SZÍNMŰVÉSZETI EGYETEMEK

 

 

    

    SZÍNMŰVÉSZETIK     2008  2009  2010  2011  2012  2013  2014  2015  2016


    

                                         2 0 1 7

   
LECKE                 Balázs Zoltán                V. bábszínész osztály                  Ódry
 

Több tucat cipő között caplat a tüchtig házvezetőnő,  Föglein Fruzsina akkurátusan páro-
sítja az össze-vissza dobált lábbeliket. Csengő szól, beguggol a Tanítvány, asztmás lihegéssel
ébredezik a Tanár úr. A Különóra jó pénzért rapid módon készít fel akár kandidátusi vizsgá-
ra, választani is lehet a bölcsész és a természettudományi fokozatok között.
A tudásfelmérő kérdések  Ionesco  abszurd oktatásellenességét tükrözik: "Mi Franciaország
fővárosa? - Párizs. - Kitűnő!"  A kérdezz-felelek egyre lázasabb tempóban folyik, gyorsan vál-
takoznak a tudásterületek,  "Sejtbiológia? Jaj, csak azt ne!" - könyörög a háztartási alkalma-
zott, de nem képes visszatartani a Professzor fokozódó aktivitását.
Ifj.Vitéz László, a Karnyónéban is tündöklő  Barna Zsombor kisasszony-nebulóként hevesen
ellentart az egyre agresszívebb faggatásnak, a tiszteletbeli Indián, a monodráma-hős  Csiby
Gergely
,
fokozatosan megifjodva hajszolja magát a dühöngő őrültségbe. Balázs Zoltán ren-
dezői érdeme, hogy az eddigi Tanár-központú koncepció ellenében két egyenlő fél küzdel-
mévé alakítja a darabot.  A végzős bábszínész-osztály  két jeles hallgatója  parádés játékkal
abszolválja a föladatot, hanggal, mozgással is hitelesítve a szituációt.
A fokozás csúcspontján beérik  a katarzis gyümölcse,  a gyilkosság után újra a Házvezetőnő
lép a színre, tovább matat a cipőrengetegben, majd egy gyanútlan nézőtől is leveszi lábtyű-
jét /!!!/. Kiderül, mind a negyven pár a mai leckésektől származik,  próbáljuk meghúzni ma-
gunkat, hiszen mi is bármikor lehetünk a korlátolt oktatási rendszer áldozatai.
Újra szól a csengő, megjött a következő delikvens,  újabb tetemre éhes a tanügyi húsdará-
ló.  Ionesco  örökérvényű abszurdját  Balázs Zoltán  eredeti rendezése  a három, még egy
kicsit színművészetis hallgatójának nagyszerű munkájával az  Ódry-repertoár  újabb gyöngy-
szemévé avatja.

 
   
KÓCOSOK              Kocsis Gergely             IV. Zsámbéki Osztály              Ódry
 

Az Örkény hajdani Struwwelpeter darabja inkább decens színházi  Tiger Lillies klippnek
tűnt, Kocsis Gergely az eredetihez a játszók óvodai emlékeit társítja, rendkívül érdekes,
groteszkül sűrített, harsány komikumú darabot vezet elő.
A zenét a fantasztikus színészegyüttes adja, mindenki játszik, akár több hangszeren is, az
eredetiséget a számok felszabdalása, a váratlan megállások,  a dinamikusan változó felállás
adja. Aki az előbb még billentyűzött, most a dobot veri teátrális gesztusokkal, kézről kéz-
re jár a gitár,  ketten is hegedülnek és "mindenki énekel", ( - hogy a feledhetetlen zsám-
béki Liliomfit idézzük).  Külön bekezdést igényel  Vilmányi Benett  elementáris gitárjáté-
ka, ritmus-alapban, szólóban, akusztikusan és erősítve egyaránt kiváló.
Kovács Tamás tremolójában decimákat fog át később sajnálatosan megcsonkított ujjaival,
Lestyán Attila  szédületes lábmunkájával tűnik ki. Az extrém sugárzású  Mészöly Anna az
indítás kihívását könnyedén vállalja,  már az első képben érzékelteti a stílus eredetiségét.
Az elborzasztó tanmese motívumai erőteljesen jelen vannak,  Ballér Bianka songja gyújtó
hatású, a tüzes játék önmagát is felemészti,  másik dalában frivol magasságokba merészke-
dik.
A szituációk percenként változnak,  pattognak a poénok,  az ének és a szöveg oszcillálása
folyamatos feszültséget indukál. A mindig újat kereső Kocsis Gergely rendezése igen ütős
módon illeszkedik a Struwwelpeter morbid atmoszférájához, ám a jelenkor gyerekidomítá-
si szélsőségeit is adekvátan jeleníti meg. Családi dráma kellős közepén  László Lili  dobve-
rőjével kavarja a rántást,  Vizi Dávid   zord apai butasággal fegyelmez.  Szántó Balázs  ka-
taton kisfiúja  a fináléban  kárpótlásul öles dallamívekkel áriázik,  Vilmányi Benett  a pár-
kapcsolati idillből kilépve inkább falra mászik.
A sok elfuserált gyermek között egyetlen felnőttként  Martinkovics Máté  parádézik. Do-
bozba bújva  hajcsavarós főnéni,  civilségében botor tanácsadó,  majd pszichohalandzsás
lélekkurkász. Polka-tempójú számában a többszöri megszakítás  csak fokozza éneklésének
szédületes intenzitását, alakítása az egész produkció sistergő gyújtópontja.
A jövőre végzős  Zsámbéki-osztály ismét bizonyította sokoldalúságát,  Kocsis Gergely  és 
Keresztes Tamás vezetésével biztosította az abszurd szürreália jelenlétét az  Ódry reper-
toárján.

 
   
ÖRDÖGŰZŐK           Uray Péter           Kaposvári EMK IV. osztály          Nemzeti
 

A puritán acélváz felső szintjén   Helvaci Ersan Dávid  rongyos  Bolondja ágál,  látta az er-
dőben táncolni a salemi lányokat,  ahogy előttünk is megszállottan, őrjöngve vonaglottak a
vészboszorka  Tituba,  Kónya Merlin Renáta  vezetésével.  A tömeghangulat némi papi ma-
nipulációval rögvest ördögöt kiált,  amely pillanatok alatt halálos fenyegetésbe vált. Tucat-
nyi asszony kerül, nagyrészt személyes bosszú révén, vád alá. Abigél ilymódon szeretné fél-
reállítani volt szerelme,  John Proctor feleségét,  Szabó Nikolett  heves ostroma azonban
megtörik a férfi állhatatosságán.
Az íróilag is kissé széteső expozíció után, lassúdad emelkedik a feszültség, a fogdmegek ké-
jes örömmel hurcolják el az áldozatokat,  megérkezik a Főbíró, hogy inkvizíciós módszerek-
kel szolgáltasson igazságot:  "ha bevallod, hogy az ördöggel cimborálsz, meghalsz,  ha taga-
gadod, felkötünk".
Uray Péter minden részletre kiterjedő elemzése, összefogott rendezése fokozza az iramot,
a vizsgálat jelenete  csúcsra jár.  Novák Márk  legfőbb törvényt képviselő józanságát a kis-
lányok ördöngősen eljátszott megszállottsággal cáfolják meg. Hiába érvel Proctor, a töret-
len hitelességű  Herczegh Péter, Elisabeth Proctor,  Dér Mária férjét óvni igyekezve most
az egyszer hazudik és ez az életébe kerül.
A kapzsi Parris tiszteletes,  Benedek Dániel  nagyívű alakításában  a kisstílű aljasság összes
fokozatát bemutatja,  még az ítéletében egyre bizonytalanabbá váló  Főbíró, a kemény ki-
állású  Novák Márk  is csak nehezen tudja  megfékezni.   Erősödik az igazság oldala,  Szép
Domán 
 emberarcú Hale tiszteletese próbálja megakadályozni a vérfürdőt, az ellenoldalon
Ticz András  vizsgálóbírója ármánykodik.  Négyük vibráló erőterében  Herczegh Péter  az 
emberi ellenállás felemelő példájaként magaslik, a fantasztikus előadás győztes középpont-
ját képezve.
A jeleneteket a zenekarrá alakuló társulat tagolja,  Kovács Adrián  zenéje énekben, hang-
zásban pontosan illeszkedik a játék sűrű atmoszférájához. A halálra ítélt  Horváth Julianna
átszellemült dallal búcsúzik,  a végkifejlet kontrasztja Cheever templomszolga bravúros ma-
gánszáma.  A vívófenomén Mercutio,  Koltai-Nagy Balázs  akrobatikus virtuozitással, frene-
tikus humorral hozza  alkoholizált szólóját,  ebben a szörnyű közegben  virtuóz részegsége
szimpatikusan emberi.
A  Romeó és a  Minden másképpen van után a kaposvári osztály újabb átütő produkcióval
gyarapítja sikersorozatát, az Osztályvezető Tanár  Uray Péter kiváló rendezésével a Salemi
boszorkányok egyik legjobb előadást alkotva meg.

 
   
TELMA ÉS LUJZA       Mayer Bernadette        Ballér Bianka - László Lili      Ódry
 


Vecsei Kinga
 ötletes látványterve bisztróvá alakítja a nézőteret,  kis asztalkáknál kucorog-
va várjuk cappuccinónkat, vagy az élesszavú pultoslány még csábítóbb kávéajánlatait.  Luj-
za felspannolt cirkálórakéta, sietteti a zárást, mielőbb indulna a hétvégi balatonozásra. Ba-
rátnőjével, Telmával rögvest mint vendégek térnek be a siófoki diszkóba, Ballér Bianka he-
ves rámenősséggel egyből ki is fog egy izmoskarú angolt. Az erkélyen romantikáznak, ám az
idill seperc szexuális agresszióba torkoll, a barátnője segítségére siető László Lili akkorát
sóz a férfi tarkójára, hogy az a korlátot átszakítva nyakát szegi.  Rémült autóstoppos mene-
külés, az események egy pillanat alatt félelmetes fordulatot vesznek.
A Sanyi és Aranká-ban,  Roadmovie címen láttunk már egy, a Thelma and Louise film alap-
készült, zenés adaptációt,  Németh Nikolett  dramaturg most csak a történet alapmotívu-
mait tartja meg, értő kézzel formál egy teljesen eredeti cselekményt.  A félelemtől begör-
csölt Lujza  külföldre menekülne,  anyjától kér kölcsön.  A karizmatikus nőiességű  Ballér
Bianka  pompás átváltozással hozza a komoran értetlen, elidegenedett szülőt, míg a követ-
következő képben  László Lili  káprázatos metamorfózisát csodáljuk:  matrózsapka, kapuc-
nis póló és egyből egy arcátlanul állezser trafik-rabló vagánykodik előttünk.
A hátfal megnyíló kazettái mosdót, vendégszobát, autóbelsőt egyaránt képesek megjelení-
teni, Vecsei Kinga találó megoldásában még azt is láthatjuk, hogyan emeli el a kisstílű csá-
bító a kölcsönpénzt. Totális az összeomlás! Lujza őrjöngve kiborul, - lehet, hogy túl sokat
írom le a nevét,  de a félelmetes szuggesztivitású  László Lili  pólóját letépve,  sebzetten
üvöltve, majd meredt kómába zuhanva olyan kiborulást produkál,  amilyent színpadon még
sohasem láttunk!
Mayer Bernadette   rendezése, frappáns ritmusú jeleneteken át,  feszülten gyorsulva szá-
guld a tragikus vég felé.  Céltudatos színészvezetés, sarkított szituációk, kitűnő munka! A
tenyérnyi térben  együttlélelgző részeseivé válunk  a történéseknek, a két nagyszerű szí-
nész szikrázó energiájú játéka védhetetlenül ragad magával. Kicsi a nézőtér, nagy a siker,
- sokat kell játszani, talán máshol, nagyobb helyen is!

 
TÚLÓRA             Pálya Pompónia             Vadász Krisztina           Ódry Színpad
 

A kamaszfiú a békésszentandrási gáton dolgozott, nem egészen önkéntes alapon. Kubikus-
lovakkal földet hordott  a gát védműveinek építéséhez.  6-kor letette a munkát, a tanyasi
fapados moziban a Bajazzók operafilmet vetítették.  Tito Gobbi démoni arca jelent meg a
vásznon: "Si puo? Signore! Signori!... Io sono il Prologo!" - Szabad? Nagyérdemű Közönség!
...Én a Prológ vagyok! - Megbűvölten nézte, ájultan hallgatta...- ezután egész életét meg-
határozta a Zene, a Film és a Színház és a "Minőség" keresése.
Voltunk így.
Néhány éve a  Tiszta című, Lisa Langseth  filmben láttuk először a titkos szuggesztivitású,
azóta világsztárrá nőtt  Alicia Vikander-t. A felejthetetlen alkotás nyomán készült  Bodor
Panna
és Vadász Krisztina  színpadi monodráma-változata,  melyet most  Pálya Pompónia
előadásában láthatunk.
Gyorsétterem konyháján zöldséget aprít, a kedves bunkó Matthiassal él. Egy nap betéved-
nek az Operába, a lányt villámcsapásként éri az élmény,  valami más,  valami magasabbren-
dűbb sejlik fel a zenében. Recepciós lesz egy zenekarnál, ájultan hallgatja Rachmanyinov
zongoraversenyét,  a zene varázsa  és a karmester személye  egy csapásra megváltoztatja
életét.
Pálya Pompónia   vörös fénybe meredve, opálosan égő, könnyes szemekkel éli át a muzsi-
ka csodáját,  szerelembe esik a dirigenssel,  ezután életében  csak a "Minőség"-et keresi.
A színésznő brutális energiával érzékelteti a változást, a kétségeket,  közvetlenül is szól a
nézőkhöz, egész színpadi létezése végtelenül hiteles.
Adamnak gyereke van,  egy ízben nála hagyja a piros pulóverpólyás kisfiút. Nagyot játszik
vele,  megszereti, aztán nagyon irigyli: - Jó lenne olyan közel lenni a férfihoz, mint az át-
ölelt gyermek: jobb híján  a pulóvert húzza magára... Vadász Krisztina ilyen gesztusokkal
teszi érzékletessé a történéseket, tempója kitűnő, a ritmusváltások tökéletesek. Az elbe-
szélő hang átcsap szituáció-festésbe, kétségbeesett kitörést is átélünk.
Pálya Pompónia  ezerarcú mimikával, változatos mozgásokkal hitelesíti  nagyívű alakítását,
egy izgalmas egyéniség ellentmondásos személyiségképét rajzolja meg. Gondolatait a falra
írja, érzéseit felénk sugározza, másfél órán át egy pillanatig sem enged ki bűvköréből. Ha-
talmas energiákat mozgósít, nem riad vissza szélsőségektől,  de mindig a kiegyensúlyozott
arányosság mezsgyéit járja.  A szerelmi kapcsolat kudarcba fúl, magányba menekül, elzár-
kózik:  tanulni, olvasni kezd,  nem baj, hogy nem mindig érti Spinozát, Thomas Bernhardt-
ot, életét már örökké meghatározza "...a Zene, a Film, a Színház és a Minőség keresése".
Vagyunk így.
Nagyon erős  a magyar monodráma mezőny, de a pályakezdő  Páya Pompónia  végre meg
tudta mutatni, hogy mire képes, revelatív színpadi jelenléte a  Túlórá-t  a legjobbak közé
emeli.

 
VITÉZ LÁSZLÓ MENYECSKÉT KERES             Barna Zsombor          Ódry Színpad
 

Egyszemélyes remeklés, méltó a nagy előd Kemény Henrik-hez!!!
Ősztől a Hatszín Teátrum-ban!!!

 
TKKT DAKLKONCERT            2017 Tavasz              Bagó Gizella               Ódry
 

Feudális viszonyok a hangtechnikában: a kicsik csak a gyengén formált mikrofonokat hasz-
nálják, a nagyok a jól kevert, visszhangosítottakat./?!?/. E bből aránytalanságok alakulnak
az elején, az első figyelemre méltó teljesítmény a naturális Lukács Dániel párizsi helyzet-
jelentése.  Dino Benjámin  nagyszerű groteszk pózzal tűnik ki,  Darvasi Áron  az elnyűhe-
tetlen Madelaine-nel. Hevesi László líraian muzikális, Hajdu Tibor férfiasan kemény.
Az első dekád kiemelkedő produkciója a Sosztakovics jazz-keringővel a vizsgán már igen
sikeres  Horváth Csenge  hatásos mimikával előadott sanzonja.
Versenyen kívül és erősen felül, nagyságrenddel kiemelkedve a mezőnyből arat Czvikker
Lilla  Piaf Mylordjával.  Halálos lézerhang, velőkig hat és áttör minden gátat,  elképesztő
muzikalitás, tökéletesen kiegyenlített regiszterek.  Árnyalt játék,  áradó közvetlenség, a
titkos duende, a védhetetlen szuggesztivitás elementáris mámora. Bárhol, bármilyen sze-
repben  ragyogóan megállná a helyét,  újabb és újabb sanzonokat,  dalokat várunk Tőle,
minél előbb!.- "...et vous pleurait Mylord?!?" - kérdezi és bizony  már az első taktusoktól
kezdve elöntenek a katartikus gyönyör könnyei.
Rudolf Szonja a hálátlan Venice-ben  csak hangja szépségét tudja megmutatni, lehenger-
lő orgánummal diadalmaskodik Ertl Zsombor. Koroknai Sándor kisfiús humorral élteti ked-
ves songját, Szalay Bence pompás énekléssel hozza, széles gesztusokkal jelzett, queenes
amorózóját. A Dalverseny egyik helyezettje,  Reider Péter  fickósan lesi párja táncát, la-
zán rugalmas produkcióját mutatós szteppel fűszerezi.
A záró részben a túlvezérelt  Stúdió 11 hangorgiája gyalázza a nagyszerű énekeseket, hiá-
ba feltűnően jó most is  Zoltán Áron, hiába lejt háromnegyedben  Medveczky Balázs, a
feleslegesen túlzsúfolt hangszerelés  megöli számaikat,  talán egyedül  Messaoudi Emina
képes maradéktalanul érvényesíteni fantasztikus előadásmódját.  Megérdemli díját a sap-
kásan  vicces hintáslegényként harmonikázó,  végtelenül szimpatikus  Fekete Gábor,  az
első hely pedig méltán Vizi Dávid fogfájós Boros Vian bluesát illeti.

 
A RODOLÓGIA RÖVID TÖRTÉNETE     Gothár Péter    III. zenés osztály    Ódry
 

A Líra színpadra lép!  Jónás Tamás Lassuló Zuhanás  kötetének megzenésített verseiből a
kaposvári Kocsis Pál osztály készített már  átütő produkciót,  Gothár Péter  a nemrég be-
robbant  Bognár Péter  rodológiai költeményeiből alkot izgalmas előadást.
Nincs arisztotelészi dramaturgia, a lélegzetvételnyi fragmentumok  nem függnek össze, az
önmagukban tömör egész részecskék posztmodern kötetlenséggel váltakoznak.  "Noricum
Rajnája az Inn"- írja Nostradamus, ott születik a Hódító Fenevad, azaz Hitler, Széles Flóra
áradó deklamációval a noricumiak pusztulásáról beszél. A rodológia áltudományos állításai:
a "Kovalszky-redők", Litauszky Lilla  tolmácsolásában szinte tragikus felhangokat kapnak.
Az állatsimogató  Nagy-Bakonyi Boglárka  családi kirándulását az Állatkertben  rosszcsont 
fiacskája,  Fekete Gábor  teszi kínossá,  Hunyadi Máté születésnapját pedig szerelmi csa-
lódás.  Erős az állatvilággal való  kapcsolat,  Bori Réka  pingvin-csapatként totyog,  Józsa
Bettina 
vakondokok között áskálódik.
Arthur király kerekasztalát a nézők és játszók vegyesen ülik körül, a külső körön az óvato-
sabb megfigyelők,  az egésznek van egy leheletnyi  brainstorming jellege.  Nagyon jó a ze-
nés darabban már látott színészpalántákat így közelről látni,  hitelesek, közvetlenek, kon-
centrált egymásra figyelésük folyamatos feszültségben tartja a játékot.  Úgy tűnik, a tele-
fonkönyvet is képesek lennének  izgalmasan előadni, hát még  Bognár Péter  sokoldalúan
találékony, szépen kimunkált textusát...
Fáncsik Roland  Kilián Dávidné  fürdőszobai ténykedését létráról lesi, minidráma életrajzi
utalásokkal, míg a színes csempe lerakását   Hajdú Péter  irányítja  tündéri kreativitással:
"piros, kék,  piros, fehér,  aztán csak piros, csak kék...".  Borsi-Balogh Máté  több beosz-
tottról ábrándozik,  Kurucz Dániel rasszista utálattal gyűlölködik, "Zuhogjon a hányadék".
Vannak kedvesebb életképecskék,  Ladányi Júlia Sárkány Anná-ja a méhkaptárnak dönt-
ve állja legénye ostromát, miután az benne csöcsörészve "érzést keltett".
Kovács István elvtárs,  a sistergő energiájú  Brasch Bence  dühöngve rakodási problémák-
kal küszködik, Jenővári Miklós megtévesztően szimpatikus álarca mögött egy cezaromán
tanár rejtőzik"  bármit megteszek,  "mert megtehetem".  Egyedülálló bravúr a lézerpillan-
tású  Mentes Júlia  két nyelvet ütköztető monológja,  a német-magyar artikuláció nyelvi
interferenciája. Petőfi Sándor  debreceni gyalogútja elevenedik meg  Imre Krisztián  "Be-
ferdültem"- parafrázisában, a monoton ismétlődő  "De szar"-ral.  Kezdet és Vég  Czvikker
Lilla,
tudálékosan indít, majd a rodológiai kutatóprogram csődjét jelenti be.
Hihetetlen,  hogy tud ennyire érdekes lenni  egy ezer irányban széttartó versfüzér, a vá-
logató és rendező Gothár Péter-t dicséri, aki a Kukurikkú szürreál groteszkje után újabb
merész húzással színesítette  a realista szürkeséget.  A III. zenés osztály első prózai bemu-
tatkozása  érdekes egyéniségekkel ismertet meg,  akik kitűnő összjátékkal viszik sikerre a
a rendhagyó vállalkozást.

 
GEORGE AND COLE                Novák Eszter              III zenés osztály         Ódry
 

A felejthetetlen BÍÍT-hez hasonlóan,  Novák Eszter most is érzékletes szituációkkal, szelle-
mes képekkel dúsítja Gershwin és Cole Porter mai napig ütős slágereit. Szerencsére nem

a legismertebbeket halljuk,  a két komponista ővrje kimeríthetetlen.  A zenekarban 2 zon-
goránál  Kemény Gábor és az osztály- és zenei vezető  Selmeczi György képviseli nagysze-
en a swing-korszak stílusát.- És mennyei ajándékként  a Bőgő!!! puha hangtömbjei adják a
szédületes ritmusvilág alapját.
Már az legelső percekben  robban a bomba.  Czvikker Lilla  örvénylő mozgással,  a piafos
hang védhetetlen szuggesztiójával mássza meg  a paradicsomba vivő égi lajtorját,  a végén
valóban a felhők felett köt ki. Wonderful!:  Széles Flóra és a rövidgatyás  Hajdu Péter ön-
feledt gyerekként ugrál a csöcsös lufikon, Embraceable you:  Brasch Bence  szívderítően
énekel.  Az összes számban  mindig az egész társulat van jelen,  mozgással, kórussal, a jel-
mez- és díszletváltások gazdagsága szinte követhetetlen.
Blah Blah  recitálja a lányok kórusa,  majd a fiúk élén  Jenővári Miklós  hozza a  Nashville
nightingale-t.  Az egyre sűrűsödő első részt, cowboykalapos farmerek  csűrdöngőlö tánca
zárja, egyetlen dalban összevonva az amerikai népdalkincset, írektől, olaszokon át az ere-
deti country számokig.
Őszi falevek borítják el a színpadot,  Józsa Bettina  lemondó finomsággal érzékeltei a szex-
munkások sanyarú sorsát: Love for sale.  Ladányi Júlia fenyegetően röpködő gigerli-botok
kereszttüzében mutatja be akrobatikus szólóját,  Fekete Gábor  az előzményekben könyv-
molyként ügyetlenkedik,  férfias erejű Farming-ja rácáfol az előítéletekre.  Hunyadi Máté
vérbeli komikus, vetődései, zuhanásai, elképesztő mozgása színezi a Be a clown-t.
De poétikus lírában sincs hiány, a csillagos ég alatt  Széles Flóra telíti a csöndes éjszakát.
My heart belongs to daddy: Litauszky Lilla bakfis odaadással csüng idősecske szerelmén,
Borsi Balogh Máté  kiemelkedő muzikalitással, mámorító dallamívekkel
ejt ámulatba: I con-
centrate on you.  Egyik fiú jobb a másiknál:  Brasch Bence  kemény "Just..." indításokkal,
Jenővári Miklós  lírai poézissel tűnik ki.
Feltűnő a félelmetesen sokoldalú koreográfia, 
Bóbis László végtelen invenciójú alkotását
a viharos energiájú csapat a legmagasabb szinten valósítja meg, A swingről azt hittük, ked-
ves társastánc,  amit itt látunk,  az a lenyűgöző őrület tobzódása.  Néha kicsit  kifújhatjuk
magunkat,  Kurucz Dániel  totál részeg, de ez sem akadályozza meg a hatásos éneklésben.
Bori Réka  veszettül rajong  ideáljáért,  drámai kitörésben el is átkozza,  ám celeb-poszte-
rét könnyezve menti lányszobája falára.
A sugárzó mosolyú  Mentes Júlia Virginia már az első részben gyalázta szegény párját, ak-
kor  kiejtésbeli problémákon veszekedtek,  most meg azt közli, hogy bárkivel összeáll,  aki
tetszik neki.  Fáncsik Roland  hófehér öltönyben vigasztalódik  egy nem Cole Porter szám-
mal, űrhajósok körében a Holdra száll, ahol  Nagy-Bakonyi Boglárka  várja:  So in love. Éjt
nappallá téve esküdözik szerelmének Imre Krisztián
a kitartott hangok mutatós kontraszt-
jai a tomboló befejezésnek.
Több pompás duó után  újra belép  Czvikker Lilla,  a kibírhatatlan hőségről  panaszkodik,
dögös duendéje ellenállhatatlanul hasít. A fináléban szűnni nem akaró forgatagban, eszmé-
letlen tánc-szólókkal páronként lép elő a nagyszerű csapat,  igazi betetőzés, háromszor is
ámultan nézzük újra. Úgy tűnik, ez a produkció is megéri a két évadot...

 
ROMEÓ ÉS JÚLIA   ifj.Vidnyánszky Attila   Kaposvári Uray-osztály   Ódry FACT
 

A FACT legfontosabb eseménye a  kaposvári Uray-osztály produkciója volt.  Az előtérben
várakozó közönség közé  harsány szócsatával robbannak be a két ellenséges család ifjai, a
még Rózáért epekedő   Helvaci Ersan Dávid szilaj vágyában oszlopot ölelve kúszik a magas-
ba. Szerencsére közbelép a hercegi szóvivő, a vérontás elmarad, bemehetünk a nézőtérre.
Mindenki Romeó és mindenki Júlia, sűrű szerepváltásokkal cserélődnek  a két szomszédvár
ifjai, szülők és gyermekek. A vörös kalapban pórázon kutyasétáltató Capuletné  később az
apjával bátran szembeszálló leány, Horváth Julianna  szigorú asszonyságát viszont,  először
a báli jelenet  szerelemre nyíló Júliájaként láthatjuk.  Az első jelenet 11 éves gyereklánya
és az ifjú ara, kinek sziporka élete csillagszóróként tetszhalálba hamvad:  Varga Bori. Kivé-
telként csak  a spárgában akrobatizáló délceg Paris,  Dunai Csenge  játssza egymaga végig
szintén tragikus szerepét.
ifj. Vidnyánszky Attila, az eddigi előadásokhoz hasonlóan, itt is a helyszínhez igazította a
történéseket,  ezerszálú rendezését  ezer újabb ötlettel gazdagítva.  A zsöllyék támláin a
nézők feje fölött futkosó játszók mindig a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Malom-
réknyi piros kalapban pompázik  Capuletné,  az igéző  Kónya Renáta  fennkölt türelemmel
hallgatja  Szabó Nikolett  Dajkájának sistergő prézsmitálását, az erkély-jelenet magasából
száll elénk a földre az előbb még lírai Romeó,  Nagy Márk:  angyalszárnyú bölcs Lőrinc ba-
rátként, érett deklamációval ajánl mentőmegoldást.  Herczegh Péter-t  látjuk  Dér Máriá-
val párban, a sohavégetnemérős búcsúzás  a finoman beúszó,  beatlesi Michelle dallamára
szárnyal fel a katarzis mennyei magasába.
A variálódó elemek mesteri fokozásának iskolapéldája  a nagy vívójelenet. A bálban ördög-
álarcban még Romeót gyomrozó Tybalt, a hiszteroid energiájú Benedek Dániel most Mer-
cutioként lép a pástra, ellenfele a pazar Mab-monológ  pórázon vonszolt kutyafia, a Capu-
let-báty  Nagy Balázs.  Követhetetlenül cikáznak a tőrök és a testek,  elképesztő fordula-
tokkal szisszennek a pengék:  a robbanékony gyorsaság és a félelembe dermedt pózok vir-
tuóz szimfóniája! Ki-be rohangálós, tizenkét menetes, körkörös csörtéjük döntetlenre áll,
amikor a békéltető  Mészáros Martin  közbelépése gyilkossá teszi Tybaltot, majd pusztán
szeme villanásával ölve, önmagát is.
Júlia tetszhalálát  a dühöngőből megtört apává váló  Ticz András  és a rendkívül szuggesz-
tív  Szabó Nikolett szenvedélyes fájdalma fogadja.  Már a színpadon kucorog az egész né-
zősereg,  testközelből még drámaibb a befejezés.  Szép Domán,  aki mint Benvolio kézen
járva élcelődött, a végzetes párbajba kétségbeesetten próbált beavatkozni, Lőrinc barát-
ként pedig életeket menteni, a végkifejletben fenséges orgánummal búcsúztatja a halha-
tatlan szerelmespárt. Egyre hangosabban szól a Hey Jude, együtt énekeljük sírva vigadva,
a lenyűgöző élmény mámorában.
Háromszor, három helyen láttuk, mindig ugyanaz volt és mindig nagyon más. Legyen bár a
a világ végén, a Negyediket se fogjuk kihagyni!

 
JAZZ SIDE STORY            Gyöngyösi Tamás           Pesti Magyar Színház Stúdió
 

A Színművészeti Egyetem-en láttunk már Gyöngyösi Tamás-tól egy West Side Story-t, a
Pesti Magyar Színház  stúdiósaival egy továbbfejlesztett, bővített változat készült. Az ala-
apot Bernstein szimfonikusszvitje jelenti, amely nagyrészt  az ének nélküli táncképekből,
jazzimprovizációkból áll. A szédületesen felépített, klasszikus igényű kompozíciót a koreo-
gráfus kifogyhatatlan invencióval képes követni.
A vetélkedő galerik szembenállása pantomimikus elemekkel rajzolódik ki. A mozgáskreátor
mindenkinek tud karaktert,  szituációt,  szóló-lehetőséget kitalálni, miközben példás öko-
nómiával építi fel az egész mű arányos szerkezetét.
Sűrűsödik a végtelen gazdagságú zenei anyag,  összecsapnak az indulatok, kitör a kontrol-
lált őrület,  az elsöprő erejű hurrikán,  szólók és csoportmozgások egyre viharosabb tom-
bolása.  Gesztus-zene, test-költészet, párhuzamok és ellenpontok mesteri építménye, rit-
ka intenzitású látomás, melynek attraktivitását a sodró lendület és a térbeli dinamika ele-
ven változatossága adja.
A színinövendékek,  noha a mozgástanulmányok  csak kisebb hányadát képezik  oktatásuk-
nak:  nagyon tudnak!!! és példás odaadással  valósítják meg  az elképzeléseket,  nemcsak
táncban, de természetesen átélésben,  mimikában,  színészi játékban is.  Romeó és Júlia,
Kedves Csaba és Csikász Ágnes  egymásra találását  himnikus korál kíséri,  Simonyi Attila
Mercutió-ját a heves Tybalt,  Vank Richard  tőre döfi le.  Az egész együttes  példás össz-
munkával  valósítja meg  a fantasztikus koncepciót,  a betanításban alapvető  Sinkó Réka
munkája is.
A roppant szűk térben vakmerő dobások,  bravúros esések,  teljes erővel végrehajtott ka-
rate-elemek váltakoznak, a rúgások szele arcunkat érinti, a tempó szédületes, mégsem fé-
lünk:  a veszett iram ellenére is hibátlan, hajszálpontos a kivitelezés.  Mindössze két szék
szolgál kellékként, a tükör, melyben a táncosok frizurájukat igazítják,  mi magunk vagyunk.
Az akciók, gesztusok, mozgás-variációk  párhuzamos történésekben realizálódnak, az állan-
dóan változó párok  hangsúlyosan önálló életet élnek,  az örvénylő forgatag azonban nem
zárja ki  a tudatos ismétléseket:  a legnehezebb, legveszélyesebb elemek mantra-szerűen
sulykolódnak hipnotizált tudatunkba.
A koreográfus tanítómester hihetetlen kreativitással dolgozza ki a gesztusnyelvének gram-
matikáját, az egymásra épülő variációk, az ellenpontokat képező mozgás-elemek gazdagsá-
ga elementáris erővel gyűr le.
Az öntudatvesztés delíriumába vezérel a halmozódó fokozások dübörgő ritmusa, az egyéni-
séget felszabadító közös mámor.  A kreátor-pedagógus-koreográfus és a csodacsapat fela-
datát messze felülmúlót alkotott: ez nemcsak vizsgamunka, ez egy lenyűgöző produkció!!!

 
FÉRFIAK, NŐK ÉS FÉRFIAK     Horváth János Antal, Olasz Renátó és az osztály
 

A színészosztály  összedugja a fejét és a férfiak+nők témakörben,  heves brainstormingban
keres frappáns szituációkat, melyekből mutatós jelenetsor képezhető.  Olasz Renátó,  aki
már bizonyított Utolsó nap a Földön című munkájával,  Horváth János Antal  társaságában
mindezt meg is írta, ehhez jönnek még a szereplők személyes saját monológjai.
Gyöngyösi Zoltán, mint gyors sikereibe szédült ifjú rendező
instruál egy színművészeti fel-
vételire készülő hajadont,  már ez az első kép eszméletlen humorfröccsel vidít fel.  A kivé-
teles szuggesztivitású komikus magánszámában  ezzel teljesen ellentétes,  titkos énjét mu-
tatja meg: versben számol be gyakori csalódásairól.
Bodoky Márk  mindig a jó, de legalább is a jobb fiú,  a tisztes középutat képviseli. A társa-
ság szélsőséges stílusát visszautasítja,  nem véletlenül ő játssza  az anyai zsarnokság lebéní-
tott áldozatát.  Figeczky Bence  félelmetes átlényegüléssel hozza az örök játszmás, szere-
tettel manipuláló mama-dominát,  eszközei a fenyegetéstől, a zsarolástól a mindig hatásos
szívrohamig terjednek.  A színész sokoldalúságának bizonyítékaként  később megszeppent
gyermek, sajátkezűleg alkotott monológjában pedig a parfümök, kölnik és a női illatok cso-
dáiról mesél: " A víz illata, a fáké, a nyers föld, egy kis avar, moha, a gyantás fahíd, nyirkos
fű, a párában foglyul esett virágillat  lomhán kúszott az orromba.  És ő maga ott, a nyirkos
hídon az ősidőkből ismert illatával..."
Olasz Renátó  több alakban brillíroz mozgékony temperamentumával, íróként olyan jelene-
tekkel ajándékoz meg,  mint a ionescoi apai felvilágosítás.  Papp Endre  atyai melegséggel
magyarázza nagyfiának, ne legyen kirekesztő  a szerencsétlen elfajzott heterókkal, azok is
emberek végül, bármennyire gusztustalanok. A feje tetejére állított másság-fóbia páratlan
komikumú (és bölcsességű) megfogalmazása!
Nagyravágyó színészjelöltként végigjárja a széplányok kálváriáját, aztán proli apaként átlép
a másik világba: Waskovics Andrea kocsmatöltelékénél kevés brutálisabb macsót ismerünk.
Aztán csak hangját halljuk,  esti eszegetését mondja el,  míg a fiúk pantomimben jelenítik
meg a GruppenGastro Orgiáját.  Először Pici hozza a Pizzáját,  aztán Ármin a Keleti Tésztá-
kat, Pataki Gergő apró kis maradék Sütiket,  a belarusz séf Mészi pedig olyan egzotikus kü-
lönlegességeket, mint például a "Kígyó bélbe tekert Rákollók", végül Tamás rejtélyes falat-
kái koronázzák meg  a menüt. - És az egészet együtt habzsolják égi kéjjel! És mindez a szí-
nésznő ragyogó stílusban megírt, pokoli humorral fűszerezett,  pompás kis remeklésében!
Keszég László  korrektül fogta össze  ezt a valószínűtlen  tehetség-dömpinget,  az osztály
közös munkája  fantasztikusan eredeti produkcióval lepett meg,  némely jelenete minden
bizonnyal örök életre van ítélve!                                                            Ódry Színpad

 
ANTIGONÉ                                 Karsai György                                Ódry Színpad
 

Évekkel ezelőtt, még a Sanyi és Arankában kétszer is Antigoné beavató is volt, a kőszínházi
színészek akkori játékánál a mostani, színiegyetemi erőkre építő változat  keményebb, kor-
szerűbb, így sokkal hatásosabb lett.  Szilágyi Bálint rendező érdeme, hogy adekvát mozgá-
sok,  találó gesztusok és néhány kődarab, mint sokarcú kellék segítségével  frappáns várat-
lanságokkal élénkítve szólalt meg az annyiszor unt klasszikus.
Iszméné  szerepe elhalványult,  annál erősebben érvényesült  Barna Zsombor  férfiasságá-
ban harcosan provokatív Antigonéja. További meglepetés, hogy halált választó vőlegényét,
Haimónt is ő játszotta, hatványozva az ókori drámákban oly ritka szerelemi szálat.
Karsai György  mennyei hosszúságú,  humorral átszőtt,  közérthetően tálalt kommentárjai
szerethető közelségbe hozzák, áttekinthetővé teszik  a bonyolult szituációkat,  a régebbi-
ekhez viszonyítva is rengeteg új gondolatot hoznak.  Nem is a halott báty eltemetése lesz
a téma,  inkább a féllegitim király gyengeségeinek felmutatása.  Koller Krisztián  alakítása
erőtlen, állandóan hibázó Kreont állít elénk, aki egy temetési tiltás után végül maga, négy
üzemszerű elhantolásba kényszerül.
Kurely László  Theirésziász jósként,  formátumos monológjában  a leselkedő végzet veszé-
lyeire figyelmeztet. Lassított futólépésben közeledik a Hírnök,  Hevesi László  ívelt panto-
mim-gesztusokkal, hatásosan formált deklamációval tűnik ki,  kitűnően játssza el a rossz hír
hozójának félelmét, majd megkönnyebbülését.
A hajdani  szocreál forradalmár példakép után,  Antigoné így igazabb,  emberibb alakjában
lép elénk, a mindenkori zsarnok hatalom elleni merész fellépés hőseként. Igen jó, hogy az
Ódry Színpad-on láthatjuk végre  Karsai György beavató előadásait, a közönség és főleg a
tanuló ifjúság itt könnyebben jut el hozzájuk.

 
                                     
MÁGNÁS MISKA      Zsótér-Börcsök III. osztály  zenés vizsga         Ódry Színpad
 

Tudjuk: az operett nagyforma, nagyszínpadra való, énektudást igényel stb. Mégis, néhány
négyzetméteren,  egy-két dobogón is megél  a színművészeti szűkös próbatermében. Nem
az énektudás a döntő, nincs díszlet és jelmez, ám a játék, a komikum, a tobzódó energiák
pompás élménnyé varázsolják az örökzöld klasszikust.
Börcsök Enikő vezetésével a csapat robbanékony lendülettel kezd, valami kötélféle teker-
gőzik a lábak alatt, színre lép a petyhüdt arisztokrata család:  Koller Krisztián  a  negédes
grófi mama, Koroknai Sándor az  ebben a körben szinte normálisnak tűnő Korláth gróf, lá-
nyuk, a férfivágyak kereszttüzében önállóskodó  Nagy Katica. Kezéért két kretén verseng,
Pixi és Mixi,  Fehér András izgágán hemzseg,  Kurely László imponáló férfiasságát bávatag
mosoly álcázza, viharzó jelenlétük kiapadhatatlan humorforrás.
Nincs primadonna, nincs bonviván,  a szerelmesek színészileg nyerik el szimpátiánkat, a va-
sútépítő mérnök  Szalay Bence  komor erőt sugároz, a végén persze őt is bedarálja a kor-
rupciós gépezet. Az általános nőhiányt két alakban is enyhíti Hevesi László, elragadó tan-
ti, oroszlánvadásznak sem utolsó, elaggott komornyikként  Nagy Norbert padlóakrobatiká-
ban jeleskedik, néha még énekben is besegít.
A gyújtópontban  Miska lovász és Marcsa szolgáló áll.  Bajor Lili  vérbő humorral adja a fa-
lusi virágszálat,  Hajdu Tibor  zaftos népiességét váltja  arisztokratikus iróniába,  kettősük
csúcsra futtatja a pezsgő komédiát.  Mozgásban, táncban az egész együttes kiváló, heves
jelenetváltások biztosítják a szédületes tempót.  Egyszál zongora helyettesíti  a nagyzene-
kart, valahogy úgy érezzük, mást látunk, mint a kőszínházakban,  mégis magába ránt, totá-
lisan lenyűgöz.
Kihívó véletlen, hogy mostanság  két vidéki Mágnás Miska is vár minket,  ráadásul Mohácsi
és Rusznyák Gábor rendezésében,  ennek ellenére biztosra vesszük, hogy ez a produkció,
éppen egészséges eredetiségével, bátran felveszi velük a versenyt.
A harmadéves színészosztály munkája cintányéros öröm ebben a cudar világban, kár, hogy
"csak" vizsga, megérdemelné a folytatást.

MINDEN MÁSKÉPPEN VAN     Galambos Péter     Kaposvári Uray-oszt.  Nemzeti
 

Tucatnyi Színész-Zenész, elképesztő jelmez- és maszk-parádé, - Horváth Julianna  freneti-
kus dobolása indítja a punk-operettet.  Galambos Péter  Karinthy Frigyes kevéssé ismert
műveiből válogatott, a XX.század magyar költőivel,  gondolkodóival bővítette a kínálatot, a
zenei anyagot a  Bizottság  örökslágerei és a  Melis László  által megzenésített versek ké-
pezik.
Az író revü-operett alkotására kap megbízást, az írógép kattogásába belezakatolnak az agy-
daganat dübörgő vonatai.  Herczegh Péter  Karinthy-ja fejjel lefelé függ a gyűrűn,  agyte-
kervényeit mikrofonok túrják iszonyatos zörejekkel, miközben szóban helyszíni közvetítést
ad a műtétről.
"Kiskanalak!"-"rap"eszt  a vulkanikus energiájú  Szabó Nikolett, majd  Ady Endre  képében
Koltai-Nagy Balázs  gyalázza az úri ugar hatalmaskodóit. Politikusok díszes truppja vonul fel
Ferenc Jóskától Kádár Jánosig, jelenlegi autokratánk csábos pávatánccal tündököl.
A ritmus-szekció  betonalapját  Benedek Dániel  basszusa erősíti,  Németh Szabolcs  a gi-
társzólók,  a chopini arcélű  Ticz András a billentyűk mestere.  Mindenki énekel, minden-
ki játszik,  a kezekben mikrofonok és hangszerek váltakoznak.  A zene intenzitása  szárnya-
kat ad az énekeseknek,  a hangszerelés sokoldalúsága lenyűgöző.  Ha koncert lenne, min-
den egyes számot csápolva ünnepelnénk!
"Korrupt vagyok és hazudós!", a csapat tízkarú enyveskezű polipként  nyúlja le a közpénzt,
de a magánéleti konfliktusok se maradnak ki.  Arabellából négy is akad, a férfivágy titokza-
tos tárgya  Kónya Merlin Renáta Colombiná-ja,  Dér Mária Melissza néha Petőfi is,  Dunai
Csenge  akrobatikusan hajlik  Széchenyi-Hídba,  Horváth Julianna  Lucifer és Rákóczi feje-
delem egy személyben. A koreográfia saját munka,  Herczegh Péter és Szabó Nikolett hé-
janászi tangó-duója egyszerűen felejthetetlen!
Anonymus-maszkban, ékes cilinderben  Szép Domán virít, indiánként, de politikus álcában
is féktelenül szuggesztív. Az egészben valami elképesztő energia,  valóságos tehetség-cuna-
mi tombol, az egyéni produkciók  hatványozódnak, az összkép totálisan letaglózó. Pillanat-
nyi pihentetőül Varga Bori a napi 15 ezer háborús halott idején bemutatott Csárdáskirály-
vel vigasztal:  "Túl a Óperencián..."
Szabó Nikolett  alsóneműre vetkezve  mindent megmutat:  "a szemem, a vállam, a mellem,
a hájam/!!!/, a gyűrűn lógva  Karinthy: Álmomban-ját énekli egyre elfúlóbb hangon, majd
megadóan a koporsóba hanyatlik. A feszültség már az egeket ostromolja, haladunk az idő-
ben is,  József Attila  Hazám-ja mintha jelenidejű lenne:  Nagy Márk  grandiózus fokozása
az előadás katartikus csúcspontja. A finálé a cappella kórusa a megbékélés mennyei szfé-
ráiba váltja a hihetetlen erejű, viharos szédületet.
Az 1936-os értelmiségi kiáltvány szinte nekünk is szól,  ahogy Karinthy mondja: "Kifogytam
minden mondanivalóból,  kénytelen vagyok megmondani az igazat."  Galambos Péter  ren-
dezése kitűnő arányérzékkel tartja egyensúlyban a kemény igazságokat a látványos zenei
produkció varázslatával. A kaposvári negyedéves  Uray-osztály produkciója felülírja a vizs-
gaelőadás követelményeit, egyedülálló élmény, az irodalom, a zene, az ének és a színészi
munka fantasztikus csodája!

A KOMÉDIA MŰVÉSZETE         Zsámbéki Gábor        IV. színész-osztály       Ódry
 

De Filippo kis komédiája  legfeljebb kiváló alkalom  a mesterségbeli tudás bizonyítására,  ez
eminensen meg is történik, az igazi nézni-élnivaló a második rész, melyben nagyszerű impro-
vizációkat láthatunk. A kilenc jelenetben  csak néhány szereplő emlékeztet az előzmények-
re, egytől egyig példás összmunkát, briliáns alkotókészséget bizonyítanak.
Persze, hogy a színházi téma  az elsődleges!  Martinkovics Máté  ifjú titánként vitázik a ha-
talom taplóagyú képviselőjével,  igazolva a  Nemkő!!!-színház létjogosultságát a kőkövöniek
mellett.  Vilmányi Benett az értetlen csinovnyiktól az asszonygyalázó macsóig terjedő ská-
lán játszik fölényes biztonsággal,  Mészöly Anna  a sarokba szorított egyenjogú állampolgár,
jogos a kérdés: "Önt verik?"
Az ifjú színészek kreativitása félelmetes, a legváltozatosabb szituációkat alkotják meg, játsz-
szák el lehengerlő intenzitással.  Ha ennyi fantázia és tehetség lenne  új hazai darabokban,
kicsit felejteni lehetne az elcsépelt klasszikusokat... Messaoudi Emina,  miután bemutatta,
hogyan manipulál dinamikusan  egy ügyes titkárnő, versbe írja panaszait és a Habanera car-
meni dallamára, fagyos tűzzel el is énekli. Káprázatos jelenség  Ballér Bianka,  a cigánysor-
Miss Universe Hungary 2010-zé küzdötte fel magát,  decens gráciával bűvöli el  a megdöb-
bent  Szántó Balázs-t  és a csodálatba ájult közönséget.
Vizi Dávid  az örök hivatalnok, de filippoi  aktuál-prefektus,  gyomorgörcsökben fetrengő
kurátor, PC mögé rejtőző kormányzati értetlenség.  A "girhes" egy a négy millió koldusból,
elszorult torokkal könyörög segélyért, feleszi a reggeli maradékát, utolsó cseppig a Pepsit,
suttyó-bájjal ajánlja fel esendő férfiasságát:  Kovács Tamás  színpadi létezése  a totális át-
lényegülés letaglózó csodája.
LGBTQ:  László Lili, több csinovnyica gyengéd megformálása után, szédületes szenvedély-
lyel vezeti elő  extrém figuráját,  asztalon táncolva, örökre bedöngöli agyunkba  az öt be-
tű kihívó jelentését.  Ahogy a komédia első szava, az utolsó is  Lestyán Attilá-é.  O'Henry
elszegényedett, öreg ültetvényeséhez hasonlatos, múltban élő anakronizmus, mégis ellen-
állhatatlan  a személyiség karizmatikus sugárzása,  bukott igazságának ereje.  Tragikomikus
léte az utolsó percben  démonikus bibliai átokban csúcsosodik,  virtuóz kádenciával zárva
a pompás jelenetek sorát.
A Zsámbéki-osztály képzettsége,  tudása elsőrangú, de még fontosabb, ahogy a nyílt szel-
lem és a szabad alkotóerő bámulatos energiájával lép a pályára.

    

                                        2 0 1 6

ARTURO UI FELTARTÓZTATHATÓ FELEMELKEDÉSE   Nagy Márk  IV-esek  Ódry
 

Bertolt Brecht  kifejezetten aktuál-propaganda darabot írt, amelyet  Nagy Márk rendező a
hitleri út stációival hoz párhuzamba. Régi újságok betűivel olvashatjuk az egy-két mondatos
híreket, soha nem volt még ennyire világos a brechti példázat történelmisége.
A két tucatnyi szerepet  mindössze hatan játsszák el,  innovatívak az alakváltások, a legkor-
szerűbb színházi felfogás érvényesül  a nemek felcserélhető egyenrangúságában.  Mészöly
Anna, 
a pesti egyetem negyedévese  Dogsborough, a képviselőtestület tagja,  a kaposvári
színészosztályból  Varga Bori  a fia, - ám a következő jelenetben zökkenőmentesen cserél-
nek helyet. A két helyről jöttek óriási energiával, termékeny együttműködéssel teszik sod-
ró tempójúvá  a cselekményt,  a szobányi térben, szikár brechti stílusban  elevenedik meg
Arturo Ui életútja. Revolveres vasökle Ernesto Roma:  Martinkovics Máté  képmutató lágy-
sággal takarítja el útjából az ellenfeleket,  a porba hulló fejeket a padlóra dobott kalapok
jelzik.  Bitó János  harmonikája swinges-jazzes slágerekkel kísér, a társulat énekben is egé-
szen kiváló.
Az életveszélyes gyújtópont  Mészáros Martin, kölyök-álarca rafináltan számító, kíméletlen
üzletembert rejt, vér nem tapad a kezéhez,  igazi fegyvere a népet kábító demagógia.  Az
ifjú színész  mozgékony mimikával,  ezernyi gesztussal,  letaglózó deklamációval élteti geng-
szter-főnökét, szuggesztív egyénisége gerjeszti a hatványozott feszültséget.
Nagy Márk nemcsak a pontosan értelmezett, ragyogóan kimunkált rendezéssel tűnik ki, el
se fér a színlapon: 9, azaz kilenc kisebb-nagyobb karaktert alakít,  Kikiáltó-tól igazgatókon,
zöldségeseken át  a hófehér eleganciájú  Ignatius Dulifeet chicagoi laptulajdonosig.  (Lám,
ott még a karfiol-árusoknak is van sajtójuk...) Manekenszintű neje  Horváth Julianna,  aki
pompás gengszterfigurák, Kicsi és Dockdaisy után,  bájos alattvalóként köt szövetséget az
immár ellenállhatatlan diktátorral.
Díszlet? Jelmez?  Elég néhány zöldséges-rekesz,  trikó-váltás, kalapcsere:  na, ilyen az igazi
kortárs színház!!!  Csak annyi  tehetség, ötlet, lelkesedés kell még,  amely ebben a remek
előadásban, Arturo Ui feltartóztatható felemelkedésé-ben  feltartóztathatatlan lendület-
tel tobzódik!!!

KARNYÓNÉ                              Szilágyi Bálint                                Mozsár Műhely
 

A rövidtávú Karnyóné Világkupa döntőiben három honi versenyzőnk győztesként csap a cél-
ba. A furmányos intrikus  Szántó Balázs háton, a felturbózott   Barna Zsombor gyorson dia-
dalmaskodik, a női számokban  Feczesin Kristóf  mellben erős.
A sportdaliák cápadresszben, HK úszósapkában, fekete szemüvegben  lépnek a rajtkockára,
Szilágyi Bálint tizenöt jelenetre zsugorított edzéstervét szédületes elánnal valósítják meg.
A harmadolt szereposztásban  Tiptopp, Lázár szolgáló és végül a nemzetközi Szuvarov vizek-
ről hazatérő Karnyó szerepét  Szántó Balázs  hozza,  pipiskedő udvarló, áruforgalmi asszisz-
tens, bőkezű ajándokkal érkező obsitos-apa. Gyengéd hangon olvassa fel a Magyar Nemzet
aktuális híreit, gitáron kíséri angyalhangú korálját.
A csípős dialógusok veszett iramban sziporkáznak,  a hangvétel mai, mégis híven idézi Vitéz
Mihály szellemét.  Pompásak a figurák,  féktelen a komikum szilaj áradása,  a játszók tüzes
kedvvel ugranak fejest egyik szerepből a másikba.  Apró, ám jellegzetes gesztusok határol-
ják a fürge alakváltások kaleidoszkópját, könnyedén követhető a tündéri játék.
Karnyónét Boristól  csak a ledobott hárászkendő alól kivillanó  bikinis bájak különböztetik
meg,  Feczesin Kristóf  a csábítás összes tromfját beveti  tangás tangójában,  átlényegült
asztrálteste maga a "földiekkel játszó, égi tünemény".  A bekokszolt energiabomba,  Barna
Zsombor  Lipitlottyként nyertes gőgjétől  becsapott bosszújáig élteti alakítását, összes le-
hetőségét kiaknázza Samu ziccer-szerepének,  a finálé szivárványos szappanbuborékaival a
csodás darabot színházi tündérkertté varázsolja.
Szilágyi Bálint  bravúros tömörítése, rendezésének természetes lendülete és a humor él-
tető közegében  vízijártasan lubickoló triumvirátus frenetikus összjátéka  az évad legkelle-
mesebb meglepetésévé teszi a frissen nyílt  Mozsár Műhely  előadását.

KUKURIKÚ IFIÚR             Gothár Péter             IV bábszínész osztály         Ódry
 

Ritka kőszínházi kivételként mindig is nyitott a groteszk stilizáció irányában, a lengyel feke-
te-fehér kolorittal ellentétben inkább tömény színesben.  Gothár Péter  Sean O'Casey mű-
vét két vörös ajtóval, jól funkcionáló szalmabálás díszletben játszatja,  a találékonyan elraj-
zolt jelmezek (Hegedűs Dóra-Torma Mária), pontosan illeszkednek a nálunk extrémnek szá-
mító stílushoz.
A világvégi ír faluban démoni kakas garázdálkodik,  Föglein Fruzsina peckesen illegeti pom-
pás tollazatát. párhuzamosan a brutális butaság sötét világában az egyetlen biztató fény: a
távolabbra tekintgető, könyveket olvasó/!!!/ Loreleen is általa kel életre. apja, a tőzegláp
tulajnosa a hájashátú  Horváth Márk, aki Mahan exmatróz, Csiby Gergely társaságában vé-
gigdünnyögi sivár életét. Fiatal felesége,  Markó-Valentyik Anna sorozat-ájulásokba mene-
kül, a szolgáló, Nagy Petra egy kicsit a józan észt képviseli. Mindenki babonásan retteg az
Ördögnek képzelt Kukurikú-tól,  Kovács Domokos  gördeszkás torzója  mókásan gurul fel s
alá, Barna Zsombor  energikusan izmozik, a szürreálba hajló kavalkád nehezen érthető, de
rendkívül érdekes közeget teremt.
Nincs könnyű dolga a színészosztálynak,  bár bábos jelenük segít  az absztraktabb megjele-
nítésben. Gothár Péter  rendezésében eminensen oldják meg  szokatlan föladataikat,  az
összmunka példás,  a kiegyenlített teljesítmények  egységes arculatot adnak a produkció-
nak. Biztos, hogy a közönség nehezebben birkózik meg ezzel a kihívással,  de egyszer csak
el kell kezdeni a korszerűbb színpadi nyelv megismerését...
Pájer Alma Virág  fújva, ütve, pengetve adekvát zenei hátteret teremt, a legszebb beteg,
akit valaha láttunk,  még száraz-szánon húzva is  angyalian lebeg a föld fölött.  Temetésén
Polikár atya,  Tóth Mátyás  hirdeti az Igét,  ördögűzésben,  könyvégetésben is derekasan
helytáll.
A  Kukurikú ifiúr  vörös kakasként száll az  Ódry Színpad  naturális padlatára, a nagyszerű
csapat és Gothár Péter rendező munkája kiutat mutat a mütyűröző kisrealizmusból.

 
ROBERTO ZUCCO           Horváth Csaba         IV-es Zsámbéki osztály         Ódry
 

Nem szeretjük a bérgyilkos filmeket és semmit olyat, amely hőssé avatja az elfogadhatatlan
devianciát. Ezért volt feledhető a /régi/ Újszínház előadása is.  Horváth Csaba  olvasatában
azonban Roberto Zucco csupán narratíva,  történetére vannak felfűzve  a metsző kritikájú
életképek. "Action gratuite", avagy közveszélyes pszichopata? Az extrém főszereplő csak le-
hetőséget kínál a riasztó panoptikum bemutatására.
Messaoudi Emina  csökött csípőrángásokkal neveli féltett lánykáját, mint fura díva elegáns,
kígyózó mozgású utcalányként  megvető kétellyel ismételgeti  a "barátság" szót. László Lili
metamorfózisa is abszurd: falramászó anyai áldozatból lényegül át csipkésen dekoltált direk-
trisszé. A húga erényét őrző báty,  Lestyán Attila lezser gesztussal válik futtatóvá,  Ballér
Bianka
"a férfiak büdösek" mottójú kitörése leplezi le húga iránt érzett, önzőn csimpaszko-
dó szeretetét.
A kiismerhetetlenül ellentmondásos világban,  rosszarcú angyalként bolyong  a szinte áttet-
sző lebegésű  Kovács Tamás.  Alakja varázsos, szavai simogatóan szólnak,  színészi remeklés,
hogy mégsem tudunk azonosulni vele.  Csupasz a színpad:  bebújásra csábító hűtőszekrény
csapkodó ajtóval, börtönrács és egy multifunkcionális, csupasz deszkalap. A sör, mint száz-
arcú tárgyi jel:  isszák, köpik,  gyűrik a dobozokat,  aláznak, kínoznak vele,  egyaránt célja
emelkedett és alantas vágyaknak.
Vizi Dávid, Vilmányi Benett, Szántó Balázs képviseli a rendőrök, főzsaruk, börtönőrök te-
hetetlen hadát,  Martinkovics Máté a metróalagúti öregúr finoman kidolgozott monológjá-
ban emlékezetes. Fröccsenő sörök a kocsmában,  random gyerekgyilkosság a látványosság-
ra éhes báva tömeggel: fantasztikus képek, de van egy, melyet külön ki kell emelni elemen-
táris szuggesztiója okán. Zucco könnyedén hódítja meg a széltől óvott lánykát,  a vakítóan
erotikus a stilizáltság fehérizzásában transzformálódik tiszta esztétikummá.  Vakmerő alakza-
tokban fonódnak, örvénylenek a testek,  Mészöly Anna  vörösben tart ellent  az elképesz-
tő  Kovács Tamás  akrobatikus támadásának, a hosszan elnyújtott akciókat ritmikus ismétlő-
dések fokozzák. A vijjogó vágy gesztus-dallamai, a szexuális szférák égi zenéje.
Roberto Zucco megszökik, fölfelé kúszik a mennyei lajtorján, hogy a végén Fosbury-floppal
zuhanjon alá a pokolba. Horváth Csaba, kiteljesedett stílusában, újra egy szinte ismeretlen
/óh!  A néger és a kutyák harca.../ szerző világát mutatja meg, ingerlően érdekes, félelme-
tesen eredeti előadásban.

ROMEÓ ÉS JÚLIA  ifj.Vidnyánszky Attila  Kaposvári III-osok  Gyulai Várszínház  
 

Dühöng a viharthozó déli szél, mélyen a vár alatt, vonul egy kis csapat, ott lopja kincsét a
harmadéves színművész-növendék kaposváriak  Uray Péter-osztálya.  A Nemzeti parkjában,
festőműhelyében, szabadtéri színház-árkában már bemutatott művet bepróbálták itt a vár-
ban, ám a zord időjárás miatt  ifj. Vidnyánszky Attila  bravúros leleménnyel adaptálta a Mű-
velődési Ház színpadára. Bejátszva a nézőtéri oldallépcsőket,  nyíló-záródó függönnyel, né-
hány reflektorral  új minőségben, egyenértékűen érvényesült a pompás produkció, igazol-
va az ismertetőben meghirdetett "helyszínfüggetlenség" merész célkitűzését.
Mindenki Romeó és mindenki Júlia, sűrű szerepváltásokkal cserélődnek  a két szomszédvár
ifjai, szülők és gyermekek. A vörös kalapban tündöklő Capuletné, Kónya Renáta később az
apjával bátran szembeszálló leány, Horváth Julianna  szigorú asszonyságát viszont,  először
a báli jelenet  szerelemre nyíló Júliájaként láthatjuk.  Az első jelenet 11 éves gyereklánya
és az ifjú ara, kinek sziporka élete csillagszóróként tetszhalálba hamvad:  Varga Bori. Kivé-
telként csak a spárgában akrobatizáló délceg Paris,  Dunai Csenge  játssza egymaga  végig
szintén tragikus szerepét.
A Romeók sorát  a még Rózáért epedő  Helvaci Ersan Dávid  nyitja,  Ámor újabb nyila már
Nagy Márk-ot találja el a bálban, akitől aztán az angyalszárnyú  Lőrinc Barát monológját is
halljuk.  A prológban  a nézőket instruáló  Herczegh Péter  káprázatos beugrással hozta a
távollevő Dajka figuráját,  hatásosan igenelve a nemi esélyegyenlőség kérdését.  Őt látjuk
a poétikus erkélyjelenetben Dér Máriá-val párban, a véget érni nem tudó, többszörös bú-
csúzás a finoman beúszó, egyre hangosabb beatlesi Michelle dallamára szárnyal fel a katar-
zis mennyei magasába.
ifj. Vidnyánszky Attila  ezerszálú rendezése  máskor is él  az ismétlődő elemekből  épülő
fokozás lehetőségével, gyönyörűséges példája ennek  a nagy vívójelenet.  A bálban ördög-
álarcban még Romeót gyomrozó Tybalt, a hiszteroid energiájú  Benedek Dániel most Mer-
cutioként lép a pástra, ellenfele a  pazar Mab-monológ  pórázon vonszolt kutyafia, a Capu-
let-báty  Nagy Balázs.  Amit ők ketten művelnek, az a  Színpadi Vívás Aranykönyvébe kíván-
kozik!  Ki-be rohangálós, tizenkét menetes, körkörös csörtéjük döntetlenre áll,  amikor a
békéltető   Mészáros Martin  közbelépése gyilkossá teszi Tybaltot és ezzel önmagát is.
Ticz András dühöngő férjből válik megtörten gyászoló apává,  Szép Domán, mint Benvolio
kézen járva élcelődik,  a végzetes párbajba  kétségbeesetten próbál beavatkozni,  Lőrinc
barátként életeket mentene, a végkifejletben pedig fenséges orgánummal búcsúztatja az
örökéletű szerelmeseket.
Osztályvizsgának készült,  elementáris szuggesztiójú előadássá érett.  Ebben a színpadi for-
mában bárhol eljátszható,  megérdemli a produkció és megérdemli a Nagyközönség,  hogy
minél több helyen látható legyen.  ifj. Vidnyánszky Attila  rendezése és a lenyűgöző len-
dületű, szikrázóan tehetséges Uray-osztály produkciója a Gyulai Várszínház Shakespeare
Fesztiváljának,
egyben az egész évadnak kiemelkedő élménye.
...és akinek ennyi jó kevés:  az elbűvölő csapat utána tomboló sikerű koncertet-et is ad!!!

MÁR NEM OTT ÉLEK              Csiby Gergely                Ódry              Marczibányi
 

Megtalálta, elolvasta, adaptálta, - megrendezte és eljátssza:  Sherman Alexie:  Egy indián
naplójá-ból  Csiby Gergely  alkotott monodrámát.  Kartondobozokból indián motívumokkal
éles tornyot épít, fürge lendülettel meséli  a rezervátumban született fiú történetét. Apa,
anya,  a bölcs nagymama és a jóbarát nagyfiú  Oláh Richárd  tömbös,  totemmotívumokból
teremtett szoborfejeivel, a színész bravúrosan egyénített hangváltásaival elevenedik meg.
A jófejű gyerek a fehérek iskolájába kerül,  osztálytársait rajzok,  tanárait kézre erősített,
bólogatósan animált karikatúraszerű ábrázolatokból ismerjük meg.  A dobozokból állandóan
újabb tárgyak,  eszközök kerülnek elő,  a színpadot az egyetlen szereplő artisztikus vitalitá-
sa teszi mozgalmassá. Zenét is idéz, szól a sámánének, a mulatozók vagy a gyászolók hangja.
Nehéz a beilleszkedés,  ám a diákok lassan befogadják.  Az otthontalanságot fokozzák a sza-
porodó halálesetek. Először a nagybátyja hal meg az indián kamasznak,  majd kedves kutyá-
ja,  végül jóbarátját is elveszti.  Meghal a nagymama és mire végképp eltávolodik szülőföld-
jétől, apját, anyját is gyászolhatja.  A fantasztikusan formált színes koponyák, megfordítva,
misztikus indián-maszkokká válnak,  egymásra tornyozva,  fokról fokra építik fel a mementó-
ként magasodó totem-oszlopot.
"Már nem ott élek": ez a döbbenetes színpadi jel az egyetlen kapcsolat a családdal, a múlt-
tal, az elhagyott közösséggel.  Az előadás utáni drámapedagógiai foglalkozáson a diákközön-
ség nézhet szembe a kirekesztettség, az asszimiláció, a fölfelé törekvés kérdéseivel.  Van-e
más út  az elnyomott kisebbségek számára,  mint a társadalmi beilleszkedés ígéretesebb út-
ját kijelölő tanulás?  Törést jelent ugyan  az egyén életében,  de a közösség számára ez az
egyetlen lehetőség. Nálunk is ezt kellene minden erővel támogatni...
Csiby Gergely  nagyszerű játéka,  Oláh Richárd  grafikáival, bábfejeivel érzékletes színpadi
élménnyé tette  egy amerikai indián fiú történetét. Minden iskolában,  minden osztályban
el kellene játszani!

POSZT-ROMEÓ KONCERT    Kaposvári III-os színész-osztály   Gyulai Várszínház  
 

Romeó és Júlia tomboló tapsvihara után a fantasztikus osztály rockkoncerttel hatványoz-
ta sikerét. Mercutio,  Benedek Dániel basszusgitárt ragad,  Herczegh Péter trombitát daj-
kál, gitárok kerülnek a kezekbe és mindenki énekel!
Nagy Márk  szédületes rappeléssel nyit,  az ütős szöveget legjobb lenne utána  olvasásra is
kézbe kapni, később azt is megtudjuk,  hogyan rappelne  Weöres Sándor, ha ma is köztünk
lenne. Lady Gaga, Nick Cave számai nyernek egyéni ízeket, A Rémségek kicsiny boltja musi-
cal részlete is hatásos, elképesztő tökéletességgel szólal meg a Queen operai igényességű
Bohemian Rhapsody-ja.
Nagy Balázs  a doboknál jeleskedik, mikrofonhoz lépve nagyszerű énekléssel  viszi a prímet.
A változatos felállások, nagy tuttik mellett emlékezetes a billentyűs Ticz András-sal kettes-
ben előadott  Matilda Tom Waits-től.  Mészáros Martin  gitárja szólóban,  kíséretben egy-
aránt dinamikus eleme a pompásan kiegyensúlyozott hangzásnak.
Szép Domán szépszál baritonja arányos muzikalitással érvényesül, kisasszonyok: Dér Mária,
Dunai Csenge, Kónya Renáta és Varga Bori  finom érzékenységgel vokáloznak.
A szende Júlia,  egyben a kőszívű Capuletné a dobok mellett  robbanékony lendülettel tár-
ja fel  lényének vulkanikus energiájú mélységeit.  Horváth Julianna  ritmusorgiája uralja a
koncertet, mosolyos énekében megejtő hévvel mutatja ki a foga fehérjét.
Számról számra fokozódik a hangulat, nem vagyunk túlzottan tapsoncok, de bizony a végén
két tenyérrel vertük a taktust és az immár  négy órás program ellenére  elhallgattuk volna
hajnalig!

TISZTA HÁZ      Felhőfi-Kiss László      KOSZT Fesztivál      Patyolat Próbaüzem
 

A tavalyi páratlan Fürdőavatás után a végzős kaposvári Kocsis-osztály néhány tagja teljesen
új darabbal rukkolt ki.  Az író-rendező  Felhőfi-Kiss László  most kivételesen nem saját mű-
vét rendezte,  a régebben Tiszta vicc címmel játszott  Sarah Ruhl  opuszt vette elő. Szelle-
mes, enyhén abszurdba hajló vígjáték, kiváló alkalom öt ifjú színésznek.
A Brazíliából jött mindenes,  Pilnay Sára  nem szeret takarítani,  csak vicceken jár az esze,
szeretné kitalálni a Világ Legjobbját.  Orvosnő gazdájának nemigen tetszik ez,  Gyurkovics
Zsófia  komoran kéri számon az elmaradt munkákat. Beállít a nővére, döbbenten vizslatja a
feltűnő koszosságot, bevallja, imád takarítani,  remegő kézzel neki is esik  a vicc-ötletekkel
telefirkált ablaknak. Titkos egyességet köt a henyélő alkalmazottal, a háziasszony távollété-
ben mindent rendbe hoz, rövidesen ragyog is az egész lakás. Hasenfratz-Szegvári Júlia ele-
mentáris játékkal alkotja meg a merev nézésű megszállott mániákus alakját.
A háttérben  a szintén orvos férj betegébe szerelmesedik és ezt, felvilágosult entellektüel-
ként, derűs kávézás közben, hatszemközt közli élete eddigi párjával.  Gelányi Bence  a nai-
vitás álarcában győztesként értetlenkedik , a frissen operált  Gábri Nikolett  pedig lecsap
a különös háztartási alkalmazottra: ugyanis szenvedélyes vicc-imádó!
A váratlan fordulatok  Felhőfi-Kiss László  rendezésében  fokozódó komikai  feszültségben
teljesednek ki, tüzes energiákkal pezseg a színészi játék, a kvintett pompásan összehangolt
együttesként muzsikál. A harsány humor helyett a finoman poentírozott szituációk uralkod-
nak,  nagyságrenddel fokozva  a polgári vígjátékban rejlő lehetőségeket.  Csak akad valahol
hely, ahol a  Patyolat Próbaüzem-i KOSZT Fesztivál kivételes alkalma után is játszani lehet
ezt a nagyszerű előadást...
Hasenfratz-Szegvári Júlia  hősies higiéniai harca felejthetetlen, ha esetleg kevés lesz a fel-
lépés, felajánlom igen férfias  110 négyzetméteremet,  melyben ragadozóvá érett porcicák,
hályogos ablakok, pleisztocén-kori koszrétegek, ujság-kupacok várják.


