2 0 1 2

Riksaláz                                 10
Csak a szél                             101!!! 

2 0 1 1
 
A vizsga                                  10!
Apacsok                                   9
A Zöld Sárkány gyermekei        10
Pál Adrienn                           100 !!!     

Ápoltak hosszú körmei, kesztyűben szedi a szemetet, otthonában a víz a kútról, mobil csak
az iskolában tölthető. Két helyen dolgozik konok kitartással,  szatyrosan gyalogol a világvé-
gi parlagfüves tájakon. Hétköznapi, rendes ember, mégis dögszagúnak csúfolják, akárki be-
leköthet a kocsma előtt: cigány. Nagylánya összeszorított szájjal biflázza az angolt, Kanadá-
ban dolgozó apjával  web-kamerás neten beszél,  dekoratívan rajzol, körmeit színesre pöty-
työzi, a kislánynak virágkoszorút köt,  néma és elszánt,  de a busz nem áll meg neki, utána
kell futnia.  Mindennapos szegények,  akik ki akarnak mászni a posványból.  Jó, a fiú iskola
helyett csavarog, az elhagyott házból lopott dolgokat  titkos búvóhelyén rejtegeti, hátha
egyszer menekülni kell.
Polgárőrök, elsötétített ablakú fekete autó, az erdő fácskái Rengeteg-ként zúgnak, forrón
sűrű a levegő, a fakó utak kopáran kanyarognak,  a kitartott képek nyomasztó atmoszférát
sugallnak.  Lovasi Zoltán  kamerája  szinte rátapad az arcokra,  a lepusztult belsőkben kö-
vethetetlenül cikázik, a tompán sötét közegben villanásnyi vörösök. Hajnal van, delelő, al-
kony, alig észrevehető élfényekkel kontúroz  a bágyadt koloritban.  A menekülés lihegésé-
ben, a végzet bakancs-dübögése fölött  csak a fegyvercső acélos reflexe és a torkolattűz.
Szűkített eszközök hatványozzák a hatást,  a kézikamera hitelessége, az együttmozgás való-
disága. Ám a mező fölött sárgás köd gomolyog, a tó vizén szupernovaként rebben szét egy
buborékos habfolt.
Tört dialógok, félszavak,- beszédes tekintetek. Egyetlen párbeszédben magyar valóságunk
borzalma: "itt én mondom meg, kit kell "megcsinálni", hogy átjöjjön az üzenet"- oktatja vá-
rosi kollégáját a falurendőr,  mintha a kóbor kutyákról beszélne.  Félelmetes keménységű
profilok,  színészek natúrban,  civilek tökéletes azonosulással.  Extrém kísérletezés és sor-
vasztó kommersz-giccs után  Fliegauf Benedek  egyedülálló tehetségéhez méltóan reagál
a véres aktualitásra,  sajátos stílusának minden erényét összpontosítva  a lehetetlen válla-
lásban. Szerzői film, de ennél erősebben semmi sem lehet társadalmi fontosságú.
Nem egy gyilkosság anatómiája,  nem krimi és nem kell a tetteseket keresnünk. Látlelet a
az országról, zuhanás közben. De az időben záró nyitóképben újra felkel a Nap, az angyal-
testű fiú jő réteken átszökellve: a túlélő, akinek ükunokája még államelnök is lehet.
Mielőtt megnézzük, mélyedjünk egy kicsit magunkba, roskadjunk be és vegyünk egy mély
lélegzetet. Utána képtelenek leszünk.                                                                2012

Majdnem hatvan éves, világcsavargóként próbál szerencsét Amszterdamban, hajléktalanból
albérlő lesz, könyvtári kompjuteren angolul tanul: a riksás legfontosabb munkaeszköze a vá-
rosnéző  basic english.  A lábpedálos idegenvezetők  körbe karikáznak  a nevezetességeket
mutogatva, a gyalogos zónába is bejutnak, éjjel meg az elázott turistákat viszik haza.
99-en vannak engedéllyel, de már felbukkantak illegálisak is, természetesen magyarok, akik
a románokkal együtt uralják a piacot.
A pesti flaszterről néhány napja érkezett egyetemista,  a házbővítésre gyűjtő erdélyi, vagy
az ex-rockzenész, aki képesítés híján végre itt találja meg életformáját, - a kalandvágy és a
nagyobb kereset,  a főnök nélküli szabadság és a fű vonzásában  tarka képet mutat a kulivi-
lág. A románok mosolyogva pörgetik, a magyarok még itt is gondterhelt arccal tekernek.
Jó svádájú barátunk járművébe  három túlsúlyos hölgy szorítja be magát,  a négy mázsa te-
her sem akadályozza  a gördülékeny guide-ot. Komoly teljesítmény!  Titkos előéletünkben
triciklis,  sőt quadriciklis szállítóként száguldottunk  a világot jelentő utczákon, ez a jóléti
hájtömeg bizony felér egy pianínóval, súlyosabb, mint egy autokláv...        
A helyszínen,  Horváth Balázs riporter társaságában,  Somogyvári Gergő  jól szervezett te-
repmunkát végez,  hetekig interjúvolja  szimpatikus alanyait,  megtalálja  a legérdekesebb
embereket,  a legizgalmasabb sztorikat.  A sűrű anyagból  Feszt Judit  vágóval alkotja meg
a mindvégig változatos, feszes tempójú filmet.  Egy év múltán visszatérnek, a harmincas fér-
fiút, aki családalapításra hajt,  nem várta meg a menyasszony,  mégis marad, ha meglesz az
alaptőke, kerül majd asszony is.  Újra nagyszakállú homlesz lett az örök csavargóból, elitta
a riksa-bérlet árát, kisátrazott hát a városszéli mocsárba.
A jól szabályzott társadalomban még a peremvidéket is biztonság jellemzi,  nincsenek vere-
kedések, nincs maffia, a Vajdaságból jött újoncok  tojásdobálós flash-mobját természetes
nyugalmú rendőrlányok büntetgetik. Pedig legál a fű,  úgy élsz,  úgy jársz, ahogy akarsz...
Jól mondja a tanári gályázást surranó riksára cserélő diplomás: "miért nem ezt utánozzuk?"

Minden lakásban a karácsonyi gyertyák fénye vibrál,  a sötét ablakok  sötét titkokat rejte-
nek. Fekete Pobjeda a kihalt utcában, húszéves koromguano feketéllik  a hajdan vöröstég-
lás falakon,  az ötvenes évek házainak utcafrontja bánatba szürkült,  lepusztult a folyópart
a Rómainál.  Tóth Zsolt  komor képei jelenítik meg  az  '56 utáni légkört, kemény kontrasz-
tokkal világít, félelmetesen nyomasztóak  az ÁVO-központ  földalatti bunkerképei, dermesz-
tő a három temetői snitt fagyos fehérsége, /látványtervező: Hujber Balázs/. A premier plá-
nokon, vidámabb filmekből ismert kedves hőseink arcvonásai zsigeri embertelenséget, a ha-
talmi helyzet fölényes gátlástalanságát, a parancsra teszem önkényét tükrözik. Atmoszféra-
teremtő, elsőrangú operatőri munka!
Köbli Norbert  korrektül felépített forgatókönyve,  a kettős játék csavarjai közt lavírozva,
fokozódó izgalmakat keltve mutatja meg az elnyomógépezet önmagát is megfigyelő, sztálini
működését. A középkorú spanyolost, miután túlélte a 37-es moszkvai tisztogatást és a Rajk-
pert, a megkopott eszme  tehetetlenségi ereje hajtja, az ellenlábas csinovnyikot a puszta
karriervágy, a faluvégi parasztlegényt a fanatikus janicsár-hit.  Bergendy Péter  mesterien
adagolja a szimpátia és az ellenszenv momentumait, azért embereknek /is/ látjuk ezeket a
könnyen férgeknek tekinthető lényeket, jelenetépítése, ritmusa példás, képsorszerkesztő
professzionalizmusát már a nyitó karácsonyi anziksz bizonyítja. A verések, kínzások, üldözé-
sek dinamikája  Király István  vágót dicséri, a bunkerfolyosó hosszú fártja, a cella-ajtókból
bevillanó nyomozókkal, a kimunkált story-boardot.
Bedöcög a 9-es busz, ülőkalauzzal!, a vitrinben szalagos NDK-magnó forog, a tárcsás telefon
kattogásai elárulják a hívott számot: hitelesen érdekes a tárgyi környezet.  Nagy Zsolt  ar-
cát is korhűvé varázsolja a maszkmester,  típus-öltönye szinte gúzsba köti, kalapjának kari-
mája csüggedten konyul.  Hideg tekintettel vizslatja filmes besúgóját,  /na ki is lehetett?/,
a patkány megveti a kisebb rágcsálókat, mégis szeretjük, amikor tésztát szaggat körmök he-
lyett, átéljük szerelmét, hogy annál jobban gyűlöljük alávaló árulását.  Nem mintha főnöke
jobbat érdemelne, szadista verőlegény, szegény  Elek Ferenc ártalmatlan zongoristáját in-
dokolatlan kéjjel gyalázza,  gáláns könnyedségét  Kulka János  remekül megtalált karakter-
rajzának köszönheti, de kizárólag a nagyúri külső különbözteti meg  Scherer Péter vizsgáló-
biztosának aljasságától. Tóth Anita  feledhetetlen sipákolással alkotja meg az Örök Házmes-
né vajákos figuráját, sokáig visszhangzik álnaív kérdése: "Maguk ÁVÓ-sok?!?"
Krimi-fordulatok, rejtélyek,  horror és humor,  valós tartalom, az utolsó figyelmeztetés: vi-
gyázzunk ezzel a diktatúrával!  De reméljük, átélni csak  Bergendy Péter méregerős filmjé-
ben fogjuk... - (Még TV-n keresztül is engedélyezett!!!)                                          2011

Rövid, de boldog életünkben egyszer töltöttünk el  egy hosszú délelőttöt kórházban, fek-
ve viszont soha.  Látogatni is csak a végső esetben megyünk,  emberfélében pedig a "gon-
dolkodó nádszál"-at szeretjük. Bár a film messze elkerüli a szokásos, hazai kórházi állapoto-
kon való szörnyülködést,  a legmagasabb nívójú ellátást mutatva,  fenti okokból az első ne-
gyedóra keserves mellénézésekkel, csöndes ellenállással telt.
Aztán elsistergett egy 70 éves sárga Stuka-villamos  valahol a város peremén, a megállóban,
a csenevész kiserdő előtt ott feketéllett a  Piroska-monolit - és akkor elszakadt valami, az
elkövetkező 120 percet  fojtogató belső zokogással éltem át.  Fogalmam sincs miért,  sem-
milyen racionális okot nem találok, a legvédtelenebb, legtitkosabb tudatalatti szakadékok-
ba nyitott rést.
Rettenetesen kopogó léptek a sápadtfényű kórházi folyosón,  döngő liftajtó, az ismétlődő
alászállás a boncterembe, - értelmetlen újraélesztések,  haldoklók panorámája, túrós koc-
kák rituális zabálása az éjszaka csöndjében. Otthon uram-parancsolóm hétvégi hazatérése,
vasúti terepasztalának bel cantóval fűszerezett élvezete, kikísérése a pályaudvarra,  8 óra-
kor pedig  a napi rendes, ellenőrző jellegű telefonhívása  a vidéki munkahelyről. Kényszer-
öröm az evés:  állandóan, gépiesen, sokat.  Eléggé taszító még, de a képsorok ritmusa rej-
tett zeneiséget hordoz.
Hirtelen meglódul a cselekmény, egyre lázasabb nyomozás kezdődik: a 20 év előtti barátnő
keresése.  Elindul: a kertvárosi utcákat rója, volt osztálytársai bukkannak fel, mindegyiktől
megtud valamit, egyre inkább magáról,  mint az eltűnt Pál Adrienn-ről.  Esti utca tágasságá-
ban közeledik,  áll a nógrádi falu  templomdombja alatt,  metrólépcső ezüstszürkéje kúszik
vele fölfelé:  Fillenz Ádám  külsői szűkspektrumú szépséget hordoznak,  az enteriőrökben
világítás nélküli hatást keltő, árnyalt természetességet. Egészen megkapó a képek színdina-
mikája, a blúzok bumfordi virágossága és a környezet koloritja vice versa összehangolt, ha-
lovány tónusból  fokozatosan megyünk át az élettelibb kontrasztosságba. De minden fehér
felületnek, - köpeny, lepedő, papír - , erőteljes textúrája van  a színtelenség  fény-árnyék
mátrixában.  Észrevehetetlen a kézikamera:  az ócskavas-telep daru-totálja  hosszú követő-
mozgás után bújik a szűk iroda néhány négyzetméterébe,  annyira bravúr, hogy észre sem
vesszük!
Szó sincs nyomorról, a panelkomfort tökéletes,  enni lehet a padlóról, vagy éjjel fridzsider-
világítás mellett, az emlékek válogatására a csempefényű toalett-ücsörgés is alkalmas. A ré-
gi ismerősök arcképcsarnoka  egytől-egyig érdekes portrékból áll,   Kocsis Ágnes  tudatos
koncepcióval találta meg a valódiságukban tökéletes szereplőket.  Horváth Ákos  elkínzott
értelmiségije,  Thúróczy Szabolcs elképesztő hitelességű pincére, Sarkadi Kiss János jovi-
ális műszakija egytől-egyig közeli ismerősünk,  Keszég László nagyvállalkozója viszont annyi-
ra figurateremtő, hogy nem is ismerünk rá a színészre. Pomponos papucsáig talpig narancs-
ban,  Urbanovits Krisztina irigyelt eleganciával társalog újgazdag miliőjében,  Margitai Ági
a kihagyó emlékezet bravúros epizódját formálja meg tolószékes magányában.
Aki végigvezet a befelé tartó stációkon, Piroska a krónikus-osztályról  Gábor Éva, aki teljes
átlényegüléssel teremti meg emblematikus extremitását.  Élő szobor, amely feltárja titkait,
miközben maga is  egyre többet lát magából.   A szenvtelensége mögött szemében sötétlő
győzhetetlen kíváncsiság, a lassúdad váltás a katatón motyogásból a célzott kérdések éles-
ségébe, az orgánum ellenállhatatlan vonzása teszi létezését múlhatatlanul izgalmassá.
A monitorfalon egy atomreaktor adatgörbéi helyett  az utolsókat verő szívek pulzálása raj-
zolódik elénk,  de mi inkább hosszan figyeljük  furcsa hősnőnk szemmozgását, amely végül
összekapcsolódik ámuló tekintetünkkel.  Sikerül elkerülni az elcsépelt szívhangokat,  mint
minden, ez is vizuális jellé manifesztálódik  Kocsis Ágnes  képnyelvében.
Szokás értékelni a filmeket, de ezt most nem pontokkal mérjük, hanem "fokokban, mint a
lázat, karátban, mint a gyémántot" /Szép Ernő/. - Huszonnégy karát.

