Óriási a pezsgés a diákoknak színjátszás vonalán, követhetetlen mennyiségben, imponáló
színvonalon dolgoznak a régebbi és a legújabb társulatok.

CARLOS ÜGY
A Maladype első jelentkezését  Balázs Zoltán  lenyűgöző személyisége dominálja.  Olyan
hévvel, olyan meggyőző hitelességgel vázolja fel törekvéseiket, annyira kimunkált, átgon-
dolt a koncepció,  majdnem azt mondjuk,  akár meg se kell már nézni...  Schillerből kiin-
dulva a cselekmény fordulatait azonban a közönség reagálásai adják,  így minden előadás
egy önálló produkció lészen. A Leonce-variációkon izmosodott csapat, élén Lendváczky
Zoltán-nal, Orosz Ákos-sal garantálja az együttjátszás izgalmait.

MENJ EURÓPÁBA!
Fiatal menekültek beszámolói alapján íródott, megdöbbentő képet fest az idegeneket fo-
gadó reakcióinkról. Hegedűs Barbara  egy romkocsmában találkozik a kalandos úton érke-
zett afgán  Csányi Dávid-dal.  A jócsaládból való bölcsészlány ámulva hallgatja  az exodus
szürreális történetét,  Kárpáti István rendezésében egyetlen jelenet is megmutatja a té-
mában rejlő lehetőségeket. Csupán a nézők bevonását kellene még kitalálni...

MOBIL
A legkeményebb kihívást a  Krétakör  vállalta:  WC-képek az osztályfőnöknőröl,  a tettes
itt ül a diák nézők között, hamar kiderül, ki volt, de vajon kiadja-e közösség?  A felvilágo-
sultabb elveket valló igazgató úr,  Terhes Sándor  erélyesen nyomoz, dilemmája, hogyan
büntessen, mit tegyen iskolája jóhíre érdekében.  Percenként olyan eldöntendő kérdé-
sek merülnek fel, megvalljuk, nem tudnánk helyes válaszokat adni, legfeljebb pénzfeldo-
bással.  Sárosdi Lilla a bűnös ellentmondásos személyiségét  félelmetes eszközökkel tár-
ja fel, egyszerre utáljuk, megvetjük és értjük meg egy kicsit. Ofő-csere: az újat szintén
Romankovics Edit játssza, a régi jóindulatúan konzervatív volt, utódja poroszos agresszi-
vitással kezd fegyelmezni.  Egyre újabb mögöttes rétegek  világosodnak meg, egyre több
a kérdés, lehet, hogy minden mögött az önkormányzat kegyeltjének az igazgatói székbe
ejtőernyőzése áll?  Nagyon erős, nagyon idegesítő, hosszas utóvitákat gerjesztő alkotás!

SORSLABIRINTUS                       Egri Bálint                     Manna Kulturális Egyesület
Egy állami gondozásból szabadult/?/ cigányfiút követünk a nagyvárosba való érkezésétől.
Munka? Lakás? - mi az első? Lakni? -de hol? stb.  Az alternatívákat a közönség, megbeszé-
lés után szavazással dönti el. Hetvenöt, 75!!! kidolgozott jelenet várja az életre keltést,
Egri Bálint rendezésében parádés színészcsapat játssza, a karakterek mellett, a környe-
zetet is megjelenítve:  a pályaudvar kétszer is megjelenik,  fekete, majd rózsaszín szem-
üvegen át nézve. Panelproli főbérlőként  Feuer Yvette remekel, könnyű neki, mögötte
az akcióbrutál  Ficzere Béla  izmai tornyosulnak. A Fiú a Házból, Sütő András Miklós rit-
ka kedvességgel ad jótanácsokat sörözés közben, Kőszegi Mari/e/ hihetetlenül izgalmas
woyzecki egyéniségét kölcsönzi a szomszédlánynak.
A főszerepet,  felváltva a  Kávás  Kardos János-sal,  maga a rendező  Egri Bálint  játssza,
jó érzékkel egyesítve a tétován tébláboló fiú és a közönséggel kommunikáló drámatanár
szerepét.  Van, aki puhánynak tartja, /bizonyára normális családban nőtt fel/,  van, aki
harcos ellenszegülésre bíztatja:  de mindenki szimpátiáját elnyeri.  Míg a Mobil például
zaklatottan zűrös volt, találóan olyan, mint az ábrázolt jelenség, a Sorslabirintust a gon-
dosan kimunkált tiszta szituációk jellemzik, noha a felmerülő dilemmák  továbbgondolko-
dásra ingerlően múlhatatlanul motoszkálnak bennünk.
Felejthetetlen bravúr az albérleti szoba élettelenre keltése: élő színészekből tárgyiasul
a berendezés. Feuer Yvette pislákoló állólámpaként bólogat,  Ficzere Béla hályogos te-
kintetű állótükör,  a sarokban  Sütő András Miklós  Andersen TV-je gubbaszt.  Kőszegi
Mari/e/,  ha már széplányként  nem tehette,  baldachinos ágyként öleli magába korunk
antihősét.

Nem zenés játék, nem mesemusical, nem dramatizálás:  Petőfi Sándor  zseniális szürreáliá-
ja egy az egyben, szó szerint elevenedik meg.  Kukorica Jancsi és Iluska patakparti idilljét
videokamera közvetíti, Tisza Bea  mostohán gonoszkodik, a birkanyáj  Kormos Gyula  basz-
szusán béget. A gyönyörűséges textust deklamáló narrátor-kvartettben ívelt muzikalitással
szárnyal  Török Ágnes és Farkas Éva simogató orgánuma, a népzenei háttér elragadó hite-
lességét  Sipos Mihály  hegedűje,  Kecskeméti Gábor furulyajátéka szavatolja.
A huszárok élén  Szívós Károly  délceg toborzó-kapitánya és egy igazinál valóságosabb pa-
ripa, melynek láttán nincs az a juhászbojtár, aki fel ne csapna regrutának! Tagjait hentes-
anatómia formálja, nyihog, kapál, rázza sörényét, mind a nyolc lába mozog és még a füleit
is hegyezi. Orosz Klaudia mesterműve kedves fejecskét hordoz, a hátán igazi nyerget, fel
is pattan rá  Mészáros Tamás, hogy hegyen-völgyön és a Kutyafejűek birodalmán át, segít-
ségére siessen a muzulmánoktól szorongatott francúzoknak.
Hiába csempészi be  Gazdag László  törökméz-árusa kinder-janicsárjait, a mi Janink magát
a szultánt is kettéhasítja.  Megyes Melinda  királyian gyönge leánykája bele is vöröslik az
epekedésbe, a felséges  Mult István  mimikai bravúrjai sem lágyítják meg vitézzé avanzsált
hősünket, szerelmes szíve hazahúzza.
Novák János rendezése  mindent átfogó eréllyel használja  az összes lehetőséget. Színész
és báb, tér és hang, fény és zene szoros kölcsönösségben építi a produkciót, a kivetített
mozgókép,  az élő szereplők,  a jelzett és valós tárgyak aránya tökéletes.  A látott-hallott
csodák ellenére  mindig a verssorok viszik a prímet,  most tanuljuk meg igazán értékelni a
"lánglelkű forradalmár"-nál nagyságrenddel több, káprázatosan sokoldalú költőóriást.
Liszt Ferenc tomboló romantikája hullámzik  a fólia-tengeren,  de a nagy madár szárnya is
plexiben suhan,  a Fazekas-báb  gülüszemekkel álmélkodik, de bámulata  Ruszina Szabolcs
magyar hangján szól.
Úgy áll a mente a nyalka  Mészáros Tamás-on, ahogy azt a virtus előírja, de színészi játéka
a bánat, a vágy, a komor elszántság mélyrétegeit is feltárja. Vele hányódunk az óceán hul-
lámain, kapaszkodunk  a sárgakarmú griffmadárba,  győzzük szolgáinkká  a stilizált ábrázatú
góliátokat. Hatalmas karjaikban át is visznek hét tengeren is, - de jó is lenne minálunk né-
hány pánsíp-kódra mozduló robot-gigász...
A Háry Jánost, sajnos, nem láthatjuk eleget és elegen, ám szerencsénkre Petőfi már köz-
kincs,  kisiskolásoktól a vénekig  mindenkihez eljut majd a János vitéz százas szériája!  Fel-
idézzük a mesés kalandokat, legyőzzük a sárkányt és elhisszük a lehetetlent.  Az út végén
Tündéri Ajándok, a gyermeki tisztaságú Iluska,  Nyirkó Krisztina  vár. Neki nem kell szőke
paróka,  sugárzó személyiségébe belelátjuk  minden szerelmünk "milyen volt szőkeségé"-t,
hangjának selyme ragyogón fénylik,  játékának erejét  elbűvölő hitelessége adja.  Ezen a
színpadon játszott egykor a hajdani premier Iluskája,  Medgyaszay Vilma, - úgy érezzük, a
mienket is emlegetni fogják száz év múlva! Ahogy a  Kolibri Színház előadásának szívet-lel-
ket forrósító előadását is.

Úgy kezdődik, mint egy rendes színház: Tibit külföldre utazó szülei néhány napra tanárné-
ni szomszédjukra bízzák, kutyástul.  A pedofób  Sárosdi Lilla azonban egyiküket se szíveli,
ridegtartásra rendezkedik be, szegény Gubanc kutyát pedig kiköti az erdőbe. Tibi megszö-
kik, az iskolás nézők csoportba szerveződve indulnak vele  az elveszett négylábú keresésé-
re, mi felnőttebbek ezalatt a pedagoginával társalgunk.
Lesújtó az eredmény, poroszos elvein, szigorú módszerein nemigen találunk fogást, ahogy
a mindennapi életben sem bírunk  a frusztrált, tehetségtelen,  szerencsétlen tanerőkkel,
de maga a beszélgetés adott egy kis muníciót iskolai ütközéseinkhez.
A gyerekek közben megtalálják a boszorkány-kunyhót, melyben Gubanc /Sereglei András/
raboskodik.  Romankovics Edit gonosz nyanyája pokoli próbák elé állítja a kölyökcsapatot,
Tibi, azaz  Bori Viktor  vezetésével azonban, közös erővel győzedelmeskednek. Pedig nem
könnyű, például, rezzenéstelen arccal szobrot alakítani, hogy csak egyet emeljünk ki a fel-
adatok közül. A lényeg, hogy összefogva, együttesen kialakított stratégiával,  saját ötletek
alkalmazásával sikerül!  A koraérett bakfis éppen úgy részese a küzdelemnek, mint a bohó-
kásan körbe-körbe futkosó óvodás...
Schilling Árpád rendezése, a félelmetes színésznői átlényegülés, a színésztanárok hihetet-
len közvetlensége, kapcsolatteremtő képessége  mindannyiunk számára  rendkívül tanulsá-
gos, eleven színházi élményt jelent.
A Tóth Miklós  rendezte  Digó,  Fassbinder darabjából indul ki,  de a játszók egyből a né-
zőktől is kérnek véleményeket.  Kardos János  harciasan győzködi haverjait,  meg kell lec-
kéztetni a görög vendégmunkást,  aki sorban hódítja el barátnőiket.  Gyombolai Gábor, a
józanul gondolkodó Brúnó és a tétova  Takács Gábor végül is hajlanak a rossz szóra, bőrka-
bátot öltve, jól elverik hárman az idegent.  Fantasztikus, hogy a "digó"-t is  az őt Paul-ként
eltángáló színész játssza, a fejkendő csak látható eszköze a nagyszerű karakterformálás ad-
ta színészi hitelességnek.
A tinédzserkorú közönség most már teljes aktivitással kapcsolódik be a játékba, a végkifej-
letet közösen alakítja ki,  többen át is veszik és meglepő magabiztossággal játsszák tovább
a szerepeket.  Megtudták, hogyan alakul ki a rasszizmus, az idegengyűlölet és hozzáállásuk
mindenképpen toleránsabbá vált.
Három nőfigurát alakít  a tüneményes  Milák Melinda. A szende álmodozó Pault hagyja el
a napfényes Göröghonról regélő legény miatt, az agresszív kocsmatündér azért uszít bosz-
szúra, mert kimaradt az apollói termet erotikus áldásaiból,  a harmadik, a kisvállalkozó mű-
helytulajdonos, asszonyi és munkaadói bájaival  láncolja magához  a mediterrán amorózót.
Metamorfózisai tökéletesek,  szinte észre sem vesszük, hogy mindig ugyanazt a színésznőt
látjuk.
Az intolerancia áldozata maga is rasszista: "nehogy má' egy törökkel kelljen együtt dolgoz-
nom!", de bennünk bizonyára oldódik kissé a másság ugarmagyar gyűlölete. A Káva színész-
tanárai a pontosan formált előadással  elindítják a gondolkodást,  percek alatt élénken vi-
tatkozó csoportokkal beszéltetik meg az eseményeket, nem sugallják, mégis rávezetnek a
helyesebb megoldásokra. Évtizedes munkájuk hatása felbecsülhetetlen és hogy merre ága-
zott el, mutatja mennyi követőjük lett: az idei Tantermi Projekt-re 136 pályázat érkezett!

Legfeljebb megélhetési gyermekdarabra számítunk, de az emelvényekkel kialakított impo-
náló térbeliség első látásra többet ígér. Mikó Csaba, aki Idill-je és beszédoperája mellett
már az ifjúsági irodalomban is feltűnt, épkézláb mesejátékával egy jóízű előadás lehetősé-
gét teremti meg.  A kifutón artisztikus testhelyzetben a Bolond ücsörög, boldogan ismer-
jük fel a  Cserenadrág  mórikálva kamerázó rendőrnőjét, a  Körbe K-ban elképesztő lélek-
tani mélységeket megjáró tinédzsert, a mimika-virtuóz  Gergely Katalin-t.
Sorbán Csaba királyi udvarában  Kovács Anni  királylánya először szürreálisan groteszk fri-
zurájával,  Fehérvári Gabi  trópusi madárszínekkel bolondított öltözékében kelt élénk ér-
deklődést, ám nem marad adós az árnyalt jellemrajzzal sem.  Molnár György a Pásztorfiút
játssza,  aki valószínüleg termelési gyakorlatát  a nyájjal töltő egyetemista, ahogy  Koncz
Andrea  is (furkós)botcsinálta, a királyság ellen tüntető férjemuramat helyettesítő Főtes-
tőr.  A szellemesen stilizált különösségek sorát gyarapítja  Csillag Botond  erőteljes álre-
metéje, míg  Orbók Áron  a mesebeli intrikus gonoszság összes vonását sűríti a hatalomra
törő Főtanácsos alakjába.
Pregnáns tempót diktál  a rendező  Csiki Zsolt,  következetesen építi fel  a szituációkat,
különdíjas az oldalfüggönyök vészjósló mozgatása és a háttérből  belátszó, behallatszó tö-
megek érzékeltetése. Kiegyensúlyozott szerkezet, szikár stílus, hatásos játékmód.
Fekete Réka Thália  nevéhez méltó súlyt ad az Udvarhölgy rezonőr-szerepének, józan el-
lenpontját képezve  Kovács Anni  extrém komikumának.  A példásan szervezett összjáték
bíztató jövőt jósol a társulatnak, csak legyen hol megmutatni további produkcióikat.
Kis- és nagy-kamaszok,  kíváncsi felnőttek,  jó mulatságra vár,  a lakmuszpapír két véglete
között, a szivárvány összes színén tobzódva játszó Lakmusz Csoport!

A háztetőn természetesen Chagall hegedűse húzza  Spilák Lajos  égi vonójával, de Lovas
Dániel  nyughatatlan Boldizsárja, édesanyját keresve,  földi kalandokra indul fehér szama-
rával.  Zalán Tibor  sokadik mesedarabjában is tud nóvumot nyújtani,  a vityebszki háttér
előtt ősi regék archetípusai jelennek meg mai környezetben.
A Városi lámpa duruzsló hangon igazít útba,  Sütő András Miklós  Rendőre mintha egy An-
dersen-meséből lépne elő, ám a lápvidéken pajkos lidércek csábítanak. Németh Ilona em-
berbábjai mókásan kedvesek, de kedvenceink a pompásan karakterizált állattársak. A Fél-
fülű Nyúl  Nyakó Júlia magyar hangján fontoskodik, a jeles közéleti személyiségről mintá-
zott Kakas  harsányan kukorékol, a gülü-szemű Béka harcsaszája  Homonnai Katalin  jósá-
gos orgánumán tátog.
Zebulond, a FeHér Szamár címszereplőhöz méltó mozgáskultúrával tűnik ki, nemcsak figu-
rája, animálása,  de filozofikus megszólaltatása is remek!  Nagypál Gábor  játéka a termé-
szeti lények  életmentő racionalitását tükrözi,  Fodor Tamás  rendezése az Eiffel csúcsá-
ra vezérli az összeforrott együttest.
A fantasztikus bábokkal, nem könnyű versengeni, egy élő színész azonban, Bűvész létére
is megmenti  a teátrumi dolgozók becsületét: többszöri konferálásával  Spilák Lajos  bű-
bájosan jeleníti meg a cirkuszigazgatói konfliktusokat.  A hídon itt is át kell menni, az út
végén a fiú ott lógázza lábait a rézserpenyő Holdban, a megtalált Anya ölelésében.
Mi meg, a varázslatos Szamárral együtt, vágyakozva bámulunk fölfelé,  ahonnan simogató
gordonka-hangja szól, ahonnan Homonnai Katalin forrón sugárzó szempárja tekint ránk.

Eszmélésünk első nagy olvasmánya volt, hétévente újraolvassuk, nagyon féltünk: hogyan
lehet az egyedülálló írói csodát színpadra tenni?!?  Gyarmati Kata adaptációja rácáfol a
kételyekre, összefogott, racionális, a cselekményen túl igen sok gondolati mélységet is
meg tud mutatni.  A dialógok kamaszosan frappánsak, a konfliktusok nemcsak a diákélet-
ből is erősek, a dramatizálás szerkezetileg kiegyensúlyozott és erőteljes.
Vidovszky György  rendezése már a szereposztással telibe talál: az általa kinevelt nagy-
szerű fiatal csapatban minden karakterre jut adekvát színész.
A terem hosszabbik oldalán  katonásan sorjáznak hőseink ágyai,  a jobboldali pódiumon
tanyáznak a rosszfiúk:  Blahó Gergely, Márton Gábor és a bunyósszívű  Bárdi Gergő, ve-
zérüket, a zsigeri gonoszság megtestesítőjét, a pengeéles  Juhász Lajos állítja elénk.
A szobatársak között  Mesés Gáspár  a tétova kisfiú,  Koloszár András  az élesnyelvű jó-
barát,  Vitányi-Juhász István a felnőttes határozottság,  Kulcsár Balázs  a váratlan düh-
kitörések,  Pomlényi Attila  az alkalmazkodó középutasság képviselője.
Gados Béla  háromszor triumfál,  a gyűlölt Schulze őrmester,  majd az  Orvos emberibb
alakja után Hanák atyaként oszt igazságot.  Vidovszky György  a brutális jelenetekben
is mértéktartó, a sűrűsödő feszültséget kiváló tempóérzékkel fokozza, marad energia a
szembeszegülés momentumainak kibontására is.
Medve szerepében  Dér Zsolt  szuggesztív stílusa érvényesül,  az első anya-képben fel-
rémlett pontról pontra azonos intézeti élményünk,  a remény, hogy hazavisznek, a csa-
lódás, hogy csupán kötelező szülői látogatás volt...  Varga Anikó tudattalanból sugárzó
mély tragikuma most is lélekbe markolóan hat, megértő aggódása, rejtett fájdalma szín-
padi jelenlétét az előadás katartikus csúcspontjává emeli.
Egri Bálint  tohonyának tűnő,  alamuszi szenteskedő,  nem sejthetjük,  hogy alakosko-
dó taktikája hozza el a váratlan győzelmet.  Az Ottlik Géza alterego Bébét az érzelmek-
től túlfűtött tekintetű  Horváth Zoltán  játssza, passzív, de gondolati síkon ő a legerő-
sebb, vibrálóan érzékeny lénye, árnyalt mimikája, visszafogott deklamációja teszi emlé-
kezetessé gyengéd figuráját.
Fiataloknak szóló produkció?  Igen, mert talán el is olvassák azok, akik még tudnak, de
aligha szűkíthető így le a közönség, kemény lecke, nagy iskola minden nézőnek.