 
ZÉRÓ                  Ladányi Andrea                IV. bábszínész-osztály              Ódry
 

Tömény tizennyolc perc!  Ladányi Andrea  utánozhatatlanul eredeti koreográfiája , nincs
téma,  sztori és "mondanivaló", a magában való dolog:  a tiszta tánc lehengerlő örvénylése. Elképesztő gazdagsága  a gesztusoknak, változatos alakzatoknak,  földön, égen, szintben és
térben rajzolódnak fel  a mozgás-kombinációk  feszített erővonalai.  A zene természetesen
túl hangos, pedig nincs szükség fejbekólintásra, az iszonyatos iram székhez szegezi a nézőt.
A színinövendékek fizikai képzése döbbenetes:  minden erőltetés nélkül bírják  a fantaszti-
kus intenzitást. Sistereg a feszültség, tobzódik az energia, lenyűgöző az előadók teljesítmé-
nye!
De miért kellett HÁROMSZOR/!!!/, egymás után  ugyanazt?!?  Nagyra értékelhető az állóké-
pesség,  de az csak nem esztétikai kategória...  Talán szünetet kellett volna tartani,  beje-
lentve,  hogy utána ismétlésre kerül:  valószínűleg boldogan megnéztük volna még egyszer!
Ám belekényszerítve ebbe a szörnyű brazil tuc-tuc nyálba, háromszor?!?  Közönséggyalázás.


 

A HETEDIK ÉGIG               Hajós Zsuzsa              Kerekasztal             Marczibányi

 

Fabók Mancsitól ismerjük a Halhatatlanság országa meséjét, melyet most  Feuer Yvette, az
Anya mesél kislányának. Osztálynyi kisdiákkal hallgatjuk, figyelve  a darabbeli Bibi dacos rea-
gálásait.  Apa nélkül nagyon szegények ők,  de a mama mindent elkövet,  hogy gyermeke ta-
nulás által feljebb jusson.  Áldozatos erőfeszítések árán ez sikerül is,  városi kollégiumba ke-
rül. Ambiciózus természete is kiderül: ösztöndíját technikum helyett, a legerősebb gimnázi-
umba való jelentkezésre hasznosítja.
Sokba van a vasúti jegy, ritkán jár haza.  Egyetemen folytatja,  még dolgozik is,  aztán jön a
szerelem, egyre távolabbi a szülőföld. Persze, jó régen játszódik a történet: az anyuka írás-
tudatlan, nem olvassa el levelét,  telefon nincs,  a posta késik.  Ma, az internet és a Skype
korában elképzelhetetlen egy ilyen elszakadás, még ha a felek akarnák is, akkor se lehetne
ennyire eltávolodni!  Ám manapság az asszony,  gyár híján,  munkanélküli közmunkás lenne,
a kis cigánygyerek aligha jutna el a középiskolába...
Manyasz Erika férjet talál, gyermeke születik, szép kertes házban lakik. Nyolc év/!!!/ után
akkor kap észbe, amikor 5 éves kislánya megkérdezi, hogy miért nincs nagymamája... Kicsit
groteszk, kicsit abszurd, de nagyon alkalmas a közönség bevonására: mi legyen?  Írjon haza,
hogy látogatóba jön? De hát el fogja-e olvasni valaki?  Csak úgy beállítson?  A nézők minden
eshetőséget végiggondolnak, megtárgyalnak, végül ők játsszák el,  hogyan is fog történni a
váratlan látogatás.
A két nagyszerű színésznő hatásosan aktivizálja az iskolásokat, jobbnál jobb ötletek röpköd-
nek a levegőben, a nézőkből percek véleményüket  személyiségük teljes bedobásával kifej-
tő játszó személyek lesznek.  Hajós Zsuzsa   Holdosi József: Cigánymózes című kisregényé-
ből kiindulva alkotta meg darabját,  rendezése, koncepciója a nevelési színház tantermi re-
pertoárját újabb kitűnő előadással gyarapítja.

     

THE STREET OF CROCODILES      Birmingham School of Acting    Ódry Színpad

 

Évközben rajzot tanított  a lányiskolában,  novelláit a nyári szünetben írta,  néha elutazott
Krakówba: a Zöld Macska kávéház avangárdjai  ámulva olvasták a szürke kis rajztanár írásait.
A 70-es években ájult gyönyörrel olvastuk az Apám tűzoltó lesz kötet novelláit, később jött
három elbeszélés a Nagyvilágban,  míg végül 1998-ban a csodás  Kerényi Grácia és társai jó-
voltából, briliáns fordításukban jelenet meg a teljes Bruno Schulz-i életmű, Fahajas boltok
címmel. Ehhez fogható mennyei gyönyör ritkán akad, érdekes volt akkoriban egy angol tár-
sulat vendégjátéka, amely szintén  Krokodil-utca néven alkotott izgalmas előadást a schulzi
univerzum motívumaiból.
Amennyire emlékszünk, a birminghami előadás ezt a dramatizálást követi, Alekszandr Sasha
Dundjerovic azonban a realista hangvételt meghaladva, stilizáltabb formában, a gesztusszín-
ház eszközeit is használva, jóval adekvátabb stílusban realizálta az isteni textust. Jelmez nél-
kül, néhány bútorral, sok mozgással, énekkel és diszkrét háttérvetítéssel idézi fel a galíciai
kisváros kereskedő-negyedének atmoszféráját.
A madaraiba szerelmes apa tirádái, a narrátor kisfiú mondatai gyönyörű deklamációval, leg-
tisztább angolsággal szólalnak meg,  követendő példát állítva  az orr alatt motyogó, kisrea-
lista "hitelesség"-et preferáló színművésztis oktatásunknak  Igen jó ez stúdiószinten,  talán
még az Ódry Színpad légterében is, de nagyszínpadon csak a született deklamátorok állják
meg a helyüket. Az átlag, magyarán: nem tud színpadon beszélni.  Amikor egy régi jó öreg
vidéki epizodista mellett megszólalnak, ijesztő a különbség.
A huszonéves angolok nagyszerű kondícióban,  példás összjátékkal jeleskednek, minden fi-
gura plasztikusan megrajzolt, minden szituáció könnyen követhető. A madarak szárnyalnak,
a nagybácsi, az inasok és első helyen az anya megjelenítése érzékletes.  Na és az atya-fiúi
vágy  egyáltalán nem titokzatos tárgya,  az elbűvölő szobalány:  Adela!!!  Nem is tudtuk kö-
vetni a schulzi mondathegyek költői vonulatát, de mindent átélhetővé tett a fizikális színé-
szi játék, a heves hőfokú átélés, a tömegmozgások gomolygó vitalitása.
Ritka élmény, feledhetetlen este. Vajon érdemes lenne előbányászni nekünk is Grotowski,
Wytkacy, Gombrowicz csodálatának égi tárgyát, az angyali Bruno Schulz-ot? El tudnánk így
játszani?!?

HANGULATKOCSMA        Kocsis Gergely        II.színész-osztály     Ódry Színpad

 

Nyitás előtt a Hangulatkocsma, a tulaj  Vizi Dávid egy húzós nevet keres, folyamatosan ku-
tatja a vendégvonzó ötleteket. Szántó Balázs a zenepult érkezését várja, Sándor, a villany-
szerelő overálljában  Vilmányi Benett  méretes huzalokkal tüsténkedik.  A vendégek is be-
óvakodnak,  László Lili  kackiás pingvin fejékkel,  Kovács Tamás az önkéntes alkoholmegvo-
nás látványos tüneteivel.  Martinkovics Máté  pedig jelenetről jelenetre  mindig más jelleg-
zetességekkel.
Már az első percekben feszes tempó, találó dialógusok, pompás karakterek fémjelzik a ren-
dező  Kocsis Gergely  munkáját,  amely az  Osztály által alkotott(?!?) szövegkönyvre alapoz.
Nagyon kíváncsiak lennénk, hogyan készül egy ilyen titkos munka,  mindenesetre a produk-
tum egyedülállóan ütős! Fürge komikum, sziporkázó poénok, hatásosan kirajzolódó figurák.
Túl az egyéni teljesítményeken, a csapat kiforrott összjátékot mutat.
Ballér Bianka Gréta hajbuzi fodrászlánya remegő orrcimpákkal szimatolja vendégei fejebúb-
ját, viharos szenvedélye beragyogja a színpadot. Sűrűn szólal meg az ének, a tagság változa-
tos felállásokban zenél, a billentyűk és a dob mellett gyorsak a helycserék, még a szaxofon
sem hiányzik.  Messaoudi Emina  gitározva, egy-egy lábbal dobot és csint vezérelve,  óriási
elánnal énekli a  Nincs kegyelem  örök sorait.
Torlódnak  a meglepetések,  csőre töltött pisztollyal  Sedró Áron János  gengszter lép be,
fenyegetését blues-os songgal enyhíti.  Stáhly Mózes személyében extrém erotikájú úriem-
ber áll előttünk, aki próbababa szerelmével küszködik,  mígnem a Róza,  a delejes szuggesz-
tiójú  Mészöly Anna, korrektül kialkudott feltételek: hetente kétszer, 10 Es és felöltözve!,
megnyitja számára a dallal felturbózott, szenvtelen erotika lehetőségét.  Lestyán Attila ex-
trém egyénisége, ellenállhatatlan színpadi jelenléte csúcsra vezérli a groteszk jelenetet.
A legújabb színművészeti osztály  különleges csemegét jelentő előadásával letette a garast,
nagy reményekkel várjuk jövő évadi jelentkezéseiket is!

10.TKKT KONCERT                           Bagó Gizella                          Ódry Színpad

 

Bár vannak harmad- és negyedévesek is  a fellépők között,  főleg a legfrissebb II-os színész-
és zenés színművészhallgatók szerepelnek először a nagyobb nyilvánosság előtt.
Fehér András Balázs  Jacques Brel Les bourgeois sanzonjában egyenesen a koncert hallga-
tóihoz szól:  "Hello TKKT!", a daliás  Kurely lászló harapósan lelkesedik "Ezek az emberek!".
Sokszor hallottuk már a  "Dans ma rue"-t a Dal-koncerteken,  Bajor Lili  csúcshangon dup-
lázott rá az eddigiekre.
Messaoudi Emina a Te a férfi-ben átütő lassúsággal diadalmaskodik,  Hunyadi Máté ötletes
kétarcú maszkjával érzékeltette tudathasadását. Kurucz Dániel  Boris Vian: Nincs más csak
a szerelem sanzonjában,  Fekete Gábor  Poulenc Torreádor-dalában érvényesíti magvas or-
gánumát. Egész kis monodrámát élvezhetünk  Brasch Bence  által elővezetett,  a Súgó meg-
dicsőülését elmesélő dramolettben.
Az Elektrá-ban feltűnt Ladányi Júlia decens hevességének pergőtüzét zúdítja ránk  az Ami-
lyen vagyok, olyan vagyok cunamijában,  Lestyán Attila operai szinten abszolválja a La Man-
cha lovagja Álom-áriáját.  Hunyadi Máté pregnáns gitár-kíséretével,  Bori Réka  újabb Vian-
opusszal diadalmaskodik: Bánts engem, Johnny!!!
Elképesztő meglepetésként,  az utolérhetetlen Edith Piaf-ot idézve,  Czvikker Lilla  lehen-
gerlő intenzitással, fehérizzású hangon, elbűvölő muzikalitással énekli a Mylord-ot.
Mint minden egyes alkalommal,  Bagó Gizella  koncertje most is nagy élmény,  reményteli
előzetese a következő énekes éveknek.

A NYILAS MIHÁLY-AFFÉR       Máté Gábor      IV.színész-osztály    Ódry Színpad

 

Akkoriban még nagyon szabálytisztelő jó tanuló valék,  minden kötelezőt elolvastam, de az
édesbús Légy jó unalmával nem tudtam megbirkózni,  hiszen Ben Traven,  Jack London és
Dosztojevszkij kötött le. Több poros színházi borzalmat is átéltem azóta,  Lőkös Ildikó dra-
matizálásában  Máté Gábor rendezése, most végre a XXI. század színházi nyelvén átütő erő-
vel újraalkotta Móricz Zsigmondot.
Diákkorában jelenik meg a nagy író, félénken álldigálva  a brutális vehemenciájú osztályter-
mi forgatagban. Ez kell nekünk és ez kell a ma éppen olyan izgága diákságnak!  A színiegye-
temisták, csupán néhány évre a kisiskolás őrülettől, káprázatos energiával tombolnak.  Csi-
csó, Georgita Máté Dezső  permanens kárvallottja a rosszfiú   Gyöngyösi Zoltán  és a töb-
biek gonosz vicceinek,  Blahó Gergely  némán tűr, Tannenbaum,  Ember Márk legalább a
szombati hétvégeken mentesül.
Nyilas Misi: a fantasztikus  Figeczky Bence, abban a szűkre gombolt zakócskában különórá-
kat ad Doroghyék reménytelen csemetéjének, felolvasóként pedig  Baki Dániel,  imponáló
színpadi jelenléttel formált Pósalaky bácsijához kerül. A jeleneteket húsz évvel későbbi vi-
deók tagolják. A középkorúvá silányult diákok visszamenőleg értelmezik a történteket, egy-
től egyig ütős premier plánokban emlékezve vissza.  A Doroghy család Nagynénije,  Osváth
Judit, -  az Anya, a végre alkatához illő karakterekben remeklő Kiss Andrea érzékletes mo-
lógban idézi a múltat. Utóbbi, bajszos kivitelben, Török néniként még rá is tesz  egy szívla-
páttal!
A botrány hullámai fenyegetően tornyosulnak a nagyhírű oskola fölött,  Dér Zsolt Igazgató
manipulatív fejszecsapásokkal próbál rendet tenni. A tanári karban  Bodoky Márk a porosz
fegyelmezést, a művészlélek Papp Endre a humánumot képviseli, Medveczky Balázs az osz-
tályfőnöki józan középút. Hogyan lesz az osztály bohócából pattogó agresszivitású tornata-
nár:  a szédületes humorú,  Olasz Renátó  szikrázó vehemenciával   mutatja meg.  - Japán
kimonóban, elitdámaként negédeskedik,  mint kispolgári nyomorból kitörni vágyó Bella kis-
asszony tétován bájos,  Misi Mamájaként  a mély emberség szól belőle,  percnyi villanásai-
ban megrendítő:  Rujder Vivien  szuggesztivitása most is lenyűgöző.
Fordulatos színpadi játék pezsgő komikummal, igazságtevő végkifejlettel,  a mindvégig a kö-
zéppontban, magányosan árválkodó  Figeczky Bence nagyszerű alakításával.  Na így tudná
Máté Gábor  a Katonába becsábítani az ifjúságot!  

ANYAJEGY                                  Valentyik Anna                             Ódry Színpad

 

Az anyaság szent misztérium, a legnagyobb boldogság és csoda.  Péterfy-Novák Éva és  Kiss
Noémi  
által megismertük az árnyoldalakat is,  Szabó T. Anna  írása újabb  döbbenetes ada-
lék a hősiesen vállalt megpróbáltatások szenvedéstörténetéhez.
Valentyik Anna  egyik vizsgáján is már remekelt  egy csecsemő-monológgal,  most a másik
oldal szemszögébe helyezkedik. A hitvesi ágy intimitását két olvasólámpával,játssza el, nem-
hiába bábszakos képzést is  kapott a színészi mellé.  /Mert ugye az a "bábszínész" meghatá-
rozás otrombán hazug!!! A párhuzamos osztály azonos tanulmányokat folytat, legfeljebb rá-
adás a bábosság - És hány nagyszerű színész kezdett már itt.../
A várandósság még tiszta poézis, remény és hit, titkos sejtelmek színes szövevénye. Tiszta
dikcióval,  eleven mozgással,  pontosan értelmezett  mondanivalóval épül a monológ.  Fel-
villan a komikum és az élethelyzetek groteszk abszurditása is. Készül a kelengye, gyűlnek a
nélkülözhetetlen kellékek, kiságytól a járókáig, pólyázóasztaltól az etetőszékig.
Valentyik Anna  érett átéléssel,  megkapó természetességgel jeleníti  meg az egyre súlyo-
sabb szituációkat.  Folyamatos jelenlét, permanens figyelem lemondás az élet hajdani örö-
meiről.  Egy sort is nehéz elolvasni,  legfeljebb a zene szólhat és a kismamák ritkán kihasz-
nált lehetősége:  a Rádiójáték!!!  De még egy kis magányos séta is ennyire jól esne... Este
meg hazatér Urunk és Parancsoló Párunk, végeláthatatlan panaszolja hektikus életét...
Gyönyörű produkció,  Valentyik Anna  játéka és önrendezése igazi élmény! Ha csak ennyi
lett volna, már ezért érdemes volt megrendezni a MONOMÁNIA Fesztivált!!! Kár, hogy ütkö-
zött a MITEM-mel, alig láttunk belőle valamit. De hátha mégis úgy lehetne: - máskor is!!!

BRAND                                    Fekete Tamás                                   Ódry Színpad

 

Vitathatóan rossz darab, nem a legjobb választás egy kezdő rendezőnek. Növeli a bajt, hogy
a lehetetlen címszerepet  egy pillanatnyilag  erre még alkalmatlan ifjú játssza.  Öles tirádái
értelmetlen ürességgel foszlanak el a légbe.  Ám a rendezés  ezzel együtt biztatónak mond-
ható.  A többi szereplő kitűnő perceket hoz,  Bárnai Péter  egyaránt jó  Orvosnak, Paraszt-
nak, bordóba bíborló Prépostként meg egészen kiváló.  Dér Zsolt  megnyerően értelmes, a
Bíró,  Szabó Sebestyén László  egyetlen jelenetben villantja fel  bámulatos átváltozóképes-
ségét.
Teljesen indokolatlan  Börcsök Enikő  szerepeltetése,  telitalálat viszont  a végre igazi föla-
datot kapó  Bach Kata.  Sugárzóann naiv,  megejtően érzékeny,  gyönyörű a deklamációja,
lenyűgöző a körötte lebegő, mindent felülíró színészi aura.  Minél többet szeretnénk ilyen
őszinte alter-légkörben látni, a bárdolatlan kőszínházi stílus előbb-utóbb agyonnyomja.
Fekete Tamás  rendező nagyot akart, nem egészen sikerült, legközelebb csak jobb lehet.

EURIPIDÉSZ: ÉLEKTRA         Karsai György beavató színháza         Ódry Színpad

 

Élektra témája igen népszerű volt a nagy görög drámaírók körében, szinte évente adtak
elő újabb változatokat. Sorrendben az utolsó Euripidészé volt,
 Karsai tanár úr  izgalmas
elemzése megmutatja, hogyan lett az istenek történetéből emberi dráma.  A bevezetés-
ben tucanyi nevet kellene megjegyeznünk  a családfák, rokoni kapcsolatok ág-bogaival,
szerencsére a beavató előadás teljesen világossá teszi a bonyolult viszonyokat.
Böröndi Bence
 lendületesen deklamálja az expozíciót, Földművesként ő jut férjül Élektrá-
nak, így alázza királygyilkos anyja  a királylányt.  A törékeny szépségű  Ladányi Júlia  azon-
ban érintetlen marad a kényszerházasságban, öccsére, a bosszúálló Oresztészre vár. Míg a
többieknél a felismerés a hajzat és a lábnyomok hasonlóságára épül, Euripidész nagyjelene-
te beleférne egy realista mai drámába is.
Karsai György  humorral fűszerezett, barátságos elemzései még inkább emberközelbe hoz-
zák a kötelező olvasmányok,  poros kőszínházi unalmak hőseit.  A  némán is virtuóz módon
reagáló  Csiby Gergely  Püladészével oldalán,  Nagy Péter István  (miért nem Ambrus lega-
lább?!?),
Oresztészként ifjú titánként nyeri el szimpátiánkat,  Ténai Petra  Aggastyánja ha-
tározott vonalakkal megrajzolt, pompás karakter.  A kommentárok és a drámarészletek ele-
ven tempóban váltakoznak,  Szilágyi Bálint  rendezése egyetlen mozzanatot sem hanyagol
el, a legkisebb részlet pontos értelmezésben jelenik meg.
Élektra ravasz csellel lépre csalja Klütaimnesztrát, az élveteg Pálya Pompónia mit sem sejt-
ve lesz a nemes bosszú áldozata. Végre egy görög dráma, ahol győz az igazság!  Ám a király-
gyilkosság mégsem lehet táncos finálé.  Euripidész feltalálja a  "deus ex machiná"-t, kétbal-
kezes istenségek szállnak alá a feszültség oldása érdekében. A veszett komikumú bohócpá-
ros,  Konfár Erik és Koroknai Sándor  sötét szemüvegben, gyűrött cédulákról silabizálja a
végeredményt: mindenki megtalálja méltó, avagy méltatlan párját.
A Sanyi és Aranka Színházban bevezetett tucatnyi ógörög dráma után,  végre az Ódryn lát-
hatjuk az egyedülálló sorozat  legújabb darabját.  De aztán menjen is ez a produkció min-
den iskolába, vagy seregestül jöjjenek ide a diákhadak!

ROMEÓ ÉS JÚLIA      ifj.Vidnyánszky Attila     KaposváriEMK III.oszt.    Nemzeti

 

Uray Péter  III-os kaposvári színészosztálya  vizsgaelőadásával felruccant a  Nemzetibe, hogy
pincétől padlásig játssza el a Romeó és Júliát, az idén Pesten végzős ifj.Vidnyánszky Attila
legyűrhetetlen fantáziájú rendezésében.
Mélyen a szín alatt, a macskaköves sétányon vonul a kis csapat, színjátszók és nézők sorjáz-
nak a füves fenyér szélén.  Bordó köpenyes Montague-uk csapnak össze  a viseltes civilben
hősködő Capulet-ekkel, a harcnemek skálája igen széles,  krav magától dzsúdón át a gyilkos
pankrációig.  A még Rózáért epekedő ifjúval  a terasz hajóorrában találkozunk,  aztán usgyi
fel a hatodikra!, a játék a kétemeletnyi Festőteremben folytatódik.
Malomkeréknyi piros kalapban pompáz Capuletné, az igéző  Kónya Renáta fennkölt türelem-
mel hallgatja Szabó Nikolett Dajkájának sistergő prézsmitálását, ifj.Vidnyánszky Attila ren-
dezői leleménye  pórázon rángatott kutya-Mercutióval, frenetikus pantomimmel fűszerezve
mondatja el a Mab-monológot.
Az álarcosbálban a teljes velencei karnevál felvonul, a hazai színeket böhöm búsóálarc kép-
viseli.  Szüntelen szerepcserék színezik a képet, a Júliák közül talán  Varga Bori tetszik leg-
inkább,  de meg ne bántódjon senki, ha nem kerül említésre, az iszonyatos forgatagban tö-
kéletes összmunkával brillíroz az egész osztály!
A pompás ötletek, ütős gegek nem verik szét  a cselekmény következetes folyamatát, majd
szétveti a robbanásig feszülő energia,  mégis minden szituáció  akkurátusan felrajzolódik, a
karakterek megformálása is mindig hiteles.  Az erkély-jelenet második emelet magasságából
száll elénk a földre  az előbb még lírai Romeó,  Nagy Márk,  angyalszárnyú bölcs Lőrinc ba-
rátként, érett deklamációval ajánl mentőmegoldást.
Mercutio és Tybalt,  Benedek Dániel és Nagy Balázs  párbaja az artisztikus vívó-akrobatika
csodája!  Követhetetlenül cikáznak  a tőrök és a testek,  elképesztő fordulatokkal szisszen-
nek a pengék, a robbanékony gyorsaság és a félelembe dermedt pózok virtuóz szimfóniája.
Telitalálatnál is több, amikor  Mészáros Martin, a bosszúálló Romeó, kontrasztként pusztán
szeme villanásával osztja a halált,  Tybalt is mennybe megy Mercutió mellé  a vaslépcső égi
lajtorjáján.
Júlia tetszhalálát  Ticz András  megtört csöndje és a rendkívül szuggesztív  Szabó Nikolett
szenvedélyes gyásza fogadja, a lebotorkáló nézőket az Amfiteátrum ásító kriptamélye. Még
itt is villognak a békétlenség kardjai, míg végül mindent elnyel a soha nem volt szebb törté-
net gyönyörűséges békéje.
Musical-ősbemutatóval kezdte /Karnyóné/, egy sajátságosan formált Athéni Timon-nal dia-
dalmaskodott és máris Shakespeare,  máris egy alapdarab:  ebben is tud eredetit, egyénit
nyújtani. Nincsenek truvájok, nincsenek ifjú titáni csavarok, a textusból építkezik minden,
a szárnyas szavakat hatványozza a sziporkázó fantázia és a nagyszerű csapat félelmetes len-
dülete. ifj.Vidnyánszky Attila, a szépreményű osztállyal együtt, csillagos ötösre vizsgázott!

HOL UTCA HÁNY        Tengely Gábor       IV.bábszínész-osztály     Ódry Színpad

 

Szerencsére a produkciónak semmi köze nincs a legendás  Centrál Színházi Avenue Q-hoz,
Harangi Mária  zseniális rendezése  utánozhatatlan eseménye  a hazai zenés színháznak. Az
amerikai eredetiből csak ritka igényességű dal-betétek maradtak, melyek  Máthé Zsolt  szö-
vegeivel, szókimondó szellemességgel épülnek be az autentikus adaptáció pompásan formált
cselekményébe.  Tengely Gábor  koncepciójában a ház lakói  Facebook-oldaluk képe előtt
mutatkoznak be, valós helyzetük, igazi lényük fokozatosan tárul fel.
Az energikus pultoslány, Főglein Fruzsina  mihaszna munkanélküli élettársával vergődik har-
mincöt négyzetméteren, a trendi eleganciájú Valentyik Anna éppen állásvesztésben, örök-
lúzer szomszédja férfihiányban szenved.  Mókás fickó  Csiby Gergely  és még ebben a szűk
keresztmetszetből sem hiányozhat  a Művész,  akit  Kovács Domokos  graciőz piruettekkel,
elbűvölő pozíciókban állít elénk. Falrengető kórusok panaszolják a lét kilátástalan keserűsé-
gét, hemzsegnek a frappáns trágárságok, diadalmasan szárnyal a Menuette á lá "Kúr"...
Kákonyi Árpád  zenekara, élén a csodálatos dallamíveket felrajzoló  Bartek Zsolt  klariné-
tossal, lenyűgöző lendülettel kíséri a kezdeti drukk után egyre jobban belelendülő együt-
tes énekét. A társulat hirtelen levonul a nézőtérre, együtt hallgatjuk a bombasztikus díva,
az elsöprő vitalitású  Horváth Alekszandra  fenomenális szólóját. Csoda-alak, vajákos hang,
villogó szemek, sziporkázó humor, csáb-mozgás és színpadi jelenlétének extatikus mámora
koronázza meg az első felvonást.
A neten szerelmi szálak gubanca, fiúk vallanak hajlamaikról, lányok álmodnak herceget, né-
ha azért sikeresebb randevúk enyhítik a depressziót. Van, akit mások kudarca lelkesít, a té-
tován helyét kereső vénlány,  Valentyik Anna  egetverő Káröröm-ódában leplezi le gonosz
énjét, a virtuális kapcsolatok zátonyra futnak, amikor a valóságban találkozni kell.  Tengely
Gábor  eminens rendezői munkája  jobbnál-jobb párjelenetekben  bontakozik ki,  Horváth
Márk  csak úgy félkézzel belódítja a színre  bábbá merevült párját: "Beszélgessetek!", az ő
főproblémája  a Nescafé kérdéses cukortartalma.  Máskor  Csiby Gergely-jel abszolvál egy
frenetikus kocsma-jelenetet, miközben  Kovács Domokos udvarlási kísérlete goldonis félre-
értések sorozatában  fullad kudarcba.  Az identitását  félszegen kereső  Tóth Mátyás  gyö-
rűs éneklése méltán kelt  megérdemelt figyelmet,  az együttes összmunkája csak felsőfokú
jelzőkkel dicsérhető.  Nagy Petra  melankolikus panasz-áriája után kérdőre vonja a féligfiú-
ját elcsábító bombázót,  Horváth Alekszandra  azonban gigantikus kozmetikum-regiszterrel
veri vissza a támadást, - világcégek fognak reklámarcáért versengeni...
Eredeti előadás, pompás mulatság, Tengely Gábor és a nagyszerű osztály briliáns teljesítmé-
nye, igazi zenés csemege!

KÖPENICKI KAPITÁNY                       Szilágyi Bálint                       Ódry Színpad

 

Már az első jelenet megfog.  A tüchtig szabálykövető  katonatiszt,  Papp Endre  a gombok
távolságát kifogásolja készülő zubbonyán, a snájdig schneider  Szántó Balázs  eredményte-
lenül udvariaskodik. A főnök  Ember Márk  megértőbb, bamba fiacskája,  Koroknai Sándor
egzecíroztatása közben még színművészi nagyságáról is értekezik.  Nem véletlenül indítunk
ennyi névvel, a játszók fejenként 6 - 7 szerepet játszanak, így célszerűbb rögtön túlesni a
nevesítésen.
Valamennyire emlékszünk a hírhedett történetre,  izgatottan várjuk a Kapitány megjelené-
sét. Hosszú az út odáig, tucatnyi kép mutatja az életút kacskaringóit. Apró stiklik, kemény
büntetések, a kilátástalanság, a napi éhség teszi gyengédlelkű hősünket börtöntöltelékké.
Félelmetesen groteszk jelenetben a háborús hős parancsnok harctéri gyakorlatokkal neve-
li a rabokat.  Voigt úr, a rezzenésnyi gesztusokkal operáló  Feczesin Kristóf  alaposan kita-
nulja így a katonai szakzsargont, a börtön az ő Ludovika Akadémiája.  Tökéletes átlényegü-
léssel hiteles elegáns Kapitányként, a porosz drillben szocializálódott hivatalnokok, hapták-
ban állva, még a polgármesteri kasszát is szó nélkül átadják neki.
Szilágyi Bálint  nem törekszik merész húzásokra,  agyafúrt csavarok helyett   nagyszerűen
realizálja a pompás textus adta lehetőségeket. Karakterek egész panoptikuma: a közönyös
hivatalnok, majd napszemüvegben/!/ páváskodó lovastiszt  Márkus Sándor, Kókai Tünde és
Eke Angéla  úrhölgyek,  Nagy Katica  hebrencs bakfis,  valamint az összes  méretes figurát
hozó  Konfár Erik. Él a komikum, szikráznak a szituációk, a gondos építkezés fokozódó tem-
póban sodor  az abszurd végkifejlet felé.  Ez a produkció  nem ismeri a fortisszimót, ám ár-
nyalt "mezza di voce"-ja hatásosabb a túlvezérelt hőbörgésnél.
A klasszikus és a kortárs stílus  könnyedén ötvöződik,  ahogy a nevek közt is egyenrangúan
bukkan fel Rosencrantz és Jellinek...  A szolid atmoszféra harmonikusan fogja meg a nézőt,
sok briliáns aprósággal hat üres sokkolás helyett. Érvényes ez  Papp Endre és a különleges
érzékenységű  Feczesin Kristóf  kitűnő alakításaira is.
Huzalból hajtogatott, bólogató lófejek és egy többfunkciós lámpaszerűség  szó szerint fém-
jelzi a  Molnár Anna - Petrovics Eszter látvány-páros munkáját. Először furcsálljuk, de ami-
kor   Márkus Sándor  belovagol a fémparipán,  majd végül  délceg négyesfogat áll a színpa-
don, nagyra értékeljük az excentrikus ötletet.
Az  Alszanak a halak?  remeklése után  Szilágyi Bálint újra bizonyítja reményteli rendezői
képességeit, az  Ódry  műsora pedig újabb közönségbarát előadással gazdagodik.

SZFENTIVÁNÉJI ÁLOM           Dömötör András          IV.színész-osztály       Ódry

 

Színház- és Filmművészeti Egyetem, azaz SzFE,  FEnt a Padlás-on,  a SzFentivánéji álom legú-
jabb változatában, melyet  Laboda Kornél  vakmerő dramatizálása fémjelez.  A szerelmi kon-
fliktus Heléna,  Rujder Vivien  székestül kivitelezett, spicces hanyattesésével exponálódik,
Théseus igen mozgékony udvartartása izgalmas gomolygással alakul a mesteremberek olvasó-
próbájává.
Olasz Renátó ismert rendezők manírjaiból gyúrja pompás figuráját, lélekszakadva küzd ama-
tőrjeinek változatos alkalmatlanságával.  A Fal a néma gladiátor,  Medveczky Balázs, Tisbe,
mint minden hölgy-szerep esetében, most is Kis Tündér-Dezső,  Georgita Máté lesz,  máris
öblösíti hangját a legszívesebben meztelenkedő  Ember Márk.  ez a kiváltság azonban Zoló-
nak jut, szegény   Gyöngyösi Zoltán  túl sokáig pucérkodik,  pedig fájdalmas "Iá!"-zása sok-
kal többet árul el kiváló karikírozó képességéről.
Dömötör András  jól bánik a megkurtított anyaggal, elevenen rajzolódnak fel a karakterek,
mindenkinek jut hálás pillanat,  a látványos térbeli vibrálás nem feledteti a szituációkat. A
szerelmespárok  elvakultan kergetőznek,  Osváth Judit  egyre felháborodottabb,  Bodoky
Márk
és Papp Endre  veszettül viaskodik.
Izgatottan várjuk Puckot, kettőzve is megjelenik, sőt, van mikor az egész stáb elmanósodik
és gúlát alkotva tűzi fel a magasba a varázsos virágot.  Kiss Andrea  Titániaként fenségesen
lebeg csak hangban cirpelő tündérei között,  Baki Dániel  királyi magabiztossággal uralja a
történéseket. Egyik ámulatból esünk a másikba,  kacagunk, mosolygunk és csodáljuk az osz-
tály fantasztikus testi-lelki kondícióját.  Heves iramban,  két óra alatt játszódik le az öt fel-
vonás, hiányérzetünk mégse támad.
Bár az áhított Piramusz-opusz elmarad, idegen testként egy hajdani színinövendék értetlen-
kedik be  az eddig robbanékony játékba,  kedvünket már nem ronthatja el. A  Máté Gábor
és a rendező  Dömötör András vezette IV-es színművészek újabb vizsgájukkal shakespeare-i
rátermettségüket bizonyítják.   Ebben az évadban  még több jelenésük lesz az  Ódry-n, mi-
csoda perspektíva! De jó!!!

BERNARDA ALBA HÁZA                    Widder Kristóf                      Ódry Színpad
 

Nem kopognak a cipősarka,  nem suhognak  a vörös szoknyák,  a legyezők sem csattognak,
nem peng a flamenco-gitár.  Widder Kristóf  rendező-koreográfus  egyetemi hallgatóként
jegyezte első opuszát.  A bemutató óta évek teltek el,  sikerrel futtatta fel alkotói tehet-
ségét, ám a mű most felújítva talán még erősebben hatott.
Bernarda öt lánya  ékalakban áll a színpadon,  elfojtott indulatokkal vágyakoznak  Pepe el
Romano után, aki a házasság szabadságát jelentené.   Lőrinc Katalin  tiltó felkiáltójelként
feszül a középpontban, a minimalizált mozdulatok cikázó gyorsaságból merevednek statikus-
sá.  Bakk-Dávid László  tompa hangtömbjeit csak néhány gitárfutam tagolja,  szó sincs ro-
mantikus szépelgésről, a tragédia komor disszonanciája uralkodik.
Augustias,  Magdalena,  Amelia, - Varga Krisztina,  Blaskó Borbála  és Sipos Eszter  nincs
egyénítve, tömör falanxként testesítik meg a némaságba kényszerített létezést. A nagyma-
ma Maria Josefa  Pallag Márton,  megszólalásai kommentálják, előjelzik az eseményeket.
Zsigmond Emőke  Martirio szerepében kevés lehetőséget kap a karakter megformálására,
egyedül  Gyöngy Zsuzsi  emelkedik ki, rövid szoknyáján kívül a kitörésre kész, őrült vágya
különbözteti meg a többiektől. Sűrűsödik a dráma,  észrevétlen fokozódik a feszültség, pe-
dig semmilyen hatásvadász effektus  sem támogatja.  Erőteljes koncepciót igazol a szűksza-
vú koreográfia, a sablonoktól való éles elfordulás kifejezetten erénnyé nemesedik.
Igaz,  nem Garcia Lorca művének adaptációját láthattuk,  ám egy határozott elképzelések-
kel bíró, komoly alkotó meggyőző kísérletét.


 

 TÍZ ÉV DALAI                                      Bagó Gizella                                     Ódry

 

10 év, 41 zeneszerző  71 kompozíciója!  Bagó Gizella  2006-ban indította a  Színművészeti
és a Zeneakadémia együttműködését: ifjú zeneszerzők azóta írnak dalokat a színitanoncok-
nak. Minden évben koncerten kerülnek bemutatásra, a művek és előadók versenyeznek is.
Tíz év alatt sem felejtettük el  Nyitrai László: Emberke tragédiája  kisoperáját,  Adorjáni
Bálint Vettl Mátyás 
 szvinges eleganciájú  Verlaine-jével most is tarol.  Huzella Júlia  a ka-
barék világát idézi  Solti Árpád  Szép Ernő  sanzonjával az örök nőiség rafinériájával operál-
va "Várjon!" ingerlő visszautasításaival.
Lestyán Attila  az "Elefánt voltam"-mal  tűnik ki,  Pálya Pompónia  eltéved a "Gábriel!" ma-
rathoni hosszúságában, merészen újra kezd és diadalra viszi  Sulyok Benedek drámai mono-
lógját.  Molnár Gyöngyi  az olaszból saját maga által fordított,  Bella Máté  vokalizálta  Mai
piu-ban bizonyítja elementáris muzikalitását, szuggesztív orgánumához tévedhetetlen arány-
érzék társul.  Kurta Niké-től  szívesebben hallgattuk volna  a vakmerő tempóban katartikus
orgazmusban csúcsosodó  Balog Máté:  Pygmalion-t.  Bach Kata  lenyűgöző szuggesztivitás-
sal énekli  Lustyik Ákos Garcia Lorca  versét: "Se neked, se nekem".
Zoltán Áron  Kovács Adrián Weöres: Hazatérés-
ében líraian finom, a szerző Karnyóné musi-
caljéből  Csapó Attilá-val együtt előadott duó mindkettőjük elementáris komikai vénáját bi-
zonyítja.  Ficza István  derekasan küzd  a háztartási mosógép-mizériával,  szegény Tamás, a
Rétfalvi, fullasztó megfázás mögé rejti gyönyörű tenorját.  Tasnádi Bencé-t egy kóbor légy
zümmögése  fejhangú hisztériázásba kergetve fekteti ki a rivaldán,  ifj. Vidnyánszky Attila,
talán utoljára,  elképesztő mozgással,  vijjogó sikolyhangokkal imitálja  őserdei rokonainkat
Mátyássy Szabolcs  frappáns motívumokkal díszített weöresi Majomország-ában, a pantomi-
mikus elemek merészségét a megszólaltatás iróniájával hatványozva.
Sokan hiányoztak az emlékezetes  Dal-koncertek  nagyszerű előadói közül, elég egyet mon-
dani:  Zsigmond Emőke, 2013 abszolút győztese. "Elbűvölő nőiesség,  csábosan nyíló ajkak,
lustán nyújtózkodó lustán nyújtózkodó, démoni kacérság.  "J'ai danse avec l'amour",  sze-
relemmel táncolok: de kivel? - ez a kérdés borzolja a felhorgadó férfikedélyeket, olyan
a hang, az arc, a mozgás, mintha egy angyal kívánná meg a földi gyönyöröket. Aztán a Valse
triste,
 a lemondás keringője, álomba hajló átszellemültség, "liliomhullás..., ártatlanság képe
és bánaté".
A végén a Jelen, a Jövő:  Komédiások Kórusa Kovács Adrián-tól, az ifj. Vidnyánszky Attila
rendezte Liliomfi-ból!!!

MACKÓÉLET/MACKÓÁLOM           Tengely Gábor        IV.bábos osztály       Ódry

 

Költőink a legsötétebb időkben menekültek  a gyermekversekbe,  ám most, a sötétedő vilá-
gosság idején önindításból művelik ezt a szívünknek kedves területet.  Gimesi Dóra  mackó-
életbe transzformálja vagy húsz poéta verseit, Erdős Virág-tól  Kiss Judit Ágnes-en át Tóth
Krisztiná
-ig, de hogy a férfiak hiúsága se szenvedjenek csorbát:  Kukorelly, Lackfi, KAF és
Varró Dániel , sőt, még drága  Ranschburg Jenő  költeményeit is.
Tengely Gábor  rendezése már az előtérben csatát nyer:  Kovács Domokos és a bakfis-tün-
dér  Főglein Fruzsina  percek alatt tanít be  egy dalocskát  a nagycsoportos közönségnek,
Fejes Kitty  pompás gesztuskombinációival fűszerezve! Énekelve vonulunk a  Padlás-ra, ahol
szigorúan mezítláb kucorodunk a terem műfüves közepére.  A köröttünk zajló játékot szün-
telen fej- és ülep-forgatással követjük,  a maximális erőbedobással játszó csapat elképesztő
iramban ontja a rigmusokat. A Mackók élete pontosan olyan, mint a miénk, a reggeli fogmo-
sástól Pöhhh!/ az esti meséig.  Körbe-körbe haladt a színtér,  a díszletet a szereplők testtá-
jai adják, bútorok, hegyek, lépcsők és utak, de még a villamos, a busz és a troli is fantaszti-
kus koreográfiával testesül meg általuk.
Horváth Alexandra mackója csalódottan  hintázik, Horváth Márk sepregetője elégedetten
lapátol,  Nagy Petra a legjobb nagymama,  Tóth Mátyás  szikrázó áramszedő. A nyári munka-
bemutatón megismert Pájer Alma Virág-ot Spiegl Anna helyettesíti, az élen  Csiby Gergely
nyomul,  Valentyik Anna  elbűvölő sírás-bemutatót tart.
Hihetetlen temperamentum, lenyűgöző iram,  a csodás rigmusok  szellemes humorát a III-os
bábszínész osztály energikus összjátéka hatványozza.

    

                                        2 0 1 5

SIRÁLY              Zsótér Sándor                IV. színész-osztály           Ódry Színpad
 

Ez a csehovi alapmű  mindig is tévesen volt  az ifjú titánok ugródeszkája,  az "új formák" hir-
detésének hamis pátoszával. Nyina hírhedt belépője itt másképpen szól,  az animális zagyva-
ság szóömlenyét a csipkeruhás  Bodoky Márk  szelíd nyugalma  értelmes beszédgyakorlattá
szublimálja.  Zsótér Sándor  koncepciója az összes rárakódott manírtól megszabadítja a tör-
ténéseket,  a szerepek többszörözése, az igenek és főleg a nemek cserélgetése eleve élve-
zetes izgalmakat gerjeszt.
Amikor az obligát sokkolás eredetieskedő bornírtsága helyett  szikrázó energiákkal robbanó
musical-koreográfia ragad ki a hétköznapok közönyéből,  ellazult derűvel várhatjuk a megle-
petések szilaj sorát.  Osváth Judit  érzelmes Nyinájából  rövidesen tépett Másává lényegül,
Figeczky Bence  lelkes ifjúból érik lemondóan csalódott öregemberré.  Alig észrevehetőek
a szerepcserék, a lézerpontosságú értelmezés révén magától értetődőnek tűnnek a legvak-
merőbb váltások is.  Papp Endre  világfias eleganciájú Dorn doktor,  de későbbi alteregója,
Baki Dániel  is fölényesen meggyőző súlyos magabiztosságával.
Az intéző házaspár állandósága  a falusi lét rendíthetetlenségét jelzi,  Ember Márk  brutális
bunkóságát  Blahó Gergely szenvedő szorongása ellenpontozza.  Georgita Máté tanítója az
ajtófélfának is kétszer hajol meg, a lúzerek körét erősíti  Kiss Andrea  Másaként.  A tempó
szédületes,  követhetetlen ki mit játszik még  nagyobb feladatai mellett,  magától értetődő
az egymást erősítő, hibátlan összjáték.
A teniszpálya bírói emelvénye gyakori helyzetváltoztatásokkal adja az  Ódry Aula játékteré-
nek tengelyét,  a bútorzat mindössze  egy asztalka és néhány kis fotel, nincs elől és hátul,
körbe ülünk,  ám mindenkinek jut szemrevaló látnivaló.  Beleférnek az elegánsan dekoltált
felsőtestek,  sőt!, bármily vetkőzéstől való irtózásunk ellenére, a szenvedélyesen ledobott
férfi-női alsóneműk feltárta mobilis aktok komikumát kitörő hahotával díjazzuk.
Rujder Vivien  az átszellemült Nyina  légies szépsége után  a gyászfeketébe tompult  Mása
megjelenítésével bizonyítja érett karakterformáló képességeit.  Olasz Renátó izzó hevület-
tel indítja Kosztyáját, a személyiség leépülésének végét  Gyöngyösi Zoltán karizmatikus fi-
gurája rajzolja meg.  Dér Zsolt virtuózan lubickol Arkagyina hisztériájában, hasonló kvalitás
a primadonnai boában pávázó, elementáris hitelességű  Medveczky Balázs.
Zsótér Sándor  rendezésében  a csehovi emberismeret és a virulens humor szervül tragiko-
mikus szintézissé, a bölcs rálátás és az ifjúság káprázatos lendülete alkot  örökké megújuló
formátumot. És a végén még egyszer bámulhatjuk  Gyöngyösi Zoltán  breakdance fejforgá-
sait a fantasztikus csapat eszeveszett gesztus-cunamijának epicentrumában!

LILIOMFI                 ifj.Vidnyánszky Attila              Budaörsi Latinovits Színház

 

A színfalak közt, szűk gyilokjáró a bemenet,  de délceg komédiások,  szépreményű színész-
kisasszonyok fogadnak. A keresztkifutó megduplázza a grotowski-s színtér lehetőségeit, az
összes irányból pompásak a látásviszonyok.  Körben kisablakos falak, van egy kis színpad is,
az ellenoldalon máris  Spolarics Andrea  Kamilla vénkisasszonya pipiskedik, míg a magát na-
gyon sokra tartó "bárki" professzor:  Ilyés Róbert,  nevelt lánya kezére kacsint. Megfogha-
tatlan feszültség izzik a légben, indokolt a hatalmas várakozás, az  ifj. Vidnyánszky Attila -
Vecsei H. Miklós  szerzőpáros, az Athéni Timon újraalkotásával, már bizonyította kivételes
képességeit. Szigligeti Edéből nem sok marad, legfeljebb a figurák és az alapsztori, minden
szó friss és eredeti, záporoznak a poénok és a szellemes kiszólások.
Mert ez már szinte "színház a színház színházában",  tetézve az ifjú pályakezdők önironikus
megjegyzéseivel.  Kicsit belejátszik a reformkori nyelvezet, de sokkal inkább  a dicső XIX.
század negyvenes éveinek  lánglelkű hevülete. Hiszen a komédiások között ott settenked-
het egy Jókai, egy Petőfi, de még egy Arany is...
 Kovács Adrián  dalait zengve berobban a trupp,  Mariska gyámlány szerelmére a teátrista
Liliomfi, a romeós líraiságú  Szabó Sebestyén László áhítozik, az arasznyi ajtóhoz leselked-
ni óvatosságból  Szellemfi segédteátristát küldi.  Az /far/pofátlanul veri vissza  az epekedő
szomszédasszony közeledését, míg az igazi szerelmespár shakespeare-i szövegekkel közelít
egymáshoz. ifj. Vidnyánszky Attila  rendezését a fékezhetetlen lendület jellemzi, ennek
ellenére a legkisebb szituáció is gondosan kimunkált, az ötlet-cunami nem mossa el a pon-
tosan komponált szerkezetet. Egy pillanatra sem ül le a káprázatos iram, az együttes tutti-
ban és egyénileg egyaránt kitűnően mozog.
Böröndi Bence  egy szál izom-trikóban vezeti fel permanens pantomimmel aláfestett mono-
lógját, melyben vitathatatlan logikával vezeti le  a borvirágos orr és a szerelmi vonzerő dia-
lektikus összefüggéseit. A kalandvágy Kiss Andreá-ban is megerősíti az elhatározást: "Én te-
átrista leszek!"  Belepistultunk a tengernyi örömbe, hasizmaink is belesajdultak, de ím, itt
a szünet,  csak egy percre ugrunk ki,  mert a színpadra csábosan hegedülő cigányzenekar
masírozik be.  Dóra Béla  fergeteges nótázással kapcsolódik be a közjátékba,  a színtér pe-
dig  Kányai fogadós kurta kocsmájává alakul. Lánya neki is van, Erzsi, akit Gyuri pincér sze-
melt ki magának. Párjeleneteikben  Rujder Vivien és Figeczky Bence  a színjátszás magas-
iskoláját mutatja be.  A fiú győzködik, gesztikulál,  vagy csak keményen szembenéz, a lány
ámul, repes,  de akkor is töretlenül hiteles,  ha csak áll és ellentart, - bámulatos, amit ez
a két nagyszerű színinövendék produkál.
Megérkezik Pestről  Schwartz Adolfka, gráciőz németséggel, kifinomult eleganciával hozza
jegyajándokát, a "spét"-szelencét, melynek jelentését nem egészen értjük, de hatalmasa-
kat hahotázunk az elképedt reakciókon. Vecsei H. Miklós hiába bizonygatja, hogy biz' ő a
pesti fogadós fia, a leleményes Liliomfi már eljátszotta a szerepét,  a konfliktus hamleti tö-
meghalálba torkollik. Elhull  Gyöngyösi Zoltán dús mimikájú derék fogadósa is, brutális ha-
sából konyhaművészeti arzenálja kerül elő, /zseb/metsző-késtől a filigrán habverőig.
De ennyi kicsapongó vidámság közben  megfogalmazódik a legfrissebb színész-generáció te-
átrumi kiáltványa is.  Adni akarunk Nektek,  jókedvet és tanulságot,  drámát és komédiát,
minden energiánkat beletesszük, nem kíméljük magunkat, - "csak hagyjatok játszani!"
Aki új erőt, új színházat akar látni, egy bődületes szuggesztivitású friss csapatot, annak izi-
ben a Budaörsi Latinovits Színház-ba kell jönnie!

 
 
A SÜTEMÉNYEK KIRÁLYNŐJE                   Markó Róbert                 Ódry Színpad
 

A húszból egy-két PB opuszt nem szerettünk, ilyen volt a Sütemények, melyet csak  Pintér
Béla
 karizmatikus apafigurája tett érdekessé,  az a tősgyökeres magyar férfi,  aki nemcsak
alkoholista és macsó zsarnok, de egyben vidéki rendőr alezredes,  annak minden önkényes
hatalmával. A legnagyobb élő író-rendező-színész alakítása még seregnyi emblematikus mun-
kája közt is első a legjobbak között.
A nyári munkabemutatón Mészáros Máté állta az összehasonlítást,  a mostani főszereplő ke-
vésbé, elhalványul a történések drámai gyújtópontja.  Markó Róbert  példás színészvezeté-
se,  invenciózus rendezése azonban  a darab súlyos légkörét képes megteremteni.  Itt min-
denki vesztes,  a morális mélyvilág  fullánkos medúzái  lebegnek előttünk.  A kataton bátyó
élőhalottja az alkoholnak,  Pethő Gergő  dermedt tudatát  csak egyszer töri át  az erőtlen
tiltakozás.  A kamaszlányt  Föglein Fruzsina  hiteles játéka élteti,  segítőkész tanárja,  Vizi
Dávid sem különb a többinél.
A két kisfiú remek,  Sedró Áron János  horgolós öcsikéje és  Vilmányi Benett  aktívan me-
rész idősebb testvére  igen érett színészi jelenléttel  tűnik ki.  Bozó Andrea  letiport fele-
ségként hihetetlen gesztusokkal operál, háromszor ejti el  a címadó "Sütemények királynő-
je" tortát , imbolyogva réved a semmibe,  bénultan kapaszkodik a borospohárba, döbbene-
tes alakítás!  Urbanovits Krisztina a házi hárembe illő sógornő, engesztelésül úgy tartja fa-
rát oda  a ház urának,  ahogy a pávián nőstények csillapítják  az alfa-hím dühödt indulatát.
Merev, kiégett, célratörően alkalmazkodó - és képzeljük csak el, ez a két nő pedagógus!!!
Markó Róbert   munkája bizonyítja rendezői képességeit, reméljük, báb-előadások mellett
normál produkciókban is sokszor láthatjuk.

SÁRGA VONAL          Zsámbéki Gábor        III.színész-osztály         Ódry Színpad
 

Nem túl erős  Charlotte Roos - Juli Zen  darabja,  arra azonban jó, hogy megismerkedjünk
egy újabb szinművészetis osztállyal. Három főszereplője van, az örök izgága Paul, Helena, a
szerelme és annak Clara barátnője. Az ifjú pár folyvást veszekszik, a lány művészeti aukción
performanszként értékesíti magát,  míg végül nyaralni mennek  a Karib-tengerre.  Másrészt
arab menekültek kihallgatásán veszünk részt,  Emina Messaoudi  tolmácsolja a migráns  Vizi
Dávid és
Mubarak államfői nevét viselő sorstársa,  Sedró Áron  abszurd vallomását:  tengeri
útjuk során egy tehén(!!!) pottyant rájuk az égből...
A globalizált üzleti világot  Vilmányi Benett Gábor birkaszakértő nyájmenedzsre és  Szántó
Gábor  ügyeskedő kerítésépítője képviseli. Nehezen rázódik össze az anyag, de a színészek
nagy odaadással, remekül játszanak.  Mészöly Anna szigorú védőnő,  Kovács Tamás minden
ármányra kapható ügyvéd.  A konfliktust  Martinkovics Máté  permanens rosszalkodása ger-
jeszti, szellemesen megoldott a két barátnő wellness-centeri jelenete. László Lili  virgonc
ördögfajzat,  szinte szétveti a szikrázó energia,  Ballér Bianka Gréta  megfontolt okosságát
szuggesztív színpadi jelenlét erősíti.
Szürke tisztviselő, rezzenéstelen Licitáló, lelkes Aktivista, digiderón mélázó Pilóta:  Lestyán
Attila  
figurája ellenállhatatlanul dominálja az előadást.  Szenvtelen arc, groteszk komikum,
megkerülhetetlenül extrém egyéniség.  Ezek után felvillanyozva várjuk további vizsgaelőadá-
saikat!

A MAGYAR DAL NAPJA  150 éves az SzFE           Bagó Gizella        Ódry Színpad
 

Az idei  Magyar Dal Napja a 150 éves SzFE jubileumához kapcsolódott.  Bagó Gizella bámu-
latos szervezőképessége  150 régi és mai főiskolai-egyetemi színésznövendéket toborzott a
jeles dátum tiszteletére.  Mottó a "magyar népdal", de ez a meghatározás igen tágan értel-
meződött Kodálytól Kacsóh Pongráczig.
Belefért a  Jamaikai trombitás,  Seress Rezső népdallá avanzsált  "Gyere bodri kutyám"-ja a
zongorán is jeleskedő  Fesztbaum Bélá-tól, vagy éppen a Keresztapa olasz műdala  a bárso-
nyoshangú  Bakos-Kiss Gábor-ral.  Bánsági Ildikó és Lang Györgyi  leheletnyi  Quimby-t ve-
gyített  Bródy János  legendás Sárga rózsájával,  Borbás Gabi és Papp János  komikus duet-
tet kreált népi reminiszcenciákból.
Lírai oldalát mutatta meg  Tasnádi Bence, két szólamban remekelt a tündérszép Bach Kata-
Zsigmond Emőke
kettős,  Király Dániel  szólójával öt egyetemista ötszólamú liturgiát veze-
tett elő.  Lajos András hajdani felvételi számával triumfált,  Auksz Éva a szárnyaló hang cso-
dájával,  Szőcs Artúr  Heltai Jenő Vén cigányát játszotta gyönyörűen.
Vörös rózsákkal, csúfondáros szentesi nótával legénykedett a két  Gáspár, megható volt az
örököreg  Harkányi Ödön elsuttogott két strófája.  Szokolay Dongó Balázs virtuóz furulya-
szóval kísérte  Pápai Erika karizmatikus énekét, ahogy a Söndörgő együttes  Péter Kata ér-
zéki kólóját. Autentikus ízekkel operált koboz aláfestéssel  Tompos Kátya, a Papadimitriu-
trió
hamisítatlan görög népzenével gyönyörködtetett.  De még afrikai népzene is akadt, a
virtuóz ütős-pár,  Bencze Sándor és Deák Tamás pergő ujjainak kíséretével  Vertig Tímea
szenvedélyes ritmusait hallgathattuk.
Hosszú volt, tömény, de bizony elhallgattuk volna hajnalig:  a jelen dalos pacsirtáival kiegé-
szítve a fantasztikus névsort. Nem várhatunk 150 évig...

ATHÉNI TIMON                       ifj.Vidnyánszky Attila                     Ódry Színpad
 

Az előtérben felajzottan várakozó nézők közé a Francia Forradalom éneklő sansculotte-jai
robbannak be.  Janka Barnabás  sztentori hangon  tombolát hirdet:  licitáljunk, mi legyen
itt Athéni Timon neve,  2700 pénzért a "Pöpi"  lesz a győztes. A színpadon a forradalmárok
szédületes forgataga ünnepli az új /színházi?/ eszmék diadalát, mosolyogva várjuk a csodát.
Pénzéhes talpnyalók dicsőítik  Pöpi-Timont,  Bőröndi Bence  láthatatlan "koncept"-festmé-
nyét ajánlja,  az ékesszavú  Szabó Sebestyén  szemérmetlenül direkt költeményét. A vulká-
nikus expozíció tetőpontján jelenik meg a címszereplő  Hegedűs D.Géza, a bőkezű gazdag,
aki számolatlanul osztja pénzét a hízelgőknek.  Hacsaturján Álarcosbál keringőjének őrüle-
tig ismétlődő két üteme sűríti a feszültséget,  az áradóan kitörő dallam hullámain a jóhisze-
mű lúzer tirádái szárnyalnak.
Csak nemesen józan szolgája, Vecsei Miklós Hasi  próbálja  a tékozlást fékezni,  a prédára
leső tömeg a híres lakomán testéről nyalja a csokoládét. A terített asztal ravatallá változik,
a kiterített testen csontváz fehérlik, mialatt Kovács Adrián és Csapó Attila Bach-áriát éne-
kel, majd a zenére Shakespeare-t recitál.
ifj.Vidnyánszky Attila  revelatív rendezésében a bődületes erővel tomboló a káosz pillana-
tok alatt vált tompán derengő lírává,  a debütáló színész-rendező elképesztő fantáziával él-
teti a szituációkat.  Asszociációs mezeje szinte a végtelenig tágul,  az ötletek, gegek azon-
ban mindig kidolgozottak,  a kozmikus sebesség legfeljebb a nézőt üti ki néha. A mérhetet-
len gazdagság nem hígítja a textust,  sőt, helyet kap a társadalmi kritika,  a közéleti reagá-
lás, (az a hírhedt vonszoló kézfogás...),  a formai tobzódás  nem homályosítja el a mondani-
valót. Szilaj energiák,  dévaj komikum,  az alkotói felszabadultság az összes résztvevőt társ-
tettessé emeli.
Az együttesben nincs egy-egy szerep,  mindenki százfélét játszik, énekel, iszonyatos vitali-
tással mozog, az említetteken kívül a Bagossy osztályból  Patkós Márton, Dóra Béla, a Mis-
kolcon játszó végzősök közül pedig  Tóth Jankó és Tóth András.  Kovács Adrián  zenei ve-
zető nem rest Mozart-parókában harmonikázni,  Lányi Kristóf basszusgitártól a lantig min-
den húron pendül.
Szívunk  egy kis friss levegőt  az udvaron,  az erdei remeteségbe menekülő Timont hallgat-
juk,  a tengerárként zúgó kórus sorfala között térünk vissza a színre.  Végre egy politikus:
Mátyássy Szabolcs  színészmúltját igazolva nagyszerűen rajzolja meg a simulékony kisszerű-
ség figuráját, egyetlen öltönyösként képviselve múltat és jelent. A csapóajtó barlangjából
Hegedűs D.Géza  emelkedik ki,  áttetszővé kristályosított,  végletekig lassított dikcióval át-
kozza a világot, alakítása gyémánttengelye a lenyűgöző előadásnak.  Kórus skandálja egyre
halkulva a jambusokat, tétova furulyaszó hallik. A vérestestű hős Alkibiádész,  Zoltán Áron
tesz igazságot,  halállal büntetve a hitvány árulókat, - de ki segít rajtunk,  hiszékeny Timo-
nokon?!?
Soha nem volt hálás darab, de  Vecsei Miklós Hasi fordítása és átdolgozása élőn aktuálissá
tette, a társulat bámulatos aktivitása friss energiákkal töltötte meg.  Schilling 2000-es indu-
lása óta nem volt ilyen bombaerős kezdés:  ifj.Vidnyánszky Attila  felírta nevét a Remény
Csillagfalára.

CSEHOV-SZENDVICS         Szőcs Artúr       Drámainstruktor III. vizsga        Ódry
 

A három legismertebb Csehov-darab néhány jelenete váltakozik, sokszínű játékalkalmat biz-
tosít  a drámainstruktor-osztály sok helyről jött,  kéttucatnyi végzősének.  Szombathelyről
Varga Dóra, Győrből Kokas Piroska és Menczel Andrea, az operett világából  Szendi Szilvi
érkezett, mindenki szépen hozta szerepét.  Kovács Judit és Kolozsi Angéla  bábos színész,
ahogy a Sarlottaként akrobatikusan zsonglőrködő Telenkó-Oláh Tímea is. Míg Köves Dórá-t
szikronhangja,  Páder Petrá-t a dunaújvárosi Sztálinváros azonosítja.
Magyar Tímea a Három nővér Olgájaként indít,  Szőcs Artúr  invenciózus dramatizálásában
a Cseresznyéskert és a Ványa bácsi jeleneteibe váltunk. Imponáló a három pianínó és a mo-
bilizált zongora-tetemek színpadképe, az utóbbiak bizarr hanghatásokkal is kísérik a cselek-
ményt. Csebutikin doktor, Rab Viktória józanul is kottaállványt borogat, Lopahinként Kiss
Máté Gergely  lendületesen győzködik. Élénkíti a feszültséget, hogy a dialógusok, folytatá-
sos regényhez hasonlóan, váratlanul szakadnak meg,  megvilágítva a művek kontrasztjait és
párhuzamait is.
A Kolibri Színház emblematikus  Megyes Melindá-ja, Kakasy Dóra, a Moszkva-Petuski angya-
la villanásnyi percekben nagyszerű,  ahogy a Velencei kalmár vörösen izzó Aragóniai herce-
ge,  a most krétafehéren néma Visnyevszkaja,  Gáspár Kata is.  Szőcs Artúr rendezése ará-
nyos mozgékonyságban,  korrekt tempóban bontja ki  a szituációkat,  pulzáló nyikkanások,
a tűzvész pattogása, céltalan zongorahangok színezik az atmoszférát. Az érzelmi szálak vég-
ső találkozóján  Ponty Tamás Tuzenbachja és Ónodi Gábor  Tyeleginként egymásra licitál-
va vall szerelmet, Versinyin,  Pallai Mara  énekelve búcsúzik.
Baksa Imre  Szerebrjakov professzor monológját lilavörös dühbe fokozza,  Jankovics Anna
Szoljonyin cinizmusát, Dunyása kiszolgáltatottságát, majd a szerelmes Mása vallomását egy-
aránt átütő hitelességgel állítja elénk. Férfias kiállású, zengő orgánumú Farkas Ádám:  re-
ménytelen lúzer Gajev, - ellenállhatatlan szuggesztivitású Vojnyickij  a Ványa bácsi párbaj-
jelenetében.  Öltönyösen kéri meg Natasa kezét,  gyöngyös fehérben  a Cseresznyéskert
szigorú Varjá-ja, végül, rúzzsal gyalázott arccal,  Molnár Nikolett  maga a vijjogó közönsé-
gesség basáskodó nagyasszonyként.  Csadi Zoltán a zongora hajlatában alázza a cselédet,
Asztrov nagyívű tirádája után takarásban levetkőzve hódít, Andrej nagyhangú, önfelmentő
monológját kétségbeesett vinnyogásba fojtja: "ne higgyetek nekem".
Molnár Piroska,  Kocsis Gergő és Szőcs Artúr  vezetésével a  drámainstruktor-színjátékos
osztály imponáló vizsgaelőadással fejezte be három éves munkáját.

SZEMENSZEDETT MESE         Markó Róbert       III. bábszínész osztály       Ódry
 

Gimesi Dóra,  aki már pompás adaptációival is kitűnt a Kolibri és a Budapest Bábszínház re-
pertorjában, ragyogó darabjában már az első szavakkal megmosolyogtat.  Egyszemű, Három-
szemű és jaj! Kétszemű figurái pajkosan csengő-bongó,  ám mindig találóan szellemes rímes
verssorokkal parádéznak.
Markó Róbert  tárgyilagosan fogja meg a lényeget, a két csúnya nénit nagypöttyös szemes
bögrék,  a csúfnak gúnyolt devianciát, a páros szemű Erzsikét szívecskés csésze játssza.  A
trioptriás mostohák polcra másznak, hősnőnket Pista Kecske pártfogolja.  Valentyik Anna
tökéletes tudathasadással élteti  két gonosz asszonyságát,  a basszushangú Begónia, a hisz-
teroid Agóniával alkotott kettőse magától értetődő könnyedségű bravúr. Pájer Alma Virág
mesebeli Hamupipőke, ám kislányos létét gyönyörű orgánum ellenpontozza: mint a Radnóti
versben,  "olyan..., mint az "ú", mélyhangú, messzezengő és sötét" - (ilyenkor én mosolyból
fényes hurkokat rajzolgatok köréd"). Játéka szívbemarkolóan hiteles, szimpátiánk kivirágzik,
mint ama sárga tulipán  a dús lakomát kínáló réten.  Csiby Gergely  három ujjával anyókát,
néggyel kecskét formál és még csak mekegnie sem kell. A tárgyjáték folytatódik, a koldust
kistányér jelképezi, mely fényesre dörzsölve akár királyfivá is válhat. Állatian jó a tejeszacs-
kó, mint Pisti Kecske, élve és lucsokba halva egyaránt.
Negyven perc az egész, de három felvonásnyit ér,  szóba kerül még az éhező nép is, amely
elvakultsága folytán inkább éhen hal,  annyira nem tűri a másságot.  Három szemük van, de
süketek és vakok.  A mesés rímek szelíd csobogása  komoly tanulságokat rejt, mégis úgy jö-
vünk ki a 202-es termecskéből, hogy szét vet a katartikus öröm.
Muszáj még egyszer megnevezni a III-os bábszínész osztály jeles triumvirátusát,  Pájer Alma
Virág, Valentyik Anna
és Csiby Gergely  nagyszerű játékkal kelti életre  Gimesi Dóra  me-
sedarabját.  Markó Róbert, aki már a Sütemények királynőjé-nek eddig elkészült első felvo-
násával felülírta  Pintér Béla ősbemutatóját,  ezzel a kiváló munkával is bizonyítja rendezői
kvalitásait.  Találjunk még egy hasonló opuszt, az már egész estés produkció,  mert bizony
a Szemenszedett Mesé-t addig kellene műsoron tartani, míg ki nem ürül a SPAR-os zacskó!

ALSZANAK A HALAK?                         Szilágyi Bálint                     Ódry Színpad
 

Szilágyi Bálint rendezőé az érdem , hogy megtalálta, lefordította  Jens Raschke  darabját.
A Kolibri Színház repertoárjából tudjuk,  hogy a skandinávok természetes bátorsággal nyúl-
nak a halát témájához  az ott igen magas szintű gyermek- és ifjúsági színház viszonylatában
is. Az, ahogy ez a szerző bele tud helyezkedni  egy tíz éves kislány gondolatvilágába, ahogy
a számunkra rettegett dolgokról  magától értetődően beszél,  ahogy a veszteség fájdalmát
költői képekbe transzformálja,  az  Alszanak a halak?-at  páratlanul  eredeti értékekkel ru-
házza fel.
Prohászka Fanni  nem játssza a tíz éves gyermeket,  totális belső átlényegüléssel,  a saját
hangján beszél a halálról. Nem szenveleg, nem infantilis,  létezésében ellenállhatatlanul hi-
teles. Dikciója elszánt, tekintete átható,  magabiztossága rendíthetetlen. Felidézi a kisöcs
Emil halálának pillanatait, kártyalapok passziánsza jelképezi a családtagokat, az ifjú színész-
nő döbbenetes játéka érzékelteti az értetlenség lidérces perceit. 80 perc egyedül, tucat-
nyi váltás, változatosságában is egységes hangvétel: páratlan mestermunka!
Szilágyi Bálint  támadhatatlan biztonsággal  diktálja a tempót, értelmezi a szituációkat, tö-
mör egységbe sűríti a cselekményt.  Csak néhány kelléket használ,  földdel telt akvárium a
sír, a végzet szele pörgeti a papírforgót,  a kisfiú álmodta Pizzaparadicsomban  biciklis báb-
futár hozza a vágyott jófalatokat.
A halálos beteg Emilnek nővére,  Jette mesél a majdani temetésről.  A koporsót színes áb-
rák díszítik, a földbe zárt tetemet hamleti kukacok falják, olyan is lesz köztük, aki a végén
egy horgász csalijaként úszkál a tengerben, testében a kisfiú húsának molekuláival...
Elérkezünk  az igazi temetésig,  Prohászka Fanni  keze nyomán  a gyászolók valóban színes
festék-foltokkal ékesítik a fehér koporsót,  melyet könnyek híján  a vigasztalan északi eső
mos tisztára. Katartikus kép, a színészi-rendezői munka gyönyörűséges beteljesülése.
Nem gondolunk rá, elhessegetjük a félelmet , álságosan vigasztalunk, önhitten élcelődünk.
Jetti bánatát  a közösség oldja,  gyerekek, akiknek szintén meghalt valakijük.  A kölcsönös
elbeszélések elviselhetővé tárgyiasítják a veszteséget, a gyászmunka a múltbeli társas léte-
zés adta feloldozást kínálja.
Szilágyi Bálint rendezése és a kivételes szuggesztiójú  Prohászka Fanni alakítása vizsgaelő-
adáson messze túlmutató fontosságúvá teszi a nagyszerű produkciót.

SOLARIS                                Dékány Barnabás                               Ódry Színpad
 

Nem vagyok sci-fi hívő. Két könyv, Lengyel Péter: Ogg második bolygója és Bradbury: Mars-
béli krónikák-on kívül talán még egy fél Lem-et olvastam.  A Tarkovszkij filmet se láttam, ám
Dékány Barnabás  korrekt és találékony dramatizálása  avatottan vezet be egy űrbéli törté-
netbe. Félhomály, homlok-ledek, fura műszer-roncsok: Tasnádi Zsófi játéktere különösebb
technikai trükkök nélkül teremt izgalmas atmoszférát.
A jövő század űrhajója  igen tágas,  a súlytalanság állapotában  óvatosan botladoznak a sze-
replők.  Egyedül  Feczesin Kristóf  droidja érzi otthon magát,  géphangja, szögletes mozgá-
sa páratlan élmény!  De a hajdan földi lények sem  akármilyenek.  Szabó Sebestyén László
különös arcéle  remekül érvényesül Snaut alakjában,  félálomban lebegő dikciója fokozza a
túlvilági hangulatot.  Osváth Judit  alárendelt szerepét szuggesztív létezésével hatványozza,
Znamenák István  egy űrbeli kamerán keresztül üzen.
Nem nagyon kívánjuk érteni a cselekményt, remek elfoglaltság a rendezés átgondolt, masz-
szívan összefogott munkáját figyelni.  Jó a tempó, világosak a helyzetek, minden lehetőség
adott  a karakterek és szituációk  kibontásához.  Dékány Barnabás  első nyilvános alkotása
egy csapásra meggyőz alkotói képességeiről.
Fehér kezeslábasban kúszó-mászó Sartorius-ként  Novkov Máté újabb izgalmas figurával gaz-
dagítja extrém panoptikumát,  Köleséri Sándor különösen a legfontosabb állatövi csillagké-
pek megfigyelésével tűnik ki. A produkció legsúlyosabb terhét  a magabiztos kiállású  Baki
Dániel hordozza, kiválóan érzékelteti a bizonytalanság, a kétely és a váratlan remény lelki-
állapotait, origója és végpontja az eseményeknek.
Merész vállalkozás tudományos fantasztikumból  színpadi művet csinálni,  Dékány Barnabás,
a Bagossy-osztály IV.éves színművész-hallgatója, nagyszerű együttesével  váratlan új színnel
gazdagította az Ódry Színpad spektrumát.