Valami zaftos krimit sejtünk: kínai maffia a józsefvárosi piacon kontra multi ingatlanspekulá-
ció...: de nem!  Egyszerű történet a barátságról,  köznapi poézis, gyengéd humor,  furcsa-
ságok mögött az annyira hiányzó emberi érzelmek. Az ügynök lepusztult lúzer, a vélt ellen-
fél szerencsejátékba bukott futball-zsonglőr, a gengszterfőnök racionális üzletember.
"Elkergetsz a munkahelyemről, de nap mint nap együtt várakozunk, végre van társaságom"-
gondolja a kínai raktáros, "Gyanús nekem az ittléted, akadályozol,  de ősi bölcsességekre
tanitasz, barátságos zugot építesz itt nekem" - véli a raktárépület eladásában érdekelt ma-
gyar fél.  Célba-, majd jól be is rúgnak, kaszkadőrködnek a tetőről ugrálva, még vetélytár-
sak is lesznek egy tétova szerelemben.
Miklauzic Bence az Ébrenjárók arcképcsarnoka óta nem jutott filmhez, pedig mi sem len-
ne manapság fontosabb,  mint egy gyilkos  Hősöm tere, 32 perc helyett nagyjátékfilmen...
Gondosan árnyalt dialógusai külön elismerést érdemelnek: mintha Ágota Kristóf tőmonda-
tos kommunikációja jelenne meg,  másrészt a megértést még képeskönyvfigurái is segítik.
Az ötletes szituációk a leghétköznapibb eseményekből nőnek ki, csúcspont a kávé-tea pár-
baj, amely az ókori kínai tanmese, káprázatos vágásokkal sűrített realizálása.
Bánfalvi Eszter pizzafutárja meggyőzően motorozik, belevaló keménysége imponáló, éppen
ezért nyugodtan lehetett volna kevésbé kontrasztosan, szebbé fotografálni. Rátóti Zoltán
az ötvennek látszó magyar negyvenes prototípusa, játéka meggyőzően hiteles, visszafogott
tempója egyedien markáns. Lengyel Ferenc, Egyed Attila extrém egyéniségét adja, a las-
san alternatív sztárrá emelkedő  Thúróczy Szabolcs  húzónévként erősíti a produkciót.
Telitalálat  Yu Debin  Wu szerepében: az egyre szimpatikusabb létezés, a gömbölyű stílus,
a sugárzó kedvesség iskolapéldája. Neki elhisszük a Zöld Sárkány meséjét, tőle elfogadjuk
a Vasat Verő Róka közmondását,  - a teljes foci-/al/válogatottat  elküldenénk hozzá testi-
lelki-gyakorlatra!  Nehéz színészi munkának értékelni  a zsigeri önazonosulás, a látszólagos
eszköztelenség ritka csúcsteljesítményét!
Nem fogják sokan megnézni, nincs píár, nincs kritika, de még szájhagyomány se, pedig ha
francia avagy északi film lenne, hanyatt esne a filmkulturált közönség!

Szeretjük  Kovács Kriszta  Radnóti Színház-beli darabját, Bereményi dialógusai is ülnek, de
filmen minden  kegyetlenül keményebb lett.  Szervét Tibor  parádésan cinikus tartótisztje
kíméletlenül gonosz, irháját féltő köpönyegforgató,  Csányi Sándor sokkal kisszerűbb, meg-
hunyászkodó karrierista. Felmagasztosul viszont a joviális Schneider Zoltán  törzsfőnöke, a
színpadon észrevétlen   Marjai Virág  mélyen átélt érzésvilágot képes megjeleníteni.
Török Ferenc az indián-jelenetek stilizált hitelességével, az /ál/archiv felvételek kedves iz-
galmával hatványozza  a színpadi játékot,  a vágás és a találó kamera-állások is feszülttebbé
teszik a cselekményt. Mennyivel többet ér egy néma premier plán egy színpadi frázisnál!
A csúcs most is  Csomós Mari  elképesztő méltósága: a Legnagyobb Magyar Oratrice félel-
metes deklamációval, szótagonként súlyozottan meséli el a budapesti indiánok történetét,
ezáltal kapnak a diaképek drámai jelentőséget.
Egyetlen hibája van a szövegkönyvnek:  az "Indián" lényegét,  fontosságát kimondó monoló-
got a hitvány áruló szájába adja. Azt is a Nagymamának kellett volna mondani!

2 0 1 0

Szelíd teremtés               6
Czukor show                  10      

2 0 0 9

1                                  10!
Tréfa                              8
Boszorkánykör                7
Papírrepülők                   8
Made in Hungaria          100
Utolsó idők               100!!!

Na de ennyi véletlen?!? Megtalálja anyját, akinek lakásában éppen számára ismeretlen apja
castingol, véletlenül megöli anyja élettársának lányát, majd némileg szándékoltan a gyászo-
ló apát, végül, micsoda véletlen!, anyukát is letaszajtja a harmadikról...  Értelme sincs min-
dennek,  hiszen már az első gyilkosság után menekülni kell,  a filmrendező pedig megtudja,
hogy a szörnyeteg a fia...  - ez annyira kikészíti,  hogy végül fiastul felfordul az alpesi úton,
remélhetőleg végleg. A sztori és a forgatókönyv szánalmasan ostoba,  de a rendezés kiváló,
a hiteltelen és hazug történet igazi filmes eszközökkel realizálódik.
A konténer-színházi változat nem tetszett, de a lepusztultságában is gyönyörű pesti bérház
fantasztikus hangulati elem, nem is beszélve a havazás mitikus költőiségéről. A gyilkos távoli
sziluettje a sűrű hófátyolon át, a nyomok az udvar szűz haván, az ablaktörlő hektikus surro-
gása a szerpentinen  varázsosan ellenpontozza  a borzalmakat.  Néha sok is a jóból: a licht-
hof szárnysuhogással érzékletes, de miért kell egy lényegtelen párbeszédet a pincelépcső
artisztikus csigavonaláéba komponálni?
A filmbélivel ellentétben a valóságos casting igen sikeres:  Csíkos Kitty gyerekarca, a kata-
ton tekintetű  Frecska Rudolf katartikus mélységeket hordoz. A színészek már kevésbé el-
fogadhatóak:  nagyon csúnya arcok és sehogy sem játszanak.  Ebben  a rendezőt alakítani
próbáló rendező is  élenjár,  bánatba hízlalt magyar férfifej  az átélés és a mimika romjain.
Igaz, nehéz elhitetni például  olyan butaságot, hogy valaki felelősségez érez,  mert 17 éve-
sen nem óhajtott  egy húsz évvel idősebb  alkalmi kapcsolat oldalán  apa lenni és ezt még
azzal is megfejeli, hogy "élni akartam, karriert csinálni, filmezni!"/ Miért, ki nem?/
De ami a rendezést illeti,  Mundruczó Kornél,  nagyot javítva a Johanna és a Delta okozta
negatív egyenlegen, az Afta és a Szép napok zseniális szintjén teljesíti a föladatot. Erősek
a szárazon koppanó dialógok, mesteri a ritmus, kifejező a plánozás, melyet Erdély Mátyás
képalkotó tehetsége tesz esztétikusan élettelivé.  Valósan szuggesztív a bérház különböző
színtereinek  nagyívű gépmozgásokkal való kötése,  emlékezetes a mosógép remegtető do-
hogása, a havas úton kanyargó autólámpák fénye.
Csak igaz sztorit,  jó forgatókönyvet, hiteles színészeket kellene találni, - ahogy a rettene-
tes Jég után jött a csodálatos  Caligula, eljön a nagy film ideje is.

Füst Milán Boldogtalanok-ja  a magyar drámatörténet szent tehene. Kimódolt cselekmény,
nehezen értelmezhető karakterek, hiteltelen viszonyulások.  Minden rendezőnek beletört
a bicskája, a melodramatikus bulvár mégis szívósan él tovább, a közönség szenved, a kritika
meg nem meri kimondani, hogy érdemtelen darabocskáról van szó.
Dömötör Tamás nagy merészen,  jóformán csak a szereplőket emelte át  teljesen autenti-
kus darabjába, melyben a családi dráma csupán ürügy  a szórakoztató média  ocsmány em-
bertelenségének leleplezéséhez.  Milán bácsi hősei tulajdonképpen  nem is kerülnek egy-
mással szembe, a show-műsor vezetőjével folytatnak dialógust,  melynek során a manipulá-
tor lépésről lépésre szedi ki belőlük legféltettebb titkaikat. Az eredetileg színdarabnak írt
és játszott mű  igen ötletes dramaturgiával tárja fel  a családi kapcsolatok szövevényét  és
sikerrel alkotja meg  a rendkívül érdekes figurákat. Az időpont a jelen, a dialógusok közné-
pi nyelven szólalnak meg,  az extrém szituációk elfogadható értelmezéseket kapnak. A for-
gatókönyv ezen felül megteremti  a TV-adás stábjának  jeleneteit, az előzmények és követ-
kezmények ábrázolására is futja és kidolgozott szerkezetbe sűríti a váratlan izgalmakat.
A rendező   Dömötör Tamás a színpadi változat szereplőit tartja meg,  de magabiztosan vá-
logatja ki az üvegfal mögött dolgozó TV-seket is. Saját magukat adják, de reagálásaik, benn-
fentes cinizmusuk felér  egy színészi alakítással.  A bértapsonc közönséget irányító adásve-
zetőben  Simicz Sándor-t  ismerhetjük fel,  aki zsigeri tehetséggel,  fantasztikus humorral,
lenyűgöző énekprodukcióval válik a film felejthetetlen Jolly Joker-évé.
A nevetségessé alázott kisember,  Szabados Mihály  megformálásában  a galádul csapdába
csalt, jószándékú butaság, melyet az embertelen műsorgyár éppen úgy használ ki, mint a
70-es évek mélyinterjús dokufilmesei a tájékozatlan emberek őszinteségét. Czukor Balázs,
aki ritka fiziognómiájával  már többször feltűnt hazai filmekben,  duplafenekű szerepében
szuggesztív arcjátékkal, empatikus hozzáállással hozza a sztárt,  aki csak eszköz a manipulá-
torok kezében. Szorult helyzetében  Anger Zsolt  szenvtelenségével, okos válaszaival még
szimpátiánkat is elnyeri, noha jelleménél negatívabbat nehéz lenne elképzelni.
A TV-felvétel zaklatott légkörét az operatőr  Tóth Widamon Máté  korrektül uralt, hiszté-
rikus kameramozgásai teremtik meg,  tetézve  Lenkey Tamás  vágói bravúrjaival.  A rende-
zésnek sikerült olyan filmet csinálni,  amely egyáltalán nem emlékeztet a színházi kiinduló-
pontra, velejéig filmszerű, öntörvényű filmművészeti alkotás.
A színészek káprázatos együttest alkotnak, mégis külön kell szólnunk a hölgy-triumvirátus-
ról.  Csonka Szilvia  hátborzongató átéléssel hordozza a tragédia előérzetét,  Péter Kata
egy primitív, sorsverte lányt állít elénk, aki kétségek között vergődve próbál kiutat találni
elviselhetetlen helyzetéből.  Megmerevedő mimikája, szélsőséges dühöngése, többször el-
torzuló artikulációja annyira hiteles, hogy időnként arra gyanakszunk,  nem is színész, ha-
nem az élet  valóságos drámájának részese. - Sziklába vésett arcvonások,  fagyott szemek,
acélos pincehang:  Vasvári Emese  extrém egyénisége  eszméletlen erővel ruházza fel  a
legellentmondásosabb szereplőt. Nézései, lassú reagálásai, vontatott hanghordozása hosz-
szú ideig a mindent elfogadó megalázkodás típusát jeleníti meg,  mígnem a végkifejletben,
félelmetes intenzitású kitörésben mutatja meg ellenállhatatlan drámai erejét.
A TV-ket valóban csak a nézőszám érdekli: ez rendben is van, - alávaló módon manipulálják
a szerencsétlen résztvevőket:  megtévesztik őket, kihasználják tudatlan hiszékenységüket:
felnőtt emberek, magánügy! De mindezt csak azért tehetik, mert a Nagyérdemű Közönség
kéjesen szemléli a "lelki" élveboncolást! /Nemsokára talán a "testi"-ig is lesüllyedünk.../
Magasan a legjobb film volt a  Szemlén,  egészen biztos,  hogy megtalálja útját a közönség
felé.  Műfaji különlegessége miatt,  hiszen egy TV-show készítéséről szól, kivételesen hoz-
zájárulunk a mozin kívüli nézéshez is...

Csak negyven évig kellett várni... - Huszárik után végre egy ember, aki formában, képben
él és mer újítani!  Valami ág-bogas, zűrös történés,  csalárd misztikum és bűnügyi titok, a
felét nem értjük - de kit érdekel!!!  Mikor a látvány maga szürreál, mikor fények és tónu-
sok mesélnek,  mikor minden beállítás eleven élmény,  mikor egy villanásnyi arc felér egy
fejezettel...  Hogy mennyiből csinálták és még mit lehetett volna!?!..., kit érdekel, mikor
szájtátva bámuljuk  Lányi Fruzsina és Varga Judit  elképesztő látványvilágát, mikor lenyű-
röz a szerkezet, a nagy szimfonikus formákra emlékeztető, következetes építkezése, mely
Kiss Wanda  vágó-ollóját dicséri.  Pater Sparrow /Verebes Zoltán/  merészen rugaszkodik
el a naturától,  az emberi viszonylatokban viszont, nagyon is megalapozottan valósághű. A
konfliktusok erővonalait, a szituációk terét kiválóan megrajzolt figurák hitelesítik, nagysze-
rű szereplőválogatása számos ritkán látható arccal teszi magasra a mércét.
Mikor láthattuk utoljára  Sinkó László diabolikus fizimiskáját, honnan tudnánk, hogy mily
gonoszságok lakoznak  Balázs Zoltán-ban?  Czukor Balázs  az ideális néma,  Kerekes Vica
éretten magabiztos, Mácsai Pál, mint mindig, nagyon kemény, lassan Mucsi Zoltán is meg-
kapja a Giacometti-profiljához illő  komoly feladatokat.  Egy hangtalan,  illetve hasbeszélő
epizódszerepben  Mátyássy Bence  tűnik ki választékos szolgalelkűségével,  - volt már kö-
lyők, csúszómászó karrierista, ifjú szerelmes, akció-hős, transzvesztita és vakond, - van-e
olyan szerep, amit ne tudna, abszolút tökéletességgel eljátszani?!?
A Tóth név foglalt a magyar filmtörténetben, de azért most mégis, tanuljunk meg gyorsan
egy újabbat:  Tóth Widamon Máté, amit ez a fiatalember művel a kamerával, az így egyből
a legnagyobbak közé emeli, magától értetődően virtuóz, leleményesen páratlan!
Bármelyik hollywoodi műfajban képes lenne a legjobbat alkotni, de reméljük, hogy minket
is még sokszor meglep  filmes kreativitásának fanyar gyümölcseivel:  Páter Sparrow rakétá-
ja elstartolt a képzelet bolygóntúli univerzumába.