A környezettudatos bábok kukás-narancs és láthatási zöld színekben hirdetik a szelektív
hulladékgyűjtést, Zián a komoly apafigura, Kopik a bohókás gyermek. Négy feketébe búj-
tatott színész mozgatja őket, beszéd ugyan nincs, de a szájjal képzett hanghatások és a
pazar gesztusnyelv határokon átnyúlva,  mindenki számára érthetővé teszik a darabot. A
pisszegések, köhintések, kippek-koppok mellett a csodálkozó Ah!-ok, elutasító dörmögé-
sek, elégedett brummok alkotják az akusztikai mezőt, ujjongó klasszikus zenével körítve.
Természetesen a látvány az elsődleges,  az animáció  változatos, szellemes, arányos. Zö-
rögnek a kukába mentett fémtárgyak, sörösdoboztól teáskannáig gyűlik a hasznosítható,
a kedves bábokkal együtt örülünk minden újabb zsákmánynak.
A díszlet-pult három gyűjtőedényt tartalmaz, tetején zajlik a cselekmény, rövidesen már
a papír-kacat a célpont.  Zián, az okoskodó felnőtt,  módszeresen nevelgeti a Kopik-gye-
reket, leteremti ügyetlenkedése miatt, közben újrahasznosított papírdarabbal legyezge-
ti hiúságát.  A kislány (reméljük, az...) papírvirágot formáz,  ki is békíti a zord atyát. Min-
degyik bábra  ketten jutnak,  ezáltal mindkét kéz fürgén mozog és a lábak is  életre kel-
nek. Semmi erőltetés, természetes jókedv, egyszerű ötletek, nagyszerű megjelenítés, a
rendezés, a játék magától értetődő közvetlenséggel hatásos.
Műanyag-kacatban aztán nincs hiány,  a kis vörös izével "itt a piros, hol a piros?"-t játsza-
nak, majd lassacskán szoborrá épülnek a színes tárgyak,  ott magasodik középen egy em-
beralak, a haszontalan vackok az emberlétet teszik élhetővé.
Környezeti analfabéták vagyunk:  mindenkinek látni kellene,  nem csak  az avignoni világ-
fesztivál vájtszemű fanjainak. Hazafelé bandukolva, megakadt a szemünk egy eldobott ci-
garettás-dobozon.  Óvatosan körülnéztünk, - nagyon ciki az utcán felszedni valamit!, de
aztán hősiesen felkaptuk és sutty a /nem szelektív/ szemétkosárba...                   2012

Lutz Hübner két darabot is ír évente, ez az egy így is visszavonhatatlanul meggyőz színmű-
írói nagyszerűségéről.  Néhány négyzetméternyi térbe zárja össze  két szereplőjét, ráadá-
sul, a korkülönbség van vagy ötven év... A kiöregedett boxbajnok szobafogságban senyved
az öregek otthonában,  a kamaszfiú börtönhónapjait váltja ki  a szobafestéssel.  Egyre job-
ban megismerik egymást, a Vörös Leo randi-stratégiával segít, a mázolóvá szelídülő áruházi
szarka pénzt szerez  a külföldre meneküléshez.  Az ócskapiacon vasúti jegyet érő forintok-
ká válnak az aranyérmek, bajnoki serlegek, irány a Portugáliában élő régi ellenfél, csupán
az éber portásokat kell még kijátszani.
Bagossy László  üveg-ketrecbe sűríti a cselekményt,  úgy figyeljük, mint a vadakat az állat-
kertben.  Többlépcsős jelenet-sor, az ismerkedés stációi, csiszolt játék, emelkedő feszült-
ség.  Bárdi Gergő,  aki már a  Webáruház diák-közegében észrevetette magát, pattogó ka-
rakánkodás után megfogadja az udvarlási tanácsokat, laza könnyedséggel éri el a természe-
tes hitelességet, vagány szövegeit is arányos hevülettel vezeti elő.  A fotelben gunnyasztó
öregember lassúdad ébred tetszhalálából,  egyre aktívabb lesz,  kapva kap a menekülés le-
hetőségén,  már a pontos haditervet is kidolgozza.  Németh Tibor  minimális gesztusokkal,
annál intenzívebb lelki energiával szeretteti meg hajdani sampionját, összeszorul a szív, mi-
kor nekiindul: "huszonhét másodperc a kijáratig..."
Csak az a fránya automata-sebváltó fog ki rajta, az ő Zsigulijában nem ilyen volt...  Lemon-
dőan süpped vissza a kucorgó vegetálásba,  még egy esélyt azért  ad még neki a sors, vagy
inkább Jojo találékonysága.  A második kísérlet 3 másodperccel többet igényel, újra össze-
szorul a torkunk, együtt számolunk a szabadító harmincig: sikerül-e a szabadulás...
Gyönyörűséges karácsonyi ajándok: legyőzhető a generációk távolsága és örökké él a jobb
élet reménye.  Bagossy László és a két színész alkotó-munkája  elgondolkodtató élménnyé
varázsolja a plexi-cellába zárt előadást. Kiütéses győzelem a Kolibri szorítójában!        2011

Már a belépő emlékezetes: kedves környezet, szépvonalú fotelek,  a theához akácmézet
és citromnyomó csipeszt/!/ is kapunk.  Az átlagcsalád átlaglakásában hétköznapian zajlik
az élet,  amíg az ablakban  fel nem tűnik  Fejszés Attila  Celofán nevű,  zöld szakállú mu-
musként. Szerencsére rövidesen megismerkedünk a pergőnyelvű Hébehóval és a terebé-
lyes Böhömmel,  Őmumusságuk  Kis Domonkos Márk és  Stubnya Béla  energikus játéká-
val igen hamar a szívünkbe férkőzik. A valóság és a mumus-világ között kószál Páder Petra
és Illés Dániel  testvérpárja, az átjárást egy pirosmintás takaró biztosítja.
Rákos Péter mesejátéka,  Bornai Tibor  zenéjével a gyermeki fantázia igaza mellett teszi
le a voksát,  Felhőfi-Kiss László  rendezése a komikum összes lehetőségét kiaknázza, len-
dületes tempója  az utolsó percig fokozza az izgalmakat.  Nem marad adós  a karakterraj-
zokkal sem,  Urmai Gábor  lágyszívű tutyimutyi apukája még egy lírai önvallomásban is el-
dalolja a csalási alávetettség megbékélt bánatát, míg az élesnyelvű domina-anyuka a való
világ  sistergő középpontjába kerül.  "Hiszen mumusok nincsenek!"-harsogja,  keményen
leckézteti csemetéit, szegény férjeurát meg villámló tekintettel egzecíroztatja.  Molnár
Gyöngyi  karizmatikus drámai ereje  még egy ilyen köznapi figurából is  nagyívű alakítást
formál, takarító-songja, átütő orgánumával, hevesen akcentált soraival és a ritmikus moz-
gás vulkánikus elánjával harci indulóként rengeti meg a panel-falakat.
Mese-musical, de a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket, a kisebbek-nagyobbak
pedig huncut együttérzéssel kacaghatják végig a kedves lényekért való szurkolást.  2012

Komótosan behúzza színre  a bábosok, seperc alatt színpaddá alakítható  ekhós szekerét,
Háry Jánostól,  a nagy Napólenon át  Ebelasztin báróig  az összes férfiszerepet  eljátssza:
Szívós Károly  atlaszi fundámentoma a rendkívül összetett előadásnak. Egy másik gördülő
alkalmatosságon  Orosz Klaudia bábjai függenek, a hölgykoszorút Török Ágnes szólaltatja
meg a legelképesztőbb regisztereken.  A Császárné disztingvált alt, a bögyös Örzse mezei
mezzo, a neuraszténiás Mária Lujza fejhangon sipákol, ne feledkezzünk meg a Fehér Puli-
lány harcias staccatoiról sem...
A határt öles kucsmában didergő muszka silbak őrzi, a hetykebajszú Háry megmutatja, mi
az a magyar virtus,  el is viszi magával a császárlány Bécsbe. A hosszú út szalagján billeg a
hintó, fickándoznak a lovak, csaholva gurul a puli-gombolyag, hősünk meg táncolva halad,
csak úgy szikráznak fényes sarkantyúi! Kodály zenéje végig jelen van,  élőben a vitézi kiál-
lású  Szegedi Csaba  énekli a címszerepet, míg  Megyesi Schwartz Lúcia  Örzseként, ete-
tés közben  a periszkópnyakú kétfejű sasnak dalol.  Pezseg a színpad, robbannak az ötlet-
petárdák, nagyszerű az animáció, minden gesztusnak egyedi értéke van.  Novák János ke-
mény ritmusban görgeti a cselekményt,  a bejátszott zenét  Oberfrank Péter  zongorája,
Farkas Rózsa  cimbalomjátéka teszi élményszerűvé.
Kitör a háború, a  Hej Nagyabonyban toborzójára  gyermekek sereglenek a színpadra, ko-
bakjukra csákót csapva nyergelik paripáikat.  A franciák kuglibábként dőlnek el a kis vité-
zek lengő golyózáporában, még a toronnyá magasodó Napóleon is fogságba esik. Ünnepel
is a császári udvar,  a nyárson forgó menüsort  még a nagyétvágyú  Puli sem bírja szusszal.
A közönség soraiból újraverbuváltak herceg-fiakként, -kisasszonyokként éneklik az  Á, Bé,
Cé, Dé-t,  természetesen a felnőttek sem maradnak ki a kórusból!  Összeboronálódnak a
párok, suba subához, guba gubához,  de mielőtt obsitosként visszatérne falujába, Hárynk
még az örök magyar keservet is megszólaltatja: "Felszántom a Császár udvarát..."
A műmese a bábok stilizáltságában  tündéri valósággá válik, a majd' elfejtett népdalok kö-
zös nyelvünkké, Jánosunk nagyotmondásai szívmelengető ábrándozássá. A gyermekek ma-
guk formálják a játékot,  a nézők együtt élnek a színpaddal, az opera emelkedett műfaja
test- és lélek-közelbe szelídül.
A Szöktetés és a Haydn-opera útját követve,  Novák János újabb öles lépést tett hétmér-
földes csizmájában a gyermekbarát zenés színpad terepén, Török Ágnes és Szívós Károly
egyedülálló színészi teljesítményéhez pedig  meg sem próbálunk  méltató szavakat találni,
reménytelen: elég egy gigászi Hozsánna!
/Jó lesz sietni:  a szerzői jog önkénye miatt, ( az az átkozott 75 év!),  csak 9, azaz Kilenc
Előadás lesz !!!/

A hétvégeken muszáj valamit találni!  Egy helyet, egy bulit, nőket, fiúkat, piát, drogot, ex-
tázist.  A teljes csapat, négy gramm elszívása után,  reményt vesztetten kódorog Siófoktól
Agárdig, végül jobb híján órákig didereg a vasútállomáson. Jellegzetes élményeik sorjáznak
előttünk, a sörbe kevert drog, a szeszfajták pénztárcához mért hosszadalmas válogatása, a
kivédhetetlen csoport-vonzás: ott kell lennem!, a legnagyobb flashek mámorító emléke.
Tasnádi István  céltudatos terepmunkával  kutakodott,  valós beszámolók epizódjaiból kiin-
dulva,  a kamasz-szlenget takarékosan használva,  ökonomikusan felépített szerkezetben ír-
ta meg pregnáns szövegkönyvét. A pattogó dialógusokat egy-egy szereplő kisebb magánmo-
nológja szakítja meg,  családi helyzetről,  szülőkről esik szó,  vagy éppen egy extrém öröm-
forrásról:  "Másfél méterre egy mélynyomótól végighallgatni egy Prodigy számot igazi intim-
torna..."
Vidovszky György magabiztosan vezeti az évek során kinevelt tanítványait, az együttes ho-
mogenitása példaszerű,  a karakterek erővonalai  egymást erősítő hálózattá szerveződnek.
A Bárka-hodályt most először sikerült betölteni: Heike Vollmer csúcsára állított tetőszer-
kezete pőre háttérként, bejátszható emeletként, előrenyomuló, végzetes falként is félel-
metesen funkcionál.  A diszkóközeg hangorkánja ízlésesen szelídítve is hatásos,  dinamikai
váltásai  árnyaltan illeszkednek a cselekményhez.  Ez mondható el  Sarah Jane Siels  fény-
használatáról is, mindamellett a legemlékezetesebbek a reflektor előtt legyező kézzel szag-
gatott, az elsuhanó vonatablakok chaplini képét idéző pulzáló fények voltak.
Szabina, /Könczei Anna/ inkább kémiát tanulna, de nem tud ellenállni  a majdnem felnőtt
Atesz, /Balla Richárd/ csábításának, elmegy a buliba, hogy a fiúknak könnyebb legyen fel-
csípni valakit, ám Kapolcson ugyancsak megtalálja éles hangját, amikor barátnőjével hajba
kapva, földharcban küzdenek  ideáljukért. Vitányi-Juhász István fölényes hangadója a tár-
sas eseményeknek,  sorba fejeli le az izgágábbakat,  bár a pult mögül kiemelkedve, puszta
látványa elég a meghunyászkodáshoz.  Juhász Lajos  temperamentumát  a pia-vita és a ko-
lostori zsályaszívás /"Ott ült Jézus!!!/ frappáns elbeszélése jelzi, de ketrec-táncban is igé-
zően vonzó tud lenni. Az összetéveszthetetlen orgánumú  Koloszár András néhány benyö-
gése szállóige-gyanús: "én kommunikációt és média-tudományt tanulok",  "hogyan basszuk
át /a legendás huszonnyolcig/azt a tíz évet?!?", vagy a kötözködési nagy-adu: "Buzi vagy?!?"
De mit kezdhetünk a  "bebaszós" révülettel?  Ne vegyük észre?  Tiltsuk?  Szörnyülködjünk?
Az impulzív  Császár Réka és a drámai intenzitású  Varga Anikó  csúcs-jelenete erélyesen
vágja szét a gordiuszi csomót, hiszen az ősök is mindent megpróbáltak:  habszifon, kodein,
szipu, kéjgáz és gracidin, máktea és gomba, (hogy maradhatott ki a csavarlazító?!?),  plusz
a szex orrba-szájba,  - hát akkor mi a különbség? Az, hogy ma tömegben lehet és könnyen
hozzáférhető, de nem lesz több függő, mint eddig. /Csak számoljuk bele a gyógyszereket,
az alkoholt, a csokokoládét etc/.
A két generáció együtt hentereg a sztroboszkópos orgián,  amely fölött a kivételek fehér
angyalalakjai lebegnek.  Dér Zsolt  Somá-ja permanensen rögzíti mobilos portréit,  hosszú
viaskodás után dönti el,  hogy 27 ezres szerelésében  elmegy a nagy buliba. Vágyainak tár-
gya, a jókislány Janka is leküzdi viszolygását,  pedig Ö soha nem szív, neki Tonio Kröger fé-
lénk szerelme imponál és persze a megtévesztően közömbös Soma... Herman Flóra, dimen-
ziót váltva, csörgős gólyalábakon,  Szabó Gergely  eszelősen szép,  hullámos színekben alá-
omló ruhájában érkezik,  hogy  Ivánovics Beatrix  poétikus hárfahangjaitól kísérve, megta-
lált párja karján emelkedjen az éteri magasság ironikus szférájába.
Kígyózó mozgásával tűnik ki a fekete Petra,  tánctudására a buligazda  Dévai Balázs is felfi-
gyel, bűvölő szavaival a pódiumra és magához is csábítja.  Sipos Viktória hitelesen mutatja
meg a belecsúszás heveny folyamatát, mellyel kissé már a későbbi szétcsúszás veszélyeit is
érzékelteti.
Az apropóul szolgáló tragédia  megkerülhetetlen rettenete mesterien összefogott,  irtóza-
tos fortisszimóban csúcsosodik,  a ljubimovi függöny-fal  vonagló tömbbé préseli a menekü-
lőket.  Elsötétedik a tudat, dermedt csönd után a társulat a fal mentén sorakozik. Várja a
bebocsáttatást. A szigorúbban ellenőrzött diszkóba,  - vagy talán  a kisbetűs élet csikorog-
va nyíló kapuját lesik?
Mindenkinek szól, - csak az álszent Nagy Testvér ne nézze.

Mennyi tévedés, mennyi előítélet sújtotta a Kolibrit!  Magunk is csak egy véletlen folytán,
az állatszereplős Hamlet idején jutottunk el oda... Igaz, azóta nemes egyszerűséggel a leg-
jobb pesti színháznak aposztrofáljuk, mely minden célkitűzését maradéktalanul megvalósít-ja.  Mesedarab, csecsemőszínház 0-tól 3 éves korig, kamasz-előadások, operák/!!!/ és aktu-
ális felnőtt-opuszok. Fantasztikus látványvilág, erős társulat, vendég-rendezők, saját rende-lésre írt művek. A nemzetközi kínálat naprakész követése,  sikerek hazai és külföldi fesztivá- lokon.
A két évtized története képben, szóban, bábuban, de akad itt komplett díszlet is,  Mozart
Varázsfuvolájának miniatűr bábszínpada, melynek proszcénium páholyában maga a császári
fenség figyel. Felelevenednek az emlékezetes régi előadások, örömmel látjuk a még műso-
ron lévők fotóit is.
A megnyitón a hajdani szigorú műítész,  Nánay István  vonta vissza ünnepélyesen korabeli
kritikáját, azóta már régen rajongó híve ő is az egyedülálló gyermek és ifjúsági, azaz csalá-
di theátrumnak. A társulat pedig a zenés darabok, többek között a Macskák társasága, a
Bors néni, a Locspocs dalaival melengette szívünket.

Leporella bánata, hogy lapjai üresen tátonganak, ám a jóképű Selyemhernyó segítségével
kedves állatocskák népesítik be a képkereteket. A játszók énekszóra szövik a színes fonal-
hálót, melynek réseibe fürge egerek fészkelik be magukat.  A "csodálatos bogárlét"-ről da-
nolászó hatlábúak  a hundertwasseri labirintus kacskaringóiban keresik egymást,  míg a se-
lyem-kukacok az eperfák leveleiből rágják magukba a bábozódási energiát.  Szemünk láttá-
ra születnek a képek, szalagból, pálcikából és a többfunkciós gombolyagokból.
A képzőművészeti ihletésű történéseket  Németh Ilona fékezhetetlen fantáziája realizálja,
tárgyi,  mozgási,  animálási ötleteihez  Spilák Lajos  szolgáltat zenei hátteret. A színészek
is zenélnek, a puffanóan kongó műanyagcsövek ritmuson kívül melódiákat is képesek meg-
szólaltatni. Cini-hang, bogár-szó, hernyóének egyaránt hitelesen hangzik Rusznák Adrienn
és  Lovas Dániel  szájából,  Kárpáti Pál  piros cápafiókái leendő fogaikat csattogtatják. A
színes gombolyagok végül a kis közönség kezébe kerülnek,  lesz is nagy dobálózás a színek
dalaira, melyek kedves szövegét  Gál Flóra  írta.
Imádjuk a négy és fél órás maratoni remekműveket, voltunk már egész napos előadáson is,
de most csak ámulunk,  mennyi szépséget,  ízes humort,  játékos éneklést tud  a tervező-
rendező  Németh Ilona  és lendületes csapata  a rövid időbe sűríteni,  amely mosolyos él-
ményként mennyei hosszúsággá változik.

Vijjogó sziréna, menekülők bújnak a konténer-óvóhelyen. A naturalista indítás érdektelen
perceivel nyit a gyermekeknek szánt előadás, az értelmetlen bádogfalakat később még fel
is díszitik. Boccaccionak pestisjárvány kellett, Shawnak elég volt a londoni eső egy alkalmi
társaság összetereléséhez, ajánlataink: vasutas-sztrájk, repülőtéri köd. A helyszín elképze-
lését azonban tanácsosabb  a nézői fantáziára bízni:  üres színpad, körfüggönnyel és csak
úgy kezdjék el mondani...
Olvasunk "tárgyanimáció"-ról is,  de hát itt egyszerűen eljátsszák  Parti Nagy Lajos meséit,
néha ugyan valóban kellékekkel, de a hiteles színészi megjelenítés a lényeg, ami az esetek
győzedelmes kétharmadában  sikerül is.  Nagy kár, hogy az egymás közötti torzsalkodások, 
az anyagcserefolyamatok, az alvás-ébredés képei  többször is feleslegesen torpantják meg
a leleményes fabulák áradását.
Kocsis Rozi  markáns figurát teremt,  Tengely Gábor  éles deklamációval hitelesíti karakte-
rét és mondanivalóját,  egyáltalán nincs szükség a csipeszelt képecskékre, a madártávlatú
vetítésre.  Rab Viki minimálgesztusokkal hozza a teknősbéka-létet, Ragán Edit-nek sikerül
az elbeszélés dinamikájával egyensúlyba hozni  a takarítás felmosórúd-rókáját és a tollsep-
rű-kakast. Kiemelkedő élmény  Pallai Mara lábfejjel abszolvált egér-históriája, melyben az
annyira hiányolt poézis hangja is megszólalnak.
Dicséretes  Pelsőczy Réka merész koncepciója, elképzeléseinket azonban mindig az adott
együttes lehetőségeihez kell igazítani.