"A NYÍLÓ COMBOK  ERDEIN TÚL"      Nagy Dániel Viktor- Győrei Zsolt       Ódry
 

"Oszkár tudja, de nem mondja":  de végül is mindegy, ki a titkos alkotó,  a lényeg, hogy
eszementen jó az egész! Első szóra elhisszük a XVI. századot, kedvtelve tallózunk a paj-
zán verssorok között,  próbálunk megjegyezni  egy-egy zaftosabb kitételt, ám az áradó
ötletzuhatag,  a nyelvi gazdagság és a mindent uraló humor lehetetlenné teszi ezt. Egy-
másra hágnak a pajzán csattanók, az ízes szinonimák, a kedvesen erotikus élcek.
Ezer arcát ismerjük: táncos komikus, egy este tíz szerepet játszik és még hét miniparó-
diával is megtoldja, szárnyaló tenorként énekel, ha kell, akrobata, a tánca meg heveny
gyönyör! Sztyeppék borongó dalnoka, beatlesi abszurd tojásfaló réme, cigányrománcok
daliás vitéze. De még soha nem láttuk így mosolyogni: derűs kedéllyel, bölcs megértés-
sel, amely a frivol frázisokat  az alanyi költészet magasába emelte.  Nagy Dániel Viktor
előadói teljesítménye lenyűgöző, ahogy csókra buzdít, "Ajkra, magyar! Amíg győzzük!",
ahogy belenyugvón deklamálja kudarcát, "Czakó Kata, enyém-se-volt Czakó Kata", ahogy
énekel, ahogy nem enged az olcsó poentírozás kísértésének.
A Bronte fivérek után már az Udvariatlan szerelem-ben kimutatta erotikus vonzódásait:
Győrei Zsolt,
aki in statu nascendi ismeri a sorokat, értő deklamációval olvas fel gyűjte-
ményéből, de a legérdekesebbek a levelek, melyek a kortársak hozzáállását jelzik. Ta-
lán  az étel-finomságok ígéretével dúsított anyai jótanácsok  a legfontosabbak: mennyi-
vel többet ér egy jó könyvkötői munka az éhenkórász költészetnél...
Ne maradjunk adósok azért egy belemenősebb idézettel sem: "Van úgy, az ember, hirte-
len hevében, /Egy sziklaszirten töcsköl,  /Avagy,  ha éppen  ott mered a pöcs föl,  /Egy
sombokor tövében.",  aztán a tanulság:  "Kik szőröst-bőröst dugnak össze,/ Csinálják azt
dunna közte!" Ellensúlyként finoman bólogatnak a "kosztolányi" fák...
Nagy Dániel Viktor  kezében szépen peng a gitár, rockosabb menetek után teret kap a
líra, megsuhint Halál árnyéka, 
 "Kószán jár-kél vándor időnk föl-le, /Járok -kelek s mit
sem tudom: élve? ölve?" Az nagyszerű ifjú színész egyaránt hiteles a törökkori harci je-
lenetek és a világi élettől távoli természet csöndesült melankóliájában, "Odalent félek
foguk-fenők között.  /Idefönt léptem nyeli a tű-avar. /Odalent kalimpál balga zűrzavar,
/Idefönt csak élni és regélni jó."

Nagyon jó a becsali cím, de a tartalom sokkal, nemesebb, az előadásmód pedig páratla-
nul gyönyörűséges! Sokkal több helyen kellene látni-hallani,  nem kímélnénk a gimnazistá-
kat sem...

KOVÁCS ADRIÁN: KARNYÓNÉ           ifj. Vidnyánszky Attila         Ódry Színpad
 

Bagó Gizella  professzor színművész tanítványai  nagyszerűen énekelnek,  az Ő érdeme az
is, hogy a  Színművészeti Egyetem és a  Liszt Ferenc Zeneakadémia között gyümölcsöző
együttműködés alakult ki.  A zeneszerzésszak hallgatóinak dalait az egymással versengő szí-
nészosztályok tagjai rendszeres koncerteken mutatják be, megzenésített versek és önálló
kompozíciók egyaránt gazdagítják a repertoárt.
Kovács Adrián több mutatós művel sikeresen szerepelt, diplomamunkaként, merész húzás-
sal,  Csokonai  Karnyóné-jából alkotott musicalt. A librettót  Kendrey Beatrix jegyzi, pél-
dás dramaturgiai szerkezet, csattanós dialógusok, egészen kiváló, a karaktert, a szituációt
erősítő dalszövegek.
A zenei anyag nagyságrenddel súlyosabb  a szokott musical-sémáknál,  ennek ellenére fül-
be kúszó,  barátságos dallamok, könnyedén abszolvált prozódia jellemzi. A tucatnyi betét-
szám mindegyike más-más karakterű,  operai igénnyel komponált,  változatos hangszerelés-
sel gazdagított.  Rajna Martin energikus vezényletével  a konzis-akadémiás zenekar szimfo-
nikus érettséggel teremti meg a zenei atmoszférát.
Tóth Jankó lendületes konferálással indít,  a Jazz And More kórus  mosolyos hevességgel
üti meg a robbanékony alaphangot. Alig kezdődik el, máris valami hisztérikus öröm nyarga-
lászik táguló ereinkben.  Karnyóné nem csúf, nem öreg,  Mészáros Blanka  atlétikus nád-
szálként, férfias humorral testesíti meg a szerelemre áhítozó asszonyságot. Vannak színei
a reménykedés, a csalódás, a lemondás ábrázolására,  felejthetetlen, ahogy emberivé ne-
mesíti a lányregények "de mégis szeretem"-jét.
Itt csak  egyenrangú szereplők vannak!  Tóth András  konok zsörtölődéssel  hánytorgatja
fel a "kontó!"-t, átütő orgánummal énekel a magyar vitézek gibraltári hőstetteiről. Harcia-
san menetelő indulójának tombolva dübbenő zenekara jól példázza  Kovács Adrián  hang-
szerelési képességeit.
Minden szó, minden poén pontosan értelmezett, a párjelenetek csapongó ritmusban rea-
lizálódnak,  a szüntelen változó, folyamatos mozgásban lévő "tömeget"  maguk a szereplők
adják.  ifj.Vidnyánszky Attila  elegáns természetességgel teremti meg  a hatásos atmosz-
férát, az ötletcunamit keményen összefogott szerkezet tartja kordában, rendezése máris
nagy reményekre jogosító erényeket mutat. Egyik szerepértelmezése egyenesen bravúr:
báva hülyegyerek helyett  Samu csöndes szavúan értetlen,  egyébként teljesen normális,
mai fiatalember:  Vecsei Miklós Hasi  bukolikus szépséggel, lírai énekléssel jeleníti meg.
Csapó Attila Lipitlottyának elvágyódó áriája operai szinteken szárnyal, álnok színváltásait
leleményes eszközökkel mutatja be,  tartásában gentleman,  szándékaiban aljas.  Harcok
tüzéből,  porlepte gúnyában tér haza  Janka Barnabás,  sztentori basszbaritonja bort és
békességet ígér a happy end mámorában. Tündér ex machina:  Bach Kata  csodatevésbe
fáradt angyalként az egész, teljesen kihalt stábot támasztja fel, ásítozva vezényli a gyújtó
hatású zárókórust, melynek óriás árnyai a hátfalon vibrálnak.
Bájos intrikus, eszelős mozgású higany ember, fékezhetetlen komédiás:  Zoltán Áron ho-
zományéhes gavallérja a színpad minden négyzetcentiméterét bejátssza. Frakkot ölt, tán-
coskomikusként hódít egy frenetikus táncban kulmináló jelenetben. A szerzőtől operett-
slágert kér - és kap,  Kovács Adrián ilyet is tud, a zenés műfajok totális spektrumát ural-
ja. Boris szobalány még az egyik félreeső képben is táncol,  a fenékfalon araszolva villant-
ja fel végtelen gesztusrepertoárját.  Zsigmond Emőke  nem véletlenül tárgya és eszköze
minden szerelemnek, szuggesztív játéka, csoda mimikája gyönyörű énekléssel, pazar moz-
gással társul. A sorozatos halálesetekre reagálva még csipetnyi koloratúrára is telik!
Sokkal több,  mint egy diplomakoncert!  Kovács Adrián és Kendrey Beatrix,  a színművé-
szetis  Marton-osztály és a debütáló rendező,  ifj.Vidnyánszky Attila  olyan művet alko-
tott, melyet valahogy mindenképpen életben kell tartani, tovább kell játszani a legszéle-
sebb közönség gyönyörűségére!
/A legfrissebb pesti vicc: "Ki a Nemzeti Színház igazgatója?- Vidnyánszky Attila apukája!"/

    

                                          2 0 1 4

A BRÉMAI MUZSIKUSOK            Kocsis Gergő          III-os Máté-osztály        Ódry
 

A vérszopó görénycsapat alapos pusztítást végez a baromfiudvarban, Dér Zsolt, a zselézett
tarajú Kakas dalban kukorékolva gyászolja háremét.  A kutyák lelkesen nyomoznak, az állat-
farm lakói bosszúálló hadjáratra kelnek,  mely lassacskán Bréma felé vált irányt.  Működik a
rasszizmus, a megvetett patkányok hiába próbálnak csatlakozni.
Maga az Osztály írt  Grimm meséjéből a darabot,  szellemes dialógok,  csattanós poénok zá-
poroznak, az állati szövegek egyénítése is sikeres.  Az invenciózus zene  Kovács Adrián  és
Mátyássy Szabolcs munkája, a szövegíró Vecsei Miklós már az első számban brillíroz: az "IÁ"
szótagból, (tragédIA, mánIA, demokrácIA, stb.) építi fel a Szamár-himnuszt,  melyet a báván
mosolygó, usanka-füles  Baki Dániel megejtően dús orgánuma elementáris humorral szólal-
tat meg.
Nagy nehezen az élénk mimikájú  Figeczky Bence  vezette patkány-trió is csatlakozik, a kí-
nai vendéglőben a házigazda  Panda,  Ember Márk  fogadja a vándorokat, de ide érkezik a
baseball-ütős görénysereg is. Kitör a háború,  Olasz Renátó barna mezben, Papp Endre fe-
ketében csap össze,  Gyöngyösi Zoltán és Georgita Máté  harci piruettjeire  Medveczky
Balázs 
nagyívű kickbox rúgásai válaszolnak. Eszméletlen lendület, szédítő mozgások, robba-
nékony dinamika:  Hegymegi Máté koreográfiája a színpadi harcművészet új dimenzióit mu-
tatja meg.
Nagyszerűen funkcionál  Kálmán Eszter  egyszerűségében találó,  lécekből ácsolt díszlete,
jelmezei maszk és állatságok nélkül,  ötletes stilizáltsággal karakterizálnak.  Kedvencünket,
a Bárányt is csak a fejre húzott kapucni és a kötés bunda-textúrája hitelesíti.
A második részben csökken az akciózás, teret kapnak viszont a magánszámok, többen is ki-
tűnnek hatásos muzikalitásukkal. Bodoky Márk mercutiós búcsújában "miau"-ba hal, Blahó
Gergely
 kutya-songjára a mágikus hangú Kölyökutya,  Osváth Judit  licitál,  de nem marad
le a széphangú  Görény-Nagyasszony,  Kiss Andrea  sem.  Rujder Vivien  báránypatáit me-
resztgeti, kitűnő alakítását bűbájos bárány-balladával tetézi.
Kocsis Gergő  rendezése egy perc nyugtot sem hagy  a katzagásba bódult közönségnek, a
legkisebb humor-lehetőséget is kihasználja, szívderítő produkciót hoz létre az elementáris
tehetségű osztállyal.  És ezt az előadást Nullától Száz éves korig nézhet bárki, vidámság és
mese, tanulság és gyönyör!                                                                                2014

FÜRDŐAVATÁS    Felhőfi-Kiss László   Kocsis Pál-osztály   Patyolat Próbaüzem
 

A  Lakodalomtemetés/20X/, az  Alagút, a Shakespeare-t überoló  III/II Richárd  elsődlege-
sen az alternatív szcénához kötődött,  Felhőfi-Kiss László ezen remek családi-közéleti drá-
mája akár  egy kőszínházban is megállná a helyét.  De nem kőőő!  Mennyivel izgalmasabbak
az épülőfélben lévő  Patyolat Próbaüzem szórakoztatóipari komplexum téglafalas, boltíves,
ám high-tech konyhát is rejtő, majdnemkész terei. És mennyivel eredetibb a végzős kapos-
vári  Kocsis Pál osztály  teremtette sistergően izzó atmoszféra!
A gondosan felvázolt pentagram csúcsán a  Polgármester  dölyföl,  körötte húga,  új asszo-
nya,  lánya és a legrosszabb pillanatokban időnként felbukkanó  volt feleség népesíti be a
kígyófészket.  A gyanús ügyek után a városi tisztiorvosnő és egy kósza újságíró szaglász, az
első jelenet a pincében játszódik, négy fehérruhás nimfa taglalja  a fürdőavatás megnyitó-
jaként a magyar tánc felsőbbrendűségét.
Komótos indítás: az ünnepi ebédlőasztal terítése máris felvillantja Gatti és Flaró rejtett el-
lentétét, furcsa Algo anya és lánya, Érin kapcsolata,  kulcsra záródik a végzetes pinceajtó.
Felhőfi-Kiss László míves rendezése minimozzanatokból építkezik, lassúdad léptekkel bon-
takozik ki az érdekek és ellentétek kusza hálója.  Ragyogóak a dialógok,  mohácsis szójáté-
kok /Ki van kint?/ élénkítenek,  pattognak a humor-petárdák,  az élmény sava-borsát azon-
ban a remek színészi játék adja.
Pirityi Emese  kapucnis szív- és hó-tipró jelmezében  Gábri Nikolett  a tinilány csapongó
érzelmeit,  gyermeki kételyeit  egyaránt hitelesen érzékelteti,  Gyurkovics Zsófia  a kissé
megzakkant első nej szerepében komoran hordozza  a sötét múlt tragikus terheit. Szeren-
csétlen pedagógus, 
aki tudja, minden szó hazugság, amit a "kis hülyék"-nek tanít.  Pilnay
Sára
 talpig EU-kékben, ibseni elszántsággal kutatja a fürdővíz és a politikusi demagógia-be-
tegség kémiáját, csábul és csábít, Ruscsák Péter újdondászi hévvel segíti az oknyomozást.
Gelányi Bence  Petár polgármestere a kóros képmutatás, a korrupt hazudozás emblemati-
kus figurája, karizmatikus férfiasságának /nyúl/gerince fokozatosan puhul,  ezen még pél-
dás szónoki deklamációja sem segít.  Hasenfratz - Szegvári Júlia a végzet intrikus angyala,
megmagyarázhatatlan szuggesztivitása delejes energiákkal tölti fel démoni alakját. Iszonyú
csöndje gyilkos hisztériát takar, egy mintás pulóver láttán vulkánikus őrjöngésben tör ki:
"Norvégmintás!!!"
Az elbűvölő szépség  elementáris karakterábrázoló képességgel párosul:  Lénárdt Laura a
második feleséget tűsarkon, decens kéztartással a füstölt nyúl és a gombaszósz birodalmá-
ba tipegő,  értetlenségét kitörő hahota-cunamikkal leplező konyhatündérként vezeti elő.
Ahogy mindenki, egyszer ő is bekattan, hatalmas monológban panaszolja, mennyire nehéz
jólneveltnek lenni, de jó is lenne négybetűseket üvölteni a pofájukba: Fasz! Lófasz! Pina!
Shakespeare-i végkifejlet,  félelmetes intenzitás,  káprázatos együttes,  nagyszerű alkotói
munka. Csússzon a  Patyolat Próbaüzem építkezése!  Láthassuk még többször és azután is
valahol!!!                                                                                                        2014

NINCSTELENEK               Máté Gábor            IV-es Bagossy-osztály            Ódry
 

Borbély Szilárd  ólomsúlyú mondatai földbe döngölik az olvasót,  nehéz békésen elaludni
szörnyű gyermekkorának átélése után.  Máté Gábor  rendezése az epizódok avatott értel-
mezésével, a veretes szöveg hiteles megszólaltatásával vezet be  a tragikus sorsú író rette-
netes világába.  Az együttes imponáló játéka megkönnyíti az ismerkedést, a  színinövendé-
kek sugárzó fiatalsága szikrázó kontrasztja a nyomasztó epizódoknak.
Szabó László Sebestyén  a nagyapáról mesél, aki minden pénzét odaadja, csak hogy elke-
rülje a kuláksorsot. A létra tetején  Pálya Pompónia  magasodik, rideg anyaként leckézte-
ti kisfiát, a rémülten kuporgó Feczesin Kristóf-ot. A szerepek sűrűn cserélődnek, a sáros
úton már Patkós Márton terelgeti anyaként elcsigázottan lépegető gyermekét, Prohászka
Fanni
-t.
TV-nézésre gyűlik a szomszédság, színes! a lila celofántól, a szitálást, a csíkokat is áhítattal
bámulják. A kocsmában az ötvenes évek dermedt hangulata, mindenki fél, ki tudja, ki a be-
súgó... A családi panoptikumban  Somhegyi György  a volt jutasi őrmester, az Ukrajnában
szuronyhegyre tűzött csecsemőkkel kérkedik, Dóra Béla a mindent jobban tudó, szíjastes-
tű nővér,  Jéger Zsombor a részeges apa, aki még a falusi focicsapatba se fér be. Dékány
Barnabás és Novkov Máté  egy zacskóval játszadozva utánozza a falu bolondja Messijást.
A közösség kiveti magából a gyereket, anyja felvilágosítja, mi nem vagyunk magyarok, apám
Romániából jött, a rossznyelvek meg úgy tudják, hogy apád a zsidó boltos fattya. 7, 13, 17,
a kisfiú a prímszámok rejtélyét kutatja,  motoszkál benne valami titkos tehetség,  mégis hi-
hetetlen, hogyan tudott ebből a testi-lelki-szellemi nyomorból kiemelkedni...
Pálya Pompónia
 a zsidó Krisztus történetét mondja el,  Varga Lili ákombákomokat rajzol,
ujjaival  árnyképeket vetít az istállófalra.  Böröndi Bence  nyűgös csecsemőként vergődik
az egyre dühödtebb  Kókai Tünde  kényszeres karjaiban.
"Szól a kakas már" - sír a hegedű,  a tragikus emlékezés poklából  nehéz visszatérni a jelen-
be.  Panaszkodunk? Kesergünk?  Elégedetlenek vagyunk? - De hát ma is élnek így emberek,
ma is milliók senyvednek ebben a mi országunkban,  talán még ennél is kilátástalanabb, ki-
úttalanabb nyomorban! - És felnő egy gyermek, aki elmondja majd a történetét?!?

TKKT SANZON és  MAGYAR DAL NAPJA  koncert          Bagó Gizella          Ódry
 

Erős felütéssel indította új évadát az Ódry Színpad, a Színművészeti Egyetem tavaszi san-
zon-koncertjének ismétlését a  Magyar Dal Nap-ján  magyar szerzők kompozíciói követték.
Nem vagyunk hívei a kötelező névsorolvasásnak, a két esemény azonban annyira átütő volt,
hogy senkit se lehet kihagyni az örvendetes enumarációból.
A másodéves Balogh Máté Gergely-Szántó Balázs-Vizi Dávid trió  Lestyán Attila a capella
művével nyit, sorra követik a harmadéves Máté Gábor osztály tagjai.  Bodoky Márk, aki az
első alkalommal  Brel: Les bonbons-ját énekelte,  most a Kínai Gyorsbüfé titkaiba avat be,
az enyhén szakállkás  Figeczky Bence  korszerű jótanácsa: Lopni kell. "Lezárul minden pil-
la most, becsukva minden villamos" -ábrándozik  Blahó Gergely,  Gyöngyösi Zoltán  kuplé-
ja az Ötcsillagos Vérmezőről szól.
Van aki csak az első koncerten szerepelt, így  Baki Dániel  Iglesias Vous les femmes-jával,
vagy az elbűvölő  Pájer Alma Virág,  aki egy Piaf után  Kurt Weill  Jenny balladájával reme-
kelt.  Ember Márk  a Quand on a que l'amour után a zeneakadémista  Baquais Ádám  Ady-
soraival: "Nincsen semmi, ami van" tragikusabb mélységeket sejtet.
Papp Endré-t társai dobbal, nádihegedűvel kísérik, Weöres: Gyöngyöt az embernek, Olasz
Renátó  Pitypang-jában háromtagú vokál is besegít, ám  Medveczky Balázs  Molnár Viktor
Kosztolányi-dalában komor szálfaként magaslik.
A sanzon-koncerten  nagyot robbant a hevesvérű  Rujder Vivien  élveteg munkakerülője:
"Je ne travaille pas!",  Darvas Bence La gold á blues-ában köhögős kiábrándultsággal düny-
nyögi a Döglégy és Moszkitó-t.
A bábos osztály  sem marad alul:   Csiby Gergely  Háztartási vers-ében  a "centrifugát"-ra
"Humphrey Bogart" rímel, Buday Dénes dalában  Föglein Fruzsina a piros hegedűt egy pi-
ros szívre cseréli,  Barna Zsombor  egyenesen  Ligeti-t énekel:  "Az Ördög elvitte a finán-
cot". A Nibelung-stábból   Bőröndi Bence  Kákonyi Árpád Kosztolányi-blues-át adja, voká-
lozva erősíti egymást  Weöres-dalokban  három ugyancsak  Bagossy-osztályos.  Az éjszaka
csodáinak "Vízvezetékszerelő"-jét Kovács Levente kottázásában  Patkós Márton  skandál-
ja,  Pálya Pompónia  Lipták Ádám dalát,  Szabó László Sebestyén  a  Branderburg Ádám
komponálta "Huss"-os Altató-t énekli.
A múlt évek győztesei időtállóan  nagyszerűek.  Zoltán Áron  a hosszúfurulyás Hazatérés-
sel,  Zsigmond Emőke  a sanzon-koncerti erotika-bomba  "J'ai dancé avec l'amour" után,
itt a kortárs hangvételű  Valse Triste-tel bizonyít. Együtt vezetik elő közös Weöres-estjük
pantomimes elemekkel dúsított slágerszámát.  ifj.Vidnyánszky Attila testfestés nélkül is
önkívületbe kergeti a közönséget a  Majomország  megunhatatlan bravúrjával,  Bach Kata
két külföldi szereplés között hazaruccanva  Lustyik Ákos Garcia Lorca refrénjét viszi dia-
dalra: "Se neked, se nekem".
A régi nagyokkal összevetve sem vallanak szégyent  az újabb évfolyamok.  Dér Zsolt  saját
fordításában, puha párnákon heverészve mutatja be  Boris Vian Sznob-ját, magyar dalban
pedig az Egy szerelem három éjszakájából graciőz fölénnyel természetesen az  Etikett-et
választja.  Georgita Máté Dezső  olyan elementáris hévvel vélekedik a Pénz-ről, hogy még
a mikrofon-állványt is felborítja,  szerencsére a zongorakísérő  Grósz Zsuzsi  jó ritmusban
lép közbe, helyreállítva a technika és a szinkópák dinamikus egységét.
Ránki György verhetetlen,  Kiss Andrea, aki Piaf-ban is ütős volt, a Bíróné Nagy Tudatalat-
tiját freudi mélységekkel tárja fel.  Jöhet az "Isten veled, Budapest, te édes...!  És itt van
Osváth Judit, aki szintén aratott egy Piaf-fal, /Dans ma rue/, míg  Solti Árpád  tangójában
most a weöresi zeneiség, a sistergő temperamentum,  a hódító orgánum és az áradó muzi-
kalitás csodás egységét teremti meg.
Hogy túl sok az adat? Túl sok a név?!? Hogy ennyi szerzőt és előadót kell dicsérni?!? Persze
mindegyik után oda kellett volna írni  Bagó Gizella  nevét, aki tanártársaival együtt ezt az
évente ismétlődő gyönyörűséget létre hozza.  Fantasztikus, hogy a jövő színészei ilyen tel-
jesítményre képesek, - hát ha valakinek  hosszadalmas így olvasgatni,  talán jöjjön el legkö-
zelebb élőben látni-hallani az újabb TKKT Sanzon-és Dal-versenyt!

 
A MI UTCÁNK          Horváth Csaba         Végzős fizikai színház-osztály      Ódry
 

"Ezeket? Isten?  A saját képére?" - sóhajt  a Trabantján idevetődő pap.  Vegetáló véglények
élnek itt alkoholtompa reménytelenségben.  "Ez a Görbe utca, hiába adtak neki más nevet,
volt már Ságvári utca, most Radnóti, - az  Orgona presszóval kezdődik,  melyet a csapos ne-
vén azonban mindenki csak Misi-nek hív."
Vida bácsi hetven éves, tüdőbajos, vele senki se fog kezet: történetét Hegymegi Máté tel-
jes egészben elmondja, a többi szereplő életének legérdekesebb mozzanatai elevenednek
meg Tar Sándor letaglózó mondataiban, a fizikaisok eleven deklamációjával,  Horváth Csaba
páratlan eredetiségű gesztusnyelvén.  A játszók folyamatosan változó alakzatokban képezik
a monológok közegét, szüntelen mozgásban feszülten izgalmas atmoszférát teremtve.
Hesz Jancsi  mindig siet, de azt az egyet még megissza, nem dolgozik, mégis munkaruhában
jár a látszat kedvéért.  Harap Sanyi,  aki valaha leköpte az igazgatót,  akasztásra készül, de
most már ez se fog sikerülni.  Béres szomszéd részegségében egyszer "szerbusz Bélám"-mal
üdvözölte a kocsmaudvar akácfáját, melyet így is hív azóta mindenki.
Sikerembernek talán csak Sarkadiné Piroska nevezhető, kinek piros boráért már kora reg-
gel sorba állnak, bár ez csak az első stáció a bögrecsárdák, házi pálinkák keresztútján. Fia-
talok, szökésen törik a fejüket, Zsigmond Emőke, Sós Kati gödörben táncolva csábít, nem
jut azonban messze a jobb híján  Widder Kristóf-fal, nem baj: "holnap korábban jöjjünk".
Fehér László hatgyermekes apa, de még a szomszéd gyerekét is magáénak szeretné tudni,
másik figurájában 58 éves rokkant,  bicebócán jár,  "mintha mindig labdát vezetne két csa-
pat ellen, de attól még házat építene hatvan éves menyasszonyának.
Elementáris szöveg, fantasztikus képek, káprázatos fizikai és színészi teljesítmény.  Gyöngy
Zsuzsi,
aki egy későbbi jelenetben a katatón feleséget játssza,  vijjogó sikolyokkal vagy öt-
ször pattan vállra a földről. Sudák táncoslábú, fess ember, "a fél ötös busszal jött, most 11
óra és már háza van, felesége", bajszát, hippis haját Zsigmond Emőké-től kölcsönzi, ahogy
századparancsnoka mondta róla, amit csinál, "az már nem is tánc, hanem színiművészet".
Ahogy ez az egész produkció is nagyon az! Több, mint vizsga, több, mint szöveg, több, mint
mozgás: egy gyökeresen új kortársi stílus.  Olyan nyelv,  mely teljesen különböző textusok
kongeniális megjelenítésére alkalmas:  Toldi, Nagy Füzet, Pillangó, Irtás, - hogy csak a leg-
utóbbi remekléseket említsük.
A depresszív légkört  a dermesztő humor csak fokozza.  Mérő Lajos hiába keni be falloszát
Hubertusszal, asszonya elutasítóan néma.  Eszement tréfákkal, próbálja megnevettetni, vá-
lóper a vége. Röhög a az egész tárgyalóterem,  a bírónő,  Zsíros Linda  straussi kacagóári-
val brillíroz,  Pallag Márton győzködi, ők nem járnak színházba, "szegény embernek annyi a
szórakozása, amennyit a másikban megtalál".  Varga Krisztina, a messziről jött  szép Rozika
ezüstpénzt tart a szájában szeretkezés közben, fia,  Horkay Barnabás megszerzi az áhított
talizmánt, előoldalán két madár van, a másikon: "pasla írással: életem". Ő még fiatal, "Még
előtte az egész élet, és ettől meg lehet bolondulni".
Tar Sándor  a legnagyobb magyar novellista: elviselhetetlenül igaz, harminc év múltán még
inkább. A mi utcánk-at megint el kell olvasni, lassú teher, - aztán még újra nézni  Horváth
Csaba
végzős osztályának félelmetes előadását.

KOVÁCS ADRIÁN: KARNYÓNÉ           ifj. Vidnyánszky Attila       Zeneakadémia
 

Bagó Gizella  professzor színművész tanítványai  nagyszerűen énekelnek,  az Ő érdeme az
is, hogy a  Színművészeti Egyetem és a  Liszt Ferenc Zeneakadémia között gyümölcsöző
együttműködés alakult ki.  A zeneszerzésszak hallgatóinak dalait az egymással versengő szí-
nészosztályok tagjai rendszeres koncerteken mutatják be, megzenésített versek és önálló
kompozíciók egyaránt gazdagítják a repertoárt.
Kovács Adrián több mutatós művel sikeresen szerepelt, diplomamunkaként, merész húzás-
sal,  Csokonai  Karnyóné-jából alkotott musicalt. A librettót  Kendrey Beatrix jegyzi, pél-
dás dramaturgiai szerkezet, csattanós dialógusok, egészen kiváló, a karaktert, a szituációt
erősítő dalszövegek.
A zenei anyag nagyságrenddel súlyosabb  a szokott musical-sémáknál,  ennek ellenére fül-
be kúszó,  barátságos dallamok, könnyedén abszolvált prozódia jellemzi. A tucatnyi betét-
szám mindegyike más-más karakterű,  operai igénnyel komponált,  változatos hangszerelés-
sel gazdagított.  Rajna Martin energikus vezényletével  a konzis-akadémiás zenekar szimfo-
nikus érettséggel teremti meg a zenei atmoszférát.
Tóth Jankó lendületes konferálással indít,  a Jazz And More kórus  mosolyos hevességgel
üti meg a robbanékony alaphangot. Alig kezdődik el, máris valami hisztérikus öröm nyarga-
lászik táguló ereinkben.  Karnyóné nem csúf, nem öreg,  Mészáros Blanka  atlétikus nád-
szálként, férfias humorral testesíti meg a szerelemre áhítozó asszonyságot. Vannak színei
a reménykedés, a csalódás, a lemondás ábrázolására,  felejthetetlen, ahogy emberivé ne-
mesíti a lányregények "de mégis szeretem"-jét.
Itt csak  egyenrangú szereplők vannak!  Tóth András  konok zsörtölődéssel  hánytorgatja
fel a "kontó!"-t, átütő orgánummal énekel a magyar vitézek gibraltári hőstetteiről. Harcia-
san menetelő indulójának tombolva dübbenő zenekara jól példázza  Kovács Adrián  hang-
szerelési képességeit.
Minden szó, minden poén pontosan értelmezett, a párjelenetek csapongó ritmusban rea-
lizálódnak,  a szüntelen változó, folyamatos mozgásban lévő "tömeget"  maguk a szereplők
adják.  ifj.Vidnyánszky Attila  elegáns természetességgel teremti meg  a hatásos atmosz-
férát, az ötletcunamit keményen összefogott szerkezet tartja kordában, rendezése máris
nagy reményekre jogosító erényeket mutat. Egyik szerepértelmezése egyenesen bravúr:
báva hülyegyerek helyett  Samu csöndes szavúan értetlen,  egyébként teljesen normális,
mai fiatalember:  Vecsei Miklós Hasi  bukolikus szépséggel, lírai énekléssel jeleníti meg.
Csapó Attila Lipitlottyának elvágyódó áriája operai szinteken szárnyal, álnok színváltásait
leleményes eszközökkel mutatja be,  tartásában gentleman,  szándékaiban aljas.  Harcok
tüzéből,  porlepte gúnyában tér haza  Janka Barnabás,  sztentori basszbaritonja bort és
békességet ígér a happy end mámorában. Tündér ex machina:  Bach Kata  csodatevésbe
fáradt angyalként az egész, teljesen kihalt stábot támasztja fel, ásítozva vezényli a gyújtó
hatású zárókórust, melynek óriás árnyai a hátfalon vibrálnak.
Bájos intrikus, eszelős mozgású higany ember, fékezhetetlen komédiás:  Zoltán Áron ho-
zományéhes gavallérja a színpad minden négyzetcentiméterét bejátssza. Frakkot ölt, tán-
coskomikusként hódít egy frenetikus táncban kulmináló jelenetben. A szerzőtől operett-
slágert kér - és kap,  Kovács Adrián ilyet is tud, a zenés műfajok totális spektrumát ural-
ja. Boris szobalány még az egyik félreeső képben is táncol,  a fenékfalon araszolva villant-
ja fel végtelen gesztusrepertoárját.  Zsigmond Emőke  nem véletlenül tárgya és eszköze
minden szerelemnek, szuggesztív játéka, csoda mimikája gyönyörű énekléssel, pazar moz-
gással társul. A sorozatos halálesetekre reagálva még csipetnyi koloratúrára is telik!
Sokkal több,  mint egy diplomakoncert!  Kovács Adrián és Kendrey Beatrix,  a színművé-
szetis  Marton-osztály és a debütáló rendező,  ifj.Vidnyánszky Attila  olyan művet alko-
tott, melyet valahogy mindenképpen életben kell tartani, tovább kell játszani a legszéle-
sebb közönség gyönyörűségére!
/A legfrissebb pesti vicc: "Ki a Nemzeti Színház igazgatója?- Vidnyánszky Attila apukája!"/

MANDARINOK             Szent-ivány Kinga            Bagossy III-os osztály        Ódry

 

A fekete ajtókeretben csábító bakfis hintázik, 3 kamasz-csavargó mohón becézi Prohászka
Fanni
nimfácska-testét. A másik, vörösen égő járásból atlétikus macsó-trió robban be, két
sudár legény között  Jéger Zsombor kígyózó terrorpatkánya vergődik,  ők az ábrándos do-
minát uralják,  Pálya Pompónia  acélos hídban feszülő hasán brutális ütések csattannak.
A bűntanyán egymásután jelennek meg a szexre éhes kliensek. Fehérben a tanácstalan di-
ák,  Szabó Sebestyén, neki egy diplomatatáska elég a totális alakváltáshoz: a következő je-
lenetben követelőző úriemberként fosztják ki.
Nincsen nagyváros, nincsen díszlet,  maguk a szűk fekete falak jelzik az embertelen beszo-
rítottságot, nincsen jelmez, csak fekete trikók,  Szent-ivány Kinga koreográfiája kizárólag
a bartóki gesztusokat transzformálja dinamikus látomássá. Mozgások, érintések, zuhanások
és kitartott pillanatok,  hihetetlen gazdagsága  a szituációkból adódó pantomimikus eszkö-
zöknek. Ajtókeretbe szorított vágyak, az élő húst vérvörösre verő hisztérikus gyász, lábuj-
jak visszafogott verdesése a padlaton,  gyilkos vágtában a falon csattanó tenyerek:  a cse-
lekmény szikár arányaiba fegyelmezett páratlan invenció.
A Bagossy László vezette III-os színészosztály,  a pontos kimunkáltságon túl,  az átélés szí-
nészi szuggesztiójával valósítja meg  a nagyszerű elképzelést.  Somhegyi György  rugalmas
hevességgel üldözi vágyainak tárgyát,  az alvilág urai,  Dóra Béla és Patkós Márton  brutál-
agresszióval megszerzik azt.
Vörös és feketében bukkan elő a  Lány, a  Mandarin óvatosan araszolva közelít.  Találkozá-
suk egyre zaklatottabb,  Varga Lili  érzékletesen mutatja meg, pillanatok alatt hogyan tör
elő az irracionális szerelmi vágy, Novkov Máté elvakult tűzben égő szeme hipnotikusan su-
gározza be a teret.  Iszonyatos forgatagban öldöklik,  Böröndi Bence és Dékány Barnabás
eszeveszett iramban  üti, rúgja,  faltól falig röpködve gyalázza  a mindig újra éledő mitikus
hőst. Negyedik inkarnációként Kókai Tünde jelenik meg, ő se tudja megmenteni a kalodá-
ba szorított Mandarint, a Kórus távoli hangja az utolsó halálos sóhajt jelzi.
A Négy lány  Négy Mandarin  deszkára kiterített tetemét tartja a hátán,  a morzsoló ujjak
földet szórnak a sírba, uralhatatlan tagjaik a gyász vitustáncát járják.
Hányszor is, hányféleképpen láttuk már.  Markó Iván nyílt színen  Mandarinként született,
Juronics Tamás  vörös lepelben  óriásként magasodott fel,  volt klasszikus,  volt absztrakt,
romantikus és gépesített. Varázsos látványvilág, ördögi technika, táncolták kontakt kortár-
sak és világsztárok.  Ez a fekete szénnel rajzolt, keményvonalú grafika  lehengerlő mozgás-
nyelvével,  falakat feszítő energiájával, izzó hevületével örökké odavésődött az emlékezet
falára.

 
CLEANSED                Soós Attila              Trojka Színházi Társulás             Trafó
 

Összeszorul a gyomrunk, ha Sarah Kane szemkinyomós, kézlevágós darabjaira gondolunk, hi-
ába rendezte Zsótér, öncélú borzalomnak tűnt. A végzős fizikai színházi osztály rendező-ko-
reográfus növendéke,  Soós Attila  is megpróbálkozott már az eredetivel, most sokkal jobb
utat választ: a motívumokból kiindulva, saját képére formált, teljesen új koncepciót dolgoz
ki. Felhasználja a szintén rettegett Lepkegyűjtő kontúrjait is, vizsgaelőadásában azonban si-
kerrel transzformálja mindezt egy látomásos költői síkra.
A késekkel sínre lépő első pár  a csonkító aktusokat,  a párharc mindennél jobban egymás-
hoz láncoló mozzanatait, a halálban feloldódó reménytelen érzelmi ürességet törtfehérben
derengő stilizáltsággal jeleníti meg.  Bárnai Péter  lassított mozgása, delejes tekintete köl-
tői szférákba emeli az így direkt brutalitását vesztett cselekményt.  A többszöri visszatérés-
re tagolt folyamat minuciózus pontossággal kialakított  zenei szerkezetben realizálódik, né-
masága még inkább kiemeli a történés sejtelmes transzcendenciáját.
Ellenpontként a szikrázó humorú  Horkay Barnabás  udvarlási kísérletei szolgálnak. Térden
csúszik a közönség köréből választott szíve hölgye előtt, a visszautasítás sem veszi el a ked-
vét, gyengéd agressziója sérthetetlen optimizmust rejt.
Fehér László az esélytelenek szélsőséges merészségével ejti foglyul áldozatát, megkötözve
vonszolja fel s alá,  de tantrikus jógapózban győzködik, hogy nem fogja bántani.  A jelenet
elviselhetetlen szuggesztivitását  Hay Anna  zsigeri hitelességű ellenállása adja.  Sikoltozva
vonaglik, tigrisként küzd, megadást nem ismerve vergődik.  Futva keresi a menekülés útját,
lassan belenyugszik helyzetébe,  fojtogatva támad,  az alig védekező rabtartó fokról-fokra
válik érdekessé számára.  Fantasztikusan árnyalt,  tudatalatti átéléssel,  leheletnyi mimiká-
val rajzolt folyamat.
Soós Attila a végletes vágyak, a barbár ösztönök gyengéd poétája,  aki a legsötétebb em-
bertelenséget is  az abszurd szürrealitás  gesztikus álomvilágába képes szublimálni.  Teret
neki, száz színházat, ezeret! De hol?!?

 

A BÁL                 Gyöngyösi Tamás                 Bagossy III-os osztály            Ódry

 

Lepukkant táncterem, a rezignált pincér,  Rába Roland  tanár úr ezüsttálcája helyettesíti
a tükröt. Az előadást egy-egy táncjelenetbe torkolló miniatűr epizódok tagolják, érkezés,
frizura-igazítás,  ismerkedés, rivalizálás, csábítás, kudarc, felbukkan egy besúgó, sorjáznak
a titokzatosnál is titokzatosabb széplányok.  Gyöngyösi Tamás mindenkinek tud karaktert,
szituációt, szóló-lehetőséget kitalálni,  miközben példás ökonómiával építi fel az egész mű
arányos szerkezetét. A III-os növendékek pedig, bár a mozgástanulmányok csak kisebb há-
nyadát képezik oktatásuknak,  nagyon tudnak!!!, - és példás odaadással valósítják meg az
invenciózus elképzeléseket, nemcsak táncban, de átélésben,  mimikában,  színészi játék-
ban is. Az angol keringő lírikusan hullámzik,  a rumba pezseg, a foxtrott lüktet. Rendkívül
változatos a koreográfia és még forgásokra,  emelésekre is futja.  Fokozatosan emelkedik
a pulzusunk,  az őrjítő  twist-képben már legszívesebben felrohannánk a színpadra, tánc-
cal hódolni a fantasztikus lendületnek.
Prohászka Fanni a légtérben úszkál,  Pálya Pompónia lehengerlően hódít, Varga Lili rej-
telmes karizmájával bűvöl el.  Szvingben a régi bálkirálynő  Sinkó Réka  vezeti a csapatot,
a Hendrixes jelenetben, amelynek táncnyelve egyébként páratlan csúcsteljesítmény, mi-
vel ilyen tempóra szinte lehetetlen látványosan mozogni!, bravúrosan tértölelő gesztusai
mellett  Patkós Márton  jellemábrázoló képességével is kitűnik.
Nevettünk, mosolyogtunk,  elismerően összekacsintottunk,  bizony, a boldogságtól ordí-
tani lett volna kedvünk... Aztán feldübörgött Gene Krupa legendás Killer-Dillere, az első
dobszóló a swing aranykorából,  Benny Goodman Sing-Sing-je tombolt és a színpadon ki-
tört a kontrolált őrület, az elsöprő erejű hurrikán,  a szólók és a csoport-mozgások egy-
re fokozódó viharzása - és akkor, végre, elvesztettük a fejünket és felállva DÜBÖGTÜNK!
a nézőtér lépcsős dobogóján, mert ezt a sokkot élve másképp már nem lehetett kibírni.
Gyöngyösi Tamás,  mint kreátor, pedagógus és koreográfus egyaránt nagyot alkotott, a
színinövendékek pedig  óriási akarattal vetették be elbűvölő tehetségüket.
Nem egy vizsgaelőadást láttunk:  egy eredeti elképzelés gondosan kimunkált és fantaszti-
kusan prezentált realizálását,  olyan produkciót, amely bármilyen közegben ellenállhatat-
lan erővel megállná a helyét. Ajánljuk hát mindenkinek, a vájtszeműektől egészen azokig,
akik még nem tévedtek be a  Színművészeti Egyetem mozgásműhelyeibe: az előadás ősz-
től remélhetőleg látható lesz az  Ódry Színpad-on!

 

 

NIBELUNGBESZÉD            Rába Roland            Bagossy III-os osztály           Ódry

 

Térey János isteni ihletésű tetralógiájának legelső színpadi változatát anno a Krétakör ját-
szotta,  korszakos lépésnek bizonyult a kisrealista stílből  a direktebb korszerűség felé, ám
a Sziklakórház, majd a Lipótmező extrém környezete,  szereposztási kényszerek és a pszi-
chologizálás kísértése tompította  a grandiózus szövegtest lenyűgöző hatását. De a színmű-
vészetis előadás mostani rendezője, Rába Roland, akkori legjobbként éltette a textus ere-
jét, az ő Hagen Terrortörpéje feledhetetlen emblémája lett a produkciónak.
Rendezésében maradéktalanul érvényesíti szerepfelfogásának, játékának tanulságait, egye-
nes szövegmondás, hajszálpontos értelmezése  még az utolsó igekötőnek is, kifelé sugárzó
deklamáció. A látszólagos statikusság ellenére árnyalt szituációk, az ágbogas családi és sze-
relmi viszonylatok pontos felrajzolása,  a karakterek értő kiválasztása. Mindez, párosulva a
tanítványok energikus hozzáállásával, olyan előadást eredményez,  amely egyértelműen fe-
lülírja az ősbemutatót.
Előttünk ülnek, fejük fölött, kicsit túl halvány, szálkás betűkkel a bonyolult családfa nevei,
fel-felállnak, néha meglepő mozgásokat látunk, de elsődleges a csodálatos mondatok hatá-
rozott artikulálása.  Prohászka Fanni Frei kertészként hallgatózik a Gibichungok angolkert-
jének bukszusai között, később fürge manökenként csap le az elgurult varázsgyűrűre. Por-
tásként  Böröndi Bence  őrzi a Föld gerincét jelentő kőrisfát, a köznéphez tartozik a Café
Midgard törzsvendége,  a tuci-hangzatok gerjesztőjeként jeleskedő,  boxolóként is kiváló
Somhegyi György.  A társadalmi spektrum két végpontja   Dóra Béla  elnök-vezérigazgató-
ja és a bicegő hajléktalan  Feczesin Kristóf, akire Truchsként is lúzersors vár.
Csúcsjelenet a wormsi székesegyház előtt: a menyasszony inkább Gutrunét /Kókai Tünde/
választja,  az istennői alkatú  Brünnhilde  mindenki számára a vágy titokzatos tárgya. Néma
jelenléteiben Pálya Pompónia dominai sugárzását a poétikus merengés varázsos pillanatai-
val kontrasztálja. Hatásosak a zenei betétek, zeng a walhallai kórus, briliáns epizód a kacs-
kavállú Wulf rendszergazda,  Novkov Máté  vírusirtó billentyű-szólója.
Szabó Sebestyén  sokszínű mimikával hozza a puhány Gunther csúszómászó figuráját, a leg-
érdekesebb csoportozat  a Hágen-klán.  A titkárnő Gerda,  Varga Lili  szuggesztív színpadi
létezésével tűnik ki,  háromfejű sárkányfajzat a triumvirátus alkotta  gonosz cselszövő. Idő-
sebb formája  Dékány Barnabás, veszélyességét  Patkós Márton mennydörgő nagysága jel-
zi, primér arculatát pedig  a póklábakon cikázó  Jéger Zsombor. Ez az ifjú színész képviseli
legjobban a lézer-pontos, elevenünkbe vágó megszólalás eszményét, rezzenéstelen arccal
szórja gyilkos szavainak pergőtüzét, hangja leterít, szemvillanása kőfalon hatol át.
Dermesztően szép produkció, töretlen lendülettel éljük át, miközben szeretnénk minden
sorát emlékezetünkbe vésni. Egyből elő a  Nibelung lakópark-ot! A lassan végigrágott frá-
zisok most már a Bagossy László vezette III-os osztály előadásának képeit hívják elő...

 

TAJTÉKOS NAPOK                             Fehér Balázs Benő                             Ódry

 

Ki olvas ma Sartre-t, ám  Boris Vian tündéri abszurdja mindörökké a legkedvesebb olvasmá-
nyunk.  Szerencsésebb lett volna a színházi előadás után olvasni, de miután évtizedek alatt
vagy ötször elővettük, vállalni kellett a hálátlan összehasonlítást. Vian esetében eddig csak
a Mindenkit megnyúzunk /+Budapesti Kamaraszínház, Kiss Csaba/ nevezhető sikeres adap-
tációnak, a film meg szupergiccsbe roskadt, a dramatizálásért csak dicsérni lehet a szöveg-
könyv alkotóit: a rendezőt és  Fekete Ádám-ot.
Fura zakók, csillámos hacuka,  leopárd-foltok és krisztusi erényöv:  Szlávik Juli  közelíti az
extrém közeget,  sajnos, nem érezhetjük a sötétségbe zsugorodó lakást, de hát a költség- vetés igencsak véges.  Ennek áldozata a mobil-nézőtér is, híján ülőkéken forgolódunk, ami
alaposan megnehezítette  az első rész élvezetét,  míg végül rájöttünk, hogy az állongó két-
lábas követés hasznosabb.
Az expozícióban  Nagy Dániel Viktor  energikus figurája jelent  igazi örömöt,  bravúrosan
lavíroz  a fickós lendület és a rafinált poénok telitalálatai között.  Bán Bálint  kicsit színte-
len rezonőrként abszolválja szerepét,  de nincs is könnyű dolga  Bach Kata  mindent légie-
sítő, varázsos lénye mellett.  Pilleszárnyú bohémvircsaft,  felületes könnyedség, mintha az
első rész csak a végkifejlet súlyosbító kontrasztja lenne. Bugyirózsa-szín-folt a két okosto-
jás, Bíró Bence és Pomlényi Attila  jelenete, pompás karakterkép  Rada Bálint Jean Paul
Sartre-rajongó karikatúrája, maga a humorba öltöztetett elrettentő tragikum.
A koktélzongorából  Dargay Attila  free-beütésű  Ellington parafrázisai csalják elő a finom
italokat,  a gyanútlan nézőket  Fehér László  bólogató Egere terelgeti,  Kerkay Rita  villa-
násnyi jelenetében képes súlyos atmoszférát teremteni. Nemigen emlékszünk Sartre szen-
tenciáira, így nem villoghatnak  Fekete Ádám  játékának ironikus sziporkái,  ahogy számos
korabeli utalás is a passzé kúthomályába hull.
A képszilánkokból lassan mégis összeáll  az egyre komorabb árnyalatokba sötétlő kaleidosz-
kóp, Chloé virágos ravatal-ágya Oféliát idézi,  Bach Kata átszellemült mosolya donori érzel-
meinket váltja ki,  "odaadnám érte fél /tüdőmet/, ha egyszer kezét kezembe tudnám ven-
ni és úgy tudnék véle végigmenni  az alkonyattól lila réteken..."  Karcsú árnya kísért a te-
metőben, Chorpus Christi kíséri a túlvilági mellékutcába,  bizony, hogy kétségbeesett vág-
tával utána kell rohanni...
Fehér Balázs Benő  invenciózus munkája  a nyelvi szürrealitás hangsúlyozása mellett nagy-
szerű színészi teljesítmények lehetőségét is megteremti.  Szilágyi Csenge  drámai ereje a
szakítás gyászában és a szívszaggató gyilkosság visszafogott őrületében bontakozik ki. Sűrű
alakváltások jelzik  Fehér László  karizmatikus sokoldalúságát,  TV-rendezői harsányságtól
a palástos kapzsiságig,  de még rajta is túltesz  Bárnai Péter.  Frászpirin, a kontár doktor,
rezignált könyvárus,  gyilkosan cinikus munkaadó,  műkönnye/d/s műsorvezető, túlmozgá-
sos gesztus-virtuóz és a feszület tártlelkűen didergő Krisztusa.
Na most aztán elolvassuk újra és virágos lélekkel megnézzük még egyszer...

 

2X3 NŐVÉR    Kelemen József    Kaposvári EMK Kocsis Pál osztály   Stúdió K

 

Vizsgaelőadáson lehetőleg  mindenkinek szóhoz kell jutnia.  Cserékkel többen egy figurát
játszanak, vagy kettős szereposztással két önálló produkció születik. Volt kikből válogatni,
 így  Kelemen József  az utóbbi megoldást választotta.  Ez az!!! Kétszer Négy Lány! - csak
a Fiúk állandóak.
Ferapont ugyan hölgy, ám  Horváth Anna kackiásan csattogtatja fotoapparátját, feszesen
szalutálva búcsúzik.  Kenderes Csabá-t nem a szakálla teszi öreggé,  cinikusan bölcs, meg-
értően alkesz.  Identitászavarát  pökhendi kiszólásokkal kompenzáló lúzer  Ruscsák Péter,
jobban áll neki a gyöngeség, mint a kirobbanó brutalitás.  Matusek Attila  tétován totyo-
gó Andrej, csak a süket küldönccel mer beszélni:  Fedotyik, az Erdélyből jött ösztöndíjas
Magyari Izabella  heveny gesztusaival, hasbeszélő hablatyolásával, ellenállhatatlan színpa-
di jelenlétével az előadás legszebb epizódját jelenti.
Gelányi Bence  olyan parancsnok, akiért tűzbe mennek a katonái, férfias keménysége ki-
csit olvadozik ugyan a szerelem tüzében, de fegyelmezetten lép le a távoli garnizonba. A
kamaszosan sistergő báró,  Jámbor Nándor kisfiús mosolya besugározza a színpadot, ener-
gikus létezése még fájóbbá teszi  értelmetlen halálát.  A tűz éjszakáján mindenki kiborul,
még  Kuligin tanár úr latin idézetekkel támogatott magabiztossága is,  a zsöllyedíszlet üre-
gébe búvik, majd jólfésült feje a lelki rokon Olga ölébe hull,  Farkas Sándor példaértékű
karakterépítéssel formálja meg abszolút érvényességű figuráját.
A rendezés kevés külsőséggel, a szituációk kialakítására összpontosító, töretlen tempóval
vezérli a történéseket.  Jól intonált dialógusok párosulnak  a tuttik kavargó képeivel. Hal-
kan peng Fedotyik gitárja,  panaszosan suttog a sztyeppei ballada, a bekapcsolódó tuzen-
bachi fűtöttség fokozza a ritmust,  viharos tombolásban tetőzik a karneváli mulatság. Elég
azonban egy "csendesebben vigadjanak..." és az ének dünnyögve távolodik a színfalak mö-
gé.
Pilnay Sára  aktívan optimista Irina,  Hartai Petra szeretnivalóan naiv, lírai álmodozó, gyer-
meki tisztaságú  csehovi áldozat.  Másaként  Lénárdt Laura  szép, de talán túl tárgyilagos,
a pusztító szerelem erejét  Tenki Dalma  képes megmutatni, ahogy őrjöngő ölelése után
földhöz vágja magát, az maga a kontrollálhatatlan téboly. Olga, Gábri Nikolett kissé hűvös,
bár kiégett csalódottsága szépen mintázott,  Hasenfratz-szegvári Júlia - de miért kisbetű-
vel,  az Ő nevét  csupa NagyBetűvel kéne írni !!!  - okos, szikár, racionális,  mégis minden
mozdulata poétikusan nőies, költőien orosz...
És a kontraszt, a mindenen átgázoló betolakodó, a kisstílű Natasából a Ház Úrnőjévé tolak-
vó középszerűség.  Gyurkovics Zsófia aránylag még disztingvált, mosolygunk, amikor olcsó
prémjében randevúra settenkedik, de mikor "egyszál pongyolában" leplezi le komor bájait,
lehellet bennszakad.  A másik közönséges,  undorítóan nyers:  húsevő virág a szelíd mirtu-
szok között, wagneri domina, gyűlöletes arcátlanság.  Edvi Henrietta  a zsigeri kegyetlen-
ség, a gátlástalan hatalomvágy prototípusát állítja elénk,  Cselényi Nóra csiricsáré öltözé-
kei találóan illusztrálják lehengerlő alakítását.
Az égő város képe tükröződik a gyertyafények remegésében, a vergődő lelkek tragédiája
a két előadás  sűrű atmoszférájában.  Kelemen József és a  Kocsis Pál  vezette pszeudo-
végzős osztály nagyszerű összmunkája  két varázsos estével bizonyítja  a kaposvári színész-
képzés eddigi, minden tekintetben fantasztikus színvonalát.

 

LASSULÓ ZUHANÁS  Jónás Tamás verskoncert Kocsis Pál osztály  KEMK SzEM

 

Rozs Tamás vezetésével a színinövendékek két tucat verset zenésítettek meg a költő utol-
só kötetéből,  a huszonhárom dalt mozgalmas szcenárióval, huszonhárom felállásban adják
elő.
"Horpad az ég gumiból van/ Rosszul esik ami jól van" panaszolja  Hasenfratz-szegvári Júlia,
csalódását zengi  Jámbor Nándor  is, aki gitáron, basszuson végig a zenei kíséret oroszlán-
részét vállalja: "...csendedből örökre megtanultam: /testednek külön boldogsága van."  A
szofisztikált zenei háttér  egy pillanat alatt alakul  rockos dübörgéssé,  Matusek Attila a
Szógyász sorait vágja képünkbe:  "Kifejezetten pénzbe kerül itt minden. /Csak én marad-
tam ingyen... - Levethető vagyok, mint a szandál, mi/nt a test az erkélyről".
A gitárok  kézről kézre járnak,  a zongorából lírai akkordok,  a dobokon kemény ritmusok
szólnak, vokálok és az egész osztály kórusa teszi változatossá a zenei anyagot.
Végtelen fájdalom sír  Hartai Petra  énekében, "...olyan egyedül vagyok, hogy jaj...- még
utoljára hadd menjek haza", a  Nagy utak-ban pedig  Lénárdt Laurá-val kettesben a váro-
si magányt idézi: "...néma volt a busz a test/ ikarus de nem budapest".
Jónás Tamás univerzumában ez elveszett gyermekkor traumája szorong, a Gyökérkezelés
Kenderes Csaba  szuggesztív előadásában is erről vall. Depresszió: "nem megyek el otthon-
ról, hogy ne érjek haza, ha kell bírom bármeddig, mit nem bírok tovább."/Gábri Nikolett/
A Dzsentri-leltár-
t  Gyurkovics Zsófia  sorolja:  "van énnekem  sorsom  hitem alázatom/
részt veszek egy pompás önvadászaton". Az erdélyi ösztöndíjas vendég,  Magyari Izabella
bluesba hajló, karizmatikus stílusával tűnik ki.
A huszonéves, sugárzó szemű ifjak tökéletes átéléssel jelenítik meg a roncsolt lélek kínja-
it, a zene, az éneklés azonban szabadabb szférákba emeli a súlyos szavakat.  Optimizmus:
"Talán csak az, aki. Hátha.  Talán.  Soha se sokára."  Ruscsák Péter  basszgitárral a nőkre
paráz: "Ők a nők. De nincsenek." Ha meg mégis kialakul valami, az mindig  a  Veszekedés,
Edvi Henrietta és Gelányi Bence Péter  gyilkos hévvel  esik egymásnak:  "A faszom bele,
hogy ruhában alszol... - Nem bírom tovább, hogy nem bírod tovább."
Tenki Dalma  varázsos stílusérzékkel adja a  Romagyar-t: " Angyalnak reméli magát, s nin-
csen szárnya." A végszó Farkas Sándor-é, az Életem utolsó gesztusa: "Gyűlölöm a rendet,
téged akarlak."
Fantasztikus sokoldalúság,  Pilnay Sára  hegedül,  Kenderes Csaba  dobol, ha kell,  Rozs
Tamás
 vezényletével, négy szólamban zeng a zárókórus: "Tele van a tököm a versekkel".
A lenyűgöző produkció után  muszáj kézbe venni a  Lassuló zuhanás-t,  - ennél nagyobb
érdeme nem is lehet  egy vers-koncertnek!  Csodákra lelünk...  - Például a József Attila
"Elefánt voltam. Jámbor és szegény."-re rímelő  "Petri György voltam. Jámbor és szegény.
Olcsó és rossz borokat ittam én. ... És meggyújtottam ajkamon a szót."  (Tényleg Para!).
Az egész kötetet idézni kellene...
A Kocsis Pál III-os osztály koncertje méltó folytatása az előző évfolyamok felejthetetlen
remekléseinek, (Füst a szemében - Ördög hárfája).
Másodszor még erősebb volt, /Február 28 Stúdió K/, - úgy érezzük,  lesz még számunkra
Harmadik is...

 

ROMEÓ ÉS JÚLIA    Rusznyák Gábor   Kaposvári Kocsis Pál III-os osztály   SZEM

 

Szorgos ifjú gereblyézi a murvát, öblös fotelben Pilnay Sára lapozgatja Shakespeare-t, pro-
lógja furcsa felütésként vezeti be a veronai legendát.
A nézőteret fóliafüggöny övezi, künn és benn egyaránt folynak a történések, sokszor izgal-
mas párhuzamosságban is.  Magasról indít  Gábri Nikolett  Dajká-ja,  már az első jelenetek
elsöprő lendületet jeleznek.  A későbbi Rómeótól szépívű  Mab-monológot hallhatunk, ha-
mar megbarátkozunk a szerepek gyakori váltogatásával.
A bálban, majd az erkélyképben balladai szépségű szerelmeseket ismerhetünk meg, a gyer-
meki mosolyú  Hartai Petra  és a romantikus álmodozó  Ruscsák Péter kettősét. Júlia a pi-
anínó magasából beszél a sötét éjszakába,  Rómeó földszintes ágaskodását áradó deklamá-
cióval tornássza fel.
A Kaposvári Egyetem vizsgaelőadását, a zsótéri Hamlethez hasonlóan, pedagógiai erényei
is kiemelik  a nemzetközi mezőnyből.  A folyamatos szerepcserék mindenkit szóhoz juttat-
nak, a színinövendékek sokoldalúan mutatkozhatnak be.  A küldetéséből visszatérő Dajkát,
akit most már  Gyurkovics Zsófia  játszik, a lírai arcéle mellett energikus kitörésben is je-
leskedő  Lénárdt Laura  Júliája faggatja.
Vérfagyasztó gyorsasággal csattognak a pengék, Tybalt /Matusek Attila/ tőre halálba kül-
di az utolsó pillanatig tréfálkozó Mercutiót,  alakítója,  Kenderes Csaba  Lőrinc barátot is
játssza, sőt, a végkifejletben Romeóként bizonyítja sokoldalúságát.
Rusznyák Gábor  rendezése mintaszerűen használja ki az adott lehetőségeket, a folyama-
tosság töretlen,  az átlátszó függöny mögött zajló paralell események eredetien gazdagít-
ják a produkciót. A sűrű karakterváltások ellenére a szereplők könnyedén illeszkednek a
cselekménybe, ki-ki adottságai szerint, teljes erőbedobással vesz részt az összjátékban.
Az esküvő után, Hasenfratz-szegvári Júlia és Jámbor Nándor a multifunkcionális pianínón
hálják el a nászéjszakát, a negyedik Júlia:  Tenki Dalma megadóan tűri a férfias  Capulet,
Gelányi Bence Péter
szigorát, Tybalt halálának, Romeó kitiltásának hírét Edvi Henrietta
Dajkája sem tudja enyhíteni, csak a tragédiát záró kórus jelent feloldozást.
A Kocsis Pál vezette, még csak III-os kaposvári osztály ritka élménnyel ajándékozott meg:
az annyiszor játszott, unásig ismert darabot,  Rusznyák Gábor  invenciózus koncepciójá-
ban ezer új színnel,  a sugárzó fiatalság energiájával dúsítva mutatták be,  a fantasztikus
SZEM, a miskolci nemzetközi fesztivál méltó befejezéseként.
Jövőre, Velük, Veletek,  remélhetőleg ugyanígy,  ugyanitt!                                  2014

 
BURIAN /DAMU Prága/ VÉRNÁSZ - HAMLET / SzFE Budapest/     SZEM   Miskolc
 

A prágai színiegyetemisták Burian 1935-ös /!!!/,  Háború című produkcióját alkották újra.
Népies mulatozás indul,  sördalok,  menyegző,  lakodalom.  Zárt falanxban mozognak, leg-
inkább táncegyüttest formázva.  Van néhány egyénített karakter, ének és szöveg is akad,
a szintén eredeti zene bombasztikusan illusztrál: olyan régies, idejét múlt az egész. Nagy-
szerűen csinálják és a csoda az, hogy 70 évvel ezelőtt,  a Csehszlovák Köztársaság demok-
ráciájában ennyire up to date modern tudott lenni! A mi süppedt félfeudális diktatúránk
a János vitézt propagálta, a csúcsot a Székelyfonó bágyadt népiessége jelentette.
Ma viszont a mi Színművészetink fizikai képzése áll jobban. Horváth Csaba Vérnász-a, a IV-
es  Marton osztállyal,  szokásos eredetiségével formálta  hatásos mozgásszínházzá a lorcai
drámát. Találó figurák, éles helyzetek, csoportos alakzatok váltakoznak egyéni gesztusok-
kal. Szinte korlátlannak tűnik  a koreográfiai eszköztár,  pedig nemigen találkozunk ismert
elemekkel.  És ezt most nem  a fizikai színháziak adják elő,  hanem egy normál színész-osz-
tály, ami a képzés körültekintő sokoldalúságát igazolja.
Zsótér Hamlet-je nem véletlenül volt a 2013-as Év Legjobb-ja,  ugyanezen csoda-osztály
elővezetésében. Az Ódry színpada helyett,  a nézők a Csarnok tág terében ülnek, kihasz-
nálásra kerül a kettős forgószínpad, játszik a háttérfal és a Nagyszínpad is, ahol a hamleti
színész-monológ hangzik el.  Ez a produkció mindenütt reveláció:  Gyulán földön-vízen, a
Tószínpadon,  a Vár alatt és a Lovasszobron lovagolva játszották,  itt is elég volt egy sűrű
délelőtt az előadás adaptálásához.
A három színíegyetemi produkció három aszpektusból mutatta meg  a miskolci nemzetkö-
zi találkozó, a  SZEM  egyedülálló erényeit.  Összehasonlítás, tapasztalatcsere,  közös él-
mény, kitekintés.

PHILOKTÉTÉSZ                              Viktor Balázs                           Ódry Színpad

 

A Stúdió K-ban anno játszott, 3 különböző darabból kompilált előadás naturális, inkább kis-
realista voltában nem volt eléggé emlékezetes, így a IV.éves színészhallgató  Viktor Balázs
rendezése revelatív erővel hat.
Hihetetlen szuggesztivitással, minden szótagot pontosan értelmezve, gunyoros arcjátékkal
lép színre Odüsszeuszként a még majdnem ismeretlen  Béres Miklós. Gazdagon árnyalt, el-
képesztő intenzitású színpadi jelenléte kozmikus kezdősebességel indítja  Szophoklész szin-
tén kevéssé ismert művét.
A néhány négyzetméteres küzdőteret fehér szalagok keretezik, más eszközt nem is használ
a gesztusok, szavak,  gondolatok erejére építő előadás.  Rada Bálint  Neoptolemosz, Akhil-
leusz egyfia szolíd öltönyében tétovázik, a kart a kaposvári egyetemisták szabadcsapata ad-
ja,   Fábián Szabolcs, Mózes András és Hajmási Dávid  élettel töltik meg a viszályok és ér-
dekek követhetetlen széljárásában bizonytalankodó harcosok figuráit.
Csak egy formás térdszalag jelzi életveszélyes sérülését, kínjait sem ábrázolja avitt markíro-
zás,  Bárnai Péter puszta létezéssel, deklamációja élességével hozza a tragikus hőst, kinek
sorsával így az első pillanattól kezdve együttérzünk. Ritka kivételként, a befejezésben fan-
fárok ujjongó hangjával ünnepelhetjük a jó és az igazság katarzismentes győzelmét.
Szárnyas Fél-Deus ex Machinaként, a búvárzöldbe vetkőzött Héraklész,  Bán Bálint akroba-
tikus elánnal függeszkedik alá, laza fölénnyel oldva fel az ellentmondásokat. Néhány humo-
ros anakronizmus mellett,  csábító ritmusok is fűszerezik az invenciózus produkciót, amely
újabb bizonyítéka a Zsótér-osztály színészeiből feltörő, igencsak reménykeltő rendezői am-
bícióknak.
Béres Miklós  fantasztikus Odüsszeusza  váratlan ajándékként tetézi  Viktor Balázs munká-
jának vitathatatlan értékeit,  biztos, hogy a darab Ódry Színpad repertoárjában is folyama-tos sikerre van predesztinálva.  Bámulatos,  hogy mennyi meglepetés várható még az ókori
görögöktől és a Színművészeti Egyetem legifjabb titánjaitól!                                    2013

 

    

                                          2 0 1 3

 

YVONNE, BURGUNDI HERCEGNŐ                 Geréb Zsófia               Ódry Színpad

 

Lengyel színpadokon igen sokszor láttuk,  nyelvi hiányosságok okábul inkább a vizualitás és
a játékmód direktsége jött át, a magyarországi 4-5 alkalom egyike sem volt meggyőző. Nem
elég azt megtudni,  hogy Yvonne mennyire csúnya,  hogy a királyi udvar ostobán felszínes,
Gombrowicz tudattalanba világító abszurditása, mágikus gondolati ereje mindig hiányzott.
És most itt egy végzős rendező,  aki első komolyabb munkájában csalhatatlan biztonsággal
értelmezi, magabiztos természetességgel állítja színpadra az emblematikus alapművet.
Már a játéktér is figyelemre méltó,  Pázmány Virág vörös oldalfalakkal, áttetsző háttérrel
határolja a színpadot, utóbbira sejtelmes árnyképek is vetülnek, különdíjas a kárászvacso-
rát szervírozó,  lejtősre feszített terítőből konstruált asztal.  Már a legelső pillanatban el-
dől, hogy igencsak érdemes  jól odafigyelnünk: a frivol udvaronc Cirill,  Rétfalvi Tamás és
a csúcsra járatott  Pál András  jelenete átütő indítás.  Tündöklő udvarhölgyek, a szende
Gábri Nikolett és az elbűvölő  Móga Piroska,  Nagy Szilvia  trükkös kalapkáiban  bájolog-
nak és végre színre botorkál  Szandtner Anna  Yvonne-ja,  amely alakításért egymagában
érdemes volt a darabot színre állítani. Nem csúf: esetlen,  nem buta: katatón,  nem viszo-
lyogtató, egyszerűen fagyott lélek, nincs jelen.  Karjai bénán csüngenek, bármelyik pilla-
natban alélten rogyhat össze,  extrém létezése még jobban kiemeli  a királyfi habókos el-
határozásának abszurditását.
Geréb Zsófia  mesteri tempóban rajzolja fel a kirákyi udvar rejtett közösségi hálózatát, a
kényszerű toleranciát követő  pszichés reagálások,  elszabaduló indulatok erővonalait. Az
udvarmester  Dengyel Iván, a tétovázó király  Gyabronka József óvatos taktikázással kere-
si a konfliktus megoldását,  Bánki Gergely  hiszteroid berobbanása  fantasztikus dinamiká-
val fokozza a feszültséget.  Kerekes Éva  rutinosan hozza a Királynőt,  de ez a szerep már
Takács Panka  feledhetetlen alakításában,  felülmúlhatatlanul égett be színházi emlékeze-
tünkbe (Szív Kamaraszínház 2004).
Witold Gombrowicz alakjában  Sipos György ékes lengyel nyelven instruálja a szereplőket,
ám ha kell, egy pohár vízért is boldogan kirohan. Az acélos hajlékonyságú  Bach Kata győz-
hetetlen energiákkal tart ellent  a herceg ostromának,  Pál András, aki egy régebbi mun-
kában már találkozott a szereppel, viharos lendülettel, szélsőséges váltásaival is mindig az
arányosság keményen kontrollált szférájában remekel,  hamisítatlan  Ferdydurke-i figurát
teremtve.
Első kitörésében elátkozza kisszerű udvarlóját, hirtelen arca lesz, sugárzó tekintete, a sze-
relem életre kelti neurózisba dermedt lelkét. Nem szép lesz, hanem: Ember, metamorfózi-
sa gyönyörűséges színészi varázslat,  Szandtner Anna  újabb nagyszerű teljesítménye!
Geréb Zsófia  kiemelkedő rendezésében  végre megtudtuk,  mennyire megkerülhetetlen
ez a páratlan darab, mennyire fontos, hogy  Gombrowicz  sokkal több teret kapjon a na-
turalista kisszerűségbe fulladt hazai színjátszásban.