Végre egyszer jól döntött a T.Zsűri, végre egyszer olyan szerzői film született, amely bár-
hol a világon megállja helyét  mind a közönség,  mind a szakmai kritika előtt!  Világvége: a
magyar-ukrán határvidék, Schengen előtt, '97-ben, benzin-csempészet, falopás és a nagy
üres, kilátástalan semmi.  Háttérben a Kárpátok,  előttünk az épülő sztráda Ukrajna felé,
egy autista dilinyós lány és az ő sűrűlelkű,  kötelezettségek között vergődő bátyja. Kádas
József-ben a Magyar Ugar "kunfajta, nagyszemű legény"-e testesül meg, akit néma vágyai
sem igen űznek  egy saját, műhellyel kombinált benzinkútnál tovább.  Összeszorított fog-
gal gondozza  reménytelenül kiszolgáltatott nővérét,  fordul hatszor is  egy nap a fekete-
fuvarral, alig beszél, de izzó szemei mindent elmondanak. Színészi alkat és rendezői elkép-
zelés ritka telitalálata  ez a jobb sorsra érdemes legény,  a leszorítottak, a mélyben kalló-
dók tragikus hőse.  A forgatókönyv gondosan kidolgozott cselekményt, pontosan kirajzolt  
karaktereket hordoz. Kitűnő megfigyelések egy ismeretlen közegben,  látszólag jelenték-
telen apróságokból épülő szerkezet.  Még a rendőröknek is határozott arcélük van, nem
kell szokványos sztereotípiákkal beérnünk.  A fantasztikus színészvezetésen kívül, a vissza-
fogott tempó és a következetes vágás is a rendezőt dicséri. Kiemelkedő az operatőr mun-
kája, expresszív mélységeket sugallnak  a homlokeresz alatt végződő kivágások,  a fénnyel
írt profilok.  Soha filmben nem láttuk még  a nappali erdő  ennyire kifejező képeit, a kör-
nyező világnak a lány szemével látott apró rezdülései, egy tücsök, egy táncoló levél, egy
tükröződés a falon titkos szubjektummá nemesül  Herbai Máté kamerája előtt. Bölcs elő-
relátással a háttér-dalok,  Harcsa Veronika kifinomult előadásában, az ő szövegével, ango-
lul szólnak,megkönnyítve a nemzetközi sikert,  amelyet bizton megjósolhatunk.  Az összha-
tás fontos eleme  Márkos Albert mesterien illeszkedő zenéje is,  de a középpontban mé-
gis a ragyogó színészi alakítások egész sora áll. Varga József a robusztus sötétség, László
Attila a cselekvő józanság, Kasvinszki Attila az elemi rosszindulat szuggesztív megtestesí-
tője.  Géczi Zoltán  jégarcú hadnagya egyetlen mondattal helyre teszi az államrendőrsé-
get, Földes Eszter sugárzó lénye a természetes hitelesség ritka erényével tűnik ki.
A rendellenesek ábrázolásában eddig Dustin Hofman Esőembere vitte el a pálmát, de holly-
woodi remeklése fényévekkel marad el  Vass Teréz briliáns alakításától. Az Ő járása, nézé-
se, váratlan reakcióinak groteszk ritmusa, félszeg öröme, rettegő magába fordulása: maga
filmtörténelem. Némaságát csak az autó-prospektusok adathalmazainak felokádása szakítja
meg, mindent ért, egy szóra segít a lehajolni képtelen öregasszonynak,  mindenre reagál:
talán a legmegrázóbb pillanat a tetszhalálba menekülő bogár-póz a magára borított dívány
alatt... Herzog Kasparjának megszemélyesítője elmegyógyintézeti ápolt volt, Truffaut Vad
Gyerek-e retardált kisfiú, de  Vass Teréz  Színész,  az unikális fajtából,  aki elképzelhetet-
len módon jutott el a testi-lelki metamorfózis ilyen fokára. Nem feledjük, hogy az alkotók
rengeteg kis jelenet-mozaikkal adtak erre lehetőséget, de a revelatív alakítás végső fokon
az Ő transzcendens beleérző-képességét, elementáris tehetségét bizonyítja.
A szerelmesek tétova csókjai, lobogó lángokkal a háttérben, a hinta kötélcsavaró forgásá-
nak montázsa, a morbid abszurdisztáni határátkelés:  megannyi megfoghatatlanul lenyűgö-
ző mozzanat. A két lány sejtelmes világítású éjszakai jeleneténél pedig,  nem, nem!, miért
is fognánk vissza magunkat: - megdermesztett a gondolat: ...bergmani szépség!

A Komáromi Erőd után most a zsámbéki exRendház kölcsönöz poszt-monarchiás légkört ma-
gyar filmnek,  reméljük, marad azért hasonló fílingű helyszín  a várva várt  Iskola a határon-
nak is.  Horgas Péter  avatott közreműködésével, az operatőr  ifj.Seregi László  érzékletes
képekkel teremti meg a bezártság komor miljőjét. A szerzetesi cella eszméletlen rövidülés-
be szűkül, az öles falak erőtlen sárgája,  a reverendák tompa sötétje szinte fekete-fehérré
nemesíti a koloritot, a visszafogott mozgásokkal animált  változatos beállítások meghatározó
összetevői  a nyomott atmoszférának.  Hiba gyilkosságba futtatni a cselekményt,  elég lett
volna még erőteljesebben szembeállítani a két nevelő ambivalens módszereit. Váta Loránd
szuggesztiv játékát tovább erősítik sűrű titkokat sejtető arcvonásai, nem tehet arról, hogy
a forgatókönyvi önkény indoklás nélkül száműzi a tragikus esemény előtt. Sikeres a gyerek-
szereplők kiválasztása is, különösen  Kiss Márton Szebeni-jének nemes embersége tetszett.
Lengyel Tamás nagyívű alakítása egymagában fontossá teszi a filmet, a fölényes szépséggel
álcázott lelki terror  emblematikus figuráját  teremti meg,  mosolyos gesztusai fokozatosan
leplezik le szadista hajlamait. Gárdos Péter  filmje nem hibátlan,  ígéretes lehetőséget sza-
lasztott el, ennek ellenére fonos,  hogy bepillantást engedett  a klerikális nevelés feudális
szörnyűségeibe. De ideje lenne körülnézni már a 70-es évek egyházi kollégiumaiban is, hát
még a későbbiekben...

A József Attila Színház-i, szintén  Tasnádi István fémjelezte előzmények után bizsergetően
jó előérzetekkel ültünk be, de film legmerészebb vágyainkat is felülmúlja! A röpülőgép las-
súló légcsavarokkal landol a Népköztársaság budaörsi határán,  de mi már az első táncjele-
netnél elszállunk.  Semmi kidobós-beforgós párosodás:  mindenki egyedül ropja, természe-
tesen az invenciózus koreográfus,  Tihanyi Ákos elképzelései szerint,  tömegben, együtt,
igazolva több évtizede vitatott tézisünket, miszerint az igazi rock 'n roll: szólótáncz !!! Jár-
ják veszettül, táncosok, színészek egyaránt, elképesztő a vágás /Csillag Manó/: egy hety-
ke figura - nagytotál - jellegzetes tárgy - a szereplők - etc.,  fantasztikus iramban, tökéle-
tesen ritmizáliva. Rendőrség, vízágyú/működő!/, fejveszett menekülés, szédítő forgatag és
a közepén  Scherer /Pepe/ Péter újabb karakter-remeklése, a kispolgári kiskáder Bigali. A
cselekmény izgalmasan bonyolódik,  mi lesz a zenekarral?, mi lesz a vetélkedő frontembe-
rekkel és mi lesz a szerelemmel, óh?  Beépül még négy hórihorgas NDK-csaj, megjárjuk az
uszodát, a házibulit,  de mág gyertyafényes szerenád is felhangzik a Salvador Dali-san égő
zongorán. szólnak az elnyűhetetlen magyar rock örökzöldjei,  hát ha az a Fenyő úgy éne-
kelt, úgy mozgott volna, mint a mi  Fenyő Iván-unk , aki ráadásul kitűnően játssza a rossz-
fiút, talán mi is Hungáriások lettünk volna azokban a daliás időkben. Szabó Kimmel Tamás
abszolút all round színészként jeleníti meg a hajdani figurát,  érzelmes mimika, hiteles át-
élés, elsőprő lendület jellemzi.  Felbecsülhetetlen erénye,  hogy soha nem túloz,  annak
ellenére, hogy ez a szerep igazán adna erre lehetőséget, kicsit mindig kívül maradó, visz-
szafogottan árnyalt karaktert formál. Zenekari társai viszont szabadjára engedhetik egész-
séges komikumukat,  Kovács Lehel vulkánikus tombolással bőgőzik,   Orosz Ákos belevaló
keménységgel - és igazában is !!! - dobol,  Szente Vajk  parádés alakítást kerekít a mitug-
rálsz gitáros szerepéből.  A lány főszereplő képességes, de nem illik ide, túl erényes, túl
fagyos, annál inkább  totális telitalálat  a gyönyörű Marina, aki igenis rendes ember, nem
hagyja el a bajban sem rosszcsont fiúját.  A szuperközeliben is  lélegzetelállító  szépségű
Valentin Titánia utolérhetetlen eleganciával, természetes hitelességgel él a vásznon, ki-
bomló hajából ékszerek-csillagok hullanak, mosolyától rendőrsorfalak zuhannak össze. És
ahogy azt képes mondani: "...aztán soha többet rock 'n roll..."  Fonyó Gergely kikezdhe-
tetlen szakmai tudással realizálja a kitűnő forgatókönyvet,  a briliáns színészvezetésen kí-
vül kiemelendő a 70-es évek arculatának, hangulatának precíz ábrázolása is.
Nincs ember, akit ne sodorna el a zene és a képek káprázatos lüktetése, bensőnkben ré-
vült mámorban tombolunk végig, aztán hazafelé a havas utcán: - hogy-hogy ilyenkor nincs
rock-party a Corvin-tetőn ?!?

A nyolc történet váltakozva fut, de nem szinkronban: érdekes szerkezet,  végig éber figye-
lemre késztet.  Nem minden jó:  a korai drogozók erőltetett handabandázása, a lemezlova-
sok bennfentes lötyögése lenyomja a szintet,  az írói impotenciát is csak a végső mottó vé-
letlen megtalálása teszi elfogadhatóvá. A szerelmi háromszög kicsit túloz, de a szereplők já-
téka némileg hitelesíti  a helyzetet,  Szabó Simon  létezése a road-képekben,  érdes meg-
szólalásaival nagy erőssége a filmnek.  A jóbarát halálhírének fogadása:  a hosszan kitartott,
fojtogatóan döbbent csend:  emlékezetes nagy pillanat.  A dramaturgia néha megbicsaklik,
kár volt elvarratlanul hagyni a két lány otthoni lebukásának  történetét, de a cselekmény-
vezetés egyébként kitűnő, a váltások logikusak, a folytatásos regényekhez hasonlóan, per-
manens izgalomban tartja  a nézőt.  A rendező jól bánik nagyrészt kezdő színészeivel, hely-
színei is találóak,  első és ráadásul  no-budget filmhez képest  csak a legnagyobb elismerés
illeti.  Szépen kapcsolódik a break-dancesek és a fitnesszes fiú sztorija,  belevaló figurákat
ismerünk meg és illeszkedik  az elmaradhatatlan bunyó is.  De ha csak a két leszbi-lány len-
ne a filmben,  akkor is igen elégedettek lennénk.  Az apai zsarnokság árnyékában  ruhater-
vekkel próbálkozik az egyik, miközben pénztárosként húzza az igát egy áruházban, -kemény
és koravén:  Bódi Eszter érett alakítása maradéktalanul hitelesíti. A másikat a hihetetlenül
szuggesztív  Hőrich Nóra Lili  játssza, aki vibráló mozgásán,  lenyűgöző szépségén túl nagy-
szerű színész is.  Ahogy barátnőjét figyeli érzékeny szemekkel,  ahogy megdöbben az anyai
ballépés felismerésénél, de egész sugárzó jelenléte született tehetségként állítja elénk. A
végső kettős futás az éjszakában kicsit kimódoltnak tűnik, de az Ő hosszú vágtája a homály-
ba révedő Andrássy-úton, a drámain lezuhanó földalatti-ráccsal,  a kétségbeesés zokogásá-
val: gyönyörűséges, felejthetetlen jelenet.

Havasok, eszténák, csergék és fenyvesek...,  gyönyörű tájakon pásztáz a míves kamera, az
éjszaka meg a vajákos vadlányok lidérces táncáé.  Vadromantikus valószínűtlenségek, ame-
lyek nem tudnak  marquez-i szürreálba transzformálódni.  Az átlátszóan titokzatos fordula-
tok viszont megfelelő keretet adnak  a realisztikus jelenetek,  a hiteles figurák felvázolásá-
hoz. Czintos József helyi rendőre, a kismerhetetlen hegylakó Magdaléna, a vadlány baráz-
dált arcú édesanyja támadhatatlanul valószerű,  de filmbeli létezésüket az elképesztő civil
szereplők kisugárzása teszi tökéletessé. A vad hegyi képeken átderengő, ízesen tagolt sza-
vakkal recitáló arcok sora, a mitikus elbeszélések oratórikus emelkedettsége, a balladiszti-
kus  Dresch Mihály-zene  jelenti a film igaz értékét.  A lidérces élményeit puliszka-lakomá-
zás alatt mesélő öregember,  a kocsmai regélők, a hegyre kenyeret vivő lány, a sajtkészítő
fiú filmi létezés magasan veri  a színészi alakításokat.  Egy, csak egy legény állja a versenyt,
a rebbenő érzékenységével is töretlen keménységű Trill Zsolt. Poétikus mimikájától a leg-
jelentéktelenebb pillanat is vibrálóan izgalmas hangsúlyt kap, de ha arca mozdulatlan, a su-
gárzó szemek tükrözik  a lélekmélyi történéseket.  Érthetetlen váltásokat tölt meg emberi
tartalommal, kíváncsi kamasz és vakmerő hős egy személyben, filmbeli munkája méltán állít-
ható színpadi remeklései mellé. Bizony csak az ésszerű píár hiányzik: íme,van egy fantaszti-
kus színészünk, akit egy közepes filmben is érdemes, sőt, muszáj megnézni! A többit pedig
bízzuk az erdélyi táj  bűvös szépségére,  amelyet a belsőkben is szép teljesítményt produ-
káló operatőr-pár:  Ágoston Gábor és Halász Gábor varázsol elénk.