Nem messze  a magyar Bauhaus minta-házaitól árválkodik  Molnár Farkas  félbemaradt "Ma-
gyar Szentföld" temploma. Ha felépült volna, a harmincas évek vasbeton-építészetének uni-
kális kuriózuma lenne,  így oszlopos félkörívében kortárs meseoperát láthatunk. A legendás
Cupido és a halál után a  Halastó Kórus nagyobb fába vágta fejszéjét. Jonathan Dove ope-
rájában nincsen próza, a zenei anyag áthangszerelhető, de az énekszólamok nehézségei el-
kerülhetetlenek.  A kiváló kórusban nem minden szerephez található megfelelő énekes, de
a rendezés ötletessége és a mozgalmas látvány elfedi a kisszámú hiányt.
A férjszerzést hadászatilag megoldó Hildebrand király,  Nényei Pál  grandiózus alakításában
erőteljesen indítja a darabot, bábokkal duplikált lányai közül  Szebeni Gabriella lágy tónu-
sával,  Pribay Veronika  vehemens játékkal,  marathoni útjának stációit vascipőben araszo-
ló  Vásárhelyi Zsóka  állóképes muzikalitásával tűnik ki. A humoros fordulatok az állati vőle-
gény, a disznófejű Rácz Lőrinc drabális bejövetelével komorulnak el, de az esküvő illusztris
vendégserege, a kezükben tartott képekről felismerhető  politikusok, hírességek, celebek
ujjongó kórussal éltetik a három királyi párt.
A kórustagokból álló zenekar,  Tóth Árpád  vezetésével biztos zenei alapot jelent, a billen-
tyűsök: Hajdú Melinda és Hám Bernadette, Madaras Sándor/harmonika/, Biksz Judit/fuvo-
la/, Jankó Dániel/klarinét/, Cserne Klára/szax/,  Juhász Éva/koboz/, Gózon Éva/gardon/,
a csellószólista  Pribay Valéria és a vendég  Tömösközi László az összes ütőhangszereken,
de mindegyik, közben énekkari feladatait is teljesítő szereplő  a maximális teljesítménnyel
járul a sikerhez. Hatalmas báb-alteregójával erősítve  Joós Andrea  Nyanya-királynője lép a
színre és az animális vőlegény elrablásával megteremti a várva várt konfliktust. A férfiak hát-
tal álló sorfala függönyként zárja a felvonást,  irány a bukolikus büfé, ahol vajaskenyér, pa- lacsinta és Elvarázsolt Disznós bögrékben szódás málnaszörp vár.
Göttinger Pál,  mint narrátor huncut koboldként köti össze a jeleneteket, titkokat sejtet,
megelőlegezi és magyarázza  a történéseket,  rendezőként pedig  jó tempóban mozgatja a
nagylétszámú szereplőgárdát, sárkánykígyókkal szelet vet, felhőkbe röpít és a vadludak röp-
pályáját is meghatározza. Nemcsak a sürgölődő szolgahadnak van hisztérikus koreográfiája,
de a Nyanya-bábu gesztusai is boszorkányosak.
A férjét kereső legkisebb lány az  Északi Szél  házába téved,  Mitruly Enikő és Turchányi
Márton veszekedő kettősének komikuma,  majd  Juhász Orsolya és Sztojanov Georgi mon-
dén rocker-párosa az előadás csúcsait jelenti. A  Hold  imbolyogva lebeg  Madaras Sándor,
Meszerics András, Murányi Norbert és Novák István  lírai kvartettjének sejtelmes hangjai-
ra, utat mutatva a Tejút kastélya felé. A túlmozgásos boszorkány-lány  Emerencia: Polonyi
Artemisz, energikussága ellenére alulmarad  a kitartó szerelemmel szemben,  a szőrös kan
herceggé változik, de a mese bűbájos varázsa tovább vibrál a befejező kórusban. melyet a
már jól ismert, tizenkét tagú gitár-együttes hetvenkét húron kísér.

A Dark play óta /meg/osztódással szaporodnak a chat-manipulációs darabok, szemléletesen
mutatva  az intrikusi eszközöknek az othellói kendő óta felgyorsult  technikai fejlődését. A
hacker  Tasnádi István  darabjában lány,  az osztály Hamupipőkéje,  aki jelentéktelenségét
kompenzálja,  midőn bosszút áll  az őt semmibe vevő kispályás celebeken.  A történet nem
fordul tragédiába, ám a befejezés érzékelteti a még keményebb folytatást.
A Bárkában, Kolibriben cseperedett Vidovszky-csapatban  garmadával találunk tehetséges,
takarosan képzett színészpalántákat,  a rendező minden kockázat nélkül,  akár meg is dup-
lázhatta volna a szereplőket.  Dér Zsolt szimpatikus kiállású,  lendületes ámorózó, de a mé-
lyebb lelki rezdülések is megjelennek energikus játékában. Az érett színészi eszközökkel bí-
ró   Varga Lili  éppen most került be  a Színművészetire,  erős egyéniség izgalmas profillal,
legfeljebb szakmai tanulnivalója van, személyisége eredendően töretlen hitelességű.
A majdnem professzionális aktorok ellenlábasául, merész kontrasztként  Vidovszky György
Nemes Anna személyében egy szinte civil szereplőt választott. Halkan beszél, jelenléte, ar-
tikulációja teljesen mentes a színpadi emelkedettségtől, szürke egér a sikeremberek köze-
gében, dokumentarista vágókép a barátok közt. Elszánt tekintete, rideg akarata, kívülről fi-
gyelő, érzelemmentes hozzáállása azonban megkerülhetetlenül állítja  a cselekmény gyújtó-
pontjába. Szemünk előtt nő fel föladatához, igazolva rendezői pedagógiát és bátorságot.
A személyes találkozást felülíró web-képek,  levelezési szövegek változatos háttérül szolgál-
nak, a minimális eszköztár ugyanúgy sikeres, mint a hézagos információ-tartalmú internetes
ismerkedések.  A tempó eleven,  fokozódó izgalommal lessük,  hogyan fog hősnőnk ebből a
csávából kimászni, de nem érezzük át  a virtuálisan felsült szerelmesek csalódását, valahogy
nekik se lehet szurkolni. Ám a cselszövőnek, akinek kisszerű furcsaságával mégis sikerül be-
lopni magát szívünkbe, két izmos fiúkart kívánunk az internetpolip sikamlós csápjai helyett.
Fontos előadás:  hiába magyarázzuk mi nagyokosok a tiniknek, ne adják ki magukat annyira
a Facebook-on,  ne az üzenőfalra írják ki több tucat embernek percenkénti hangulatváltá-
saikat és főleg ne egy bevált jó szöveg, vagy egy fotó alapján lelkendezzenek előre, - nekik
ez a darab élményszerűen, nyilván sokkal több elgondolkodni valót nyújt.

Az osztályfőnök helyett egy komplett zenekar sétál be a tanterembe, gitárok, dobszerelés,
hangfal.  Ahogy Ljubimov Hamletjének egérfogó jelenete kezdődött,  minden színész kezé-
ben hangszer, amely nem akadálya, gazdagítója a teljes értékű játéknak.  Jankovics Péter
bele is vág, krónikásként mesél az előzményekről: - tucatszor láttuk a szophoklészi alapmű-
vet, de most derült ki először,  hogy pl. Kreón csak gyámkirály,  végső fokon trónbitorló...
Máthé Zsolt, megőrizve az eredeti szerkezetet,  mai fülekhez igazította a szöveget, eleven
ritmusú, a karakterekhez illeszkedő textust alkotott, érzékenyen egyensúlyozva a klasszika
és a szleng között.  Matkó Tamás dalbetéteihez emelkedetten szellemes, fürge invenciójú
szövegeket írt, melyek a történet tagolása mellett a cselekmény továbblendítői is.
Gigor Attila  az első padtól az utolsóig teljes teret bejátszatja,  a fordulópontokon graffit-
tikkel is illusztrál, gondos elemzése az emberi viszonylatok hajszálpontos képét rajzolja fel.
Az együttes olyan pátosz nélküli természetességgel játszik,  mintha egy orrunk előtt zajló,
közvetlenül érzékelhető eseményt látnánk.
A zenei alapot  Szabó Zoltán, nagydobbal erősített  basszusgitárja adja,  de Ő az is, aki az
apjával szembeszálló Haimónt szikrázó hevességgel állítja elénk. A címszerepben  Hay Anna
a tőle megszokott, elsöprő energiájú játékot  ragyogó dikcióval hatványozza,  ókori  Szent
Johannaként a megszállott erkölcsi helytállást testesítve meg. Igazsága meggyőző, szuggesz-
tivitása ellenállhatatlan, a mindennapi hősiesség mitologikus ikonjává istenül.  De mennyire
emberi tud maradni!  Tudattalan mélységekre rezonáló,  fájdalmas  blues-ában egy boldog-
ságra termett fiatal lány búcsúzik  élettől, szerelemtől. Dalát  Pető Kata  halk énekszólama
séri, mely észrevétlenül úszik át a gyász-ária gyönyörűséges largo-jába.
A Hirnök alakját  Lajos András  a dráma gyújtópontjába emeli. Még a harmonikája is fújtat,
midőn a rossz hírrel futva érkezik, szédületes mimikával, pazar gesztusokkal előre mentege-
ti magát,  még a nézőket is bevonja önigazoló magyarázataiba.  Második jelenésében hang-
szerével kisípolja  az idézett obszcén szavakat,  kétségbeesetten libikókázik a félelem és a
remény között. A baljóslatot is Ő exponálja,  a mobilt az agg jós, Teiresziász csörgeti meg,
a jószimatú előérzet  veszélyt jelez:  "...mindig mi szoktuk hívni,  de most ő jelentkezik !?!"
Sokkal több, mint Hirnök: a hatalmi téboly, a diktatúra eszelősségei között reszketve lavíro-
zó, túlélésért küzdő nádszál-létünk önképe.
Az utóbbi időkben reményteli divatja támadt a Tantermi Színházaknak. Fontosabbnál fonto-
sabb előadások költöznek  az iskolafalak közé,  Mohamedként mutatva meg a kötelező szín-
ház-látogatásoktól görcsölő fiataloknak, milyen is a nekik s főleg róluk szóló igazi theátrum.
Ha csak ennyit tett volna az  Alternatív Szcéna, - hiszen a legtöbb produkció innen szárma-
zik, - csak ezért megérdemelné a legnagyobb elismerést és támogatást.

Diákokkal ülünk be  egy átlagos család átlagos nappalijába,  együtt érzően lesve mindenna-
posan ismerős problémáikat.  Anyuka a pamlagon eszeget, kamaszfiú, bakfislány csipegeti a
vacsit, a családfő elszántan próbálkozik  komolyabb témákkal.  Könnyű neki: négy is van be-
lőle, az alteregók füves vetésforgóban váltják egymást.
Most például a fiúgyermek  makacsolja meg magát,  ő bizony nem jön enni, inkább azon az
átkozott-áldott Facebookon csetel a barátaival. Beindul a nehéztüzérség a vacsora rituális
fontosságának védelmében:  először  Romankovics Edit  szeretetteljes naturalitása győzkö-
dik, majd az apa-figurák egyre hevesebb attakjai következnek.  A férfiasság behemót képvi-
selője,  Takáts Gábor hamar feladja, békésebb falatozásba menekül,  Gyombolai Gábor ra-
cionális érvekkel operál, az ezermester  Bori Viktor  kézügyességével, míg az érzelmesebb
Sereglei András  lelki ráhatással próbálkozik. Hasztalan minden erőlködés, a kiskorú egyed
kedves válaszokkal veri vissza a támadásokat.
Eddig is érdekes,  a drámatanár színészek  abszolút hitelességgel teremtik meg  egy amúgy
normális családi fészek atmoszféráját, a gyermekek is jól játszanak, de nem ez a lényeg, hi-
szen most jön csak a java! A szereplők a közönséggel net-nélküli, direkt csevegésbe kezde-
nek,  kérdeznek,  tréfálkoznak és lám,  alig kell néhány perc és a tinédzserek igazi párbe-
szédbe bonyolódnak velük. "Volt nálatok ilyen?", "Te hogy látod?", "Nálunk ez máshogy tör-
ténne!", "Biztosan ugyanígy csinálnám..." - röpködnek, a vélemények, reflexiók,  elevenen
lüktető pezsgéssel telítődik a levegő:  valahogy így kellene otthon is szót érteni!
Perényi Balázs  rendezése akkurátusan vázolja fel az alaphelyzetet,  gondosan kidolgozott
jelenetek, pregnánsan rajzolt karakterek kerülnek ki a keze alól, a tanmese azonban a né-
zők és a színészek fantasztikus interakciójában válik valóságossá.  Megtanulhatjuk, hogyan
lehet megbeszélni, kitárgyalni, megvitatni valamit és hogyan kell  odafigyelve, érvelve kiala-
kítani véleményünket.  Na meg talán egyszer, a színházi élmény értékelését sem egy kurta
"hát vicces volt"-szerű tőmondattal intézzük el...
Nem tudtuk megvárni a végét, de ezután úgyis minden  KÁVA  produkción ott leszünk!

Újabb darabbal gyarapodott  a tantermekben játszható repertoár,  dupla öröm,  hogy ma-
gyar kortárs író műve.  Németh Ákos alámerült a diákok világába és kegyetlen éleslátással
szembesít azzal a  rettenetes ténnyel,  hogy a kisdiákok  általános iskolájában is veszettül
folyik a gyógyszerezés,  ami nemcsak előszobája az aktív drogozásnak, de már maga is az! A
dráma látlelet, igazi konfliktusok nincsenek,  de a szituációk sokat mondóak,  a karakterek
élesen rajzoltak, a dialógusok elevenen életszagúak.
Perényi Balázs csak az iskolai előadásokban megszokott, bárhol megtalálható padokat, szé-
keket használja, néhány tologatással váltja a jeleneteket, kamaszosan fürge a tempó, apró
jelzésekkel is  tökéletesen realizált a helyszín.  A szereplők  nem cuki gyermekszínészek: a
Bárka és a  Kolibri  műhelyében edződött, mesterségben kiművelt, tehetséges és már-már
rutinos tinédzserek.
A dílerré előlépő Marcella szerepében, aki a drog-üzlet kitalálója, nagy manipulátor és egy-
ben máris függő,  - nem tudunk kőszínházi felnőttet elképzelni,  aki  Császár Réka  extrém
figurájának zsigeri agresszivitását, koravén dikcióját  felülmúlni tudná.  Egyszerűen hihetet-
len, hogy az utolsó pillanatban ugrott be, megkerülhetetlen gyújtópontja a produkciónak.
Alárendelt üzlettársa,  a csúnyaságát sminkkel kompenzáló barátnő,  Kőszegi Mária  jól ér-
zékelteti a félszegségből  a féltékeny dühkitörésig vezető változást,  de hitelesen vált visz-
sza mindig segítő testvérré is.  Bárdi Gergő pattogó izomember, aki titkolt lelke mélyén ta-
lán mégis  emelkedettebb finomságra vágyik.  A legösszetettebb, legnehezebb feladat a to-
lókocsiba bénult lányé,  hiába éles eszű, szinte informatikai zseni,  teljesen kiszolgáltatott
a családjának, testvérének, társainak,  mint lány pedig igazán nem várhat semmi jót. Szép-
séges arca eltökélt jellemet, kemény elszántságot takar, pregnáns artikulációja céltudatos
akaratot:  Simon Lea  játéka nemcsak  szellemi fölényét teszi  magától értetődővé, de azt
is, hogy nincs az az elkapatott nőcsábász,  aki lépcsőmászás ürügyén ne venné boldogan a
karjaiba. Érzékenyen árnyalt, gondosan kimunkált, sokszínű alakítás.  Kosznovszky Márton
az igazi bumfordi lúzer.  Félmosolyaival enyhíti kudarcait,  botladozó félszegsége állhatatos
kitartását rejti,  fantasztikusak hosszan kitartott,  méla csöndjei!  Jókat kacagunk,  de egy
pillanatig sem nevetjük ki: - mintha saját kamaszkori énünk köszönne vissza...  Bár mi ennyi-
re nem voltunk ügyesek,  hiszen ez a  Bálint addig csűri-csavarja,  addig forgolódik tétován
ide-oda,  míg végül a legkínosabb helyzetekből is kivágja magát. Amikor elérhetetlen szerel-
mének tárgya  rajta kéri számon a házfalara rótt  vágyódó üzeneteket,  vehemensen tagad,
felháborodva tiltakozik, majd oldalra fordul beijedt arccal: feledhetetlen pillanat!
Nem hisszük, hogy ettől a diákok iszonyodva fogják kerülni a hangulatjavító tablettákat, de
Perényi Balázs  és a nagyszerű együttes jóvoltából,  belekóstolhatnak az igazi színház nyúj-
totta mennyeibb gyönyörűségekbe.

A hóviharban eltévedt kamasz-pár föld alatti kunyhóban talál menedéket, a sötétben észt
nyelven monologizálva tapogatózik be  a kucsmás fiú,  majd a csonttá fagyott magyar lány.
Basic English szókincsük éppen csak a legszűkebb kommunikációt teszi lehetővé, de így a
magyar iskolarendszer hiányosságai sem annyira feltűnőek:  a diákközönség pontosan érti
a szűkszavú dialógust. Sallai Nóra és Pomlényi Attila a legnagyobb természetességgel mo-
zog a hat négyzetméteren, tűzgyújtás, ennivalót keresés közben az esetlen bemutatkozás
is megtörténik.  A fiú roppant büszke arra, hogy nem orosz, a lány kételkedik,  de az egy-
másra utaltság lassan azért oldja a gyanakvásokat.  Horváth Péter és Aare Toikka darabja
a lehetőségekhez képest jól építi fel a minimális cselekményt,  igazi konfliktus nem tud ki-
alakulni,  a drámai helyzetet legfeljebb  a halálfélelem sűríti.  A betemetett kunyhóból ki-
mászva, a dühöngő viharban csapdát lehet állítani holmi nyulaknak/?/,  a tűzrevaló fogy, a
begyújtáshoz már  a lánykori emlékkönyvet is fel kell áldozni.  A végén már összebújva me-
legednek az egyetlen ágyon, csak a színészi hitelesség tartja ébren az érdeklődést. A ren-
dezés érdeme, hogy a két nagyszerű fiatalból a maximális teljesítményt hozta ki, a passzivi-
tásában is erős kisugárzású  Sallai Nóra és a heves artikulációjú  Pomlényi Attila  lüktető
életet lehel a kissé kimódolt mondatokba.
Felvillannak a felmentő sereg lámpafényei, megmenekül a szimpatikus kettős, mi meg eltöp-
renghetünk: hogyan is viselkednénk egy hasonló szituációban és elhatározhatjuk, hogy ke-
ményen nekifekszünk a nyelvtanulásnak.

Fábri Péter  Balladájában Pireneus király elűzi népét, aztán meg búsan árválkodik a síkság-
ból kiemelkedő Pireneusok csúcsán. Kilenc Múzsa látogatja meg és minden csáberejét lat-
ba vetve próbálja életre galvanizálni. A Színházi Alkotók Fiatal Társulata, a  Sz.A.F.T.a mi-
tologikus meséből igazán zaftos,  az erő és a tehetség nedveitől duzzadó előadást varázsol
elénk.
Müller Ádám,  aki egyben a társulat vezetője,  királyi egykedvűséggel állja  a Múzsák roha-
mát, noha a hölgyek arcát fehér maszk fedi, kezük, lábuk, mozgásuk nagyon is csábító a le-
bernyegük mögött rejtőző animátorok jóvoltából.  Uránia sikert és bukást  egyaránt jósol,
a Történelem múzsája,  Klió tanulságos históriákkal traktálja, Thália pap/nő/jeként  Boros
Ádám  viharzó komédiázással szórakoztatja.
Eck Attila dramaturgiai segédletével  Alexics Rita  biztos kézzel alakítja a szituációkat, ke-
ze munkáját dicsérik  a bábok és ami a legfontosabb, az arcnélküli színészek mozgatása, az
innovatívan kialakított gesztusrendszerek.  Pontosan felrajzoltak a karakterek,  szikrázik a
humor, elég egy suta bólintás elmenőben és máris derül a közönség. Könnyű dolguk van a
múzsáknak:  egyikük,  Eck Attila és Boros Ádám  megszemélyesítésében,  gitáron  négyke-
zes/!!!/ Django Reinhardt-i szólót imitál, az istenien ellenállhatatlan Erato,  Birtók Lili ha-
sonlóan,  négy Síva-karjával öleli áldozatát, aki végül megtörik,  Melpomoné tánca annyira
elbűvöli,  hogy ájultan tangózik  Lendvai-Nemec Melinda  szerelmes ölelésében.  A legen-
dás hősök is megelevenednek,  Heraklész és az önmagát  /sarkán/ kiütő  Akhilleusz, a ret-
tenetes amazon: Hyppolita.  Utóbbit  Manyász Erika  játssza, aki később az Epika múzsája-
ként meséli el  Orfeusz történetét.  Az isteni dalnok lantjának hangjai  még az állatokat is
megszelídítik, a kés-villa-olló s egyéb kéziszerszámokban tárgyiasult sereglet boldogan tán-
col,  Cerberus ádáz kutyái is kezesbárányokká ájulnak.  Végzetes visszafordulása ugyan ha-
lálát jelenti, tátogó feje tovaring a Léthe hullámain, de akkor is fenségesen énekel...
Alexics Rita  rendezése a tiszta deklamáció, a látvány és a pantomim elemeit  a szerkezet
tömör egységében fogja össze,  él a mese és él a komikum, - ki hitte volna,  hogy az ókori
mitológia hőseit ilyen könnyedén közel lehet hozni a diákkorú nézőkhöz...