 

HÁROM NŐVÉR GYAKORLATOK                Marton László               Ódry Színpad

 

Valóban gyakorlatok: szerepcserék, egyes jelenetek többször is, több nyelven, több stílus-
ban. A zongoránál  Bach Kata,  trombitán  Tóth Janó  kezd,  a kedves társaság ómagyar slá-
gert dünnyög.  Mészáros Blanka mosolygós, csupa hit Irinája  rövidesen munkába fásult ki-
ábrándultságba fordul. A szomszéd szobában  Janka Barnabás orvosa dörmög,  a nagyremé-
nyű Andrej bátyó hegedűjét nyúzza: Tóth András  magas polcra emelve szövögeti szerelmi
álmait.  Mása és Tuzenbach szerelmi jelenete,  Zsigmond Emőke és Vecsei Miklós Hasi át-
szellemülten ábrándos tétovaságával, poétikus szférákba emelkedik.
A csipkelődő Szoljonyint  Csapó Attila, a nőjét konzekvensen imádó tanárt Zoltán Áron je-
leníti meg hatásosan,  lendületes antréja  ifj.Vidnyánszky Attilá-t egyből a történés gyúj-
tópontjába helyezi. Peng a gitár, sóhajtozik a líra, a vágyakozó "Moszkva!, Moszkva!" -kiáltá-
sok romantizálják a légkört. Az együttes egyaránt hitelesen játszik a komikum, a drámaiság
és a melankolikus beletörődés húrjain, a szerepváltások magától értetődő természetesség-
gel történnek.
Először  Bach Kata  játssza  a még félszeg Natasát,  majd  Zsigmond Emőke  brillíroz minde-
nen átgázoló, agresszív betolakodóként,  végül, kalapos dámaként  Szabó Erika  teljesíti ki
a háromlépcsős jellemrajzot.  Van, aki végig megőrzi szerepét:  Zoltán Áron, nemes eszkö-
zökkel állítja elénk Kuligin szánni valóan szerethető, tragikomikus figuráját. Az Ocsi csorna-
ja után,  ifj. Vidnyánszky Attila  még egyszer  orosz nyelvre vált, Szoljonyin szerelmi vallo-
mását brutális letámadássá fokozza, elementáris erővel mutatva meg  a csehovi felszín alatt
izzó fojtott indulatokat.
Marton László pedagógiai, rendezői munkája máris érett gyümölcsöket terem, hát még ha
a végleges forma is megteremtődik majdand  a Pesti Színházban!  Megérdemelné ezt a sor-
sot a fékezhetetlen sodrású Vízkereszt is, amely elvitathatatlanul bizonyította az álom-osz-
tály szikrázó tehetségét!

 

LENZ                  Soós Attila Gergely/SzFE/                       Jurányi Inkubátorház

 

Betipeg egy snájdig udvaronc,  fényes öltözék,  csokornyakkendő,  ékesen zengő szép sza-
vak,  Nagy Dániel Viktor Oberlin tiszteleshez, Fehér László-hoz fordul. Ám a dialógus nem
merül szavakban,  Keresztes Gábor  zenéjére a két frissen végzett színész  káprázatos moz-
gásművészeti bemutatót tart. Hallatlan hévvel, virtuóz pantomimmel, legyűrhetetlen állóké-
pességgel a fizikai színház kortársi összetettségét képviselik.
A bravúros felütést  Büchner elbeszélésének Kerékgyártó Yvonne és a rendező által adap-
tált motívumai követik. A tudatalatti vizekből Lenz,  Bárnai Péter  emelkedik ki, a befogadó
családot  a keményen komoly anya,  a mindig megkerülhetetlen jelenlétű  Hay Anna és az
ártatlanság glóriáját sugárzó  Bach Kata  képviseli.
Soós Attila Gergely munkája a legnehezebb föladatot rója a recenzensre, alig történik valami kézzelfogható,  de a színházi tér atmoszféráját a transzcendencia  titkos feszültsége
hatja át. A frázisok pontossága, a visszafogott ritmus mágikus ereje, a váratlan gesztusok le-
nyűgöző eredetisége emelik az ámulat szintjét egészen az elragadtatásig.
Nem marad ki a komikum sem:  Horkay Barnabás  garabonciás testnevelő tanára a groteszk
elrajzolás karakter-remeke.  A depresszív magányban vergődő  Lenz viselkedése  egyre fur-
csább, elfojtott szexualitása végül brutális agresszióban tör ki.
Ha valamit utálunk színpadon, az a vér és a szex, ahogy a tarantinós blődli és az ínycsiklan-
dó kukkoldák képzelik. Itt és most  a rendező abszolút telitalálatként, merőben szokatlan,
stilizált formában, koreográfusi absztrakcióval,  vonagló, nyújtózó,  hengeredő és vonszolt
testek  kusza geometriájába sűríti  a brutális letámadás képeit.  Lenz és a néma ellenállás
pantomimjébe  fantasztikus energiákat összpontosító  Bach Kata  soha nem látott intenzi-
tással realizálja a félelmetes elképzelést. Bárnai Péter  úgy játszik pőrén,  hogy eszünkbe
sem jut esendő meztelensége, nagyszerű alakítása az átszellemült melankólia virtuális teré-
ben teljesedik ki.
Bár legutóbbi vizsgadarabja,  a Kastély bizonyos fokig a realitásba való visszalépést jelezte,
a Büchner-darab újra az absztrakt szürreáliában eredeti  Soós Attilá-t mutatja, aki útját a
Kenyérpusztítók és a  Panzió  előadásaival már igen figyelemre méltóan jelölte ki.

TKKT SANZON-KONCERT                      Bagó Gizella                      Ódry Színpad

 

A tavaszi jubileumi koncert után  most a  III. évesek  új generációja is  megmutatja magát.
Varga Lili  Dumont:  Mon vieux Lucien-jét énekli  varázsos szuggesztióval,  Böröndi Bence
Aznavour:
Meddig férfi a férfi című rezignált sanzonját. A Kurt Weill-i Je ne t'aime pas ele-
mentáris átéléssel szól,  Pálya Pompónia egy szakítás minden fájdalmát képes, érett színé-
sz eszközökkel is érzékeltetni.  A díjnyertes  Novkov Máté  egy szál deszkával játssza el a
Je m'voyais déjá, megint csak Aznavour,  örökzöld, többfelvonásos történését, lendületes
pantomimmel hatványozva acélos baritonját.
Bagó Gizella pedagógusi mágiája minden évben újabb tehetségeket hoz a felszínre, a kon-
certek alaphangját pedig szeretetteljes konferansza határozza meg. - És jönnek a IV-esek,
akik már annyiszor bizonyították sistergő tehetségüket.
A legszebb kiejtés minden bizonnyal  Tóth András-é, panaszos Je suis malade-ja feledteti
a francia nyelvvel kapcsolatos fenntartásainkat. "Se nekem, se nekem, lépni sem," Lustyik
Ákos szerzeményét  Bach Kata  védhetetlen erejű jelenléte avatja élménnyé,  de francia
sanzonja, a Tropsen sensible is kikezdhetetlen egyéniségét bizonyítja.  Ágoston Péter az
egyenes deklamáció nagymestere,  Prévert: Éhség-ében szinte halljuk a tojáshéj apokalip-
tikus reccsenését.
Kovács Adrián  immár mint a Színművészeti Egyetem oktatója kíséri szerzeményeit, Zoltán
Áron
koponyával, csontfűrésszel rémít a Haláltánc-ban,  Zsigmond Emőke Weöres Sándor
Valse triste-jében, álomba hulló átszellemültséggel éleszt poétikus hangulatot. Mindkette-
jüket hallhatjuk még egyszer,  előbbi mánaposan élvezi Jaques Brel hajnali konyakosmegy-
gyét,  az elbűvölő szépség pedig  angyali arccal,  hanggal,  mozgással  testesíti meg  az égi
gyönyöröket: "J'ai danse avec l'amour..."

 

ÁLLAMPOLGÁRI ISMERETEK       Tengely Gábor      Manna     Zsámbéki Színház

 

Tudjuk, hogy nem egy Aranybulla, de hogy ennyi otromba hülyeség következik az alaptör-
vényből, hát azt lidérces álmainkban sem gondoltuk volna. A Boronkay Soma dramaturgiai
segédletével hazai iszonyokra alakított szöveg röpdolgozati tanári kérdésekben hágja meg
a bornírt abszurditás csúcsait, nyerítve röhögünk, pedig sírni kéne.
A ravenhilli gimnazisták közösségének nyílt és rejtett kapcsolati hálózata,  Tengely Gábor
kimunkált koncepciójában rajzolódik fel,  barátságok, szerelmek, vágyak, gyűlöletek.  Alá-
fölé rendeltségek kuszasága, egyértelmű és ambivalens szituációk végletei.
A középpontban  Ivanics Tamás  identitását kereső kamasza,  a padtárslánnyal szimpatizál,
de haverja,  a képre, szövegre fantáziáló onán-bajnok, a naturális erejű Fige Attila is csi-
gázza félénk libidóját.  A darab és a rendezés mesterien egyensúlyoz  a jó ízlés és a tabu-
döngetés veszélyes mezsgyéin, gegbe, humorba ágyazza a meredek fordulatokat. A mobil-
fotóin fütykösét több szögben is mutogatót három a kislány lesi,  fejtartással híven követ-
ve a legkedvezőbb látószöget.
Hitelesen megoldott a tanár-diák jelenet, a fiú masszírozását, a harsányság helyett végre
arányos eszközökkel remeklő  Pál András  először csodálkozva, majd hálásan pillogva tűri,
avagy élvezi inkább. A hátsó padban gunnyasztó izomagyúak, kissé eltúlzott naturalitással
alázzák  a homokosnak csúfoltakat,  Mohácsi Norbert  férfiasan célratörő  udvarlásban is
jeleskedik,  Viktor Balázs, dermesztő hungarista turulos-trikóját meghazudtolva,  versek-
kel is képes hódítani, igazi macsófiókaként azért ő sem becsüli sokra a lányokat. Lukad a
fül, törik az orr, folyik a vér, rettenetes, ahogy a többiek szenvtelenül figyelik a brutális
játszadozásokat.
Az összetett szerep minden mozzanatát kibontó, nagyszerű  Ivanics Tamás a felnőtt part-
nerrel,  Bercsényi Péter-rel kialakuló viszonyt is  érzékletesen ábrázolja. Kár, hogy csak
a hímneműek problémái, konfliktusai kerülnek elénk, igaz, az is éppen elég, hogy a túlsú-
lyos, frusztrált Anna, koton híján,  egyetlen kósza aktustól teherbe esik.  A drámai erejű
Spiegl Anna  lézerpontos gesztusokkal hozza extrém figuráját, diadalmas anya-monológjá-
ban végül lenyűgöző elégtételt vesz sérelmeiért.
Tengely Gábor  jól használja az üvegfal mögötti háttér és a "falakból kikandikáló" alakok
adta lehetőségeket,  értelmezése,  tempója  kiváló,  az előadás fokozódó feszültségben
ér el a záró-kórus feloldást jelentő kedves harmóniájáig. A feminin erotika áhított elem-
zése helyett  a lányokban gyönyörködünk. A rágózó, örökösen nevetgélő  Kerkay Rita a
helyén van, az első padban babázó kettős pedig, szerepen túlmutató dimenziókat képes
megjeleníteni.  Virgonc vihogó,  megnyerően tud gyűlölni,  a barátnő érettségi bukását
vijjogó kárörömmel telefonálja meg anyunak:  Gergely Rozália  úgy sistereg, kedvünk tá-
mad egy merész tűzpróbához.  Krajcsi Nikolett schielei szépsége, magába roskadt tekin-
tete elfojtott traumákat takar, nyúlánkan feszülő mozgása sejtelmes titkokat álcáz, üvöl-
tés a csöndje, gyengédségében tigriskarmok meredeznek. Olyan jelenség, amely deleje-
den vonzó, fénykörének kisugárzása legkisebb gesztusát is emlékezetessé teszi.
Felnőtteknek megdöbbentő, a korosztálynak életfontosságú produkció, látni kell minden-
kinek, aki azt hiszi, hogy tud valamit az ifjúságról.  Reméljük,  hosszú ideig elérhető siker
lesz az alternatív játszóhelyeken!                                                                       2013

 
HUPS!                                   Végzős Bábszínészek                                  Kolibri
 

Nagyszerű színészek kerülnek ki a  Színművészeti bábos osztályaiból,  aztán kevés szó esik
róluk, eltűnnek a szakma számára terra incognita bábszínházakban.  A most végzős osztály
néhány jelese önálló produkciót készített, melyet sikerült bemutatni a Kolibri Évnyitón.
Tenyerükkel ütik a padlót,  a testüket és minden kezük ügyébe kerülő tárgyat. Imponáló
nyitány, eleven lendület, sugárzó akarat, tobzódó energiák. Árnyjáték következik, a négy
furfangos állat meséje: hogyan győzi le a  Kakas, a Kutya, a Macska és a Szürke Szamár a
vicsorogva fenyegető, rettegett fenevadakat.  A figurák sima csomagolópapíron elevened-
nek meg, veszély esetén összegyűrődnek, majd széthajtva támadnak fel újra. Az 5 játékos
hihetetlen precizitással dolgozik, ketten a sablonokat mozgatják a fény előtt, míg a többi-
ek a vetítőfelületekkel mozognak szigorú koreográfiával.
Gyurmából emberalak formálódik,  pálcika kezek-lábak elevenednek groteszk pantomimmé.
Spiegl Anna  ujjaira tűzött babafejekkel a hátán játszat kedves szituációkat,  homokba raj-
zolt jelek a szemünk láttára alakulnak váratlan formákká.  Állandóan szól a zene,  az éppen
ráérő színészek muzsikálnak,  harmonikától cajonig terjedő, változatos hangszer-arzenálon.
Komikum, líra,  mese és látványosság egyaránt megfér  a gondosan szerkesztett műsorban,
az ifjú titánok valóban kitanulták a "bábos"-nak nevezett, de annál sokkal tágabb világú ani-
mációs műfajokat.
A három kismalac története drótból formázott figurákkal látható,  hiába tátog a vonalrajzú
farkas, végül diadalmas trófeaként szegeződik a falra.  Kicsik, nagyik, pöttöm apróságok és
komolyságukat vesztő felnőttek élvezik az ötletes jeleneteket,  nincs hiány meglepetések-
ben sem,  hiszen itt még a széklábak is játszanak: a darabjaira hulló ülőalkalmatosság fából
faragott királyfiként táncol...
Gyaníthatóan a Kolibri  Macska voltam Londonban  című remeklésében főszereplő  Fehér
Dániel  
viszi a prímet,  ám ő csak ekvivalensen első az egyenlőek között.  Az énekes-zenés
fináléban, ahol  Czupi Dániel  furulyán,  Hoffer Károly  hegedűn,  Szollár Tibor ütősként
bizonyítja sokoldalúságát,  fergeteges hangulatban tetőzik  a kiváló produkció,  amelynek
külön értéke, hogy díszlet-jelmez nélkül, bárhol, bármikor eljátszható!

KOKKOLA                             Erdeös Anna                     Zsámbéki Színházi Bázis

 

Bizony alaposan tanulmányozni kell az előzetes ismertetőt, ha el akarunk igazodni kokkolai
életkép zavaros emberi viszonylataiban.  Mindenki másba szerelmes, a szövevényes hálózat
fojtogatásában, alkoholos delíriumban vegetál a krízis-csoport.
Mindennapos elesettségükben segít ugyan  Piano, a  Gere Dénes Ákos  markáns alakításá-
ban jótékonykodó BT-főnök, de az állapotrajz jellemzői jottányit sem változnak a két felvo-
nás alatt.  Leea Klemola  abszurdba hajló groteszkje kiköveteli magának a korszerű színját-
szást, pszichizős mütyürözés, karikírozás itt nem célravezető,  Erdeös Anna igen jól megta-
lálja a pompás dialógusokat érvényesítő direkt deklamáció és a szituációk árnyalt érzékelé-
sének egyensúlyát.  Mellőzte az életkori kötöttségeket,  ezzel is érvényesítve  a zsótérien
stílus erényeit. Feledtetve a felolvasó-színház kötöttségeit, térben is elevenen mozgatja a
szereplőket a néhány szék alkotta színpadon.
A középponti figura, a 60 éves Marja-Terttu-t Kovács Napsugár leginkább figurálisan képes
megjeleníteni, némileg halványítva a vágyak és érdekek gyújtópontjában vergődő, lelki bé-
kéjét talán csak fókává válva megtaláló matriarcha alakját. Ellentmondásos, hogy a hisztéri-
kusan gyermeket akaró, tolószékes feleséget a csak szélsőséges eszközökkel bíró, túlzások-
ba hevülő  Éry-Kovács Zsanna  játssza,  míg a szerep nélkül is megkerülhetetlen jelenlétű,
karizmatikus sugárzású  Szirmai Melinda  szinte szóhoz sem jut.
Az embermentő detoxi-szolgálat famulusaiként, a  Kroó Balázs - Hegedűs Barbara páros je-
leskedik, utóbbi ukulelés, gitáros kísérete biztos alapja a jeleneteket üdítően tagoló, kivá-
lóan énekelt sláger-betéteknek. Hallunk grönlandi dalt is,  Czene Zsófi, a lényéhez cigány-
virtusnál jobban illő, érzelmes szelídséggel tálalja a különleges csemegét.
Talán egy picit hosszabb a kelleténél, néhány mozzanat nyugodtan kihúzható, de a tempó
és a ritmus mindig adekvát, a rendező biztos kézzel fogja össze a produkciót, előre vetítve
egy majdani színházi megvalósítás ígéretes lehetőségét.
Puszta létezésével fémjelzi hitelességét  Vízkeleti Zsolt,  a gyermeki ragaszkodás kiszolgál-
tatottja, míg  Barsi Márton  kiforrott karakterrajzolattal ábrázolja mindkét figuráját. Sapká-
ját forgatva változik gyengéden törődő apává, míg alapállapotban Saku,  aki leendő gyerme-
kétől félve, sebzett indulattal vágja falhoz a várt apróságot jelképező rongybabát.
Maura, a leszbikus gerjedelmekben égő presszó-tulajdonos Sipos Eszter, aki egy kétszavas
mondat briliáns dallamívével is képes szituációt teremteni, akinek egyetlen hangsúlya hely-
re billent egy bonyolult jelenetet: kivételes szuggesztiójú, lenyűgöző színpadi jelenség.
Ereös Anna  rendezői bemutatkozása,  a méretes kihívás ellenére nagyszerűen sikerült, re-
méljük, hogy a továbbiakban is a korszerű stílus rögösebb, ám előrébb mutató útját követi.

 

DÜHÖNGŐ                          Beczásy Áron                       Zsámbéki Színházi Bázis

 

Ahogy a kísérleti ketrecbe zárt rágcsálók életét tanulmányozzuk, Ondraschek Péter beton-
terráriumában úgy kukkoljuk antihőseink alanti vegetálását. Jimmy, akinek nem sikerült, az
értelmiségi lét helyett cukorkaárus a piacon. Frusztrációját gyermeteg jászmákkal enyhíti,
vasalásba némult párját és az odúnyi térben velük élő havert ingerelve efemer összecsapá-
sokra.
Marofka Mátyás alkatilag harmonikusabb az örökös szurka-piszka, lecsúszott nímandnál, át-
érzett, kimunkált elemzéssel hozza felszínre énjének szélsőségesebb rétegeit. Hitelessége
töretlen, szúrós pillantásai dermesztőek,  kitörései jajkiáltások a kétségbeesés szakadékai-
ból. Szeretni nem lehet, de átéljük a karakter kilátástalan létezésének minden kínját.
Beczásy Áron  meglepő biztonsággal,  érett tempóérzékkel alakítja  a jelenetek sűrűsödő
atmoszféráját, nagyszerűen mozgatja figuráit a félszobányi térben, a fürdőszobát plexi-füg-
göny, a konyhát napszemüveg felvétele választja el.  Terhes Sándor  némileg értetlen apá-
ja egyenesen a fekete nejlonfal hasítékából bújik elő, mely később valós kijáratként funk-
cionál. A csőtörés(?!?) árvize kissé felesleges,  de a stilizált natúra izgalmas mozgékonysága
egyébként hatásosan működik.
Szereplőválasztása is dicséretes:   Zeck Júlia, a feleség helyébe átmnetileg lépő barátnő
első látásra alteregója elődjének, mintha a négy évvel ezelőtti, szerelmes Alisont látnánk.
Az unterman jóbarát szerepében, az alternatív szcénából jól ismert  Boros Ádám brillíroz.
Egyszerű észjárás,  pontosan felméri a szituációkat, villámhárító a küzdő felek között, fel-
ismeri a helyzet tarthatatlanságát,  de még ez az örökös őrlődés is jobb, mint magányban
fuldokolni egy még szűkebb albérletben. Gyönyörűen rajzolt karakter, zsigeri erő, amely
fizikálisan a káprázatos,  akrobatikus mutatvánnyá szublimálódó  verekedésben teljesedik
ki.
A rendező kiválóan használja a zenét is, a boulezi fogantatású,  akkoriban kortárs effektu-
sok nemcsak a drámát tagolják, a trombita-lúzer dühöngő is ilyesmit próbál hallgatni, eről-
tetett trendiséggel megérteni. Aki áldozata, célpontja és megváltója a veszett handaban-
dázásnak, a kudarcba fásult hajdani rajongó,  a megunt egzisztenciát kamaszos hiszékeny-
séggel elhagyó  Alison:  Krajcsi Nikolett. Volt már ledér, hódított énekével, rugalmas lép-
tei parazsat szítanak, - most megtört, megadó asszonyisága, keserű arcvonásai jelentenek
felejthetetlen élményt.  A fájdalma hűség mártír-glóriája, alkalmazkodó tehetetlenség, a
változtatás felvillanó fényei, majd a visszasüppedés mosolygó melankóliája. Alkonyi homály
egy csepp méznyi reménnyel: a záróképben, kifacsart tagokkal fekszenek,  a mackómese
gyengédsége duruzsol, egy végtelennek remélt pillanatra, a csobogó hullámok fölött, fel-
hők közül sugarat vet a fénypászmás derengés.
Példás összefogás: a Marosvásárhelyi, Kaposvári és a Színművészeti Egyetem, a MANNA
és a  Zsámbéki Színház  együttműködése emlékezetes produkciót teremtett. A rendező
Beczásy Áron és az ifjú színészek nevét pedig azonnal fel kell vennünk a távlatos remény-
ségek csillagos sorába.  

 
AZ ISTEN ÉS A RÉSZEGEK          Benkó Bence - Fábián Péter      k2      Stúdió K
 

Kilenc szőlőtermelő dünnyögi  borgőzös kórusát:  csökken a kereslet, turbózzuk fel!:  piac-
bővítés kéne. Megoldás lenne, ha a málnaivó thébaiakat sikerülne borra szoktatni: Bacchus
el is kezdi aknamunkáját  a külváros szegényei között.  Hegedűs Géza regényéből a  k2 he-
ves invenciójú alkotó-párosa,   Benkó Bence és Fábián Péter  csavarintott a szokott szelle-
mességgel pazar szövegkönyvet.
A hatalmasok, a népét jótettekkel szelídítgető király  Horváth Szabolcs,  a szigorú tekinte-
tű hadvezér  Egger Géza és  Jerger Balázs csokornyakkendős üzletembere,  tanácstalanul
állnak a fokozódó hangulat fenyegető viharában.  Rózsa Krisztián nemesszándékú forradal-
mára még a rabszolgáknál is alantasabb, kirekesztett, bűnbaknak alkalmas Fazekasok képvi-
selőjét,  Sipos György-öt is cselekvésre bírja,  Borsányi Dávid kétszínű fegyverkovácsa pe-
dig mind a két harcra készülő félnek szállít, de a besúgás sem idegen tőle.
A történéseket  Mohácsi Norbert  elegáns dikciójú narrátora követi nyomon, a szembenál-
ló felek között  Domokos Zsolt minden hájjal megkent manipulátora közvetít. Nagyszerű az
összjáték,  minden karakter élesen rajzolódik ki,  a jobbnál jobb alakítások magától értető-
dően illeszkednek. Ennek oka csak az lehet, hogy Benkó Bence és Fábián Péter rendezők,
a különböző évfolyamok növendékeiből, kiválóan összehangolt, sokszólamúságában is egysé-
ges együttest tudnak formálni.  Egyetlen poén sem veszik el, egyetlen gesztus sem felesle-
ges, kidolgozott szituációk, feszes ritmusú jelenetek követik egymást.  Mi jobb egy jó ren-
dezőnél?  Ezek szerint: kettő...
Frenetikus a bort először kóstoló uraságok rapid lerészegedése, fantasztikus figura a leplét
ezerféle módon gyűrögető Teiresziász, Takács Géza, - jellegzetes kézmozdulattal  súlyosbí-
tott,  öreges regiszterben kántáló megszólalásai, egytől egyig  életveszélyesek.  Minden bi-
zonnyal szállóigévé válik  Borsányi Dávid  meghunyászkodó mentegetőzése: "már nem csiná-
lom..."
Redőzött nyakbavetők,  steppelt harci mezek,  mindig találó jelmezek dicsérik a  Domokos
Barbara - Nacsa Lilla
kettős jelmeztervezői munkáját,  a kórusok, így a munkásmozgalmi be-
ütésű forradalmi dal is,  a társulat ragyogó zenei érzékét bizonyítják.  A felkelés élére álló
kormányzat  Tóth Géza  elbárgyult agg uralkodóját hozza vissza  a trónra,  a nép meg bele-
feledkezhet a szenvedést enyhítő italozásba, míg minket a katartikus élmény bódít.
Alig két év alatt, a  k2  már féltucat emlékezetes produkcióval rukkolt ki,  hallomásból tud-
juk,hogy máris újabb darabbal készülnek a még magasabb csúcsok ostromára.
De addig ezt a remeklést még a Zsámbéki Színház Rakéta-Hangárjában is láthatjuk!

CABARET      Rusznyák Gábor     III-os Réthly osztály    Kaposvári EMK  Átrium
 

Domokos Zsolt  Konferansziéja androgyn kívülálló,  igazi manipulátorként uralja a közönsé-
get,  igazi színészként motorja az előadásnak.  Metszően gunyoros hang, letaglózó éneklés,
olyan humorérzék, amely a viccek rosszaságának poénját is be tudja hozni. Hat görl és két
transzveszt táncos veszi körül a nyitókép forgatagában, a véget nem érő fokozást egyaránt
bírja az éneklő tánckar és Gonda Kata feltűnően professzionális koreográfiája.
Sodró Eliza Sally Bowles-ként számítóan kacér, lustán élveteg, az eredeti regényt író ame-
rikait, Christopher Isherwood-ot játszó, gyengéden biszex  Hajmási Dávid-dal párban, már
az első jelenetekben megteremti  a még weimari  Berlin frivol légkörét.  A férfi/?/kvartett,
a nagyszerűen éneklő  Fábián Szabolcs vezérletével, a szokásos homogesztusok nélkül tud
átütő erejű, pregnáns humorú songot felvezetni, míg  Piti Emőke  bundás indulata az alat-
tomosan terjedő antiszemitizmust érzékelteti.
Rusznyák Gábor rendezése frappáns váltásokkal, kevés szóval, mesterien kidolgozott szitu-
ációkkal operál,  az ének- és tánc-betétek  magától értetődően szervűlnek  a filmszerűen
pergő cselekménybe.  A hozományvadászból   szerelmesen coming out-olóvá érő  lengyel
zsidó férfit játszó  Mózes András, a híres Money, money-ban, énekesként is helytáll, - az
aranyló cilinderek a  Csomor Katerina, Jeli Luca  jelmeztervező párost dicsérik, csakúgy,
mint a lányok trikói és a Konferanszié extrém jelmeze.
Pallagi Melittá-nak  egy-egy félmondattal is elég, lebiggyedt ajka, enervált fejtartása, tu-
nyán kihívó mozgása  hitelesen állítja elénk  Kost kisasszony csábos alakját.  Keringő rolle-
rek írják az Ananász-dal legátó-íveit,  Borsányi Dávid  hangjának, figurájának gyümölcsöző
eleganciájával hódít. Most még Fraulein Schneider a leendő Schultzné: "házamban egy iga-
zi Landauer lány!" - suttogja, miközben négykézlábú asztalként, szexuális rugózással élénkí-
ti a társalgást. Szvetnyik Kata csoda-hangja kitűnő játékkal párosul, de slágeréneklés köz-
beni, elmélyedt konzerv-turkálása is emlékezetes.
Móga Piroska egy felsőbb világból leszálló, végtelenül finom, mókásan életidegen milliomos-
lány, nehéz ráismerni a piszkos kis lebuj tánckarának Betty-jeként.  Mert a színésznők pa-
zar szex-tettet is alkotnak!, - pillanatok alatt vedlenek át polgári szerepükből a félvilágiba.
A korlátnál állongva, bódító erotikával adják elő sejtelmes ritmusú számukat, kemény kiszó-
lásokkal hívogatva az epedő közönséget.
A másik szereposztás Sally-je, a szerelmi felajánlkozást követően, vágyakat ébresztő testét
fantasztikus elánnal mozgatva kezd bele a  "maybe this time"-ba. Lenyűgözően expresszív,
zsigerien muzikális, a blues-os hangvétel mélységével,  a szenvedély vörösizzásában, lehen-
gerlő energiával énekel.  Gonda Kata  szilaj dinamikája a katarzis csúcsára röpíti létezését,
egyenes deklamációja,  sallangmentes gesztusvilága  a korszerű színjátszás annyira vágyott
stílusát idézi.  Elsöprő cunamiként a keserédes végkifejletig mozgásban tarja a produkciót,
ahogy  Domokos Zsolt  különös figurája is az utolsó pillanatig tartogat meglepetéseket.
Kettejük hangja szárnyal a finálé kórusa felett, tetőzve egy igen eredeti,  vizsgaelőadáson
jócskán túlmutató, nagyszínpadra érett előadást.
Jó hír: a Zsámbéki Színház Rakéta-hangárjának templomi akusztikájában is láthatjuk majd,
még ezen a hideg nyáron.

NEM ÉRTEM, DE VELETEK... Simányi Zsuzsanna   Pulzus   Bethlen-téri Színház
 

A fizikai színház köpönyegéből előbújt a fizikai operett. Primadonna, Bonviván, Táncoskomi-
kus és Szubrett. A Csárdáskirálynő Honthy Hanna hangján nosztalgiát gerjeszt, ám szemünk
előtt vaskos paródia bontakozik ki.
Bakos Éva,  a múlt idők dívája, avítt gesztusokkal bűvöli képzeletbeli közönségét,  a szuicid
bonviván, Kroó Balázs a méla megvetés és az ajtókilinccsel eszközölt öngyilkos zsarolás vég-
letei közt ingadozik. A szerelmi négyszöget kiegészítő második vonal kényelmetlenül fészke-
lődik a fapados zsöllyékben, Kálmán Imre zenél, szavak helyett pantomim beszél.
Simányi Zsuzsanna elementáris invencióval alkotja meg, ezer elemből álló gesztus-nyelvét.
Pontosan elemzett szituációk, keményen körvonalazott figurák,  a tekintetek és mozgások
kifejező kavalkádja.  Még az eldobott virág is  hajszálpontos röppályát ír le,  a testek és a
tárgyak viszonyulása  komikus paradoxonokban alakul ki előttünk.  Csodálkozunk, nagyokat
nézünk, ízelgetjük a forma grammatikáját, aztán feladjuk az oknyomozó értelmezés bárgyú-
ságát, derűsen szippantjuk be a groteszk atmoszféra nedvdús levegőjét.
Masszív férfiasságában,  Tóth Máté  erélyesen érvényesíti macsós fölényét,  hűtlen kedve-
sét mosogatórongyként csapja a balkon korlátjára.  Guary Szandra érzékletes mimikája hí-
ven követi bűvös mozgását, mely még a puffanó eséseknek is muzikális felhangokat ad. Né-
ha feltűnik a Bethlen-téri Színház Anonymus-a, bebútoroz, kidünnyög,a végén meg hygié-
nikus műveletekre biztatja a szereplőket.  Rendet is raknak,  Bakos Évá-nak  még a porszí-
vózása is primadonnaian emelkedett.  Kroó Balázs  a parázs üldözési jelenetben pajzsként
székeket használ, dühében poharakkal együtt tépi fel az asztallapot és azt a fej fölé emel-
ve támad.
Az együttes félelmetes összhangban realizálja  a presztisszimó tempóban kottázott cselek-
ményt, szól a  "Jaj cica",  a "Rongyos élet", a negédes bájt a paródia élessége sebzi. Nagy-
ívű keringő édeskés dallamára, szemünk láttára őrül meg a kecses szubrett. Eszement moz-
dulatait, szaggatott vitustáncát az önkívület sikolyai kísérik. Kicsavarodott végtagokkal vág-
ja földhöz magát, hisztérikusan kacag, követhetetlen gyorsasággal viharzik. Guary Szandra,
akit joggal tekinthetünk a rendező Simányi Zsuzsanna  szinkron reinkarnációjának, gigászi
szólójában hipnotikus átéléssel hatványozza fizikai teljesítményét. Milyenek lehettek, ket-
ten a próbákon, amikor mágikus kölcsönhatásban együtt alakították a koreogáfiát?!?
A varázsos produkció turbulens fináléba torkollik, reprízként mindenki bemutatja jellegze-
tes gesztusait, a kábító forgatagból felocsúdva első gondolatunk: de jó lenne még egyszer!

GYÉVUSKA               Kardos D. Dániel               III. rendezői vizsga           Ódry
 

A frontra látogató,  József Attiláért rajongó és a katonáknak éneklő  parancsnokfeleség,
Ostorházi Bernadett  sanzonjára, forgószínpadot imitálva keringenek a szereplők, még az
oszlopot is magukkal ragadják  szellemes körforgásukba.  Egyetlen kézireflektor pásztázza
imbolyogva őket,  Kardos D. Dániel  rendezése erős felütéssel indul. Szereposztása is tar-
togat meglepetéseket.
Kovács/Koch/ főhadnagyot, dús fekete szakállal,  Király Dániel  játssza,  tragikus leleple-
ződését előlegezi meg a "Nincs kegyelem" strófáival. Fehér László az intrikus tiszt, a mun-
kaszolgálatos Heintz  Hegymegi Máté,  a keményen húzott textus összefogott tempóban
képez, villanásnyi mozaikkockákból sűrített egységet.
Béli Ádám  századosa szilárd pont a szüntelen mozgásban lévő forgatagban, a szemek kari-
kásan elkínzottak,  Bán Bálint-é a morfium delíriumában ég.  Szólókban, kórusokban egya-
ránt hatásosan érvényesül  Darvas Bence  invenciózus zenéje,  a finálében német-magyar
kétszólamúsággal remekel az együttes.
Mester Szilvia  egy rövid randevú reményében veszekszik  a frontkatona férjjel,  Rainer-
Micsinyei Nóra  Adyt Endrét véli felfedezni Koch főhadnagyban,  mámorában veszett vág-
tába kezd.  A fenékfalon keresztbe mozgó alakok,  svenkelő háttérvetítésként, a helyben
futást szédítő irammá fokozzák: még a pszeudo-forgónál is eredetibb ötlet!!!
A kikosarazott katona,  Bárnai Péter, bánatát trianonivá emeli a "Mindent vissza" irreden-
ta strófáival.  Huszárosan pattog a  "Horthy Miklós legszebb katonája",  míg a gyilkos fecs-
kendő kézről kézre jár. Morfinista lányként a /még/nem színiegyetemista Szakács Zsuzsa,
kiemelkedően hiteles, átütő szuggesztiójú alakítással lep meg.
Pintér Béla  immár élő klasszikussá érett,  Kardos D. Dániel  pedig sajátosan egyéni,  ígé-
retes alkotói-rendezői munkával bizonyítja tehetségét.    

PATKÁNYOK           Novák Eszter          Kaposvári EMK IV.osztály       Stúdió K
 

Gerhart Hauptmann-t amolyan Zolaszagú naturalistának könyveltük el, ám most egy sister-
gő komédiát élvezhettünk.  Zsebkendőnyi térben, gyakori szereplő-váltásokkal bontakozik
ki  Novák Eszter rendezése,  amely a részletek markáns kidolgozásával, a háromfelvonásos
tagolással csúcsformában mutatja magát és a fantasztikus osztályt.
Kopek Janka,  három ridegtartott gyermekével drogos depi önsorsrontó,  semmit sem ér-
tő cselédlányként egy ellentétes sorsot példáz. Ezt a szerepet  Máté Anett is játssza, aki
amúgy,  szülési fájdalmakban vergődő lányanyaként  indítja a darabot.  A nemes tisztaságú
Kátai Kinga nehezen találja helyét az ambivalens véglények tarka gyülekezetében,  Bende
Kinga annál inkább virul a lúdtalpasan jószándékú feleség, na meg a sikerkellék komondor
szerepében.  Bakfis-lánya,  Kiss Emma  lába, de még a szeme is, kamasz lázadásképpen be-
felé kancsalít.
A kétkezien böcsületes munkásember figuráját is ketten hozzák, Jáger Szabolcs a rafinált
színidirektor, míg  Rózsa Krisztián  gyilkos öcs alakjával ellenpontozza.  Horváth Szabolcs-
nak több jelenet is jut  a teátrálisan gesztikuláló,  latin idézetekkel félművelt színigazgató
megformálásához,  felejthetetlen gratulációja a bölcsőben ringó,  hazaffyasan Bismarckra
keresztelendő kis ágyútölteléknek szól.
A felvonások végét muzikálisan szárnyaló kórusok jelzik, vigyázzba kapjuk magunkat a Gott-
erhaltéból adaptált  Deutschland,  Deutschland  über alles  Bundesliga-himnuszra, nehe-
zen békülünk meg a négy szólamban áradó, agyoncsépelt  Örömóda  hangjaira.
Párductestű primadonna, majd pöfetegen intrikus szomszédasszony:  Dobó Enikő parádé-
san komédiázik mindkét szerepében.  Szakács Hajnalka hisztérikus drámai erőt mutat, fé-
kentartottan arányos kitörései az est csúcsai, eddig angyalian sugárzó karaktereiben, po-
étikus éneklésében gyönyörködtünk, most boldogan fedezzük fel sátáni szélsőségeit.
A kétbalkezes házitanítót először  Fábián Péter  játssza,  meglepő érvelése a realista szín-
ház alapvetését fogalmazza meg:  "...ha az életben van ilyen, akkor a színpadon is legyen".
Utóbb  Benkó Bence  szinte a Sirály Trepljovjának szintjén követeli az új formák elfogadá-
sát, erőteljesen formált monológja, máig ható érvénnyel, deklamálja a poros stílus megha-
ladásának igényét.
Maradéktalanul egyetértünk, a kortársibb jegyek azonban, majdnem kizárólag, a független
szférában formálódnak, a jövő színházának kottáját  a színművészeti egyetemek és az alter-
natív társulatok írják.

HAIKUK                 JeIes András             IV.színész-osztály           Ódry Színpad
 

Egy-két soros, kihagyásos japán versek ihletik meg az alkotó-rendezőt, aki sajátos asszoci-
ációiból különös atmoszférájú képeket épít. Minden pantomimben, lassított gesztusokkal,
élénk mimikával jelenítődik meg,  a lefojtott ritmus, a sejtelmes titokzatosság mágikus lég-
kört teremt.
Három grácia trónol a strandon, napernyőik védik elrajzolt maszkjaikat.  Keszeg boszorka,
időtlen korú,  aszott vénség és a lepcsesre rúzsozott szőke hájtömeg, aki ernyőjét nyito-
gatva diadalmasan feketéllő fanszőrzetét is felfedi.
A 23. születésnap tortácskájának gyertyáit nehéz meggyújtani,  de a béklyóba verő anyai
szeretet csak elzümmögi végül az ünnepi dalt.  Bárnai Péter vezetésével négyen verik ha-
lálra, a z előzőleg botvívásban győzedelmeskedő  Fehér László-t.  /Harmadik Figyelmezte-
tés:  veszélyes dolog  híres festőművészünk nevét hordani,  most kellene egy  Nagybetűt
beszúrni!!!/.
Kerkay Ritá-t  bábumerev babaként ráncigálja a gyermeki önkény,  máskor a temetői ma-
gányban ostromolja, a testi támadásig felbátorodó  Viktor Balázs.
Furcsaságukban erőteljesek a gyorsan váltakozó jelenetek, mindegyik önálló stílust és je-
lentést hordoz, az opálosan derengő jelesi atmoszféra azonban  valahogy mégis egységbe
forrasztja őket.
Kurta Niké  elbűvölő lassúsággal ölti fel ábrándos fátylait, miközben délceg urát kínhalál-
ba mérgezi.  A sustorgó folyó partján perfekt japán,  Bán Bálint és Király Dániel  horgá-
szik, a szembefutó hullámok játéka, a felhők futása  Jeles emlékezetes rendezéseit idézi.
Kádár Lilla és Ostorházi Bernadett gyilkos tenisz-csatát vív, hevesen fütyülnek a szervák,
basic englishben közlik az állást, a pályán halálos kimerültségbe futtatva a labdaszedőket.
Megfoghatatlan látomások, tüneményes poézis, a stilizált képnyelv örömünnepe,- és ami
a legfontosabb,  a Zsámbéki-Zsótér osztály érzékeny fogékonysággal beszéli a kevéssé is-
mert színházi nyelvet, kiválóan realizálja  Jeles András gyönyörűséges elképzeléseit.

HAMLET             Zsótér Sándor              IV.színész-osztály           Ódry Színpad
 

Láttunk már egy előadásban 12 Hamletet, de bőven beérjük ezzel a nagyszerű öttel! Mind-
járt az első:  törékeny bakfis, tiszta deklamációja, átélt értelmezése azonban erős felütés-
sé avatja a dán királyfi első monológját.  Bach Kata, aki aztán Ophéliaként hasonló intenzi-
tással bizonyítja reményteli tehetségét, a két szerepben testesíti meg a hercegi vonzalom
tragédiába hajló végleteit.
Zoltán Áron kamaszkori harsánysággal bírja szóra apja szellemét, a "szó, szó, szó", Nádasdy
Ádám nemes frissességű fordításában az elmélyedő  Csapó Attilá-nak jut,  Tóth András az
anyakirálynőn kéri számon  a gyors esküvőt.  Szabó Erika  Gertrudisának fogalma sincs, mi
történik itt valójában, értetlenül sodródik a végzetes ellentétek erőterében.
Színpadon ülöngő nézőként testközelből álmélkodhatnak  a rendkívül erős osztály fantasz-
tikus játékában,  amely pontról pontra  híven realizálja  Zsótér Sándor, magától értetődő
egyszerűségű, vakuvilágosságú elképzeléseit.  Heves a tempó, pillanatonként cserélődnek
szerepek, mégis mindig tisztán látunk,  akár a nézőtéri széksorok között, akár a Dániát je-
lentő deszkákon viharzik a cselekmény.
Az  Egérfogó-jelenetben  Tóth János  racionális menedzser-királya,  a trónszékét felrúgva
veszti el a fejét,  Vecsei Miklós Hasi  puhánysága ügyesen leplezi virtuóz aljasságát, krisz-
tusi pózban keresztre feszítve, bűntudatának szánalmas hitványsága lepleződik le.
Kísértetként járja a várfokot Mészáros Blanka, pazar humorral rajzolja meg a Sírásó, majd
a Színészkirály,  végül a többit néma csendbe temető Fortinbras alakját.
A feltétel nélküli, tántoríthatatlan, igazi barátság eleven szobrát testesíti meg a múlhatat-
lan aurájú  Zsigmond Emőke:  megragadó példája a belső hitelességnek. A királygyilkoság
jelenetében,  delejes mozgású hercegi partnerével,  elképesztő sebességű, szikrázva villó-
dzó pantomimmal nyűgöz le.
Polonius
szerepében végigszteppeli a szószátyár atya oktató szavait, minden szótaghoz ta-
lálékonyan illesztve  a koppanó ritmusokat.  A bizonytalan tehetetlenség vívódásai,  a dön-
tés végletességétől való menekülés, a lét és nemlét kérdésének szállóigébe torzult abszur-
ditása,  szótagról szótagra erősödve,  észrevétlen fokozásban ragad magával.  A "kis Attila",
az ifjabb Vidnyánszky, szemünk előtt érik tetterős férfivá, - amikor követjük a színészöltö-
zőbe, ahol a helyes színészi játék követelményeit sulykolja belénk, már meg sem lepődünk
érett bölcsességén.
Vészjóslóan nyikorognak  a kötél-csigák,  ereszkednek a trégerek.  Az egymástól arasznyira
lengő rudazaton indul a halálos párbaj. A gránitsúlyú  Janka Barnabás, ki nem sokkal előbb
a norvég ezredes mondatait  egy fenyegető cunami mennydörgő hangján recitálta, a harc
hevében döbben rá  a királyi csel aljasságára,  gentleman szavai mentik tévedését.  Hetek-
kel ezelőtt még  hetykén mulatozó királyi sarj volt Wittembergában, most igazságtevő bíró,
aki életével fizetve tolja helyre a kizökkent időt:  ifj.Vidnyánszky Attila, káprázatos sokol-
dalúságán túl, a szó és a tett, a gesztusok és az elemi hitelesség karizmatikus egységét tes-
tesiti meg.
Jó ha két tucatnyian láttuk: rettenetes veszteség lenne, ha mások elől rejtve maradna.

TARTUFFE     Kelemen József    III.színész-osztály   Kaposvári EMK    Stúdió K
 

Parti Nagy Lajos  alkotó fordításában játszották már az örökkön aktuális darabot, de anno
a Nemzeti jellegtelen produkciójában fel se tűnt  az archaizáló, máraizó nyelvezet, a frap-
páns dialógus,  a karaktereket jellemző szóhasználat.  Kelemen József  értelmezése egyet-
len poént sem hagy ki, a viták élessége,  a szólamok hamissága, a felháborodás nyersesége
egyaránt életszerűen sziporkázik. A pompás együttes  olyan elementáris lendülettel dekla-
málja a hatalom- és tekintélyellenes szöveget,  hogy a  Napkirály bizony azonnal betiltotta
volna.
Már az expozícióban feltűnő "Nagyi ",  Móga Piroska megkapja a magáét a Tartuffe-öt utá-
ló háznéptől, a nadrágos  Gonda Kata és az élesnyelvű pukkancs  Szvetnyik Kata hevesen
ócsárolják az álszentet, robbanékony felütéssel indítva az előadást.  A menyasszonynak ki-
szemelt  Pallagi Melitta  dühében szemünk láttára, szó szerint kirohan az utcára, sikoltoz-
va tiltakozik atyja elhatározása ellen. Botrány a Biblia-utcában! Egy felháborodott lakótárs,
feljelentéssel fenyegetőzve, be is kopog az ablakon...
De minden hiába, az elvakult Orgont, Borsányi Dávid-ot még az aranyszájú sógor, Fazekas
Szabolcs sem tudja meggyőzni, gyermeki áhítattal lesi az álszent képmutató szavait. Megka-
pó pillanat,  mikor alulnézetből annyira csodálja Tartuffe-öt,  szinte azt várjuk: mohó csók-
kal veti alá magát  az isteni kinyilatkoztatónak.  Még nem láttuk, de már annyi mindent hal-
lottunk, jót is, de főleg sejtető rosszakat róla, míg végre belép a címszereplő. Talán a drá-
mairodalom  leggondosabban előkészített antréja,  Domokos Zsolt  különleges hanghordo-
zásával, égnek emelt profiljával, padlóra feszülő krisztusi pózban  egyből teljesíti a felcsigá-
várakozásokat.  Bűvölően zsolozsmázik,  kivágja magát a legszorultabb helyzetből is, ám bar-
langos teste vágyain nem tud uralkodni. Már megszerezte a pénzt, a lányt, de neki még az
asszony is kell!
Vannak esélyei:  hiába készül leleplezésére  a szépséges feleség,  a heves udvarlás közben
ő is belemelegedik, talán nem is bánja, hogy a hallgatózó férj nem lép közbe.  Piti Emőke
ellentmondásosságában rajzolja meg  kihívó karakterét,  furcsa fénytörésbe helyezve a hí-
res jelenetet.
Kelemen József  rendezése a gesztusok, szituációk kifejező nyelvén beszél,  tengernyi ha-
hota közben észrevétlenül épül fel a darab gyilkos kritikája, amely az egyházon, valláson kí-
vül minden kor minden demagógiájának mechanizmusát tárja fel.  Boldogan hisszük el a ha-
zug ígéreteket, felülünk a csábos szavaknak, önfeledten vetjük magunkat álszent haszonle-
sők karjaiba. ...- És nem jön a királyi hírnök!  A Deus ex machina szavatossága lejárt, ott ál-
lunk, mint Orgon házanépe, kisemmizetten, bután.

SANZON-KONCERT az Ódry Színpadért                   Bagó Gizella                Ódry
 

Önkéntes fiatalok a jegyszedők, önkéntes művészek lépnek fel  a szégyenletes kormányza-
ti politika által ötvenszázalékosan megszorított Ódry Színpad  javára rendezett koncerten.
Az itt végzett, befutott régiek inkább a nevüket hozták, előadói stílusuk, sajnos, már csak
a maníros mórikálás, vagy gyatra üvöltözés elegye.  Egyetlen kivétel  Bakos-Kiss Gábor, aki
eddigi színre lépéseihez hasonlóan,  most is maradéktalanul érvényesíti szárnyaló muzikali-
tású tenorját.
A jelen, a fiatal gárda viszont fényesen szerepel.  Kurta Niké  hiteles intonációval, sallang-
mentes énekléssel tűnik ki,  Rétfalvi Tamás  többször is bizonyítja előadót tálentumát. Az
örök kérdés ismét felmerül: - miért nem magyarul?  A híres francia sanzonok  igencsak szö-
vegcentrikusak, Cocteau és Prévert is írt néhányat, a tartalom, a poénok ismerete nélkül
jóval kisebb a hatásuk. A "Les flamands"egyáltalán nem jön át,  Nagy Dániel Viktor káprá-
virtuozitása ugyan ének-, tánc- és pantomim-bravúrrá avatja számát, de a perfekt kiejtésű
Zoltán Áron  sanzonjának  igen jól jön  Ágoston Péter,  szintúgy kiválóan énekelt  Máthé
Zsolt
magyarította változata.  Az üres Vörös-téren keresi  Nathalie-t a higanymozgású, szi-
laj lendületű  ifj.Vidnyánszky Attila, elképesztő tehetsége  viharos tetszést arat, gesztu-
sai, hangváltásai érzékileg hiánytalanul közvetítik a mondanivalót. De mégis jó lenne tudni,
mi is az a "le tombeau de Lenin", La Révolution d'Octobre" és a  Puskin Café  forró csoko-
ládéja... /Nem adjuk fel a reményt, hogy egyszer még hallhatjuk nyelvünkön a titáni TNT-
kölyöktől!/.  A magyar szöveg  átütő felsőbbrendűségét mutatja meg  Tasnádi Bence, ele-
mentáris elánnal mazsolázva végig a  Madelaine-re várakozás kínos stációit.
A résztvevők szolidáris hozzáállását jellemzi, hogy már nagynevű, régebbi sanzonversenye-
ken díjazott színészek  szó nélkül beálltak "csak" vokálozni.  Ficza István, Adorjáni Bálint,
Dankó István
és Földi Ádám először az  Orange-ban búgatták bűvös hangjukat, másodjára
pedig a sugárzó aurájú,  végre újra látott!  Huzella Júlia  Johnny-ját kísérték,  vertikális
sormintaként be-bekiabált  "János! János"-okkal.
Köszönjük mindenkinek és köszönjük az Ódry Színpad-nak, hogy VAN!!!

PÁRBAJKÓDEX        Gyöngyösi Tamás        III.színész-osztály       Ódry Színpad
 

Nem mondhatnók, hogy a tavalyi  West Side Story  után bármin meglepődnénk,  amit a vi-
haros lendületű  Marton-Hegedüs D.G.-Forgács osztály, parttalan fantáziájú mozgásmeste-
rével tálal elénk. Táncolnak, játszanak, énekelnek magától értetődő könnyedséggel, de a
vívás koreográfikus fogásai eddig még nem szerepeltek a gazdag étlapon.
Megtévesztésül  Tom Waits whiskybe fojtott tangója kábít, a kordába szorított érzékiség
nyújtott lépései suhannak.  Ám pillanatokon belül kitör  a vetődések, ugrások, röpülések
vulkánja, a GNM-es Kontúr Fizikai Színház repertoárjából - , Bál, Az (első)Bál, Jazzbolero,
Kamaszkorom /- ismert elemek invenciózus átfogalmazódásban szervülnek a 12 tagú együt-
tes produkciójába.  A Kódex a Tangón túl  a Kontakt- és a Kortárs-nyelv, valamint a Vívás
vezérmotívumait vonultatja fel.
Janka Barnabás tangózik Szabó Eriká-val, de a felek teljesen egyenrangúak, a macsós jel-
leg eltűntével  a tökéletes együttlélegzést érzékeljük.   Bach Kata és Csapó Attila  páro-
sát is szájtátva figyeljük, persze csak egészen rövid ideig, a párok és alakzatok iszonyatos
gyorsasággal cserélődnek.  Az  Éden-ben, Jazzbolero-ban megcsodált  Sinkó Réka,  gála-
vendégként  félelmetes pörgésekkel szárnyal a légben,  példázatosan elöljárva az akroba-
tika muzikalitásában.
Váratlan olimpiai műsorszám:  amazonok néznek farkasszemet  éles párbajtőreikkel. Táma-
dókitörések majdnem spárgában, villogó szemek és villanó fegyverek. Mészáros Blanka és
Zsigmond Emőke a nyers erőt hatványozza hajlékony lazasággal, eláll a lélegzet, a spádék
csak centiméterekkel kerülik el a feszülő testeket. Aztán a fiúk is kitesznek magukért, az
ellenfelek sűrűn váltakoznak, szinte mindenki összecsap mindenkivel,  Tóth János, Zoltán
Áron 
az utolsó csepp vérig küzd,  Vecsei Miklós Hasi  és a hamleti Wittenbergában edző-
dött  ifj. Vidnyánszky Attila még karate-fogásokat is bevet a veszett viadalban.
Gyöngyösi Tamás  egyszerre mozgat egy tucat embert,  mindenki mást csinál!,  ám a tér-
ben asztronómiai pontossággal örvénylenek a gesztusok. Úgy vívnak tangó közben, ahogy
a vágások és védések, kontrák és rekontrák hangolódnak muzikális egységgé.  A tetőpon-
ton szédítő kavargásban csúcsosodik  a fokozhatatlannak hitt őrület,  huszonnégy láb, ti-
zenkét pár, tizenkét tőr cikázik az elementáris hatás vörösizzásában.
Szegény  Tóth András-ra öt donna szegezi fegyverét, hősiességének jutalmaként a finálé-
ban  Lőrinc Katalin-nal tangózhat egyet.  Elcsitul a harci zaj,  a bűvös ritmusra békésen
összesimulnak az acélos derekak.
Repertoáron tartani lehetetlen,  a közvetlen életveszély miatt  csak állandó tréning mel-
lett játszható, de mi lenne, ha egyszer, egy exkluzív örömünnepen, mondjuk a Bernstein-
szvittel, netán a Jazzboleróval kooprodukcióban újra beájulhatnánk tőle?!?

ALMÁSSY BETTINA: A FELHŐK IS... Réthly Attila  III.o.Kaposvári EMK Átrium

    

Az Átrium FilmSzínház erkélye Duna-hidat jelképez: fiatal pár dobja kívánságcéduláit szil-
veszterkor a hullámokba. Alant a parton egy másik,  a kövek közé rejtett milliós drog-cso-
magot keresgéli.  Almássy Bettina számos pályázatot nyert már színdarabjaival,  a Megful-
ladok a POSzT-on meg is szólalt, első helyezett lett a Színművészeti Egyetem drámaverse-
nyén is, de felolvasószínházi bemutatása elmaradt.  Most, az "Add ide a drámád!" projekt-
re érkezett 104 darabból  Deres Kornélia és Herczog Noémi válogatott be négyet a nyil-
vánosság számára, a  Kaposvári Egyetem III-évesei  pedig a felolvasószínháznál jóval kidol-
gozottabb formában mutatják be.
A TV-celebként sikeres fiatalasszony,  Pallagi Melitta  szorongató problémája: sehogy se
tud teherbe esni. A szüntelen ágyrajárástól megkínzott párja,  Fábián Szabolcs  megtesz
mindent, a helyzet mégis egyre reménytelenebb.  A barátnő,  Móga Piroska  ezzel ellen-
tétben,  semmiképpen se szeretne újabb gyereket,  a házon belüli erőszaktól sem vissza-
riadó, jelentéktelenségét brutálisan alpári durvasággal leplező férjétől.
Olvastunk már recenziót a darabról,  amely az alakok kidolgozatlanságát hiányolta,  példá-
nak éppen az említett családi dúvadat hozva fel. Nem értünk egyet! Igenis, hangoskodnak
otthon így  a máshol inkább nyuszi macsók, volt szerencsénk szomszédunkból hallani pon-
tosan efajta szövegeket.  Másrészt: nem a mondatok mennyisége a döntő,  (Rosenkrantz-
nak hány sora van?!?), hanem a színpadi megjelenítés intenzitása.  Hajmási Dávid, alkatel-
lenes figuráját energikus deklamációval, hitelesen hozza, csakúgy, mint  Domonkos Zsolt
a visszafogott gesztusokkal kitűnően jellemzett anyóst.
A narrátor  Gonda Kata pontosan értelmezi a cselekmény drámai fordulatait, olyan külön-
lege szituációkat élhetünk át,  mint a fogamzásra és az abortuszra váró két nő  szürreális
találkozása a betegszobában. Fönn, a mennyek magasában két gyermek,  Szvetnyik Kata
és  Piti Emőke  humoros, poétikus,  néha abszurdba hajló  beszélgetése folyik, benne a
címadó kérdés: " A felhők is a Mennyország részei?"
A szerző dőltbetűs színpadi utasításai  komoly szcenikai jártasságot mutatnak,  a rendező
Réthly Attila  jó tempóban, energikus egységben realizálja  a történéseket.  A feszültsé-
get zenei betétek finomítják, vagy éppen fokozzák:  Borsányi Dániel  gitárja fölött, züm-
mögve, énekelve hullámzanak a dallamok.  Az együttes összefogottan,  erőteljes színpadi
jelenléttel viszi sikerre a színpad után kiáltó, kitűnő darabot. Méltatlan lenne bármilyen
sorrendet állítani, ám elkerülhetetlen, hogy  Pallagi Melitta  sokszínűen hiszteroid, "szí-
nésznő a színésznőben" alakítását megérdemelten kiemeljük.
Az  Ördög hárfája-koncert és a nagyszerű vizsgák után,  igencsak várjuk a fantsztikus osz-
tály újabb zenés és prózai előadásait!

 

 

SANZON-VERSENY                             Bagó Gizella                         Ódry Színpad
 

Az a legjobb az évi rendes Sanzon-koncertekben, hogy mindig újabb osztályok tehetségei
bukkannak fel.  Most a  Bagossy-Pelsőczy-Rába triumvirátus vezette  másodikosoknak örül-
hetünk.  Kókai Tünde késekkel fenyegetőzik,  majd  Orbán György: Prütsök s Hangya da-
lában jellemzi  a rovartársadalmat.  Pálya Pompónia  bohócmaszkban  Kurt Weill-t énekel
megejtő líraisággal,  a magyar szerzemények napján pedig  Lipták Ádám - Weöres Sándor:
Az éjszaka csodái
-t ismerteti meg velünk.  Varga Lili érett magabiztossággal hozza francia
sanzonját, egész fegyver-arzenállal áll bosszút  Karafiáth Orsolya,  Papp Zoltán  zenésítet-
te versében.
Szabó Sebestyén "csak" énekel, de azt nagyon,  Böröndi Bence az Aznavour-i Meddig fér-
fi a férfi dilemmában és  Kákonyi Árpád Brecht-jében "csak" néz, az előbbiben töprengő,
a Hitleresben életveszélyes tekintettel.  Jéger Zsombor  első bemutatkozásakor kabátdo-
bálgatós, dinamikus játékkevvel tűnik ki,  Zombola Péter sanzonját viszont letisztult poé-
zissel interpretálja. Igencsak megérdemelte díját  Novkov Máté,  utazási történetét, egy
szál ajtófélfával úgy játssza el, hogy franciául nem tudók is tökéletesen értetik. /Változat-
lanul állítjuk,  az alaposan poentírozott, sokszor költői szövegek nem értése nagyon meg-
nehezíti az előadók dolgát. Miért ne lehetne magyarul?!?/  Másodjára a reményteljes ifjú
Kákonyi - Kosztolányi: Lánc, lánc, eszterlánc-ában  fortisszimóval tetőzi  a parádés foko-
kozást.
De a régi gárda is kitesz magáért.  Nagy-nagy betegségét panaszolja kifinomult muzikalitás-
sal  Tóth András, extrém színekkel hatásos  a komponista-kedvenc  Részeg Ördög. Oféliai
szenzibilitással, szerényen üldögélve,  Péterffi Máté  gitárkíséretével   Bach Kata mutatja
meg, mennyire átütő tud lenni egy piánó is,  Lustyik Ákos kiváló  Lorca-dalának refrénjé-
vel: "se nekem, se nekem, lépni sem" még ezt is fokozni képes.  Zoltán Áron  másnaposan
élvezi az utolsó konyakosmeggyet,  Kovács Adrián  Haláltáncá-ban csontfűrésszel rettenti
meg a horrorra éhes publikumot.  Ágoston Péter, most már "nagy öreg"-ként kérdi, a dip-
lomaosztó utánra gondolva: " És most mi lesz? "   Edith Piaf  sanzonját öblös orgánummal
Janka Barnabás  énekli,  az immár emblematikus  Részeg ördög-ben csak úgy sorjáznak az
ötletes jelenetecskék.  Lehet,  hogy kicsit sok is,  de hát van miből visszavenni...  Kovács
Adrián,
aki számunkra most is a legjobb komponistának bizonyult, a pokoli zongoraszólam-
ba fogós boogie-woogie elemeket, mennydörgő clustereket is bele merészelt tenni.
Első Díj,  Közönség-díj és ritmusára dobbanó szívünk szerelmes ámulata:  Zsigmond Emőke
megérdemelten mindent vitt. Elbűvölő nőiesség, csábosan nyíló ajkak, lustán nyújtózkodó
démoni kacérság. "J'ai danse avec l'amour", szerelemmel táncolok: de kivel? - ez a kérdés
borzolja a felhorgadó férfikedélyeket, olyan a hang, az arc, a mozgás,  mintha egy angyal
kívánná meg a földi gyönyöröket. Aztán a  Valse triste, a lemondás keringője, álomba haj-
ló átszellemültség, "liliomhullás..., ártatlanság képe és bánaté".

 

KEGYELEM                              Widder Kristóf                                Ódry Színpad
 

A társadalmonkívüliség extrém figurája,  a vadőr Lady Chatterley szeretője lesz, megkísérti
Agota Kristof A lift kulcsa című novellájának hősnőjét is, Krasznahorkai László Herman-ja
azonban  sokkal deviánsabb személyiségével rettent el.  Pallag Márton  példás deklamáció-
val, mondatról mondatra  gondosan kidolgozott értelmezéssel vezeti fel  a veretes textust,
lépésről lépésre tárja fel egyre életidegenebb alakjának torz lelkületét.
Widder Kristóf  a csapdába szánt vadakat  az avarban hengergő táncosok pregnáns gesztu-
saival  jeleníti meg.  Hegymegi Máté,  Nagy Norbert és Horkay Barnabás,  a pantomimikus
eszközöket  színészi szuggesztióval hatványozza,  később a rendőr, az orvos, a gátőr szere-
pében tovább sűríti a szituáció drámaiságát. Mintaszerű a jelenet szerkezeti felépítése, a
visszafogott tempó által fokozott feszültség.  Úgy ragad el, úgy ejt csapdájába a történés,
ahogy az emberi préda nyakát bénítja meg  a hattyúnyakú csapdavas.  A bátor témaválasz-
tást a kimunkált koncepció érett rendezői hozzáállással hitelesíti.
Lassan forgó korongon állva  monologizál a házi őrizetben tartott feleség.  Kádár Lilla sza-
vait  himnikus zene kíséri a távolból,  később két férfihang szólamai fölött, megejtő tiszta-
sággal el is énekli a szárnyaló dallamot.  Czakó Máté féltékeny férje először csak a liftkul-
csát veszi el, aztán, serény orvosi közreműködéssel, lába után  hallásától, látásától is meg-
fosztja. A morbid szörnyűség, a stilizált forma révén, emelkedettebb értelmezést nyer, le-
taglózó hatása azonban így is érvényesül.
Feloldásként a nagyszerű együttes  zenekarrá alakul, éteri hangon, behízelgő angolsággal,
könnyed frazírozással,  mennyei hosszúságú percekig énekel.  Elhallgatnánk napestig,  de
ettől a varázslatos produkció emléke talán még erősebben megmaradna bennünk.

ORIGO                                    Katona klub                                     Katona Sufni
 

Tizenévesek Tavasza! A néma tartomány utcáin diákok, egyetemisták tüntetnek, a színház-
ban is szót kér a tisztatudatú generáció: a Kolibri  Delete-je, a Bárka Harmadik Hullám-a,
a Vörösmartysok Jövőképtelen-je után, a Katona József Színház szárnyai alól egy vadonat-
új alkotócsoport lép elő.
A patinába merevedett intézmény táján  friss szelek fújdogálnak,  nemcsak a szocreál elő-
tér nyit brutálbetonban az utca felé,  a színházszerető diákok is helyet kapnak  egy klub-
ban véleményformáló együttműködésre.
Végh Ildikó  vezetésével a tagok írnak a színház előadásairól, terveikről, a színészekről és
az elvárásaikról.  Egy év után kiderült, kikívánkozik belőlük a vélemény mindennapjainkról,
a közéleti hamis ideológiákról is: magyarságról, magyarságunkról, hazáról és a hazaffyakról.
Egyenként mondják el,  átélten tagolva,  mindenki a saját szavaival.  Dermesztően hiteles,
egyszerűségben támadhatatlan.  Míg a harsmagyar  "legszívesebben szürkemarhának öltöz-
ne", a mi ifjú hazafiainknak és gyönyörű többségben lévő hazalányainknak a magyar nyelv,
a magyar költészet a meghatározó.  "Berzsenyi!, - Ady!,  - József Attila!, - Pilinszky!", röp-
ködnek a szent nevek, de már ott fénylik  Petri György és Parti Nagy Lajos is...
Magyaranya  a több gyereket tervező ásó/kapamenyasszony és az egyedülnevelő,  teljes
önállóságot kedvelő szingli-öntudat is, magyar a vér és magyar a bánat.
Töretlen egységben peregnek a jelenetek, monológtól párbeszéden át a szavalókórusig,
sezer formában tündöklik előttünk a magától értetődő szókimondás lehengerlő ereje.
Hogyan vélekednek rólunk a külföldi fiatalok? "...folyton esznek" - és ezt a magát a sárga
földig lezabáló, rút sybarita vázak gasztrobemutatója érzékelteti is, míg a légben nem ép-
pen hízelgő vélekedések rajzolják meg szellemi elnehezedésünk karakterképét.
Egyedül a több fokozatban gyorsuló,  csizmaveregetős tánc jelent egy kis gyógyírt,  nem
csoda, hogy nem mindenki büszke nemzeti hovatartozására, könnyedén váltana lakhelyet,
hont és életet.
A tizenhat ember telerajzolja a falat vágyaival, gondolataival, a krétarajzok előtt bontako-
zik ki két fiatal félszegen induló, gyönyörűségesen visszafogott, katartikus poézisű jelene-
te. Már rebbenve érintkeznek az ajkak, már a földön hevernek el bágyadt mámorban, mi-
kor dalosajkú fiúk robbannak be.  Háromszólamú slágerzene festi alá az idillt,  ám éles vál-
tással a Himnuszba mennek át: ...a magyar Rómeó és Júlia megadóan emelkedik vigyázzba,
nekik még ez sem sikerül/?!?/.
Névsort írni képtelenség. Nincsenek elsők az egyenlők között, csak egyenlők az összes el-
ső fényes gyülekezetében. Amíg ilyen dolgok születnek, felcsillan a remény, hogy amit mi
már nem tudunk, merünk kimondani,  azt a küszöbön toporgó, érintetlen generáció a ké-
pünkbe vágja. Most már csak csatlakozni kellene. Hangosan.

HITGYÓGYÁSZ                               Fehér Balázs Benő                                 Ódry
 

Félszobányi,  nincs tíz négyzetméter.  Nyolc ajtó, neoncsövek.  Az öltözők előszobája, ide
szorul a háromszemélyes dráma. Hárman, háromféleképpen világítják meg sorsukat, mintha
csak a Vihar kapujában üldögélnénk.
Fehér László  a címszereplő, eléggé köznapi,  nehezen hiszünk különleges képességeiben,
de éppen ez teszi figuráját ellentmondásosan érdekessé. Tragédiája a kisszerűség, védeke-
zése a bemerevedett férfiúi felsőbbrendűség hamis tudata.
A rendező  Fehér Balázs Benő  ízekre szedi a cselekmény szálait, a szituációkat személyek-
re bontva dolgozza ki, színészvezetése korrekt, tempója pontos.  A bonyolult ajtórendszer-
ben nagyszerűen mozgatja a szereplőket, néhány kattintással képes világítással tagolni a je-
leneteket.
Kiterítve fekszik, társ és áldozat,  önkéntes kiszolgáltatottságában is képes méltóságát meg-
őrizni.  Ostorházi Bernadett  élénk deklamációval,  racionális átéléssel hozza árnyalt figurá-
ját, jól érzékeltetve,  hogy a történésekben nemcsak passzív szerepe van. A távoli vidéken
haknizó illuzionista menedzsere  Bán Bálint,  aki sokarcúan összetett alakját érzékletes je-
lenléttel hitelesíti.  Az ő monológja a legbonyolultabb, kívülálló és együttérző egy személy-
ben.  Színészi munkája kifogástalan,  töretlen érdeklődést tud kiváltani,  megfoghatatlanul
izgalmas, furcsaságában is rokonszenves.  Miközben némileg magyarázattal szolgál az esemé-
nyeket illetően, finoman sejteti saját belső világának titkait.
Lassacskán  a színész-rendezők lekörözik  az elsődleges rendező-hallgatókat,  Fehér Balázs
Benő
  meggyőző produkcióval lép be közéjük.

