamtöredékek és a lebegő effektusok míves ötvözésével.
Sárközi-Nagy Ilona  narrátorként kommentál,  úgy félnótás lány, hogy egyáltalán nem él
a szokásos külsőségekkel, a haldokló férjét ápoló  Kacsúr Andrea  megrázó monológjában
egyenesen az úristenhez fordul  értetlen panaszával.  Szakács Hajnalka  tajtékos dühvel
támad örökké viccelődő párjára,  pedig a megrögzötten kiabáló  Béres szomszéd, a töké-
letesen kidolgozott,  szélsőségei ellenére gondosan árnyalt, mesteri alakítással kirukkoló
Vranyecz Artúr  csak azt szeretné,  ha egyszer elmosolyodjon. 
A meglepően érett írói munka mellett  Mészáros Tibor  kiválóan összefogott rendezéssel
is remekel. Szereposztása korrekt, együttese jól látható kedvvel vesz részt az alkotómun-
kában, pontos a ritmus, váratlan fordulatok élezik a feszültséget.  Felbukkan a némaságá-
ban különös Aladár: amikor  Papp István végre megszólal, egy szavára rablóbandává alakul
az italba tompult kompánia.  Közben a nők Jolán,  Varga Klári  vezetésével  kést ragadva
várják a meggyűlölt férfiakat.  Nyomában a titkos rajongó  Szalma Noémi  Csendes Piros-
kájával, még a  Pál Hunor adta pap is beáll a zsiványok közé, persze mindkét akció nevet-
ségbe fúl...  Rendőrkézre kerül a banda,  a sínpár a falon vízszintbe fordul, négyzethálója
a rabosítási fotók kockáivá alakul: fantasztikus ötlet!
Szűcs Kata  a tinilány heves ábrándosságában, kétségbeesett csalódásában egyaránt kivá-
ló alakítást nyújt, távoli, boldogabb világok követeként botladozik a porban.  Mindig nyer
a jobb sorsra gyűjtögető Szerémi Lajos,  Mercs János  nem is értheti, miért akar elmene-
külni tőle a gyengéd virágszál Mancika.  Krajcsi Nikolette  tehetetlenül tipeg-topog a fa-
tönkön, rebbenő hangon kérlel,  végül szép ruhájában  megadóan kifekszik a vasúti sínre.
Gyönyörűségesen idegen ebben a lepusztult közegben, mégis ide köti valami:  az érzelmi
kiszolgáltatottság bénító hálója. Felejthetetlen, megkérdőjelezhetetlen színpadi létezés,
a logikátlan lélek megjelenítésének lenyűgöző szuggesztiója.
A  Debreceni Csokonai Színház  merész vállalása  a legnagyobb elismerést érdemli, várat-
lan ajándéka a 2014-es évnek...  Eddig színészi bravúrjait csodáltuk, (l. Képzeletbeli ope-
rett!!!), - írói debütálásával, első rendezésével  Mészáros Tibor most belépett a remény-
teli színpadi alkotók élcsapatába!


SZTÁLINVÁROS       Tóth József      Bartók Béla Kamaraszínház Dunaújváros
 

Első találkozásunk  a társulattal és  Hamvai Kornél  feydeau-s komédiájával.  Kellemesen
nézhető, normál szórakoztatást nyújtó előadás. A Szigligetből ismert bohókás fordulatok
börleszk jelleggel hatványozódnak,  poénok özöne csattog,  a félreértések láncolata de-
rűs végkifejletbe torkollik.
Tóth József  rendezése korrekten fogja össze a szálakat, tapasztaltan dolgozza ki a szitu-
ációk özönét. Sikerül karaktert adni a figuráknak, a hasznos színpadkép is őt dicséri. Ke-
vésbé tetszik a nyitó úttörőtáncosok népies botladozása, annál hatásosabb a finálé össz-
társadalmi munkáskórusa.
Gulyás Hermann Sándor és Páder Petra kultúrházigazgatói házaspárja böcsülettel helyt-
állott, csakúgy, mint az állatorvosból ávós-századossá előlépő  Polgár Lilla. Méretes dek-
lamációval  Quintus Konrád a párttitkár,  Tőkés Nikoletta a bájtündér Bellácska alakját
hitelesítette, Vándor Éva  igazi pesti színésznő,  Gasparik Gábor  pesties olasz riporter.
KIcsit zavaró az állandóan visszatérő éktelen szirénázás, szerencsére nem érezzük /még/
az ötvenes évek rettenetét. Rákosi Mátyás szerepében a félfülű szobor bronzfényű jele-
nése emlékezetes,  Dubai Péter  gumibotozó rendőre utóbb énekhangjával engesztel.
Kiss Attila finom humorral, ragyogóan építi fel gyámoltalan tanácselnökét, Jakab Csaba,
mint portássá deklasszált osztályidegen, a helyzetkomikumon túl végső metamorfózisával
tűnik ki.
Lehet, hogy már alig van acélváros, de a hajdan megnyitott művházban mind a mai napig
virágzik a népboldogító kultúra.

 
NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ         Szabó Máté         Miskolci Nemzeti Színház
 

A fájósfogú oroszlán, a kompjuter-eszű nyúl, a lépegető fenyőfa..., felejthetetlen emlékek
és nem a gyermekkorból!  Lázár Ervin  meséje azokkal a csodálatos Réber-rajzokkal!  Most
színpadon,  Szabó Máté  rendezésében az egyre meghatározóbb, kiváló  Miskolci Nemzeti
Színház  előadásában.
Dénes Viktor  hihetetlen eleganciájú  Mikkamakká-ja konferálja a bűbájos mesét, sorra je-
lennek meg kedvenceink.  Ló Szerafin  Bőhm György alakjában, Nagy Zoárd, a komorléptű
fenyőfa,  Kincses Károly  és a  Juhász Katalin  maszkjában, jelmezében  szinte felismerhe-
tetlen, dörgőhangú Szörnyeteg Lajos:  Fandl Ferenc.
A játékot  Nagy Norbert  dalai fűszerezik , elevenen lüktet a tempó, csattannak a poénok,
szilaj energiákkal tombol a csapat. Csoda Bruckner Szigfrid szerepében  Kokics Péter  tri-
umfál,  csak dr.Zirr-Zurr/Fritz Attila/ berregő fúrójától  száll inába fenséges bátorsága. A
tündérvilágot  Péva Ibolya Maminti-je képviseli, szó szerint megkerülhetetlen a lenyűgöző
szókincsű Dömdödöm:  a szeretni való  Juhász István-nak bizonyára voltak gondjai grandió-
zus textusával,  melynek néhány variációját megpróbáljuk idézni: -"Döm', "Dömdöm", "Döm-
dödöm"...
A rejtélyes Vacskamati,  Harsányi Attila  mórikálós gesztusaival,  pazar énekléssel,  robba-
nékony humorával tűnik ki, a zenei csúcs a bigband fílingű Nagy Trió, melyben az egyben
koreográfus  Gyöngy Zsuzsi és Dénes Viktor társaságában remekel.  De a kis nézők  sem
maradnak ki, a "Bikfi, bukfi, bukferenc" skandálása közben bukfencező tudásukat is bemu-
tatják a színpadon!!!
Amíg Szörnyeteg Lajos végre álomba szunnyad, vígan szünetelünk, hogy utána még lendüle-
tesebb iramban vágtasson  Szabó Máté  minden lehetőséget kihasználó, innovatív rendezé-
se.  A fékezhetetlen észjárású Aromo nyúl,  a tüneményes   Lovas Rozi  virgonc létezését
cikázó mozgással, pompon-farkocskája igéző vibrálásával tetézi. Az egész állatsereglet hősi-
esen küzd a számháborúban, egy emberként fog össze a félelmetes hangrobbanások ellen,
káprázatos fináléval köszöni meg a lelkes közönség tapsait.
Jó a miskolci gyerekeknek! Akárhányszor bejárhatják a  Négyszögletű Kerek Erdő-t, igen-
csak örülünk, hogy egyszer mi is láthattuk itt Pesten, a Tháliában.

 
A HOLD FOGLYAI                        Sopsits Árpád                      Gyulai Várszínház
 

Nincs kellemetlenebb dolog, mint a félig telt pohárról írni. Tudjuk, hogy  Szerb Antal  re-
génye kultkönyv,  csak mítikus rajongással lehet beszélni róla.  Sajnos, a varázslatos stílus
sem tette élvezhetővé, erőssége legfeljebb a cocteau-i  Rettenes gyerekekre rímelő test-
vérpár, amúgy életidegen filosz-erőlködésnek tűnik.  André Gide action gratuit-je helyett
menetrendi vakvéletlen, az erősen formált karakterek mellett sápatag főhős. Lehet, hogy
a mű ismerőinek jelent valamit, de színházi változata nem állja meg a helyét.
helyét.
Hogy mégis említjük, ha nem is ajánló célzattal: a rossz darabválasztást Sopsits Árpád ren-
dező kiváló alakítások világra segítésével ellensúlyozza.  Ligeti Kovács Judit  nagyvonalúan
formátumos, heves epizódjában  Tankó Erika  eddigi legjobbját nyújtja,  hitelesen vissza-
fogott  Hajdú László Szabolcs  bekeresztelkedett szerzetese.  Orosz Ákos  gigászi energi-
ával küzd szerepe ármányos ellentmondásaival, de három kiemelkedő színészi munka külön
elemzést érdemel.
Öltönyös elegancia, cinikus rámenősség, játszmás kihasználása a naivak jóhiszeműségének:
Lendváczky Zoltán  fölényes biztonsággal formálja meg Szepetneky szimpatikus intrikusát.
Az Akárkik-ben csodáltuk  karakterábrázoló képességét,  ám Ulpius Tamás diabolikus tob-
zódásában  Jászberényi Gábor még magasabbra hágott. Lézer-pillantása delejes, deklamá-
ciója metszően éles, a végletes személyiséget megfogható közelségbe hozza. Alteregoja a
testvérhúg, akit csak harmonizáló nőiessége, reálisabb ösztönvilága óv meg a hasonulás ka-
tasztrófájától.  Lengén buggyos nadrágjában,  rejtőzködően fád színeiben maga a Veszett
Éden,  az ördögi vonzású  Harmónia,  Zsigmond Emőke  bűvös aurájának  tisztítótüzében
eggyé olvad a a hóhér és az áldozat ambivalenciája. Sötét vezeklőruhájában derengő csil-
lagfény, hajzuhatagos aktként a Tiszta Esztétikum felemelő csodája.
Kedves Színházbarát, döntsd hát el, vállalod-e az üres térfogat szívását a cseppfolyós rész
bájitalának távoli reményében.

MÁSIKSIRÁLY                  Rusznyák Gábor                  Miskolci Nemzeti Színház
 

Mert az" Egyik" az  Kiss Csaba  rendezése, nem láttuk még, de az máris az ő érdeme, hogy
a csehovi alapmű egy időben, két különböző felfogásban  kerülhetett színre a fergeteges
lendületű miskolci teátrumban.  Az izzó hangulatú,  fantasztikus nemzetközi színiegyetemi
találkozó, a SZEM pezsgő forgatagában is meghatározó élményt jelentett Rusznyák Gábor
rendezői változata.
Már a színház a színházban kép is revelatív, a szokott szajkózó unalom helyett  egy hamisí-
tatlan avangárd produkciót látunk, az ördög vörösen villogó szemei, hagymázos szöveg, go-
molygó füstköd és a bőgőtokból áttetsző fátylakban kiemelkedő, mezítlábasan kapaszkodó,
szinte kamaszlány  Nyina.  A vakító aurájú  Czakó Julianna  elementáris hévvel,  gyönyörű
hangon deklamálja Tyeplov klapanciáit, rögvest a félbeszakított előadás után, bájos termé-
szetességgel, köznapi egyszerűségében is megragadó formában tér vissza.
Sok apró gesztus, moccanásnyi poentírozás: csíkos slafrokjában  Görög László  a realiszti-
ábrázolás stilizált megemelésével remekel.  Fritz Attila  inasként sürgölődik, egy méretes
pofont akrobatikusan hárít,  Szatmári György    Dorn doktora kedélyes slágerbetétekkel
szórakoztat,  Pásztor Pál  okoskodva csetlik-botlik az átláthatatlan szerelmek kusza szöve-
vényében.
Vándor Éva  nagyon nő és nagyon színész, a két elem csodás kevercsként építi nagyvona-
lú alakítását.  Rusznák András  zongoraszéken forogva  tekeri a gyolcsot homlokára,  míg
gyógyíthatatlan lelki sebeit visszafogott bizonytalansága rejti. Mása is más:  Lovas Rozi, az
obligát feketeruhás lúzer helyett  egy csalódását, kiábrándultságát  energikus aktivitással
felvállaló, a helyzetét látszólag elfogadó, de azzal keményen szembeszegülő karaktert állít
elénk.  A fuvola rezignáltan szipákol, de az arc és a mozgás a csak tetszhalott belső ener-
giákat jelzi.
Khell Zsolt  díszlete jól funkcionál,  csak a plafonról fejjel lefelé lógó zsöllyéket nem ért-
jük. Izgatottan várjuk, mikor bújik elő a bőgőtokokból egy újabb Primavera, a ruhák azon-
ban hétköznapjainkat idézik.  Rusznyák Gábor  Miskolcon sorra örvendeztet meg jobbnál
jobb munkákkal,  rendezése kidolgozott,  eredeti elképzeléseit, példás színészvezetéssel,
maradéktalanul érvényesíteni tudja.  Még a befejezés apokaliptikus látomása is elfogadha-
tó, talán a végpusztulás jóslatainak gunyoros paródiájaként.
Szerettük a jó svádájú Trigorinokat,  Kocsis Pál magába roskadt töprengő, elmélyült, mint
egy igazi író. Együttérző Másával,  Nyina szerelmes érdeklődését  igen lassan fogja fel egy-
perces némajátékban, az átélés kisugárzása többet mond minden mimikai rezdülésnél. Sza-
badulni szeretne  Arkagyina dominanciájából, váratlan kitörése egy másik hosszú maga elé
nézés tompa beletörődésébe hanyatlik.  Czakó Julianna   inkább valósághű, mint tragikus
utolsó jelenete előtt is  tartogat meglepetéseket.  Mását dühödt fúriaként kergeti el az
imádott író mellől, amikor pedig kiderül, hogy a vendégek még  nem utaznak el, mámoros
szédületben szakad ki belőle az ujjongó: "Maradnak!!!"
Ezt mindenkinek látni kell: Viszontlátásra Pesten!

 
WOYZECK                        Béres Attila                       Miskolci Nemzeti Színház
 

Égszakadás-földindulás: iszonyatos hangerővel kezdődik, vakító szembefények, - de minek?
Talán nem bízik a rendező a darabban, a nagyszerű együttesben, saját koncepciójában?!?
Közönséges, vulgáris, fölösleges.  Azonnal le kell csökkenteni a decibeleket,  ki kell iktat-
ni a bántó vészvillogókat,  a minden másban eredeti és kitűnő produkciót nem szabad ily-
módon alázni, bántó intermezzókkal szabdalva a heves lendületet.
Nem baj, hogy Woyzeck futószalagon rója penzumát, bár sokkal hatásosabb,  amikor a né-
zők feje fölött köröz dübörögve,  nem baj,  hogy ott a medence,  tudjuk, valaki bele fog
ugrani,  nem baj,  hogy előre-hátra dübörög a színpad fölötti híd,  amelyen  Ódor Kristóf
Andres-e fújja a takarodót, - de minden segédeszközt felülír  a félelmetes intenzitású szí-
nészi játék.
Az Orvos,  Dénes Viktor tudományos céllal babbal eteti,  az énfeladás őrületébe kergeti,
kísérleti állatként kezeli, úgy tanulmányozza, mint gombostűre szúrt preparátumot, lelkes
embertelensége a mengelei horror dermesztő előképe. Görög László, emlékezetes karak-
teralakításait hatványozva, a tárgynak tekintett, kisemmizett ember végletes ösztönképét
rajzolja meg.  Nem fiatal, sokat megélt, sokat kibírt már,  végtelen konoksággal tűr, sziszi-
phoszi türelemmel járja reménytelen útját. Rezdülésnyi gesztusokkal érzékelteti az elha-
talmasodó paranoia fázisait,  pontosan eltalálva  a pszichologikus realitás és az absztrahá-
ló stilizáltság kényes egyensúlyát.
Büchner  töredékei,  Kiss Csaba  fordításában,  a szokottól eltérő szerkezetben épülnek
hatásos egésszé,  Béres Attila  rendezése értelmezésben, színészvezetésben, a szituáci-
ók kialakításában  példás teljesítményt nyújt,  feledtetve a külsőséges hatások  teljesen
értelmetlen használatát. Tempója, belső ritmusa egyaránt hibátlan,  az előadás egyetlen
lenyűgöző ívben száguld a tragikus végkifejletig.
A daliás Tamburmajor és Marie találkája eszelős ölelkezésben végződik a gigászi akvárium
torlódó habjai között.  Simkó Katalin  a kiábrándultságtól  az elfojtott nőiesség hisztéri-
kus " bánom is én!"-kitöréséig, a férfi megalázottság párhuzamát mutatja meg az asszonyi
alárendeltség kiszolgáltatottságában,  látszólag szelíd lénye mélyében tragikus indulatok
feszülnek.  A csábító izomember féktelen energiája  Simon Zoltán  elképesztő robbané-
konyságában testesül meg, az egymást keresztező szándékok erőterében a primér ösztö-
nök brutalitását képviseli. Kavargó násztáncuk a végső leszámolás diabolikus előképe, ám
a másik oldalon éppen ennyire vérfagyasztóak a halkan sziszegő cinikus szavak.
Csak egyszer vijjog fel élesen, mikor katonáit csuklóztatja,  egyébként majdnem suttog,
"Langsam, Woyzeck, langsam!"  Feminin gesztusok, kisimult arcél:  Harsányi Attila  Kapi-
tánya borotválás közben Turandotot dúdol,  testét szőrteleníti, gyilkos célzásait óvatos
mondatok álcájába rejti.  Fantasztikus húzás volt a borbély-jelenetet  az utolsó harmad-
ra időzíteni, a hosszan kijátszott,  minden másodpercében fojtogató feszültséget hordó
kép, még a nagyszerű előadáson belül is  katartikus tetőpont.  A monodrámákban párat-
lan színész letaglózó figurájának pokoli bugyraiban  Rudolf Hess majdani szelleme bujkál.

DON GIOVANNI                      Szabó Máté                 Miskolci Nemzeti Színház
 

Khell Csörsz díszlete és  Füzér Anni  ruhái kortársibb környezetet sugallnak, éled remé-
nyünk, hogy végre valami színházszerűbbet látunk a poros szokványnál. Az Almási-Tóth fé-
le Mozartokban jeleskedő  Philippe de Chalendar elegáns hevülettel indít, a zenekar vé-
gig derekasan állja a sarat.
Cser Krisztián méretes basszusa már a párbaj-jelenet néhányszavas szerepében feltűnik,
a végkifejlet teljes pompájában ragyogtatja fensége muzikalitással hatványozott, imponá-
ló játékát. Hábetler András, Leporelloként  szinte prózai színészként triumfál, zsigeri ko-
mikumát nagyszerű éneklés tetézi. Regiszteráriájában sorra jelenik meg a tengernyi don-
na, a kórustagok hiteles karikatúrákat rajzolnak,  Szabó Máté  koncepciója találékonyan
élénkíti az unalomig ismétlődő refrének sivárságát.
Szétveti a tesztoszteron, ám délceg, sőt elegáns,  gavalléros rutinnal hódítja áldozatait,
hajlékony baritonjának könnyed szárnyalásával meg a nézők szívét bizsergeti meg:  Haja
Zsolt  a fiatal, sikeres nőcsábász szimpatikus figuráját állítja elénk. Félkézről győzi a szó-
lam nehézségeit,  orgánumban,  muzikalitásban,  karakter-ábrázolásban  példás alakítást
nyújt.  Csak egy kicsit démoni,  csak egy kicsit romlott,  ám annyira lenyűgöző, annyira
kedves, még azt a picuri aljasságot is megbocsájtjuk neki.
Az ellenoldalon  Kelemen Dániel  Masettóját kell kiemelnünk,  erőteljes hang, magabiz-
tos játék, jelentős személyiség, aki még a fürdőkádban is megőriz valamit bukolikus alka-
tából. A miskolci színházra már-már epihteton ornansként használható "forgószínpados"-
ság itt is megállja a helyét,  a szereplők folyamatosan  előre-hátra menetelnek, nagy ív-
ben hátulról kerülik meg a színpadot, élénk ritmust kölcsönözve a statikus képeknek.
Szellemesen üde a balettáncosok gyakori belépése.  Bodor Johanna koreográfiája klasz-
szikus elemekből építkezve  illusztrálja, vagy ellenpontozza a cselekményt, nem mentes
a bájos öniróniától, vonzó fénytörésbe helyezi az ismert szituációkat.  Szabó Máté  ötle-
tessége még ennél is tovább megy,  a kerti szerszámokkal hadakozó férfikórus óriási tru-
váj!  Amikor a csákány gitárrá, a kapanyél bőgővé alakul,  a vasvillán meg méla kertészek
pilinckáznak, megadjuk magunkat a rendezői invenció viharzó fergetegének.
Ezb a Don Juan tudja, kitől kell tartania,  Szolnoki Apollónia  dominája életveszélyesen
fenyegeti férfiúi nagyságát.  A harcias hév fenomenális, a hang lenyűgöző, az áriák töké-
letes stílusérzékkel szólnak, ennek a Donna Elvirának karizmatikus sodrása van. Reméljük,
a budapesti vendégjátékon is ebben a felállásban élvezhetjük újra a  Miskolci Nemzeti
Színház
országos kisugárzású produkcióját.

BURIAN /DAMU Prága/ VÉRNÁSZ - HAMLET / SzFE Budapest/     SZEM   Miskolc
 

A prágai színiegyetemisták Burian 1935-ös /!!!/,  Háború című produkcióját alkották újra.
Népies mulatozás indul,  sördalok,  menyegző,  lakodalom.  Zárt falanxban mozognak, leg-
inkább táncegyüttest formázva.  Van néhány egyénített karakter, ének és szöveg is akad,
a szintén eredeti zene bombasztikusan illusztrál: olyan régies, idejét múlt az egész. Nagy-
szerűen csinálják és a csoda az, hogy 70 évvel ezelőtt,  a Csehszlovák Köztársaság demok-
ráciájában ennyire up to date modern tudott lenni! A mi süppedt félfeudális diktatúránk
a János vitézt propagálta, a csúcsot a Székelyfonó bágyadt népiessége jelentette.
Ma viszont a mi Színművészetink fizikai képzése áll jobban. Horváth Csaba Vérnász-a, a IV-
es  Marton osztállyal,  szokásos eredetiségével formálta  hatásos mozgásszínházzá a lorcai
drámát. Találó figurák, éles helyzetek, csoportos alakzatok váltakoznak egyéni gesztusok-
kal. Szinte korlátlannak tűnik  a koreográfiai eszköztár,  pedig nemigen találkozunk ismert
elemekkel.  És ezt most nem  a fizikai színháziak adják elő,  hanem egy normál színész-osz-
tály, ami a képzés körültekintő sokoldalúságát igazolja.
Zsótér Hamlet-je nem véletlenül volt a 2013-as Év Legjobb-ja,  ugyanezen csoda-osztály
elővezetésében. Az Ódry színpada helyett,  a nézők a Csarnok tág terében ülnek, kihasz-
nálásra kerül a kettős forgószínpad, játszik a háttérfal és a Nagyszínpad is, ahol a hamleti
színész-monológ hangzik el.  Ez a produkció mindenütt reveláció:  Gyulán földön-vízen, a
Tószínpadon,  a Vár alatt és a Lovasszobron lovagolva játszották,  itt is elég volt egy sűrű
délelőtt az előadás adaptálásához.
A három színíegyetemi produkció három aszpektusból mutatta meg  a miskolci nemzetkö-
zi találkozó, a  SZEM  egyedülálló erényeit.  Összehasonlítás, tapasztalatcsere,  közös él-
mény, kitekintés.

PILLANGÓ              Horváth Csaba               Vörömarty Színház Székesfehérvár
 

Idill? Ráadásul szerelmi? Wedekind és Agota Kristof után a lírai Móricz?  Horváth Csaba azon-
ban olyan színházi alkotóvá érett,  aki bármilyen anyagból képes öntörvényű,  saját stílusje-
gyeit hordozó produkciót létrehozni.
Nem a  Barbárok világa,  lebegő poézis pillangószárnyon,  a szerelmesek boldogságát csak a
"szegíínység", a "píínz" hiánya akadályozza.  A cséplés kezdőjelenetét néhány rúddal, favillá-
val, dünnyögő danával, pergő dobverőkkel hozza  a parázs mozgású vörösruhás csapat. Nem
is kell zene,  Nagy Norbert dala és a kattogó ritmusok tökéletes akusztikai hátteret adnak.
A koreográfiai elemek, változékony alakzatok erős felütéssel indítják a darabot.
Kádas József  izzószemű legényét a szigorú anya,  Varga Mária köti családi gúzsba, a két ki-
forrott, erőteljes alakítás párharca adja  a konfliktus magvát. A vágy tárgya sajnálatos csak
mozgásban, külsőleg illúziót keltő, annál szuggesztívebb a falusi nép és a szerelemére ácsin-
gozó nadrágos urak kettőse.  Pallag Márton Orvosa sűrűn simítja homlokát, paskoló két ke-
ze háton kopogó hevülettel diagnosztizál,  Andrássy Máté cipésze megadó finomsággal vesz
mértéket az ujjaira taposó lábacskáról.
A házat papírfal, a székeket piros fazekak jelképezik,  a padlat tetszés szerint  ide-oda húzi-
gálható a színpadon,   nincs az a jelenség, nincs az a kellék, nincs az a szituáció, amelynek
érzékletes megfelelőjét  Horváth Csaba  leleményessége ne találná meg. Termsyzetes már,
hogy mozgásban,  gesztusban egyedülállóan virtuóz,  de a szövegre épülő, sima színházi je-
lenetek is tökéletesek.  Nagy Norbert  toporgó nagypapa, az élesszavú  Varga Gabriella és
az eminensen poentírozó  Krisztik Csaba kettőse hagyományos keretekben is kitűnő lenne.
Igencsak vártuk  a sokat emlegetett vihart,  de meteorológiai illusztráció helyett fejedelmi
ajándékot kaptunk. A méretes botok fakanálként kavargatják a pöttöm lábaskákban fortyo-
gó fogásokat,  Ostorházi Bernadett  erélyesen vezényli a konyhai munkát,  a lakodalmi elő-
készületek duhaj mulatság képét előlegezik. A zabigyerek  Hegymegi Máté  kifacsart tagok-
kal ólálkodik a finom falatok körül, végsőkig spannolt dobverőivel pazar szólót rögtönöz a lá-
basfejű instrumentumokon.
A Forte-tagok, a színészek és a nagyszerűen teljesítő táncosok  remek együttest alkotnak,
a díszletileg üres színpadteret folyamatosan alakuló formációkkal telítik. Két keresztbe haj-
ló rúd, összeboruló villa, a curlingező fazekak, a szerelmeseket rejtő tapétapaplan minimál-
eszközként helyettesíti a kellékeket, az alkotói fantázia sikerrel hívja elő a nézőit.
A lakodalmas kép parádés fináléba lendíti az előadást. A féktelenül rángatózó násznép előtt
Fehér László és a szikrázó humorú Táncos Rébék,  Horkay Barnabás virtuóz pas de deux-je
cikázik,  Blaskó Borbála  csalódott menyasszonya talpig tüllben hiszterizál. A kavargó forga-
tag gyújtópontjában  Kádas József markáns hőse, kiemelkedő alakítással vacillál a biztos jö-
vő és a csüggedt szegénységbe torkolló szerelem között.
Horváth Csaba  Pillangó-ja, igazolva a Vörösmarty Színház dícséretes bátorságát, vitathatat-
lan eredetiséggel jelöli ki a korszerű színház útját, tovább erősíti egy újabb vidéki színházi
bázis kiépülésének reményét.

    

                                          2 0 1 3

A TANÍTÓNŐ                    Rusznyák Gábor                  Miskolci Nemzeti Színház
 

A játékteret üvegfalú magtár határolja, a kukoricacsövek tömege, a belógó csülkök, oldala-
sok  a magyar falu eszem-iszomba süppedt,   úri mocsarát jelképezi:  esetlenül kivitelezett,
ám szellemes ötlet. A csordanépek álmos csöndjébe robban be az új tanítónő, a jó partira
nyomuló,  rókavadász lovaglóruhába bújt  Marcz Fruzsiná-tól  első kézből kapja a férfiakkal
kapcsolatban követendő viselkedés-kódot.
Az acélos hajlékonyságú, energikus lendületű  Lovas Rozi azonban, szerelmi tapasztalatlan-
sága ellenére nemcsak nádszálkarcsú, de öntudatosságában "gondolkodó nádszál" is: kemé-
nyen elutasítja a hevesen támadó férfihadat. Kosarat kap a pompás megjelenésű, igencsak
nők kedvence  Szőcs Artúr  is, hiába dobja be szokott praktikáit  ez a kudarchoz nem szo-
kott, pusztai dandy.  A vagyonos apjából élő, kicsapongó ficsúrnak  még komornyik-dressz-
be bújtatott  lovászra is futja,  Ódor Kristóf remek humorral, ékes tájszólással leplezi le az
álangol falusi legényt. A szép tanítónő a nép egyszerű gyermekeinek szívét is megbizserge-
ti, a postás  Dénes Viktor  még az italról is hajlandó leszokni, ikes igeragozásának gyarlósá-
ga azonban lehetetlenné teszi a közeledést.
Bródy Sándor  nehézkes, közhelyes nyelvezetére  ráfért volna egy kis kozmetikázás, sok a
szöveg, meg sokszor nevetséges is a mai fülnek. A "búzavirágkékszemű" /jaj!!!/ kisiskolások
nevetgélve szótagolják a az állampolgári ismereteket, ("Mi a nép? - Nép az, aki adót fizet"),
de hogyan is került az alkotmány, - már akkor is! -, az asztalra?!?
Nagyszerű együttes a bosszút esküdő urak iskolaszéke.  A Nemzeti Színház nemrégi előadá-
sában az indokolatlanul feldicsért társulat védhetetlen gyengeségei mutatkoztak meg. Sze-
reposztási megalkuvások: (ifj.Nagy, idős Nagy, Káplán...) mellett, az egész kompánia pehely-
súlyúnak  bizonyult.  Rusznyák Gábor  rendezésében  mindenki a helyén van, a Járásorvos
Harsányi Attila,  a sunyi Szolgabíró  Gyuriska János,  az öreg Nagy szerepében a hagyomá-
nyos iskola legszebb erényeit reprezentáló, nagyszerű  Szegedi Dezső.  A jelenet fókuszá-
ban  Kocsis Pál  elementáris szuggesztivitású, félelmetes deklamációjú Káplánja áll,  a cím-
szereplő  Lovas Rozi még ennek a démoni erőnek is képes volt, konok elszántsággal ellen-
tartani.  Néha kicsit túl sok a fejmozgás, a kitörés hevületében torzul a hang, de alakításá-
nak ereje, az átélés sugárzó energiájával, így is lenyűgöző.
Pásztor Pál, a tanító kissé háttérbe szorított figurájában,  felsugárzó mosolyával emlékeze-
tes, Simonfi Adrienn parasztlánya, a szelíd aurájú  Simkó Katalin Ilony-ja hitelesen egészí-
ti ki az iskolai körképet.  A végre újra nagyszínpadon látható  Nádasy Erika  olyan gonosz,
olyan gyűlöletes, amilyen csak egy nagy karakterszínésznő lehet.
A rendezés csak igen finom  félre-jelekkel aktualizál,  mégis végig érezzük  a vidéki Magyar-
ország oligarcháinak, újuracsainak mérhetetlen bunkóságát. Mit törődnek ők a néppel, az
oktatással, bezzeg, mint mindent, a pacalpörköltet, pálinkát, konyakos kávét egyöntetűen
megszavazzák... Az egész szörnyű panoptikumban  csak két emberi arc világít. Az öreg falu-
si Pap, a simogató orgánumú  Bősze György  jóságos tekintete és  Szabó Irén  sürgő-forgó
kántor-kisasszonyának, mindenkit boldogságba etetni vágyó,  végtelen humánumú mosolya.
A befejezésben  Rusznyák Gábor  imponáló bátorsággal mutatja meg a drámai megoldás le-
hetőségeit. Az első a verista, a szimpla valóság, a rideg hétköznap kegyetlensége. A szín el-
sötétül, a szereplők visszaállnak  a kezdeti pozícióba,  az ismétlésben  a giccs idillje diadal-
maskodik. A végső változat Rendezői Remeklés! A reflektorfényben Lovas Rozi, immár a ka-
tarzis gyönyörű hangján mondja ki a Nem!-et. A kukoricahegyek leomlanak, a tágranyíló ab-
lakokon besugárzik a fény, mennyei kórus szól, a jövő homályos fényű ajtókeretében önfe-
ledten játszanak a Tanítónő jövendő tanítványai.

TIGRIS ÉS HIÉNA       Koltai M.Gábor       Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
 

Rémisztő kezdés:  egy az egyben élvezhetjük  Petőfi Sándor  vérgőzös szélsőségeit,  bár a
szerencsés kezű  Peer Krisztián,  megőrizve a textus áradó szépségeit, sokat enyhít a vad-
romantikus sekszpíriádán.  Kiválóak a játékosok, ám a stílus a régebbi Katonás előadás sem-
mitmondását idézi.
Aztán beballag  néhány konnyadtbajuszú magyar úr és tüstént felfénylik  a gyilkos humorú
paródia mába világító reflektora.  Maratoni menetben isznak a hazára,  beszólásaik heveny
eredetisége  a sivár jelen hazai rögvalóságból táplálkozik.  Biztos kézzel rajzolt négy karak-
ter, nemcsak bajszuk, öltözetük,  de még pálinka-döntögető technikájuk is különböző. Áb-
rándosan merengő úr  Varga Balázs, míg  Rák Zoltán  Vas vitéze vérlilába alkoholizált. A fö-
vegét fogva kupicázó  Dengez,  Nagyidai Gergő  ereszti el a legkeményebb poénokat, a sa-
rokban gubbasztó  Vízkeleti Zsolt feledhetetlen élességgel érvényesíti karizmatikus egyé-
niségét. Nem marad el a hetyke danolászás, acélosan zeng  Kazár Pál Togrul-nótája, a fer-
geteges jelenet  elsöprő energiája az áhított,  sírva röhögtető groteszk felé lendíti az elő-
adás kezdetben akadozó szekerét.
Spiró György Árpádház-a a maga borzalmas középkori brutalitásában mutatja be dicstelen
eleinket,  ideje már, hogy végre  a kegyetlen komikum aszpektusa is helyet kapjon. A ren-
dező  Koltai M.Gábor sikeres kísérletet tesz, kár, hogy az országgyűlés és a végkifejlet ké-
peiben  elhalványodik ez az elképzelés.  Pedig az elképesztő tragikai vénával mennydörgő,
lenyűgöző  Szabó Márta akár egyedül is képes lenne erre, azonban így is letaglózó drámai-
sággal uralja a színpadot.
Vicei Zsolt  figurálisan izgalmas, Széles Zita és az árnyalt finomságú  Fellinger Domonkos
uralkodópárja  elegánsan rajzolt,  a száműzött  Saul szerepében  Vaszkó Bence  erőteljes
alakítással tűnik ki. Vak Béla Bolondjaként  Vízkeleti Zsolt szarkasztikus mosolyával, lézer-
pontosságú élceivel, egész színpadi létezésével  vitathatatlanul a produkció legjobbja.
A finálé öldöklése magyaros tangóba oldódik,  az együttes, francia négyesre emlékeztető
könnyedséggel topog fel s alá,  elragadó kedvességgel énekelve a mára reflektáló, keserű
öngúnnyal tűzdelt szöveget. Helyrebillen az egyensúly, csak ünnepelni tudjuk a meg-meg-
billenő, de végső kicsengésében igen értékes munkát.