A függöny mögül a Narrátor, korhűben:  Kikiáltó tudósít a színfalak mögötti készülődésről,
egy korabeli társulat produkciója következik, csak előbb köhögje ki magát mindenki... Így
már az első pillanatban  cselekvő részesei leszünk  az előadásnak,  nagy derültség közben
krákogjuk az utolsókat.
A színpadon az ég világon nem történik semmi. Tempós, akkurátus beszélgetések, jelenték-
telen szereplők,  sehol egy konfliktus, sehol a drámai szituáció - és mégis! Ámulva figyeljük
az akvárium-lét titkos izgalmait. Az  Észak-Dél háború idején,  Szabó Tibor  szatócs diskurál
boltjában  indián barátjával,  akit  Kálmánchelyi Zoltán  zöld arccal és derekas köpönyeg-
forgatásokkal jelenít meg.  A káposztáshordón a leendő  Kis Lord trónol,  Grünwald Dávid
azonnal feltűnik pompás beszéd-és játék-készségével.
A háttérben felhők, hullámok, csaták lassúsad képei mozognak álomszerűen, a jeleneteket
balladák,  western-songok tagolják,  élő zenekarral,  féltucat énekessel.  Kiss Mari  komor
dalokat ad elő, a  Melis László válogatta-hangszerelte számok varázslatosan szólnak a négy
vokalista, trombita, cselló-gitár-basszus összetételű zenekar jóvoltából. Az összes muzsikus
énekel, olyan nagyszerű színészeket is találunk köztük, mint Poppre Ádám és Lévai Tímea.
Az akusztikus térben halk füttyök, kopogások, fura neszek is szólnak, tovább erősítve az at-
moszféra ködös lebegését.
Jeles András  különös színházi stílusát a legendás  Mosoly birodalma  után nemrég éppen
ebben a színházban csodálhattuk a  Nevető ember,  húsz év után újrateremtett változatá-
ban. Bachi monotonitás, a tempó fojtott Largo-ja, indulatok, konfrontációk helyett a meg-
álló idő csöndje. A beszédmód sokszor hangsúlyozottan furcsa:  Szerémi Zoltán  ügyvédje
tanácstalan fejforgatásaival, bizonytalan szüneteivel, az indián torokhangjával, a gyermekét
sirató anya néma sírásával karakterizál. Néhány díszlet-elemmel tökéletes helyszínek alakul-
nak ki, de hát  Jeles András-nál még az illemhely is transzcendenciát hordoz...  A hajócsa-
var vízszintesen forog  a fedélzeti hintaszékek alatt,  a hintó imbolyogva döcög a birtok ka-
pujától a bejáratig vezető három mérföldön.  A lakájok balettlépésben,  a nagykalapos höl-
gyek pipiskedve közlekednek, a hétköznapi egyszerűség talán csak a fantasztikusan hiteles-
ségű Kis Lordot,  Grünwald Dávid-ot és bájos mamáját,  Csonka Szilviá-t jellemzi.
Több jelenet epizódszerű,  mellékesnek is tűnhetne,  ha nem lebegne fél méterrel a reali-
tás felett, ha nem lenne révetegen álomszerű, mint az egész fenséges előadás. Mert nincs
semmi, nincs sztori, nincs poén, nincs kifejlet, - csak Színház van, csak katartikus vízió.
A Senkiföldje tengerpartján, hintalovon ülve bóbiskol árnyképünk, csatamezőn araszolunk
a homályos halálba és bársonyruhácskás szőke gyermeknek álmodjuk magunkat...
Balogh János  cilinderesen elegáns narrátora  tapsra vezényli a társulatot és mi forrón ün-
nepelve köszönjük meg a kiváló társulatnak, hogy világra hozta ezt a költői látomást.

Schilling Árpád  Hamlet-jével kezdődött, a Krétakör ebben is példamutató volt: színházat
az osztálytermekbe! A másik uttörő a  Kolibri Színház, amely a már legendás Klamm tanár
után most a sajnálatosan egyre időszerűbb  Hello náci!- val is jelen van.
A KOMA a több éve futó  Plazma  mellett bábos előadását, a fantasztikus Sárkány-t hozza,
Manna a többszörösen díjazott  Kicsi nyuszi hopp-ot.  Utóbbihoz hasonlóan a  Nézőművé-
szeti Kft  Gyává-ja, Scherer Péter és Kovács Kri sztián-nal a főszerepben szintén a devian-
cia életveszélyes terepén kutakodik.
A  Kaposvári Csiky Gergely Színház  készülő darabját mutatja meg  Takács Géza rendezé-
sében, az  Osztályellenség  minden bizonnyal a rendezvény kiemelkedő darabja lesz.
Elmondhatatlanul fontos kezdeményezés, a színházakkal legfeljebb kötelező szervezésben,
a legrosszabb produkciókat látó diákság végre találkozhat a róluk, nekik szóló darabokkal,
ráadásul házhoz jön a csoda és az előadás után vitára, beszélgetésre is nyílik alkalom.
Most már csak nekünk, okos felnőtteknek kellene melléjük ülni a padokba!

Felfújt csúzda, mászóka,  pörgők, forgók,  al- és felvilági játszótér:  Csík György  díszlete
virgonc színességével  már az első pillanatban megteremti  az oldott hangulatot.  A vörös
séf-libériába bújtatott,  egyáltalán nem félelmetes  Hádész Henrik:  Gados Béla  ármányo-
san kevergeti a kannibál-levest, a három párka heves békétlenkedés közben nyirbálja éle-
tünk fonalát.  Rugalmas eleganciával szökken a színre  Seress Zoltán,  káprázatos mozgása
hatványozza éneklését, mellyel  Dinyés Dániel  "Nő,nő,nő" songját a toplisták élére lendí-
ti.  Szabó Borbála  tömény meseszövése, ötletes fordulatai a vágyott kihívást jelentik a ki-
tűnő   Göttinger Pál  rendezőművészetének. Ütnek a dalszövegek, csattanósak a poénok, 
sűrű a tempó, szédítő a forgatag.
Az együttes elképesztő lendülettel játszik, a legapróbb mozzanat, a legkisebb gesztus is a
helyén van,  Katona Gábor  invenciózus koreográfiájának fokozott igényeit is teljesíti. Vil-
lanásnyi jelenetek élezik a feszültséget,  a mindent átszövő zene adekvátan szervül a kon-
centrált cselekménybe.  Tangó, foxtrott,  swing vagy keringő:  Dinyés Dániel  bámulatos
könnyedséggel hajózik a stílusok óceánján, kompozíciós képességeinek jellemzésére elég
egy példa: ahogy Grüllé és Haplusz kánonja,  földi halandók megjelenésével többszólamú-
vá dúsul, majd az isteni belépésekkel okeghemi multiplicitásban teljesedik ki.
Kálid Artúr  vadul meresztgeti tőrét és szemeit  Kovalcsik Anikó  batman-szárnyaiban, lá-
nyos bájait szőke parókája,  gengszter-szemüvege  sem rejti,  Telekes Péter  a nárcizmus
kórképét, később a gyermeki csalódottságot  rajzolja meg hitelesen.  Szorcsik Kriszta ké-
sei feltűnése  csak igazságosztó szerepre  ad lehetőséget,  Varjú Olga,  az emberbarátság
oldalán megpróbál ellensúlyt képezni a gonosz erőkkel szemben, de a végzetességében ké-
jelgő  Spolarics Andreá-t csak a bécsi walzer 3/4-e képes megfékezni.
A komikum tobzódása közben átszellemült szépségű Varga Anikó és Ilyés Róbert poétikus
egymásba simulása a földi-égi szférák határán,  hasonlóan katartikus a széplány visszaválto-
zásával beteljesülő Philemon és Baucis konstelláció.  Az énekben-játékban egyaránt jeles-
kedő  Réti Adrienn  és a visszafogott pantomimjével remeklő  Kardos Róbert  kettőse,  a
fiatalos tobzódás kavalkádjában,  megható kontrasztként jeleníti meg  a kortalan érzelmek
szépségét.
Göttinger Pál, mélymuzikális attitűdjéből fakadó ritmusérzékkel alkotja meg  a meseopera
arányos szerkezetét,  kimunkált ötletekkel gazdagítja, az egységes összmunka erejével tel-
jesíti ki a pompás textus lehetőségeit.  A zenés darabok rajongói  máris átköltözhetnek a
Bárká-ba,  a gyermekek pedig örömmel dúskálhatnak  a táncok, a zene, a humor és a játé-
kosság Szín-Házi özönében.

Beoldalog:  srácosan vékony,  arcán sebhely,  szinte motyog,  elbizonytalanodóan rágódik
mindenen.  Szenvtelenül mondja el, hogyan fosztották ki a Klauzál-utca sarkán, belőtt álla-
potban, fényes nappal.  Egy fiú a házból:  furcsa kedvességével  Kovács Krisztián  azonnal
kontaktust teremt a diáknézőkkel, egyikükkel el is pantomimezi bűntényt.  Intelligens, so-
ha nem volt szegény, elhisszük, hogy tulajdonképpen a Színművészeti felvételire készül...-
- ne, ha a súlyos függőség nem akadályozná meg ebben.
A mérnökember apa kétségbeesett tehetetlenséggel próbálkozik,  bezárja, fenyegeti, kö-
nyörög és ígérget,  se a szép szó,  se a dühroham sem eredményes.  Scherer Péter  maxi-
mális intenzitással próbálja megállítani a biztos pusztulásba vezető úton, de nem tudja pó-
tolni a gyermekkorban elvesztett érzelmi biztonságot. Az Anyag erősebb: "leszoktam - visz-
szaestem, tiszta lettem - újra kezdtem" jellemzi a fiú a végzet iszonyú mókuskerekét. Még
elképzelni is szörnyű, mit tennénk, tehetnénk hasonló helyzetben? Ha gyermekünk, roko-
nunk, barátunk vergődne hasonló szituációban?!?  Másfél év Komlón, vagy a vallási fanatiz-
mus segíthet?  /Eddig egyetlen közeli ismerősről tudunk,  túróscsuszán kezdte /11 adag/,
máktea, fű, kokain és hernyó után  végül a gyorsítóknál kötött ki.  Vakmerően sárkányre-
pül, siklóernyőzik: negyvenéves már, kevesebbnek látszik...- szerencsés kivétel!/
Gyulay Eszter, Surányi Judit, Gáspár Anna  alkotói közreműködésével  a két színész dro-
gosok naplóiból teremtette meg a félelmetes szövegkönyvet,  amelyet felnőttnek gyerek-
nek, bulifüvezősnek, hétvégi önpusztítónak, partydroggernek egyaránt látni kell.
Kovács Krisztián  minden kézenfekvő sablont elkerülve,  a veszélyes végletekig magára vé-
ve az egyáltalán nem képzeletbeli figura attitűdjét,  lélekszorító erővel jeleníti meg a ret-
tenetes út stációit.  Egy perce még pókfutás-párbajban mérkőzött egy nézővel,  örült az
elnyert százasnak és máris  a nehezen szerzett anyag  belövését mondja el, mit mondja! -
halálos kínban vonítja: hol a vénám, a véná..., a vénááá... a borzalom farkasüvöltése hasít
elviselhetetlen percekig.  Több, mint színészet,  teljes azonosulás a testetlen szenvedés
poklával, melynek dermesztő szuggesztivitása életre szóló hatású.
Ezért kell minden iskolásnak látni,  ezért kell kötelező színház-mánnyá tenni. Álszent "pre-
venció, inkvizíciós büntetgetés,  gyáva mellébeszélés helyett legyen Tantermi Projekt ez
a rendkívül értékes és még annál is fontosabb produkció!

Parti Nagy Lajos neve garantálja, hogy Jevgenyij Svarc meséje nem lesz mentes aktuális
áthallásoktól:  a Hősöm tere a mintájára  a múlt, a jelen és a rettegett közeljövő árnyai
belengik a tantermi küzdőteret.  Néhány iskolapad,  Bodor Kata  rendkívül karakteriszti-
kus bábjai és a nagyszerű csapat, mely immár a bábanimálásban is jeleskedik: csak ennyi
kell egy életfontosságú, megkerülhetetlen produkció sikeréhez...
Polgár Péter magyar hangján morcos kandúr kelleti magát a kályhasuton, a betévedő sár-
kányvadász és mi is tőle tudjuk meg,  milyen sárkányi terror alatt nyög a város.  Követke-
ző szűzi áldozata Sármány levéltáros, /Derzsi Dezsö/ szépséges leánya, Elza lészen, de ezt
még egy kiégett,  sok diadalt megért harcos sem tűrheti,  Láncz L. Ottó, Lancelot lovag
reinkarnációja párbajra hívja az elbizakodott tűzokádót, aki mindössze Háromfejű létére
sem lebecsülendő ellenfél.  Megismerkedünk  a Drakon-barát  Polgármesterrel és a kép-
viselők korrupt bandájával,  na meg a vitézünk életére tőrével törő polgármesterfivel.
Nem csoda, hogy a dallamos hangú  Lass Bea elbűvöli a megmentőt, Mohai Tamás ravasz-
di legényként,  depresszív szövegével azonnal szerelmet vall neki:  "...meghempergetett
ember vagyok,  (persze, a megszabadított lányok...),  hivatásos szabadságkutató,  csakis
véres munkámnak élek...", -a szokásos bakfisvakító lila gőz, amely azonban rövidesen iga-
zi etnavezúv hevületű vallomássá fokozódik:  "úgy foglak szeretni,  hogy magadat is meg-
szereted velem..."
Vékes Csaba  rendezése a játék, az animáció, a térbeli mozgatás  tökéletes egységét te-
remti meg. A bábuk sokszor az élő szereplők kifeszített tagjain járnak,  a padok a piac, a
vár,  a szobák színtereit alkotják  mobil díszletként,  a ritmus és a tempó lendülete folya-
matos feszültséget tart:  a Stúdió K produkcióin edződött rendező  százszázalékos hatás-
fokkal honosította termékeny tapasztalatait.
Valcz Péter  síri hangján pöffeszkedik be a félelmetes  Sárkány,  két ráncos civil arcával
félemlítve meg a lakosságot és a nézőket,  de nemsokára fejvesztve sem tud menelkülni,
három sárkányfeje is odavész. Nem kis meglepetésre, a Polgármester veszi át az uralmat,
ahogy ez  a szabadságharcos forradalmak után szokás,  diktatúrája még zordabb  szörnye-
teg elődjéénél. Fekete Zsolt bámulatos hangváltásokkal eleveníti meg az új kényurat, fia,
a megszabadított széplány kezére ácsingózó kockafejű Henrikként  Jaskó Bálint lubickol
groteszk karakterábrázolás nagyszerűen kihasznált lehetőségeiben. Szabó Vera besegít a
tűzokádó életre keltésében, a nép soraiban viszont három tűzről pattant házisárkányt je-
lenít meg fergetegesen.
Iskolásaink számára főleg a  /Nem Kő'!/-színházak  vackait szervezik a tájékozatlan tanerők,
ahelyett, hogy ilyen előadásokat hoznának oda, a tanterembe!  A Kikatt és a Klamm tanár
úr után, most a jó irányba mozduló KOMA is megalkotta Tantermi Produkcióját, tessék él-
ni vele!!!

A mesebeli királylányt megelevenedett mézesbáb,  Kis Domonkos Márk,  a bumfordi Mézes
Mackó kíséri kalandos útján  Szabó T.Anna  zenés játékában.  Páder Petra  szépen énekel,
bizonyára prózában is meg fogja találni ezt a muzikális könnyedséget. Tilinkószó, hetyke lé-
tezés:  Illés Dániel  rátermetten vitézkedik  mezítlábas pásztorfiúból  nyalka huszárrá avan-
zsálva.  Felhőfi-Kiss László  lendületes rendezésében tempósan bonyolódik a mulatságos
történet, melynek színterét  Fógel Adrienn  enyhén stilizált díszletei adják. Vibráló vonal-
rajzú a szál-erdő, de kedvencünk a csálé-tetejű boszorkány-kunyhó. Lakója sem akárki: bo-
szorkányban ennyire vonzót  még nem nagyon láttunk,  Fekete Linda  életveszélyesen de-
koltált éjlila köpönyegében  játékban, énekben egyaránt lenyűgöző.  Csengery Dániel  ze-
néjét kiegyensúlyozott dallamosság jellemzi,  a varázsos érzelmesség a pokolbeli díszletfor-
dulat után magátó értetődő könnyedséggel vált rock-os tombolásba.
A mézes falatokra érzékeny ördögfiókák eddig is vidították  a kis- és túl-koros közönséget,
de most egyből  az ördögök királyának  tüzes birodalmába érkezünk.  A lamellás, lovagi jel-
mez-remeklésben feketéllő   Stubnya Béla,  Rácz-Koncz Eszter és Mezei Léda  csitrikram-
puszok társaságában kiadós ütésekkel szeretgeti Arzén-apukát, mivel náluk minden fordítva
van:  a legnagyobb pofon jelzi a túláradó szeretetet. /Mekkora sikerük lenne Bel-Budapes-
ten.../ A Jó Szavak Méze azonban megteszi hatását,  Urmai Gábor, a markánsan diabolikus
fejedelmi főördög, frontemberként pokoli fináléba békíti a teljes társulatot.
A hosszú taps után  a kicsik mézeskalácsot is kapnak,  a hatványozottan fiatalkorú ElepHán-
toknak be kell érni az ormánycsiklandó illatokkal...

A turbószárnyakon suhogó énekes  Vándorbogáncslepke /Hegedűs Barbara/ és a Led-villo-
gós Jánosbogár /a harcművész  Elek Ányos/ pókhálóba gabalyodik.  Juhász Kristóf Botsás-
kájának segítségével nemcsak kiszabadulnak,  de rögvest meg is alakítják,  a bogár- és ter-
mészet-mentő  Kitin Klánt.  Zságer-Kovács Ákos  kit-indulójára, táncra is perdülnek: "Osz-
tott a szemünk, ízelt a lábunk... -Kin van kitin? Mindenkin!"  Az ádáz Hőscincér nem csatla-
kozik, a Ganajtúró bogár pedig annyira csúnya és büdös, hogy kínjában a gonosz Szitakötő
szépítőszereire és desodorjára szorul. A globális kozmetikumok azonban abból a szemétből
készülnek, amit a szorgos Kitin Trió szedett össze a kertben. Lázas keresés kezdődik: hová
vitték a hangyaseregek a nehezen összegyűjtött hulladékot?
Juhász Kristóf környezetvédő meséje cikázó fordulatokkal,  frappáns bogár-nyelven pörge-
ti a történet fénylő pókfonalát, rendezése szigorú fegyelemben fogja össze a fürgén rajzó
ízeltlábúakat. A tündéri környezet  Kovács Nóra látványtervező fantáziáját dicséri, a teljes
játékteret alul-fölül körülölelő leplek első látásra varázsos hangulatot teremtenek. Nem ki-
sebb gyönyör  Horváth Lilla  jelmezeit figyelni:  Döglégy néninek  pikkelyes szárnya,  tea-
szűrő szeme van, de Pókanyó potroha, se semmi, kedvenceink a drótkefe-csápok és a sás-
kalábak collstockjai...
Nincs szüksége aranyos kutikula-kencére:  Urbanovits Krisztina  gúnyolt bogara igaz való-
jában a karakter-ábrázolás  Szent Szkarabeusza!...,  de nem felejtjük ízesen teringettéző,
petézésre készülő Döglégy asszonyságát sem!  Gombai-Nagy András Zöld Szitakötője, még
a katicapöttyöket is négyszögesíteni akaró  dizájner-ragadozóból szelidül ájtatos gyógynö-
vény-üzérré,  Száger Zsuzsanna  vörösben-feketében, szilaj energiákkal egy egész rovarse-
regletet jelenít meg, vitézkedő Cincértől Katica-lányon át a jóságos Pókanyó-ig.
A kis nézők többször is bekapcsolódnak a játékba, az utat fenyőerdőn, gombán, virágokon
át, végül pedig láncba fogódzva  szedik, adogatják  a sok csúnya szemetet,  a jelszó: "Kert
mindenkiért, mindenki a kertért!"
Gyertek hát Kicsik és Nagyok a KKK-ba, a Kitin Klán Kert-be!!! " - PÁ-frány Veletek!"

Legszívesebben szabadversben írnánk: annyira poétikus, annyira szárnyaló, annyira mesés!
Mórocz Adri  rátermett játékkészséggel  jeleníti meg  a nagycsoportos  Panni gyermekbe-
tegségeit, melyek között a gyomorrontásban főszerepet kapnak a  Hasznos Dóra és Fülöp
Tímea által hajladozva légiesített,  féktelen torkoskodásra csábító barackfák.  A mozgás, a
zene, a szó és a látvány egysége már az első percekben  Bozsik Yvette  világának páratlan
formanyelvén szólal meg.  Morcos pedellus-szakiként bukkan elő  Vati Tamás, aki, mint im-
máron állástalan színész-táncos, a százarcú díszletként funkcionáló doboz-kollekciót terve-
ző-kivitelező ácsművészként is remekel. A mobil-kockákból folyamatos átrendeződéssel for-
málódik létra, pad, pulpitus, olimpiai dobogó, sőt: iskolatáska/!/,  Pethő József fényeffek-
tusai pedig a tér sokszínűségét biztosítják.  Szemán Béla Tanító bácsija olyan, mintha egy
Magritte-képből lépett volna ki,  Székely Szilveszter  stréber eminens  Berzsenyi Kriszta
kövérítő krinolin-hasával.  Az osztály időzített bombája Kockás Peti:  Krisztik Csaba  rossz-
csontja durcás tekintetével,  akrobatikus nyüzsgésével  az előadás virgonc motorja. Beját-
ssza a világosítók erkélyét, reszketünk, mikor veti alá magát egy duplaszaltóval, /képes len-
ne rá.../,  tyrannoszauruszi hangbravúrjával  diákolimpiát nyer, Ámor nyilát azonban ő sem
tudja kivédeni: áfonyás rágógumival környékezi meg a már egyáltalán nem pöttyös Pannit.
A tornaórából összetett versengés lesz, az állathang-viadal gyorsuló crescendóban csúcso-
dik, szappanbuborék-fújásban már mindenki győztes,  de a színpadi létezés aranyérmét mi
a fantasztikus mimikájú, higany-mozgású   Góbi Ritá-nak adjuk.  Fizikai versengés mellett a
szellemi is helyt kap: a reményfutamban  Horváth Zsuzsa  bűbájos nagymamai mesemondá-
sa nyeri el  a pálmát.  Gombai  Szabolcs  vasöklű tornatanárjáról kiderül,  hogy hajlékony
tangó-táncos, ahogy a teljes társulat is meggyőzően bizonyítja imponáló sokoldalúságát.
Bozsik Yvette koreográfiája, térkezelése, a szituációk pontos kidolgozása magabiztos nagy-
mestert mutat, akinek eszköztára szinte kifogyhatatlan,  arányérzéke pedig mindig biztosít-
ja a szerkezeti egyensúlyokat.  Kicsiket-nagyokat egyaránt magával ragad az elsodró lendü-
let, robbannak a humor-petárdák, a végén a bimbózó érzelmek is felsejlenek.  Kockás Peti
gumi-problémákon rágódik: "Csak barackos van, amit nem szeretsz..." - de az elomló válasz:
"...hát...mindegy!" és ezután a félénk puszi is  csókká válik.  A Vati-kockák Jákob lajtorjája
a mennyei diszkóba visz és mi boldogan lebegünk a szépség szivárványos óriásbuborékában.