 

AUSCHWITZ MŰKÖDIK       Jeles András        Kaposvári III.osztály    Bálint Ház

 

A hiperfantáziájú  Perovics Zoltán  most uniszex próbabákká formálja a játszókat,  akik lé-
pegető lassúsággal mondják, éneklik a visszaemlékezők mondatait. Előtűnnek a rettenetes
múlt sötétjéből,  ellebegnek a semmibe,  arctalan árnyakként járják be a pokol tornácait.
"Nemcsak arról van szó"- recitálja  Gonda Kata,  aki keserves gajdolással  később a cigány-
holokausztot idézi.  A kipufogógázokkal gyilkoló  "teherautók terhelése  nem lehet több"-
hallhatjuk a Kis kece lányom dallamára  Horváth Anná-tól,  Móga Piroska szótagolva ének-
li, a La vie en rose hangjaira: "aki nem tudott lábra állni..."  Az első rész kicsit még vonta-
tott,  Domokos Zsolt  élénkíti divatbemutatóval és különös tánclépésekkel.
A formai expozíció után igazán a második rész teljesíti ki  Jeles András alkotói koncepció-
ját. Egy párizsi kamaszlány naplóját szenvtelen hangon, annál erőteljesebb hatással, a szó-
ló és echózó szerepeket vetésforgóban cserélgetve  Sodró Eliza - Pallagi Melitta - Móga
Piroska mondja el. Hogy titkolta ezt de Gaulle hős Franciaországa:  tízezrek a Téli Kerék-
párstadionban, útban a haláltáborok felé, - a Francia Államvasutak  csak az odaútért kért
jegyárat...
Váratlan fordulattal a 2.Magyar Hadsereget dicsőítő Jány Gusztáv agresszíven éles hangja
szólal meg (Borsányi Dániel),  Hajmási Dávid  a katonai külsőt zengi ércesen, heves gesz-
tusaival a közönséget sem kíméli. Hajlotthátú, kalapos aggastyánként motyogva, többször
visszatér  Mózes András, kézen fogva vezeti unokáját a gázkamrák felé.
Lanzmann  SOAH filmjének sajnos csak a felét láttuk, a legmegrázóbb talán a fodrász-jele-
net volt,  amikor a halálba menők haját vágó túlélő,  izraeli vendégeit nyírva, könnyekkel
küszködve beszél, - itt most  Fábián Szabolcs-tól hallhatjuk a rettenetes monológot.
Az utcáról beszűrődik  a (régi)-újnácik fenyegető ordibálása,  a rendező vezényletével, a
Bach Parasztkantátájának dallamára, a kórus a  "Mocskos zsidók" önbecsmérlő szövegével
válaszol.  A kényszermunkások Treblinka-indulója  Szvetnyik Kata  hisztérikusan torzított
hangján sistereg,  a párhuzamos  don-kanyari tragédia borzalmaira,  három regiszterben,
hördülő mélységek, rongált középhangok és sikoltó falzettek között oszcillálva  Domokos
Zsolt
emlékeztet.
Hiába tudjuk, hiába szembesülünk velük százszor is,  a felfoghatatlan tények újra és újra
arcunkba csapnak. A naturalitástól elszakadó, szürreálba hajló fogalmazás még inkább ki-
emeli a dolgok emészthetetlen abszurditását. Jeles András extrém színházi nyelve újabb
területen bizonyítja  életfontosságú létjogosultságát,  mindig reménytkeltő távlatot ígér
a kisrealizmusban, nagynatúrában senyvedő hazai színművészetben.

 
 

    

                                          2 0 1 2

 

LEÁNYKÉRÉS           Simon Balázs        V.színész-osztály        Ódry Színpad

 

Régen hallottunk róla,  Simon Balázs  az utóbbi időkben  utcaszínházi megmozdulásaival
tűnt ki, az V.éves hallgatókkal színpadra állított Csehov egyfelvonásos,  eredeti szemléle-
tével és a megvalósítás optimumával, most újra az érdeklődés középpontjába kerül.
Fekete Anna Klaudia jelmezei külön méltatást érdemelnek.  Az Apa tar fejmaszkja a sál-
lal, a Kérő párnácskákkal elrajzolt fizikuma, a Lány fura frizurája kiváló vizuális megjelení-
tést eredményez, csakúgy, mint a nemcsak névazonos  Fekete Anna  díszlete.
Nagyhegyesi Zoltán  szúrós pupillákkal mered előre, mozgása, beszéde pompás karakter-
figurát rajzol.  Kötényes, a gazdasági teendőkkel  bénított házi-Szonja  Kulcsár Viktória,
aki a kibontakozó vitában  éles akcentusokkal triumfál.  Marofka Mátyás  szív- és önbiza-
lomhiányos úrfi,  hosszú szünetekkel,  alig hallhatóan rebegi el  fürkésző mondatait, bez-
zeg egyből harcias hangnemre vált, ha kaszálóját, kutyáját kell megvédeni. Mind a három
alakítás kimunkált,  egységes, erőteljes,  legjobb formájában mutatja be az eddig inkább
énekes-zenés produkciókból ismert végzős osztály tagjait.
A rendezés adekvát tempóban,  rengeteg ötlettel fűszerezve,  pontos arányossággal bo-
nyolítja a cselekményt, melynek csúcsán a leendő jegyespár gyors vetkőzéssel szabadul
meg ruháitól, melyek közé  a melles-faros tömítések is tartoznak és felszabadult kedvvel
veti magát a szalmával puhított nászágyba.
Jókedvű előadás, jóval több, mint egy színművészetis vizsga, nagyon reméljük, hogy a há-
rom színészt és az ereje teljében alkotó  Simon Balázs-t rövidesen egész estés darabok-
ban is ünnepelhetjük.

 
 

A DOHÁNY UTCAI SERIFF      Kovács Márton - Mohácsi János    FÜGE    Jurányi

 

Ülünk a sötétben. Nem nagyon tudunk a morbid zsidó-vicceken nevetni. Felhangzik a "Sza-
lonnát eszik a... "-skálára épülő,  egyre többszólamúbb kórus.  A hangzás gyönyörét elfojt-
ja a szöveg rettenete. A túlélők emlékező szavaiból rajzolódnak fel az 1944-es magyarorszá-
gi események,  a sárga csillagtól a gázkamrákig.  Nagyrészt ismerjük ezeket a vallomásokat,
de így mégis arculcsapóan döbbenetes. Mert nem látjuk a szereplőket. Nem látjuk a szép
lányok egyikét, avagy valamely áldott tehetségű ifjút,  csak a tudatalattiból feltörő,  ször-
nyű, goyai látomások kínoznak. Ez nem színház!  Ez direkt, brutális, kegyetlen szembesítés
a jótékonyan ködösített, elhallgatott, szépített: puszta tényekkel.  El-vi-sel-he-tet-len, ta-
golnánk  Pilinszkyvel,  próbálunk belealudni,  nem megy,  a kórusok angyali éneke ébreszt,
kontrasztjukban  még élesebb  a keményen pattogó,  szenvtelen mondatok felfoghatatlan
borzalma.  Olvadt szurokként  folyik ránk a levegőtlen sötétség,  érezzük,  bármelyik pilla-
natban megnyílhat egy csapóajtó a mennyezeten, hogy sziszegve zúduljanak ránk CyklonB
gáz lilásvörös kristályai.
Most mondjuk azt, hogy jó volt vagy nem?!?  Pontozzuk, értékeljük?!?  Keressük a szavakat,
vélekedjünk, ítélkezzünk?!?  Csak kiszédelgünk összetörten és menekülünk a friss levegőre.
Az éjszakában próbáljuk elhessegetni a rémképeket, a fagyos reggelen csak egy dolgot te-
hetünk: köszönetet mondunk az alkotóknak,  Kovács Márton  lélekbe markoló zenéjének,
Mohácsi János  vakító fényességű sötétjének, a minden fogódzó nélkül, halálos biztonság-
gal megszólaló együttesnek. A HOPPart-ból  Bánfalvi Eszter, Takács Nóra Diána,  az ex-ka-
posvári  Némedi Árpád,  a végzős  Béli Ádám,  Boros Anna,  Keresztény Tamás és a IV-es
kaposvári osztályból  Deák Péter,  Lakatos Máté,  Rainer-Micsinyei Nóra, Tolnai Hella.

 
 

KESELYŰFÉSZEK          Varga Krisztina   IV.fizikai színház rendező           Ódry

 

A háttér hasítékaiban fejek tűnnek elő,  hősünk egyhelyben ülve taxizik,  diszpécser-lány
csacsog az éterben, naturalitás nélküli korszerű játéktér. Néhány perc se telt el és máris
igézően szól az öthangú vokál:  a szereplők nagyszerű éneklése  vonzó alaphangot üt meg.
Szerencsére! - mert a regény és a film története eléggé hiteltelen,  Fekete György és a
dramaturg   Vécsei Anna  azonban a frappáns dialógok és a karakterek pontos kialakításá-
val kiváló játékalkalmat teremtettek.
Az érzelmi viszonyok és veszélyes szituációk hálójában vergődő  Chován Gábor jól ábrázol-
ja a döntésképtelenség és a kapkodó kilátástalanság állapotát, szépen énekel, ám az indo-
kolatlan bosszúba sodródás, a teljes bekattanás szélsőségei alkatidegenek számára.  Sepa
György kisrendőrként semmit sem ért, méltán váltja ki főnöke,  a racionális nyomozó-szá-
zados,  Nagyhegyesi Zoltán  ironikus felkiáltását: "Kőrösi! Maga egy csoda!!!"
Varga Krisztina keményen kézben tartja a tempót, kiemelkedőek a gyors jelenetváltások,
arányos a dalbetétek,  táncok,  párbeszédek egyensúlya.  Fekete György  zenéje megle-
pően eredeti, dalszövegei meg egyenesen bravúrosak, minden szám más és más formában
alakítja hatásos atmoszféráját.  Hol az elvált feleség szerepében, hol tétova bakfisként já-
tékával,  a dalokban pedig orgánumának  puha teltségével tűnik ki  Szemerédi Bernadett.
Szilágyi Csenge  energikus muzikalitása, varázsos mozgása egyaránt érvényesül, mint csap-
dába ejtett, kiszolgáltatott Cecilia a végjáték középpontjába emelkedik.
Tetszenek  Véssey Anna ruháin az élénk narancs-zöld-vörös csíkozások, Boross Dorottya
díszletében az elszabadult függöny-csík  foglyul ejtő,  majd szuicid kötéllé képes alakulni.
Görkorcsolyában eddig is kiváló volt,  érett színpadi létezésével  a produkció első számú
erőssége  Makra Viktória.  Ahogy csábosan körbekígyózza kiégett szeretőjét,  ahogy vé-
gül odavágja: "Legalább egyszer basszunk be együtt!", ahogy elegáns tolvajhölgyként cse-
veg, ahogy anyaként fölényes és elszánt: az erőteljes, emlékezetes színészi teljesítmény.
Varga Krisztina  koreográfiájával is fokozza a zenés részek hatását, míg rendezői erényei
maradéktalanul megmutatkoznak az összefogott, jól komponált előadásban.

 
 

A HIDEG GYERMEK                           Andruskó Marcella                             Ódry

 

Mindössze egy szimpla paraván  Karácsony Ilona Léna  díszlete,  mégis pompás játékteret
létesít a három helyszínen játszódó történéseknek.  A gyermekes szülők lakása, a nagy ta-
lálkozások színtere: a WC,  kajütablak,  alul kivágás a csak lábbal játszott jelenetnek, fölül
keretben  Palya Gábor  tátogó szájú  Apu-Anyu bábjai.
Mindenkire jut egy báb- és egy élő szerep, így  FeHér Dávid  kukkolós lúzer esetlenkedik,
Barbie fiú Ken-ként pedig  aggódó fiatal apa,  Andruskó Marcella  szemünk láttára szól az
Anya és Tina lánya kettős regiszterében. A váltások villanásnyiak, a tempó töretlen, érzék-
letesen rajzolódnak fel a szituációk. A család a Madách-téri kávézóban üldögél, a Madách-
téri  Public Pub toalettjében  a leendő párok drámai találkozásait lézer-ábraként kivetítve
követhetjük. A félszeg Henning és a bakfis Tina kapcsolata dögunalomba torkollik,  Ivanics
Tamás
-t viszont annyira rabul ejti Léna öntörvényű létezése, hogy megkéri a kezét. Az ext-
ravagáns lány, akit  Spiegl Anna  metsző humorral,  tágspektrumú drámaisággal  állít elénk,
szállóigévé vált mondattal válaszol: "nem lehetne, hogy csak baszunk?!?"
Andruskó Marcella
 virulens kreativitással érvényesíti  koncepcióját,  viharos sebességgel
váltakoznak a bábos és az élőben adott jelenetek,  a játéktér,  illetve inkább sík,  minden
pontja akkurátusan kihasználódik, az együttes kiválóan oldja meg  igen összetett feladatát.
Marius von Mayenburg abszurd komédiája a Krétakör hajdani előadásában  igazán nem tu-
dott érvényesülni,  az ifjú rendező-színésznő munkája azonban  jeges zuhanyként élénkíti
punnyadó fantáziánkat. Arányosan találja meg  az élő színészek és a bábok szerepeltetésé-
nek egyensúlyát,  a szingapúri vakáció morbid komikuma, a kihűlő félben haldokló gyerme-
ke fölött vijjogó Erika hisztériája telitalálat remeklés.
Eredeti látvány, szellemes formai megoldások, a gazdag eszköztár frappáns használata és a
nagyszerűen játszó színészek maradandó élménnyé teszik  Andruskó Marcella rendezését.

 
 

A GÖMBFEJŰEK ÉS A CSÚCSFEJŰEK                  Zsótér Sándor                  Ódry

 

Ha lázong a nép, uszítsd egymásra  a különbözőknek kikiáltott csoportokat, /faj, nemzeti-
ség etc./,  szidd egy kicsit a gazdagokat és nevezz ki átmenetileg teljhatalmú diktátort. A
receptet  Bertolt Brecht  marxista tandrámából emelte színpadi alkotássá, az V-es bábszí-
nész-osztály részvételével  Zsótér Sándor  hatásos performansszá fokozza.
A dolgozó Gömbfejűek piros-fehér-zöld kobakokban, a földesúr-bankár oligarchák hegyes-
csőrű-fejű úszógumikkal pompáznak.  A szerepcserék is jelzik a megkülönböztetés mester-
kéltségét,  Czupi Dániel Államtanácsosként kezd, majd a nincstelen Bérlő és az Írnok att-
ributumait váltogatja. A Sarlós felkelők elleni harc állásához alkalmazkodva,  a bíróság ret-
tegve lavíroz Guzmann földesúr /Ivanics Tamás/ perében, melyben Fehér Dániel naív bér-
lője küzd az igazáért.  Az uralkodó-osztályt, csinos polippal a nyakában  Szolár Tibor Ügy-
védje védi,  a kávéházi örömlánnyá előlépett zsellérlány szerepében  Spiegl Anna  erőtel-
jes egyénisége érvényesül,  Hoffer Károly  megadóan ingadozik a bírói székben, kár, hogy
Andrusko Marcella csak borotvál...
Összehangoltan, kifejezetten jól játszik az együttes, a brechti keménységhez illik a letisz-
tult, pregnáns deklamáció, a gesztusok csupasz egyszerűsége. A színváltások fürgék, négy
asztalka változatos formációi elegek a palota, a bíróság, a kávéház megjelenítéséhez, a szí-
nes, állatfejű úszógumik  folyamatos kavargása fokozza a vizuális élvezetet. A tempó lendü-
letében nem vész el egyetlen szó sem, metsző élességgel szólnak a brechti szentenciák.
Mórocz Adrienne  rátermetten alkudozik  Benedek Mari  lilaszárnyas  apácafőkötőjében,
életveszélyes biciklizése sem megvetendő,  Eke Angéla  hipereleganciával tündököl macs-
kafüles alkirályi díszben.  Kávéháztulajdonosként cinizmusának  okos fölényével hódít, fe-
hér szaténban táncoló, ledér novíciaként alig ismerünk rá...  Makra Viktória is életveszé-
lyes görkorcsolyán köröző monológjában,  emlékezetes sikítását örökre beégette dobhár-
tyánkba, ahogy a kolostorba menekülő Izabella Guzmann alakját is. A teljhatalmú diktátor
figuráját  Márkus Sándor gazdag arcjátékkal, ellenállhatatlan humorral formálja meg, - ál-
arccal és álarc nélkül, meghatározó mozgatója a cselekménynek.
Hamisítatlan zsótériánus szellem, a színésznövendékek ragyogó teljesítménye, tanulságos
lecke a hazai mindennapokra: a perek elkezdődtek, a földügyek burjánzanak, de hol kés-
nek a lázadó Sarlósok?!?

 
 

TOLDI                Horváth Csaba               III.fizikai rendező osztály          Ódry

 

Általános iskolás magolás-emlékből, teljesen váratlanul,  gyönyörűséges hangzásélménnyé
avanzsált Arany János csodálatos eposza.  Az igen sokoldalú szereplők nemcsak mozogják,
játsszák a történetet,  de végig is mondják sorról-sorra.  És hogyan!!!  A beszédtechnikai
hordalék ropogtatás, szóvégi erőltetés, túlzott artikuláció helyett természetesen, közvet-
lenül, az élő beszéd könnyedségével, nem adva azonban fel  az értelmezés, a tagolás pon-
tosságát. /Akár hangjátékban is elmenne.../
Nagy Norbert  indít a szállóigévé vált expozícióval, fiús lénye, kedves magabiztossága első
szóra megteremti  az elbeszélés lassan gördülő,  varázsos tempóját.  A többiek sem adják
lejjebb,  Varga Krisztina  energikusan,  Zsíros Linda  muzikálisan deklamál, az anya szere-
pében  Gyöngy Zsuzsa  a gondoskodó szeretet szívhangjait is érzékeltetni tudja.  Mert a
szöveg tiszta interpretálása csak egy eleme a játéknak,  az egész csapat folyamatos akció-
ban van, kíséri, reagálja, kommentálja és ellenpontozza a történést.
Horváth Csaba  koreográfikus leleménye kifogyhatatlan,  minden szituáció, minden figura
egyedi gesztusokkal jellemzett, a testreszabott variációk szédületes tempóban bontakoz-
nak ki. Páratlan szintézist alkot a szöveg, a mimika, a pantomim és a színészi játék. Pallag
Márton  
Lajos királyként maga a mindent látó, megtestesült fenség,  hűséges Benceként
viszont a derék szolga ideálképét hozza, annyira hitelesen, hogy egyetlen  "Ejnye!" beszó-
lással is képes  emlékezetes maradni.  A visszafogott hevesség éppen úgy jellemzi a másik
Toldit, Horkay Barnabás-t, mint a fájdalmas arcjáték és a helytállás hősiessége. Ő a legki-
sebb fiú, aki a dicsőség mámorában is megmarad  családját, királyát szerető egyszerű em-
bernek.
Színészként nemrég láttuk remekelni A gondnok -ban, A Paradicsom és a Péri-vel koreo-
gráfusi, rendezői kreativitását bizonyította, most a rókalelkű báty megformálásával kápráz-
tat el. Már arcban is  a zsigerien kisszerű rosszindulat vonásait hordja,  fakó hangja torz
lelkületet takar.  Gesztusai  egyszerre indulatosak és ravaszul palástoltak,  facsart pózok,
villámló akrobatika, jelképpé dermedő megállások.  Breakdance motívumok,  kontakt-ele-
mek, a mozgások iszonyatos intenzitása.  Hegymegi Máté revelatív alakítása különlegessé-
gével, egyedi virtuozitásával, önmagán kívül az egész produkciót fémjelzi.
Bebifláztuk oldalszámra, éreztük erejét, de azt soha nem hittük volna, hogy Arany Toldija
egyszer még ennyire érzékletesen rezonál bennünk.
Játszanak, koreografálnak, darabokat írnak és rendeznek: a fizikai színházrendező osztály
rövid idő alatt,  meglepő új színekkel gazdagította a Színművészeti Egyetem, amúgy is sok-
arcúan értékes palettáját, igazolva a merész kezdeményezés életképességét.
Ez a  Horváth Csaba opusz vizsgadarabnál nagyságrenddel többet mutat, magában hordja
egy későbbi színpadi megjelenés ígéretét.

 

 

 

VÍZKERESZTMETSZET                       II. színművész osztály                       Ódry

  Régebben kiosztódtak a szerepek, kinek mi jutott,  sokszor jeles egyéniségek epizódokba
skatulyázódtak, míg mások érdemtelenül, permanensen virultak a főszerepekben. Az utób-
bi, egyre feljebb mutató években, a szerepcserés megoldások törtek előre. Legalább két-
féle jut mindenkinek, eljátszhatja alapkarakterét és annak gyökeres ellenpólusát is, a figu-
rák akár jelenetenként cserélődnek, teret adva a sokarcúság megmutatására.
A  Marton László - Hegedűs D.Géza - Forgács Péter osztály mesterségvizsgája megyőző ké-
pet sugároz a csapat munkájáról. Jelenetekre bontva, merész váltásokkal állítja elénk a da-
rabot, melyben a rendezés "csupán" összefésüli, koherenssé teszi a növendékek improvizá-
cióit, lehetőséget nyújtva a kreatív fantázia viharzására.
Tóth András  Néró-i bíborban epekedik,  a kíséretet nyakba akasztott hangszerkollekciójá-
val a gyengédhangú all round zenész   Zoltán Áron  bűvöli. Annál hatásosabb, mikor a dep-
ressziós Orsinóból később a kádnyi tenger habjaiból kiemelkedő délceg hajótörött lesz, a
tucatnyi húr ábrándos pengetője pedig marcona verőlegényként bukkan fel.
A Szomorú Vasárnap szuicid hangjaira,  vízből magasodik elénk  Janka Barnabás  búba er-
nyedt férfiassága,  lányos zavarba ejtve  Szabó Erika  Cesarióját, aki majdand Viola mono-
lógjával bizonyíthatja szerelmetes nőiességét.
Számlálatlanul sorjáznak a kedvesebbnél kedvesebb Cesariók, Olíviák.  Bach Kata sildes ka-
maszságával első látásra lángra gyújtja  Zsigmond Emőke  gyászba zárt szívét, első találko-
zásuk poézise utolérhetetlen magasságokba emeli párosukat.  Ők ketten számos alakban,
hölgyként-úrként egyaránt,  változatos szituációkban mutatják meg  lenyűgöző sokoldalú-
ságukat.
Nem zenés osztály, de hallunk olyan soul-vokált, hogy a lehelet megszegik,  persze az em-
lékezetes sanzon-verseny óta  nincs min csodálkoznunk.  Fergeteges duhajkodásban tom-
bol Tóbiás úr kompániája,  Csapó Attila grandiózus formátumával uralja a terepet, a végső-
kig fokozott vitustáncban, eszeveszetten rángatózó  Mészáros Blanka  kíséretében. "Éjfél
után nem ágyba lenni...", a veszett hangulatot az udvarmester Janka Barnabás ridegen hi-
vatalos közbelépése fékezi meg. De ő csak a sokadik Malvolió a meglepetések délutánján:
sárga térdszalag helyett  sárga festőhengerrel  színezi csábosra vádliját  ifj. Vidnyánszky
Attila,
hogy ötszörös metamorfózissal kápráztasson el az összes nagy karakterben. Termé-
szetesen Orsinót is játssza, a zongora ívében akrobatizálva,  Keszeg Tóbiásként is ott sze-
kundál az éjszakai hangoskodók között,  amit pedig a gödörbe zárt  Malvólió megleckézte-
tésénél művel, azt szavakkal halványan érzékeltetni is képtelenség. Szédületes tempóban
robbantja a szövegből sarjadó ötlet-petárdákat, cikázik, villog,  tüzet-vizet okád a tökéle-
tes kidolgozottság, a mesteri arányosság harmóniájában.  A démoni tempó ellentéteként,
a záróképben a bölcs rezignáltság hangján deklamálja a Bolond textusát, míg a kórus búg-
va méláz: " Zúg a zápor huja haj"... - mennyei béke ereszkedik ránk, a mediterrán kékség-
ben szirénszárnyak suhognak.
Egy sajnálatos próba-baleset folytán a negyede még így is kimaradt, de a jövőben bizonyá-
ra merítkezünk még ebben a varázsos Vízkeresztségben...

 

 

 

DIÓTÖRŐ                Novák Eszter               III. színművész osztály            Ódry

 

Csőstül jönnek az érdekesebbnél érdekesebb vizsgaelőadások,  mi azokról is ujjongva szá-
molunk be,  melyeket a nagyközönség nem láthat,  hogy annál izgatottabban lesse a jövő-
ben nyílt színre lépő osztályokat.
Kapecz Zsuzsa Diótörő-variánsa, Kaposvár és egy Jordán Tamás rendezés után, most zené-
vel bővítve kerül elénk a Marton László - Hegedűs D. Géza - Forgács Péter vezette III.éves,
NEM ZENÉS! csapat előadásában. Milyen is lehetne, ha nem prózai színésznövendékek len-
nének? Abszolút sokoldalú társaság, énektudásukat már a sanzon-verseny koncertjein cso-
dáltuk.  Novák Eszter  rendezésében parázs hevületű, elsöprően energikus komédiát pre-
zentálnak,  melyben a szöveg,  a játék,  a mozgás és az ének tökéletes összhangban,  egy-
mást erősítve szólal meg.
Egérkirály-párként  a pohos  Zoltán Áron és Szabó Erika  trónol a magasban,  az udvartar-
tást  Csapó Attila miniszterként vezényli, harcias kedvvel tűnik ki Vecsey Miklós és Jáger
Barnabás. A női vonal se semmi:  Bach Kata és Mészáros Blanka  színpadi jelenléte perma-
nens izgalmak forrása. A produkciót viharos lendület, egészséges komikum, vibráló atmosz-
féra jellemzi, Kemény Gábor pompás zenei betétekkel, kitűnően megszólaltatott dalokkal
hatványozza a sikert.
Zsigmond Emőke, mint elvarázsolt menyasszony rejtőzik fehér lepelbe, de semmilyen álca
sem rejtheti el  sugárzó egyéniségének varázsos erejét. Ifj. Vidnyánszky Attila  újabb ak-
robatikus bravúrokat mutat be a  Tóth András-sal vívott párbaj-jelenetben, nincs az a sze-
rep-dió, melyet ne tudna könnyed természetességgel feltörni.
Végére marad  a szokásos óhaj-sóhaj:  bárcsak láthatnánk ezt a Krakatukot  teljes egészé-
ben, nagyszínpadon, nagyközönség előtt!

 

 

 

PEER GYNT          Zsótér Sándor              III. színművész osztály            Ódry

 

Igencsak rendhagyó volt a Krétakörös Peer,  a volt Arizona mulató  lepusztultan szűk teré-
ben, egy szerény köralakú dobogóval.  De micsoda színészek, micsoda együttes, mennyire
eredeti koncepció, amely érzékien megközelíthetővé tette a mű extrém szürrealitását.
Zsótér Sándor most a Filmszekció kertjében, 35 Celsius fokos délelőtti órán állítja embert-
próbáló feladat elé színész-osztályát és a helyszínek között, székeibe kapaszkodva téblábo-
ló, lelkes közönséget. A címszerepet öten jelenítik meg, a felvonások drámai íve mégis tö-
retlen, számos új részletet fedezünk fel a hihetetlenül nehéz és gazdag textusban.
A nagy röpülés kalandját  Bárnai Péter  tiszta deklamációval meséli a fenyőfa ágai között,
a tűlevelek suhogásával érzékeltetve  a szárnyalás mámorát.  Kurta Niké  Aasé-ja a házte-
tőn hitetlenkedve hallgatja, meggyőző drámai tehetséget bizonyítva.
Némi pozícióváltás után  már  Bán Bálint-ot figyeljük, aki egyre ittasabban lesi  az esküvő
történéseit, felfigyel Solvejgre, de aztán egy tértölelő ugrással pottyan a könnyen csábu-
ló Ingrid, Kádár Lilla nászágyába.  Könnyed és merész, ezen tulajdonságait  a tető ormán
egyensúlyozva is fölényes biztonsággal érvényesíti. Alig ocsúdunk s máris Viktor Balázs új
Peerjének találkozását látjuk,  az igéző magasságú  Ostorházi Bernadett  Solvejgjével, ter-
mészetesen a hőséget is enyhítő lombok között.
A meggazdagodott  Peer hófehér öltönyben pompáz,  míg útitársai  sorsára nem hagyják,
a majmok után  Kerkay Rita  Anitrájának  vénusztestével talákozik.  Rada Bálint erőteljes
színészi jelenléte fémjelzi a képet,  a higgadt férfiasság, a töretlen lendület teszi átütővé
alakítását. A hajótörés kataklizmája két épület közti szűk gyilokjáróban követhető, a gesz-
tikus energiájú  Fehér Benő temperamentumos játéka, falra mászástól a mélybe zuhanásig
élezi ki a halálos szituációt.
Az utolsó jelenetet  Király Dániel  természetes erejű hitelessége uralja.  Gomböntője a
visszafogott halkság szuggesztivitásával válik végzetes fenyegetéssé, amelyet a megértő jó-
ság, a rezignált bölcsesség csöndessége enyhít.
Az együttes elképesztő odaadással, példás fegyelemmel, maximális állóképességgel teljesí-
tette nem mindennapos föladatát,  Ibsen különleges remekműve  nappali megvilágításban,
váratlan nézőpontok által adott újabb, revelatív élményt.

 

 

 

A GONDNOK            Lukáts Andor           III fizikai rendező osztály          Ódry

 

Az 1968-as/!/, Koltai Róbert-féle ősbemutató óta,  először látjuk jó előadásban a legendás
Harold Pinter opuszt. Az unalomba fulladó értetlenségek után,  most egy korrektül felépí-
tett, fokozódó feszültséggel hatásos darabot kapunk.
Horváth Csaba "fizikai" osztályának növendékei követhetetlen sokoldalúságukkal tűnnek ki.
Rendeznek, koreografálnak, táncolnak, énekelnek, dramatizálnak és darabot írnak, ebben
az esetben pedig egy hagyományos színdarab szerepeit játsszák.
Lukáts Andor  tévedhetetlen biztonsággal választja meg szereplőit,  az abszolút egyedi ka-
rakterek árnyalt képét segíti megrajzolni.  A lepusztult lakhely tulajdonosa,  Mick, inkább
ellenszenvesen cinikus, bár megálmodott dizájn-regiszterét elhűlve csodáljuk. A súlyos je-
lenlétű  Pallag Márton kisstílű játszmákkal operáló, különc alakot formál, vörös punk-tara-
ja nélkül is hitelesítené identitásbeli bizonytalanságát.
Czakó Máté  egyetlen jóságos mosolyra alapozza  Aston kissé ütődött figuráját,  ám ezzel
a mimikai alapgesztussal  igen sok szituációt képes  izgalmassá tenni.  Gyengéd hajnali éb-
resztése majdhogynem fojtogatás, éneklő hangsúlyai fenyegetővé is válnak, ha kell.
A háromszög csúcsán a hajléktalan Davies vergődik a bizonytalanság, a remény és a kétely
hullámain,  Hegymegi Máté  munkája magasan veri az eddig látott tucatnyi alakítást. Meg-
félelmlítettségből lassúdad halad az elbizakodottság felé, százarcú jellemképet mutat meg,
mindvégig megőrizve személyiségének koherenciáját. Mondatainak súlya, gesztusainak tág
aurája van, örömteli meglepetésként azonosulunk szánandó furcsaságával.
Sok munka, kidolgozottság, energikus megvalósítás, - pedig "csak" egy vizsgaelőadás, amely
azonban előre vetíti az osztály tagjainak jövendőbeli, színházcsináló sikereit.

 

 

 

KENYÉRPUSZTÍTÓK        Soós Attila          III. fizikai színházrendező       Ódry

 

A Panzió-sorozat  folytatása helyett  Soós Attila  egy  Nádas Péter  írásból kiindulva alko-
tott újabb előadást.  A műfaj teljességében meghatározhatatlan, nem is próbálkozunk ka-
tegorizálással, hasonlítgatni se fogjuk,  megpróbáljuk pusztán benyomásainkat összegezni.
Viktor Balázs  halálos intenzitással alszik,  annyit tudunk, hogy polgármester, akit egy nő
próbálja erotikus játékaiba bevonni. Végül is egy öntudatlan lény keze is sokat segíthet a
gyönyör útján,  Kurta Niké  elvakult elszántsággal gyömöszöli altestét  az elöljáró minden,
kissé kiálló porcikájához.  A félorgiának a polgármesterné /?/ érkezése vet véget,  aki eré-
lyes övrántásokkal érezteti fölényét,  majd szigorú nyúlánkságával heves földharcban csap
össze ellenfelével.  Ostorházi Bernadett  komor szívósságának  feloldó kontrasztja   Fehér
Balázs Benő  ökölütögetős táncossága,  a társaság   Bárnai Péter-rel egészül ki és élőkép-
szerűen asztalhoz telepszik.
A jelenet megszakad, "nem így volt!"-halljuk, az ismétlés álomszerű megfogalmazásban foly-
tatódik. Fogalmunk nincs, mi és miért történik, de minek is tudni, ha egyszer a gesztusok,
félmondatok, viszonyulások valami ködös szürreáliába emelik az élményt.  Soós Attila egye-
di stílusa kizárja az okos értelmezéseket,  az ő színpadi munkáit príméren kell megélni, ha-
tását nem az okszerűség és a racionalitás közegében fejti ki. Más kérdés, hogy nagyon ne-
héz erről bármit is írni, - ehhez talán mégis egy Nádas Péter kellene...
A szürke háttérből tűnik elő   Vasvári Emese  az ő porszívójával, vajákos orgánumán szinte
suttogva szól a gyermekhalál monológja, létezésének tonnányi szuggesztiója áttörhetetlen
sűrűségűvé szublimálja az atmoszférát.
Mindig mohó érdeklődéssel várjuk  Soós Attila  színházi megnyilvánulásait, mindig mást ka-
punk,  mint amit az előzőek alapján várunk,  mindig lenyűgöz a különösség varázsa, - "nem
tudjuk, mi ez, de maga a gyönyörűség".

 
 

A PARADICSOM ÉS A PÉRI    Hegymegi Máté    III. fizikai színházrendező  Ódry

 

A szereposztás egészen kiváló! a Magasságos szerepében Dióssi Gábor folytatja a mennyor-
szág.pont.hu-ban elkezdett tevékenységét, a lánya a szarkasztikus humorú  Bohóczki Sára,
aki nem restell akár egy ördögfiókával összeállni. Barátságos Lucifer  Gőz István, macskafia
Behemót a táncban is kitűnő  Bán Bálint.  A különös történet  isten-ördög csúcstalálkozó-
val indul, a téma egy megtévedt lélek sorsa.
Hegymegi Máté  gondosan építi fel a cselekményt, arányos tempóban futtatja a dialóguso-
kat, majd mint koreográfus is jelentős teljesítményt nyújt. Színre lép a Péri, ez a különös,
átmeneti lény, se isten, se ember, megtévedt jószellem a lélek senkiföldjén. Megszemélye-
sítője,  Lőrincz Katalin  megfoghatatlan mássággal jeleníti meg,  létezését eleve valóságon
túlivá transzformálva. Varázsos asztrál-test, átszellemült realitás, amelyet hatványoz a gesz-
tusok rebbenő finomsága. A nagy szóló mindent elmond a felfelé törekvésről, kételyekről,
bizonytalanságról, egyetlen nagyívű mozgáskölteményként tükrözi Thomas Moore és Byron
poézisét.
Az isteni asztaltársaság protokoll-fotóba merevedik,  a szellemlény magára marad, monológ-
ja ugyanolyan kifejező, mint előző tánca. Elsötétedik, de az atmoszféra vibrálása még soká-
ig kísért képzeletünkben.  Eredeti és izgalmas, váratlan és furcsa színházi élmény,  merész
téma, kreatív megvalósítás.

 
 

PRESZNYAKOV-GYAKORLATOK    Gothár Péter    IV zenés színműv.oszt.  Ódry

 

Már a játéktér geometriája megkapó, málló zománcú, meghatóan régi, keskeny ablakkere-tek függnek változatos elrendezésben,  üzen a hajdani Arbat. A másik irányban tágas plexi-síkok rejtik a korszerű szobabelsőt, vagy éppen a katonai zuhanyozó mácsós gőzeit.
A Presznyakov fivérek hatlépcsős pszichorakétája igazi bombariadóval indít, ám ennél sok-
kal félelmetesebbek a párkapcsolati, a munkahelyi és a kaszárnya-terror képei. Rettegtünk
a brutalitás sokkoló jeleneteitől, de a félelmetes ökonómiájú írópár és  Gothár Péter  visz-
szafogottságában hatásos rendezése sokkal hosszabb távú, mélyebb sebeket ütött.
A repülőjáratát reklamáló, talpig csinovnyik  Ágoston Péter  nem is sejti,  milyen szado-ma- zó szcéna várja otthonában, a neje kéjvágyó csillárként himbálózik,  míg a szerető unottan
lakmározik,  végtelenségig nyújtva  a kiszolgáltatottság perceit. Szabó Irén  a mámor, a kín,
a kétségbeesés sikolyainak teljes arzenálját képes velőkig ható intenzitással megszólaltani,
orgiasztikus vijjogástól, követelőző üvöltésen át a megadás elhaló nyüszítéséig. Szélsőséges
kitörései a hivatali jelenetben folytatódnak, ő fedezi fel a menyétléptű léptű főnöki terror
áldozatát, extrém színpadi jelenléte vulkánikus epicentruma a nagyszerű produkciónak.
A hivatali nagyjelenet közegét a munkába szürkült  orosz asszonyok adják,  Kosik Anita  ki-
nyúlt kardigánba fáradt, dongalábú bánattömeg, Kulcsár Viktória  vénlányságba aszott, de
igazáért  kiadós verekedésbe is bonyolódó komolyság,  Hekler Melinda,  a játszótéren lé-
zerpuskás unokáját hintáztatja, de a harcos szókimondásba is belekóstol.
Tetőzésként,  pedigrés ölebjét simogatva libeg be  Nagy Dániel Viktor  ostobaságig kifino-
mult, elátkozott pszichiátere, groteszkbe fordítva a morbid tragikumot.  Hihetetlen, hogy
ő az az áradó muzikalitású katonafiú énekes,  akinek lágy orosz deklamációjú dalai kötik át
a képváltásokat, jeszenyini tisztaságú líraisággal ellenpontozva a rettenet perceit.
A Vörös Hadseregben  napi esemény  az újonchalál, a bezárt lelkek agressziója  a leggyen-
gébbeket éri.  Wunderlich József  az eratomán szadista után itt a megalázott, megnyomo-
rított áldozat képét rajzolja meg, a többiek kiélhetik gyilkos hajlamaikat.
A röpülőtér kinyit, a kör bezárul, végre gépre szállhatunk. Hárman vesződnek a bekötő he-
vederekkel: a háromszorosan is reinkarnálódott  Ágoston Péter,  az arisztokratikus flegmá-
ját, akasztófahumorát soha nem vesztő  Dénes Viktor és a zuhany-Apollóból ijedtté kiseb-
bedett  Mikola Gergő.  Hármasságuk csúcsra járatott pantomim-remeklés,  gesztusmimiká-
ból fakadó humorfergeteg. Szorongásukat a márványszépségű  Kosik Anita Zsuzsanna  ste-
wardes-sze enyhíti, a mi félelmeinket azonban inkább megerősítette a lenyűgöző előadás.
Gothár Péter  mesteri vezényletével, a jövőre végzős zenés színművész Novák-osztály, im-
már másodzsor bizonyítja prózában is kivételes rátermettségét.

 
 

A KIRÁLY MULAT                    Kárpáti Pál                    Zsámbéki Színházi Bázis

 

G.Verdi  az olasz neveket és a népszerű áriákat adja,  ám az igazi alapanyag  Victor Hugo
királygyilkos drámája,  a quasimodoi púpos bohóccal.  Fekete ÁdámKárpáti Pál és Zsigó  
Anna  tetszetősen fűzi össze  a szálakat, figurákat alkot,  szituációkat alakít,  aktualizál és
mindezt zengzetesen teátrális nyelven teszi.
Kitűnő a játéktér elképzelése,  Kalmár Bence  kétszintes,  forgatható  építményének min-
den pontja alkalmazásra talál.  Czakó Julianna  a traverzeken függve imponáló akrobatikai
bemutatót tart, de bámulatos többméteres robajló zuhanásában is.
A darab nem áll össze egésszé, külön-külön azonban minden jelenet megállja helyét, ellen-
súlyozva a rendezői tempóbizonytalanságokat.  Sok a felesleges ordítozás, melyet a kripta-
tér még tovább erősít,  a hangsúlyok és arányok zűrzavara  lerontja a textus lehetőségeit.
A zenekar most dinamikailag megfelelő,  kár,  hogy különösen  az opera-áriáknál hervasztó
intonációs zavarokkal küzd.
Mindezt háttérbe szorítja az együttes kitűnő játéka.  Rigolettóként  az atlaszi formátumú
Kocsis Pál  főleg a tragikus hőst  állítja elénk,  néha azonban a kibeszélésben,  idézőjeles
kikacsintásban sikeres.  Jelenléte meghatározó tengelye az előadásnak,  köréje szervező-
dik a frissen végzett és a még egyetemi hallgatók vérpezsdítő játéka. A királyi áldásra váró
jegyespár és a hozzájuk csapódott segítő harmadik,  színház a színházban stílben mutatja
meg ismerkedésük és igaz szerelmük  bukolikus történetét.  Rainer-Micsinyei Nóra  gro-
teszk humora, Egger Géza velőkig ható élessége,  Sipos György gördülékeny deklamáció-
ja ünneppé avatja jelenéseiket.  Hárman éneklik,  körtánccal a rigolettói Lálá, lálá, lálá-t,
utóbbi,  lényegében férfias tenorja ellenére,  kétszer is hitelesen szólaltatja meg  a bér-
gyilkos Sparafucile alsó C-be mélyülő, fenyegető basszusát.
Czakó Julianna  vonzó naivsággal hozza Gildát,  mosolya átfénylik a mesterkélt tragédián,
áriájában pedig  meglepő biztonsággal mellőzi a koloratúrát, emberi tartalommal feledtet-
ve a gégebravúrokat. A gőgös felületesség mezében, tökéletes egyensúlyba hozva az ere-
detit és annak idézőjeles paródiáját,  Lábodi Ádám a régi kaposvár ironizáló stílusát való-
sítja meg csalhatatlan ráérzéssel.  Nem lehet gyűlölni,  hiszen természetes vágyakozással
hódít, akaratlan okozója a konfliktusnak, na meg ez a kivirágzó szerelem nem is volt azért
annyira rossz... A kiváló alakítás értékét a két híres ária unortodox atmoszférájú, gyönyö-
rű megszólaltatása is hatványozza, a végkifejletben igazolva a két mű kreatív házasítását.
A legendás kaposvári időkben,  a "megnézés"-en,  az emblematikus rendezőtársak  ízekre
szedték egymás munkáját,  elfogulatlan külső szemmel segítve  a végső forma kialakítását.
Ennek a bátor vállalkozásnak is jót tett volna ilyesmi, de így is emlékezetes nyitódarabja
a Zsámbéki Nyári Színháznak.

 

WEST SIDE STORY SZVIT         Gyöngyösi Tamás         Színművészeti Egyetem

 

"Csak egy mozgásvizsga..."- szabadkozik  Lőrincz Katalin tanszékvezető, a néptánctól szvin-
gen át a kontaktig ívelő program utolsó darabja azonban, a pedagógiai demonstráción túl-
mutató, revelatív táncszínházi élménnyel ajándékoz meg.
Gyöngyösi Tamás, aki a  GNM Kontúr Fizikai Színház együttesével félelmetes intenzitású
alkotásokkal jelentkezett, /Bál, Csodálatos M, Éden, Az (első)Bál/, Bernstein szimfonikus
szvitjét választotta,  amely nagyrészt az ének nélküli táncképekből,  jazz-improvizációkból
épül. A szédületesen kidolgozott, klasszikus igényű kompozíciót a koreográfus kifogyhatat-
lan invencióval képes követni,  ahogy a West Side Story zenéje nagyságrendekkel üti fölül
a kommersz musicaleket, úgy hatványozza munkája a zenés színpadok szintjét.
A vetélkedő galerik szembenállása pantomimikus elemekkel rajzolódik ki, különösen a III-os
évfolyam férfiúi tűnnek fel,  egytől-egyig  erős vonású személyiségükkel.  A mozgáskreátor
mindenkinek tud karaktert,  szituációt,  szóló-lehetőséget kitalálni, miközben példás öko-
nómiával építi fel az egész mű arányos szerkezetét.
Sűrűsödik a végtelen gazdagságú zenei anyag,  összecsapnak az indulatok, kitör a kontrol-
lált őrület,  az elsöprő erejű hurrikán,  szólók és csoportmozgások egyre viharosabb tom-
bolása.  Gesztus-zene, test-költészet, párhuzamok és ellenpontok mesteri építménye, rit-
ka intenzitású látomás, melynek attraktivitását a sodró lendület és a térbeli dinamika ele-
ven változatossága adja.
A roppant szűk térben vakmerő dobások,  bravúros esések,  teljes erővel végrehajtott ka-
rate-elemek váltakoznak, a rúgások szele arcunkat érinti, a tempó szédületes, mégsem fé-
lünk: a veszett tempó ellenére is hibátlan, hajszálpontos a kivitelezés. Mindössze két szék
szolgál kellékként, a tükör, melyben a táncosok frizurájukat igazítják,  mi magunk vagyunk.
Az akciók, gesztusok, mozgás-variációk  párhuzamos történésekben realizálódnak, az állan-
dóan változó párok  hangsúlyosan önálló életet élnek,  az örvénylő forgatag azonban nem
zárja ki  a tudatos ismétléseket:  a legnehezebb, legveszélyesebb elemek mantra-szerűen
sulykolódnak hipnotizált tudatunkba.
A koreográfus tanítómester hihetetlen kreativitással dolgozza ki a gesztusnyelvének gram-
matikáját, az egymásra épülő variációk, az ellenpontokat képező mozgás-elemek gazdagsá-
ga hipnotikus erővel gyűr le.
A színinövendékek,  noha a mozgástanulmányok  csak kisebb hányadát képezik  oktatásuk-
nak:  nagyon tudnak!!! és példás odaadással  valósítják meg  az elképzeléseket,  nemcsak
táncban, de természetesen átélésben,  mimikában,  színészi játékban is.  A betanításban
az (első) bál csillaga, a GNM-es  Sinkó Réka munkája is meghatározó,  ahogy a produkció-
ban, két társával együtt való közreműködése is.
Az együttes teljes névsorát kellene lézersugárral az égre írni, de hát velük egészen bizto-
san  nagyon sokat fogunk a közeljövőben találkozni. - A hisztérikus elfogultság okán azon-
ban muszáj világgá kiáltani a finálé fergeteges tuttijában a rivaldán robbanó iker-üstököst,
Mészáros Blanka és Zsigmond Emőke lenyűgöző párosát!
Az öntudatvesztés delíriumába vezérel a halmozódó fokozások dübörgő ritmusa, az egyéni-
séget felszabadító  közös mámor,  a kreátor-pedagógus-koreográfus és a csodacsapat fel-
adatát messze felülmúlót alkotott:  egy eredeti elképzelés gondosan kimunkált, fantaszti-
kusan prezentált realizálását, olyan művet, amely bármilyen közegben hatásosan megállná
a helyét !!! Ajánlanánk hát mindenkinek, a vájtszeműektől egészen azokig,  akik még nem
tévedtek be a kortárs tánc vizeire, de hát egyáltalán  hol találkozhatunk majd ezzel a bri-
liáns remekléssel?  Hiszen itt még a tanári kar sem láthatta teljes létszámban...
Talán az Ódry Színpadon, párosítva valamelyik  Gyöngyösi Tamás opusszal, a  GNM Színita-
nodás repertoárból?

 
 

MORGENSTERN HALÁLA       Benkó Bence - Fábián Péter      k2    Malomudvar

 

A bombameglepetés  Sziszüphosz után, immár harmadik darabbal jelentkezik a  Kaposvári
Egyetem III.-os színművész osztályának hiperkreatív író-rendező párosa. Kafka Kastély-ába
már sokaknak beletört a bicskája, a k2 néven máris nevet szerzett együttes azonban reve-
latív előadással rukkolt ki.
K. földmérő, Horváth Szabolcs az egyetlen emberszabású lény az abszurd panoptikumban,
naivan tétova, konokul kitartó, természetes eleganciája lassanporlad el a kilátástalan küz-
delemben. Ő sem különb a környezeténél: két famulusát megfosztja nevétől,  "Artúr vagy-
tok!", a II.-os Farkas Sándor és Jámbor Nándor tökéletesen illeszkedik az együttesbe.
Célratörő racionalitással peregnek a jelenetek, az illusztratív játékok, mimikai trükkök he-
lyett a keményen egyenes deklamáció érvényesül. Elég egy asztal, egy karosszék a helyszí-
nek megjelenítésére, az egyetlen különös tárgy az a sublót, melybe a két Artúr elbújik. A
látvány  Domokos Barbara és Nacsa Lilla munkája, kifejezőek a jelmezek, a hölgyek ruhái-
tól, Samsa bogárfején át, K. garabonciás köpönyegéig.
Lihegve lót-fut a küldönc Barnabás /Rózsa Krisztián/, Frida szerepében  Kátai Kinga a be
nem teljesülő remény égi jelenése, Klamm lábfájós titkára és Gregor, az időnként rovarrá

változó fuvaros a markáns  Borsányi Dániel.
Az Amuri Partizánok dala, három szólamban,  aktualizált szöveggel tudósít a függetleneket
ellehetetlenítő, gyalázatos kultúrpolitika rémtetteiről. "Zárolták az áramot, Zárolták az ál-
lamot.  A színház csak pénznyelő: Sok rezsi, humánerő.  Spórolni kell. kedves nézők! Alud-
janak ki a villanyégők!  Egy perces tiszta, sötét csenddel, Emlékezzen minden ember! Egy
perces, de tiszta, sötét csenddel, Emlékezzen minden ember!"
De nekünk szól a kafkai látomás minden sora. Lánya bűnéért, - nem feküdt le a Kastély va-
lamelyik csókosával -, egész életében bocsánatért könyörög az összetört Apa: Tóth Géza,
már a kezdés előtt,  esengő tekintettel, megtört félmeztelenségben bóklászik a nézők kö-
zött. Szörnyű vétkét sírós hangon meséli  Pallagi Melitta, aki kocsmárosnéként is emléke-
zetes figurát teremt.  Sodró Eliza Tanítókisasszonya tehetetlenül siratja megtiport virága-
it, míg a szexuális technikáját frivol árnyjátékban is bemutató Olga szerepében útszéli ak-
centussal formál hatásos karaktert.
Prémes fövegben érceshangú Kastély-csinovnyik,  fekete szemüvegben óvatosan együttér-
ző Tanító:  Domokos Zsolt  rendkívüli karakter-érzékenységgel játssza extrém alakjait. Bá-
jos fekete alsóneműben, bárénekesnői paródiájában, mindkét nemi szervét felfedve, meg-
döbbentő módon leplezi le  hermafrodita voltát. /Ez a bravúr csak Ötvös András magánszá-
mához mérhető,  kinek, (uram bocsá'):  pöcse,  video-premier plánban,  play back énekre
tátogott Dömötör András hajdani Baal-jában.../
Benkó Bence és Fábián Péter,  a színpadra dramatizálás mellett,  konstruktív rendezéssel,
fegyelmezett fantáziával állítja elénk  Kafka korszakos művét,  példás egységben vezényli a
nagyszerű összmunkát produkáló együttest. Magasra tették a mércét: felajzva várjuk a k2
következő produkcióját.

 
 

PERSONA              Varga Krisztina  /III.koreográfus-rendező SzFE/              MU

 

Bergman irodalmi szintű filmnovellát írt,  de a két nő lélektani drámáját végül is a félelme-
tes premier plánok  hosszú sora jeleníti meg. Így találó gondolatnak tűnik a szavak nélküli,
testnyelven történő megfogalmazás.
A depresszióba zuhant színésznő,  mutatós sötét jelmezben  Makra Viktória. Kiábrándult,
magába fordult, mozdulatai is  sivár lelki ürességet mutatnak.  Ápolója duzzad a természe-
tes életerőtől,  érzelmileg nem forró,  de a termőföld súlyát,  a növények vitalitását sugá-
rozza. A koreográfus  Varga Krisztina  szigorú biztonsággal építi fel karakterét,  gesztusai
a fegyelmezett segíteni akarás jelzései.
A két korpusz állandó kölcsönhatásban kerülgeti egymást,  a mozdulatok egymásból indáz-
nak tovább, moccanásnyi elmozdulásokkal indul be a szerepcsere. A színésznő lépésről lé-
pésre uralja le a gyanútlan ápolónővért, exhibicionizmusa diadalmasan éled fel, míg a má-
sik egyre inkább talajközelbe süllyed. Amennyivel aktivizálódik az egyik,  annyival szűkül a
másik, az indulatátvitel egyenlege nulla.
Az arányosan megalkotott dramaturgiai szerkezetet a mozgássorok zeneisége élteti, folya-
matosan érzékeljük a nehezen megfogalmazható belső történések hullámzásait. Nincs ne-
hezebb, mint minden külsőség nélkül, csak a tiszta tánc eszközeivel operálni: a rendező-
koreográfus fizikai színházi osztály növendéke,  Varga Krisztina példaértékű munkát alko-
tott.  Vizsgaelőadásnak készült ugyan,  de bármelyik táncszínpadon megállja a helyét, re-
méljük, be is kerül az alternatív szcéna forgatagába. Ha ez nem, akkor majd a következő,
melyet felfokozott figyelemmel várunk.

 
 

SANZON-KONCERT 2009-12              Bagó Gizella               Régi Zeneakadémia

 

Először az emlékezetes  Bartók-házi  Dalkoncert-en  találkoztunk  a  komponista-növendé-
kek és színész-hallgatók közös munkájával,  azóta is töretlen az együttműködés, tovább bő-
vül a repertoár, a mostani program régi és a legújabb eredmények hatásos bemutatója.
Karinthy: Az emberke tragédiájá-t  Nyitrai László  teljes egészében megzenésítette,  a fá-
raó songját  a hetyke lendületű  Gulyás Balázs-tól halljuk.  Adorjáni Bálint  Vettl Mátyás
szvinges eleganciájú Verlaine-jével lep meg,  Szalai András: Apa kalapjá-t énekelve állja a
versenyt az eredeti verzióval.  Földi Ádám  Petri György-öt visz sikerre Tornyai Péter ex-
presszív zenéjével, Solti Árpád nem adja Danté-nél alább, a Pietrához írt, gyilkos indulatig
sistergő drámai miniatűrt  Bakos-Kiss Gábor a falzett-őrületig fokozza. Expresszív csáberő,
vokális szépség, temperamentumos intelligencia:  Molnár Gyöngyi  az olaszból saját maga
által fordított,  Bella Máté  vokalizálta  Mai piu-ban bizonyítja  elementáris  muzikalitását,
szuggesztív orgánumához tévedhetetlen arányérzék társul.
A "legjobb francia sanzon" díjat nyert Rétfalvi Tamás, szakaszonként gyorsuló artikulációs
bravúrja Figaro belépőjének kozmikus sebességét is túlszárnyalja,  de egy Weöres Sándor-
opuszban két ellentétes karakter ábrázolásával is kitűnik.  Huzella Júlia a kabarék világát
idézi  Solti Árpád  Szép Ernő  sanzonjaival,  a  Harapás diszkrét erotikájában art-decós fí-
linggel, a  Várjon! ingerlő visszautasításaiban az örök nőiség rafinériájával. Tasnádi Bence
retteg egy légytől, elmélyült komolyságra képes egy  Vettl Mátyás-Tasnádi István dalban,
Máthé Zsolt  fergeteges szövegével  négy évszakon át hívja  a mazsolás Madelaine-t, akit
még Aznavour is hiába várt.  Nagy Dániel Viktor ördögfi óvodásként, "csak én vagyok zse-
ni!" mottóval bizonyítja a  Lusztig-Laczkfi  szerzőpáros és a saját igazát,  parkett-táncos-
ként pedig a  Dance, Dance elsodró lendületével bizonyít.
A legfrissebb generáció képviselői aztán felteszik a pontot az i-re. ifj.Vidnyánszky Attila
elképesztő mozgással,  vijjogó sikolyhangokkal imitálja  őserdei rokonainkat,  még majom-
bőrét is megmutatja  Mátyássy Szabolcs frappáns motívumokkal díszített weöresi Majom-
ország-ában,  a pantomimikus elemek merészségét  a megszólaltatás iróniája hatványozza.
Zoltán Áron combján ütve ritmizálja Aznavour szvinges dubdudáját, majd amadindás dob-
szólót mutat be a falon,  míg a legjobb zeneszerző díját kapó  Kovács Adrián  Hazatérés-
ében a poétikus hangvétel líraiságát, az éneklés mellett hosszú furulyával is felidézi.
 Két nem,  Weöres Sándor verse  szinte performansszá fokozódik  a zeneszerző   Balog
Máté impulzív megjelenésével.  Berobban a színre,  dühöngve csap a billentyűkre, vulkáni-
kus energiával személyesíti meg  a vehemens mácsó-nemet,  Kurta Niké  érzékletes éneke
azonban, poétikus szépségével  a vad dübörgés  gyönyörűséges ellenpontját képezi. A dé-
monikus karizmájú komponista a Pygmalion-ban invenciózusan használ  magyar nóta-, ope-
rett-, jazz- és magyar nóta-elemeket,  Kurta Niké  szirén-hangon, vakmerő tempóban hite-
lesíti nagyszerű játékát, remeklése katartikus orgazmusban csúcsosodik.

 
 

TÉLI UTAZÁS           Jeles András             Kaposvári EMK IV.osztály     Stúdió K

 

Venyicska Jerofejev gyakori vendég a Ráday-utczában,  Tamási Zoltán  felejthetetlen elő-
adásában zötyögtünk végig a Moszkva-Petuski alkesz járaton.  Jeles András messze rugasz-
kodik a szovjet valóságtól, szürreális álom képeiként mutatja meg a zabolátlan fantázia deli-
riumos stációit.  Jerger Balázs  következetesen deklamálja  a zseniális szövegeket, a tudat-
talan határmezsgyéin bóklászó mondatok  igazi lényege azonban  a színpadkép kukucskakö-
rébe fókuszálódik.
Kátai Kinga  egyfogú véglénye,  Fábián Péter  torzarcú vámpírja goyai látomásként jelenik
meg, a realitást legfeljebb a manekeni pózokkal pucsító  Edvi Henrietta képviseli.  Az éte-
rien lebegő hangtér  Melis László  repetícióiból épül, a megszólaltatás  Dargó Gergő mes-
termunkája. Nem keressük a mondanivalót, nem töprengünk az "üzenet"-en, az érzéki szín-
ház szféráiban röpülünk.  Minden mozzanat  egy magában való dolog, "Dinge an Sich", nem
jelent, nem jelöl, úgy van!... - ahogy átéljük.
Schubert Téli utazásának motívumai  angyali artikulációjával simogatnak  Szakács Hajnalka
pianisszimóiban, ő később könnyű fehér ruhából szerecsen-feketébe váltva,  a blues tragi-
kus mélységeit is átélt muzikalitással jeleníti meg. Furcsa figurák tűnnek elő, Bende Kinga
tangóbíborban,  Rózsa Krisztián zöldmuszlin vitustáncban közlekedik, Horváth Szabolcs el-
fuserált csehovi félnótás rokonként mered a semmibe.  Benkó Bence kaján kanördögként
gyilkolászik a fordított kereszttel,  a "Nincsen apám, se anyám"-at  Máté Anett  reszketeg
kezű eratomániája fűszerezi.
Dobó Enikő is szépen énekel, majd fürdőruhában feszít az összművészeti csúcsot jelentő,
háromszólamú szellentés-fúgában.  Felvezeti a témát,  a rózsaszínben bűvölő, eszméletlen
szuggesztivitású  Kopek Janka  ábrándos hangnemváltással lép be, a frappáns lezárás a ka-
lauzként is remeklő  Kiss Emmá-é: "nem is fingik...".
Nem láttuk meg a Kremlt, nem jutottunk el Petuskiba, de  Jeles András látomásos színhá-
za  az extrém esztétikum világába vezetett, alkoholnál jobban tágítva elfásult képzeletünk
belső végtelenbe nyíló távlatait.

 
 

AZ 1/2 KEGYELMŰ                          Zsótér Sándor                         Ódry Színpad

 

Az Első Fél maga a Kegyelem!  Delejes a Fény, szikrázik a Nagyfeszültség, sistergő lávaként
kavarog a színpompás tömeg, a szupergyorsító terében falhoz tapadnak  a néző-molekulák.
Bizony, mi kétoldalt, egy sorban szorongunk, míg a játék elbitorolt zsöllyéink közt tombol.
A szín a nézőtér, az osztott széksorok karéjában, hars énekléssel áramlik a mozgással trip-
lázódó, nagyhírű "BÍÍT"-es osztály.  Oroszul danásznak valamely novocserkaszki indulóba ol-
tott rockzenét,  Benedek Mari lengéiben a lányok, alul menyasszony, fölül vőlegény ken-
taurok az urak.  Pezsegnek az ötletek,  vágtat a tempó,  ám a legendás alakok mégis meg-
elevenednek.
Kosik Anita Zsuzsanna  az erotikus vonzás  diadalmas fenségében lép elő,  kérői közül el-
sőnek Ivolgin kétes személyisége lepleződik le  Mikola Gergő hidegtűvel karcolt, éles jel-
lemrajzában. Nasztaszja Filippovna  sebzetten kemény tekintete néz ránk, ellenpontként
Nagyhegyesi Zoltán Miskinjének gyermeki kíváncsiságot, naiv hitet sugárzó szempárja ra-
gyog, az első pillanatban megteremtve a címszereplő alanyi hitelességét.
A nemrég még tündéri piánisszimóban vokálozó  Hekler Melinda - Szabó Irén duó,  a Je-
pancsin-lányok mustrálják a furcsa hírű herceget,  míg narancsvörös szemöldökű démon-
maszkban pávázó "Maman"-juk,  a pantomim-léptű  Szilágyi Csenge börleszkbe hajló, met-
sző iróniával játssza  az eszét és  pengeél szerepét. Gunyorosan hajladozó frázisok, minia-
tűr kacagó-áriák, váratlan cezúrák, hőbörgő kitörések: mestermunka!
Nem irigyeljük UngárJuliá-t,  Dosztojevszkijből egyetlen szót kihúzni is  vétkes csonkolás,
de hát ezek az élveboncoló mondatok  legfeljebb Mahábharáta-szerű, kéthetes folyamat-
ban lennének színházban játszhatóak, mindegyik háromszor, minden jelenet kétszer, - hi-
szen könyvként is visszalapozós, újraolvasós fajta, véget nem érő élmény. A Pavliscsev fia
jelenet rémesen hosszú,  így a beteg kamasz monológja  nehéz helyzetbe hozza  a kiváló
Dénes Viktor-t,  fele ennyi,  koreografálva talán hitelesebb lett volna.  /Persze ez csak
egy Rogozsin-Ippolit, Lebegyev-Rogozsin, Ippolit-Lebegyev helycserével képzelhető el/.
A Blikk-felolvasásban Wunderlich József bizonyítja, hogy még a telefonkönyvet is izgalma-
san tudná interpretálni,  Ágoston Péter  a szenilis tábornok  Napoleon-sztorijával  mutat
különleges erényeket. Csipkés alsóneműben, fodrozott hajzattal, szobacicai minőségben
remekel Nagy Dániel Viktor,  gesztuscsodákkal fűszerezve káprázatos monológját. Ahogy
narrátorként önmagát bemutatja,  Ódor Kristóf a megtestesült főtiszti eszmény, az impo-
náló megjelenést parancsolóan megnyerő orgánum tetézi, míg  Marofka Mátyás  extrém
clown-ként tágítja a nagyjelenet spektrumát.
A második félidőben Zsótér helyét egyre inkább Dosztojevszkij foglalja el. A mennyei tex-
tusra zsugorodó játékba, annak idején, Andrzej Wajda bicskája is beletörött, - többórás
Miskin-Rogozsin ágyduettje  lekókasztotta a fejeket, igaz: aznap éjjel alvásról szó sem le-
hetett, hajnalig kellett újraolvasni  a félelmetes párbeszédet.  Az első részben emlékeze-
tesen szuggesztív  Kosik Anita Zsuzsanna  teteme fölött,  a szüntelen ellentmondások ir-
racionális szédületében csap össze a Félkegyelmű herceg és az ösztönvezérelt újgazdag,
a robbanásveszélyes  Sándor Péter, hol egy kés villan,  hol a testvérként cserélt kereszt.
Zsótér Sándor és a kitűnő együttes merész kísérlete  közelebb hozta  Fjodor Mihajlovics
megfejthetetlen világát,  az meg teljességgel bizonyos, hogy ezentúl  Miskin herceg min-
dig  Nagyhegyesi Zoltán átszellemült angyalarcában, gyengéden árnyalt mondataiban je-
lenik meg előttünk.

 
 
12 DÜHÖS EMBER            Kelemen József          KEMFK III.osztály    Stúdió K 
    

Mindig csak férfiak voltak,  most végre az egyenjogúsított hölgyek is igazságosztó esküd-
tekké léptek elő.  Ösztönösebbek, fokozottan képesek empátiára, talán kevésbé előíté-
letesek,  így sokkal elképzelhetőbb, hogy a bűnös-ártatlan arány,  két óra alatt 11:1-ről
0: 12-re változhat.
Kelemen József  az adott osztály minden tagjának talál egyéniségéhez illő szerepet, szí-
nészvezetésének  legnagyobb érdeme,  hogy az együttes  tizenkét  egyenrangú teljesít-
ménnyel bizonyít. Pontosan kirajzolódnak a viszonyulások erővonalai, a különböző társa-
dalmi helyzetből adódó ellentétek.  A tempó ütemezése is tökéletes, élesen elválnak a
kétely, a racionális érvelés és a felhorgadó indulatok percei.
Rózsa Krisztián, a virtuóz pengeforgató ki is hívja  a rasszista elfogultság fizikai agresszi-
vitását, a keményen egyensúlyozó  Máté Anett  elnöknője csak nagy nehezen képes a
békítésre. Az építész  Horváth Szabolcs  mérnöki precizitással elemzi  a tényeket, még
a távolságokat is lelépi a helyszínrajz alapján, hozzáállása lassan változtatja meg az inkvi-
zíciós hangulatot.   Szakács Hajnalka  finom érzékenysége,  Kopek Janka  entellektüel
beállítottsága révén hajlik a jóra,  Bende Kingá-t még az áramszünet is megrémíti, csak
később ébred föl benne a lelkiismeret.
A rendező  Kelemen József  mesterien adagolja a feszültséget,  ésszerű, hogy a végén
megmenekül a gyanúsított, de mindvégig elképzelhetetlen,  hogyan sikerül az esküdtek
véleményét megfordítani. A félidős színész-tanoncok meglepő érettséggel formálnak ár-
nyalt karaktereket,  első nyilvános vizsgadarabjukban  deklamációban, mozgásban, gesz-
tusban egyaránt kiválóan teljesítenek.
Dobó Enikő Timea  extrovertált píárosa acélosan áll ki a női nem védelmében,  az erős
kisugárzású  Kátai Kinga Gabriella,  kólával töltött pillepalackjával, acélosan még oda is
sújt. A hetyke taxis  Fábián Péter, szurkolói tömegemberként hagyja meggyőzni magát,
Kiss Emma  szolid tanárnője is meghajlik végül  az érvek súlya alatt.  Annál nehezebb a
zsigeri náci  Benkó Bencé-t megingatni,  fröcsögő monológban sorolja  begyepesedett
közhelyeit, ám saját állításaival szembesülve mégis megadja magát.  Egy legény marad a
gáton, az apa,  aki saját fia ellenállásának, elmenekülésének emlékével szembesülve tö-
rik meg:  Jerger Balázs Péter elcsukló zokogása a nagyszerű előadás katartikus fináléja.
Az osztály által teljesen önállóan írt, rendezett, játszott  Sziszüphosz/Színház 2016 a
tavalyi évad legnagyobb meglepetése volt, úgy halljuk, most is valami ilyesmi készül, de
a további vizsgaprodukciókat is bizakodva várjuk.

 

SANZON-VERSENY 2012                       Bagó Gizella                      Ódry Színpad

 

Az utolsó éveiket taposó osztályok tagjai, régi ismerősökként, most is pompás produkciók-
kal jeleskednek.  Kultúrtörténeti nagyságok is írtak  francia sanzonokat,  a nagy drámaíró,
Jean Anouilh  versét  Poulenc zenésítette meg: a tavalyi győztes  Nagy Dániel Viktor-tól
halljuk, aki a kortárs magyar kategóriában ördöngős óvodásként, a "csak én vagyok zseni!"-
mottójú  Lusztig - Laczkfi szerzeményben bizonyítja a hazai alkotóknak az elődökhöz mér-
hető színvonalát. A piafi   "Pigalle" forgatagos lendülete után,  Szabó Irén bluesosan tragi-
kai felhangokkal hengerel  Papp Zoltán - Karafiáth Orsolya dalában.
Ficza István rettentő mimikája a legádázabb bikát is elrémíti a "Torreádor"-ban, Háy János,
Kovács Adrián
zenéjével turbósított Háztartási vers-ében pedig gigászi nyárfalevélként re-
meg/k/ a mosógép dübögő ritmusára. A tavaly díjazott  Kosik Anita, hangszálgyulladása mi-
att csak zümmögőkórusként kísérte osztálytársát, ám Selmeczi György - Eszterházy Péter
"Idő van"-
jában  Kulcsár Viktória  már egymaga szentségel:  "komolyan kéne venni a kurva
időt..."  "Csumizom a habtestem a ruciba"-vallja  Mórotz Adrienn   Laczkfi János - Nyitrai
László szlenges nótájában, sajátkezűleg kifestett díszlettel látványosított, párizsi argóban
előadott utcadala végén parókájával kalapoz a szűkmarkú nézők között. Nem adnak? "Tant
pis!" Annyi baj legyen...
A "legjobb francia sanzon"-díjat  Rétfalvi Tamás nyeri, szakaszonként gyorsuló artikulációs
bravúrja Figaro belépőjének kozmikus sebességét is túlszárnyalja,  de egy Weöres Sándor-
opuszban két ellentétes karakter ábrázolásával is kitűnik. Érdemes a sanzonokat franciául
énekelni? A hallgatóság nem nagyon érti, miről is van szó, pedig ezek a háromperces alko-
tások többfelvonásos történeteket, csavaros szituációkat mesélnek el!  Kurta Niké ragyo-
gó arcjátékkal, szuggesztív gesztusokkal egy sereg lelkiállapotot rajzol meg, kár, hogy nem
tudjuk, gyönyörűséges hangján vajon miről énekel... A másnapi Pygmalion-songban, mely-
ben  Balog Máté  invenciózusan használ  magyar nóta-, operett-, jazz- és opera-elemeket,
áradó muzikalitással, vakmerő tempóban hitelesíti nagyszerű játékát, remeklése katartikus
orgazmusban csúcsosodik.
Mikola Gergő  pianisszimóból indítja  színházi súgó-portréját,  mívesen felépített minidrá-
májában a jellemábrázolás premier plánjában leplezi le a kisember titkos vágyait: Csillagos
Tizes!!!,  de tulajdonképpen osztályozhatatlan bravúr.  Első megjelenésekor  Wunderlich
József  
a barcelonai éjszakák örök vesztesét mutatja be,  míg  Nádor Mihály - Szép Ernő
operettes  A Katona dalá-ban  a férfiúi hierarchia másik végén győzedelmeskedő,  kedve-
sen agresszív cseléd-bolondítót.  Sokoldalúságát gitárkísérőként,  zeneszerzőként is bizo-
nyítja, méltán érdemli ki az abszolút első helyezést.
Ezek csupán a legjobbak, de mindegyik résztvevő zeneileg kulturált, technikailag képzett,
kiállásban magabiztos, ami a  Bagó Gizella  vezette tanári gárda  kiemelkedő munkáját di-
cséri. A dalkoncerteket évről-évre izzó hangulat, elfogulatlan légkör, bámulatos színvonal
jellemzi és akkor még nem is szóltunk a frissen bekerült növendékek  lenyűgöző bemutat-
kozásáról.
Telt orgánum, könnyed elegancia jellemzi  Bárnai Péter baritonját, József Attila Ringató-
ja  Kadosá-tól,  Aznavour vallomásos dala egyaránt hitelesen szól  közvetlen előadásában.
Vidnyánszky Attila  sok mozgással, kamaszos hévvel szólongatja  Nathalie-t, minket se ér-
dekel a Vörös-tér, Lenin mauzóleum és ama Nagy Október, a gopakos accelerando heves
tapsra ingerel,  Mátyássy Szabolcs káprázatos motívumokkal díszített  Majomország-ában,
a pantomimikus elemek merészségét  a megszólaltatás szarkasztikus humora  hatványozza.
Zoltán Áron combján ütve ritmizálja Aznavour szvinges dubdudáját, majd amadindás dob-
szólót mutat be a falon,  míg a legjobb zeneszerző díját kapó  Kovács Adrián  Hazatérés-
ében a poétikus hangvétel líraiságát, az éneklés mellett hosszú furulyával is felidézi.
Tóth András  érett stílusban, stúdiószintű hanggal tarol a  Les Bourgeois  hetyke strófái-
ban,  Selmeczi György - Béres Attila  Nagy Sördal-ával pedig  a két koncert legátütőbb
előadójának bizonyul.  Zsigmond Emőke, arca átszellemült harmóniájának meglepő kont-
rasztjaként, a La boulle-ban szédületes pörgéssel érzékelteti a tömeg forgatagát, dacos
komikummal vezeti elő a már-már háziszerző páros Papp Zoltán -Karafiáth Orsolya: "Ki al-
szik az ágyacskámban?" című, dühös ajtócsapkodásba torkolló férfiszomorítóját.
Bach Kata  homlokig húzott cippzár mögé bújva keres egy belevaló milliomost,  matrózcsí-
kos blúzát felfedve esélyei viharos sebességgel nőnek. Fantasztikus karakter, érdes humo-
ra kirobbanó tehetséget sejtet. "Elfogy a férfikészlet!"-panaszolja Darvas Ferenc-Görgey
Gábor
kupléjában,  a megigézetten bámuló férfiakat látva, ettől azért nem kell tartania...
Az  Osváth Erzsébet - Wunderlich József  sanzonban,  Évi szerepében színes ujjacskáival
varázsol el a bakfis-bájú  Mészáros Blanka,  ám  Boris Vian  kéjsóvár balladájában, erőtel-
jes tenyeressel hangsúlyozva az intim szférát,  delejes nőiességgel követeli jussát: - Nem
értelek félre, de... kell a "Bumm"!
Naponta színházba járunk, de ez a két koncert  irodalmilag, zeneileg, pedagógiailag, a ké-
pességeket és a színészi munkát illetően olyan értékeket hordoz, amely fél tucat sikeres
premiernél is többet,  tetőtől talpig bizsergető, boldogító élményt jelentett. ...És az az
ujjongóan izzó, egységes mámor, ahogy a publikum a győzteseket ünnepelte!