CHIOGGIAI CSETEPATÉ     Rusznyák Gábor    Kecskeméti K.J. Sz.  Városmajor
 

Szép lassú indítás, á la Kaposvár, a makramé szálak kedves dallamívekbe fonódnak, Goldoni
expozíciója célratörően tömör,  a szócsaták  pillanatok alatt amazoni közelharcba  fordul-
nak. Egyből feltűnő a viszonyulások kidolgozottsága, a világos értelmezés: Rusznyák Gábor
rendezői erényei  még a verekedések impulzív koreográfiájában is  pompás arányérzékkel
érvényesülnek.
Tóth Ildikó  Pasqua asszonysága mellett heves kontrasztként villog  Téby Zita aktív és att-
raktív Luciettája,  sugárzó arc, eruptív mozgás,  talán a kitörések szorító dinamikájából le-
hetne visszavenni:  még jobban hatna  az alapregiszter átütő deklamációja.  Az energikus
Decsi Edit  hisztériába hajló élességét,  a végre!!!, karakteréhez illő szerepben lubickoló
Trokán Nóra  ellensúlyozza. Butus kislány, érdekeit azonban meglepő okossággal képvise-
li, kiválóan poéntíroz, vibráló fluidummal telíti naiv bakfisát.
Hajdú Melinda  komoly fiatalasszony,  megfontolt realista,  a kaotikus kavargás fölött ott
szárnyalnak árnyalt orgánumának tündéri legátói,  szerényen szürke öltözékén átsüt szín-
padi létezésének  hétszín szivárványa.  A férjek csapatában  Sirkó László,  a kisvárosi ha-
lászflotta parancsnoka álla súlypontban,  Fazakas Géza  imponáló flatterzungéval hozza a
hadaró frázisok védhetetlen komikumát.  A legtöbbször vesztes Toffolo parton rekedt ra-
kodóját  Szokolai Péter,  összetett szerepéhez méltó sokarcúsággal  állítja elénk,  míg a
kissé bamba Beppe óriáscsecsemőjét Aradi Imre tölti meg, a komédiai szinten túlmutató,
mélyebben emberi tartalommal.  Hetyke kiállás,  michelangeloi fizikum,  villám-gesztusok,
nagylegénységében is kamaszos báj:  Orth Péter fölényes egyszerűséggel teszi érzéklete-
sen vonzóvá parádés alakítását.
Rusznyák Gábor  uralja a sűrűsödő tempót,  a legkisebb ziccert sem hagyja ki,  a boros-
flaskót szorító ujjakat egyesével kell lefejteni, a tömegverekedésben halászhálókban ver-
gődnek a küzdő felek, - de miért is mazsolázzuk  a sistergő gegeket,  mikor minden perc-
re tucatnyi jut! Az ismert vígjátéki helyzeteket is mesterien aknázza ki:  Hegedűs Zoltán
húszféleképpen tud ki-be járni,  tökéletes egykedvűséggel keresve gazdáját, vagy éppen
önmagát. Szereposztási bátorsága fényes győzelem: a velencei jegyző nemesvonású fiatal-
ember, akit  Porogi Ádám elsöprő játékkedvvel,  fantasztikus invencióval jelenít meg. Vé-
gigskálázza a néphez leereszkedő, leendő nagyúr indulatváltásait, barátságosan leereszke-
dő, keményen dorgáló, buján manipulál, kizsigerezve adja meg magát.  Nem bír a kétkezi
nép vitalitásával, lila fejjel veri a pulpitust,  veszi nyakába a kínzóeszköz tüzes fogóját, mi-
közben eszméletlen akrobatikával kápráztat el:  száguld, összerogy,  gesztikulál, kővé der-
med és úgy esik orra,  hogy szemernyit sem gyengíti  lényének arisztokratikus karizmáját.
Még akkor sem válik nevetségessé,  amikor másodpercek alatt bukik alkoholmámorba, az
isteneknek  széles mosollyal nézzük el  emberi tévelygésüket...  A bírósági jelenet általa
emelkedik az előadás csúcspontjává,  ahonnan már csak a végkifejlet hegygerincének tá-
gas panorámájához vezet az út.
Krajcsi Nikolett-nek kis szerep jut, de  Chioggia nevezetességeit soroló  poliglott mono-
nológja, rövidsége ellenére teljes fegyverzetben mutatja  sugárzó aurájú színészi lényét,
erős felütéssel indítva a páratlan élményt jelentő, nagyszerű előadást.

HAMLET                          Kiss Csaba                           Miskolci Nemzeti Színház

    

A fenséges akusztikájú színpadon körbeülve figyeljük  az új király esküvői készülődését, az
első pillanatban máris a cselekmény középpontjába lendül Ophelia:  Lovas Rozi szerelmes
mosollyal várja  a temetői koszorúval érkező Hamletet.  Kiss Csaba, aki igen jártas a témá-
ban,  hiszen maga is írt drámát  a dán királyfiról,  alaposan megdolgozza az anyagot, össze-
von, meghúz, átértelmez. A háttérben többször, éppen nem játszó személyek tűnnek fel,
puszta jelenlétükkel formálva a jelenet atmoszféráját.
Gáspár Tibor  Claudiusa kitörően boldog, végre régen áhított sógornőjét tarthatja karjai-
ban, nemigen fogja fel tetteinek súlyát. A színészeket Gertruddal /Varjú Olga/együtt, ki-
törő örömmel fogadja ő kér "Egy indulatos szavalást!"  Imája hiteltelen,  bűnbánata hamis,
csak a nagyúri parancsolgatásban mutat erőt.
Polonius sokat veszt a szövegéből, még atyai monológját is zavarja, hogy gyermekei kórus-
ban kántálják előre szentenciáit.  Ennek ellenére  Szegedi Dezső  karakteres súlyt képvi-
sel, véletlen halálában pedig szinte megdicsőül.
Kissé eltúlzott  Rusznák András  intellektuális halksága,  mintha még mindig  Wittenbergá-
ban érezné magát, túltöprengő gondolatisága  halvánnyá betegíti a vérnősző brutalitással
szemben. A "Lenni,vagy nem lenni"-t az Egérfogó színjáték udvari közönsége előtt mondja,
bizonytalan lassúsága szinte félreállítja, alakítása így veszti el "tett nevét".
Annál aktívabb a sokszorozott feladatokat kapott Fandl Ferenc és Kokics Péter. Bútoroz-
nak, öltöztetnek, fényeket állítanak,  de az Ophéliát elnyelő  fekete függönyzuhatagot is
iők szerelik fel.  Közben eljátsszák  Rosenkrantzot, Guildensternt, míg a színésztrupp tag-
jaiként odaadóan próbálják a hamleti betoldás sorait, de már a szellemjelenetben felbuk-
kannak, némajátékkal illusztrálva a királygyilkosságot.
Eredeti  Palotai Zsolt zenéje, a rettenetesen elcsépelt elektronikus zúgás-búgás helyett
néhány mélybe hulló, tétova hang, elcsukló motívum,  ám a csúcsponton himnikus kórus,
nagyléptékű szimfonikus tömbökkel.
Ophélia kedélyét már a  "Menj kolostorba!" durvasága megzakkantja,  a rebbenő fejrángá-
sok már az őrület előjelei. Egyre idegenebbek légből kapott, összefüggéstelen szavai a le-
velek visszaadásánál, majd apja keresésénél: Lovas Rozi színpadi létezése az intenzív gesz-
tusjáték mintapéldája.
Hamlet, álarcos őrületében, puffos estélyiben pompázik, amelyet később a királynő visel.
A király palástját Hamletre akarja adni, de az végül a színjáték meggyilkolt királyára kerül.
Berzsenyi Krisztina  nagyszerű jelmezei körtáncot járnak a szereplők között,  a két udva-
roncból csak a köpenyük marad. A párbajtőröket hófehér és mérgezett vörös kesztyű he-
lyettesíti,  Simon Zoltán,  a holttestek fölött, temetői vad dühkitörése ellenpontjaként,
döbbenten mondja az utolsó szavakat: "néma csend".
Kiss Csaba rendezésének tetőpontja Polonius soha nem látott temetése. A ravatal méltó-
ságteljesen köröz a forgószínpadon,  Ofélia katartikus mondókáinak virágaival búcsúztatja,
a tetem a süllyesztő mélyébe csúszik alá.  Gertrud bíborruháját már ő viseli, ártatlanságá-
nak fehér meze keretezi a királynői dekoltázst, gyönyörűséges jelenség: "micsoda uralko-
dói pár lehettek volna..." - Lovas Rozi  ezzel az alakításával máris királyi fenség!

A FÉLKEGYELMŰ       Jeles András        Szombathelyi Weöres Sándor Színház

    

Nehéz utat választ  Jeles András, emblematikus szürreál látomás helyett, /Téli utazás!!!/,
a dosztojevszkiji sokrétűség minél több szálát igyekszik összefogni.  Ha Venyicska történe-
te, transzcendens stílusában, hézagtalanul megelevenedhetett,  Miskin herceg esetében
ez miért nem volt lehetséges? A sok szó csak elfedi a lélektani mélységeket, az ambivalens
kapcsolatok gubanca viszont az epikus megjelenítésben is kuszán érthetetlen marad.
Hatásos Nasztaszja Filippovna első jelenése, alkatilag, színészileg tökéletes  Czukor Balázs
Félkegyelműje, amíg ők állnak a cselekmény középpontjában, nincs is semmi baj. A mellék-
alakok serege hígítja a koncentrációt, (pl. a pénzt visszautasító ex-katona). Mindazonáltal
az arisztokratikus atmoszféra  oroszosan gyengéd légköre  jólesően uralkodik Sztyepancsi-
nék szalonjában,  nagyon tetszett a tábornokné  Kiss Mari,  Csonka Szilvia  Aglajája, mac-
kóval a vállán Lina: Vlahovics Edit és Varja szerepében  Lévai Tímea.
Melis László zenéje és a muzsikusok, a tüneményes énekesek,  Unger Tünde, Varga Dóra
valamint  Budai Dávid gitárral, poétikus szépséggel teszik lebegővé az átkötéseket.  Bánki
Róza
autentikusságukban is egyénített jelmezei biztos támaszai a figuráknak.
Czukor Balázs alakítását gyengíti,  hogy sokszor feleslegesen van a színen,  egy egész jele-
netet át is alszik, kiteljesedéséhez hiányzik Rogozsin súlyozó kontrasztja is. A két férfi pár-
beszéde érdektelenségbe fullad, szerencsére van két jelenet, amely végül is pozitívba for-
dítja véleményünket.
A mindent eldöntő estén  Alberti Zsófia  kacérabb,  csábítóbb a megszokottnál, ám hatá-
rozott döntésében  acélos keménységét is megmutatja.  Az ő Nasztaszja Filippovnája igen
fiatal,  nagyon élnivágyó és nagyon szép.  Dosztojevszkiji belső ambivalenciája, a hevesen
villódzó érzelmi bizonytalanság az utolsó színpadi megjelenésnél válik meghatározóvá. Tud-
juk, három férfi is osztozik kegyeiben,  de hogy neki ki is kell igazán, az örök rejtély. Izzó
légkörű szócsatában  percenként változik a választott,  a feleslegekkel terhelt órák után,
Alberti Zsófia  játékának drámai ereje itt futtatja tetőpontra az előadást.
A russzofilek imádni, a nézők szeretni fogják, - azért kár, hogy inkább Dosztojevszkij, mint
Jeles.

A VÁGY VILLAMOSA                   Kiss Csaba                Miskolci Nemzeti Színház

    

Erre vártunk, erre vágytunk!  Az új igazgató,   Kiss Csaba  rendezői bemutatkozása legopti-
mistább előérzeteinket is felülmúlta.  Tennessee Williams, kiváló karaktereket, nagyszerű
helyzeteket felvonultató,  ám
erősen giccsbe csábító darabja,  minden változtatás nélkül,
eredeti textusában, a keményen fogalmazó kortársi színház nyelvén szólal meg.
Cziegler Balázs  mélységben tágas játéktere,  a vékony oszlopokon lebegő függőfolyosók
jellegzetesen  new orleansi képével,  a zsebrádióval együtt, megejtő közvetlenséggel da-
nolászó asszonykákkal,  azonnal meghatározó atmoszférát teremt.  A kevés tárgynak mind
funkciója van, a frizsider bárszekrény, az autógumik ülőalkalmatosságok,  a háttérben zör-
gő munkapad az ünnepi lampionokat felhúzó csörlő is egyben.
Györgyi Anna  már belépésével hatni tud, dallamos lépte, feszes dereka álcázza űzött te-
kintetét, remek jelzés, ahogy sóváran bedönti az életmentő whiskey-adagot. Tud hódító-
an csevegni,  vitában határozott riposztokra képes,  taktikus suttogásaiból drámai erővel
vált éles kitörésbe.  Állja Stanley, a "polák" férj gúnyos megjegyzéseit,  reszketve várja a
mindent eldöntő első randevút,  leleplezése után imponáló bátorsággal vállalja múltjának
bélyegét.  Nagyformátumú alakítása  a megtépett önérzet, a kihívó nőiesség, a kétségbe-
esett kapaszkodás különös kevercse, gyönyörűen kimunkált figurája  méltán kerül az elő-
adás gyújtópontjába.
Ellenlábasa, a bunkóságában is rokonszenves, derűs háztáji boldogságát féltő, őserejű só-
gor,  Kocsis Pál  megfogalmazásában, nyers durvasága ellenére,  kivívja együttérzésünket.
Nagyon jól megvan ő csinos kis feleségével,  útban a baba, jut sörre, bowlingra a kétkezi
munka béréből, - erre idejön ez a fensőbbségét  sértő módon hangoztató bájhölgy,  alá-
aknázza békés hétköznapjait, majdnem elfordítja tőle élettársát is.  Nincs igaza, mikor ki-
fogást emel, amikor nyomozni kezd, hogy megtalálja a sebezhető pontot?  Csak akkor for-
dul a kocka,  akkor válik gusztustalan intrikussá,  amikor megtorpedózza Blanche házassá-
gát,  amely mindannyiuk számára  csodás megoldás lehetne.  Hiszen a rablóból lesz a leg-
jobb pandúr, a sokat élt férfifalóból  a nyugodt békéjét mindenek fölött értékelő, jó fe-
leség.  Micsoda szerencse, hogy a kaposvári társulat lerombolása ide vezette  ezt a félel-
metes szuggesztiójú, alkotóereje csúcsán járó, páratlan férfiasságú színészt!
Szomszéd párként   Kokics Péter és a hamisítatlan  blues-fílinget hozó  Szabó Irén  leple-
zetlenebb formában  mutatja meg  az egymást tépő-imádó kapcsolat  párhuzamos képét.
Görög László tétova, gátlásos, mélyen emberi Mitch szerepében, végtelenül árnyalt esz-
közökkel, finommechanikai műszerészhez méltó precizitással munkálja meg egyszerűségé-
ben is roppant összetett alakját.
Mosolygós fiatal lány, aki kitépte magát otthona fojtogatásából,  ideszabadult az izzó sze-
relmet kínáló városba, melyek minden zugából a fekete zene édes csábítása árad.  Lovas
Rozi  első évadjában máris érett hozzáállással rajzolja meg  a nővére és férje között őrlő-
dő kismamát. Színészileg is imponálóan ellentart nagymúltú kollegáinak, egyenrangú part-
ner, pontosan fogalmazott, önálló személyiség.  Egyetlen halk mondatával megállítja test-
vére agresszív kirohanását,  de úgy szól rá dühöngő párjára, hogy beleremegnek a sörös-
rekeszek.  Szülési fájdalmak:  fennakad a szeme, ájultan roggyan meg,  alig jön ki hang a
torkán: " vigyél a kórházba", - felejthetetlen pillanat.
Az írói-rendezői bravúr, a  Világtalanok,  vagy a kellően nem méltatott,  kihívóan merész
Boris Vian abszurd, a  Mindenkit megnyúzunk!  után, nem voltak kételyeink   Kiss Csaba
alkalmasságát illetően,  az új társulat felépítése, a sokszínű darabválaszték, az egész szín-
házi koncepció és most ez a lehengerlő előadás megmutatja vezetői erényeit is. A társu-
latnak, a  Miskolci Nemzeti Színház-nak egy fél évad se kellett és máris színházi életünk
élvonalába lépett.
Befut az  Intercity a Tiszai pályaudvarra:  a jövőben még sokszor felülünk bizakodva az el-
sőrangú színházba vivő, 1-es jelű Vágy Villamosára.

DESZKA FESZTIVÁL       Debreceni Csokonai Színház       2013 március 10-14
 

A tavaszi seregszemlén  mindig a hazai mezőny legeredetibb darabjai láthatók,  ráadásul
most még olyan is helyt kapott,  amely, alkotó színházának  ocsmány lerombolása miatt,
már hónapok óta tetszhalott.  Spiró György  Imposztor-a, a grandiózus  Kovács Lajos-sal
a címszerepben poszthumusz alkalmat kap,  míg Vidovszky György East Balkán-ja napra-
készen reagál a tragikus aktualitásra. Kőalter igazgyöngy a Vígszínház hátsószínpadáról a
Period,  Szőcs Artúr rendezésében, Kaposvárról  Háy János - Lovasi András zenésjátéka,
A kéz jön, a Kolibri-s vonulatot a  Cyber Cyrano, a Nézőművészeti-st  Kovács Krisztián
képviseli a Gyává-val. Erős válogatás,  gazdag kínálat, nemes gesztus az alternatív szcéna
irányában.

 
 

    

                                          2 0 1 2

ANGLIAI MÁSODIK EDWÁRD ÉLETE    Zsótér Sándor   Kecskeméti K.J.Színház

 

A  Gömbfejűek és a Csúcsfejűek tandrámájától,  a Második  Kurázsi Mamá-n át,  a zsótéri
Brecht-ciklus elérkezett az epikus királydrámáig. Húsz éven át követi II. Edwárd király élet-
útját,  tizenhárom éves háború,  látszólag egy kegyenc-szerető,  valóban inkább az áhított
hatalom miatt.  A metszően éles brechti dialógusok  Ungár Juli  fordításában peregnek, a
jelmezek  Benedek Mari klasszikus kánont romboló piros- rózsaszín párosában díszelegnek,
igaz, vérrel-sárral vannak, pollocki módon telefröcsögve.
Orth Péter  lenyűgöző fizikumát, vitális lendületét látva osztozunk a király szerelmes vágya-
iban, az ellenoldalon  Csémy Balázs artisztikus cselszövő Mortimerje vívja ki csodálatunkat.
Helyén van  a teljes udvartartás:  kisebb-nagyobb szerepekben  Szokolai Péter,  Hegedűs
Zoltán,  Fazakas Géza  sikerrel illeszkedik  a zsótéri hangnembe.  Kertész Kata  erős szín-
padi jelenléttel válik ki,  egyedül a királynő tűnik csupán színésznek látszó dísztárgynak.
A virágszál eltörik, a király fekete földdel mocskolja magát,  a pártütő főurak győzelmi tort
ülnek. A neath-i apátság liszteskamrájában  elfogják a csatavesztés után elbújdokló uralko-
dót, aki azonban váratlan pártfogót talál.  Fila Balázs,  aki korábban trónörökös kisfiúként
is remekelt,  Winchester érsekeként, feledve kamaszos megaláztatását, a királyság szentsé-
gének védelmében rejtegeti. Az eddig inkább tétova androgén szerepekben nagyszerű szí-
nész, kemény deklamációval, zsigeri hitelességgel formálja meg acélosan bölcs karakterét.
A címszereplő Angliai II. Edwárd szertelenül csapongó fiatalemberként lép színre. Nem na-
gyon érdeklik a nagypolitika kérdései, boldogságban tobzódik visszatért szerelmesével. Ám
amikor ez kerül veszélybe, hadra kél, tizenkét évet tölt táborban, kötélágyban és elbukva
sem mond le a koronáról.  Porogi Ádám  királyi jelenségként,  érett dikcióval, sodró ener-
giával építi fel figuráját,  mondatról mondatra erősíti meg  töretlen hitelességét.  Megalá-
zott meztelenségében is érzékeltetni tud valamit a királyi méltóságból, a szorongatott rab-
ságban kimondott, elutasító: "Nem!"-je olyan erővel csattan,  hogy erre csak a halál lehet
a válasz.  Az ifjú III. Edwárdként feltámadva, heves feindultsággal tesz igazságot, méltón ko-
ronázva meg nagyszerű színészi teljesítményét.
Shakespeare-i dráma Marlowe nyomán, brechti kontextusban,  Zsótér Sándor  konzekven-
sen polifon kompozíciójában, három fantasztikus fiatalember gyönyörűséges játékával. 2012

 
 

MÁGNÁS MISKA                Alföldi Róbert                Szegedi Szabadtéri Játékok

 

Már a nyitány lucullusi ínyencfalat! A grófi háznép hatalmas vörös fazekakban főzi a disznó-
fejeket,  a konyhatündérek ritmusra aprítják  a szindbádi sárgarépát,  - már-már Wesker-i
szakács-rámára gyanakszunk,  szerencsére megjelenik   Hirtling István,  a kastély habókos
ura,  aki nyújtottan aláhulló,  szóvégi mássalhangzóival,  groteszk gesztusrendszerével pom-
pás arisztokrata-karikatúrát rajzol meg. Hát még színházi életünk koronázott Nagyasszonya,
a bármilyen műfajban elementáris  Molnár Piroska! Kleptomán nagymamájának minden po-
énja mesterien ül, orgánuma, éneklése természeti csoda. Az operaénekes Rácz Rita Rolla
grófkisasszonyként, érdekes módon, hangban nem eléggé primadonna, jelenetről jelenet-
re erősödő, temperamentumos játéka viszont enyhíti ezt a hiányosságot. A délceg komor-
nyik  Szatory Dávid-nak ugyan nem jut énekszólam, de azzal, ahogy Baracs mérnököt szé-
pen kitartott, hosszú magas hanggal bejelenti, bizonyítja nagyszerű vokális adottságait.
Alföldi Róbert most nem csak ötletparádéval operál, átgondolt kidolgozottság, nagyvona-
lú koncepció jellemzi.  Élő zenekar, kórus és 17 tagú/!/ tánckar, a régi és új Közép-Euró-
pa Táncszínház és az alternatív szcéna jeleseiből toborozva,  Kovács Gerzson Péter, ope-
rettben rendhagyó,  népi elemekből építkező,  gazdag invenciójú koreográfiája.  A teljes
szereplőgárda  nagyszerűen táncol,  a kórus pedig többször is beleszól  a cselekménybe,
például áhítatosan skandálva a "vasúúútépííítő mééérnök" titulusát. A táncosok frizbíként
dobált tányérokkal terítenek, közülük négyen: Bora Gábor, Eller Gusztáv, Vida Gábor és
a kiváló akcentusú  Mezei Lajos,  muzsikus cigányként, hónuk alatt  ezüst gyertyatartók-
kal próbálnak meg kiosonni. A szintén enyveskezű Nagymama visszaveszi az elcsórt holmit,
kárpótlásul ezüstkanalakat nyom a kezükbe,  melyekkel azok parázs csattogó ritmust rity-
tyentenek laza abgangjuk alá.
Az első felvonás konyhai tűzhelyeinek izzó platnijáról hol a grófi kezeket, hol a táncos lá-
bakat kell elkapkodni, leterítve szemvillanás alatt alakulnak vacsoraasztallá,  a világítási ef-
fektusok érzékenyen követik a történéseket.  A szerelmi duett alatt bodrozott fehér füg-
gönyök hullanak alá,  míg a bonviván sóhajára,  "Úgy szeretnék boldog lenni...",  pislákolva
gyulladnak meg a gyertyák. "Esküvő" - a háttérfalak egy szóra megnyílnak, ott örvend a fű-
ben egy komplett lakodalmas menet...  Alföldi Róbert még azt is megengedheti magának,
hogy a hölgy-trió éneke alatt, világítással kimerevíti a képet és egy teljes refrénig csak a
zenekar élteti a melódiát: példátlan truváj!
Füzér Anni  díszmagyarba öltöztet,  ám megadja a módját az alacsonyabb néprétegek ru-
házatának is.  A hölgykoszorú  archimboldói fantáziájú,  gyümölcsdíszes kalapjai később a
konyhai múltra emlékeztető, karfiolszerű fejékké alakulnak, a csúcsot az urak frakk-felső-
je jelenti,  amely vörös flamenco-szoknyában folytatódik...  A második rész, állati fazonra
nyírt kert-díszlete, a konyhai háttérhez hasonlóan Menczel Róbert-et dicséri, a játéktér
virtuóz kezelése, a tömegek falanx-szerű mozgatása,  a dinamikus tempó, a fürge jelenet-
váltások megint csak a kozmikus sebességbe kapcsolt rendezést.
Pixi és Mixi kettőse meg sem közelíti az oly kevesek által látott debreceni  Göttinger-ren-
zés párosa,  Andrássy Máté - Mészáros Tibor komikai cunamiját,  ahogy ezt a Marcsát sem
lehet egy napon említeni  Szilágyi Kata  őserejű konyhatündérével, aki afrikai változatban
is zsigeri szuggesztiójával hatott.  De, ebben a kontextusban, ragyogóan helytáll  az óriási
energiákat mozgósító  Radnay Csilla, aki a konfliktusok feloldásáért elsöprő elánnal küzd,
tüneményesen táncol,  mosolyával lenyűgöz,  nem kéne azonban ráerősítenie az amúgy is
hatásos frázisokra. /A magas regiszterben, 18-án,jól ismert, kitűnő énekhangja sokszor fal-
zettbe vékonyult, biztosan kizárólag a próbafolyamati túlterheltség miatt/.
Főnyeremény a bonvivánként debütáló nagyreményű operaénekes  Haja Zsolt. Melitone,
Figaro, Háry János és Don Giovanni után,  tenorba hajló  lírai baritonja  váratlan ajándék-
ként ragyog, megjelenését természetes elegancia, játékát valós tehetség fémjelzi. Prózá-
ban is meggyőző,  szólói operettben szokatlan muzikális mélységeket tárnak fel.
Pregnáns énekkel tűnik ki a címszereplő  Stohl András is, aki annyi nagy szerep után eb-
ben a műfajban is a karakterábrázolás magasiskoláját képviseli. Káromkodós belépő-ferge-
tege egyből  jogos tapsra ingerel,  nem túlozza el  a falu rosszát,  Taszilói metamorfózisa
pedig a könnyed virtuozitás mesterműve. "YeSSS" és mellette oxfordi angolság, fokozatos
beleszédülés  a felsőbbrendű hatalomba,  mindez, szinte észrevétlen, apró momentumok
cizellált alkalmazásával. Erőltetés nélkül mennydörög, duruzshangon énekelve keringőzik,
figurája,  imponáló sokarcúsága ellenére, abszolút egységes.  Zseniális színész!  Mindig a
darab, a szerep követelményeit teljesíti, sajátos egyéniségének markáns vonásaival fűsze-
rezve.  A kényszerű kitérők sem koptatták tehetségét,  amely a schillingi lócsiszár óta, a
summázó összegezésben töretlen egyenletességet, egyre bővülő sokoldalúságot mutat.
Az ország  egyetlen igazi  Nagyszínpadán,  a  Dóm-téri deszkákon  az utóbbi évek legjobb
produkciója fut. Fantasztikus elképzelés, tengernyi munka, tehetség-koncentrátum:  ha
nem láthatjuk legalább még jövőre,  az nem végzetes hiba lenne,  nemcsak közönségelle-
nes vétek, sokkal, de sokkal több: pazarló bűn!

KAPJ EL!   Seregi Zoltán    Békéscsabai Jókai Színház   Városmajori Színpad

 

Már első viharos belépőjénél  el kell rendelni  a narancssárga riasztást, goromba, nyers
vadóc,  akinek energikus hevessége  szétfeszíti  a falak klaviatúrás rózsaszínjét. Szóban,
pózban,  énekben és mozgásban  az abszolút hitelesség varázserejével bűvöl el, alig kez-
dődik el  Neil Simon  kétszemélyese, a páratlan  Balogh Anna  elementáris létezése má-
ris  védhetetlenül lenyűgöző.  Sikerszériákban elkopott színpadi jelmezeket hord, a Cse-
resznyéskert fakóromantikája után Batman-ét, hangjának ezer árnyalata teszi izgalmassá
deklamációját és ragyogó éneklését.  Óriási erény,  hogy méltó partnere van,  tempera-
mentumának ellentartani gigászi föladat:  Szomor György magabiztosan állja a sarat, zár-
kózottságában férfias, engedékenységében is megőrzi kőkemény karakterét. Játéka, po-
entírozása hibátlan,  a kitűnő szövegkönyv minden lehetőségét valóra váltja, archiméde-
szi pont, amely az ötletekben tobzódó játékot egyben tartja.
Marvin Hamlisch  zenéje a nem túlzottan értékes musical-irodalom  legjobbjai közé tar-
tozik, minden számnak önálló stílusa van, alkalmat ad az előadói sokoldalúság megmutatá-
sára. Találunk szvinges betéteket,  akad délamerikás bigin, melankolikus song és ujjongó
örömdal, változatos, fülbemászó és nem kísérletezik szimfonikus terhelésekkel.
Seregi Zoltán meglepő biztonsággal  sorakoztatja a filmszerűen váltakozó jeleneteket, a
brilliáns szerzői ötletet a három-három fiú-lány múzsával találékonyan fejleszti tovább, a
táncosok énekelnek,  de még beszélnek is,  plusz az átdíszítéseket is fürgén oldják meg.
A színészvezetés kiváló, a gegek szofisztikáltan szólalnak meg, gesztusban, mozgásban pe-
dig egészen eredeti megoldásokkal is találkozunk. Ilyen az első csábtánc, melyben a tan-
gót csak a jellegzetes fejfordulatok,  villanásnyi oldalnézések jelzik.  A lendületes tempó
még hosszú megállásokat is megenged:  BalogH Anna töprengve maga elé mered, hajszál-
pontos időérzékkel tartja ki a néma szembenézést, majd röpülőrajttal süvít ki a színről.
Az egymásra találást az obligát konfliktus követi, mire a stúdióba jutnak, a lemezfelvételt
éles szóváltásuk akadályozza.  Háromszor fut neki a fantasztikus énekesnő, heves indulat-
tal, szenvelgő szépelgéssel,  végül pedig,  előadóművészeti bravúrral sűrítve  a széttartó
érzelmeket, hihetetlen intenzitással szólaltatja meg a szerelem apoteózisát. A kádenciá-
ban három,  végtelenbe nyújtott magas hang,  ráadásul az artikulációt gátló "é" hangzón,
többször alá-fölé mozdítva, az áradó muzikalitás elképesztő csodájaként.
A szerelmi cunamitól sújtott zeneszerző,  magányos menekülése közben lábát töri, com-
big gipszben szomorkodja el depresszív balladáját,  Szomor György az állhatatosan viselt
letörtség dalát, ívelt legátók után míves falzettel zárja.  Bottal bicegve próbálja visszahó-
dítani szerelmét, de azt csak a négykézláb abszolvált szánalmasság képes meglágyítani. A
diktafonba naplózó, sármos férfi  kedves humorral álcázza kitartó vágyakozását,  ritka ér-
zékkel egyensúlyozva a nevetségesség és az imponáló férfibáj határán.  Happy ending: a
háttérfalon át a havas utca képe sejlik fel, bizony, még a vetített díszlet is nagyszerű!
A kétszer három múzsa-csapat,  műtőshacukából végre újra fekete-fehér eleganciába öl-
tözhet, győzedelmesen szól a finálé,  tetőzve a felejthetetlen este élményét. Békéscsa-
bán született, a  Városmajori Színpadon láttuk,  igazán helye lenne valamelyik budapesti
befogadó színházban: a Kapj el!, a felülmúlhatatlan  Balogh Anna és Szomor György bra-
vúros kettősével az évad legjobb zenésszínpadi produkciója!

BUBORÉKOK             Mohácsi János            Kecskeméti Katona József Színház  
 

Miniatűr Fellner-Helmer, aranycirádák, bársonyok, a páholysor ölelő karéja, jegyszedő né-
nik, puha zsongás. Igazi színház a békeidőkből, igazi színház a jelenben. Kevesebb a szócsa-
var, az "igen-nem...nemigen-de!"-játék, ám Csiky Gergely komédiája jól át van azért gyúrva,
bár bizonyos korrupciós cselszövények igencsak ismerősnek tűnnek az eredetiben is.
Fodor Viola  díszlete egyszerű , mégis kifejező,  feltűnően izgalmasak a ruhák. A lányokon
szürke-fehér-fekete koloritú, absztrakt geometriák, a szmokingok, öltönyök, eredeti vonal-
vezetésűek, merész mellénykombinációkkal. Rafináltan elhelyezett vérvörös csíkok, később
türkiz reflexek villognak, Tihanyi Ildi alkotó fantáziáját dicsérve.
A törzsgárda végzős kaposvári erőkkel van frissítve,  a generációs különbségeket az erőtel-
jes színészvezetés ütőképes egységbe kovácsolja, pezseg a tempó, pattognak a dialógusok,
az eleven lendület sodrásában  nagyszerű alakítások születnek.  Sirkó László  maga a joviá-
lis talajgyökér,  Chupor szerepében  Aradi Imre  természetes elánnal okoz váratlan megle-
petést. Téby Zita, eredendő finomságát meghazudtolva, szélsőséges dinamikával zúzza szét
figuráját, a könnyed eleganciájú, ifjonti bájú  Csémy Balázs egy kitörésben drámai erejét
is megmutatja.  Kiss Jenő  a színpadi létezés karizmatikus erejével, oratórikus deklamáció-
val jeleníti meg  az örök komornyik emblematikus alakját.  Orth Péter  angyali gráciával ál-
lítja elénk a naiv esetlenség füstölt sonkákkal súlyosbított karikatúráját.
A színészek nem századfordulós karaktereket játszanak, hanem úgy mozognak, mint a szalo-
nok gráciőz hősei és mindent beleng  Kovács Márton  zenéjének sejtelmes költőisége. Egy
szál hegedű, harmonikával, de benne van az egész század Rózsavölgyitől Lehárig.
Soha annál kedvesebb részegeket, mint a két sármos Solmay-fiú, az élesszavú  Keresztény
Tamás
és az illumináltan is arisztokratikus kellemű  Porogi Ádám  elbűvölő mértéktartással
vezeti elő a komikus párost. Utóbbi órákig téblábol egy kastélyhomlokzatról elcsent orosz-
lánfejjel,  olyan sármmal fogja  a hóna alá a vicsorgó kapubálványt,  mintha délceg huszár-
szárcsákó lenne.
A hölgykoszorú dísze  Krajcsi Nikolett,  lézerpontos,  fürgén cikázó nimfa,  Decsi Edit-tel
kettesben vijjogó  "Júúúj"-okkal analizálják  a pantallók alatt ingerlően ágaskodó férfiassá-
gokat.  Hajdú Melinda  simogató orgánuma beragyogja a színpadot,  kár,  hogy nem a szo-
balány szerepe jutott neki,  akkor,  az így teljesen észrevétlen figura a megalázottság drá-
mai mélységeit hordozta volna.
Mohácsi János, a magyar színház égi vándora,  most sem marad adós ötlettel,  szellemmel,
teátrális mulatsággal, másodpercek alatt képes, észrevétlen váltással hangulatot fordítani.
A kiebrudalt szülők,  Sára Bernadett és a taktikus játékmester,  Márton András  rezignált
csöndben állnak volt szalonjukban, a megállított pillanatban az  "Isten veled  Budapest,Te
édes" atmoszférája sejlik fel az  Egy  szerelem három éjszakájá-ból.
Buborékokat Budapestre! De addig is  egyre szélesebb jókedvvel ruccanunk le a robbané-
konyan izmosodó Kecskeméti Katonába...