2 0 0 8

-Valami Amerika 2     10!!!
-Kaméleon                  9
-Tabló                        8
-Majdnem szűz            8                    Ubrankovics Júlia   10!
-Életek éneke           10!!!    
-Casting minden          9

Nagyot ütött az első Valami, csak a zenéje nem tetszett: a folytatás ellentmond a közhely-
nek, miszerint a második rókabőr már nem az igazi, ez jobb, mint elődje, jól kigondolt, öt-
letes, pergő és vidám.  Divinyi Réka megint csak írt egy használható forgatókönyvet, frap-
páns dialógusokkal,  ügyesen rajzolt figurákkal,  nem fukarkodott a váratlan meglepetések-
kel sem. Kifejezetten pompás a színház, helyesebben a táncszínház beemelése a történés-
be, így a zenés-táncos elemek nem betétszámok és már a próbák alatt ájulhatunk a koreo-
gráfia eleven lüktetésén, hát még a végkifejletet jelentő premieren!
A Három Testvé/ő/r keményebb, mint valaha, Pindroch, Szabó Győző és Hujber egymásra
licitál, legjobban a legkisebbet szeretjük, kamaszos mosolya okán. Csuja Imré-ről nagydok-
torit kellene írni,  a "Kárpátok Hitelességi Géniusza" címmel,  de nem adja alább a győzhe-
tetlenül charme-os  Szervét Tibor  sem: de jó is lenne beleesni egy ilyen szélhámos csap-
dájába!, nem is beszélve a "karmai közé" változatról... Emésztő fölényben játszik a férficsa-
pat, a lányok becsületét csak a zseniális mozgású atomvillanás,  Lucia Brawley menti meg,
karizmatikus lézer-tekintete  még a háttérből is uralja a mezőnyt. Táncol, mosolyog és ját-
szik,  Ő a Number One a filmben: ellenállhatatlan!  A legemberibb  dr. Thúróczy Szabolcs
epizódja, a filmbarát gengszter méla tekintete mögött szentimentális lélek rejtőzik: zseni-
ális figura!  Tompos Kátyá-t éneklése dicséri, a filmbéli színpadon is helytállt.
Márton Balázs  operatőri munkája veri  a csúcsra járatott hollywoodi táncfilmeket,  de a
hétköznapi külsőkben, szépen artikulált enteriőrökben is példaszerűen dolgozik. Hatásos
a zene,  kevésbé hallik bugyuta-betét,  akadnak szövegben-zenében egészen kiváló dalok,
így a börtönőr-song és a fantasztikus rendőr-jelenet, amelyet kétszer is láthatunk.
Lesz közönségsiker, lesz nézőcsúcs, íme a magyar szórakoztató film: igazán ideje volt már,
hogy ne kelljen az amcsi katyvaszt néznünk.

Csak szex és más semmi: az első magyar közönség-film, amely korszerű filmnyelven, profesz-
szionális megvalósításban volt képes szórakoztatóan hiteles lenni, egyből megmutatta Goda
Kriszta elementáris tehetségét.  Második alkotása ugyan félrecsúszott, de ebben a proto-
koll-szempontok és indokolatlan elvárások is  szerepet játszottak. Nem lehet ekkorákat ha-
zudni '56 ürügyén, főleg,  miután a hasonló témájú amerikai dokumentfilm,  a Szabadság vi-
hara elfogulatlan hozzáállással már feltárta az igazságot...
Na de ez most egy frappánsan összefogott, kiváló forgatókönyvre épülő, szellemesen reális
szélhámos-sztori, lebilincselő tempóban, szédületes vágásokkal, kiváló színészstábbal előve-
zetve. Hazafelé baktatva töprenghetünk, hol lettünk megvezetve, hol nem stimmel egy vá-
ratlan fordulat:  de alig találunk döccenőket,  a kiélezett dialógusok, a komikus szituációk
amúgy is elfedik azt a nehány apró ügyeskedést. Gyönyörű, méltatlanul lehurrogott /"bez-
zeg Prága!"/ fővárosunk ismeretlen, új arcait mutatja, eklektikus bérpalota, vasúti híd, az
újjászülető Gozsdu-udvar, - kár, hogy szerelmetes Megyeri-hídunkon  akkor még nem lehe-
tett forgatni... Végre új karakterben látjuk Csányi Sándor-t, elpuhult amorozó helyett ki-
munkált figurával lep meg,  Kulka János hihetetlen metamorfózissal brillíroz  kényes szere-
pében. A női főszereplő most legalább nem zavarja az óriási csavarokkal örvénylő történe-
tet, László Zsolt lézerpillantású szigora szuggesztív egyéniséget sejtet. A címszereplő egy-
re kevésbé fotogén bio-díszlet, ám  Goda Kriszta  szédítő ritmusa, az eizensteini képsorok
hibátlan illeszkedése még ezt a tehertételt is kibírja: animált bábokkal is tökéletes lett vol-
na a szerelmi szál... Aki színházi világban  Első az Egyenlőtlenek között: több kisebb szerep
után, Tibiként SzázTizes TeliTalálat a zseniális Trill Zsolt. Nagy vagány szelíd álmokkal, jóhi-
szemű fafejűnek látszik, mégis csalhatatlanul ismeri fel a helyzeteket, 30 premier plánja kö-
zött nincs két hasonló,  arcrezdülései regényeket írnak, tekintete az angyalok énekét. Az
Ő létezése néhány feledhetetlen pillanatban  a katarzis csúcsára röpíti a filmet,  jelezve a
fiatal színészóriásban rejlő varázslatos lehetőségeket.
Csak az a Vég...  Nem kedveljük a Deus ex Machiná-t,  nem győzhet teljesen az isteni igaz-
ság, de vajon okvetlenül az egyetlen szerethető emberkének kell halni, míg a gusztustalan
lélekkufárok tovább virulnak...?!?
Döntse el az, aki nézi, bátran beülhet plázacica, vagy komor filmítész egyaránt, nagymamák,
gimisek, kismamák, gürizők: higyjétek el, egyikőtök sem fogja bánni!

Antirasszista rendőrfilm, cigányok-romák a bűn és a bűnüldözés két oldalán. Kemény vállal-
kozás, meglepő sikerrel! Mert a story és a forgatókönyv akkurátosan kidolgozott, a figurák
ismerősek, mégis egyénített, érdekes arcok, a dialógusok meg egyenesen remekek, hiába,
nem árt ha egy  Kertész Ákos az alkotótárs! Ártott viszont a minden áron széles körképet
alkotni vágyó törekvés, az érdekes epizódok csökkentik a bűnügyi feszültséget, bizony, jól
sikerült jeleneteket kellett volna  kegyetlenül kivágni...  A nyócker-jellegű környezetben
a hazai színjátszás nagyjai brillíroznak:  Molnár Piroska regényeket képes arcjátékkal meg-
jeleníteni,  Szirtes Ági játékát csak lenyűgöző, bár sajnálatosan távoli aktja múlja felül, a
karakterábrázolás csúcsa  OLsavszky Éva  alkoholista mosónője.  Nem elég,  hogy rendőr,
még zsidó is...:  Scherer Péter hihetetlen érzékenységgel formálja,  míg  Csuja Imre a fél-
delíriumban rezonáló "magyar" vonalat hozza zseniálisan, Oscardíjra méltó színvonalon. So-
kat ártott az operatőri munka,  a bőrgyógyászati portrék,  csúf világítások egyáltalán nem
teszik hitelesebbé az amúgy kitűnő valóságképet.  Fátyol Kamillá-t 16 éves lányként mini-
mun olyan szépnek kellene látnunk, amilyen, - belülről vezérelt játéka még így is érvénye-
sült. Semmi sem foghatott ki a végre méltó föladatot kapott  Mucsi Zoltán-on, aki puszta
létezésével roppant súlyt adott  rendkívül nehéz, összetett szerepének. Giacometti-arca,
emberi ellágyulásra is képes hangja, mely felülírja eddigi, jobbára blődli megjelenéseit, a
nagyformátumú filmszínész jövőbeli lehetőségét jelzik. A gránitprofil mögött esendő férfi-
atlanság, a határozott zsarulélek mélyén egy szorongó kisfiú rejtőzik:  az utóbbi évek leg-
jobb film-főszerepe!  Dettre Gábor  meggyőző bizonyította miljőteremtő és színészvezeté-
si képességeit,  képsorai messze többet mutattak  a bűnügyi kategóriánál:  tabló helyett
egy szelet húsbavágóan hiteles valóságot tárt elénk,  nem kerülve el a rettenetesen fon-
tos, egyre dermesztőbb rasszizmus problémáját.

Kommersz, közönség-film, de ne zsáner: csak megkaparja a felszínt, de nem fecseg. Brutá-
lis felütés: az intézeti lány napokon belül prostiként kerül az utcára.  Eddig tart a valóság,
ezután jön a kiút,  amely sajnos csak a filmben reális.  A szituációk viszont  életszerűek, a
rendezés több,  mint profi,  helyenként még a  mélyebb rétegekbe is  bepillantást enged.
Mintaszerű színészvezetés:  Hujber Ferenc,  Kaszás Gergő és különösen  Tóth Attila éles
rajzolatú,  hiteles karaktereket formálnak.  A forgatókönyv  sikeresen kerülte  el a szenti-
mentális és az álkemény részleteket,  némi humort is adagol, dialógusai pedig frappánsak,
fordulatai ötletesek.  De  Bacsó Péter legnagyobb érdeme mégiscsak az,  hogy megtalálta
hősnőjét, a friss pályakezdő  Ubrankovics Júliá-ban. Eleven nőiesség, sugárzó életkedv, a
18 állami gondozottként megszenvedett év  bölcs keserűsége,  a kiemelkedés vágya, a las-
san ébredő érzelmek: minden mozzanat más-más arcát mutatja a hihetetlenül érdekes de-
bütánsnak. Ahogy rádöbben  az átverésre,  ahogy szenvtelenül tűri a piaci szexet,  ahogy
mohó érdeklődéssel lesi  az oktató szavait,  - tucatnyi briliáns premier plánban bizonyítja
érett tehetségét. Gesztusai vonzóak, mimikája kifejező, játékának hevessége elragadó, az
áruházi motozás-képből pedig önálló magán-jelenetet tud konstruálni. Vérbő tálentum, a
teljes átélés ritka érzékenységségével, bizonyára színpadon sem adja alább.
Sajnos, kevés utcára kényszerített lány találkozik belevaló kirakatrendezővel, de az isteni
Ubrankovics Júlia megtalálta első rendezőjét, aki csábító kirakatba helyezte: mindketten
jól jártak... De Mi is !!!                                                                                      2008

Megasztárok, lány az Unterlandból, slágerek és széplányok, elég aggasztó előjelek..., ami-
re a pompás alkotás alaposan rácáfol.  Van egy karrier-történet, az árvalányé, amely elég
érdekes ugyan,  de mit sem érne  Oláh Ibolya  bivalyerős egyénisége és elemi, belülről fa-
kadó játékkészsége nélkül.  Énekléséről még külön szólunk később, de az biztos, hogy tra-
gikus mélységeket rejtő nézése, büszke fejtartása, a lélek legapróbb rezdülését is átható-
an megjelenítő mimikája már az első negyedórában legyőzi a kételyeket. A sokszálú cselek-
mény izgalmasan bontakozik ki  Timár Péter eizensteini montázsokra, flash-back villanások-
ra,  bravúros vágástechnikára építő képnyelvén. Jelentéktelennek tűnő mozzanatokkal bí-
belődik mívesen, a kimunkált részletek villódzása azonban ilyen filmeknél szokatlan hiteles-
séget biztosít, amiben nem kis szerepe van  Csukás Sándor  operatőri munkájának. A hitel-
telen mega- és giga-sztárok idején  óriási érdem,  hogy a casting a film esetén is fényesen
sikerült: érdekes karakterű,  jól játszó,  kiválóan mozgó és uram bocsá'..., még jól is ének-
lő csapatot sikerült összehozni. Szente Vajk  kamaszos tánc-virtuóz szikrázó humora és az
izmosan férfias  Csórics Balázs energia-bombája közé ékelődve,  Puskás Péter lírikus finom-
sága, kedves létezése igen szimpatikus ellenpontot képviselt, a Hotel Menthol-számban pe-
dig ragyogó énekesi, előadói képességeit bizonyította. Fekete Linda intrikusként, csábító
lányként egyaránt kitűnő,  mozgása, előadókészsége  messze felülmúlja az átlagot. Sugárzó
egyénisége mellett,  a legmuzikálisabb éneklést  Pataki Szilvia puhafényű,  simogató orgá-
numa produkálta.  Nehéz dolguk volt a hölgyeknek,  a főszereplő  zsigeri adottságai szinte
letarolták a babérokat,  tökéletlen  énektechnikája  ellenére  azt a megmagyarázhatatlan,
égi eredetű többletet adva, amelyet a flamenco nyelvén DUENDÉ-nek hívnak, amit nem tu-
dunk, de csalhatatlan biztonsággal, a lélek legsötétebb kútjaiban érezzük, remegjük, áhít-
juk.  Oláh Ibolya az elődöntő sok csillogó és élvezetes külsősége után,  dalában az ember-
ség, a valóság, az igazság annyiszor lejáratott hangjaiból formált varázslatos katarzist. Ezen
csúcspont után nehéz volt újra feltornászni a feszültséget, mi sem bizonyítja jobban az al-
kotók kreativitását,  hogy majdnem sikerült kievickélniük  a maguknak állított kelepcéből.
Nagymértékben köszönhető ez  Kern András-nak,  aki a giccs-határt súroló jeleneteket is
brilliáns arányérzékkel nemesítette meg,  különösen emlékezetes az atyai betakarásba las-
suló elalvásos "szerelmi" kép,  vagy a félbe harapott szavak mögé rejtett  titkos reményke-
dés megejtő ábrázolása.  A döntőben elhangzó dalok azonban  messze alulmaradtak az ed-
digiekkel szemben,  keverésük meg egyenesen kriminális volt, az énekhangot szinte elborí-
totta az ocsmány zenei alap.
A Valami Amerika után íme,  egy újabb lehetőség  a nagyközönség meghódítására,  de leg-
közelebb ajánlatos lenne hollywoodi mintára hatásfelmérő elővetítéseket tartani az utolsó
vágás előtt, /a két döntő számait bizony meg kellett volna cserélni...!/.
A TV-ből ismert frizura egy helyt elkócosodik, végre láthatjuk homlokát, belezuhanhatunk
Oláh Ibolya  végzetes szempárjának vulkán-örvényeibe: a kékes fényben derengő premier
plán a jövő lehetőségét világítja meg, egy igazi film-tragika arcvonásait.

 2 0 0 8

-Kaméleon                 10
-Tabló                        8
-Majdnem szűz            8                    Ubrankovics Júlia   10!
-Életek éneke           10!!!    
-Casting minden          9
             

  2 0 0 7

- Nap-utcai fiúk             7                   Grünvalsky Ferenc: 10!
- Overnight                   7                 
- Nincs kegyelem           9            
- Ópium                       10                   Kirsti  Stuboe !!!
- Őszödik-Kód   IX !!!       9         Ajánlások a 2007 szemlé-ről:  Liberté  4X100  
- Iszka utazása                8          
- Friss levegő                 9        " My film only top"    

  2 0 0 6

- Sztornó                       7                Lovasi András:     10!
- Fekete kutya               10 !!!
- Szalontüdő /7 perc!/    10 a Hetedik hatványon !!!
- Taxidermia                 100
- Az élet vendége            9               /Csoma-legendárium/
- Csak szex és...              8            
- Az utolsó tánctanár:      post 100


  2 0 0 5

- Kész cirkusz!:              10
- Fekete kefe:               10!    
- Le a fejjel!:                   5                
- SORSTALANSÁG:            9               /a tizedik hatványon/
- József és testvérei:      10
- Világszám:    8


  2 0 0 4

- Nyócker:    88
- Temetetlen halott:        8                JAN NOWICKI:  11 !!!
- Tamara:                       9 
- Dealer:                       10
- Szezon:                        7
- Rap, Revü, Rómeó:         8
- Somlói galuska:             10               dupla adagot rendel...!!!
 