 
 

KAZAMATÁK          Horváth Csaba fizikai színház osztálya          Ódry Színpad

 

Lehetett volna a Katona József Színházban egy újabb Nibelung lakópark, de Térey János
veretes textusa helyett a rendezés a fotonaturális aljaösztönökre és a gagyi látványosság-
ra koncentrált. A fizikai színház osztály vizsgája, minimál eszközökkel,  gazdag gesztusrend-
szerrel méltóbb egyensúlyt teremt.
A rendhagyó képzés eddigi fázisaiban a növendékek egyformán részesültek a koreográfus-,
táncos-,  színészi és rendezői tanulmányokban.  Mostanra lassan kialakulnak az egyéni irá-
nyultságok, ezt a munkát rendezőileg öten jegyzik.
Widder Kristóf  több jelenetben mutatja be a Pártházban rekedt védőket, élükön a "ház
erős embere",  Pallag Márton  markáns parancsnokával, rettegő telefonálások és a végső
kétségbeesés között. Ő maga játssza a süllyesztő titkát feltáró Szabó Lászlónét, ahogy, a
a szerepcserék révén, mindenkinek alkalma nyílik  ellentétes karakterek  megformálására
is. Táborosi Margit  három összefüggő képben játssza az illegalitásbeli szerelmein nosztal-
giázó ávós hadnagynőt,  Simányi Zsuzsanna  sziporkázó rendezésében a "Zeng a dal Rosa-
riótól Andesig"-sláger spanyolos tánca is frappánsan szervül.
Horkay Barnabás tétova tankosként keresi a célpontot,  majd a folyosón álldogáló nézők
előtt szenvedi végig félelmetesen koreografált kínzatását. Gyakran vándorlunk a játszóhe-
lyek között,  az áldozatokkal együtt szorulunk be  az emeleti trafóház néhány négyzetmé-
terébe,  Hegymegi Máté  teremti meg a kiszolgáltatottság  dermesztő légkörét, ő rende-
zi  Varga Krisztina  nylonzacskós  vallomását, a  Corvinisták gyülekezőjét és az  Utolsó se-
gélykérés tragikus fináléját is.
Soós Attila  cezúrákkal tűzdelt, vánszorgó monotóniával hatásos játékmódját ismerjük fel
Nagy Norbert  Hús- és  Gyöngy Zsuzsa Papír-daráló monológjaiban, a visszatartott tempó
ellenpontja a bírósági tárgyalás,  Zsíros Linda  vezette, heves szócsatája.
A dráma-kollázs szaggatott képei találóan rímeltek az 56-os események  zilált ellentmondá-
sosságára, erőteljesen mutatták meg az osztályban rejlő, termékeny lehetőségeket.

 
 
ÚJ SZÍNHÁZ HAPPENING    Forgács Péter    KEMK IV.Rusznyák-oszt  Stúdió K
    

A diktatúra  előszelében  a színház kezdi visszanyerni  direkt közéleti szerepét.  Egyelőre
még nem kényszerül áthallásos jelbeszédre,  szókimondását nem kell dekódolni. A nemze-
ti szégyen Új Színház-pályázat botrányára reagál a Rusznyák Gábor vezette, IV-es kaposvá-
ri színész-osztály, néhány nap alatt készült, agitatív dokujátéka.
Forgács Péter  csak a szó szerint felhasznált döntések, pro és kontra vélemények anyagá-
ból gyúrta kollázs-szövegét, melyet invenciózus ötletekkel megspékelve tálal elénk.
Két tábor sorakozik fel  egymással szemben,  ötszavas káromlásokkal fröcsögve, soraikban
minden jeles színházi és jellegtelen közéleti szereplő megtalálható Ascher Tamástól a mo-
nogramra sem érdemes percemberkékig. A barna sarokban  György Zoltán Dávid,  Varga
Norbert,  Deák Péter
szórja szidalmait, a piros-kék oldalt inkább a hölgycsapat erősíti.
Mohácsi Norbert  titáni erőlködéssel  üríti elénk  pályázati végtermékét,  Vlasits Barbara
ékesszólóan kommentálja az eseményeket, Rainer-Micsinyei Nóra eltorzult arccal vijjogja
biblikus átkait.  Gergely Rozália  Hámori Gabiként kedves líraisággal tiltakozik, a két szom-
szédvár között ingázó színmű-gyáros,  Sipos György  azonban gyengéd szavakkal adja érté-
sére, hogy szép ugyan lehet, de okos nem.  Czakó Julianna gregorián a capellában vokali-
zálja a magyar irodalmat,  Krajcsi Nikolett  liberál-bölcs észérvekkel kontráz. A szkandere-
ző felek kiegyensúlyozottan, kölcsönösen megkapják a magukét, az ötletpetárdák a nézők
hahotáiban robbannak.  Könnyed iram,  humor-fergeteg,  magabiztos színészi kiállás: felér
egy tömeggyűlési deklarációval.
Forgács Péter  rendezői munkája és a  SzedettVedettOrfeum-mal  már ékesen bizonyító,
igen reményteli osztály energikus közreműködése,  az egyszeri színházi eseményen túl is,
megkerülhetetlen fontosságúvá tette a produkciót. A döngölve acsarkodó végkifejletben,
főpolgármesterként  Lakatos Máté a nyílt színen erőszakolja meg a honi theátrumot meg-
személyesítő  Tolnai Hellá-t,  mégis él a remény, hogy a Szomorú Vasárnap nem a magyar
színházat fogja siratni azon a távoli, voksolási vasárnapon.

SZILÁGYI CSENGE és WUNDERLICH JÓZSEF            A tanitónő            Nemzeti
    

Novák Eszter  vezette, IV-es zenés-színész osztály két jeles hallgatója komoly meglepe-
tés  Bródy Sándor: A tanítónő-jében.  A fővárosból exportált prímás gyönyörűen húzza a
parlagi sötétségben pöffeszkedő uraknak,  szépszál, városi eleganciájú fiatalember, aki im-
ponáló könnyedséggel bírja a francia nyelvet is.  Wunderlich József  deklamációja éppen
olyan tiszta és muzikális, mint a hegedülése, néhánymondatos szerepével a korszerűbb já-
tékstílus friss levegőjét hozza a maníros rutin csüggesztő tompaságába.
Még erősebben mutatkozik a különbség  a főszerepet magabiztosan abszolváló, sugárzóan
energikus  Szilágyi Csenge esetében. Hiába kucorognak az inkvizíciós tárgyalás urai a ma-
gas pulpituson,  hiába alázzák öten is,  jelentéktelenné törpülnek a színészileg is fölébük
kerekedő, kemény kiállású fiatal lány mellett. És hogyan áll!!!  Büszke a háta, sudár a tar-
tása, személyiségének súlya szinte felborítja a színpadot. Igazi lelkes pedagógus az iskolai
képben, bár ma lennének ilyen szent elhivatottsággal bíró ifjú tanerők! A kockázatos sze-
relmi jelenetben is kifinomult érzékenységgel találja meg, az óvatos visszafogottság és az
ébredő vágy kényes egyensúlyát.
A két pályakezdő  sikeres bemutatkozása bizonyítja,  mennyire sokoldalú és eredményes
munka folyik a a Színművészeti Egyetemen.  És ez csak a kezdet: az osztályban még tizen-
hárman vannak!

    

                                          2 0 1 1

EGY KIS MARIVÓ            Máté Gábor           Végzős színész-osztály           Ódry
    

A másik egyfelvonásosról  kevés szó essék.  Racine-t csak parodizálva  érdemes játszani, s
bár a díszlet totál-lila,  a játszók csuklyás rapperek,  az élvezhető stílust  egyedül  Simon
Zoltán  találja meg. Szerelmi önkívületben, férfiúi csalódottságban egyaránt habzó szájjal
veti magát puha fotel-ölbe, hogy bíborba váltó arccal szórhassa heves tirádáit.
Máté Gábor  viszont tekert egyet az 1730-as Marivaux-n, a szerepcserés komédiát színész-
női öltözőbe,  a fellengző dialógusokat  idézőjelbe teszi és nem fukarkodik  a vulgáris ana-
kronizmusokkal sem.  Fehérben izzik a színpad, pazar humorban a játék.  Szó szerint végig-
nyerítjük az egészet a másodpercenként kirobbanó kacagórohamok szédületében.
Pálos Hanna és Tasnádi Bence  a színpadi háttér-emberek örök álmát testesítik meg,  tel-
jes komikusi fegyverzetben lépnek elő, a célratörő poentírozás mellett hiteles karaktere-
ket rajzolnak meg. A szókimondás a jóízű bumfordiság  határain belül marad,  az erotika a
csintalan pajzánság köntösébe bújik. Bursikóz bájuk ellenpontja  Huzella Júlia és Radnai
Márk
fennköltebb duója,  bár az ő széplelkűségük mögött is  eleven vágyak feszülnek. Az
álomkvartett  példás összhangban muzsikál, ez az egy felvonás egész estés élményt jelent,
minden további nélkül bekerülhetne a kőszínházi műsorba.
Az utóbbi időben örömmel észleljük, hogy az ódrys vizsgaelőadások szelleme egyre inkább
befészkelődik a Kamra falai közé...

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE /Chorus Line/ Novák Eszter  IV.zenés színész oszt. Ódry
    

Jó négy éve őket is így castingolták a  Színművészeti Egyetem háromfordulós felvételijén,
a tavalyi frenetikus  BÍÍT-tel  elhíresült osztály tagjai most,  az elképesztő  tánc- és ének-
produkció mellett, saját magukról, kamaszélményekről, indíttatásokról, kétségekről és vá-
gyakról is mesélnek.
Marofka Mátyás az orvosi karról igazolt át,  nincs oka megbánni pályaválasztását,  Kulcsár
Viktória azt panaszolja, hogy hiába táncol-énekel /valóban!/ kiválóan,  a főszerepekre in-
kább a "szép" lányokat választják,  Törőcsik Franciska viszont azt kifogásolja, hogy benne
csak a külső adottságokat preferálják és soha nem kap komoly karakterszerepet...  A mis-
kolci Búza-tér alvégéről érkezett, megejtő finomságú  Mikola Gergő artisztikus szólójával
érvényesíti extrém eleganciáját.
A Chorus Line dalai, hála  Selmeczi György  zenei vezetésének és a zenekarnak, musical-
szintű, egyáltalán nem slágerszerű mivoltukban,  az ének mellett, hatásos alapját képezik
az elsöprő lendületű koreográfiának is /Bakó Gábor/. A dallamokat szöveges részek tagol-
ják és tömeges tánc-forgatag tetőzi.  Hekler Melinda  magától értetődő természetesség-
gel mesél  a katolikus iskolában végigszenvedett, léleksorvasztó évekről, amikor mindenki
csak jó kislány:  "napocska" akart lenni,  szerencsére azt láthatjuk, hogy kettős szerepé-
ben itt ragyog igazán!   Wunderlich József, 13 év eminens konzervatóriumi hegedű-tanu-
lás után váltott  a világot jelentő deszka felé,  ám a száraz fához és sok-sok hangszeréhez
sem lett hűtlen.  Könnyebb dolga van  Kosik Anitá-nak:  választásában  vívódott  az ének
és a színészet között, íme, karizmatikus erővel  mindkettőben egyszerre bizonyít.
Még felfogni is képtelenség  a színpadi történések tömény változatosságát,  Novák Eszter
minden számhoz, minden személyhez más megoldást talál,  az egyéni és kórus-produkciók
egységgé szervülnek. Pedagógiai munkájának eredménye  az a hitelesség, mellyel az ifjak
magukról vallanak, tényleg: nem tudjuk, ennyire jól játsszák a valóságosság látszatát, vagy
ennyire magabiztos az identitásuk, ennyire merik vállalni személyességüket.
Lőrincz Katalin, mint balettmester, Széles László, mint rutinosan érdeklődő casting-mes-
ter vezetik a válogatást, utóbbi kérdéseire  Szabó Irén  büszkén vallja magát békéscsabai-
nak,  igen, Ö kolbászt és pörköltet reggelizik,  de most már otthonosan mozog és énekel
a globális musical világában.  Sándor Péter  válaszai karcosabbak: - hiszen unja az egészet,
vágja oda, nem hazudtolva meg energikusan harcos, hetyke szellemét.  Amikor szó nélkül
áll a színen,  izzó tekintettel,  ugrásra készen,  az magában a  Nagy Októberi Forradalom!
Páratlan akrobatikájú, feszült intenzitású tánca, a mesterien fékezett pózokban végződő
gesztusok energikus hevessége,  az éneklés perzselően vijjogó muzikalitása,  a falzettben
csúcsosodó veszett szuggesztió, valóban megerősíti egyik tárgyilagos közbevetését: " van
olyan hogy tehetség..."
A hórihorgas  Ágoston Péter  rezignált humorral beszél előéletéről,  a derültséget fokoz-
zák a többiek beszámolója kamaszkori ocsúdásaikról. Dénes Viktor, adoniszi kiállását meg-
hazudtolva, szerelmi ínségről regél,  kicsit későn érő típus, aki még egyetemista korában
is csodálkozik csókolózó osztálytársain, - Nagyhegyesi Zoltán  viszont, elmélyült könyvbú-
várként, már általános iskolásként olyan szexológiai ismeretekre tesz szert, hogy szegény
gyóntatóját is komoly zavarba hozza gonorreás kalandjaival.  Nagy Dániel Viktor-nak sem
a szerelemmel, sem a színészi pályával kapcsolatban nincsenek kételyei:  látva filigrán ba-
lett-tipegését, hallva fenomenális énekét, nincs min csodálkoznunk...
Ódor Kristóf identitás-problémáit gasztronómiai örömökkel oldja fel, míg  Szilágyi Csenge
egy pohár víz után is mérlegre áll, nem lépte-e át a súlyhatárt.  Dal-betétje a varázsos es-
te legnagyobb meglepetését jelenti:  kirobbanó vitalitás, szikrázó lendület, sugárzó tekin-
tet, merészen szárnyaló hang:  pompás attrakció!
A végén sztepp-cipőt húznak és  Bóbis László virtuóz koreográfiájára dübögik szét az örjí-
tő ritmusokat. A túlélésért küzdő színházak legfontosabb nézőcsábító esélye a zenés-tán-
cos-énekes műfaj: Tisztelt Direktorok,  van miből válogatni!  Tisztelt Nézők!  Akik látták a
BÍÍT-et, ismerjék meg személyükben is ifjú reménységeinket ebben a fantasztikus előadás-
ban, akik még nem, nézzék meg egymás után mindkét színpadi csodát.

SZEDETTVEDETT ORFEUM  Réthly Attila     Kaposvári EMKIV.oszt     Merlin
    

A tavaly óta sokat izmosodott,  Rusznyák Gábor  vezette kaposvári színész-osztály csatta-
nós jelenetekkel, ragyogó kuplékkal rukkol ki egy fergeteges előadásban. Hát hogy  Nóti
Károly
vagy Rejtő Jenő mennyi humort, geget, helyzetkomikumot tudott a negyedórányi
darabokba sűríteni! - és hogy micsoda lendülettel, mennyi eleven erővel játsszák  Réthly
Attila  rendezésében ezek a tettrekész fiatalok!!!
A szállodai vendég a  "csillárt eszi le" adósság fejében, a "buta" feleség magánnyomozó se-
gítségével leplezi le férje hűtlenkedését,  a becsületes konzumlány visszahozza  a mulató-
ban hagyott pénztárcát,  egy szürke gébicsre  három ornitológus jut,  ahogy a szobalány
és az úrnő sem elégszik meg egyetlen férfivel.  A csapodár férjek a megvesztegetésen kí-
vül  a rádiótechnika vívmányaival is leplezik  csalárdságaikat és mindig kéznél van  néhány
szekrény, ha eltűnni kell. Unott pincérnői maszkját cseréli  cserfes szobacicáéra  Vlasits
Barbara, hogy  György Zoltán Dávid mulatságos tűzoltója mellé, kérőként Varga Norbert
cipőügynökét,  Izort is behálózza.  Krajcsi Nikolett  retró-estélyikben pompázik,  karcos
egyénisége énekben, játékban egyaránt lehengerlő,  Deák Péter  férjként,  szeretőként
is derekasan helytáll  szmokingos eleganciájában.  A balatoni szúnyoginváziót kihasználva,
Czakó Julianna osztogat méretes pofonokat,  Rainer-Micsinyei Nóra és Gergely Rozália
a berlini kabaré világából érkezve bűvöl el echte német kuplékkal.
Pezseg a pesti szellem, peregnek a pompás képek, kórusként halljuk a "Legszebb sport a
futball" örökbecsű strófáit,  a derékban egymásra hajló csapat százlábúként masíroz a fe-
nékfal előtt,  de a távolba meredő szempárok a tűzvész rettenetét is hiteles átéléssel ér-
zékeltetik.  Percekbe koncentrált  Labiche, szekrénybe fojtott  Feydeau,  Rejtő-be tűz-
delt  Rejtő..., egymásra licitálnak a változatos felállású jelenetek.
A zsámbéki Vízkereszt-ben vitézkedő  Mohácsi Norbert erős színpadi jelenlétével tűnik ki,
Tolnai Hella  megejtően énekli az  "Egy kis rúzs"-t, ám egyénisége smink és maszk nélkül
is megkerülhetetlenül érvényesül.  Lakatos Máté az "Apa gyere haza" szólója közben tel-
jes akrobatikai arzenálját bemutatja:  fóder, flik-flak,  papír-egyensúlyozás orron/!!!/, ké-
zenállás, közben nemhogy énekel,  de elragadóan játssza a magányos kisfiút is. Házvezető-
nőként látjuk először,  majd többrendbeli disztingvált gentleman,  - a tökéletes értetlen-
ség típusát rajzolja meg  ál-ornitológusként:  Sipos György  érett eszközökkel,  védhetet-
len szuggesztióval bizonyítja  karakterformáló képességeit.  Énekesként már  múlhatatlan
nyomott hagyott  Kárpáti Pál zsámbéki  Carmen-jében,  Don Joséja után most egy kedves
kuplét transzformál élménnyé.  "Az én babám egy fekete nő":  a Josephin Baker-óda sok-
színű megvilágításban,  az ábrándos pianisszimótól  a vágyakozó mezzofortéig terjedő dina-
mikával, plasztikus árnyaltsággal, a muzikalitás és az átélés elbűvölő egységében tetőpont-
ja az estének.
Orfeumba sajnos már nemigen mehetünk el,  de a kaposváriak  SzedettVedett-jében min-
denkinek ott a helye!

AZ ÖRDÖG HÁRFÁJA    II-os Réthly Osztály    Kaposvári E. Színművészeti Kar
    

Egy év tanulás után ritkán lépnek a nyilvánosság elé színművészetisek, a  Réthly Attila ve-
zette kaposvári osztály Sebő-dalokból szerkesztett koncertje azonban igazolja a kockázat-
vállalást. Temérdek hangszeren játszva, számonként változó felállásban,  Rozs Tamás hang-
szerelésében adják elő az eredetinél sokszínűbbé nemesedő, megzenésített verseket.
A fundamentumot két gitáros képezi,  Borsányi Dániel és Mózes András, utóbbié a nyitó-
szám:  Kertész leszek, hozzájuk csatlakozik idővel  a basszusgitáron és énekben egyaránt
az  Ördög Hárfájá-t idéző  Gonda Kata.  A fúvósok szőke hercege,  Hajmási Dávid  dzsige-
ridun elefántdörmögést, trombitán a rézangyalát cifrázza, a Móga Piroska és Sodró Eliza
duó képviseli a hegedű-szólamot, Szvetnyik Kata, erőteljes éneklése mellett néha a dob-
hoz is nyúl.  A fókuszban a billentyűknél is remeklő, de a kézi dobbal is egészen kivételes
érzékenységgel, briliáns muzikalitással kísérő  Dargó Gergely  áll.
A fiús alkatú  Kiss Péter Balázs  vehemens fürgeségével tűnik ki,  a sudár  Domokos Zsolt
egyszer még a dobszereléshez is beül, egyszál gitárral előadott  Himnusz-a a finálé előtti,
tomboló hangulatot is fokozni tudja. Harmonikus szépség, égi nyugalom, lírai tisztaság jel-
lemzi  Erdélyi Adrienn  színpadi létezését,  a háttér sugaras huzalai vörösben izzanak, ám
előadásában a weöresi  Galagonya  megejtő piánóban szólal meg. Igéző a Te is drága duó-
ban, - Horváth Anná-val,  Sodró Elizá-val  hármasban pedig,  három variációban, a capella
hallhatjuk az egyik  Pszyché-dalt.  Fantasztikus az összmunka,  a váltások kidolgozottsága,
túl sok a jóból, a bőség zavara, - előre elnézést kérünk esetleges hibákért, névcserékért,
például képtelenek voltunk kinyomozni, mit énekelt  Pallagi Melitta?!?
Elképesztő az instrumentális változatosság: bolgár ritmusok dübörögnek, vagy éppen a tel-
jes férfikar lábai az   Úgy néztem magamra mindig,  csodába illő kórusában,  a szépremé-
nyű kisasszonykák viszont  csak annyit kortyolnak ki poharaikból,  hogy azok összehangolt
csengettyúszóval fessék alá a  Gyöngy  szirénénekét. Igen egyéniek a fekete alapú ruhák,
keskeny szalaggal tagolt  talpig fehértől, a hullámosan redőzött blúzon át, a lebegő fülbe-
lókkal harmonizáló, ypszilonban fehérlő derékövig.
Karcos hangjával  Piti Emőke  kimunkált fokozásban  drámai rock and roll-á vadítja József
Attila  Rejtelmek-jét, a letaglózó lendület velőtrázó sikolyban csúcsosodik. Alig van szám,
melyben ne hallanánk  Sodró Eliza  plasztikus hegedűhangját, a hajlékony élesség virtuóz
könnyedsége éneklését is meghatározza,  ahogy a  Fábián Szabolcs-csal előadott  Flórá-t
is ez jellemzi. Nagy László pátoszos mélységgel telített költeménye,  Dargó Gergely lélek-
látó tragikummal ellenpontozza az est játékos alaphangját. A komor hangütés szuggesztivi-
tása jelzi, prózában, drámában is joggal van mit várni ettől a nagyszerű csapattól.
A fináléban összeforrott együttesként  deklamálják,  éneklik,  táncolják a Hetedik te ma-
gad légy  strófáit,  olyan elsöprő erővel, mintha nem is egy majd' két órás koncert végén
lennénk. Muszáj megismételni, ahogy a nagysikerű bemutatkozást is meg kell, nemsokára,
december 3-án a Budavári Művelődési Házban.

TKKT Sanzon-koncert 2011                         Bagó Gizella                            Ódry

 

A régebbi győztesek természetesen most is ellenállhatatlanok: Nagy Dániel Viktor új, gigo-
lós koreográfiával énekli, táncolja, vibrálja a  Dance, dance-ot, Tasnádi Bence saját szerze-
ményével, mint az "elmúlás alkalmazottja " vallja: "én minden nővel tudnék élni,  - egy dara-
big...", a "Fecske" frappáns epigrammájában  Kosik Anita  csillogtatja előadóművészetének
elsöprő erejét.
Wunderlich József  Boris Vian: "Je suis un snob"-ját vezeti elő fanyar öniróniával,  Rétfalvi
Tamás közvetlen kedvességgel, mosolyogva ajánlja magát, talán költői gázhalálra/?/:Pour le
gas". Fehér Benő  anyukája pulóvert köt, ő meg lovat és vitézi kardot,  a kígyómozgású, el-
képesztő akrobatikájú  Mikola Gergő  Mathilde-ért sóvárog,  újak és régiek egyaránt meg-
győzően bizonyítják  Bagó Gizella  kiváló pedagógiai munkájának eredményességét.  Kurt
Weill songját  elementáris hévvel, mégis természetes közvetlenséggel énekli  Nagyhegyesi
Zoltán,
hívó szavára /"Viens!"/ a fél nézőtér legszívesebben a színpadra szaladna...
"Parole, parole, parole" - Mórocz Adrienn árnyalt muzikalitással, sokoldalúan mutatja be a
dal szövegének,  zenéjének értékeit,  Kurta Niki  két sanzonja  a koncert csúcsát jelenti.
Trenet szerzeményében  szépen kitartott hangok,  elegánsan ívelt legatók keltenek figyel-
met, a Két nem, Weöres Sándor verse szinte performansszá fokozódik a zeneszerző  Balog
Máté impulzív megjelenésével.  Berobban a színre,  dühöngve csap a billentyűkre, vulkáni-
kus energiával személyesíti meg  a vehemens mácsó-nemet,  Kurta Niki  érzékletes éneke
azonban, poétikus szépségével a vad dübörgés gyönyörűséges ellenpontját képezi.


VÍZKERESZT         Mohácsi János        KEMK végzős osztály      Zsámbéki Bázis
    

A rekettyésben  ábrándos fuvola legatók, a szólamot jeles kaposvári színésznő erősíti, an-
tonionis tollaslabdák röpködnek,  Béli Ádám Orsino hercege olyan kedvesen depressziós,
szinte megirigyeljük édes melankóliáját.  Mire az Illyr Tenger, a Petyörke-tavon át a zsám-
béki hegyre teleportálódik, a gazdasági helyzetre tekintettel dézsányira csökken, ám eb-
ből a csobbanásnyi tengerárból is csak üggyel-bajjal menti ki a magánviszályba bonyolódó
vízimentő-pár Sebastianót, kinek ikerhúga hasonlóan menekül meg és a későbbi bonyodal-
mak kedvéért rögvest férfiruhát is ölt.  Boros Anna  már Cesario néven férkőzik a herceg
kegyeibe,  de miközben szerelmi futárjává válik,  ő lesz szerelmes gazdájába.  A féltékeny
udvaroncok majdnem leleplezik  szervi hiányosságait,  a grófnő házában pedig élesnyelvű
/etil/alkoholisták fogadják. A dorbézoló kompánia főembere Formán Bálint, aki zeneszer-
zőként és mint a címadó kiszólás, /elmentek ti a jó k...anyátokba.../Tóbiás ura is dereka-
san megüti a hangot,  amíg a társaságban  kiváló osztályidegen elemek is villognak:  az ér-
desnyelvű  Kopek Janka és a delírium összes fokozatát elővezető  Lakatos Máté.
A mohácsis jelenet-építés időtlenné tágítja a mulatságot, élcek röpködnek szájról-szájra,
lassuló decrescendóval erősítve a poént,  minden belefér, a látszólagos rendetlenség szi-
gorú szerkezetet takar. A szófacsarok, asszociációk, agyafúrt gondolati tekervények most
Mohácsi János és az Együttes/!/ szüleményei, a dramaturgiai ötletesség is az ő érdemük.
A gyászba sápadt Olívia, a csodás Kiskamoni-Szalay Lilla, kinek szépsége "nem kozmetika,
ez anyagában ilyen..."/, a Brezsnyev-temetés filmjének mókuskerekébe révül, udvarmeste-
re, Malvolio /Váncsa Gábor/, csak sértő Victor Hugo-i "Nyomorultak!"-kal tudja elhárítani
a tolakodó kérőket. Künn, a tágas fenyéren a daliás  Mohácsi Norbert eped az inkább női
ruhát öltő  Keresztény Tamás után, míg a bankett bográcsában főzőcskéző Lábodi Ádám
salleros kokikat osztogat hazafias illyrség-tudatból.
Remekül játszik az egész osztály,  hiába, ők már négy éve szívják magukba a kaposvári szel-
lem mohácsis mételyét,  természetességük, hitelességük, felszabadultságuk  a kiváló peda-
gógiai munka eredménye. Jól vizsgáznak az iparművészetisek is,  az egynemű gyolcsból ké-
szült ruhák változatosak, ötletesek, a vékony zsineggel rögzített lábtyűk pedig egyenesen
ruhatárunkba kívánkoznak.
Jelmezt is alig kell cserélni  a szerepváltásokhoz,  a karakterek kimunkált átlényegüléssel
élesen válnak el egymástól:  Vitányi Juhász István  a Bolond sipkáját levetve,  a bebódult
Curio után zord Polgárőrként is remekel,  Lábodi Ádám  a gonoszul megleckéztetett Mal-
volio tragédiáját is érzékeltetni képes,  míg bukósisakos Tisztelendőként  mennyei urával
próbál egyezkedni.  Lovas Rozi pályája az udvari zongoristától, a cserfes Márián át, a bol-
dog nász révébe evező Cesarioig ível,  kiforrott magabiztossággal uralja színészi eszközeit:
bizonytalanul téblábol hercegi hegesztett ajándokával  a félreértések szövevényében, de
mindvégig éreztetni képes  elszánt állhatatosságát.  A nagy felismerés jelenetét szuggesz-
tív mimikája, mélyen átélt öröme, csillogó szempárja élteti,  katartikus mámorba emelve a
nézői szíveket.
Az egész holdkóros estét  veszett izgalomban tartják  egy "áldozatait" virággal üldöző,  fél-
nótás remete titokzatos felbukkanásai. Ö "A Lény", az illyr fauna nemzeti büszkesége, Cali-
ban decens rokona,  akit  Porogi Ádám  megfoghatatlan bájjal jelenít meg.  Inkább sajnál-
juk, hiszen számkivetettségében  ugyanazt a másságot képviseli,  amelyet a nagyszerű ifjú
színész  a homofil kapitány figurájában  olyan elegáns fenséggel ábrázol.  A különbözés és
a párhuzamosság mesteri sejtetése  így avatja a két alakítást  a produkció váratlan extre-
mitásává.
Dübögnek a dobok, hullámosan zúg a kórus,  fáklyafényben búcsúzik  a feledhetetlen elő-
adás, de nem veszítjük szem elől az ifjú titánokat,  akik most egyéves színházi gyakorlatra
mennek. Az ántivilágban Pestről kerültek így vidékre,  most Kaposvárról jön az erősítés az
igencsak rászoruló kőszínházakba.  Boldog lehet mindegyik társulat, mely őket fogadhatja!

AMIT A HEGYEN HALLANI        SZFE Horváth Csaba Osztály    Zsámbéki Bázis
    

A tavaszi táncmesterség vizsgán  már magasra értékeltük a  Némajáték II-t,  itt, a nagyra
nőtt godot-i fácska alatt,  az este tücsökzenéjében még beckettibb atmoszféra teremtő-
dik. Rejtély marad a Liszt Ferenchez fűző kapcsolat,  viszont vitán felül a hegyen halljuk
a fehér eleganciában pompázó  Tüske,  Widder Kristóf  gordonka-játékát.  "Olga Lisztre
vár" jelzi  Simányi Zsuzsanna  jelenetének címe,  jó a koncepció és a rendezés is, a sze-
relmi piruettektől  az őrültség káoszába tartó helyzetkép realizálásához azonban kevés a
színészi kapacitás, elfogadható mentség, hogy a darab bemutatását  Táborosi Margaréta
hősies beugrása tette lehetővé. A másik  Beckett Némajáték-ban  helyet cserélt előadó
és rendező:  az extrém gesztusvilágú  Soós Attila a "külső szem", míg bravúros pantomim-
színészként  Hegymegi Máté  remekel: gigászi küzdelmet folytat egy pohár vízért, kúszva-
mászva, végül sámlikkal bénított lábakkal vergődik  a sziszifuszi hiábavalóságban.  Horváth
Csaba  "fizikai színházi rendező-koreográfus"  tanítványainak  sokoldalúságát  mi sem bizo-
nyítja jobban, hogy az utóbbi ifjú művész  a címadó opuszban mint koreográfus felel meg
a Liszt Ferenc-téma kihívásának. A szimfonikus költemény hangjaira a zeneköltő két énje
csap össze,  Pallag Márton kétkedő cinizmussal perlekedik,  Widder Kristóf, deklamáció-
ban,  mozgásban egyaránt kiemelkedően, mélyen átélt hozsannával dicsőíti istenét. A ra-
kéta-hangár bejáratát rejtő  beton-szurdok atmoszférájában nagyszerűen érvényesülnek
a szövegek és a testbeszéd, a zene és a térbeli alakzatok párhuzamai és ellenpontjai.
Soós Attila, aki már az  Ódry pincében bemutatott darabjában,  Rókák szigeté-ben meg-
mutatta szerzői-rendezői oroszlánkörmeit, Witkacy ihletésére ötrészes abszurddal rukkol
ki, melyet a teljes szereplőgárda maximális odaadással, ellenállhatatlan lendülettel ad elő.
A szebb fiatal férfi:  Zsíros Linda,  ugyanez nőben:  Nagy Norbert, Varga Krisztina, a vak
tyúk, vagy az elképesztően groteszk "kis K., az alvó zseni: Gyöngy Zsuzsa,  markánsan raj-
zolt figurákkal realizálja a kafkai epizódokat.
A kamasz Liszt Ferenchez tér vissza  Widder Kristóf  munkája,  a csodagyerek egyre kiáb-
rándultabban lengeti frakkjának szárnyait az ünneplő káposztafejek előtt, delejes ujjaival
majdhogynem a hátát vakarja inkább  a billentyűk helyett.  Horkay Barnabás  sugárzó mo-
sollyal ajánlgatja magnóba zárt zenéjét,  majd könnyed tánclépésekkel tör ki a komolyko-
dó fellépések ketrecéből.
Jó ürügy a Liszt-év,  de a sokoldalú színiegyetemista koreográfusoknak sikerült megmutat-
ni, mennyire jól játszanak a szavak, a gesztusok, a merész elképzelések húrjain.

EGÉSZSÉGES ÖNISMERET Bereczki Csilla-Laboda Kornél  Moncsicsi  Fogasház     
    

Nem szeretjük Csáth-ot, de ahhoz nem elég jó író, hogy utáljuk.  Zenekritikái zseniálisak,
évtizedekkel előbb ismerte fel az új értékeket, szépírói tevékenysége fantázia és alkotói
véna híján legfeljebb öndokumentáló szociográfia, avagy extrémitásokat hajszoló újsághír-
vadászat.  Bereczki Csilla és Laboda Kornél  kitűnő érzékkel formált  szobaszínházi revüt
a Napló és néhány novella-kezdemény felhasználásával.  Frappáns jelenetek,  monológok,
töredezett mondat-kollázsok, a színpadi megjelenítés találékony eszközeivel realizálva.
Míg a pécsi Brecht-előadás  kiváló szerkezeti koncepcióját, rendezői ötletességét ellehe-
tetlenítette a társulat részleges alkalmatlansága,  itt most ütőképes csapatot sikerült ver-
buválni.  Fikarcnyi szituációkban kell helytállni,  maximum két mondat,  néhány gesztus a
szöveg-kollázs építőanyaga,  a színművészetis gárda óriási koncentrációval,  vehemens len-
dülettel valósítja meg a szépen kidolgozott elképzelést.
Csapó Attila  fekete-fehér habitusát meghazudtolva,  sokszínűen jeleníti meg az író ciniz-
musát, öngyűlöletét, míg egy örkényi abszurdban az apja csontvázát visszavásárló fiú sze-
repében remekel.  Eke Angéla és Nagy Boglárka  magától értetődő természetességgel il-
leszkedik be  a máris komoly színpadi múlttal jeleskedő végzősök együttesébe. Kirándulás
a Dunakanyarba: Ficza István jó és főleg rossz pontokkal értékeli a viszontagságokat, pre-
cízen, mínusz 372 és féllel summázva a nyomasztó élményt, neki jut a halálos betegséggel
szembenéző felismerés tragikuma is.  Az író hedonista hozzáállását  Rétfalvi Tamás  alakí-
tásában ismerhetjük meg. Szegény Csáth,  egyetlen témája a jellegtelen napi történések
leltárazása, másfél perces coitustól  a tükörtojásos vacsora utáni cigarettáig,  nem is be-
szélve a többszörös ópiumadagolásról, amely a könnyen szerzett boldogság illúziójába rin-
gatja. Érthetetlen, miért lett ez generációk ájult rajongásának tárgya, bár így, a megnye-
rő mosolyú ifjú színész szuggesztív létezése némileg kedvet csinál a kábszeres carpe diem
léthez.  Andrusko Marcella éles kitörései, delnős magakelletése maradandó élmény, ő az,
aki egy szóból is képes poént csiholni.  A Lesz vigasz óta tudjuk, hogy  Bohoczki Sára egy
ionescoi reinkarnáció,  akinek a szeme vágása is tömény irónia,  aki a Halotti beszédből is
ínycsiklandó groteszket varázsolna. Óh!  ha egyszer végighallgathatnánk káprázatos mono-
lógját az anyai halálról! - de hát rácsapják az ajtót...
A parányi tér kihasználása tökéletes, játszik a mosogató, a sakk-asztal,  a világítási effektu-
sok meg az asztali lámpapark ki-bekapcsolgatásából teremtődnek, a falra kerülő bűnbocsá-
nati cédulák  ismert toposzokra utalnak.  Fegyelmezett, markánsan átkomponált a tempó,
lenyűgöző a rendezői lelemények imponáló sokasága. A negyvenfokos összeszorultság elle-
nére komoly kísértést éreztünk az azonnali ismétlés megnézésére...

PANZIÓ    Első epizód: RÓKÁK SZIGETE       Soós Attila Gergely     Ódry Pince

 

A büfét, a brechti konyhát és a Lear lövészárkait is beszámítva, hét helyszínt ismertünk a
Színművészetin, a Nyolcadik,  az önkezűleg kifestett  Ódry Pince,  most egyből nagyszerű
produkcióval nyitott.
Kilenc epizódból áll majd a  Panzió, de már az első meggyőzött  Soós Attila Gergely  írói-
rendezői tehetségéről.  Négy szálon is fut a cselekmény,  váltakozva figyelhetjük  a párok
viaskodását, néha egyidejűen, máskor összefonódva zajlanak a történések.
Már az indítás felséges: hosszú,  mosolygós szem-kontaktus után,  Ostorházi Bernadett és
Király Dániel  többszólamú a capella kórusa szól, ritmikus alapok fölött a darab kulcsmon-
datait anticipálva. Ők ketten személyesítik meg az  Odar-testvérpárt,  amely végenincs kö-
zelharcban gyilkolássza egymást.  A kamaszok,  Gyöngy Zsuzsa és Nagy Norbert  falramász-
nak tétova epekedésükben, az Andruskó Marcella - Nagy Dániel Viktor házaspár többszö-
ri nekifutással sem képes egy légyottot összehozni. A szuggesztív tekintetű  Viktor Balázs
és a pajkos  Horkay Barnabás  gonoszkodva gúnyolja  a lírai hajlamú Oja,  Fehér Benő ver-
selését,  a néprádió-hangnak is kitűnő  Rada Bálint nagyívű szerelmi vallomásai sem tudják
szóra bírni a kataton futkosó  Eke Angélá-t. A személynevek ibseni, bergmani sugallatúak,
a Rókák szigete cím is világvégi magukba zártságot jelez.
A rendező szigorú kompozíciós biztonsággal fogja össze  a párhuzamos és az ellenpontozó
gesztusokat,  lazára veszi a tempót, majd mesterien csúcsra futtatja.  Egyforma hangsúlyt
kap a szöveg,  a mimika, a testbeszéd és a szűkös tér invenciózus bejátszása.  Állapotkép,
mégis úgy érezzük, hogy a statikussá merevedett kapcsolatok rejtelmei gyorsuló folyamat-
ban tárulnak fel. Az egymás mellé rendelt szituációk kölcsönösségük révén világítódnak át,
a szerkezet összefüggései beteljesítik a "Mehr Zusammenhang!", az Anton Webern-i "Több
összefüggést!" principiumot.
A társulat példás összmunkával, koncentrált akarattal jelenítette meg Soós Attila Gergely
elementáris vízióját, felfokozott érdeklődéssel, sóvárogva várjuk a  Színházi Sorozat követ-
kező epizódjait!


SZISZÜPHOSZ/SZÍNHÁZ 2016                   KEMK II.osztály                  Tűzraktér

 

Fantasztikus élmény:  a halálra ítélt Tűzraktér-ben döbbenetes előadás a halálra ítélt szín-
házról, a jövőről, melyben a színészek még a világot jelentő deszkákat sem faraghatják, jó,
ha egy-egy /úri/székláb jut nekik.
Ha csak Camus Sziszifusz-ából csináltak volna színdarabot leleményes dramaturgiával, fürge
nyelvvel, ötletes szituációkkal,  akkor is a legnagyobb dicséretet érdemelné  ez a teljesen
önállóan, minden /tanári/segítség nélkül megalkotott produkció. Az osztály két színinöven-
déke,  Fábián Péter és Benkó Bence azonban a mitológiai példázatot az azt színre vivő, al-
ternatív független csapat, a "Kőfejtő" üldöztetésével, betiltásával kapcsolta össze,  rémítő
lenyomatát adva színházi életünk rettenetes jövőjének.
Három fekete Moira fonja a sors fonalát, halálos küldetésük helyszínén kíváncsian feledkez-
nek bele a darab próbájába.  Dionüszosz éppen  lebeszélni próbálja  a megszállott kőgörge-
tőt, hagyja már abba kilátástalan küzdelmét,  Jerger Balázs gúnykacaja, de még dühkitöré-
se is hiábavaló, érvei visszapattannak a kőizomzatú  Rózsa Krisztián állhatatos makacsságán.
Gyűlnek a fenyegető árnyak  a társulat felett: a szimpatizáló főbérlő,  Benkó Bence  vakon
is tisztán látja a veszélyt, egy színészfeleség, akit már be is szervezett a titkosszolgálat, már
csak a külföldre menekülésben reménykedik.  Kiss Emma, az együttérző moira-lány empati- kus figyelemmel kíséri a cselekményt, (Kussoljatok!  Műélvezek!), majd félelmetes monológ-
ban festi fel a közeljövő vízióját: - 2012,  az állami támogatás megszűntével  elsorvad a VI-os
kategória, de 2013-ban a kőszínházak is, mivel a diktatúra egyetlen Központi Nagyszínházba
préseli őket,  minden egyéb csoportosulás betiltatik,  2016-tól pedig:  a színjátszás halállal
büntetendő!
Sziszüphosz nem görget többet, de a próba megy tovább: a bűbájos szépségű Hermész fér-
fiúi vágyakat gerjeszt, de visszautasítja közeledést, inkább azt kéri számon,  miért nem kel
fel a Nap, miért szűnt meg az idő?  Szakács Hajnalka  mély érzelmektől fűtött játéka a sze-
líd artikulációjú "óh"-tól jut el  a szikrázó hevületű, drámai hevességű kitörésig.  Sapphó is
csatlakozik a reklamációhoz,  Kátai Kinga  eruptív erejű követelése,  de még öngyilkossága
is sikertelen, magánemberi kétségbeesése végül a társulatból való kilépéshez vezet.
Szerencsére megjelenik maga  Albert Camus, /Horváth Szabolcs/, aki türelmesen győzködi
hősünket: vegye tudomásul, hogy ő csak egy metafora!  A filozofálgatás  Dobó Enikő rock-
paródiába csúcsosodó songját is áthatja,  a fokozás vége a "nem megy!"  A gondolatrendőr-
ség betöri az ajtót,  Máté Anett a "jó rendőr" szerepében megalkuvó, "normál bírósági tár-
gyalást" ígérő, kompromisszumos megoldást ajánl a bitó helyett, de ezt már az istenek sem
nézik tétlenül, Fábián Péter thanatoszi ollója az örökkévalóságba segíti a mindvégig kitartó
társulat-vezetőt. A karcos humorú Moira-anya, Kopek Janka így fogalmazza meg a rendszer
mottóját: "Szabad országban, szabad ember: azt tesz, amit szabad!"
A mítosz prózában beszél, a mai szereplők rímes versezetben, sziporkáznak a nyelvi lelemé-
nyek, akasztófa-humorral nagyokat derülünk... A megvalósítás a remek textus minden lehe-
tőségét kiaknázza,  de ki is a rendező?!?  Bizonyára kollektív a munka,  de a háttérben két
meghatározó egyéniséget sejtünk.  Jerger Balázs nemcsak a darabbéli társulatban képvise-
li a minden akadályt legyűrő akaratot,  Rózsa Krisztián karizmatikus lénye pedig az első pil-
lanattól a gyújtópontban áll.  Halk töprengése éppen olyan hiteles,  mint vagdalkozó vitat-
kozása,  dikciója emelkedett,  mozgása muzikális dinamikusságában is fegyelmezett,  Sziszü-
phoszában a céljait soha fel nem adó Ember gyönyörűséges idolját formálja meg.
De honnan tudhatják ezek az ifjú emberek, ennyire csalhatatlan intuícióval,  hogy hogyan
is állunk?  A kaposvári színház  társadalmi érzékenysége izzik tovább bennük?  Honnan ez a
tudatosság,  honnan ez a pontos ítéletalkotás?  - Mindig is érdemes lesz színházba menni,
vagy inkább osonni, a kőfejtőbe, a kazamatákba is:  "Hátha."
S ha már nem lesz VI. és nem lesz semmilyen kategória,  ez az osztály, ez a nemzedék lesz
a Hetedik!  - Márpedig:  A Hetedik Te Magad Légy!


OPERETTVIZSGA                   III-os zenés színművész osztály                    Ódry

 

A BÍÍT zenés színházával berobbant nagyszerű osztály  az operett-műfajban sem adja alább.
Johann Strauss Denevér-jében kreatív arcfestéssel jelennek meg a bálban,  Dénes Viktor,
mint Orlovszky herceg azonban  mindenkit lepipál, szemhéjaira pingált pótpupilláival négy-
szemű Kyklopszként dirigálja a forgatagot.  Kulcsár Viktória,  aki a dalversenyen magányos
vénlányként, Szép Ernő sanzonjával még egyedül ment moziba, operai nagyáriával bálkirály-
nőként hódítja a férfiszíveket.
Díszlet egy szál se,  hacsak az évek óta multifunkciós guruló-ládát nem nevezzük annak, az
illúzió mégis tökéletes. A teljes osztály alkotta kórus és tánckar énekben,  mozgásban egy-
aránt helytáll, a  Selmeczi György  vezette százhúrú billentyűsegység keringőtől tangón át
a csárdásig húzza a talpalávalót,  Novák Eszter  osztályvezetői rendezése az alternatív esz-
köztár ötletes sokszínűségével korszerűsíti a klasszikus hagyományt.
Ábrahám Pál  ábrándos Toujours l'amour-ja után valóságos Musztafa-dömping árasztja el a
színpadot. Az előbb még  finom vibrátóival hódító  Sándor Péter  acélos férfiasságú basává
lényegül,  Nagy Dániel Viktor  nem adja alább hét háremhölgynél, kiknek tánca a hetedik
mennyország csábos hurijait idézi.  Molnár Éva  mellett a koreográfia azt a Mikola Gergő-t
dicséri, aki Harmadik Musztafa-ként csupán egy hölgyet csábít, de azt aztán alaposan meg-
forgatja. A pompásan felvezetett Rosalinda után könnyebb vízekre evező Töröcsik Francis-
-val  sistergő tempóban recitált  "Mr.Blue és Lady Bleu"-t  akrobatikus produkció követi.
A bevezető ívelt karmozgások,  delejes gesztusok  még egy óriáskígyót is táncba vinnének,
majd fürge foxtrott után, nyakba kulcsolt lábbal, vállmagasságban forog a Lady. Lassan csú-
szik deréktájra,  a tempó fokozódik,  az őrült cirkuláció észrevétlenül vált át halálforgásba:
kéz és láb, végül már csak a két boka tartja a vízszintben pörgő küllő-testet, mely diszkrét
lassulással tomporon landol az anyaföldön. (Ének, tánc, szöveg, játék, - meg még ez is! Mit
nem tudnak?!?)
A híres Tangolita se maradhat el.  Delfin-hullámzású táncosok úsznak elő, a hajó tatján pe-
dig a kéjsóvár Madeleine keres újabb kalandot:  Kosik Anita  perzselő erotikával fűszerezi
bűbájos dallamát, vágyait talán egy torpedónaszád legénysége sem tudná beteljesíteni. Itt
az ideje, hogy hazai viszek felé hajózzunk, jöjjön a mi múlhatatlan Csárdáskirálynőnk!  Edvin
van bőven,  nehéz eldönteni, a ropogósabb  Wunderlich József,  vagy a lírai  Ódor Kristóf
tetszik-e jobban, de talán az a legimponálóbb,  hogy mindenki a legkülönbözőbb szerepkö-
rökben is kipróbálhatja magát. Szubrettség után  Hekler Melinda hercegnői álmok helyett
az orfeumkirálynőit választva Sylvia primadonnaként tündököl, Ágoston Péter Bóniból ezre-
dessé lép elő,  az eizensteini antrét kétszer is bevállaló  Nagy Dániel Viktor ismét dupláz:
az ominózus házassági ígérvényt pókerarcú Jegyzőként,  szélütött Hercegként is eldarálja.
Az asszonyi mobilitást a mantuai herceg bel canto-jával illusztráló Nagyhegyesi Zoltán bon-
viván a bécsi operettben,  de természetes hitelessége  Feri bácsi alakját is emlékezetessé
teszi. "Hajmási Péter, Hajmási Pál...", a barométer valóban esőre áll,  odakünn gyorsan mú-
ló csöndes zápor zúdul végig a tikkadt városon, - ennek a színészosztálynak jövője azonban
tartós és minden bizonnyal viharos sikereket ígér.


 

TÁNCMESTERSÉG VIZSGA                    Horváth Csaba osztály                    Ódry

 

Sajnálatos elfoglaltságok miatt csak az első részt tudtuk megnézni, de egy félidő is meggyő-
zően bizonyította a pedagógiai koncepció sikerességét.  A tanítványok mindegyike egy-egy
Beckett  egyfelvonásost rendezett-koreografált,  a szereplőket az osztályból válogatva,  így
az alkotói és előadói készségek egyaránt megmutatkozhattak.
A Némajáték II csöndjét  Widder Kristóf  csellójátéka ellenpontozza,  érzékenyen követve
a minimál-cselekmény rezdüléseit. Fehér zsákkupacból bábozódik elő a félelmetesen külön-
leges Soós Attila, csökött mozdulatai, reszketeg léptei, szélütött mimikája ellenállhatatlan
szuggesztióval jeleníti meg emberi véglényét. Visszabújása után Nagy Norbert életközelibb
figuraként tűnik elő, naturális komikummal valósítva meg  Hegymegi Máté rendezői szándé-
kait. A  Zsarátnok,  Widder Kristóf fordításában és rendezésében  a polgári házasság gyöt-
relmeire fókuszál.  Czakó Máté szenvtelen belenyugvása, a panasz-monológokban gyülemlő
feszültségek kisüléseként, kétségbeesett vitustáncban kulminál,  Táborosi Margaréta rész-
vétlen szövegelése  a kilátástalanság atmoszféráját erősíti.  A szereplők egyenrangú alkotó-
társként vesznek részt a megvalósításban, erős kohéziót biztosítva a produkciónak.  Kieme-
lendő még a a drámai sűrűséget erősítő szövegmontázs akusztikai háttere is.
A Színműtöredék II tovább fokozza az elismerő ámulatot.  Nagy Norbert  rendezésében itt
valós dialógusról van szó, "A" és "B" személyek godot-i párbeszédéről.  Widder Kristóf,  sok-
oldalú Jolly Jokerként,  most markáns karakter-teremtéssel triumfál,  ő az aktív, a mindent
jobban tudó, a cselekvőbb temperamentum,  Soós Attila  kehesre gombolt zakójában,  té-
tova bizonytalankodásaiban a gyermeki kiszolgáltatottság prototípusa. Értetlenségét két uj-
jával összeszorított, hátrahanyatló arcából  az ég felé nyúló orrával jelzi,  elfúló hangjában
fojtott rettegése selypeg.  A két színész alakítása  csak felsőfokokkal mérhető, a többréte-
gű töredék hihetetlen összetettségét elementáris játékkal bontják ki.
Múlhatatlan veszteség, hogy nem láthattuk a Színműtöredék I-et, az Utolsó tekercset és a
Némajáték I-et  a társulat tagjainak elővezetésében,  kárpótlást csak  a bízvást nagy remé-
nyekkel várható jövőbeni alkotások jelentenek...


HÉTKÖZNAPI ŐRÜLETEK                 Réthly Attila         KE MFK Mohácsi osztály

 

Zelenka  komédiája jelenlegi csökött létezésünk abszurd körképét adja, veszett iramú, sis-
tergően szellemes bravúr-darab.  Réthly Attila  érthetetlen módon szétdarabolja a cselek-
ményt, noha túlzott átdíszletezés egyáltalán nincs, - a sok zenével súlyosbított lomha váltá-
sok állandóan megtörik a derekasan kidolgozott jelenetekben sűrűsödő feszültséget.
A jövő évet  már teljes egészében  nagyszínházi gyakorlaton töltő osztály  koncetrált ener-
giákkal állja ezt a tehertételt is,  összeségében erőteljes játékkal állítja elénk  napjaink rö-
hejes panoptikumát.
Sikerült megoldani a generációs hiányokat:  Keresztény Tamás korkedvezményes nyugdíjas
anyukája károgó zsörtölődésével zúzza szét kisfia önbizalmát, hát csoda,  hogy  Béli Ádám-
nak csak  az örök lúzer szerepe marad...  Legfeljebb fizetett kukkolóként jut zsebpénzhez
és másodlagos gyönyörökhöz, míg életrevalóbb szomszédai exhibicionista kéjekben dúskál-
nak.  Boross Anna  sikoly-áriákkal jelzi, mennyire kielégítően voájőrködik a szexuális biokel-
lék, elégedetten meg is jegyzi: "jó a srác"... Lábodi Ádám-ot  kreatív szelleme vezeti a por-
szívó-csőtöl,  a balesetveszélyes mosdókagylón át a kezesbárány próbababáig,  mely pygma-
lioni metamorfózissal végül életre is kel. Vitányi-Juhász István, a dizájnos főnök mindössze
pedofil, később puccos hygiéniai asszisztensként, /takarítónő/, azért  a köznapibb szex jó-
tündéreként is bemutatkozik,  míg a totálisan csalódott  Kárpáti Pál-nak vigasza csak a szi-
pumámor.
Lift-zenéket gányol össze,  élesen kikel  az internet korában időszerűtlen  szerzői jogok el-
len, miközben sikerrel pereskedik a saját jogdíjáért.  Porogi Ádám  a hölgyek bálványa, iga-
zi szabadsághős, aki - velünk együtt - sírja vissza a komcsi rendszer szűrt levegőjét,  amikor
csak "nagyon ellenzékinek kellett lenni, meg egy kicsit szenvedni" és ah!, a lányok máris...
Az összegubancolódó történések egyszer katartikus szépséggé tisztulnak: a hebrencs szob-
rászlány  csodálkozó áhítattal forgatja körbe a hajdani bemondót, aki zengzetes orgánumá-
val taglalja a szocializmus csehországi építésének sikereit.  Lovas Rozi és Formán Bálint, a
naturális közeg határait a titkok magasába tágítva,  álomszép párjelenetben sejtetik a kap-
csolatukban bújkáló rejtelmes költőiséget.
Béli Ádám  úgy téblábol  az eszeveszett zűrzavarok között, mint Pierre Bezuhov a borogyi-
nói csatatéren,  nagyszerűen érzékelteti a teljes leépülés stációit.  Az utolsó lépés, hogy
kényszer-Houdiniként, postai csomagban adja föl magát, hátha Csecsenföldön még kell va-
lakinek.
A hétköznapi abszurditások tébolyában derekasan helytállt a kiváló együttes, jól jött ez a
kis tréning a rájuk váró színházi őrületek előtt.


DAL-KONCERT                                   Bagó Gizella                                    Ódry

 

A jubileumi esemény különlegessége, hogy régi és új versenyek győztesei szerepeltek, év-
tizedek óta a pályán lévők találkoztak a nemrég végzettekkel és a jelen egyetemistáival is.
Egyértelműen az utóbbi évek díjazottjai a jobbak, a musicalba csontosodott elődök nehe-
zen elviselhető stílusban, bántó manírokkal énekelték szirupos giccseiket.
Annál erősebben kitűnnek a kivételek:  Györgyi Anna  viharos elánnal, bődületes energiá-
val arat sikert megzenésített Petőfi-verssel, - Ő aztán tetőtől talpig a belevaló kocsmáros-
né, aki egyben minden hájjal megkent orgazdája a ráncba szedett betyároknak. -Abszolút
muzikalitás, jól temperált hang,  nagyszerű előadókészség jellemzi a  Csoda  Pápai Eriká-t,
aki  Szakcsi Lakatos Béla  kíséretével a színészi karrier fényeiről és árnyairól énekel, pro-
dukciója bizonyítja, nem okvetlenül muszáj belesimulni a rutin ásatag középszerébe.
A mindig kissé háttérbe szorított bábosok alaposan kitesznek magukért, Ruszina Szabolcs
kamaszos sármmal vezet elő egy olasz dalt angol nyelven,  Kocsis Gergely turbulens szaxo-
fon-szólójával,  egészen különleges produkcióval kápráztat el ismét  Bercsényi Péter. Lát-
tuk-hallottuk már tőle, a Szeret...lek-ben ezt bravúr-számot,  de az ének, a mozgás, a bá-
bozás fantasztikus egysége, a színészi erő, a lendületes fokozás most is lenyűgöző hatású.
Érthetetlen, hogy a perc-celebekkel ellentétben, neki miért nincs helye a zenés és pró-
zai színpadokon?!?
Tompos Kátya  erre az alkalomra készült,  hegedű-gitár-bőgő trióval kísért dalokkal lép a
színre, az orgánum velős, a megszólaltatás vehemens, csak az a baj, hogy mindenből min-
dig "egy kicsit több és így egy kicsit olcsóbb".  Látványnak pedig  egyenesen riasztó, egy
helyes kislány elkínzott arccal retteg, - vajon mitől kell ennyire félnie?!?
A friss generáció tudása, felkészültsége  Bagó Gizella sokéves munkáját dicséri. Több tár-
sulatot lehetne építeni a keze alól kikerült énekesszínészekből, de a sima prózaiak között
is rengeteg van, kinek nincs is módja használni  egyedülálló képzettségét.  Az éves dalver-
senyek ösztönző célt,  folyamatos megmérettetést jelentenek,  a fantasztikus pedagógus
mindenkinek megadja a lehetőséget képességei kiteljesítéséhez. A musical- és sanzon-re-
pertoár néhány éve  ifjú akadémista zeneszerzők  kompozícióival bővült,  többen közülük,
így  Bella Máté és Nyitrai László, megzenésített versek mellett egész dalműveket írtak a
hallgatóknak.
Most is hallottunk néhányat: a Tornyai Péter által megzenésített Petri György halálvers-
sel  Földi Ádám  síri komorságú felkiáltójelként lépett elő, a fenyegető Memento Mori-t
baljós keménységgel vágva szemünkbe, - Bakos Kiss-Gábor Dante/!!!/ Pietrához írt, Solti
Árpád-songban  "a ragyogó technikán túl, nem mindennapos drámai feladatot teljesít, a
rezignált beletörődés bánatától  a hisztérikus fejhangokig korbácsolt,  gyilkossá érett in-
dulat ábrázolásával".  Kosik Anita karizmatikus humorának, drámai jelenlétének erejével
hatványozza meg  Karafiáth Orsolya  "Fecské"-jének,  Fekete Gyula  zenéjével torz gro-
teszkké fokozott gunyoros kegyetlenségét. - ...A tömegzenétől sújtott recenzesnek égi
ajándék kortárs komolyzenét, fiataloktól hallgatni az Ódry Színpadon!
Tasnádi Bence saját szöveggel,  Matkó Tamás-sal közösen alkotott  saját zenével rukkolt
ki,  az elementáris előadáson túl,  ezen a két új területen is bizonyítva  kivételes alkotó-
képességeit, másik számában a csalfa Madelaine-t várja virággal, mazsolával, hiába, - négy
versszakon át gesztussal, mimikával, bravúros énekléssel hitelesíti  a szédületes hangulat-
váltásokat.  A francia sanzon végül is  mindenek felett diadalmaskodik,  a gyönyörűséges
orgánumú idei győztes,  Nagy Dániel Viktor, az elbűvölő csábítás minden eszközét birto-
kolva, árnyalt zeneiséggel, szárnyaló dallamívekkel tetézi személyes vonzerejét. Visszafo-
gott kígyómozgás, kordában tartott temperamentum és az áramló hang varázsa...
Az idei dalverseny gálaestje  őszre tolódik, de az elődöntő,  a két első helyezett mellett,
több kitűnő produkciót vonultatott fel.  Mórotz Adrienne  pille-könnyedséggel énekelt,
az utolsó akkordoknál  fel is tárta  köpönyege lepkékkel ékes szárnyait,  Hekler Melinda
Weöres Paprikajancsijával aratott sikert, Kurta Niki rózsaszínben láttatta a világot "Egye-
dül moziban": Szép Ernő sanzonját  Kulcsár Viktória  a vénlányos merevség mögé rejtett,
szentimentális érzékenységgel hitelesítette,  Bohoczki Sára  Pilinszky hírhedt Lesz
vigasz-

ából alkotott hisztérikus sikolyba fulladó abszurd groteszket, míg   Nagyhegyesi Zoltán  a
hegedűszóval aláfestett  Brecht-song-ban énekelte meg kis rádióját...  Van okunk felfoko-
zott kíváncsisággal várni, az összes kitűnőséget bemutató, újabb koncertet!

 

ÁGYTÖRTÉNETEK            Dömötör András           IV. prózai osztály           Ódry

 

Egymástól független, kétszemélyes hálószoba-epizódok, önálló életképek,  melyek nem te-
szik lehetővé a dramaturgiai építkezést. Keresi a szélsőségeket,  úgy gondolja, minél bizar-
rabb, annál érdekesebb lesz. A párok konfliktusai kisszerűek, a dialógokat álfilozofikus esz-
mefuttatások terhelik, mindenféle istenességekkel spékelve. Nem mérhető Presznyakovék
többi darabjához /Terrorizmus,  Padlószőnyeg,  Cserenadrág/, de kiváló játéklehetőséget
nyújt nemsokára végzős színinövendékeknek.
Dömötör András  mindent megtesz a szituációk és karakterek hatásos megjelenítése érde-
kében, de az első két jelenetben és a sötétzöld szobában némi húzás nem ártana. Kiemel-
kedő telitalálat a díszlet:  Opra Szabó Zsófia  hat/!/ különböző szobát  varázsol elénk, tel--
jes tárgyi környezetben, színben, hangulati atmoszférában,  ágytól a háttérfalig kicserélő-
dő miljőket. Gyerekszoba emeletes kisággyal, öregek otthona feszülettel, Dolly-bárány ké-
pével a mintás falon, - ezüstös gay-room, ezoterikus szürkeség, gazdagék lila ábrándjai.
Az egyszem "normális", hétköznapi pár lefekvés utáni vitájában  Kovács Gergely  naív építé-
sze emlékezetes,  Ficza István  pedofil-monológja nagyszerű teljesítmény,  nyelvelő bravú-
rok nélkül is tökéletes figura lenne  Pálos Hanna  öregasszonya, / -az a hang!/, a  Rétfalvi
Tamás-sal kettesben játszott jelenet akkor a leghitelesebb, amikor középtájt, végtagreme-
gések és egyéb mimikai mókák nélkül adják.  Huzella Júlia extrém egyénisége átütően ér-
vényesül a durvább gyönyörökre vágyó úrhölgy szerepében, a kényes szituációt érzékeny
mértéktartással oldja meg.  Nagy érdeme ez a rendezőnek is,  sikerül elkerülni a szex ele-
mek ízetlenségeit, - messze meghaladva a bulváros tematikát, egyszerű természetességgel
történt, aminek történni lehetett.
Simon Zoltán őserejű katonája igyekvően teljesíti férfiúi szolgáltatásait, hátrányos helyze-
tű gyermekként pedig, fantasztikus beleérzéssel, csak arcjátékkal jeleníti meg tétova rea-
gálásait. Elkerülve a könnyen adódó túlzásokat, káprázatos biztonsággal, késélen egyensú-
lyozva,  hihetetlen átlényegüléssel,  eddigi szerepeitől élesen elváló karaktert rajzol meg
Tasnádi Bence.
A legszebb jelenet a leszbikus hölgyeké, amely két társadalmi helyzetben, ízlésben, nevel-
tetésben teljesen ellentétes ember  konfliktusát, küzdelmét és az őket összetartó érzéki-
érzelmi kapcsolat mindent felülíró erejét mutatja meg.  Tóth Eszter hétköznapibb egysze-
rűségében  a maga naturális beágyazottságát érzékelteti  pregnáns hitelességgel,  a másik
pólus a gyönyörű mozgású, határozott játékú  Borbély Alexandra, aki misztikába menekül-
ve, álbölcsességek mámorában, ál-étrendek aszkézisében keresi a megváltást.
A produkció újabb bizonyítéka a  IV-es Máté Gábor-osztály  nagy reményekre jogosító já-
tékerejének, - jöjjön most már egy ötfelvonásos klasszikus!

 

MOTEL           Rusznyák Gábor             Kaposvári Mohácsi osztály           Merlin

 

Semmiképpen se meneküljünk el az első szünetben!  Addig ugyan értelmetlen zagyvaság az
egész, amelyet csak kétszeri bealvással éltünk túl, de a nagyszerű csapat példás fegyelme,
hősies küzdelme az otromba anyaggal,  fantasztikus koncentrációja és összjátéka maradás-
ra késztetett. Ők aztán nem hibásak! A bűnös a rossz darab, melyben az akkor kezdő szer-
ző hetet-havat összehord, ami, tetézve a bődületes rendezéssel, már 6 évvel ezelőtt is bu-
káshoz vezetett a Katonában.
A maratoni díszlet-húzogatásban  derekasan helytáll  a motel gárdája:  az angyali nyugalmú
Béli Ádám, a fürge nyelvművész Vitányi-Juhász István és a vergődő direktor Váncsa Gábor.
Figuratíve jó  Boross Anna és Keresztény Tamás  élve-halva.  Rusznyák Gábor, mint rende-
ző az első felvonásban korrekt munkával realizálja a semmit, de hová tette a Húzó Ceruzát?
Végül is majdnem az egész expozíció felesleges, otrombán burjánzó, beleférne tíz percbe,
meg lehetne kurtítani a vatta-szereplők névsorát is.  Éppen a második rész indokolja mind-
ezt,  melyben a két gengszter története önmagában elég,  jeleneteik kialakítása is kétség-
telen  írói kvalitásokat mutat.  Formán Bálint  egyre fogyatékosabb fizikai állapotában is a
pengeéles dikció és a szuggesztív játék  bámulatos egységével operál,  Porogi Ádám fensé-
ges nyugalma, könnyed naivitása felejthetetlenné teszi kifinomult alakítását.  Ilyen ariszto-
kratikus rosszfiúnak  talán nemcsak a pénzünket adnánk szívesen!  Összefogott nőiességé-
ben most is erőteljes  Lovas /immár/ Rozália bűvös karizmájaa félnótás karbantaró sze-
repében pompásan lubickoló Jerger Balázs-zsal felvezetett párjelenet minden "büntetős-
di" nélkül is hatásos lenne. Ahogy a kutatók értelmezhetetlen zagyvalékai sem kellenek!
Felélénkülve a gyilkos-duett  bravúros humorától,  vállaljuk az udvar macskaköves horizont-
ján a túlvilági folytatást. A frenetikus húsz perc helyre billenti a mérleget,  lovagi kardpár-
baj,  íjas mesterlövész,  egymásnak eső kísértet-ármádiák és közöttük  a rettegő evilágiak:
szupersebességű, szellemes paródiája a misztikus hülyeségeknek.  Itt lehetne megtapsolni
az osztály csillagos fizikai, szellemi és színészi teljesítményét, a még következő három /!!!/
rész már csak a generális lepukkadás, egyszerűen el kell hagyni!  Minek egy olyan darabot
befejezni, amely nincs is?!?

 

MERENGEK A MÚLTAK ÜTEMÉN      Bagó Gizella      IV-es Máté-osztály     Ódry

 

Csak semmi nosztalgia! Az 1+3 kvartett eleven komédiázásba oltja  a Karády-korszak máig is-
merős filmslágereit.  A havi 200 fix-szel viccelő könyökvédős ficsúr,  Ficza István  ficánkoló
szemöldökkel nyújtja felénk egy szál virágos vallomását, magabiztosan kormányozza a Mese-
autót, azt is megtudhatjuk, mije is van szöszke babájának... Páratlan eleganciával, párosan
destruálja aritmetikai világképünket a Fényes Szabolcs-i örökzölddel: "2X2 néha 5!"
Nincs pecchesebb ember  Tasnádi Bencé-nél,  aki liluló fejjel panaszolja balszerencséjét,
óva intve mindenkit  a jegesen sikamlós kalandoktól.  Az  "Odavagyok magáééért" nyújtott
hangzóival csipetnyi iróniát csempész a lírai szerenádba, az esős vasárnap békéjét géppus-
kaszerű szájzörejekkel töri meg,  de egy lírai vallomást  példás önfegyelemmel, rezzenéste-
len arccal, rejtett érzékenységgel tud elénekelni.
Bagó Gizella  az énekpedagógiai munkán kívül, a szelíd stílus megőrzésével, a zaklatottabb
mai világ kontextusába helyezve, sikerrel aktualizálta a dalokat. Válogatásában mindig meg-
találta az egyéniségekhez legjobban illő számokat, a szólók, duettek, együttesek váltakozá-
sa, a kedves játékosság  végig érdekfeszítővé tette a produkciót. A zongora paraván mögé
rejtésével  most az akusztikai arányok is  tökéletesek voltak,  Termes Rita  kiváló kíséreté-
vel biztos alapot nyújtott a remek előadóknak.
Rétfalvi Tamás  először még csak  "Valami kis szerelem"-re vágyakozik,  de nemsokára eljut
a "Szeretni bolondulásig" maximalizmusáig. Puha felhangokkal telített, bársonyos orgánuma
messze felülírja a prózai színészektől elvárható szintet, érett muzikalitásához ábrándos kép-
zelettel formált,  kifinomult színészi játék társul.  Érdesebb hangokra is képes:  a vagányro-
mantika tréfás kliséit félredobva,  a gáláns úrfik macsóssá keményedő triumvirátusában, ér-
ces hangon vágja szemünkbe a "Villa Negra" fenyegető brutalitását.
A hangszálgyilkos "Nékem csak Budapest kell" nyaktörő hangközeivel korrekt énektechniká-
ját bizonyítja, a második szólamok vállalása képzett zeneiségét. "Ez lett a vesztünk..."-ének-
li a színfalak mögül, csak csipkés kesztyűjét mutatva meg,  mikor aztán gömbölyödő hasacs-
káját is betolja, érthetővé válik, kire is vonatkozik az a "mind a kettőnk..."  Még erősebb a
háromlépcsős felszólító mód: "Énmellettem elaludni nem lehet!": először szigorú pápaszem-
ben instruálja a mögötte kerengő amorózókat,  majd kis mosollyal  szívhez szólóbb húrokat
pendít meg, a fantasztikusan önkoreografált urakat aztán a végkimerülésbe hajszolja az az
utolérhetetlenül varázsos csábítás, ahogy kihívó kontyát delejes hullámokba bontja. Egyet-
len hölgyként,  lenyűgöző szuggesztivitásával  Huzella Júlia  vitathatatlanul a Prima Donna,
jelenéseiben káprázatos felkiáltójelként tetőzi az elragadtatást.
Ezek után már csak egy kis sanzon, operett és musical jöhet, akár egész estés, színpadi ki-
vitelben is!