Collodi fabábjának újabb kalandjait  Alekszej Tolsztoj nyomán  Zalán Tibor avatott keze fa-
ragta tündéri mesejátékká,  a nyelvi lelemények,  szellemes beszólások mulatságos fordula-
tokat színeznek.  Nagypál Gábor  orrondi iskolakerülője inkább színházba járna, pénz híján
azonban elűzetik: a brusconi brutalitású színházcsináló, Carabas Barabas a konkurrens nép-
szórakoztató egység, a kocsma-kifőzde macskakarmai közé kergeti.  Nyakó Juli a rókalelkű
Alissa képében galád fondorlattal, blues-os csábítással próbálja pénzét kicsalni, a retúrban
röpködő tömegközlekedés,  Lovas Dániel berregő denevérszárnyaival az utolsó pillanatban
menti meg.  Spilák Lajos, aki a létező összes gitárfélén szólaltatja meg  Monori András  ze-
néjét, a mérgezett tyúkjaival zsaroló  Kakas csendbiztos szerepében is bizonyítja szárnyaló
képességeit, de négylábú Artemon-ként se kutya...
A jelenetek könnyed gördülékenységgel peregnek,  Fodor Tamás  elképzelései találóan in-
novatívak, a gondos kidolgozás pedig arányos egyensúlyt teremt. "Báb"...miért is használjuk
kicsinyitő képzőként: "bábkormány", "bábként mozog" stb.,  amikor a színpadon sokkal töb-
bet képes kifejezni, mint az élő ember, mivel semmiféle kötöttsége nincs,  valós és stilizált
egyszerre,  a külső, a gesztus,  az átváltozás lehetősége korlátlan.  Németh Ilona és Bodor
Kata töretlen alkotókedvvel karakterizálják az ember-állat együttest, a róka-szakácsnő mel-
lett ne felejtsük el a kandúr-pincért sem. Fémes hálóit szövi az örző-védő pók:  Homonnai
Katalin többi alakítása között a kékhajú Malvina lírikus agresszivitásával jól megfér a retten-
tő görög tájakról zsugorított  Tortilla teknős  bölcsessége.  A fából faragó szegény embert
és kontrasztját,  a gonosz színigazgatót  Hannus Zoltán testesíti meg,  maszkja, hanghordo-
zása bravúros telitalálat.
Kezünkben az Aranykulcs, a Titkok Kapuja megnyílik.  A harangok mesés zenéje a földi bol-
dogság mennyei békéjévé oldja zegzugos kalandozásunkat.
Mindig is  iskolakerülő rosszcsontok voltunk,  hát azért is ilyen színházba fogunk járni,  ha
lesz pénz, ha nem! - /Majd viszünk tésztalevest.../

Első változata a MÜPÁ-ban készült,  nagyszínpadon, nagyzenekari kísérettel.  Mendelssohn
zenéjének tételei teljességükben hangzottak el.  A Kolibri barátságos terében, a szimfoni-
kusok impozáns látványa nélkül  időnként hosszúnak tűntek mégoly nagyszerű zenék is, mi-
vel a bábszínpad kivetített képei sokszor csak önismétlésekkel tudják az időt kitölteni.
Finom elúsztatásokkal könnyen megoldható ez a probléma,  természetes, hogy a stúdiómé-
retek változtatásokat igényelnek. Megéri: az előadás összképe elbűvölő, a két titán művei-
hez a látványvilág, a színészi- és báb-játék egyenrangú alkotóelemként társul.
Az asztalnyi pódiumon hol  az Akropolisz előtti téren,  hol a tündérek lakta erdőben zajlik
a négy szerelmes párcserés története,  egyik szemünkkel  Orosz Klaudia  bábjait, a másik-
kal plazmavetitős képüket figyelhetjük.  Az aktorok nemcsak szóban és mozgatásban jeles-
kednek,  de felváltva kezelik a kamerát is,  sőt, édes ráadásként  arcjátékukat is élvezzük
ősszművészeti produkciójukban.  Persze énekelnek is, a muzsika élő részét pedig zongorá-
ján  Bizják Dóra képviseli.
Feltűnik a minden lében kanál Puck,  Megyes Melinda  manós ördöngősséggel  bogozza ki
s be a szerelmi szálakat, lendületes humorral katalizálja  a cselekményt,  de űrsiklóként is
NASA-i rekordokat döntöget. A lengedező szalagfüggönyök erdejében bemasírozó mester-
emberek próbáját  Ruszina Szabolcs ácsolja össze,  a szereposztás legszebb álmainkat te-
tőzi. A serényen szerény  Erdei Juli a Hold-at és a Fal-at képezi,  Tisza Beá-nak jut a sok-
oldalú oroszlán-rész,  Bodnár Zoltán szoknyás szerepben a szerelem résnyi lehetőségével
küzd. Tomporának szűk a szamárbőr, de alakításának teljességében briliáns komikai vénája
sugárzik:  Tóth Joczó  alfától omegáig, Á-tól iá!-ig bravúrosan aknázza ki szerepe összes le-
hetőségét.  A beszédes olvasópróbát az erdőben hahotázzuk végig, a királyi pár előtti elő-
adás viszont varázsos pantomimben ingerel tapsra.
Novák János rendezése egységes egésszé ötvözi a szöveg és a zene,  a bábokat animáló és
a lényükkel játszó színészek munkáját, a tér és a látvány mozgékony hátterét. Szóra, zené-
re,  képre tágul  a kicsik szeme,  mi felnőttebbek pedig  gyermeki örömmel merülünk el a
mesés képzelet tündérvilágában.

Baljós expozíció! - Csuklyás angyalok, valami furcsán fura képkeretben aláhulló gyermekbá-
bok, Bach és amitől legjobban irtózunk, (jézusom!): szienkiewiczi megváltó-mítosz... De né-
hány dermesztő perc után,  játszani kezd a Kasimir-ből tovább fejlesztett, ezerarcú keret,
fürge váltásokkal változik  kollégiumi hálószobává, terített asztallá,  telefonfülke lesz avagy
vízibicikli.  Megismerkedünk a WC-ben cigiző tanulókkal, akik karcosan életszagú, szellemes
beszólásokkal örvendeztetnek meg.  Szanitter Dávid a luciferi örök kétkedő, a mindent ki-
figurázó Deda-ként kamaszosan vehemens, elementáris humorral remekel, barátját, Pétert,
a depressziós hallgatagot Mészáros Tamás hitelesen kelti életre. Azt eddig is tudtuk, hogy
a Kolibri bábszínészei játékban, beszédben is milyen kiválóak, most fordult a kocka: három
prózai színész animálja bábokat, míg a többiek, felnőtt-szerepek eljátszása mellett, a kiegé-
szítő bábmozgatást is végzik.  Példás összmunka, igazi együttes-bravúr!  A vízibiciklizés után
a stégen üldögélés összehozza  a gimnazista párt,  Háy János  a titkos kamaszgondolatokat
kihangosítva,  az egymást kereső kezek  tétovázó közeledésével  az első szerelem poézisét
teremti meg.  Itt már a Máté Passió is helyére kerül,  a lélekbe markoló mezzo-ária motívu-
ma, szüntelen megújuló formában, végig is kíséri a történetet. Külön értékelést kíván a bá-
bok arca:  a született rosszcsont  húsos realitása  és a hyperérzékeny fiú  gyógyíthatatlan
sebzettsége.  Bagossy László  azonban nemcsak ezzel tűnik ki,  rendezése értelmezésben,
szerkesztésben, ritmusban is hibátlan, a térváltások, a képkeret szüntelen metamorfózisai-
val, bámulatos innovációk,  a töretlen ritmus is mintaszerű.  A szülők,  tanárok bemutatása
is találó, legemlékezetesebb az extrém észjárású matektanár  Németh Tibor, aki egy hatá-
sos zenei betétben, mint play-back dobvirtuóz is nagyot alakít.  Közben a cselekmény óva-
tos sunyisággal halad a tragikus végkifejlet felé, a szörnyű tett motivációit utólag nem egé-
szen értjük, de a színpadi élmény bűvöletében elfogadjuk a lehetséges magyarázatokat. A
retardált kamasz Péter paranoiásan féltékeny,  tanárra, barátra,  de a lány apjára, bátyjá-
ra is, nyomasztja a családi szeretetlenség és az iskola, a kollégium légköre, ráadásul barát-
ja a felnőttlét kilátástalanságát jövendöli és hagymázos keresztrefeszítési rémképekkel tö-
mi a fejét. Hiába győzködi  a darabban  egyetlen normális lénynek tekinthető Zsófi, hiába
rajzolja meg a szerelmes lányt  Megyes Melinda az érzelmek skáláján szuggesztíven játszva,
az egyre zavarodottabb lelkületet  már semmi sem  tarthatja vissza.  A képkeret szeszélye-
sen variózó távolodása jelzi  a teljes kétségbeesést,  a szerelmesek lábai, melyek a csókje-
lenetek végén tündérien billegő sarokemelésekbe animálódtak,  most végzetes lépcsőkön
haladnak felfelé, részvétlen angyalok lebegő közegében.
Istenkísértő vállalkozás, vizuális remeklés,  melynek vakmerősége elnyeri jutalmát: a célkö-
zönség gimnazisták  visszafojtott lélegzettel élték át,  csakúgy, mint a bámulatba dermedt
vájtszeműek.

Maga az író Erich Kastner jelenik meg  Tóth Jocó  kedélyes alakításban,  hogy a  Combino
villamoson tanulmányozza a hétköznapi emberek életét, így bukkanva rá az éppen kirabolt
Emilre,  aki a tettest üldözi.  Kicsit zegzugos események után,  hosszadalmas kitérőkkel fé-
kezve, végül csak beindul az igazi történet: egy egész gyerekcsapat száll be a hajszába. Az
utcán zenélő kamaszok révén  sokat énekelnek, táncolnak,  népes seregletükben  kitűnik
a mát több ifjúsági darabban látott  Bárdi Gergely és a Stúdió K  Rácz Viviven projekt-jé-
ben nagyszerű teljesítményt nyújtó  Pomlényi Attila. Ruszina Szabolcs gigászi energiákat
mozgósítva lendíti előre a kissé akadozó játékot,  Mészáros Tamás Emiljének nem jut elég
föladat, az izgalmas nyomozás java csak a második részben következik. A furfangos detektí-
vek a Kolibri Színházba csalják a mit sem sejtő rablót,  aki ráadásul még betörő is és inter-
aktív játszmába kényszerítve, saját erőből leplezik le. Egyszeriben felélénkül a nézőtér: ak-
tív részei leszünk az eseményeknek! Nem nagyon szeretjük a közönség kimódolt, erőltete-
tett bevonását,  de itt most valami végtelenül bűbájos,  valóban közreműködésre késztető
dolog történik.  Piros, zöld, kék jelzésekkel megkülönböztetett  gyerek-csapatok verbuvá-
lódnak és az időközben megszökött bűnöző után erednek.  Szanitter Dávid, aki megnyerő
külseje mögé rejti igazi gonoszságát,  az előtéren át menekül,  lépcsőn fel, létrán le, nyo-
mában a fürge üldözőkkel:  mindezt élő TV-közvetítésben élvezhetjük  benn a nézőtéren!
Bravúros, szépen kidolgozott megoldás, az elfogási jelenet észrevétlenül simul a virtuózan
felépített, énekes-táncos fináléba.  Minden jó, ha jó a vége!  A pénz meglesz, az elegáns
rabló a dutyiba, a gyerekek meg az iskolapadba kerülnek vissza...

Mi vének székeken ücsörgünk, de az igazi közönség, 0-tól 3 éves korig, zokniban kucorog a
párnákon,  a színpad előtt.  Szerencsés szüleiknek is jut hely  a padlaton,  ahol a csöppnyi
örökmozgók alig várják, hogy a történések aktív résztvevői lehessenek.  Festékpacás, köny-
nyű, fehér ruhában  színészek énekelnek,  tollakat lebegtetnek,  kezükben kotyog-ketyeg,
a Cage-i preparált zongorát idéző tekergő-arzenál. A vetített háttér aprókat hullámzó vízfe-
lület, amely  Gór Erika  gesztusai nyomán  szinkronban követi  az eseményeket. A dalok ze-
néje  Novák János-é, a tündéri mondókákat  Orbán Ottó  varázsolta. Azóta is dudorásszuk:
"Álmában rágcsál egy kicsit, álmodik egy kis párizsit"...  A jókedvű koboldok  asztalkák alatt
bújócskáznak, kesztyű-bábjaik mellett zokni-lábtyűiket is bevetik tréfás játékukba,  - feltű-
nik egy törpe-vízesés, míg a falon toll-vitorlás hajócskák ringatóznak. Evezünk is derekasan,
csapásainkat bugyborékoló gurgulázás  crescendoja kíséri,  autóval robogunk, a búgócsigá-
ban harangozó vonat döcög,  majd árnyképek tűnnek elő a tengeri látképben. Persze mi is
tudunk ám tíz ujjunkkal  kutyát, nyulat, farkast idézni,  de ki vetekedhet a bálnával,  mely-
nek irdatlan testét  Ruszina Szabolcs formázza, csapkodó farkát  Megyes Melinda, lélegze-
tének szökőkútját  Alexics Rita?!?  Mészáros Tamás végre leleplezi akusztikus inkognitóját,
nagyszerű gitározással végig ő adja a zenei hátteret.  Ki tud ellenállni ennyi édes jónak? A
gyerekek lassan felbátorodva,  egyre közelebb kerülnek  az áhított tárgyakhoz, majd telje-
sen birtokba veszik a színpadot. Általuk muzsikál már a sok kis tekergő,  forog a búgócsiga,
szállong a szappanbuborék,  hozzányúlnak ők mindenhez és bizony  olyan dolgokat is mível-
nek velük, amiről oksági elménk álmodni sem képes.  Mert a kisgyermek nem színházba jön
valamely elvárásokkal,  nem a tartalmat kéri számon, nem a húzónevekre kíváncsi és nem a
"kritika" sugallataira hallgat.  Csak elképesztő intenzitással figyel, - csak hall és csak lát: szí-
neket, mozgásokat, mimikát és gesztusokat, titkot talál és varázslat bűvöli el.  Átéli a legap-
róbb rezdülést is, átérzi az emberi cselekvéseket, mindent észre vesz, - mindent megtanul.
Korán kezdi: micsoda néző lesz belőle...!!!
A rendezés összhangzó egységbe fogja ezt az univerzális gazdagságot: szöveg és játék, gesz-
tus és hangsúly, zene és ének, tárgyak és játszók,  színészek és gyermekek alkotják együtt
a bűbájos létezés csodáját. /Gesammtkunst - összművészet:  Novák János  a csecsemőszín-
ház Wagner Richárdja!?!/

Annyira fontos előadás, hogy még  Mária Terézia császári és királyi fenség is ott trónol az
Eszterházy kastély miniatürizált színházának páholyában.  A történetet bábok játsszák, de
énekhangjukat ifjú operaénekesektől kapják, akik már az első percben meghódítanak len-
dületes nyitó-quintettjükkel. Arcvonásaik, ruházatuk visszaköszön  Orosz Klaudia  pompás
karakter-figuráin,  a zord apa,  méretes állával tátogva,  még play-back-elni  is képes  Kiss
Tivadar tenorjára.  Az énekesek, finoman jelzett gesztusokkal,  az éneklés szüneteiben is
követik a cselekményt,  néha még kézbe is veszik  színpadi alteregoikat,  a báb- és az élő-
szereplők játéka  így teljes egységben hatványozódik meg.  A csavaros észjárású Vespinát
Wágner Adrienne, áhított szerelmesét  a bariton  Kelemen Dániel  személyesíti meg mar-
káns eszközökkel.  Pataki Potyók Dániel  lírai tenorja jól illik  az élvetegen csalfa Nencio-
hoz, Celeng Mária kimagasló vokális teljesítménnyel hitelesíti Sandrina gyengéd érzelmeit.
Novák János rendezésében találékony ötletességgel,  mesteri összhangban alkot egészet
a bábszínpadi és a vokalizált játéktér, az élőbbnél is élőbbé varázsolt "néma"-szereplők el-
képesztő létezésére pedig alig találunk szavakat... Bólogatnak, járkálnak, dülöngélnek, ug-
rálnak,  elképednek, rettegnek,  csodálkoznak és örülnek,  kezük-lábuk mozog, de már az
se meglepő,  ha ormányos medveként forgatják fejüket körbe-körbe. Ugat a házőrző, miá-
kol a macska, egy egész birkanyáj fantasztikus metamorfózisának leszünk tanúi, amikor bá-
rányfelhővé bodrosodik az égen,  de az se kutya,  midőn a párjára találó lány kacéran fe-
jére húzza szoknyáját és legott szárnyaló léggömbbé változik!  A tucatnyi bábszereplő be-
szédhangját egytől-egyig az őket bravúrosan mozgató színészektől kapja, Szívós Károly és
Török Ágnes animátori virtuozitását  legfeljebb a hangbéli múlja felül:  káprázatos változé-
konysággal, olykor két különböző alakként társalognak önmagukkal.  Próbáltuk szusszanás-
nyira csak az ő tevékenységüket figyelni, követhetetlenül szédületes:  szemvillanásnyi idő
alatt cserélnek bábot, pozíciót, hangot és karaktert, még "nézni is tereh", - vissza is fóku-
szálltunk egyből a bohókás komédiára... A két nagyszerű bábművész munkássága fényesen
bizonyítja, hogy a bábszínpad mindenre képes, valóságostól a mesés szürreálig, hajmeresz-
tő groteszktől a szédült abszurdig.  Az előadás előképe a kettejük merész elképzeléséből
született  Szöktetés a szerájból, melyben különösen  Szívós Károly emlékezetes énekesi-
bábosi mivoltában: három férfiszerepet abszolvál fölényes biztonsággal, közülük Ozmin sze-
repében tökéletesen kialakított, emklékezetes karaktert állít elénk.
Eszterházáról lekéstünk, de a Kolibriben mindannyiunknak ott a helye:  így lészen a mosta-
ni gyermekekből operabarát! /Ami a szülőknek sem ártana.../

Döngő acéllemez a padló, vaskos plexiszékek, Tóth József díszletében a cellát spotlámpák
fényrácsa határolja. Itt kerül össze egy órára a verekedés után előállított lengyel vendég-
munkás és a kölyök-náci.  Feszült kíváncsisággal lessük párbeszédüket: - értjük a komcsivá
vedlett öreg kripto-nyilasokat,  a felvételi nélkül bekerült, feleslegesen képzett ifjú törté-
nelemtanárokat,  a középkorú Fideszből  jobbra szorult karrieristákat,  de hogy mitől válik
nácivá egy 17 éves kamasz, hát az bizony rejtély...
Tudjuk, hogy azonnal egymásnak ugranak,  tudjuk, hogy a rendőr közbelép, az első megle-
petés az, amikor a siheder tátott szájjal hallgatja  a szovjet nómenklatúra luxus-Csajkáinak
felújításából élő autószerelők történetét, a vörös bőr-ülések, a fekete lakk dicshimnuszát.
Mészáros Tamás politikai korrektségre szocializált egyenruhása akkurátusan bilincsel, min-
denkihez van  egy kedves és egy keménykedő  szava,  talán a már régebbről ismert  német
fiúhoz húz, de az "idegen"-t is tüntetően "Kovalik Úr"-nak szólítja. A nyakigláb Hitlerjugend
félelmek és kételyek között  őrlődik,  reá leselkedik  a nagyobb veszély,  Ruszina Szabolcs
pontosan érzékelteti  belső bizonytalanságából sarjadó tétova agresszivitását.  Érett érzel-
messég, dacos ellenállás jellemzi  Szanitter Dávid  lengyelét,  alakításának tere és mélysé-
ge van, külön elismerés jár  a tört németség bravúros megalkotásáért.  Tóth József rende-
zése töretlen tempóval vezet a végkifejletig:  szembesülhetünk azzal, hogy a már-már meg-
értő szánakozásunkat kiváltó, Martens-bakancsos legényke még csak félig náci,  de a jövő-
ben aztán életveszélyesen azzá válik.
Pedig milyen jól elcsevegtek közös filmélményeikről, még a rend zord őre is beszállt külön-
véleményével:  végső fokon egyszerű, kedves fiatalemberek! A híres tömegpszichológiai kí-
sérletben a résztvevők  felváltva voltak  rabok és börtönőrök és másodperceken belül ved-
lettek át a lehetőségeknek megfelelően,  - a nagyszerű előadás  a tapsrendben villant egy
hasonlót: ingüket, zubbonyaikat cserélgetve, három variációban hajol meg  a fantasztikus
triumvirátus, hiszen bárki lehet idegen, bárki lehet rendőr és majd' mindenki náci is...
A Bárka Hamletjében értelmetlen truvájkodás volt a sorsolásos szerepcsere, de itt igazán
beleférne! Vetésforgóban, esténként váltogatva kellene játszani!  Katonai kellék biztosan
akad, - sajnos, van kitől kölcsön kérni...