SZENTIVÁNÉJI ÁLOM    Mohácsi János     Szombathelyi Weöres Sándor Színház  
 

Peloponnészoszi verőfény helyett  albioni köd, cseperésző eső jellemzi az időjárást,  a bo-
rongós atmoszféra azonban  nem gátja  a fergeteges komédiának.  A szokásos szófacsarok,
mohácsis igen-nem játékok, anakronisztikus beszólások mellett még dramaturgikus betoldá-
sokra is maradt energia. A bűvös p/r/ipacs-virág  Szabó Tibor  Philosztráteszének szemébe
is freccsen, szerelmi vágyában üldözi is derekasan a rémült Puck-ot...
Trokán Péter  Theseus királyként édeleg  amazon menyasszonyával,  fenséges formátumát
még vörös sídzsekiben, az athéni erdőben futó tündérkalandra vadászva is megőrzi.  Nagy
Cili  energikusan használja ki a Hippolyta szerep bővített lehetőségeit, Philostratus, majd
a Postás bőrébe bújva,  Avass Attila  tűnik fel.
Horváth Ákos  férfiasan,  Zayzon Zsolt  még hernyóként araszolva is hiteles, keserűen ér-
des  Marcz Fruzsina, mint Helena,  Csonka Szilvia  elbűvölő cukorfalat,  de polifón halott-
siratójában drámai erejét is felvillantja. /2013 telén, a budapesti vendégjátékkor, Helénát
a nagyszerű  Alberti Zsófia  játszotta energikus lendülettel/.
Mohácsi János  hosszan kifuttatott jelenetei  a legkisebb poénnak is teret biztosítanak, a
gondosan kimunkált szituációk  ennek ellenére megőrzik előre mutató feszültségüket. Be-
indul az esőgép, a monoton surrogás egy pillanatra  a régesrégi, kaposvári Ördögök hangu-
latát idézi, megpihenhetnek a hasizmok,  a kacagás-orkán picit magunkba mélyedő meditá-
cióba csitul.  Mertz Tibor  töprengő Oberonja  inkább racionális, mint túlvilági, a manóvi-
lág játékos ravaszkodásait  Bajomi Nagy György  ezerarcú Puckja képviseli. Dörzsölt, meg-
hunyászkodó, fürge és méltóságteljes,  kiszól a nézőtérre, belopja magát a szívbe,  a pom-
pás karakterfigura meghatározó középpontja az elsöprő humor-cunaminak.
Kovács Márton  zenéje zörejeivel, zizzenő csinnjeivel, csellóbúgással társul az esőcseppek
ostinatójához, akusztikus háttere a transzcendenciát erősíti, a klarinét-basszusklarinét fo-
lyamatosság tündérmesévé transzformálja a szerelmi zűrzavarokat.
Megjelennek a Mesteremberek,  Werkner Lajos, alias  Szerémi Zoltán  csak üggyel-bajjal
tudja a próbát összetartani,  a derék iparosok szépen helytállnak, az Oroszlán is megtalál-
ja, a színfalak mögé, szó szerint, "elment" hangját...  Orosz Róbert  falzettben komédiázik,
Szabó Győző mennydörgő hangon intonálja Pyramus tirádáit. Hajdanában ebben a szerep-
ben tűnt fel ama feledhetetlen Szentivánéjiben, akkori jógalégzéses hasmeresztését most
már valódi pocakkal gömbölyíti.  Szamárfeje papírból van, ahogy a görnyedő hajóvontatók
is könnyebb súlyokat vonszolnak a nyitó-záró képben,  ne várjon senki húsbavágó tragédi-
át, kicsit ázottan is örüljön az életerős vígasságnak.
Mohácsi János  alkotásával az alig pár éves  Szombathelyi Weöres Sándor Színház  újabb
lépést tett  a fajsúlyos színházi műhellyé válás irányában.  - És milyen barátságos maga az
épület, az előcsarnok, a terek tágassága, ...a büfé a süppedő fotelekkel! A színpad ölelő-
en széles, a nézőtér meghitten puha akusztikájú, váratlan Ajándok: itt Színház született!!!

A PÁL UTCZAI FIÚK    Vidovszky György   Kaposvári Cs. G.Sz.  Városmajori Sz.

 

Az egész színpadot betöltő, hengeralakú deszkabástya a grund farakásait idézi, de nyitott
belsejében a Fűvészkert és Nemecsek otthona is helyet kap.  Cziegler Balázs nagyvonalú
díszlete, forgásával, az oldalán nyíló osztályterem-kivágással tökéletes teret biztosít a Pál-
utcza és az Orczy-kert határolta cselekménynek.
A híres einstand-jelenetben a Nagy Pásztor, Jerger Balázs orozza el Nemecsek színes go-
lyóit, a gyülekező csapat észleli a  Vörösingesek fenyegetését.  Feltűnnek a legendás ka-
posi Nagy Ikonok:  Hunyadkürti István  dünnyögő Janója,  Gyuricza István,  mint Rácz ta-
nár úr egy feledhetetlen színházi korszak hatalmas ősbölényei. Utóbbi a Gitt-egyletet lec-
kézteti a kémia tudományának kifejtése mellett, bohém figurája humánus megértéssel kö-
zelít a különleges jelenségekhez.
A grundon vezért választanak, Béli Ádám felnőttes karizmájú Bokája győz, a sokszínű tag-
ságban heves energiákkal éli szerepét  Fábián Péter,  Benkó Bence és  Deák Péter. Har-
sány "Papuskám!"-jai mellett, nagyszerű poentírozásával tűnik ki a Csónakost játszó Sipos
György.
Összefogott, lendületes a tempó, gyorsak színváltások, pezseg a diákhumor és a kamaszos
könnyedség.  Vidovszky György  rendezése, a telitalálat castingon túl, átgondolt, kimun-
kált szerkezetével is képről képre fokozni tudja a feszültséget.
A Grund sorsa a tét, a kémkedő Nemecsek vízbe pottyanva is bátran kiáll csapata mellett,
leleplezi Geréb,  Varga Norbert  árulását,  méltán vívja ki a lovagias ellenfél csodálatát. A
szembenálló felek fair play megállapodást kötnek  a háború feltételeiről, - képzeljük csak
el, micsoda véres mészárszéket komponálna a banda-háborúból egy mai szerző...
A belázasodó  Nemecsek  ágya a magasba emelkedik,  hogy a döntő pillanatban, páratlan
truvájként jelenjen meg újra.  A mindent eldöntő csatában, homokbombák puffognak, a
partvisnyelek párbajában  a vörösinges  Rózsa Krisztián  remekel,  a birkózó vezérek küz-
delmében  Áts Feri,  Mohácsi Norbert  az erősebb,  egy váratlan fordulat azonban válto-
zást hoz:  hófehér ingben,  a mennybéli ágyról  veti alá magát,  a mindvégig hiteles alakí-
tást nyújtó, gyermekkorú  Merk Bálint,  hogy egyetlen vetődéssel  tegye ártalmatlanná
az ellenfél első emberét.
Kiváló dramaturgiai lelemény, hogy a Törökméz árus az első pillanattól a színen van, köve-
ti a cselekményt,  kommentál,  ironizál, énekel és táncol.  Takács Géza  imponáló bizton-
sággal jeleníti meg  pompás figuráját,  narrátorként végig  a történések gyújtópontjában
áll.

A HALOTT VÁROS               Vlad Troickij             Debreceni Csokonai Színház  
 

Az elátkozott város vakon feketéllő panelablakai, temető-keresztek, a fiatalon meghalt fe-
leség emlékoltára, a zeneszerző  Korngold arcmása:   Dmitrij Kosztyuminszkij színpadké-
pe baljós romantikába hajló kettősséget jelez. A vándorszínészek primadonnája, Marietta
az elhunyt hasonmása, az elözvegyült Pault azonnal meghódítja,  Rálik Szilvia  szuggesztív
játékkal, átütő énekléssel jeleníti meg,  hogy aztán néhány perc múltán,  lebegő álompiá-
nókkal a hajdani Marie-ként tűnjön elő.
Huszonhárom évesen írta, ám Korngold érett alkotása inkább Richard Strauss, mint Pucci-
ni hatásáról árulkodik,  dús hangszerelése,  tömény átkomponáltsága már-már  Alban Berg
felé mutat. A nagyzenekar a színpad hátterében, szerencsés módon a díszlet alatt helyez-
kedik el, Kocsár Balázs érdemeként a pregnáns hangzás ellenére sem nyomja az énekese-
ket. Viharos presto ütősállások után, az első felvonás reménykeltő fináléban csúcsosodik.
Vlad Troickij  elegáns színész-szextettel ellenpontozza az operai cselekményt, a hölgyek
tölcséres kalpagjai Marietta fejdíszére rímelnek, a szmokingos urak nyílt színen, a ropogó
kéreg-talajon lépkedve vedlenek barátcsuhás koporsóvivőkké. Az elbűvölő  Szűcs Kata  és
a lézererős  Szalma Noémi  őrjítő lassúsággal  vetkőzni kezd, apácaruhájuk alól csillogón
flitteres, szorosan simuló csábdresszek bukkannak elő - a jelmezeket a primadonna ruhá-
ival is remeklő  Bánki Róza tervezte. A vetített háttér mediterrán színpompába vált, vidá-
man piknikező színészkompánia közeleg,  Meyerbeer Ördög Róbertjének  temetői jelene-
tét parodizálva.  Cselóczki Tamás Victorin rendezőként dirigál,  Massányi Viktor Pierrot-
jelmezben énekli bajazzo-áriáját:  "Mámor és szükség,  téboly és boldogság,  ez a komédi-
ás sorsa".  A primadonna éppen feltámasztja a koporsóban fekvő, előnyösen pőre  Mercs
János
tetemét, midőn az energikus hévvel berobbanó Paul,  Nyári Zoltán véget vet a já-
téknak.  Érzelmileg túlfűtött, száguldva áradó zene,  végletes hányódás az emlékkép és a
vágy mohón áhított tárgya között, ismét egy hatásos felvonásvég.
A táncosnő le akar számolni a házioltár Marie-jával,  a szerelmesek gyilkos vitája wagneri
nagyságrendű énekesi feladat, mindketten ragyogóan állják a sarat,  a tenorista intenzív
játéka feledteti  az orgánum hiányosságait,  Rálik Szilvia  muzikalitása,  hangi adottságai
drámai erővel érvényesülnek.  A vetített háttér követi a változó lelkiállapotokat, suhanó
felhők komorulnak fenyegető betonsziluettekké, a körmenet látomását gyermekkar erő-
síti. Betonvas-keresztek ereszkednek alá,  a koporsók csónakokká alakulnak, a gyászolók
lassúdad mozdulatokkal eveznek  a Léte vízén, a szerzetesek kórusa dünnyögve recitálja
a "mysterium corporis"-t.
A majd' évszázados opera ősbemutatójával a  Debreceni Csokonai Színház az ország leg-
fontosabb  zenei centrumává emelkedett,  bizonyítván,  hogy az   Eladott menyasszony,
a Tüzes angyal, a  Borisz Godunov előadásai nem egyszeri remeklések voltak. Az énesek
és a zenekar teljesítménye,  Vlad Troickij rendezése az estét a korszerű operai színját-
szás mámoros ünnepévé teszi.

 

IBUSÁR      NÁDASY ERIKA      Szegvári Menyhért     Földszint 2 Színház  Eger

 

Megcsodáljuk a boltíves kapualjat, befordulunk a konyhára, az előtérben frissen sült tú-
rós sütemény vár,  theát is kérhetünk,  családias a fogadtatás.  Szemrevaló fiatalasszony
csészéket mosogat, még nem sejtjük,  hogy rövidesen a színpadon találkozunk vele. A la-
kás nagyszobájában  negyven egymásba rakható kerti ülőalkalmatosság  jelzi a nézőteret,
ajtónyílásában egy nyitott szekrény lesz a "díszlet". Jönnek a vendégek, rejtélyes csoma-
gocskákkal, tepsinyi finomsággal, de látunk csábító borosflaskákat is. A belépés ingyenes,
de mindenki hoz valamit,  bár az ajándok cilinderbe is dobható, tetszés szerinti címletek-
ben. Tájkép színházi csata után...
Parti Nagy Lajos  remekét vagy  négy változatban láttuk eddig,  sok szereplővel,  jelmez-
ben, tánckarral, de monodrámaként is, mindig színpadias jelleggel. Itt most bejön a vén-
lányba hajló, ám életerősen viruló vasúti jegykiadó,  Sárbogárdi Jolán, az író elsőszülött
lány-gyermeke.  Túlfűtött fantáziával  darabot ír, álma az operettszínházi bemutató. Ne-
kivág az elbeszélésnek,  megismerjük pályaudvari környezetét, aztán nagyot ugrunk a ro-
mantikus múltba, megelevenednek a lányregény alakjai. A grófkisasszony, akit már elígér-
tek és a vitéz  Bajkállóy RichArd,  aki az igaz szerelem  menekülési útját kínálja. Nádasy
Erika magától értetődő, bámulatos egyszerűséggel jeleníti meg az összes szereplőt és a
műfajhoz illően, rögvest dalra fakad.  A fővárosi előadásban  maga a zeneszerző  Darvas
Ferenc  dünnyögött-zongorázott magnóról,  nekünk a kíséretet, átszellemült tökéletes-
séggel  Nagy Zoltán  játssza.  Árulás, csatazaj,  álruha, ármány:  fergeteges iramban szá-
guld a cselekmény,  a színésznő elképesztő változatossággal  hitelesíti figuráit,  az öreg
huszár bölcsessége, a galád kérő álnoksága,  a csatatérre siető grófi honleány és a dél-
ceg kapitány ezer gesztussal, tucatnyi hangszínnel realizálva testesül meg. Tetézi mind-
ezt az éneklés katartikus ereje,  a kiművelt orgánum, a zsigeri muzikalitás, melyet az át-
élés sugárzó energiája emel a hetedik hatványra. Az indulat, a vágy, az aljasság és a hit
megjelenítése mellett  a csodálatos textus nyelvi humora is  lenyűgöző erővel érvénye-
sül, igazi színházi győzelem az idézőjeles operett harcmezején.
A "tapsrendben" a fantasztikus  Nádasy Erika az összes szereplő alakjaiban külön-külön
megköszöni  az ünneplést,  a lelkes közönség  beszélgető-falatozó társasággá  alakul és
addig diskurál  a barátságos atmoszférában, amíg csak kedve tartja. Az állami színház el-
esett, - az igazi theátrum, a nézőé, a színészé újjászületett a Földszint Kettőben.  2012

    

                                          2 0 1 1

A KÉZ                  Göttinger Pál                  Kaposvári Csiky Gergely Színház

 

Nem biztos, hogy egy novella-sorozat színpadért kiált,  ki ne tudná ezt jobban, mint  Háy
János, a Gézagyerek, a Pityu bácsi fia és annyi más sikeres darab írója.  Epizódok laza so-
rából még születhet dráma, de ha nincs konfliktus, legalább valamelyes jellem-fejlődés el-
kelne.  Itt azonban a kamasz-hős csupán szemléli a világot, amelyben semmi sem történik.
Külön kezeljük hát a kölyökkutya-önarckép és a musical elemzését.
De az előbbi zavaros: nyilván a hetvenes évek/?/ elején vagyunk, (amikor már régen nem
csuktak le férjeket), "villanygitár" ugyan még nem dübörgött a falu végén,  de már a nép
legegyszerűbb gyermekeinek is jutott Trapper-farmer...  Csonka Ibolya  bivalyerős Nagy-
mama-dalánál  még reménykedünk, de a duplázott balatoni kirándulás,  az imponálóan lif-
tező elő- és utánfutók ellenére álomba bódít.  A csűrmelléki beszélgetésben  Béli Ádám-
nál az adu, a főszereplő, ahogy a legtöbb jelenetben is, rezonőrré degradálódik.  A kollé-
giumibeavatás elviselhetetlen hosszúsága után  a felvonásvég villantja fel  az első remény-
sugarat:  Császári Gergő  délamerikai finomságú gitár-kísérete teremti meg  a Magány-dal
atmoszféráját, "Csöndben horkol mellettem egy cső...",  Nagyhegyesi Zoltán még az indo-
kolatlan terjedelmet is képes énekével-mozgásával kitölteni.
Lovasi András alanyi költő,  a már meglévő dalok beillesztése sikeres,  a szituációhoz írot-
tak nem mindig.  Michelangelo sem széklábat faragott, annyi kiváló dalszövegíró van..., az
egyedülállóan eredeti dalnok-költő talán csak húzónévnek kellett. Elég arctalan a zene is,
bár a lírai vonal szépen kirajzolódik.
A második rész  javuló tendenciát mutat,  Dénes Viktor és Lovas Rozi  érett színpadi biz-
tonsággal lubickol a Bach kontra "Bartók" párviadalban,  Marofka Mátyás  pedig racionális
precizitással ad befűzési tanácsokat. A hódítás folyamatát ugyan  rettenetes triplázásban
követhetjük,  /legalább accelerando lenne!/, bár  Czakó Julianna  kedves bakfisa megér
ennyi fáradságot. Energikus lendületével  Fándly Csaba tűnik ki, parádés hevességgel for-
mál szuggesztív karaktert.
A zenés képeket illetően csak dicsérhetjük  Göttinger Pál  rendezését és az egész társu-
lat munkáját.  Csík György  díszlete lényegül rock-színpaddá, az amerikai fíling káprázatos
színekben tobzódik,  Marylin Monroe  vertikális hasonmásaként  Grisnik Petra  az előadás
legjobb ének-produkcióját mutatja be.  Igazi nagyjelenet formálódik  az Apa kórházi ágya
köré,  Szula László  lélekbe markoló hitelességgel beszél a haldoklás  "talán még egy hét,
vagy egy hónap" édes bizonytalanságáról, a betegek Katona Gábor koreográfiájára életre
kelnek,  ápolók, orvosok az emelt pódiumon, az elfekvőkkel együtt éneklik  a vidám halál-
tánc  mindent elengedő, rezignált strófáit. Az annyira hiányolt abszurd irónia suhint meg
Némedi Árpád  box-zsákos knockout-jában,  a végén meg csodálhatjuk  az efemer happy
ending látványos forgatagát.  Örömünk azonban  akkor lenne teljesebb, ha  Nagyhegyesi
Zoltán 
egy színdarabban jeleníthetné meg  a faluról felkerült ifjú beilleszkedési stációit,
majd egy másik musicalben,  énekkel-tánccal dúsítva  játszhatná el a lendületesebb, kor-
osztályi változatot. Színpadi jelenléte, gyermeki egyéniségének tiszta hitelessége, lírai or-
gánuma, sallangmentes játéka így is maradandó élmény.

PIAF       NÁDASY ERIKA        Szegvári Menyhért      Földszint 2 Színház  Eger

 

Hányan próbáltak már  Edith Piaf bőrébe bújni,  nagyszínpadi játékban,  monodrámában,
de bizony,  ha a figurateremtéssel nem is annyira,  az énekléssel mindig bajok voltak, hi-
szen nem zenés darabról, musicalről van szó, hanem magáról az éneklésről, az énekesről.
Nádasy Erika már a nyitó "Non, non-non rien, non, je ne regrette rien" perzselő intoná-
lásával megmutatja  kivételes adottságait.  Átütő orgánum, a dinamika széles spektrumán
kötetlenül közlekedő, kiművelt technika, nivelláló arányérzék,  ívelt legátók muzikalitása.
És ez csak a szakmai része a dolognak, mindezt a szenvedélyes átélés, az érzékeny hozzá-
állás,  a lelki rokonság titkos rezdülései töltik meg  sugárzó energiával.  Charles Boyer hí-
res "J'attendrai- Várlak én"-jében a szentimentális alaphangot  a piafi felfogás csökönyös
hittel hatványozza,  az "Álmaimban látlak én" slágere éjféli látomás sejtelmes víziójává vá-
lik. Az életút részletei pontos narrációval elevenedek meg, a sanzonok torokszorító per-
ceit jólesően váltják a tárgyilagos elbeszélő szavai, pihenést engedve a felzaklatott lélek-
nek.  Nagy Zoltán  bombabiztos zongora-akkordokkal idézi a Marseillese-t, dübörögve tá-
masztva alá az Yves Montand-tól ismert "Quand un soldat..." háborúba menetelését.
A fantasztikus világsiker árnyékában ott leselkedik a magánéleti tragédia, a szerelem má-
mora csak kurta intermezzo, alkohol, drogok, menekülés az öntudatlanságba. "Mon Dieu,
Mon Dieu - Istenem, adj nekem még időt" - sikolt fel az égre kiáltó fohász, átélhetjük az
arasznyi lét  szorító kényszerét,  ehhez nem elég a szép éneklés,  a fájdalmas mondatok
eleven sebként lüktetnek a színészi átlényegülés purgatóriumában.
De ugyanígy megjelenik a francia szellemesség, a pajzán humor, a június 14-i utcabál for-
gatagában szilaj hevességgel pulzál a  "Pádám, pádám, pádám..."  Egyetlen pillanatra sem
lankad a figyelem, minden perc újabb meglepetéssel szolgál,  az ismert dalok egészen új
formában szólalnak meg,  bizonyítva az előadó  elképesztő sokoldalúságát.  Állóképesség-
ben sincs hiány,  a tucatnyinál több szám és a gazdag szöveganyag  jó másfél órányi ter-
he  láthatólag csak fokozza a katartikus megjelenítés intenzitását.
Muszáj valahogy kiadni magunkból az élmény indulati erejét, alig várjuk, hogy a dalok vé-
gén tapsolhassunk,  a finálé "Mylord"-ját pedig  nem a sztálini vastaps kíséri:  szívünk dü-
bög a négy negyed dobbanásában.
Beájultunk az Ibusár-on,  ez az este,  most aztán már  végképp meggyőzőtt a tünemé-
nyes Nádasy Erika  fenomenális nagyszerűségéről:  a Földszint 2  Színház  pedig nevez-
tessen inkább  Égigérő Theátrum-nak!                                                             2012     

 

TISZTOGATÁS                  Kaposvári Csiky Gergely Színház               Új Színház

 

Brutális kínzások, otromba vetkőztetés, naturális ordibálás: mérhetetlenül avítt, szánalmas
rendezés gyengíti  Sofi Oksanen  húsba vágó darabját.  Tányérból esznek,  lavórban mosa-
kodnak Gerhard Hauptman modorában, vajon nem találták fel a stilizációt?!?  Közben a Szi-bériába űzött nővér szellemalakja kísért és vidáman ugrálunk az idősíkok között...
A kaposváriak erőteljes jelenléte  sokban ellensúlyozza ezt,  Kelemen József a verőlegény
emberi arcát is képes felmutatni,  Sarkadi Kiss  János pedig nagyívű,  hiteles, igen szépen
kimunkált alakítással lep meg,  Kaszás Gergő  elkínzott mondatai, tétova gesztusai a bezárt-
ság-szindróma jegyeit hordozzák,  híven jeleníti meg  a szabadságvágy és a kötelességtudás
halálos dilemmáját is.
Hogy közepessége ellenére beszélünk erről a produkcióról, annak egy, kardinálisan fontos
oka van. A  Kaposvári Egyetem Színművész Kará-nak végzős növendéke, a  Mohácsi János
vezette osztályban izmosodott Lovas Rozi, aki a főszerepben teljes színészi fegyverzetben
mutatkozik be. Fiatalasszony a megszállt Észtországban, aki árulással menekül meg a depor-
tálástól,  aki elüldözött nővére ellenálló férjét rejtegeti,  miközben szerelmes belé és szö-
késüket készíti elő. Undorodik házastársától, de hát az a szovjet ávó embere, ő teszi lehe-
tővé a kivételezettséget. Drámai erő, konok akarat, a mindent elviselő szívós öntudat eré-
lyes gesztusai jelzik kiugró tehetségét, melyet a tudatos szerepépítés és arányos visszafo-
gottság  tovább erősít. A  Csehov.zip és a  Vízkereszt vizsgaelőadásaiban már eddig is fel-
tűnt, most azonban már a legreményteljesebb pályakezdők sorában köszönthetjük!   2011

VIHAR                Oskaras Korsunovas                  Gyulai Shakespeare Fesztivál

 

A brezsnyevi hetvenes évek átlag-értelmiségi lakása, zsúfolt könyvespolcok, konfekció bú-
torzat, szól a rádió, a televízióban a cári udvartól örökölt balett-giccs tipeg.  Az apa szék-
hez láncolt, bénalábú lányának olvassa fel, ki tudja hányadszor, Shakespeare Vihar-ját. Az
üvegajtó négyszögében  villámok cikáznak, sivít a szél, mennydörgések robaja idézi a hajó-
törés képeit. Prospero telefonon szórja átkait, vitrinbe gyűrve Ariel, az elátkozott tündér
könyörög szabadulásért.
Airida Gintautaite,  Miranda élettelenül csüngő bokái heves pantomimben kelnek életre,
suta artikulációjú hebegése reszelős szirén-hangba modulál, Povilas Budrys, nekivetkőzve,
rövidesen otromba vademberként áll elénk. Porszívója csövével vágyait illusztrálja, letepe-
ri a védekezni képtelen lányt,  szerencsére egy újabb égzengés véget vet a kínos jelenet-
nek.
Ámuló aggodalommal követjük  a cselekményt,  a nagy Korsunovas-tól, a Hamlet,  a Szent-
ivánéji álom és az elképesztő Romeó után,  kicsit furcsa a kétszereplős játék.  Nyomasztó
a naturális díszlet,  valami invenciózusabbat vártunk,  az eredeti ismeretében világosak az
utalások, tiszták a párhuzamok, csak azt nem sejtjük, hová lyukad ki mindez.
A mesteri kidolgozottság, a szorosan komponált tempó, a fénnyel-hanggal kiemelt kiemelt
csomópontokra épülő szerkezet és a két színész nagyszerű játéka azonban lassan feloldja
kételyeinket.  A jambikus sorok szépségéhez  egyre inkább a shakespeari drámaiság is tár-
sul, tombol a gazság, lebeg az érzelem.
Torz dühében Caliban kínozza a térden csúszkáló légi tündért,  hogy aztán vakmerő meta-
morfózissal, az áhított Ferdinand szenvelgő koreográfiájával hódítson. Végre nevetni is tu-
dunk! A feminin mozdulatok, spiccelő pipiskedés humora könnyedén vált az egymásra talá-
lás katartikus poézisébe. Povilas Budrys harmadik szerepe a mozgás-elemek és az artikulá-
ció rendezői elképzelésének tökéletes megvalósítása,  abszolút hitelességű mestermunka.
A színpad varázslója a befejezésben futtatja csúcsra a produkciót:  megelevenedik a kép-
ernyő, az ármányt, a vihart legyőzi a vakító fényű szépség. Miranda tütüben ágaskodik, fo-
rog a Hattyúk tava tánckara előtt,  Csajkovszkij zenéje és a hófehér kavargás nosztalgikus
gyönyöre ragyogja be a világtól elzárt sziget-lét börtönhomályát.
Lehetne giccses, lehetne ironikus is,  de a tolószékben magát színpadra álmodó  Miranda
primadonnai megjelenése fenséges győzelemmé változtatja a koncepciót. A mozgásképte-
lenség börtönéből szabaduló  Airida Gintautaite  a stroboszkóp vibrálásában  hattyúként
szárnyal,  gyönyörűséges gesztusaival koronázva meg  csodálatos alakítását.  Emlékezetes
volt Hermiája a Szentivánéjiben, de mostani hármas bravúrja hatványozottan bizonyítja le-
nyűgöző színészi nagyságát.
A Gyulai Shakespeare Fesztivál idei repertoárja megerősítette előkelő helyét a nemzetkö-
zi mezőnyben, biztos, hogy a jövőben is, egyetlenként az országban, hiteles rálátást ad a
külhoni színjátszás remekléseire.

ROMEÓNÉ ÉS JÚLIA URA        Czeizel Gábor       Gyulai Shakespeare Fesztivál

 

Furcsa az a vájtszemű kifogás, hogy hogyan kerülhet egy könnyed komédia a Fesztivál mű-
sorába. Shakespeare-hez fennkölt módon kell hűségesnek lenni?!? Talán inkább annyira a
mindennapokra reflektálónak,  a nézők minden rétegét megszólítónak,  amennyire a min-
dig up to date szerző tette.  "Hűséges"-e a dél-koreai Szentivánéji álom, vagy  Korsunovas
kétszereplős Vihar-ja?  Idézetek pedig bőven akadnak  Efraim Kishon "húsz év múlva"-mot-
tójú komédiájában is...
A halál torkából megmenekült szerelmesek,  görcsölő házasságukban  már igencsak halálra
unják egymást, a szürke hétköznapokat csak a Dajka,  még mindig virgonc és Lőrinc barát
egyre kéjvágyóbb megjelenései színesítik, na meg Lukrécia, nyűgös-szipus tinédzserlányuk.
A váratlan bonyodalmakba próbál beavatkozni maga az örökifjú William, kinek még dúshajú
figuráját  Réti Barnabás  energikus lendülettel testesíti meg. Áradó deklamációjába egyre
több mai kifejezés türemkedik, akarva, nem akarva cselekvő részese lesz a történetnek.
Czeizel Gábor  határozott kézzel fogja össze a dramaturgiai bohóságokat, ötletesen segíti
a szerepek kibontását, jó ízléssel tarja kordában  a sziporkázva lüktető komédiázó kedvet.
Találó zenékkel választja el a jeleneteket, segítve a rapid metamorfózisokat. Mert az "egy-
szer kettő = néha öt!", két szereplő is váltja sűrűn jelmezeit.
Először házsártos feleség,  minden apróságba belekötő középkorú szipirtyó,  majd veronai
éveit idéző, de totálisan huszonegyedik századi lányában inkarnálódik.  Elég egy trikó, egy
napszemüveg, hiteles belső átalakulása jóvoltából lehetetlen felismerni a percekkel előbbi
rikácsoló  Montague-nét.  Nagyváradi Erzsébet fölényes biztonsággal, nagyszerű ritmusér-
zékkel tobzódik mindkét alakjában. Ha hozzávesszük,  hogy két lélegzetvétel között még a
soha nem vénülő pletykazsák, Emilia dajka  fizimiskáját is magára ölti,  csak ámulattal adóz-
hatunk karakterformáló képességének.
Tóth József, de illessük inkább a sajátjává szervült Jocó-val, önfeledten lubickol a a poén-özön hullámaiban, egyetlen gesztust, egyetlen kacsintást sem hagy ki,  bőkezűen ontja ki-
fogyhatatlan humor-petárdáit.  Az ő játékában a kirobbanó kacaj,  a legszélsőségesebb ha-
hota közben is mindig érzünk valami végtelenül emberi, a clownmosoly mögött bujkáló tra-
gikumot, ami igazán shakespeari mélységeket sejtet. A tikkelő Lőrinc barát és a fásult apa
vonásai mögött, alig észrevehetően, mégis megkerülhetetlenül feldereng a Tavasz ébredé-
sének szerelmes kamasza.
Nemcsak a könyvtárszobából vezet út  a nagy drámaíróhoz, sokaknak kedve kerekedhet a
húsz év előtti Romeó és Júliához is, - kár, hogy Korsunovasék éppen Dublinben játsszák...

A REVIZOR                     Vlad Troickij                   Debreceni Csokonai Színház
 

Mint Volga anyácskánk lassúdad hömpölyög, , mint a szelíd Volga, sejtelmesen hosszú. Min-
denre jut idő,  egy hétköznapi reggeli  szertartásos rítus,  egy drámai bejelentésre csak a
szolganép kapja fel a fejét. Ha egy kicsit meglódul a cselekmény, a polgármester inasa, az
epizodisták királya,  Sőtér István  rögvest belegabalyodik, egyből elveszti " a vörös fonalat".
A kisvárosi uraságok  Bánki Róza főúri szatén-köpönyegeibe bújtatja, a hölgyek kompléi ve-
rik a pétervári divatot.  Megfontolt tempóban ismerkedünk  a díszes kompániával, az álrevi-
zor feltűnése sem fokozza a méltóságteljes expozíció izgalmait.
Mészáros Tibor  Hlesztakovjának nagyjelenete még ehhez képest is elnyújtottnak tűnik, a
monológ-virtuóz ifjú színészt kissé túlzottan visszafogta a rendezői akarat.  Pedig a második
felvonásban  Vlad Toickij  megvillantja kreativitását,  a pénz-átadás közben az odaalázkodó
helyi hatalmasságokat folyamatos fotózás örökíti meg, bájos humora van a csavaros észjárá-
sú szolga,  Kóti Árpád  gyengéd etetésének.  Kedvenc mondatunk  Dánielfy Zsolt-nak jut:
"... mondja el a cárnak, hogy él itt egy Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij..."
Egyre érzékletesebben működik a díszlet: Dmitri Kosztyuminszkij rácsozatait, oszlopként
magasodó függő felületeit  alulról világító fények éltetik,  a kezdeti félhomály fokozatosan
vált még mindig diszkrét nappali derengésbe. Midőn  Mészáros Tibor  gitározva hódítgatja
a sejtelmes eleganciájú  Kacsúr Andreá-t, narancsszínbe borul a színpad, a váratlan leány-
kérést ujjongó kórus köszönti.  A redukált tempó tudatosnak tűnik,  a bachi monotóniára
hajazó pihentető "unalom" tervszerű előkészítése a befejezés felfutásának.
Mert a végkifejletben a rendező az évad legjobb fináléját alkotja meg. Varga József Polgár-
mestere atyai örömeiben tobzódik,  a Postamester  Mercs János  bravúros magánszámában
gondosan kerülve a részegség triviális ábrázolását,  nemes színészi eszközökkel kápráztat el.
A gogoli nevetés áradó hahotázássá fokozódik,  Ráckevei Anna gyönyörűen felépített kres-
csendója fenséges szárnyalással uralja a cantus firmust, a mesterien megalkotott tutti szin-
te operai magasságokba röpít.
Vlad Troickij darabjaira mindig szerencsejátékosi izgatottsággal sietünk: nagyon tetszett a
beregszászi Hamlet,  a  DAH  gyulai vendégjátéka lehervasztott, nézhetetlennek bizonyult
az Éjféli mesék, de ez az invenciózusan komponált gogoli remekmű, a Debreceni Csokonai
Színház
együttesével maradandó élményt jelent.

 
A KIS LORD            Jeles András            Szombathelyi Weöres Sándor Színház
 

A függöny mögül a Narrátor, korhűben:  Kikiáltó tudósít a színfalak mögötti készülődésről,
egy korabeli társulat produkciója következik, csak előbb köhögje ki magát mindenki... Így
már az első pillanatban  cselekvő részesei leszünk  az előadásnak,  nagy derültség közben
krákogjuk az utolsókat.
A színpadon az ég világon nem történik semmi. Tempós, akkurátus beszélgetések, jelenték-
telen szereplők,  sehol egy konfliktus, sehol a drámai szituáció - és mégis! Ámulva figyeljük
az akvárium-lét titkos izgalmait. Az  Észak-Dél háború idején,  Szabó Tibor  szatócs diskurál
boltjában  indián barátjával,  akit  Kálmánchelyi Zoltán  zöld arccal és derekas köpönyeg-
forgatásokkal jelenít meg.  A káposztáshordón a leendő  Kis Lord trónol,  Grünwald Dávid
azonnal feltűnik pompás beszéd- és játékkészségével.
A háttérben felhők, hullámok, csaták lassúsad képei mozognak álomszerűen, a jeleneteket
balladák,  western-songok tagolják,  élő zenekarral,  féltucat énekessel.  Kiss Mari  komor
dalokat ad elő, a  Melis László válogatta-hangszerelte számok varázslatosan szólnak a négy
vokalista, trombita, cselló-gitár-basszus összetételű zenekar jóvoltából. Az összes muzsikus
énekel, olyan nagyszerű színészeket is találunk köztük, mint Poppre Ádám és Lévai Tímea.
Az akusztikus térben halk füttyök, kopogások, fura neszek is szólnak, tovább erősítve az at-
moszféra ködös lebegését.
Jeles András  különös színházi stílusát a legendás  Mosoly birodalma  után nemrég éppen
ebben a színházban csodálhattuk a  Nevető ember,  húsz év után újrateremtett változatá-
ban. Bachi monotonitás, a tempó fojtott Largo-ja, indulatok, konfrontációk helyett a meg-
álló idő csöndje. A beszédmód sokszor hangsúlyozottan furcsa:  Szerémi Zoltán  ügyvédje
tanácstalan fejforgatásaival, bizonytalan szüneteivel, az indián torokhangjával, a gyermekét
sirató anya néma sírásával karakterizál. Néhány díszlet-elemmel tökéletes helyszínek alakul-
nak ki, de hát  Jeles András-nál még az illemhely is transzcendenciát hordoz...  A hajócsa-
var vízszintesen forog  a fedélzeti hintaszékek alatt,  a hintó imbolyogva döcög a birtok ka-
pujától a bejáratig vezető három mérföldön.  A lakájok balettlépésben,  a nagykalapos höl-
gyek pipiskedve közlekednek, a hétköznapi egyszerűség talán csak a fantasztikusan hiteles-
ségű Kis Lordot,  Grünwald Dávid-ot és bájos mamáját,  Csonka Szilviá-t jellemzi.
Több jelenet epizódszerű,  mellékesnek is tűnhetne,  ha nem lebegne fél méterrel a reali-
tás felett, ha nem lenne révetegen álomszerű, mint az egész fenséges előadás. Mert nincs
semmi, nincs sztori, nincs poén, nincs kifejlet, - csak Színház van, csak katartikus vízió.
A Senkiföldje tengerpartján, hintalovon ülve bóbiskol árnyképünk, csatamezőn araszolunk
a homályos halálba és bársonyruhácskás szőke gyermeknek álmodjuk magunkat...
Balogh János  cilinderesen elegáns narrátora  tapsra vezényli a társulatot és mi forrón ün-
nepelve köszönjük meg a kiváló társulatnak, hogy világra hozta ezt a költői látomást.