 
INTELLIGENS SZERVÍZ              Jeles András            KEMK III.oszt.         Merlin
    

Miért kell nekünk folyvást az aljaemberek aljaszövegeit hallgatni? Miért kell az ordas sötét-
ség, a tehetetlen erőszak,  a jelentéktelenség lehangoló látványát szemlélni?  Tudjuk! Lát-
juk! - és?!?  Megtudunk-e, átélünk-e bármit, olyan ez, mint a csáthi látlelet, reflektálatlan
tényhalmaz, amely semmiféle emberi tartalmat nem hordoz: Blikk a színpadon. A dokumen-
tarista módon összeszedett anyag csak akkor válhat fontossá,  ha Tatárszentgyörgy, avagy
Gyöngyöspata sikolt benne.
Itt most szó sincs erről,  ez csak a durva indulatok szemétdombja,  érdektelen extremitás.
De ez csupán a szövegre vonatkozik. A színházi alkotás eltávolodik a vulgáris anyagtól, a já-
tékmód, a lassú tempó, a deklamáció lebegő közege a teátrális esztétikum szintjére emeli.
Jeles András  rendezése a Nevető ember tompa fényeit, szűrt levegőjét idézi, főszereplő
a csend, a bennszakadt lélegzet, a lefékezett gesztus.  Tarr Béla totáljai,  Szüts Miklós ak-
varelljei derengenek ebben a szürkén pulzáló ködben.  A Sátántangó, a Sebald-sorozat at-
moszférája, a mozgások visszafogottsága teszi tárulkozóan időtlenné.
A kaposvári színiegyetemisták nem mindennapi feladattal szembesülnek, mindent félre kell
tenniök, amit eddig "alakítás"-ról, "karakter-ábrázolás"-ról,  "figura-teremtés"-ről eddig tud-
tak. Csak a személyes hitelesség vezethet sikerre, csak a belülről vezérelt, kontrollált fan-
tázia,  a szakmai rátermettségen túlmutató  magabiztos öntudat. Az együttes példás össze-
hangoltsággal,  erőteljes szuggesztivitással jeleníti meg  az alkotói elképzelést, csúcsok he-
helyett az egyenletesen áramló intenzitás teremt lankadatlan feszültséget.
Ketten énekelnek a legtöbbször,  a bukolikus hangok  mennyei békévé oldják a brutális va-
lóságot, az áttetsző harmóniák transzcendens síkon ellensúlyozzák a könyörtelen realitást.

MELLER HADNAGY         IRJA HADNAGY         Notóriusok VII.      Katona Sufni
 

Elkezdik felolvasni a 30-as évek híreit, eléggé a korabeli Belvárosi Színház modorában. Bár-
mennyire is érdekes Meller Rózsi sztorija, még Karinthy paródiája sem jön át. A fantaszti-
kus tehetségű hölgyről, aki kémiában, színházban és a magánéletben is eredetit alkotott,
az utolsó szó jogán csak  Bodnár Erika  árul el pozitívumokat. Kérődzünk az "idegen ötlet-
ből" írott darab  plágium-vádján,  mikor Szentpéterváron évszázados városi legenda szól a
nemlétező katonatisztről, Gogolnál, Dosztojevszkijnél is felbukkan, Prokofjev Tetik hadna-
gyáról nem is beszélve. A korát messze megelőző PR-zseni vizsgálóbírói kihallgatása minden
bizonnyal izgalmas lenne  kedvezőbb szereposztásban.  A rengeteget fejlődött, gördüléke-
nyen artikuláló, lenyűgöző színpadi szépségű   Pálmai Anna helyett, oldalankénti váltások-
kal, talán inkább Kiss Eszter-t és  Pelsőczy Réká-t kellett volna mozgósítani. Akkor a tény-
leges ziláltság, lelki káosz, őrület, avagy a sokkal valószínűbb, zseniális szerepjátszás jelent
volna meg előttünk.
Maradéktalan örömöt jelentett,  a mindössze másfél éves színiegyetemisták Irja hadnagya.
Zsótér Sándor  osztályvezetői rendezésében ízelítőt kaptunk  az egyenes beszéd, a belső
hitelességtől fűtött  direkt deklamáció korszerűbb stílusából. Kimódolt figurák, mütyűrök-
be aprózott portrék, poénra hegyezett mimika helyett, saját színészi jogon, emberek szó-
laltak meg, átütő erővel tolmácsolva  a szöveg értelmét.  Thalheimer, Nekrosius, Vasziljev
szelleme lebben át a légen,  az ifjú növendékek máris úgy játszottak, ahogy ebben a szín-
házban is már régen kéne. A Katona József Színház "ornamens epiteton"-ja, a hullámpapír,
tekerhető függönysor gyanánt szolgált  meggyőző díszletként,  egy ruhaakasztó keret pe-
dig akrobatikus monologizálásra nyújtott lehetőséget.  Biztos,  hogy az  Irja  Bárdos Artúr
modorában is sikert aratna, de így a korszerű színjátszás, szó szerinti iskolapéldájává emel-
kedett.

PENGEÉL                    Máté Gábor                IV-es prózai-osztály              Ódry

 

Hát nem sikerült eléggé.  A dramatizálás a ludas, regényből drámát sokkal szorosabb szer-
kezettel, összevonva, tömörítve lehet.  Chandler bejött Egerben az  Elkéstél, Terry!-ben,
de ezek a nyúlós párbeszédek, az a sok felesleges "szó szó, szó"  érdektelenségbe fojtot-
ta a jeles fiatalok játékát. Úgy tűnt, a szegény nyomozó évekig kajtat a tanúk után, a va-
lós idő legfeljebb nehány hét lehetett. A beékelt swing-slágerek valószínűleg a Realbook
lapjainak aleatorikus pörgetésével válogatódtak,  érdektelen, fű-be mászó semmiségek, a
jazzes stílus is teljesen idegen a más műfajokban már jócskán bizonyított csapatnak,  hiá-
ba szólnak  Máthé Zsolt  most is ötletes szövegeivel.  Miért kell mindenkinek énekelni?!?
Méltatlanul degradálja a prózában kiváló aktorokat, most csak az egyszem Tasnádi Bence
húsdaráló gengszterdala jelent emlékezetes kivételt. Se jazz-, se bár-zene a kíséret sem,
- a feltűnően mutatós okkerben feszítő, /jelmez: Neudold Júlia/,  Pálos Hanna  minden
bizonnyal húzós éneklését a mögötte hangosan /!?!/ pantomimezők teszik hallhatatlanná.
Mellőzve az elemzéses névsor-olvasást, mégsem hagyjuk szó nélkül a produkciót:  többen
nyújtanak benne külön említésre méltó teljesítményt.
Fegyelmezetten könnyed,  hanyagul elegáns,  reagálása gyors,  deklamációja arányos - és
hogyan énekel!!!  Rétfalvi Tamás a szimpatikus hős, aki nem harcol. nem erősködik, fegy-
vere a laza közvetlenség és a pengeéles logika.  Bárcsak az egész előadást jellemezné ez
az áttekinthető tisztaság, zsigeri természetesség!
Tasnádi Bence pontosan különíti el két vendéglátóipari karakterét, a vesékbe látó csapos
és a kriptoszadista pincér figurájában,  Radnai Márk viszont egymástól igen távolálló egyé-
neket jelenít meg  átütő szuggesztivitással.  Ájtatos prédikátor,  racionálisan aggódó apa,
egyperces bravúrként kocsmailag diszkriminált afroamerikai, vagyis inkább nigger. Egy film-
bejátszás jóvoltából, végre megismerhettük ellenállhatatlan szívtipró mosolyát is!
Izmos szexakrobata volt már,  de az édes mosolyú Kripliben aligha ismernénk fel  Ballou-t,
az alvilág  nagyon is bárdolt hóhérát.  Simon Zoltán  belső átlényegüléssel jelzi  a kiszámí-
tott kegyetlenség, rafináltan inkább az elrettentésre építő taktikáját,  igaz, néhány kéjes
mosoly utal a kivégzések sajátos örömszerző funkciójára is.
Jó lenne különválasztani a produkció vizsga- és előadás-jellegét,  bolognai 3/5-ös mintára
csak a színpadképes énekeseket engedni a teljes,  5/5-ös szintre,  mely maga a nyilvános-
ság. Így feleannyi betétszám nehezítené a tempót,  már csak minden harmadik mondatot
megnyirbálása volna még hátra és pengébb lenne az egész.

 
ÍGY VONULUNK BE        ÚjRH        Underground '80      KEMK Mohácsi-osztály
 

Senkinek nem volt jobb píárja az URH-nál: akkoriban még az elit-kultúra óhitű harcosai vol-
tunk, de mikor végre egyszer elmentünk a Kassák Klubba, a bezárt ajtón hevenyészett fel-
irat búsongott: "engedélyezés hiányában elmarad",  ebből aztán a süketnéma is megtudta,
hogy belevaló gyerekek a  Müllerék.  Később azért hallottam őket, sok minden tetszett is,
de maradandó élményem egy Molnár-utcai Neurotic-koncerthez kapcsolódik. Leghátul áll-
tam, nyakamban egy túlfűtött lelkületű leányzó, aki heves altesti mozgással követte a tom-
boló ritmust, amivel nemcsak önmagának okozott felejthetetlen gyönyöröket...
A nyolcvanas évek kevésbé szűrt levegő-jét idézi  Váncsa Gábor az " Ez csak egy éjjel"-ben
baljós figyelmeztetés az "Agyamban kopasz cenzor ül", ne adja az ég, hogy nemsokára meg-
ismerkedjünk ezzel a gyilkos tudatállapottal.  Optimistább hangot üt meg az elragadó  Béli
Ádám, aki ékes trombita-szólók közegében  így nyugtat meg:  "De ha ő nem bánja, én nem
bánom..."  Mert itt mindenki zenél is,  körforgalomban váltogatva a hangszereket, követhe-tetlen változatossággal alakítva az akusztikus hátteret. Ami állandó: a mélyben robajló basz-
szus-gitár  Keresztény Tamás kezében: kőszikla, melyre az együttes elsöprő viharzása épül.
Ő énekli a címadót:  "Így vonulunk be a történelembe",  mely a elhíresült underground ne-
vek eszme- és zene-históriai rangja mellett, a Mohácsi-osztály színháztörténeti helyét is ki-
jelöli.  Kárpáti Pál  mennydörgő hangon  tangó-ritmust intonál,  de nem adja alább klariné-ton és a tam-tam mellett sem.
Boros Anna  vehemens iróniával elemzi a csecsemőkori tévedését, mikoron kellő előrelátás
híján,  nem köté föl magát a köldökzsinórra,  a zenekar lelke,  Formán Bálint  a billentyűk
mellől,  avagy gitárral a kézben fenyegetőzik:  "Ez a ház is ledőlhet..."  Miközben ujjait ala-
posan megtornáztatja zongorán-fuvolán,  Lovas Rozi a "Kicsi kicsiszolt kő" abszurd poézisé-
nek magaslatain remekel. A  Decsi Edit-tel kiegészülő  subi-dubi vokál   még akkor is észve-
szejtően elbűvölő, amikor a három lány, fád unottsággal csak mélán riszál a rivaldán.
Az elmúlt hőskor  trendi stílusa  a blazírt szenvtelenség vala:  érzelmeidet is csak negatívu-
mokban fejezheted ki! - tetten érhető ez a Vitányi-Juhász István által brutális elánnal fel-
vezetett  "Megalázó, dúúúrva szerelmet"-ben és a férfi-kórus legendás Wahorn-fohászában:
"Egy lány kéne nékem..."  A mi szerencsénkre,  a mámoros vakhit, az eszelős rajongás nem
veszett ki a női nemből,  ahogy azt az önkívületben vonagló hölgyek sikongják:  "Szép vagy,
őrülten szeretlek!"
Porogi Ádám az  Ismeretlen katoná-val kezd,  második szólójából  pedig széles ívű,  drámai
miniatürt alkot: a "Minden jó lesz, szerelmem" refrénje,  folyamatos átalakulással, más-más
hangsúllyal szólal meg,  - a konfliktus, a küzdelem,  a katarzis tetőzése után a beletörődés
kiábrándultságába hullva vissza. Az éppen hogy megtűrt hajdani zenekarokat  zeneileg ked-
ves amatőrizmus jellemezte, az énekhangokért sem törtük össze magunkat,  a kaposvári re-
neszánsz viszont kiemelkedő  hangszeres és vokális megjelenítéssel hatványozza a szöveg, a
stílus, a hangvétel  páratlan eredetiségét.  Komoly érdemei vannak ebben  Némedi Árpád
és  Zságer Varga Ákos instruktor uraknak,  utóbbitól csak annyit kérünk,  szigorúbban te-
nyereljen rá a potméterre bizonyos artikulálatlan sikongatásoknál...
Ki nem dobol ebben a káprázatos társaságban?   Percussion, csörgődob, kasztanyett, de a
a fejen is kongó fakolomp  kéztől-kézre jár,  míg a dobszerelés mellett  vetésforgóban cse-
rélődnek a verőlegények. Időben és erélyben első az egyenlők között  Lábodi Ádám, aki a
nyitó-számok elsöprő lendületét alapozza meg.  Énekesként a  "Béta ville"  Ultra  Ritmikájú
Hitelességével debütál,  majd Saint-Tropez-i  napszemüveges jelmeztelenségben,  a rock'n
roll sebesség-őrültjeként veri ki gátlásaink rozsdás biztosítékait.
Még, még, még! Soha nem elég!!!  De a kiütős produkció megérdemelne  egy frappánsabb
címet, valahol azt olvastuk, máris ÚjRH-ként emlegetik...

 
FÉLELEM ÉS MACSKAJAJ A HARMADIK BIRODALOMBAN   Zsótér Sándor   Ódry
 

Nemrég még Arturo Ui megállíthatóságában reménykedtünk és íme, máris eljött a Rettegés
Birodalma...  Bertolt Brecht  kiélezett szituációi, húsba vágó mondatai,  Ungár Juli fordítá-
sában vészjósló aktualitást nyernek.  Zsótér Sándor  háromszoba-konyhás  non-komfortban
játszatja a nyolcvan év után feltámadó darab válogatott jeleneteit.
SA-legények hozzák a Téli Segélyt, de rögvest kiszimatolják a családanya Háztartási Könyvé-
nek nemzetellenességét,  ki is vetik őt, kockás füzetével együtt  a konyhaablakon.  Egyen-
ruhájukat nyakkendős öltöny-feketére cserélve, a jogállam bástyái mögé is beteszik a lábu-
kat. Először a sátáni mimikájú  Ficza István, majd  Kovács Gergely fagyos nézése leckézteti
meg az ellenérdekek kiismerhetetlen hálójában vergődő bírót:  Rétfalvi Tamás  hiába bújik
az asztal alá, hiába könyörög: "legalább azt mondják meg, kit ítéljek el?!?" - neki már csak a
vádlottak padján jut hely. A német nép háziasszonyi képviseletében  Tóth Eszter ingadozik
a propagandaszólamok és az együtt érző szolidaritás között,  Simon Zoltán robusztus kariz-
máját is jócskán megpuhítja a félelmetes diktatúra. Huzella Júlia proletár anyája nem tud
pénzt adni lányának  a libazsíros kenyérrel, hússal csábító nyári táborra,  - szó nélkül nézi,
ahogy a feketeingesek bádogkoporsóban hozzák haza halálba kínzott férjét. Az ifjú színész-
nő lézer-tekintete, ordító némasága a legdrámaibb kitörésnél is többet jelent,  színpadi lé-
tezésének platinasúlya van.
Zsótér Sándor a legapróbb momentumot is  csalhatatlan biztonsággal formálja jelzésértékű
gesztussá: a per alanyai  sörösdobozként, szappanként/!/, avagy egy tekercs  WC-papír for-
májában tárgyiasulnak, a háborús vaskeresztet rózsafűzér, a német ember szenvedéseit fo-
kozatosan csonkuló hullámpapír-figura jeleníti meg.  Minden szó megkapja adekvát hangsú-
lyát, minden mondat szervesen épül be a félelmi háló rácsos szerkezetébe. A rendezői épí-
tőmunka váratlan hangokat szólaltat meg,  a végzős osztály színészjelöltjeinek  rejtett érté-
keit tárja fel. A szűkös légköbmétereket virgonc fantáziával használja ki,  játszik a szekrény
belseje, a gáztűzhely, a létra csúcsa, de még a /hulla/kamra is...
"Túl lassan nyomják az új tankönyveket, hogyan követhetők így a változások?"- aggódik a ta-
nár apuka:  de  Radnai Márk és Neudold Júlia  szülőpárosa leginkább kamaszfiúktól fél, va-
jon tényleg csak édességért ugrott le,  vagy éppen a Hitlerjugend-nél árulja be őket?!?  A
gyermek előkerül, zsebpénzét költötte a boltban,  de orra alá a csokoládé:  Hitler-bajuszt
mázolt...  Kovács Gergely  a langaléta kölyök után,  fröcsögve ágáló lumpenproliként tűnik
fel,  lenyűgözően deliráló fanatizmussal.  Elitebb kiadásban  Tasnádi Bence  SA-legényének
besúgói, és pénzlenyúlói trükkjeit ismerjük meg,  veszett indulattól fűtött, káprázatos elő-
vezetésben.  A más kontójára vett csizma is az asztalra kerül,  Borbély Alexandra  sirathat-
ja a közös bankbetétet, de hogyan tudna ellenállni az acélosan fajtiszta agressziónak?
Az elmenekülő zsidó feleség telefon-búcsúja  Pálos Hanna  érzelemgazdag játékában mono-
drámává emelkedik,  szinte halljuk a férj magyarázkodó válaszait,  teljes mélységében éljük
át  az üldözöttség tragédiáját. Nincs maradás,  mindent itt kell hagyni,  hasztalan a hitege-
tés, hogy csak néhány hónapról van szó:  a tavasz ellenére  azért a téli bundát is becsoma-
golják...
Készítsük a bakancsot, hátizsákot, kerüljön elő a régi viharkabát? - Egyelőre még színházba
járunk és egymás után szembesülünk  olyan előadásokkal,  melyek mementóként  vésik be-
lénk a dermesztő figyelmeztetést, - talán meghallja más is...  Zsótér Sándor  és a színművé-
tis végzősök alkotása is ilyen, jelentősége messze túl nyúlik a kollégiumi diáklakás ötvenhat
négyzetméterén.

 

    

                                          2 0 1 0

BÍÍT                       Novák Eszter                  III.-os zenés osztály                 Ódry
 

Nem dal-koncert, nem nosztalgia-show, nagyrészt a kevésbé elslágeresedett opuszok domi-
nálnak és minden egyes szám  tömény színházi jelenetté gazdagodik.  Selmeczí György ze-
nei koncepciója a szólisták mellé  vokálokat épít, van, amikor többen, váltakozva éneklik a
refrént,  a zongora-dob kísérethez szervesen társul  a szereplők hangszeres játéka. Előfor-
dul, hogy a teljes osztály ül ki a rivaldára és mindenkinek a kezében  szól a hangszer, fuvo-
la, gitár, szájmuzsika, de minimum valamely dob-féleség.
A térbeli mozgatásokon, szellemes gesztusokon kívül,  Novák Eszter  elképesztő fantáziával
varázsol szürreális képeket is.  A Fool On The Hill-ben  sárgán pörgő esernyő-Nap vonul a
párnafelhős égen,  a Bolond bábuként trónol  fura hangokat hallatva,  bajszosan  Playboy-
Nyuszi bólogat, míg háttal összenőtt sziámi ikrek trillázva fuvoláznak. alulról világított eizen-
steini arcok kísértenek a homályos éjszakában,  John Lennon abszurdjai adekvát képi meg-
jelenítést nyernek  a kifogyhatatlan rendezői ötlet-parádéban.  Lehull az álca:  a vízszinte-
sen belógó alakok trükkje, a paraván elhúzásával lepleződik le. csak egy létra, avagy egy iz-
mos untermann kell hozzá... A legapróbb mozzanat is gondos kidolgozást nyer, a pedagógu-
si munka osztály-,  sőt, társulat-építői szintre emelkedik,  az együttes tehetsége és tudása
a legmerészebb elképzeléseket is könnyedén valósítja meg.
A sokoldalú lányok,  Hekler Melinda, Szabó Irén és Szilágyi Csenge  attraktív dominákként
uralják a színpadot,  házimunkára kényszerítve a pöttyös kötényes urakat,  akiket /szó sze-rint/,  csaholó kutyafalkaként  tartanak pórázon.  Csak  Nagyhegyesi Zoltán  briliáns rock-
sztárjáért epednek, akit bizonyára széjjel is tépnének,  ha a buzgó testőrök nem tartanák
vissza őket ököl-és gitárnyak-csapásokkal,  végső esetben pisztolygolyóval. A lenyűgöző tör-
ténést  Nagy Dániel Viktor szubmuzikális száj-tuci effektjei festik alá, de később Ő az, aki
feketebársony orgánumán fenyegeti  hűtlen babáját,  melynek bábu-alteregóját szenvedé-
lyes karate-ütéssel vágja földhöz.  Törőcsik Franciska szuggesztív bájjal,  Kulcsár Viktória
ívelt dallamossággal tűnik ki,  Dénes Viktor érces hangját nehéz hatvannégy évesen elkép-
zelni,  a Let It Be-t, marceaui cizelláltságú pantomimjéhez hasonló, érzékletes finomsággal
adja elő  Mikola Gergő.  A fiúcsapat erősségére jellemző,  hogy amikor egymás nyakába ül-
nek,  a szóló és a tutti  teljesen egyenrangú,  - Marofka Mátyás,  Ágoston Péter táncban,
énekben,  fuvolán, akrobatikában,  vagy akár szárazföldi síelésben egyaránt helytáll.  Kosik
Anita  gyengéd eleganciával gitározik, karizmatikus színészi lényét a falra festett ábrándok
songjában villanta fel. A homlokára bűvölt kanalak sem kapnak gellert,  miközben pregnáns
egyenességgel képzett,  áradó tenorhang bűvöli a nézőt:  Ódor Kristóf  gyémántcsillogású
éneklése röpít a mennybe.  Beton basszus-alap,  csellón, gitáron játszik, énekben sem ad-
ja alább:  Wunderlich József  végig  a produkció fókuszpontjában áll, - és hányszor öltözik
át?!?  Ahogy a többek is három percenként vedlenek át  Zeke Edit káprázatos öltözékeibe,
melyek egy monstre varieté-műsor arzenálját is képezhetnék.
Rakétaként robban a színre a szikrázó temperamentumú  Sándor Péter, a letaglózó dinami-
kájú  Roll Over Beethoven rock 'n rolljával korbácsolja fel vérnyomásunkat. Nála az egyéb-
ként kommersz-manír vibrátó a mesteri fokozás eszközévé nemesedik,  egy lézerpontosság-
gal intonált magas hanggal  még a csúcspontot is képes felülírni.  Gumicsont mozgás, esze-
lős mimika, kiforrott arányosság. A Hey Jude-ban szárnyaló legátók, poétikus sejtelmesség
bizonyítja a kifejező eszközök  teljes spektrumát birtokló tehetséget,  aki még a rimbaud-i
cipőzsinórt is ádázul pengeti.
Jöhetnek az aggok ifjúkori emlékeikkel,  az örökzöldeken ámuló felnőttek,  a rácsodálkozó
ifjak és gyermekek,  de tudjanak arról, hogy mindezek mellett és fölött!: egy zseniális szín-
padi látomást élhetnek át...

 
HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT         Kocsis Pál        KEMK   Mohácsi-osztály
 

Ritka szerencséje van a Kaposvári Egyetem nemsokára végzős színinövendékeinek a rende-
zőkkel, vagy éppen az utóbbiaknak velük?  Rusznyák Gábor, Felhőfi-Kiss László, Anger Zsolt
után most  a kaposvári színház oszlopa,  Kocsis Pál  rendezett,  aktív alkotói közreműködé-
sükkel remek előadást.  Pirandello darabja  eleve épít  az improvizációs együttműködésre,
hiszen Színház a Színházban, - egy ilyen színházban ez: Theátrum a Harmadik Hatványon.
A színtér oldalában van ugyan egy kis színpad,  a játék nagyobbik része azonban a különbö-
ző magasságú, szeszélyes rendben elhelyezett pódiumok között zajlik. Ráadásul rajtuk meg-
szeppent nézők is kucorognak,  kicsire zsugorodva,  nehogy egy tenyérnyit is elvegyegye-
nek a szűkös járásokból.
A játszók valamilyen  Pulcinella-pantomimet próbálnak,  talpig gézbe burkolva, az elementá-
ris humorú  Vitányi-Juhász István marionett-bábként zuhanások, hasra esések, bakugrások
sorozatát mutatja be, amíg a benyomuló civilek meg nem zavarják ebben.  A fikcióba betör
a köznapok valós tragikomédiája,  az életszerepek helyet követelnek maguknak a világot je-
lentő deszkákon. A röplabdabírói emelvényen trónoló rendező,  Lábodi Ádám egyre kevés-
bé képes uralni a helyzetet,  fürge koncepció-váltással rövidesen már a betolakodók sztori-
jának kulcsjeleneteit próbálja. Nemcsak ő áll át a másik oldalra, Formán Bálint hiteles ter-
mészetességgel alakítja Ottót,  az ezermester színpadi mindenest, míg  Porogi Ádám  egye-
nesen olyan hétköznapi ember figurájába éli magát, aki képzelőerő híján csak a pillanatnyi
realitásban képes gondolkodni. Telitalálat: fantasztikus az az értetlenség, ahogy álmatagon
téblábol színészek között és mindig éppen odaáll, ahol a legjobban útban van.
Lovas Rozi, aki sudár reneszánsz kontraposztban hajladozva, lírai fuvola-futamokkal indít, a
megesett lány szerepében fölényes könnyedséggel, metsző poentírozással, heves lendület-
tel uralja a színpadot.  Az oroszlánkörmök mellett,  éles kiszólásaiban a macskakörmöket is
ragyogóan érzékelteti.  - És hányféleképpen tudja azt a kalapocskát a fejére biggyeszteni!
A minden térbeli konvcenciót bátran felrúgó rendezés,  a bonyolult játék összehangolása,
a karakterek kiválasztása  Kocsis Pál-t dícséri, az együttest pedig az egymásra figyelő tekin-
tetek csúcsfeszültségű hálózata,  melyben vibráló életerejük kering.  A szerepek rendezőt
találnak, a rendező egy nagyszerű osztályt, mi nézők egy pompás produkciót.

 
VANNAK TERVEI   Berczki Csilla és Laboda Kornél    Moncsicsi Tanulmány Kör
 

Fogalmunk sincs arról, miért kellene Sarah Kane darabjait szeretni? Szélsőségekkel próbál
letaglózni, túlzó, közhelyes, következetlen. Persze, az őrültségről etc. lehet beszélni, min-
den konfliktus-helyzet kiváltja az abnormalitást, de azért  Gogol Őrültje, Dosztojevszkij az
egérlyukból vagy a drága Venyicska Jerofejev kissé mélyebbre látott...
Eljátszani sem érdemes, a néhány hazai kísérlet megfeneklett a bonctermi naturalizmuson,
szado-mazo csonkítgatásokon vérzett el,  de még  Warlikowski  próbálkozása is felszínesen
felületessé gyengült.
Annyiban szerencsésebb Bereczky Csilla és Laboda Kornél koncepciója, hogy csak a szö-
veget mutatja fel, monológokban és kevés párjelentben,  Soós Attila gesztus-kombinációi-
val oldva a szerkezet ridegségét. Nem kérhetjük számon a karakterek hiányát, itt mindenki
elsősorban önmagára vetítve jelenít meg egy tudatállapotot. Így  Bohoczki Sára, a harsány
Csapó Attila, - Eke Angéla, akinek vannak tervei és Petró Annamari, akinek csak a beletö-
rődés némasága marad. Nem tudunk együtt érezni velük, de megkapják a magukét az orvo-
sok is, akik természetesen semmivel sem lehetnek egészségesebbek pácienseiknél.
A nehézkes indulás után, egy szépen komponált csoportalakzat váratlanul beindítja a dara-
bot. Andruskó Marcella  virulens energiákkal hánytorgatja fel  égre szóló panaszait,  a he-
vesen izgága  Ivanics Tamás  bujakóros eratomániája egyenesen  a Marat/Sade-ba kívánko-
zik. Brutális őserővel formált agressziójával  Nagy Dániel  emelkedik ki,  színesbőrű rasszis-
ta kitörése a katarzis csúcsait érinti.
Még nem vagyunk ilyenek: - hogy ne is kerüljünk hasonló veszélyek közelébe, nem árt pá-
holyból szembesülni néhány ismerős problémánkkal. Innen nézve az előadás nagyon is fon-
tos és megnézése mindenképpen ajánlható kezdő és haladó neurotikusoknak egyaránt.

 
ORSZÁGALMA                 Kárpáti István             Tatabányai Jászai Mari Színház
 

Avagy: Hogyan született  Nemzeti Egyetértés a Csulánó és a Hunyadi nemzetség között?

Mintha pásztortűz mellett hallgatnánk, őszi éjszakán, olyan csöndes, olyan mesés, olyan va-
rázslatos. Semmi romantika, semmi duhaj virtus, semmi folklór-hamisság:  Csulánó cigányem-
ber kalandjait a halkszavú  Rusznák András indítja el a csupasz színpad homályában. Ráérő-
sen hömpölyögnek a színes epizódok, mígnem maga az ifjú Mátyás király lép színre, egy po-
hár víz elég neki a sudár  Kőszegi Mária kezéből: egyből feleségül kéri. Kárpáti Pál  jogara
WC-pumpa, országalmája csak plasztikgömb, mégis erélyes méltósággal játssza szerepét .Lo-
va is van,  a csengős  Németh Fruzsina, akit aztán Beatrix királynőként is lovagolhat.  A te-
nyérrel ritmizált lódobogás, a lábbal szteppelt patazaj megejtő egyszerűsége jellemzi az já-
ték cizellált stílusát. Jelzések, gesztusok, stilizált momentumok dicsérik a rendező Kárpáti
István
kortárs-színházi fogékonyságát. A cigánymama szerepében  Vesztl Zsófi  anyáskodik,
a királyi udvar importált elitjét  Egger Géza  Galeotto Marzio-ja képviseli.  Fritz Attila egy-
maga testesíti meg  a dolgozó népet, Paraszttól Lakájon át a Cukrászig,  de a László király -
Kázmér király - Ferencjóska - Mahomet császár  arcképcsarnok  megjelenítésében is dere-
kasan helytáll.  Az Ördög űzte  Csányi Dávid  Négerek-beli Nagy Futás-ára emlékeztet, ter-
mészetes hangvétele,  hiteles őszintesége emberi közelségbe hozza  a cigányfolklór hősét,
éneke, gitárjátéka visszafogott hangzásával felülírja  a tomboló ritmus-orgiák álságát. Vihar-
zó ördögfióka, kuncogó kobold, de hóhérlegényként sem lenne ajánlatos  ujjat húzni vele:
Guary Szandra  hajlékony lendülettel, árnyalt élességgel abszolválja fickós figuráit.  ...Hát
még amikor a bajvívó Holubár böhöm izomzatával  még a vasfüggönyt is az égbe nyomja! Le
is győzi nagy királyunkat, minket meg  könnyedén győz meg  ellenállhatatlan tehetségéről.
A győztes csaták terepasztala királyi palásttá alakul,  Rusznák András az idős Matthias Rex
képében viaskodik országos gondjaival,  majd a felbukkanó  Kárpáti Pál-ban  Csulánó-nem-
zetségbéli zabigyerekét ismeri fel: békévé oldódik az etnikai ellentét, példát mutatva a fe-
nekedő mának.  (De hol van itt egy Hunyadi?!?)
Hatalmas utat tett meg a tatabányai teátrum: Népházból  Jászai Mari Színház lett, alkalmi
produkciókból állandó társulat,  országos hírű előadásokkal.  Gyönyörű gesztus, hogy a bú-
csúzó vezetés utolsó bemutatója a sokra hivatott, még egyetemista  Kárpáti István  vizsga-
rendezése,  mely abban a hitben erősít meg, hogy az örök értékek elpusztíthatatlanok:  a
Fantázia, az Emberség, a Mese..., - és a Színház.

 

EGY CARMEN     Kárpáti Pál     Kaposvári Színiegyetem növendékei    Zsámbék

 

A bikafej csak dizájn, nem pattog a flamenco,  nincsenek csempészek és színes ruhák:   a
helyszínnek a neve Sevilla, de az is csak Bár.  Kárpáti Pál ragyogó dramaturgiai érzékkel sű-
ríti Villas Pastia kocsmájába a cselekményt, Bizet opera-librettója helyett, inkább Prosper
Mérimée kisregénye alapján. A Torreádor és Don José hadnagy jó cimborák, a vendéglátó-
ipari alaphangot jazz-combó és keleteurópai import túrista-görlök adják meg.
Carmen sem csábító démon, nem is tüzes, nem is cigány:  Lovas Rozi  alkata eleve komoly-
lyá, energikusan határozottá, legyőzhetetlenül öntörvényűvé teszi. A brutálisan mácsó kö-
zegben, ahol a férfi jogosnak érzi, hogy ha szeret és akar egy nőt, az ettől már szinte a tu-
lajdona, s mivel a féltékenység Andalúziában enyhítő körülmény, akár meg is ölheti, - Ő sa-
ját érzéseit követi, így túl korai előfutára az egyenjogosító feminizmusnak. Temperamentu-
mos femme fatale helyett  Lovas Rozi  Nóra-i drámaiságú hősnőt formál meg, biztos, hogy
prózában jobb lett volna, de így, néhány nappal a zavaró akusztikai benyomások után, egy
igen szuggesztíven ábrázolt személyiség eleven képét őrizzük emlékezetünkben.
Carmen a mennyekből lép alá és halálában oda száll fel a kocsmaasztal ravataláról,  Kárpáti
Pál rendezése  kiválóan mozgatja szereplőit  a betonsiló minimál-terében.  Frappáns szöve-
gekkel is gazdagítja a történetet, elég itt a szenvtelen komika,  Rainer-Micsinyei Nóra  va-
jákosan beás élesztgetését, vagy a Carmennel leszámoló monológot idézni. Az elhagyott fa-
lusi szerető,  Czakó Julianna  csalódását árnyaltan kifinomult énekléssel fejezi ki, majd hi-
teles metamorfózissal,  bosszúból szédül mindenki karjába.  Sipos György Don Joséja az el-
vakult szerelem  tüzes ikonja,  elementáris hévvel énekel,  szélsőségessége ellenére képes
megőrizni szimpátiánkat. Gazdagítja az arcképcsarnokot Porogi Ádám, a valószínűleg kevés-
sé jövedelmező humán-szférából lecsúszott, derűsen alternatív kocsmárosa.
Öblös köszöntésére felkapjuk a fejünket:  Molnár Gusztáv-ot harsány antréja egy pillanat
alatt a középpontba helyezi, a torreádor-dalban aztán  teljes erejében mutatja meg ellen-
állhatatlan karizmáját. Grandiózus lényének mélységeit az előadás legszebb jelenetében is-
merhetjük meg:  kikosarazva, remegő szájjal mered maga elé,  miközben remegő kézzel ha-
muzik a lámpaernyőbe, bajnoki könnyei peregnek alá hősi profilján,  bánatos bluest düny-
nyög a mikrofonba, a váratlan, ismét őt hívó válaszra pedig  hitetlenkedve ugrik fel:  "Én?!?
Hát mégis engem...!?!"
Összességében a  Kaposvári Egyetem Színészkará-nak utolsó és utolsó előtti éves csapata
ígéretes produkcióval  rukkolt ki,  tovább növelve a  Csehov.zip, a  Tom Jones, a  Mágnás-
csárdás és a Cseh Tamás-est keltette jó hírét, a szintén végzős színész,  Kárpáti Pál pedig,
koncepciózus írói-rendezői munkájával, feliratkozott a reményteli fiatal alkotók sorába.

 

FÜST A SZEMÉBEN             Cseh Tamás dalok           KE-MK       Mohácsi Osztály

 

Emberöltőn át helyettünk énekelt,  kimondatlan gondolatainkat mondta el,  Szent Ikon és
ismételhetetlen csoda:  dalait elővenni szentségtörés!  De a kaposvári színésztanoncok új-
raalkották a legendás számokat, a maguk képére formálták őket, zeneileg pedig egy egész
más dimenzióba helyezték. Egyszál gitáron, vagy néhányfős kombóban kísérik, kórust alkot-
nak és esetenként  szinte nagyzenekarként muzsikálnak.  Nincs két egyforma felállás, min-
den dalhoz,  minden előadóhoz más hangszer-együttes társul.  Két fuvolás-tündér: Kővágó
Veronika
és Lovas Rozi keretezi a színpadot, a tom-tomokat  Kárpáti Pál  bűvöli, a dobok-
nál folyamatos helycserékkel  szinte mindenki megfordul,  szólógitár:  Molnár Zsolt,  basz-
szus a diabolikus mozgású  Keresztény Tamás, a zongoránál pedig a zenekar lelke: Formán
Bálint.  Az éppen szabad emberek  ütőhangszerek egész ármádiáját kezelik,  a színpadi lát-
vány, permanens forgatagban ötpercenként változik,  lendület, vidámság,  legyőzhetetlen
életerő fűti a lehengerlő produkciót.
Juhász István  elmélyedt visszafogottsággal mesél  egy Károly-kerti találkozásról,  a William
Shakespeare-balladában aztán, sorra elevenítve meg a híres szerepeket, féktelen komédiá-
zó kedvvel jeleníti meg  a szélsőséges karaktereket. Itt szólal meg először a kórus, amely a
Tangó-ban is hatásosan egészíti ki  Páll Mónika  szenvedélyes interpretációját. Béli Ádám
robusztus formátumát először  a közös költség és egyéb köznapi gondokkal sújtott ember-
ke tragédiájának elementáris fokozásában érvényesíti, majd a  "Tíz év múlva ne ez a dal le-
gyen!"-nel váltja ki ellenkezésünket:  mi azt szeretnénk, hogy ez a Sok Dal és Így Legyen!!!
Fokozásban aztán nincs hiány, nekivetkőzik a társaság és a kétségbeesett fortisszimóig haj-
szolja, az  "Ismerem!Ismerem!!!"-et nekivörösödve kiáltozó  Lábodi Ádám-ot. Hozzá kötődik
a tragikus katarzis csúcsát jelentő  "Horváth-Ország",  amelyet rezzenéstelen arccal, a leg-
mélyebb átélés fehérizzásában,  lenyűgöző szuggesztióval énekel el.  "Judit, esetleg Edit"-
szól a híres refrén, a  Boros Anná-val és Decsi Edit-tel  öttagúra bővült lány-vokál mellett,
a Béli-Kárpáti trombita-klarinét fúvósszekció idézi  a szvinges bigband-hangzást. A dalt elő-
adó  Formán Bálint  ezen kívül még kétszer szólózik: a "Dodó nagynéni"-t énekli bámulatos
intonációval,  kifinomult muzikalitással,  karakterisztikusan elevenítve meg  a történet sze-
replőit is. A zárókép után aztán bejelenti  a "csödes-ülő" koncert végét,  /amit mellesleg
majd' minden szám után igen erős ovációval, füttyel, hujjogtatással hangosítottunk meg!/
és újra előadja a Dodó-t, többféle tempót és stílust váltogatva, szédületes elánnal, elsöp-
rő energiával:  nincs is kedvünk  csak úgy hazabattyogni csöndben,  viharosan végigdudo-
rásszuk az esős belvárost..., azzal a vággyal, hogy ősszel a Merlinben, újra csak így legyen!

 
 

TISZÁNTÚLI EMANUELLE            Gálffi László         IV.osztály       Ódry Színpad

 

Nincs a teremtésben vesztes, csak a színész! A rossz vezetés, a hibás szereposztás, a gyen-
ge rendezés őt sújtja leginkább.  A most végzős osztály  kezdeti vizsgadarabjai félrevezető
képet festettek róluk, mea culpa!:  annak idején elhamarkodottan alkottunk  elítélő véle-
ményt.  Szerencsére a  Stop the tempo! megtörte a jeget,  a nagyszerű trió rögvest bizal-
mat ébresztett.  Mohai Tamás ölébe most  egy madarásznő esik érett gyümölcsként, Tarr
Judit kimunkált eszközökkel formálja meg  a falu rettenetes közegében megszégyenülő ta-
nítónőt, A száraz Martinivel ellensúlyozott orális szex művészetében, elementáris lendület-
tel kalauzol  Alberti Zsófia, aki már az  Azaz-ban bemutatta jártasságát a marathoni orgaz-
mus bravúros vokalizálásában.
A rendező  Gálffi László  osztályvezető tanár frappáns keretbe helyezi  Szilágyi Gyula, ÉS-
ből ismert erotikográfiai gyűjteményének önvallomásait. Morcos gondnok, aki később ren-
dőrként is ellenőrzi a mulatozókat, Máthé Zsolt mv. enged be a 70-es évek kultúrházi disz-
kójába, ahol a kialakuló kapcsolatok terében,  az éneklő-zongorázó  H. Tamássyk  BalogH
Zsolt fantasztikus zenéjére pörgő táncképek között,  hallgathatjuk a gondosan válogatott
monológokat.  Az elsőben a beugró  Balassa Jusztina  érdemel dicséretet,  majd  Szatory
Dávid  vallja meg tétova gátlásosságát,  mely még  a túl későn jött örömöket is,  túl korai
befejeződéssel keseríti meg.  Fehér Tibor  gyermeki naivitással meséli el  kamaszkori kuk-
kolásainak történetét és elsőként tárja fel az aprófalvak ifjúságának  bugyi-problémáit.  A
galamblelkű  Barabás Richárd  halászmestere  mokány bajusszal áll elénk,  derűs nyugalom-
mal meséli el, beavattatására milyen nagyszerű nőszemélyt sikerült kifognia.  Az eddigi vizs-
gák nem kedveztek neki,  most végre megmutathatja színészi lényének  intellektuális érzé-
kenységét. Kár volt elcsúfítani  Földes Eszter-t, a figurális ellentmondás akadályozza a hi-
teles megjelenítésben, a leghálásabb szöveg jut viszont  Juhász Lujzá-nak, aki nagy sikert
kovácsol  a páratlan lehetőségből.  Miareczky  Edit  a falusi gusztus  esetlenül ízléstelen
ruháit aggatja a lányokra, de bizony elirigyeltük  az atlétikus alkatú ifjakra feszülő, decen-
sen karcsúsított ingeket...  Gálffi László  rendezése lendületes tempóval hozta helyzetbe
végzős tanítványait, különdíjas ötlete az egymásnak szekundáló fiúk párosa.  Molnár Áron,
aki az  Azaz-ban tűnt ki villámgyors metamorfózisaival,  kellő visszafogottsággal avat be ero-
tikus kalandjának titkaiba, a dramatikus sarokpontokon társa erősíti meg szavait. Aztán for-
dul a kocka,  ő követi tőszavas beszólásokkal az elbeszélést folytató  Farkas Dénes-t. Ezen
jeles ifjút az évadban  nem kegyelte a sors.  Finom lényéhez  Baal sem,  Tiborc sem illett,
külsőségere kárhoztatott  a varázslatos Cseresznyéskertben,  a többi előadásban sem volt
a helyén. Most egyetlen, gyönyörűségesen felépített monológban, az áttetsző artisztikum
eleganciájával, fokozás helyett a leheletnyi pianisszimóig jutva,  végre megmutathatja igazi
értékeit.  Ahogy az Osztály is, amely ezzel a produkcióval végképp bebizonyította, hogy az
év eleji fiaskók nem az ő számlájukra irandóak.
Kár, hogy csak néhány előadás várható, sokunknak kellene nézni: hadd lássuk, hová is "fej-
lődtünk" egy emberöltő alatt: talán akkor senki sem sírná vissza azt a gúzsba kötött kort.

 
 

TOM JONES                  Felhőfi-Kiss László                  KE-MK    Mohácsi Osztály

 

Daliás idők! Amikor Gyuricza állt pisztollyal az úton, melyen Csákányi lopakodott "Nem Tom"
után...  A Kaposvári Egyetem  Művészeti Kar  Mohácsi János  vezette  III. éves színészosztá-
lyának vizsgaelőadása frisseségben, lendületben, humorban  a legendás idők Csiky Gergely
Színházát idézi. Felhőfi-Kiss lászló heves iramban pergő jelenetekbe koncentrálja a törté-
néseket, nem fukarkodik ötlettel-geggel,  míg négy paraván között,  néhány odavetett bú-
torral idéz udvarházat, erdőt, fogadót, avagy bírósági tárgyalótermet. Színészvezetése mes-
teri, rendezői teljesítménye bizonyítja, hogy aki az alternatív szcéna nagyfokú kreativitást
és eredetiséget igénylő harcmezején helytáll, könnyedén hasznosítja tapasztalatait bármi-
lyen színházi stílusban.  A kifejezetten prózai osztály  dicséretesen vizsgázik  a dalbetétek-
ben, nem énekművészeti magasságokban, de a muzikális hitelesség erejével: eljátszva az is-
mert dallamokat.  A Tea ForTwo és Gershwin  The Man I Love-jának  frigyéből  a zongorán
kisérő  Újláb Gábor alkotott szerelmi duettet, melyben az ideális amorózó  Formán Bálint
és a szuggesztív jelenlétű  Lovas Rozi  érzelmei teljesednek ki. Juhász István, mint dörgő-
hangú apámuram elementáris erővel komédiázik,  gyorsuló kupléja pompás előadói telitalá-
lat! Átütő orgánumával, karcosra fogalmazott intrikusként kitűnik  Keresztény Tamás, nar-
rátori szerepében  Lábodi Ádám  keményen ráncba szedi  a közönséget,  pregnáns dekla-
mációval hatványozva meg szövegét.  Porogi Ádám  most is kifinomultan elegáns, gyengéd
haláltusája után, legnagyobb örömünkre újjáéledve,  mint igazi gentleman képviseli Henry
Fielding korának  gáláns szellemét. Kettős szerepben brillíroz  Kővágó Veronika: szinte hi-
hetetlen,  hogy az élesnyelvű kocsmamári és a hűvös modorú  Lady Bellastone azonos sze-
mély...  De a legkomolyabban állítjuk,  hogy a pösze, esetlen vénlányt figyelve,  eszünkbe
nem jutott a  Csehov.zip-ben gondosan megcsodált  Páll Mónika! Csak akkor döbbentünk
rá a valóságra,  amikor a diadalmas szépségű Jenny Jansen  figurájából,  villámgyors  meta-
morfózissal váltott vissza suta nagynénivé.  /Hogy nem lehetnek ott  mindketten a bírósá-
gon...!?!/  Túl a neveken, hangsúlyozni kell, hogy az egész osztály, mint együttes,  tökéle-
tes egységben valósítja meg  Felhőfi-Kiss László  gondosan kimunkált rendezői elképzelé-
seit,  harmadik Merlin-beli vendégjátékával  tovább növelve,  egyre szélesebb körben ter-
jedő jóhírét.

 
 

MÁGNÁSCSÁRDÁS               Znamenák István             KE-MK    Mohácsi Osztály

 

Nem zenésszínész osztály,  nem is várunk  briliáns énekprodukciókat,  csupán böcsületes
helytállást,  taktikus színészi munkával.  Az együttes szépen teljesíti a föladatot,  néhány
esetben messze felülmúlva  az óvatos elvárásokat.  Lábodi Ádám  már az első jelenetben,
túl a hercegi elegancián, erőteljes énekléssel mutatkozik be az "Emlékszel még", szenvel-
gésre csábító kettősében.  A teljes férfikar remekel a "A lányok..." dicsőítésében,  majd
Formán Bálint arat a "cicák" vonzó társaságában.  Molnár Zsolt  sérülés nélkül ússza meg
hajmeresztő zuhanásait,  bár lelkileg ez nincs így,  hiszen "A-a-az asszony összetör", - asz-
tali akrobatikáját  Kárpáti Pál elementáris ököldobolása festi alá.  Znamenák István forté-
lyos ötlet-áradattal teszi színessé a képet,  rendezése a direkt operett, a szellemes paró-
dia és az igazán emberi szituációk elemeit sűríti. Mert a hajdani Csárdáskirálynő találkozá-
sa múltbeli hódolóival  teljesen hiteles drámai jelenet:  Lovas RoziPorogi Feri bácsi és
Lábodi Miska pincér nagyszerű játékkal keretezi a "Hajmási Péter" megkerülhetetlen dal-
lamát.  Béli Ádám, Keresztény Tamás, Juhász István  gyakori szerepcserékkel teszi válto-
zatossá a cselekményt, Sokszor fogalmunk sincs, ki is itt az igazi Edvin, az azonban biztos,
hogy utolsó Habsburg királyunk, IV.Károly képében  Kárpáti Pál  fényeskedik.
Kissé zavarosabb a  Mágnás Miská-ból zanzásított második rész,  de egészében az előadás
meggyőzően mutatja meg a szépreményű osztály zenésszínházi jártasságát. Jövőre ajánla-
nánk a Hair-t, természetesen a társulat fantasztikus Önszervező Zenekarával!

 
 

CSEHOV FELVONÁSOK           Dömötör András        III.oszt         Ódry Színpad

 

Négy felvonás a legszebb Csehovokból, az első három pontosan kidolgozott, szép rendezés-
sel örvendeztet meg, a negyedik átmegy valami otromba blődlibe, elviselhetetlen! De hagy-
juk, addig a Sirály, a Cseresznyéskert és a Három nővér jelenetei  nagyszerű alkalmat nyúj-
tanak egy sokoldalú bemutatkozásra a még csak harmadéves Máté-osztálynak. Ha a techni-
ka ördöge lehetetlenné tette volna az utolsó rész eljátszását,  Dömötör András  rendezői
munkáját magasfokú dicséretben részesítettük volna,  mert addig vitustánc, álszakáll, ugra-
bugra, okádás és habfröccs helyett igazi játékot, mély átélést, heves szenvedélyeket, kitű-
nő karaktereket láthattunk.
Huzella Júlia már az első képben,  Másaként feltűnik szuggesztív játékával, fokozza az elis-
merést a szerelmesedő Dunyása szakadatlan vihogásával,  kár, hogy a Három nővérből nem
Olga jutott neki. Érzelmi energiákkal fűtött Nyina, kinek távolról hallható monológja is ha-
tásos, kamaszlány a virágba boruló cseresznyefák alatt:  Tóth Eszter  dinamikus játéka, su-
gárzó egyénisége  erőteljes tehetséget sejtet. - Először férji igába gyötört asszony, aki az
egész színház-jelenetet szinte némán, kizárólag mimikai eszközökkel éli végig, aztán a nagy-
világi dáma Ranyevszkaja,  akinek ellentmondásos lényét,  tragikus bizonytalanságát zsigeri
hitelességgel jeleníti meg, végül az agresszív, mindenkit eltipró, élesnyelvű Natasa:  Pálos
Hanna
bármelyik alakítása megérdemelné a vastapsot.
Ami a fiúkat illeti, nyugodtan kijelenthetjük: egyik jobb a másiknál!  Az az érzésünk, hogy
az összes szerepet, füves vetésforgóban,  bármilyen felállásban sikerrel tudnák eljátszani!
Intézőként nyerítő röhögéseivel,  Jepihodovként  kilátástalan szerencsétlenségével vete-
ti észre magát  Radnai Márk, Versinyinje mozdíthatatlan bazalttömb,  a hagymázos finálé-
ban viszont cikázó akrobatikával operál. Ficza István-nak két értelmiségi szerep is adódik,
szimpatikus, mint Trigorin, komikus, mint latintanár,  kissé eltúlozva, de ellenállhatatlanul
hozza a biliárdba süppedt Gajevet,  nagy veszteség,  hogy Firszet nem játszhatta el,  csu-
pán biokellék lehetett az eszement ötletelésben.  Rétfalvi Tamás  az önmagából  kivetke-
ző orvos figurájánál  jobb lehetőséget kap  az elegáns  Dorn doktor szerepében,  kiégett
cinizmusát, okos fölényét kiválóan érzékelteti,  - házitanítója kimódolt pöszeség nélkül is
maradéktalanul  hiteles lenne.  Simon Zoltán  robusztus alkata  jól érvényesül a földhöz-
ragadt tanító ábrázolásában,  igazi terepe  azonban  Lopahin  kétségbeesett  meggyőzési
kísérleteinek bemutatása,  - arányosan visszafogott Tuzenbachja is remek.  A Sirály híres
színház-jelenetében  Kovács Gergely  a kamaszos lelkesedés,  a lángoló elhivatottság,  a
kitörni vágyó ifjúság  gyönyörűséges portréját  rajzolja meg,  kapucnis Firsz-e emblemati-
kus sírfelirat,  - káprázatos  dervistánca ellenére  biztosan vagyunk abban,  hogy  kitűnő
Szimeonov Piscsik lett volna, köznapibb színészi eszközökkel is.  Az együttes Jolly Jokere
Tasnádi Bence,  keserűen öreg,  mint az országút,  fennhéjázóan  gusztustalanul kacará-
szó Jasa, Fedotyikja a rettegés eleven mementója, csúcsokra szárnyalhatott volna a vég-
ső Lopahin monológban...  Már mindent a kisujjában érez, csak el ne csússzon a virtuóz
külsőségek sikamlós talaján.
Dömötör András rendezése  néhány emlékezetes momentummal  ajándékoz meg,  amely
előre vetíti több jövőbeli Csehov-előadás reményét: a trepljovi színházban a nézők ülnek
velünk szemben, arcukról olvassuk le reakcióikat, Firsz a föld alól, talán már sírjából buk-
kan elő és ugyanoda hanyatlik vissza.
Első nyilvános fellépésén az osztály  kiváló teljesítménnyel mutatkozott be, bíztató ez az
elkövetkező évre,  /évekre?/ vonatkozóan:  - de sok jó vizsgaelőadást láthatunk majd tő-
a jövő évadban...!!!

 
 

CSERESZNYÉSKERT              Lukáts Andor            IV.oszt.          Ódry Színpad

 

Végre a most végző osztály egy kidolgozott, jól rendezett előadásban mutathatja meg ma-
gát:  minden karakter a helyén, az egymáshoz való viszonyok tisztázottak, a szerkezet vilá-
gos és áttekinthető. Nem kell rejtjeleket megfejtenünk, mondanivalót és üzenetet keres-
gélnünk,  teljes figyelmünkkel,  az együttesként  nagyszerűen működő osztály  tagjai felé
fordulhatunk.  Földes Eszter  teljes külső-belső átalakulással válik  esetlenül szepegő  Du-
nyásává, aki tehetetlenül sodródik  az érdekek és érzelmek viharában. Tenyérbe mászóan
pimasz törtetőt állít elénk  Fehér Tibor,  erőteljes színészi eszközökkel téve ellenszenves-
sé szimpatikus egyéniségét. Annyira komoly, annyira elegáns,  annyira fölötte áll a hétköz-
napoknak, mintha nem is ezen a földön, ebben az évjáratban élne:  Tarr Judit abszolút al-
kati megfeleléssel,  szenvtelen kívülállással él az indulatos közegben,  de egyetlen érzelmi
kitörésével feltárja helyzetének tragikumát is.  A mozgékony, változatos, izgalmasan pergő
jelenetek során,  egyszer csak tablóvá dermed a nyüzsgő kép: felszisszen egy furcsa hang
és megszólal Firsz, az inas-aggastyán:  "akkor is ezt hallottuk, amikor a tragédia történt: a
Szabadság!"  Bizony, egyszerűbb mégoly rossz kötöttségekben is élni,  mint kikerülni az ál-
landó döntéskényszer zűrzavarába, - hőseink élete azonban  még elég zegzugos úton tart
erre.  Barabás Richárd szerepe nem ad elég lehetőséget,  a könnyelmű élhetetlenség áb-
rázolásában így is jeleskedik, - Szatory Dávid  zörgő csontú, szürke ikonja  felejthetetlen
emblémája az előadásnak.
A gyújtópontban  Lopahin áll,  benne ütköznek a legélesebb ellentmondások,  ő mindkét
oldalhoz tartozik,  egyformán hiperaktív és tétován bizonytalankodó.  Molnár Áron  öles
léptékű,  grandiózus alakítása,  a muszáj-herkules ember lelki örvényeibe enged bepillan-
tást. Iszonyatos energiájú diadal-monológjában a fejével szakítja be az áhítatosan tisztelt,
ódon szekrény ajtatját,  de a kézenfekvő  szerelmi vallomás elől,  inkább ajtóstul fut ki a
házból.  Alberti Zsófia  Varjája a földönjáró realizmus,  komor, kemény,  aki megfog min-
den huncut garast:  egy tömbből faragott  mestermunka.   Csak az érzelmi játékok terén
béna, ennyi talpraesettséggel, persze hogy a nyakába kéne ugrani!..., de így marad a re-
mény félmosolya és a belenyugvás közönye között vibráló gyönyörűséges arcjáték az elő-
adás egyik csúcsjelenetében. A másik is Lopahinhoz kötődik:  az ő búcsúja az örök ellen-
fél-barát tanítótól,  aki  Mohai Tamás  megformálásában a kamaszos idealizmus ellenállha-
tatlan szuggesztivitását sugározza. Szópárbajukban az érett racionalitás csap össze a szár-
nyaló eszmékkel,  de a filozófiákat felülírja az emberi természet,  kezet nyújtanak,  majd
ugyanolyan roppant erővel ölelik át egymást,  amilyennel harcukat vívták.  Hát igen,  ez
olyan "orosz", hát igen, ez olyan Csehov, - hát igen, ...ez két fantasztikus  fiatal színész!!!
Lukáts Andor rendezői és pedagógusi munkája  a legkényesebb ízlést is kielégítő, élveze-
tes produkciót hozott létre, alkalmat nyújtva az osztálynak,  játsszon még egy nagyot az
egyetemi cseresznyéskert zárt idilljében, mielőtt kiröpül a világba.

 
 

JÚLIA ÉS A HADNAGYA                      Laboda Kornél                    Ódry Színpad

 

Amilyen esetlen a cím, olyan a darab is, - de ne vesztegessünk erre szót,  a kérdés az, mit
sikerült a mérsékelt értékű textusból a végzős rendezőnek kihozni. Markánsan indít: a mu-
lató tulajdonosa, Herczegh Tamás megszemélyesítésében, gyengéd slágerrel andalít, majd
az egész társulat  táncra perdül  Pataky Klári  energikus koreográfiájára:  perceken belül
feldobott hangulatban várjuk a történet kibontakozását.  A nyomott házastársi fészek és a
frivol munkahely között őrlődő feleség hálátlan szerepében  Tenki Réka  jobb sorsra érde-
mes sugárzó egyénisége tűnik ki, hadnagya,  az elején még kisfiús  Orosz Ákos  azonnal el-
nyeri szimpátiánkat.  Jól funkcionál  Lisztopád Krisztina  díszlete, díjnyertes ötlet a hitve-
si ágy rácsozatának  rúdtáncra való hasznosítása...  Ivanics Tamás meggyőzően lényegül át
lokál-lánnyá,  Mohai Tamás ugrifüles pincére a szórakozóhely gyengébbik nemét erősíti. A
rendező  Laboda Kornél  akkurátusan kézben tartja a darabot, ügyesen tagolja, időnként
frappáns paródiába hajló énekszámokkal,  a tempót is arányos mértéktartással kezeli. Sze-
reposztása az elmúlt évek legerősebb színművészetis egyéniségeit vonultatja fel, vizsgaelő-
dáson túlmutató rangot adva produkciójának.  Petrik Andrea  a "romlott, félvilági nő" sab-
lonjából kilépve, az önfejű, önsorsrontó, ám szuggesztíven öntörvényű egyéniség jellemké-
pét rajzolja meg, amely ha nem is követendő példa,  de legalább ellenpólusa Júlia,  szinte
mazochisztikus alávetettségének.  Dankó István  eggyel több szerepet játszik a kelleténél,
a fondorlelkű jóbarát és a fafejű ezredes mellett  nem kellett volna  a titkos imádó figurá-
ját is rákényszeríteni,  amely egyébként, a villámöltözések miatt,  csak nevetséges bohóc-
ruhában sikeredhetett /félre/.  Ezredesi nagymonológjában azonban, mesterien visszatar-
tott fokozással építve fel kitörését, példás deklamációval hitelesíti az extrém egyéniséget.
A legnehezebb szerep  Orosz Ákos-é,  együttérzésünk fokozatosan gyöngül,  ahogy egyre
durvább, egyre közönségesebb reakciókkal próbálja  a sorscsapásokat hárítani.  Posztfeu-
dális, parlagi mácsóvá aljasodik,  aki korántsem végzetes helyzetét  a leggyengébb ellenál-
lás irányában torolja meg. Nem mondhatunk nagyobb dicséretet: átütő erejű játékkal, si-
kerül totálisan megutáltania ezt a katonaruhába bújt férget.
Az idén végzős rendező-hallgatók bemutatkozása, ezzel a vizsgaelőadással bíztatóan kezdő-
dött,  Laboda Kornél szép munkája után, fokozott érdeklődéssel várjuk az évfolyam többi
reménységét.

 
 

CSEHOV.ZIP                      Anger Zsolt                   KET Kaposvári Színifőiskola

 

Néhány év óta,  egyre-másra fantasztikus osztályok végeznek  a budapesti Színművészetin,
óriási öröm,  hogy Kaposváron is  termőre fordult a több,  mint fél évtizedes színészképző
munka. A most III.-os, Mohácsi János-osztály delejes lendületű, viharos tehetségű csapat!
Anger Zsolt merészen gondolt egy nagyot:  a négy Csehov-alapmű  kulcsjeleneteiből vará-
zsolt, átgondolt szerkezetben felépülő kollázst.  A motívumok, a szituációk könnyedén jár-
nak át egyik darabból a másikba, hasonulnak, avagy ellenpontozzák egymást, kiegészülnek,
vagy teljesen újszerű megvilágításba kerülnek. Végre gátlástalanul lehet,  az általában tár-
salgási szentimentivel játszott Csehovon: igen! - harsányan röhögni! Hiszen ezek a konflik-
tusok ismerősek, lényegében semmi sem változott száz év alatt,  magunkat látjuk a színpa-
don vergődni és ez bizony, ebben az előadásban,  Anton Pavlovics szavaival élve:  "hallatla-
nul mulatságos"...
Nincs nagyobb bűn a stáb-névsornál! Úgy kell összevadászni a szereplők neveit, igaz, hogy
füves vetésforgóban váltogatják a figurákat,  jut is mindenkinek  kicsi és nagy jelenet, fél-
mondat és monológ, de korántsem Mao-egyenruhás osztag ágál a színen, hanem felnövek-
vő egyéniségek, akiknek legnagyobb kincsük  a könnyen beazonosítható név!  Megpróbál-
tuk: minden tévedésért a színházi ál-egyenlősdi a felelős...
Indulásnak az ifjú titánok elcsépelt falvédő-szövege a Sirályból, harsogó avantgard helyett,
Formán Bálint-tal  az átgondolt elképzelés árnyalataiban szólal meg,  a gyönyörűen dekla-
máló Woland mágus:  Porogi Ádám, Versinyinként nemcsak a három nővér pulzusát pörge-
ti életveszélyesen fel,  Kárpáti Pál  "nőm szeret engem"-Kuliginja és hisztériázó professzo-
ra egyformán erőteljes  karikírozó képességet bizonyít.  Rezzenéstelen, gránitba faragott
arccal  Lábodi Ádám teszi jelentőssé  az újsághirdetések egy-egy frázisát feldobó doktor
szerepét,  Tuzenbach-jának  szófukar merevsége  megelőlegezi az értelmetlen halált. A fi-
guratíve szuggesztív  Juhász István  pózban, gesztusban ellenállhatatlan,  de már az nyitó-
képben megmutatja, a Ványa bácsival való  nagy összecsapásban  kiteljesedő játékerejét.
Lovas Rozi természetessége, energikus jelenléte, a kemény következetesség, a női helyt-
állás példaképévé nemesíti Olga alakját,  Páll Mónika a hajzuhatagos csábtánc mellett, fe-
lejthetetlen szépséggel sugározza a  "boldog vagyok!" ritka optimizmusát.  Az eredendően
halk szavú  Molnár Zsolt, a legmélyebb átélés mélységeiből táplálja lopahini nagymonológ-
jának mesteri fokozását, egyetlen gigászi kitörésbe sűrítve az érzelmi szélsőségeket.  Béli
Ádám
az alkatához illő papucsférj Andrej szerepében is nagyot alakít, de kivételes képes-
ségeit a Szonja-Asztrov jelenetben mutatja meg. Egy szál fecskében,  a leplezetlenség to-
tális hendikepjében játssza el, abszolút hitelességgel a fennkölten gondolkodó, eszményi
férfi-ideált, aki csak vodkamámorban képes pillanatnyi kapcsolatteremtésre. Szerelmi véle-
kedéseinek paródiáját  többször is átélhetjük,  férfi-férfi felállás után  nő a nővel változat-
ban, majd rappelő  pantomim-groteszkben is.  A dramaturgia és a rendezés szülte kápráza-
tos forgatag kifogyhatatlan ötletességénél  csak a visszafogott mértéktartás lenyűgözőbb,
így például nyoma sincs a külsőséges alkoholizálásnak...
Futja még egy teljesen eredeti jelenetre is: a menyegzőre készülő Tuzenbach leszerelése
hamisítatlan Néphadsereg-i stílusban elevenedik meg,  ami hatványozottan anakronisztikus,
hiszen a cári tiszt gróf és dúsgazdag, de ez adja a szerelmesek gyengéd búcsújának, a tra-
gikus véget sejtető kontrapunktját.  Az előbb még rideg feljebbvalók zümmögő-kórusa vol-
gai végtelenséget idéz,  a haláltudat és a beteljesült boldogság ambivalenciája  az előadás
katartikus csúcsát képezi.
Nem igaz, hogy a csodálatos  II.Jazz-szvitből való  Sosztakovics-keringőt meg lehet unni és
személyes gyönyörűséget okoz a "hangtalan" gitárral,  pianisszimó tenyérdobolással, néma
ritmus-gesztusokkal operáló Low FIdelity trió...
Szász János nyíregyházi Ványa bácsi-ja és Schilling Árpád "Siráj"-a óta nem láttunk ennyire
hatásos, ennyire gondolatébresztő Csehov-interpretációt!                                     2010

 
 
STOP THE TEMPO!                       Sztarenki Pál                 József Attila Színház
 

Rettegünk az "ülős" daraboktól... A Schimmelpfennig-klónok  szájtépő üressége riaszt, kon-
fliktust,  izgalmat,  katarzist akarunk!  Gianina Carbonariu  háromszereplős opusza mindezt
bőkezűen tálalja, noha a kezdet a magába roskadó depresszió. Sztarenki Pál csak a román
szerző megtalálása miatt is felsőfokú dicséretet érdemel, rendezése fokozza az ujjongó el-
ismerést. A három színinövendékkel pontos szövegelemzés alapján építi fel a karaktereket,
erélyes tempót diktál, kiválóan érzékelteti az intim és a nyilvános helyszíneket. Bárpult, di-
ákszoba,  diszkó, autóbelső jelenik  meg a szimpla állványzat és néhány lámpa segítségével,
jól válogatott zenék tagolják a cselekményt, a forgó diszkógömb alatt, mint vonagló tömeg,
mi magunk is a játék résztvevőivé válunk.  Tarr Judit  érett eleganciával hozza  a munkahe-
lyén élenjáró, titkos életében igencsak elrugaszkodó széplányt,  Alberti Zsófia óvatos kez-
dés után, szuggesztív hitelességgel ábrázolja depresszióból a szélsőségekbe menekülő figu-
ráját. Leszbikus volta tulajdonképpen csak az utolsó pillanatban derül ki, külön piros pont
jár azért, mert tökéletesen elkerüli  a külsőséges eszközöket, alakítását a fantázia vezérel-
te átélés energiái éltetik.  Mohai Tamás pompásan érzékelteti a hetyke külső mögött rom-
boló önértékelési zavart,  a kamaszos bizonytalanság és a túlzó hirtelenség  jellemzését ta-
lálékony biztonsággal oldja meg.  Lendülete, humora a produkció éltető motorja, dikciójá-
nak eleven ritmusa, lényének heves bája  elkerülhetetlenül írja nevét a jövő reménységei-
nek listájára.  Sztarenki Pál  és az együttes vibrálóan érdekes előadást hozott létre, köve-
tendő úton jár a  József Attila Színház,  ha a jövőben is  lehetőséget nyújt  ilyen fiatalos
tűzzel sziporkázó alkotásnak, amely nemcsak a színpadi biztosítékot veri ki, de a megkövült
konvencióét is.
Nagyon úúútáljuk a színpadi szexet,  az ál-dugások,  nevetséges pszeudo-koituszok bénázá-
sait meghaladva,  a Stop the tempo!  gruppenszexe, /azokkal a lelkesen dörzsölő tenyerek-
kel!/ olyan elementáris, hogy csak ezért az egy jelenetért is érdemes lett volna megnézni!

TKKT Sanzon-koncert                       Bagó Gizella                     SzIFI III. osztály

 

Bizony töprengtünk azon,  hogy az elmúlt évek legendás osztályainak  dicsőséges kirajzása
után, vajon lesz-e miért kedvenc Ódry-nkra járni.  Az utóbbi vizsgák nem voltak eléggé bíz-
tatóak, de most, a hagyományos Sanzon-koncert felszította a hamvadó reményt...
A Máté Gábor uralta III. osztály indító kvartettjében azonnal feltűnik Huzella Júlia stílusos
szólója,  mely a fiúk lelkes vokálozására épül.  Egyéni produkciójában is  derűs pillanatokat
szerez a függöny mögül bekukkantó, egyre nagyobb létszámú ifjak "Johnny, Johnny!"-zása,
míg az énekesnő, érett színészi eszközökkel,  minden versszaknak más-más karaktert képes
adni. A tavasszal díjnyertes, idén végzettek közül Gulyás Balázs, a végtelen legátók meste-
re,  a belenyugvó lemondás fájdalmát érzékelteti  gyönyörű énekléssel,  Bakos-Kiss Gábor
bel canto tenorja pedig egy hetyke olasz dalban szárnyal. A harmadikos  Rétfalvi Tamás a
flamandok jellegzetességeit mutatja be bölcsőtől a sírig, kimunkált hangváltásokkal hitele-
lesítve az életút stációit,- végül fisztulás orrhangon, hétrét görnyedve öregedik a térdma-
gasságú mikrofon terébe.  Színészileg is remekel a többszörös díjazott  Fekete Linda, aki
a drámai erővel előadott "Je ne regrette rien"-hez, kényszerzubbonyt öltve, a beleőrülés
jelenetét társítja.  Nem adja alább  Tasnádi Bence  sem,  akit egy kóbor légy zümmögése
fejhangú hisztériázásba kerget, míg másik számában a csalfa Madelaine-t várja virággal, ma-
zsolával: hiába, - gesztussal, hanggal, mimikával hatásosan ábrázolva a szélsőséges hangulat-
váltásokat. Nem lehetett mindenki itt: sokan éppen játszottak, próbáltak, de ez a tömény
ízelítő is megmutatta, hogy  Bagó Gizella nagyszerű énekpedagógusi munkája révén, jelen-
ben, jövőben egyaránt, bizakodva várhatjuk az új generáció színpadra lépéseit.