Litvay Nelli  avatott kézzel  dramatizálta  a legkisebb fiú kalandjait,  erőteljesek a figurák,
izgalom és humor is van bőven. A jól felépített cselekményt  Wittek Béla zenéje tagolja, a
pengetett népdal-motívumok társulnak  változatos ütős-effektusokkal. A legapróbb gesztus
is megkapja akusztikus hangsúlyát,  a zenei háttér  az egész darabot összefogó szövetté áll
össze. Baksa Imre irányításával az együttes felszabadultan komédiázik, lendületes a tempó,
töretlen a játékkedv, a tenyérnyi térben, szinte jelzések nélkül realizálódik a királyi udvar
éppúgy, mint erdő-mező, avagy a vészjósló mocsár. Vass György,annyi briliáns karaktersze-
rep után, kamaszkirályfiként bizonyítja természetes hitelességét, gyermeki rácsodálkozása,
kedves hősiessége egyaránt szívmelengető. A sajnálatosan ritkán látható  Molnár Erika jó-
ságos dadusa,  bölcs erdei tündére  a kezdet és a vég két sarkalatos alappontja,  kivétele-
lesen szép deklamációja most is feltűnik.  Gyakoriak a villámgyors szerepcserék, ebben ta-
lán  Ficzere Béla  jár az élen, akinek spektruma  a királyi atyától a vérszomjas farkasig ível
és aki minden alakváltozáshoz képes  a tökéletes belső azonosulás eszközeit megtalálni.  A
bőség zavara: - talán mégis a  Mocsári Pribék  szerelmetes gonoszságát szerettük a legjob-
ban...  Kovács Andrea mesés színpompájú, fantáziadús ruhái eleven látványvilágot varázsol-
nak elénk, a sok pompás jelmezen túl, a zipp-záras nádszálak sem szégyenkezhetnek... Her-
cegi díszben pompázik, majd végóráit élő paripaként látjuk újra:  Kövesdi László-t nem az
egyébként kitűnően funkcionáló  szőr-bekecs és lapátfogazat  teszi valóságossá. Bicebóca
járás, megtört pillantások, nagyszerű mimika, - totális átlényegülés,  amely később,  újabb
metamorfózissal  szilaj táltos-ménné varázsolja.  A színpadi szerepekben  ritkán látható szí-
nész felejthetetlen csodalova, bízvást az utóbbi évek legjelentősebb állat-emberalakításai
közé tartozik.  A zsámbéki előbemutató után,  ősszel már az  Új Színházban kerül a kis- és
nagy-közönség elé a kitűnő mesejáték, gyermekek és szülők örömére.

A fantasztikus Pepe:  Scherer Péter,  aki  Klamm tanár úrként  már igen nagy pedagógiai
múlttal büszkélkedhet, első rendezésében kiválóan gyümölcsöztette az osztálytermi szín-
házban szerzett tapasztalatait. Most is az  iskolai padokban ücsörgünk, egy bukásra érett
diák és egy szerencsétlen tanárnő történetét figyelve. Utóbbit a tanítási kudarcok után
diákja ökölcsapása is a padlóra küldi,  kettejük párbaja azonban ezután,  más síkon, meg-
lepő fejleményekhez vezet. Pelsőczy Réka egy elhibázott pályaválasztás, egy felismert al-
kalmatlanság és egy kudarcos magánélet  minden keserűségét  nagyszerűen jeleníti meg,
megmutatva, hogy a pedagógiához elsősorban nem a tudás, esetében a földrajz ismerete
a lényeges, hanem a felfokozott érdeklődés az ember, a gyermek lelkivilága iránt. El is in-
dul ezen az úton s bár tétova kísérlete nem egészen sikerül, alapvető tanulsággal szolgál
az iskolai nevelés kérdésében. Szanitter Dávid sokadik kamasz-szerepében ismét elemen-
tárisan hiteles,  rettegő agresszióban égő tekintete, félénk bocsánatkérése,  a majdnem
férfi cinkos kikacsintása:  egy újabb színészi remeklés emlékezetes pillanatai. Félkézről a
brutális apát is eljátssza,  kiben a rettenetes traumák okozóját ismerhetjük fel.  Scherer
Péter jó érzékkel szabja meg a cselekmény tempóját, kihasználja a diák-közönséggel való
összjáték csábító lehetőségeit,  esélyt ad  a színészek kreativitásának,  minden lehetősé-
get megteremt  a szituációk teljes kibontásához. Szívünk szerint természetesen az érzel-
mi szál  kiteljesedésének szurkoltunk,  amely csúcspontját  a papírrepülők poétikus szár-
nyalásában érte el. De emlékezetes Pelsőczy Réka könnyes keménységű monológja is, a
megoldás emberséges módjának felismerése,  vagy az a nézés,  amikor egy önfeledt pilla-
natban női szemmel vizslatja szépszál tanítványát.  A végkifejlet persze más, mint amit vá-
runk, a megváltás elmarad, de így van min rágódnunk az előadás utáni beszélgetésig.
Mert kis szünet múltán, a diák-nézők elmondhatják véleményüket, nem az előadásról, hi-
szen lelkes tapsukkal azt már kifejezték, de a témáról, a jelenségről, arról, hogy mit szól-
nak hozzá, éltek-e már át hasonlót és főleg, hogy mit tennének ilyen esetben. a  Kolibri
Színház, nem eléggé köztudott és nem eléggé értékelt módon,  immár évek óta vállal fel-
világosító, nevelő célokat,  életfontosságú problémákat  jelenítve meg   korszerű színházi
eszközökkel,  párbeszédet teremtve az alkotók, a pedagógusok és a diákok között.  Nem
a széplelkű kioktatás,  nem a kötelező kioktatás,  hanem az élmény átérzett valósága, az
érzelmekre ható  színházi közeg és az egyenrangúan folytatott beszélgetés  ad kikezdhe-
tetlen alapot ezeknek az életfontosságú produkcióknak.

Nekik legalább rossz anyukájuk volt... Nem szívesen emlékszünk vissza az emberek, barátok
nélküli magányos otthontolanságra, különösen azok az iskola és legalább felületes tanulási
kapcsolatok nélküli, siváran hosszú nyarak!...amikor az egyetlen menekülési utat a heti há-
rom nagyregény elolvasása jelentette. Dani is a híres gengszter-páros életrajzába fantáziál-
ja magát,  Boni pedig  csak egy jelre vár,  hogy felrúgja azt a semmit,  amiben él és világgá
fusson.  Anders Duus műve újabb példája annak, hogyan tudnak Északabbra ifjúsági színda-
rabokat írni, a kioktató felülnézet helyett, az empatikus egyenrangúság vállalásával. A svéd
gyermekversek óta  tucatnyi alkotást ismerhettünk meg a  Kolibri jóvoltából, reményünk,
hogy egyszer nálunk is gyökeret ver ez a szemlélet. Benedek Judit fürge tempóban perge-
ti a percenként változó helyszíneken zajló cselekményt, amit átgondolt fényváltások, hang-
és zenei effektusok segítenek.  Színészvezetése is példás: két anyai alkalmatlanság élezi az
ellentmondásokra annyira kényes kamasz-lelkek konfliktusait: Tisza Bea a hiszteroid bizony-
talanság kapkodó kórképét rajzolja meg,   Erdei Juli önhibáján kívül válik gonosszá érzelmi
fogyatékos merevségében.  A hetyke gengszter-ideál és a félszeg kiskamasz  ábrázolásában
egyaránt nagyszerűt nyújt  Mészáros Tamás, kihívó mosolya vakít, tétova kisfiúsága tökéle-
tesen hiteles. Mestere az ajtókirúgásnak, művésze az apró gesztusoknak, rezdülésnyi mimi-
kának.  Kettejük közül Boni a felnőttebb,  ő küzd az igazáért, ő kezdeményez, őt már a va-
csora-kötelezettség sem béklyózza,  pizzát minden sarkon lehet kapni...  Megyes Melinda
a süvöltő kitörések mellett az összeszorított szájú halkság szuggesztív eszközeit is megtalál-
ja, a kudarchoz szokott lélek gyönyörűséges csöndjével  nyugszik bele az újabb veszteség-
be.  Alakításában szemünk láttára  lépi át  a lázadó gyermekkor és az alkalmazkodó felnőtt-
ség aláaknázott határmezsgyéjét. Reméljük, nem mindenkiben mozgat meg ennyire mélybe
süllyedt emlékeket, de mi, minden ésszerűséget vesztve, végig sírtunk.

Megelevenedik a híres Brueghel-kép, karikázik a kisfiú, ketten meg hordón lovagolnak, rö-
pül a labda, táncolnak a lányok. Szinte percnyi váltásokkal, szédítő tempóban sorjáznak a
jelenetek, a kreátor-rendező minden mozzanathoz talál gesztust, mozgást, figurát. A nap-
színpadon a sugárzó mosolyú   Krausz Aliz  vezérletével tündéri bakfisok hol táncot lejte-
nek, hol lóháton vívnak kardcsatát.  Négy lány, de mindegyik külön egyéniség, amit mege-
rősít az egyforma ruhák, apró változtatásokban megnyilvánuló változatossága. A jelmezter-
vező Orosz Klaudiá-t dicséri, hogy még a villanásnyira feltűnő, pompás mimikájú Vislóczki
Szabolcs vőlegényi zubbonya is gyönyörűséges élmény. A bábokat  Török Ágnes és Szívós
Károly animálja, utóbbi bravúros birkózásban még önmagát is legyőzi,  de tótágasa is olim-
piai szintü. A  Fábri Péter-Novák János  szerzőpár dalai  egyáltalán nem gyermekiek, kife-
jező szöveg párosul  reneszánsz beütésű  dallamossággal.  Végig szól az élő zene,  száll az
ének, lüktet a tánc, pezseg az élet. Vati Tamás klerikális segéderőként először ájtatosan
füstölög, majd a quasimodói púpos harangozó gonosz vigyorával rémít-nevettet halálra. A
Nagy Kaszás helyett lesújt  a hóhér pallosa is, majd a vakok menete forrasztja ajkunkra a
mosolyt:  Novák János  torokszorító sirató-énekére  lebegő bizonytalansággal,  memento
mori-ként vonul az előbb még annyira kicsattanó vidámságú csapat...
Életre kelteni egy statikus képet,  drámai szituáció nélkül izgalmas színházat csinálni, alig-
gesztusokból építeni lendületes koreográfiát: páratlan teljesítmény!  Bozsik Yvette meg-
alkotta a táncnyelv  bartóki  Mikrokozmoszát, gyermekeknek,  akik az előadás végén akár
meg is tanulhatják a lépéseket, ahogy a színpadi bábokkal, játékokkal is megismerkedhet-
nek.   Így  valóban  nem  "csak" színházban vagyunk hát,  hiszen ez mindannyiunknak  egy
Reneszánsz  Családi  Mulatság!

Amennyire megszépült a szerelmes természetű Vén Nyanya Csúfság, annyira számítóan int-
rikus Áterpáter lett belőle:  Szanitter Dávid ismét érvényesíti  fantasztikus színész-egyéni-
ségét.  Csodás püspöklila nem-miseruhájában kifinomult eszközökkel,  mézes-mázos mimiká-
val hálózza be áldozatait,  karrierista gonoszsága ellenére  képtelenek vagyunk utálni,  in-
kább szánakozva mosolygunk, amikor kisiskolássá lefokozva  bűnhődik.  A másik gyújtópont
a címszereplő  Koloszár András, aki meglepő érettséggel,  a született játékkészség termé-
szetességével állítja elénk kamaszhősét. Ruszina Szabolcs negyedperces felbukkanásokból
is képes teljes figurát formálni, hogy aztán Ötnegyedben/!/ ritmizálja penge logikáját. Az
udvari méltóságok körében Mult István mézesajkú főjogásza, Kormos Gyula über-pedagoi-
gosza és a pazarul poéntírozó  Gazdag László:  Dagi, az óriáskirály  jeleskedik, nem marad-
hat említés nélkül  Mészáros Tamás, aki most délceg hősszerelmesként nagyszerű.
 Kőváry Katalin példás egységbe forrasztva a társulatot, pregnáns tempóban, kimunkált je-
lenetekben realizálja  a pompás szöveg adta  lehetőségeket.  A Kolibri Színház  igazán kie-
melkedő vizuális élmény-színvonalában is fényesen megállja helyét  Libor Katalin  díszlete-
jelmeze.  A Gyíkkirály maszkja,  a Manók fejedelmének moha-háncs öltözéke,  a Vízek Ura
uszonyos kékje csak esetlegesen kiragadott példa a gazdag invenciójú ruhatárból, nem is
beszélve olyan csodákról, mint a beszélő Kispárna,  vagy az életrevaló ülőalkalmatosságok.
Az utóbbiak animálóinak is  kijár a dicséret,  ahogy az éneklő almácska-lányoknak is.
Sokféle formája volt már  Szabó Magda  opuszának,  filmen, TV-n,  dián és képregényben,
de minden bizonnyal  ez az elevenen lüktető,  varázsos változat áll a legközelebb hozzánk.

Generációk szerették a képernyőn, a mai gyermekek szerencsésebbek: a gonosz hétfejű
TV-sárkány helyett  a jószívűen emberséges Színházban ismerkedhetnek meg vele.  Virág-
motívumos, mozgékony díszletek /Boráros Szilárd/,  de igazi ruhákban igazi manók,  igazi
színészek és egy valóságos Süsü, életnagyságban... Harangi Mária biztos kézzel kovácsolja
egységbe a különböző generációk játékstílusát,  derűs nyugalommal szövögeti a mese fo-
nalát,  ezzel együtt, a kimunkált részletek mellett, végig képes izgalmas lendületet diktál-
ni.  Ömböli Pál és Fila Balázs bumfordi katona-kettőse  nyitja meg a humor forrásait, de
a mesés szakállú és csodás hermelinpalástban pompázó  Józsa Imre sem adja alább kifino-
kultan mulattató játékával. Kovalik Ágnes hitelesen szépséges királylány, Galambos Erzsi
Dadusa remek karakter-tanulmány.  Meglepő biztonsággal működnek  a gyermek-Gergők,
igaz,  Csórics Balázs apai szárnyai alatt  könnyen beletanulhatunk a röpülésbe...  A most
végzős színiegyetemista  hús-vér mesehősként lopja magát a szívünkbe,  hangban, tempó-
ban, arányos erőben és fickós furfangban egyaránt tökéletes. Királyfivá való nyíltszíni át-
vedlése és kackiás belépője nem véletlenül ragadtat tapsra, elhíresült egykezes kézenát-
fordulását pedig most sárkányfarkon átbucskázva mutatja be.  A szintén még e.h. Gulyás
Balázs és  Horváth Andor tág spektrumú  faipari tevékenységben jeleskednek,  a Három
Manó pedig  vibrálóan eleven háttere a cselekménynek.  Ők:  Bakos-Kiss Gábor, Fejszés
Attila és a pillangóléptű Molnár Gyöngyi, élénk mimikával, kreatív gesztusokkal nemcsak
követik a történéseket,  de hanggal és mozgással kedvesen kommentálják is. Az árnyjáté-
kos vetítésben a teljes sárkány-történelmet megelevenítik,  színpadi létezésük elementá-
ris intenzitása  biodíszlet voltukból  az előadás permanens főszereplőivé emeli őket. Osz-
tatlan elismerés illeti  Süsü megszemélyesítőjét,  aki maratoni távon animálja, szó szerint
súlyos jelmezét.  Füstokádva és lángot fújva, lépegetésen,  táncon és élethű ajak-mozga-
táson túl,  Dányi Krisztián hangjával, játékával  nagyszerűen formálja meg emberszabású
őslény-kedvencünket. Alakítása egyetlen szóval jellemezhető: bravúros!
Harangi Mária  nagyvonalú koncepciója,  hibátlan rendezése újabb lépéssel vitte előre a
József Attila Színházat egy korszerű, újdonságoktól nem riadó, de mindig nézőbarát játék-
stílus felé. Mi pedig próbáljunk meg lassan elindulni tűzokádó sárkánytermészet harciassá-
gából a barátságosabb egyfejűségbe.

Casting a Kolibriben: nehéz szerephez jutni  Ruszina Szabolcs és  Szanitter Dávid mellett,
most is marad a két CzímerÁllat, Bagoly és Nyestkutya képében, de szegény Bekkankó cse-
rébe egyből elnyeri a huhogással, ugatással őt segítő közönség szimpátiáját. A no-színházat
idéző játéktér, a pompás állat- és emberjelmezek, a varázslatos arcfestés  Orosz Klaudiá-t
dicsérik, különösen emlékezetes a háttér gyűrt papírreliefje és az egyujjas fehér lábtyűk.
Asaya Fujita  mesejátékának  középpontjában  Juki,  a vak lány áll,  Megyes Melinda reb-
benően érzékeny alakításában, nem kell grimaszdémonnak lenni ahhoz, hogy elrablásán ér-
demben elgondolkozzunk.  Mészáros Tamás a komikum adta lehetőségeken túl, meggyőző-
en ábrázolja az önfeláldozó szerelem erejét, amely katartikus példájával, a végkifejlet elle-
nére fenségesen pozitív kicsengéshez vezet.  Novák János rendezése és zenéje fokozza a
a japán környezet hitelességét, a humoros gegek, játékos izgalmak mellett olyan poétikus
szépségű képet is tud teremteni, mint a havas hegyek fényében vöröslő  juharfákról szóló
szerelmi jelenet. A Hegyistennő, a mágikus hangú Erdélyi Juli "deus ex zsinórpadlás"-ként
tesz igazságot emberek-állatok-démonok között,  Mult István zord vadászként, a két Rácz:
Kármen és Kriszta Mókus és Vadliba képében teljesíti be az égi akaratot. A szépséges tör-
ténet, komolysága ellenére sem veszít bájos lendületéből,  úgy tűnik, az élénken reagáló
gyermekek mellett a kísérő szülők öröme sem volt kisebb,  a poétikus látvány pedig talán
a leghatásosabb csábítás a jóra...

A népligeti Vurstliban  Paprika Jancsi, Kemény Henriknél  Vitéz László verekszi ki az igazát,
Zalán Tibor csodás játékában az ókori Thészeusz kezd hasonló módon karrierépítésbe. Út-
ban Athén felé Periphétész képében egy valóságos B-közép Bunkósember áll útjába. Bodor
Kata téglafejű izomszekrénye /"magyar" hangja Hannus Zoltán/, megkapja a magáét, ahogy
a másik bábalkotó,  Németh Ilona fenyőhajlító rablója is, aki agyafúrt hősünk szálfacsúzlija
által, szó szerint kettészakíttatik.  A páratlan leleménnyel kifundált útonállók, a fordulatos
cselekmény, a pattogó dialógusok a gyermeki fantáziájú szerzőt dicsérik, a színre állítás az
egész társulatot, élén Fodor Tamás-al.  Németh Ilona  még az ifjú vitéz bájos orczájába is
képes karakter-vonásokat csempészni,  Minótaurosza pedig valóságos kezes bárány,  annál
félelmetesebb  Bodor Kata Öreganyója kocafejű halálos alvilági állatával.  Annyira kifejező-
ek a bábok,  hogy /ógörög/ feliratozással,  akár Spártában is értené mindenki a darabot...
Na de nekünk itt vannak a fantasztikus színészek, akik túl a mozgatáson, hangbéli szerepal-
kotással lehelnek életet beléjük.  A lábmosós bitangból  Athén urává emelkedett  Hannus
Zoltán egyetlen odavetett félmondattal tökéletesen jellemez/"anyád hogy van?"/,  Nyakó
Júlia állatsereglete Kocától a Teknősbékáig,  Homonnai Katalin hölgykoszorúja gonosz ba-
nyától a szerelmetes Ariadnéig terjed.  Nagypál Gábor, hetyke legénykedésen túl,  a gro-
teszk irónia színeit is fel tudja villantani,  Lovas Dániel három figurájában mesteri hangvál-
tásokkal karakterizál. A földi szférák zenéjét  Spilák lajos szolgáltatja, aki komponista-elő-
adóként uralja extrém hangszer-arzenálját,  mennyei rezgettyűje, doboz-xilofonja és egy-
kezes fuvolajátéka egyenrangú akusztikus paralelje a bravúros produkciónak.
Tanulságos előadás:  egymást irtó módszereink cizelláltabb változatai mellett,  lassan nem
árt ókor-ókor a bunkósbotot is elővenni...