 
A SELYEMCIPŐ                  Zsótér Sándor                 Egri Gárdonyi Géza Színház
    

Négy óra csak akkor sok, ha percekben mérjük:  ennek a remeklésnek fényévek dukálnak,
Claudel brechti fantazmajátéka  térben-időben kontinensnyi távlatokat fog össze. Diploma-
taként az író beutazta a világot, kalandos misztériumjátéka, amelyet a tér és idő kanonizált
egysége helyett a hely és kor kétsége jellemez, minket kalauzol irracionális leporellójában.
Az Elfojthatalan Kikiáltó,  Schruff Milán  be is jelenti a színjátékot,  melyben  "úgy bánunk
az idővel, mint a harmonikával,  kedvünk szerint hosszan tarthatnak az órák, a napok pedig
észrevétlenül szaladnak el"...
A fél napot is igénybevevő teljes darabból, bizonyos rétegek majd' teljes elhagyásával, fan-
tasztikus dramaturgiai bravúrral  Ungár Júlia teremtette meg az egri változatot, de fordítá-
sának merészen aktualizált nyelve sem kevésbé vakmerő. "Cukkolja",  "passzolja", "baszakod-
tatok", "egy svunggal", "abgang", - sorjáznak hétköznapi szólásvirágaink, de a poézis is meg-
kapja a magáét: a "nápolyi köcsög" és a "kövér apályhernyó" méltó ellentételezése a "szám-
talan csermely zaja"...
Zsótér Sándor  magabiztosan hangolt invenciója  egy multifunkcionális konténert helyez a
színpad közepére,  a rivaldához meg  egy több ezer rózsafűzérből szőtt, varázscsilingelésű
függöny-uszályt.  De a naturalista rendezések butácska fémdoboza itt  vezérhajó, vagy ép-
pen hajótörés, palota, oltárkép, díszkert, sőt: mennybe szálló égi szamovár, - a gyöngyöző
üveggolyócskák a tüskés domboldalt jelzik, vagy dallamos surrogásukkal a tenger hullámait.
Ambrus Mária  leleményét hatványozza a színek, fények pulzáló váltakozása,  melynek spa-
nyol narancsa,  portugál zöldje, rókahajhász vöröse  Benedek Mari  jelmezein köszön visz-
sza.  Dona Prouheze szafari-szerelése bőrkalappal és azzal a csatos dizájn-övvel, a mór-né-
ger(?)  Camillo, afrikai motívumokkal tarkálló köténye csak hevenyészve kiragadott példa a
grandiózus ruhatárból.
Szerencsére  Mária. a "nagy, félelmetes mama" kimarad a stáblistából, de szentekben igen-
csak bővelkedhetünk:  Ötvös András csecsemőártatlanságú Őrangyala mellett, a csatában
segítő  Szent Jakab,  az Óceán közepén meg  Szent Adlibitum,  (azaz Akárki) zúgja tirádáit.
Délceg megjelenítője, Balogh András később nem restell Szent Miklós Mikulás-köpenyébe
bújva, cukorkát osztogatni a nézőtéren... Kínai-ként  Túri Lajos  éneken/!/, kötéltáncon,
pazar akrobatikán túl, az ezoterikus és az altesti dialógusokban is kitűnően helytáll.
Dona Prouheze éteri átszellemültségét égi mosollyal hitelesíti  Mészáros Sára, a plátói sze-
relmével vívott filozofikus szócsatában  hosszú szünetei,  bámulatos cezúrái alkotják meg a
jelenet szerkezetét, az ezoterikus magasságok ellenére érdekfeszítővé téve azt. Hogy min-
dent érteni kell-e? Ugyan! Hiszen: "...amit nem fogtok érteni az a legszebb,  ami a leghosz-
szabb, az a legérdekesebb..."
Paul Claudel  saját érzelmi kiszolgáltatottságát vetítette  a félvér  Camillo alakjába,  Görög
László nagyszerű játékának szuggesztivitása egységes figurává gyúrja az ellentmondásos lé-
lek antagonisztikus szélsőségeit. Hüse Csaba a szicíliai szűzerdőben, korovjovi eleganciával
hódítja meg Dona Musique-ot, könnyű dolga van, a húr nélküli gitárjával is végtelenül muzi-
kális  Járó Zsuzsanna már jó előre, gyönyörű ódában manifesztálta odaadó szerelmi vágyát.
Be is teljesül ez  a hajótörés szülte kapcsolat,  a transzcendens őrületet, féloldalas vergő-
dést egyként ellenpontozó, emberi érzelem.  A prémdarabkákból varrott patch-work ruha
derekát takaró kötött muff elmozdul: gömbölyödő has látványa bűvöl el, a szárnyaló mono-
lóg az anyaság himnuszát zengi:  "Istenem, adja, hogy ez a gyerek bennem, akit Európa kö-
zepére ültetek, a muzsikát teremtse, és az öröme, minden léleknek, aki hallgatja, randevú-
ul szolgáljon. "Az áhitatosan köröző kéz, az áradó deklamáció,  a csodálatos színésznő valós
és képezett létezésének mágikus összeolvadása az előadás felejthetetlen csúcspontja.
Pedig van még néhány... Zsótér Sándor,  Tallér Zsófia hol afrikán pentaton cimbalomzené-
vel, hol zsolozsmázó kórus-háttérrel operáló zenéjét is felhasználva, pillanatok alatt miszti-
kus fenn-ségbe transzformálja a cselekményt. Az aktuális áthallásokkal  sem marad adós: a
Dél-Amerikában szolgáló hidalgo kegyvesztettségén sápítozik, mégiscsak kérni kellett volna:
ha nem is Mexikót,  legalább egy jó kis Sztráda-igazgatói stallumot... A színészvezetés most
is bravúros:  Szabó Emília  veretes monológját tarajos hullámok hátán,  a gibraltári szoros
maratoni átúszása közben mondja el, de az egész társulatra jellemző az aprólékos értelme-
ző munkával kiérlelt,  értelmesen artikulált megszólalás.  Vajda Milán  Spanyol Király egész
udvartartása lengő trégereken himbálózik,  valami A38-szerű  tengeri alkalmatosságot jelez-
ve,  óvatos félmondatokkal kerülgetve  a bizonytalan államfői akaratot. A Színésznő,  Bozó
Andrea a "vajas kis köcsög" mantrázásával hangol a királyi fellépésre, annyira sikeres, hogy
többemeletes fédrai ruházatában tényleg az igazi Stuart/?/ Máriá-nak tekintik.
Nem dicső konkvisztádor,  nem gőgős alkirály:  Kaszás Gergő, uralhatatlan lelki szélsőségei-
vel, melyek a  "Szarok a lelkére, a teste kell, semmi más, csak a teste!"- kitöréstől  az örök
csillagot szomjúhozó vágyakozásig tombolnak, mesterien szűkített regiszterben rajzolja fel
a nyugtot nem lelő sértettség karakterképét. Hiszteroid indulatait  alázatos ellenszegülés
álcájába rejti,  világhódítóból rubensi festőóriás lesz,  hogy végezetül protoEU-s fantaszta-
ként győzködje uralkodóját: "Adjon Európa egymás hegyén-hátán élő kis népeinek mozgás-
teret! Egyesítse egész Európát egyetlen folyammá!"
Az egyre izmosodó egri társulat  elképesztő akarással és koncentrációval valósította meg a
félelmetesen grandiózus rendezői elképzelést,  mi pedig, akik "a függöny másik oldalára ke-
rültünk", ámulva ájultunk  a csapongó varázslat bűvkörébe. Bizisten! boldogan gyönyörköd-
nénk a tizenkét órás,  teljes remekműben is,  ugyanitt, ugyanígy!  /Szegény Lepage,  meg-
nézheti majd magát.../

    

                                          2 0 1 0

OIDIPUS KIRÁLY            Rusznyák Gábor         Kaposvári Csiky Gergely Színház
 

Jon Fosse maiabbá szikárította a Krisár Csilla Mária fordításában megszólaló veretes szöve-
get,  de revelációvá  a klasszikus sorokat bevezető,  kísérő, ellenpontozó hangzó anyag te-
szi. No-színházi, a semmibe haló fapergetések, réztányér, csengettyű,  "edényben egy szál
fuvola", - zörejek , sóhajok, zümmögések, hangszer-sikolyok:  Rozs Tamás kongeniális zené-
je a kortárs ütő-arzenál és az emberi hangképzés teljes spektrumát használja. Minden szó
és mondat tovább fűződik az aprólékosan kidolgozott,  gondosan felépített akusztikus uni-
verzumban. A királyi jogarként szolgáló, felfüggesztett lábszárcsont szűkülő körökkel köze-
líti a szintén lengő gongot,  találkozásuk az irányított véletlen  végzetes lélekharangjaként
kondulva vetíti előre a tragédiát. /Vidovszky Autokoncertje nem volt hiába.../
A hangszereket,  a kórus, néha csak egyszavas reagálását,  fantasztikus együttműködéssel
olyan nagyszerű színészek szólaltatják meg,  mint Némedi Árpád, vagy  Sarkadi Kiss János,
példásan igazolva, hogy nem a szöveg hossza méri a színészi nagyságot. A színtér árkában a
népet képviselve,  Nyári Oszkár, Tóth Eleonóra,  Serf Egyed mutat hasonló minőséget, fö-
löttük magasodik a Kórusvezető  Gyuricza István gigantikus sziluettje. Az ő felerősített to-
rokhangjai szinte a tudatalatti mélységekből reccsennek fel,  komor keretbe szorítva a ki-
kerülhetetlen fátum beteljesülését.
Rusznyák Gábor a viszonyulások, a gesztusrendszerek, a térbeli mozgások és az ereszkedő,
süllyedő attribútumok arányos kihasználásával teremti meg a tragédia időbeli egységét. Ak-
tualizálás, belemagyarázás helyett Szophoklész időt állóbb igazságait bontja ki, egyértelmű-
vé téve  a bűn és a bűntelen vétek különbségét.  Nem riad vissza a szó szerinti megfelelte-
téstől:  Csapó Virág  Iokaszté-jét lábánál fogva akasztja fel,  Oidipus  majd' a földhöz vágja
a balsorsot jósló Teiresziászt,  de lényegében mindvégig  a stilizáció kiérlelt eszközeivel él.
Kocsis Pál  robusztus belső energiákkal  jeleníti meg a thébai királyt, lenyűgöző a hitetlen
felismerés perceiben, fehérizzású deklamációval hitelesíti  a drámai csúcspontot. Alakítása
töretlen egységben rajzolja meg  az isteni koncepciós per vétlen áldozatát,  akire úgy vet
árnyat a leselkedő balsors, ahogy bármelyikünket fenyegethet. A Hírnök Szula László jele-
netében beindul konfliktus, amely a Pásztorral folytatott dialógusban kulminál.  A király és
Kelemen József  vad iramban kergetőzik a tenyérnyi párkányon,  végül egymásnak feszül a
két homlok és már az önvakítás sem ígér feloldást.
A kaposváriak nagyszerű együttese összjátékból most is fényesen vizsgázik, Rusznyák Gábor
és  Rozs Tamás alkotását teljes joggal nevezhetnénk  Oidipus-oratórium-nak.

 
CSÖRGESS MEG!                    Máté Gábor                 Egri Gárdonyi Géza Színház
 

Rettegünk az "improvizációs" produkcióktól, a kreatív színészi gyönyör általában parttalan
üresjáratba fordul.  Ráadásul  itt még darab sincs,  csak a hiábavalóan szidott  mobil-világ,
amely pozitív értelemben forgatta fel életünket.  Máté Gábor,  a Vas-utcában és Zsámbé-
kon beérett tapasztalatait hasznosítva, kemény kézzel kurtította felére a társulat imponá-
ló energiákkal megszült anyagot,  feszes szerkezet változatosságába komponálta, így bizto-
sítva a teljességet mutató, töretlen tempót.  Egyrészt az orvosi rendelő, a kocsma, az ut-
ca helyszínein derülhetünk a mobilozás komikumán, másrészt szinte miniatűr félfelvonáso-
sok képeznek zárt egységeket.
Mészáros Sára  Szabó nénijének szatyrában csilingel a készülék,  de az otthoniakkal folyta-
tott beszélgetés csak  Rétfalvi Tamás, a különféle testnedveit kivizsgáltató ifjonc szolgálat-
kész közreműködésével jöhet létre.  A liftben rekedt, végtelen beszélőkéjű  Görög László
beosztottját dölyfösen alázó nagyfőnökből alázkodik  parancsra makogó törpévé, majd egy
lendülettel emelkedik vissza a kényúri magasságokba.  Fenyő Iván perfekt hitelességgel ad-
ja az amerikás magyart játszó színészt,  ahogy később színészként játssza ragyogóan  a nép-
dalunkat tuc-tuc zenéjével legyűrő nyugati turistát.  Gyönyörű orgánumával bájolog  Bozó
Andrea  "
átküldött" dekoltázs-fotóval,  majd call-girli munkavégzés közben kihallgatott, dal-
mos erotikájával segíti  Mészáros Máté öntevékeny orgazmusát, - és hogy tud fecsegni!!!
Villám-váltásokkal, több szerepet játszik mindenki, Kovács Andrea a pállott kórházi zöldtől,
ezüstsuhogón át a lokáli bíborig,  szédületes fantáziával öltöztet,  miközben jottányit sem
mozdul el a realitás talajáról. A Jolly Joker fregoli-ember,  Ötvös András mentős-zubbonyá-
nak vöröséből pincérkötényére már csak csíkok jutnak,  felszolgálói némaságát viszont éle-
sen ellenpontozza  tajtékzó gárdista-magyarsága.  Homopubiként decens és lányos,  annál
keményebb a rapperi tombolásban.  Máthé Zsolt brechti szövegével,  brake-táncosok gyű-
rűjében, a gengszter-eleganciájú Rétfalvi Tamás szólójával, ez a mobil-song az első, de ko-
rántsem utolsó zenei csúcspont...
Nem győzzük már a hahotát, a lakógyűlési képben csak nagy nehezen tudjuk a párhuzamos
történések összes poénját fogni.  Óriási játékkedv, pazar összjáték:  végül is minden egyes
színész nevét háromszor kellene leírni! Vajda Milán a meccs-nézés és a mobil-gügyögés di-
chotómiájában vergődik,  Hüse Csaba  biciklis sisakját eldobva,  telefon-doktorként  vígasz-
talja elérhetetlen gyermekét. "Szilvásváradon leszállt az éj", az SMS-költészet remekét pszi-
chológusi ravaszsággal értelmezi a szilaj deklamációjú Fekete Györgyi, Járó Zsuzsá-val pár-
ban pedig szívszorító énekkel sírja vissza a régi szép időket: "hová lett a tavalyi drót..."
Kaszás Gergő  sem érti, miért nem szuperál a bedobós készülék,  az ő játéka olyan rubátó,
melyben a kitartott csöndek fermátái koronázzák meg színpadi jelenlétének csodáját. Bús
nótáját hallva: a hideg futkos az ember mája táján...
Fenyő Iván patkánystíl mobil-dílerének, nagystílű pénzeszsák-maffiózójának alpári alteregó-
ja az utcák késes garázdája,  Bányai Miklós a gátlástalan lazaság pantomimjét rajzolja meg,
artisztikus fürgesége átütően érvényesül a táncos fináléban is.  Mert a végén,  Túri Lajos
dinamikus koreográfiájában  az egész együttes döngöli  a tuci-zene vadító ritmusát,  felejt-
hetetlen mozgóképpel tetézve a káprázatos produkciót.

 
ORSZÁGALMA                 Kárpáti István             Tatabányai Jászai Mari Színház
 

Avagy: Hogyan született  Nemzeti Egyetértés a Csulánó és a Hunyadi nemzetség között?

Mintha pásztortűz mellett hallgatnánk, őszi éjszakán, olyan csöndes, olyan mesés, olyan va-
rázslatos. Semmi romantika, semmi duhaj virtus, semmi folklór-hamisság:  Csulánó cigányem-
ber kalandjait a halkszavú  Rusznák András indítja el a csupasz színpad homályában. Ráérő-
sen hömpölyögnek a színes epizódok, mígnem maga az ifjú Mátyás király lép színre, egy po-
hár víz elég neki a sudár  Kőszegi Mária kezéből: egyből feleségül kéri. Kárpáti Pál  jogara
WC-pumpa, országalmája csak plasztikgömb, mégis erélyes méltósággal játssza szerepét .Lo-
va is van,  a csengős  Németh Fruzsina, akit aztán Beatrix királynőként is lovagolhat.  A te-
nyérrel ritmizált lódobogás, a lábbal szteppelt patazaj megejtő egyszerűsége jellemzi az já-
ték cizellált stílusát. Jelzések, gesztusok, stilizált momentumok dicsérik a rendező Kárpáti
István
kortárs-színházi fogékonyságát. A cigánymama szerepében  Vesztl Zsófi  anyáskodik,
a királyi udvar importált elitjét  Egger Géza  Galeotto Marzio-ja képviseli.  Fritz Attila egy-
maga testesíti meg  a dolgozó népet, Paraszttól Lakájon át a Cukrászig,  de a László király -
Kázmér király - Ferencjóska - Mahomet császár  arcképcsarnok  megjelenítésében is dere-
kasan helytáll.  Az Ördög űzte  Csányi Dávid  Négerek-beli Nagy Futás-ára emlékeztet, ter-
mészetes hangvétele,  hiteles őszintesége emberi közelségbe hozza  a cigányfolklór hősét,
éneke, gitárjátéka visszafogott hangzásával felülírja  a tomboló ritmus-orgiák álságát. Vihar-
zó ördögfióka, kuncogó kobold, de hóhérlegényként sem lenne ajánlatos  ujjat húzni vele:
Guary Szandra  hajlékony lendülettel, árnyalt élességgel abszolválja fickós figuráit.  ...Hát
még amikor a bajvívó Holubár böhöm izomzatával  még a vasfüggönyt is az égbe nyomja! Le
is győzi nagy királyunkat, minket meg  könnyedén győz meg  ellenállhatatlan tehetségéről.
A győztes csaták terepasztala királyi palásttá alakul,  Rusznák András az idős Matthias Rex
képében viaskodik országos gondjaival,  majd a felbukkanó  Kárpáti Pál-ban  Csulánó-nem-
zetségbéli zabigyerekét ismeri fel: békévé oldódik az etnikai ellentét, példát mutatva a fe-
nekedő mának.  (De hol van itt egy Hunyadi?!?)
Hatalmas utat tett meg a tatabányai teátrum: Népházból  Jászai Mari Színház lett, alkalmi
produkciókból állandó társulat,  országos hírű előadásokkal.  Gyönyörű gesztus, hogy a bú-
csúzó vezetés utolsó bemutatója a sokra hivatott, még egyetemista  Kárpáti István  vizsga-
rendezése,  mely abban a hitben erősít meg, hogy az örök értékek elpusztíthatatlanok:  a
Fantázia, az Emberség, a Mese..., - és a Színház.

 

MESÉS FÉRFIAK SZÁRNYAKKAL   Vidnyánszky Attila   Debreceni Csokonai  Sz.

 

Égő gyertyákat tartó garabonciás kalpagjában  Rácz József  oltárképet, égi víziót, földi jel-
mezt egyaránt fest,  Pál Eszter angyalhangon recitálja a karácsonyi balladát: Vidnyánszky
Attila  koncepciója az isteni gyermek földre szállásával társítja a mennyekbe törő szárnyas
ember kísérleteit. Lengőlábú, vesszőparipáján  Oleg Zsukovszkij egymaga személyesíti meg
a Három Királyokat,  karizmatikus jelenlétét később fájdalmas siratóénekkel tetézi. Két ka-
lapácsos munkás,  Bakota Árpád és Tóth László  kovácsolja Ciolkovszkij gépezeteit,  aztán
fegyházra ítélt tudósként, az USÁ-val vetélkedő szovjet rakéta-programot erősíti.
Nemcsak "a Föld fog sarkából kidőőőlni...",  velünk is megindul a forgószínpadra épített né-
zőtér és a percenként változó színtérrel,  valósággal  a súlytalanság mámorába röpít.  De a
színpadon sem  a gravitáció törvényei uralkodnak:  Trill Zsolt  a fellegekbe kúszva mázolja
rakéta-ábrándjait,  - a gigászi népi erőfeszítés,  jócskán megelőzve az 1989-es határnyitást,
egyelőre csak  a bajkonuri űrközpont felé nyitja meg a vasfüggönyt. Sztálin,  Mercs János
groteszkségében is félelmetes alakításában  rövidesen  szalmakalapos Hruscsov-vá jelenték-
telenedik, kinek piáros téblábolása kudarcba robbantja a háromfős űrutazást.  Az égig érő
tűzgömb alatt halálba vonagló testek rángatóznak,  Ivaskovics Viktor propeller-lábú asztro-
nautájának bádogmellén komor mementóként döng a nagykalapács.
A kiindulópontot  Oleg Zsukovszkij költői szövegein kívül  Szénási Miklós és Lénárd Ödön
írásai jelentik, de a darabban az összes résztvevő alkotó energiái sűrűsödnek.
Vidnyánszky színházának meghatározó eleme a párhuzamosan futó, egymást ellenpontozó,
avagy erősítő momentumok  Cage-i egyidejűsége.  A férfiak dámajátékkal ütik el az időt, a
dámák asszonyos vodkázással:  Ráckevei Anna és Szűcs Nelly ábrándos énekében úgy szár-
nyal a Kremerata Piazzolla-zenéje, mintha orosz népdal lenne, - alig vesszük észre, hogy a
másik sarokban a Generalisszimusz portréja készül... Vivaldi presto agitato-ja a bábszínházi
paraván fölött acsarkodó fejek  háborús hisztériáját festi alá,  a reneszánsz apródruhában
éneklő  Leonardo da Vinci fura gépezetei is sorra megjelennek.  A ruhák, a jelmezek, a fa-
ragott masinák megalkotása és a csillagos égbolt megháromszorozott kupolája  Alekszendr
Belozub 
nagyvonalú fantáziáját dicséri, a festmények  Gennagyij Gogoluk  alkotásai,  Pál
Lajos zongorán, harmonikán bűvöl varázsos hangkulisszákat.
Nem is mindig bírjuk teljes figyelemmel követni a burjánzó sokszínűséget, bizonyára kristá-
lyosodni fog még a örvénylő tombolás, talán nem ártana, néhány körre sötétben, csukott
szemmel ringatni körbe a nézőket, a szférák zúgásában pihentetve a megfáradt érzékeket.
A Szputnyik kilövése előtt  csillogó alufólia-szkafanderbe öltöztetik  a jelölteket,  a furmá-
nyos népvezérek szemet szúr  Tyitov keresztneve,  ("Germán", ugye...),  a másiknak meg a
családneve idegenszerű, így lesz az első Jurij Gagarin, akinek búcsúszavai apjához szólnak.
Cserhalmi György,  aki ritka színészi alázattal illeszkedik be az összetett színpadi történé-
sekbe: kórustag, öltöztet, szekundál, sőt még az üstdobot is veri, ebben a jelenetben po-
étikus bölcsességgel emlékezik nemzeti hőssé nőtt fia gyermekkorára, szelíd szavakkal em-
berléptékűvé nemesítve a történelmi eseményt. A páholyban Sztálin dobol, az orosz asszo-
nyok énekelnek,  Trill Zsolt a Gagarinról elnevezett létesítményeket sorolja, néha egy ba-
rokk ária kezdősora ível át a téren.  Az anyaföldből vétetett őserő,  az Orosz  Muzsik,  aki
ott pusztult a háborúban, aki ott égett a felrobbanó űrhajóban, aki vállán cipelte a Diktá-
tor szárnyas démonát,  melynek bordáin  akasztott emberek himbálóztak:  Kristán  Attila
most fehér füstfelhőben, diadalmasan szárnyal a vágyott magasságba.
Vidnyánszky Attila  alkotása az ellentétek egységét  képes megmutatni:  az orosz nép ke-
serve, a győzelem mámora, a zsarnokság tébolya és az összetartás éltető ereje, mind szer-
ves alkotórésze a transzcendens vízióvá emelkedő misztériumnak.  Színe és fonákja, pokol-
ra szállásból mennybemenetel.  Weöres gondolatával: talpa alatt a föld, feje fölött a csilla-
gos ég, a kettő között az  Ember a létra.

CSERESZNYÉSKERT       Sztarenki Pál      Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház
 

Reszketeg árnyéka önmagának: Firsz, az ősöreg inas botorkál be, kutyaként követi a hajda-
ni gyermekszoba játékmozdonya:  az indítás bensőséges komikumot, csöndes emberi tragé-
diát egyaránt ígér.Találóan rajzolt karakterek lépnek a színre, az örömét hisztérikusan túl-
mozgó Ranyevszkaja:  Tánczos Adrienn,  gyökeres ellenpólusa a hétköznapi gondokba der-
medt, házvezetőnői státuszú Sztankay Orsolya, a kilátástalan gyökértelenségét frivol paró-
kák mögé rejtő nevelőnő,  Kovács Olga vagy a  György János formálta, kölcsönt kunyeráló
Szimeonov-Piscsik. Az Oleg Tabakovra hajazó  Nádházy Péter oblomovi kedélyét  csak gyer-
mekes szószátyársága múlja felül,  a felületes forgatagban szinte észrevétlen marad a jóba-
rát,  a daliás Lopahin  figyelmeztetése.  Urházy Gábor László  metszően karizmatikus alakí-
tásában több síkon játszik nagyszerűen:   keményen fogalmazza meg  a birtok elárverezésé-
nek fenyegető veszélyét, együtt érzően keres jó tanácsával kiutat, de erőteljes mondatai
mögött  a jobbágysorból feltörekvő ember, minden lehetőséget megragadó, bizonyítási vá-
gya lappang.
A rendező  Sztarenki Pál  kimunkált szerkezetben,  hibátlan egyensúlyt tartó  arányokban
építi fel a jeleneteket, finom gesztusok, szelíd ötletek teremtik meg a kortársi módon cse-
hovi stílust.  Spisák István  tenyérbe mászóan arcátlan inasa latinos könnyedséggel hódítja
a szobalányt,  az élveteg butaságot  kitűnően megjelenítő  Misurák Tünde már engedne is
neki, közbe lép azonban  a gitárját mélán pengető eddigi vőlegény.  Váratlan pisztolylövés
dörrenése röpíti csúcsra a játékot,  Szakály Aurél,  mint kétbalkezes könyvelő,  pregnáns
humorral él a kínálkozó lehetőséggel. De még nincs vége: Kálóczy Orsolya és Mihály Péter
majdnem szerelmes párja nemcsak nekivetkőzik a fürdőzésnek,  de azt megelőzően is szilaj
kedvvel lubickol a komikum hullámaiban.  A rendező  még a csavargó epizódját is emlékeze-
tessé tudja tenni:  Bellus Attila vészjósló néma mementóként jelenik meg az elnémuló úri
társaságban.
Az első rész  szinte minden ütközést lejátszat,  teljességében megelőlegezi a végkifejletet.
Talán ez és a próbaidő rövidsége az oka  a folytatásban támadó hiányérzetünknek. A mulat-
ság nem válik haláltánccá, az egymásra berzenkedő hajdani barátok kibékülése is csak pilla-
natnyi vigasz.  Tánczos Adrienn átélt monológjában szépen érezteti a szerelem következet-
lenségeit, - de Lopahin árverési beszámolójának ereje, a túlzott ittasság révén, csökken.
Egy esettségében is monumentális alak, karosszékében félrehúzódva, végig a színpadon ül.
Az öreg inas egy apró fejmozdulattal,  tekintetének tompa villanásával, kezének szinte ész-
revétlen rezdülésével reagál, de teljes valójával azonosul a történésekkel.  Beszól a bátor-
talan szerelmeseknek:  "Csókold már meg!...",  pilleléptű menüett pizzicato-jára táncot imi-
tálva emlékezik az ifjúi évekre, motyog, töpreng, dünnyögve kommentál. A cseresznyéskert
halálát égnek emelt karral, alig hallható,  mégis az égig kiáltó  farkas-nyüszítéssel siratja el.
 Wellmann György  grandiózus alakítása megrázó élmény, lenyűgöző jelenléte a produkció
archimédesz-pontja,  egy magában eseménnyé avatja azt.  Az összes szereplő elvonul, csak
Ő felejtődik ott a lebontásra ítélt házban,  a végítéletig. ...Ahogy az emlékezetünk is örök
időkig őrzi majd fenomenális Firsz-ének görnyedt alakját.

 
A TÜZES ANGYAL            Szergej Prokofjev          Debreceni Csokonai Színház
 

Nem csoda, hogy többen is visszarettentek  a mű bemutatásától:  a zseniális zongoraverse-
nyeivel szerzőként, előadóként brillírozó Prokofjev kamaszos hévvel dobálta össze a libret-
tót:  jó két óra áriázgatva vonszolódik, a szituációról csak elbeszélések tudósítanak,  némi
misztikus katyvasszal körítve.  Ha Serge-nek lett volna  egy mezei dramaturgja,  netán társ-
szerzője, bizton nem engedte volna ezt a cselekményszegény ürességet. Nem ártott volna
egy invenciózusabb rendező sem,  aki például az első,  tízperces Renata-ária alatt megjele-
níthette volna az elmondottakat: a gyermekkori játszadozást a Tüzes Angyallal,  a bakfiskor
idején szexuális csábítóként, Heinrich gróf képében visszatérő szép Mádielt,  majd a szaki-
tás keserves perceit.  Démonikus pantomim kerekedhetett volna, fénnyel-mozgással kábító
látomás, amely csak elmélyítette volna a fantasztikus  Cristina Baggio  szenvedélyes éneké-
nek drámaiságát.
Silviu Purcarete, felismerve a szövegkönyv gyengéit, magát Mefisztót állítja rendezőként a
színpadra,  aki Doktor Faustus-nak játszatja el, emberi bohózatként a történetet. Jó ötlet,
hiányos megvalósítás. Hol van a humor? Hol vannak a groteszk szélsőségek, melyek enyhíte-
nék a váratlan fordulatok esetlenségét? Bohócmaszkos, állandóan cigarettázó csopik, idét-
len forgózások, maszk-túltengés, dermedt unalom.  A Kabaré-musicalből szalasztott,  néma
Lucifer szerteszét tébláboló figuráját  Trill Zsolt  eleveníti meg: a nyögvenyelős rendezői
elképzelés hézagait káprázatos arcjátékkal feledteti, ez különösen jól fog érvényesülni TV-
közvetítés közelképeiben,  amely remélhetőleg  főszereplővé avatja,  elterelve a figyelmet
az operatőrileg amúgy is hálátlan énekesi tátogásokról.
Ami a zenét illeti, elementáris!  Az Ördögi látomások-kal debütáló szerző, a démonokkal vi-
askodó lány hiszteroid kitöréseiben félelmetes énekbeszédet komponált. Az őrület csúcs-
pontján, a szoprán vijjogó dallamíveit brutális tuba-lépések ellenpontozzák,  de a köznapi
megszólalások is kivételes erejűek.  Hangsúlyozottan kell kiemelni a  Kocsár Balázs  dirigál-
ta  Debreceni Filharmonikusok  nagyszerű teljesítményét,  amely a sűrűn szőtt partitúra
ismeretében szinte hihetetlen!  A párbaj-kép monoton dübögésű, "martellato" zenéjének
végzetes száguldása ismerős Prokofjev III.szimfóniájá-ból, sajnos, a színpadon csak aranyfó-
liába mártott tőrvívók lézengtek gigászi élethalálharc helyett...
Kiválóan helytálltak a  Csokonai Színház énekesei is. A Zárdafőnöknő epizódját a széphan-
 Kun Ágnes Anna  lendületes játékkal hitelesíti,  Kóbor Tamás  Mephistopheles-e még
az annyira hiányolt abszurd komikumot is felvillantja.  Nehezen értelmezhető szerepében
Cselóczki Tamás vokális erejével triumfál,  Bódi Marianna  Jósnő-je az átélés belső sugár-
zásával, az éneklés koherens egységességével ingerel elragadtatott tapsra. Mostohán bánt
a szerző Ruprecht szólamával, az akaratgyenge lúzerség meg teljesen idegen délcegen fia-
talos alkatától, -  Haja Zsolt  ennek ellenére megkerülhetetlenné teszi figuráját.
Az inkvizíciós kép, helyenként rosszízű orgiába forduló, eszement forgatagában  a verseny-
szereplő  Cseh Antal  kevésnek bizonyul a felfokozott lelkesedéssel játszó-éneklő kórussal
szemben. A Csokonai Színház kórusa kihasználja a pompás lehetőséget és megszállott hév-
vel, óriási energiával teremti meg a zárókép feszültségét.
Az est hőse,  a páratlan muzikalitású  Cristina Baggio,  Renata szerepében fantasztikus szí-
nészi alakítással hatványozza elementáris szuggesztiójú éneklését. Játékában a karakter in-
ditékai világosan kirajzolódnak,  a megszállottság gesztusait is a lendület és a pontosság ki-
munkált arányossága jellemzi,  az átütő forték mellett  sejtelmesen lebegnek  a hajlékony
piánók.  (Ha kellett volna,  ugyanilyen intenzitással képes lett volna  mindezt parodisztiku-
san megjeleníteni...)   Minden bizonnyal az idei  ARMEL Operaverseny  nagy esélyesét lát-
hatja benne az a 160 milliós nézőtábor!

 
PSZYCHÉ               Sopsits Árpád              Gyulai VárSzínház             Ladics-ház
 

Már a helyszín is varázslatos telitalálat: a 18.századi Ladics-ház udvara a Weöres Sándor mű-
höz készült Gyulai Líviusz rézkarcok mesés hangulatát idézi.  Míg Bódy Gábor film-fiaskója a
cselekmény erőltetett vizualizálására tett kísérletet,  Sopsits Árpád, filmrendező létére, a
képzeletbeli hősnő költészetére helyezi a hangsúlyt.  Petrik Andrea  lenyűgöző energiával
jeleníti meg  Lónyay Erzsébet életútjának, a gyermekkortól a halálig vezető stációit, miköz-
ben érzékletes drámaisággal deklamálja a költőnő weöresi sorait.  A serdülőkor szerelemvá-
gyó hevességéből jut el a grófi háztartás bevásárlási lajstromának unalmáig,  minden szituá-
cióhoz tökéletes ráérzéssel találva meg a hangszínt és hangnemet.  Nem veszik el egyetlen
ironikus szófacsar, egyetlen archaizáló nyelvi bravúr,  a cikázó fantáziájú lelemények magá-
tól értetődő természetességgel szólalnak meg  kontra-altba hajló fenséges orgánumán. Já-
tékban aztán igazán elemében van,  a vadóc csitri, az önállóságát kereső bakfis,  a taktikus
szépség hiteles átváltozások során kel életre. Tetteiben határozott, vágyaiban minden kor-
látot áttörő, szerelmében szinte naív, kiszolgáltatott és védtelen:  férfi-női duáltermésze-
te inkább a jelenkorba illene, (a szexuális gender-kutatók heveny érdeklődésétől kísérve).
Garabonciás narrátorként és még több szerepben  Trill Zsolt brillíroz szédületes rugalmas-
sággal, neki aztán teljesen mindegy, hogy a kamasz Wesselényi Miklós kacagányába, a nőfa-
ló rendőrminiszter panatallójába avagy a Rendfőnöknő apácafőkötőjébe kell bújnia, lendü-
letes jelenései pregnánsan taglalják a cselekményt. Az állhatatos kitartás, a komor elszánt-ság tölgyfába faragott szobra  Gáspár Tibor  bárója, akinek még szótlan tekintete is megke-
rülhetetlenül uralja a színpadot. Néhány felbukkanó epizód-figura, a káráló kritikusok kóru-
sa, - elhaló gitárakkordok és dübögő kannaritmus: a sokoldalú  Csányi Dávid a darab egysé-
ges szövetének megteremtésében jeleskedik.
Igazi meglepetés  Kovács Krisztián  Ungvárnémeti Tóth Lászlója: az ifjú színészt eddig főleg
fiú-szerepekben láttuk, hogy mennyivel több rejlik benne, azt most ebben a nagyívű karak-
terben mutatja meg. Tétova könyvmoly, esetlen kamasz, majd szerelmétől végzetesen meg-
fosztott fiatalember,  kudarcos pályája végén  betegségbe gyengült roncs. Kirobbanó élet-
kedvű pályatársának kontrasztja,  halkszavú költő,  aki aprólékos vegytani stúdiumokba me-
nekül,  hogy végül a racionalitás tébolyának delíriumában monologizáljon  egy gyönyörűen
felépített göbbelsi kitörésben.
Sopsits Árpád mozgékony, a tér legapróbb zugát és a szereplőkben megbúvó minden lehe-
tőséget kihasználó rendezése, a platinasúlyú textus nehézségeit legyőzve, értékes izgalmú,
összetettségében is áttekinthető előadást hozott létre.  Nem elég ez a pár este, neki kel-
lene jövőre is rugaszkodni, néhány ponton finomítva a képet...  A weöresi tündér-lebegés-
hez nem egészen illik a naturalitás, az erotikus jelenetek gyengülnek a kukkoldai imitációk-
ban. Bízzunk kéjvágyó képzeletünkben: a stilizáció sokkal többet adhatna! Ahogy a csecse-
mőgyilkosság körkörösen ingázó macsakajajos zsákja,  az egyre vadabbul lengő hinta a halá-
los vágta jelenetében... Ami a vetkőzést illeti, kevésbé direkt fényben hatásosabban szebb
lenne, de amúgy ezzel semmi baj nincs, - Petrik Andrea nem meztelen!...: Ő maga tetőtől
talpig  Pszyché!!!,  aki ezernyi jellemvonás árnyalataiba öltözteti hősnőjét. Karizmatikus lé-
tezése ugyanolyan extrém és titokzatos, mint  Weöres Sándor képzeletének csodás szülöt-
te, alakítása összeforr a Gyulai Várszínház ősbemutatójának költői erejével.

s
AZ ELVESZETT LEVÉL        Mohácsi János        Pécsi Nemzeti Színház     Thália
 

Bevalljuk, képtelenek voltunk követni ama levél összekuszált útját, fogalmunk sincs az ármá-
nyos fondorlatok mikéntjéről,  így viszont teljes erőbedobással élvezhettük a mohácsis szö-
vegek káprázatos tűzijátékát.  Végenincs lelemény, a szófacsarás kiérlelt taktikája, áradnak
a gegek és poénok,  - csak azt bánja  a letaglózott néző,  hogy egyet is alig tud megjegyez-
ni, pedig akármelyik szállóigévé válhatna.
A kétszárnyú ajtó a lelkes műszak fotocella-reflexeivel nyílik, akárki jön is be, biztosak lehe-
tünk egy újabb humorforrás érkezésében.  A bombardon bömbölő basszusa fölött a táncos-
testű  Kovács Márton  trombita-hegedűje szólózik, a kontrapunkt mellett az éteri üveghan-
gokat  Rozs Tamás, immár öblös réztölcsérrel ékesített bot-bőgője adja. Hol a színfalak mö-
gül, hol a színpad változatos pontjain játszik a zenekar, hangzatai nem csak tagolják, kísérik
a történéseket, de igen gyakran kommentálják is.
A Nagy Mozgató most is a megszokhatatlanul szuggesztív  Kovács Zsolt,  az ő polgármestere
féktelen dinamizmussal, heves ágálással uralja a városkát és a színt egyaránt. Egyetlen hang-
súllyal helyre tesz  egy szituációt,  egyetlen kaszáló mozdulattal lefejezi az ellenzéket, - ál-
lórajtból átsprintel balról-jobbra,  de merev vigyázzban is bejátssza a teljes teret. Nehéz a
dolga  Pál András  pantallós rendőrfőnökének, mitugrálsz beosztottja,  Urbán Tibor  ragyo-
gó alakításában az összes viccet elhalássza előle. Ez a kisközeg agyafúrtan alkalmazkodó, mi-
közben pimasz, életrevaló, kedvesen groteszk, akinek minden jelenését felfokozott izgalom-
mal várjuk.  Marcz Fruzsina hiszterikájának karcos ereje azonnal feltűnik, tömény dicséret
illeti  Szabó Vera  majdnem-képviselőnőjét: az ifjú színésznő  Ottlik Ádám társaságában ko-
reografált pipiskedéssel  mozog,  egész színpadi jelenléte és kortesbeszéde pedig reményt-
keltő tehetségről árulkodik.
Az aprólékosan kidolgozott szóbeliség, a látszólag töredezett cselekmény  mennyei ellenté-
telezései a fantasztikus kórus-képek. A teljes együttes éneklése csodálatos egységet alkot,
úgy szól,  mintha a Dóm orgonájának sípjaiban  emberi hangszálak rezegnének. A trikolórok
kibomlanak, dákó-román szívünk szaggatva dobol,  nacionál-paródia helyett azonban inkább
a lélek szárnyalását érezzük, az igazi színházi élmény albatrosz-röptét.
Mohácsi János rendezése a fékeveszett mulatság mellett  a napjainkra való reagálás élessé-
gével is felvértezte Caragiale darabját,  a pécsi társulat káprázatos teljesítménye pedig azt
mutatja, milyen óriási értékeket képes felszínre hozni egy ilyen nagyformátumú vezető.