  2 0 0 3

- Libiomfi:   10
- Boldog születésnapot:    7
- Hukkle:     10
- Tesó:          7
- Szép napok: 9
- Moszkva-tér: 8
- RENGETEG: 10
- Kontroll:      9                                         Itt a MaFiFia BTK !!!

A szürreális forradalom:  koktélok és tankok véletlen randevúja a flaszteron.  De napokig
mosolyog a Város, tunyul és vigad a Nép.  Hová, merre, senki se tudja,  a hősök majd fél
évszázad után nőnek,mint a /bolond/gomba, de ezek a grundfocista édes kölykök akarva,
akaratlan történelmet csinálnak, brahiból, kilőve néhány páncélost a benne rettegő sihe-
derekkel együtt.  Végre egy film,  amely alulnézetben mutatja a fura napokat,  idealizálás
nélkül, olyan neo-realistásan.  A civil karakterek hitelesebbek,  mintha színészesen játsza-
nának, arcuk ugyanolyan,  mint a korabeli filmdokumentumok szürke tömegéé.  Vékonyka
a történet, el is akad néha, ismétlődik, banalizál, még übergiccs, a magyarított I love you
is belefér,  de páratlan izgalmat gerjesztenek a bravúrosan vegyített kordokumentumok.
Grünvalsky Ferenc kamerája maga a FilmSzem,  úgy botladozik hősei nyomában,  ahogy az
utcai forgatag veszélyes esetlegességében botorkált  a korabeli operatőr 56-ban. Tényleg
nem tudjuk sokszor,  mikor is készült a snitt,  tegnap avagy ötven éve: ennél nagyobb elis-
merést talán nem is kaphat a képi megjelenítés.  Ragyogó ötlet a rock and roll beházasítá-
sa, ha volt ilyen, ha nem,  Elvis igencsak beleillik a táncoslábú kamasz-ábrándokba,  a rönt-
gen-lemezre vágott zene ha később is, de valóban forradalmi volt:... az utcabálon.
Senkinek nem fog igazán tetszeni: az akció-függőknek kevés,a romantikusoknak száraz, a fi-
ataloknak kőkorszaki, de mi, vájtszeműek hálásan gondolunk az alkotókra: képsoraikkal egy
következetes szerkesztésű, koherens vizuális szövetet teremtettek, egyedülálló látvány-ze-
nét.  Kit érdekel a story,  a poén, a "mondanivaló",  ahogy az operát se a librettóért és a
hőstenor igazáért szeretjük , hanem a hangzó anyag varázsa vonz,  úgy gyönyörködünk a
Nap-utcai filmkép-nyelv originális muzsikájában.

Siető bróker-cipők, suhanó záróvonalak, lassítva lebegő homlokzatok. Kontrasztos képek,
a wendersi Dolgok állásá-ból  visszaköszönő raszter-bordák,  tempós helyszín-váltások, fe-
szült lendület. Mesteri!  Török Ferenc  kinőtte a Moszkva-tér és a Szezon kamaszos eset-
lenségeit, érett profizmussal tartja kezében filmjét: feszesen szerkesztett forgatókönyv,
változatos és mindig eredeti beállítások, a katonás - krétakörös brókercsapat, a példásan
visszafogott zenei háttér.  Garas Dániel végre beteljesítette  a belé vágyott reményeket,
képalkotó művészete még a gigaerős magyar mezőnyben is szédületes csúcsokra ért: szá-
raz, kemény és mégis valóságosan szép!  Vajdai Vilmos  most a filmvásznon  mutatja meg,
hogyan válhat egy epizód-létezés az egész film legjobb alakításává, dicséretes  Pető Kata
emberi mélységeket sugalló jelenléte, kitűnő választás volt  Szőcs Artúr. Rettenetes téve-
dés a főszereplő. akinek ellenszenves lénye, dilettáns játéka lehetetlenné teszi az azono-
sulást, érdektelenné degradálja a cselekményt,  a katarzis legcsekélyebb szintjét is mega-
kadályozza. Sajnálatos rendezői tévedés: egy közepes nyugati profi, de filmszínésszel, vagy
bármelyik, itt a bróker-truppban felbukkanó hazai arc  remekművé avatta volna ezt, az így
csupán filmnyelvi bravúrként bámulatos alkotást. Persze, azért lehetne török feribb,  em-
berközelibb, átélhetőbb témát is választani...

Uristen!!! FILM!!! Pont. A bájos Triumvirátus képtelen lenyugodni, pillanatokon belül heve-
sen reagál köz/kosz/életünk szoernyue jelenségeire, amire eddig csak Süsüék voltak képe-
sek. És ők sem veszik komolyra a dolgot, fergeteges agymenésük szuperkreatívan könyveli
össze Leonardót, Notre Dame-, pardon, Nostradamust Gyurcsa Viktorkával,  beláthatatlan
dadaista bakugrásokkal idézve a szürrealizmus automatizmusát. Próbálunk ugyan bepislogni
az ötletzuhatag titkaiba, elégedetten vigyorgunk a képben fogalmazott poén-viharban, de
leginkább röhögünk, nyerítünk nagyokat,  a végén meg  orrrmányosssan trombitálunk egy
hatalmas bravót!  Az eddigi opuszokkal  ellentétben,  most nem a színészeken  van a hang-
súly, fotomontázs, animáció,  grafikus trükkök, hang-káoszok,  ezernyi vizuális eszköz sorjá-
zik látszólagos rendetlenségben,  de minden mozzanat  racionális arányossággal illeszkedik
és könnyed biztonsággal építi fel a műfajokon kívül-, helyesebben felül-álló mestermunkát.
Nem is óhajtjuk kifürkészni a műhelytitkokat,  hogyan születik a többes-számban jegyzett
alkotás, amelyben az ötlettől a vágásig,  a rendezéstől a kávéfőzésig  minduntalan a Nagy
Hármasság szent neveibe ütközünk, csupán ujjongva örülünk és bizakodva reménykedünk,
hogy sziporka létezésük a jövőben még sok meglepetéssel szolgál.
Kár, hogy moziban senki sem láthatta, talán egy rokonlelkű nagyfilmhez lehetett volna kap-
csolni, /Kapolcs!!!/, miután a KlubRádió még nem KlubTV, csak a filmklubokban bízhatunk,
meg egy esetlges DVD-ben, amit kivételesen támogatunk, azzal a megszorítással. hogy CSAK
az Őszödik-Kód, /mert NEM!!! "pecsét", könyörgünk, hogy jön ide Fábry Zoli bácsi...?!?/,
szóval csak ez a kivételes aktuál-pamflet nézhető így...!!! /Most láttuk Wenders egyik első,
még igencsak zseniális filmjét, az Amerikai barátot, ÚGY, zöldes-feketén, fagylatkromatiká-
ban, retetenet! - a mozgókép halála: a DVD !!!

Komor, fekete plakátok az utcán,  még az is csak nehezen derül ki róluk,  hogy egy filmet
reklámoznak, ráadásul magyart. Aztán néma csönd: néhány rádió-interjúból derül ki, hogy
már vetítik, kettő /!!!/ kis art-moziban,  du 4-kor, ötkor,  nehogy már meg tudja megnézze
valaki. Miközben majdnem remekműről van szó!!!, még a vájtszemű film-rajongók se férhet-
nek hozzá. De ne az okokat nyomozzuk, próbáljuk meg gyorsan megtalálni, mielőtt, ''érdek-
lődés hiányában'', leveszik a műsorról.
Pusoma Dénes nevét sajnos, sokan ismerik. Hírhedt példája a hazai justizmord-oknak, ezer-
ből egy, éppen ezért életfontosságú,  hogy legalább utólag megismerhesse mindenki, a té-
nyeket nagyságrendekkel hatványozó művészi formában. Ragályi Elemér és Magyari Dénes
forgatókönyve találó pontossággal mutatja be a kihallgatás és a tárgyalás menetét, Bertók
Lajos,  Csoma Judit, de még az egyébként manírjaiban fulladozó Eperjes Károly is a hazai
szintet messze meghaladó játékkal hitelesíti a rettenetes valóságot.  A rendező nagyszerű
színészvezetése még inkább kitűnik  az ismert figuráját jócskán meghaladó  Gazsó György
és az egyenesen remeklő  Csuja Imre drabális cella-párosának zsigeri hitelességében. Arc-
ban, gesztusban a legkissebb szereplő is tökéletes, a jelenetek kidolgozottsága, fojtogató
szűkszavúsága,  feszes ritmusa érett rendezőre vallanak,  a a beállítások, mozgások, kivágá-
sok eredetisége pedig nagyfokú képi igényességre. Szuperközeliekben beszél egy szem, a
megránduló száj, a mosolyra húzódó ránc. Természetes, szűrt fények, lefokozott színvilág,
naturális, de sohasem hivalkodóan lepusztított külsők.  Egyedülálló operatőri munka,  gyü-
mölcsöző családi együttműködéssel.  A szélsőségekre csábító álomképek megoldása is visz-
szafogottan korrekt, szürreális dramaturgiájuk pedig megejtően találékony.
Telitalálat a főszereplő  Nagypál Gábor: túl a rendező káprázatos választásán, létezésével
megfogalmazhatatlan titkos tartalmakat  képes teremteni.  Vibráló szemgolyójában a lelke
remeg, beszédmódja,  színészinek nem nevezhető  páratlan játéka valóságos csoda. Telje-
sen eltűnik, hogy szerepe szerint cigány,  bármelyikünk ismer hasonló szenzibilitású fiatal-
embereket,  akik életidegenségük és a hivatalos környezet  feudális sötétsége miatt pilla-
natok alatt keveredhetnének hasonlóan tragikus helyzetbe.
Az igazság győzelmének diadala kicsit váratlan gyorsasággal érkezik, talán azért, mert csak
átmeneti: egy utolsó,  felejthetetlen szembenézés a kamerával és Suha Dénes rettenetes
története véget ér: Nincs kegyelem, de van magyar filmnek egy új, nagy rendezője.

Csáth Géza nem író, de vitathatatlanul a ''lélek mérnöke". A sajátjáé. Szörnyűséges naplója
intő példa a narkotikumokra kacsintgatóknak,  de túl nagy kedvet a mechanikus szeretke-zéshez sem csinál.  Földhözragadt félállati kentaur-boldogságainkat  nem cseréljük fel az ő
14 millió éves szenvedésére.  A rendező és  Szekér András  azonban rendkívüli történetté
applikálta a naplók és egyéb művek motívumait.  Az orvos mellett az elmebeteg nő válik fő-
szereplővé, kálváriáját a zseniális  Kirsti Stuboe félelmetes intenzitással jeleníti meg, a ma-
gyar filmtörténet  legnagyobb alakítását nyújtva.  Angyali sápadtsága  a tudatalatti vulkáni-
kus örvényeit rejti, őrjöngő kitörései mégis az elviselhetőség művészi határain belül marad-
nak. Óriási érdeme a rendező  Szász János-nak, hogy Őt megtalálta, a legkisebb túlás, vagy
hamisság az egész filmet tette volna hiteltelenné.  Ulrich Thomsen  figurája  sokkal inkább
alkati,  arcának szinte észrevétlen rezdülései megint csak a színészvezetést dicsérik. A ma-
gyar hang,  Für Anikó,  Kőszegi Ákos és a szinkron-rendező bravúros teljesítménye. A tel-
jesen ismeretlen, mint megtudutuk,  Erdélyből jött és eddig csak szinkron-körökben nagy-
ra értékelt  Bognár Gyöngyvér arcban-játékban  bravúros alakítása  megkülünböztetett fi-
gyelmet érdemel.
A monarchiabeli környezet lenyűgöző, a berendezők, kellékesek, látványtervezők munkája
csak legfelső fokokkal jellemezhető !!!  A Komáromi Erőd szinte misztikus hátteret biztosít,
/súlyos melléfogás, avagy rosszízű uram-bátyám gesztus volt a legjobb látvány díját a milliár-
dos bukásnak, itélni:... Dolina/.  Amit pedig  Máthé Tibor vizualitásban alkot, az még a káp-
rázatos magyar operatőri színvonalhoz képest is  kiemelkedő.  Premier plánjai hasítanak, a
mozgások finom észrevétlenségükben hatásosak,  a visszafogott színkezelés,  a lebegő fény-
pászmák erőteljesen kontrasztálnak  az események borzalmaival.  Egy fa sziluettje,  a rideg
kőfalak keretében,  lombkoronáján átvillanó napsugarakkal,  ezer leírásnál többet árul el a
hősnő lelkivilágáról,  az injekciós fecskendők,  orvosi műszerek baljósan csillognak az erőd
sziklafalainak árnyékában. A borzongató hang-háttér sikolyos döbbenetét Beethoven futa-
mok ellenpontozzák, a hangosztály működése szintén osztályon felüli.
A Woyzeck  majdnem-sikere és a Witman-fiúk sutasága után,  Szász János állhatatos kitar-
tással jutott fel a nagy filmek csúcsai közé.  Megtanulta az aprólékos gondosság,  a megal-
kuvásmentes színész-választás,  az alkotótársak megtalálásának megannyi fortélyát, ezután
nyilvánvalóan szabadkezet kap bármilyen elképzelésének megvalósítására: nem fog tévedni.
Újabb tagja van a nemzetközileg jegyzett magyar rendező-gárdának: brávó és köszönet!!!

Lassú. Nincsenek nagy történések. Merev arcok, hétköznapi emberek: Kőbánya alsó... és
mégis !!! Elröpül a majd' két óra, feszülten figyelünk, néha még bele is érzünk, utána meg
elgondolkodunk. Kemény, okos szerkezet, takarékos dialógusok: persze könnyű  eset, mi-
vel a szimatoló anyuka összVes kommunikációja az "ettél?",  igaz, az háromszor is elhangzik,
mármint az egész film folyamán..., de minden szónak egzakt helye és jelentése van, ahogy
a szűkszavúan fogalmazott jelenetek mozaikjából is egységes, erőteljes,  emberileg és szo-
ciológiailag hitelesen érvényes életkép rajzolódik elénk.  Kocsis Ágnes szigorú mértéktar-
tással komponál,  minden szereplője telitalálat, akiket szinte katatónná képes fagyasztani,
ami a szikár tárgyilagosságon túl, mégis szerethetővé teszi őket.  Van idő mindenre, jól ki-
tartottak a képek, kimunkáltan elvarrottak a szálak,  a monotonitás ellenére is következe-
tes,  csendességében dinamikus tempót érzékelünk.  Kívülről nézzük egy távoli világ apró
rezdüléseit,  de a titkos kamaszkor vágyai,  feszültségei  távoli emlékeket idézve szorítják
össze a torkunk. Kiemelkedő  Fillenz Ádám operatőri munkája. Semmitmondó panelbelső-
ben tud jellemző, érdekes és szép! képeket alkotni,  árnyaltan, észrevétlenül világít, pre-
mier plánjai sokat segítenek a színészeknek.  A vasúti híd galambos perspektívája, feljáró-
jának gigászivá növesztett monstruma, a játszótér esetlen betonkörei: csupa mögöttes ér-
zeteket stimuláló, erőteljesen fogalmazott, találó jelkép.
Mágusok, álmodozók, bűbájosok között  egy hétköznapi fantaszta tiszta geometriája. Utol-
sónak jutott  nagyfilmhez  a Simó-csapatból,  de eredetisége  máris az elsők közé emelte:
Kocsis Ágnes friss levegőt hozott trendi-parfőmöktől áporodott légterünkbe.