 

DALOK A FÖLDRŐL                      Oleg Zsukovszkij                    SzFE I. osztály

 

Már a bemelegítés is tündéri, (meglestük...):  fehérruhás boldog lelkek lebegő tánca a ta-
tamin..., amelyet a szabadtéren szalma-padlat vált fel. Könnyed, lassú forgásban, véletlen-
szerűen változatos alakzatokban, hullámzó gesztusok kavarognak. Fiúk-lányok évődnek, ke-
rülgetik kóstolgatják egymást, a hetyke rámenősség, a vidám kacérkodás,  majd a ruhasuly-
kolásból kialakuló vizes kergetőzés alakul  varázslatos képpé.  Kulcsár Viktória  énekét kó-
rusok követik, az intonáció egészségesen népies, vibrátómentesen direkt. A Derevó-ból és
a debreceni Halotti pompá-ból ismert  Oleg Zsukovszkij  egyszerűségében szuggesztív ko-
reográfiát teremt, extrém személyiségével pedig végig a játék mozgatója. Szalmásszekeret
vonszol elő, amely füstölgő mementóvá válik, - tocsog a pocsolyában, végül a szalmamezőn
nagyívű mozgásmonológgal kápráztat el.  A harmadéves osztály együttese  nagyszerű hangi
és fizikai felkészültségéről tesz tanúságot, átszellemült színpadi létezésüket az improvizatív
együttműködés még tovább fokozza. Rituális menetben,  lassúdad vonulnak  fejük fölé tar-
tott kőkoloncokkal, Wunderlich József ének- és furulyaszavának kíséretében, majd az egy-
másra találás örvénylő forgatagában, a hetykearcú Mikola Gergő poétikus muzikalitású tán-
cát csodáljuk. A fináléban a Születés elemi misztériumát  viharzó energiájú, eleven drámai-
sággal  Kosik Anita jeleníti meg,  a teljes társulattal egyetemben,  transzcendens magassá-
gokba röpítve a különös este élményét.

 

    

                                          2 0 0 9

WHO THE F..K IS LADY DOMINA?                Almási-Tóth András                 Ódry
 

Évek óta eredményes összjáték folyik a Szín- és a Zeneművészeti Egyetem zenés-színész és
zeneszerző növendékei között.  A  Bagó Gizella  inspirálta  sanzon- és dal-versenyekre  új
művekkel rukkolnak ki az ifjú komponisták, amelyeket a színésztanoncok versengve énekel-
nek el.  Almási-Tóth András és Galambos Attila,  valamely  Ben Jonson-darabból kiindulva
alkotott egy teljesen eredeti komédiát, mesteri szerkezettel, frappáns dalokkal, szókimon-
dó szlengben, aktuális iróniával.  Szikrázik a szöveg, fordulatos a cselekmény, lubickolnak is
a lehetőségek mélyvízében a zenés-osztály jeles végzősei . Bella Máté,  aki virtuóz klarinét-
opuszokkal máris komoly hírnevet,  a legutóbbi komponista-versenyen pedig előkelő helye-
zést szerzett, fényesen bizonyította,  hogy a mai fiatal zeneszerzők  egyáltalán nem zárkóz-
nak el  a szélesebb közönséghez szóló hangvételtől.  Kiváló drámai érzékkel,  szinte operai
igényességgel, a kortárs-zene eszközeit is használva,  dallamos, szellemes, a szereplőket és
a helyzeteket pontosan jellemző dalokat alkotott. Leitmotív, ellenpont, kánon, - kuplé, ke-
ringő, sanzon: káprázatosan ötletes természetességgel egyesíti a színpadi zene és a legösz-
szetettebb komponálás elemeit.  De hol a zenekar? Hol a karmester? - Egy szál zongora ját-
szik, de a legkisebb momentum is hatásosan szólal meg, ráadásul a függöny mögül, ahonnan
a színpad nem is látszik!!!  Balog Zsolt  kikezdhetetlen perfekcióval,  abszolút szinkronban
él a cselekménnyel, holtbiztos zenei fundámentoma a fantasztikus produkciónak. Négy szí-
nész, kétszer annyi szerepet játszva,  nagyszerűen énekel,  táncol és komédiázik. Horváth
Andor ritka esélyt kap: párhuzamosan játszhatja el az antiszemita nagyurat és a megvetett
shakespeare-i uzsorást. Nem az álszakáll teszi: mindkét figurához megtalálja a kifejező voná-
sokat, bőven adagolva a leleplező komikumot. A másik reveláció  Fekete Linda kettős alaki-
tása: Lady Mammon a megtestesült főúri középszer, merevgörcsbe titkolt vágyakkal, Hottie
pedig a német kéjhölgy, aki őrjítő vibrálással éli és elégíti ki azokat. Belépője már akrobati-
kában is elképesztő, de a vulkánikus vokalitáson túl, a teljes azonosulás szuggesztívitása ad-
ja lenyűgöző erejét. A gyengéd finomságú Mózes Anita mesterien lényegül át az egyénisé-
gétől látszólag távoli figurába,  pikáns gesztusokkal, csípős humorral hitelesítve démoni do-
mináját. Énekben ő sem adja alább, éteri muzikalitásával  a mennyei csúcspont  a sapphói
hölgy-kettős.  Fejszés Attila,   akit lehengerlő fizikuma és egyénisége  inkább natúr-szere-
pekre predesztinál, cinikusan elegáns charmeurként brillíroz: konferál és énekel, mozgása
fenomenális, energikus létezése lendítő ereje az előadásnak. Almási-Tóth András kemény
kézzel fogja össze a kirobbanó komikai tűzijátékot, hibátlan ritmusban egy órába tömörítve
a többlépcsős cselekményt.  A színpadra telepített nézőknek  bejátszatja  az igazi nézőte-
ret, magával az elsöprő erejű előadással pedig az igazi korszerű színházat mutatja meg.

AZ EMBERKE TRAGÉDIÁJA                   Végzős zenés színészek                 Ódry
 

A fáraó songját már hallottuk Gulyás Balázs-tól, a komponista  Nyitrai László nemrég káp-
ráztatott el tuba/!/-zongora duóra írott művével és itt van a végzős zenés-osztály négy ki-
válósága: jogos reményekkel vártuk a Karinthy-darab teljes előadását. Bordásfal, svédszek-
rény és az égi trombitás,  Kis Domonkos Márk az Úr hangján lát neki a Teremtésnek. Per-
ceken belül  Egyiptomban vagyunk,  a piramis elnyeli az uralkodó  toilette-papír-múmiáját,
míg a Szfinx Molnár Gyöngyi bűvös mosolyával őrzi halálos álmát. A bizánci képben a zene
polifon szerkesztését és a gyönyörűen éneklő aktorokat csodáljuk,  akik egyébként hatal-
mas lendülettel, iszonyatos tempóban játszanak, mozognak, na meg kellékeznek, díszletez-
nek is...  Prága,  Párizs,  London,  Falanszter,  kicsit sok is a jóból: torlódnak a jelenetek,
szusszanásnyi időnk sincs felocsúdni.  Hiányzik egy kis tagolás,  egy kis összehangolás, ami-
nek nyilvánvaló oka, hogy öten rendezték, ráadásul mozaikosan csipegetve a jelenetekből.
A III.éves rendező-hallgatók nagyon ötletes,  szépen kidolgozott képeket alkottak, igen já-
ratosak a korszerű minimál-színház világában,  de célszerűbb lett volna egymást követő szí-
neket választani.  Legjobban az egyiptomi, a Tankréd és a Falanszter tetszett, meg mind a
négy szereplő,  egyéni kiválóságaik hatványozódtak az összmunka mámorában, úgy muzsikál-
tak,  mint egy csodálatos vonósnégyes.  Bakos-Kiss Gábor  fényes tenorja  ragyog a magas-
ban, de hasonlóan csúcsra járatott energikus játéka.  Kis Domonkos Márk  termetét meg-
hazudtolva bíbelődik a kepleri világkép dominóival, Gulyás Balázs minden karakterében át-
ütően hiteles. Az örök Éva szerepében Molnár Gyöngyi-től kapjuk a legszebb pillanatokat,
messze túlmutatva a vidám paródián, a végső  "Nem kell fiú..."-dalban a Nő,  az Ember igazi
tragédiáit sűritette.
Első helyen kell kiemelnünk  Bagó Gizella  énekmesteri munkáját, amely immár több, nagy-
szerűen felkészített évfolyamot fémjelez.  Minden esetben érződik  a gondos és kifejezet-
ten egyéni felkészítés, miáltal az ének a színészi munka természetes alkotórészévé válik.
Gyertek hát kicsik és nagyok,  erre a fergetegesen komédiázó időutazásra,  biztos, hogy a
Tragédiát is jobban megszeretitek, mint a kötelező színházlátogatás alkalmával!

ASZTALIZENE              Bálint András            Végzős Prózai Osztály            Ódry
 

Térey talán olvasva a legjobb, bár a Nibelung a Krétakörösök által csodás színeket kapott,
de mondjuk a Paulus  inkább a tudat végtelen színpadán él.  Előző kőszínházi bemutatóján
az Asztalizené-t alaposan legyalázták, szövegfelmondás dívott értelmezés helyett, igazi szín-
játszást is csak elvétve láthattunk, /Marjai, Földi és Adorjáni/.
Bálint András meglepő erővel vezérelte,  a saját színházánál nagyságrendekkel erősebb if-
jú csapatot s már az első pillanatban pontot szerzett a szinte pénztelenül realizált díszlet-
tel, amely eleganciájával, egyszerűségével könnyedén múlta felül ama, érthetetlen módon
még díjat is nyert, geometrikus síkhalmazt. Másik találmánya a szervírozás, étkezés zörejei-
nek szinkronban történő kihangosítása.  Micsoda dugó-cuppanások,  mily csábító kés-villa-
csörgés, milyen drámaian koppan az asztalon a pohár, milyen költői egy sima koccintás!
Kovács Ádám sebésze kicsit szürkébb a kelleténél, de ez valószínűleg nyakas kálomista vol-
tából adódik,  amelyet egy kemény: "...dombi gyerek vagyok, második kerületi, wazze!"-ki-
fakadással is ékesen bizonyít.  Rusznák András-t hangosztályi tevékenységén túl, elbűvölő
italajánlatai dicsérik,   Majorfalvi Bálint-ot pedig a kritikusi jelentéktelenség toroczkósan
hiteles ábrázolása.  Klem Viktor fölényesen uralja a színpadot,  gyönyörűen deklamálja a
varázsos mondatokat, elegáns közvetlensége talán túl szimpatikussá is teszi nagystílű alaki-
tását.  Petrik Andrea  most a komoly karrier-nő ábrázolásához talált kiváló eszközöket, le-
hetne egy kicsit  "nagyon jó nő" is,  hiszen mindenki ezt állítja róla,  de Ő a nehezebb, a
drámai utat választja, amely a végső "...megyek!!!"-ben csúcsosodik.  A meleg-figurák min-
den megszokott gesztusa nélkül,  mélyről fakadó érzékenységgel  formálja Krisztián belső-
építészt Józan László, újabb bizonyítékát adva rendkívüli sokoldalúságának. A történések
fókuszában  Bata Éva  operaénekesnője áll, káprázatos jelenség, minden moccanása élet-
veszélyes,  a trükköző csábítás, a taktikus viselkedés, a harcos keménység és az elfojtott
csalódás egyaránt jellemzi briliáns színpadi jelenlétét. Szuggesztív orgánumát hallva nehe-
zen hisszük el,  hogy énekhangja megkopott,  hiszen dacosan hátravetett fejtartása egy-
maga felér a wagneri Walkürök démoni vágtatásával!
Térey János nagyformátumú műve  végre méltó előadásban szólalt meg, a végzős osztály
példás összmunkával mutatta meg,  hogyan kell egy szinte oratorikus textust, pontos ér-
telmezéssel és bravúros játékkal, a mindennapi élet terében megszólaltatni.

BÁSTYASÉTÁNY 77                       Operett-Musical Osztály                        Ódry
 

A vén budai zenés játék kicsit régimódi, de roppant kedves, mulatságos és főleg: jól játsz-
ható szerepeket kínál. A lelkes érdeklődők nehezen fognak elférni a piciny nézőtéren, vi-
szont így, a tolakodó gitár-ömlenyek nem nyomják a nagyszerű énekeseket, egy szál pianí-
nó ezerszer annyit ér! A fiú- és lány-triumvirátusok szerelembe torkolló viaskodását Huszti
Péter rendezése  tempós jóízléssel bontja ki,  a végzős csapat pedig  példás összmunkával
jeleníti meg. A fiúk között  Csórics Balázs most egy félszegebb régész megformálásában ér-
vényesíti karakterábrázoló képességét,   Horváth Andor  szelíden sármos,  szépen énekel,
Kis Domonkos Márk legyűrhetetlen elánnal komédiázik.  Megduplázza életkorát egyetemi
tanár apukaként a hihetetlen finomságokra képes  Fejszés Attila,  a poétikus pianisszimó-
ban prezentált "Vén budai hársfák..." békés suttogása legszebb perce a produkciónak.
Mózes Anita  talpraesett okosságával szemben  a kísérteties budai jósnő groteszk démoni-
sága áll,  Fekete Linda  pompás humorral, ellenállhatatlan csáb-mimikával játssza a lakásra-
férjre ácsingózó végzet asszonyát.
Az aktorok szerepcserékkel is bővítik játéklehetőségeiket, a másik variácó és az abban be-
lépő újdonságok bemutatására még visszatérünk, örvendezve, hogy így mindenképpen két-
szer kóborolhatunk a 77-es boltívek muzsikáló falai között.
Bakos-Kiss Gábor orosz maffiózó álarca mögé bújva is igazi argentin tangó-király marad, ha
ilyen rosszemberek szívnák a vérünket, nem is panaszkodnánk annyira. Gulyás Balázs moz-
gásban,  játékban és egy briliáns dal-betétben mutatja meg  a hivatalnoklélek árnyoldalát.
A legemlékezetesebb alakítás  Hajdú Melinda színészlánya, szikrázó temperamentum, bra-
vuros poéntírozás és az a  mindig lenyűgöző,  gyönyörűséges éneklés!  Egy jelentéktelen
szóból is ütős abgangot csinál / "Mon capitain!"/,  nem is beszélve a máris szállóigévé vált
"akkor mi szinglik vagyunk?..., ők meg langyik?!?"-ról. Vérbeli szubrett, fergetegesen ropja
a csárdást, de legkisebb rezdülése mögött is a drámai tehetség mélységeit érezzük.
Sajnos, a Bástyasétány 77-et már régesrég lenyúlták, manapság egy fiatal legfeljebb sátor-
lakó lehet a Völgyben, de az Ódry Színpad Padlás-án,  egy estére érdemes beköltöznie  a
 - sajnos júniusban távozó - CsodaCsapat hangulatos építményébe.

    

                                          2 0 0 8

A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE       Operett-Musical Osztály       Ódry
 

A Tréfá-t még betiltás elől mentett könyvalakban,  ezt a Kunderát már csak szörnyű külse-
jű számizdátban olvastuk szent áhítattal. Ma is hatásos, de tekintettel a /nem/olvasási szo-
kásokra, örülni kell, hogy színpadi változat született.  Fekete György adaptációja az embe-
ri történésekre összpontosít, a politika csak vészjósló háttérként dermeszt, - arányos, ösz-
szefogott,  kiváló játéklehetőségeket biztosít.  Nagyszerű ötlet  a hatvanas évek istenített
Beatles-slágereinek pompás szövegekkel énekelt zenei háttere és most annyira kiváló a ze-
kar, hogy legszívesebben név szerint agyba-főbe dicsérnénk tagjait.
Bakos-Kiss Gábor/!/ ötletes díszlete változatos játékteret kínál,  Hajdú Melinda /!!!/ jel-
meztára a korabeli, a mai és a kortalan elemek talpraesett szintézise,  közreműködésük is-
mét az osztály páratlan kreativitását bizonyítja. Kerényi Imre mintaszerű rendezése a kor-
szerű színház összes eszközét beveti,  ritmusa pregnáns,  váltásai következetesek, a próza
és az ének párhuzama, egyidejűsége avagy ellenpontozottsága bámulatos.
Csórics Balázs óriási érdeme, hogy lenyűgöző ének- és mozgáskultúrája mellett, valóban a
sokarcú, összetett, kunderai Tomást jeleníti meg: hódító bájon túl az érzelmi bizonytalan-
ságot, nagykanállal habzsolt élet után a befelé forduló megnyugvás békéjét. Mózes Anita
tud végzetesen csábító lenni, de érzékenyen simul a kollektív játékba is,  Horváth Andor
éppoly elegáns, mint amilyen charme-mal énekel, Bakos-Kiss Gábor főorvosára szívesen le-
cserélnénk néhány hazait.  Malaca van  Kiss Domonkos Márk-nak, a ziccer szerepen kívül
kézzelfoghatóan, sőt, vakarhatóan is!, a fényes lehetőséget briliáns humorral, szerethető
egyszerűséggel, tálentumos danolással használja ki. Még Orosz tisztként sem tudunk félni
tőle, annál rémisztőbb  Fejszés Attila joviális külsővel leplezett belügyese, a gyomorszorí-
tó rettegést  csak szép éneklése enyhíti. Formás alakítással lep meg Fekete Linda, Hajdú
Melindá-t, a varázsos hangú divatkreátort lesántult állapotában is  táncpartnerré fogad-
nánk. Gulyás Balázs-t két erőteljes figurája és szólójának tágas melodikája dicséri, franci-
ás elegancia, attraktív kiállás,  magabiztos játék jellemzi  Valentine Titániá-t, aki kocsmai
takaritónőként, art decósra kötött baboskendőben is  a szépség múlhatatlan fölényét ér-
zékelteti. Megduplázta korát az elképesztő  Molnár Gyöngyi,  a tökéletes azonosulás drá-
mai súlyt adott szerepének,  de nem csorbította poézisét az énekelt számoknak, amelyek
a teregetett ruhák némasága fölött,  "fényesen suhogva, keringtek, szálltak a magosba..."
Az Ő halotti búcsúztatója, a gyász fehér színében, egyetlen mécses remegő fényében köl-
tői befejezését jelentette  a csodálatos estének.  A megrendült csönd  tétova pillanatait
követően őrjöngő ünneplésben törtünk volna ki,  ezt azonban giccses tavaszi felhők és vi-
dám /!/ Vivaldizás késleltette, alaposan lehűtve a mámort. Könyörgés: Hagyjuk ki!!! (és ak-
kor ez a szövegidegen mondat is azonnal törlésre kerül...)
A fantasztikus végzős Op-Music-Osztály újabb győzelemmel dicsekedhet, olyan produkció-
val. amely megérdemli a kőszínházi bemutatást is, remélhetőleg azonos szereposztással...

GODSPELL                        Végzős operett-musical osztály                        Ódry
 

.A mitikus tanító bölcs példázatait  ütős rock-dalok körítik,  kicsit ironikus, kicsit naiv, de
mindenképpen  kedvesen népszerű lehetőség.  A nagyszerű társulat  hatásosan hozza is a
táncos-énekes betéteket,  Bakos-Kiss Gábor  imponáló érettséggel alakítja a jerushalaimi
Joshuát, a színpadra állítás szögletes keménysége azonban ellentmond az adekvát hangvé-
telnek.  Még a filmforgatás legsikerültebb jelenete is túlzásokkal terhelt, nem is beszélve
a horrorba torkolló végkifejletről.  Tetézi mindezt a zenekar brutális dübörgése, a dobok
és a basszus elviselhetetlen hangereje,  amely igencsak megnehezíti  az énekesek dolgát.
A színpadon aránytalan hangtér akadályozza  a kontrollált intonációt, így a legjobbak sem
képesek időnként elkerülni  az erőltetés hibáit.  Mégis ajánljuk a darabot és ez kizárólag
a kiemelkedően teljesítő, fantasztikus osztálynak köszönhető.
Csórics Balázs és Fejszés Attila karakterben, mozgásban, énekben egyaránt igen kiemel-
kedik,  Gulyás Balázs  ismét bizonyítja  érzékeny muzikalitását,  a háttér magasában éne-
kelt, szélesen áradó dallamívei  a zenei csúcspontot jelentik.  Pontosan időzített beszólá-
lásaival, lendületes létezésével emlékezetes  Fekete Linda  és végre mosolyogni is láttuk!
Molnár Gyöngyi  legyűrhetetlen energikussággal küzdötte le a hangzó körülmények ször-
nyűségeit, legkisebb moccanásaiban is szilaj felkiáltójelként sugárzott.

TKKT                            FRANCIA SANZON-KONCERT                                 Ódry
 

A csalafinta rövidítés arra utal, hogy a III-os és a most végzős prózai- és zenés-színészeken
kívül a tavaly távozott nagyágyúk is  csatasorba állnak.  Nem könnyű a dolguk az újoncok-
nak,  de ezt figyelembe véve  sem jósolunk sok babért a következő generációnak.  Annál
erőteljesebbek az utolsó évesek.  Prózai színész létére,  bizonyítván minden ilyen besoro-
lás nevetségességét,  Klem Viktor elragadó eleganciával népszerűsítette a bongó-táncot,
Petrik Andrea pedig drámai miniatúrát alkotott az ismert "Ilyen vagyok"-ból, a szuggesztív
rábeszéléstől, az érzéki meggyőzésen keresztül az öntudatos dühkitörésig,  tucatnyi lelki-
állapot elementáris bemutatásával bizonyítva  páratlan tehetségét. Produkciója megerősí-
tette azt a vélekedést, hogy a perfekt franciatudással nem rendelkezők  jobban járnak a
magyar szöveggel. /Frankofil létünkre, Piaf után, kínos esetlen franciaságot fülelni.../
Földi Ádám a hosszútávfutó küzdelmes magányosságában  előadói kreativitását bizonyítot-
ta,  Molnár Gyöngyi, tudatosan mellőzve a színészi eszközöket, mágikus fenséggel élte át
a tragédia mélységeit. Az átélt muzikalitás rebbenő finomságát ízlelhettük Hajdú Melinda
éneklésében,  a szárnyaló hang és a lehelletnyi piánók egymást erősítő varázsát.  Méltán  
aratott kirobbanó sikert  Gulyás Balázs  magánszámának virtuóz fürgesége, sziporkázó ko-
mikuma.  Tősgyökeres "gamin de rue"-ként kezdte,  koravén negyvenesként pusztult le a
tüneményes  Adorjáni Bálint,  három versszakba sűrítve egy életutat, azt is megmutatva,
micsoda különbség van az "öltönyös" és a "bourgeois" között...

KOLDUSOPERA            Novák Eszter          Végzős prózai osztály              Ódry
 

Végre nem a Kikiáltó agyoncsócsált Bicska-dalával kezdődik:  egyből lagzit ülünk az istálló-
ban. Később  Csémy Balázs Brecht Berlinjének lokáljait idéző  dekadens Konfransziéja az
összes létező világnyelven kárpótol  ellenállhatatlan bájjal.  A baráti bunyóval fűszerezett
Ágyúdal  Kovács Ádám és  Rusznák András  duettjeként,  a Kolduskirály jelenete  Kőrösi
Petra és a frenetikusan komédiázó  Majorfalvi Bálint kettősével jelent reményteli perce-
ket. Kár, hogy egyesek a frappáns koldus-divatbemutató kifutóján a legjobbak, de nemso-
kára eljutunk az áhított bordélyházba, ahol  Petrik Andrea  Kocsma Jenny-je vár. Balladá-
ja a refrének attraktív fokozásával, létezése a színészi szuggesztió  lézerkemény sugárzásá-
val kerget ájult bódulatba.  Bata Éva éneklése és természetes hitelességű játéka felerősí-
ti Lucy figuráját, feledtetve néhány szünet utáni kaotikus követhetetlenséget.
Novák Eszter nem fukarkodott az ötletekkel,  s ha Kurt Weill nem is,  de Brecht szelleme
tökéletesen diadalmaskodott  a nagyobbik első részben.  A rendezői koncepció bízvást al-
alkalmas egy majdani, megfelelőbb körülmények között történő újabb realizálásra.

LÍR                  Zsótér Sándor                Végzős prózai osztály                   Ódry
 

Sírgödröket ásnak a civil-jelmezes szereplők, a miénket, avagy azt, hol "nemzet süllyed el"?
Talán most még azon shakespeare-i szereplőknek  készül a verem,  akik példás deklamáció-
val bújnak elő belőlük. A fattyú Edmund a markáns  Klem Viktor finoman parodizáló alakítá-
sában lép színre,  Majorfalvi Bálint mimikai bravúrokkaL, kezes-lábas pantomimmel jeleli le
szövegét,  hogy mi süketek jobban értsük.  A játszók fára másznak, téglafalon egyensúlyoz-
nak és egytől egyig barátkoznak frissen mélyített leendő lakhelyükkel. A csúcsformáját bi-
zonyító  Zsótér Sándor  minden szótag értelmezésére talál  gesztust, hangsúlyt, mozgást,
mesterien használja ki  a tér és a társulat adottságait.  Lear drámája így feszülten izgalmas
történet, miközben megható szépséggel tündökölnek  Vörösmarty Mihály varázslatos sorai.
Réti Adrienn harmonikus jelenléttel, Rusznák András a vakság minimális jelzésével hitelesí-
ti figuráját,  Bata Éva ritka erővel testesíti meg a hűséges Kent emberségét. A Bolond sze-
repében újra csodálhatjuk  Józan László  szerepformálásának metsző érzékenységét, hát-
só hídban, kézzel-lábbal lépegető kutyajárása  plasztikusan bizonyítja szinte korlátlan lehe-
tőségeit. Huszonéves szépségként  őrült aggastyánt játszani csak  Petrik Andrea  intenzív
drámaiságával lehet. Az összetett szerep minden árnyalatát tökéletesen értelmezi és a ma-
gától értetődő természetesség egyszerűségében képes  érzelmekre hatva megalkotni a ka-
tartikus sorstragédiát. Közben félreáll kicsit lazítani, rágyújt, pisil is egyet, a következő lé-
legzetvétellel pedig ott folytatja szárnyaló tirádáját, ahol abbahagyta...  Elképesztő tehet-
ség, csak nehogy tündérlaki leányka legyen belőle!
A KMama, az Anya, a Novemberi éj után  újabb játéktéri szegletét ismerhettük meg a Szín-
művészeti Egyetemnek,  újabb végzős osztály nagyszerű együttesét és  Zsótér Sándor uni-
kális Lear-jének újabb arculatát. - Nincs az a fagy, ami legközelebb visszatartana...

KORTÁRS DAL-KONCERT               IV. éves színiegyetemisták          Bartók-ház
 

Megzenésített versek: ez mindig gyanúsan hangzik.  A komponisták híres költőket szólaltat-
nak meg, vagy magán-mítoszaikat, önfényező protokollként, ...általában kínos hallgatni. De
most egészen más volt a helyzet! Biztos zenei alapokkal rendelkező, igen tehetséges és rá-
adásul szuper-muzikális növendékek választottak maguknak verseket és rábírtak hasonló ko-
ru zeneszerző-palántákat a közös munkára. Így lett minden dal az előadó egyéniségéhez il-
lő,  így vált minden produkció mélyen személyes üggyé.  A nagyszerű felkészültséget ered-
ményező,  kiváló pedagógusi munkán kívül  Bagó Gizella óriási érdeme, a koncepció kidol-
sán túl, a születő dalok inspirálása, betanítása és az egész alkotó-folyamat összefogása.
Bár Omar Chajjámot kissé túlvezérelte  Kis Domonkos Márk, a weöresi mezítlábas egysze-
rűséget annál találóbb puritánsággal  jelenítette meg,  Horváth Bálint  Weöres-opuszával
pedig  Dankó István  is megmutatta  énektudását,  amelyet az Octopus-ban  olyan gondo-
san titkolt.  Adorjáni Bálint,  Szalai András komponistával új megvilágításba helyezte a ré-
gi kedvenc, Bereményi-Cseh: Apa kalapjá-t,  bravúros merészség diadalmaskodott a  Vettl
Mátyás
által swingesen rockosított Verlaine-ben. Tornyai Péter Petri Györgyöt vokalizált,
az élőbeszédtől a schönbergi Sprechgesang-on át  a konkrét effektusokig bátran váltogat-
ta eszközeit, minden lehetőséget megadva a játékban-énekben egyaránt szédületes Földi
Ádám-nak.  Molnár Gyöngyi már első számában, az olaszból saját maga által fordított Mai
piu-ban megmutatta elementáris muzikalitását: az elevenbe vágó hang szuggesztivitásához
tévedhetetlen arányérzék társul, a drámai hatást csak fokozza  a gesztusok visszafogottsá-
ga.  Expresszív csáberő, vokális szépség, temperamentumos intelligencia: magától értető-
dő,  hogy  Bella Máté  kompozíciójával  díjat nyert a Színiegyetem dal-versenyén. Másod-
jára, Nyitrai László  Babits-opuszában, a világzenei Allah nevében-hez hasonlóan, ismét a
zenei-színészi fokozás mesterművét  láthattuk-hallhattuk, a tragikus mélységekből feltörő
vulkánikus indulatok szilárd mederbe terelt, sistergő lávafolyamát.  A dalszerző sokoldalú-
ságát csodálhattuk  Karinthy: Emberke tragédiájá-nak részletében, amelyben  Bakos Kiss
Gábor vérbeli clownként komédiázott,  hogy aztán Dante/!!!/: Pietrához írt,  Solti Árpád
zenésítette költeményéből annál keményebb színpadi jelenetet formáljon. A hangszépsé-
gen,  ragyogó technikán túl, nem mindennapos  drámai feladatot teljesített,  a rezignált
beletörődés bánatától  a hisztérikus fejhangokig felkorbácsolt, gyilkossá érett indulat hi-
teles ábrázolásával.
Csak remélni szeretnénk,  hogy máskor,  máshol is hallhatjuk  ezt a nagyszerű koncertet,
avagy a következőket,  újabb bizonyítékául a Színiegyetemen folyó kiemelkedő szintű ze-
nei-énekpedagógiai munkának és a tanítványok imponáló képességeinek.

OCTOPUS            Zsótér Sándor          Végzős ZSoZsó-s színész osztály     Ódry
 

Olvasni gyönyörűség,  a Katonában nézhetetlen borzalom,  most meg három óra: MENNYEI
HOSSZÚSÁG !!! A legkisebb jelző is a helyén van, szinte észerevétlen utalások kapnak meg-
határozó értelmet, szárnyal a weöresi nyelv,  elevenek a szituációk, szikrázik az irónia, ve-
szett iramban pereg a történet.  Színpad nincs, mi ülünk rajta,  van egy párkány,  egy lét-
ra, tenyérnyi hely a középen és a szabadba nyíló folyosó,  na meg két zippzáras fóliasátor,
/a mezőőröktől kölcsönözve.../.  Trikók, szoknya-tunikák, talán ha egy királynői ruha. Rit-
mikus mondókákból, száj-effektusokból,  némi szolmizációs nyersanyaggal vegyített hangzó
anyag:  Szűcs Péter Pál igen ötletes, eredeti invenciójú, "Hommage á Sáry László"-zenéje.
A komponista vezényel is egy kicsit bolti kék-köpenyében,  miközben oroszlánkörmein túl,
igazi sárkányfogakat is mutat  a cinikusan démoni  Miron-Octopus szerepében.   Elképesz-
tően erős a férfi-csapat!  Három szerepnél senki sem adja alább, metamorfózisaik könnye-
dén követhetőek, mert pontos karakter-formálás alapján építkeznek. Lazók Mátyás kéjvá-
gyó kocsmáros után rezignált miniszter, majd jó mimikájú kormányosként hányódik tenge-
ren,  László Attila  azonos intenzitással játssza  a hadban szembenálló silenai lovagot és a
római tisztet. Anyakirálynőként és lányaként, nehéz kettős feladatában  Stork Natasa, ért-
hetetlen módon, sehogy sem találja a hangját, sem lelkileg, sem akusztikusan.  Az áldozati
üdvözülésre szánt udvarhölgyek annál inkább:  Dankó István soha nem éneklő,"széphangú"
Lydiája félmondatokból alkot találó figurát,  míg  Adorjáni Bálint  fehéren-feketén, római-
ként- szerecsenként  egyaránt kívánatos.  A titkos keresztény  Drinus rhétor /fél/- és jel-
mezében orátori dikcióval, páratlan szuggesztivitással,  a testben-lélekben utolérhetetlen,
abszolút férfiasságot állítja elénk, akrobatikus keresztre-feszülése az előadás mítikus logo-
jává híresül.  Földi Ádám,  elegánsan egyensúlyozva a mítosz és az irónia mezsgyéjén, szín-
padi létezésével  eleve idézőjelbe teszi  a szent György-legendát.  A koszlott valóság béna
homálya fölött túlvilági fényként ragyog  a testvér-szerelem csillagképe.  Nincs Szex, nincs
Erotika,  nincs Vágy és Érzékiség.  A ruhátlan gyermek-testek tétován közelednek-távolod-
nak az egymást kereső lelkek vonzalom-hálójában,  olyan tiszták és naívak, mint a preraffa-
eliták angyali Ádám-Évá-i. Orosz Ákos varázsos lejtésű frázisaiban szinte dallamokat hallunk,
a bizonytalanság kamaszos kételyeitől, a világgal szembeszálló elszánt hősiességig,  Erdélyi
Tímea  törékeny tisztasága meggyőző hitelességgel alakul át, fanatikus önfeláldozásba áju-
ló meneküléssé.  Kettejük jelenete  virtuális Édenkert:  a Bűnbe Nem Esés csodája, a két
Sándor művészetének poétikus mennybemenetele.
Micsoda Darab! Micsoda Rendezés!  Micsoda Osztály!!! Micsoda előadás...!!!    Köszönjük.

VILÁGZENE    Koreográfus: Vári Bertalan     IV-os zenés színész oszt.     Ódry
 

Ha valamit úúútálunk, az a világzenének titulált nyálas pszeudo-folklór, az autentikusból né-
mi elektronikával higított katyvasz, ennek ellenére nem ijedtünk be a címtől, ismerve a tár-
sulat tanult ízlését,  fölényes muzikalitását.  Alaposan behúztuk aztán a nyakunkat az elret-
tentően álságos nyitószámnál, amelyet még a kiemelkedő képességű  Csórics Balázs sem tu-
dott elfogadtatni.  Szerencsére, tucatnyi szerepben láthattuk később viszont,  az első tán-
cos tutti afrikai fergetege pedig egyből felforrósította a hangulatot.  Bakos-Kiss Gábor ná-
polyi verőfényben sugárzó mediterrán tenorja vetélkedett a finn erdők hűvös leheletével,
amelyet, zöld-vörös kontrasztban,  Mózes Anita éneke jelenített meg.  Dögös jazz-feeling-
gel, sztep-párbajt vívva  az elementáris tánckarral,  Gulyás Balázs  példás artikulációval te- 
remtett broadway-hangulatot, szerelmes szerbként  Kiss Domonkos Márk dübörgött az el-
rettentő férfiasságot sugárzó búskomor legények élén.  Természetesen a háttér,  a kórus
mindig a fantasztikus csapat /csak!/ 12 tagjából verbuválódott, villanásnyi váltásokkal több
tucatnyi stábot érzékeltettek.  Eszméletlen szinten mozog mindenki és van is mit mozogni!
Vári Bertalan koreográfus-rendező  vulkánikus intenzitással  animálja a legkülönbözőbb ze-
néket. A görög taverna-képben az ismert lassú fokozás  minden stációját képes árnyaltan,
visszafogott crescendoval megkomponálni, a végletekig élezett feszültség kirobbanását kö-
vetően pedig  mesterien úsztatni el a megbékélt csendbe.  A roma-jeleneben,  amelyet a
bumfordian vaskos humorú  Fejszés Attila ural, a gondosan megtervezett szédült forgatag
ellenére, minden egyes táncos megcsillogtathatja egyéni bravúrjait.
A csúcspont közelében váratlan gellert kap a fényes produkció. Esetlen amatőrök óvakod-
nak be artikulálatlan zajongással, amit aligha lehet dobolásnak nevezni, tönkre téve a cso-
dálatos  Fekete Linda  mesés jelmezben  szikrázó  brazil tüneményét. Tanúsítjuk, hogy a
rioi karnevál minden, csak nem hangoskodás,  végtelenül kifinomult,  árnyalt zeneiség jel-
lemzi,  mert a legvadabbnak tűnő gesztusokat is  az artisztikum Duendé-je uralja. Ha nem
kényszerült volna a brutális háttérkáosz miatt folyamatos ráerősítésre, ha csak a két saját
ember tom-tomja szól, bizonyára a vérforraló tánc és az ívelt éneklés varázsos élményével
gazdagodtunk volna. Szerencsére, akadt bőven kárpótlás.  Átszellemült lírai pianóban hall-
hattunk paloma-dalt  Horváth Andor-tól,  a táncban is  végig remeklő  Csórics Balázs ava-
tott gitár-kiséretével.  A befejező dalt  ugyan méltóbb lett volna  kórusban suttogni,  de
Valentin Titánia éteri szépsége, sugárzó mosolya, harmonikus mozgása megkerülhetetlen
égi jelenségként fényeskedett.
A legnagyobb élménynek két gyalázatosan egymásra uszított kultúra szürreális találkozása
bizonyult. A Héber Menyegző szertartásos méltóságában mennyei hosszúságú, véget nem
érő ismétlésekben bűvölt el  Hajdú Melinda  menyasszony-éneke. Körkörös kézmozgással,
apró rezdülésekkel vizualizált átélése,  a minden frázisában kiegyensúlyozott hang,  az or-
gánum mélyén izzó elevenségalakítását szakrális magasságokba emelte. Hogy milyen is az a
legmélyebbről fakadó előadókészség, azt csak egy példával próbáljuk bemutatni. A refrén
egyik kitartott hangját először,  ösztönösen,  jócskán aláintonálja,  majd a parányi disszo-
nancia feszítő energiájával, piciny vibrátóval emeli fel a konszonáns magasságba: észrevét-
len, csak a tudattalanban rezonáló hatásosság. Az Allah nevében megszólaló, ismeretlenül
is ismerős,  mert arche-tipikus dallam,  Molnár Gyöngyi  fémes rezonanciájú,  lézerfényű
hangján a szférák isteni zenéjét idézte.  Lenyűgöző tekintete,  asztrál-testének himnikus
hullámzása, a fölfelé vonagló karok kígyózása transzcendentális síkra szublimálta a mítikus
igéket, egyetlen fejfordítása is  megfejthetetlen titkokat jelzett:  a hangok tünékeny kö-
zegében az elérhetetlen istenség örök aurája ölelte körül.
A finálé mindenkié, hiszen ez a Mindenki! itt a kulcsszó és nem csak az afrikai jelenetben,
hiszen az együttes egészében is kivételes élményt nyújt, szóval végül egyenként idéződik
fel még egyszer mindegyik nép mindegyik dalának néhány sora az adott előadóval: külön-
külön ünnepelhetjük a nagyszerű ifjakat és köszönhetjük meg a káprázatos előadást.

 
SZERESSÜK EGYMÁST GYEREKEK      Huszti Péter       IV. éves musical-osztály
 

Kiskocsmai slemil, aki egyetlen dalával megrengette a világot. Jóval halála után, még Marcel Marceau is erre a melódiára akasztotta nyakába a kötelet  Pierrot-pantomim-jében, nem is
beszélve arról, hogy a kor össze énekes-híressége műsorán tartotta és hogy ezrek végeztek
életükkel "véres kottája", avagy lejárt lemeze társaságában. Soha nem lesz magyarázat a "kis
Seress" titkára,  de az biztos, hogy a giccs legmélyén a mélylélek archaikus kódjai rejlenek.
Ha a delfinek hallgatnák, tömegestül vetnék partra magukat...
A Katona történeté-ben fényesen debütáló musical-osztály,  kiindulásként Müller Péter da-
rabját használva, a szellemes köonnyedségen túl, drámaian emberi tartalmakat is képes volt
megvilágítani. A későbbiekben a mindenhez alkalmazkodó ksiembert kiválóan alakító  Gulyás
Balázs Ádám, a delejes sugárzású  Hajdú Melindá-val párban, a szerelmes zongoristát állítja elénk, az életút további állomásait többszörös szerepcserék jelzik. Horváth Andor a sikeres
szerző képében bizonyít, a Szomorú vasárnap diadalútját  Fekete Linda szemlélteti,  mikro-
fonba suttogva  a portugál változatot,  majd gyévuska-pózban danászva a tajga haláldalát. A
Komámasszony hol a stukker?-ből átemelt Görgey Gábor jelenetben  Csórics Balázs decens
arisztokataként csillogtatja,  az egykezes kézen-átforduláson  messze túlmutató jellemábrá-
zoló képességét,  Fejszés Attila  japán nyelvlecke után vérbő népi karakterben nagyszerű,
az egész kép  félelmetes koherenciáját  KIs Domonkos Márk  megkerülhetetlen színpadi je-
lenléte garantálja. Hihetetlen,  hogy a  Gyere Bodri kutyám-at is Seress írta!  A fantasztiku-
san játszó és éneklő csapat ironikusan elnémuló kórusával ringat el az első finálé, kontrasz-
tálva a folytatás  szívszorongató drámaiságával.  A fájdalom éjsötétjéből  az elmúlás tülvilági
mementójaként előtűnő  Molnár Gyöngyi  döbbenetes előadásában hangzik el az "Átutazó
vagyok itt a földön", a szimpla szöveg tragikus aurát kap a kivételes tehetség szuggesztivitá-
sától. A süllyedő sors utolsó stációiban  még egyszer csodálhatjuk énekesi varázslatát, ami-
kor a membránba dünnyögött csalódás hangjai, hirtelen, szabadon artikulálva zengenek to-
vább.  A végkifejletben  Bakos-Kiss Gábor  mély átérzéssel, érett eszközökkel alakítja a fáj-
dalmas vég felé araszoló, mindent feladó komponistát, aki utoljára már a szenvtelen villany-
zongora kiséretében recitálja hallhatatlan dallamát. "MInden más táján a világnak, nagy köl-
tő lehetett volna belőle...",  hiszen a milliomos Irving Berlin még nála is "füttyösebb" zene-
szerző volt: egyáltalán nem tudott zongorázni...  Gebora György viszont érzékenyen követ-
te a pompás játékot, minden bizonnyal a betanításban is jeleskedett, Huszti Péter osztály-
vezető-tanári és rendezői munkáját pedig a legnagyobb elismerés illeti meg.  

UDVARIATLAN SZERELEM                            Győrei Zsolt                         Spinoza
 

Az első percekben magasan röpködnek a négybetűs illetlenségek, de hamar megszokjuk, a
poézis akkor is költészet,  ha magasztos témája  vulgáris nyelvezetbe öltözik.  Győreí Zsolt
verses bevezetője erőteljes felütéssel indítja az általa kitalált, válogatott és rendezett pro-
dukciót.  Úrnőjüknek csak a lábai elé borulhattak,  de a fehérnép szoknyái alá  annál heve-
sebben nyúlkáltak azok a fránya trubadúrok,  kiknek csattanós versezetei  fölényesen írják
felül Faludy utánérzéseit.  Énekben-zenében is bővelkedhetünk, a nagyméltóságú csuháso-
sokat, megcsalt férjeket  egyaránt imponálóan játszó  Bakos-Kiss Gábor  egy ízben annyira
belefeledkezik, hogy ékes tenorja a Mária- zsolozsmából a  West Sidw Story  Mariá-jába té
ved önfeledten.  Horváth Andor dörgedelmes intenzitással mondja a humorban bővelkedő
strófákat,  Fekete Linda  varázslatos nőiességgel jeleníti meg  a vágyak örök tárgyát, moz-
gása, játéka,  éneke érthetővé teszi  a középkortól napjainkig  csak fokozódó vágyakozást.
A zeneszerzőként is tüneményes Csórics Balázs gitárján és előadó-művészetében is virtuó-
zan muzsikál  az összes regiszter összes húrján,  a mór kalifátus idejéből  származó kecske-
szerelmi gúnyolódótól a Balassi Bálint persziflázsig, minden korhoz, stílushoz, műfajhoz ké-
pes volt tökéletesen illeszkedő zenét kitalálni.
Bárcsak a mi trágár szlengünknek is lennének ilyen trubadúr-költői...!  De addig vígadjunk
önfeledten a Spinoza "obszcén" dalnokaival!

VIGYÉTEK KI AZ ÉJJELIT         Zsámbéki Gábor           Zsám-Zsó IV. osztály
 

NemKő!-színházaink, az egy szem Ricsi kivételével nemigen játsszák a királydrámákat, se al-
kalmas térsulat, se érdeklődés,  na meg a káprázatos ruha- és díszlet-igányek... Pedig W.S.
idejében a puszta deszkákon ment, alkalmi öltözékben,  most meg totál civilben vezeti elő
a Zsámbéki-Zsótér osztály máris híresülő csapata. Részletek a Henrikekből, IV-től VI-ig, rá-
adásul egy richárdi nagyjelenet. Az első rész  Dankó István  ízes Falstaff-ja körül forog, az
ifjú aktor, aki már számos alig nézhető nagyszínházi produkcióban nyújtott figyelemre mél-
tót,  pocak és böfi nélkül is kiválóan játssza a léha, borissza, asszonypecér,  mégis-lovagot.
Feltűnően magabiztos  Erdélyi Tímea karakterformálása, Balga békebíró szerepében Szűcs
Péter Pál
  szépen kidolgozott,  árnyalatgazdag,  minden ízében eredeti alakítást nyújt, de
a nagyszerűen muzsikáló együttes révén,  az előzmények ismerete nélkül is  érthetőek az
erőteljesen kirajzolódó szituációk, az egész gárda pompásan muzsikál. A III.Richárd lányké-
rési jelenetében  az addig kocsmatöltelék Pistol-ként jeleskedő  Földi Ádám egymagában
testesíti meg a shakespeari dráma szélsőségeinek  szikrázó nagyfeszültségét. Soha nem lát-
tuk még a VI.Henrik-et,  László Attila  kivételesen energikus Jack Cade-je,  ez a korabeli
népi lázadó,  számunkra a szerző és a történelem ismeretlen oldalát mutatta meg. A borvi-
rágos orrú Bardolph két királyváltás után Suffolk gróffá emelkedik, hogy aztán szelíd kenti
nemesemberként teljesítse ki színpadi életét:  Adorjáni Bálint  fölényes biztonsággal jel--
lemzi a különböző karaktereket. A réveteg piásból délceg nagyúrrá avanzsál, majd a sajná-
latosan hiányzó csendes többség legyőzhetetlen erejét példázza, a nyugtató szavak után
nyugodt erejét  kardjával bizonyító  angol állampolgár képében.  Az elegáns alkat, a szug-
gesztív deklamáció  átütő színészi adottságokat sugall,  de hogy dinamikus súlyemelésben
mire képes, azt egy páratlan pár-jelenetben mutatja meg.  Tenki Réka társaságában, aki
a sugárzó színpadi jelenlét ritka példája,  aki gyakornoki minőségében is  magasan kiemel-
kedett egy gyengécske belvárosi darabban,  Suffolk gróf és Margit Reigner udvarlásból le-
ánykérésbe torkolló szcénájában a hibátlan játék mellett akrobatikából is kitűnőre vizsgá-
zik. A nyulánk szépség ugyanis hosszú percekig és föld között lebeg az adorjáni acélkarok-
ban, pörög a vállon,  forog a gerincen,  míg végül himnikus extázisban,  egy bajnoki lökés-
gyakorlat diadalaként, hősi magasban tündököljön,  mint a Szabadság-szobor pálmaága. Ez
ám a fizikai, szellemi, érzelmi és színészi kiválóság  Primissima-díjas csodája, meggyőző bizo-
nyítéka a Színművészetin lassan elöretörő korszerűbb oktatásnak.
Shakespeare mégiscsak  mindig izgalmas,  csak értően kell játszani,  csak ilyen nagyszerű
társulatot kell találni hozzá.  Így a királydrámák is csábítóan vezetnek be a híresebb opu-
szok világába,  ahogy egy csodálkozó gimnazista fogalmazta a szünetben:  "...hát nemcsak
Hamlet a világ...?!? "

FÁJ                                    Forgács Péter                                III. prózai osztály
 

Ágota Kristóf  Nagy füzet-ét anno egy ÁLLtó helyünkben  olvastuk el egy szeles busz-megál-
lóban:  tőmondatai géppuska-tűzként  terítettek le,  azóta sem találkoztunk ilyen kegyetle-
nül eredeti, páratlan stílusú íróval. De hogy színpadra állítható?!?, azt álmunkban se képzel-
tük volna: Forgács Péter megtalálta a hasonlóan egyedi lehetőséget, nagyrészt bábszínház-
ként, élő bábokkal játszatva a dermesztően naturális cselekményt,  stilizált gesztusnyelven
fogalmazva meg a brutális történéseket.  Miközben jeles kőszínházaink gyenge kivitelezésű
soft porno peep-show-vá züllenek, /l. Ivanovék/,  a Színművészeti Egyetem  védősáncai mö-
gött immár sokadszor találkozunk a korszerű színjátszás irányába mutató törekvésekkel. Má-té Gábor/Bethlen/, Gothár Péter/Háztűznéző/, Zsámbéki Gábor /Háború/ már csak itt ké-
pes kifutni igazi formáját, de még a nagy Zsótér is ebben a közegben tudja elképzeléseit a
legtökéletesebben megvalósítani /Az anya, KMama/. Ebbe az illusztris sorba lépett most be
Forgács Péter, aki főleg nyíregyházi rendezéseivel, már eddig is kitűnt /Hajszál híján/.
A legvadabb szituációt is artisztikus eszközökkel képes ábrázolni,  elég egy kézfej, amelyről
cipőt rángat le a nyilas - és látjuk a tömegsírt, elég egy bakancs - és mindent tudunk a gaz-
dájáról. A jeleneteket, találóan illeszkedve, énekszámok kötik össze,  Karády-dal, roma sira-
tó, Cseh Tamás nóta, szovjet himnusz. Folyik a vér, folyik a tej, folyik a nyers tojás az önsa-
nyargatók arcán,  de a sohasem öncélú, vad gesztusokat szigorú arányérzék nemesíti eszté-
tikus stíluselemekké. Kiváló a társulat:  folyamatos szerepcserék mutatják meg sokoldalúan
az ifjú színészek tehetségét,  lendületük, állóképességük pedig egyenesen elképesztő. Ská-
Állat-embertől az Ember-állatig terjed és egytől eggyig képességeik javát nyújtják, megmoz-
gatva a legtitkosabb lelki tartalékokat is.  A robusztus alkatú  Bata Éva Vica őserejű archai-
kus kántálásával, Klem Viktor fickós fürgeségével tűnt ki.  A német katonatiszt patológikus
portréját Józan László zsótéri intellektussal állította elénk, 
Petrik Andrea  drámai erővel,
szuggesztív mimikával uralta a színpadot.
Nem a tehetségekben, nem a rendezőkben:  a haverilag bebetonozott struktúrában van a
hiba!  Hol játszható  egy ilyen  félelmetesen nagyszerű előadás?  Hol játszhatnak  majdand
ezek a leendő színészek?  Lecseréli-e egyetlen intézmény kiégett elemeit friss erőkre? Kap
játékteret az értéket felmutató rendező? Kap játékTERMET egy új formáció, avagy egy már
sikeres előadás?   Nem és nem! Márpedig addig csak ábrándozva sóvároghatunk az igazi szín-
ház után... Vagy reménykedve megyünk el újra és újra az Ódry Színpadra, ahol lám, mindig
számíthatunk ilyen csodákra, amelyektől mindez egy kicsit kevésbé fáj...

POKOL                                       Göttinger Pál                                          Merlin
 

A Sirály és Molnár Ferenc óta számos írófigura született jeles színpadi szerzőktől,  Hamvai
Kornél egyedi nézőpontú,  friss színekkel gazdagította  a repertoárt.  Cselekménye a válás
ocsmány szörnyűségei mentén halad, szerkesztése, poentírozása,  a befejezésként csatta-
nó lövéstől eltekintve,  arányos, szellemes, ütős.  Göttinger Pál  minimál-színpadán biztos
kézzel, határozott tempóban vezényli az előadást, a most diplomázó prózai osztály ifjaiban
pedig a legjobb alkotótársakat  találta meg. Sajnos,  a feleség alakítója esetében kellemet-
len kérdéseket kell feltennünk.  Mi a bánat történik a Nem!színház.hu!!!-ban?  Miért mere-
vednek el sorra az Ódryn még annyira reményteljes lányok? Boldogtalanok, Ötödik pecsét,
Lear: a legizgalmasabb egyéniség vesztette el arcát,  hangját és most ugyanezt érzékeltük
egy tavaly még annyira értékelt színész-kisasszony játékában. De ezen szomorú kitérő után
hadd zengjük himnuszát a férfinemnek! Tóth Simon Ferenc csendességében erőteljes piz-
zafutára mellőzi a szokott vagány-manírokat,  minden bizonnyal casting-hajhász színész, de
reméljük, hogy ez nem a most végző fiatalokra vetül önbeteljesítő jóslatként... Zrinyi Gál
Vince
értetlenségbe bágyadt szomszédja  pompás karakter-remeklés,  gusztusosan elfogó-
dott evési gesztusai után, szinte látjuk,  amint egy szinttel feljebb a ventillátor helyett al-
mazott zárlatos hajszárítót szorongatja archaikus mosollyal...
A főszerepben a már több al-
kalommal feltűnt  Ötvös András  elementáris tehetséggel lubickol  tág spektrumú szerepé-
ben,  ezer árnyalatát mutatva fel a szikár okszerűségtől  a vérgőzös dühkitörésig.  Színészi
palettája máris hihetetlenül gazdag, lendületes könnyedsége  lebilincselő szuggeszivitással
párosul, bármely vágyott feladatra készen áll,  amit csak tartogathat  a jósors egy ilyen szi-
porkázó mtálentumú ifjú aktornak. Csak egyet ne felejtsen: nem Falstaff szerepére készül,
hanem Hamlet-re, Jágó-ra, Mefisztóra...!!!
Ez a nagyszerű produkció tovább erősíti a Merlin koncepcióját, amely bátran ad lehetősé-
get a pályakezdőknek, akik méltán állíthatók példának a befulladt középszerrel szemben.

AZ ANYA           Zsótér Sándor          végzős prózai-színész osztály          Ódry

 

Délutáni napfényben, kinn az udvaron, mintha egy rozsdaövezeti gyár betonkopár udvarán
lennénk, lám, jönnek is a sztrájkra szervezkedő munkások,  ja!, ez nem mai történet, 1905
és Gorkij, nekik azért könnyebb volt...  Brecht szikár és józan,  a dédelgetett munkásmoz-
galmárokkal szemben egyáltalán nem cinikus, apologikus agitka, de nagyon ért a szituációk-
hoz.  Zsótér is, noha jól megmozgatja égen-földön a stábját,  most elsősorban  egy ember
magára eszmélése érdekli, meg a brechti okfejtő dialógok. Ötvös András, miután gyártulaj-
donosként jót pantomimezett a kéményen, rendőrként meg csúnyán keménykedett, hely-
re kis jelenetben döbben rá,  hogy hentes létére  ő is csak egy kisemmizett munkás, biza!
Kettős szerepében  O.Szabó Soma, önmaga öccseként győzködi  a tartózkodó tanítót, aki-
nek végső elköteleződését meggyőzően tárja elénk. Polgár Péter kevés szóval is hiteles és
hogy tud enni...!!! A címszereplő  Kovács Judit erőteljes deklamációval testesíti meg a leg-
tisztább zsótéri stílust, írástudatlanságában is keményen tisztánlátó, agitációjában pedig a
szív érveit is képes bevetni az istenített észbeliek mellett.  Alakítása közvetlen, magától ér-
tetődő, sallangmentes és ezáltal hasítóan hatásos.
A munkaruhák festékfoltosak,  a festékhengerek  röplapokat stencileznek...: falra, földre.
A végén minden lázító feliratot elmos a vízágyú,  a fehér szín pedig átfedi a vörös szavakat.
Egy költőien emelkedett,  méltóságteljesen lassú képben, miközben röplaposztási trükkök-
kel látják el, patyolat-ingét,  óvatos hengerezéssel,  vörös mintákkal ékítik a mindenttudó
festékező-szerszámmal...
Kit érdekel az orosz munkásmozgalom, 1905 és a bolsevikok?!?  Mégis igen fontos látnunk a
forradalom gyökereit, hiszen azt nem Leninék találták ki,  az tényleg a gorkiji mélyből táp-
lálkozott, az írástudatlan tömegek kiszolgáltatottságából.  Akik ebben a szépséges előadás-
ban, áhítatosan térdepelve, krétával gömbölyítve a betűket a betonon:  ÍRNI tanulnak...
Mi pedig: színházat LÁTNI.

 

TÚL A NEHEZÉN            Mácsai Pál         végzős zenés-színész osztály       Ódry

 

A bugyuta cím önmagában egy Örkény Egy-másodperces,  de a  66  Egyperces mindent fe-
ledtet: ziccernek tűnik, de nem is olyan egyszerű eljátszani: felolvasás helyett deklamálni,
értelmezni úgy, hogy maradjon egérút  a nézői képzeletnek is, térben, mozgásban formál-
ni, tempóban tagolni, karakterben megjeleníteni.  Mácsai Pál  ismét igazolta, hogy rende-
zői készségei darabról darabra érlelődnek,  hiszen Örkény-ben eddig is specialista virtuóz
volt, de színre állításban idén hágta meg az első magaslatokat. Asztalok, pogácsák, füttyök
és gitárok, de elsősorban nagyszerű társulat,  amely annyi bravúr után,  most ének, zene,
tánc és vakmerő különlegességek nélkül, a puszta szó és színészi jelenlét súlyával is képes
erőteljes produkciót létrehozni.  Kiss Diána véradó karrierjét meséli el velősen,  Szilágyi
Kata
homokszem dugulás előtt,  pantomimben is vizualizálva,  Vári-Kovács Péter tömegköz-
lekedője egyetlen görcsös kapaszkodás, Herczeg Tamás
simulékony dedikáló-bajnok, majd
helyre técsői legény: csupa eleven figura, méltó az örkényi létre! A viharos tengerről hal-
lik  Polgár Csaba hajótörötti végszava a palackból,  Mátyássy Bence pedig tökéletesen ki-
munkált, káprázatos kabinet-alakítással rukkol ki az üldözött ember monológjában. Megbé-
kélve menetelünk a sír felé  Szabó Kimmel Tamás csitító szavaira, ahogy nem sokkal előbb
dagadó kebellel rohamoztunk a lángpallosú Nagyúr: Friedenthál Zoltán hívó szózatára, az
ősi  ''Ria!Ria! Vaní-Lia!" csatakiáltát üvöltve, közelharcban foglalva el a pogácsa-bástyákat.
Nehéz lesz így újraolvasni az alapművet:  mindig ez az édes osztály fénylik majdand át szi-
várvány-színesen a szürke sorok fölött...

 

HÁZTŰZNÉZŐ             Gothár Péter            végzős prózai -osztály             Ódry

Semmi csavar, semmi átértelmezés,  anakron- és szürreal-izmus nélkül, egy normális gogoli
komédia. Túl a szellemesen kihasznált ajtó-sor díszleten,  Gothár Péter most a karakterek
találó kiválasztásán és gondos kimunkálásán kívül sziporkázó ötlet-áradattal, jól megkompo-
nált tempó-váltásokkal lepett meg. A lelkesítően tehetséges végzős-csapatok teszik, avagy
az Ódry jótét házi-szelleme, de itt minden rendezőnek sikerül az, ami máshol csak néha... Az imponálóan felkészült gárdából most olyanok tűntek ki, akiknek eddig kevesebb lehető-
ségük volt a bizonyításra. Zrínyi Gál Vince oblomovi finomsággal téblábolt, erőteljes karak-
terét mesterien  rejtette  tesze-tosza  tétovasága mögé,  Horváth Sebestyén Sándor rövi-
debb nevű inas-alteregói felejthetetlenül motyogtak felháborodott némaságukban, Kovács
Judit nagyasszonyi erényeket sejtetett,  Lass Bea lelőhetetlen szózuhataggal szédített el.
Tóth Simon Ferenc merész kivárásokkal formálta a hyper-ügyetlen Anucskin-t, ahogy kihát-
rált az ajtókerettel,  ahogy az alóla kihúzott szék, francia nyelvleckéjét biflázva, az alóla ki-
húzott szék nélkül is  tovább ült a levegőben...,  de egész bocsánatkérő lénye, esdeklő né-
zésének komikuma  magában is  egy érett színész-egyéniség formátumos teljesítménye. Ba-
juszon múlik, pofaszakállon,  vagy inkább a felbátorított ego váratlan kitárulkozásán, az ed-
dig túl csendes  Schruff Milán ordítós arszlánja oroszlánkarmokat villogtatott. Visszafogott-
ságát  O.Szabó Simon  is otthon hagyta,  hevesen áriázó, amúgy recsegő hangú kapitánya,
pattogó /ál/erélyességében nagyszerű komikusi bravúr.
Ez volt tehát a hagyományosabb próza, de már készülünk a meredek zsótéri csúcsokra!

 

NOVEMBERI ÉJ             Zsótér Sándor            III.Zsámbéki-osztály            Ódry

Wyspianski MagyarHonban !?!  Egyszer régen már megütött Szolnokon, egyik első rendezé-
se volt Színházi Nagyurunknak,  most egy csupasz edzőterem bordásfalai előtt,  a lehetet-
lent is bravúrosan megvalósító, jövőre végzős ZséZsé-csapattal. nem ismerjük a lengyel tör-
ténelmet, összekeverjük a tábornokok, spiclik, oroszok és lengyelek neveit, mégis minden
világos és áttekinthető. Orth Péter adonoszi szépségű Nagyherczeg-ének tétovaságát, fél-
szeg hataloméhségét, sírásában is tetten érhető narcizmusát természetes átéléssel, érett
színészi eszközökkel mutatja meg. Tenki Réka, akinek Tyúk-ja, a Kamrában is látható Gol-
doni: Háború emblematikus figurájává híresült,  most Nagyherczegnő-ként jeleníti meg iz-
galma egyéniségének sziporkázó sokoldalúságát. Kulcs-jelenet: hogyan lehet létezni a bor-
dásfal börtönében?... Erdélyi Thímea majdnem néma szerepében a történésekkel való ki-
vételes mimikai, gesztusbeli együtt-rezdülésekkel tűnik ki, míg végül aztán a pornográf kár-
tyacsatát teljes színészi vértezetben teszi feledhetetlenné, melyben a vesztes-áldozat Po-
tocki tábornok, Orosz Ákos antagonisztikus rétegekből építkező alakításában. Szűcs Péter
Pál mindahány szerepében elemében van, általa érteni véljük a Szatír-t, az árulót, de még
a kényszeredett Besúgó-t is. László Attila egyszerűségében hatásos jelenléte, a szélsősé-gekkel is bátran operáló  Lazók Mátyás az egész osztály  sokoldalúságát bizonyítja. Mert a
kollektív  játék  magasiskoláját  láthatjuk,  amely képes realizálni  Zsótér Sándor  legvakme-
rőbb elképzeléseit is.  Proletár-mars közben kóbor dialógus-töredékek,  blues-recitálás az
ominózus bordásfalon,  köhögő-roham,  suttogások, sírások,  dzsidás-roham és az az elátko-
zott novemberi éj...  Történelem,  látomás,  natúra és groteszk egy tyúklépésnyi kondi-te-
remben, lássátok feleim: ez az igazi színház, amely annyira hiányzik a hivatalosból...
Vizsga-munka volt és még másfél évünk van ezzel az együttessel. Még csak márciusi éj van,
vöröslik az ég alja, nagy idők elé nézünk..., de jó!

 

PILONON                Kiss Márton               III. dramaturg-osztály               Ódry

Alaposan ránk ijeszt  Kiss Márton darabja:  a színen tevékenykedő  Herczeg Tamás,  mint
jóságos pszicho-bácsi szólít fel, mondjuk már el, mit is csináltunk a mai nap folyamán... Kí-
nos lett volna ármányosan leplezni az aznapi stikliket, a színlelés és az alakoskodás külön-
ben sem a nézők dolga,  szerencsére a kérdés csak a szereplőkre vonatkozott,  akik szép
sorjában be is mutatkoztak így.  Jancsó ''Így jöttem"-je , Schilling Árpi ''Tiszavirág"-ja után
íme egy mai huszonéves mesél hányattatásairól, találóan rajzolt karakterekkel, ismerős és
teljesen váratlan helyzetek egyaránt frappáns bemutatásával. Jó szövegek, csattanós dia-
lógok,  feszes ritmus,  töretlen tempó:  Kiss Márton rendezői
bemutatkozása is ígéretes!
Alteregójaként  Szűcs Péter Pál csecsemőkortól a tétova ifjúságig  hitelesen állítja elénk
korunk antihősét, aki egy végső, nagyszerűen megalkotott, szinte haláltáncban, tehetet-
len bábként hányódik jobbra-balra.  Kiss Diána stréber éltanulóként, majd munkanélküli
diplomásokat interjúvoló kikérdező-gép szerepében, igényesen kidolgozott játékkal ismét
bizonyítja fényes tehetségét.  Groteszk szólójában   Vári-Kovács Péter  cippolai magassá-
gokba turbózza a kozmetika-professzornő káprázatos leleményű figuráját.
Egymást érik a jobbnál jobb
színészpalánták, sorjáznak a bravúros vizsga-előadások, készü-
lődik az ifjú rendező-titánok csapata... és most még itt vannak a dramaturgok is...!!!
Mennyei bőség csodálatos tavasza... még, még és még!!!

 

BETHLEN                 Máté Gábor              végzős prózai osztály               Ódry

Móricz tölgyfa-súlyú regénye politikai abszurddá szublimálódott  Závada Pál  boszorkány-
konyhájában.  A vérszívó Báthory Anna mellett a kor egyéb rusnya férge is életre kelt, a
részekre szabdalt,  a végletesen megosztott ország,  a fekélyként meggyűlt országló urak
és zsivány betyárok...,  mintha csak ma játszódna  az förtelmes  kutyakomédia,  amelyet
hősi történelemnek hívnak. A KrétaKör Hazám,Hazám zsámbéki változatában politikusaink
az óvoda-padlón játszták kisded játékaikat,  a jelenet túl intim lett volna a Fővárosi Nagy--
ban, hiszen még cirkusznak is kicsi, - esetlenül feltűnt az sszoernyue Feketé-ben, de ott
csak erős szájbarágás után derült ki, hogy hol is vagyunk. Máté Gábor csalhatatlan érzék-
kel találta meg az alacsony korhoz illő kisded korosztályt,  homokozóba zárja a historikus
drámát, iróniával,  gyermeki ötleteléssel téve azt  röhögtetően tanulságossá.  Szinte min-
denki végig jelen van, az ifjú végzősök tengernyi ötlettel, sziporkázó improvizációkkal egy-
végtében  hozzák figuráikat,  miközben  a veretes mondatok is  elhangzanak szépen mind.
Lehetetlen mindenkit figyelni egyszerre,  ezért a kiemelések  esetlegesek,  az egész csa-
pat fényesen muzsikál, de azért nem lehet említetlenül hagyni  Pálmai Anná-t, aki drámai
erejét bohókás börleszkben is éreztette és az egy szál legényt a gáton,  aki nem komédi-
ázhatott, akinek egy az egyben a nagypolitikus államférfit kellett megformálni, aki szigorú
ellenpontja volt  a féktelen játékosságnak:  O.Szabó Soma, akit már a Sugár Bébi Láv-ban
is megcsodálhattunk a szenvtelen kívülálló szerepében,  most is nagy belső erővel, konok
elszántsággal tűnt ki.
Kiváló rendezés, mintaszerű csapatmunka, nagyszerű szórakozás! De jó lenne már az O.V.-
Gy.F. kis-csoportot bohóc-sipkásan, ilyen történelmi távlatban, teliszájjal kinevetni...

 

VARÁZSFUVOLA              Zenés-Színész Műkedvelő Egylet                   Ódry

A hangzatos elnevezés a most végzős Ascher-Novák osztályt rejti,  amely az agyoncsócsált
Mozart-évadban is tud újdonsággal szolgálni. Elég néhány vashordó, egy mini-zenekar taka-
ros hangszereléssel,  kedves ruházatok lomtárból,  bálás butikokból és indulhat a varázsos
csoda! Megszólalnak az ismert áriák, ezer játékötlettel csacsognak az Éj királynőjének bá-
jos hölgyei és máris a szerelmesek mennyei szépségű találkozásán ámulhatunk. Mert  Kiss
Diána és Tarjányi Tamás  létezésén,  játékán,  énekén "megtisztul a lélek",  tágra nyílik a
szem és boldogan ágaskodik a kritikus fül.  Közvetlen kedvesség, könnyed báj, párosulva a
szép hang és a tökéletes muzikalitás égi adományával:  már az első duett vérmes reménye-
ket keltett, amelyek megvalósulását még az alattomos hangszálgyulladás sem tudta megaka-
dályozni. A Királynő elveszette hangját, ami egyáltalán nem véletlen, tekintve a diploma-év
iszonyatos hajtását, a kőszínházi gyakorló-szerepléseket, az egymást érő próbafolyamok vé-
genincs áradatát és az előző napi bemutatót..., - az alkotók rapid-reakciója azonban annyi-
ra ötletesnek bizonyult, hogy esetleg még a normál-előadásokba is bekerülhet. A szereplő
némajátékát szinkrontolmács egészítette ki a szöveggel,  amíg a zenekar pótolta a hiányzó
ének-szólamot, hol hangszerrel, hol meg fürgén beugró muzsikus-csalogányokkal...Meg kel-
lene tartani ezt a szükségszülte ötletet: humora telitalálat, tehermentesítené a végére né-
ha már el-elfáradó aktorokat és a nagyérdemű boldogan tapsolna a pikáns truváj-nak! Nagy-
szerűen működött az együttes az immáron tőlük megszokott sűrű szerepcserékkel, a köny-
nyűnek egyáltalán nem nevezhető Mozart-vokálok megejtően szóltak a triókban, tuttikban.
Friedenthál Zoltán és  Szabó Tamás, többek között, a komor udvarnokok nyúlfarknyi jele-
néseit is pompás epizódokká növesztették,  Herczeg Tamás derekasan helytállott Sarastro
mélységeiben, míg  Mátyássy Bence gonosz rapperként cikázott.
Ketten is örülhetnek Pa-
pageno szerepének,  most  Vári-Kovács Péter energikusan humoros játékának örvendtünk,
de hagyunk azért helyet szívünkben  a remélhetőleg  mielőbb látható  Polgár Csabá-nak is.
Sete-suta kisiskolás, kéjvágyó udvarhölgy, oroszlán, medve, fóka...: Szilágyi Kata a legelké-
pesztőbb  metamorfózisokra képes és minden alakjában káprázatos szuggesztivitásával tag-
lóz le.  A bűbájos este varázsos egén, csillagsereggel körbeölelve, szelíden fénylő HófeHér
üstökös Kiss Diána - /és ezen a feleslegesen túlhajtott fuvolázás sem változtat !!!/.
Mi is kell hát a SzínHáz-hoz?  Pénz: /Nem.SzínH./ nem elég, -  Ötlet: /Bár Ka, mégse.../,
K and K Látványpékség: hiába játszunk a tetőn, ha óvóhelyen vagyunk... --- Hát akkor???
Összmunka - sok munka!, jó vezetés, társulat: sok tehetség alkotó egységben.   IME:
Varázsfuvola  Mozart és Schikaneder után szabadon, nem műkedv-vel !!!