 
A NEVETŐ EMBER        Jeles András       Szombathelyi Weöres Sándor Színház
 

Dicsőséges korszakát élte még a Katona József Színház,  de még ebben a közegben is nagy
feltűnést keltett a 90-es évek közepén, a Victor Hugo regényből,  Jeles András által írt és
rendezett darab. Olyan lengyeles volt, szinte avangárd,  valami mindent megújító friss leve-
gő...  A közönség értetlenül,  a vezetés érthető féltékenységgel figyelte,  nem érte meg a
15-öt. - És most, újjászülető tűzmadárként szárnyal fel a két éve alapított szombathelyi vég-
várból! A színházi növendék-stúdió, alig másodéves tanulói játsszák: produkciójuk felülüti a
hajdani "profi" társulat előadását.
Mert itt Dea szerepét  Lévai Timea  játssza, vak szemei bádogfénnyel merednek, szánandó
és szerethető,  erőteljes és visszafogott  egyszerre és úgy énekel,  ujjaival torz nevetésre
tágítva ajkait, hogy összeszorul bennünk a lélek. A Kocsmáros  Szabó Róbert Endre  törpe-
ként bukdácsol, nevetségesre elváltoztatott hangon értetlenkedik, a Balogh János-Kristóf
Roland bírópárossal pedig remekel a híres kihallgatási jelenetben is.
Jeles András gondosan kimunkált képekben fogalmaz, a jelenetek szöveg nélkül is érthető-
ek lennének,  a gesztusok, pantomim-elemek  tökéletesen teremtik meg az atmoszférát. A
képváltásokban mindenki részt vesz, szinte koreográfikus mozgással díszletezve át a szürkés-
kék homályban derengő színpadot.  Néhány tárgy elég: pulpitus, zsámoly, ágy, - hatásosak
a mozgó keretekben megjelenő szereplők is. Fantasztikusak a maszkok: az általános bohóc-
fehér mellett a legkülönfélébb grafikus jelek árnyalják a karaktereket.  Homo, a farkasem-
ber, /Nagy Ég! Stohl Andris volt.../,  Dávid-testének acélszürkéjéből csak  Nyulassy Attila  
szeme és vicsorító vörös szája világít, - Ursus púposan vonszolja magát, táskás szemei alatt
borostás pofazacskói dülledeznek.  Poppre Ádám  bravúrosan tagolt dikcióval,  aggastyáni
hangon szólal meg, testi-lelki alakítása  csak felsőfokú jelzőkkel mérhető.  A címszerepben
Takács Dániel  különösre alakított orgánummal és furcsa beszédmóddal jellemez, szuggesz-
tiv jelenléte  végig a középpontban tartja,  főrendi metamorfózisa is abszolút hiteles. Mél-
tán idézi fel  Rajkai Zoltán  felejthetetlen Gwynplaine-jét,  de bízvást állja az összehasonlí-
tást is.  (Ha már az emlékeknél tartunk,  jusson eszünkbe  Söptei Andrea  tündéri jelensé-
ge,  gyönyörűséges énekes narrációja...)   Ezzel együtt,  ebből a csodálatos produkcióból
semmi sem hiányzik, nem a romantikus mese,  hanem a korszerű színház győzedelmeskedik.
Vessük hát vigyázó szemünket a NapNyugat felé: Szombathelyen olyan színház teremtődik,
mely a vérbő komédia, a népszerű vígjáték,  a társadalmi dráma mellett,  a jövőbe mutató
törekvéseknek is helyt ad.

s
KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR          Novák Eszter        Tatabányai Jászai Mari Színház
 

A Krétakör, mint színház megszűnt, de Bertolt Brecht Kaukázusi-ja sűrűn felbukkan a hazai
repertoárban. A korszerű arculatot nyert  Tatabányai Színház megnyitójára,  Novák Eszter
parádés rendezéssel rukkolt ki.  Zeke Edit tágas díszletében műszaki rajzok vonalai osztják
a teret, néhány vastraverzzel, áthidalással teremtve meg  a sokmozgásos játék lehetőségét.
Azdak, a majdani bíró szerepében  Széles László  már a nyitóképben  dinamikus virtuozitás-
sal adja meg az alaphangot, a menekülő hercegi udvar jeleneteit pedig, a fellobbanó tüzek
fényében,  a rendezés nagyvonalú gesztusai uralják.  Horváth Virgil  párducléptű narrátor-
ként,  szóban és songban kommentál,  az együttes minden tagja,  példás összefogottsággal,
gyakori szerepváltásokkal jeleníti meg  az eseményeket.  A gyermek életére törő főgonosz,
Egyed Attila metsző élességű figura,  Szilágyi Katalin  több,  egymástól gyökeresen külön-
böző alakban bizonyítja  kiváló karakterformáló képességeit.  Egyedül a női főszereplő nem
bír a lehetőségeit meghaladó feladattal, éneklése meg egyenesen botrányos.  Paul Dessau
zenéjét mindössze  3+1  muzsikus szólaltatja meg,  innovatív hangszereléssel, extrém hang-
szer-effektusokkal színezve  az eredeti partitúrát.  A +Plusz, a színészi feladatai mellett, be-
ugró basszusgitárosi funkciójában is jeleskedő Herczeg Tamás-t rejti, aki játékával a  Szabó
Mónika vezette zenekar  betonalapját biztosítja.  Rendőrként kiváló partnere  a félelmete-
sen komédiázó  Széles László-nak,  aki a brechti szituációk adta  fantasztikus  lehetősége-
ket mesterien kihasználva, felejthetetlenül formálja meg a szeretnivalóan korrupt és a sze-
retnivalóan mégis igazságos bíró alakját.  De az epizódok sem alábbvalóak:  Gecse Noémi a
kacérkodó lány,  Honti György  a snájdig ügyvéd szerepében remekel, a krétakör-jelenet-
ben  Kiss Diána Magdolna  tűnik ki, szuggesztív játéka mellett  elementáris éneklésével is,
Horváth Virgil  egyaránt lubickol a feltámadott halott,  a maffiózó és a válni készülő aggas-
tyán nem mindennapi figurájában. Még egy Giga-dicséret:  a grúz esküvő ülve dalolós jele-
nete a két kántáló előénekessel: csoda!
Alaposan leszoktunk  a nagyszínpadi produkciókról:  technikai díszlet-zsonglőrködés, tűrhe-
tetlen deklamáció, fárasztó ötletelés jellemzi a budapesti előadásokat. Ami stúdióméretek-
ben elmegy, meghal ezerszemélyes nézőterek előtt, - a tömegjelenetek megszűntek, a mo-
nológok elhalnak. Vagy cukrozott látványosság, vagy álmodern látványpékség...
Novák Eszter rendezése korszerűsége mellett is képes  a Nagyközönséghez szólni,  hiszen
végig izgulunk, nevetünk, feszülten élünk együtt a játékkal, - és titkon megérint a brechti
sugallat a jóról... Ekkora szélességű díszletet rég nem láttunk, hiába:  Nagy Színpad,  Nagy
Játék,  Nagy Előadás!!!

s
AMPHITRYON           Harsányi Sulyom László        Tatabányai Jászai Mari Színház
 

Az Éj /Királynője/ miniautóval érkezik,  a csatából hazaigyekvő  Aphitryon mopeden,  Petri
György magyarítása jelenkori kiszólásokkal ékes, az ókori atmoszférát  Máté Péter slágerek
oldják.  Harsányi Sulyom László  kikerülte  a drámában rejlő abszurd mélységeket, a hang-
súlyt a szerepcserék, személykettőződések komikumára helyezte. Így jókat nevetünk a pó-
ruljárt embereken,  igaz, eszünk ágába sincs  a hatalmukkal visszaélő isteneknek drukkolni.
Herczeg Tamás Merkúrja már a kezdés előtt ott beszélget a nézőkkel az első sorokban, la-
za, könnyed és energikus, fölényesen páholja el a mit sem sejtő Sosiast, akit Egyed Attila
alakít a maga erőteljes színészi karizmájával.  Jól mutat az átdíszletezők narancs-sisakos né-
pi csapata, ők végig részesei a játéknak, sőt, még énekelnek is a zárókórusban. Az első fel-
vonásban exponálódik a helyzet, a csúcspontot  Fazakas Júlia képezi, aki nagyária helyett
a "Most kéne abbahagyni" sziporkázóan hatásos eléneklésével jelenti be a szünetet. A jupi-
teri kegyekben többször is részesített Alkméné,  Szilágyi Katalin szuggesztív jelenléte túl-
mutat a naiva-szerepen, robbanékony kitörései drámai erőket sejtetnek.  Nagyszerűen ér-
zékelteti a megalázó becsapottságot, melynek keservét legfeljebb a főisten arcába vágott
hidegtál enyhíti.  Érdekes mozzanat az,  mikor az ágyrajáró Jupiterről is kiderül:  ő is csak
egy dublőr..., - avagy talán a mikrofon előtt ágáló politikus-istenség a megtévesztő csaló?!?
Az előadás legjobbja  Márton Eszter, akinek egyetlen vijjogó beszólása eldönti egy jelenet
sorsát, aki átütő vehemenciával regulázza meg szerencsétlen élte párját. Hiába, a Nagy Ka-
posvári Iskola...!!!  Fantasztikus dolog  Őt itt látni,  ebben a felfelé tartó fiatal társulatban,
de ugye megértik, kedves tatabányaiak, hogy nagyon szeretnénk vele, majd még valamikor,
a legendás kaposvári deszkákon is találkozni!  A szívmelengető fináléban  Fazakas Júlia  pá-
ratlan kommunikációs készséggel énekelteti meg  a közönség néhány tagját,  hogy aztán a
záróképben már a teljes nézőtér daloljon együtt a színpaddal, ami azonban nem csökkenti
a hosszan ünneplő taps tombolását.

s
MAYA         Zsótér Sándor        NEM AJÁNLÁS!!!        Egri Gárdony Géza Színház
 

Hogy operettet  mennyire lehet úgy játszani,  hogy a mezei néző és a vájtszemű ítész tet-
szését is elnyerje,  azt Kaposvár után már számtalan más próbálkozás is igazolta.  Csak azo-
kat a finom idézőjeleket kell megtalálni,  melyek a fonák abszurditást is megmutatják, per-
sze zeneileg és kivált éneklésben azért meg kell ütni egy színvonalat. Sajnos,  Egerben ez
nem történik meg,  a szokásos átírás is elmaradt,  így a derék Harmath Imre poénjai képvi-
selik az "a"humort, (fosztóképzővel). /Elrettentő példának:  "Vettem neked egy villát Nizzá-
ban!!! ...meg egy kést és kanalat a Lafayette-árúházban"/  Még Fényes Szabolcs sem az az
igazi,  első sikere volt ugyan, de meg sem közelíti a későbbiek, annyi slágert hozó szintjét.
A hangvételben  nem tudjuk felfedezni  a rendező autentikus stílusát,  egyetlen kivétel a
tánckar szerepeltetése.  Szó volt arról,  hogy jelenlétük  a korabeli  Orosz Balettet  idézi,
ezzel a zenével azonban nehéz helyettesíteni Stravinszkijt.  Ladányi Andrea  megkísérelte
a lehetetlent, a csak fotók alapján ismert gesztusok újrafogalmazására tett kísérletet, (er-
re már volt régebben sikeres példa),  de a színpadi cselekmény háttereként élő koreográ-
fia nem válhatott revelatív kontraszttá.  A táncosok viszont, tucatnyi alakban nagyszerűen
helytálltak, mint mellékszereplők, állandó jelenlétüket a koreográfus változatos mozgásele-
mekkel, kiválóan rajzolta meg.
Benedek Mari  jelmezeiben is felfedezhetjük a gyagilevi elemeket,  példásan sokszínű tán-
cosok ruhatára és lenyűgözően dekoratív Maya csillámos fekete estélyije. A címszerepben
Járó Zsuzsanna mozgásban tökéletes táncosnő, alakja imponáló,  az éneklés egyenetlensé-
geit szuggesztív játékkal hidalja át. Igazi erőssége a kemény drámaiság,  mint befutott díva,
a Nagy Nő szerepében fantasztikus szuggesztióval játszik. Vajda Milánt karizmatikus gesztu-
sai dicsérik,  Ötvös András  most is  briliáns lendülettel komédiázik és táncoskomikusi eré-
nyeit is megcsillogtatja, több szerepben is feltűnik Venczel Valentin markáns eleganciája.
Igazi öröm,  hogy Jeles Rendezőnk  vigyázó szemeit a zenés színpadra veti, nagy remények-
kel várjuk következő munkáját, amely egy jó darab, kiváló énekes-színészekkel...        2010

s
s
DEA  Kazinczy és Csokonai        Csikos Sándor       Debreceni Csokonai Színház
 

Abban a pillanatban, ahogy  Mercs János  izgágán korhely Csokonai-ja,  Mészáros Tibor du-
haj Puky-jának társaságában betántorog, biztosan lehetünk egy méretes "theátromi bohós-
kodás"-ban. Borbély Szilárd éles szituációkban hozta össze a két, egymástól annyira külön-
böző zseni debreceni rivalizálását, amely nagyrészt a múlhatatlan bájú Oláh Zsuzsa, a jómó-
dú özvegy kegyeiért folyt.  A történetet idős von /!/ Kazinczyként a rendező játékmester,
az  Asszonyanyám szerepébe való  váratlan beugrást is,  egy csinos főkötő segítségével bát-
ran vállaló  Csikos Sándor  kezdi mesélni. Értő vezetésével aztán sorra láthatjuk egy kutya-
macska barátság mulatságos stációit: Vranyecz Artúr kazinczys pátosszal deklamálja a csak
enyhén archaizált reformkori textust, körmondatai azonban alulmaradnak  a bohókás Vitéz
Mihály akrobatikus ügyességű  poézisével szemben.  Miske László  debreceni cívisnek, né-
met úrnak,  magyar grófnak egyaránt kiváló,  Haydn zenéje bensőségesen tagolja  a pergő
tempójú cselekményt.  A formátumos rendezésen túl,  Csikos Sándor  mint díszlet-jelmez-
tervező is jeleskedik, de mint Súgó és időnkénti kiszóló-beszóló is gyarapítja érdemeit. Lá-
tunk árnyjátékot, derülünk a halálos ágy fölötti morbid humorizáláson,  legkedvesebb jele-
netünk azonban az aranyozott képkeretben csattogó, Csokonai-féle frappáns Csók-Szótár!
Buka Helgá-val  édes kettesben, az amúgy hamleti pózokban is jeleskedő  Mészáros Tibor,
a csókolózás formáinak  eszméletlen intenzitású sorozatát mutatja be, kedvet csinálva egy
azonnali kipróbáláshoz. De mivel nem szerettük volna elvonni a Nagyérdemű figyelmét ezen
pompás produkció egyetlen másodpercétől sem, kaTZagva szemléltük tovább az összVes fi-
gurát, ahogy ezt ezt tettük végig, az egész Nyelvújító Komédia során...

 

    

                                          2 0 0 9

OBLOM-OFF                 Andrzej Bubien                  Debreceni Csokonai Színház
 

Jó híre alaposan beharangozta a produkciót,  Trill Zsolt POSZT-díja jogosan emelte ki fan-
tasztikus alakítását, de mi először is  Andrzej Bubien rendezéséről szólnánk. A lengyel mes-
ter, a szintén Debrecenben színre vitt  Eladott menyasszony operával,  már letette alkotói
névjegyét,  ezzel a munkájával pedig ízelítőt adott a lengyel színház, számunkra még mindig
újszerű, szokatlan stílusából. Goncsarovnál a tunya Oblomov ellenpárja, a történet katalizá-
tora  a tevékeny újkapitalista barát, - Mihail Ugarov  kiváló off-drámájában azonban háttér-
be szorul.  Az író eredeti módon teremtette újjá a szituációt,  nagyszerű játéklehetőséget
nyújtva a címszereplőnek, - kontrasztját viszont a rendező alkotja meg: találó ötlettel, tán-
cosokkal jeleníti meg a Stolz-i lét dinamikus önfegyelmét, robbanékony energikusságát. Ak-
tatáskás,  öltönyös menedszer-rabszolgák járják hajszolt vitustáncukat  Katona Gábor  kon-
geniális koreográfiájában, szaggatott mozdulataik csak az estély álarcos eleganciájában csil-
lapodnak, döngölő metrumú jeleneteik hatásosan tagolják a cselekményt.
A pantomim-dinamika és a színészi jelenlét trilli artisztikumának ütköztetése, a szigorú kom-
pozíció keretébe sűrítve, végig képes tartani az intenzitás nagyfeszültségét.
Az asztal egyben fekhely,  de alábújva  a menedéket nyújtó "ház" is,  a tetején tornyosuló
könyvek, melyeket alkalmasint dobálnak, felszednek és taposnak, talán hősünk naivitásának
ágas-bogas gondolattöredékeit jelképezik. A tágas játéktér,  a méltóságteljesen emelkedő-
süllyedő ablakok, fátylas csillárok  Anita Bojarska  tervezőt dicsérik, jelmezei közül különö-
sen Olga boy-fejfedős, szürke kiskosztümös ruházata tetszett.
Lett volna színházban sokkal alkalmasabb,  de a munkadrog örökmozgásába ájult özvegy így,
Györgyi Anna játékában is jól rajzolt kontúrokat kap.  Mercs János már első színrelépésé-
vel csatát nyer,  vibrálóan komikus figurájával  méltó partnere a brillírozó címszereplőnek.
Elemében van  Szűcs Kata,  az Ő Olgája vágyódó és végletes vágyakat keltő, lelkesen hiszé-
keny és éretten ravaszdi, - alakításának szuggesztivitását  mozgása és az oblomovi kételyen
átsütő, tündéri mosoly fokozza.  Bár áriáját, élő playback-ben a színen levő  Kriszta Kinga
énekli, mégis végig úgy érezzük, a saját egyéniségéből áradó muzikalitás bűvöl el.
Megkurtított szerepében Tóth László az européer elegancia lendületét képviseli,  Bakota
Árpád  viszont túl mutatós  Zahar inas zsörtölődő perceiben, az új lakás világfias környeze-
tében annál inkább magára talál.  Megrendült férfibánattal siratja gazdáját, a halottas szo-
bát könyvről könyvre lépve araszolja végig, míg a háttérben magasló, angyalszárnyú szobor-
torzó tövében a két barát int végső búcsút: a befejező kép egy különös sors, egy nagysze-
rű előadás és egy páratlan színészi remeklés himnikus záróakkordja.
Mert  Trill Zsolt  Oblomov-ja, eredeti sokoldalúságával, nagysikerű szerepeinek hosszú so-
rában is egyedülálló értéket képvisel.  Tabakov utánozhatatlan poézisű, duci csecsemőjé-
vel ellentétben,  ábrándos örök kamasz,  aki nyurga félszegségében tágra nyílt értetlenke-
déssel csodálkozik rá a külvilágra.  Megszólal a végtelen tájak  zúgó kórusa és Ő a rivaldán
kucorogva, szinte hallhatatlan pianisszimóban idézi  a gyermekkor  már csak álmodható bé-
kéjét, szerelmi lázban nekivetkőzve lejti hódító táncát, tehetetlen mélabúban kapaszkodik
egy gömbölyű könyök illúziójába, - száz húron játszik,  színpadi jelenléte mégis támadhatat-
lanul egységes.  Magunkat látjuk benne, igen, ilyen családi idillben szerettünk volna felnő-
ni, titokban ilyen ábrándokat kergetnénk legszívesebben, - tépázott harmad-, negyed-, na
jó: fél-emberségünkben ezt a "teljes ember"-séget áhítjuk...
Ahogy ezt, a mienkénél fényévekkel korszerűbb, lengyel színházi stílust szeretnénk, minél
előbb és minél többször színpadainkon látni!

s
FODRÁSZNŐ                 Viktor Rizsakov                Debreceni Csokonai Színház
 

Az őszi eső zúgó mormolása, melankolikus Grace Jones-dal három negyedben, harmonikán,
persze,  ez Oroszország...,  megszólal  Szűcs Nelly  lányos dallamú,  asszonyi erejű hangja:
"Irina vagyok" - de még semmi sem kezdődik el, ez csak a végtelenbe nyújtott expozíció, a
nagy orosz színház  bűvös hagyománya.  Valamikor mi is tudtuk:  emberöltőnyi távolban de-
reng a Kaposváron debütáló Ascher Patikájának húszperces néma kártyázása. Nemrég cso-
dáltuk Korsunovas Rómeó-jának  pizzaháborús pantomim-nyitányát,  hazai színen legfeljebb
Vidnyánszkytól remélhetünk ilyesmit.  A címszereplő a világot jelentő deszkák felmosásába
kezd, higiéniai asszisztense három kegyeire vágyó férfiú, akiket rövidesen intim zuhanyozás
közben is megleshetünk.  Nemre és korra való tekintet nélkül,  ők játsszák az összes szere-
pet, míg a káprázatosan rendező  Viktor Rizsakov  a látványról is gondoskodik. Ez mindösz-
sze egy újságpapírral teleragasztott, fél színpadnyi díszletfal, amely azonban folyamatos vál-
tozásban követi a cselekményt. Telegraffitizzák,  ablak szakad,  röpülő szék akad  fel rajta,
biciklitartó és virágállvány lészen, tetején fegyencek kártyáznak, tűzoltók kémlelnek alá. A
vizestömlőn délcegen leereszkedő Viktor  szemet vet hősnőnkre,  diszkóba csábítja,  majd
a széplány ablaka alatt, /tűzoltó/létrán eredménytelenül kucorgó Romeóként jön rá, hogy
legjobb lesz a célszemélyt családjának bemutatni. Míg a fodrászműhely törzsvendége, a szi-
gorú bíróként megismert  Tóth László, férjfogási tanácsait osztó  kollegina képében muta-
tós copfokat fonogat, a fondor nőcsábász börtöntöltelék bőrébe bújt Kristán Attila, für-
ge szerepcserével,  örvendező anyukaként brillírozik.  Elementáris az iram, sziporkáznak az
az ötletek, sisteregnek a poénok, - a diszkó-kép forgatagában, az immár sokadik variációjá-
ban tomboló  Grace Jones-sláger ritmusára,  Szűcs Nelly  eszeveszett tánccal hódít, ame-
lyet aztán végtelen,  háztömb-körüli kergetőzéssel tetéz.  Figurájába  az első kiábrándulás
utáni újjáéledő optimizmus,  a naiv hiszékenység, a kitartó vágyakozás, a fékeveszett öröm
ezernyi vonását sűríti, - már az első jelenet  hangtalan nézésének szuggesztívitása fémjelzi
színészi formátumát, amely gondos felépített alakítását felejthetetlenné teszi.  A fantaszti-
kus partnerek között  Trill Zsolt sem adhatja alább, esküvői versikéjét háromszor mondja
el olyan sokszínűen,  hogy bízvást kitelne még vagy tucatnyi változat. Ücsörgünk még a TV
előtt az ifjú párral,  megkönnyezve a filmtörténet  klasszikus csókjeleneteit,  a végkifejlet
brutalitása sem múlik tanulság nélkül: a meghatóan borzasztó, archetipikus orosz női lélek-
ben hinni lehet! Egy fojtás, egy késszúrás és két felgyújtás után is  ábrándosan néz a jövő
távolába: "hát hogyan is alakulhatott köztünk így...?"
Ez a színház kevés eszközzel, annál több fantáziával, a színészi játék erejére építve alkotja
meg stílusát, amellyel egyaránt képes megnevettetni a közönséget a nézőtéren, utána el--
gondolkodtatni otthon és lenyűgözni a sok rossz előadástól annyit szenvedett, de itt min-
denért mámoros kárpótlást nyerő, kényes műítészt.

s
VELENCEI KALMÁR                Zsótér Sándor           Egri Gárdonyi Géza Színház
 

Félhengerbe hajlított szalagház panel-rasztere, melyen a szereplők le-fel kúsznak-másznak,
talán a társadalmi tagozódás  szigorú rasztere.  Mert szó sincs itt holmi  "zsidó-kérdés"-ről,
játszódhatna örmény - török, izraeli - arab konfrontációban,  kifejezetten húsba vágó len-
ne egy hazai aranyifjú - cigány pénzmaffiozó párosítás...: a megvetett másodosztályú állam-
polgár, a lenézett másvallású, az "idegenszívű" bosszúkálváriája ez. Zsótér Sándor hátat for-
dít a közkeletű aktualizázásnak,  a befogadó társadalom közegében vergődő ember proble-
matikáját helyezi a középpontba.  Shakespeare is egyenlő mércével mér, ugyan mennyivel
rosszabb a kegyetlen elégtételre vágyó uzsorás  a hetyke úrifiúcskáknál, akik munkavacso-
ra ürügyén lányát és ami még fontosabb számukra:  pénzét rabolják el,  nem is beszélve a
gazdag Portia vagyonára hajtó udvarlásról. A rendezés minden szótagot körültekintően ér-
telmez, a mögöttes tartalmak gesztusban, mozgásban nyernek megerősítést, egy pillanatig
sincs nyugalomban a színpad, a vibráló látvány ellenére, soha nem hallott szinten szól Vas
István fordításában a gyönyörűséges textus. A racionális játékmód egyáltalán nem lehetet-
leníti el a pregnáns jellemábrázolást, az érzelmek és indulatok egészségesen teátrális meg-
jelenítését.  Ötvös András  első megszólalásától az árnyalt dikció emelkedettségét példáz-
za, hanglejtésének fájdalmas zeneiségét, a bírósági jelenetben a halálfélelem és a remény-
kedés mimikai stroboszkópja tetézi.  Vajda Milán  sapka-jelenetében  remekel,  Mészáros
Máté az elvakult gyűlölet önsorsrontó engesztelhetetlenségének valós leképezése, Bányai
Miklós
kecses figurája  képmutató álnoksággal rejti  prédaleső természetét:  lehet,  hogy
gazdag barátját sem szereti  annyira tiszta szerelemmel...  Ambrus Mária  most sem marad
adós a díszlettér ötletességével,  Benedek Mari  pedig gyors öltözésesre is alkalmas jelme-
zekkel seíti a jelenetváltásokat. Az előadás legnagyobb meglepetése,  Járó Zsuzsa is köny-
nyedén vedlik férfiruhába át, hogy aztán mélyzöld eleganciáját  a harmonikus megbékélés
opálzöld nyugalmára váltsa.  Alakítását fenséges tempója,  közvetlen természetessége avat-
ja maradandó élménnyé,  penge-logikáját  asszonyi empátia,  odaadó érzelmeit  érett böl-
csesség gazdagítja, a torz indulatok, galád átverések kuszaságában Ő a pozitív erőket meg-
testesítő, eleven nyugvópont.
Az Egri Gárdonyi Géza Színház társulata ebben az évadban, az Elkéstél Terry után, Zsótér
Sándor elementáris vezetésével, immár másodszor bizonyítja egyre inkább kiteljesedő,
töretlen alkotóerejét.

s

AHOGY TETSZIK          Vidnyánszky Attila           Beregszászi Színház       Gyula

 

Bár vígjátékot ígér, komor száműzetéssel indul; elég soványka a cselekmény, az ardennes-i
idillben  csak a három szerelmespár viszontagságai töltik ki.  Igaz:  talán a legszebb, legmé-
lyebb shakespeare-i gondolatok itt fogalmazódnak meg,  szókincsünkbe szállóigeként épül-
ve be.  Alekszandr Belozub  forgó-porondja  temérdek játéklehetőséget kínál, a csapóab-
lakokkal tagolt deszkavár, amely megfordítva  Henri Rousseau dzsungelébe visz,  eleven for-
málója a játéktérnek.  Az ablakocskákban hol replikázó arcok bukkannak elő,  hol különbö-
ző állatok, farkastól egészen a Fiú-ig, "aki szarvassá változott"... De a jelmezek is pompásak,
Kacsur András alkoholfüggő hercege egész mezőnyi virágot hordoz palástján, az udvari bo-
lond  Próbakőnek több konstruktivista öltözet is jut, a versenybirkózónak, előénekesnek,
sőt,  szende szűznek is kiváló  Szabó Imre ruhatára is osztályon felüli. Sőtér István, eddigi
szelíd álarcát levetve, átütő erővel állítja elénk hiszteroid intrikusát.  Vidnyánszky Attila
Globe-ális sokszínűséggel dúsítja a komédiát, a szavak a gesztusnyelv, a mimika alkotta erő-
térben élnek, a verbalitást hatványozza a mozgások összetett látványossága. Az emberi lét
hét stációját elbeszélő monológot  Rácz József  tüneményes bohócának hetedhét panto-
mimje vizualizálja, az ábrándos herceget poétikus színekkel játszó  Ivaskovics Viktor híres
"Színház az egész világ"-át,  az álarcot öltő erdei társaság keretezi.  A drámai mag szűkössé-
ge, középtájt, lankasztja a tempót, ami leginkább  Vass Magdolná-t sújtja, aki méla Jaques
köré,  nemes erőfeszítéssel  próbál szituációt  teremteni.  Ilyen szempontból is gondtalan
Krémer Sándor és a most is elbűvölően sziporkázó  Orosz Melinda bukolikus szerelmespár-
ja, míg az előadás motorja,  Rácz József  pajzán akrobatikával nyeri el  Gál Natália Juci-já-
nak kegyeit.  Hiába követeli a szerelmet  Kacsur Andrea,  aki az utóbbi években szerepről
szerepre erősödve, egyre sikeresebben találja meg egyéni hangját.  Ha Tarpai Viktória is
következetesen ezt az utat követi, a jövőben sok lányszerepben fog hasonló örömöket ki-
váltani, darabbéli párja,  Ferenczi Attila  most szüreteli  folyamatos fejlődésének gyümöl-
cseit. Felmutató ujjas ikonjai  groteszk refrénként térnek vissza, s bár birokban győzedel-
kedik,  valljuk be,  énekben Charles mester a jobb...  Sokáig nem tudtuk, hogy Ő a szőke-
szakáll tiszteletes,  míg végül könnyű fehér ruhában,  gyengéd játékokkal  kismama-pocak-
ján ironizálva, szépséges Hymenként,  Béres Ildikó lepleződött le.
Olvasva, tetszik az Ahogy tetszik,  de igazán shakespeari így lesz,  Vidnyánszky Attila szín-
padán, mivel ő mindent a saját képére formál, az örök aktualitás és a jelen idejű korszerű-
ség dialektikus egységét teremtve meg.
Ismerve beregszászi modellt,  tudjuk, hogy ez az előadás  legfeljebb munkabemutató, per-
manens építkezéssel, tucatnyi este után kristályosodik majd ki a végső forma.  Most is ki-
tűnően múlattuk el az egyvégtében háromórás ötletparádét, de felfokozott kíváncsisággal
várjuk a következő megnézést,  amely ismét  próbaköve lészen  a folyvást erősödni képes,
mindig nagyszerű élményt jelentő beregszászi társulatnak.

BÁNK BÁN  junior          Alföldi Róbert         Nemzeti Színház         Szentendre
 

Éppen csakhogy megüti az ajánlhatóság szintjét, két okból mégis beszélnünk kell róla. Egy-
részt, nekimegy a begyepesedett  "nemzeti dráma"-tabunak, hősködés, magyarkodás, nem- zetsiratás helyett egyszerűen eljátszatja a puszta darabot, másrészt és ez a fontosabb, be-
mutatja a színház legifjabb tagjait,  akik eleven lendületet,  legalább egy kicsit korszerűbb
stílusban képesek  színpadra állni.  A rendező jó ötletekkel indít:  csupasz színpad néhány
székkel, egy szál mikrofon, de egy méretes úszómedence, kukkolós plexi-fallal, mely csuka-
fejesek, delfin-bravúrok látványával csábít, - félidőig ki is tart mindez, aztán az üresjáratok
letompítják az érdeklődést.  Ám a legnagyobb hiányosság,  hogy nem egyértelmű a fogalma-
zás,  a groteszk paródia csak érintőlegesen valósul meg, a tragikus pátoszt elveti, de hiába
várjuk a röhejes iróniát.  Dicséretes az élőzenés hangkulissza,  amelyet a szereplők maguk
létesítenek  síppal-dobbal, énekkel-gitárral,  ám itt is csak elindul egy régi slágerekre épü-
lő élcelődés, aztán elfelejtődik, ahogy annyi ígéretes kezdeti mozzanat is.
Az együttes derekasan helytáll,  fittyet hány  a megunt tradiciónak,  szomorú azonban az,
hogy a deklamáció, az oratórikus készségek,  a kiművelt hangképzés mennyire hiányos. Fi-
gurálisan imponáló  Makranczi Zalán,  de a szorított ordibálás csökkenti erejét,  ugyanez
vonatkozik a Bánkot alakító  Fehér Tibor-ra, aki ráadásul súlyos szereposztási tévedés vét-
len áldozata.  László Attila egészen kis szerepében is megkerülhetetlen szuggesztivitással
bizonyít,  Bánfalvi Eszter, helyenként az idézőjeles karikírozás lehetőségeit is megcsillant-
va, erőteljes karaktert formál.  Radnay Csilla  dicséretesen birkózik  alkatidegen szerepé-
vel,  Szatory Dávid  egyetlen tirádában is  meg tudja mutatni képességeit.  Heves dikció,
attraktív mozgás, pregnáns átélés teszi hitelessé  Mátyássy Bence Ottóját, míg az intrikus
Biberachot  Földi Ádám  elementáris játéka az előadás főszereplőjévé teszi. Nem az a ha-
gyományos gonosz bajkeverő,  inkább megélhetési intrikus,  nagyon okos, nagyon eleven,
...nagyon színész! Atlétikus alkatát, átütő deklamációját, szuggesztív jelenlétét csak felső-
fokú jelzőkkel illethetjük, alakja Vörös Felkiáltójel a borongós színházi égbolton.
Majd harminc évvel ezelőtt, Mohácsi János első rendezése, az a kaposvári Bánk bán, - hát
azért az ez egy egészen más minőség vala...