Kisemberek, kis költségvetés, kis rendező. Jó nyomon indul, az apró élet-jelenségeket kor-
rektül ábrázolja, de cselekménye valótlan,  túl bonyolult, értelmetlen.  Annyira azért nem
ősgonosz az APEH, annyira nem ügy, ha csajozik a tanár úr, annyira nem sótlan a gombóc...
Szegény Hősünk indokolatlan paranoiába zuhan,  a kusza történések követhetetlenek. Rá-
adásul a kiváló operatőri teljesítményt nyújtó rendező merész beállításai,  öncélú virtuozi-
tása,  mégoly érdekes álomképei tovább terhelik a film roskadozó szerkezetét. Nem lehet
minden jelenetből pazar etűdöcskét formálni:  Pálfi 40 zseniális percet vágott ki a Taxider-
miából, Pálosnak elég lett volna  20 közepeset. De!! De!!! A részletek realizálása kitűnő, az
atmoszféra nagyon hiteles, a szereplők kiválasztása egyenesen fantasztikus. A legutolsó di-
áklány is a helyén van, az epizód-arcok találóak,  észrevehetetlen színészek tűnnek megle-
pően jónak /Kovács Patrícia/, az igaziak pedig tüneményesek. Tilo Werner más filmben el-
képzelhetetlen, súlyos közhelyekkel terhelt csehovi nagy-monológgal brillíroz, rezonőrből
meghatározó figurává emelkedik  Ficzere Béla. Gyönyörűséges sugárzású  Láng Annamária
szerelmetes kolleginája, szavak nélkül is, szemmel, mosollyal, izzó belső hévvel teremt dele-
jes pillanatokat. Utáljuk az ágyjeleneteket, de azért, néha nem ártott volna valami kis uta-
lás, vajon mindegyik hölgyet "leköltségelte" ez a gyermeteg Casanova? Vagy egyiket sem ?!?
Bántó az a hozzáállás,  hogy a valóság hű megjelenítése érdekében,  a képalkotás a kegyet-
len makro-objektivitás jegyében zajlik.  Ennyi csúnya embert !!!  Nem vágyunk hollywoodi
Barbie-glamour-ra, de ezek a közelképek legfeljebb a bőrgyógyászokat villanyozzák fel.
Szegény  Lovasi András, aki ebben a filmben a nagyformátumú filmszínészek sorába lépett,
szintén ennek az álnaturális fényképezésnek áldozatává vált . Pedig neki aztán igazán nincs
szüksége külső vizuális mankókra, hihetetlen átéléssel, páratlan őszinteséggel játszik az ér-
zések, lelkiállapotok teljes skáláján.  Ezeregy arca van,  a legellentmondóbb gesztusokat is
hitelesíteni képes, a kis tanár fura karaktere valóban  Lovasi Bandi Gyalog-Angyal-t rejti...
A hibátlan színészvezetésen kívül,  már csak ezért is a legforróbb dicséret illeti a rendező
Pálos György-öt,  aki most már higgye el,  nem kell mindig mindent bizonygatni, elég a fil-
met "csak" megrendezni. A forgatókönyv,  a dramaturgia,  a vágás nyugodtan másokra tes-
tálható, még az operatőri munka is.
A stáblista alatt,  avagy inkább FELETT!!!,  megszólal a "Nincsen veszély csiga",  senki sem
mozdul a nézőtéren: nagyon érdemes volt ezt a filmet nézni, ...maradunk!

Hét perc is lehet HetedHét Csoda! Egek!!! Szalontüdő. talponálló,...Nagy Málna!, amely
ingerlően gyöngyözik  Pohárnok Gergely cézanne-i kamerája előtt.  Egy új uraság a sze-
génylegények között,  akik az ézös kádári idők  nép-eledelei után vágyakoznak.  Amikor
még bensőséges volt az emberi és belsőséges a gyomor-kapcsolat... Markáns arcok villa-
násai,  vízzel hangolt uborkás-üvegzongora és végül a fejedelmi pejsli, citrommal.  A haj-
léktalan nem csodálkozik,  hogy eleszik adagja felét, a gesztusok lenyűgözőek,  Szirmai
Márton  balladai keménységgel fogalmaz,   Ascher Tamás pedig fantasztikus szuggesztív
jelenlétével ejt ámulatba. Nahát, ez a Rövidfilm! és nem a szélfútta utánérzések enyésző
percei.  Micsoda rávezetés a kispáli boldogtalansághoz, hiszen a Sztornó előtt vetítik...
Barátaim! Megszületett az első örkényi film-Egyperces !!!

Kétszer láttuk - eddig. Mert: "Szép az, ami egyre jobban tetszik". Először letaglózott, má-
sodszor már sikerült időnként egy kicsit higgadtan elemezni is.  Ha lehet  egyáltalán, hi-
szen a remekmű attól az, hogy hasonlíthatatlan, hogy soha nem volt dolgokat ,állít, hogy
hozzáállása,  nézőpontja nóvum és unikum.  Parti Nagy Lajos  Hullámzó Balaton-ját olvas-
va, legvadabb álmunkban se tudtuk volna elképzelni, hogy ebből az eszméletlen szürreál
groteszk zsenialitásból  mozgókép születhessen.  Nem így az egyre félelmetesebb  Pálfy,
aki családregénnyé komponálta a különálló novellák elemeit, olyan szerkezetet alakítva,
amelynek perspektívája három generációt pásztáz végig. Sperma, nyál, vér, - vágy, siker,
szerelem és halhatatlanság hívószavaira koncentrálva a cselekményt. Folyik is mindez bő-
ven, röhögtető, undorító,  szörnyűséges és gyönyörű.  Néha elfordítjuk a fejünket,  de
lelkünkben és zsigereinkben tovább zsibong az elementáris szuggeszció, az elemi alkotó-
erő káprázatos sugárzása.  Minden valószerűtlen,  mégis hitelesebb  az életnél,  minden
másképp alakul, mégis magától értetődő.  Extrém látvány, fantasztikus figurák arzenálja,
látvány-bravúrok, színészi remeklések,  a míves kidolgozottság hallatlan biztonsága. A ké-
pi megjelenítés  Pohárnok Gergely  szuperlatívuszokkal jellemezhető mestermunkája.
Több mint egy évszázaddal  Lautréamont után megszületett a filmes  Maldoror énekei.
Reménytelenek a megfogalmazások , ezt látni, nézni, átélni kell. Harmadszor is... !!!

Annyi misztikus maszlag, trendi-Tibet után,  maga a mámoros lebegés, másfél óra teljes ki-
lazulás, utána napokig a lélek mennyei békéje. Szemző hangszövetében egyenrangú a szö-
veg, a tibeti, szanszkrit, német recitálás, a talált és komponált zenék, ellenpontozza a ké-
pet, hipnotikus álomba szédíti a néző-hallgatót. Szaladják István majdnem monokróm, me-
rész nézőpontú vizualitása a csomai út különböző állomásain túl, a lét és nemlét bizonyta-
lan határvidékére is elvezet. Pedig "semmi különös"-et nem látunk: csak fenséges csúcsok
istensége komorlik, beszédes népi arcok sorjáznak, furcsa építmények bizarr geometriája
bénít. Kár, hogy a végén Indiába is át kell menni, az ismertebb sablonok méltatlan befeje-
zést jelentenek, de ez nem változtat az egész ünnepélyes csöndességén,  a zeneiség köl-
tői csodáján.  Ami mindenképpen megmarad,  ami felejthetetlen: az erdélyi folklór legen-
dáriuma a hős és vitézlő  Csoma Sándorról,  aki királyokat  ment meg és népeket üdvözít,
Roskó Gábor álnaív festmény-animációin, Töröcsik Mari, a legnagyobb élő magyar oratri-
ce előadásában.

Semmi szex és minden más !?! Meglepetés a javábul! A debütáló fiatalka épkézláb, élvezhe-
tő, kedves,  humoros és szakmailag tökéletesen megalapozott filmet csinált. Nahát !?! Sok
kis jelenet, nagyon tömör, félmondatos dialógusok,  enyhe poénok, feszes tempó, hiteles
helyszínek, tettrekész színészgárda. Hogy mennyire van úgy, avagy mennyire nem, mármint
a szingli harmincasok létproblémája, kit érdekel...! - fordulatos, találékony a story és frap-
pánsak a megoldások, a mindennapi élet valós epizódójai peregnek,  messze a szokott plá-
za-szint fölött.  Gesztesi Károly  fantasztikus erejű figurát alakít, nem tudtuk, hogy ennyi-
re nagy is tud lenni,  száraz szelídségével  váratlan öröm  Seres Zoltán.
A pálma  Schell Judit-é, ezerarcú dramaturginája páratlan, mesteri bravúr. Először csak kí-
váncsian figyeljük, aztán csodálni kezdjük, a végére nagyon-nagyon megszeretjük! Tudatos
és finom, leheletnyi mimikával játszik, a hatásfok mégis mindig átütő. Hangsúlyai fokozzák a
totális hitelességet,  szemében minden keménység ellenére, érett érzelmek szikrái fényle-
nek. Nagystílű, izgalmas, magától értetődöen különleges: már csak ezért érdemes a filmet
azonnal megnézni.
Goda Krisztiná-ra pedig nagyon kell figyelni, talán Ő lészen az, aki a kommersz felől jut el
majd egyszer az igazi art-filmig.

Egy remekmű,  Pálfi György: Taxidermiá-ja, egy rontott Hajdu Szabolcs,  egy vizsgafilm a
Simó-osztály utolsó mohikánjától /Kocsis Ágnes: Friss levegő/. A Rokonok érthetetlen és
csúfos kudarc, a Taxidermia veri Greenawayt. Hukkle után semmin nem csodálkozhatunk,
a  Parti Nagy Lajos  novellából  felburjánzó  abszurd és mégis  költői látomás  eget-földet
ráz,  évekig uralni fogja  a nemzetközi fesztiválokat,  de itthon is elvarázsolja a vájtszemű
közönséget. Bemutatója  elött írunk majd róla, hagyni kell kicsit ülepedni  ezt a megrázó
élményt.  A Fehér tenyér  lehetett volna egészen nagy,  ha keményebben megmutatja a
sportnak nevezett szadista gyerekprostituciót, ha nem megy át bulywoodi karriergiccsbe.
Az amatőrök csodálatosak, de ez még jobban kiemeli a story-párhuzamok bárgyúságát.
Kocsis Ágnes szerény történetét rokoszenves hitelességgel meséli el,  egy kicsit több fe-
szültség belefért volna és egy kicsit jobb színészek, mégis, elsőre igencsak bíztató!

Hogy ez akkor miért nem volt látható?!? Nonszensz, őrület, a mocskos kulturdiktatúra hü-
lyesége, 30 év magyar filmkultúrájából maradt ki és szegény jó  Böszörményi Géza életé-
ből. Talán a legjobb filmjei voltak, egyenrangúak  Szabó, Jancsó, Makk korabeli remekei-
vel. Most lepusztult fagylalt-színes kópiáról buherált videókon vibrálnak,  szerencsésebb
lenne fekete-fehérben lementeni az utókornak.
Olyan igazi cseh-magyar újhullámos a Tánctanár, csikós-gulásch irónia, félelmetesen hite-
les falu népe, párttitkárral, pap bácsival, bicskás falurosszával.  Azok a nagybudapesti na-
gyon nagy filmszínészek  még utószinkronnal is zseniálisak,  a névtelenek, amatőrök szint-
úgy a rendező éles szemét,  színészvezetését dicsérik. Hiába,  akkor a TV-filmeken érett
a gárda, a stáb, de az alkotók is.  Koltai Sutyi  kamaszkamerája kézből, vállról nem ismer
lehetetlent,  már akkor csodás világításait sajnos nem élvezhettük elektronikusan. Okos,
finom,  kedves és végig szórakoztató  ez a talált kincs,  de nem sikkad el az emberi mély-
ség sem:  Bencze Ferenc tánctanára azóta is hiánycikk.  Ahogy a 40-es éveket idéző visz-
szaemlékezés költői charlastonozása,  a tipegő lánykák, apácák és papok!!! képsora is az
örökéletű filmkockák sorába kerülnek.
Kiöregedett profiboxer a leendő élüzemben,  az ÁVÓ kémnek hiszi, tortúra, szabadulás,
maszek tüzelő-tróger lesz belőle,  aztán ki kell állni egy patyomkin-ál-meccsen az olimpi-
kon ellen. Csungi visszavág, leveri az ellent és a komcsi álszentséget.  Nagy sztori,  nagy
Színész: Dzsoko Roszics!!!, NAGY FILM.  Böszörményi  "nem Hegeltől tanult dialektikát",
recski rabként, gyári vegyészként ismerkedett az alsó osztály életével.  Minden kockájá-
jából üvölt a valóság, epizód-ávóstól a cinikus párttitkárig / mert akkor, 83-ban már ilyen
is lehetett!/, minden arca, szituja, gegje véresen hiteles. Alpári féllegál mulató, vallató-
szoba, igazgatói iroda ájtatos titkárnővel, fuvaros-lovak, mindenre kész feleség /az akkor
tündér csoda-Bánsági!/, - mint egymásra rakott tüzifa,  a sok kis darabból épül az attilai
igazság. Ismeretlen tájon Ő is téved: a box-meccset élő időben, vágás nélkül mutatni té-
vedés,  Stallone-filmek léteztek már akkor,  Bornyi Gyula hibátlanul erős operatőr, lett
volna mit vágni. - De jó is lenne élni abban a hazug mimikri-világban,  gondok,  kihívások,
verseny nélkül, biztos, nyúúúgalmas középszerben... aztán, egyszer: nagyon odavágni...

Ez is egy lakótelep, itt a két testvér, itt az elmaradhatatlan  Elek Feri  bumfordi bája, de
szövevényesebb a történet, kétszer annyi a szereplő,  az iram pedig egyenesen pokoli !!!
Mármint az előző Dzyga-opusz,  a kitűnő  Tesó-hoz képest.  Mozgékony humor, elementá-
ris komédiázás,  nagyszerűen választott karakterek.  Pepe, mint kivénhedt labdazsonglőr,
Udvaros, mint kiábrándult nej,  a bevált  Schmied-bátyó és az egyre lendületesebb öcsi:
Welker Gábor. Pazar fordulatok, szédületes tempó, kedélyes izgalom.  Dzyga  Zsombor
második filmje bizonyossá teszi,  hogy mestere  az olyan közönségbarát  filmvígjátéknak,
amely nem blődli, nem alpári és nem nélkülözi a reális hitelesség elemeit.
Nem elveszett este: száguldozzunk hát egyet két keréken, a panel-rengetegben.