A legendás Kaposvári Színház évtizedek óta híres zenés darabjairól, musicalek, operettek
arattak látványos sikereket a szélesebb közönség és az idézőjeles megjelenítésre is érzé-
keny vájtszeműek körében.  Furcsa, hogy most egyes hangok  holmi megújhodásként ün-
neplik ezt az akkurátusan színre vitt,  gyermeknek-felnőttnek  egyformán kedves produk-
ciót, pedig ez "csak" a hihetetlenül magas kaposvári alapszint!
Micsoda indítás! Nagybőgőtokként álldogáló koporsók tövében  Tóth Eleonóra orgánuma
gyalázza  Hunyadkürti György Grimm-mesébe illő temetkezési vállalkozóját, beóvakodik a
csélcsap  Sipos Eszter, tercettjük hátterében  a felrévedt hullák is énekelnek... Pompás
kép és ez csak a kezdet: a tömegjelenetekben a kis zsebtolvajok, avagy az utca népének
precizen koreografált örvénylése,  a dialógusokban jól formált szituációk,  énekben-zené-
ben hatásos hangzatok érvényesülnek.  Tóth Richárd markáns brutalitásának ellentétpár-
ja az úri osztályt méltón képviselő  Karácsony Tamás,  Kőrösi András hangja jobb időkben
pedellusi állásnál többet érdemelne. Nagy szükség van  Szabó Mónika energikus vezénylé-
sére, a natúr és az erősített hangok aránya bizonytalan és sokszor megnehezíti az éneke-
sek dolgát.  A nagyszerűen játszó   Kiss Diána Magdolna, aki összetett szerepének legap-
róbb mozzanatát is hitelesen bontja ki, jobban járna, ha saját, operai szintű hangján szó-
lalna meg:  a színpadon, kontroll hiányában, a túl hangos zenekar  nehezíti az intonációt.
Ennek ellenére, mindkét számában meggyőzően mutatja meg  vokális képességeit, nem is
beszélve az éneklés közben/!/ abszolvált akrobatikáról,  melynek csúcspontján, egy kitar-
tott "B" kíséretében, Lecső Péter fej felett kitartott,  egykezes nyomásgyakorlatának víz-
szintes súlyzójaként végzi.  Kovács Zsolt,  aki történelmi hőstől,  rejtő jenői figurákon át
a cigánysor kisemberéig, minden szerepében egyedülálló hitelességgel szólal meg,  Fagin
tolvajprofesszorként  a szörnyű dickensi világban is  felbukkanó, furcsa emberséget jele-
níti meg,  búcsú-songja az együtt érző katarzis magasába röpíti az előadást. A gyermekkö-
zönség, amely azért nem járt még túl sokat színházba,  nem véletlenül,  ezt a számot tap-
sojta szinte végig, hogy aztán a finálé után irdatlan dzsungeli őrjöngéssel köszöntse a tár-
sulatot. Hát él még a Kaposvári Színház?  Él még a színpad, a társulat? Addig jó, amíg a kis
tolvajok  a színen nyúlják le a lóvét,  addig jó,  amíg kellék-kincsektől duzzad  az orgazda
zsákja...

Kicsit álmatag a vízivilág, sehogy se akar beindulni az előadás, az úszni tanuló /!!!/ "kis", 190 centis víziszörny hányattatásai az iskolában  nem szolgáltatnak elegendő muníciót,  bár a ki-
válóan játszó-mozgó stúdiósok  növendék-szörnyecskéi és a városi tanácsnokok  báb-kara, a
groteszk Polgármesternővel /Tisza Bea/ az élen, reményteli várakozássá izzítják a szünetet.
Mult István hang-bravúrja: a Másfél kalózkapitány erős felütés, amit a langyos vízbe belesis-
tergő elragadó sárkánylány /Tisza Bea!!!/ és a bájos szörny  Ruszina Szabolcs szerelmi ket-
tőse tovább fokoz. Végre a levegő sem csak a szélgépben dühöng: a karate-stílben röpködő
Yokomoto mellett egy kortárs-balett bukdácsolását idéző  Pelikán-Postás is feltűnik, ponto-
san kézbesített divatlapját mámoros dallal ünneplik a tüneményes szörny-nénik /Erdei Juli
és - ki is lehetne más?!? - Tisza Bea... !!!/  Megoldódik a rejtély, Hol-Landia is megmenekül,
Tűz a Vízzel összebékül,  Novák János ötletgazdag rendezésében / és frappáns zenéjével!/,
újabb sikerdarab született, amelyben a víziszonyban szenvedő szülők is boldogan mártóznak
meg. Móka, kacagás, finálé-fotó: Csíííz!... Nem!: VÍÍÍZ! /A fotós is természetesen  az elbűvö-
lően sokoldalú T.B.../

A katedrán a szikrázó humorú Pepe, osztálynaplót lapozgat,  gyanakodva vizslatja a padokban
gubbasztó nebulókat, azaz minket, a Közönséget,  de hamarosan bekeményít és ádáz élet-ha-
lálharcot kezd az Osztály, a Tanári Kar, majd hogy nem az egész világ ellen. Vád és önvád, me-
nekülés és támadás,  együttérzés és viszolygás  ambivalens érzületei váltakoznak.  Kai Hensel
monodrámája nagyszerű játéklehetőséget nyújt, amelyet  Scherer Péter  maradéktalanul ké-
pes kiaknázni. A szimpatikusan hétköznapi tanárember percről percre többet árul el magáról,
egyszerre tűnik majdnem gyilkosnak és biztos áldozatnak.  Ez a feszült kettősség vibrál a gon-
dosan kidolgozott, ezerarcú alakításban, amely a joviális felszíntől a torzult lélek legsötétebb
bugyraiig rajzol hiteles képet  egy nem is annyira ismeretlen személyiség-típusról.  A kétség-
beesés, a gyűlölet, a félelem, a bosszú tükröződik  az őrületes átváltozásokra képes arcon, a
szuggesztív jellemábrázolást változatos gesztusok,  dermesztő szünetek,  frappáns ritmusváltá-
sok jellemzik.  A színész magától értetődően reagál a  nézők legkisebb rezdülésére is,  így vá-
lunk mindannyian az előadás cselekvő részeseivé.  Nevetünk is nagyokat,  de olykor hangunk
bennszakad,  harsogva díjazzuk  az iskolai emlékeinket idéző kiszólásokat,  de ránk fagy a mo-
soly a embertelen indulat-kitörések kegyetlenségétől.
Csodálatos monodrámák korát éljük,  Ibusár, Magam asszonya, Túlélési gyakorlatok,  de biz-
tos, hogy sajnálatosan aktuális témája miatt  ez a produkció a legelgondolkoztatóbb. Mert ki
is itt a hunyó?  A diák, aki utálkozva battyog reggelente a vesztőhelyre, a tanár, aki mégis ta-
nítani szeretne, de nem tud, a "pattanásos barbárok"  osztálynyi hada,  avagy a kontraszelek-
tált, alkalmatlan és alulértékelt tanári maffia?  Talán a lehetetlen oktatási rendszer, a két év-
szados késésben toporgó eszement követelmények?  A humán értékek térvesztése, /annyira
biztos ez ?!?/, a "tömeg-kultúra"-átlansága,  vagy tényleg a felnőtteket leköröző, laptopot pö-
työgtatő informatikus érzelmi analfabéták?
Nahát: erről lehet és kell beszélni,  vitatkozni...  és erre ad óriási lehetőséget ez,  a színészi
bravúron messze túlmutató előadás! Tessék iskolákban is játszani, de ne csak a diákoknak !!! 

A tütüs hóttciki,  spiccelő csontvázak, bájkandúr súlyemelők:  láttuk mi a Hattyúk tavát a
régi nem is olyan szép időkben,  de ez most egy húzósan kedves mese a szerelemről, a go-
nosz varázsló még gonoszabb lányáról, ártatlan fehérből ármányba feketedő hattyútündér- 
ről: fekete mágia - hófehér hepiend,  Csajkovszkij bűbájos -zenéjével. Érdemes volt kiötöl-
ni a világos, értelmes és végül is a jókat jutalmazó cselekményt. Lenyűgöző a szegediek tu-
dása, tényleg a teljes együttes fantasztikusan táncol és játszik, hiszen ez ma már táncszín-
házi alapkövetelmény, mégis bámulatos és lehengerlő.  Haller János  a nagyon szerethető
nyakigláb királyfi,  akinek szeles cséphadaró-akrobatikája kifejező muzikalitással párosul, a
sátánian energikus  Kopeczny Kata  robbanékony virtuozitása első intrikus-szerepében, az
eszementen komédiázó vadász-hadász békák: megannyi értékes szuper-teljesítmény az egé-
szen tökéletesre kerekedett produkkcióban.  Juronics Tamás sziporkázó ötletekkel, kacag-
tató gegek áradatával elégítette ki  ifjú közönségét,  de a koreográfiában újra csillogtatta
alkotó tehetségét. A futkosós vadász-jelenet, a kacsacsapat toporgása  Finta Gábor sajnos
túl rövidre szabott szólójával, a rabságukban bénán vergődő hattyúlelkek, a látvány és moz-
gás szerkezeti felépítése, mind a fénykorát élő táncszínház-kreátor utánozhatatlan stílusát
mutatja.  Palman Kitti spicc-cipő és forgások nélkül is maradéktalanul idézi a klasszikus em-
lékeket, a megejtő kéztartás, a gesztusok lírai tágassága, a poézis ellenére is szilajon vihar-
reográfikus elképézelés brilliáns életre keltése: táncosi csúcs-teljesítmény!
Sajnos,  a felnőtt-változatban  csak a táncosok bravúros munkáját  emelhetjük ki,  a darab
egy elhibázott, ál-pszicho erőltetés dramaturgiai csapdájában vergődik, nem kínálja az azo-
nosulás katartikus lehetőségét,  míg a mesés táncjátékban  éppen ezzel találkozhat,  talán
először, a kiskorúak mindenre fogékony drága közönsége és a melléjük szegődött felnőttek
szerencsés csapata. ...Ha nincs gyerek: kérjünk kölcsön erre az örömünnepre !!!

Betiltották a mesét,  a varázsszavakat,  a tündéreket, a boszorkányokat...!!! Ide vezettek a
megszoritások: a szépen induló mese-darabot durva kommandósok verik szét, a bujkáló me-
sealakokat pedig  terror-egységek fogdossák össze... - Szerencsére egy-két szemfüles ked-
vencünk idejében kereket old és nagytitokban  mégiscsak eljátszik nekünk néhányat. Leg-
újabb színházi együttesünk,  a frissen végzett  Ascher-Novák zenés Csodaosztály  HOPPart
Társulat-a, első önálló produkciójával repülőrajttal indult!
Harangi Mária  egészséges koncepcióval alakította  egységes darabbá  a keretjátékot és a
három  E.T.A Hoffmann és W.Hauff  mesét,  amelyek titkos mélye valós lélektani problémá-
kat rejt.  A Gólyakalifá-hoz már régebbi szálak kötik, operaházi rendezése komoly feltűnést
keltett, /óH! az a vérforraló tangó, a buja bíborban izzó Szolnoki Appolóniával.../ Frappáns
jelenetek, villogó dialógok, hálás szerepek, merész helyszín- és idősík váltások. Mint rende-
ző aztán hihetetlen ötletgazdagsággal, páratlan leleménnyel realizálta a biztos kézzel gyúrt
anyagot. Játékkocka-elemek szüntelen átrendeződése alakítja a változékony játékteret, az
Őry Katalin tervezte, sűrűn cserélődő pazar jelmezek és  Szabó Mónika minden szituációt
találékonyan támogató nagyszerű zenéje, fülnek-szemnek nyújt ideális közeget. Az aktorok
színészi-, énekesi- és mozgás-teljesítménye pedig  csak ujjongó felsőfokokkal fejezhető ki!
Megelevenedik a tükör, feleselnek az állatok,  álmok lebegnek, csodák fényeskednek, szív-
juk magunkba a fantasztikumot és azt is elhisszük,  amit nem látunk.  Lendület, kedvesség,
humor, őrület, - szinte örülünk a szünetnek, kicsit kipihenjük a káprázatot.  De jön még a
java...  Roszik Hella egy személyben játssza el a családi tablót,  csúf kisfiútól apáig-anyáig,
Tóth Simon Ferenc népi akrobatikája  még az ördöngős  Mátyássy Bencé-t is ájulatba ker-
geti, igaz, Ő később fergeteges dervis-hastánccal parádézik. Herczeg Tamás a komor hang-
fekvés és az ármányos indulat mestere,  míg  Vári-kovács Péter a luciferi rossz szikrázó dé-
mona,  Friedenthál Zoltán zsugori kövérként, romantikus szerelmesként egyaránt hiteles,
gólyakalifának meg egészen állat! A vén erdei csoroszlyában szinte felismerhetetlen az égi
Kiss Diána Magdolna,  bávatag tündérkéje is istenien butácska,  virtuóz pantomimje a me-
chanikus géplény szerepében nem akadályozza  Olympia nagyáriájának gyönyörűséges elő-
adásában, amely után  még a nagy Offenbach is összecsapná a tenyerét!  Kontrasztként a
híres dallam, mint az elhagyott menyasszony  fájdalmas panasza,  Radnay Csilla  lírai inter-
pretálásában, pianisszimóban is elhangzik: dramaturgiai, énekesi bravúr!  Bánfalvi Eszter a
szemünk láttára töpörödik törpévé, szédületes koreográfiával, bravúros intonációval, félel-
metes játékkal hitelesíti az Üvegmanó elképesztő figuráját,  /igaz, egy derék kolléga kezei
helyettesítik a két lábát.../
Harangi Mária és a  CsodaCsapat  az év egyik legnagyobb színházi élményével ajándékozta
meg a kicsik-nagyok seregét, biztosak lehetünk, a folytatás sem marad el, Ascher, Zsótér,
Pintér, Mácsai  után várjuk a többi arra érdemest,  Bagossy-t, Kovalik-ot, Vidnyánszky-t...
Ez a társulat kiköveteli magának a legjobbakat, mert minden elképzelés megvalósítására ké-
pes, sőt, mindig egy kicsit többre is!  Tovább is van, mondom még...!!!

Arthur király, a Kerekasztal, a Grál...: Wagner és annyi mozgásszínházi adaptáció után sem
ismerjük igazán  ezt a monda-kört.  Nem baj!   Fábri Péter lassúdad léptekkel  vezet be a
titkos világba,  ahogy kamasz-hőse is lépésről lépésre mozog egyre otthonosabban a lovagi
körökben. Sok izgalmas epizód, kaland,  temérdek kis és nagy szereplő, tréfa, dal,  párbaj,
móka és kacagás után meglepő módon, a mai színházban igencsak restellet Tanulság-ig jut
el a néző,  száraz didakszis helyett eleven emberi szituációk átélése révén.  A sokágú cse-
lekmény élményszerű megjelenítése  a rendező  Novák János-t dicséri.  Bábok, színészek,
vetítés, kórus, börleszk és monológ, flashback és animáció. A frissen pergő jelenetek egy-
szerre és külön-külön is élnek  a korszerű teátralitás frappáns eszközeivel,  a hihetetlenül
sok részelem  gondos szerkesztéssel és minden bizonnyal  iszonyatosan nagy munkával csi-
szolódott hatásos egésszé. Szinte filmszerűen kapcsolódnak a szcénák, az együttes minden
tagja példás fegyelemmel és akarással valósítja meg feladatát,  fény, hang, díszlet és az ját-
szó személyek mintaszerű összhangban nagyszerű előadást produkál.  Sűrűn cserélődő jel-
mezek,  rögbi-mellvérttől az fényes lovagi páncélig,  lenge selyemtől durva darócig:  Orosz
Klaudia, csupasz elő-gregoriánba oltott markáns dallamok, vésztjósló elektronikával mesé-
sített hang-kulisszák:  Novák János !!!  Kiemelendő a Terepasztalon kézikamerával háttért
varázsló  Bodnár Zoltán és  Sallai Virág,  sivatag, folyó,  erdő és hegycsúcs:  kéttenyérnyi
térélmény!  Mészáros Tamás  szívvel-lélekkel és humorral is állja  az örökös vesztes színpa-
di sorsát, Erdei Juli az oroszlánszívű Anya után, vörös Cundrie vulkánikus rapjével a Stone-
henge kőkolosszusait is megmozgatja.  Krausz Gábor imbolygó Révésze sokáig emlékezetes
marad, félő,  hogy az első betévedő velencei gondolás  azonnal elszerződteti...  Szanitter
Dávid darabos kamaszából fokozatosan bújik elő az öntudatlan hősiesség  gyengéd ábrázo-
latja, sugárzó jelenléte,  természetes hitelessége teszi  számunkra is megélhetővé az útke-
reső bátorság próbatételeit.  Az alterego tükör-figurájának  hálátlanabb szerepe jut most
Ruszina Szabolcs-nak, a párjeleneteikben azonban a tökéletes azonosulás ritka teljesítmé-
nyét nyújtja.
Tíztől Százig előre hát mind, aki mese,  monda- és színház-barát,  ismerje meg mindenki az
fényes Grál lovagjainak történetét... és az egyszerű eszközökkel,  óriási munkával és hatal-
mas tehetséggel élővé varázsolt korszerű színházat, amely a Kolibri Színház nagy titka!

Alkoholista szülők, drogos gyerekek, kődobálók kis gyilkosok, büntetés és bűn-megelőzés:
Kolibri-hagyomány, hogy meredeken belevág a legsúlyosabb kérdésekbe, éppen az ifjú kö-
zönséget szembesítve  a számukra leginkább tabunak kikiáltott,  de számukra a legtöbb ve-
szélyt hordozó témákkal. Na de családon belüli félgruppen vérfertőzés...: kicsit szorongva
kucorgunk a boltíves Kolibri Pinczé-ben, de percek alatt kiderül,  hogy ami Tóth Joczó-t,
a debütáló rendezőt illeti,  az nagyon is a helyén van. Térben, fényben,  képben és a leg-
fontosabban, a színészben, a színészvezetésben, a szituációk értelmezésében és megjele-
nitésében biztos kezekben van a gyeplő. A szuggesztív gesztusokkal gazdagon átszőtt natu-
rális jelenetek,  a rezzenésnyi tempóváltások mögöttes tartalmakat sejtetnek.  Erdei Juli
undorító létezésében is együttérzést képes kelteni, méltó ellenpólusa a mérföldes léptek-
kel fejlődő  Alexics Rita a következő generációt képviselve. Pillanatok alatt, észrevétlenül
huppanunk a legsűrűbb iszonyatba,  amely azért nem taszító,  mert az emberi kapcsolatok
szövevényével árnyalt. Mi lesz ebből, nem is sejtjük, de a rendező máris csatát nyert: egy
igencsak rázós expoziciót tett hitelessé, elfogadhatóvá, bizonyítván zsigeri tehetségét.
Megjelenik az Orvos, a Gyámügyes, később, mint Fehér és Fekete Manó, igaz, mindkétszer
egy buzgó rendőr kiséretében, nana!. itt készül valami...!!!  A horizont kárpitja meghasad,
árnyak stilizálják el  a vérnősző képeket,  átlépünk egy másik dimenzióba,  a szöveg verses
drámába vált, misztikus, mitologikus, tele rejtett utalással, az emelkedett stílus rítusaival.
És az együttes bírja!  Gazdag László és Sallai Virág  Tűz- és Föld-iszonyként is böcsülettel
helytáll,  Mészáros Tamás  pedig  szinte lubickol a Víziszony alakjában,  Kormos Gyula bru-
tális energiával ábrázolja és karikírozza is egyben azt a földiekkel játszó csalfa Reményt...
Fogalmunk sincs, mi történik,  de óriási, különleges és lenyűgöző,  csak annyit suttogunk
Juhász Gyula költőnk szavaival: "...nem tudom, hogy mi ez, de jó nagyon...!"
A ruházatok hirtelen változása  Orosz Klaudia  mesteri kezét dicséri, az ablakokkal tagolt,
jelképekkel titkosított,  egyénített és mégis összetartó egységet mutató jelmezek terem-
tik meg a szürreális teret,  párhuzamosan az indiai és flamenco-s  zenei közeggel /Bornai
Szilveszter/.
Ruszina Szabolcs ütődött Sanyiként  újabb bravúros alakításal rukkol ki,  a lear-i Bolond
szerepében aztán még tovább fokozza az iramot. Krausz Gábor, annyi pompás kis szerep
után, összetett és megfoghatatlan figurájával, talán a legjobban képviseli a fantasztikus
előadás extrém szellemét.
Hát ki ez a Jónás Tamás ?!?  Költőként már ismerős egy kicsit,  fogós dalszövegeket is írt,
de hogy ilyen,  talán egyedül a nagy  Wytkacy-hoz hasonítható drámát  adott nekünk !?!
Abszurd, groteszk - szürreál,  vízió és naturália,  szó szerint Ég és Föld: a téma a lét sará-
ban fetreng, de a korszerű színház szárnyal a felhők fölött.
Lélekvesztőbe ültünk rettegve és öt felvonásnyi értéket sugárzó, 65 percz után kiderült,
hogy gigantikus LélekEmelő-ben röpülünk a Hetedik Mennyországba.