A HELYTARTÓ              Mohácsi János             Kaposvári Csiky Gergely Színház

 

Tizennyolcan ülnek a rivaldán, szemben a nézőkkel, munkafényben.  Egymás között hosszú
szüneteket tartva, mindenki felolvas néhány sort  auschwitzi naplókból, visszaemlékezések-
ből. Dermesztőek a csöndek: kénytelenek vagyunk átgondolni, átérezni a hihetetlent. Leg- szívesebben kirohannánk,  betapasztanánk a fülünket,  menekülnénk a szembenézés irtóza-
ta elől.  Pedig már órák teltek el, láttuk, hallottuk,  hogyan beszélnek az SS-tisztek a "nem
emberek: munkatárgyak"-ról,  hogyan kér  újabb tízezer rabszolga-munkást  a Krupp-művek
főnöke, nem hittünk a fülünknek, amikor a széplelkű dr. Mengele jiddis bölcsődalt énekel,
amelyet egy fél órával később halálba küldött kisfiútól tanult. Szó bennszakad, de Mohácsi
színpadán kérlelhetetlen pontossággal  tárul fel  a nácik Endlösung-jának mechanizmusa, a
Vatikán gyáva hallgatása és a szembeszegülő Fontana páter kétségbeesett küzdelme.
Hochhuth erőteljes szituációkat alkot,  mesterien ötvözi a valós és a fiktív elemeket, az át-
alakított és beleírt szövegek pedig a groteszk abszurditás légkörét teremtik meg. A botcsi-
nálta merénylők,  futás helyett, tízféle haditervet elemezgetnek, bohóctréfa a halál torná-
cán, vagy mikor a dáridózó tisztek kuglizásának dübörgése szinte elfedi a bombák robbaná-
sait. A kaposvári társulat erősebb, mint valaha, az összes szereplő elképzelhetetlen szinten
oldja meg feladatát, az egyszavas harangozó "...gyakorlok!"-ja ugyanolyan intenzitással szól,
mint az ördögűzés átkai.
Kevesen állnak a jó oldalon:  Kocsis Pál  pusztán dramaturgiailag fontos szerepét tölti meg
az elemi humánum vonásaival,  Takács Géza  az áldozatvállalásig vivő út stációit ábrázolja az
érett hitelesség erejével.  Hát ennyi..., annál népesebb a fanatikus bűnözők és a sunyítva
hallgatók gyülekezete. Karácsony Tamás a fiát vesztő bankárt és az életéért küzdő gyárost
egyaránt érzékletesen  jeleníti meg,  Szula László  az epikureus kenetesség  torzképében
remekel,  Kovács Zsolt embertelen feladatot teljesít  a babonás kiátkozás hihetetlenül os-
toba groteszkjében.  A mit sem sejtő vatikáni alkalmazottak közül  Serf Egyed fényképésze
emlékezetes: rettegő szolgalélekkel pislog ki a tétován tologatott szék támla-rácsán...
Lecső Péter  bravúros alakítással lep meg  a hatalom mámorában fürdő nádpálcás tanítócs-
ka, bocsánat!: Salzer rendőrfőnök alakjában,  Felhőfi-Kiss László  őrmesterével párban az
előadás legmohácsisabb nagyjelenetét jegyzi.
Az empátia ugye jófejség, de hogyan képzeljük bele magunkat egy  Mengele személyiségé-
be, mivel lélekről talán blaszfémia lenne ebben az esetben beszélni? Dehogyis rossz ember,
imádja a zenét, a nőket, a jó borokat! Észlény, tudományos sikerekre áhítozik, de honnan
ez az irracionalitás: a fajelméletet akkoriban, legalább belül,  senki sem kérdőjelezte meg?
Vagy az orvosi tárgyilagosság, a rideg távolságtartás lenullázza a hivatás követelte embersé-
get?!?  Nagy Viktor  szédületes figurája nem ad válaszokat,  de a végsőkig feszíti az emberi
lény viselkedési lehetőségeinek  negatív spektrumát.  Nem gyűlöljük, csak bámuljuk,  nem
félünk, csak tudatosul bennünk, lehet valaki ilyen, ...ilyen van!  Káprázatos alakítása színé-
szi pályájának csúcsát és az élveboncoló előadás emblematikus gyújtópontját képezi.
Az auschwitzi Sturmbannführert és a majdnem megmentett Jakobsont  egyaránt tökélete-
sen jeleníti meg  Kelemen József- Némedi Árpád  is hol zsidómentő rendfőnök, hol meg
meg maga  Adolf Eichmann...  A gigászi produkciót   Rácz Panna  gyönyörű monológja tető-
zi, de az utórezgések beláthatatlan időkig pulzálnak bennünk.
Nincs Kaposvár?!? Lesz Kaposvár?!? ...VAN!!!


ELKÉSTÉL, TERRY!              Zsótér Sándor             Egri Gárdonyi Géza Színház
 

Tandori, Ottlik és Skvorecky óta tudjuk, hogy Hamett mellett Raymond Chandler a bűnre-
nyek legnagyobbja, kár, hogy manapság kevésbé olvasott.  Zsótér Sándor  nekiveselkedett
és egyik szövevényes történetéből színdarabot alkotott.  Esztelen merészség!  A sztori vál-
tozatlan, a figurák azonosak, a zseniális dialógusok a mai nyelvre lettek alakítva, de hogyan
jeleníthető meg  egy folyamatos időben játszódó nyomozás,  amely minden eddigi színpadi
törvénynek élesen ellentmond?  A rendezőnek  Ambrus Mária forgószínpadra épített dísz-
lete nyújtja a lehetőséget,  a féltucat körcikk  szüntelen változásban,  az ablakok,  ajtók,
bútorok redukált cseréivel és ami még lényegesebb, fantasztikus fény-váltásokkal legalább
félszáz helyszínt képez. A műszak brilliánsan oldja meg embertelen feladatát, amely nagyjá-
ból félpercenkénti reagálásokat kíván,  a szereplők pedig iszonyatos sebességgel közleked-
nek a nyílászárók és átjárások  kiismerhetetlen labirintusában.  Tárgyilagos megállapítások,
választékos mondatok kopognak szenvtelenül: az együttes példás akarással tanulja a szokat-
lan stílust, hibátlan összmunkával teljesíti a nem mindennapos feladatot.  A zsótéri előélet-
tel bíró  Mészáros Máté, Kaszás Gergő, Schruff Milán alakításai emelkednek ki, de  Bányai
Miklós háromféle megjelenése is figyelemre méltó.  Ötvös András  végig a színen van, káp-
rázatos elánnal deklamálja tonnányi textusát,  legkisebb gesztusa is ül,  egyetlen mondata
sem érdektelen,  permanens fizikai és szellemi mozgásban lévő,  dinamikus epicentruma az
előadásnak. Ráadásul egyszemélyes hangosztályként is működik,  telefoncsengés, motorzú-
gás, fékcsikorgás, pezsgőpukkanás s hogy Tandorit idézzük: " a villany-borotva hangja benn
s a fűnyírógépé odakünn"..., megtévesztő tökéllyel szólal meg virtuóz vokalitásában.  Mara-
thoni teljesítményének értékét tovább növeli,  hogy a rideg logikára épülő darab szövevé-
nyeibe, a töprengő, vívódó Philip Marlow magándetektív alakján keresztül emberi érzelme-
ket is bele tud vinni,  finom eszközökkel érzékeltetve  egy megmagyarázhatatlan szimpátia
irracionális gyökereit.
Még ha meg is kell küzdeni a saját értetlenség lustaságával,  nincs jobb, mint valami újsze-
rűt látni,  a beletanulás keserveit feledteti a soha nem látott élmény múlhatatalan öröme.
Zsótér Sándor  ismét sikerrel jelölt ki új irányt színházi alkotómunkájának, az egriek felfe-
lé tendáló teljesítményét pedig újabb kiváló produkció erősíti.

CELESTINA                       HSE - NE                     Tatabányai Jászai Mari Színház
 

A titokzatos rendszám a  Harsányi Sulyom László - Novák Eszter  rendezőpárost rejti, pe-
dig nincs miért bujkálniuk,  Lőrinczy Attila  akkurátus darabjából nagyszerű előadást rity-
tyentettek a színre!  Már a tér is figyelemre méltó,  úszómedence, virágágy, nászágy is el-
fér  Kiss Gabriella tenyérnyi színpadán, sőt, mindegyikük sokoldalú funkciót is nyer a per-
gő tempóban bonyolított komédiában.  Csípősek a kiszólások,  ízesek a dialógok,  a kitűnő
textus jól játszható,  pompás figurákban testesül meg,  záporoznak az ötletek,  de szeren-
csés arányossággal elkerülik  a túlzásokat.  Meglepően egységes stílusban muzsikál a több
helyről verbuvált együttes,  a nagyok mellett  megállják helyüket  a fiatalok,  Viola Gábor
nagyszerűen énekel,  Lapis Erika lendületesen frivol,  Téby Zita árnyaltan rajzolja meg a
kamaszlány  halálos szerelembe torkolló metamorfózisát.  Egyed Attila szolgája kissé lassú
felfogású,  Katona László-é szexuálisan retardált,  duójuk vibráló elevenségű mozgatója a
cselekménynek. Lukáts Andor, úriemberi visszafogottsága villanásnyi hézagában, lilába vö-
rösödő dühkitöréssel igazolja egyedülálló klasszisát.  Friedenthál Zoltán  lubickol enyhén
neurotizált szerelmi őrjöngéseiben,  már csak úszni kéne megtanulnia, a darabbéli csúfos
halálozás elkerülése végett.  Szilágyi Katalin  remek, mint butácska vidéki lányka,  ízesen
játssza az első randevú mámorát,  csábos narancsban mutatja be a leendő kurtizán bűvös
bájait, de köznapivá visszaszürkülve is ellenállhatatlanul sugározza színészi szépségét.
A hisztérium-játék természetesen  Margitai Ági  Celestiná-ja körül forog, megérdemelt ju-
talomjátéka minden lehetőségét kihasználva, ezerszínű alakítással teljesíti ki sokoldalú sze-
repét,  a ravasz bölcsesség,  a fanyar irónia,  a zsigeri jóság színeivel gazdagítva a komikus
szituációkban bővelkedő figurát. Csak csodálni lehet hihetetlen kondícióját, energiájának
áradó lendületét, játékának érzékletes intelligenciáját, amely teremtő centrumként fogja
össze a hamleti végbe vesző, egyetlen mozdulatára mégis jóra forduló történetet.
Az obligát mellékmondatnál jóval többet érdemel  Barabás Árpád  zenéje, amely a  Lebuj-
nóta villoni tuttijában és a taps-zene ujjongó örömében csúcsosodik.
A közönségbarát darab és a korszerű színházi nyelv nem zárja ki egymást, bár csak Pesten
is láthatnánk néhány hasonló attrakciót!  Illetve: láthatunk,  mivel Celestina február-ban,
5, 8, és 11-én, háromszor is vendégeskedik a Gödör-ben!!!

OLIVER!                   Réthly Attila                   Kaposvári Csiky Gergely Színház
 

A legendás Kaposvári Színház évtizedek óta híres zenés darabjairól, musicalek, operettek
arattak látványos sikereket a szélesebb közönség és az idézőjeles megjelenítésre is érzé-
keny vájtszeműek körében.  Furcsa, hogy most egyes hangok  holmi megújhodásként ün-
neplik ezt az akkurátusan színre vitt,  gyermeknek-felnőttnek  egyformán kedves produk-
ciót, pedig ez "csak" a hihetetlenül magas kaposvári alapszint!
Micsoda indítás! Nagybőgőtokként álldogáló koporsók tövében  Tóth Eleonóra orgánuma
gyalázza  Hunyadkürti György Grimm-mesébe illő temetkezési vállalkozóját, beóvakodik a
csélcsap  Sipos Eszter, tercettjük hátterében  a felrévedt hullák is énekelnek... Pompás
kép és ez csak a kezdet: a tömegjelenetekben a kis zsebtolvajok, avagy az utca népének
precizen koreografált örvénylése,  a dialógusokban jól formált szituációk,  énekben-zené-
ben hatásos hangzatok érvényesülnek.  Tóth Richárd markáns brutalitásának ellentétpár-
ja az úri osztályt méltón képviselő  Karácsony Tamás,  Kőrösi András hangja jobb időkben
pedellusi állásnál többet érdemelne. Nagy szükség van  Szabó Mónika energikus vezénylé-
sére, a natúr és az erősített hangok aránya bizonytalan és sokszor megnehezíti az éneke-
sek dolgát.  A nagyszerűen játszó   Kiss Diána Magdolna, aki összetett szerepének legap-
róbb mozzanatát is hitelesen bontja ki, jobban járna, ha saját, operai szintű hangján szó-
lalna meg:  a színpadon, kontroll hiányában, a túl hangos zenekar  nehezíti az intonációt.
Ennek ellenére, mindkét számában meggyőzően mutatja meg  vokális képességeit, nem is
beszélve az éneklés közben/!/ abszolvált akrobatikáról,  melynek csúcspontján, egy kitar-
tott "B" kíséretében, Lecső Péter fej felett kitartott,  egykezes nyomásgyakorlatának víz-
szintes súlyzójaként végzi.  Kovács Zsolt,  aki történelmi hőstől,  rejtő jenői figurákon át
a cigánysor kisemberéig, minden szerepében egyedülálló hitelességgel szólal meg,  Fagin
tolvajprofesszorként  a szörnyű dickensi világban is  felbukkanó, furcsa emberséget jele-
níti meg,  búcsú-songja az együtt érző katarzis magasába röpíti az előadást. A gyermekkö-
zönség, amely azért nem járt még túl sokat színházba,  nem véletlenül,  ezt a számot tap-
sojta szinte végig, hogy aztán a finálé után irdatlan dzsungeli őrjöngéssel köszöntse a tár-
sulatot. Hát él még a Kaposvári Színház?  Él még a színpad, a társulat? Addig jó, amíg a kis
tolvajok  a színen nyúlják le a lóvét,  addig jó,  amíg kellék-kincsektől duzzad  az orgazda
zsákja...

    

                                          2 0 0 8

LA MANCHA LOVAGJA                 Harangi Mária                Agria Fesztivál   Eger        
 

A Várudvar piactere gyorsan átrendeződik, a jelmezes árusok helyét valódi jelmezesek fog-
lalják el, nagyrészt a HOPPart és a most végzett bábosztály ifjú színészei: kezdődhet a bús-
képű lovag agyoncsócsált története, szerencsénkre alaposan átszabott formában. Harangi
Mária, aki máris a legkülönbözőbb zenés műfajok avatott rendezője, nem centizi ki a színla-
pot: két Don Quijote, két Sancho Pansa, 3 /Három!/ Dulcinea újszerűen varázsolja elénk a
jól ismert eseményeket.  Friedenthál Zoltán komoly férfiassággal küzd, de közben melléke-
sen zongorázik is nagyokat, meg egy annál gusztustalanabb mácsó kocsmatöltelék képében
mutatja meg legtávolabbi ellentétpárját. Éneke a technika időnkénti megbicsaklásai ellené-
re átütően árnyalt,  eszméit nem feladó monológja  az előadás végkicsengésének egyértel-
mű meghatározója.
Kiss Dia szárnyaló áriájában  Dulcinea lírai lényét testesíti meg, a kissé naturális és elnyúj-
tott megalázási jelenetben színészi alakformálásának szuggesztív drámai ereje diadalmasko-
dik, állatszerepeinek /ló, szamár, birka/ hangkavalkádját pedig emelkedett fuvolaszólókkal
ellentételezi.  De  Szilágyi Kata  pantomimje sem kutya!  Az Ő eb-portréja a létező összes
négylábú tulajdonságaiból összegyúrt, virtuózan komikus remeklés,  legszívesebben haza is
csábítanánk egy méretes csülökkel... Dulcineája a szilajan szókimondó Aldonzaként, tüzes
énekkel,  örvénylő mozgással kényszeríti térdre a férfinemet és az elbűvölten ájuló közön-
séget.  Hetyke, kisfiús legény az első számú fegyverhordozó,  Kovács Bálint  Egerből , míg
szakállas alteregója,  Gémes Antos hiteles létezésében és emlékezetes dalában a gazdájá-
ért szeretve aggódó hűség képét rajzolja meg.
A dörgőhangú kocsmáros herkulesi figura, hasonló nagyságrendű emberábrázoló képesség
jellemzi alakítóját, az egri  Szívós Győző-t. Az egész társulatot dicséri a kicsinyke idő alatt
összeállott produkció  fergeteges kivitelezése, a mozgások, kórusok, a tüzek és fegyverek
hatásos összjátéka.  Harangi Mária  rendezése nagyvonalú gesztusokkal realizálja a cselek-
mény fordulatait,  eleven képekben komponál,  észrevétlen találékonysággal illeszti be a
dal-betéteket.  Szabó Mónika  érdeme a betanítás és a zenei kíséret,  amelyben, lassacs-
kán egészen természetessé váló módon, az együttes tagjai is hangszert ragadnak.
Reméljük, jövőre is látható lesz ez a  Dobó-téri tündöklés, de biztos, hogy valamely újabb
változatában, előbb-utóbb úgyis találkozunk vele nagyszínpadon is.

SZABADAZ Á!               Réthly Attila              Kaposvári Csiky Gergely Színház
 

Felszakad a vasfüggöny és mi nézők, berobbanunk a színre, Szabad az Át-járást követelve.
1989: megkaptuk, 2008: lám mire is jutottunk vele. A kamaszokból elnehezedett férfiak, a
vágyakból legfeljebb álmok,  az emlékekből pedig ez az eszelősen eredeti színdarab szüle-
tett,  illetve születik,  itt a szemünk és a kamera előtt.  Forgat a stáb, készül a nosztalgia-
mentes retrospekt,  diákcsínyek, búcsúbulik,  román álforradalom, nálunk meg alapszervi
bujálkodalom.  A filmezett és játszott jelenetek  szerves egységbe forrnak, peremükön a
rendező alkotói-magánéleti tántorgásaival.  Hornung Gábor markáns eszközökkel formálja
meg  Kéthli-Réthly alakját, véges-végig eleven gyújtópontja a cselekménynek.  A kétség-
beesett rendezői erély,  az okos kompromisszumkészség,  a fáradt beletörődés  vonásait
egyaránt szuggesztív hitelességgel mutatja meg és még az apai halál színészi mennybeme-
netelét is eljátszhatja... Réthly Attila forgatókönyve  ragyogó lehetőségeket kínál a töb-
bieknek is: a főiskolások egytől-egyig  pompásan helytállnak, /lám, van élet a Színiegyete-
temen kívül is...!/  Az író-rendezőként izmosodó  Vékes Csaba mellett  Poroszlay Kristóf
arcélét jegyezzük meg, a vibráló clown-temperamentumú  Fándly Csaba pedig hangjával,
mozgásával, mimikájával teszi "Sámli"-ját feledhetetlenné.  Nagyot ütött Lovasi "igazi forra-
dalmár"-ával, - a Kispál és borz dalok  egyébként is érzékletesen tagolják a történéseket,
a színészként is meggyőző  zenekarvezető,  Sebesi Tamás  előadásában.  Elena Ceasescu
hihetetlenül ostoba mondatait  Urbanovits Krisztina  delejes nőiességgel izzítja fel, szin-
te kedvünk lenne ölébe ülni ott a vérpadon. Réthly Attila  szituáció-teremtő és hitelesí-
tő képessége, amely jelenetről-jelenetre képes  a kíváncsi izgalom lázát fokozni, csúcsát
a bélyegnyaló fruska  színpadra állításában éri el. A történelem itt a semmibe foszlik, egy
emberi sors, egy hétköznapian csodálatos nő  életútja mellett,  amely a magát mindenki-
nek nevetve odaadó tinédzsertől a nyomorék gyermekét tologató,  végtelen opimizmusú,
örök anyáig vezet.  Német Mónika  lebegően tündéri  tizennyolc évesen,  kétszer olyan
idősen pedig  az irracionális önfeláldozás tragikomikumát fényesíti fel az elementáris sze-
retni-vágyás misztériumává. Tesco-vörös jelenése a múltat idéző fiúk között, bízvást a tel-
jes évad legszebb epizódja. Valóban!  Réthly Attila amarcordos "Így jöttem-Ide értem"-e
Film-Színház-Muzsika...,  de semmiképpen sem hátraarc:  "vidám és bátor számvetés", me-
rész előretörés a korszerű színházi formák személyessége felé.

SÖTÉT KOMÉDIA             Mohácsi János           Kaposvári Csiky Gergely Színház
 

És lőn sötétség... Felrémlik Derek Jarman nagy átverése, a filmként prezentált Blue, amely-
nek képtelen vaksi-kék vetitővásznára meredt  az órákig döntésképtelen nézősereg. De új-
ra itt a színpadi fény, azaz a valódi sötétség és kezdődik a mesterien összerakott bulvárcso-
da.  Szeretettel figyeljük a nagyszerű csapatot,  bravúrosan játsszák  a legapróbb részletig
kidolgozott zsonglőr-mutatványt.  Erre a társulatra mondják,  hogy lenézi, megveti a közön-
séget ?!?  Hát ez aztán igazán népbarát, ízig-vérig szórakoztató mulatság! A szerepeket per-
sze el is kell játszani, ami parádés könnyedséggel valósul meg. Ahogy Sarkadi Kiss János ci-
pekedni tud, ahogy Serf Egyed német és műértő és villanyszerelő, ahogy  Kelemen József
szokványos jelzések nélkül, belülről meleg... Az újonc Czene Zsófi bizarr egyénisége ragyo-
góan illeszkedik a nagymúltú csapatba,  Némedi Árpád  alkatidegen figuráját  virtuóz tech-
nikával hitelesíti.  Grisnik Petra néma résztvevőként is feltűnik, hisztérikus kitörései aztán
igéretes tehetségét bizonyítják.  Mire az igazi milliomos Karácsony Tamás megérkezik, ész-
revétlenül hálóznak be az apró konfliktusok erővonalai, nocsak, van itt ezért drámai töltet
is!  Márton Eszter varázsos hangja  minden bizonnyal  töksötétben is tökéletesen jelenite-
né meg fantasztikus játékát, az Ő  "itt vagyok!"-ja,  "puha,puhá!"-ja a kitűnő előadás felejt-
hetetlen szignáljává nemesül.  A komótos expozíció lassúdad érésben  forró légkörű színjá-
tékká érik, erőteljesen felülütve a darab lehetőségeit.  Még hogy vájtszemű rendező nem
tudja a szélesebb közönség elvárásait /is!/ kielégíteni... Mohácsi János-nak  mindenesetre
úgy sikerül, hogy semmilyen engedményt nem tesz és ugyanazt a szintet tartja, amit meny-
nyei ménkű cunami-darabjaiban annyira csodálunk.

MÁGNÁS MISKA                 Göttinger Pál                Debreceni Csokonai Színház
 

Magyar táj pointilista ecsettel:  nem kifejezetten operetti háttérrel  indul az előadás, de
Daróczi Sándor díszlete később Henri Rousseau dzsungelét is idézi, színpadon elnyúló mé-
retes vadállatokkal súlyosbítva.  Végre nem egy illusztratív környezet, reménykedő fények
gyúlnak bennünk, lehet, hogy korszerű színházat látunk, nem áramvonalasított monarchia-
idillt...?!? Aztán jelenetről jelenetre igazolódik:  Göttinger Pál  nem operettet modernizál,
hanem up to date eszközökkel színre visz egy történetet, megtartva a gyermeki lelkünket
zsongító bájos dalbetéteket.  Nem operai szintekről lecsúszott szopranettek, tenorettek
áriáznak: egy erőteljes együttes példás összjátékát látjuk,  kitűnő színészek vérbő alakítá-
saival.  Nincs hiba  a /poloska-mentes/ énekléssel sem,  a zenei teljesítményt felülírja az
előadásmód szuggesztív hitelessége.  Zombola Péter mesteri hangszerelése 6,  azaz Hat!!!
muzsikussal feledteti az ároknyi nagyzenekart,  amely még a cintányéros tuttikban sem hi-
ányzott.  Szokatlan a szerelmespár is:  Rolla grófnő  belevaló modern leányzó,  akinek már
abban az időben is inkább  a bölcsészkaron  lett volna a helye,  az előnytelen származású
mérnök egy éleseszű nagy gyerek.  A végtelen eleganciájú  Újhelyi Kinga  és az alkatide-
gen szerepét fényesen abszolváló  Krisztik Csaba első duettjében, amelyet a végig szipor-
kázóan invenciózus  Katona Gábor  koreográfiája ruház fel  merészen elidegenítő vonások-
kal, nem tipusokat állít elénk,  hanem sajátságosan egyénített, izgalmas figurákat.  Nem is
kell hát szurkolnunk nekik,  sőt, derülhetünk,  amikor végül mégiscsak  korrumpálódnak a
a három nővéresen áhított "munkás" életben. A régi operettvilágból gurult át kerekes-szé-
kében a kitűnően komédiázó  Egri Márta és a Latabárokat megszégyenítő  Andrássy Máté
és  Mészáros Tibor Pixi-Mixi-je. A két vérbeli clown, Szilágyi Kata Marcsájával hármasban,
káprázatos vehemenciával mutatja be a zenés színház teljes arzenálját: botzsonglőri akro-
batika, mimikai groteszkség, bábszerű mozgás,  szaggatott mozgás-bravúrok és végül a hek-
tikusan gyorsuló refrének emelik a csúcsra feledhetetlen triójukat. Hol vagyunk már a gá-
bor miklósi snájdig álparasztságtól:  Kristán Attila  totális átlényegüléssel formálja meg az
igazi lovászlegényt, büdös ugyan, de a nyers élet izzó illata lengi körül. Nem kisMiska ének-
ben, táncban sem, jól bírja az urizálást is. A reichstadti herceg után édesebb terhet vesz
vállaira, a tüneményes  Szilágyi Katá-t, aki fehér szobalányként,  fekete csokiként egyfor-
mán ellenállhatatlan.  Érett rutinnal játszik,  minden pillanatát átsugározza szédületes mo-
solya, de felsír a hangja, ha arról a szeretett "kis szennyes ember"-ről beszél,  színpadi lé-
tezése eleven varázslat. A lehetetlen alakok panoptikumába , az utolsó pillanatban jelenik
meg  Vranyecz Artúr, aki egyetlen gentlemanként menti meg az arisztokrácia becsületét.
/Persze, afrikai szépséggel a karján, könnyű.../  Mercs János  kimért komornyiként kezdi,
hogy aztán hiteles metamorfózissal olyan  "öntudatos népi káder"-ré váljon,  akivel bízvást
az ötvenes évek cenzorai is elégedettek lettek volna.  Göttinger Pál  rendezése nem nél-
külözi az eredeti megoldásokat:  a bál díszletei toronydaru-elemek,  a "Nő szívét ki ismeri"
filozofikus mélységeit párálló sugárnyalábok mélyítik el, a nagymama erotikus elbeszélését
dobpergés tagolja, a börleszk-ízű üldözéses futkározás éppoly meggyőző,  mint a befejező
pánik-jelenet kavargása.  Az operett-hagyomány áthághatatlan elemeit megtartva, sikerült
olyan színjátékot produkálni,  amely egyaránt lelkesíti a közönséget és a vájtszemű ítészt.
Eddig Kaposvárra jártunk operetkát nézni, de a Csokonai Színház egyre közelebb jön...

KÉPZELT BETEG                    Mohácsi János                   Pécsi Nemzeti Színház
 

Az 56 Őrült sereg helyre tesz dolgokat, a  Csak egy szög véresen aktuális,  a Képzelt beteg
viszont egy általános,  örökérvényű,  közhasznú,  Moliere-ből táplálkozó normális színdarab.
Mármint, ha nem a szokvány kőszínházi, vicces semmiségeket tartjuk annak. Bizony itt mes-
terien felépített, fordulatos cselekmény, a színészek egyéniségére szabott figurák, lelemé-
nyes grammatikai mohácsiádák, merész ötletek alapozzák meg a minden ízében kristálytöké-
lyű előadást. Betoppan a halál,  Széll Horváth Lajos ironikusan démoni alakjában, hogy az-
tán hosszú kudarc-sorozat után  végre magával vihesse az egyetlen, realista stílben kitűnő-
en játszó  Stenczer Bélá-t, minden képzelődésével együtt. A családtagok is,  Kovács Mimi,
Szabó Vera,  Darabont Mikold, egytől egyig beavatottként hozzák a mohácsi-feelinget, az
orvosok kuruzs-akcióinak csúcspontja   Rázga Miklós  szabadkezi hasműtétje volt.  Lipics
Zsolt
 fölényesen abszolválta  abszurd fényekben  sziporkázó szerepét, Toinette szolgálót,
az egyszem,  józan ésszel áldott  humanoidát  Herczegh Adriennn  nagyszerű játéka tette
emlékezetessé.  De a legnagyobb erény  a társulat  hibátlan összműködése,  a térben-idő-
ben tökéletesen illeszkedő együttműködés.  Remete Krisztina ruhái apró jelekkel, egy vö-
rös csíkkal, fodros szegéllyel találóan jellemzett, de a sellő uszonyba vetkőztetése se sem-
mi...! Külön fejezetet érdemel a zene, amely egyfolytában szól,  sejtelmesen zúg, titkosan
zümmög, drámaian dünnyög,  átszellemült akusztikába ágyazva szsorosan követett szituáció-
kat.  Kovács Márton a hagyományos hangszereken túl, minimál eszközökkel, edény-gongok
pszeudo-elektronikájával operál, nem is beszélve  Rozs Tamás  tibeti torokhangjairól.
Hogyan tud valami két hosszú felvonáson át feszülten izgalmas maradni, miközben apróléko-
san molyol minden poénon,  négyszer fut neki egy lánykérésnek,  nem fél az ismétlődések-
től és látszólag tengersok ideje van mindenre...,  hát nevezhetjük másnak ezt, mint színpa-
di csodának?!? És boldogító a tudat, hogy nem hattyúdal, a  Mohácsiaknak mindig lesz hely
a honi deszkákon és mindig lesz nézősereg, amely kíváncsian várja az új meglepetéseket.

HÁROM NŐVÉR             Rusznyák Gábor           Kaposvári Csiky Gergely Színház
 

A Nyolc és fél feledhetetlen bohócz-indulója fogad, katonazenekar játssza és a végén azt
is megtudhatjuk, miért...  Karácsony Tamás ábrándos szaxofon-frázisai mellett azonnal fel-
tűnik  Sípos Eszter  éjfekete Másá-jának dermesztő unottsága, már az első jelenetek bizo-
nyítják, hogy  Rusznyák Gábor eredeti és hatásos értelmezéssel építi fel Csehov-ját. Mes-
teri az ebéd színpadra állítása, az aprólékosan kidolgozott részletek mindig a legfontosabb
cselekményszálat erősítik, a végső tuba-szó már a konfliktus indítása. Rettenetesen zavaró
a proli-falikút és a szedett-vedett posztszoci műbőr-garnitúra, az együttes azonban fénye-
sen muzsikál.  Nehéz jelzőket találni  Kovács Zsolt  bölcsen alkoholista doktorának jellem-
zésére,  Kocsis Pál energikus eleganciája most is lenyűgöző,  Nagy Viktor egyre érettebb
eszközökkel, nagyszerűen formálja meg az elpuhult báró kitörési vágyát. Kovács Zsuzsanna
pedáns dikciója jelzi, hogy nem a Nem!Színház akusztikájával, inkább tagjainak beszédtech-
nikájával van baj...   A tragikum emberi mélységeibe vezet  Sarkadi Kiss János  Andrusá-ja,
Hunyadkürti György  öregemberi létezése pedig  valóságos színpadi csoda.  Párjelenetük,
melyben a reménytelenségbe hízott férj monológját Ferapont értetlen mondatai tagolják,
/" Moszkvában mínusz 200 fok volt, Celsius..."/, a kaposvári múlt legfényesebb pillanataival
egyenrangú. A dráma sodrása töretlen,  a rendező egységes mederben tartja a szétágazó
cselekményt, a tűzvész fényeiben izzanak fel az elfojtott ellentétek. az orosz lélek jósága
dalol  Csonka Ibolya öreg cselédjének szavaiban: "...adok a zenésznek, éhes: jóllakott em-
ber nem muzsikál..." A verbális optimizmusba menekülő Kuligin tanár  Kelemen József elő-
vezetésében nagy erőssége az előadásnak,  a legnagyobb örömöt a szerepről szerepre fej-
lődő  Sipos Eszter játéka jelenti. Négy frizura, négy lelkiállapot, négy arca egy végtelenül
összetett karakternek.  Orsolics Ágnes e.h. /!!!/ gyönyörű ruhái  pontosan követik hangu-
lat-változásait, ez is segíti jellemábrázolásának teljességét, amely  Mása alakját, sötét felki-
áltójelként, örökre emlékezetünkbe vési.
A záróképben megérkezik a kisvárosi garnizonba a tábornoki család, de a három nővért vé-
gül úgy sodorja el az expressz-vonat süvöltése , mint a kaposvári társulatot a budapestié...
Nino Rota melódiája gyászindulóvá változik, végtelen kétségbeeséssel búcsúzunk a legsze-
retettebb színháztól,  amely évtizedekig sugározta a reményt és az igazi színházba vetett,
mindvégig töretlen és legyőzhetetlen hitet.

PIRANHÁK         Vékes Csaba         A Kaposvári Csiky Gergely Színház fiataljai
 

Az őserejű Éva,  Sipos Eszter, Hét Tragika elszánt csapata élén robban be a színre: jó lesz
összehúzni magunkat, hiszen nemcsak csábítóik, de az egész férfinem ellen esküdtek bosz-
szút.  Svarc Jakob /?/ pompás ötletre épített komédiája összefogott, biztoskezű rendezés-
ben, eredeti humorral támadja rekeszizmainkat, a teljes együttes maximális erőbedobással
testesíti meg a jellegzetes típusokat, csak kapkodjuk a fejünket, annyi ötlet, geg és poén
sűrűsödik  a viharosan tomboló játékban.  A hölgykoszorú nagyszerűen helytáll,  néhányan
különösen emlékezetesek:  Szirmai Melinda horzsakőből faragott brutál-Médeá-ja, Mester
Szilvia, az édesen naív ártatlanság,  első legjobban pedig az egyre fajsúlyosabb meglepeté-
seket okozó  Sipos Eszter, aki energikus vezér, okos stratéga, de nem tudja elrejteni örök
nőiességének  végzetesen vonzó báját.  Nem tartana itt az  Emberiség,  ha Ádám egy ilyen
Ősanyát talál !!!  Ennyi bűbájjal szemben  az egy szem  Polgár Csaba képviseli a kiszolgálta-
tott gyengébbik nemet,  hét csábító hét alakjában  virtuóz metamorfózisok magasiskoláját
mutatja be.  Iaszón? Romeó? Juan? - egyik hitelesebben izgalmas a másiknál, de a csúcs ta-
lán az, amikor lelkes kamasz Kosztyaként kimegy, hogy másodpercek múlva a nagyképű, ci-
nikus íróbálvány, Trigorin maszknélküli figurájaként térjen vissza. Vékás Csaba rendezése a
kiinduló koncepciótól  a megvalósítás legapróbb részletéig,  felsőfokú dicséretet érdemel.
Sötét fellegek a drága kaposvári színház fölött, nagyon félünk, elvész harminc év munkájá-
nak óriási kincse... De egy ilyen vérbően tehetséges előadás parányi vigasz: van élet a ha-
lál előtt...