Amíg a Szemle kisfilmjei rendre beégtek,  V.R. /van aki ezt a nevet nem ismeri?-VAN!/
beosont egy káprázatosan éles-szemű, a mai lézengő, 25 körüli,  félintel-szenvtelenek
kisköreiben játszódó alkotással.   Az év leendő kultfilmje,  meglátjuk...!  A káprázatos
operatőr, aki egyben forgatókönyvíró-társ is:  Pohárnok Gergely  és a merész produ-
cer-gárda is díjazott, a Diákzsüri a legjobb elsőfilmnek értékelte, a Főzsüri pedig egy-
szer, végre bátor volt: a Fődíj-at itélte ennek a tüneményes remeklésnek.
Erős a forgatókönyv: percenként robbannak a rezzenéstelen arccal prezentált poénok,
jókora csavarokkal bonyolódik a story, kiváló a négyféle fiú-karakter jellemzése. Vranik
Roland csalhatatlan biztonsággal találta meg figuráit a civil- és az alternatív környéken,
na meg a Krétakör vidékén, /Bánki Gergely, Hernádi Csaba, NagyZsolt/. A tucatnyi ki-
sebb szerepben, jellegzetes típusok találóan választott csapata teszi hitelessé a filmet.
A bűn, a horror lazán oldódik kedves, humoros stiklivé, lehetnek ellenszenvesek ennyi-
re bájtalanul linkóci fiúkák?!? A nyugalmas epika ritlkán felpörgő ritmusát is könnyedén
uralja a rendező, de a legnagyobb dicséret azért  Pohárnok Gergely szédületes opera-
tőri teljesítményének jár.  Kánikula van,  hétágra tűz a Nap,  a pesti háztetőkön mégis
szürkés-sötétek az arcok, csak az ellenfény szikrázik, angyali aurát von hősöcskéink fe-
je köré,  költői magasságokba lebegtetve a történetet, stílszerűen, a kémények fölött.
De Pohárnok fürge kamerája máskor is, mindig is megtalálja a váratlan képszöget, a me-
rész kivágást, a kifejező mozgást. Ez a máris nagyszerű operatőr "szemmel ver"-i belénk
a korszerű, természetesnek tűnő látásmódot,  ami különösen a panelszobák szűkös en-
teriőrjeiben eredményez szokatlan bravúrokat. És mennyivel gazdagabb a fekete-fehér,
amelyet egyáltalán nem a címadó foglalkozás indokol,  hanem az alkotók tudatos törek-
vése a köznapi realitás megragadására.
"Ki a kedvenc Apostolod?"- Nekünk az apokrif  Roland, pápánk pedig az  Első Gergely...     

Aki Macerás, Tamará-s, tsalódni fog.  Ez szépen induló, félgiccsbe csúszó filmecske, szikrá-
rázó tehetséggel megalkotva. Bajnokgyártó edző-inkvizitor /Gheorghe Dinica!!!/, érzékeny
tornászpalánta,  vérbunkó szülők,  tornatermi hajsza,  kínzás, verés, alázás..., de már itt is
feltünnek melodramatikus pláza-megoldások.  A nyugati világban edzősködő öregfiú törté-
nete aztán még talányosabb, bántalmazás nélkül hogyan is sikerül tanítványát ráncba szed-
nie?  Egyszercsak a világbajnokságon versengenek egymással,  majd' huszas a korkülönbség,
győz az ifjúság ,na de akkor mi van?!?, ötödiknek lenni nem olyan nagy tragédia, a negyedik
X-ben.  A nagy verseny és a gyermekkori artista-élmény, /mert az is volt ám!!!/, erőltetett
párhuzama aztán már annyira geil,  hogy edzett hollywoodi dramaturgok gyomra is összve-
rándul. Maradjunk inkább a személyes, saját meséknél, a költői maceráknál, a bűvölő szép-
ség tamarai színeinél,  beszéljenek az állatok,  dünnyögjenek az emberkék,  csak ne ilyen
erőltetett zsánerfilmes kommersz legyen!  De Önök, kedves vájatlan szeműek,  kik nem ar-
tot akarnak, csak artalmatlan-ságot, nézzk meg, hogyan csinálja meg egy művészfi a cikit.

Minden évtizednek megvolt az alapfilmje:  Szegénylegények,  Szindbád,  Megáll az idő...
A mi évtizedünkben ez a hely foglalt, mert a "legfontosabb film" címet nyugodtan meg-
előlegezhetjük a Sorstalanságnak.  Mert a rendező nem szerzői elképzeléseihez csinált
filmet, sokkal nehezebbre, szinte lehetetlenre vállalkozott, amikor Kertész Imre műfaj-
feletti regényének "filmszerűtlen" stílusához keresett filmnyelvi eszközöket.
Akció nincs, konfliktus nincs, drámai összecsapások hiányoznak. Állapot van, epizódok
és a kamaszlélek lassú lepusztulása.  Eleje-vége könnyű: az otthon, a nagycsalád, az el-
hurcolás és a visszatérés zárt jelenetei. De közben a lágernapok végenincs monotóniá-
ja, sivár lassulás, színtelen napok, szürkülő emberek.  Koltai Lajos a legkisebb jelenet-
hez is megtalálta a tökéletes látószöget,  szűkszavú kameramozgással, hajszálpontos vá-
gással ural teret és időt: egyedi képnyelven fogalmaz, a nagy íróéval egyenértékűen.
Megszólal ugyan majd minden, részben már szállóigévé emelkedett dialóg, a belső mo-
nológok töredékei is felbukkannak, de a látvány beszél, az arcok és amit elsőként kel-
lene kiemelni: a Fény. Mert a rendező képteremtő fantáziáját a félelmetes tehetségű
Pados Gyulakongeniálisan realizálja,  a Kontroll után bizonyítva, hogy a valószerűtlen-
ség határait feszegető, külső színterekben is fölényes biztonsággal remekel.

A rendező arcokkal,  tekintetekkel,  szemekkel mesél.  Megtalálta  Nagy Marcel-t, aki
szemlél, megfigyel, a kertészi szenvtelenség objektivitásával fogadja el a jelenségeket,
a néző számára mégis ezerarcú,  megindító,  naív lényében hiteles. Az atmoszférát, az
embertelen-emberi közeget,  a cselekménytelen állapot-cselekményt zseniálisan meg-
talált arcok légiója jeleníti meg. Amíg emberek,  még játszanak is,  így a hihetetlen ér-
zékenységű  Bán János, vagy  Kun Vili  bácsi egyetlen könnyes villanásban,  aztán már
csak mimikátlan halotti maszkok merevednek. Oldalt forduló szemüveges arc a sorban,
a szolgálatkész kápó szánalmas gusztustalansága,  az ortodox finn, az őrült, az apa...és
így tovább,  a tömegben félájultan toporgó, egyénített figurákig, minden  "szereplő"
telitalálat,  Citrom Bandi  fantasztikus egyéniségétől  egy segítő  kéznyújtás arctalan-
ságáig. Csak azt mondhatjuk, amit a Szindbád után minden  lánynak,  nőnek,  asszony-
nak: Köszönet, hogy lényüket, arcukat, testüket-lelküket adták, felejthetetlenül.
Ez a film-remek: Kertész Imre mondataiból sarjadó "...ballada, arcban elbeszélve..."

Ott türemkedünk mi is,  MI, derék magorok. A buta rendőr,  akiben még megmozdul,
legalább is egy valaki felé, a szánalom, a mérnök, az egyetlen!, aki szót emel... de az-
tán csak a Hányinger Panoptikum következik...  A nyalka csendőr brutális fölénye, a
vagonablakban alkudozó aljalény és a pályaudvari procsurka okoskodó. Igen !!!  Meg-
aláztuk,  kifosztottuk, elhurcoltuk,  a halálba küldtük 400 000 magyar polgártársunkat
és a végén azt kérdeztük:  "... látta a gázkamrákat ?!?..."

Nagyon is helyén van a zene, csak néha mennyiségileg, keverésileg sok, különösen a
befejező monológ alatt.  Az appellen dülöngők himnikus közege,  a cimbalmos vonat-
kép és igenis a pánsíp!!! kifejezetten jó. /Kedves firkászok, ne aluljáró-közhelyekben
gondolkozzatok!/  Az észrevétlenül szöszmötölő,  környezeti  zörejháttér  szuggesztí-
ven hitelesítette a különféle helyszíneket.  Talán lehetett volna így is,  filmzene nél-
kül. El tudnánk képzelni egy kizárólag  "talált zaj"-okból,  hangzó eseményekből kom-
ponált akusztikus hangteret, de ahhoz meg kellene találni a zörejzene Koltai Lajosát.

Ne hallgassunk az írigyekre,  kerüljük a farkasvakságban butulókat,  ne olvassuk a fa-
nyalgó trendlovagok falfirkáit.  NÉZZÜK MEG.

Undorító gennyes kelevénynek indul, a legrosszabb tarantínós álreálban, már-már kioson-
nánk, amikor lángok fényében vibrálva,  a biblikus múlt árnyai jelennek meg képzeletbar-
langunk kútfalán, ízes gyönyörűséggel szólal meg a népi mesemondó és az egyszerűségé-
ben végtelenül gazdag képnyelv életre kelti a Parasztbiblia történeteit.
Fittyet hányva a két dimenzióra, mozgalmas, időt és távlatot egyaránt képes érzékeltetni,
pedig még a háttér is csak minimálisan változik:  ez a filmezés shakespeare-i csodája: me-
részen számit a néző fantáziájára, de minden segítséget megad szárnyalásához. A kamera
háromdimenziós mozgalmasságot érzékeltet, a beállítások költőien ötletesek. Minden arc-
él találó választás, minden gesztus tökéletesen kimunkált.
A zenei háttér és különösen a mesélő Narrátor kiváló. Alig ismerhető fel az annyiszor kár-
hoztatott  Hauman Péter,  aki zseniálisan idéz fel egy archaikus népi hangvételt és győzi
a gyönyörűséges szöveg áttekinthetetlenül kacskaringózó folyondárjait épp úgy, mint az
anakronizmusok fölényes interpretálását. Az empatikus beleérzés csúcsteljesítménye !!!
A végén csak azt sajnáljuk, miért nem hallgathatjuk, nézhetjük tovább, új életre kelhet-
ne a Biblia, a teljes, az ősi, a mai.

Csinált már igazán érdekes és jó filmet is,  /pl. a méltatlanul mellőzött Vakvágányok.../,
miért ne mondhatnánk itt el,  hogy ez egy becsülettel megmunkált,  fröccsöntött mun-
kadarab. Nem baj, ha ezen nevet a jónép,  csak jobb,  mint a 7-es, 8-as, stb. Pereg, fo-
rog, feleslegesek ugyan a trükkös áttűnések,  de megáll a lábán és mindenki azt játssza,
amit tud, ha nem is túl sok ez némely esetben. De: édes Fullajtár Anyó Andrea ragyog,
a tinit alakító  bűbájosan talpraesett  Csonka Szilvia pedig felezi életkorát: igéretes te-
hetséggel hoz egy új színt a hazai film avittan fakó lánykoszorújába.
Akivel nem merünk a Bukásra, avagy a Sorstalanságra elmenni, azzal a szegény párával de-
rüljünk együtt nagyokat ezen a nem nemtelen, igen/Y/telen mütyürkén.  Vájt szemeink
is fognak mosolyogni...

Szerettük a Nagy Utazást, az esendő kisembert, a jég hátán is megélő kedves kispolgárt.
Nem annyira a rákövetkező, egyre esetlenebbeket.  De most aztán: 70 évet átfogó, min-
den korszakban otthonosan hiteles, fordulatos, komikus, szívmelengető valóság-mese ke-
rekedett, nagy örömére az igazi közönségfilmeket is váró, új magyar filmgyártásnak szur-
koló, vájtszemű itésznek.
A Fehérbohóc  3/4-ben énekel, /Bodrogi Gyula  végre méltó szerepben kiváló!/, indul a
bohóc-pár története, rohanunk az időben, a zene és  Miklós Mari vágói bravúrja!, meg
sem állunk a hírhedt 50-es évekig, amikor is maga  Rákosi Mátyás figyel a Nagycirkusz pá-
holyában... Profimód pereg a cselekmény: bennfentes színházi- és ridegebb börtön-epi-
zódok, 56-os hősködés,  míg végül egy szovjet tank húzza Naftalin benzinhiányos furgon-
ját az októberi mezőkön át.
A legkisebb szerepben is honi kiválóságaink, ezekre a kis zsánerekre nagyon jók, de örül-
hetünk új arcoknak is: talán elég Trill Zsolt-ot említeni. Siralmas a női vonal, az egyszem
Györgyi Anna állja a sarat,  de hová lett a sziporkázó  Gáspár Kata ?!?,  helyettesítése a
legenyhébben is szólva, botrányosan nem sikerült.
Márton Balázs meglepően magabiztos operatőri teljesítménnyel rukkolt elő,  kiegyensú-
lyozott szakmai biztonság jellemzi az egész stáb munkáját. Ötletgazda, iródeák, rendező
és színész: "van más?"... ez mind a remek  Koltai Robi, akinek most nagyon sikerült !!!

Annyi mindenkihez szóló közönségfilm és kemény valóság-story után végre egy játékos,
mesés,  gyermeki  és  csodaszép opusz, a  Macerás ügyek-kel félsikerrel induló  Hajdu
Szabolcs nevű csodakamasztól.
Mesetájban furcsa ház, benne furcsa szereplőmarionettek, színes,  BESZÉLŐ állatok és
egy alig követhető, bohókás történés. Minden kimódolt, raffinált és groteszk, a szobák,
a "veranda", az öltözékek, a mozgás. A Studió K-ból ismert  Szabó Domonkos és Nyitrai
Illés és az ismeretlen  Kovács Magda magától értetődően érzik a stílus extrémitását.
A címszereplő lehetetlen: rossz választás, immár sokadszor...
Szaladják "Taikyo" István operatőri munkája ténylegesen a legnagyobb csodák közül
való: szürreális, fényben úszó és tapinthatóan kézzelfogható egyszerre.
Kedves vájtszeműek !  Ha másfél óráig hátat akarunk fordítani  a nagyvilág  kisszerűen
"nagy" problémáinak, ámuljunk el a Tamará-n és örüljünk,  hogy akad olyan honfitárs,
aki nem keserg, nem töpreng, hanem csodákszik és játszik.