Évekkel ezelőtt a  Kamrában volt már egy változat,  amely túlzsúfolt, áttekinthetetlen volta
miatt nem bizonyult túl jónak. A katonás színészek diszkrét gesztusokkal alakították a com-
media del' arte szerepeit, a táncosok létezése nem vált szerves a produkció elemévé.
A nagyszínpadi tapasztalás egyszerűsítette  Bozsik Yvette térformálását, az ökonomikusan
formált mozgáselemek harmonikus összképet adnak.  Színes a látvány,  humoros, élénk és
lendületes a hangvétel, záporoznak a finom ötletek, a két társulat egységes csapattá ková-
csolódik. Berzsenyi Krisztina pazar jelmezei eleve megadják a komédiázás alaphangját, kü-
lön kell kiemelnünk  Juristovszky Sosa maszkmesteri munkáját. Stravinszkij Petruská-ja so-
ha nem lehetett ennyire hatásos: a koreográfia legapróbb váltásait is szuggesztíven vizuali-
zálja, de a visszafogottabb Pulcinella is maradéktalanul érvényesül. A kolibrisek közül Mult
István tűnik ki biztos pantomimikus karakterformálásával, Mészáros Tamás pedig, több figu-
ra virtuóz megjelenítésével,  az előadás legjobbjává emelkedik.  A címszereplő clown-duó-
ban  Vati Tamás  Petruskája  kissé túlzott mimkája ellenére is elragadó,  Tóth Joczó test-
ben-lélekben hiteles,  Bűvésze elvarázsol,  Pulcinellája  tragikomikus árnyalatokban is gaz-
dag. A temetés képe transzcendens szférákba szárnyal,  Khell Zsolt csillagos ege az átszel-
mült szépség fénykörébe vonja a játékot,  míg végül egy habostortás fejmosás visszahozza
a vérbő komikum szilaj ízeit. A bravúrosan megkomponált finálé aztán  lehetőséget ad a ki-
csik-nagyok lelkes közönségének,  hogy táncra ingerlő olasz dallamokra tapsolja vörösre a
tenyerét.  Bozsik Yvette a 0-3 éves Glitterbird korosztály után,  íme,  szüleikkel együtt a
nagyobbakat is meghódította és sikerrel vezette be a táncszínház világába.

Gimnazista lány mondja,  Zsótér KMamá-ja után:  "hát nem értem!?!..."  Pedig csak két sze-
replőt játszottak váltogatva öten. Megkövesedett színházainkban ennyire idegen a legősibb
színészi eszköz, a sámán-játék , a pantomim alapformája. Stefo Nantsou darabjában úgy  25
figurát jelenít meg három színész-virtuóz, a szerepváltások sokszor nyíltszíniek,  a metamor-
fózis tizedmásodpercek alatt történik. Abszolút világcsúcs a pletykajelenet, amelyben a hír
fél perc alatt fut végig a fiúk-lányok-apák-anyák-nénik-bácsilk láncolaton, a tucatnyi párost
hárman játsszák, káprázatos!... és teljesen magától értetődő.  Már a Kövek-ben megcsodál-
a szerző-rendező és a színészek  rendőr-kamasz váltásait,  de ebben a darabban iszonyatos
sebességgel, tökéletes kidolgozottságban,  lehengerlő szuggesztivitással zajlik,  az már való-
hihetetlen!  Az est hőse  Megyes Melinda,  aki könnyedén játssza el Julit és csatár-fiúját,
szomszédasszonyt, néhány bámész nénikét és nemcsak színészi játékban egyenrangú a fér-
fiakkal, de fociban is... Felejthetetlen jelenet, mikor egy gumiabroncs segítségével szimul-
tán vitatkozik egyszemélyes szerelmespárja.  Ruszina Szabolcs hetyke támadónak, törtkarú
lúzernek egyaránt remek, anyukája, Traktor néni az év legjobb női epizódalakítása és hogy
tud eldobott söröskupakként kotyogni...!  Szanitter Dávid  most lelki borostáit is  megmu-
tathatja: kacskaléptű falubolondként szedi a szemetet, saját apjaként bunkókodik,  fájdal-
mas mélységeket tár fel egy edzői lélekből. Hókay anyut és különféle vénlányokat megjele-
níteni neki aztán nem kunszt,  de a zárójelenetben,  Megyes Melindá-val,  pillanatok alatt
az igazi katarzis csúcsaira ér fel az előadás. Mit is mondhatunk a rendezőről,  aki kitalálta,
megírta, elképzelte és ami a fő: realizálni tudta mindezt.  Ötlettel nálunk is tele a padlás,
az egész honi teátrum egy látványpékség,  amelyben túlízesített levegő-kenyeret,  meg a
a maszek-pecsenyét  sütögetik,  de azt az étket  lenyelni és megemészteni  mégis nehéz,
csupa keletlen sületlenség.  Mert végül is csak az számít, ami a színpadon meg is történik!
Stefo Nantsou éppúgy érti a szituációk aprólékos kidolgozását, a mimika leheletnyi rezdü-
léseit, mint a vad gesztusok, a kavargó indulatok nyelvét.  Színészvezetése fenomenális, a
nagy mérkőzés szédületes iramú perceit pedig elképesztő változatossággal, kifogyhatatlan
fantáziával jeleníti meg.  Akik tizenévesen ezt a darabot nézik,  nem fognak értetlenkedni
a kortárs-teátrum "modern"-ségén, a legjobb színi-iskolába járnak! / De miért vannak kizár-
va a 3 órakor még robotoló-tanuló nagykorúak ?!?  Rájuk is férne egy kis szemtágítás.../
Túl azon,  hogy nagyszerű előadásnak  örülhetünk,  még valami  nagyon fontos derült ki,
most már végérvényesen: a jövő színházának partitúráját a Kolibriben írják !!!

Lehet a halálról egyszerűen,  hétköznapian  beszélni,  melodráma és letargia nélkül?  Lehet
az árváknak pótmamát keresni, hirdetés útján és teheti ezt éppen a halálosan beteg mama?
A mi halál-tabutól irtózó köreinkben aligha, de Skandináviában,  Irena Kraus  merész témájú
darabjában magától értetődő természetességgel,  igenis lehet.  Rövid expozíciót követően,
a mama távozik  az élők sorából,  de hogyan ?!?... és ez még csak az első csodája a rendező
Benedek Judit-nak: egy nosztalgikus bigin puha ritmusára, átszellemült boldogsággal táncol
el, a mediterán béke narancsfényű végtelenjébe. Erdei Juli  pillanatok alatt képes megmu-
tatni a sorsával szembenézni merő embert, a gyermekeiről különös módon gondoskodni tu-
dó anyát, felejthetetlenül nagy pillanata, amikor szemének fénye megtörik, arca lehervad:
" eljött az idő..."  Megyes Melinda és Ruszina Szabolcs derekesan helytállnak nem minden-
napos szerepeikben, /12 és 14 évesek!!!/, - a váratlanul férfi!-pótmama  Tóth Joczó  pedig
ismét érvényesíteni tudja extrém egyéniségének hallatlan érzékenységét.  Pengeélen tán-
col a nevetségesség és a komikum,  a blődli és a groteszk humor veszélyes határán,  mégis
elképesztő könnyedséggel szeretteti meg furcsa figuráját. Amikor feltárul a hősi múlt, moz-
galmi induló gagyizenéje fölött harsogja el a diktatúrával vívott harc és a menekülés közhe-
lyeit, a rendezővel közös érdeme,  hogy megformálásában a patetikus giccs igaz legendává
nemesül. A Mama megjelenő szellemével csendesen összenéz a végén, fogalmunk nincs, mi-
től szorul össze a szív,  nem is tudjuk, mit jelent,  amit látunk,  csak döbbenten ámulunk a
színészi szuggesztivitás vakító fényében.
Merész vállalkozás, gyönyörű megjelenítés, tanulságos este: sokat kell beszélnünk róla.

Csak az első felvonást tudtuk a főpróbán megnézni, de így is, meggyőződtünk arról, hogy a
Kolibri diadalmasan halad előre az  Igazi Színház! felé vezető úton.  Nemcsak a gyerekek is-
merhetik meg a színházbajárás örömeit, de nagyik, papik és mamik is, ők se járhattak még
túl sok valódi teátrumba.  Az Apuka, a Semmiség,  a Trapiti után újabb produkció, amelyet
bizvást többször is megnéznek majd a kis és nagy nézők,  /nemcsak a SZanDáL-rajongók.../
Nyávogó, éneklő macska-bábok a háztetőn, macskából emberré változott lány a fán, macs-
kabarát ujságíró a padlásszobában.  A macskák városi pletykákkal látják el,  a főbérlő lesel-
kedik utána,  végül még az ármányt és veszélyes vegyszereket keverő gyáros üzelmeinek is
nyomára jut. Ötletes guri-díszletek, gyors kép-váltások és folyvást szól az  ÉLŐ!!! zene: hát
igen, ez a korszerű színház! Megállja a helyét a szereplő-gárda, összetett figuráját jól hoz-
za  Megyes Melinda,  a fenomenális macskaseregből is kiemelkedik  Mici néniként  Farkas
Éva, akinek nagypolgári tompor-tánca se kutya! A kiscica-kórus fölött loncsos anyamacska-
ként,  Erdei Juli soktonnás tálentuma dübörög. Az egészséges humorú, lendületes számok
magától értetődő természetességgel illeszkednek a cselekménybe,  előadásuk pedig egye-
nesen pazar. Ritkán látunk igazi muzsikusokat a színpadon,  köszönet a kiváló együttesnek:
Bágyi Balázs/diszkrét! dob/ és gitárokon  Baranski László, Kaboldy András, Tóth Tamás.
Bár teljesen kábák vagyunk a nemes elfogultságtól, de nem restelljük, hogy Első Szanitter
Dávid most is elbűvölt, ebben az esetben a könnyed elegancia és a groteszk komikum káp-
rázatos villanásaival.
Alig várjuk, hogy kiderüljön, hogyan is győzik le a macskák a karvaly-tőkét, de az máris biz-
tos:  Fábri Péter majdnem T.S.Eliot...,  Novák János pedig lenyomta  Webber-t !!!
Második,  immár teljes látásra  csak annyit tudunk hozzátenni,  nemcsak a közönyös szom-
széd,  a teljes szereplőgárda,  de az összes játszótér és iskola is  zengi a kis- és nagymacs-
kák cirmos kórusát: Miauuu...Miauu a jó...!!

Megsimogatja az orrod és azt mondja: Trapiti! A bűbájos  Csonka Szilvia harmadszor bizo-
nyítja kivételes rátermettségét  Gothár Péter rendezéseiben. A Vaknyugat csak böcsüle-
tes helytállás volt, /túl fiatalnak látszott 17! éves szerepében/, hiteles fruskát játszott az
egyébként félresikerült Tótékban,  de most aztán végleg meggyőzött arról,  hogy a kis- és
nagy-lány szerepkört hosszú évekre kisajátította.  Sem alkatilag, sem lelkileg,  sem színészi
kvalitások tekintetében nincs nála tökéletesebb. Hiteles a játéka, minden gesztusa telita-
lálat, mozgása vibráló, mimikája felülmúlhatatlanul édes, kiabál, énekel, fickándozik: korta-
lan csoda !!! /Talán az  Én és a kisöcsémet is Vele kellene inkább játszani,  hát még Nyilas
Misit...!/. A társulat teljesíti Gothár kívánságait,  Szanitter Dávid káprázatos a Vén Banya
Csúfság szerepében: líraian gonosz, imádnivaló szerelmes, Tallér Zsófia tangójában pedig
a Végzet Asszonya. Sás Péter bajuszán kívül groteszk pantomimjével tűnt ki, a játéktér és
lehetőségeinek kihasználása  Gothár Péter páratlan szcenikai leleményét dicséri.
Irány a Kolibri SZÍNHÁZ, mert ezt az utóbbit ki kell emelni: boldogok a kisiskolások, aki itt
találkozhatnak először az igazi színházzal.

Jobb későn: a címszereplő-csere igen nagyot lendített  Egressy Zoltán példásan megalko-
tott komédiáján, amelyet némi, /éves-téves.../ késéssel, tapsikolva örvendeztünk végig. A
legendás Popeye-t nem sokan látták a maiak közül, talán nem is értik a vetített film-címfel-
iratot, de megnyugtatunk kicsit-nagyot, ez az igazi, ez a fafey-ű! Szabó Győző immár nagy-
mesteri szinten adja az izmos hajótöröttet, aki azért néha a fejét is képes törni:  sziporká-
zik a börleszkben, de a fiát veszetten kereső tengeri medve jelenetében, bepillantást en-
ged a lélek rejtett mélységeibe is.  A  Vajdai Vilmos  válogatta zenei háttér  aktív szerep-
lője a geg-özönnel  sodróvá formált cselekménynek,  a nagyszerűen interpretált ének-szá-
mok megint csak  Novák János  stílusérzékeny invencióját dicsérik.  Pelsőczy Réka megle-
pő magabiztossággal hajózott a bohózat és a paródia sziklái között,  pompás ritmusban, át-
gondolt szituációkkal,  találó karakterekkel teremtett hatásos előadást.  Tóth Jóczó gyen-
géd emberséggel remekelt a zödséges-apuka szerepében, groteszk telitalálat a sunyin haj-
longó, nyálkás mosolyú  Bittner,  Simon Attila  parádés pantomimelésében.
Csak azt kívánjuk,  örökké játsszák ezt a gyöngyszemet,  hiszen felnőnek az ötévesek, meg-
nézik újra kamaszként , de jönnek a még ifjabb generációk Fafeye-rajongó szüleikkel is...

Rettegve ültünk be az akusztikailag elátkozott terembe, félelmünk azonban néhány perc múlva elillant. A Studió K-nak sikerült elérni azt, ami Pintér  Béláéknak nem jött össze: a hangosztály nem a zenekart erősítette, hanem kizárólag az éneket, azt is alig észrevehe- tően, példás önmegtartóztatással. Igy maradéktalanul érvényesült a társulat kifinomult já- tékkultúrája, színészetben, bábanimációban, énekben egyaránt.
Mosonyi Alíz  humorral átszőtt, fordulatos darabot írt az ismert meséből,   Fodor Tamás
pedig a legapróbb mozzanatig gondosan kidolgozott rendezéssel jelenítette meg. A szereplők által  /zenére !/ mozgatott építőkocka-díszlet feledtetni tudta a barátságtalanul ásító színpadot, de a fő érdem minden bizonnyal a   csodálatos  Németh  Iloná-é, aki immár egész sorozatát alkotta meg hasonló, élőszereplős bábdaraboknak/pl. Csipkerózsika, Rózsa és Ibolya /. Az ő bábfigurái arcukkal, ruhájukkal, mozgásukkal akár hangtalanul is hitelesen eljátszanák a bűbájos mesét !!!  Hát még ha egy ilyen nagyszerű színészcsapat adja hozzá szívét-lelkét, szavát és énekét, Darvas  Ferenc meg a teljes operairodalmat irónikusan idézgető szellemes muzsikát. A Rossini-trió bebizonyította, hogy nem sokaság, hanem az invenció teszi hitelessé a színpadi zenét /is/.
Kiváló előadás, pompás szórakozás kettő éves kortól az aggastyánokig... Szombatonként gyermek zsivajtól lesz hangos a 2-es villamos !!!

Napfényes, narancs-zöld tarkaságban harsogó színpad,  ügyesen esetlen bohócok, latin
zene  mandolinon, harmonikán  és  vérforralóan  könnyed,  a legapróbb mozdulatnak is
energikusan komikus hangsúlyt adni képes táncz-csapat.  Eleve széles mosollyal nézzük,
felhők fölé röpít ez a közvetlen, természetes báj, gyermekként örülünk a fürgén pergő
jelenetek ötletzáporának és velünk tapsol, nevet, sőt! a szűk székek fogságában bátran
táncolni is próbál az a bizonyos 0-tól 5-ig, kis- és nagycsoport... Hinta, kötél és az ács-
mesternek is páratlan  Vati Tamás végtelenül változatos létra-építményei, megelevene-
dő  Weöreös-majmok, Csukás-sünök, Tamkó Sirató-rigmus, József Attila-sorok, na meg
a Háromlábú Tánczosok...
Észrevétlenül tanulunk bele  a kortárs táncz nyelvébe:  ezek a gyerkőcök aligha fognak
majd értetlenkedni,  ha a "felnőtt"-táncszínházzal ismerkednek... de jót tesz ez a játé-
kos előtanulmány a szülői kiséretnek is.
Mindenki a helyén van,  mindenki kreatívan azonosul feladatával,  nehéz itt bárkit is ki-
emelni. Először láthattuk a társulatban  Góbi Ritá-t, sünihöz igazán nem méltó, kápráza-
tosan vibráló hetykesége: feledhetetlen!  Vati Tamás egy odavetett félmondattal, villa-
násnyi mimikai gesztussal bizonyítja, a jövőben remélhetőleg egyre több lehetőséghez
jutó, nagyformátumú színészi tehetségét.
Bozsik Yvette ismét korszakosat alkotott, talált egy új területet, ahol teremtő fantázi-
ája  az önfeledt boldogság közegében villódzhat.  Sóvárogva várjuk  az  EU-programban
igért, többrészes folytatást.                                 

Michael Ende meseregénye kedves olvasmány, Csáki Csilla adaptációja, rendezése, a ka-
maszkorú szereplők által,  jelentős színházi eseménnyé emelkedik.   Mert nemcsak ráter-
metten lelkesek, de képzettek és kiműveltek is,  érezni rajtuk az előző produkciók alakí-
tó hatását,  a közös munka éveinek tapasztalatát.  De jó is lenne! minden oskolában egy
ilyen színjátszó csoport !!!  Túl az emberformáló pedagógián,  a színészképzés alapveté-
sén, lendületes,  múlatságos,  pompásan élvezhető előadás született,  amely a korszerű
megjelenítés számos eszközét épkézláb módon használja.  Vetítés,  árnyjáték, narrátor,
Kiss Zsuzsanna szinte a semmiből varázsolt jelmezei, /néhány tekercs csomagoló-fólia és
hullámpapír.../, mozgalmas tér-használat,  karakterjelző pantomim-elemek.  Talán zenél-
ni mégse kellene /így!/, egyébként a lányok állják a sarat, még a fantasztikus Elek Feri-
Szanitter Dávid csoda-páros társaságában is.  Elöbbi  Beppo utcaseprő gyengéd lassúsá-
gát teszi szerethetővé,  kedvenc  SzanDál-unk pedig ismét,  immár hányadszor!  igazolja
jellemábrázoló képességének sokoldalúságát.  Most éppen egy kedvesen léha,  lustálko-
dásra termett, sikerről, gazdagságról ábrádozó ifjoncot hozott, aki azonban a beteljesü-
lő showman-karrier csúcsán sem veszíti el emberségét és egy váratlan pillanatban,  drá-
mai dühkitöréssel védi meg szegénysorban szerzett barátját.  Mert Othello, sőt, Lear is
tud lenni!  Biztos,  hogy az ifjú csapat több tagjával találkozunk még színpadainkon,  ve-
zetőjük, a rendező  Csáki Csilla nevét máris megtanultuk és nagyon bízunk abban, hogy
ez a tűzről pattant előadás máshol, mások számára is látható lesz.

Most meg irdatlan klepetusok függenek elöttünk,  ordas nagy zsebekkel:  Németh Ilona
mindig tartogat váratlan meglepetéseket és még meg sem jelentek a báb-emberkék, köz-
tük az enyhén intrikus Naftalin,  aki, /véletlenül?!?/ a rendező idealizált arcvonásait vise-
li...  Szilágyi Andor  gomb-meséjéhez varrta a zegzugos történet  nagykabátját,  amelyet
Fodor Tamás vezényletével, megszokhatatlanul fantasztikus szinten  játszik, énekel s ami
a legfontosabb,  bábokkal izeg- mozog le a  Studió K  szinészeinek báb-tagozata. Különle-
ges hangszertárgyak adják a zenét, Spilák Lajos ütős-művész azonban végre szóhoz is jut,
vehemens zümmögéssel spilázva egyszerre négy molylepke-fit. Hannus Zoltán szerethető
gonoszsággal mézez-mázoskodik, Nyakó Juli pedig végre megtalálta igazi szerepkörét: ár-
mányosan gonosz Moly-királynő. A Zöldlámpás Ház-ban minden bábos előadás igazi öröm,
csak "az a baj...", hogy a régebbieket soha többé nem láthatjuk.

Annyi alternatív és avantgard után Goda Gábor és nagyszerű csapata, az  Artus most táncos mesével lepte meg a gyermekeket. Andersen nyomán: hógombócfejű egerekkel, csodaszép jégszívű Hókirálynővel, pirosruhás Lánnyal, aki nekivág a világnak és minden akadályt legyőz. Persze ebben sokan segítenek, varjú-pár, rablólány és egy egész rénszarvascsalád. Gyönyörűség és ötletek tobzódása jelmezben, képben, pantomimben és táncban. Lehetne kicsit gyorsabb, de hát a gyerekek és mi is szívesen néztük minél tovább. A zene sokat húz vissza, a primitív motívumok ezerszeres ismétlése igen fárasztó---, amikor viszont Kiss Erzsi variál rá, azonnal érdekessé válik.
Igazi családi kikapcsolódás és törpék öröme, Artus-ék világszínvonalán.