FEKETE PÉTER            Znamenák István          Kaposvári Csiky Gergely Színház

 

Felmegy a függöny és máris  a 30-as évek Párizsában vagyunk,  szmokingban az urak, csoda-
szép Cselényi Nóra toalettekben a dámák, de nini, gazdagék modern lakása már inkább Le
Corbusier emberléptékű geometriáját idézi, a csőbútor Breuer, az automatika Znamenák.
Mert a hibátlan munkával  kirukkoló rendező  mutatós díszleteket is tervezett,  kivitelezé-
sük és az egész látványvilág pedig hibátlan ízlést, nagyszerű műszaki hátteret sejtet. Vissza
is térünk még erre minden képváltásnál, van bőviben, három felvonás, négy helyszín, mint-
ha csak egy régi jó kis operettet látnánk. - De nem is...: a cselekmény fordulatai kínálnak
lehetőséget az összes fülbemászó  Eisemann-melódia elénekléséhez, a pompás egyveleg vi-
szont élvezetes szituációk eljátszására ad alkalmat.  A humort éltető táptalaj közegét a ki-
vételes hitelességű,  egyedülálló kaposvári társulat  teremti meg.  Az elegáns urakat olyan
kis szerepekben is Nagy Ász-ok jelenítik meg, mint Karácsony Tamás, Lugosi György, a de-
cens részeg  Nyári Oszkár, vagy a komornák királynője: Urbanovits Krisztina. Falatnyi epi-
zódjában, latin hévvel, ibér gráciával  varázsol pazar figurát  Végh Zsolt,  Mózes Balázs re-
vűtáncosa leleményes hanghordozásán túl, virtuóz mozgásával hódít. A Riviéra-képben me-
gint csak  Cselényi Nórá-t dicséri a verőfényes öltöny-kollekció,  de nem kevésbé zsongi-
tó látvány  a színpompás hölgykoszorú,  vagy a merész rumba-dressz. Utóbbit kígyózó moz-
gással animálja  Sipos Eszter,  aki játékban, énekben egyaránt  bájos lendülettel formálja
meg a színpadra vágyó úrilányt.  Szabó Kimmel Tamás-t pergő dikcióján, fényes tenorján
kívül gyors reagálásai,  fürge eleganciája avatja stílusos bonvivánná,  Sarkadi Kiss János a
címszerepben felülírja a korábbi, megszokott komikus-patenteket, az ő Pierre Noir-ja mé-
lyen emberi, esetlenségében is etikus,  igencsak szeretnivaló, ritka hitelességű figura. A
primadonna itt a kisember karjaiba dől, míg az ámorózó a szubrett ágyában végzi, de mit
ér az ilyen besorolás, ha a felejthetetlen főszerepet  Varga Zsuzsanna  játssza! Nincs be-
hízelgően édes hangja, nem a kifutók gyöngye,  tökéletesen illik hozzá a kis titkárnő ész-
revehetetlen szürkesége,  aki rövidlátóan még azt is el tudja képzelni, hogy pont a daliás
főnök fog belészeretni. Aztán kap egy fátyolruhát, egy frizurát, de ellenállhatatlanná tra-
gikai vénáiból feltörő, fájdalmas szenvedélyessége teszi. Ahogy a szövőlány cukros ételek-
ről, úgy álmodik ama  "Holdvilágos éjszakán" és ezt éppen  imádottjának énekli el,  lírikus
világítással poétikussá varázsolt duettben. Elsötétül az ég, mikor a kétségbeesett Lessz!!!
maga jussszt is az enyém vulkanikus erővel robban ki belőle,  kiég a biztositék, amikor sí-
ró szenvedéllyel ordítja a telefonba: "Gyűlölöm magát!" Úgy tűnik, a legkedvesebb kis re-
vű-operett lankás tájaiba is lehet shakespeare-i
szakadékokat találni, ha egy ilyen sugár-
zó tehetség nagyszerű alakítása világítja meg az odavezető utat! A második felvonás emel-
kedett katarzisa után, megnyugtató levezetés a kispolgári, mégis csodás színű faburkolat-
tal bíró miliő, amelyben  Tóth /Eleo/Nóra mondja ki bemutatkozáskor az évad legfrappán-
sabb két szavát: "Madame Buchon!", hogy aztán ügydöntő megerősítésként harsogjon a
címadó finálé: ...bizony, pesti kőszínházaink  legfeljebb ügyefogyott kis-öcskösök  Csiky
Gergely bátyó mellett...
Mert: szerelemhez nem kell se pénz, se ész, szerelemhez nem kell semmi, csak szerelem
és kész! ...Színház-hoz sem! ...Csak Színház!...a Kaposvári !!!

FÜRDŐSZOBA             Száger Zsuzsa - Urbanovits Krisztina             MU Színház
 

Buliban a fürdőszoba a legkisebb közös,  hiszen többszörösen keresi fel a nép: ideális szín-
hely az egyéjszakás cselekményhez.  A jeles szerzők  pompázatos darabot rittyentettek a
mellékhelyiségként is funkcionáló  közhasznú térbe,  egyedi életstílusú figurákat alkottak
és jó érzékkel találták meg a játszó személyeket. Sikerült összeguberálni a berendezést is,
amely víz nélkül is maradéktalanul kiszolgálta a változatos igényeket.  Ötlet, találékonyság,
korrekt kidolgozás és még a játék, színpadra állítás is sikerült, rendező nélkül, társulatilag.
Komikus keresztmetszetét kaptuk névleg értelmiségi köreinknek, fél- és egész-kapcsolatok
kusza gubancát,  jellegzetes beszédmódok,  viselkedésformák sorjáztak eleven izgalommal,
rólunk volt szó, de módot nyújtva a többrétegű általánosításra is. Első opusz, első színpad-
ra állítás, egy formálódó együttese bemutatkozása: vérbeli színházi produkcióval! A szerző-
páros ökonomikusan bánt saját magával,  Száger Zsuzsa  egyéniségére tökéletesen illő ala-
kot formált,  Urbanovits Krisztina  majdnem néma szerepét  átütő szuggesztivitással reali-
zálta. Elég, hogy dúdolva sminkel, nagymonológ, ahogy csodálkozó mimikával követi az ese-
ményeket. Sipos Eszter tartózkodóan indult, annál ütősebbnek bizonyult az erotikus finá-
léban.  Valcz Péter-ben hanyag könnyedségű,  irigylésre méltó adottságokkal bíró aktort
ismertünk meg,  Felhőfi Kiss László  hiteles játéka pedig szinte alkotói légkört teremtett.
A legfrappánsabb szöveg  kétségtelenül   Kaszás Ágnes-nek jutott, de zsigeri komédiázása
annak legparányibb momentumait is elsöprő elánnal hozta,  ezoterikus ülőke-áriái,  dugás-
beszámolói feledhetetlenek,  ilyen a nagykorúvá érett  Végh Zsolt  örjöngése,  majd szá- 
nalmas bocsánatkérése is. Az est fénypontja, akinek minden moccanása  életveszélyes, az
áporodott Kam/a/ra-légkörből végre egy hozzá méltóbb, alternatív fürdőszobába pottyant
Stefanovics Angéla!! Láttuk ott tininek, érdekes volt hölgyként, emlékszünk Anna Frankra,
de itt és most  egy jelenetében többet mutathatott meg  káprázatos tehetségéből, mint
eddig tíz év alatt.  Neki aztán nem kell poénokat beleírni,  egy határozatlan névelő elég a
védhetetlen hahotához, elmondásában a címjegyzék is Karinthy-ádaként sziporkázna, nem
is beszélve a gesztusok, arcjátékok leírhatatlan skálájáról,  amely a jellem- és szituáció-áb-
rázolás színészi magasiskoláját valósítja meg.  Telefon-eligazítást tart gyermekeinek: reality
és paródia egyszerre, számító hisztizéssel zokog: szökőár,  belehuppan a fürdőkádba: föld-
indulás!  Ha csak az Ő lappangó létének fantasztikus életre hívása történne, máris megha-
tározó eseménynek tartanánk az új alkotóközösség színrelépését, de az egész előadás azt
sugallja,  hogy érdemes lesz a jövőben is várni  az újabb közös alkotásokat, követni a még
s névtelen csapatot a létezés belsőbb szobái felé is.

SASFIÓK                   Vidnyánszky Attila                 Debreceni Csokonai Színház

 

A Cyrano után drámát írni...?!?  Nem egyszerű, de Rostand újabb extrém hős választásával,
a francia Gloire-ra kacsintva,  fordulatos, sokszereplős,  töményen romantikus darabot al-
kotott, amelyben a kisebb szerepek is nagyszerű játéklehetőséget kínálnak.  Kissé hosszú
expozíció után,  Varga József drabális gránátosának lelepleződével aztán úgy beindul a gé-
pezet, hogy egyre emelkedő ívben,  lehengerlően dübörög az átszellemült végkifejletig. A
díszlettervező  Alekszandr Belozub  leckét ad a malevicsi minimalizmusból:  tág perspektí-
vát nyújtó a fehér trapezoidok, amelyek ritka mozgásaikkal fenséges fenyegetést sugallnak.
És nincsenek ajtók! Császári pompa helyett a királydrámák deszkaszínpada: minden a dikció
és a színészi kreativitás erejére épül.  Kristán Attila  szó szerint a vállára veszi a Wagramot
játékkatonákkal idéző fergeteges jelenet terhét,  harci ménként hosszú percekig vágtatva
fel s alá,  hátán a Napoleont játszó kamasz-herceggel,  ennek ellenére  lenyűgöző hiteles-
séggel alakítva szerepét. Andrássy Máté gall eleganciáját erőteljesen ellenpontozza Mercs
János
vehemenciája /talán magyar?/,  Szűcs Nelli  butuska Mária Lujza-ként röpköd, Trill
Zsolt
Metternichében az észlény diplomata portréján kívül, az elfojtott gyűlölet kórképét
is megrajzolja.
 A gyújtópontban  Krisztik Csaba  reichstadti hercege izzik,  a kezdeti elfo-
gódottság is beépül  a kételyekkel viaskodó figurába, de erőit okosan tartalékolva, fokoza-
tosan telítődik érzelmi energiákkal és egyre inkább győzi a deklamáció habzó áradását. Fé-
lelmetes mozgáskultúrája észrevétlenül szervül hibátlan tempójú játékába, a befejező wag-
ram-monológ haláltusája pedig,  félkézen-féllábon lebegve Napoleon lovasképének szédítő
magasságában, az Agnus Dei-t dünnyögő gyászolók fölött,  úgy szárnyal a túlvilági végtelen
terek felé, ahogy ifjú teste a végén a mennyekbe emelkedik.
A bölcs fokozatosság érvényesül  Vidnyánszky Attila nagyvonalú rendezésében, a kétsze-
mélyes lovasroham után aprólékosan kidolgozott szituációkkal gerjeszti a várakozás feszült-
ségét, nem riadva vissza a merész aktualizálás humorától sem.  Így a rózsaszirmokat és csó-
kokat dobáló Ferenc császár-t /Kóti Árpád/, egy mai TV-s műsorvezetőt is megszégyenítő
stílben vezeti fel a minden hájjal megkent Rendőrfőnök, a Nép, azaz Mi pedig lelkesen él-
tetjük "ÉdesApánk!"-at, az ismét ellenállhatatlanul komédiázó  Mészáros Tibor karjelzései-
re. A rendezés egyik látványos csúcsa  a leírhatatlanul kavargó báli jelenet.  Belozub, aki
az eddigi felvonásokban  minden egyes udvari embernek egyedi,  jellegzetes és szépséges
ruházatot tervezett,  most aztán szabadjára engedi fantáziáját:  a velencei és a riói karne-
vált felülmúló, csillogóan pompás, frappánsan változatos kollekciót alkotott.  A sziporkázó
kaleidoszkópót tovább élénkíti a sok egymásra feleselő dialóg, a párbaj, a "színpad a szín-
padon" commedia del' arte show-ja.  Főszerephez jut  az addig csak Mária Lujzát szépítő
hatalmas tükör, amely előrekúszva óriási Bonaparte-képpé növekszik,  megteremtve a mo-
mentális befejezés transzcendens terét.
A felvonásokat fehérparókás,  pöttöm emberke,  a Sasfiók gyermek-alteregója konferálja
be, a tragikus vég után őt kapja karjaiba a lelkünkben feltámadó ifjú Herceg és bájos me-
nüettet lejt vele,  derűt és optimizmust sugározva.  Ebben osztozunk mi is,  ünnepelve a
debreceni társulat és  Vidnyánszky Attila  újabb szép fegyvertényét.

56 06                    Mohácsi János                    Kaposvári Csiky Gergely Színház

 

Évfordulós dömping-árú, botránykő,  Heti Hatos ?!?  Nem !!!...:  SZÍNHÁZ, de a legjavából!
Mert Mohácsiék  mindig is mertek aktuálisak lenni,  elevenen reagáltak a mindennapokra,
miközben legkisebb moccanásuk is zsigeri teátralítással volt átitatva. A nyitó Bánk bán óta
nem tettek engedményeket, saját orruk után mentek,  fittyet hánytak a nagyzoló esztéti-
kumra éppúgy, mint a vulgáris jópofaságra.  Az ismert ÁVÓ-s házkutatási toposz náluk tőzs-
gyökeres csárdás-rockos-rapp-es táncképbe torkollik,  de a lidércnyomásos jelenet után
csak jómagunk mertük megtapsolni a rivaldánál előírásszerűen hajlongó társulatot. A tem-
pó ,igen ráérős: mindig "van más!" a csattanó után,  az utalások, váltások, párhuzamok be-
láthatatlan folyondárja alkotja a drámai szerkezet bozótját, amelyben a rendező csalhatat-
lan arányérzéke jelenti az iránytűt.  A szöveget talán gyertyafényes októberi esteken kel-
lene nagyokat kuncogva olvasgatni, szikrázó ötletei,  leleményes virtuozitása, blődségének
emelkedett szelleme lenyűgöző,  de gazdagsága miatt teljességében követhetetlen megje-
lenítést nyer az együttes  páratlan összjátékában.  Ahol egy  Serf Egyed  a bányamester,
aki később a hasonlóan sötétben vájkáló Andropovként bukkan fel, míg végső beteljesülé-
sét a csizmája híján a levegőben röpködő Sztálin alakjában nyeri el. Ahol  Pető Kata orgá-
numa nemesíti meg a később sóbálvánnyá némuló magyar anya figuráját,  ahol Tóték fiacs-
káját és Rákosi pajtást egyaránt  tökkopasz clown-humorral játssza  Hornung Gábor. Ahol
a vitatott hős-gyilkos-áldozat  ellentmondásosan tragikus létezését  végre megértjük, a hi-
hetetlenül nehéz figura szétesését hipnotikus energiával játszó  Kovács Zsuzsa jóvoltából.
És a Történelem kisszerű,  ám a Színház gigászi nagyjai:  Csapó Virág államfői panoptikuma
miniszterasszonyelnöktől  a harapós elánú  Hruscsov-ig,  Kocsis Pál,  aki Első Demagóg-ból
minősül vissza  Kádár János-sá,  mely játszó személyek aztán  júdáscsókban  forrnak össze
egy méretes tangóban...   Az álbotrányt kirobbantó kórházi kép  félelmetes forgatagában
is megkerülhetetlen  az esettségében is emberi   Kovács Zsolt  Lajos bácsija,  aki teszeto-
sza Imre bácsiként is  együttérzést képes kelteni.   Mert megkapja a magáét a vértanú is,
kinek történelmi botladozása ugyancsak sekélyes, utókori szerepe viszont szépen példáz-
za a mítoszteremtés mechanizmusát, egyben szükségszerűségét.  Az utolsó jelenetek tel-
jességgel egy színészóriás  feledhetetlen pillanatait hozzák, a végletekig önmagát megkér-
dőjelező koncepció pedig,  a szélsőségek  antagonizmusa után,  himnikus magasságokban
teljesedik ki.
Hogyan lehet tiszteletlenül szólni  álszent tabutémákról,  hogyan lehet mégis megőrizni a
makulátlan hitelességet? Hogyan lehet nem hajlongani sem erre, sem arra? Hát úgy, hogy
nem a jobb és a bal,  nem a fent és lent  nevetséges igen-nem-jeiben  kell a világot látni,
hanem szóban, képben, színben, hangban, fényben és gesztusban:  SZÍNHÁZ-ban,  ahogy
a joggal legendás kaposvári együttes és Mohácsiék teszik.

-

KUN LÁSZLÓ                     Kiss Csaba                     Debreceni Csokonai Színház

 

Hamlet után egy magyar király: az író-rendező szereti az életveszélyes kihívásokat ráadásul,
ugyan már, ki ismeri az árpádházi-kun-kevercs királyfi történetét?!? Hát ez jó alkalom, mind-
járt három is akad belőle,  a gyermek-kamasz-fiatalember Lászlók nemcsak a színpadon téb-
lábolnak elejétől végig, de reagálják, kommentálják a múlt- és jövőt-időt, vagy éppen játsz-
szák az aktuálisat.  Merész ötlet, pompás nyelvezettel  következetesen megvalósítva, élénk
gesztusok, élezett szituációk.  Vérbrutál főurak,  izgága bajkeverő,  párduc-anya és exoti-
kus kunocskák. Nem tudjuk a történelmi hűséget megítélni, de a cselekmény változatos iz-
galmai felülmúlják a királydrámák szokott fordulatait. Grandiózusan funkcionálnak  Csanádi
Judit komor díszletei,  melyekre király-ős portréja is vetíthető,  a jelmezek pedig felülmúl-
hatatlan szintet képviselnek. Berzsenyi Krisztina stílusérzéke, karakter-érzékenysége talá-
lóan tökéletes,  fantáziája parttalan,  az általa teremtett élőképi környezet gazdagsága bá-
mulatos sodrást ad a darabnak: megbabonázva lessük a színpompás urakat, várjuk a hölgyek
átöltözéseit,  csüggünk a kunok csimbókos fityegőin.  A gyönyörűséges ruhák nagyformátu-
mú szerepekhez társulnak: Miske László és a most kivételesen intrikus Horváth Lajos Ottó
alakításainak nagyságrendje  csak az óriásbölényhez mérhető,  az ellentáborban  Dánielfy
Zsolt
kápráztat kunul, magyarul egyaránt. Mert merész leleményként, szolnoki muzeológus
nyelvészek rekonstruáltak egy,  legfeljebb a hatásaiban  fennmaradt nyelvezetet, amelyen
fohászkodnak,  veszekednek,  sőt,  még káromkodnak is  a magyarságmentő  idegenszívűek.
Egres Katinka  szédítő köntösénél is szebben csábít, éneklését hallgatva visszasírjuk a bar-
bárság baljós korát.  Krisztik Csaba a Kelet világának mozgásművészetet hozza némi sztyep-
pei ízzel, de hogy még harangozni is hogy tud, az valóban hihetetlen...  Három a Király, há-
látlan dolog  végig a színen lenni,  de mindhárman áldozatkészen  teljesítik a penzumot. A
gyermek-Attilák /Vidnyánszky - Létmányi/,  egymásra licitálnak  magától értetődő termé-
szetességben, messze felülmúlva játékban  a szokott gyerekszínészi elvárásokat. Trill Zsolt
kettősségében különös alakot formáz, az akarat-gyengén bódult és a cinikus tettető, az in-
dulatos önkényúr és a megszeppent hódoló vívódó kontrasztjának ábrázolásához váratlanul
újszerű színészi eszközöket mozgósítva.  Kádas József,  szerepéhez hasonlóan, fokozatosan
érik szilaj vadócból kiábrándult férfivá, amit az elején főleg heves mozgással, robbanékony
gesztusokkal fejez ki, az az utolsó monológban érett alakítássá nemesül.  Nagyszerű a kleri-
kális gárda:  Kóti Árpád az óvatos bölcsesség, Márton András a felsőbbrendű idegenség vo-
násait emeli ki, a legmaradandóbb emlék azonban  Sárközy Zoltán  Kézai Simon  krónikása,
a kifinomult, gyengédségében is hatásos színjátszás iskolapéldája.
Kiss Csaba drámaíróként egyre erőteljesebb, történeti színjátékban pedig egészen erede-
ti stílusjegyeket mutat, rendezése sokoldalú, összefogott és bátran él a kortárs színház vá-
ratlan eszközeivel.  Mindent megtudtunk szegény Kun Lászlóról,  sok újat a formálódó deb-
receni társulatról, de talán még többet saját magunkról és abból semmi sem elég.

A VÉGZET HATALMA         Vidnyánszky Attila       Debreceni Csokonai Színház

 

Olyan barátságos, olyan meghitt, olyan XIX.-századian otthonos a debreceni nézőtér: mint-
ha mondjuk,egy akkor még kis olasz város, Turin/Torino/ színházában várnánk az Giuseppe
remekét.  Bársony és arany,  közel a rivalda és közel a néző,   itt farkasszemet kell nézni a
közönséggel, nem segít az akusztika, látcső nélkül is árulkodik a legparányibb gesztus is. A
híres nyitány máris bizonyítja, hogy a  Kocsár Balázs vezette zenekar a helyén van, az első
tömegjelenet pedig  Vidnyánszky Attila  vérbő stílusát jelzi. Tiziana Caruso líraibb a meg-
szokott ordítós Leonóráknál, árnyalt, kiegyensúlyozott, suttogó pianókból is képes erőtel-
jes magasságokba váltani, hangszíne puhán oldott,  a tuttikban is átütően szárnyaló. Feltű-
nik egy izgága szerzetes, /ki ez ?!?/, Szvétek László tömör jelenléte igen szuggesztív a duó-
ban, majd a végzet kérlelhetetlenül forgó fűrészkerekének lyukacsai csillagképek fénypász-máit vetítik Szása Belozub igézetes díszletében és a kolostorba vonulás  gyertyafényes ho-
mályának áhítatos gyönyörűsége  zárja az első részt.  A folytatásban mélyül az élmény,  az
együttes imponáló összmunkájának eredménye  a forgatagos Rataplan-kép,  melyben a ha-
tásos kórus élén,  a cigánylányként megismert  robbanékony  Bódi Marianna viszi a prímet.
Reveláció az újonc  Haja Zsolt  sistergő alakítása   Melitone szerepében. A sündörgő, min-
lében kanál barátot inkább  idősebb bajkeverőnek  játsszák,  de mi most  egy agresszív kis
karrieristát láthatunk, akinek heves akarnoksága a debütáló baritonista jóvoltából kápráza-
tos énekléssel párosul.  Egészséges lendület, magabiztos intonáció, tökéletes színészi azo-
nosulás, merész forték, érzékletes közép-regiszter: nem véletlen!, hogy az  ifjú titán nem-
rég magasan jegyzett fődíjat nyert egy olaszországi ének-versenyen!
Vidnyánszky Attila ősszel a budapesti Operában is színre állítja a darabot,  kíváncsian vár
juk, de az biztos, hogy a debreceni produkció állni fogja az összevetést.

HAJA ZSOLT /bariton/                                         Debreceni Csokonai Színház

 

Énekelt ugyan kórusban,  de csak a gimnáziumi évek végén kezdett komolyan tanárnál ta-
nulni: egyből felvették a Zeneművészetire,  aztán került a színház énekkarába és most lé-
pett először magánénekesként a színre a Végzet hatalmában.  23 éves korra ez már magá-
ban is szép teljesítmény,  de a harsány öröm ennek az alakításnak szól,  amely egy neves,
érett művésznek is becsületére válna. Kicsapódik a kolostor ablaka, egy tüskehajú ifjonc
tüskés modorban küldi el a kopogtatót. Később megszállottan fontoskodik, eszeveszetten
sertepertél, minden áron a feltűnést keresi.  Teljesen elüt a megszokott Melitone-figurá-
tól, zsörtölődő keszeg helyett egy energikus törtetőt láthatunk, akiből nemsokára bízvást
főapát lesz...  Haja Zsolt nagyszerű színpadi érzékkel, nagy átélő képességgel realizálja az
elképzelést,  még némán is  vonzóan  érdekes, amikor fülelő álszentséggel  a szent könyv
böngészésébe mélyed. Éneklése pedig egyszerűen elementáris: még a tuttikban is csak rá
figyelünk, sistergően élénk artikulációja kiváló hangi adottságokkal párosul.  Az olaszorszá-
gi, a hires tenor  Ferruccio Tagliavini-ről elnevezett énekverseny  nemzetközi zsűrije mél-
tán ítélte neki a fődíjat,  amelynek értékét növeli,  hogy nem a bariton-kategória első he-
lyezése, mivel a hatvan indulót hangfajtól függetlenül, együtt értékelték. Megnyílik a kül-
földi szereplés útja,  két ária-koncert  Ausztriában és egy vaskos főszerep a kisebbik milá-
nói Operában:  Gigliamo a Cosi fan tutte-ben.  Debrecenben  Smetana  Eladott menyasz-
szonyában láthatjuk majd újra,  igaz,  addig még sokszor csodálhatjuk tánctudását a Csár-
dáskirálynőben...

VESZTEGZÁR A GRAND HOTELBEN     Ascher Tamás   Kaposvári Cs.G.Színház
 

Ki merészel itt pénzről beszélni, a közönség elvárásaival takarózni:  a budapesti /nem-kő/-
színházak begyepesedett tunyaságát,  áporodott érdektelenségét,  semmi sem mentheti!
Íme:  Kaposváron így szól  egy előadás,  amely tetszik a népnek,  a közönségnek és a vájt-
szeműeknek egyaránt. Mert minden ízében kidolgozott, minden porcikájában elevenen él.
A rengeteg színhely-váltás ellenére  gyorsan és hibátlanul  dolgozik a műszak,  Khell Zsolt
díszlete nagyvonalú a foyer-ban,  jól kihasználható  a hotelszobákban,  az utolsó széktám-
la is hiteles.  Ignatovity Krisztina félelmetes jelmez-arzenált vonultat fel,  nagyszerűen ka-
rakterizál,  követni képes  a jellemfejlődés stációit,  /pl.az aggszűz teozófusnő esetében/,
emlékezetes Signora Relli csodás kompléi és a primadonna  hullámozva suhogó selyemzöld-
je, avagy Vangold úr átöltözései.  Hamvai Kornél épkézláb dramaturgiája, Varró Dániel új-
ra-olvasásra méltó eszméletlen dalszövegei  talán először  tették lehetővé  a rejtői  humor
és fifikás cselekmény-szövés színpadi érvényesülését. A zene meg egyenesen elbűvölő, ha-
misítatlanul a huszas évek proto-swingje, finom operettes ízekkel spékelve, -jól illeszkedik
a szituációkhoz, szereplőhöz és mindezen túl  hódítóan lendületes,  szívderítően fülbemá-
szó.  Darvas Bence a szkénés remeklések után, lám,  idegen pályán is bizonyít,  a dalokon
belüli tempó- és hangulatváltások és a kislétszámú zenekar bravúros megszólaltatása dicsé-
retes igényességet jelez.  Ascher Tamás  lubickol,  végre egy igazi színház  alkotói közegé-
ben !!! Aprólékosan kidolgozott, az utolsó kórista-lány is egyenrangú szereplő, a bonyodal-
mak világosak,  a tempó kiegyensúlyozott,  a betétszámok szervesen épülnek a történések
lüktető folyamatába. Ugyan a kaposváriak  az Erdélyi HelységNévtárat is  izgalmasan tudnák
eljátszani, de azért az ascheri színészvezetés is csak itt képes megmutatni nagyszerűségét.
Mirákulum ez a társulat! Kicsi-nagy, régi-új, híres és névtelen: MINDENKI !!! Ahol a két tró-
pusi rendőrt egy Serf Egyed és egy Kósa Béla adja, ahol a csapos a koreográfusként is re-
meklő  Tóth Richárd, ahol a sajnálatosan túl korán leszúrt  Hunyadkürti György  a szélhá-
mos szerzetes...  Ahol úgy táncol,  énekel,  játszik és létezik az ismert színészek és /még/
névtelen csopik alkotta ''kórus", hogy bármelyik tagja magasan verne egy fővárosi /meg/él-
vonalbeli színésznek látszó tárgyat. A handabandázó  Gyuricza István, a költőien mazohista
Végh Zsolt fergetegesen akciózik,  Urbanovits Krisztina  most is káprázatosan mulattató,
elementáris a táncoskomikust és bonvivánt egy személyben megtestesítő  Némedi Árpád.
Formátumos figura az aranytorkú  Kőrösi András és prózai ekvivalense,  az ellenállhatatlan
Kocsis Pál. A legkellemesebb meglepetés  Pető Kata, aki az észrevétlen főiskolai évek óta
óriásit fejlődött, tovább érett gyönyörűséges éneklése, amelynek skálája a blues-tól a ko-
loratúráig terjed,  színészi játéka pedig,  az erősségét jelentő mozgáson és megjelenésen
túl, csodálatos virágzásnak indult. De mit érnek az Alpok a Mont Blanc nélkül? A mennyei
csúcsot az álmok fenséges kettőse:  Lázár Kati és  Kovács Zsolt  testesíti meg. A kikerül-
hetetlen jelenlétű  nagy művésznő  a nosztalgikus sopánkodástól  a mindenkit lehengerlő
primadonna-pózokig ezer színnel éli  a PillangóNagyAsszony kései come-back-jét, úgy éne-
kel-táncol és mókázik, mint 30 éve !!! Annyi komor proletár-szerep, népi anyóka és ravasz
boszorkány után, varázslatos frissességgel ontja tálentumának üde kincseit. Partnere a ka-
posvári fiatalosan  Nagy Öreg,  akinek kifogyhatatlan energiája,  villódzó temperamentuma
bízvást például szolgálhatna a középnemzedék megannyi renyhéjének. Charme-ja bűbájos,
alakítása észrevétlen eszközökkel átütő,  minden megmozdulása  életveszélyes!,  elég egy
kendőcskét meglobogtatnia és dől a közönség a nevetéstől.
...és ezt a SzínHázi MűHelyt akarja az ostoba szűkagyúság megrongálni...  Nem hagyjuk !!!
Vesztegzárat a Kaposvári SzínHáz köré !!!  Minden maradjon a régiben és az urak meg ma-
radjanak úgyszintén veszteg...

A TAVASZ ÉBREDÉSE           Horváth Csaba         Debreczeni Csokonai Színház
 

Adva van a Ladányi Andrea köpönyegéből éppen kibújt, frissen végzett főiskolás csapat, a
nagyszínpad tágassága  az ügyesen kreált intim nézőtérrel,  Horváth Csaba  élt a lehetősé-
gekkel, a wedekindi gimnazista-tragédiájához nyúlt és koreográfikus alkotásai után,  most
a színészi játék,  a gesztus-nyelv,  a fizikai színház és az alternatív teátrum  össze eszközét
szintetizálva teremtett revelatív újdonságot.  A kezdőkép még szöveggel exponál,  de pár-
huzamos ellenpontként  egyre több  mozgás-elem tűnik fel,  így a kamaszok  erotikus pró-
bálkozásai pantomimben jelennek meg, fokozatosan távolodunk a puszta cselekménytől és
inkább egy önálló képi-hangi víziót élünk át,  amely történetet is mesél, karaktereket, szi-
tuációkat is ábrázol, de elsősorban önmagában létező színpadi látomás.
Alapmotívum a mozgáselemek ismétlődése, visszatérése,  többszólamú kezelése, amely hip-
notikus szuggesztióval képes  a zeneiekhez hasonló, elvont absztrakciókat sugallni. Fontos
szerepet kap a futás, amely az ifjúi versengésen túl, a kétségbeesett útkeresés hosszútáv-
futói magányosságának gyönyörű metaforája. A színpadkép uralkodó eleme  Horváth Lajos
Ottó overáll-védősisakos Medve-BoxZsák-Embere,  aki robusztus lényét kifinomult mozgás-
kultúrával teszi hitelessé, alakításának értékét tovább növeli az együtt-lélegző folyamatos
reagálás. Nehéz feladat jut  Újhelyí Kingá-nak, órákig dermed vonzó szoborpózban, a haj-
rában aztán alakalma nyílik  a fényes bizonyításra.  Mert a darab Három Óra ám!!!,  szünet
nélkül, mégsem érzünk érdektelenséget, fáradtságot egy pillanatra sem. A színészileg is ki-
emelkedő  Zarnóczai Gizella  Anyá-ja spiccelő Gólya-ként lépeget, a színpadon ágaskodó
gitárok rémisztő hangorkánnal fenyegetnek, a táncos-gárda, élén a sugárzó  Iuga Anká-val
mozgás-etűdöket vezet elő.  Egy kar-jelenet,  a sokaságon végighömpölygő  gesztus-kombi-
nációk kísérő-akkordjai fölött,  egymondatos recitálásokkal  a Genezis-történetet mondja
el.  Egres Katinka parázsló tekintetű létezése pazar nashville-i stílusban,  varázsosan éne-
kelt songban csúcsosodik,  a teljes tagsághoz hasonlóan, ő is értőn bánik a gitárral, dalkí-
séretben és háttér-effektusokat  improvizálva egyaránt.  Mercs János levitézlett Otelló-ja
élesen kontrasztál  addigi erőteljes dinamizmusával,  Nagy Péter  öngyilkos Moritz-a kötél
nélkül is döbbenetesen himbálódzik,  Földeáki Nóra bravúros mozgását is felülmúlva,  káp-
rázatos monológban ismerteti a  Nagy Brehm Állattan  "Gólya"-címszavát,  vérbeli posztmo-
dern felhangokat csempészve a félelmetesen sokszínű előadás izgalmas partitúrájába.
Andrássy Máté és Mészáros Tibor  clown-duója  gitárszaggató zaj-zenekari őrjöngés után
földszintes bugyuta idétlenkedésben, kitekert tudálékoskodásban,  na meg az azt méltán
követő köpködő-párbajban jeleskedik.  De mindezen túl feltűnő  az együttes fantasztikus
fizikális képzettsége, kondíciója, példás fegyelme,  amely lehetővé teszi a nagystílű elkép-
zelés realizálását.  Horváth Csaba megtalálta társulatát és megtalálta benne Nizsinszkij-ét:
Melchior szerepében  Krisztik Csaba a testi-lelki azonosulás ritka egységét mutatja.  Első
szólójában a saját különösségére ébredő ifjú  eszelősen kicsavart forgások közben tépi a
a torzítva tomboló gitár-húrokat,  a beteljesülő szerelem ezoterikus átszellemültségű pár-
jelenetében súlytalanul lebeg, örjöngve énekel a tapsoló tömeg előtt, nyomorékként kú-
szik a javító-intézet poklában. Hihetetlen mozgás-készség,  kikristályosodott stílus, fehér-
izású átélés, lenyűgöző jelenlét.  Darabot lehet rá építeni, jövőt,  Hamlet-től Parszifál-ig:
kivételes ajándék.
Mozgás-színházra mentünk, összművészeti gyönyörűséget kaptunk.  De jó lenne sokaknak
megmutatni,  van remény,  hiszen annyi a Színházi-, Alternatív-, Studió- és Tánc-Fesztivál:
bármelyiket mámoros ünneppé varázsolná...