A XX.-században sajna nincs igazi hősünk. /...Sincs.../  Mészáros Márta teremtett nekünk
egyet.  Ránk fért: legalább egyetlen egy legyen ezeknek a szegény kisiskolásoknak.  Mert
történelmileg jelentősnek Nagy Imre ugyan nem tekinthető, de emberileg valóban jelkép-
pé nőtt. a Sors szeszélye ültette a miniszterelnöki székbe 10 napig, de mint De Sica Della
Rovere tábornoka, a börtönben és vállalt halálában az ellenállás szimbólumává magasodott.
Képek az ifjúkorból, korabeli hiradómontázs,  saját filmjeiből kölcsönzött ál-dokumentek,
Az elején bizony passzív ujjgyakorlatot látunk,  bár  Jan Nowicki  páratlan ereje már itt is
kitűnik. Zsánerképek, életképek, magyarázkodó és elég hiteltelen epizódok sorjáznak.
De abban a pillanatban, mikor döngve becsapódik a cella ajtaja és elkezdődik egy Ember
rettenetes kálváriája,  ránkborul a patkánypuha éj,  érezzük az  időtlenség nyomorító ki-
szolgáltatottságát,  egyre inkább átéljük a szenvedést és  végül  képesek leszünk a teljes
azonosulásra. Teljesen felesleges holmi Kádárt bevágni ellenpontként, a mi Hősünk addig-
ra éppen embersége által, már sasszárnyon röpül, kit érdelnek már a dokument-legyek...
Mészáros Márta és Jan Nowicki közös remekműve ez az alakítás,  a mindennapok apró je-
lenségeitől, a drámai összecsapásokig. Megszeretjük ezt az  Embert,  aki kíváncsian figye-
li a környező világ moccanásait, a patkányt, a svábbogarat, a vizet kívánó virágot. És hogy
tud remegő félelméből felbátorodva végre igazi levest enni , kanállal ! - Felejthetetlen és
méltán sorolódik a magyar film nagy-nagy alakításai közé.
Mácsai Pál  Vida bíró  szerepében a félelmetes gonoszság zseniális ábrázolását nyújtja és
hiteles a tengernyi epizód-arc,  a /lengyel/ kihallgató és most még  Cserhalmi is. Jancsó
Nyika meglepő természetességgel érzékletes képi világot épít,  nagyon helyén van a len-
gyel komponista zenéje is.
Ami szegény Széchenyivel  nem sikerült:  megszületett a kötelező filmnézés méltó tárgya.
A mi történelmi hősünk Nagy Imre: JAN NOWICKI  szerepében...

Élőknek, túlélőknek, iskolásoknak és iskolakerülőknek SZIGORÚAN KÖTELEZŐ !!!

Emlékszünk még a  Rengeteg  dermesztő mezítelen futására a sötétkék erdőben... ez az
új film az első kockától az utolsóig ilyen, lélegzethez se jutunk,  egyetlen pillanatra sem
nyújt feloldozást. Kegyetlen,  brutális,  igaz.  Mert a tragédia nem a történésekben van,
azok csak mereven szenvtelenek, siváran racionálisak, hanem a lélek iszonyatos poklába-
ban, a szenvedés legsötétebb bugyraiban. Még felháborodni sem lehet ! Ilyenek egy nar-
kós végnapjai, nyoma sincs a nyugati drogfilmekből untig ismert kedvcsináló hősködések-
nek,  konvencióromboló jópofaságnak,  önfelmentő vagánykodásnak.  Ez után a film után
senkinek se lesz kedve "legalább egyszer kipróbálni".
Nem jellemek, nem sorsok, nem poénok: filmművészet, ami beállítás, képsor, ritmus, vilá-
gítás és dialógus. Öntörvényű, zárt szerkezet, szerves építmény, tökéletes konstrukció.

A Moszkva-tér a budapestiek filmje, de milyen is az a vidéki fiatalság, hová,merre, meddig
van kitörési lehetősége ? Három királyfi elindul szerencsét próbálni a Balatonhoz, szezon-
ban, nyáron. Egy fura fizimiskájú melankólikus /Kokics Péter a nagyhírű nyíregyházi társu-
latból/,  a sármos sportfiú  Nagy Ervin és a mesék legkisebb gyermeke,  Nagy Zsolt a vé-
gekről.  Török Ferenc most is hiteles lendülettel vezényli a cselekményt,  meló,  csajok,
átverés, buli: végül is maradunk, ahol vagyunk, szezonja a fentről jötteknek van. Mert el-
kaphatod az újgazdag nőjét, a politikus topcsaja porba aláz. Nem annyira egységes, mint
az elsőfilm, de mutat valamit a mai valóságból, keserűt, nevettetőt, igazat. Kiválóak a fiúk,
a filmszínészként egyre jobban izmozó  Nagy Ervin és az  őshiteles természetesség:  Nagy
Zsolt, akiben joggal láthatunk egy örök vesztes, örök küzdő új Soós Imré-t.
A gimnáziumi idillnek vége, mit élnek meg a húszévesek: ahogy vége a nyárnak, megláthat-
juk a fiatal magyar filmvonulat legújabb, sikerre itélt alkotásában.

Méterben ez a film kicsi, értékben viszont igen nagy. Jó, hogy párosítva lett egy nagy
filmmel,  így sokan élvezhetik,  kár,  hogy végig kell utána szenvedni egy kiábrándítóan
túlpörgetett, ostoba agymenést.
Letörtek vagyunk? Szorongóak? Melankólikusan depresszívek? Üljünk be a Pesti Est Ca-
féba, hátha arra jár az édes  Kun Vili bácsi és elfújja rosszkedvünk telét..., nekivesel-
kedünk a fínom somlóinak és elmosolyodunk.
Ennyi a pesti mese magja,  amit  Meskó Zsolt páratlan bravúrral,  néhány szereplővel,
néhány mondattal alakít kedves komédiává. Igaz, abban a "néhány"-ban  Csányi Sanyi,
Fekete Ernő és a kamera elött igen jó  Nagy Ervin  található,  de  még  az   igencsak
szerény tehetségű  Kamarás Iván  is telitalálatnak bizonyul. Zene, tempó, színek, ará-
nyok: minden a helyén, a kisfilm-specialista  Meskó nagy tapsot érdemel !
Az utófilmet pedig elég a  Tour-ig nézni, aztán huzzunk a France-ba...

Nem a Simó-osztályból, nem is a főiskoláról, valahonnan a végekről jő egy ifjú, jó a szeme,
ízlése van és arányérzéke, hiteles és eredeti:  Oláh  J. Gábor és letesz a vászonra egy kö-
zönségbarát, jópofa mozit. Nyóóóc kerület, de nem roncsfilmmódra kiröhögve, nem is jó-
zan felülnézetből,/ közel a szerelemhez, távol a tehetségtől/, hanem a romasrácok szem-
szögéből, a lepukkant hétköznapok sokszínű televényét mutatva.
Bátor és jó forgatókönyv: lehetsz drogfutár, csempész, vagy verőlegény, ha van mivel. Kis
Keresztapácska,  esti suliban  ökörködő tinédzserek, kínai-roma szerelem,  maffia-háború.
Párhuzamos eseményszálak kontrasztja, döccenésmentes lendület,  Jánossa  Zoltán egé-
szen kiváló operatőri munkája.
De túl a rapritmusú száguldáson és a halálos izgalmakon, ez az első játékfilm, ahol a roma-
miljő nem díszlet, a roma-humor nem olcsó geg, kicsit bepillanthatunk egy ismeretlen és
annyira előítélettel kezelt világba. Az "akasztós" bíró, a mára szinte ismeretlenné vált, ra-
gyogó kondíciójú   Lőte  Attila  megformálásában  színészi-rendezői bravúr ! Végre  igazi  
szerepkörében /l. Koccanás/, Ónódi  Eszter puritán hitelességével győz.  Gálvölgyi-nek
majdnem sikerül egészen nagyot dobni: kiskirályként óriási,---rettegő aljassága hiányzik.
Melák félnótásként zseniális  Tóth  Zoltán, aki egyszer még nagyszerű Lennie lesz  majd
az  Egerek és emberekben...
Minden figura eleven, valóságos, a civilszereplőket csak a rossz szinkron sújtja időnként.
Kalányos  Jolán  nemcsak nukleáris energiájú rap-királynő, de frenetikus komika is.

Amikor a kisbetűs filmszemle-zsűri egy családi kht. abszolút tehetségtelen ifjoncát díjaz-
za, Mélyen lesajnálva a szakmát, a filmművészetet, --- amikor többszörösen visszaeső di-
lettánsok újabb és újabb kudarcokat pottyanthatnak világra /Getno/, zengjen halleluja
az outsidereknek, hozsánna a Senki Fiának, aki friss szellemet, lüktető életet hoz a ma-
gyar moziba !!!  Olyan filmet, amely csak  jó szórakozást kíván nyújtani mindenkinek, de
akaratlanul is bevillantja alkotójának többre jogosító képességeit.

Magyar filmnél még soha nem látott, ráadásul rendkívül ötletes reklámkampány, színészkedvencek hada és egyszerre tucatnyi moziban: az új magyar film újabb sikeres rohama a nagyközönség meghódítására !
Az elsőfilmes  Antal  Nimród  bunyót igért, röhejt, poént, horrort és izgalmat, megkapjuk, de ezenfelül elképesztő bátorsággal és arányérzékkel egy igazi emberi történetet is képes megjeleníteni. Mert bármennyire szűkszavú is a főhős múltját illetően, Csányi  Sándor nagyszerű jellemszínészi képességeket mutató alakításában Bulcsu sorsának titka és tragikuma egyértelműen kiviláglik. Csányi arcának minden rezdülése, félszeg mosolytól a sóbálvánnyá meredésig felejthetetlen,  végletekig visszatartott játéktempója a legritkább színészi erény és a legnagyobbakat idézi. Csak utol ne érje a hazai férfiszínészek végzete: a mindenevés, munkában és táplálkozásban egyaránt.
A példamutatóan válogatott nagyszerű szereplőgárdából nehéz bárkit is kiemelni, mégis megtesszük, nem az elfogultság, de kitörő örömünk okán: az új magyar film jövőjét jelentik az új arcok. Nádassy László röpke másodpercek alatt villant fel egy sorstragédiát, Pindroch  Csaba végre azt játssza, amit tud, Nagy  Zsolt kamaszos természetessége érett tehetséget sugároz, Máttyássy  Bence most is feltűnően jó. Sok maníros malacz-pofa után végre egy kedves mai lány: a tüneményes  Balla  Eszter !!!   Könnyed, finom, belülről játszik és még csodaszép is, aki a mozgólépcső Jákob-lajtorjáján, a filmmel együtt emelkedik mennyei magasságokba !
Pados  Gyula kamerája bizarr szürreális látvánnyá alakítja a metró ismert közegét, brilliáns a mozgásban, fantasztikus a tónusokban: a sültkrumpli ketchup-bíbora előre sejteti a véres verekedések brutalitását. Most már értjük, miért Őt választotta Koltai  Sutyi a Sorstalanság operatőrének !
Vágással, zenével is magától értetődő profizmussal bánik a rendező, akinek a sokféle alkotóelemet sikerült hatásos egységgé kovácsolni és olyan töretlen lendületű, lebilincselő filmet alkotni, amely a nézők összes rétegének maradandó élményt nyújt.
Ha az egész BKV olyan lenne, mint a  Metró, nem ülnénk többé kocsiba, ha az új magyar film így tör előre továbbra is, minden héten bizakodva ülünk be egy magyar filmre !

Mi sem bizonyítja jobban a film sokszínű összetettségét, mint a történet értelmezésének számos, a nép, a közönség körében szájról szájra járó variánsa.   Íme, egy gyöngyszem :
"...A csuklyás gyilkos tulajdonképpen Bulcsu énjének sötét mélyrétegéből bukkan fel, a mindannyiunkban bujkáló rossz szellem, a hoffmanni Doppelganger /umlauttal!/. Őrangyala, a gyönyörűszép masiniszta-lány álmában szembesíti hasadt tudata alvilági felével, ezután indul el a megtisztulás útján, amely egy önmagától menekülő halálfutásba torkollik. A glóriás Apa-angyal és tündérlánya segítik a katartikus úton a mozgólépcső Jákob lajtorjája felé...Értitek ? Szóval minden jelkép: a helyszín a purgatórium, minden szimbolikus: a gonoszok, a büntetők, az üldözések, és a sziszegve csattogó metrószerelvény, mint az Apokalipszis négy kaszás lovasa..."                               / S. G. 29 éves sportoló, futóedző /
Óh, ha ezt Antal  Nimród  hallaná..., azt mormogná magában: hát erre nem is gondoltam...!

                      2004. decz. 6-án a  Hazai Nézőszám:   260 000 !!!

Hazai kis büszkeségünk pedig: végre itt a Libiomfi!!! Hát nem olyan kristály, mint az Uristen..., de nagyon friss, nagyon eredeti és drága Mucsi Zoltán, alias Kapa, mint igazi nagy jellemszínész bűvöl el visszafogott /!!!!!/ és érzékeny alakításával. Dióssy  Gábor-unk pedig még őt is túlszárnyalja  Anikó-ként. Kálmánchelyi  Zoltán, Végh  Zsolt, Stefanovics  Angéla:   BRÁVÓ !

Az ifjú generáció igencsak berobbant. Kezdődött a Moszkva-tér-rel, Hukkle-val hónapok óta bámuljuk röhögve a Libiomfi-t és most itt a régenvárt RENGETEG, amely teljesen más, mint minden eddigi film, legfeljebb a hihetetlenül eredeti, életveszélyesen mély alkotó, FLIEGAUF BENEDEK korábbi kisfilmjére , a BESZÉLŐ FEJEK-re hasonlít. Három OSCAR-t már odaadnánk: forgatókönyv, rendezés és a hisztérikus érzékenységü operatőr: LOVASI ZOLTÁN munkája mind megérne egy szobrocskát. De jól vigyázzunk: jön egy busz! 4 plusz 1 rendező szkeccs-fimje, a JÖTT EGY BUSZ!  Ha osztályozni kéne:

- Schilling: 1
- Török Feri: 3
- Bodó Viktor: 8
- PÁLFFY GYÖRGY: 10 !!!
- MUNDRUCZÓ:       11 ...                                                                         2003  ősz

      A magyar vándor /így, kisbetűvel !/ történelmi bukását még túléltük valahogy,
      de a Mohácsi Vész tényleg filmlétünk nagy temetője. Csak szánni tudtuk ked-
      ves Kapa-Pepe p/i/árosunkat! Ha csak dumálgatnának egy kicsit Lajosról, Cse-
      léről, ahelyett, hogy agyalt dialógokkal kényszereznének , minden rendezés
      és családi operatőrködés nélkül, jobban járna a lepusztított néző.

       A végén percekig hallgattuk a csodálatos  Lovasi  András  siralmas énökét...
       és csak Őt hallgatnánk, némi kis interjúval vegyítve, kedves képi ötletekkel
       nézhetővé /is/ téve, nem kerülne annyiba és így eljutna mindannyiunkhoz
       fájdalmas, gyönyörű poézise, amit megöl a koncertek  dübörgő  dilettantiz-
       musa.

       Miki bácsi !!!  Csináljunk remekműveket !!! Kezdjük egy Lovasi- filmmel !!!