LIBERTÉ                  Vidnyánszky Attila                 Debreceni Csokonai Színház
 

Annyi hazugság, torzítás és bulvár-hősködés után, Szőts Géza egyedien eredeti módon be-
szél 56-ról,  nem történelem-leckét ír, hanem színdarabot.  A "nagy"-politika kisszerű alak-
jai,  a zűrzavarban vígan kocsmázó nép,  a boldog napok fejetlen zűrzavara mellett,  talán
sokkal jobban érdekli az idevezényelt szovjet kiskatonák, a másik oldal vétlen áldozatainak
megjelenítése.  A grandiózus előadás legszebb képe a Nagy Szovjetunión keresztüldöcögő
katonavonat,  háttérben baljósan lengedező óriás vörös csillagokkal, mindenbe beletörőd-
ve falatozgató, énekelgető kamaszkatonákkal,  -  bizony ezen a szerelvényen  mi magyarok
is utazhattunk volna  a lázongó  Csehszlovákia felé...  De emlékezetes  a tankágyú-falloszo-
kat lengető megszállók  groteszk harci tánca éppúgy,  mint Malinyin tábornok operai bari-
tonja  Wágner Lajos magyar hangján.  Vidnyánszky Attilá-nak gondja van a legkisebb sze-
repre is: a most is kitűnő díszlettervező,  Alekszandr Belozub alakul félelmetes Andropov-
kísértetté.  A felkelők oldalára átálló  szibériai fiú  szerelmi történetét,  Varga Gabi-val az
oldalán /és a hátán.../,  rendkívüli hitelességgel állítja elénk  Andrássy Máté,  aki egyben
egy 48-as orosz tiszt  hercegi portréjával is megajándékoz.  A forradalmi ifjúság  energikus
csapatát harsány lendülettel formázzák a frissen végzett színi-egyetemisták, bravúrosak az
átváltozásaik, mivel a szembenálló kiskatonákat is ők játsszák:  lyukas zászló és géppisztoly,
mahorka és hujogós gopak... Erőteljes az akusztikai háttér:  Verebes Ernő zenéjében sok-
szor egy kitartott basszus is drámai, a népdalokból, orosz siratókból, opera- és csasztuska-
elemekből összeálló anyag pedig végig erős támasza az előadásnak. Katartikus élmény, ami-
kor a több helyről felhangzó Boldogasszony Anyánk szétkóborló szavai, lassan felerősödve,
egyetlen torokszorító könyörgéssé fokozódnak,  de éppoly hatásos a hangszerre kapó szí-
nészek háborús káosz-zenekara,  megkapó szépséggel énekel  Egres Katinka és a zongorá-
nál  Pál Eszter. A rendezőnek mindenre van ideje,  groteszk és szürreál ötletei mégis szi-
lárd szerkezetté épülnek,  gondosan váltogatva  a cselekmény párhuzamos szálait.  Ismert
politikusok ábrázolása hálátlan feladat,   Horváth Lajos Ottó a  "...Hány magyar volt, hány
millió sorsa a rebellió?"-mottójú songgal tűnt ki,  a Bíbó Istvánt játszó  Jámbor József pen-
geokos szentenciái emlékezetesek, na meg Tinódi Sebestyénje az ő lantjával. Vaskos meg-
lepetés a géppisztoly-grádicson  dizőzként  lépegető  Nagy Imre-unoka  varieté-showja  a
duplafenekű  "MiszterElnök Úr"-songgal,  Szőts Géza  dalszövegei egyébként is pompásak,
elég itt a Borsófőzelék-kuplét,  vagy a tragikus mélységű kátránypapíros akasztófa-dalt,  a
"Sírrepülők"-et említeni, amely méltó előadóra talált a  Maléter Pált szuggesztíven megele-
venítő Csikos Sándor-ban. Már az első bemutatón egységgé formálódott a fiatalok, a bere-
giek és a helyi erősségek sokszínű gárdája.  Megkerülhetetlen  Miske László kocsmatölte-
léke,  Kóti Árpád egyaránt remekel a vendéglős, azaz szovjet pilótahős alakjában, felfigye-
lünk  Szűcs Katá-ra és bámuljuk  Krisztik Csaba újabb bravúrját,  a vakon kóválygó extrém
szovjet?magyar?-partizán?  figurájában.  Írói-rendezői-színészi  Csúcs!-teljesítmény a hóhér
Mátyás három jelenete, a kocsmai asztalborogató, a "megérzés"-eit elmondani akaró a par-
lamentben és végül az akasztás utáni, amelyben  Garay Nagy Tamás alakítása gogoli mélysé-
geket nyer: "...de  ki  kíváncsi arra,  hogy  mit érez és gondol  egy  Csúcs Mátyás?", /azaz,
"mondják el a cárnak, hogy él itt egy..."/
A beregszászi után van és lesz! végre egy társulat, amellyel  Vidnyánszky Attila meg tudja
valósítani  ízig-vérig merész és kockázatos  elképzeléseit.  Már a kezdő Illyés-polifónia úgy
szólt,  mint a Szarvassá vált fiú szótag-kánonja,  a tömegjelenetek forgataga  éppúgy érvé-
nyesült,  mint a dialógusok emelkedettsége,  az idézőjeles irónia  egységbe forrt a vaskos
realitással. Az évforduló hagymázos idején nem protokoll-muszáj,  hanem nagyigényű, kor-
szerű, nézőpontjában és realizálásában is különleges előadás született.
Debrecenbe kéne menni...!!! De jól esett másodjára is a budapesti vendégjátékon..

VESZETT FEJSZE           Mohácsi István és János         Kaposvári Cs.G. Színház
 

Váratlan iwiw-es üzenet nyomán vágtatni BalatonFöldvárra,  lesni az   ŐsPark  vihart igérő
zúgását, beülni a hét év után újjáéledt Szabadtéri Színpadra, -hogy a parnasszusi irodalom
szállóigéiből idézzünk,  már magában is "kész őrület!",  de mindez természetes,  racionális,
magától értetődő, ha egy kaposvári MoHácsiádá-ra szól a meghívó.  Mert az  Istenítélet gi-
gászi látomása, a  Csak egy szög  szerteágazó gazdagsága,  hogy csak nehányat említsünk a
kétévtizedes kincsestárból, eleve életfontosságúvá teszi a jelenlétet,  ezeken az alkotáso-
kon nőttünk és nőtt mammut-magasra a kaposvári Második Generáció. A földvári mámoros
éjszaka most nem az  Élet és a Társadalom nagy problémáit feszegette, virtuózan előveze-
tett bohózati alapanyagra épített, amelyet  Mohácsi István  nemesített viccben, poénban
sűrün maivá, szófacsarban karinthyssá.  Bátran vállalta a dramaturgiai töményítést, amely,
a végre eljátszott  három felvonás  4 és fél óráját,  végtelenített  tantrikus  gyönyörré fo-
kozta. A darab megelőző, bp-i változatával szemben,  amely mindössze két felvonás ellené-
re is nézhetetlen volt,  ez a produkció újra igazolta, hogy bármilyen minőségből születhet
remekmű, de csak a rendező és az aktorok alkotó munkájának és tehetségének következ-
ményeként és csakis a színpadon. Mennyei Hosszúság! Égi Tömény! Fetrengtünk ugyan vé-
gig,  de lehetetlen volt nem észrevenni azt a végtelenül aprólékos,  hajszálpontos kidolgo-
zottságot,  amely pazar keretet adott  az ötlet-tüzijátéknak és káprázatos pompájában ra-
gyogtatta fel a kivételes színészi remekléseket.  Egyetlen kis túlzás,  egyetlen apró szélső-
ség, öncélú mache: és borul az egész!, de Kaposváron a kontrolált összjáték gyönyörűsé-
ge világít.  Azt is nagyon lehet érezni,  nemcsak egy  gegsziporka-elme fogja össze  vasma-
rokkal,  sokkal inkább az egész kompánia egysége, akarata,  tehetsége, kreatív hozzáállása.
Egytől-egyig, mindenki a legjobbjánál ad többet, ilyenkor azt szokás írni, "lehetetlen felso-
rolni az össze szereplőt", de miért is?!?  Szabad-e elintézni egy jelzői bókkal azokat a telje-
sítményeket, amelyekből a fenséges szerkezet felépül?  Nosza,  ne resteljük a dicséretet!
Tóth Eleonóra elsöprő intenzitással indított, de az előadáshoz hasonlóan végig tartani tud-
ta a gyilkos iramot. Ahogy szétmorzsolva letöttyen a lépcsőn...! Gyuricza István a becketti
clownok modorában, malvolió-i magasságokban komédiázott, elkerülhetetlen együttérzést
ébresztve a nyugdíjas színészek és betörők irányában.  A hajdani Tom Jones  útonállójára
emlékezve az ötlött fel bennünk,  nem az számit,  hogy mit és hogyan, hanem az,  hogy Ki
mondja! A fiatalok csapatából  Horváth Eszter és  Kovács Zsuzsanna már birtokában van a
kaposvári laza természetességnek,  amit  a nagy "öregek",  Lugosi György  és  Serf Egyed 
féltett etalonként örökít át.  Kocsis Pál  energiatömbje herkulesi elánon túl,  érzékenyen
kimunkálva mutatta meg a színészi alakítás ésszerű alapjait, a blődli komédizás és az össze-
tett hatások finom gépezetét. Meglepő volt  Pető Kata, aki eddigi bizonytalanságait és fe-
lesleges ruházatát  levetkőzve,  szinte  a poézis síkjára emelt egy börleszk szerep-sémát.
Nagy Viktor-nak volt kiktől eltanulni a rendezői attitűdöket,  reméljük, ezután sem fogják
azért mellőzni a sértődékeny instruktorok. Nagyon bele tud ülni, sokadszor is, egy cserép
kaktuszba és nagyon nagy abgangot kreál betüskézett ülepéből..., belülről !!! Felhőfi  Kiss
László
minimál-gesztusai könnyedén szervülnek az együttes játékstílusába, metsző követke-
zetességgel szikráztatva antiripacskodásának égi erényeit. Mindent tud  és  mindent mer,
törhetetlen és éghetetlen:  mestermunka.  A mélységet illetően  a legnagyobb elismerés
Varga Zsuzsá-t illeti. Egy tűzről pattant rakéta-töltet, egy közveszélyes tüzijáték: csendes
depit hoz, butácska jólelkűséggel, aki elvan, mert nem is nagyon érti, mi is történik körü-
lötte, meg benne... Atommáglyán rántottát sütni !?!  Hát ez az igazi Nagyság: a szerep ér-
dekében lemondani a beváltról, visszafogni énünket, átformálni karakterünket és így, ön-
kéntes béklyóban, vállalt bilincsben, mégis győztesként érni a célba !!!
Az országelső kaposvári társulat hihetetlen szintjét jelzi, hogy gond nélkül ki tudna állíta-
ni egy hasonló erősségű másik csapatot is! Urbanovits Krisztina, Némedi Árpád, Kelemen
József, Lázár Kati mv.,  Márton Eszter, Znamenák,  Kovács Zsolt, Sarkadi, TótH RicHárd
és a többiek, akik most nem jutnak eszünkbe... Egek! Adjatok egy IZgazgatót is !!!

Kit érdekelnek a díjak...!   Csak jöjjenek Pestre és sokszor !!!  Jöjjön ez a csoda,  amely
Paganininek látszik, mégis Beethoven-t halljuk ki belőle.

PARAVARIETÉ            Znamenák István          Kaposvárí Csiky Gergely Színház
 

Az első részbe már belekóstolhattunk 2003 szilveszterén,  a Krétakörösök elővezetésében,
Tasnádi István nem lankadt, virtuóz abszurdját frenetikus darabbá fejlesztette. A Nézőmű-
vészeti,  a Bábelna szédületes humora köszönt újra ránk,  tetézve az elképesztő csavarok,
a frappáns szerepek és a betét-dalok elementáris eredetiségével. A Kokainfutáron edzett
Znamenák István nemcsak a szélsőséges groteszk nyelvét bírja, de a varieté-hangulatot is
maradéktalanul sikerült  megteremtenie.  Ebben,  a nikotinmentes füst-okádón kívül,  leg-
főbb támasza  Némedi Árpád és Varga Ákos  zenéje, a helyenként a jazzig is merészkedő,
fantasztikus zenekar tolmácsolásában. Sláger, bretli-dal, sanzon avagy free-impró magától
értetődő természetességgel fonódik össze hangulatos, mindig a történéseket szolgáló hát-
térré,  míg végül a fináléban  elszabadul a pokol,  az addig diszkrét trombitás parókás rap-
perként uralja el a színpadot.  De addig a nagyszerű társulaté a szó!  Nyári Oszkár  kispol-
gárnak,  nőfaló kujonnak,  főúri kékszakállnak egyaránt hiteles,  operettben pedig igazán
otthon van. Végh Zsolt áltudósa és tőröl metszett bürokratája metszően pontos, Sarkadi
Kiss János leheletnyi gesztusokkal képes egy poézisra hajló erőművészt ábrázolni.  Ezerar-
cú Hős Fregoli-ként a tízezerarcú  Némedi Árpád  remekel, meg is tetézi még énekkel-gi-
tárral, örökmozgó motorja a produkciónak. Hajdan Gyabronka a lárvaarcú színtelenséggel
állította elénk, ennek ellenére káprázatos szuggesztivitással,  a jelentéktelen középszerű-
séget. Szula László nehezebb utat választott, hanggal, mimikával egyaránt játszik, Buflakár
Bélája mégis a mindenben átlagos senki abszolút tökéletes megjelenítése. Amikor már min-
den poént behozott, amikor végképp lenyűgözött élettelen okoskodásával, némán villódzó
karácsonyfaként/!!!/  is hihetetlenül érdekes tudott lenni.  A félelmetes férfi-gárda egyet-
len ellenpontja  Márton Eszter, aki egyszem magában képes kiegyensúlyozni a nemek mér-
legét.  Bűvölő dizőz, csábos díva, szatyros háziasszony, kalapos dáma: bármely alakjában el-
lenállhatatlan és akkor még nem is beszéltünk a pazar kuplékról...
Reméljük, ez a lehengerlő varieté, amelytől tényleg beparázik a néző, sokszor látható lesz
Budapesten is! Addig csak azt ajánljuk, rohanjon mindenki Kaposvárra, nagyon megéri !!!

SHAKESPEARE FESZTIVÁL                        2005                       Gyulai Várszínház  
 


Amíg Pécs városában önkielégítő Posztolás dívik, Gyulán egy valódi Fesztivál jött létre, ahol
nemzetközileg magasan jegyzett előadások váltakoztak a hazaiakkal.  A különbség irtózatos,
de csak egy ilyen felrázó összehasonlítás mozdíthatja meg az állóvizet.
  Mert bizony a pró-
bát csak  Vidnyánszky Attila  beregszászi társulata állta ki, amely szívében-nyelvében ma-
gyar, de sokkal inkább az orosz és a lengyel iskolához kötődik.  Gyulai Csoda !!!  Mert ho-
gyan is jött létre ez a páratlan esemény ebben a vizes-virágos viharsarki városkában?  Igaz,
adva van a Vár, ahol hosszú évek óta, évadonként születnek jeles előadások,  vendégként
pedig mindenki megfordult már itt, aki számít, de kellett még egy bátor  Ember!, Gedeon
József, akinek nemcsak irígyelni való  Műv.Ház-a van, de évtizedes tapasztalatok után még
merész fantáziája is. Elhozta a sepsiszentgyörgyi Othelló-t, Bocsárdi László eredeti látású
remekét. Itt volt a világjáró román  Purcarate furfangos  Vízkereszt-je is.  A kijeviek DAH-
színháza ugyan csalódást hozott, de a főszereplővé avanzsált zene:  ukrán népdalok afro-
kubán ritmusokkal kisérve, mindenért kárpótolt.  Egyenesen a  Globe-színházból érkezett
egy valódi Shakespeare-bohóc két jokulátor-zenésszel és mindezt tetőzte a litván Oskaras
Korsunovas
társulatának frenetikus  SzentIvánéji álom-produkciója, amelyről még két hét
után sem tudunk beszélni, mert még mindig nem kapunk levegőt... Hát ilyet még tényleg
nem láttunk, sehol a széles egy világon !!!  / Elöbb-utóbb
megjön talán a merszünk, írunk
majd erről a hihetetlen varázslatról, csak félünk nagyon, nehéz lesz szavakat találni.../

Van végre egy igazi nemzetközi Fesztivál-unk!, mert jövőre is és reméljük mindörökké lé-
szen egy  Hely, ahol kitekinthetünk és meg is mérethetjük magunkat.  Bár ettől ódzkodik
igencsak a T.Szakma: alig láttunk hazai színészt,  rendezőt a litvánok estjén, pedig három
csapat is próbált a városban...

SHAKESPEARE KOSZORÚ                                                    Gyulai Várszínház                                                                                   
 

Főbb szerepekben:  Blaskó Péter, Kulka János, Tikács Katalin, Gáspár Sándor, Nyámcsik
Károly, Nagy Ervin és  Szücs Nelly !!!            Júl. 6-9.20.30 óra       (esőnap: Júl. 10.)
Ha nem is a beregiekkel, de mégis újra  Vidnyánszky-látomás: PHergeteges SH-Revü !!!
Helyszín a gyulai Vár,  a Tószínpad,  erdő-mező és kféle Zeg-Zugok, futólépésben a ván-
dorló cselekmény nyomában, bátorság-, állóképesség- és vízálló-képesség-próba...

 VIDNYÁNSZKY:  SHAKESPEARE-KOSZORÚ                           Gyulai Várszínház                                                                                   
 

Lehet egy fél előadást magasztalni, suergoesssen kitörölve! a selejt másik hányad/ék/ot?
Lehet és kell is: A gyulaiaknak húzónevek kellenek, megkapták! Igaz, inkább a vissza- vagy
a lehúzó-név illene rájuk.  Szégyeljük még leírni is neveiket, talán  Blaskó Péter  érdemli
ki ezt egyedüli kivételként: böcsülettel helytállt.  A többiek siralmasan tehetségtelen hi-
teltelenséggel gyalázták porba a nagyívű rendezői elképzelést, amely a téglavár archaikus
terében  hamleti, macbethi, richardi motívumokból és figurákból épített /volna/, erede-
ti, izgalmas produkciót. Bántóan kongott az  Üres Tér, míg a külső várfalak, bástyák rom-
jain a  Romeó és Júlia ihlette förgeteges játék tombolt,  a beregszászi színészcsapat fan-
tasztikus mutatványaként.  A címszereplők gyerekek,  de nyoma sincs a negédes Lakner-
bácsizásnak:  természetesek, elevenek,  magától értetődő fürgeséggel prezentálják a hí-
res sorokat.  Júlia monológja a kislánytól indul,  majd  Mercutióék  mondják, váltakozva,
egyre többen, míg a mennyei fokozás csúcsán, a szédítő várfokon szólal meg az égi tüne-
mény: Orosz Melinda szívszorítóan gyönyörű deklamációjában. A másik példa még jellem-
zőbb: lenn, /szakmailag/ nagyon lenn indít egy "Aszínész" /a: fosztóképző!/, átveszi tőle
"A Színész"-ek beregi férfi-kara, míg végül, az egyre emelkedő intenzitás forrpontján, az
igazi Júlia, a csodálatos Orosz Melinda  suttogja, könyörgi, sírja el a vágyakozó szerelem
himnikus szavait. Viharosan villámlanak  Vidnyánszky fékeveszett asszociációi,  a londoni
szín halálugrásaitól,  a "Lenni vagy nem lenni" kiszámolós játékán át Zuboly szereposztási
paródiájáig.  Szűcs Nelly-nek a  "Nelli vagy nem Nelly? "-ből most a  NEM jutott, színpadi
jelenlétének káprázatos aurája így is vakítóan világított. Orosz Ibolya, Gál Natália, Béres
Ildikó
boszorkány-triója betegre halványította a vértelen Macbethet, ahogy  Szabó Imre
pompásan formált, hús-vér sírásója
mellett nevetségessé szürkült az erőtlen Hamlet...Az
est legfényesebb csillaga  Kristán Attila  volt, aki üstökösként sisteregte végig a játékot,
gigászi energiával komédiázott,  Mercutióként pedig egy nagy alakítás teljes spektrumát
mutatta meg, a bravúros blődlitől a halálos tragédiáig.
Nem véletlen, hogy  V.Csolti Klára fantáziáját is leginkább a nagyszerű beregszászi gárda
ihlette meg,  színpompás, mindig egyénített jelmezekbe öltöztette a lányokat, a gyerme-
kek 3-tól 10 éves korig menyasszonyi tüll-variációkban, a fiúk,  míg harcra nem vetkőztek,
reneszánsz apródi díszben pompáztak.  Júlia ruházatilag is a feledhetetlen, fakórózsaszín
titkos mámor,  Rácz József  figurája meg egy eleven Holbein-kép.  /Persze, könnyű neki,
hiszen szerinte "Shakespeare is magyar volt!"... netán gyulai/.
Kétszer gyönyörködtük végig a várfalon kívüli szcénát, úgy érezzük, nem veszhet el ez a
tüneményes játék, legyen belőle egy önálló darab!!!... és akkor Pesten is megnézhetjük
mindannyian, akárhányszor újra, mert GYULA és a FeHér ElepHánt NEM FELEJT !!!


 KAPOLCS   2005                               Karnyóné                                 Csehovok 
 

Vágtató fellegek, ömlik az eső: az örök-optimista bereg-fanok azonban reménykedve slaty-
tyognak a Gástya-árok felé. Nem hiába: a  Magtárban hősies rohammunkával épített néző-
tér várja őket és a  Csehov-egyfelvonásosok, amelyeket eddig Budapesten is csak egyszer
lehetett látni. Varga József medve-bömbölése méltó ellenpontja a sűrű mennydörgésnek,
a csodaszép  Szűcs Nelly szikrázó szemei mellett elhalványulnak a kinti villámok, Trill Zsolt
pedig három különböző alakban  versenyez az égiháborúval.  Olyan vibráló feszültsége van
az előadásnak, mintha először játszanák, mintha itt születne a Természet gigászi tombolása
közepette, szilajkedvű istenek mennyei ajándokaként.
De volt meglepetés a  Karnyóné két estéjén is.  Rácz József és  Kacsur András az két sze-
leburdiak képében végre igazi arcait mutatták meg a vendégek elővezetésében zicceralka-
lommá silányuló karaktereknek. A beregszásziaknak semmi szüksége nincs fővárosi mutatvá-
nyosokra,  kiapadhatatlan forrása van náluk a meglepő tehetségeknek.  Mi sem bizonyítja
ezt jobban, mint a Trill Zsolt /!!!/ helyett beugró Vidnyánszky Attila junior, aki teljesér-
kű alakítással lepett meg: Samuka volt,  egy igazi kamaszfiúcska,  aki a világ legtermészete-
sebb módján élte meg színpadi létezését. Egyetlen poén sem veszett el, egyetlen megtor-
panás sem esett,  nem volt hát véletlen az a nagyszerű gyulai Romeó,  amelyet egyáltalán
nem gyermek-színészi módival játszott!  A hazaiak erőterében még pompásabban érvénye-
sült  Szűcs Nelly  lehengerlő Karnyónéja,  amely az utóbbi évtized bizvást legnagyobb ko-
mikai teljesítménye, féktelen vénájú, ezerszínű tüzijáték!
Siessünk hát Zsámbékra, ott meg a Három nővér vár ránk...

HAJSZÁL HÍJÁN         Forgács Péter         Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
 


Thonton Wilder didaktikus fércműve nehezen indul.  Félsikerű TV-Híradó paródia,  zavaros
expozíció,  nehezen értelmezhető utalások.  Az éltető tűz a tv-képernyőn ropog,  dínó és
mammutka esetlenkedik, míg a felvonás végére kiderül: csak túléltük, egyidejüleg a jégkor-
szakot is. De  Forgács Péter tud várni: abban a pillanatban, amikor a silány szövegtest rés-nyi lehetőséget kínál,  beindul a fantáziája és azonmód brilliáns játék veszi kezdetét.  Ötle-
teinek /víz/özönét zúdítja reánk és mi vidáman tapicskolunk a frenetikus komédiázás hullá-
maiban. Elég egy műanyag fürdő-medence, elég  Avass Attila a "Már megint itt van a szere-
lem" groteszk szólójával, elég egy baljósan villogó vészlámpa-fűzér, utánunk az özönvíz!, kit
érdekel: igazi abszurd színházat látunk. Gerle Andrea
bájolgó bemondónőként már a szüne-
tet is végigkonferálta, most meg tv-riport-készítés ürügyén hemzsegi be az egész felvonást,
a "Pancsoló kislány" kórus-betétjében pedig gyönyörű ellenszólamot énekel...Mert zene is
van bőven, negédes slágerecskék tagolják a drámai fejleményeket. A szerelmesek felhabzó
vágyaik élmény-fürdőjében egyesülnek, míg a megcsalt anyuka, Széles Zita, fantasztikusan
szép énekléssel, szuggesztív játékkal a vérgiccset paródizálja.  De megmutatja magát gyer-
mek-mondókájával,  pufók kislányként a tüneményes  Sándor Julcsa  is. A tucatnyi mellék-
szereplő pontosan építi fel a darab fundámentumát,  bizonyítva, csak erős társulattal való-
sítható meg a mégoly kiváló rendezői elképzelés is!  Nehogy  kihagyjuk  Juhász  Évá-t, aki
természetes színpadi jelenlétével hagyott mély nyomokat bennünk. Sorjáztak az erősebb-
nél erősebb képek,  költőiségében felejthetetlen volt a Noé bárkájába igyekvő, felfújt já-
tékállatkák szomorú behajózása és jutott muníció a befejező, háborús részre is.  Az eddig
a háttérben gyilkolászó Káin hazatér,  kibukik, eszetlen,  őrült rohangálásba kezd, fejjel a
falnak rohan,  hanyatt puffan,  előre szaltózik,  teljesen elveszti a józan eszét.  Nagyidai 
Gergő
bámulatos fizikai bravúrt mutat be és aztán van színészi ereje is, amikor elnézésün-
ket kéri, kibeszélve a darabból: "nem bírtam tovább ezt a sok gyűrődést!"...
Forgács Péter életre tudta kelteni ezt a sótlan példázatot,  amelyet csak a két  Mohácsi
tudhatna színpadképes szöveggé abszurdizálni, ismét egyértelművé tette, hogy a korszerű
színház kulcsa a rendező kezében van,  aki egyedi alkotást tud létrehozni még ily gyenge
anyagból is. Bárcsak a  Gyurmá-t, /amiről alább írtunk/, is megcsinálhatná az annyira sze-
retett és mindig annyira várt nyíregyháziakkal !!!

ViDÉKI SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJA        2005 IV.      Thália - Merlin - Nem.Szín.
 


A kaposvári  Maratonifutók... becsületes, megbízható módon interpretálta a balkáni mor-
biditás abszurdját. Keszég László fejlődött, a nagyszerű társulat ihletett segítségével mu-
tatósan vázolja fel a karaktereket,  a szituációt, de a végkifejlet apokaliptikus látomásával
adós maradt, ahhoz egy Vidnyánszky kellene. Túlzásaival is erőteljes  Nyáry Oszkár, de a
csúcs most is   Kovács Zsolt, aki járni ugyan nem tud,  de legapróbb moccanásával is ha-
lálbiztosan járja kötéltáncát a natura és a groteszk között.

Most is súlyos csalódás volt  Bodó Viktor
invenciótlan elmeszüleménye,  sekélyes,  olcsó,
paródiája se! a korszerű játékmódnak. Még hányszor? kell melléfognia, hogy kiderüljön, a
kiskirály meztelen, erőlködése esztelen. Inkább meglévő,  komoly darabokkal kellene pró-
bálkoznia, a Boldogtalanok sem volt makulátlan, de legalább bíztató jövőt sugallt.

Zsótér Sándor
újra a régi !!! A gyászos címszereplő ellenére már a Pentheszileia után fel-
villant a remény tétova sugara, annyira magabiztos, eredeti és érett volt a koncepció, ha
azzal a társulattal nem is tudott realizálódni,  - Scribe iskoladarabja viszont tragikus távla-
tokat nyert, felépített egy szerkezetet, amely a szereplőgárda pontos összjátékával, mes-
teri tempóban görgette végig a cselekményt. Semmi csavar, semmi anakronizmus, csak a
cselszövények, intrikák kerge hálója, ahogy azt a színműírói mesterség előírja. De ebben
az izgalmas szövevényben olyan /kétszeresen!/ színészóriás diadalmaskodik,  mint a híres
Adrienne Lecouvreur-t nem alakító: megélő!  Börcsök Enikő.  Az ügyelő szerepében fel-
tűnően szuggesztív Makranczy Zalán  markáns alakítása. Pompás előadás  Kecskemét-ről,
Zsótér őszi menetelése a Krétakör  Peer Gynt-jével pedig, máris csábító igéret !!!

   
CSAK  EGY  SZÖG                Kaposvári  vendégjáték !!!            Nemzeti Színház
 


A BEST OF 2003: "az év legjobb előadásá"-nak minősített fantasztikus produkció októbertől
sem szerepel a Nemzetiben.  A  Mohácsi testvérek letaglózó darabja a teljes, negyventagú
kaposvári társulatot és a nézők 4 és fél óráját veszi igénybe, nem is beszélve a rekeszizmok-
ról. Alacsonyabb toleranciaszintű többségi egyedek csak személyi motozás /kiskés, villa, fa-
kanál/ után, leszedálva és szájkosárral léphetnek be a nézőtérre.
Mohácsi János most is eget-földet mozgat, süllyesztőtöl a zsinórpadlásig, ókortól  a  szebb
jövőig:  igazi színházi csemege lett volnaés hetekig kitartó rágódnivaló...              2004.ősz

Hát ebből az ígéretből se lett semmi...a Sárga Liliom pedig ugyancsak lekókkadt a Nem.Szín.
húúú! hervatag társulatától...                                                                     2005.tavasz
 

TÓTÉK                                                                           Gyulai Várszínház  2004
 


Latinovits Piki
  Őrnagya, Vári Éva  Mariskája...Örkény István remekművéhez már sok nagy
alakítás kötődött,  de a beregszásziak előadásában  először valósult meg a négy főszereplő
egyenrangúsága. Vidnyánszky Attila rendezésében a bravúrra ingerlő őrnagy-szerep és a
szembenálló család  naturális valósága tökéletesen kiegyensúlyozott, négydimenziós teret
alkotott. Tóth  László  finom eszközökkel munkálta ki  Tót figuráját,  vaskos erő helyett a
csendes ellenállás crescendójával jutott az igazságosztó három bárd-ütésig.  Szűcs Nelly
hihetetlen  fegyelemmel  illeszkedett az együttesbe,  a legnagyobbakat idéző tudatos ön-
zással tette lehetővé a kvartett négyszólamúságát.  Ebben a térben virágzott fel Ágika sze-
repében  Orosz Melinda, aki a gyermeki rajongás, a fürge kotnyelesség, a bakfis-szerelem
ezer színével villogott.  A nagyok mellé egyre inkább felnövekvő fiatalabb évjárat másik re-
ménysége,  Rácz József a postás szerepében tűnik ki, visszatérő bicikli-köreivel tagolja a
sűrűsödő cselekményt. Lehet még  Trill Zsolt-ról  bármi  meglepőt mondani,  hiszen min-
den alakítása reveláció,  minden gesztusa életveszélyes és a  felfokozott várakozás ellené-
re mindig újabb és újabb ámulatba ejt. Most játszik talán először férfit, eszelőset, agresz-
szívet, önzésében kegyetlent, de ezt a hiszteroid paranoiát is a magától értetődő egysze-
rűséggel állítja elénk. Néhány hangsúlyában még nagy elődjét is idézni meri, nyugodtan
teheti, biztosan nem tűnik utánzásnak, mivel ez Trill Zsolt Őrnagya, fenomenálisan hatal-
mas, feledhetetlenül szuggesztív, nagyformátumú munka.
A népi tüzoltózenekar és a rádió-műsorok segítségével  Vidnyánszky a darab helyének és
szörnyű korának hátterét teremti meg. A  zenekar és dalárda specialitása, hogy a kisebb-
nagyobb szereplők egyformán játszanak benne, másodpercek alatt lényegülve át, például
postásból tubássá, S örömlányból  /a nagyszerű  Béres Ildikó!/ nótafává.  A  rádióadásban
katona-nóták, Wermacht-indulók mellett szirup-slágerek, napihírek, viccek mellett törté-
nelmi hangképek is helyet kapnak. A démoni dobozolást a donkanyari búcsúparancs döb-
benetes szavai, majd Hitler örjöngése ellenpontozza  Kristán Attila előadásában. Aztán a
későbbi idők csasztuskái, tömegdalai vedlenek át /soronként!/ beat-zenévé a Szűcs Nelly
dominálta kórus frenetikus játékával.
Végre újra beregszászi előadást láttunk, végre újra saját csapatával kápráztat el a félelme-
tesen eredeti Vidnyánszky Attila !!!  Reméljük,  ősszel azért Budapesten is lesz előadás,
a fél házra igényt tartunk: mert aki közülünk a Szarvast látta, az most is ott akar lenni.

LEVÉLBOMBA                    Debreceni  Csokonai  Színház                             2004
 


Hát jó nagyot szólt  Jámbor  József rendezése ! Daróczi  Sándor igen sokoldalú díszletében, amely maga a címadó bombacsomag, harminc röpke jelenet filmszerű pergése állítja elénk egy magyar falu mikrovilágát, napjainkban. Tehát a Gézagyerek-Portugál-Herner Feri vonal folytatódik, az ifjú  Farkas  Tibor épkézláb, jól megírt dialógusaiban, kedves és találó komikummal. A végső, melodramatikus gyilkosság azonban felesleges, mindannyian Lajosunk feléledésében reménykedtünk. JámborJózsef végig feszes ritmusú, szuggesztív tempót diktált, ismét bizonyítotva együttes-teremtő, szituáció-hitelesítő képességeit. A pompás gárdából is kivált   Dobos  Judit fergeteges humorú termetes nénéje és a szerepről szerepre élesebb  Révész  Béla falurossza. Dánielfy  Zsolt jóságos papbácsijának a jóistennel folytatott egyoldalú párbeszéde a bombajó előadás egyik csúcspontját jelentette.

HÁROM  MADÁR           Nyíregyházi  Móricz  Zsigmond  Színház                   2004
 

Ilyen fantasztikusan eredeti és izgalmas darabot régen nem írtak: az első dicséret a Márton  Andrea- Forgács  Péter fordító-párost illeti Joanna  Laurens sorstragédiájának felfedezéséért. Köznapi nyelv, SMS tőmondatok, kiélezett keménység, de szophoklész-i jellemek és katarktikus összecsapások.
Forgács  Péter, aki a Cselédekkel, a Vérnásszal eddig is a legjobbak közé számított, továbbérlelte rendezői eszközeit  és most az egész Fesztivál, talán az egész évad egyik legjobb előadását hozta létre. A márványerezetű parafatalajon tekergő, vonagló testek, a fekete leplek és az egyre véresebb fehér lepedő, az őrülten röpködő hinta szuggesztív képi atmoszférát teremt, hátterül szolgálva egy brutálisan heves játékmódnak. Születés és léggömbsikkanásnyi halál, vér és víz, bűn és megtisztulás oszcillál a vulgaritás és a rítus ellenpólusai között.  Egyetlen kifogás: hosszúak a zenei betétek, túl "jók" is, szívesen elhallgatjuk őket, de ez nem a cselekményt segíti.
Szabó  Zoltán nagyszerűen találta meg a hétköznapi lezserség és a drámai hangsúlyok arányát, Kokics  Péter páratlan egyénisége ismét telitalálat, Avass  Attila az embrió-csecsemő-gyermekszerepben kimagaslót, felejthetetlent nyújt. Áldozatos játékával a négytagú Kar szigorú egységbe feszíti a cselekményt, minden gesztusa, hangja hiteles. Gerle  Andrea, Jenei  Judit,  Kasvinszki  Attila,  Chován   Gábor jelenléte már magában térélmény: nézésük lézersugaraiban hatványozottan izzik fel a komor tragédia nyers költőisége.
Váratlan, hatalmas élmény, köszönet érte az egész társulatnak !

VÍZKERESZT                Nyíregyházi  Móricz  Zsigmond  Színház                    2004
 


Nagy-nagy türelemmel figyeltük  Novák  Eszter rendezéseit, az Új Színházi indulás, a Bárka-darabok felemás esetlegességei nyomán nem törtünk egyből pálcát felette. De most már tényleg elég, ki kell mondanunk, hogy csak kapkodó összevisszaságokat képes létrehozni, öncélú ötletbörzét,---ízléstelen, hamis, álmodern. A nyári Millenáris-Goldoni hisztis zűrzavarából is csak a jobb sorsra és együttesre érdemes  Győry  András  Botond-ra emlékezünk...
Minderről a színészek aztán igazán nem tehetnek ! Az   Attilák: Avass és Egyed pazar pá-rosa,--- Honti  György, akit rossz instrukciók kényszere fosztott meg egy nagy alakítás lehetőségétől és a jó tempóérzékű, igen szimpatikus  Szabó  Zoltán még ebben a lehetetlen, ordítozó, futkározó, dübögő közegben is meggyőző tudott lenni. A női szakasz viszont annyira halovány, hogy célszerű lenne az emlékezetes Zelona Gora-i, csak hölgyek által játszott Vízkereszt antitéziseként, minden szerepet az /ebben a színházban is/ erősebb nemre bízni.
Mivel ez a produkció résztvehetett, sőt, még díjazott is lett az idei Pécsi Színházi Találkozón, egyértelmű és súlyosan bizonyos, hogy a mostani válogatás plusz a mostani zsűri: csapnivalóan működött.

NOSZTHY FIÚ  ESETE  TÓTH  MARIVAL      Kaposvári  Csiky  Gergely  Színház
 


Ha nem lenne kötelező olvasmány, mindenki imádná az édes Mikszáth fanyarul bölcs, csípősen kedves könyvét és pártállása szerint a levitézlett dzsentrifiúnak, vagy a hótt-liberális pékmesternek szurkolna, mármint ha egyáltalán olvasna még valaki !
De így, négyórásra terítve, kiterültünk szépen tőle. Az ízesen szép tablók, gyönyörködtető panoptikum-ruhák, gondosan kimunkált szcénák a kaposvári színház egyedülálló színvonalát bizonyítják, nem is beszélve a társulat játékkulturájának országunkban páratlan szintjéről. Nem, nem unatkoztunk egyetlen másodpercig sem: csodáltuk  Kovács  Zsolt-ot, bámultuk Balla  Eszter-t, élveztük,hogy a legapróbb mozzanat is mindig hiteles, a táncosok tényleg táncolnak, az urak csibukozva verik a blattot, Varga   Zsuzsa meg két perc alatt felrobbantja a színpadot atomvillanásnyi jelenetében.  De: ... de ... nagyon szeretnénk egy igazi operettet látni a kaposváriaktól, /óh! Mágnás  MIska !/, esetleg egy népszínművecskét, /Sárga csikó.../, de végül is lehetne egy igazi darabot is... Nem ?!?
  2003 ősz